 Üzenetek megtekintése
|
|
Oldalak: [1]
|
|
2
|
Karakterek / Allyway könyvtár / Re: Bathgate, Mill Road 2/F
|
Dátum: 2012. 05. 19. - 19:33:12
|
|
~ Beckett. Egy aranyvérű, egy ősi család tagja egy mugli házban. A sors erőteljesen ironikus. ~ gondolta a lány bemutatkozásánál. Nagyon jól ismerte az aranyvérűek családfáját, hiszen sokszor szüksége volt rájuk a tanulmányaihoz. És persze nem csak a cenzúrázott, hanem az eredeti, igaz kivonatokra.
- Ön könyvkereskedő? - kérdezte kíváncsian. Ez persze nem a könyvekből tudta, a köreik jól ismerik egymást. Két éve tervezte, hogy meglátogatja, de elfelejtődött, meg persze a háború. Pedig nagyon szüksége lenne pár könyvre, amit állítólag már csak nála lehet beszerezni. Azt viszont fel sem tudta fogni, hogy lehetett belőle halálfaló, szerinte a művelt, olvasott és okos ember nem lehet tagja egy ilyen szektának.
Megvillant a szeme, mikor a halálfaló magyarázkodni kezdett. Merőben szokatlan, mégis teljességgel hihető. Ha rossz szándékkal jött volna, nem beszélne félre. Mégsem múlt el azonnal minden gyanakvása. Lehet, hogy csak az értékes könyveinek a lelőhelyét akarja megtudni, és utána végezni vele. Lehet, hogy elsősorban üzletember, és csak utána gyilkos.
Mégis reménykedni kezdett benne, hogy nem ez a napja lesz az utolsó. Pár pillanatig csendben emésztette Miss Beckett magyarázatát, gondolkodott mit is tehetne. A bizalom második kisebb hulláma akkor érte el, mikor a lány lerakta a pálcáját az övé mellé. Még egy szokatlan lépés, így nem is vitázott a lány kérésével:
- Kérem, foglaljon helyet – intett a kis dohányzóasztalra és a két karosszékre, ami az iroda másik oldalán terpeszkedett. Mindig itt tárgyalt üzletfeleivel, és itt beszélgetett kollégáival.
Mikor a lány helyet foglalt, ő is letelepedett vele szemben, és a kezét az ölébe ejtette. Egy ideig tovább tanulmányozta a halálfaló arcát, majd ráérősen elindította a beszélgetést. Meg kell válogatnia a szavait, hisz abból a mondatból, hogy: „nem kívánok pusztulást hozni…” könnyedén eltűnhetne a nem, ha rosszul beszél.
- Tehát a gyűjteményem érdekli – kezdett bele, és felragyogott az arcán egy büszke mosoly – Igaza van, hatvan értékes könyvem van, de nem tudom Önt milyen témájúak érdeklik. Fekete mágiát itt nem talál, ha nem számítjuk ide a „Nagy-Britannia varázslócsaládjai” két kiadását, egy hagyományos, és egy jóval kevésbé hagyományosat, ami a kitagadott, eltitkolt, megváltoztatott embereket is tartalmazza. Ezt varázslat jegyzi, melyet szinte lehetetlen becsapni. Nagyon érdekes dolgokra lehet bukkanni benne. –
Szünetet tartott, hisz ez biztosan nem érdekli a hölgyet.
- Tehát főleg mágiatörténeti témájú könyveim vannak, és nem szívesen adom el őket, pénzre nincs szükségem – szünet – viszont nekem is szükségem lenne pár új könyvre, tehát cserére kerülhet sor – várakozóan nézett az üzletasszonyra, és jobban belesüppedt a fotelbe, jelezve, hogy átadja a terepet.
|
|
|
|
|
3
|
Karakterek / Allyway könyvtár / Re: Bathgate, Mill Road 2/F
|
Dátum: 2012. 05. 14. - 08:24:06
|
|
A riasztó pár pillanattal azelőtt szólalt meg, hogy a jövevény megtalálta volna a házat, és a professzor akkor már tudta, hogy késő. Most tudták, hol keressék, nem volt idő menekülni. Így ülve maradt a kedvenc karosszékében, és leírta az utolsó mondatokat az utolsó tanulmányában, amit a tudós-társadalom már nem fog elolvasni.
Ráért, hatvanegy éves fejjel már nem rohant sehova, a halálba sem. Nem volt érdemes. Visszatette a pennát a tartóba, lecsattintotta a tintatartó fedelét. Mielőtt a pálcáját az asztalra tette volna, egy intéssel lezárta az értékes könyveket, iratokat védő rekeszt, az ne vesszen kárba, tanulatlan halálfalók könyvtárába ne kerüljön, vagy ne égessék el, mint holmi rendszer ellenes röpiratokat. Többet dolgozott rajtuk.
Miért nem engedte el Susant arra a konferenciára? Most itt alszik a szomszédban, ahelyett, hogy biztonságos távolban lenne egy hotelben. Talán nem fognak sokat foglalkozni vele, nekik csak egy mugli. Legalább Dona biztonságban van.
Összetámasztotta az ujjait, és a szemét az ajtóra függesztette. Hallotta a zár kattanását, a puha lépteket az előszobában. Már várta, hogy berontsanak a marcona álarcosok, ehelyett egy fiatal lány érkezett, csendesen, mint az árnyék.
Allyway professzor nem volt önhitt ember, tudta, hogy még ez ellen a fiatal lány ellen sem lenne esélye. Nem véletlenül nem az első sorban harcolt, hanem meghúzódott, ő a tudomány embere volt. Megfigyelő. Halálfalónak pedig nem a számmisztikusokat, hanem inkább a harci mágusokat veszik fel.
Nyugodtan felállt, összegombolta a házikabátjának legfelső gombját, és enyhén meghajtotta magát. Méltóság a végsőkig. Legalább Susan megmenekülhetne. Vagy legalább ne ébresszék fel.
- Jó reggelt, Miss… - kérdőn nézett a jövevényre. Az, hogy nem rögtön egy átokkal indított, érdekes volt, de Leonard nem reménykedett. Ha halálfaló, és ki lenne más, csak egy feladata lehet.
- Minek köszönhetem a látogatást ilyen korai órán? – kérdezte csendes, csevegő hangon, pár pillanatig eljátszva a gondolattal, hogy hellyel is kínálja a halálfalót. De nem, nem alkalmas az alkalom.
A lány kezére tévedt a szeme. Nem kezdő, a pálcája nem remeg. Összefogta a kezeit a háta mögött, és szinte kíváncsian tanulmányozta a jövevény arcát. Az utolsó embert, akit módjában áll tanulmányozni.
|
|
|
|
|