Majdnem kiköpöm a piát úgy megijedek, ahogy kinyílik az ajtó. Megnyugtató, hogy csak egy diák, de remélem nem valami túlbuzgó prefektus, mert még a végén járhatnék életem hátralévő részében büntetőmunkára. Felmérve a helyzetet nincs okom a félelemre nem néz ki egy gonosz lánynak, úgyhogy talán megúszom.
- Meditálok, nem látszik? - szúrom oda kicsit bunkó módon, meg amúgy is én voltam itt előbb. - Ha nem tetszik ott az ajtó. - Basszus szedd már össze magad, hol a kedvesség. Bájvigyor felvéve, innentől csak aranyosan, ha már nincs egy rohadt barátod se akkor igyekezz szerezni!
- Tudod másnapos vagyok és innom kell rá egy gyógybort. Ez meg nyugodt helynek tűnt...Szóval nem köpsz be? Nincs kedvem valami idióta túlbuzgó prefektus miatt egész évben büntetőmunkára járni. Mintha ők szentek lennének! - nevetem el magam és csak úgy tőr ki belőlem a szóáradat magamat is meghazudtolva. - Amiket a prefektusokról hallani, álszent majom mind, ők csinálják a legnagyobb balhékat a suliban. Meg amúgy is azokat mind pofára választják mit gondolsz?
- Igen egyedül iszok. Igazság szerint nem nagyon van kivel. A manók pedig nem az a jó társaság, szóval eléggé maguknak valók meg kell hozzájuk egy alapjókedv, hogy ne akarj eret vágni tőlük. - úgy döntök, hogy nem hazudok és őszinte leszek. Persze mondhatnám, hogy egyedül akartam lenni, hagyjanak a haverok meg a süket szöveg, de nem látom értelmét a hazugságnak ebben a helyzetben.
- Jó piros az arcod. Te ilyen sportguru vagy? És ha edzettél akkor mit keresel itt? Nem egy jó zuhanyra vágyik ilyenkor az ember? - Mikor futok akkor semmi más nem érdekel, csak hogy lemossam magamról az izzadtságot, nem is értem, hogy mást ez hogy nem tud zavarni.
- Sokat edzel? Bevallom én lusta is vagyok, meg jobb elfoglaltságot is találok helyette. - emelem fel a borosüveget és beleiszok. - Kérsz?
Kíváncsi vagyok mennyire tökös csaj. Aztán lehet valami antialkoholista és most jól megsértem, de legjobban igenis egy jó pohár bor mellett lehet beszélgetni. Ahogy a bor hatni kezd és fűti a testem kissé melegem lesz, ezért ledobom a pulcsim magam mellé. Mindig a földre dobom a ruhát tiszta berögződés.
- Bocs, hogy ennyit beszélek amúgy nem szoktam. Biztos ezt váltod ki belőlem, de szólj ha zavar aztán befogom. - mondom vigyorogva, de azt már nem teszem hozzá, hogy ha nagyon zavarlak akkor el is lehet menni. Mert ugye kedves leszek, el van döntve.

Na remélem idén végre kapunk egy normális tanerőt, mert amiket eddig vonultattak fel svk-ból az kritikán aluli. Kicsit kedvetlenül indulok el az órára, igazság szerint kivételesen nem vagyok másnapos, mert elnyomott az álom. Azért az odavezető úton néhány sötét beugróba lopva iszok pár kortyot és mire a terembhez érek realizálom, hogy már megint üres az üveg. Esküdni mernék, hogy egyre kevesebbet tesznek ezek a manók bele. Egyre jobban érzem magam, ahogy az alkohol elkezd terjedni a véremben. A kedvem is megjön a tanuláshoz. Így már ki lehet bírni. A rendszerrel van baj, nem velem. Nem azért iszok mert alkoholista vagyok, csak a sok tanulás, a nyomás rákényszerít.
- Üdv Tanár Úr. - fel is firkantom a nevét és azzal a lendülettel alá is írom, hogy Vili bácsi. A második i-re túl erősen teszek pontot és toll kiesik a kezemből. Ahogy lehajolok érte kicsit nagyobb lendülettel sikerül, mint kéne és leesek a székről.
- Hoppsz. - szummázom ennyivel a helyzetet és bugyután vigyorogva visszamászok a helyemre. Lehet, hogy kicsit sok is volt a bátorítóból, bár szó se róla, hogy jó kedvem van. El is nevetem magam és inkább leteszem a tollat, mellőzöm az írást mára.
Ami a szemem előtt zajlik le nem igazán hiszem el. Ez hülye ahogy van. A reményeim el is szállnak az értelmes svk órákkal kapcsolatban, ettől sem fogunk világmegváltást kapni. Nem tudom hogy sikerült bekerülnie ide, de fiatal, jóképű, McGalagonyról meg úgy gondoltam mindig is, hogy nagy vadmacska lehet és ezzel-azzal könnyen meg lehet győzni. Hát igen, kinek mit ér meg egy tanári állás. Bár mondjuk nekem egy kastélynyi galleon is kevés lenne, hogy elkapja, de hát ugye ki mire gerjed.
Ki is hagyom a válaszolást, ezt még egy idióta is tudja, hogy néz ki egy inferus, meg itt tolja a könyv a képet is arcunkba a gyengébbek kedvéért. Persze elsős koromba még itt ámultam volna, hogy huha micsoda ijesztő téma, ne röhögtessenek már. Jó kis tragikomikum lesz ez.
- Találkozott már esetleg valaki iguánnal? Nem, inferusszal? Meg tudná mondani valaki, hogy hogyan néz ki egy inferus?
Na erre már nem bírom ki és hangosan az arcába nevetek. A könyvemre borulok, hogy valamennyire tompítsam a hangot. Nem, inkább nem nézek vissza a tanerőre, mert azt hiszem most biztosítottam a rossz jegyemet év végén. Ezt is jól elcsesztem és csak magamnak köszönhetem. Nem érdekel, lesz ami lesz a vigyort letörölve emelem fel a fejem és várom a sorsom. Bár lehet, hogy úgy gondolja, hogy ő volt a béna és nem fog ezért megszólni. Bár remélem a zavarától piros a feje. Így jobban megfigyelve, miért is nézi folyton lopva Minervát? Jó oké nem rossz a csaj, de mégis csak tanár. Jó lesz ez.

