Arianna


A fiút megnyugtatja a lány ölelése. Régen voltak már egymás közelében. Csak ezek az éjjeli villámtalálkozók teszik lehetővé, hogy a szökevények érintkezhessenek a "külvilággal" és a kinti pokol lakóival. De persze ez mégsem ugyanaz, mint mondjuk beülni egy cukrászdába az Abszol úton és 2 fagyi között elcseverészni az élet ügyes bajos dolgairól, amik a mostani állapotokhoz képest iszonyatosan lényegtelenek. Mára már egy másik ember érintése is amolyan luxus, hiszen minden mögött összeesküvést és tervek szövögetését látják. Az természetesen más kérdés, hogy jelen pillanatban tényleg erről van szó. Hiszen ezt nem tűrhetik és nem tűrhették tovább. Valamit valamiért. Ha most pár hónapig nem látják a szeretteiket és azokat akik kedvesek számukra, de sikerrel járnak és megdöntik a halálfaló uralmat, akkor ez a pár hónap később csupán vészterhes heteknek fog tűnni. Vészterhes hetek egy sokkal jobb élet, és sokkal szebb jövő oltárán. Még ha el is buknak, ők legalább megpróbálták, legalább adtak egy kis reményt, a hatalom szavára monoton menetelő szürke tömegnek, akik akaratukon kívül estek bele ebbe a rabságba.
- Jól esik, hogy gondolsz rám és aggódsz értem - küld egy őszinte mosolyt Arianna felé majd folytatja - de neked is tényleg vigyáznod kell. Komolyan! - fejezi be kissé vészjóslóan a beszédet, de nem tud mást tenni. Minden lépést figyelnek, ha az ember vajat kér a másiktól a reggeli piritósára akkor máris kikiáltják egy lehetséges lázadás felbujtójának és kitervelőjének. Vajon a paranoia a halálfaló veleszületett adottsága?
Így ennek megelőzésére inkább egy kicsit tárgyilagosabbnak kell maradni ha az ember nagyobb társaságban van. Az oroszlánbarlangban persze már más a helyzet, de azért ott is óvatosan kell bánni a szavakkal és a tettekkel egyaránt. A Roxfortban tényleg még a falnak is füle van.
- Ezek a "rejtélyes" eltűnések... Te is tudod, hogy nem véletlenek. Előre kitervelt elrablás vagy akár gyilkosság is lehet. Ha teheted ne járkálj egyedül, de nem is falkában. Akkor majd betudják valami zendülésnek és ugyanaz lesz a vége. Igyekszem figyelni rád, de nappal nemigen van mozgásterem.. tedd meg, hogy vigyázol magadra. Tedd meg értem, hogy nem kerülsz bajba - fejezi be monológját, majd ismét magához húzza a lányt és most hosszabb ideig öleli meg. Nem tudhatja meddig él, hogy melyik az utolsó pillanat, ezért minden lehetőséget meg kell ragadni és ki kell élvezni. - A kisebbeken nem lehet segíteni sajnos. Ők csak akkor lennének jól ha ennek az egésznek végre véget vetnénk. Vígasztaljátok őket és öntsetek beléjük lelket. Igyekszem még kicsit több információt megtudni édesapádról. Ha a lány időközben nem távolodott el Adamtől akkor még egy kis ideig összeölelkezve maradnak.Nagyokat szippant be a lány hajának illatából, hiszen ki tudja mikor lesz legközelebb. Menta és citrom illat. Isteni.
Őrültség amit csinálnak, de nincs mit tenni. Egy idő után az ember számára a kezdeti veszélyek már nem is tűnnek akkorának. A kis kockázat már nem is kockázat. Egy őrült világban, egy kissé őrültnek kell lenni ahhoz, hogy az ember túlélje. Legalább egy darabig. Mi elég őrültek és fiatalok vagyunk ehhez. Egyesek szerint bolond gyerekek, de ők nem látják át, nem érzik át ezt. Csupán őrültek és fiatalok...

