[Szőröstől szőrösnek]

- Ahogy szeretnéd…
*Válaszolja még vissza, majd végleg elindulnak a Tiltott Rengeteg felé. Most már kezd odabenn sötétedni. Vajon olyan részre rejtette el Maraous a kis bestiát, ahová nem éppen kellene? Áh… bizonyára van annyi esze már a fiúnak, hogy nem a kentaúrok területére teszi. Bár, azok a jószágok mind azt hiszik, hogy az egész erdő az övék… Higgyék csak! Viszont nem mindenhol találhatók meg. Például Aragog, vagy Gróp területére sosem merészkednek, mert ott a biztos pusztulás vár rájuk.

Míg Hagrid megtesz egy lépést, addig Maraous kettőt lép, ám még is a fél-óriás megy hátul. Persze a léptein tud lassítani, ezt meg is teszi, ám így eléggé kényelmetlen.
Közben természetesen társalognak, de már csak fojtott hangon, mert beértek a sötétebbik részébe az erdőnek. Egy kis rész után ismét világos tisztás következik. Még nem lehetnek messze a kunyhótól…*
- Persze-persze. Nem lehet mindig a közepébe trafálni, így van-e?
*Mondja szórakozottan, ám figyelme nagy részét az köti le, hogy merre is lehet ez a teremtmény. Ő maga keresi össze-vissza, ám sehol sem látja a kis bestiát… Vajon megszökött volna? Áh… Maraous nem olyan felelőtlen, csengenek Hagrid elméjében a gondolatok. De akkor hol lehet?*

- Hát, a kastélyban minden rendben van most… Idén talán még Harry körül sem lesznek bajok. Tudod barátom, minden évben van valami zűr, de most… jelét sem látom. Bár a rejtélyes eltűnését még mindig senki sem tudja, mire volt jó… Persze Dumbledore mindent tud, ám ő nem szól senkinek sem róla.
*Sóhajt egyet. Ez a téma kissé visszazökkentette a jelenbe.*
- Aggódom a fiúért. Nagyon jóban vagyunk, és nem szeretném, hogy bármi baja legyen…
*Aztán a következő pillanatban egy szakadék bukkan fel előttük. Különös… soha sem volt itt. Hagrid összeráncolja a homlokát, ám mire cselekedne, már el is tűnik. Sejthette volna, hogy csak afféle hókuszpókusz.
Ám nincs ideje megkérdezni Maraous barátjától, hogy mi is volt ez, mert ekkor megjelenik az a különös állat, ami csak egy hatalmas füttyöt vált ki Hagridtól.*
- De hiszen… Marous, honnan szerezted?

[Vad és szőrös barátok…]

*Éppen indult volna ki a Rengetegbe, vállán nyílpuskával, amikor egy szürke, minisztériumi bagoly szállt le kerítésre. A vadőr eléggé megrémült, elvégre… legutóbb amikor a Minisztérium baglyot küldött, akkor éppen az egyik kedvencét akarták lefejezni. Azelőtt kirúgták, és az Azkaban-ba zárták… tehát, jogosan ijedt meg a szárnyas kis jószágtól.
Ám végül odalépett, lehámozta róla a pergament, majd magában betűzgetni kezdte a levelet.
Na, aggodalma pillanatok alatt eltűnt, amikor másodjára is végigfutotta a sorokat… Már alig hitte, hogy valaha is találkozhat régi cimborájával. És hoz valami érdekességet, nahát…
Végül folytatta az útját a Rengetegbe, ám azon a napon már teljesen felvidultan dolgozott.

Hát még, mikor elérkezett az a nap, amit Maraous beígért. Egész nap, izgalomtól fűtve dolgozott, és mikor eljött a naplemente, már kissé ideges is volt, hogy hol késik régi cimborája. Persze el tudta ő ütni az idejét… Mert hát a vadőrlak körül volt egy kis teendő, de azért fél szemmel mindig is az ablakot pásztázta, és várta, mikor is bukkan fel a barátja… Ám az csak nem jött, helyette egy sólyom telepedett le a kerítés azon részén, ahol pár nappal ezelőtt még a minisztériumi bagoly trónolt.
Erre az állatra most nem szentelt figyelmet, így nyugodtan pakolgatott tovább, egyre jobban figyelve az eget, és találgatva, vajon mennyi az idő. Tíz perc múlva aztán, hirtelen észhez kapott… Az a sólyom Maraous , hogy is felejthette el?
Felkapta hát vakondbőr kabátját, mellé nyílpuskáját a vállára, majd kidöcögött a hátsó kertbe.*

