Üzenetek megtekintése
Halkan suhogó hófehér szatén vonta takarásba az alabástrom vállakat, apró arany medalion csillant a selymes bőrön, halovány szeplők, fátyolos, ám angyali mosoly, aranylóan hullámos fürtökön törtek meg a nap első, bágyadt sugarai. Abra hunyorogva állt a hálószoba ablakának csodás panorámájában, mint aki a nap melegétől várja az ébredést. Némán húzta össze magán a fehér szatén köntöst, s szinte sóbálványként meredt az odakint ébredező tájra. Újra és újra visszajátszotta magában az elmúlt este eseményeit, mintha csak örökké be akarná vésni emlékezetébe. Milyen szép is volt! Akár a fehéres-halvány rózsaszín rózsacsokor az éjjeliszekrény vázájában. Még mindig érzi az illatát, a hűvös hajnali szellőt, mely a bőrébe itta magát… Akárcsak odakint, a varázslatos kertben, a rengeteg virág, vagy a sövényen túl, a tikos kert falán felkúszó méregzöld borostyán takarásában, a régi hintánál… vannak dolgok, melyeket sose szabadna elfelejteni.
Hallotta, ahogy halkan szuszog a hófehér paplan alatt… ő, akit az életénél is jobban szeret. Vajon meddig tart ez még? Tarthat-e örökké? Keze tétován siklik végig a szeme alatti érzékeny bőrön… Vajon meddig kerülik el még a ráncok? S meddig játszhatja még? A halál vajon földöntúli szépségét is magával ragadja, vagy meghagyja néki a boldog feledést? Micsoda bolondság… attól félni, hogyha meghal egyszer, összeaszott, rusnya némber lesz csupán. Törött porcelánbaba, rút vasorrú bába… Pedig valós félelem, melytől rettegett… Emlékszik még anyja temetésére, oh hogyne. A csodás hajnal fürtökre, a rózsás orcákra, a rengeteg virágra mellette… Gyönyörű volt, mint mindig, káprázatos. Kérdezték is, nővére, húga-e tán? Ám mi történhet, mikor elmúlik a varázs? Még mindig látja lelki szemei előtt anyja kedvenc pávájának lassú haláltusáját, ahogy szép lassan kihulltak káprázatos tollai, ahogy bőre elszürkült… Hiába ölelte magához, pár nappal később Heather után halt, ahogy az üvegház csodás - ezerszín kolibrijei is, vagy az üde magnóliák, a virágoskert büszke díszei.
Apró rózsaszín ajkai pengevékonyságúra keskenyednek, ahogy lehajtja fejét, elszakítva végre tekintetét az odakint repkedő apró csalogánytól. Vajon felébredt, megrezdültek a hosszú, szinte nőies pillák a mélybarna tincsek alatt? A nő már réges-rég kint járt, sietve öltözött, mintha csak ott se lett volna. Hiába, hogy a cselédlány már a reggelit hozta, ő már ott se volt, akár tűnő délibáb, aznap még volt dolga egy csoportnyi ártatlan gyermekkel. Jobb lesz, ha erejét erre tartogatja…
Egészségfejlesztés óra
[Roxfort épülete – Keleti - szárny]
- Ejnye, Nemesis, gyere csak ide! – csilingelt Miss Torre hangja, miközben jól ismert, halkan kopogó léptei visszhangoztak a gótikus épület folyosóin.
Egy karcsú, fekete macska szaladt elő az egyik falfülkéből, hol eddig rejtőzött, ám zafírként villogó szemei már hamarabb elárulták. Nyakában a gyémántberakásos nyakörv jelezte, bizony van gazdája… immáron majd egy emberöltőnyi ideje. Abra tizedik születésnapjára kapta az éjfekete cicát, s bizony a mai napig nagy gonddal vigyázott rá. Úgy tartotta, ez az állatka lelkének egy darabja, és persze nem is tévedett nagyot az, ki hitt neki. Most féltő gonddal emelte a magasba Nemesist, mintha csak gyermeke lenne, s tekintett egymásba a két megszólalásig hasonlatos szempár.
