 Üzenetek megtekintése
|
|
Oldalak: [1] 2
|
|
1
|
Ősi tekercsek / A Coven / Re: Hogyan szúrjunk ki a britekkel?
|
Dátum: 2016. 09. 02. - 22:28:48
|
Hírnökök!
A Játékmesterek kicsit megforgatta a kártyákat, hogy beinduljanak a dolgok.
Maholnap érkezik a következő fázis.
A Szikra Pattanban történő eseményeket ki lehet játszani természetesen részletesen, ehhez egyeztessetek Sol-lal!
|
|
|
|
|
2
|
Ősi tekercsek / Harry Potter és a Nagyobb Jó / Re: Szikra pattan
|
Dátum: 2016. 09. 02. - 22:22:53
|
Hírnökök ők mindahányan.
Hirdetik az elkövetkezendőt, hirdetik az egységet, hirdetik a kimondatlant.
Vérük összeforrott már rég, erejük teljében vannak. Meghajolnak előttük az árnyak.
Egy a sorsuk és közös a céljuk. Olyan mágiák tudói, amiről más álmodni sem mer. Erősek és veszélyesek.
3.
Suttog a sötét és gyűlik az árny. Tombol az erő és lüktet a vér. Két pálca hideg, baljóslatú fénye oson a fák között. Roppan az avar lábuk alatt, kósza tündérmanók repülnek szét a sötét Rengetegben. Fekete leplek foszlányai szállnak el mellettük, megdermesztve köröttük a levegőt. Lidércek karma kopog a fákon és hörgésük egyre hangosabban zeng a novembervégi éjjelen. A telihold fényében vaddá vált bestiák vonyítása hallatszik a távolból és korhatag fákról reppen fel egy raj sötét madár. Erre már nem jár veszélyes szem, mind elment, mely tudatra ébredt. Több hete állhat félszerzetek nyila a fekete fa kérgében, a hideg földbe vésődött paták nyomát már beterítették az elszáradt levelek. Kiessé és fagyossá vált az erdő. Semmi nem maradt itt, ami kedveli az életet.
Megremeg az ezüstláncon lógó koponya. A halál madarának utolsó földi maradványa az. A két szempár felveszi egymás tekintetét kék a zöldét, zöld a kékét. Ahogyan közelebb lépnek megremegnek a fák és menekülnek az árnyak. Súgják a sötétbe szavaikat. Ősiek azok, fagyos észak szülöttei költötték. Azt beszélik, magától Odintól kapták erejüket a varjak, hogy lássanak mindent, mit az istenség óhajt. De megmérgezte őket az erő és elszakadtak. Maguknak látnak és maguknak keresnek. Izzik a koponya. Fehér fénye elnyomja a pálcákat, lépésről lépésre.
Régi dal csendül fel. Mélyen zeng, szívük dobbanása adja a ritmust. Felsejlik, mi elveszett.
A holt madár ismét énekel és üdvözli a követ…
Dúdolnak csak a kezdetekben. Mélyen kezdik. A hullámok megsokszorozzák őket. Mintha több százan lennének. Egy-egy közölük magasan, hívogatásba kezd, míg a többi suttog. Érzik, hogy idegenek jönnek. Érzik, a veszélyt. Háborús dalt énekelnek. A hosszú hínár kígyómódjára idomul hozzájuk. Hangjuk tisztasága félelemet kelt a sötét tóban. Mozgolódnak, tébolyulnak. Tudják, hogy betolakodtak. Harci énekük szinte eljut a felszínig, de a két alakot nem érdekli. Támadni akarnak, fel akarnak törni, keltik a hullámokat, de a kettő csak átlép felettük. Odafent daluk csak ricsaj. Odafent nincs hatalmuk. Alulról kell nézniük mi történik.
A kisebbik megcsúszik a víz felszínén, már majdnem beleesik. Bátyja visszahúzza és szigorúan pillant rá a sápadt fényben. A kastélyban még égnek a fáklyák és lángjuk aranyszín foltokat hagy a hullámzó tavon. Ismerik a tüzet már jól. Emlékezteti őket az otthonra és a Tizenháromra. Nincsen már sok hátra, a fehér márvány feltűnik a szigeten. Alattuk morajlik a sötét. Szilárd talajra lépvén, megcsillan a verejték.
Mozdul a kő és nyílik a sír. Felhasad a lepel. Csontos ujjak közé tették. Megremeg az idősebbik. Íme hát a múltszázad legnagyobb mágusa. Az aki miatt, nekik bujdosniuk kellett. Szinte már csak csont, az enyészet megtette dolgát. Kiemelik a kezek közül.
A halálvessző pedig szikrákkal ünnepeli, hogy mi benne van, az hamarosan újraéled…
Nevét se tudja már szinte. Ujjainak hegyin fekete tinta csillog. Néha azt képzeli hogy a sebhely homlokán ég, pedig csak puszta halvány heg. A körkeretes szemüvegen megcsillan a fáklyák fénye. Azt mondják az anyja szemét örökölte. Nem ismerte az anyját. Önmagát sem ismeri, pedig oly sok cikket és feljegyzést olvasott magáról. A sűrű fekete haj ismeretlen számára, nem bírja a melegét. A kezén éktelenkedő feliratot olvasva sötét irónia önti el lelkét. Micsoda tréfa is ez test.
Kört rajzol az ódon kastély tégláira. Sűrű fekete nyommal, átok ül a tintán, eltűnhetetlen. Felizzik a festék, ahogy körbe ér. Vastag vonallal szeli át a kört. Remeg a keze. Élvezi feladatát. Kihirdeti diadalmukat. Elkövetkezett az, mire oly sokáig vártak. Mit elkezdtek a század elején végre beteljesülni látszik. Ezekre a pillanatokra nevelték őket egész életükben. Szüleik és nagyszüleik velük járták a kivárás útját és lám, meg lett a gyümölcse. Háromszögbe foglalja művét és a jel baljóslatúan néz a Roxfort lakóira.
Léptek zaját hallja. Jönnek. Tudják, hogy erre jársz Dmitry.
Felölti talárját és eltűnik a semmiben….
|
|
|
|
|
3
|
Ősi tekercsek / Harry Potter és a Nagyobb Jó / Re: Доброй ночи
|
Dátum: 2016. 07. 31. - 23:36:57
|
Ismeri mindenki ezt a macskát. Gyönyörű, fennséges, s minden gyerek kedvenc játszópajtása. Persze, hiszen a gyermekek általában imádják az állatokat, főleg, ha legendásak is. S bár ez a macska sosem volt legendás, mégis olyan értelemmel bír, mintha az ember minden szavát értené.
