Oliver

*Barátias mosolyt ölt az arcára. Talán túlságosan is mogorva volt. De hát nem meglepő, hiszen már jó ideje itt ül a fogadóban, szívja a füstöt magába és önti folyamatosan lefelé az alkoholt. Na meg a fáradság is, melyet képes ártatlan embereken gyakorolni. Eléggé elkorcsult az utóbbi pár hónapban.*

- Fogadd meg a tanácsomat Oliver! Ne akarj egyszerre sokat, koncentrálj két-három tantárgyra, amik majd a későbbiekben is kellenek!
*Megemeli a kupáját, legurít egy-két kortyot.*
- Jól van fiam, menj csak. Örültem a találkozásnak!
*Ugyan édesanyja miatt Istenhívő, egy kis füllentést azért bárki megengedhet magának.*
- Átadom.

*Amikor elhaladna mellette, megragadja a csuklóját, s megállásra készteti a fiút. Felszínesen beletekint a szemébe, s inkább kérlelően, mint sem parancsolóan szól.*
- Ne említsd a találkozásunkat! Nem akarom, hogy részegesnek tituláljon bárki is. Mert, mint látod, nem vagyok az.
*Hálás mosoly.*
- Most pedig menj, nehogy véletlenül itt hagyjanak! Örültem, Oliver!

Oliver

*Különösnek találja, hogy Oliver ilyen könnyen veszi ezt az egészet. Egy srác sem örül neki, ha egy nő lekoptatja. Minden bizonnyal a srác szíve mélyén azért meg van sértve, vagy csupán hozzászokott már az ilyenekhez. Legalább is Logan el tudja képzelni ezt is?

Lágyan elmosolyodik, már amennyire arcizmai engedik. Ez igazán kedves, kis bók, de az ő szívének nem kell vigasz.*
- Hát, én is sajnálom, hogy távoznom kellett. De most legalább több időm van a családomra.

Kényelmesen hátradől a székében, újabb szál cigarettát gyújt meg, úgy hallgatja a fiút. Azért ennyire nem kellene közvetlennek lennie. Barátkozó ugyan és nem szól, ha így viselkednek vele, de azért Huxley-nak lehetne annyi esze, hogy egy felnőttel nem beszél így.*
- Mint mondtam, a családommal vagyok.

*Nagy slukk a cigarettából.*
- És? Iskola hogy megy?

Oliver

*Valahogy nincs semmi olyan abban az újságban, ami őt érdekelné. Kis kviddics, idióta pletykák, rémhírek, és pár bugyuta hirdetmény. Álláshirdetés persze semmi. Úgyhogy a mára már pletykalap hamar az asztal végébe kerül. Közelebb húzza hát a kék színben csillogó üvegét, melyben valamiféle sör van töltve. Nem iszik még belőle, csupán szemlélgeti magának az italt, közben nagyot szív a cigarettából.

Megpillantva azt a bizonyos szivárványozott leányzót, csak megrázza a fejét. A boszorkányok sem a régiek már? Ugyan az ő nemzedékük mindig is elég furcsa volt, de ez most már tényleg sok. Hogy lehet így elcsúfítani egy arcot! Na de hát az ő élete, ő teste, azt csinál vele, amit csak akar. Ha neki ez tetszik, hát tegye!

Tekintetével követi a lányt, persze nem feltűnően. Kíváncsi azért rá, hogy még is mit akar errefelé egy ilyen alak. S akkor pillantja meg a Huxley fiút is. Mint egy rég nem látott rokont, úgy szemléli meg a srácot. Mivel semmi érdekeset nem lát rajta, ezért hát elfordítja a fejét és kitekint az ablakon. Akaratlanul is meghallja, amint a lány elküldi Olivert abba a bizonyos búsba, elvégre meglehetősen emelt hangon beszél.

Cipők kopogása jelzi, hogy megértették a célzást, és a srác végre otthagyja a lányt. Magában elmormol egy rövid imát, hogy ne vegye észre. Most nincs hangulata a sráchoz, de ha ideül, hát nem fogja ezt a tudtára adni. Mert, hogy ideül.*

- Ülj csak le, fiam!
*Megvillantja szürkéskék szemeit.*
- Meg vagyok?
*Hüvelykujjával a lány felé bök.*
- Szépen lekoptattak, mit ne mondjak.