- Maraous, öreg cimborám!
*Ölelésre tárta karjait, ám ekkor felismerte, hogy… bizony, egy madarat eléggé nehéz lenne megölelni, meg is ölné azonnal. Így hát türelmetlenkedve rászólt a fiatal aurorra.*
- Megint ebben a trükkös alakodban vagy.
*Megvárta, míg Maraous visszaváltozott emberi alakjába, majd szorosan megölelte a nála nem sokkal alacsonyabb barátját, de úgy, hogy annak recsegtek a csontjai is. Hiába, már rég látta őt.*
- Mit hoztál nekem?
*Titkon remélte, hogy sárkányt mondd az auror, de ugyanakkor sejtette is, hogy azt nem ő neki adta volna le. Így hát, megvárta, míg elmondja a fejleményeket, hogy hol is rejtette el a teremtményt, majd utána elindultak a Rengeteg felé.*
- És mondd csak… Mit művelsz te ilyenkor? Mert azt hallottam, hogy auror vagy… csak úgy tisztázásképpen, hogy mi is a feladatod.

*Útközben bizony beszélgetni kezdtek. Három éve ballagott el innen Cuwi, azóta nem sokat hallott róla. Viszont a fiú mindig is emlegette, hogy ő auror lesz. Hát igen, Harry-ék mellett még ez a griffendéles is ott volt, főleg, hogy egymásra találtak, mint vad és szőrösek. Csak akkor még Maraous nem volt ennyire… khm… szőrös. Viszont mindketten rajongtak a vadonért, ami könnyedén ki is mutatkozott…*
- Messze vagyunk még?

*Sürgés-forgását egy éles hang szakítja meg. Tudja jól mit is jelent ez. Rögvest odaoldalaz az ajtóhoz, majd lenyomja annak súlyos kilincsét. Most nem nyílpuskával ront ki, és Harry-ék sem láthatatlanná tévő köpenyben jöttek. Milyen furcsa élményeik voltak már azóta, hogy Harry odalépett hozzá a pályaudvaron. Már el is felejtette mennyi mindent vittek véghez a gyerekek, s ilyenkor még az ő élménye is kismiskának tűnik.*
- Nyitom már, no, nyitom.
*Tárja fel végre az ajtót, olyan gyorsan, hogy majdnem kiesik a szabad kezéből a tálca. Dús szakálla alatt vígan elmosolyodik, amint mind a négy barátját megpillantja. Hát Ginny is eljött… Mondjuk kissé bűntudata van, hogy Hedvig ilyen gyorsan odaért a toronyba. Azt hitte, hogy várni fog egy kicsit, mondjuk addig, míg Harry fel nem ébred… Ám ezek szerint az ablak zárva volt. Bizonyára addig kopogott rajta, míg fel nem rázta valamelyik gyereket.*

- Sziasztok!
*Pillant végig mind a négyükön, mint valami gondoskodó anya. Még pár percig így áll, majd gyorsan félreáll az ajtóból és beengedi őket.*
- Gyertek csak be!
*Megvárja, míg a két lány és Ron belép, majd magához öleli Harry-t. Tudja jól, hogy eltűnt egy ideig, elvégre nem találkoztak már nagyon rég óta. És ez az ölelés, melybe csak Harry-t fogja bele, afféle dorgáló ölelés. Mert olyan erősen szorítja hatalmas karjával a fiút, hogy amaz örülhet, hogy nem töri ketté a gerincét.*
- Te teljesen megőrültél? Hol a kénköves ménkűben voltál eddig? Az bezzeg eszedbe sem jutott, hogy mi aggódunk érted! Igaz? Nem értem, hogy lehettél ilyen felelőtlen Harry. Még egyszer meg ne próbáld! És ez rátok is vonatkozik fiúk, lányok! Ha ilyenen töritek a fejeteket, akkor azt hiszem velem kell számolnotok!

