Acton és  Cassiopeia

Szinte még most is megmosolygom, ha rá gondolok Acton arckifejezésére, mit azon pillanatban vágott, amikor elhitettem vele sértődöttségemet. Még szerencse, hogy ezen tréfám belőle nem váltott ki haragot, de már hozzászoktunk egymás morbid színjátékainak, valamint tréfáinak. A felajánlott pipatölteléket visszautasította barátom, habár amúgy se áll nagy dohányos hírében, ám én valahogy társaságban nehezen bírom ki, miszerint ne füstöljek egyet. Hirtelen pár korty közé még egy visszavágást is be sikerült csempésznie az előttem ülő ismerősnek, mely szerint mi hollóhátosok igazi csodabogárnak számítunk, pár másik egyénnel kik nem olyan kitartóan figyelik az órákat.
- Igazán? Hmmm nocsak. Meg ne tévesszen figyelésem, igaz miképp a tudásnak nagy ára van, azonban mégis figyelmem egy ékkőre terelődött, szerintem tudod, te melyik drágakövet szemeltem ki. – válaszoltam kaján mosollyal arcomon, hiszen e mondandóm merőben eltért házamban uralkodó erkölcsétől. – Nálad is? Az pedig már teljesítmény. Na, bezzeg az én görényemben pedig túlteng a kíváncsiság, így pedig egy pillanatra nem akar megállni. – jelentettem ki, viszont nagy panaszokkal házi kedvencem leginkább idegesítő tulajdonságát. Hirtelen aggasztó dolgokat közölt velem legjobb cimborám, mely mindenkiről lerohasztaná a mosolyt. Nem éppen felvillanyozó a varázsvilágban se az élet manapság.
- Ez sajnos igaz. Remélem, nem kerül erőszakra, továbbá vérontásra sor, de ha mégis bármily csekélyek az esélyek én kitartok ismerőseim, barátaim, továbbá családom mellet. - tettem tanúbizonyságot lojalitásomról, aztán lehúztam az utolsó kortyot is korsómból.
- Nos, hát szüleimről még most se kaptam hírt… na és te? – érdeklődtem viszont, habár reménykedtem benne, miszerint barátom válasza az enyémtől eltérő lesz. Hirtelen egy vékony, ám üdén ébresztő leány hangra lettem figyelmes, amely illedelmesen érdeklődött az üres helyről.
- Persze nyugodtan foglalj helyet. – válaszoltam vissza. Eléggé érdekes és közvetlen személyiségnek tűnt, bár első pár mondata után nem bírálok el senkit.  
- Én pedig Edward Cavendish. – mutatkoztam be szintén, amint kezet ráztunk. Kissé, mint mindig szorongtam, illetve jobban oda figyeltem viselkedésemre a másik nem képviseletének jelenlétében. Miután a leány a maga részéről mindent elmondott kínos csend honolt, amelyet valahogy meg akartam szüntetni.
- Nos Cassie te melyik osztályba jársz? Azért remélem nem baj, ha kérdésekkel bombázlak, csak hogyha már itt vagy szeretnélek megismerni és akkor jobban el is mulathatjuk az időt. Ja, igen meg még hogy melyik házba jársz. Ugyanis én hetedéves hollóhátas tanuló, barátom Acton pedig griffendéles ugyanezen évfolyamon.  – próbáltam ismeretségemet elmélyíteni, eme kis asztalnál összegyűlt társaság új tagjával. Csak a nevét, valamint azt tudom, miszerint nem egy évcsoportba járunk, hisz egy órán se találkoztam vele.