Oliver

*Hát nem mondaná, hogy manapság dúskálna a lehetőségekben. Elég egyhangúak a napjai, mióta elhagyta a Roxfort tanárkarát. Kissé nehezen tette túl rajta magát, hogy elbocsátották, de hát? bizonyára ennek is meg volt az oka. Hazugság lenne azt mondani, hogy Logan nem bánja a dolgot, de azért még nem dőlt össze számára a világ. Fizetség szempontjából rengeteg sok lehetősége van még, csak hát azért még sem egy utolsó dolog Nagy Britannia varázslóképzőjében tanítani.

Hol tartottam? Ja igen? Tehát eléggé egyhangú és unalmas napjai vannak. Manapság úgy telnek a napjai, hogy egy fogadóban ücsörögve álláshirdetéseket nézeget, vagy éppen a Rend szolgálatában tevékenykedik. Tán nekik a legjobb, hogy kiiktatták a Roxfort-ból. Így sokkal több szabadideje van, ráadásul elég gyanús lenne, ha az egész tanárkar a Főnix Rendje szolgálatában lenne. Jobb is így.

A mai választás a Vas Orrú Bába, hol ugyan meglehetősen sokat tartózkodik, még sem ismerik. Talán mert itt minden nap annyi furcsa szerzet fordul meg, s a csaposnak nincs is ideje megnézni az emberek arcát. Logan csupán pár perce érkezhetett, s azonnal levetette magát egy csendesebb asztalhoz, hogy ott aztán hódolhasson egy órácska erejéig a cigaretta és az alkohol élvezetének. A Reggeli Próféta mai számával a kezében némán füstölög, s közben észre sem veszi a belépő Huxley fiút, akit igen is jól ismer. Talán azért, mert ő hasonlítható leginkább saját magához? Ugyanolyan eszement, megszállott, számmisztikus kölyök, mint jómaga volt annak idején. Na persze, azóta az évek múltak, ő pedig szépen változott?

Egyszerű fekete, vékony vágású öltönyében nem túl feltűnő, így elképzelhető, hogy Oliver nem is veszi majd észre. Na de ha így is lesz, hát annyi baj legyen. Legfeljebb lemarad olyan kérdésekről, mint milyen a suli, hogy vagy? stb. *

[Számmisztika, 6. évfolyam]

*Belépve a terembe mosolygós arcok fogadják, s ennek bizony örül. Mindig is jól esik egy tanárnak, ha éreztetik vele, hogy a diákok szeretik az órát is, és talán még magát a tanárt is. Persze, akik ide járnak, azok már eleve önszántukból jöttek ide, és aki nem szereti, az nem eszi fel. Ez már eleve egy fontos jel.
Ugyan paripa nincsen, de azért már tényleg ott van a teremben. A szellő csak másodpercek után kap bele rövid, kissé felborzolt, s kócos hajába, pont akkor, amikor a varázsige eléri az ablakot nyitó kilincset, s mikor az nyikorogva kitárul. Elhalad a padok mellett, s ez az új rendezési módszer megkívánja, hogy mid szembe legyenek vele. Eddig egyetlen egy, nagy asztalnál foglaltak helyet, ám ezt Logan pár órával rá megváltoztatta, s most már három hosszú sorban ücsöröghetik végig az óráját a diákok.

Éppen eléri az asztalát, mikor háta mögött ismét felsóhajt a nehéz szárnyú faajtó. Ez csak kettő dolgot jelenthet: Vagy valaki késett, vagy Logan-t keresi az egyik tanár. Sajnos az előbbi. Egy hollóhátas, mik vannak?!*
- Üljön le, kérem!
*Mosolyog rá a lányra. Esze ágában sincsen megbüntetni a leányzót, csupán azt kéri tőle, hogy máskor ez ne forduljon elő.
Elhangzik a kérdés, s ő hirtelen kezek erdeében találja magát. Helyes, ezt már szereti. Végignéz az osztályon. Hermione, Yvette és még sokan mások, közöttük a késős lány. Igen, ő jó lesz. Rámutat, majd megtoldja pár szóval.*
- Itt az idő, hogy jóvá tedd a késésedet!
*És ekkor ismét felbőg a terem végében lévő ajtó, s kitárulva utat enged egy másik lánynak, ki szintén hollóhátas. Az ifjú professzor arcán eléggé keményen meglátszik a döbbenet, hiszen hajdani házából nem szokás késni, de talán igaza van McGalagonynak, s ezek a mai gyerekek már nem foglalkoznak a késéssel.*
- Üljön le Miss Moon! Nincs semmi baj, ha néha elalszik az ember, cask kérlek ne csináljatok belőle rendszert!

