Alapok

jelszó || "Meghalni csak emberek tudnak, de benne nem volt már semmi emberség."
így ejtsd a nevemet || Áhmár Révenszvúd
nem || férfi
születési hely, idő || Godric's Hollow, 1981. 07. 26.
horoszkóp || Oroszlán
kor || 17
vér || fél
évfolyam || 6.


         A múlt

Kipp, kopp… csak szépen lassan, az egyik láb a másik után. A szívverés gyorsul, a levegővételek száma egyre ütemesebb a hideg téli estébe kiáltott ködös lehelet, pedig egyre terjengősebb. A tüdő megtelik ezzel a hideg, velőt rázó zimankóval. A vastag szövetkabát, a kötött sál és sapka pedig elkélnek ilyen zord időben, hálás érte a test, hogy oly védőn ölelik át e szövetek. Mégis, felvetődik a kérdés, hogy ezen a hideg téli estén, mit keres egy ilyen szinte még gyermeki korban lévő teremtés az utcán. Azt már említenem sem kell talán, hogy e sötét napokban, milyen veszélyes a kijárási tilalmat megszegni, főleg egy diák számára. Menekül talán? A mozdulataiból ez nem tűnik ki, nem figyel maga mögé, csak előre tekint, aki menekül, azt sokkal jobban aggasztja, ami mögötte van, mint ami előtte. Őt magát pedig talán pontosan a jövendő húzza maga után. Elébe megy a sorsának, a szabályokra fittyet hányva, velük szembe menve. Merész, de talán még őrült is. Rideg tekintet, rezzenéstelenvonások, tökéletes, szinte mérnöki pontossággal igazított frizura. Minden olyan szabályos, olyan tökéletes, mégis amit tesz ezekkel teljesen ambivalens…

Sem hányattatott sorsom, sem kívülállóságom nem indokolja, amit most ide leírok. Egy tökéletesen megalkotott, remekbe szabott történetet arról az emberről, aki voltam, majd arról, aki lettem.
Amint azt fentebb is említettem a gyerekkorom normális volt, a szüleim mind a ketten varázslók. Apám auror, aki a mágiaügyi minisztériumnak dolgozott, anyám pedig bájitalokat gyártott. Tökéletes szürkeségbefulladó kertvárosi varázslócsalád voltunk. Az egész idilli képbe beleszületett egy gyerek, akit minden földi jóval elhalmozva nevelgetett e két tökéletesen szülőnek való ember. Valahogy azonban az, az elcseszett helyzet állt elő, hogy ez a gyermek, én, nem illett bele az ő kis világukba. Úgy éreztem, hogy ez a mézes, mázos cukorral leöntött világ nem az én életem, vagy ha annak is szánták, nos, akkor meglehetősen messze áll tőlem. A napvilágot Ahmar Anatoli Musorskov néven láttam meg Godric’s Hollowban.
A lakhelyemnek köszönhetően már egészen kis korom óta tudom, hogy varázslónak születtem és ez meg is határozta az első éveimet. Kezdetben csak bontogattam a szárnyaimat és már egészen korán elkezdtem olvasni, felszívni a tudást. Ki akartam törni az unalmas, idilli és szabványos életemből. Valaki mássá akartam válni, olyasvalakivé, aki számít, aki tényező, nem sablon emberré, a társadalom alkotta tökéletes ideává. Éreztem, hogy ez az én nagy lehetőségem.

Nem tudom, hogy a szüleim sejtették azt, amit érzek, valahogy akkoriban nem is igazán érdekelt. Csupán az a cél lebegett a szemem előtt, hogy az iskolába bekerüljek, hogy elkezdhessem bontogatni a szárnyaimat, amelytől már csak egyetlen dolog választott el, hogy megkapjam az iskolai levelemet. Félreértés ne essék, tiszteltem és megbecsültem a szüleimet, de azt is éreztem, hogy az utunk a levelem megérkezésével véget ér, hogy onnantól egy másik történet kezdődik. Az én személyes mesém, amelyet én írok, én szabályozok.

Ma is emlékszem arra a napra. Hideg, ködös reggel volt, odakinn nem is mozdult a világ, szinte megdermedt az egész. Tökéletes volt, a maga furcsa kissé halott szépségével azt üzente nekem, az ablakon kibámuló a világ csodáira éhes teremtményének, hogy eljött az én időm, hogy ez az a nap, amikor minden megváltozik.
Egy öreg bagoly hozta a levelet, melyet már oly rég vártam. Olyan átéléssel olvastam a tökéletesen megalkotott betűkből formálódó mondatokat, mintha a világ legérdekesebb könyvét olvasnám, mintha azokban a sorokban az örök élet kulcsa rejtőzne. És nekem, még ha nem is az örök, de egy új élet kezdete lapult a sablonos sorok mögött.