Arianna

Éjjel van. Nem újdonság, hogy a hetedéves griffendéles a folyosókat járja ilyenkor. Ez megszokott tőle, hiszen évről évre megteszi ezt. Csupán ebben a tanévben annyi a különbség, hogy már az élete a tét, nem csak az, hogy ne vonjanak le pontokat a házától az éjjeli csavargás miatt. Hát igen... egy kicsit nagy a differencia. Ahogy sokan mondanák: más ma a Roxfort. Más mentalítás, más szabályok, az emberi lét teljes megszüntetése, folyamatos ellenőrzés, halálfalók a tanári karban, megfélemlítések, vallatások. Más szóval a Roxfort mára már inkább hasonlít egy börtönre, mint egy iskolára. Éppen ezért Adam és jó pár társa úgy döntöttek, hogy ebből elég. A kezdetleges éjjeli graffitis és transzparenses akciók, amikkel a tanárként itt tevékenykedő Tudjukki csatlósait idegesítették már elhaltak. Kevésnek bizonyultak és idővel kezdtek rájönni, hogy kiket kell elkapniuk vagy éppen kiket kell megfenyegetniük vagy elrabolniuk, hogy a lázadozás és a felbújtás megszűnjön. Ám voltak páran akiket nem lehetett megtörni. Ellenálltak és ellenállnak akár a tengerparti sziklák a nekicsapódó hullámoknak.
A szökevények bevették magukat a Szükség Szobájába és innen igyekeznek hírt, híreket kapni a külvilágról, Harryékről vagy éppen csak arról, hogy az iskolában mi folyik. Hiszen lázadóként elsőszámú közellenségekké váltak a tanári kar és néhány diák szemében. Így csak éjjel mozoghatnak. Akkor is csak olyan eldugott helyekre mehetnek ahová mások nem szívesen járnak, vagy esetleg nem is tudnak annak létezéséről. Így hát ő is elindul. Beleveti magát a gyilkos és reménytelen éjjeli sötétségbe. Bár a szemei és érzékei szinte már teljesen hozzászoktak az éjjeli sötétséghez, azért még különösen óvatosnak és fürgének kell lennie, ha túl akarja élni ezt a "kiruccanást". Az út célja a nyugati szárny, azon belül is az oroszlánbarlang, aminek létezéséről a griffendéleseken kívül sok ember még csak nem is tud.
Adam egy rövidke, ám Arianna számára remélhetőleg teljesen érthető versikét írt, amiben tudatja vele a találka helyét és idejét. A fiúnak információkra van szüksége és Arianna számára is van újságolnivalója. Így szeretne minél hamarabb odaérni. Igyekszik a lehető leggyorsabban ám mégis nesztelenül haladni a folyosó komor sötétjében. Fekete talárban, a kezében pálcával a fal mellett halad, mikor is egy apró neszt hall. Kővé dermedve simul a falhoz és lélegzetvisszafojtva markolja pálcáját. Érzi ahogy ereiben csak úgy száguld a vér, melege van, az adrenalin dolgozik a testében, minden porcikája izzik és minden idegszálával koncentrál. Azonban nem járt erre sem ember, sem állat,csupán az egyik lovagi páncélnak támadt kedve megmozdulni, így ha lassabban is, de folytatja útját a fiú. Mígnem odaér a portréhoz ami mögött az átjáró található. Kettőt tapsol majd csettint és habozás nélkül átvág a kandallóban égő tűzön. Nem először jár itt, így már az a kezdeti kis aggodalom sincs meg benne, hogy esetleg elveszti ruháit. A helyiségen belül beáll egy két fal által közrezárt pont egy embernyi kis résbe. Hajdan egy lovagi páncél állt ott, ám mára már csak a talpazata maradt meg, így pont alkalmas arra, hogy elrejtőzzön az ember a sötétben.
Konkrét időpontot nem írt a versbe, csak éjfélre célzott, így a lány hamarosan befuthat. Pár perc néma várakozás után hangokat hall, majd belép Arianna a helyiségbe és kis nézelődés után kimondja a fiú nevét. Mire Adam gyorsan és hangtalanul előrelép és jobb kezét a lány szájára tapasztja.
- Ssssss....  örülök, hogy eljöttél - mondja szinte suttogva, de örömmel teli hanggal. Majd az üdvözlés után megöleli a lányt. Hetekkel ezelőtt látta, de ugyanolyan gyönyörű, mint volt, a megpróbáltatások ellenére is.
- Hírt hoztam... tegnap éjjel pár halálfaló Tintagelben járt. Két sárvérű varázslót elfogtak, de nálatok nem jártak. Viszont éddesanyádnak valahogy üzenni kéne, hogy legyen óvatos. Édespádat 2-3 napig bent tartották a minisztériumban, de nem esett bántódása. Úgy tudjuk, hogy egy esetleges lázadás tervezéséről kérdezősködtek nála, lehet, hogy itt az iskolában téged is megkörnyékeznek majd. Légy óvatos! - mondja gyorsan, de talán még nem hadarva. Hozzá kellett szoknia a lényegretörő és céltudatos beszédhez. Másképp nem megy.
- Te, hogy vagy? Van valami fejlemény? Új szabályok? Nincs sok időnk.. mesélj kérlek!