*Néz még pár pillanatig totál komolyan, ám aztán elneveti magát. Hangosan kuncog, majd elpirul, és zavarában még erősebben szorítja magához szerencsétlen fiút. Aztán elengedi, és odalép a másik három elé, akik minden bizonnyal inkább menekülnének. *
- Hemione, Ginny, milyen csinosak vagytok már megint! És Ron, Agyar várt már téged.
*Kacsint a fiú felé, majd széttárja hatalmas, kezeit, melyek vannak olyan vastagak, mint akármelyik fa a Tiltott Rengetegben. Így, egy ölelésben magához tudná húzni mind a négyet, hármat pedig kimondottan egyszerű lesz. Akár menekülnek, akár nem, a következő másodpercekben ők is megérezhetik a gerincroppantó ölelést, mely a fél-óriás számára gyengédség.*
- Na, gyertek, egyetek egy kis sütit, és meséljetek nekem valami szépet!

*Időközben Agyar már akcióba is lendült, s letámadta Ron-t. Pontosabban a nadrágját vette célkeresztbe, azt kezdte el rángatni és húzni. Ekkor Hagrid a tűzhöz lép, leakasztja az utolsó teát is, majd odalép az asztalhoz és beletölti a maradékot, gondosan szétosztva a bögrékben.*
- Agyar!
*Egy húsdarabot akaszt le a kunyhó plafonjáról, elhajítja a kutyának, mire az a hús után rohan, és hagyja Ron nadrágját.*
- Ejnye, te fenevad!
*Helyet foglal az asztalnál.*
- Vegyetek sütit is, magam sütöttem… Kissé kemény, de ha a teába mártogatjátok, akkor egész ehető is tud lenni.
*Kuncog, és várja az izgalmas sztorikat.*

Harry, Hermione, Ginny, Ron!

Szeretetel várlak benneteket a kunyhomban egy kis tejára. Még sötétedés előt jertek, nehogy bajba keveredjetek.

Ölel: Hagrid!

[Egy hatalmas szívű óriás]

*Ezt a helyesírási hibákkal megspékelt levelet ma reggel küldte el a gyerekeknek. Miért is írna helyesen, ha csak azon ritka pillanatokban ír, amikor egy-egy levelet elküld Harrynek, Ronnak, Hermione-nak, vagy Ginny-nek. Ők pedig sosem szokták megszólni amiatt, hogy esetleg helytelenül ír. Szombat van, kissé hűvös az idő. De hát mit számít ez, elvégre a kunyhóban kellemes az idő, a vakondokbőr pedig kiváló ruhadarab hűvös időkre, hiszen teljesen melegen tart.
Meg hát… A nagy szakáll meg a haj sem csak dísz. Esténként bent az erdőben piszkosul hideg van. Meg hát… valóban, hogy nézne már ki Hagrid szakáll nélkül?

Már ég ropog a tűz a sütőben, azon pedig sül a kőkemény sütemény. Hiába, mindig olyan lesz. Viszont ha tejbe mártogatjuk akkor egészen megpuhul. Ám a fél-óriásnál nem épeszű dolog tejet inni, elvégre… Sosem lehet tudni, melyik vadállattól származik. (Rossz aki rosszra gondol!) Ám a tea kimondottan finom. Az erdei gyógynövények nem csak a betegségre jók, hanem a rosszkedvre is. Eddig, ha bármelyik barátjának baja volt, mindig vidámabb lett egy jó bögre teától.
Tehát a sütőben sül a süti, a tűzhelyen pedig fortyog a tea. Asztalon már ott van a négy, emberi bögre, plusz egy ötödik, mely akár egy hordó is lehetne. Az asztal köré négy székek vannak húzva, ezek mind ugyan olyan masszívak, mintha a harmadik világháborúra készültek volna.
Agyar éppen a kosarában szundít. Nem is kérdéses, hogy várja e már Ront. Elvégre, olyan finom füle van a vörös hajú fiúnak.

Hagrid jómaga egy méretes kötényben járkál ide oda, kezein egy-egy hatalmas kesztyű. Rakat süteményt készített már, de nem is arra kell most. A kancsót emeli le a helyéről, mert hát a tea sosem elég. Főleg, hogy a saját pohara kétszer akkora mint a kancsó. Így már ez a negyedik ami készül.
Sürög-forog a melegszívű fél-óriás, és talán eközben már ott állnak barátai az ajtóban.*

