~ Ruby és párnafej

Egy széket húz Fred ágya mellé, majd leül, kényelmesen elhelyezkedik, és felpakolja lábait az alkalmi fekhelyre.
- Még hogy ízléstelen köntös? Száz százalék pamut! ? méltatlankodik hörögve, miközben összébb húzza magán a babarózsaszín, mellesleg éppenséggel túl rövidre szabott köntöst.
- Csak azért morogsz, mert te csak azt a kis pizsit kaptad. ? mutogat röhögve Fred kórházi felöltője felé, miközben testéről levált jobbja megállás nélkül köntösét simogatja.
- Be kell szerezni egy ilyet otthonra is..
A gondolatmenetét sajnos már nem tudja befejezni, ki tudja miféle köntösbeli örömöktől fosztva így meg magát, ám valami teljesen kizökkenti. Pár másodpercig összevont szemöldökkel bámul ikrére, jobbját baljába véve megvakargatja arcának bal felét, látszik, hogy valami most igencsak leköti figyelmét.
- Megint hánytak. ? Ezzel nekiáll, hogy egy újabb strigulát kaparjon az ágy mellett tébláboló, ártatlan éjjeliszekrény puha lapjára. Hogy testvére arca eközben a szivárvány színeiben pompázik? Ugyaan, hiszen Weasley. Az ikrek már igazán megszokhatták ezt. A csigahányás jelen pillanatban sokkal jobban leköti, hisz az egy óra alatt termelt mennyiség fogadás tárgya. Ha az öklendezés egy órán belül meghaladja az ötven toccsanást, ő nyert, amennyiben ötven alatt bloáznak, Fred a győztes.
- Egyetértek. Én még igazán megmutattam volna anyáéknak is, vagy ráuszítottam volna a jobb kezemet Percyre. Mordonék mennyi szórakozástól fosztanak meg minket.. ? sóhajt fel fájdalmasan, túljátszott színpadiassággal, miközben fél szemmel Fred mutatványait figyeli.
Ahogy az ágyon fekvő iker ujjai tekeregni kezdenek, elkerekednek szemei. Annyira belefeledkezik a látványba, hogy elfelejt egy strigulát behúzni az újabb adag, lavórban landolt csigának.
- Ez állati! ? kurjant fel vidoran, ami talán nem igazán illik bele a kórterem betegségtől terhes légkörébe. ? Csak aztán vigyázz, nehogy kilyukaszd velük a fejedet! ? próbál komolyságot erőltetni arcára. Pár pillanatig talán még sikerül is, majd ismét eszelős vigyorra rándulnak ajkai.
Széke kényelmesebbnek bizonyult, mint eleinte gondolta volna. Lábaival el-elrugaszkodva Fred ágyától hintázni kezd ülőalkalmatossága két hátsó lábán.
- Szerintem azért ebből a fejlesztésből is tegyünk félre egy kicsit, az ég tudja, mire lehet még? - félbeszakítja mondatát, és tettetett felháborodással pillant Fred felé.
- Mi az, hogy ebből a szögből piszokul izmos? Minden szögből az. ? röhög fel öblösen, miközben eddig hajában turkáló testetlen jobb kezét különböző body-buildinger pózokba állítja be. Na ezért megérte félbeszakítani a Vakcináról való értekezést..

Így éri őket a belépő Ruby. Jópár pillanatba beletelik, mire George felfogja, hogy már nincsenek egyedül. Átles éppen bicepszét feszegető, hajlott jobb keze fölött, és szemügyre veszi az érkezőt. Egy gyógyító.. Elég fiatalnak tűnik, valószínűleg csak gyakornok. Mindegy, már el is nyúlik székén, hogy hangot adjon iszonyatos mértékű fájdalmának. Kezét drámaian homlokához emeli, de miért pont a jobbat? Ez talán egy leheletnyit ront a helyzet tragikumán..
- Robbanás volt.. Szörnyű, rémes. Fááj-fáj. ? Robbanás? Fred miért színes? Biztos színváltó festék robbant.. Hát persze. De a lényeg most csak az, hogy a gyakornok figyelmét teljes mértékben magukra irányítsák.
- Köszi, én választottam. ? teszi még hozzá nagy vagányan, egy angyali mosoly kíséretében, kicsit még szemöldökeit is emelgeti beszéd közben, mikor a lány megdicséri sebtapaszát. Még szép, hogy cuki, nem véletlenül választotta ezt a tündéres meg a seprűs helyett? Most, hogy így kinyitotta eddig a tettetett fájdalomtól, görcsösen összeszorított szemhéjait, és valamicskével jobban szemügyre veszi az érkező lányt, mint az előbb, valahogy nem tűnik idegennek. Na de ez sem nyomasztja sokáig. Most csak az a lényeg, hogy fáj, fáj és fáj! De még mennyire..

