Nem kicsit megalázó, ahogy a professzor megjegyzi, hogy szemét a munkám, nem is nézek fel hosszú percekig, csak bámulom a főzetet. Tényleg nem úgy néz ki, mintha valaha tervezne még türkizkék lenni, előbb lesz ebből fekete. Sóhajtok egyet, azután előveszem a pálcám, és leteszem az üst mellé. Basszus, mennyire gáz lenne, ha csak én kezdeném újra. Na, mindegy, nem tudok mit csinálni. Felemelem a pálcám, halkan elsuttogom a varázsigét, amivel kiürítem az üstöt, azután megyek újra a hozzávalókért, amiket elhasználtam. Nem tudom, pontosan mennyi időm maradt, de már biztos elég sok elment, úgyhogy rögtön nekiállok először, most már csak erre figyelek. Basszus, ha ez a sok gyökér megcsinálja, én is meg fogom csinálni! Nem vagyok hülyébb semmivel, mint mondjuk Dom vagy Hagen, csak kicsit oda kell figyelnem, na lássuk... Hetvenöt másodpercig melegített unikornisszarvba öt uncia víz... francot, fordítva! Szóval feltesszük a vizet, alacsony lángon hetvenöt másodperc. Megvan. Keverjük addig, amíg kék nem lesz. Az is megvan. Porított holdkő, lila szín, pipa. És most jön a hét perc, amíg rózsaszín nem lesz. Valahol itt csesztem el, most várok türelmesen, nem érdekel, hogy milyen színkavalkád van, hét percig fog főni. Ha nem sikerül, szar a recept. Kicsit beparázok, amikor Oakley szól, hogy félidő, de jobb híján kicsit előreolvasok. Nem fogom elkapkodni, mert akkor tutira T-t kapok. Megvárom, amíg lejár a hét perc, mielőtt folytatom a bájitalt. Kicsit izgulok, hogy türkizkék legyen, de most meglepően gyorsan sikerül elérni a kívánt színt. Legalább tudom, hogy most még oké. Hagyom főni, és vetek egy pillantást Domra. Ő persze jobban halad, jóval előrébb jár, és nem is égették le az egész osztály előtt. Mindegy, nekem meg van csajom, nem vagyok irigy. Hirtelen, ahogy elkezdek komolyan figyelni, egyszerre könnyebbnek tűnik az egész. Nem állítom persze, hogy tökéletes, a negyed uncia unikornisszarvnál például azt hiszem, hogy kevesebb került bele, de azért nem olyan borzalmas az eredmény. Eljutok azért odáig, hogy majdnem teljesen fehér a bájital, én pedig keverem, várva az ezüstszínű füstre. Közben van időm körbenézni. Sok embernek már látom ezt a füstöt a bájitala felett, kicsit különbözőek az árnyalataik, de úgy látom, hogy szinte mindenki végzett, és kényelmesen hátradőlve vár. Lassan nekem is megjelenik valamilyen szürkés füst, ami talán megfelel annak az ezüstpárának, aminek ott kéne lennie, de valahogy sötétebbnek tűnik így is Doménál. Talán kicsit elkapkodtam valamit, de mindegy, talán ez a munka már nem elégtelen jegy. Nem mintha nem lenne mindegy, kizárt, hogy RAVASZ-ozok bájitaltanból, hiába akarja anya ránk hagyni a boltját.
Hagen dühös pillantására megvonom a vállam. Ha nem, hát nem. Van, aki szégyelősebb a titkait illetően nálam, bár tényleg nem értem, mi a szégyen abban, ha tetszik egy lány. Főleg velem szemben, rólam aztán tudja mindenki, hogy képes vagyok elképesztően romantikus lenni, és Alexet még a távollétében is legfeljebb „barátnőmnek” hívom, nem „csajomnak,” mint sokan, és még az sem kifejezetten sértő. Talán egyesek azt hiszik, hogy a titkok misztikusabbá teszik őket, és tényleg van benne valami jó, hogy csak néhány ember tud a tetkómról például, de a barátokkal azért meg lehet osztani dolgokat. Na, mindegy, ez nem bulitéma. Néhány percig csendben, az italomat kortyolgatva, hülyén mosolyogva kikapcsolok, és csak figyelem a Merel, Thornsbeak és a körülöttük formálódó jelenetet. Valamiért olyan sok érzelmet szabadít fel az egész még így is, hogy talán negyedrészt értem a szituációt meg magukat a szavakat. Egyszerre vicces, aranyos, ugyanakkor viszont bennem van a görcs, hogy odamenjek, ha kell. Ha nem is feltétlen azon a szinten, mint mondjuk Mattet, Merelt a barátomnak tartom, és most nincs olyan állapotban, hogy vigyázni tudjon magára. Ilyenkor az ember nagyon sérülékeny és kihasználható, főleg ha lány egy házibuliban. Bár én is hasonló állapotba kezdek kerülni, főleg a legújabb korty után, amiből ment pár csepp az arcomra is, és ami szinte teljesen kiürítette a poharat. Pár másodpercig mosolygok Dom felé, amikor kimegy azzal a griffendéles lánnyal. Tényleg megérdemli már szegény, hogy összejöjjön valami csajjal, mert négyünk közül ő az egyetlen, akit még a legradikálisabban karótnyeltebb pöcsfejek sem vádolhatnak azzal, hogy bunkó. Úgy vettem észre, hogy jól is érzi magát azzal a csajjal. A figyelmem azután Hagen húgára fordítom. – Jaja, most jó ez a buli. Most egy kicsit figyelek csak, aztán majd bulizok én is tovább.– a világon semmi bajom Liliyával, de úgy döntök, hogy kihagyom, hogy az átmeneti rosszkedvem annak az eredménye, hogy Alexis hazament, és lehet, hogy van valami baja. Nem úgy jött oda hozzám, mintha velem lenne baja, de attól még rossz érzés egy kicsit, hogy itt maradtam. Persze tudom, hogy nem jó hazamenni. Tavaly nem lett semmi jobb attól, hogy egy kis időre felhagytam a komolyabb bulikkal, attól apát még bántották. Az élet szar, ha ezen bánkódsz, csak még szarabb lesz, mintha egy nagyon hosszú bájitaltan volna. – Oké. A barátságra!