Mindenki találkozott már vele. A páratlan élőlénnyel, aki valahogy pontosan érzi, a másiknak éppen mire van szüksége. Ha muszáj, akár el is kísér, probléma nélkül. Bár a legtöbb állatra amúgy is jellemző hihetetlen önfeláldozásuk - talán emiatt kedvelik annyian sokkal inkább őket, mint az embereket, s bíznak a kentaurok is az erdő bármely szörnyetegében, mint a két lábon járó veszedelmekben. Hisz az erdei szörnyetegek legalább őszintén szörnyetegek. De mindig, mindig van az a macska, aki társain is túltesz, aki valahogyan éppen olyan okos és értelmes, mint bárki más, s ezen pedig idős kora csak nemesít tovább. Még ha járása lassú, reflexei és érzékei tompák maradnak is, s látása sem a régi, ő maga mégis a gyerekek, sőt, a család egyetlen, igazi kedvencévé vált.
Hangosan köhög fel gondolatai közepette önnön börtönében. Szeretett volna ez a macska lenni. A macska, akit mindenki jól ismer, aki mindenkinek barátja, aki mindenkinek jót okoz, csak legfeljebb más úton vagy módon, ahogyan azt gondolnák.
Feladta volna? Csupán vár saját idejére. Talán úgy hiszik, izolált, valójában viszont hozzá is eljutnak azok a hírek, amik odakint sorsokat, életeket változtatnak meg. Szemei figyelik a világ alakulásának minden mozzanatát. Fülei hallgatják a híreket és suttogásokat, érkezzenek a világ bármely tájáról. S szája ott van, hogy kimondja akaratát.
Akarat. Az a bizonyos macska sosem akart sokat. Talán ezért nem válhatott ő maga olyanná. Egyetlen igénye volt, hogy szeretettel és hálával forduljanak felé. Mindezek ellenére is elérkeztek azok, akiknek nem volt belőle elég. Egyszer csak egy alkalommal mindig jön valaki, több esetben a gazda maga, aki először kikanalazza az állat szemét, s hagyja, hadd szenvedjen. A csúnyácska állat eleinte ódzkodik régi barátjától, de idővel újra megszelídül. S akkor, akkor már csak egy lépés választja el attól, hogy a kert egyik fájáról csüngjön, kötéllel a nyakában.
A gondolatra újra felnevet. De azon talán még inkább, hogy börtöne magányában az elképzelt macska elképzelt halála jobban szórakoztatja, mint az az apró kis felfordulás, amit valami Denem művel Nagy Britanniában.
Hiszen mind ismerjük ezt a macskát. Mind tudjuk, ki tette ezt vele, de sosem állunk ki érte. Hisz oly jelentéktelen lehet! Hiába sajnáljuk.
Jó munkát végzett. Az ő macskája még mindig hű hozzá, akár vakíthatná mindkét szemét is, s vehetné el újra hallását. Mindig lesni fogja kegyeit, s mindig érteni fogja. Megannyiszor tartott tőle, nem volt elég, amit tett, s ha hűsége nem is, de képessége meginoghat.
Azonban tévedett. Törhetetlen. Őt nem tudják csak úgy hurokkal a nyakában egy fára akasztani.
|
|
|
|
|
4
|
Ősi tekercsek / Harry Potter és a Nagyobb Jó / Re: Доброй ночи
|
Dátum: 2016. 07. 31. - 22:56:08
|
Lost northern star
Buried in sorrow,
I'll guard your mind.   Let demons howl outside. Van egy régi mondás, miszerint a hatalom olyan korona, mely leharapja a fejet. Ő azonban sosem értett vele egyet. A hatalom inkább felelősség, amivel kevesen tudnak élni. Az pedig kétségtelen, hogy az emberek parancsra képesek arra is, amiről mindaddig úgy hitték, nem megy nekik.
Neki pedig kijárt a hatalomból, s jól tudja, hogyan hasznosítsa úgy, hogy az mindenkinek jó legyen. Emberek, mágikus lények, sőt, egész országok borulnak térdre előtte, nyújthatja feléjük kacsóját gyengéd kézcsók igényével, melyet bármikor megkaphat. Éppen csak elég, hogy akarnia kell valamit, hogy az övé legyen. Rég elmúltak azon idők, mikor még azért küzdött, anyját tegyék meg azon rozoga, ósdi, penészszagú lebuj társtulajdonosává, hogy legalább megélhetésüket és maradék becsületüket biztosíthassa. Azok az idők, amikor minden erejével azért kapaszkodott, azért kapart, legfőbb szövetségesét, támogatóját és szeretőjét ne veszítse el. Azok az idők, amikor újakat talált a helyére. Az idők, amikor az Ereklyék kutatására indult, hogy végül ujjai közt érezhesse a pálca, a halál, a hatalom alig néhány unciányi súlyát.
A pálca lassan kicsúszik kezéből. Az elmúlt napok nem szóltak másról, csupán két akarat szembeütközéséről, ahogyan a Suttogó és a Főnix szembeszáll egymással. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha megmaradnak annak, akik voltak! Most nem kéne viaskodniuk, ellenben együtt uralhatnák a világot, Ők ketten, igen, Ők, akik pontosan tudják, mi a jó a világnak. A háború azonban veszteségekkel jár, ő pedig talán már rég elfeledte, ha valaha is igaz volt kötelékük, s nem csupán egy kósza, törékeny álarc, amivel elkendőzhette, mennyire is elszigetelte magát emberi voltától azzal, hogy saját sorsát már mikor megválasztotta. Hiszen mindig mindent ő akart. Már-már elképzelhetetlennek hatott, ha bármi megesett, ami nem az ő akaratát követte, s nem úgy tűnt, ahogyan azt ő elgondolta. Ő döntött saját sorsa felől, amikor úgy döntött, a kísérletei előrébb valóak jelentéktelen jegyeinél. Mikor a dementorok anyjává vált, volt szintén saját döntése. Mikor nem félt elfogadni és elvenni mindent, amit a régi nagyhercegnő nyújtott számára, választott ismét, mindezt egy olyan jövőért, amiben unokáinak nem kell könnyelmű muglik elől úgy rejtőzködniük, mintha bűnözők lennének. Mert nem ezt érdemlik.
