Bármennyire is elszánt vagyok és nem épp ma kezdtem a harcot, hiszen ellenálló voltam, ami most zajlik, az pillanatnyilag tűlnőtt rajtam, sőt rajtunk, hiszen sem én, sem Nadine nem tudjuk tartani a frontot a túlerő ellen jelen pillanatban. Kifulladtunk, több halálfaló lövi halálos átkait minden irányba, a káosz totális és sarokba is szorultunk. Jobb megoldás nincs, a deus ex machina érkező Warren tanárnő fedezete alatt jöhet hát a taktikai visszavonulás, kirobbantjuk a falat, ezáltal porfelhőt idézve elő ami tovább fedez minket s így, miután úrrá lettünk lélegzetünkön és látásunkon, a másik folyosón Ginnyvel futunk össze, szó szerint. Pillanatra megállunk, legalább kifújhatjuk magunkat, értékes másodperc ez, s élek a lehetőséggel, hogy javasoljak valamit, hiszen a tétlenséget és a kétségbe esett rohangálást nem tartom kenyeremnek s a szám is elég nagy hozzá, hogy valamivel elő akarjak hozakodni. Ginny válaszára azonban futástól kipirult arcom még jobban vörösre vált, ahogy elönti a vér, pálcámat görcsösebben szorítom.
 - Elbújni? – hitetlenkedve csattan a rövid kérdés. - A fedezék nem búvóhely, hanem pont, ahonnan felvehetjük jobb esélyekkel a harcot! – mérges lettem, felpaprikázott, hiszen nem gyávaságból mondtam, amit… Csak a nélkül szeretném felvenni a harcot, hogy elpatkoljak. Meg akarom állítani a nyomorultakat, de ahhoz nem kell a képükbe rohanni. Pont elég, ha üldözés közben felkínálják magukat és kereszttűz alá vehetnénk őket… Warren tanárnő mellesleg nem véletlenül kapta a posztját és azt láttam, igen jól boldogult, gondolom talán követ is minket, mert netán neki is valami hasonló fordult meg a fejében. Ugyanakkor idő nincs sokat filózni, megindulok s Nadine is és remélem, hogy Ginny is belátta, amit mondtam. Rázkódások enyhült hullámai érik az épületet, amit annyira még nem is észlelünk, hiszen mással vagyunk elfoglalva, a szemem ideális rajtaütési pont után kutat, hiába. Ebből a folyosó vége felé iszonyatos csörömpölés zökkent ki: üvegszilánkok repülnek szét, az ablakkeret hajdan volt darabjaival, meg a falból is felszabadul a por. Mocskos, szakadtas , hajdan fehér ingemmel borított karom ösztönösen emelem az arcom elé s jól is teszem: érzem, hogy bizony súrolja egy-egy fa, vagy fém törmelék, ami az ablakból származik. Csak karcolások, de amint záporuk eláll s pálcám előre szegezve emelem el balom, látom, hogy mi közelít felénk. Oldalra sandítok gyorsan, hogy felmérjem a többiekkel mi a helyzet: Ginnyt nem látom. Ha lenne időm sopánkodni, biztos azt tenném, de most csak a bőrünk mentésére gondolok.
- Confringo! – könnyű célpont az óriás keze: a komoly erejű robbantó átok csak el fogja tántorítani attól, hogy megfogjon minket, legalább addig, amíg odébb húzódunk.
- Nadine! Figyeld a hátunk! – hátrálva indulok meg, hogy amennyire lehet kívül kerüljek a kéz hatáskörén, de figyelni akarom, ezért háttal. Nadine majd a faltörés fel fedez, ahol a harc dúlta folyosó van. Remélhetőleg.