– egy mosollyal elveszem a laposüveget, amikor Liliya odanyújtja, megemelem kissé. Tényleg komolyan gondolom, hogy most összebarátkozok vele is, és előlép a Hagen húga címből Liliyává. Veszek egy levegőt, azután belehúzok a laposüvegbe. Nem tudom, mi lehet benne, úgyhogy rizikós döntést hozok, aminek rögtön érzem is az árát: elkezdek kissé köhögni meg könnyezni, kicsit le is hajolok, miközben visszaadom neki az italt, és jelzek a szabaddá vált kezemmel, hogy oké vagyok. Durva, hogy ilyeneket iszik, bár azután, hogy kislányokat láttam lángnyelv whiskeyvel ma... fú, ez tényleg megütött. Valószínű fel is bátorított, mert anélkül, hogy tudnám, ki kezd el kiskorúzni meg háló körletezni, már adom is neki a választ egy felé emelt kéz és egy pár másodpercig kitartott középső ujj képében, megüzenve, hogy én mit szeretnék, mit csináljon. Jelenleg az sem érdekel, ha Vulkanov az, bár a hangja fiatalabb, és ismerős is, és hirtelen nem tudom, melyik ember az, aki egyszerre seggfej, azt hiszi, hogy csicskáztathatja a fél iskolát, és van húga. Jó, jelenleg az sem érdekel, ha kirúgnak, vagy kinyír, vagy bármi, nekem egy seggfej se mondja meg, hogy húzzak a hálókörletembe, amikor buli van. Azt azért belátom, hogy az odamenés már nem lenne feltétlen jó ötlet, úgyhogy csak odasétálok a kikapcsolt rádióhoz, hogy visszakapcsoljam. Pálcával menőbb lenne, és nem is a nyomjel zavar, csak nem vagyok biztos benne, hogy hogyan kell. Visszatérek Lily mellé, csak hogy lássam, hogy Ephram ott foglalt helyet. Nem sokat tudok a háztársamról, de sajnos nekem ő inkább Malfoy, mint Dom. Tavaly nagyon benne volt abban a brancsban, akik a halálfalóknak nyaltak, ami egy elég komoly negatívum. Próbálok velük nem máshogy beszélni, de még így sem nagyon rajongok a gondolatért, hogy a nővérem az egyikükkel jár éjszakánként a folyosókon. Destaint sem tudom felhőtlenül kedvelni, hiába csapattárs meg egész jó kviddicsező. Az sem segít, hogy mellette stréber és arrogáns is, a mostani akciója után meg már inkább seggfejnek tartom, mint semlegesnek. Azért veszek egy mély levegőt, és felveszem a legudvariasabb arcomat, amit megtalálok részegen, hátha csak szar napja van. Nekem is az van, bár neki valszeg csak az lehet a problémája, hogy a húga ma elveszíti a szüzességét. Ha most őket lehet halványan hallani Bowien túlról, elég hangosan. Ez még nem ok rá, hogy köcsög legyen, meg visszaéljen a hülye jelvényével. Na, mindegy, empatikusan! Egy csapatban vagyunk, szóval akkor segítek neki. – Minden oké veled, Ephram?– a hangom nem számon kérő, pedig szívem szerint azt kérdeztem volna, hogy miért gondolja, hogy viselkedhet így több tucat emberrel. Oké, joga van hozzá, de nekünk is volt, hogy egy életre lesitteljük vagy legalábbis kirúgjuk az egész bandát azért, amiért terrorizálták az olyan embereket, mint Lou. Talán ez különbözteti meg őket egymástól. Van, aki él a második eséllyel és megbánta, amit csinált, és van, aki még most is azt érzi, hogy a T.K. korszakos viselkedése folytatását büntetlenül megússza. Na, mindegy, nekem senki nem mondhatja, hogy nem próbálok jó fej meg türelmes lenni, és ezt úgy, hogy simán elég keménynek érzem magam ahhoz, hogy megküzdjek egy trollal, ha adnak hozzá egy esernyőt.
A Mardekárnál a kvaff. Zambini lepasszolja Piercenek, aki egy Krum fordulóval rázza le Lowsleyt. Be fog csapódni a földbe! Be fog csapódni! Húh, utolsó pillanatban kapta fel a seprű orrát. Még mindig a Mardekárnál a kvaff. Denalie elküld egy gurkót Pierce feje felé, de a mardekáros hajtó lebukik, és egy lebukással kikerüli a szemből érkező Clarkot. Már csak Everfen áll a hajtó és a karikák között. Felkészül rá, hogy elrugaszkodjon, bármelyik karika a cél, de várjunk! Edevane gurkója fejen találta a Hugrabug őrzőjét. Védtelenek a karikák! Pierce tizenkét méterről rálövi...
Bármennyire szeretnék, egyelőre nem tudok válaszolni Alexnek szavakkal, kénytelen vagyok megsimogatni az arcát. Remélem, hogy ebből is tudja, mennyire szeretem, mennyire sokat jelent nekem. Azt hiszem, hogy többet, mint valaha bárki más jelentett, és talán többet, mint valaha bárki más fog. Ilyenkor, amikor együtt jutunk el a csúcsra, érzem csak igazán, mennyire szeretem őt. – Persze... ezután is így csináljuk. Ez... fantasztikus volt.– kicsit nehezen nyerem vissza a lélegzetemet, de azért szorosan magamhoz ölelem a lányt, néhányszor végigsimítva a hátát és az oldalát, miközben hosszan megcsókolom. Úgy érzem, hogy ezt örökké tudnám csinálni, ez most tényleg sokkal jobb volt, mint bármelyik korábbi. Mintha mostanra érett volna be kettőnk kapcsolata ennyire. – Gyakoroltál mára?– kissé játékosan benyúlok a lába közé, amit végigsimítok, de miközben a szemébe nézek, azért hagyom neki látni a mosolyom mögött, hogy komolyan érdekel, mit csinált. Úgy tűnik, hogy valami jó hír, jó is, hogy ő mondja el előbb, amit akar, nem én kezdek a „betegségemmel.” Mondhatnánk adottságnak, de most már inkább betegség. A fura álmokból rémálmok lettek. Talán nem túlzás azt mondani, hogy leesik egy kissé az állam. Alex... a Griffendél kviddics csapatában? Persze, ez megmagyarázza az extra izmokat, de azt mégsem, hogy hogyan tudott mindenkit maga mögé utasítani. Nem is szerette a kviddicset még néhány hónapja, akármilyen jól felkészítették, azért ez hihetetlen tehetség. Elmosolyodok, ahogy belegondolok, hogy az én kis főnixem bizonyára született tehetség. Benne van sajnos, hogy egymás ellen kell játszanunk, de nem fogok rá célozni, és probléma megoldva. Úgyis Pottert akarom leszedni. Őszinte az örömöm mindennel együtt. – Ez fantasztikus! Gratulálok! Már alig várom, hogy láthassalak. Milyen poszton játszol?– kissé talán jellemző, hogy ötletem sincs róla, hogy kik milyen poszton játszanak a Griffendélben, mert abból össze tudnám rakni a megoldást. Nagy eséllyel hajtó, alkatra talán az felel meg neki a legjobban, a fogót ugye tudjuk, úgyhogy az nem lehet. Átölelem én is kissé a derekát, közelebb húzom magamhoz, és hosszan megcsókolom. Most, azt hiszem, még jobban szeretem, mint korábban. Tényleg furcsa, hogy nem is ismertük egymást korábban, mert olyan, mintha a sors is azt akarta volna, hogy találkozzunk. Nem is akarom most elrontani az örömöt a rossz híremmel annyira. – Mi lenne, ha maradnánk még egy kicsit, esetleg egy kis pihenés után még egyszer összebújnánk, azután lemennénk kicsit dobálni a pályára? Nem vagyok annyira jó hajtó, de nagyon szívesen játszanék veled.– megcsókolom újra, átkarolom a combját, és olyan közel húzom, amennyire csak lehet. Olyan furcsa ráébredni, hogy ennyire lehet szeretni valakit.