Csak várni tudtam azon pillanatot, mikor felbukkan legjobb barátom. Unaloműzés képen hatalmasat szívtam izzó dohányomból. Sokféle, s fajta füstöt eregettem kifújás után, melyek egyike sem hasonlított a másikra. Érdekes, mindemellett élvezetes látványt nyújtottak számomra.
~ De jó csak lógatni a lábam, és megfeledkezni az idegesítő tantárgyak sokaságáról, amelyekből egyre nehezebb leckéket veszünk. Igenis rám fért már ez a kis pihenés. – gondoltam magamban, aztán hátradőlve elkényelmesedtem az általam elfoglalt helyen. Ránézve sajátos kazánomat, azonfelül rádöbbentem miszerint a benne lévő füstölnivaló kialudt. Mivel nem volt ezen környéken más ivásra alkalmas folyadék, továbbá lemenni lusta voltam belekortyoltam sörömben. Füsttől kiszáradt torkomat jól feláztatta-e édeskés itóka. Eleinte az ajtó nyikorgó hangját, azt követően pedig szélnek susogásának hangjára lehetett felfigyelni. Mivelhogy nem vagyok benne biztos, hogy griffendéles barátom az, vagy valami idegen, meg mivel amúgy is kedvem volt hozzá így újból rápöffentettem. Hamarosan Acton halk szavajárását hallottam. Másodperc pontossággal egy dübörgés, s azt kísérő recsegés duettjét adta elő valakinek lábai a régies deszkák hangszerén.  Meglátva barátomat szemem sarkáról, mintha tudomást se vettem volna jelenlétéről. Első szavai hallatán nem válaszoltam semmit, és csak búsan bámultam az asztal tetejét.
-  Talán azért mert te griffendél házhoz tartozol, akármennyit késhetsz. – jelentettem ki, és lassan felnéztem barátomra. Ránézve a komoly morcos tekintettel egyre inkább nehezebb volt eltitkolni csínyemet, ezt követően elröhögtem magam.
- Helló Acton! Foglalj csak helyet, remélem megleptelek. Mellesleg köszönöm, s igazad van itt jó helye lesz. – válaszoltam kissé megkésve, szórakozott hangnemben. Leülve törzshelyünkre barátom megkérdezte hogylétemet.
- Áhhh semmi gond. Egyébként is megharapott Roxton, így képtelen voltam megreptetni. Semmi különös, némelyik tanár kikészít, ellenben vannak jó fejek. De felejtsük is el ezt, hiszen szünet van. Bár udvariatlanság lenne tőled nem megkérdezni ugyanezt, szóval veled mi újság, s miként megy a tanulás? – érdeklődtem barátomtól, mialatt leittam a poharamból néhány kortynyit.
- Edgart hogyhogy nem hoztad el? Nem sok vizet zavart volna szerintem a bundája meg amúgy is bírja az ilyen viszontagságos időt.  – érdeklődtem majd észrevettem, mi módon rá se gyújtott barátom.
- Milyen modortalan vagyok, nem kérsz? – kínáltam meg dohányommal haveromat.  

Az útszakasz mindkét oldalát hó torlaszolta, csakis a kijelölt úton takarították le eme fehér réteget. Ösvényen találkoztam néhány felsőbb évfolyamossal, némelyiket megtisztelve egy intéssel vagy kézfogással.  Hirtelen elérte a helyszínt valamelyik légáramlat. Hiába voltam házakkal tarkított utcán, így is lehetett érezni az arcomat borotváló száraz szelet, s már csak arra vártam, hogy beérjek a terület legközelebbi kocsmájába. Az otthonos fából, valamint kövekből épített objektum közeledésével egyre jobban kezdtem szedni a lábam.
~ Hihetetlenül rühellem az ilyen időt, de jó lesz már a kandalló mellet, egy pohár vajsör kíséretével felmelegedni. – jegyeztem meg magamban, majd hátranéztem, aztán csak kutattam barátom jelenlétét.
~ Acton igyekezhetne, vagy az árok szélén találják meg szétfagyva, ezzel csak az a probléma, miként még nem is ittasan. – futott végéig ezen gondolat agytekervényeimben. A kilincset meghúzva, mindemellett küzdve a huzattal próbáltam bejutni. Amint betértem az ízléses szobába magam mögött bevágódott a bejáratot fedő fadeszkák sokasága. Felhívtam magamra azon kevés emberek figyelmét, kik még ilyen korai időben látogatják a Három Seprűt. A lehűlt testemet előtérbe helyezve rögtön a máglyarakáshoz ültem. Miközben próbáltam átmelegedni, a lobogó tűznek színpompás játékát, illetőleg trófeák tárházán szemrevételeztem. Mikor már tűrhető hőmérsékletet éreztem a pulthoz indultam. Faszerkezetnél helyet foglalva vártam a kissé lomha tulajra, kinek egyetlen elfoglaltsága a poharak tisztántartása pillanatnyilag.
- Egy pohár vajsört kérek! – szólítottam meg, mikor felém fordult, érdeklődő arckifejezéssel.  Mivel nem a pultnál akartam elfogyasztani-e nedűt felmentem a következő fokra. A megbeszélt helyre leülve vártam ráérősen barátomat, majd addig rá is gyújtottam egy varázspipára. Egy magányos idős férfi tartózkodott rajtam kívül az emeleten. Mivel nem tanár volt így nem kellet attól félnem, mimódon megszólít, s a füst körülölelésében várakoztam.