   De rohadt másnapos vagyok már megint. Még jó, hogy hétvége van. Bár hétköznap sem túl ritka, hogy hasogató fejjel kelek. Hányni már szerencsére nem szoktam túl gyakran, csak nagyon durva estéken. A szoba félhomályban úszik, de az a kevés fény is felér számomra egy atomrobbanással. Inkább a fejemre húzom a párnát, de ahogy megmozdulok csak rosszabb lesz. Az éjjeliszekrényemhez nyúlok, ott a jó öreg barátom, a fájdalomcsillapító. A mugli gyógyszerek nem igen váltak be, de eleget kaptam a gyengélkedőről migrénre hivatkozva. Annyira jó cucc, kb. tíz perc alatt mindig rendbe tesz.
   Nem emlékszem a tegnap estére, de nem is akarok. Valami klubhelyiségi buli rémlik, meg hogy lementünk a manókhoz borért, de aztán teljes a sötét. Ha nem néznek rám túl furán, akkor valószínűleg nem fognak rám furán nézni. Ilyenkor azért örülök, hogy a kistesóim még kicsik és nem vehetnek részt ilyen eseményeken. Vagyis jó bátyus révén elküldöm őket aludni.
Kikelvén a koporsómból az ágyam környéke nagyjából egy csatatérre emlékeztet, de sikerül néhány koszos zoknit meg elfogadható állapotú pólót és pulcsit találnom. A gatyám kicsit szakadt, de így a mai napra azt hiszem megteszi. Hogy mások mit mondanak nem érdekelt eddig se most meg pláne. Legrosszabb esetben felmetszem a hasukat és kitépem a belüket. A gondolattól kellemes bizsergés fog el, de gyorsan el is hessegetem, nem tehetek ilyet. Nem szabad!
   A romhalmazon megakad a szemem két üvegen. A táskámba tuszkolom őket és céltalanul elindulok. A fejem már kevésbé hasogat, de a mai napot nem bírom ki tovább ha nem ihatok. Nyugodt hely kell, ahol senki sem fog megzavarni. Nem tervezek azért két üveg manó bort inni, de az sose baj ha van. Hova lenne a világ, ha minden bulin elfogyna minden pia. Akkor tipikusan a sosem lenne elég helyzet állna be az amúgy mértéktelen pazarlás helyett. Bár én személy szerint a pazarlás híve vagyok, nincs is jobb, mint reggel attól hányni, hogy öntögeted ki vagy éppen kóstolgatod a megmaradt piákat.
   Már nem is tudom mióta megyek, csak a fejemre figyeltem. Random benyitok egy helyre, amiről azonnal tudom, hogy jó lesz. Hogy ebbe a romhalmazba a fene se fog bejönni az tuti. Hihetetlen, hogy nem tettek mindent rendbe a háború után. Oh az édes háború, az édes ostrom. Legálisan lehetett gyilkolni bármit és bárkit, a kutya se nézte. Csak arra kellett figyelni, hogy ne te legyél az áldozat. Kár, hogy nincs varázsló katonaság, tuti, hogy az első körben jelentkeznék.
   Egy poros széket állítok fel és egy még Használható asztalt húzok elé. Ahogy a padlót karcolja, a hangja a legmélyebb agysejtjeimet borzolja, de ahogy beáll az édes csend a fejem is megnyugszik. Néhány percet üldögélek, mikor már érzem, hogy jobb előveszem az egyik üveget és kinyitom. A manók ritkán tévednek, ha borról van szó. Az illata megbabonáz és minden porcikám azért kiált, hogy ízleljek belőle. Nem is ellenkezek, könnyedén engedek a kísértésnek.

Én is a whiskey mellett adom le a voksom momentán, de biztos, hogy sör is lesz belőle még az úton. Van időnk és amúgy sem akarom kidobni a taccsot az ünnepi vacsorára, ezért csak egy keveset öntök magamnak.
Nem is figyelek közben a figyelemelvonós eszmecserére, szerintem a legtöbb óra unalmas és ez akkor is így maradna, ha maga Dracula gróf vonulna be órát tartani a teljes kíséretével.  Bár azért lehetne fokozni az élményeket ha csinos tanár nénik tágítanák a fejünket , de ez hiú álom, az meg főleg, hogy kavarjon is valamelyikünkkel. Marad hát, hogy a lányok fröcsögtetik a nyálukat, mi fiúk pedig lesünk ki a fejünkből, mint a majmok.
Na ennyit a nyaras témámról, elég jó volt. A kisfiú még csak le sem reagálta, bár ezt annyira nem is bánom, a lány meg azt is mondhatta volna nyugodtan, hogy kék az ég. Na mindegy, nem mintha én olyan eszeveszett kalandokban vettem volna részt a legmelegebb hónapokban, de azért meg lehetett volna kérdezni.  Inkább kiiszom a poharam tartalmát és én is pattintok egy sört.
- Hát az enyém is tud pacsit adni, leülni, feküdni és körülbelül ennyi. Meg tud sok-sok szeretetet adni, ami azt hiszem a szuperképessége. Neki bármit el lehet mondani. – elmosolyodok és a kutyámra nézek. Ahogy a közös emlékek befurakodnak a fejembe nem bírom ki, hogy ne vegyem az ölembe.
- Na Fergus, hajrá!  Nem kell úgy aggódni mondom én, nem lesz itt semmi gond. – nem is olyan kis esetlen a srác, azért figyelek, hogy túl sokat ne igyon. Nem szeretném rögtön büntetéssel kezdeni az évet alkohol terjesztésért.
- Szerintem megint valami kretént kapunk SVK-ra. Nincs az az isten, hogy ép eszű ember elvállalja azt az állást a múlt ismeretében. De tuti valami férfi lesz a sexy tanárnénim helyett. – Minniehez fordulok, még a szemeimet is megforgatom. – Te mit gondolsz?
Ahogy nyílik az ajtó odapillantok, kicsit meglepődök, hogy ilyenkor még valaki szabad kupét keres, vagy legalább is helyet, azért nem éppen most indult el a vonat. Mondjuk amilyen zsúfoltak a folyosók nem olyan könnyű előre haladni.
- Gyere csak. – rögtön nyújtom felé a kezem, hogy lássa szívesen fogadjuk. – Sört, whiskyet vagy vodkát kérsz? – Olyan egyértelmű a helyzet főleg Fergus leöntős műsora miatt, hogy inkább csak a fejemet csóvaálom meg egy kicsit és nem is mondok semmit.
Ilyenek az amatőrök.
Már csak egy cigi esne jól igazán.

To Zanarkand

Nem túl nagy boldogság, ahogy reggelente nem a megszokott hőség fogad, ahogy az esték zordabbak és az ember lassan visszaszokik a jó meleg rumos teára. Nagy ellenségem a hideg, de mindig le tud győzni. A nyár utolsó napjait nem is lehetne szebben megkoronázni, mint egy bállal.
Fabian és Chelsea „én is akarok jönni” hisztijét már tegnap este meg ma délelőtt letudtam, volt pohártörés, sírás, fenyegetőzés. Anya inkább fogta ma mindkettőt és elvitte őket valami gyerekrendezvényre. Olyan hálás vagyok érte, hogy holnap tuti veszek neki egy nagy csokor virágot.
Nem igen teszem magam oda a készülődésbe, de ahogy a nyakkendőm felhúzom elégedetten nyugtázom, hogy nem is áll olyan rosszul az öltöny, mint amennyire kényelmetlennek érzem. Fabian miatt a kicsit röhejes szuperhősös nyakkendőt veszem fel, mert megígértette velem. Szerinte Batman annyira menő, hogy a Roxfortban is ilyet kéne hordanunk.
A legnagyobb laposüvegemre esik a választás ami még pont elfér az öltönyöm belső zsebében. Különleges alkalom, ezért egy tizenkét éves whiskey a választásom. Nem kockáztatok, nem hinném, hogy fiataloknak felszolgálnak alkoholos italokat jobb biztosra menni. Persze ha már emelkedett lesz a hangulat nem lesz nehéz dolog a konyhából elcsenni ezt azt.
Ahogy utoljára mérem magam végig a tükörben elgondolkodok, hogy miért is megyek el. Igazából nincs senki konkrét akihez indulnék vagy bárki akivel megbeszéltem, hogy én is ott leszek, de valahogy a körítése annyira tetszett, hogy ellenállhatatlan programnak ígérkezik az egész. Sőt oldottabb hangulatban talán még ismerkedhetek is.
A taxi út eseménytelen, hangulatomat az izgalom és félelem borzolja. Most már tartok tőle, hogy kik lesznek ott. Inkább előre nyugtatom az idegeim és meghúzom a tiltott varázst. A kesernyés ízt még a gyomromban is érzem, de hozza a kellő hatást. Magabiztosan nyitom ki az ajtót és indulok a bejárathoz, ahol  Mr. Willow fogad bemutatkozással. Kezemet nyújtom és mélyen a szemébe nézve veszem át a fáklyát miközben elharsogom a nevem.
Már csak ezért a máglyáért megérte eljönni.  A meggyújtásáig elfogadom a felajánlott alkoholmentest és egy sarokba vonulok, ahol azt kiöntve finomabb ízeket töltök a poharamba a laposüvegből. Mikor megindul a nép igyekszem a sor végére pozícionálni magam, csak hogy tudjak nézegetni. Elég vegyes vágott a társaság, de ettől csak még jobb. Ki akarna elvégre csak felnőttekkel mulatni.
A többiekkel együtt gyújtjuk meg a máglyát, elég tetszetős látványt nyújt. Csak ekkor veszem igazán szemügyre a kertben emelkedő épületet is, nem semmi kis házikó.