Bevallom őszintén, nem hittem, hogy igazán sokan el fognak jönni erre a bulira, de a befutó emberek nem igazolják a félelmemet. Először azt hittem, hogy ez csak egy kis házibuli lesz Dommal, Matt-tel és Hagennel, esetleg a barátnőink is jönnek, meg még néhány bevállalósabb ember, de gyorsan kiderül, hogy rengeteg itallal és vendéggel kell számolnunk. Elégedetten szívok bele a Hagen által tekert cigire, azután vele együtt emelem tósztra a poharam és rögtön le is húzok hangulatindítónak egy kispohár izlandi fenyőpálinkát, ami tényleg rohadt erős, és idegen is, de egyelőre még bírom. Egy sörrel a kezemben kezdek el sétálgatni a vendégek között. Persze a buli nagy részét a barátaimmal és Alexszel akarom tölteni, de azért mégis házigazda vagy mi vagyok. Elhaladok néhány hollóhátas és hugrabugos lány mellett, és épp elkapom a megjegyzését az egyik hollósnak, de hagyom, hogy mások oltsák le az évfolyamtársam. Azt hiszem, hogy Smethwyck a neve, és amennyire tudom, stréber. Mint szinte mind Loun kívül, ő az egyetlen rendes ember, akivel eddig találkoztam a Hollóhátból. Komolyan, ha unalmas a hely, minek jött ide? Azért a pofátlanságnak is van határa, mi mind egy csomót szenvedtünk a szervezéssel, pénzt költöttünk, Hagen konkrétan egy kisebb vagyont, és ha lebukunk, nekünk végünk, ez meg idejön üres kézzel, és fikázik is. El is nevetem magam Freya Blood beszólásán, az ilyen pillanatokért tudom igazán értékelni azt, hogy Fawley kit választott a nőjének. Néha gáz a csaj, de ilyenkor azért lehet érezni, hogy jó arc. Lehet, hogy rá is mozdulnék, ha szingli lennék és nem Matt nője lenne. Bár azt hiszem, hogy újra Alexet választanám, ahogy belép az ajtón, gyorsan láthatóvá válik, hogy mennyivel szebb mindenkinél. – Szia kicsim!– egy csók és egy pár másodperces ölelés után kiengedem őt a karjaimból. Hagyom, hogy menjen még egy kört, azért biztos van, akinek ő is köszönni akar, mielőtt csatlakozik azokhoz, akik valószínű végig maradnak. Nekem is vannak, akiknek köszönni akarok mindenképpen, például Merel. Kicsit furcsa lány, de kedvelem, a maga módján nagyon király arc. Talán ő itt a legfiatalabb, valószínű ő fog először kidőlni, bár amennyire tudjuk Dommal, azért nem idegen a kocsmákban. Egy mosollyal intek a lánynak, de lélekben azért felkészülök rá, hogy valószínű vinnem kell majd a kastélyig, főleg amikor beleiszik egy másik hugrás piájába, ami nem látom jól, hogy mi, de biztosan nem sima sör volt. Durva. Röhögtem volna, ha egy éve azt mondják, hogy harmad és negyedéves hugrásokkal fogok bulizni, de respect. Nem mondom, hogy nem csapjuk szét őket a meccsen, de ha így mennek tovább, nem ők lesznek a lúzerek háza nemsokára. – Minden rendben? … Holnap találkozunk, kicsim.– belecsókolok egy rövidet a párom fülébe, de nem tartom vissza, ha nem akar maradni, nem fogom kényszeríteni rá. Tudom, az ilyen bulik nem valók mindenkinek, és ő soha nem volt az igazán bulizós alkat. Nem baj az, talán a számomra legfontosabb lányok közül senki nem az. Van, aki nem érzi jól magát úgy, hogy át kell adnia mindent magából, hogy jól érezze magát, csak sodródjon. Visszatérek Domék mellé, nekidőlök a fotelnek, és elkezdek nézelődni a sörrel a kezemben, amin a bekapcsolt zene ritmusára kezdek dobolni az ujjaimmal. Kicsit meg is emelem, hogy megcsapjam vele azt, aki bokszolgat, de amikor látom, hogy csak Hagen az, és mit mutogat, kicsit elvigyorodok. Örülök neki, hogy ilyen gyorsan beilleszkedett, és máris ki akarja venni a részét abból, hogy barátnőt szerezzünk Dominicnek. Biztos menni fog neki, csak valamiért nem próbálkozott eddig. Pedig tudom, hogy sok nőnek bejön, okos és kicsit még koravén is. – Dom, nem próbálkozol meg azzal a két hollóhátas kis csajjal... na, mindegy, Lirof most ott van. És Balmoral-lal? Tudom, hogy bírjátok egymást, és... Szia Minerva!– elvigyorodok, és kicsit vállba csapom Dominicet, mielőtt elmegy. Lehet, hogy nem is kellek én ide? Főleg így nem, ha a csaj kezdeményez. Már majdnem lehuppanok a fotelba, amikor rájövök, hogy Hagen befoglalta, ezért elkerülöm a ráesést. Kicsit bosszúsan lerakom a sört, és a kezembe veszek egy üveg lángnyelv whiskeyt. Bánom, hogy nem nekem sikerült benyúlni a fotelt, mert menő, de nem baj, nem von le semmit az értékemből. Nem ez dönti el, hogy ki a legnépszerűbb fiú a Mardekárban, és talán az egész iskolában, ez csak egy apróság. Bírom Hagent, de ettől még nem kérdéses, hogy engem jobban kedvelnek. Igaz, eleve előnyben vagyok, mert ijesztően sok a xenofób köcsög a Roxfortban. Szó nélkül nézem, hogy Smethwyck mit szerencsétlenkedik a fiolájával, erre már csak annyi a reakcióm, hogy belehúzok a whiskeybe. Tényleg nem lehet mit mondani az ilyen emberekre, hogy jut eszébe valakinek egy bulin szemetet gyűjteni? Valószínű valakinek a fanszőrzetét sikerült elhelyeznie a kollekciójában, ha sokáig gyűjtöget, talán lehet belőle szőrméje. Hagennek viszont úgy látszik, hogy bejön, úgyhogy kicsit meglököm a fotelt, miközben a hollóhátas lány felé bökök a szememmel, természetesen úgy, hogy közben mögé állok. Ha Romanovna igényt tart rá, szívesen vállalom neki a szárnysegédkedést, bár fogalmam sincs, miért pont ezt a csajt akarná a sok közül. Szépnek szép, de csak Hollóhátas.