- Légy a szemem egy rövid időre, kedvesem, nézd meg, kik vannak már itt. – suttogta, majd apró csókot lehelt az állatka buksijára, s rögvest utána szabadon is engedte.
S valóban, a résnyire nyitott ajtón a karcsú fekete test szinte szellemként siklott be a nagyterembe, mintha csak ott se lenne. A fal mentén járta körbe a termet, teljesen némán, jól végigmérve minden egyes diákot, miközben gazdája odakint várt rá. Talán különös látvány lehetett, ahogy Miss Torre az egyik padon ül, furcsán révedve maga elé, s nem szól, de még pillája se rezzen. Ám hamar megrázza szőke tincseit, s nem sokkal macskája után ő maga is belép a terembe. Tört-fehér nadrágkosztümje halkan suhog minden egyes lépte nyomán, zafír tekintete mosolyogva pásztázza a diákokat, ahogy fellép az emelvényre, hol a tanárok esténként vacsorázni szoktak. Persze most nyoma sincs háta mögött az asztaloknak, mögötte csupán pár szobanövény árválkodik, nagy barna kaspókban, betöltve a fennmaradó üres teret.
- Szép napot minden kedves kisdiáknak! – kezdte kedves, bátorítónak szánt mosollyal halványrózsaszínre festett ajkain.
Hangja szinte teljesen betölti az óriás termet. Talán csak az akusztika ilyen jó, ám lehet, bűbáj az oka, de még a leghátsó sarokban is tökéletesen hallatszik, mit beszél. Hangja kellemes, a legkevésbé se sértő, némi búgó felhanggal… hiába, a szokás átka, ám mégis nyugtatóan hat, még a legizgágább tanulóra is. Pillái kissé megereszkednek, ahogy sandán végigméri az összegyűlteket, kis fitos orra még meg is rezdül, mint a szöszke boszorkának abban a bolondos mesében, majd tart még némi hatásszünetet, míg az egész terem lecsendesül.
- Bizonyára sokan nem értik, miért is gyűltünk ma itt össze. Aki arra számít, hogy fogyókúrás tanácsokat adok majd, az téved. Sőt, nem kívánok a szükséges vitaminokról és megfelelő testedzésről se beszélni, hiszen ahhoz elég lenne pár könyvet vagy folyóiratot átlapozni. Persze, szinte minden témában találhatunk már írásos anyagot, nem csak nálunk, a mugli könyvtárakban is. Ám van, amiről jobb személyesen beszélni… Lehet, sokan úgy értékelik a mostani alkalmat, mint egy újabb unalmas, semmitmondó órát, ám ez egyszer szeretném, ha figyelnétek. Életünkben van pár dolog, melyekről nem szívesen beszélünk, mégis nagyon fontosak. Ezeket a témákat a szülők vagy feleslegesnek, vagy kellemetlennek tartják, s legtöbbször elsiklanak felette, gondolván, majd az élet megtanítja a gyereket. Ám az élet kegyetlen, és nem mindig pozitív a tapasztalás, ezért is jobb megelőzni a bajt, és mihamarabb beszélni róla. A mai óránk témája a párkapcsolatok, s nem is csak serdülőkorban, ennek később is hasznát vehetitek majd. Nem, nem gondolom, hogy ez túl korai lenne, hiszen ebben a mai rohanó világban egyre megdöbbentőbb dolgokat tapasztalunk, az időkorlátok erősen eltorzultak, eltolódtak.