Nem lesz ott. Nem lesz ott, mikor a méh gyümölcsei örömdalokba foglalják nevét. Elbukott, nem nyújthatja a világ számára mindazokat a dolgokat, melyekre megesküdött, melyekre ígéretet tett önmagának. Nem lesz képes megvédeni az egykori nagyhercegnőt, bármennyire is ígérgette, mikor felkeresték, mikor szinte gyermek volt csupán, s később minden éjszakán, mikor hitet és akaratot táplált a lányba, hogy erősebb és hűbb szövetségese legyen.
...hogy ha eljön az idő, testét úgy birtokolhassa, ahogyan azt addig soha.
Szemei szinte izzanak, ahogyan első barátja tekintetét keresi a legyőzetés pillanatában. Megfáradt, a teste nem viseli tovább, bár szíve még mindig tovább hajtaná. A pálcát végleg elengedi, s valahol mélyen jól tudja, ez talán a végső búcsúzás. Mégis nevet a helyzet abszurditásán. Albus, az átkozott! Merészeli ellenségképként feltüntetni őt magát, mikor nyilvánvaló, lelke legmélyén még mindig ugyanaz hajtja, ami őt magát. Küzdeni valamiért, amivel örökre megváltoztathatod, megválthatod a világot. A háború pedig áldozatokkal jár.
Nem több a harc, mint egy újabb áldozat. Ha veszítenie kell, hát veszítsen így is! A pálca sem más, csak egy tárgy, ami idővel úgyis visszakerül hozzá. Gondoskodott róla ugyebár. Áldozat csak a teste, a lelke, magvai pedig nem többek fegyvereknél, kik valamikor majd őérte harcolhatnak! Addig csak egy dolguk maradt hátra.
Óvni az egyetlen dolgot, mi törhető.
|
|
|
|
|
5
|
Ősi tekercsek / Harry Potter és a Nagyobb Jó / Re: Доброй ночи
|
Dátum: 2016. 07. 31. - 12:25:49
|
Legend says that when grief overpowers happiness
the northern star loses its light and falls down on earth,
   where thee become a man. Tompa levertségben töltötte napja nagy részét, mitől az éhségről is teljesen megfeledkezett. Bár nem történt oly régen, mégis mintha egy élettel ezelőtt lett volna, mikor a Világ minden baját magára hárította, vállainak vetve minden súlyát azon áldozatoknak, amit a megváltásért hoznia kellett nem csak neki, de mindenkinek, kit kicsit is aggaszt a furmányos jövő sorsa.
Nincs értelme hazudnia. Sokszor gondolkozott el rajta, mi lett volna, ha másként alakul sorsa. Mi lett volna, ha apját sosem vetik oda a lélekszipolyoknak táplálékul? Ha nem kell végignéznie milliónyi igazságtalanságot, melyet anyjának át kellett élnie? Ha tanítói közt megértőbb fülekre talál? Ha nem válik tulajdon barátja s lelkének egyetlen társa legnagyobb árulójává?
Minden alkalommal ugyanarra a következtetésre jut viszont. Szüksége volt rá, hogy igazságtalanságot lásson. Az életben ugyanis semmi sem igazságos. Éppen ezért képes megbecsülni leginkább a könyörület bármilyen formáját, mellyel szembe kerül. S épp ezért vállalt szimpátiát a hírhedt Romanov család megmaradt túlélőivel, kik ha lehet, még nála is nagyobb igazságtalanságot éltek át.
Igazságtalanság. Minden, ami könyörületre tanította őt. S minden, ami a könyörület hiányát tanította meg neki. Ő pedig készséggel vállalkozik rá, hogy akár értékes varázslóvér sokaságát is ontsa azért, hogy valahogyan mégis igazságot szolgáltasson.
A méretes esőcseppek, mik ablakának ütődnek, eleinte elnyomják az ajtókopogás neszét. A viharban mindig is könnyebben talált nyugalmat. Célja azonban, ifjú felkaroltja ne találjon nyugalmat. Látta azt, amit ő is - hogy a világban nem mindig az nyer, aki jó. Neki pedig addig kell kihasználnia a nagyhercegnőben tomboló, zaklatott zivatart, mígnem tomboló orkánná nem korbácsolhatja azt, mit később saját maga, nem, a Nagyobb Jó érdekébe fordíthat! Hisz mily hatalmas is az az erő, amit a bosszú, a sértettség, s az élet ösztöne nyújt?
Így tehát, a pillanattól, mióta ismeri, mióta maga mellé fogadta, nem tesz mást, csak mesél. Mesél az eszméről, a gyarlóságról, s egy szebb és jobb világról. Szavai pedig mintha lassan betöltenék a megtört nagyhercegnőben azt az űrt, amit veszteségei okoztak neki, szinte hozzásimulva lelke üregének vékony, törékeny falaihoz, újabb és újabb rétegnyi erőt, hatalmat és védelmet nyújtva számára. Hisz ezáltal válik képzeletbeli sakktábláján nagyhercegnőből igazi királynő. Látja benne, hogy milyen volt, s mivé válhat. Ahogyan pedig tanít, saját kétségei is oszlásnak indulnak.
Egyszer majd a világ is térdre ereszkedik, s lábai előtt hever. Egyszer majd ők is kívánják a mágia legapróbb rezgésében is jelenlétét. Egyszer majd elérkezik az idő, mikor mindenki az ő szavaival kívánja majd szomját oltani. Ehhez azonban a Nagyhercegnőt el kell pusztítani. S pusztítja hát... ígéretekkel, csókokkal, a hatalom érzetével, hogy mindaz, mi megmaradjon a nagyhercegnőből, ne legyen más, csupán két, vörös folt az ósdi, otromba szőnyegen térde nyomán.
Elpusztult. Eltörte. Nincs tovább.
|
|
|
|
|
6
|
Ősi tekercsek / Harry Potter és a Nagyobb Jó / Az ifjú Gellert szenvedései
|
Dátum: 2016. 07. 31. - 03:59:27
|
A L I T T L E P A R T Y N E V E R K I L L E D N O B O D Y g r i n d i j u s t w a n n a h a v e f u n
Kedves naplóm! Kirúgtak a Durmstrangból. Ezen felháborodott sorokat már nagynéném házából írom, mélységes döbbenetemet és haragomat csak így vagyok képes elfojtani. Már hosszasan megvitattuk újdonsült bajtársammal a helyzetem, és Björn készségesnek mutatkozott (továbbá itt szeretném cáfolni a pletykákat, miszerint rajtakaptak bennünket a seprűtárolóban, mi akkor ott preventív jelleggel voltunk jelen, mivel tartottunk tőle, hogy már a harmadik felrajzolt jelünk esik áldozatául a vandáloknak!) amiért felettébb hálás vagyok, most azonban utam folytatása a ködös Albionba vezet, hogy beteljesítsem végzetem. Kellemetlenül megfáztam, ami kissé hátráltat, de fontolva haladok, és küzdök a testemet nem lebíró betegséggel. Elnézésedet kérem, kedves naplóm, ez a folt itt némi váladék, de mind hozunk áldozatokat efféle vészterhes időkben.