Káosz. Ezzel lehetne a legjobban leírni azt, ami körülöttem kibontakozott az elmúlt időben.  Nem is nagyon tudom, hogy keveredtem a hetedikre, az előző emlékem még a pirotechnikai védekező hálózat elhelyezése volt, meg az összekötő híd felgyújtása, majd egyszer csak itt találom magam. A lábam vitt bizonyára, miután hallottam a burok megroppanását, s hogy fent már dúl a harc. Mert nekem mindenképp bele kell temetkeznem, érzem, ahogy elkap a gépszíj és a harc adrenalinbombája után kell fejest ugranom egy szakadékba. Akartam, hát tessék? most itt van, átkok röpködne minden irányba, falba csapódnak, pajzsbűbájokról kapnak gellert. Kénytelen vagyok fedezéktől fedezékig haladni, miközben pálcám görcsösen markolom s már-már célzás nélkül dugom ki rövid időre egy sarok mögül a pálcám.
- Stupor! - kábító átkokat küldök gondolkodás nélkül fedezékemből abba az irányba, ahonnan felém érkeztek az átkok, majd gyorsan be is rántom kezem. Ekkor pillantok meg egy szőke villámot, ami az én sarkom közelében lévő szekrény felé lendült s kék-ezüst villanásokat is a gyorsan mozgó alakon. Semmi kétség, egy Hollóhátas. A szekrény felé lépek ki én is a takarásból, hogy szembesüljek egy ekkor megjelenő halálfalóval s egy másikkal, aki eddig ránk vadászott.
- Protego! – átka gellert kap, én pedig bőrömet mentve vetődöm a szekrény fedezékébe. Nadinne-al találom magam szemközt, akit az imént láttam ide behúzódni. Nevem hallatán csibészesen elvigyorodom. Hajt a harci hév, még mindig játéknak látom valahol az egészet.
- Személyesen! Asszem fehér lovas mentőakcióval nem szolgálhatok és szőke se vagyok… - még nevetni is jut energiám, miközben rövid, korommal szennyezett tincseim közé simítok szabad balommal. Az üdítő kis oázis azonban nem tarthat ki sokáig, ezt az alig pár másodpercnyi kis színfoltot Warren tanárnő és egy újabb halálfaló érkezése szakítja meg. A felszólításra, hogy tűnjünk innen, csak bólintok. Valóban, sarokba szorítottak minket, amint felemeljük a fejünk, lekapnak minket, mint az agyaggalambokat. Nincs más út, mint hátra, ahhoz pedig berobbantjuk a falat, előidézve a visszavonulásunkat fedező taktikai füstöt helyettesítő porfelhőt. Ösztönösen tartom arcom elé bal karom,  hogy kevés port szívjak be, ám az egyre mocskosabb, szebb napjaiban fehér ingem se véd sokat, köhögve rontok át a támadt nyíláson, hogy a másik folyosón egyre gyorsabb ütemben haladhassunk, ahogy kitisztul számunkra a világ. Én háttal szaladok, hogy lássam, ha gáz van Nincs mese, menni, vagy meghalni. Így botlunk Ginnybe, bár én ezzel nem szembesülök, csak Nadine felkiáltásából tudom meg.
- Salvio Hexia! – kénytelen vagyok gyors védő bűbájt alkalmazni, mert makacs támadóink még nem adták fel, nincs biztonságban a hátunk. – Keressünk valami fedezéket! – kiáltom át vállam fölött s remélhetőleg ez be is fog következni.

Név: Seamus Finnigan
Ház és évfolyam: Griffendél VII.
Származás: félvér
Vállalod-e a karaktered elhalálozását: nem
Melyik oldalt képviseled: Jó

       Alapok

jelszó || "Ronald, túl hosszú a hajad, azt hittem Ginevra vagy!"
így ejtsd a nevemet || Sémösz Finnigen
nem || férfi
születési hely, idő || Belfast; 1980. 09. 10.
horoszkóp || Szűz
kor || 18
vér || félvér
                