Bál? Alkohol? Jövök!

- Nekem úgy rémlik, mindig elkerültél, ha lehetett. Már kezdtem azt hinni, egy valóságos trollnak tartasz… bár, te láttál már mágiatörin néha elaludni, szóval lehet, hogy nem is kellene meglepődnöm.
Trollnak tartom persze. Egy ilyen csajt, akit azért kerül el az ember mert olyan szinten fullos, hogy ránézni is alig mer. Ja csak ezt nem lehet nekik megmondani mert akkor úgy felmegy az így is nagy képük, hogy éveket lehetne repülni érte a seprűn felfelé mire elérnénk. Bár ez a csaj nem tűnik túl egoistának, bár azért első körben kiosztott kicsit mindkettőnket.
- Nem igen láttalak mágiatörténeten aludni, mert én is mindig elalszok. Ha meg hosszabbak lennének azonnal kiiratkoznék. Sőt! Inkább rövidíteni kéne néhányat. – ezzel Fergusra kacsintok, hogy lássa nem Minnie az egyetlen szörnyeteg a fülkében, aki képes elaludni egy órán. – Nem kerültelek, csak nem is tudom… Minden esetre nem a troll lenne rád amúgy a helyes kifejezés, bár erre magadtól is rájöttél már szerintem ha szoktál tükörbe nézni. – hopp ez kicsúszott, de legyen már reális önkritikája na. Vagy ha azt várta, hogy akkor majd itt áradozok róla egy sort meg felháborodva ütöm Fergust, hogy dehogy troll hát azt várhatja. Azért egy zavart mosolyt kap.
- Jogos, de mennyivel értelmesebb a tóparton sétálni a kutyáddal ahelyett, mint mikor Maccavityvel harcolsz, mert olyan jó kedve van. Amúgy meg jól nevelt kutya, nem lesz vele gond. Sőt majd Hagridhoz is leviszem ha sok a dolgom, ott biztosan jól el lesz. Nem is lenne rossz, ha több kutyus szaladgálna a Roxfortban. Barátságosabbak, mint a legtöbb macska. Milyen kutyád van Fergus? – Dariust megsimogatom. Azt már nem rakom hozzá, hogy a másik meg az, hogy a tesóim is örültek neki, hogy velünk jöhet a kutyus is idén. Ha kevesebb az időm, ők is el lesznek vele. másodikban még úgy sincsenek agyon terhelve és addig sem valami hülyeségen törik a fejük.
- Hát mik az opciók? – na ezt már szeretem. Reméltem, hogy találok társaságot az idegnyugtatásra, de hogy még ilyen kellemes is.
- Dehogy lesz baj öcsi. Ne aggódj senki sem fog meglátni, meg amúgy sem igen ismerik itt a mugli italokat. – rámosolygok ne izguljon már annyit. – Nos van vodka, whiskey és sör. Már ha ismered ezeket. A sör a leggyengébb a másik kettő körülbelül ugyanolyan erős. Még hideg mind, behűtöttem őket az este.
De be hűtöttem ám. Hidegen a legjobbak ezek a cuccok. A hátizsákom meg aránylag jól megtartotta a hűs levegőt, így az út alatt sem melegedtek fel. Még egyszer belekotrok a táskámba, mert még műanyag poharakat is hoztam, hátha kell. Egy ötös csomagot húzok elő és bontatlanul odadobom Minnienek, jelezvén, hogy bontsa ki és mondja mit kér. Ha szereti a sört kap egy piros pontot. Ha mindet szereti, akkor jár az ötös.
Amíg eldöntjük mi legyen meg amíg kinyitja a poharakat muszáj feldobnom egy témát. Egyrészt nem akarom Fergus ellenkezését hallgatni, másrészt ilyenkor a legjobb kérdés ez.
- És amúgy hogy telt a nyár?

A lényeget ugyan pont nem láttam, de ahogy a kissrác a kislány melleit fogdosta ahhoz nem éppen az „elragadtattuk magunk” kifejezést használnám. Helyénvalóbb volna az egymásra gerjedés, a felizgulás, az este nem volt alkalmunk egymásnak esni vagy egy nyár után ti is ezt csinálnátok azonnal szövegek bármelyike.
Dariust leteszem a földre, biztos vagyok benne, hogy körbe akarja szaglászni az új embereket, felesleges lenne feltartóztatnom. A táskám óvatosan teszem le az egyik középső ülésre és úgy döntök inkább Minnivel szemben srégen huppanok le, a hősszerelmesünk oldalán. Tök jó csaj, inkább neki vigyorgok út közben. 
Azért kicsit irigylem a tökmagot. Ideje kikérdeznem Fabiant, hogy udvarol-e már valakinek, igen korán kezdik mostanában úgy nézem. Én meg persze teljesen egyedül vagyok és esélyem sincs szerelemre  mióta Janine lapátra tett. Meg hát a háború sem a randizási lehetőségek fellegvára volt. Talán majd idén.
Kicsit félrenyelek a Minnietől hallott hasznos információ nyomán, hát ez mekkora királyság már, hogy az unokatesójával kavar. Mit meg nem csinálnak a mai fiatalok gondolkodás nélkül. Soha nem kezdenék rokonommal, de persze mindenki azt csinál amit akar. Ez majdnem olyan, hogy húgom meg öcsém bejelentik, hogy jövő héten lagzi. Na de egymással.
Csak megrántom a vállam a kutyás kérdéssel kapcsolatban pillanatnyilag, megvárom amíg a tökmag, aki ezek szerint Fergus elmeséli neki a szíve dolgait. nekem igazából nem kell majd sokat magyarázkodnom.
- Ne aggódj lakat a számon. – szereti. Nem is emlékszem, hogy ennyi idősen tudtam-e egyáltalán, hogy mi az. Meg most nincs is okom bekavarni nekik. Tőlem aztán azt csinálnak amit akarnak, de persze így szaftosabb a dolog. Ki tudja, lehet még tudok tőlük ezt azt kérni a hallgatásért cserébe. Majd az élet eldönti. – Dariussal nem lesz gond. A nyáron írtam McGalagony professzornak és határozottan tetszett neki az érvelésem, miszerint ha ilyen bestiák nyugodtan szaladgálhatnak a kastélyban  az én jámbor barátommal sem lesz probléma. Meg amúgy sem értem, hogy a macskák miért engedélyezettek a kutyák meg kevésbé. Ötlet? – komolyan, hátha tudják.
- Minnie azért hat év alatt megtanultam a neved annak ellenére, hogy sosem beszéltünk úgy semmiről. – végül is ez az igazság. Én nem kerestem, ő nem keresett. Na jó lehet egy tál békapetét kértem tőle kölcsön bájitalon még harmadikban. Igazából nem nagyon alakult ki róla véleményem, talán azért se igen kezdeményeztem bármit, mert baromi jó nő és az ilyen csajokat én inkább messziről elkerülöm. Egyrészt mert folyton csak vihorásznak mikor elmegy mellettük az ember másrészt meg nehéz velük az aktuális talár divatról beszélgetni.
Elindul a vonat. Kezdődhet az utazás!
- De ha már így bemutatkoztunk talán a pertut is megihatnánk. – Elkezdek kotorászni a táskámban , Fergus csokiját egy fejrázással elutasítom. Nem csoki kell ide ilyen helyzetekre, hanem ütősebb cucc. Szépen kipakolom a kis üvegeim. Van itt vodka, whiskey és sör. Csupa mugli ital, de nekem bejönnek. – Ki mit kér?
Remélem nem lesznek túl félénkek és legalább egyet koccintunk. Társaságban végül is jobb inni.