Kutatásaim jól haladtak, társaim pedig végre elhagyták az olyan kifejezéseket, mint a 'nyomorék', és hasonlók, tehát mondhatjuk, hogy léptem néhányat a társadalmi létrán. (Ki most a desperate bitch, Wilhelm Rödner? Sssszopjatok le mind!) Egészen jól működött minden, amíg az az ostoba Greta Engels úgy nem érezte, hogy bizonyítania kell az egyik felvetésem ellenkezőjét. Számomra teljesen nyilvánvaló, hogy ha sárkánytűzzel találnak mellkason, az egyértelműen egészségtelen, míg ő fogadkozott, hogy impotens képtelen vagyok megidézni, a gyakorlatba átültetett eset pedig az én igazammal zárult. Illetve egy kicsapással, és hiába magyaráztam az összes jelenlévőnek, hogy ez kizárólag a tudomány érdekében történt, és annak mindig megvannak a maga áldozatai, hiszen mind testünket és vérünket adjuk érte (én például fél évet voltam kénytelen szemöldök nélkül eltölteni), süket fülekre leltem. Osztályrészem tehát ismét a megvetés, de számomra már csak híveim odaadása és a Nagyobb Jó létezik, melyért ledobtam magamról a hétköznapok igáját, kimásztam a múlandóság verméből, és a fénybe tekintek ezentúl...!
Nehezményezték továbbá a pergameneim hátulján a 'Baphomet' feliratot. Ugyan, hiszen minden fiatal állít magának bálványokat, miért olyan nagy gond, ha én nem Wilhelm Rödner egy lány nevét véstem oda? Kötelező lenne tán elmémet beszennyeznem a test bűneivel? Visszautasítom továbbá a vádakat, miszerint egy 'sunyi kis buzi' vagyok, ez rágalom, ezért fejlettebb társadalmak jogért szoktak kiáltani, és még azért is meghurcoltak, mert ezt hallva megátkoztam néhány egykori diáktársamat. Szívességet tettem nekik, olyan zenei ízléssel és fizimiskával valódi bűntett élni, és én mindig nagy rajongója voltam az esztétikának.
- Hé, te fiú! Nézzél már rám, hé. Te vagy az a fura északi gyerek, aki most költözött Bathildához, és összehaverkodott Albusszal? Amúgy mi az a háromszög a nyakadban?
- Szervusz, a nevem Gellert Grindelwald, és valóban, ez azonban egy olyan jel, amelyet egy nap sokan ismernek majd.
- Miért, te ilyen izé vagy... zenész? Milyen zenét játszol?
- ... nem, ez a Nagyobb Jó szimbóluma.
- Menő. De amúgy tényleg tök jó név lenne egy zenekarnak. A Nagyobb Jó.
Kezdem úgy érezni, része lettem a helyi faunának, bár ez elsősorban annak köszönhető, hogy megismerkedtem a leginkább közkedvelt tagjával, bizonyos Dumbledore úrfival. Kellemes felüdülést okoz a jelenléte, végre magamhoz méltó szellemi partnerrel tölthetem időmet, anélkül, hogy megkérdeznék, milyen állat halt fájdalmas halált a kabátomért, hogy viselhessem. (Megfigyeléseim alapján a britek allergiásak lehetnek a finom anyagokra és szabásra, és hangsúlyoznám, hogy NEM különös a sárkánybőrt tornacipővel viselni, sokkal inkább divatot megelőző.) Naphosszat eszméket cserélünk, már bevezetett lakába is, és ugyan a családja hidegen hagyott, kiváltképp faragatlan öccse, ő maga közel sem. Egy problémám adódott csak vele: mintha túl sok figyelmet szentelne a megjelenésemnek. Nem tagadom, jól esik kitüntetett rajongása, de talán összekever a helyi pletykalap egyik modelljével, az én célom ugyanis ennél messzebb mutat.. Rendben, kedves naplóm, te is tudod, mi kínokat kellett kiállnom kortársaim meg nem értése miatt, most Albus kedvessége gyógyír sebeimre, ártatlan tekintete valóságos balzsam, mely varrasít, és mélybe ránt, kiváltképp kék szemei, ha felcsillannak eszméim hallatán..
- Hé, Ger, bocs, kérdezni akartam még valamit. Mitől ilyen fura a hajad...?
- Balzsamnak hívják, és most tűnés, hagyj magamra sötét magányomban.
- De gyümölcsillata van.. málna? Eper? Valami bogyósgyümölcs. Amúgy Albus üzente, hogy késik tíz percet, gondok vannak otthon, de siet a randitokra.
- Tájékoztatásodra közlöm, hogy ez egy uniszex főzet, az argánolaj pedig kifejezetten jót tesz az igénybe vett hajnak... Albus jól van?! Nem mintha érdekelne.
Míg a fiú bólint és távozik, remélem azzal az információval, hogy az ő frizurájának sem ártana egy igazítás, láthatatlanul megigazítom a hajam. Sosem lehet tudni, nem igaz? A nagy eszmék nagy dolgokat kívánnak... és itt a jellemre gondoltam természetesen.
Kedves naplóm! H A T A L M A S eredményről számolhatok be neked! Elvesztettem a szüzességem Újabb lényeges lépéseket tettem a Nagyobb Jó megvalósításának irányába, a felnőttség áhított kapuján átlépve. Szellemem örökre a csillagok közé lövődött, most ott köröz égitestek magányos magasságaiban, a megérdemelt hatalmasságban, feloldódva az édes létezés csillagálmában, körülöttem milliárd másik, kik még alszanak, de halott szemük testemre fordul, és ott ég közöttük Albus, mint egy másik sem. De a materialitás talaján is kielégítőnek volt minősíthető az aktus. Egy dolog azonban aggaszt.. én nem vagyok képes arra a rajongásra, melyre Albus. Ahogy mellette feküdve cigarettára gyújtottam (a magam figyelmébe ajánlom, hogy legközelebb kevesebb levendulát érdemes használni hozzá, és nem törődni a hangokkal, amelyek tévesen különcnek bélyegeznek érte), realizálnom kellett, hogy nekem mindez nem ugyanazt jelenti, mint neki. Elképzelhető, hogy olyan rég elszakadtam az emberi lélek bolyongásaitól, hogy többé nem térhetek vissza hozzá? Osztályrészem lesz vad magány és társtalanság, míg céljaimat el nem érem?