- Lássuk csak. Önbizalom van, bőven azt látom, becsvágyban sincs hiány, de félelmet is érzek és kételyt, mintha valamitől rettegnél a múltadból. A szabályok alkotta kereteken túllépsz, és saját szabályokat alkotsz, amely szerint az életed-éled… nos, melyik házba is tegyelek… rég volt ilyen nehéz a döntésem… de a házad legyen a… -

A barát olyan ember, aki elfogadja minden hibádat és az általad kitűzött cél felé vezető úton nemcsak támogat, de bajtársként áll melletted és a döntéseid megkérdőjelezése nélkül segít a terved végrehajtásában. A barát kritikus, de a kritikája építő jellegű. Nos, számomra ilyen egy barát. Nem sok ilyennel találkoztam az iskolai éveim alatt, de akivel igen, nos, ők a fent leírtaknak tökéletesen megfelelnek.
Az én barátaim elfogadják, hogy nem nagyon érdekel mások véleménye és azt is, hogy a kicsinyes varázsló háborúsdi sem érdekel annyira, mint a saját indivídumom kiteljesítése, önmagam megvalósítása. Megmondom, ha valami nem tetszik és ezt nem csak a diáktársaimmal szemben teszem. A tisztelet persze megvan, de amint sértve érzem magam a tisztelet minden gátját lerombolva, tomboló folyóként pusztítok a szavaimmal.
A tanulással az évek alatt nem volt gond, a legtöbb tárgyból kiváló eredményeket értem el. Persze vannak olyan tárgyak is melyek tanulása a teljes érdektelenségbe fulladva kapálóznak egy, épp hogy elégséges jegyért. Az RBF vizsgáim jól sikerültek a főbb tárgyaimból kiválóan zártam megmérettetéseket.

Az évek alatt arra törekedtem, hogy olyan tudásra tegyek szert, amely segít életben maradnom, majd annak tökéletesítésével sikerül felemelkednem, a társaimon túllépnem. Nem, nem ugyan az a célom, mint Voldemortnak, az ő kicsinyes világlátásától elrugaszkodottabb, magasztosabb dolgok vezérelnek engem. Olyan varázslóvá szeretnék válni, akit még Voldemort is méltónak tart arra, hogy tisztelettel adózzon a nevének, nem kívánom, hogy félje, e nevet azt szeretném, ha tisztelné.

Ahogy cseperedtem egyre élesebb lett az ellentét köztem és az édesapám között. Ambivalens érzések keveregtek bennem, hiszen egyfelől az életemet, a neveltetésemet köszönhettem neki, nekik. Másfelől azonban, ahogy ő fogalmazott a nagyapám vére tombolt az ereimben, tele tettvággyal és a sablonos, egyszerű élettel szembeni elégedetlenséggel. Egy nap, amikor apám megtalálta a jegyzeteimet, melyen a családfámat kutattam, éktelen haragra gerjedt és elzavart otthonról. Azt mondta nem vagyok méltó arra, hogy az otthonában éljek, hogy egy olyan ember, mint az apja nem lehet vele egy fedél alatt.
Eljöttem otthonról, s a közeli fenyvesben található családi kastélyban húztam meg magam. Egy névtelen mecénás támogatásától ölelve haladtam tovább az utamon. Persze sejtettem, hogy a nagyapám az, aki tudomást szerzett a történtekről, s így fejezte ki a megbecsülését, a családi hagyományok iránt mutatott hűségemért. A levelekben melyek tőle kaptam, mindig igyekezett leplezni a személyét. A leveleiben a „hollók erdejének vándoraként” említett engem. A házban tett felfedező útjaim és az ott található könyvek olvasása során jutott hozzám nagyapám naplója. Ebből a kis útmutatóból derült ki számomra, hogy a hollók erdejének vándora a családunk ősi vérvonalának hordozója, aki az ősi értékek, a tradíciók örökítője. A kitagadás után azonban úgy éreztem, hogy Musorskov név már nem a sajátom, már nem a család vérvonala. Ezért vetem hát fel a Ravenswood nevet, hogy a régi vérvonal egy újba ékelődve, egy új vénában csörgedező vérként öröklődjön tovább.

Nem vagyok egy velejéig romlott ember, csupán más az értékrendem, mint a tiétek. Ismerem a szerelmet, tudom milyen függni valakitől, érzelmileg kötődni egy olyan lényhez, aki leköti a figyelmed. 