Köszönöm! *Viki elé tol egy jó adag süteményt.* Magam sütöttem, falatozz csak belőle kedves kislány! *Kuncog.*

          alapok

teljes név || Rubeus Hagrid
becenév || Hagrid
nem || férfi
születési hely, idő || 1935, hely ismeretlen
kor || 62
faj || fél-óriás
vér || fél


          a múlt

Előzmények

Hagrid édesapja varázsló, édesanyja óriás volt, aki hamar otthagyta családját. Apjával nagyon szerették egymást, még akkor is, ha már a négy éves kisfiú is nagyobb volt édesapjánál. Hiába, még is csak a fia volt. Ám sajnálatos módon nem tartott soká a vigadalom, mert nem sokkal később, hogy az anya elhagyta őket, Hagrid apja is meghalt.
Hagrid a Roxfortba járt, ám harmadéves korában meggyanúsították egy bűntettel, a Titkok Kamrájának kinyitásával. A Kamrából kiszabaduló szörny megölt egy diákot, Hagridot pedig eltiltották a varázslástól és a pálcáját eltörték. Szörnyű esemény egy fiatal gyermek számára. Miután kicsapták az iskolából, Hagrid-nak nem volt hová mennie. A szerencse az egészben, hogy Dumbledore tudta, hogy ártatlan, így megengedte neki, hogy a Roxfortban maradjon, és segítsen Oggnak, a vadőrnek. Mikor a fél-óriás felnőtt, ő lett a Roxfort kulcs- és háztájőrzője, mely mindig is nagy álma volt.
Mikor Harry Potter szüleit meggyilkolták, Hagrid volt az, aki a csecsemő Harryt kimenekítette a romok közül, és elvitte rokonaihoz, a Dursley családhoz, mégpedig egy repülő motor ülésén, mely eleinte nem másé volt, mint Sirius Black-é. A kicsi Harry, már ekkor is a szívéhez nőtt a fél-óriásnak.

Harry első éve alatt

Mikor Harry betöltötte a tizenegyet, Hagrid eljött hozzá, hogy segítsen neki eljutni a Roxfortba és beszerezni a tanszereket. Igazság szerint Hagrid adta meg azt az alapot a fiúnak, amely feltétlen szükséges a varázslóvilágban. Mármint, adott egy kis tájékoztatót a fiúnak. Ezenfelül ő volt az is, aki elmondta Harry-nek, mi is történt igazság szerint a szüleivel. A fiú döbbenten tudja meg Hagridtól, hogy varázsló. A fél-óriás ajándékot adott Harrynek, egy hóbaglyot, akit a fiú Hedvignek nevezett el. Hagrid és Harry ezután is barátok maradnak.
Ő is besegített Dumbledore-nak a bölcsek köve megvédésében: rendelkezésére bocsátja Bolyhoskát, a háromfejű kutyát. Ám amikor egy titokzatos idegen sárkánytojást ad el neki és leitatja az érzékeny fél-óriást, az kifecsegi a szörny legyőzésének titkát: ha zenét hall, elalszik. Hagrid a tojásból kikelő kis sárkányt Norbertnek nevezi, és sokáig nagy szeretettel neveli, ám amikor az balesetveszélyessé válik, meg kell tőle szabadulnia. Harry ás Hermione viszik fel a kastély legmagasabb pontjára, hogy ott átadják Ron bátyjának a sárkányt, aki majd Romániába viszi a sárkányborjút.

Harry második éve alatt

Mikor a Titkok Kamrája másodszor is feltárult, Hagridot újból meggyanúsították, és őrizetbe is vették, mégpedig Azkabanban. Ekkor Harryék megtudták Hagrid gyerekkori kedvencétől, Aragogtól, az óriáspóktól, hogy egy tévedés áldozata lett: a Kamrát valójában Tom Rowle Denem nyitotta ki, és, hogy a gyanút elterelje magáról, megvádolta Hagridot. Az emberek azt gondolták, Aragog volt a Kamrából kiszabaduló szörnyeteg. Mikor az igazságra fény derült, Hagridot kiengedték a börtönből, mi több, megengedik, hogy taníthasson.

Harry harmadik éve alatt

Hagrid nagy lelkesedéssel látott hozzá a Legendás lények gondozása tantárgy tanításához, de már az elején baleset történt: Draco Malfoy, a mardekáros diák felbosszantotta Csikócsőrt, a hippogriffet, és a lény megsebezte a fiút. Malfoy írt az apjának, aki beperelte Hagridot, hogy tiltsák el a tanításról. Ugyan Hagrid ártatlannak minősült, Csikócsőrt viszont életveszélyesnek nyilvánították, és halálra ítélik. Harryék azonban kiszabadították a hippogriffet, aki segített nekik megszöktetni Sirius Blacket. Ugyan a három jó barát életveszélybe keveredik, az akció sikeres lesz, és Hagrid kedvence megmenekül. Ismét sokat köszönhet Harrynek, Ronnak és Hermione-nak a fél-óriás.