Annyira, de annyira nincs kedvem vissza menni a suliba. Az előző év egy kalap szar volt úgy ahogy van. Lehetett volna hosszabb ez a nyár. Húgom meg öcsém bezzeg már egy hete azt szajkózza ugrálva, hogy végre visszamehetnek. Mire ez a nagy öröm én nem értem meg őket. Nekik sem volt éppen séta galopp a háború. Pedig azt mondják egy gyerek nem fejelt. Nyilván nem lesz attól nem megtörtént az egész ha még évekig komor arccal ülök és mindenhez kedvtelenül állok hozzá. Nem igen a legjobbat hozta ki belőlem a háború, átmentem terminátorba és félek nem igazán sikerült még letennem a kardot. Nem jól van a háború semmilyen formában. A roxforti harcban talán öltem is. Nem emlékszek annyira gyorsan történt minden. Persze az sem sokat dob a dolgon, hogy az eszméletem is elvesztettem és két napra rá ébredtem fel.
Talán újra öltem. Talán újra meghasadt a lelkem.
De vége.
Már a pályaudvaron vagyunk és igen megint teljesen elkalandoztam, arra eszmélek, hogy Darius szabályosan elhúz a pórázzal. Chelsea már megint valami édességet töm magába és arra izgult fel ennyire a kutya. Csak ingatom a fejem és lehajolok a kutyához, amíg végez a húgicám. Látszik, hogy anyának csak annyira volt ideje, hogy kihozzon minket aztán spurizott is a melóba. A nagy búcsújelenetet már otthon lerendeztük, hogy ne teljen két órába a dolog és a kicsik se hisztizzenek. Bár annyira lelkesek, hogy itt csak akkor törhet ki a világháború ha törlik a járatot.
Ne adja az ég.
A kilenc és háromnegyedikre való bejutás már tavaly is a kedvencük volt, most is versenyt futva mennek be és a fél zsebpénzem feltenném, hogy mire én a csomagokkal átverekedem magam már rég a kis haverjaikkal lesznek a vonaton. Legalább nem kell valami hülye kifogással lelépnem tőlük.
Hoztam magamnak egy kis meglepetést az útra. Meg annak is aki esetleg kér belőle. Ha megtalálom a barátaim.
Barátok?
Kettőt kell fordulnom a sok cucc miatt, de hamar leszórom őket a többiek csomagjai közé csak a táskámat tartom magamnál meg Darius-t. Apró puszival hálálja mg, hogy felveszem. Imádja ha puszilgathat. Meg azt is ha kézbe van véve, bár elég hülyén nézhetünk ki, mert nem olyan kicsi már, mint még mikor a tenyerembe elfért. De valahogy ő ezt mindig elfelejti. Egyszer biztos megtanítom, hogy ő vegyen fel engem. Aztán majd azzal fogunk fellépni. Hát ha még beszélni is tudna, akkor minden nap én puszilgatnám. De valahogy így is mindig tudom mit mondana. Sokszor le is szokott oltani. Legalább is azt hiszem.
Felrakom magunkat a vonatra, de semmi ismerős arcot nem látok. Ahogy haladok feltűnik, hogy már elég késő lehet, mert a kupék megteltek, a folyosókon ki-ki rohangál, ki-ki már a nyári élményeket meséli. Kész csatatér az egész és ezen kell magam áthámoznom. A vége felé már lazábbnak tűnik, amúgy sem szeretnék most odafele nagy nyüzsgést, remélem találni még olyan helyet, ahol csak egy két ember ül.
Szabályosan leizzadok a szlalomozástól, út közben a tesók egy kicsikkel telt kupéból integetnek kifele, de már nyakig ülnek az édességben. Felpörögnek, mint állat aztán holnap meg az összes zombi lesz. Sőt még a vacsoránál is küldenek rá egy kis kakaót. Robbanhat a hálókörzet!
Kilenc és tíz. Egy lány áll az ajtóban a háta mögött bekukkantok és látom, hogy már vannak bent páran, de még sem olyan zsúfolt mint az eddigiek.
- Hello! Volna itt egy szabad hely? Vagyis… - elharapom a mondatot. Nézd már ez a két gyerek egymás ölében ül és mindkettő rákvörös. Édes istenem még egy ilyen kis csíra is be tud csajozni én meg itt állok barátok meg szerelem nélkül. Az utóbbi időben a legjobb csókot Dariustól kaptam. ja meg neki is adtam.
Jól van Seth, sínen van az életed!
Valami szőrgolyót is látok, de szerencsére Darius inkább barátkozós mindennel, kivéve a patkányokkal, azokat valamiért nem szereti. Olyan hülye fejet vágok, amilyet csak lehet, mert most igazából arrébb menni nem akarok, mert itt alig vannak másrészt viszont lehet az elhúzás lenne a legjobb megoldás. De ne hogy már én érezzem kellemetlenül magam. Ha egymásra mászni tudnak, akkor égni is. Gonosz vagy nem, de még el is mosolyodok. Lehet, hogy mégsem olyan rossz ez a visszatérés.