  Nem indult jól a napja. Az éjjel alig aludt, reggel pedig Seont sem találta az oroszlánbarlangban. Pedig Adam számára a lány jelentette és garantálta a jó napokat, hiszen ha vele kezdődött a nap, akkor a folytatás sem lehetett olyan rossz. De most még ez sincs. Az összzeesküvés elméletek gyártói kapva kapnának ilyen napokért, hisz számtalan tézis lenne felállítható. De ez van.. ha már az égiek így kezdésképp kiszúrtak a fiúval, legalább a folytatást élje túl tisztességesen. Ezt azonban nem könnyíti meg az a tudat, hogy most épp az aktuális repüléstan órájának helyszíne, a kviddicspálya felé tart. A hálótermükben már magára erőltette a kviddicstalárt. Legalább úgy tessék lássék szándékkal, hogy ő azért megpróbálta kicsípni magát.
  A lépcsőket eluntam és álmosan rótta, a folyosókról nem is beszélve, de azért a nagyteremig valahogy csak eljutott. Még volt bő 20-25 perce, hogy odaérjen a pályára, így hát reggeli gyanánt elfogyasztott némi pirítóst és nagyokat kortyolgatott forró teájából. Egy kicsit mintha felébredt volna, ami nem is baj, hiszen nem kéne lezúgni a seprűről. Mindazonáltal már az evésben sem látott sok örömöt, így nekivágott a fennmaradó métereknek és szép ráérősen elsétált a birtokon, egészen a kviddicspályáig. Ahogy egyre közelebb ér megpillantja a már ott lévő évfolyam és diáktársait, valamint a profot is.
Nem szaporázza lépteit, hiszen nem fog elkésni, és amíg nem késik el addig az sem érdekli, hogy hányadikként ér oda. Így hát egyelőre utolsóként lép társaihoz és köszönti őket.
- Jó reggelt - majd az inkább csak illedelmes semmint lelkesedő üdvözlése után az eget fürkészi egy kis ideig. Az elmúlt napokhoz képest tiszta az égbolt.. szerencsére. Az hiányozna még ha félhomályban, ködben kéne repkedniük. Semmi kedve hozzá...
  Sok ideje nem volt gyönyörködni a látványban hiszen a prof belekezdett a mondandójába. Először az ötöd- és hatodévesek kapták meg a feladatukat. Adam némán állt és karjait a háta mögé helyezte, tekintetét pedig a földre szegezte. Nem igazán figyelt arra amit az alatta járóknak mondott Vulkanov. Majd mikor a végzősökre került a sor már felpillantott és közelebb lépett a tanárhoz. Valamiért ezt a mai napot pont nem a versengésnek szentelné a fiú. Semmi kedve küzdeni, a cikeszért meg pláne. Az ő testi adottságai nem éppen alkalmasak arra, hogy fogó játszon. Nem mintha nem lenne fürge és ügyes, de közte és a fogók között van egy lépcsőfok. Sokkal inkább való terelőnek vagy hajtónak, de ez már mellékes. A mai napon nem ez a feladat. Így hát egy kis kedvet magára erőltetve, az ötös számmal a feje felett lő ki az ég felé seprűjével majd megteszi a kötelezően előírt köröket és látva, hogy már elkapták a cikeszt nem viszi túlzásba a repkedést, szépen leszáll a többiek mellé majd várja a fejleményeket.