~ Ruby és a hadisérült


Öklendezés, és elhaló, tikkadt nevetés szakítja meg a kórteremben nyögdécselő betegek kórusát. A harmadik emelet.. Bájital- és Növénymérgezések. Súlyosabbnál súlyosabb kórokkal küszködők, mind szerényen szenvednek ágyukon, vagy halvány mosollyal arcukon mesélnek látogatóiknak gyógyulásukat bizonygatva. A kórterem ablakai szélesre tárva, két csigahányással küszködő beteg mellett magától értetődő okokból igen gyakran szükséges a szellőztetés, persze csak annak, aki nem szívleli a puhatestűek áthatóan kellemetes, orrfacsaró illatát.
Hirtelen huzat töri meg a helyiség mozdulatlan levegőjét: a kórterem ajtaja nyílik, egy kéz löki be az üvegberakásos fadarabot. Egy jobb, ha minden igaz. Ahogy egyre beljebb tér, egyre több rész válik belőle láthatóvá, ám a vállrésznél meglepő módon egy újabb kéz következik, és csak ezután a törzs. Így lép be George Weasley, kéz a kézben.
A szemfüles szemlélőnek feltűnhet a vörös ifjú végtagbeli hiányossága, vagy inkább.. módosulása. Furcsamód a jobb vállból nem ömlik patakban a vér, mint ahogy azt bárki várná, csupán egy kis mélyedés jelöli a tényt, hogy nincs minden a helyén, esetleg még hiányzik is innen valami, ám egy jó kedélyű orvos, vagy talán maga George (vagy épp az ikre? ) egy takaros, piros, versenyautóval is készségesen feldíszített sebtapaszt nyomott az ürességtől ásítozó, egykor vállként szolgáló törzsrészre.
Jobbját baljában lengetve, magabiztosan lépked az ágyak között, egyenesen az egyik, elfüggönyözött fekhelyhez érkezve. Az eddig élettelen jobb most derékszögben meghajlik, és elhúzza a kíváncsi szemeket visszatartó leplet, majd belép mögé.
Bizony-bizony, jó móka ez a Vérszem Vakcina, csak hát az ember nem gondolná, hogy ha a tesztbábunak semmi baja nem esik, esetleg egy ikernek tőből lepattanhat egy karja. Hála Merlinnek, hogy úgy alkották meg a bájitalt, hogy nem okoz átkokhoz hasonló, visszafordíthatatlan deformációt, és még vért sem serkent. George be sem akart jönni ilyen piti sérüléssel, és nem is jött volna, ha nem épp a Rend Grimmauld téri házában kísérleteznek, és a tagok nem parancsolják őket azonnal a Szent Mungóba. Voltak ők már szorult helyzetben, ezt is megoldották volna valahogy, de ezt Mordon sehogy sem akarta megérteni.
Mindenesetre a kéznélküliség önmagában is igencsak nyomasztó állapot, akármilyen szívmelengető a jobb kart testen kívül látni. Jelen esetben a lepattanó kar sem szimpla kifejezés, az illető végtag tényleg rugó módjára távozik a testről. Mindez nem okoz akkora kellemetlenséget, ha éppen nem egy további tesztelésre szoruló bájitalokat rejtegető polcra pattan, ami alatt meg éppenséggel George ikre téblábol. Így hát, a polc leszakadt, a bájitalok mind rázúdultak Fredre, Fred pedig.. Nos hát?
- Szent Makréla, Fred, hogy nézel ki? ? tör ki az eszeveszett röhögés Georgeból ikre láttán.