Azt hiszem, hogy soha nem titkoltam, hogy mennyire utálom a bájitaltant, teljesen mindegy ki tartja. Pitontól paráztam, de a halála után rájöttem, hogy kedveltem is, Lumpslucknak idegesített a H-val és B-vel fűszerezett tenyérbemászó kedvessége, az új fickó pedig... asszem tőle is félek. Különösen ma, hogy jegyre fog menni a mai napi órai munka. A mai a hét, vagy inkább hónap azon ritka napjainak egyike, amikor könyv van a kezemben, és idegesen lapozgatom oda-vissza azt a negyven oldalt, amit eddig vettünk. Tudom, ha visszamehetnék az időben, ugyanúgy nem azon gondolkoznék, hogy tanulni kéne, hanem a hétvégi bulit tervezgetném, azon gondolkoznék, hogy kapjam le azt a Warren csávót a seprűjéről úgy, hogy közben ne hagyjam közben Crewere mindkét hugrás terelőcsajt, vagy azon agyalnék, hogy mit próbáljunk ki Alexisszel legközelebb, amikor találunk egy magányos fél órát és egy kihaltabb részt a suliban. Most, hogy meg fogom kapni érte a büntetésem, viszont bennem van az, hogy basszus, tanulnom kellett volna. Azért végül leteszem a könyvet, mert nem akarom, hogy teljesen hülyének nézzenek. Összerezzenek, amikor becsapódik az ajtó, magamban anyázom is rendesen a tanárt. Komolyan, miért kell keménykednie? Ha én tanár lennék, tutira jobban csinálnám, egyszerre lennék kúl és nem para, és szeretném a diákokat, nem lennék velük szemét. Jó, nem tudok semmit a bájitaltanról, de akkor is... Biztos sokkal jobban csinálnám. És még stresszel is engem külön direkt. Legalább nem engem kérdezett, gőzöm nincs róla, mi volt a válasz. Fura, hogy Hagennek van ideje ezekkel foglalkozni, én biztos nem tudnám rászánni magam így, hogy annyi minden történik körülöttünk. Lemondóan sóhajtok, amikor Dom rám néz, összepillantok Matt-tel, azután felállok, és elmegyek alapanyagot keresni. Kell egyszer... unikornisszarv, porított holdkő... meg hunyorszirup. Jó, odafigyelek és menni fog! Túléltem Pitont, túléltem Umbridget, túléltem a háborút, túléltem Vulkanovot, nem pont annak a kis köcsög Adriannek az apja fog kinyírni, ha már T.K.-nak sem ment! Megcsinálom! Érzem, kicsit visszább tér belém az élet, amikor leülök az üstöm mellé, a pálcám segítségével teletöltöm vízzel, azután nekiállok a bájitalnak. Basszus, nem lehet olyan nehéz, megcsináltam tök finomra a nyáron azt a spagettit! Ott is csak követtem a leírást a szószos üvegen, és tök finom lett. Itt most háromszor annyi lépés van, de akkor is ugyanaz. Ha meg nem lesz jó, akkor nem issza meg senki, és pont. Azt mondja... öt uncia unikornisszarv, hetvenöt másodperces alacsony lángos vízbe... jó, ez sima. Van egy perc szünetem. Azután majd kell a holdkő bele, amíg zöld nem lesz. Na, ez nem is olyan unalmas. Előveszem azt az ócska zsebórát, amit erre az órára vettem direkt, és felhevítem a tüzet, amikor háromnegyednél van, szóval majd a következő egésznél mehet bele a szarv. Amíg várok, kicsit körülnézek, hogy ki hogy halad, azután folytatom a bájitalt. Egésznél beleöntöm a szarvat, azután elkezdem lassan, óvatosan beleszórni a holdkövet. Sajnos azt nem mondták, milyen zöld, úgyhogy a világoszöld leghalványabb árnyalatainál már visszább veszek a holdkőből, és ugrok a második lépésre. Már csak tizenöt van, meglesz ez! Óramutató járása felé keverni, amíg kék színű nem lesz. Tényleg nem értem, mi ebben a nehéz... ja, és leveszem a tüzet is az üst alól. Viszonylag gyorsan világoskékes lesz a bájital, akkor abbahagyom a keverést, és elkezdem beleszórni a holdkövet. Kicsit kezdek ideges lenni, amikor nagyon nem akar olyasmi színűvé válni, csak rózsaszínné, de azután megnyugszom, amikor kicsit besötétül, és ugrok is a következő lépésre... Alacsony láng hét percig, aminek eredménye, hogy rózsaszín lesz. Jó, akkor ez is sima szakasz. Ránézek az órára, azután elkezdem melegíteni a bájitalt. A probléma ezen a ponton kezdődik. A bájital tényleg elkezd rózsaszínes lenni, de már úgy másfél perc körül full rózsaszín, két percnél pedig elkezd halványulni a színe. Fú, most mit csináljak? Ha kivárom a hét percet, akkor biztos, hogy nem lesz rózsaszín, de ha nem várom ki... pedig mindent csináltam, ahogy mondták, miért az én hibám, hogy nincsenek pontos utasítások? Jó, emlékszem, hogy a könyvben voltak kis karikákban színárnyalatok emellett a recept mellett, de ha színvak lennék, akkor nem menne. Annyit azért leírhatott volna, hogy fűzöld, vagy inkább mardekárzöld. Végül úgy döntök, hogy lekapcsolom a lángot, és megpróbálom ezúttal pontosan követni a többi lépést. Óramutató járása szerint háromszor megkeverni, két csepp hunyorszirup, és főzni, amíg türkizkék nem lesz... jó, ez sima. Most csak várni kell. Először szép zöld lesz, azután kicsit kékes, azután jön ez a csúnya barna, azután biztos jön a türkizkék is. Egyszer. Jó, ezúttal türelmes leszek, biztos jön az a türkizkék. A buborékok már türkizesek legalább. Oldalra nézek, hogy ki hol tart, de se Domé, se Hagené, se Matté nem így néz ki, ami vagy azt jelenti, hogy túllendültek ezen, vagy azt, hogy elrontottam... francba már ezzel az egész tantárggyal! Mindegy, most már nem tudok mit csinálni, csak ülök, és várok a türkizkékre.
Destain lepasszolja a kvaffot a félpályánál elhelyezkedő Piercenek. Dean és Crewe két oldalról közrefogják a karikák felé suhanó hajtót. Lowsley megpróbálja szerelni, de Pierce átpasszolja Zambininek. Nincs ember az őrzőn kívül a mardekáros hajtó és a karikák között! Denalie oldalról elküld felé egy gurkót, de Zambini ezúttal kikerüli egy dugóhúzóval. Zambini megcélozza a jobb felső karikát... GÓL! Everfennek ennél gyorsabban kell mozognia, ha ki akar védeni bármit. Fincs-Fletchleynél a kvaff...