*Ismét kivillantja fehér fogsorát, csak úgy, baráti gesztuskén. Aztán kapcsol, hogy Dorothy nem hallotta a kérdést, ezért hát elismétli, bár úgy is Miss Stone fogja kapni.*
- A kérdés az volt, hogy mit jellemez az 1-es szám, számmisztika szempontjából.
*Leül az asztala szélére, s játszadozni kezd a pálcájával, míg Phoebe elmondja a választ. Utána akképp reagál, miszerint kapta. Ha helyes, akkor bólint, s vési az öt pontot a hollóháthoz, ha nem, akkor felteszi valaki másnak, mégpedig Yvette kisasszonynak.*

[Számmisztika, 6. évfolyam]

*Ez nem lehet igaz… A tanár elkésik az órájáról. Persze megvolt az ok, amiért távol maradt, azért még is csak erős, azt gondolom. Hóborc… De utálja jelen helyzetben azt a kopogó szellemet. Ha még el is találta volna őt a kviddicskupa, akkor tuti, hogy Frics pártjára állna. Úgy kipenderítenék innen, hogy csak na… Nem is érti, Dumbledore miért hagyja, hogy itt garázdálkodjon. Hiszen közveszélyes, bántalmazza a gyerekeket, és lépten-nyomon pusztít.
Na, de most már mindegy… Elkésett, hát elkésett. Annyi baj legyen.
Végigfut a folyosón, talárja most sem lobog a nyomában. Nem szokta azt viselni, csak nagyon ritkán. Már szóltak is érte a tanárok, hogy fel kellene nőni és tanárhoz képest, mintát mutatni a diákoknak… Akkor meg választhatnak. Talárban rosszabbul tanít, mert idegesíti őt az a korlátoltság érzet.
A mélykék ingje van rajta, feltűrt ujjal. Egyszerű sötétkék farmer van rajta, és a már jól ismert fekete Converse tornacipő. Na, ezért is szóltak ám eleget... Még hogy huligán. Ugyan már!

Számmisztika… Sokan félreértelmezik a nevet. Azt hiszik, hogy a számok eredetéről tanulnak, satöbbi. Nagy tévedés… A számmisztika felnyitja a diákok szemeit, és megmutatja nekik, hogy a sors csupán egy hatalmas egyenlet. Pl. a jó mindig megkapja jutalmát, a rossz elnyeri méltó büntetését.
Sokak a jóslástanhoz hasonlítják, holott óriási különbség van a kettő tantárgy között. Míg a jóslástant csak a látók tudják használni igazán, addig a számmisztikát bárki elsajátítja. Ráadásul nem olyan ködös tantárgy, mert ott van az asztalon, van alapja…
Persze bonyolult a művelet. Eleinte egy hatalmas halmazzal indítanak, majd sorjában esnek ki a számok, míg végül csak egy marad… s az jellemzi az embert igazából.
Minden szám mást jelent… Mindegyiknek van saját egyénisége. Van amelyik a boldogságot, van ami a kalandvágyat, de van olyan is ami a félénkséget jelenti. Mindenkiben ott vannak… Csupán vannak kicsi, és nagy számok, kiben miként van meg ez a tulajdonság…

Megérkezik végre a tanterem ajtaja elé. Az ajtó még mindig résnyire van nyitva, talán éppen az imént érkeztek meg a diákok. Nem számít nagy tömegre, nem sokan szeretik ezt a tárgyat. Ez van… Megragadja a kilincset, és kicsi lámpalázzal ugyan, de végül kitárja annak jobbik szárnyát.
Egész sok diák ül már odabenn… Első padban Miss Granger, akit annyit dícsért mások előtt is. Mellette Briant, ő nem olyan aktív, de elvégzi a feladatot… Ebben a teremben mindenki szorgalmas, elvégre ez az alapja az egész órának…
Aztán kicsit hátrébb Oliver, aki szintén nagy koponya számmisztikából, csupán kissé furcsa fiú, aki pedig mellette ül… az egyik ikerlány. A Delacour lányok közül. Negyedrészt vélák… pont ez a titka, ha ötöst akarnak szerezni. De nem! Itt nem fog működni…
A többieket most nem nézi, helyette még egy futópillantást vet még Yolandára, aki eléggé különös öltözékben feszít, de hát… ízlések és pofonok. Logan sem húz talárt.