Harry negyedik éve alatt

Hagrid a Trimágus Tusa során megismerkedett a Beauxbatons Mágusakadémia igazgatónőjével, Madame Maxime-mal, aki hozzá hasonlóan félóriás, és szerelem éledt közöttük. Hagrid segített Harrynek a Tusán: megmutatta neki a sárkányokat, amelyeket az első próba során kellett legyőzni. Emellett folytatta a tanítást, és megismertette a diákokat egy új, veszélyes fenevaddal, a durrfarkú szurcsókkal, amelyet ő maga tenyésztett ki. Rita Vitrol erre fel írt Hagridról egy lejárató újságcikket, amely miatt Hagrid majdnem feladta az állását, és csak barátai kérésére tartotta meg a tanári címet.

Harry ötödik éve alatt

A Főnix Rendje tagjaként Hagrid és Madame Maxime Kelet-Európa vadonjaiba utaztak, hogy felvegyék a kapcsolatot az ott élő óriásokkal. Távollétében Suette-Poltts tanárnő helyettesítette a fél-óriást. Hagrid itt találkozott féltestvérével, Gróppal, az óriásgyerekkel, aki Hagrid szerint "kicsi és gyámoltalan", hiszen "csupán" 5 méter magas. Hagrid magával hozta Grópot Roxfortba, azóta is próbálja megszelídíteni és beszélni tanítani.
Mikor visszatért, Hagrid folytatta a tanítást, bemutatta a thesztrálokat a diákoknak. Az órát Dolores Umbridge főinspektor is végignézte, aki sem Hagrid tanítási módszereit, sem származását nem tartotta elfogadhatónak (Umbridge előítéletes minden "félemberrel" szemben). Mikor Dumbledore elhagyni kényszerült az iskolát, nem sokkal később Hagridot is megtámadták a Mágiaügyi Minisztérium emberei, aki erre fel elmenekült.

          jellem

Nos,ha elsőnek rátekintünk nem igen feltételeznénk róla belső énjét. Igazság szerint nagyon érzékeny típus. Igazán könnyű bizalmába férkőzni, csupán pár csepp alkohol és megadja magát. Ezenfelül a különleges állatok a gyengéi. Egyedi méretei miatt eléggé nehéz például ruhákat készítenie magának, ám fél-óriás tulajdonságai szívósabbá teszik. Nem a borítója a lényege egy könyvnek.


          apróságok

mindig ||
Különleges állatok, főleg a sárkányok
Harry
Hermione
Ron
Madame Maxime
Dumbledore
Tiltott Rengeteg
Griffendél

soha ||
Mardekár
Malfoy família
Dolores Umbridge
Halálfalók
Voldemort

dementorok || A levél, ami apja halálának hírét hozta.
mumus || Dumbledore, amint elküldi az iskolából.
titkok || Nagy gyengéje az ital, kissé ellenszenves a mardekáros tanulókkal, megtartotta a pálcáját egy esernyőbe csempészve.
rossz szokás || Nagyon érzékeny típus, ezenfelül kissé iszákos.

          a család

apa || ismeretlen, elhunyt, kismeretlen
anya || Fridwulfa, elhunyt, óriás
testvérek ||  Gróp, ismeretlen
állatok || Lehetetlen felsorolni.

          külsőségek

magasság || 283 cm
tömeg || 112 kg
rassz || európai
szemszín || fekete
hajszín || fekete
különleges ismertetőjel || Az egész megjelenése egyedi.
kinézet || Egy fél-óriásról van szó. Hatalmas termete és hossző haja, szakálla az összes tekintetet magára vonzza. Ezenfelül vakondbőr ballonkabátja is eléggé feltűnő, melyen annyi a zseb, mint égen a csillag.

          a tudás

varázslói ismeretek || Óriási tapasztalata van a Legendás Lények és Gondozásuk tantárgyból, plusz három év roxforti tapasztalat.
mugli képzettségek || motorozás
pálca típusa || egy esernyőt használ, melyben régi pálcája maradványai vannak


          egy darabka belőled
Neee!



          egyéb

Hagrid állandó társa Agyar, a vadkanfogó kopó, de emellett gyűjti az újabb és újabb házikedvenceket, amelyek rendszerint különféle félelmetes szörnyetegek.