Seon


- Igen, igazad van - jegyzi meg nevetve, majd kisvártatva folytatja a mondatot - egy kissé gúnyosak vagyunk, nem? Szavai után lassan mozog. Legalábbis lassabban, mintha csak egyedül lenne. Egyrészt mert Seosaphine egy kissé lassan, majd másodpercekkel később gyorsan reagál, ezrét Adam próbál valami "középtempót" találni, ami mindkettejüknek megfelel. Ilyen volt például az is, hogy miután a fiú megfordult és elindult a híd kijárata felé akkor Seon csak pár pillanattal később kapott észbe és csatlakozott hozzá, majd együtt felvették a tempót. Majd néhány lépés után újra megszólal az angyali teremtés.
- Igen a klubhelyiségbe tartok... két lyukasórám lesz, szóval élvezem majd a pihenést. De ha gondolod és ahogy elnézem ezt a könyvkupacot - mondja miközben a kezében roskadozó tudmányos írásra néz - elkél egy segítőtárs, és ha már a hajat tépnéd a tanulástól és az idegességtől akkor nyugtatóként is funkcionálok - zárja le a gondolatát egy mosollyal, amit a lány felé küld. Majd Adam egy kis ideig hallgat. Hagyja, hogy Seosaphine megeméssze a hallottakat és eldöntse, hogy igényli-e a fiú társaságát és segítségét vagy sem. Mindeközben Adam szenvtelenül legeleteti a szemét a lány arcán és haján, majd ismételten megszólal.
- Nos, elfogadja a hölgy az ajánlatot? - kérdi megintcsak nevetve.

//Bocsánat, ez most cseppet fantáziátlanra sikeredett. Majd igyekszem //

Seon


A lány egy pár másodperc erejéig, mintha jéggé fagyott volna és még ezt megcsavarva annyival, hogy most még csak nem is nézett Adamre, pedig amíg a lány felé tartott a könyvvel addig Seosaphine szinte le sem vette róla a szemét. De ezzel most különösebben nem foglalkozott, csak picit meglepte. Nem hinné, hogy a lány nem szimpatizálna vele, hiszen szinte csak látásból és egy nagyon kicsit hallásból ismerik egymást. Nem mellesleg, ha ellenszenvesnek találná akkor nem ilyen óvatosan venné ki a könyvet Adam kezéből, mintha üvegből lenne, hanem kirántaná az ujjai közül és se szó, se beszéd elviharzana.
Miután Seon "megkaparintotta" a könyvet, gyorsan a kupac tetejére dobta, majd felállt az árként zúduló emberek sokaságában, így ketten egy kis szigetet alkotva álltak ott a híd közepén.
 - Nagyon szívesen - mondja egy barátságos mosoly kíséretében, majd folytatja tovább - ahogy látom, ha a beosztási ceremónián csak a segítőkészség és az udvariasság alapján döntenének, akkor elég kevés lenne a Griffendéles - fejezi be mondatát enyhe nevetéssel, miközben fejével a mellettük szenvtelenül elhaladó kis oroszláncímeres csoport felé bök.
Seosaphine kissé furcsán fest így a könyvek erdejében, főként azért, mert nem az a kifejezetten magas nő. Majd a kis közjáték után, a fiú úgy dönt, hogy segít Seonnak. Hogy hagyhatná, hogy szegény lány ekkora könyvkupaccal egyedül próbáljon meg eljutni a célhelyre. - Tudod az a helyzet, hogy nem hagyhatom, hogy egyedül próbáld meg átvágni magad ezen az embererdőn, szóval igazából csak azt választhatod, hogy elfogadod a segítségem és élvezed, hogy nem szakad le a karod... Rendben? - kérdi, sőt inkább kijelenti egy kissebb kaján mosoly kíséretében. Szóval a lánnyal szembe fordul, majd a könyvtorony alá csúsztatja a kezeit és ha a lány igennel válaszol a feltett "kérdésre" akkor azonnal kiveszi a kezéből a súlyos kupacot és utat vág neki a hídon.