Halkan becsukja az ajtót maga mögött, s talán a zár kattanása felrázza egy kicsit a népet. S amint hátrafordulnak, ő egy mosolyt ereszt meg mindenki felé. Aztán elővonja a pálcáját…*
- Szép napot!
*Kissé fülledt meleg van idebent… Míg halad, pálcájával kinyit három felső ablakot, s így már könnyen áramolhat a levegő a teremben. Sokkal jobban lehet így gondolkozni.*
- Pár kérdéssel bemelegítünk, mielőtt belekezdenénk a szívszám tanulmányozásába.
*A szívszám, a névszám és sorsszám azonos alapon sajátíthatóak el, és csak pár összeadás és kivonás szükséges az egészhez. Egy mugli gyerek is elsajátíthatja… Amit itt, az iskolában tanulnak, ahhoz nem kellenek mágikus eredetű tárgyak…*
- Én felteszem a kérdést, és aki tudja a választ, jelentkezik. Rendben van?
*Megvillannak a kék íriszek a lámpa fényében. Végigpásztázza a „közönséget”, majd nekitámaszkodik asztalának és folytatja.*
- Öt-öt pontot kaptok a válaszokért…
*Ez eléggé jól fizető munka.*
- Akkor hát kezdjük!
*Egy mosoly fut át az arcán.*
- Számmisztika szempontjából, mit jellemez az 1-es szám?
*Elhangzott a kérdés…*

//Jó barátunk a google. //

[Sybill kollegina]

 *Bizony-bizony, még mindig a felderítőkörútjait járja az iskolában. Már minden rendes helyet megnézett, ahol diákkorában valaha is megfordult, de az emlékeket, amiket maguk mögött hagytak még nem kutatta fel. Bizony, a trófeaterem, ahol annyi trófeán ékesedik a nevük, azokat még nem nézte meg.
Manapság már nincs annyi társasága. Talán azért, mert már nem olyan új az iskolában. A diákok lelkesedése is kezd lankadni, de hát ez van… Hamarosan ő is csak egy lesz a sok tanár közül, nem mintha ez nem lenne eléggé nagy érdem. És hát nem is akar a figyelem központja lenni, ez meg a másik….

Most sincsen talárban. Valahogy most sem volt kedve felvenni a kényelmetlen és nehéz ruhadarabot. Csak egy egyszerű fekete ingben, kék farmerban és fekete tornacipőben van. Úgy sem fog találkozni senkivel sem, és hát… ez így a kényelmes neki.
Végigszánt a kihalt folyosókon. A diákok talán még a klubhelységben vannak és vígan húzzák a lóbőrt, vagy halkan sutyorogva beszélgetnek egymással. Szombat van, holnap nincsen tanítás.
Aztán végül megérkezik a terembe, benyit, lemegy a lépcsőn, és végül ott van. De nem egyedül… Egy kollegina, Trelawney már nézegeti a serlegeket…

Hát, nem ő kell most Logan-nek, de hát ez van. Már meg van a saját véleménye a nőről, de nem hangoztatta még senkinek sem, csak is Cielo-nak. A kissé esze ment jóslástan tanárt nem szeretik sokan. Sőt, a szemébe mondják, hogy dilis… Híre ment, hogy csak egy imposztor a tanárnő, és ezt Logan pártolja is. A lényeg annyi, hogy nincsen jó véleménnyel a nőről.*
- Üdv Sybill!
*Mosolyog a nőre. Az igazság az, hogy a nő már itt volt, amikor Logan itt tanult, de nem tanította, lévén ő számmisztika párti.

A fiatal férfi odalép az egyik kviddicstrófea elé, rápillant a kupára. Annak aranyozott címkéjén ott van a neve, még hat ember kíséretében. Övé a második, lévén őrző volt. Pár percig még nézi a serleget, de aztán már csak a fényesre pucolt vitrint tartja érdekesnek, csak is azért, hogy ne kelljen a tanárnővel elbeszélgetnie…*

Vizitet tartanak a bolondokháza parkjában. A főorvos egyszer csak arra lesz figyelmes,
hogy az egyik ápolt felkúszik a villanyoszlopra, és rajzszöggel egy cédulát tűz a tetejére.
Aztán lekúszik, leül, s nézi, hogy társai sorban felmásznak az oszlopra, elolvassák a feliratot,
egyetértően bólogatnak, majd le...
- Ugyan már, kolléga - szól az egyre kíváncsibb prof a fiatal segédorvosnak -, másszon már fel maga is,
nézze meg, mi van odaírva!
A segédorvos is felmászik a póznára. Elolvassa a cédulát, bólint, majd le.
- Na, mi van a papíron? - kérdi izgatottan a prof.
- Tovább mászni veszélyes.