Raquel Palmer


A táskámat soha sem takarítom ki, mindenféle szemét van benne, de egy zsebkendő vagy rongy vagy bármi természetesen nincs. Pedig esküdni mertem volna, hogy reggel egy halom szalvétát is beledobtam, de sehol semmi. Ünnepélyesen megfogadom, hogy mostantól mindig takarítok és mint minden jó kislánynál lesz nálam zsebkendő.
Marad a taláros megoldás, de lehúzom magamról, épp elég lesz a póló, meg így legalább nem vérzek mindent össze vele. Amúgy sincs itt senki, hogy szégyenlősködnöm kelljen.
És ez remélem így is marad, ha már a magány miatt csináltam ismét hülyét magamból. Ezentúl akkor is a tömegben maradok, ha egy sárkányraj képviseli a tömeget. Azoknak van igazuk, akik veszélyesen élnek.
Most, hogy nagyjából letörölgettem magam és alig szivárog már valami az orromból és az arcomból felsóhajtok. Itt úgyis mindent lehet, nem hallja senki. Egyszer lesz egy vitatkozós barátnőm biztos idehozom, hogy ne halljam a hangját. Csupa haszon ez a terem.
Mire újra a környezetemre tudok figyelni, addigra valami arcom előtt lóg. Annyira meglepődök, hogy megijedni is elfelejtek. Beletelik pár másodpercbe, hogy ez egy pergamen írással. Miután elolvastam rögvest megnézem a pergamen gazdáját.
Ezt a fejet.
Gondolom nem számított rá, hogy egy vérben tocsogó arccal fog találkozni. Közben megismerem a lányt, griffendéles és egy évfolyamba járunk, de valahogy sose beszéltünk azelőtt legfeljebb egy-két szót, de arra sem emlékszem. Na meg a nevére sem. Pedig tök jó nő én mindig mondtam a többieknek.
Minek kérdezi meg, hogy letelepedhet-e ha a választ sem várja meg? Bár nem mintha bánnám, mert amúgy sem lett volna ebből most a közeljövőben tanulás, csak sebnyalogatás.
Valamit elővesz a lány és micsoda, felém közelít. Kicsit elhúzom az arcom, bár utána már hagyom, hadd tegye rám, ha el akarna tenni láb alól, már akkor kiátkozta volna a tudományt a fejemből, mikor rén még csak észre sem vettem, hogy bejön. Milyen rendes, hogy ellát, hát kap egy jó nagy piros pontot. Kettőt azért nem, azzal megvárom a kenőcs hatását, mert lehet, hogy csak ront a dolgon. Mondjuk akkor ő is úgy fog kinézni mert addig átkozom amíg érem. Na de nem akarok rosszmájú lenni, tök jó fej, hogy segít. Minden nőnél van zsebkendő és úgy fest most már, hogy gyógyszer is a hirtelen balesetekhez. Tényleg jó kislány leszek én is és beszerzem ezeket. Majd kérek a lánytól tippet, hogy mi kell még a sikerhez.
Újra ír ezt türelmesen megvárom, majd magamhoz húzom a lapot. Hát a reakcióm egy kitörő nevetés, igaz ez nem hallatszik, úgyhogy kb úgy nézhettem ki mint egy bolond. Nem baj, most már amúgy is biztos furákat gondol rólam.
Babaarc? Nekem? Akkor eddig hol voltak a lányok?
Mivel nincs kedvem kotorászni a táskámban, ezért a tollért nyúlok a kezében és mosolyogva kiveszem azt, és a pergamenjére írok.
- Köszönöm. – mögé meg egy jó nagy smileyt kanyarítok. A kezemmel igyekszem takarni amit írok, hogy nehogy már akkor olvassa el. Majd a reakcióit látni akarom. – Seth vagyok. Ha babaarcom lesz, akkor tényleg csodakrém ez, mert azelőtt sem az volt. Mi járatban itt? Vagy csak követted a babaarcút a klubhelyiség-beli szerencsétlenkedése után? – remélem látta a műsorom és nem fogom magam jól leégetni azzal, hogy önként mondom el. Legfeljebb hazudok valami frappánsat, mennyivel macsósabb, hogy megvertek.
A lapot elé tolom, de a tollat elfelejtem odaadni.

Go to Heaven for the climate, Hell for the company.

A kandalló feletti órára sem kell néznem, tudom, hogy ez a tanulószezon ideje , mert akkora a nyüzsgés ebben a klubteremben, mintha az összes elsősnek egyszerre varázsoltak volna a kezükbe egy marék minden ízű drazsét. Tök jó emberek között lenni, csak tömegben nem.
Itt az ideje távozni.
Amit csak lehet bedobok a táskámba: könyvek, pergamen, kis víz és a pálca.
Megcélzom a klubhelyiség ajtaját és annyira nem is figyelek másra, hogy nekimegyek az egyik asztalnak és a kis elsős lánykát beterítem a saját tintájával.
Annyira ledermedek, hogy csak tátogni és bambán vigyorogni tudok, ekkora már mindenki engem néz, meg a sipítozó kislányt.
Remek.
Jobb lesz inkább gyorsan elhúzni, de utálom, mikor mindenki rám figyel. Főleg ilyenkor. Inkább semmit nem szólva indulok a kijárat felé, szinte futva lököm ki az ajtót. A küszöbön szabályosan átesek, ha már baj van, akkor csőstül…
Mire újra észbe kapok ajkaimat vasas íz járja át. Persze, hogy vérzik az orrom az eséstől, hiszen annyi időm sem volt, hogy a kezeimet magam elé rakjam.
Ennyi telik Sethtől a nagy varázslótól.
Igyekszem gyorsan feltápászkodni és a kezem az arcomra rakva próbálom a kárt felmérni, de közben már elindulok, ez a kis műsor nem tett jót az amúgy is „remek” népszerűségemnek. Most aztán tényleg teljesen hülyének fognak nézni. Nem csak az orrom vérzik, de az arcomat is lenyúztam kicsit. Remélem senki nem jön szembe, mert akkor aztán magyarázkodhatok, hogy biztos megvertek. Vagy kapok valakitől még egy kicsit.
A vért menet közben a taláromba itatom, nem is figyelem igazán, hogy merre megyek, inkább igyekszek nem vérfoltokat hagyni magam után.
Közben azon töprengek, hogy miért vagyok mindig ilyen szerencsétlen, de hát nyilván oka van. Elvégre nem lehet mindenki menő arc, mert akkor végső soron mindenki csak átlagos lenne.
Mire kicsit észbe kapok egy ajtó áll előttem, körbenézve látom, hogy sehol senki. Benyitok, bemegyek és az ajtót becsukom magam előtt. Ahogy látom senki sincs a teremben, és óriási csend fogad.
- Mi van itt? – hangosan mondom ki, de a saját hangom nem hallom. Célbaveszema  legközelebbi széket és asztalt, a táskában meg megpróbálok valami rongyot keresni az arcomra, hogy ne a ruhámmal kelljen a vért tovább itatnom.
 