Nos, azt hiszem, közkeletű kifejezéssel élve leszarcsi.
Most azt kívánom, bárcsak több szó rímelne arra, hogy Grindelwald. Igazán sajnálatos, de most arra a véleményre jutottam, hogy nem is olyan lényeges egy versnek rímelnie, anélkül is remekül lehet skandálni felhevült szívvel. Mély fájdalmamra ebben Albus bizonyult jobbnak, de vele most nem igazán van lehetőségem értekezni, lévén történt köztünk némi félreértésen alapuló konfliktus, amiben én lehet, hogy egy apró hibát el is követtem. (Mentségemre szóljon, hogy sosem voltam jó igazán szakításokban, a dráma, mint olyan távol áll tőlem. Igen, Albus, én vagyok a józanul gondolkodó.) Távoztam tehát nagynéném szárnyai alól a lány halálát követően, és most újult erővel igyekszem terveimet kovácsolni, de olyan.. magányosnak érzem magam, mint azóta a diadalmas nap óta nem, hogy felfedeztem egy elzsibbadt kézben rejlő lehetőségeket. Most igazán nem írhatom azt himnuszként, hogy 'Ha jő a tél, ha jő a fagy, Grindelwald cserben sosem hagy', vagy mondjuk hogy 'huncut-játszi Grindi'. Elnézést, utóbbit Albus emlegette, de nem azokban a pillanatokban, amikor ezzel foglalkoztunk...
El kell engednem, így alakult hát, nem az én hibám, de maradhattunk volna barátok, időnként mindenkinek elhunynak a rokonai, ez az élet rendje. Úgy értem, még maradt is belőle valami, amit el lehetett temetni, mások ezért ölni tudnának. Nem is értem, miért vádolt Albus hidegszivűséggel. Nekem az érzelmi alapon hatékony jobban tetszik, Albus pedig leszophat járja a saját útját... Nekem már úgyis itt van a saját pálcám, és a Nagyobb Jó, amit ő már nem érezhet semmilyen formában többé, csak ha diadalmasan kiemelkedem a vihar szívéből, és végigsöprök ezen a kurva országon, ahol csak megfázni lehet!
|
|
|
|
|
7
|
Ősi tekercsek / Harry Potter és a Nagyobb Jó / Az ifjú Gellert szenvedései
|
Dátum: 2016. 07. 31. - 02:36:42
|
T H I S I S W H A T R O C K N R O L L L O O K S L I K E w e a r i n g l e a t h e r n l a c e
Az ifjú szemeit elöntötte a könny, melyben a pokol tüzének csillanása perzselte lelkét, fiatal húsát és velőjét, miként a belső démonaival vívott ádáz küzdelemben földre hanyatlott, de marka nem engedte el a lobogót, feltartotta, az égnek lökte végső szívdobbanással, hamvas ajkai, melyeket a halál már odaadóan megcsókolt, most azt imádkozták...
- Gellert, már megint mi ez az üvöltözés!? Készen van már a mosás, kitakarítottad már a szobádat?! Egy doxyólban nincs olyan szag, mint ott, és mikor legutóbb megkísértettem a sorsot annyira, hogy benézzek, tudod, mit találtam?! Egy döglött baglyot! Azonnal láss neki, egy óra múlva itt vannak Vermerék, és nem akarok már megint magyarázkodni, hogy mi ez a penetráns bűz, egyébként is engedd már levágni a hajadat, mint egy kelpi, pont úgy festesz! HALLOTTAD AMIT MONDTAM, FIATALÚR, VAGY MENJEK FEL!?
- Hagyd már abba az éktelen üvöltözést, asszonynép...!
- MIT MONDTÁL, GELLERT?!
- Mindjárt, anyukám!
Ostoba nőszemély, aki hátráltatja a csodálatos kutatásaimat.. mintha az én szobámban akarnának enni a drágalátos Vermerék. Minek pazarolnám az időt ilyen apróságokra, mikor szellemi nagyságom is táplálhatnám? Nem értenek meg, de nem csak a mutter, ott vannak még a társaim is, akiknek többször is megkíséreltem elmagyarázni, mekkora tévedésben élnek az élet dolgait illetően, és ideje lenne kinyitniuk a szemüket, mindig csak röhögnek rajtam, pedig semmi vicceset nem említek. A költészet igenis komoly dolog, ha egy kicsit is műveltebbek lennének egy doxynál, ők is felfognák - és én ide vagyok kárhoztatva, mikor nagy tettekre vagyok hivatott. Még hogy vágjam le a hajamat...Mikor épp egy krónikát igyekszem megfogalmazni? Átkozott világ, szükségem lenne most már valami jóra... Egy nagyobb jóra, mint Vermerék utálatos látogatása, amikor kérdezgetik, hogy megy az iskola. Pont úgy, mint eddig: jól. Nem vagyok idióta, nem keveredem bajba, a magam dolgával foglalkozom, nem olyan hülyeségekkel, mint hogy Absjorn Vermer kit és hogyan szédít (itt jegyezném meg, hogy szerintem nevetséges, ahogy hordja mostanában ő és mindenki más is a nyakkendőt, komolyan, mintha ezernyolcszázhetvenben lennénk... Annyira hetvenes évek.), nekem ennél fontosabb témáim is vannak, mint például varázslatok alkotása. Felvilágosult tinédzser vagyok, akinek meg nem tetszik, annak üzenem, hogy talk to the hand... akarom mondani azt a poklok legmélyének bugyra szippantsa magába, és ott örök kárhoz...
Visszatértem. Habár eleinte úgy tűnt, alul maradok anyám kitartó próbálkozásának a hajvágást illetően, végül úgy ültünk asztalhoz, ahogy jósoltam, nem az én szobámban. Kit érdekel néhány dög? Az asztalra is az került. Meg kell jegyeznem, hogy a felvilágosult emberek, mint én is, már rég felismerték a vegetáriánus életmód előnyeit, és nem veszik szívesen, ha ezért kecskének tituláltatnak. Tényleg, kecskének, Absjorn? Nem is tudom, kinek volt kedve vigyorogni, miután egész este csigákat kellett köpnie...? Ezt persze csak elképzeltem, anyám igen rossz néven vette volna, ha megteszem, de egy kis sötét meglepetést azért a zsebébe csúsztattam. Legközelebb, mikor kedve támad a kinyalt képét bámulni, a tükör elragadja a lelkét Tartarosz segglyukába...