Egyre nehezebbnek érzem minden másodperccel, hogy itt vagyok Alexszel, hozzáérek, de egyelőre még csak simogatjuk egymást. Ellenállok viszont a késztetésnek, hogy felgyorsítsam az eseményeket, mert azt akarom, hogy most ő irányítson. Ez talán a létező legjobb mód arra, hogy jobban megismerjük a másikat, megtudjuk, mit hogyan szeret, és mennyire önzetlen, mennyire szeret valójában. Én az első alkalomtól kezdve újra és újra meglepem magam azzal, mennyire sokáig képes vagyok egyoldalúan gyönyört okozni neki, és soha nem arra figyeltem, hogy nekem jó legyen. Azon viszont nem lepődök meg, hogy Alexis önzetlen, amikor rá kerül a sor. Visszacsókolok, az egyik kezemmel a haját simogatom, a másikkal pedig a fenekét érintem meg, amíg el nem kezd lefelé haladni. Akkor muszáj kicsit meggyűrnöm a kanapé anyagát, megszorítani valamit, hogy könnyebben visszafogjam magam. Amikor a keze lassan elkezdi fel-le húzni a bőrt, érzem, már robbanás közelében vagyok, amikor pedig végül a szájába vesz, hangosan felnyögök. Egy pillanatra lehunyom a szemem, azután kinyitom, és mereven a plafonon játszó fényeket kezdem nézni. Annak ellenére, hogy nem csinálja gyorsan, muszáj valami másra gondolnom, másra figyelnem, mert biztos nagyon gyorsan vége lenne. Arra viszont nem tudok figyelni, hogy halk legyek. Hosszú percekig vagyunk így, mielőtt pozíciót vált, és végre először megérezzük egymást úgy, hogy nincs közöttünk semmi. Egyszerre nyögök fel a lánnyal, miközben a csillogó szemekbe nézek, a derekára helyezem a kezeim, és mélyebbre simítok, mint eddig bármikor. Hagyom neki, hogy vezessen, csak alkalmazkodok a mozgásához, ami szerencsére elég lassú hozzá, hogy ne menjek el másodperceken belül. Forróbbnak érzem a levegőt, mint valaha, minden levegőt sóhaj vagy egyre hangosabb nyögések keretében engedek ki. Egy-két percig még legeltetem a szemem azon a tökéletes felsőtesten, a két hegyes mellen, a kipirult arcon, azután lehunyom a szemem, és visszacsókolok, megérintem a nyelvét a sajátommal, vad harcba kezdek vele. Szeretném, ha örökké így lehetnénk, de tudom, hogy nagyon rövid időn belül el fogok élvezni, úgyhogy elengedem a derekát, és megpróbálok segíteni neki, hogy hasonlóan rövid idő alatt eljuthasson a csúcsra. Annyira nem lesz nehéz munka, érzem, hogy már ő is szinte robbanásig feszült. A bal kezemmel megérintem a jobb mellét, amit először kicsit körbecirógatok, azután kezelésbe veszem a kis, hegyes mellbimbót, körkörösen masszírozni kezdem, gyengéden, óvatosan belecsípek. A másik oldalon először csak simogatom az oldalát és a combját, de azután a kezem belülre vándorol. Nem férek hozzá a legérzékenyebb részekhez, ezért csak a kis, fel-le mozgó dombra teszem a kezem, amit masszírozni kezdek. Figyelek rá a csókon keresztül is, hogy észrevegyem a visszajelzéseiből, mi az, amit a legjobban élvez. Talán egy perc sem telik el azután, hogy megérintettem a mellét, érzem, hogy eljutottam a csúcsra, és semmit nem tehetek ellene. Elválok az ajkától, hogy felnyögjek, miközben az egész testemen remegés fut végig. Most érzem meg igazán, mennyivel jobb így, óvszer nélkül, hogy szabadon vagyok, és nem kell azért aggódnom sem, hogy esetleg baleset történik. Így, hogy teljesen el vagyok lazulva, szinte egy örökkévalóságnak tűnik még az az idő is, amíg az orgazmus tart. Talán ez a legintenzívebb, amit valaha éreztem. Remélem, hogy Alex is eljutott a csúcsra, bár azt hiszem, ezt már az sem rontaná el igazán, ha ezután még segítenem kéne neki befejezni. Tudom, hogy ő is úgy élvezte, mint én.
Beleszívok a levegőbe, azután kifújom, kiélvezve a szabadságot. Rohadt rég nem voltam úgy Roxmortsban, hogy nem volt meg a halálfalók meg egyéb csúfságok, ráadásul ez egy tök király nap lesz. Este Hagen rendez valami rohadt nagy bulit, ahol végre lazulhatunk kicsit, talán még valamennyire sikerül is elérnünk, hogy befogadják őt, de persze főleg azért várom, mert rohadt rég nem voltam ilyen szintű szabályszegésben. Másodikban csináltam pár dolgot, amiért Umbridge megölt volna, harmadikban kint töltöttem egyszer egy egész éjjelt az udvaron Mattel tök közel az erdőhöz, de azóta nyugi van. Ideje végre visszatérnie Caeliusnak, meg kell mutatnom, hogy azért, mert kapcsolatban vagyok, még ugyanaz vagyok. Maximum azzal egészül ki, hogy Alexszel mi leszünk az elsők, akik elmondhatják, hogy csinálták a Szellemszálláson. - Nem anya kapja az ajándékot, az a lényeg, hogy apa mit szól.- bár lehet, hogy Clarnek igaza van, és le kéne állnom a poénos ajándékokról. Még mindig nem tudom, hogy ő mit szólt az enyémhez, amit szülinapjára kapott a csoki mellé. Oké, szereti az ilyen stílusú cuccokat, de lehet, hogy megsértődött egy kicsit, mert talán kicsit tényleg poénra vettem. Lehet ezért küldött büntetésbe is. A sima folyosón csatangolás nem lehetett a valódi ok. Elgondolkozok néhány másodpercet a vonatos javaslaton, miközben kicsit beleharapok a számba. Tényleg nem rossz ötlet, apa szereti az ilyesmit, meg a Roxfortot is, de valahogy úgy érzem, neki is valami muglisabb kéne inkább. Én is mindig jobban szerettem a mugli játékokat, meg a filmeket. Most komolyan, mi az, hogy egy kép nincs ott, amikor nézném, és fizettem érte? De hát nincs itt repülőmodell, és nem rossz a vonat. Bár, azért nem tudom, nekem nem jön be annyira. Talán mert nem én találtam ki, mindig úgy gondoltam, hogy apára én hasonlítok jobban. Clar meg egyre jobban anya. Szóval most jelzem neki, hogy nem, nem az van, amit ő akar, hiába ő az okos meg az idősebb. Bár azért nem akarok összeveszni vele, de hát ki kell állnom magamért. - Ez nem jó, ezek a vonatok gagyik, amik itt vannak. Korábban kellett volna akkor vásárolni, a mugli világban sokkal jobb vasútmodellek vannak, mint itt. De hallottam, hogy van egy olyan szemüveg Zonkónál, ami álcázza, ha alszol, és felébreszt, ha valaki sokáig bámul. Mennyire király már, nem?- apa néha mondta, hogy a munka irodai része unalmas, úgyhogy talán azt az időt kéne neki megkönnyíteni. Ha nem tudnám, hogy kviddicsező leszek, nagyon paráznék előre az irodai munkától. - Nem, biztos Hagen cigifüstjét érzed.- nem mondom ezt most annyira védekezőn, mert nem hazugság. Ma persze biztos fogyni fog a cigi, és én sem leszek kivétel, mert buli lesz, de azért egy partiban rágyújtani teljesen oké. Amúgy is, miből lenne rá pénzem? Csóróság van, mindig elverem, ha van, most is egy rakat baromságot össze fogok venni magamnak. Megállok, bár lehet mondani, hogy inkább beleütközök kicsit Clarbe, azután én is elkezdem nézni a dobost. Rögtön azt nézem, hogy van-e mellette pohár vagy valami, de úgy tűnik, hogy nem pénzt gyűjt, amit jól is tesz. Nekünk nincs, akinek meg van, például Malfoynak, az rohadtul nem adna neki egy vasat sem. Nem tűnik mondjuk kifejezetten szakadtnak, úgyhogy nem csöves. Talán csak nemrég végzett, és most visszajár nosztalgiázni. - Jaj, Clar, zseni vagy! Azt imádná! Van olyan dob a Zonkóban, aminek ha a szélét ütöd, akkor extra hangokat meg akár fényeket és szagokat is nyomat.- bár azért van egy vad elképzelésem, honnan vette az ötletet, de ez tényleg jó. Anyu persze lehet, hogy nem örülne neki, de hát neki is lazábbnak kéne lennie apuval meg velünk. Tényleg túl szigorú néha, pedig tavaly láttuk, milyen rövid az élet.