évfolyam || Hetedév


         A múlt

Gyerekkor
1980-ban születtem, Belfastban. Édesanyám boszorkány volt, apám mugli. A dologban a "tréfás" az volt, hogy apámnak fogalma sem volt róla, édesanyám miféle. Persze ez nem maradhatott így örökre: előbb utóbb meg kellett történnie a szembesülésnek s ez gyerekkorom folyamán zajlott le. Ami azt illeti, az öregem rendesen kiakadt az egészen: még gyerekkoromba jelentkezett a mágiám, akár a többi mágus csemetének, s apám valahogy nehezen dolgozta fel, hogy a fia az asztali díszt lebegteti játékból valami oknál fogva. Anyám elmondott neki mindent, de ez egyszerre cseppet sok volt neki: fater hosszú ideig került minket, amíg feldolgozta az egészet, azonban nem hagyott el minket, szerette anyámat és engem is. Nem sokkal képességeim jelentkezése után kaptam a levelet, hogy mehetek a Roxfortba, így hát a tanévkezdéskor átkeltünk Angliába, hogy Londonban beszerezzünk mindent, ami kell majd az iskolába, s hogy majd a 9 és háromnegyedik vágányon felszállhassak a Roxfort Expresszre 1991 szeptember elsején.
Roxfortos évek
Nem tartott sokáig, hogy kiderüljön: egy évfolyamra fogok járni a híres Harry Potterrel. Minden gyerek, így én is, csodálta, hiszen egy élő legenda volt már akkor is, ráadásul hozzánk hasonló teljes mértékben, mégis sokkal különlegesebb. A beosztási ceremónián pedig pont mögöttem állt. De egyéb különlegesség is volt számomra aznap: a Teszlek Süveg elég sokáig gondolkodott, mire beosztott, amit elég különösnek találtam akkor is s még most is. Viszont döntésének köszönhetően háztársa is lettem Harrynek.
Amilyen az indítás volt, a folytatás is olyan lett: minden évben történt valami szokatlan, valami, ami még a mágikus világ ingerküszöbét is túllépte bizonyos módon. Például elsőben ősszel a troll a wc-ben. Ugyanakkor személyes dolgaimban is mutatkoztak érdekességek: valami oknál fogva mindig hamarabb gyújtottam fel a varázslat tárgyát, minthogy sikert értem volna el a tényleges varázslattal. Lehet ezért vonzódom mostanság is a tüzes dolgokhoz.... Már elsőben megtaláltam a legjobb barátom is, Dean Thomast, akivel mondhatni, elválaszthatatlanok vagyunk, a szó pozitív értelmében.

A második évben már komolyabb dolgok történtek: a Titkok Kamrája és az ismétlődő támadások tartottak terrorban minket. Édesanyám nem volt túl boldog, s ezzel nem sokat mondok, azt hiszem... Nem tagadom, én is féltem, nem is kicsit. Félvér vagyok és a legenda hatott rám is, nem éreztem magam én sem teljesen biztonságban, de csak kitartottam a tanév végéig.
A harmadik évben Sirius Black borzolta a kedélyeket, negyedikben pedig a Trimágus Tusa bolydította fel életünket. Az év vége pedig hosszú tűvra is, bár ezt akkor még nem tudtuk, vagy inkább sokan nem hittük...

Ötödikben elég feszült hangulattal nyitottunk: én édesanyám révén abba a csoportba tartoztam sajnos, ami a Minisztérium szemellenzős véleményét osztotta. Szembekerültem Harryvel s azokkal a háztársaimmal, akik igazat adtak neki. Utólag visszagondolva szánalmasan viselkedtem, de akkor a dac, a szkepticizmus hajtott s Harry hangneme is provokált, kihívott maga ellen. A Hírverő és az interjú, na meg Umbridge regnálása változtatott a dolgon: beláttam tévedésem és kibékültem Harryvel. DS tag lettem. A minisztériumi események pedig mindent egyértelművé tettek: a kormány nem menekülhetett a beismerés elől. Édesanyám is végleg elfogadta az igazságot szerencsére.
Hatodikban már gyülekeztek a viharfelhők, de azért nem hagytam, hogy életem beárnyékolják teljesen: megpróbálkoztam bekerülni a quidditch csapatba hajtónak s a hoppanálással is kísérletet tettem, sajnos egyikkel sem sikeresen. A quidditchben Dean jobbnak bizonyult, ami bosszantott, sértette a büszkeségem, főleg az, amikor ő lett Katie Bell helyettese. A hoppanálásnak pedig nagy lelkesedéssel és magabiztossággal ugrottam neki, de a feladat keménysége hamar letörte szarvaimat. Aztán év végén ismét felbolydult a világ: harc az iskola falai közt, amiből én is kivettem a részem. Dumbledore halála. Anyám akarata ellenére maradtam a temetésén is, tulajdonképpen előre vetítve az eljövendő hónapokat...
Háború
A hetedév a háború jegyében telt. Már nyáron is kezdődtek a konfliktusok: édesanyámmal vitáztunk azon, hogy vissza kell-e térnem az iskolába. Hajthatatlan voltam, így megkezdtem a hetedévet, de már semmi sem volt ugyan az, mint korábban. A Roxfort kifordult önmagából. Én az ellenállás tagja lettem, mint ős DS tag. A száműzetésbe is követtem társaimat, a Szükség Szobájába. A gerilla harcokban megedződtem, megkeményedtem, fontos tapasztalatokat szereztem, tehát valahol profitáltam a háborúból.