Az ötödik év elején, de még inkább a negyedik végén találkoztam először Larissa Flayworth kisasszonnyal. Ébenszín haj, márvány bőr, s csodaszép jég kék szemek. Szemek, melyek minden pillantása hűvös téli szellőként csiklandozták az ember lelkét. Olyan törékeny volt, olyan ártatlan, szinte már azt mondanám, hogy földöntúli szépség. Ha őt láttam a lábaim reszkettek, a torkom megdagadt és a szívem egyre gyorsabban vert. Furcsa, de úgy éreztem, hogy a mi kettősünk egyfajta tökéletesen komponált dal volt. Minden hang a helyén volt, minden harmonikus volt, de ahogyan a dalnak is, ennek az egész idilli, tökéletes látomásnak is rövidke szárnyalás után vége szakadt. Olyan erővel, olyan sebességgel csapódtam a valóságnak, hogy a lelkem sajdult bele. Én csak a másik hang voltam a dalban, a hang, amely nélkül nem lenne olyan szép, olyan harmonikus a dal menete, de a nélkül is szépen szólna. Nos, az ilyen hangokat bármely dalból könnyen kiírhatunk, eltörölhetünk egyetlen mozdulattal. Ez a mozdulat az volt, amikor azt mondta nekem, hogy „Tudod az életben nem mindig a legtökéletesebb, a legjobb páros, a legboldogabb. Te nem értheted meg ezt, mert a te szemed csak a tökéleteset látja, nem látja a hibákban rejlő szépséget, az abból fakadó szerelmet. Sosem leled meg az igaz szerelmet, ha ezt nem veszed észre… velem biztosan nem”

Ma már tudom, hogy ha önző vágyak miatt ez a személy sohasem tudja meg az érzéseidet, akkor olyan erők szabadulnak fel benned, melyektől talán te magad is megrettensz. Amikor először tudtam inkarnálódott patrónust megidéznem, akkor is a fájdalmam járt a fejemben, az a fájdalom, melyet a veszteség gyújtott a szívemben. Úgy szárnyalt tova holló képében, mint az elszáradt falevél az őszi naplementében. Tudtam, hogy a veszteségemet az előnyömre kell fordítanom, tanulnom kell belőle.

A patrónust, bűbájt már régóta gyakoroltam, de igazán csak az ötödik év felénél kezdtem bele annak tökéletesítésébe egy Semir nevű varázsló segítségével, akit nagyapám küldött el hozzám, hogy egy kicsit felkaroljon engem és segítse az előmenetelemet. Nem ismertem túl jól Semirt, nem nagyon beszélt a tanításon kívül velem. Talán nem is szeretett beszélgetni. Azt hiszem, hogy ő már tudta, hogy a tökéletesség egyik alapköve a magány. Úgy gondoltam akkoriban, hogy önmagunk kiteljesedéséhez az egyedül követett vágyak juttatnak a legközelebb. Persze lehet, hogy csak a csalódás mondatta ezt velem, de lehet, hogy ez a valóság. Nem igazán tudom, nem értek a filozófiához, nem az én asztalom.

Sötét idők köszöntöttek ránk, olyanok melyben mindenkinek el kell döntenie hova is áll, még akkor is, ha nem igazán tetszik ez neki. Ezekben az időkben nincsenek jók, nincsenek rosszak. Olyanok vannak, akik a saját véleménykülönbségük alapján fogják egymást halomra ölni értelmetlenül. Amikor valamelyik oldal támogatójaként lépsz fel, feltéve, hogy te az őrlődő semlegesek táborát képviseled, nos, akkor csak azt döntöd el, hogy melyiket tartod életképesebbnek.

Amikor Dumbledore meghalt, nem volt bennem sem öröm, sem bánat, de döntésre jutottam, azt éreztem, hogy a nagyúr oldalán találom meg az enyémeimet, a fejlődésem kulcsát, még akkor is, ha nem akarok harcolni. Persze jól esik, hogy kipróbálhatom a tudásomat másokon és kicsit törleszthetek az életnek, a korábbi fájdalmakért.
 

         Jellem

Hideg, hűvös logika jellemzi, olyan személy aki a kitűzött célhoz vezető útról letéríthetetlen. A cél elérése érdekében képes a határait lebontani, átlépni azokon. Persze nem a káosz jellemzi az életét, sokkal inkább az önmaga által alkotott szabályok és eszmék, amelyekkel képes elérni, hogy mások kívánatossá, vonzóvá, követendővé teszik az általa kitűzött célokat. Ösztönös vezető, mégis sokszor egymaga szeret dolgozni, haladni, magányos farkasként.
Az érzelmei kimutatását saját gyengeségének tartja, így igyekszik leplezni valamennyi érzelmét, azokat leplezni legyen szó, akár örömről, bánatról vagy szerelemről akár. Azt gondolja, hogy az érzelmek kimutatása csupán az emberi sebezhetőség, a felépített vár, az erős egyén pusztulása. Gyakran szenved ezen érzelmek elfojtásától.
Sokat tanul és hajlandó egy-egy bűbájnak, varázslatnak vagy bájitalnak utána, ha kell akár annak megálmodójánál személyesen is.