- Rendben, akkor legyen nálad.- én biztos nem akarnék mondjuk magamról ilyen rajzot, de a lányok mások. Egy olyat mondjuk talán elfogadnék, amin alsónadrág még van rajtam, de teljesen meztelent biztos nem. Főleg, hogy Matt halálra szívatna, ha egyszer megtalálná, Dom meg még jobban zavarna. Alex barátnői mondjuk lehet természetesebbnek veszik az ilyet, nem tudom, ők mennyire szégyenlősködnek egymás előtt. Ez is egy olyan téma, amiről szívesen elbeszélgetnék Alexszel, mint például arról is, hogy a csajok miért falkában járnak vécére. Kicsit megnyugszok, amikor Alex biztosít róla, hogy az ő szülei sem tudják, hogy szexelünk már, bár ha fogamzásgátlót szedet vele az anyja, akkor azért rájött. Egy pár dolgot biztos gondolt már rólam szinte látatlanban is, például hogy elég felelőtlen vagyok hozzá, hogy ne védekezzek, meg hogy gyorsan lecsókolom a bugyit a lányáról. Belegondolva viszont anya biztos tudja, kitakarította a szobámat a strandos eset után, és látta az óvszeres dobozt, meg hogy egy hiányzik belőle. Nem hiszem, hogy tényleg bevette a vízi lufiról szóló dumámat. Bár kis szerencsével azt hiszi, hogy egyedül próbáltam ki, hogy milyen érzés benne lenni, az még mindig kevésbé gáz. - Hát, remélem egy darabig nem is jönnek rá. Fura lenne nagyon úgy nálatok.- a leggázabb az lenne talán, ha sikerülne úgy csinálnunk, hogy ránk nyissanak. Hiába lett volna hozzá nyáron nagyon kedvem náluk is, nem nagyon mertem náluk csinálni, és ez lehet jövő nyáron sem fog változni. Alex apja nagyon kedves, de kicsit azért félek tőle, hogy mit szólna. Szerintem semmi komolyat, de akkor is. Kicsit hidegnek érzem a levegőt, miután elválok Alextől, hogy elkezdjem megrajzolni a testét. Most tényleg nem akarok nagyon mást, csak megölelni, hogy a közelében legyek, de ez az időhúzás is az izgalomfokozás része. Megvárom, hogy kényelmesen elhelyezkedjen, azután munkához látok. Igyekszem egyszerre gyorsan és pontosan rajzolni, de nem rajzolok mindent úgy, ahogy látom. Jobban ismerem Alex testét, mint a legtöbb dolgot, amit rajzolok, ezért le tudom rajzolni a hasának azt a részét is, amit a párna takar, szinte látom magam előtt. Most nem csak a szememmel rajzolok, mert érzem az ajka ízét, az öle illatát, a bőre puhaságát. És persze, benne van a felé érzett szeretetem is a rajzban, hiába igyekszem lerajzolni azokat az apró szépséghibákat, amik nem zavarnának soha senkit. Azt a két-három kis anyajegyet vagy észre sem veszem, vagy még be is szoktam őket vonni a játékba, amikor kényeztetem, és ettől még ugyanolyan angyalinak tűnik. Már akkor is gyönyörűnek láttam, amikor először találkoztunk, és még nem voltunk együtt, úgyhogy tudom persze, hogy objektíven nézve is gyönyörű. - Hát Matt belement.- félig nevetve mondom ki a mondatot, miközben rajzolok tovább. Matt mindig mondja, hogy milyen bevállalós nője van, de úgy tűnik, hogy a kalandjait azért mégsem szokta túl részletesen ecsetelgetni. Bár lehet, hogy nem volt több az egész egy-két percnél, és nincs is mit ecsetelgetni, olyan Caesarosan lezárható a jöttem, láttam, győztem mondókával. Kicsit izgulok, amikor megmutatom Alexnek a rajzot, de azonnal látom, hogy tetszik neki. Nem tudom persze, hogy miért nem látja a saját szépségét a rajzon, mert tényleg ennyire gyönyörű. A szépsége csak egy ok, de biztos volt szerepe abban, hogy őt választottam. Imádok vele beszélgetni, de a teste is vonz, most éppen olyan erővel, mintha valami mágnes lenne. - Dehogynem. Te vagy a legszebb lány. Sokkal szebb vagy, mint ezen a képen látszik.- rátapadok az ajkaira, és nem szólalok meg többet, már csak arra figyelek, hogy a lehető legjobban élvezze az előjátékot, és közben mégis akadálytalanul szabaduljak meg a ruháimtól. Csókolom a combját, nyelvemmel megcsiklandozom picit a bőrét, az ujjaimmal pedig már sokadszor felfedezem a forró üreget. Ez talán a kedvenc részem, amikor már érzek és látok mindent, és nemsokára elkezdődik ez az egész. Amikor benne vagyok, már kevésbé tudok gondolkodni, talán azért. Talán az az oka, hogy az, ha csak ő élvezi, önzetlennek hat, tudom, hogy nem a saját boldogságomért csinálom. Ilyenkor én még nem érzek semmit, teljes figyelmet tudok fordítani minden apró jelre, amivel üzen nekem, hogy élvezi, amit csinálok. Érzem a forróságot, az egyre hívogatóbb illatokat, minden sóhaj, minden kis nyögés végtelen örömet okoz nekem. Rövidesen meghallom a halk cuppogó hangokat is, amikor benedvesedik. Hosszú másodpercekig figyelem a bőrén lecsurgó cseppeket. Egész nap tudnám ezt csinálni, még ha meg is őríjt kicsit, hogy lent mindjárt szétdurranok a túlzott vérbőségtől. Kicsit meglepődök, amikor a hátamra lök, hogy azután rám üljön. Hangosan felnyögök, ahogy megérzem, még úgy is végigfut a remegés a testemen, hogy a nemi szervem nem csúszik be a nedves lyukba, hanem egy rövid érintkezés után a hasamra cuppan. Megérzem a forróságot, ahogy rám ül, az egyik kezemmel meg is érintem magam, hogy beigazítsam magam a puncijába, de amikor összeszorítja a térdét, inkább nem teszem. Hirtelen olyan izgalmas lesz, ahogy ő irányít, ez teljesen új, hogy úgy döntök, nem rontom el. Elengedem a farkam, és kicsit határozatlanul megfogom a combját a térdhajlatánál, a másik kezével pedig a csuklóját, majd az alkarját fogom meg gyengéden. Természetesen visszacsókolok, de hagyom, hogy ő vezessen, eldobom a szokásos dominanciám. Ilyet még úgysem nagyon csináltunk. Behunyom a szemem, és amikor levegőhöz jutok, halkan felsóhajtok, felnyögök, gyorsabban veszem a levegőt minden apró mozdulata hatására, ami ingerel. Érzem, hogy valami kifolyt belőlem, segítve, hogy a vékony bőr arrébb csússzon Alex minden apró mozdulatától. Az egész testem azt akarja, hogy tegyem végre magamévá, az izmaim megfeszülnek és elernyednek. Amikor a makkom összeér a csiklójával, belenyögök a csókba, és kicsit összébb szorítom a kezeim és a szemhéjam, de utána újra elernyed a testem. Ennyi élvezet kicsit szinte már fáj, de nem sietek levezetni. A strandon mindent én irányítottam, most hagyom a lányt érvényesülni. Végigsimítom a derekától a térdéig a combját, de nem teszek semmi kezdeményezőt, és a szemem is csukva marad, hogy jelezzem neki: most ő tesz magáévá engem.