Sajnálom, kedves naplóm, téged nagy és nemes gondolatok kellene, hogy megtöltsenek, nem ilyen méltatlan kifejezések, de tekintsd ezt egyfajta lelkitársságnak, elvégre én is úgy nevelkedem itt, hogy körbevesz az élet mocska. Még mosogatnom is nekem kellett, hiába mondtam, hogy hatékony varázslatokat ismerek az ilyen alantas munkák elvégzésére, anyám szerint léleknemesítő, ha megtapasztalom a varázstalanok életének aspektusait. Nem értettem egyet, mire megkérdezte, nem volt-e egy hete szükségem kisebb pénzösszegre, ami remek érv, tehát inkább hallgattam. Számolom a napokat az anyagi függetlenségig továbbá. De mielőtt megzavartak volna az élet felesleges szeleteivel, ott tartottam, hogy lejegyzem belső gondolataimat a világról körülöttünk.
Tehát a világuralmi törekvéseim. Mindenképpen szükséges egy remek kifejezés, ami alá begyűlhetnek a híveim, majd ha lesznek, és nem az foglalja le a korosztályomat, hogy vizsgálja meg egymás manduláját. (Én felette állok ezeknek a dolgoknak természetesen, és bekaphatja Wilhelm Rödner, amiért nem jött el a randinkra szakmai jellegű megbeszélésünkre. Sokat veszített, aznap bőrt viseltem, továbbá jelezném, hogy nem igaz a pletyka az öltözőből, nagyon is esztétikus a péniszem.) Régóta konstatáltam, hogy világunk nem működik régi hagyományai alapján, és egy reform elkerülhetetlen, csak kevesek mernek kilépni az árnyékból, hogy tulajdon testükkel táplálják a köz éhező száját, vérük legyen e új világ első forrása, és elméjük évszázadok múzsáinak keblén...
- Gellert?! Hányszor kértem már, hogy ne égesd a gyertyát éjszaka?! Éjfél elmúlt, azonnal húzzál aludni! Megáll az ember esze, bezzeg az én időmben...!
Ismét visszatértem, ezúttal egy eldugott gyertya rejtekében rovom soraimat, és most kezdem csak igazán érezni, hogy egy egész világ súlya nyomja a vállamat. Anyám, ez a kedves, de korlátolt nőszemély nem lehet szellemi partnerem terveimben, tartok tőle, hogy apám elvesztése megrészegítette. Állítólag jót akar nekem, de a múltkor sem engedett el, mikor néhány társam invitált a helyi ivóba, mondván hogy túl fiatal vagyok az alkohol elfogyasztásához. Próbáltam érvelni azzal, hogy csak a fizikai testem kárhozata ne legyen a magyarázat, hiszen szellemóriás vagyok, lélekben ezeréves, igazán nem nagy ügy néhány szocializáció érdekében hozott korsó, de közölte velem, hogy amíg az ő fedele alatt élek, ő hozza a szabályokat. Micsoda maradi elképzelés, nyilván már egyáltalán nem emlékszik a fiatalkorára, de hát hogy is érthetné meg egy szülő gyermeke zsenialitását ekkora távlatból? Anyám nem értheti meg, hogy ez tulajdonképpen maga a nagyobb jó: lehet, hogy leiszom magam a sárga földig (ami még soha nem történt meg, hangsúlyoznám erőteljesen) de cserébe híveket szerezhetek!
Egyszer eljön a nap, mikor felnőttként a világba lépve alakíthatom majd azt saját kedvemre. Anyám szerint ez addig nem lehetséges, amíg nem tanulom meg kimosni saját szennyesem, de én nem ilyen földhözragadt eszmék szerint mérem az életet: emlékszem, pár hónapja elutasította zenei ambícióimat, arra hivatkozva, hogy semmi muzikalitás nincs bennem, illetve a 'Hírnökök' nem elég kifejező név egy zenekar számára. Nem fogta fel, hogy ezzel még több emberhez juthatunk el egy olyan területen, mely nem is feltűnő, még inkább kedvez a szándékaimnak! Folyton csak ezek a korlátok: ne öld meg a kóbor macskákat kísérletezés közben, és eleve ne is kísérletezz, ugye pakoltál tiszta pulóvert, már megint nem etted meg a vacsorát, ugye nem gondolod komolyan hogy hajnalban érkezel, mikor lesz egy valamire való barátnőd...(Halott vagy, Wilhelm Rödner!) Engem egy világ gondjai nyomasztanak, asszony, had lélegezzem szabadon.
Egyszer eljő még a nap, mikor a fiúból férfi érik, ki életről és halálról dönt, jobb kezében a fény, balban a sötétség, és ő határozza meg, mikor melyiket engedi útjára az égen a halandók tekintetétől ölelve. Eljő még a Nagyobb Jó kora, jövendölöm nektek! És ígérem szent esküvel, kedves naplóm, legkésőbb akkor, amikor megtanulom kimosni az alsógatyáimat kilépek az életbe az iskola végeztével.
|
|
|
|
|
8
|
Ősi tekercsek / Harry Potter és a Nagyobb Jó / Így Neveld A Dementorod
|
Dátum: 2016. 07. 29. - 19:08:44
|
 Anyám.
Egy vallomással tartozom Neked. Neked, aki annyi mindent elviseltél, akár saját becsületed kárán, s tovább mosolyogtál akkor is, amikor a világ újra és újra jogtalanul arcodba köpött. Neked, aki mindig csillagként virított az éjszakában, távoli, szinte elérhetetlen boldogság reményét sugallva számomra. Nekem, aki talán most tapasztalja meg igazán az északi sötétséget, mely mintha sosem akarna véget érni, s örökre béklyókba kötött volna.
Nincs mit tagadnom - előtted hasztalan. Te is jól tudod, mennyit tévedtem, s talán mekkora tévútra léptem. Azért írom soraim neked, Anyám, hátha akkor nem gondolsz rosszat Rólam. Talán megérted majd, hogy mindezt Érted csináltam, kedves Anyám, s mindvégig szemem előtt lebegett mindaz a sok áldozat, melyet értem megtettél, miután a világra hoztál.
S mindezek előtt szeretném, ha tudnád - többé nem kell félelemben élned. Hisz mi más a félelem, ha nem egy választás, melyet magadba olvasztanál?