Merit Lamarnie:   még kipárnázhatjuk a klotyót, bár szerintem akkor a kislány aktájára menthetetlenül fölkerül, hogy fiúvécékben múlatja az idejét
III. Eledir de Infernal:   most én rohanok
Seth Calahan :   Fura egy kislányok vagytok : D
            [17:43]:   Merit Lamarnie megvakargatja a szőrös lábát

A talárom zsebében kutakodva találtam pár régi zsebkendőt. A fene se tudja, hogy mikor lettek használva, de arra pont jó lesz, hogy felszívja a vérem. Pedig tényleg nem direkt csinálom, hogy mindig balhé van körülöttem. Én lennék a legboldogabb, ha végre lenne itt egy nyugodt hetem, de nem én mindig játszom a hőst, beszólok felsőbb éveseknek és a többi és a többi. Lehet, hogy szobafogságra kellene ítélnem magam, akkor jó fiú lennék. Vagy kéne egy lány aki visszafog. Más ugye egy nőcskével mókázni, mint komolyan együtt lenni valakivel. Nem is biztos, hogy lenne rá energiám. Maradnak hát a nőcskék.
Fabian legalább megúszta, ezért megérte egy kis fájdalom. Úgy fest családi vonás, hogy folyton megtalálnak minket a nagyzási mániában szenvedő menőgyerekek. Ha egyszer mágiaügyi  miniszter leszek az összes ilyet kiállítom az Abszol útra, mint cirkuszi látványosság. Na ott majd tehetik a fejüket!
Épp a véres papírdarabot nézegetem a kezemben amikor a szoba hirtelen életre kel és lilává változik. Mire felnézek már egy felháborodott hang hasít a levegőbe.
Hát ez meg mit akar?
A meglepettségtől megszólalni se bírok egyből, mire felfogom, hogy most ki lettem oktatva már a pálca végéből kitörő fény világít a szemembe egy pillanatra teljesen elvakítva. Már a színváltás sem tett jót neki, de így végkép elsötétült a világ.
A lány szavaiból ítélve pontosan úgy festek, ahogy érzem magam. Pocsékul. Pont azért jöttem be ide, hogy senki ne lásson így amíg rendbe nem szedem magam, erre ez a stréber (a táskából gondolva) pont ide jön tanulni. Itt mindenki mindig beleüti az orrát a dolgaimba, pedig nem kérem.
Ne világíts már a szemembe! – kicsit agresszívan szólok vissza, de ne várjon százas vigyorra, ha az első szavaival is csak dühösebbé tesz. – Arra nem volt idő, a kedves Mardekáros behemótok épp abban leltek örömöt, hogy az elsős öcsémet terrorizálják. Te sem igen mérlegeltél volna. – gondolom én, de ezt már nem teszem hozzá, hiszen azt se tudom ki ez a lány.
Kicsit jobban szemügyre veszem most, hogy már kitisztult a kép. Ismerős feje van, ha jól rémlik valami prefektus lehet. Ha agyonütnek - na jó ez már megtörtént – se tudom megmondani milyen házba tartozik.
Ideje lenne össze szednem magam.
Felállok és lerángatom magamról a talárt és szépen lassan beletörlöm a közben már a nyakamba is lefolyt vért és megtisztítom az arcom. Most érzem csak igazán, hogy mennyire sajog és ég mindenem, lehet, hogy el kéne néznem a gyengélkedőre, ha ma szeretnék aludni éjjel, mert ha ez rosszabb lesz, akkor a fájdalom meggyötör.
Amúgy mit keresel itt? Stréberkedni jöttél? – kérdezem miután rendbe raktam magam, remélem ki tudok húzni belőle annyit, hogy publikus helyre mehetek-e anélkül, hogy ráijesztenék valami elsősre aki épp rosszkor lát meg rossz helyen.  Kicsit bunkó a hangnemem, csakhogy érezze a pár lépés távolságot.
Nem fogok lepaktálni az ellenséggel, akkor sem, ha segíteni akar!

Hú de jól laktam. Ezek a hiperaktív manók mindig kitesznek magukért. Remélem nekem is lesz egy ha felnövök. Meg azt is, hogy jó gazdag leszek. Piros pont jár nekik, amiért mindig adnak egy kis uzsonnát pluszba ha meglátogatom őket. Igazából egész jó fejek.
A folyosón ettem egy kis eldugott zugban. Legalább ilyenkor legyen egy kis nyugta az embernek. Kicsit kellemetlen bujkálni, de mit tegyek ha nincs kedvem senkihez. Az iskola teljesen fel van fordulva. Mindenki vagy sír, vagy olyan képet vág, mint aki karót nyelt. Értem én, hogy balhé van a köbön, de attól kinek lesz jobb, hogy egy gyászmenetet lepipálnak folyton.
Elindultam, de nem tudtam merre megyek. A gondolataim jobban lekötöttek. Nem figyeltem és mire észbe kaptam egy csapat mardekárost láttam a folyosón előttem. jobban szemügyre véve a dolgot, egy kisgyereket álltak körbe ezek a mamlaszok. Közelebb mentem, valami azt súgta, hogy itt valami nagyon nem jó készülődik.
... vagy nagyon megbánod te kis tökmag. - pont a mondat végét kaptam el. Annyira el voltak foglalva a kis sráccal, hogy nem vették észre, hogy mögéjük értem. Ekkor esett csak le a tantusz. Ezek az öcsémet terrorizálják! Szegénynek nincs éppen elég baja még ez is. Olyan nehezen illeszkedik be a társai közé, a tanulás sem megy neki annyira.
De mire való egy bátyus ha nem arra, hogy megvédje?
Fabian sem vett észre, mert lehajtott fejjel állt, le mertem volna fogadni, hogy a könnyei is csorognak. Nem igazán volt időm mérlegelni, ők hárman voltak, én csak egyedül. Már megszoktam, hogy én kapom a testvéreim helyett a pofonokat, pár már annyira nem számított. Ez a három hülye meg amúgy sem tud olyan súllyal megütni mint az apám tudott.
Az nem csak fizikailag fájt.
- Na mi van majmok, nincs jobb szórakozásotok? - vigyorogtam bele a képükbe és amíg meglepődtek már lendült is az öklöm. Gyűlölöm ha bántják a gyengébbeket. A hozzám legközelebb állót telibe az arcán találtam el, meg is tántorodott, de nem esett el. Az öklömben erős fájdalom támadt.
Miből van ennek a feje?
- Fab spuri! - ezt még odaszúrtam az öcskösnek, szerencsére eleve volt annyi esze, hogy megfutamodjon. Remélem nem aggódik nagyon miattam, bár tudja, hogy tudok magamra vigyázni.
A másik kettő hamar lefogott, nagy volt a túlerő pláne, hogy ezek igen megtermett példányok voltak.
- Ezt most nagyon megbánod! - ezt a vezér mondta miután magához tért, mert a többi csak bólogatott. Erős késztetést éreztem, hogy megkérdezzem tőlük, hogy vajon tudnak-e beszélni vagy csak simán a főnök a szóvivőjük. Inkább uralkodtam magamon.
Ezután kaptam egy szép erőset az arcomba meg a gyomromba is.
De szeretem a Mardekárt!
Egyből éreztem a vérem vas ízét a nyelvemen, biztosra vettem, hogy felszakadt a szám. Kicsit hittem abban, hogy ennyivel megúszom, de nem. Kaptam még egyet a képembe az előző csomag feladójától. A két gorillájának intett és azok elengedtek, búcsúzóul az egyik még jól gyomron is rúgott.
Úgy nézhettem ki, mint Drakula vacsi után.
Beletelt egy pár percbe, míg fel tudtam állni és a legközelebbi ajtó felé és benyitottam, muszáj volt egy kicsit megpihennem valahol és nem nagyon akartam ezt a reflektorfényben tenni. Ahogy beléptem a szoba lángvörösre váltott, mintha a belső dühömet mutatná. Legalább az öcsém megúszta. Ledobtam magam a legközelebbi székre és kezemmel megtöröltem a szám. Tiszta vér lett a kezem is és ahogy lefele néztem láttam, hogy a talárom is.
Hogy száradnának el!