Kényelmesen hátradől székén. Kezeit tarkója alatt összekulcsolva támasztja meg fejét, így pillant az álomkórral küszködő ikrére.
- Hiába.. - vigyorodik el - Nem eladásra születtünk, hanem teremtésre! - Frankenstein történetébe illő, hátborzongató röhögést hallat, majd egy utolsó pillantást vet a TM falura. Személy szerint, George két hét alatt egyszer próbálkozott meg az eladói poszt betöltésével, de miután a harmadik elsőéves diákot tréfálta meg Kanári Kuglóffal "Az ikrek boltjában süti jár a vásárláshoz" nevű kitalált akció keretén belül, a szöszke segédmunkaerő maga kérte, had vegye át az iker helyét minimum örökre, vagy csak addig, amíg hozzászokik a boltban egyre csak növekvő számú kanárivá transzformálódott diáksereg látványához. Ezután George már csak a kis TMek hátára aggathatott szárnyakat, de ez csöppet sem hangolta le. Röpke fél nap alatt Freddel szövetkezve, míg a boltban hosszú sorokban kacskaringózott a különbnél különb Weasley iker-féle árura vágyakozó fiatal, a hátsó raktárhelyiségben támadásra kész szárnyas miniember csapatot kovácsoltak, amit sajnos higiéniai illetve biztonsági okokból röpke egy óra után le kellett verniük a saját kezükkel. E gondolatokra vigyora még jobban kiszélesedik, emlékei közül csak fivére hangja ugrasztja ki.
- Pár vakcinát simán elpasszolhatnánk Tudodhova. Ezekkel aztán bevédhetnék magukat, csak úgy röpködnének a maszkos fejek. - elmélázva kézbe kapja a Vérszem Vakcina egy bepalackozott adagját, melynek üvegén egy általuk firkált, fej nélküli testet ábrázoló matrica jelzi a vakcina okozta veszélyeket. A Tudodhol természetesen a Rendet jelenti, de az utóbbi időkben már George sem szívesen nevezi meg, csak ha épp más Rendtagok között tartózkodnak.

Előbb Fredre, majd a selejtes árukat tartalmazó dobozokra vet egy csodálkozó pillantást.
- De hát a csalipálcák tökééletesek. - szól ártatlan képpel- Az, hogy pár darab megvadul, és a gazdája fejét kezdi el püfölni, már igazán nem a mi dolgunk. - az ártatlan arc amilyen gyorsan jött, úgy tűnik el. Cinkos vigyorral röhög pár sort a legutóbbi esetre emlékezve, mikor maga a mugliismeret tanár baktatott be boltjukba szalonképtelen szidalmakat vágva az ikrekhez, fején a még mindig vadul ütlegelő pálcával.
- Hogy kérjünk tanácsot Zonko-tól? - csöppen vissza a jelenbe - Nem is tudom. - Előredől székében, majd visszapöcköl egy éppen szökni próbáló kezet a Hibás Áruk dobozába.
- Azért a két héttel ezelőtti állapotokhoz képest már sokat haladtunk. Úgy érzem, hamarosan meglesz az áttörés.. - furcsamód egész komolyan beszél, de szája széle még mindig eltökélten fölfelé görbül. Büszkesége nem engedi, hogy most adják fel a tesztelést, és egykori mesterükhöz forduljanak segítségért.

- Bahh - legyint röhögve a térelválasztó függöny felé - Mona, Mimi.. vagy Michael.. - cseppet sem zavarja a tény, hogy az említett segédeladó lány.
- Ha nem bírja a gyűrődést, hát nem bírja a gyűrődést. - vonogatja vállát - Áldozatok mindig kellenek. - vigyorodik el. Jót nevet Fred ötletén, miszerint akár segíthetnének is a kis szöszi eladócskának, majd ő is szívesen kanyarodik tovább a Lupin témához.
- Egyelőre még nyomát se láttam Roxmorts környékén. Biztos rengeteg most a tennivalója.. - kacsint egyet ikre elmés megoldására, ám hamar rájön, hogy következő mondanivalóját már nehéz lesz kódolnia.
- Legutóbb épp azt mesélte, hogy.. mennyi új.. embert.. ismert meg? - valahogy azért csak sikerült, bár korántsem biztos abban, hogy inkább kérdésnek, mint kijelentésnek ható mondatát Fred érteni fogja. Még egyszer kézbe veszi a Vérszem Vakcina palackját, meglötyögteti a benne lévő bíbor folyadékot, majd leteszi a háta mögött lévő tervekkel teli íróasztalra.