Emlékszem, szinte alig múltam el karjaidon csüngő kisgyermeknek lenni, mikor színes foltokkal finom bőrödön megláttalak. Azt hazudtam, nem értettem, mi történt, holott üreges hangod mögött ott éreztem minden rezgését annak, amit elszenvedtél Értem. Akkor és ott azt mondtad nekem, hogy az én karjaim azok, amik legszebb ékszerekként ékesítik nyakadat, én pedig megfogadtam, ha fele annyira leszek jó ember, mint te, boldog és büszke életet élhetek.
S így is lett... fele annyira vagyok csak ember, mint te, Anyám. Áldozatot hoztam. Áldoztam, de értsd meg, ez szükséges volt a Nagyobb Jóért, az emberekért, a gyermekekért, s végső soron Teérted, kedves Anyám. Kérlek, ne ítélj el. Kérlek, ne kelljen a szemedbe néznem, s azt látnom, mitől leginkább rettegek ezen a világon. Kérlek, ne akard az igazat. Kérlek, ne keresd az igazat. Kérlek, Anyám!
De reménykedem benne, legalább annyira lehetek jó, mint te, még ha emberségem egy szeletét oda is hajítottam az enyészetbe, s néztem végig, mint holmi fuldoklót az óceánba merülni, vagy nyúl húsát, ahogyan cerberusok armadája marcangolja fel apró cafatokra. Mindezt miért? Hogy olyan lehessek, mint te, Anyám! Megértettem, volt értelme. Hisz most, most értem csak igazán, mi mindent meg nem tettél értem. A sok sírás, a sok fájdalom, de még az utolsó szelet almás pite is, amit valójában mindig is akartál, de végül nekem adtál, mind értelmet nyert! Az egyetlen különbség, én nem hordtam méhemben gyermekeim, én nem vártam rájuk kilenc hónapig, én nem szenvedtem meg az életet magát. Mégis anyjukká váltam. Hisz annyira egyszerű! Csak arra van szükségük, amit Te is megadtál nekem mindig is, cserébe pedig hűen követnek, ahogyan tettem én is képességeimhez mérten mindazt, amit kértél tőlem. Egyetlen dolog, amire nekik szükségük van, nem több, mint élni, nem pedig túlélni. Azáltal pedig, ha csak ellene szegülünk a sötétségnek, nem teszünk mást, mint hátat fordítunk azoknak, akiknek jobban van szüksége ránk, mint mi gondolnánk. A dementorok nem többek síró csecsemőknél, akik önmaguktól cselekedni is képtelenek. Tedd szívedre a kezed, Anyám, s mondd, hogy képes lennél utcán hagyni egy elhagyott kisdedet, ki senkinek sem kell. Ugye már megérted, miért tettem, Anyám?
Suttogok hát szavakat gyermekeim fülébe. Ha valakik, ők itt vannak velem akkor is, amikor mások gondolatom is csak fanyarral és hazugsággal méltatják. Megszűntem embernek lenni, egyetlen kötelékem az a halvány aranyfonál, mely veled összefon, anyám. Melyet óvnék, védenék, még ha gyávának is tartasz, amiért elbujdostam előled, s a többi ember elől. De remélem, te megértesz, Anyám. Remélem, megbocsájtasz fiadnak, ahogyan én is megbocsájtottam az én gyermekeimnek. Talán a végén én is egyedül maradok. De addig is, szerető gyermeked:
Gellert Grindelwald
A Suttogó
|
|
|
|
|
9
|
Karakterek / Greis Møvrede / Re: Greis Møvrede
|
Dátum: 2016. 01. 26. - 01:16:13
|
Köszöntelek körünkben!
Családod jól bánt veled és rendes kiképzést
kaptál. Legyél is hát büszke gyökereidre,
hisz nagy dolgokra vagytok hivatott.
Ne feledd, testvéreddel ketten
éltek egyetlen létet, egységben erősek
vagytok, de a titkok gyengévé tesznek!
Előtörténetedet elfogadom,
kövesd hát fivéredet a
G R I F F E N D É L B E
Baglyod tennivalóiddal hamarosan megérkezik! |
|
|
|
|
10
|
Karakterek / Egyéb / Re: Liliya Romanovna
|
Dátum: 2016. 01. 15. - 18:32:12
|
Légy üdvözölve leányom,
Akárcsak fivéredben, örökséged
benned is erős szövetségesre talált.
Menj hát, és segítsd bátyáid és nővéreid közös harcunkban.
Járulj elébük példával, és mutass nekik utat
személyiséged kemény hitével.
Az előtörténeted természetesen elfogadom,
házad pedig legyen a
M A R D E K Á R
Jöjj hát, és hirdesd közös célunk!
Hamarosan baglyod érkezik tennivalóiddal! |
|
|
|
|
11
|
Karakterek / Egyéb / Re: Hagen Romanovna
|
Dátum: 2016. 01. 14. - 12:49:38
|
Örömmel köszöntelek ifjú titán!
Dicséretes látni, hogy vannak még fiatalok,
kiket ennyire motivál a család és a szövetség
egysége. A legfontosabb kötelékeket jelenleg
ezek jelentik. Tartsd hát ezt szem előtt és
használd ki bátran, a Nagyobb Jó érdekében!
Előtörténeted természetesen elfogadom,
házad pedig a
M A R D E K Á R
Jó helyed lesz ott, ez nem kétség, még ha
minden háztársad félni is fog tőled. 
Hamarosan baglyod érkezik tennivalóiddal! |
|
|
|
|
12
|
Ősi tekercsek / A Coven / Re: Hogyan szúrjunk ki a britekkel?
|
Dátum: 2016. 01. 12. - 20:46:40
|
Terveink kronológiája
A Staff arra kér benneteket kedves hírnökök, ezt a kronológiát ne terjesszétek!
Szeretnénk meghagyni a játék kiszámíthatatlan izgalmát azoknak, akiknek nincsen ilyen
fontos karakterük! Ne lőjjétek le nekik a poént, nektek is csak azért lett közzétéve,
hogy rendesen képben lehessetek!
Alul tudtok kommentelni, kérdezni, javasolni, véleményezni!