//Ami neked rövid, az nekem már hosszú. //

Seon


A hídfőnél vált el Marneyéktól. Most valahogy semmi kedve nincs elbaktatni az iskola területének másik felére, csak azért, hogy megnézzen egy-két bénázó elsőst az első repülés óráján. Látott már eleget és különben is.... valahol el kell kezdeni. Szóval némi gondolkodás után úgy döntött, hogy csak bóklászik valamerre... esetleg felmegy a klubhelyiségbe, hiszen most két lyukas órája lesz, így igencsak ráér. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal vág bele a híd sűrű közzegébe, magába az embertömegbe. Az "árral" szemben halad amennyire tud. Na nem mintha gondot okozna számára az, hogy bárkit arrébb tegyen, de először is ez most nem célja, másodszor pedig sehovás sem siet. Így hát egy hirtelen ötlettől vezérelve egyszercsak megtorpan, nagyjából a híd közepe táján.
Ha már úgysem siet sehová, akkor megáll egy kicsit a híd korlátja mellett, nagyjából 20-30 centire a mellette hömpölygő emberáradattól. Majd hátat fordítva a zsibongó tömegnek egy kicsit izmait elernyesztve rákönyököl a korlátra és fejét az öklén pihenteti. A tájat fürkészve eszébe jut, a repülés óra, és az is, hogy a Kviddics évszázadai című könyve az egyik negyedéves Hugrabugosnál van.  hónapja adta kölcsön neki, csak kiolvasta már. De mindegy is, majd visszakéri tőle, hiszen ő maga is vagy ötvenszer elolvasta már.
A további gondolatokat azonban elhessegeti egy hang... egy női hang. Méghozzá, ha nem csal az emlékezete, akkor egy hatodéves, szintén oroszláncímeresé. A klubhelyiségben már annyiszor hallotta ezt a hangot. Seo... Seosaphine Baradwys a hang gazdája. Mikor épp meghallja a segítségkérő "Valaki vegye már fel légyszi" mondatot, akkor valami a lábának ütődik. Egy könyv, ami épp Adam farmerjának színét igyekszik felvenni. Ám mielőtt megtehetné a fiú megfordul és lehajol érte, majd elindul a hang irányába, a könyv gazdája felé. Pár lépés után meglátja a földön térdelő lányt és habozás nélkül leguggol mellé majd megszólal: - Azthiszem ezt keresed - mondja egy félmosoly kíséretében, majd a lány felé nyújtja a könyvet.

         Alapok

jelszó || "A hideg elfordulás, a közöny a nyílt ellenszenvnél is veszedelmesebb méreg."
így ejtsd a nevemet || Edem Todóriusz Szmóling
nem || férfi
születési hely, idő || London; 1980. június 17.
horoszkóp || ikrek
kor || 17
vér || félvér
                
évfolyam || Hetedév


         A múlt

~Az ajtó nagy robajjal csapódott be a háta mögött, ő pedig nagyot sóhajtva lépett ki a ház udvarára. Arcát és egész testét megcsapta az ezen a nyáron szokatlan meleg. Már hozzászokott a ködös, párás hideghez amit a dementorok közelsége okoz. Talán ma épp máshol "őrjáratoznak" a csuklyás horda tagjai. Ha tehetné most azonnal elindulna a Roxfortba. Otthon sosem érezte magát igazán varázslónak, mert az őket körülvevő rengeteg mugli között, olykor már saját magát is varázsképtelennek érezte. De mindenekelőtt az volt a fontos, hogy a család biztonságban legyen és ne keltsenek feltűnést.
Hirtelen apró nesz ütötte meg Adam fülét... az ajtócsukódás jellegzetes hangjának hallatán nem fordult meg, csak állt ott tovább némán. Mígnem megszólalt az ajtón kilépő személy, Adam édesanyja:
- Adam, tudom, hogy szeretnél visszamenni oda... de értsd meg, nem lehet. Még egy éjszakára, órákra sem - mondta lágy, ám még mindig nagyon finoman érzékelhető akcentussal a hangjában. Ez az óvatos hangnem talán a pillanatokkal ezelőtt félbeszakadt veszekedésnek tudható be. Mindenesetre Adam továbbra sem szólalt meg, így anyja folytatta. - Nem azért jöttünk el apáddal Lengyelországból annak idején, mert egy angliai kiruccanásra vágytunk, hanem mert veszélyben voltunk. Talán ha akkor nem vagyok 2 hónapos terhes.. akkor azt hiszem, maradtunk volna és felvettük volna a harcot azokkal a, azok... - nem fejezte be a mondatot, mert elhalt a hangja. Amikor a Lengyelországban történtek kerültek napirendre, azt az anyja soha sem viselte jól. Mindig felzaklatták a múltbéli dolgok, ezért megnyugtatásképpen már a fiú is megszólalt: - Tudom anya, tudom. Én sem azért akarok visszamenni oda, mert hírnévre vagy dicsfényre vágyom az egykori rokonaink legyőzősével. Csak szeretném, ha egyszer úgy mehetnénk vissza oda együtt, hogy már nem kell mitől tartanunk - mondja a távolba révedve - De ígérem, hogy amíg nem végeztem el a Roxfortot, és nincs vége az itteni háborúnak, addig egy tapodtat sem mozdulok... rendben? - kérdi majd megereszt egy halvány, bíztató mosolyt édesanyja felé. A nő, Adam szavai hallatán mintha éveket fiatalodott volna: a gonterhelt arckifejezés eltűnt, helyét átvette a meleg okozta enyhe pír és átmeneti nyugodtságot sugárzó tekintet.
Adam némán a ház felé biccentett a fejével és egy pillanat múltán vissza is mentek a házba, hogy utolsóként a családfőt is megnyugtassák.~(SZJP) De ne szaladjunk ennyire előre. Íme az életem ezt megelőző eseményei:

A nevem Adam. Adam Todorius Smalling. Egy angol lengyel vagy egy lengyel angol. Ahogy tetszik, bár magamat 90%-ban inkább angolnak mondanám, hiszen még soha sem jártam Lengyelországban és a napvilágot is Londonban láttam meg. Egy borongós nyári nap volt, ám ezt a borongós, komor hangulatú napot a szüleim számára én tettem fényessé a születésemmel. Nekik már igencsak kijárt egy kis boldogság, mert 7 hónappal korábban még rettegésben éltek egy Wyslo nevű lengyel kisvárosban.
Édesanyám félvér. Amivel nem lett volna probléma, ha a nagymamámra nem vet szemet a bálban egy igencsak beitalozott aranyvér mániás, Grindelwald egykori nézeteit valló varázsló. Különböző bűbájok segítségével arra az időre elcsavarta a fejét, amíg megkaphatta majd eldobta, mint egy rongyot. Azonban a gyermek, Adam édesanyja megfogant és meg is született. Végül 20 évvel később, mikor édesanyám már velem volt várandós, megjelent egy férfi a család házánál. A nagymamám rögtön felismerte, de már nem tudott mit tenni, csak menekülésre intette a szüleimet, Wysildát és Razokvilt, miközben ő a testével próbálta útját állni a "nagyapámnak". Aki azért jött vissza, hogy mindegyikőnkkel végezzen egytől-egyig. A nagymamám belehalt a férfi által kreált robanásba, édesanyám is könnyebben megsebesült. De még idejében sikerült hoppanálniuk. Angliában aztán az eredeti Smalska nevet megváltoztatták Smalling-ra és mindketten felvettek egy-egy angol nevet is. De én is megkaptam a lengyel gyökerekre való tekintettel a Todoriust második névnek.
A születésem után alig 1,5 hónappal egy sötét varázsló... Valami Voldemort elvesztette az uralmát a brit térségben és mindenki a szabadságot ünnepelte. A szüleim pedig 1-2 év alatt beilleszkedtek az itteni társadalomba. Szinte anyanyelvi szinten beszélik a nyelvet és sikerült elhelyezkedniük. Édesapám a Minisztériumban kapott állást, míg édesanyám a Reggeli Prófétánál volt szerkesztő. A kezdeti éveket követően sikerült megállapodnunk, egy Londontól 30 km-re fekvő kis városkában, Camberben. Egy közepes, abszolút mugli stílusban épült családi házat építettünk és ebben élünk már évek óta. A közvetlen környékünkön csak egy-két varázsló család élt, így velük igen jó barátságba kerültünk, de emellett a mugli világban is otthonosan mozogtunk, biztos ami biztos. Éppen ezért jártam a mugli-féle óvodába is, és majd 11 éves koromig a mugli iskolába is jártam annak ellenére, hogy már 6-7 éves koromban elárulták a szüleim, hogy a néha kissé fura és megmagyarázhatatlan dolgok amik történnek körülöttem, az nem más, mint a mágia jeleinek megmutatkozása. Így hát rettentő módon vártam, hogy megkapjam a levelet a ROxfortból, amin az áll, hogy felvételt nyertem az iskolába.
Mígnem eljött a várva várt pillanat. A család otthon volt és a szomszéd faluban lakó varázsló család, Ilswerék is épp nálunk vacsoráztak amikor egy bagoly repült be a házba és pottyantott az ölembe egy levelet. A levélben az állt, hogy felvételt nyertem a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzőbe. Nagyon megható pillanat volt, mert rögtön körülvettek és gratuláltak, édesanyám persze csókolgatott ahol ért. Az a nyaram telt el a leglassabban. Már tűkön ülve vártam az Abszol-úti bevásárlást és minden egyéb, Roxforthoz köthető teendőt. Legeslegelsőként a pálcámat szerettem volna beszerezni, így első utunk Mr. Ollivanderhez vezetett. Ahol majdnem 1 órát töltöttünk el mire elértünk ahhoz a pálcához amit mindmáig használok: egy 12 és fél hüvelykes tiszafa pálcához, sárkány szívizom-húrral. Mr. Olliavander intésére, az első években igencsak finoman bántam a pálcával. Azt mondta, majd rájövök, hogy miért.