Erősség ||

* céltudatos,
* hideg logika,
* erős jellem

Gyengeség ||  

* önző,
* rideg,
* elfojtó


         Apróságok

mindig ||

* önmaga,
* naggyá válni,
* kifogástalan öltözködés,
* olvasás,
* célok,

soha ||

* érzelmek kimutatása,
* gyengeség,
* magány,
* unalom,
* butaság
 
hobbik ||

* olvasás,
* kutatás,

merengő ||

* Legjobb: Amikor sikerült először inkarnálódott patrónust idéznie.
* Legrosszabb: Amikor megtudta, hogy a szeretett lány,nem szereti viszont.

mumus ||

* A buta önmaga

Edevis tükre ||  

* Hatalmas varázslóvá válni.

százfűlé-főzet ||  

* Fekete színű, mentolos illatú

Amortentia ||

* Citrom, mentol

titkok ||

* Bár szereti, a tudása és az értékrendje miatt, megtagadja szüleit

azt beszélik, hogy... ||

* Ahmar Ravenswood belépett a halálfalók közé, de lehet, hogy még annál is rosszabb.



         A család

apa || Igor Musurskov, 47 év, aranyvér
anya || Camille O'Reily, 46 év, félvér
állatok || Warthu, holló

Családtörténet ||
A Musurskov család Oroszországból származó aranyvérű család, akik a XX. század elején helyezte át a székhelyét Londonba. A székhelyváltás legfőbb oka az volt, hogy Oroszországban sikerült olyan ellenségekre szert tenniük, akikkel szemben már gyengének bizonyult a családi kötelék.
A családnév régóta csak aranyvérűek között öröklődött tovább, egészen Igor választásáig, aki olyan párt választott magának a Roxfortban, akinek a családja már régóta vegyes házasságok híve. Camille O'Reily családja már évszázadok óta a vegyes házasságok híve. Ennek köszönhetően a Musurskov család kitagadta Igort. Igor tudatosan ment szembe a család akaratával, úgy gondolta, hogy nem szabhatja meg neki a család, hogy kit válasszon párjául és a szívére hallgatott.
A család régi ága, az ősi orosz felmenők gazdagsága még a Egyesült Királyságban is magasra emelték őket. Több hatalmas kastély birtokosai. Igor és családja azonban kitagadottak, így ettől elestek. Kivéve Ahmart, akit a család visszafogadott.


         Külsőségek

magasság || 190 cm
testalkat || sportos
szemszín || kék
hajszín || barna
kinézet || Divatosan öltözködik, szereti a sötét ruhákat, a kényelmes viselet is sokat számít, így  az egyszerűség és a divatosság jellemzi. Első látásra határozott, összeszedett fiú képét kelti, akinek a kisugárzása magabiztosságot, erőt és intelligenciát sugall.



         A tudás

varázslói ismeretek ||

Sötét Varázslatok Kivédéséből, Bűbájtanból, Bájitaltanból, Átváltoztatástanból kiemelkedő a teljesítménye. A többi tárgyat azonban hanyagolja, épphogy csak átcsusszan. Az iskolai évek alatt sokat tett annak érdekében, hogy elsajátítson olyan varázslatokat, bűbájokat, bájitalokat stb. amelyeket az iskolában nem tanítanak. Gyakorta meglátogatta ezek megalkotóit, hogy tőlük sajátítsa el tudást. Az iskolai évek során megtanult inkarnálódott patrónust is idézni, amelynek alakja egy holló.


felvett tantárgyak || Rúnaismeret, Asztronómia
pálca típusa || 11 és fél hüvelyk, dió, sárkányszívizomhúr maggal, majdnem teljesen merev
RBF ||

RBF:

Asztronómia  - Borzalmas
Átváltoztatástan – Kiváló
Bájitaltan – Kiváló
Bűbájtan – Kiváló
Gyógynövénytan - Borzalmas
Mágiatörténet – Borzalmas
Rúnaismeret – Várakozáson felüli
Sötét Varázslatok Kivédése – Kiváló



avialany||  Grigoriy Dobrygin