Innentől ti is oldalunk történetének írói vagytok! 1998. október vége: Az Azkabanban lázadás tör ki. Nem egy rabnak nyoma vész. November elején a lázadásról faggat több rabot is a Wizengamot. A legtöbbjük mintha egyszerűen nem tudna beszélni, elnémulnak, amikor vallanának. Az egyik rab végül rengeteg veritaserum és amneziátori beavatkozás után csak annyit tud mondani, hogy „A nagyobb jó érdekében tettük!” - Voldemort csatlósait komoly befolyás és átkok alá vonjuk hát, hogy a britek érezzék, nekünk csak puszta bábok, jóval felettük állunk és ez már nem az ő harcuk
1998. november: Sorra vonulnak ki a mágikus lények a Rengetegből (az értelmesebbek, persze). Némelyik betör a Roxfortba, a többség egyre messzebb akar kerülni a kastély területétől. A kentaur csorda vezetője azt mondja a minisztérium embereinek, hogy bolond, aki itt marad. Miért? A dementorok eleve élhetetlenné tették az erdőt - ugye azért szállták meg főleg, mert keresték a követ - plusz az értelmesebb mágikus lények valahogy mindig jobban tudták mi történik a mágusok közt, mint ők maguk.
1998. december: Valaki felfesti a jelet a Roxfort egyik falára. Más országokban már terjed a plyetka, hogy a UK el lett átkozva. - Kérdés: Ebből akár kalandot is csinálhatnánk hogyan szervezik meg a hírnök poronytok a vandalizmust. Ki lenne benne?
- Karácsonykor a gyilkos átokkal végeznek a mugli királyi család egyik tagjával. Ollivander váltig állítja, hogy a bodzapálca végzett a gróffal. --> Tehát Grindelwald legkésőbb ekkor ölt testet, eddigre kell megszereznünk a pálcát!
1999. Január: A három család családfőit berendeli a Wizengamot. Csak Björn jelenik meg. Hírnöknek nevezi magukat, és a bíróság többszöri felszólítása ellenére is elhagyja a minisztériumot. Az őrök próbálják megállítani, de pálcaintés nélkül félresöpri őket a vak öregember, és távozik. Az esetet próbálja eltusolni a Minisztérium, de a Próféta újabb pánikot kelt vele
1999. Február:
- A Hírnök családok teljesen elérhetetlenek. A gyerekeket a Roxfortban egyre több atrocitás éri – a minisztérium próbálja eltávolítani őket az iskolából, viszont McGalagony ragaszkodik az iskola hagyományához, mely szerint ez az iskola mindenkinek otthont nyújt, és a nevezett diákokra nem bizonyítható rá semmi.
1999. Március:
- Több mugli vezető politikus eltűnik, illetve holtan találják őket. Az egyik tetthelytől nem messze elfognak egy, az Azkabanból eltűnt halálfalót. A mágus teljesen nincs tudatánál, nem ismerik fel rajta, milyen átok érte. Fogságban tartják a minisztériumban, mikoris főnix módjára hamuvá ég. Miért? Így fogja Grindi kivégezni az embereket. Egyfajta beteges tisztelgés Dumbli előtt.
- Egy walesi faluban a muglik elkezdik látni a gnómokat, és páran a Rengetegből szökött varázslényeket.
1999. Április:
- A roxforti dementorok elkezdenek a diákok körül portyázni. Kérdés: Ekkora már meglegyen szerintetek a kő? Fontosabb szerepe csak májusban lesz és a dementorok lényegében most ugye azt követik [Voldemortra is azért hallgattak mert a tudtukra adta, hogy hol a kő --> a szájmítoszok szerint a kő jelenleg az egyetlen mágikus tárgy a világon, ami egy dementort megölhet/örök nyugalomra helyezhet, hiszen lényegében a csókot kapott emberek szétroncsolódott és fájdalommal teli lelkeik. Erről később születni fog egy leírás is nyílvánosan!]
- Egy norvég tarajossárkány elszabadul Skóciában. A mugli hírek tűzvészről számolnak be. A sárkány lassan halad, de egyre közelebb ér a Roxforthoz az erdőtüzek alapján. A Minisztérum csak lassítani tudja, megállítani nem. Április végére a Roxforthoz ér. Ensio megjelenik, látványos csatát vív a sárkánnyal, úgy tünik mintha legyőzné majd dehoppanál. -> ez lényegében ugye egy politikai színjáték
- A mágusvilág vezetősége összezavarodik, a Próféta egyik cikke üti a másikat, hol szidják a Hírnököket, hol barátként tekintenek rájuk, elvégre megmentették a Roxfortot.
1999. Május:
- A minisztérium emberei is sorra tűnnek el
- Egyre több mugli-ellenes támadást jelentenek. Tűzvészek, tornádók, robbanások és minden, amivel egyszerre több embert lehet megölni.
- Május közepén egyszerre bekapcsol minden varázsvevő az országban, és egy idegen hang köszönti Nagy Britannia varázsnépét. Az egy éve elszenvedett ostrom áldozatairól beszél, arról, hogy milyen bűnös dolog volt az ostrom, hiszen mágusok egymással nem háborúzhatnának. Elismeri, hogy köze van az elmúlt év eseményeihez, és említi a bodzapálcát. Végül Potterhez szól, hogy eljön a köpenyért, majd kiköszön az adásból, mint Gellert Grindelwald.
- Nem sokkal a beszéd után jelentik, hogy a Roxfortot ellepték az ostromban elhunytak szellemei.
|
|
|
|
|
13
|
Karakterek / Egyéb / Re: Irina Romanovna
|
Dátum: 2016. 01. 04. - 18:57:23
|
Légy üdvözölve, lányom!
Nem kérdéses számomra, hogy örökölted
Nagyanyád eszét és kitartását!
Ambiciózus és leleményes boszorkány
Vagy már most és ez hatalmas fegyver!
Használd hát büszkén, a Nagyobb Jó érdekében!
Előtörténetedet természetesen elfogadom,
házad pedig a
H O L L Ó H Á T
Hamarosan baglyod érkezik tennivalóiddal! |
|
|
|
|
14
|
Karakterek / K.K.E. / Re: Ristiaan Mallouse
|
Dátum: 2015. 12. 15. - 15:59:28
|
Üdvözöllek Gyermekem!
Látom Nagyapád jó munkát végzett,
Igazán erős jellem lettél és büszkén kiállsz
elveid mellett, mely az elkövetkezendő időkben
igen fontos része lesz sorsunknak!
A vérfarkasoktól a továbbiakban félned balgaság,
eljön majd az idő, mikor meghajolnak előtted!
Előtörténetedet természetesen elfogadom,
házad pedig a
G R I F F E N D É L
Baglyod tennivalóiddal hamarosan megérkezik!
Mint user is nagyon büszke vagyok rád! Nagyon jól megformáltad a karaktert és a családot! Remélem a továbbiakban is ekkora öröm lesz együtt dolgozni!  |
|
|
|
|