[Pén 15:53] <Ian C. Liman> elõvesz a KG666-ost és elkezdi dörzsölgetniXD
[Pén 15:54] <Davis Perry> Remélem a KG666os a gömb, és nem más 

[Daniel]

*Kezében ide-oda jár a kártya, kevergeti, osztogatja. Igen, kivételesen szabad kézzel. Ne felejtsük el, hogy mugli emberek között nem szokás varázsolni, így hát meg kellett tanulnia a saját kezével is kártyázni.
Mikor megérkezik az itala, csak leveszi a tálcáról, rámosolyog Madam Rosmerta-ra, majd maga mellé pakolja az asztalra. Mindeközben, fel sem tűnt Logan-nek, hogy olyasvalaki lépett be a fogadóba, akit már ismer. Daniel Raimbourg professzor, egy megszálott Mágiatörténet tanár. Még a szabad idejét is azzal töltené, hogy többet tanuljon. Persze, ez dicséretre méltó, ám… ugyanakkor felesleges is. Ebben a huszonvalahány évével még simán tanulhat, ez tény, ám nem sokat ér el vele, ha bemagolja az óriáson hatvanhatodik háborúját is.
 
Mágiatörténet… Egy nagyon érdekes tantárgy. Ugyan olyan, mint a számmisztika, afféle közutálatnak minősül az iskolában, de ne felejtsük el, hogy a mágiatörténet az kötelező tantárgy. Oda sokkal többen járnak, és azért akaratuk ellenére is megragad rajtuk valami. Azt mondják unalmas… (Logan azt mondja, bár még nem volt Daniel óráin) …hogy ez csak tanár kérdése. A jó öreg Binns professzor. Na ő az igazi megszállott. Itt maradt ebben a világban, csak azért, hogy tanítson. Jóllehet, azt mondják, hogy álmában lelte a halál, és másnap a teste nélkül ment el tanítani. Érdekes lehetett, gondoljunk csak a gyerekek arcára!
A számmisztika… Ez egy olyan tantárgy, amit csak a legrátermettebbek vesznek fel. Zömük hollóhátas, de azért vannak közöttük mindegyikből. Sokak nem hisznek benne, pedig minden le van írva. A számok, olyan kulcsot adnak a kezünkbe, ami bármely ajtót nyit…

Ezekkel a gondolatokkal eljátszadozva, no meg a kártyával, ül az asztalánál, olykor belekortyol az italába, de egyébként… semmi érdemlegeset nem tesz, mindaddig, míg meg nem hallja a kolléga szót.*
- Raimbourg professzor!
*Biccent.*
- Hát barátom, én inkább azt találom szokatlannak, hogy két tanár is megjelent ebben a kocsmában, egy azon este. Madame Rosmerta bizonyára furcsállja is.
*Rápillant a kártyára, majd vissza a kollégára.*
- Nocsak, ismered a kártyát?
*Rögvest tegezi, bizonyára ő az idősebb…*
- A kérdés csak az, hogy vajon játszani is tudsz?
*Mosolyog mindeközben, ám igazság szerint alig bírja elfojtani az izgalmát.*

[lizzie Cleve  ]

*Elmosolyodik, amikor megkapja a választ. Ő is szereti… Bár, ezt már gondolhatta volna, különben nem hagyta volna, hogy tegnap az megtörténjen, nem hagyta volna, hogy megcsókolja annyiszor… Logan pedig nem hiszi, hogy ez afféle rájátszás lenne. Nem, biztos, hogy nem… Már megint hülye gondolatok járnak a fejemben! Ennyi…
Hát, ha hallaná is Lizzie gondolatait, akkor sem nyugodna meg teljesen… Nem hiszi, hogy ennyire egyszerű lenne ez az egész. Ha azt mondja, hogy a szülők elfogadják, hát legyen. De Zoey és az öccsük… hát, az lesz a valóban kemény dió.
Mások nem érdeklik. Igaza van a lánynak, mondjanak amit csak akarnak. Logan-t az ilyesmi sosem bántotta… Ám akkor is, a család lesz furcsa történet.*