~°Egyszerűen csak mi

Keménypapírból elkészített, kis varázslóházak.. Mind oly élethű, mintha csak miniatürizálták volna az igaziakat. Ha a nézelődő benéz az apró ablakokon, meglátja bent a mini berendezést, éjszakánként még a villany is felkapcsolódik a pöttöm házakban. De most délután lévén, egy villany sem ég sehol, a pöttöm házak parányi lakói, még pöttömebb kutyájukat sétáltatják épp a házak között, míg néhányan pöttöm-szomszédjukkal beszélgetnek. Az egyik zöld ház tövében is éppen efféle beszélgetés folyik, csak hogy a kis emberek sokkal sötétebbnek tűnnek, mint a többi, utcán sétálgató alany. A törpék sunyin összesúgnak, majd az egyik a másik zsebébe csúsztat egy vékony szövetbe tekert csomagot.. Mint valami mini-krimi jelenet. Ám a következő esemény horrorfilmbe illő. A sötét köpenyes alak a zsebébe nyúl, hogy megvizsgálja új szerzeményét, ám feje ekkor rugó módjára leugrik. És a szörnyűség még nem ér véget, a fej egyenesen az egyik tetőre pattan, ahol jó néhány cserepet magával sodor, mikor a gravitációnak engedve visszazuhan a földre, és végül egy utcai kukában végzi.. Beszélgetőpartnere vad sikolyokba kezdhet, de a normál embernek ez csak vékony sipításnak tűnik, ám a fejlepattanást a többi utcán sétáló sem hagyja figyelmen kívül. Mind vadul csipogva saját házába fut vissza, egyedül a kis, sötét üzletelő hisztériázik még sipítva az utcán. Ám ekkor az egész lakóterületet vad rengés rázza meg… George nem bírta tovább, a nevetéstől összegörnyedve borult rá a kis TesztMukik (továbbiakban csak TM) lakóhelyére. Társa fejvesztésétől sápítozó apró emberke morcosan fut oda az óriáshoz, és rugdalni kezdi annak fejét, de a vörös fiú ettől sem hagyja abba a nevetést. Az egyre inkább eldurvulni látszó jelenetet Fred érkezése zavarja meg, a pöttöm ember ekkor már az aláhullott cserép darabokkal veszi célba a röhögő iker üstökét.

- A vevők, mi? Biztos nem lehetett olyan rossz. – pillant fel még mindig vigyorogva ikrére, miközben szeméből kitörli a röhögés csalta könnyeket. Úgy látszik, ha George nem is hajlik a főbenjáró átok végrehajtására, a kis, vadul kalimpáló TM annál inkább. Apró pöcök-pálcáját előrántva zöld szikrákat küldözget ide-oda.. Hiába, a lakóterületen kívül mind szertefoszlik, nem beszélve arról, hogy a mini-ember halálos átka egy szúnyogcsípéssel ér fel.

A pihentebbik iker, tehát George, ismét a TM falucska fölé hajol, és szemügyre veszi apró teremtményeiket. Bizony, amíg Fred odakint az álom és a vevők ostromával küzd, addig George valami sokkal szórakoztatóbb dologgal foglalkozik. Hogy új termékeik tesztelése egyszerűbb legyen, létrehoztak egy teszt-falucskát, igaz a házakat puszta unalomból építették meg. Az itt lakó kis TMek ugyanolyan tünetekkel reagálnak a termékekre, mint az emberek. Legalábbis nagy általánosságban.. Mindenesetre, ha a TM életben marad, akkor az adott anyagot már lehet emberen is tesztelni. Persze, tüneményes TM falucskájuktól függetlenül, még mindig rengeteg mindent csak magukon tudnak kipróbálni.. George erre a gondolatra lila, csillámos körmeire pillant, melyet a legutóbbi kisérletük színezett ilyenre.. Ne is kérdezd mit teszteltek..

- A maximuláns csoport új terméke még mindig nem működik.. Puszta érintésre fejvesztéssel jár. – ezzel kihalássza a kukából a pórul járt TM fejét, ami akármennyire is halott, vadul gesztikulál, és mogorván sípolva kiabál valamit George felé. A kegyetlen teszter ujjai közé fogja a pöttöm lény testét is, majd hetyke mozdulattal behajítja a két darabot egy HIBÁS ÁRU cetlivel ellátott dobozba. Ezzel ellöki magát a TM falutól, és görgős székén fivéréhez gurul.
- A levelet megírtad már apának? – cinkos vigyor húzódik arcára, tisztában van vele, hogy Fred még neki sem állt.
- Egyébként mi a helyzet odakint? Szerinted bírni fogja? – fejével a raktár lefüggönyözött ajtaja felé biccent, kérdését persze a segédmunkásra érti. Na nem amiatt aggódik, hogy vajon a vevők nem tépik-e cafatokra, csupán a tapasztalat beszél belőle. Az ikrek mellett eddig egyik eladó sem bírta sokáig.