Kamuznék, ha azt mondanám, hogy nem parázok egy kicsit sem ettől a helytől. Láttam már elég horrort hozzá, hogy tudjam, hogyan szoktak az ilyen tinibulik végződni veszélyes, elhagyott helyeken, amiknek rossz híre van. Hiába vagyok varázsló, az csak még creepybbé teszi ezt a helyet. Elég közel vannak a dementorok például, vagy betévedhet egy vámpír, vagy akármi történhet. Persze, nem én leszek az, aki majd csirke lesz, és kifreakoutol, azt a tisztet meghagyom valakinek, aki már úgyis lúzerkedik. Főleg az a gáz, hogy ha ma valahogy leégetném magam, akkor egyszerre legalább két barátom is megelőzne népszerűségben az évfolyamban, a harmadik hely pedig nagyon gáz. Nem is az ennek a bulinak a lényege, hogy jól érezzem magam, inkább az, hogy tovább növeljem a hírnevem a suliban. Ha csak jól akarnám érezni magam, akkor kerestem volna Alexszel egy elhagyott helyet, és ki sem jövünk onnan reggelig. Lerakom az utolsó rekeszt a sarokba, és leülök az egyik ablakpárkányra, hogy onnan lessem, ki jön erre. Még délután van, de minél előbb el kell kezdeni inni, mert úgyis az lesz a vége, hogy vissza kell menekülni a Roxfortba a titkos alagúton nem sokkal a kimenő vége után. Nekem idén már sikerült egy büntetőmunka, úgyhogy nem akarok nagyon újat, főleg, hogy a Roxmortsos kihágásért akár el is vehetik a kimenőmet. Az aztán hazavágná ezt az évet. - Valaki dobjon meg egy cigivel!- kigombolom az ingemen a felső három gombot, hogy lazábban érezzem magam, még ha kicsit hűvös is kezd már lenni. Mindig utálom, amikor a végéhez közelít a nyár, most pedig már különösen hidegek az esték a nyárihoz képest. Eljött az ősz, de nem érdekel, én akkor is egy szál ingben üldögélek tovább, majd felveszem a talárt, ha lement a Nap. Bár addigra eléggé be leszek hozzá állva, hogy ne érezzem, hogy hideg van, a lábadozásra meg ott a holnap. Kivéve, ha Matték inni akarnak, akkor muszáj nekem is. Vetek egy pillantást Hagenre, akit egyszerre bírok és rühellek. Jó arc, meg minden, de a hátam közepére sem hiányzott még valaki, aki veszélyezteti a domináns szerepem az évfolyamban. Eddig egyértelműen én voltam a legmenőbb, de Matt is elkezdett nagyon mászni, meg a ruszki srác is próbál úgy tenni, mintha menőbb lenne nálam. Szerencsére azért eléggé utálják a családját, meg soha nem feküdt még le nővel, úgyhogy nem ő a komolyabb kihívás. Meg persze túl sokat tanul, bizonyos szempontból még stréberebb Domnál is. - Szerintem elég kevesen leszünk.- nem tudom, hányan mernek tényleg idejönni bulizni, elég egyértelmű, hogy bajba lehet kerülni, és azt sem titkoltuk el, hogy Hagen itt lesz. Igaz, engem rengetegen szeretnek, de lehet, hogy a baljós körülmények ellensúlyozására ez a körülmény nem lesz elég. Talán még az sem, hogy megmondtam mindenkinek meghívásnál, hogy ha nem jön el, akkor gyík.
Halkan felsóhajtok, ahogy megérzem Alex száját a nyakamon, hirtelen még kevésbé bírom ki, hogy nyugodtan, lassan folytassuk a dolgokat. Az illata, a rövid nyögései, és a puha, forró bőre eléggé elbizonytalanítanak, annyira, hogy komolyan elgondolkozom rajta, hogy eltesszük máskorra a rajzolós ötletemet, és inkább szeretkezünk most rögtön. Végül mégis az akaraterőm győz. - Aha. Te mondhatod meg, hogy mi legyen a rajzzal, ha kész van, akár szét is téphetjük. Csak kettőnkké lenne.- ahogy megfogja a kezem, lassan kihúzom Alex bugyijából, és veszek pár mélyebb levegőt, hogy kicsit kitisztuljon a fejem. Remélem, hogy neki nem olyan kellemetlen érzés, hogy félbehagytam a simogatását, bár amennyire tudom, a lányok ezen a téren máshogy működnek. Végeredményben neki is szebb élmény lesz ez a reggel, ha nem kapkodjuk el annyira. - Csak helyezkedj el kényelmesen a kanapén, kicsim, igazából bárhogy jó, ahogy kényelmes.- megsimogatom Alexis derekát, de félbemarad a mozdulat, amikor azt mondja, hogy mondanivalója van. Ugyanolyan kedvesen mosolygok rá, miközben a szemébe nézek, de egy kicsit azért megijeszt. Az ilyen bejelentések sokszor negatívak, például lehet, hogy beteg, vagy történt valami rossz vele. Amikor végül elárulja, amit akart, egyszerre esik le egy nagy kő a szívemről, és egy kicsit az állam is. Azt tudtam, hogy a varázslóknál van pár számomra túl bonyolult varázslat, amit a nőkre is rá lehet tenni, hogy védve legyenek, de azt nem tudtam, hogy a mugliknál van ilyen módszer. Hogy csinálják azt? Az első ötletem valami fordított óvszer, de az hülyeségnek tűnik, a többi pedig még nagyobbnak. Végül nem kérdezek rá, nem akarom, hogy tudja, hogy ezt nem tudom. - Anyukád tudja, hogy már csináltuk?- elég kellemetlen a gondolat, én még attól is parázok, hogy mi lesz, ha egyszer az én anyámék rájönnek, pedig én fiú vagyok. A lányos szülők sokkal érzékenyebbek szoktak lenni erre, és még ha objektíven nézve kedvelnek is engem, egy részük biztosan utál. Néha még én is kiakadtam, ha láttam, hogy valaki megbámulja Clart, pedig én csak az öccse vagyok. Csendben követem Alexet, miközben kibújik a ruhájából, és részletről részletre feltárul előttem újra az a tökéletes test. Nem tudnék rajta semmit mondani, ami jobban tetszene máshogy, minden úgy jó rajta, ahogy van. Hosszú másodpercekig nézem a fenekét, miután lekerül róla a bugyi, csak akkor emelem fel a fejem, amikor megfordul, és megkér, hogy vegyem le a melltartóját. Megcsókolom őt, miközben átölelem, és kikapcsolom a csatot. Párszor még végigsimítom a hátát, mielőtt hátralépek, és leteszem a melltartót a többi ruha mellé. - Mindenképp szólj, ha fázol, rendben?- bár nincs kifejezetten hideg, semmiképp nem akarom, hogy Alexis megbetegedjen, úgyhogy úgy döntök, hogy most gyorsabban fogok dolgozni a szokásosnál. Leülök az asztalra, és a táskámból előveszem a ceruzám és a papírjaim, hogy elkezdjek alkotni. - Amúgy hallottad, hogy az egyik barátnőd összejött Matt-tel?