- Hjaaj…
*Sóhajt fel, miközben ezen rágódik. Abba kellene már hagynia, ám akkor sem bírja. Nem megy. Muszáj még egy kicsit, még egy kicsit erre gondolni, hogy még jobban elbizonytalanodjék. Mert ezzel mindig is így volt…
Lizzie közelebb bújik hozzá, ami nagyon jól esik. Most már alig pár centi választja el őket, a lány fejét és a férfi mellkasát meg semmi. *
- Tudod…
*Kezdi bizonytalanul.*
- Azon gondolkoztam, hogy vajon a többiek mit szólnak majd ehhez.
*Szemei a plafonra merednek, céltalanul nézve a zöld falat.*
- Például a szüleink…
*Folytatja.*
- Ha megtudják, hogyan is találkoztunk… szerinted nem fognak majd megvetően nézni ránk?

*Nyel egy nagyot. Nem szívesen beszél erről a témáról, de muszáj, mer idegesíti a tudat.*
- Úgy értem… mi lesz, ha nem fogadnak el engem?
*Hangjában tisztán felismerhető az aggodalom, ami nem is hiábavaló.*
- Meg ott vannak a testvéreid. Mindkettőt tanítom, hogy fognak ezentúl a szemembe nézni, ha megtudják? Akár most, akár később?
*Belegondol, amint Zoey dühödten a szemébe néz, majd kirohan a terméből. Eszébe jut, amint Damien dühöngeni kezd…*
- Úgy zavar, hogy ilyenen kell törnük a fejünket, amikor csak egymásnak vagyunk…
*Azzal nyom egy csókot a lány fejére. Illatos haja, kábítóan hat… Logan-nek olyan érzése támad, mintha szemhéjai több mázsásan lennének. Aztán a férfit elnyomja ismét az álom…*

*Hát eljött ez a nap is. Az iskola legnehezebb korosztályának taníthat első napján. Nem, félre ne értse valaki, nem nyavalyog. Neki ez is megfelel, lévén később így is, úgy is összefutott volna velük a termében. És egy erős kezdésnek ez a tökéletes. Bemutatkozik a diákoknak, és ha tetszik nekik az óra, akkor bizonyára minden évfolyam élvezheti. Már akinek szabadott felvenni. Hát, Logan igazság szerint a hatodikkal kezdett volna, ám nem ő választja ki. Dumbledore elé tolta a tantervet, majd elmagyarázta mikor hol kell lennie.

Számmisztika. Az emberek nagy többsége nem hisz benne, hogy a sorsot ki lehet számolni a születési dátumokból, avagy a névből ki lehet számítani az ember jellemét. Ám akik még is hisznek az ilyenben, azoknak a legtöbbsége pedig bonyolultnak tartja. Ezért van az, hogy nem a legnépszerűbb tantárgy az iskolában.
Az igazság az, hogy Logan nem így gondolja. Neki mindig is az első volt. Vector professzor óriási nagy koponyának tartotta Logan-t, ám a fiú sosem volt stréber. Ez volt az egyetlen olyan tantárgy, amelyben gondolkozni kellett… Mármint azok közül, akiket ő szeretett.

Tanár… Ez a szó egy olyan nemes rangot takar, amit nem kaphat meg akárki. Az az ember, aki a tanítás nemes szakmáját választja, az nem csak az iskolára esküd fel, hanem arra is, hogy egyengeti diákjai sorsát. Tanárnak nem könnyű lenni. Ez egy olyan szakma, ahol szeretni kell a gyerekeket, képesnek kell lenni megérteni őket, és… segíteni, ha van valami gondjuk. De ez csak órán kívül van. Tanórán belül nem ugyanez a helyzet… Ott is segíteni kell, ám ott már többen vannak a diákok. Egyszerre kell mindre figyelni, egyszerre kell segíteni harminc embernek, és… közben meg kell értetni velük az tananyagot.