       
Alapok

jelszó || "Sötétség nélkül nem létezik a fény sem."
így ejtsd a nevemet || Edvárd Kevendish
nem || férfi
születési hely, idő || York 1981.07.06.
horoszkóp || rák
kor || 17
vér || félvér
évfolyam || 7.


A múlt

Ezen történet egy különleges helyen kezdődött, melynek York volt a neve. Mint minden határ menti település ez is oly titokzatosnak és különlegesnek mondható.  Zöldellő rétéiről birkák legelték le a nyári eső áztatta füvet. Kolompoló nyakékük messzire hirdette tartózkodási helyüket, az öreg pásztornak, ki egy magányos fa árnyékában rágyújtani készült pipájára. A legelő mentén aszfaltút vezetett Yorkba, hol autók színe, fajtája valamint úti célja is eltért egymástól. Emberek lakta viktoriánus korabeli, vagy annál régebbi fajta építmények hirdették történelmi örökségüket. Komor várak, ormótlan templomok nyúltak az égbe, mitöbb elterülő régi kőhidak kötötték össze a folyó két partját. E lángoló égitest porondját elhagyván a horizonton, a holdnak és megannyi csillagnak adta át az esti felvonást. Est főszereplője drámai módon előlépett felhők hada közül, ezüstös fénye pedig próbálja elődjét felülmúlni. Néhányan még rótták az utakat, de közel sem annyian, mint napközben. Elsötétült szobákat lehetett látni, azonban volt olyan is melyet megvilágított lámpa fénye. Nyughatatlan gyermek lakta, aki izgalmában nem lelt békére. Valamire várt, méghozzá nem akármilyen kis dologra, nekünk csak egy egyszerű levél lenne, csakhogy neki jövőjének megalapozója. A gyermek Cavendish klán legfiatalabb sarja. Néhány muglinak ez semmitmondó név, ellenben a varázsvilágban igen sokat jelent.  
- Anya és apa elmondása szerint elég szép és jó hely lehet az iskola. Vajon sok barátom lesz ott, vagy ellenségeim inkább? Netán már az első nap után vissza akarok jönni? – elmélkedett magában az ifjonc. Néhány óra múlva viszont legyőzte a fáradság, s észre se vette már aludt. Reggel homályos látásán pislogással, mindemellett szemének dörzsölésével javított. Lerohant a konyhába, ahol Adalind szorgoskodott. Levitációs képességével forgatta meg a sistergő serpenyőben lévő tükörtojást, ezen felül már kapcsolta be a kávéfőzőt, aztán letörölte az asztalt, mind ezt egy pálca mozdulattal. Helyet foglalt az egész család, majd elkezdtek enni.
- Apa, anya! Nem jött még levél számomra? – kérdezte Edward miközben egy nagyobb tojás darabbal küzdött.
- Hát nem is tudom kisfiam, talán láttam egy baglyot erre repülni. – válaszolt jóízű mosollyal az édesanyja. Gyermek nem várt tovább az ajtóhoz rohant. Tölgyfa padló színárnyalatai közül egy annál fehérebb farostokból álló eszközt vett észre, amibe üzenetet csomagolnak ízlésesen. Visszamasírozott szüleihez, akik szintén egyre inkább izgatottan érezték magukat.
- Nos, fiam felvettek? – érdeklődött James, kémlelve sarja minden arcrezzenését.
- Igen fel! – kiáltotta el magát legifjabb ember a szobában. Szülei odaléptek büszkén, aztán megölelték. Elérkezett a nagy idő, miszerint az Abszol út járdáira kellet ezen Cavendishnek lépnie. Számos üzlet közül legelőször Mr. Ollivander-hez tért be a család. Az aggastyán férfi, amint beléptek rögvest feleszmélt.
- Csak nem James Cavendish és Adalind Muller, még emlékszek, mikor először találkoztunk. Neked egy vadgesztenye, neked pedig amennyiben jó a memóriám… ezüsthársot adtam. Na és te ki vagy, téged még nem ismerlek. – beszélt félbeszakítás nélkül az öreg, míg nem olyan kényes témához ért, melyben nem akart tévedni.
- Nos, ő a fiunk Edward, s neki akarnánk pálcát nézni. – tette hozzá diszkréten, az édesapa.
- Ohh tudtam én! Na, akkor neki is látok keresgélni. – jelentette ki, a bolt tulajdonosa. Könyvespolc kialakítású tárolóból vette elő a dobozokat, amelyekben értékes varázslóeszközök rejteztek.  Bölcs, valamint tapasztalt ember révén nemsokára kezébe adta a sápadt fenyőfából készült finom munkát. Díszítés végett a markolat spirálisan megcsavarodott, ezen felül pedig néhány helyen sötétebben árnyalatot kapott. Igazi műremeket csinált Ollivander az egyszerű tűlevelű anyagból. Mintha tökéletesen passzolt volna Edward kezébe, illetve ezzel egy suhintásra nem katasztrofális dolgokat csinált. Érezte mintha a kezébe lévő tárgynak saját lelke lenne, amely elfogadta, mint mesterét.
- Áhhh igen a fenyő, remélem, igen hosszú életű leszel. Mivel köztudott, hogy olyan használókat választanak. Mellékesen egyszarvú szőr a magja. – mondta büszkén az alkotója.
- Köszönöm, én is remélem. – fejezte ki magát bizakodóan a legfiatalabb boltban tartózkodó mágus, aki még csak le sem vette a szemét a csodálatos művészi munkáról. Híres utca végigjárása után görénnyel, pálcával és könyvekkel gazdagon, folytatták útjukat a vonathoz. Fájdalmas búcsút véve az első évfolyamos gyermeküktől elindították a nagybetűs élet irányába. Vagonra lépve rosszul kezdte magát érezni a fészekből kirepülni készülő fióka. A szerelvényben felgyülemlő tömeget nem igazán viselte jól. Szétnézve keresett egy üresnek látszó vagont, mitöbb amint rálelt egyre rögtön belépett ajtaján. De bánatára két emberi alakot vett észre a falak takarásából. Ám néhány mekegés-makogás után érdekes, s érdektelen történetekbe bonyolódtak. Megérkezvén a vasparipa hatalmas gőzöket bocsájtott ki, emellett lelassított. Fékek csikorgás közepette szállt le minden évfolyam. Egy óriásra nőtt szakállas pasas lámpással kísérte csónakokhoz az érkezőket.  Beérve a misztikus kastélyba egyre varázslatosabb dolgokat látni. Legszebb mégis az étkezde volt melynek hatalmas asztalai, mitöbb óriás plafonjában, mintha saját időjárás uralkodott volna. A hatalmas teremben lévő tanárok pedig ahány ház annyiféle képen néztek ki. Egy régi kopott süveg osztotta be a friss tanulni készülő emberpalántákat. Edward lassan sorra került, megdermedt a hírtelen, illetve hangos szavaitól. Türelmetlenül várta az ítéletet, s miután kimondta hatalmas kő esett le szívéről. Négy ház közül azon melybe beválasztották tapsolva, továbbá ujjongva hívogatták asztalukhoz távol lévő társukat.   Diákévek Cavendish számára csendesen, mindemellett szórakoztatóan teltek, bár eleinte magányosan. Kezdetben nem tartozott szorgalmas diákok közé, ennek ellenére majdnem minden órán részt vett. Későbbi évfolyamokban pedig Edwardot, a Három Seprű törzsvendégeként tartotta magát számon. Ám nemsokára hatalmas dolgok voltak készülőben, mely visszafordíthatatlan katasztrófát hoz maga után.