 

         Alapok

jelszó || "...S a csókot gyakorold, s ne magyarázd."
így ejtsd a nevemet || Szet Kelehen                              
nem || férfi
születési hely, idő || London, 1982. július 7.
horoszkóp || Rák
kor || 16
vér || félvér
évfolyam || V.


         A múlt


 Én vagyok a legidősebb gyerek a családban, rajtam kívül még van egy öcsém és egy húgom. Mindig is szerettem, hogy vannak testvéreim, csak nekik köszönhetem, hogy aránylag ép ésszel megúsztam eddig. Apám sosem volt egy mintaapa. Mikor édesanyámmal összeházasodtak még nem tudta, hogy anya boszorkány. Ez csak később derült ki, de látszólag nem lepődött meg, mindig is tudta, hogy van valami fura benne. A gyerekkorom nem volt valami vidám. Apám egy ingatlanértékesítő cég feje volt, sokat dolgozott, keveset láttuk, de nem a munka miatt. gyakran napokig haza sem jött és ha mégis, akkor teljesen részeg volt. Állandó veszekedések voltak, gyakran fajultak a dolgok odáig, hogy apám mindenkit megvert akit csak ért. Azzal magyarázta ezt mindig, hogy anyám félrelép, mi pedig fattyú gyerekek vagyunk mindhárman. Amúgy nem lehetett rá szavunk, mert mindenünk megvolt, amit csak akartunk. Szép rendezett és nagy kertes házban élünk London külterületén, mindenkinek saját szobája van, egy gyerek nem is álmodhat többről azt hiszem.
 Az állandó rettegés azonban megrontott valamit bennem. Mindig a várakozás, az, hogy míg más srácok vidáman mentek haza az utcai játék után én inkább kint maradtam volna, az, hogy egyedül kell hagynom anyát, amíg én a Roxfortban vagyok valamit elrontott bennem. Minden otthonról érkező levelet remegő kézzel bontottam ki feltéve magamban a kérdést: Vajon megint bántotta őket? Vajon megint hulla részeg volt? Hazament egyáltalán?
Mióta az eszemet tudom azt kívántam, hogy bár menne el vagy halna meg, biztos, hogy nem bánnám. Sokszor kérdeztem anyát mikor már idősebb voltam, hogy miért nem hagyja el. Ilyenkor csak odalépett hozzám és átölelt.
Sosem válaszolt.

- Nem érdekel Seth, betelt a pohár!Miért nem tudod elmondani, hogy miért nem láthatlak év közben?
Janine volt a barátnőm, legalábbis tavalyig, ekkor szakítottunk. Mugli volt és igaz, hogy csak gyerekszerelem volt az egész, szerettem, amennyire csak egy gyerek szerethet.
Felnőttként, de gyermeki lelkesedéssel.
Valami olyat adott, amit még addig soha senki. Elfelejthettem, hogy mi vár otthon, hogy mi van a suliban, úgy általában az egész világot. Természetes, hogy nem mondhattam neki, hogy nyugi, nem büntetésben vagyok, nem a szüleim nem engedik, csak nem mondhatom meg, hogy varázsló vagyok. Elvesztettem és egész nyárra csak a magány és a rettegés maradt.

Váratlanul ébredtem aznap éjjel. Az idő már jócskán elmúlt éjfél, pedig úgy éreztem, mintha egy percet sem sikerült volna aludnom. Kint óriási csörömpölés volt és azonnal tudtam, hogy mi történt. Sikolyok, a szomszéd szobából sírás.
Apám hazajött.
Mióta nagyobb vagyok gyakran vártam én a nappaliban, hogy ne a kicsiken vagy anyámon csattanjanak a pofonok. Én már kibírtam és már kaptam annyit, hogy ne érdekeljen. Felkeltem és átmentem a testvéreimhez a szomszéd szobába.
- Nyugi, nyugi! Csak én vagyok. - mosolyogtam, hogy megnyugtassam őket. Semmi sem húzta fel jobban az öreget, mint mikor gyengeséget mutattunk és a sírás az volt. Ne sírjatok, nem lesz baj, maradjatok itt és csendben rendben?- szinte suttogva mondtam és betakargattam őket. Természetes, hogy egy ágyba menekültek.
Együtt könnyebb. Együtt minden könnyebb.
Az ajtóban még a hüvelyk ujjam felmutattam nekik, hogy tudják nem lesz baj, mosollyal viszonozták. Becsuktam az ajtót és leindultam a lépcsőn. Fura volt a csönd. Mikor leértem akkor megdöbbentem. Apám egy pisztolyt tartott anyám fejéhez, a szokásos alkohol szag már átjárta a teret.
Tudom, hogy csalsz...De most vége lesz...És a kis korcsaidat is elintézem..azthitted az én pénzemen nevelheted más szarát? - csak suttogott, de minden szava korbácsütésként csapott le mindkettőnkre.
Szerencsém volt, hogy nem vette észre, hogy lejöttem. Nem volt időm gondolkozni, nem volt időm semmire sem, csak ösztönösen cselekedtem. A pálcám a szobámban volt, anyámét nem láttam sehol. Nekirontottam teljes erőmből. A tv állványnak dőltünk mindketten, a tv ledőlt és betört nagy füst mellett. Apám elejtette a fegyvert az anyám mellett landolt. Ahogy fel akartam kelni azonnal éles fájdalmat éreztem az arcomon. Apám ökle telibe talált hátraestem és úgy éreztem rám nehezedik a világ összes súlya majd jött a néhány perces sötétség.
Mikor felébredtem, egyből felültem.
- Látod micsoda korcsot csináltál? Látod? Rám támadt, de most megtudjátok... - és ütötte, teljes erejéből. Néhány ütés után anyámnak már nyöszörögni is alig volt ereje, tiszta vér volt az arca. Körbenéztem és láttam, hogy a fegyver nincs nála, nem láthatott, mert nekem háttal voltak. A pisztoly mellettem feküdt.
Valami belém bújt, valami fura érzés, tudtam, hogy nem szabad, de a testem és a szívem együttesen legyőzte a józan eszemet és cselekedtem. A fegyverért nyúltam, felálltam és kibiztosítottam.
Mosolyogtam.
Remélem a pokolra jutsz!- nyugodtan mondtam, hangomban öröm bújkált és meghúztam a ravaszt. A hátán találtam el, azonnal lefordult anyáról, én pedig csak mentem felé és újra meg újra tüzeltem. Addig lőttem, míg az összes lőszer el nem fogyott. Még akkor is a ravaszt húzogattam, mikor a tár már csak kattogott...
Megbántam? Nem.
Hogy mi bántott? Az, hogy vidáman gyilkoltam meg a saját apámat, semmi rosszat nem éreztem. Csak örömöt, csak azt, hogy ezentúl minden jobb lesz...