Még a szobájában van. A tábla mellől nyílik a szűkös kis szobácska, mely egyébként egész otthonos, csupán egy helytágító varázs kell mellé. Csak pár napja él benne, ám mára már megszokta… Szóval, ott van a szobában, és még készülődik.*
~ Tankönyvük van… Más mára nem kell… Helyes. ~
*Órájára pillant. *
~ Még öt perc… ~
*Sötétkék ing van rajta, melynek nagy részét eltakarja a fekete zakója. Nadrágja szintén fekete, tökéletesen passzol a zakóhoz. Csak az ing különbözteti meg Pitontól, meg a talár hiánya. Ugyan is a cipője is fekete… A pálcája a zakója belső zsebébe van elrejtve, bár… nem hiszi, hogy sokat kellene használni a világosbarna fapálcát.*
~ Óra indul… ~

*Kilép a szobájából, majd maga után csukja annak ajtaját. A teremben már eléggé sokan vannak (NJK), viszont van még pár hely, amit nem foglalt el egy diák sem. Pálcáját elővonja, majd a terem végében hatalmas ajtóra bök, ami erre a mozdulatra becsukódik.
A gyerekek egy hatalmas, kör alakú asztalnál foglalnak helyet. Afféle kerek asztal lovagjai design. A tanár is helyet foglal az asztalnál, ám az ő számára egy nagyobb, kényelmesebb széket tartanak számon. Leül, majd a kezében lévő papírokat az asztalra helyezi.*
- Hát akkor, én lennék az új számmisztika tanárotok. Nem hinném, hogy sokat hallhattatok rólam, elvégre nem vagyok ismert tanár, hacsak nem tanultatok abban a mugli iskolában, ahol én tanítottam.
*Összecsapja a tenyerét, majd lapoz egyet a papírok között.*
- Sajnálattal látom, hogy vannak hiányzóink is.
*Rövid szünet.*
- Ha őket nem érdekli a számmisztika én azt megértem, ám nekem az a dolgom, hogy megszerettessem velük. Kezdetnek elég lesz pár pont levonás, hogy idecsalogassam őket, utána pedig majd meglátják, hogy a számmisztika egy csodálatos dolog.

*Körülnéz a gyerekek között, és amint látja a megdöbbent arcokat, küld feléjük egy bíztató mosolyt. Ez így eléggé kemény hatást kelhetett, ám ez majd oldódik. Tényleg nem szereti, hogy ha semmibe veszik ezt a tantárgyat. Ez egy remek tantárgy, és nagyon egyszerű is, csak meg kell érteni.*
- Nos, Mr. Mirol!
*Megvárja, míg feláll a helyéről az illető*
- Hol tartanak most a könyvben? Vették már a névszámokat?
*Eközben kinyitja a saját, új kötetes könyvét, majd a tartalomjegyzékhez lapozik. Ha nem vették még ezt az érdekes anyagot, akkor rögvest ott nyitja ki (177. oldal). *

//Következő időpont: augusztus 6. Addig írjon mindenki, még a hiányzók is, ha nem érkeztek meg. //

[lizzie Cleve  ]

- Óhh, hála istennek.
*Válaszol a gitáros kérdésre. Aztán már tényleg eldobja magát, és olyan kényelmesen fekszik el, hogy kérdéses, megmozdul e még valaha. Bár ez gyorsan be is következik… Mármint a megmozdulás.
És amikor Lizzie felnevet, tesz róla, hogy a nevetés örökké tartson. Akár csak, amikor csiklandozó átkot küld az ellenfélre. És sikerült, Lizzie csikis… de még mennyire. Logan pedig arcátlanul kihasználja ezt az isten adta lehetőséget, és nem hagyja abba, míg meg nem érzi a célszalagot mellkasán.*
- Megmondtam, hogy nem tanácsos próbálkozni… Héjj!

*Visszakapta a kölcsönt. Na szép… Hát, sajnos neki sincsen szerencséje. Ő is csiklandós… Nem tartozik sem a balkezes, sem pedig a nem csiklandós ritka csoportjaiba. Így hát most ő nevet fel… Nézzük a jó oldalát, legalább a terv bejött… Mármint az, hogy ne szakadjon félbe csak úgy a nevetés. Így nem követi a jó kedvet a kínos csend, melyben senki sem tudja mit is kell tennie. Nem, most mindketten nevetnek…*
- Oké, tűzszünet!
*Fújja ki magát, miközben kezeit a hasára illeszti. Jól elfáradt… Ám annyira azért még nem, hogy ne legyen második kör. Így hát neki is ugrik másodszorra.*
- Sajnálom, átvertelek.