Háború
A háború nagy hatással volt minden mágusra köztünk Yorki épületeiben rejtőző családra is. Ellenálló apa és anya nem akarták bajba keverni fiukat, s leleplezni magukat ezért egy levelet sem írtak. Fiuk pedig jóformán sok kínon ment át mióta átvették az igazgatói széket, bár sokan vannak így. Titokban ugyanakkor az ellenállás részévé vált, még ha lehetetlennek tűnik, hogy valaha visszatérjen eme gondterhes falak közé a jóság.

Jellem
Egy igazi álmodozó, ki inkább a múltban szeret élni, mint a jelenben. Kívülről szemlélve csendes, s visszahúzódó, habár ki benne van a bizalom körében az beszédesnek és szerfelett barátságosnak könyveli el.  Ebből arra is lehet következtetni, hogy nem könnyen bízik meg mindenkiben, mivel lelkileg elég sebezhető. Igen segítőkész, mitöbb szeret másokról gondoskodni. Érdekli, milyen véleményt alkotnak róla. Elég szeszélyes viselkedés jellemzi, ezért sohasem lehet tudni mikor, fordul ki magából. Ez annak is köszönhető, miképp problémáit elfolytja magában, aztán hirtelen másokra vetíti ki. Nagyon jó memóriájával, sok apró részletet megjegyez. Ideáljaival pedig nem lehet szembeszállni. Mindig megfontolt, nem kalandor, szeret a jól kijárt úton menni. Mindent kedvel mi művészi és szép.
Erősség || Barátságos, gazdag képzeletvilága, segítőkész, művészetkedvelő, otthonszerető
Gyengeség || Szeszéjes személyiség, határozatlan, zárkózott, irigy