         Jellem

Ír vagyok és büszke vagyok rá. Harcos vagyok belül, a háború ezt csak még inkább kidomborította nálam. A bátorság és vakmerőség duója hajt sokszor. Emellett a büszkeségem elég nagy, néha akkor is, ha nem lenne mire, s ehhez tartozik a valamelyest kinőtt nagyot mondásom, amitől azért teljes mértékben sosem fogok megszabadulni. Lojális vagyok a végsőkig, még a kínzást is kiállom, ez tanúskodik állhatatosságomról. Ragaszkodom az élethez is, ilyen téren is van bennem makacsság, akár csak az élet más területein is. Egyébként pedig jó természetű vagyok szeretem a tréfát, a vidámságot s igyekszem optimista lenni, még ha ezt a bennem működő szkepticizmus meg is akadályozza olykor. Kíváncsi természetem van, ez is bebizonyosodott már többször is.

Erősség || bátorság, lojalitás, optimizmus
Gyengeség || túlzott büszkeség, szkepticizmus, nagyot mondás, vakmerőség


         Apróságok

mindig || quidditch, az ír válogatott, vajsör, tűzijáték, jó társaság, viccek
soha || Carrow-ék, többi Halálfaló, hazugság, bájitaltan, Fergus bácsi hoppanálásai
hobbik || quidditch, "tüzeskedés"
merengő || legjobb: amikor teljes értékű patrónust tudtam idézni

legrosszabb: amikor Carrow-ék megkínoztak
mumus || banshee (szellemasszony)
Edevis tükre ||  az ír qudditch válogatott hajtója vagyok
százfűlé-főzet || olyasmi, mintha erős paprikával túlfűszereznének valami húsos levest leginkább... szóval csípős és színét tekintve vöröses, sűrűbb
Amortentia || az otthoni mezők illata eső után, tűz, jóféle vajsör
titkok || valójában elsőben nagyon is féltem a repüléstől, azért volt olyan nagy a szám az első repüléstan órán...
azt beszélik, hogy... || amikor Dean a csapatba került helyettesként, akkor felgyújtottam a seprűjét egy edzésen. Ez nem igaz!


         A család

apa || Sean Finnigan; 43; mugli; kicsit rideg, mintha még mindig nem tudta volna eflogadni a varázsvilágot
anya || Ophelia Halford; 40; aranyvér (véráruló a mugli házasság miatt), jó, a nyári parázs viták ellenére is
testvérek ||  nincs
állatok || bagoly


         Külsőségek

magasság || 180 cm
testalkat || átlagos
szemszín || kék
hajszín || döntően barna, némi vöröses beütéssel
kinézet || ha valaki először találkozik velem, az egy víg kedélyű fiatal srácot lát, aki közvetlen és gyakran mosolyog. Persze az arcomon végigfutú heg, Carrow-ék védjegye azért csempész az összképbe valami komorságot, valamit, ami sejteti az emberekkel, hogy már megéltem egyet s mást... Egyébként lazaságot éreztet megjelenésem is, de nem csak a taglejtéseim, hanem a ruházatom úgyszintén. Az iskolai egyenruhát se hordom a legrendezettebben: laza nyakkendő, kint lógó ing feltűrt ujjakkal. Ha pedig nem kell egyenruhát öltenem, akkor is lazán hordom ingeimet, vagy ha nem ing, akkor egyszerű rövid ujjú pólók jöhetnek szóba, nagyobb hideg esetén inggel kombinálva. "Civilben" többnyire farmer nadrágokat részesítek előnyben. Azzal pedig mindenki jobban jár, hogy rövidebb fazonra van vágva a hajam mindig, mert bizony nem sokat foglalkoznék vele, áll, ahogy áll, a fésű nem barátom különösebben, igaz a frizurámhoz nem is kell, s épp ez az előnye.



         A tudás

varázslói ismeretek ||  Az átváltoztatások és bűbájok terén elég jártas vagyok, nem véltelenül abból csináltam RBF-et. Ezek jól is mennek, meg a sötét varázslatok kivédése is. Az igazán kiemelkedő terület pedig a tűz és minden, ami azzal kapcsolatos varázslat.
felvett tantárgyak || repüléstan, számmisztika
                    
pálca típusa || 10 hüvelyk, nyárfa, sárkány szívizomhúr
RBF || Átváltoztatástan, Sötét Varázslatok Kivédése és Bűbájtan RBF-eim vannak



         Egyéb

avialany||  Devon Murray