Kissé megköszörülte torkát… talán zavarban van a mindig oly’ tökéletes Miss Torre? Ugyan, egyszerűen szokatlan a helyzet. Hiszen bár tanított már az egyetemen, mégis ennyi fiatal gyermeket még nem látott sose egy rakáson, aki mind őrá figyel. Most kicsit talán finomabban kéne fogalmaznia, mint egyébként, így mégse annyira egyszerű a feladat, mint gondolta. Zavarát leplezendő lassan, kimért léptekkel sétált a pódium egyik végéből a másikba, majd vissza, miközben beszélt. Persze, a mindig magabiztos, kedves mosoly maszkja még mindig takarta valódi érzéseit, mert hát miért is ne menne minden könnyen? Hiszen ez csak egy egyszerű kis beszélgetés…
- A párkapcsolat az ember olyan biztonságos létezési módja, amelynek során egy respektált személlyel vagy egy ellenkező nemű partnerrel szoros kötelékbe lép. A párkapcsolat ősi modell a külső és belső fenyegetettség helyzeteiben. Védelmet ígér, kontaktust nyújt, feloldja a magány, az elszigeteltség feszültségeit. Egy kapcsolatban két szakaszt különböztetünk meg. Az első az ismerkedési szakasz. Ez az első találkozástól az első komoly konfliktusig tart. A legfontosabb része a szerepek, elvárások tisztázása és határok/korlátok felállítása. A második a döntési szakasz, melynek jellemzője, hogy a kapcsolatot a fennálló nehézségek ellenére is felvállaljuk. Említettem bizonyos „határokat”. Határaink fizikai és lelki értelemben vett védőburkaink, korlátok, amit másokkal kapcsolatban nem lépünk át. Szokás ezt a kommunikációs kapcsolatban intim szférának is hívni, de jelent olyan „szabálykövető” magatartást is, amit önmagunk megbecsülése és a mások iránti tisztelet irányít. Ezeket a határokat abban az esetben állítjuk fel például, ha megalázott, mérges, lehangolt, megerőszakolt, kihasznált, túlhajtott állapotban vagy, ha kapcsolataidban az adok-kapok nincs egyensúlyban. Lehetsz lojális másokhoz, de mindenek előtt légy az önmagadhoz! Legyetek tisztában vele, hogy mások gyakran tesztelik majd, mennyire veszed komolyan magad, az általad kívánt, meghatározott határokat. Megpróbálnak rávenni, rábeszélni, felszólítani, érzelmileg zsarolni, esetleg bűntudatodat felkelteni, hogy add fel a határaidat. Ha ilyenkor nem tudod, mi tévő légy, mondj nemet és kérj időt! Előfordulhat ilyen bárhol, bármikor, például, ha már egy ideje együtt jársz valakivel, és persze legjellemzőbb ilyenkor, hogy a fiú szeretne tovább lépni, ám a lány még nincs erre felkészülve. Ha nem vagy biztos magadban, kérj időt, s ha ez se elég, mondj nemet! Nemet mondani nehéz: lesznek, akik, majd megmagyarázzák neked, hogy mégis miért kellene másképp cselekedned, kritizálnak a visszautasítás miatt, jelzőket aggatnak rád. Ilyenkor érdemes a „beakadt lemez” technikát alkalmazni. Nyugodtan, határozottan, jól hallható hangerővel ismételd újra és újra a rövid elutasító kifejezést, ugyanazokat a szavakat használva. Az elutasító fordulat után állj meg, tarts szünetet – még akkor is, ha kicsit furcsa, kényelmetlen a szituáció. Legyen annak kellemetlen, aki befolyásolni akar! Jegyezd meg, hogy nem kell minden kérdésre, főleg a miértekre válaszolnod. A „miért” kérdés a legalkalmasabb befolyásoló eszköz, mert újra és újra a felvetett problémához vezet vissza, és teret enged a másiknak, hogy győzelmet arasson feletted. Találkozhatsz majd olyanokkal is, akik úgy vélekednek, hogy a nők által mondott nem igent jelent. Fontos, hogy egy párkapcsolat egyenrangú felekből álljon, s ne manipulálás, erőszak útján jussatok előrébb! Szeretném, ha elővennétek egy papírt, s két oszlopban felírnátok, mit vártok el, mit kell adni, is mit kell kapni egy kapcsolatban. Aki kész van, tegye le az írószerszámot, s dőljön hátra…
//annak ellenére, hogy magától a személytől nem fél, ő jelképezi számára a rosszat//