- vetek egy gyors pillantást a lányra, azután meghúzom az első vonalakat. Annak ellenére, hogy többször is láttuk egymást meztelenül, és a létező legintimebb kapcsolat van közöttünk, kicsit furcsa így is szerelmem idomait papírra vinni. Ahogy egyre jobban egésszé válik a rajz, egyre inkább érzem, hogy mennyire akarom őt. A mellei megrajzolásánál annyira szűkké válik a nadrágom, hogy muszáj kibontanom a felső gombot. Nem nagyon lehet olyat rajzolni, ami tökéletesen visszaadja a valóságot, de érzem, hogy ez még kevésbé igaz most, mint általában. Hiába próbálom belerajzolni az érzéseimet is a képbe, és ügyelek minden kis részletre, az egész csak egy gyenge árnyéknak tűnik Alexis szépségéhez képest. Nem is tudom megmondani, hogy mi az, ami hiányzik a rajzból úgy igazán. Szűk negyed óra alatt elkészül a rajz árnyékolás nélkül, de érzem, ahhoz már nincs türelmem. Leteszem a ceruzát, kihúzom az új papírt a mappából, és odasétálok Alexhez. Érzem, a szívverésem a normálisnál sokszor gyorsabb, miközben leülök a lány mellé, és átkarolom a vállát. Adok egy puszit az arcára, azután a kezébe adom a rajzot. - Látod, milyen szép vagy?- hosszan az ajkára tapadok, miközben lassan elkezdek én is megválni a ruháimtól. Először lerúgom a cipőmet, azután az ingemet gombolom ki és dobom a földre, a lábaimmal valahogy leszenvedem a zoknit, végül pedig letolom a nadrágot is, és arrébb rúgom. Az alsónadrágtól viszont még nem válok meg, bármennyire ki akar belőle szabadulni a testem. Benyúlok a lába közé, és gyengéden folytatni kezdem, amit félbehagytam. Néhány másodperc után finoman a hátára fektetem, az ajkaimmal pedig megérintem a combja belső részét, amit többször is hosszan megcsókolok, mielőtt szívok bele egy apró vöröses foltot. Két ujjam a puncijába dugva folytatom az ingerlését, miközben a másik kezemmel lehámozom magamról az utolsó szövetdarabot is. Kicsit megremegek, ahogy a hűvös és a forró egyszerre érint meg. - Hogy szeretnéd csinálni?- izgat a gondolat, hogy most fogjuk érezni egymást úgy igazán először, anélkül, hogy közöttünk lenne valami. Kicsit kellemetlen a tudat, hogy nem lesz rajtam óvszer, de bízok benne, hogy tényleg védve vagyunk, ha ő azt mondja. Mindig tökéletesen megbíztam benne, tudom, hogy ilyesmit soha nem venne félvállról.
- Engem is nagyon ritkán kapnak el. Amiről tudnak, az nagyon a jéghegy csúcsa. De miket csináltál?- kicsit nehéz elhinni, hogy Alex nagyon durván szabályokat szegne. Nem hiszem, hogy félne a következményektől, és azt sem, hogy ne tudná, hogyan ússza meg ha kell, de nem tudom, miért rosszalkodna. Igaz, nyár elején azzal, hogy az üstbe költözött, eléggé kiakasztotta az édesanyját, de arra komoly oka volt, és ilyen komoly oka ritkán van az embernek. Én csak azért szegem meg a szabályokat, mert a szórakozásom útjában állnak. Vagy maga a szórakozás a megszegésük, szuper, ahogy felpezsdíti az ember vérét, hogy öt-hat méterre van a gondnok, és azon múlik a lebukásod, hogy bevesz-e egy kanyart. Csak egy-egy futó pillantást vetek a meccs közben Alexre, mert így is érzem, hogy mellettem van. Főleg azért nézek rá, hogy biztos legyek benne, hogy tényleg szereti a kviddicset, és nem csak megjátssza, mert akkor a jövőben igyekszem kerülni ezt a témát. Viszont úgy tűnik, hogy tényleg érdekli, ami azért megnyugtató érzés. Nem érezném jól magam annyira én sem, ha tudnám, hogy unja magát. Ahogy a meccs véget ér, felugrok a székről, és eggyé válunk néhány hangos percre a hazai szurkolótáborral. Voltam már pár nem iskolán belüli meccsen, de ahogy átélem a tombolást, eszembe jut, hogy nem nagyon jártam olyanon, ahol az én csapatom nyert. Most talán nem vert le volna az sem, kicsit már készültem is, mert elkezdett szétesni a hajtósor, és eléggé elhúztak. De hát ez a jó ebben a játékban. Egyik pillanatban szívásra állunk, egy másik pillanatban pedig már együtt lehet üvölteni, hogy nyertünk. - Aha, láttam. Alig pár méterrel a föld felett kapta el, nagyon király volt.- miközben átölelem Alexet, eszembe jut, hogy talán mégis fogónak kéne jelentkezni. Ilyenkor egyértelműen ő a meccs hőse, és ha a csapatod bénázik, te egyedül nyerhetsz azzal, hogy legyőzöl egy másik srácot. Csak hát ha buksz, akkor meg a te hibád az egész, és a felém dobott tárgyakat éppen olyan gyakran kapom el, mint ahogy nem kapom el őket. Jó lesz az a terelő vagy hajtó pozíció. - Hú, mit találtál még ki?- megcsókolom Alexet, azután a szemébe nézek, mintha ki tudnám olvasni a válaszokat Alex tekintetéből. Természetesen ilyen kérdésekre még akkor sem találhatok választ, ha tényleg nagyon szeretem, és talán én ismerem őt a legjobban a világon. Látom a szemében, hogy jól érzi magát, egy picit talán izgul is, és persze ott van az az imádni való csillogás. Már mindent láttam a testéből, de még mindig a szemét szeretem nézni a legjobban. Megsimítom Alex nyakát, miközben csókolózunk, végigsimítok a hátán, a karján, a másik kezemmel pedig gyengéden megtámasztom a fejét. Nem szeretném abbahagyni ezt soha, még akkor sem, ha most leszakadna az ég. Még mindig annyira furcsák tudnak lenni ezek az új érzelmek, amiktől olyan nagynak tűnik minden. Kicsit ijesztő is néha, amikor pedig távol vagyok Alextől, sokszor fájdalmas is ez a szerelem dolog, de mégsem mondanék le róla semmiért. - Én is szeretlek, kicsi főnixem.- elmosolyodok, azután adok egy puszit az arcára. Pillanatnyilag úgy érzem, hogy most nem számít semmi más, csak az, hogy együtt vagyunk. Akár a szobámban, akár a játszótéren, kettesben csak vele most szebb lenne számomra, mint bármi ezen a világon. Csak azért nem kérem meg, hogy töltsük együtt, kettesben a nap hátralevő részét akár valami ócska film vagy társasjáték mellett, akár csak úgy, hogy beszélgetünk, mert tudom, rengeteget dolgozott ezen a napon. Azért nem lenne igaz az sem, hogy nem tölt el izgalommal, hogy milyen meglepit talált ki. Még most is imádok ajándékot kapni. Talán soha ki sem növöm.
Üzenetek megtekintése