 A történtek után természetesen értesítettük a rendőrséget. Engem még a nyáron minden vád alól felmentettek, jogos önvédelem miatt. Anya felépült, az én arcom is szépen begyógyult. Testvéreim szerencsések, mert nem kellett végignézniük az egészet. Tudják, hogy valami rossz történt, de úgy döntöttünk, hogy megkíméljük őket az igazságtól és megkímélünk engem attól, hogy meggyűlöljenek. Akármennyit is szenvedtek megviselte őket az apjuk halála. Őket igen, engem nem és ez megijesztett.
Élveztem amit tettem. Vajon újra örömmel gyilkolnék?
 A család élete ezután pozitív irányba változott. Anyával azóta nem beszéltünk az esetről, de tudom, hogy hálás, amiért megmentettem mindannyiunk életét. A házat, ami sok évnyi rosszra emlékeztetett minket eladtuk és London belvárosában kezdtünk új életet. Anya életében először munkát vállalhatott, már nem volt a zsarnoki uralom alatt, barátokat szerzett. Egy mugli éttermet nyitott a belvárosban és azt vezeti. Nem panaszkodhatunk, jól megélünk belőle. A testvéreim is sokkal vidámabbnak tűnnek, mégis csak más úgy lefeküdni, hogy biztosak lehetnek a nyugodt álomban.

 A Roxfortot imádtam. Hálás voltam az iskolának azért, mert kiszakított a terrorból, ugyanakkor gyűlöltem magam azért, mert jól érzem magam itt. Tudtam, hogy otthon meg szenvednek azok akiket szeretek, de túl önző voltam ahhoz, hogy otthon maradjak, hogy megvédhessem őket. Úgy éreztem nekem is jár egy szelet a boldogságból, mint sok társamnak, akik folyton vidámak voltak és a rettegést csak hírből sem ismerték.
Az iskolában mindig szorgalmas voltam. Tudtam, hogy anyát büszkévé kell tennem, ezért igyekeztem mindig a maximumot kihozni magamból tanulás terén és azt hiszem ez majdnem minden tárgynál sikerült is. Nekem az átlagon felüli eredmény már örömnek számított. Csínytevésben mindig benne voltam, de csak óvatosan, nem akartam átlépni a határokat soha. Nem mertem kockáztatni, hogy kicsapjanak egy jó nevetésért, mert akkor vissza kellett volna mennem a félelem házába.
A háború hozott valamit mindenkinek, amit én már jól ismertem. Meghozta a félelmet, a szerettek féltését, hogy bárki bárkit elveszíthet. Ez bennem csak a családom és a barátaim iránti ragaszkodást sokszorozta meg. Beléjük kapaszkodtam a családi szörnyűségek miatt is és a háború szörnyűségei miatt is. Féltem a rossz oldaltól. Mindig vonzott a fekete mágia, mindig vonzott a rossz, de nem adtam magam át neki. Féltem, hogy olyan leszek, mint apám, olyan aki bántani tud másokat. Mióta megöltem és örömmel tettem, attól félek, hogy nem tudnám abbahagyni. Tudom, csak olyanokat tudnék bántani, akik mást bántanak, de mi van, ha nem állnék le, ha már egy idő után nem tudnám meghúzni a határt?
Mi van, ha rossz ember leszek?






         Jellem

Seth kettős egyéniség. A szeretteiért bármit megtenne, de nagyon fél, hogy tudna rosszat tenni bárkivel gond nélkül, ha akarna. Igyekszik elnyomni a benne lévő gonoszságot és ez eddig jól sikerült. Lelkiismeretes és vidám jellem, a feladatait örömmel, megfelelési vággyal igyekszik teljesíteni. Néha magányosnak érzi magát, még akkor is, ha sok ember veszi körül. Ekkor rendszerint elvonul és egyedül érzi jól magát. Jajj annak, aki ilyenkor zavarja.
Néha minden ok nélkül kiakad és beleköt mindenbe és mindenkibe. Így tudja a legjobban levezetni a feszültségét. Szinte megszállottan keresi a szerelmet, de már annak is örül ha valaki csak egy kis időre van mellette. Mindig tartozni akar valahová, de igyekszik mindig a háttérben maradni. Nem vezéregyéniség, de a hiánya érezhető.
Jó magatartású az idősekkel mindig tiszteletteljes. Az otthoni dolgok miatt megtanult nagyon szeretni. Ha valakit egyszer megszeret igyekszik örökre megtartani.
Gyakran kapja magát azon, hogy elbambult, vagy elkalandoztak a gondolatai akár akkor is, mikor valakivel beszél. A barátai problémáit még gyakran a saját dolgainál is előrébb helyezi. Ha valamiért cselekedni kell nem fél semmit megtenni, ami úgy gondolja, hogy helyes. Szeret viccelődni, de csak ízléses formában. Ami a szívén az a száján, ebből sokszor kerül konfliktushelyzetbe.
Nem szereti ha mások a cuccait használják engedély nélkül, gyűlöli kölcsönadni a cuccait. Gyűlöli a nagyképű embereket.

Erősség || szeretetteljes, vidám, humoros, szorgalmas, nem pánikol szorult helyzetben
Gyengeség || nem mérlegel, mindent kimond amit gondol, néha gonosz gondolatai vannak, néha hazudik, kicsit önző


         Apróságok

mindig || lányok, kutya, tanulás, vidámság, szerelem
soha || alkohol, macskák, menő emberek, nagyképűség, túró
hobbik || olvasás, haverok, kviddics, gitár, alvás
merengő || A legrosszabb és a legjobb ugyanaz. Mikor apja kilépett az életükből.
mumus || Újra meggyilkol valakit.
Edevis tükre ||  Belátni, hogy jó ember és nem lesz gonosz.
százfűlé-főzet ||  Citrom ízű, sötétkék
Amortentia || puskapor, pergamen, tinta
titkok || Az, hogy gyilkos. Nem reklámozza.
azt beszélik, hogy... ||
- Mostanában egyre több lányt környékez meg.
- Valami nincs náluk rendben otthon, mikor az öccsével sugdolózik az olyan fura...


         A család

apa || Joseph Calahan; 48; mugli ; meglehetősen rossz volt a viszony
anya || Selena Calahan; 41; félvér ;  baráti a viszony
testvérek ||  Fabian Calahan; 11 ; szeretem az öcsém
Chelsea Calahan ; 11; nagyon szeretem, az öcsémmel ikrek
állatok || Snoopy a kutya. Öcsém kapta tőlem 7. születésnapjára
Darius a saját kutyám. 5 éve van meg, keverék, közepes termetű.

Családtörténet ||

Apám mugli, anyámmal egy bálon ismerkedett meg Londonban. Ott szerettek egymásba, és ezután jöttem én. Házasság előtt még csak együtt sem éltek. Meg is lett az eredménye...




         Külsőségek

magasság || 175cm
testalkat || milyen a testalkatod? átlagos
szemszín || barna
hajszín || barna
kinézet || Mindenki azt mondja, hogy helyes srác, mindig divatosan öltözködik és nem fél az újításoktól. Hangja dallamos, fülbemászó. Először kicsit távolságtartónak tűnik, de ha megismerik rájönnek, hogy ez nem igaz.



         A tudás

varázslói ismeretek || Jelenleg ötödéves a Roxfortban. Igyekszik mindent megtenni évközben a sikeres RBF vizsgák letételéhez, nyilván a háború felülírja a prioritási sorrendet. Az első négy évben rendszerint várakozáson felüli eredményeket ért el, kivéve átváltoztatástanból, ahol az átlagos szintet súrolta alulról. Egyszerűen sose ment neki. kedvenc tantárgya a sötét varázslatok kivédése.
felvett tantárgyak ||
                      a fakultatív órák; rúnaismeret, számmisztika                    
pálca típusa || 9 hüvelyk , fenyő, unikornis szőr mag
RBF || Még várat magára.




         Egyéb

avialany||  David Archuleta