*Azzal már csiklandozza tovább. Egy másodpercre elgondolkozott, hogy bevesse e az éjjeli szekrényen lévő varázspálcát, és azzal csiklandozza a kiscsillagot. Aztán elvetette az ötletet, mert az eléggé gerinctelenség lenne, és azzal elrontaná a játék örömét… *
- Mondd csak… látszik a szemeimen, ha hazudok? Csak, hogy nem villognak e, vagy az arcom nem vörösödik, vagy az orrom? Jó tudni, bármikor hasznomra válhat.
*Nevet, és innen tudhatja a lány, hogy csak viccel. Ekkor már odahúzta magához a lányt, már ha Lizzie engedi. Erőszakkal nem cselekszik…
Átöleli, majd egyik kezével, még a takarót is ráhúzza*
- Szeretlek.
*Súgja a lány fülébe.

Ám igazság szerint fejében még mindig az jár, hogy vajon, hogy fogadja a nagyérdemű ezt a hírt. Mert annyi szent, hogy nem néznek majd rá mind kedvesen. És ami most legjobban zavarja, hogy Lizzie szülei mit fognak szólni, hogy Zoey mit mond majd. Nem akarja, hogy miatta vesszen össze a Cleve család. Mi lesz, ha nem szeretik majd? Akkor nem is mehet oda? Nem látogathatja meg Lizzie-t?
Akarata ellenére is kiütköznek arcára az érzelmei. Szomorú lett, bármennyire is kellemes az érzés, hogy itt van mellette Liz. És ezt sóhajokkal nyomatékosítja… Ám, ha mázlija van, akkor talán Lizzie nem veszi észre.*

[Tanári értekezlet Miss 20éventével]

- Óhh, Dumbledore mindig is ilyen volt. Kár, hogy nem ő vette át a Minisztérium irányítását. Sokkal jobb embernek tartom, mint a mostani minisztert. Bár, így legalább itt lehet az iskolában. Mármint… Az iskolában is remek helye van. Nem is tudnék fontosabb feladatot, mint a kis varázslók és boszorkányok tanítása.
*Mondja nagy komolyan. Dumbledore remek ember… Mindig is tudta mi a dolga. A másik pedig az, hogy bármi történt is, ő szerény maradt. Mindig is szerette a gyerekeket, és enyhe humorának köszönhetően még a stílusa is remek. Ő eddig a legjobb igazgatója az iskolának.*
- Hát, ebben az évben majdnem teljesen kicserélődtek a tanárok. Bár, lehet nem is ártott a vérfrissítés.

*A vicc az egészben, hogy Logan is békafóbiás. Bár a Legendás Lények és Gondozásuk sosem jelentett számára problémát. Megküzdött ugyan, de túlélte. És nem is voltak olyan sokszor undorító fenevadak. Legtöbb esetben érdekes, veszélyes lényes voltak, nem pedig békák vagy kígyók. Bár, a kígyóktól nem fél…*
- Óhh, hát én még nem nagyon beszéltem a tanárokkal, így ők nem kértek még ilyesmire… csak most, te.
*Váratlanul éri, mikor a kezébe nyomja a dolgozatokat, meg a pennát. Hát ja, nehézkesen fog menni, ha javítani szeretne.*
- Hát, erre mind Troll-t adnék…
*Mondja nagy komolyan, majd megkeresi a szemkontaktust Cielo-val, majd ha meg van, folytatja, immáron vigyorogva.*
- Mert hát, nem hinném, hogy a számmisztikáról is írnának benne.
*Eközben mind nevet.*

- Óhh, nocsak-nocsak. Miért nem látja el a pergament olyan bűbájjal, ami meggátolja a puskázást? Egészen hasznos kis bűbájokat fejlesztettek ki. Többet is.
*Arca ismét komolyra vált. Eközben már a dolgozatot olvassa, ami… nos eléggé különös, hiszen két feladat van rajta, melyhez ugyanazt írták. El is mosolyodik ezen… Hát, igaza van a tanárnőnek. Nem kedvelik ezt a tantárgyat.
És ekkor csöngő szó hallatszik a kastély falai közül. Váratlanul érte, ezért beleremegett, de azért annyira nem ijedt meg tőle, hogy el is ejtse a pergament.*
-. Óhh, kezdődik a következő óra. Nekem pedig órát kell tartanom… Bocsáss meg!
*Azzal visszaadja neki a dolgozatot és a pennát, ő maga pedig felpattan. Egy mosoly kíséretében még el is búcsúzik*
- Hát akkor, további jó dolgozatjavítást!
*Azzal eltűnik a kastélyban.*