Apróságok

mindig ||  ivás, csajok, zene, vadvilág,  haverok,  művészet,  basszusgitár,  történelem
soha || cserbenhagyás, tömeg, mások elnyomása, megbántás
hobbik || besszusgitározás, rajz, sport, olvasás
merengő || Legjobb: Mikor megtudta, hogy felvették a Roxfortra. Legrosszabb: Amikor a szeme előtt kínoztak meg egy lányt.
mumus || lidérc
Edevis tükre ||  Családjával és barátaival van, ki nagyra becsülik, s felnéznek rá
százfűlé-főzet ||  Írzöld színű, vanília illatú
Amortentia || vanília, harmatos fű
titkok || Egyszer tizenhét éves korában egy mugli előtt, továbbá ellen használta varázserejét, bár valakinek védelmében, mégis ezt inkább nem hangoztatja.  
azt beszélik, hogy... || Igen magányos, továbbá érzékeny lelkű fiú, ki néha túlságosan sokat iszik.  

         A család

apa || James Cavendish , aranyvérű, 52 év. Tiszteli és szereti fia, habár ő szigorúbban nevelte, s ezért van néhány összetűzése vele.
anya || Adalind Muller, sárvérű, 49 év. Teljes szívéből szereti Edward az édesanyját, és általában mindent megoszt vele.
állatok || Roxton, vadászgörény

Családtörténet ||
Igen nagy Cavandish névhez sokan adtak örökséget merész tetteikkel dicsőséget, illetve büszkeséget szerezve. Ott volt Richard ki csapatával megnyerte a kviddics-világkupát, azonban meglehetne említeni Bradlyt kit a Trimágus Tusa bajnoka ként említenek. James pedig osztályelsőként járult megnevezésének emlékezetesé tételéhez. Hírességet örökölt férfiú munkahelyén találkozott először Adalindel igen jól kijöttek egymással, annak ellenére, mi módon az első fizikai kapcsolat közöttük egy pofon volt. Miután apám kiengesztelte egy bocsánatkéréssel, valamint egy vacsora meghívással, ami inkább randinak mondható a mágus egymásra talált. Sokszor tették színessé egymás unalmas napját a Mágiaügyi Minisztériumban. A nő ki már fülig szerelmes volt, Cavandish. Egy évvel később olyan nagy együttértés volt köztük, hogy össze is házasodtak. Esküjüket pedig mivel, ha nem egy újszülöttel pecsételhették meg. Edwardal igencsak sok baj volt, bár melyik gyermekkel nem. Ám szeretőszülei minden bajon átsegítették, valamint támogatták. Gondviselőivel így mondhatni igen jó kapcsolatot ápol.


         Külsőségek

magasság || 182 cm
testalkat || az átlagostól kissé erősebb testalkat
szemszín || mogyoró barna
hajszín || barna
kinézet ||  Alsó arcvonalait szakáll takarja, melyet általában rendben tart, s csakis nyaki részét borotválja le rendszeresen. Haját elegánsan, mégis divatosan hordja többnyire oldalra, illetve hátra fésülve, néha egy kis waxal megkenve. Iskolában házának címerével ellátott egyenruhában jár, ám iskolán kívül is elég ízléses mintsem kényelmes hacukákat visel.

         A tudás

varázslói ismeretek || Számára érdekeltebb tantárgyak, mint sötét varázslatok kivédése, vagy azzal majdnem rokonságban lévő bűbájtanból jeles. Nagyon szereti még a legendás lények ismeretét, ám az említetteken kívül, kevés olyan van, melyre túlságosan büszke lehetne.
felvett tantárgyak ||
- Legendás Lények Gondozása
- Számmisztika
RBF ||
Átváltoztatástan:  V
Bűbájtan : K
Bájitaltan: E
Gyógynövénytan: V
Asztronómia: E
Mágiatörténet: K
Számmisztika: K
Legendás Lények Gondozása: K
Sötét Varázslatok Kivédése: K

pálca típusa || 9 és 3/4 hüvelyk, fenyő, egyszarvú szőrrel

avialany|| Ryan Reynolds