Amolyan hab a tortán jelleggel bírt szeptember első napja, amikor is kimentünk a King's Crossra és a Roxfort expresszel útnak indultam az iskola felé. A vonatút közben hallottam olyan susogásokat, hogy ott van Harry Potter is, aki annak idején, a születésem után pár héttel "legyőzte" Tudjukkit. Sokan a megkeresésére indultak, én azonban annak ellenére, hogy kíváncsi a természetem, nem futkostam a fiú után. Elég baja lehet enélkül is.
Az első évem igazán jól telt, szinte minden tantárgy jól ment a Bájitaltant kivéve. Nem mondanám, hogy nem volt érzékem hozzá, vagy ügyetlenebb lettem volna, esetleg butább, mint a kortársaim, csakhát Piton professzor ugye... Amilyen idillien indult a roxforti évem, úgy történtek egyre furább dolgok. Például a troll a pincében, vagy az év végi Mógus professzor féle "incidens". Voltak akik már ekkor rebesgették, hogy Tudjukki hamarosan vissza fog térni. A nagy port kavart dolgokat lezárta a hosszú nyári szünet. Majd egy újabb év az iskolában. Amikor azthittem, hogy ennél több izgalom nem érhet, akkor az élet rámcáfolt, hiszen másodikban a kis Ginney Weasley kinyitotta a Titkok Kamráját és elszabadította azt a vlamit, amitől az emberek, de még a szellemek is kövé dermedtek. Végül Harry legyőzta azt a valamit és az addigi áldozatai is mind magukhoz tértek.
A harmadik évem telt a legcsendesebben. Annak ellenére, hogy egy Sirius Black nevű szökött rab a roxforti birtok közelében kószált, nem éreztem magam veszélyben és a tanév végére el is ült ez a Black-féle mizéria. Senkinek nem esett bántódása. A negyedik, ötödik, és hatodik évem azonban igencsak eseménydúsra sikeredett. Elsőként a negyedik évemben, a nyáron, a Világkupán történt halálfaló támadás rázott meg, majd a Trimágus tusán történtek és legfőképp az, hogy a Sötét Nagyúr visszatért. Én teljes mértékig biztos voltam benne. Aztán ötödéves koromban megkaptuk a nyakunkba Umbridge-t. Egy minden hájjal megkent, de kegyetlen szipirtyó. Aki éltette a defenzív mágiát, és a pálca használat még csak meg sem fordult a fejében, így én is beléptem a Harry és barátai által alakított DS-be, azaz Dumbledore Seregébe. Itt tanultam meg igazán varázsolni és párbajozni, bár előtte is gyakorolgattam ahogy tudtam. A 6. évfolyamban történtek voltak életem legsötétebb eseményei. Ollivandert elrabolták, támadást intéztek a Weasleyék otthona ellen és nem utolsó sorban az összecsapás a Mardekárosokkal és a Halálfalókkal a Roxfortban, valamint a legfájóbb.. Dumbledore halála. A legtöbben úgy érezték, hogy az utolsó védőbástyánk és védelmezőnk hagyott itt minket. Most pedig az utolsó, hetedik évemre készülök és úgyérzem, hogy most fog kicsúcsosodni minden, most fog a feje tetejére állni a világ és most fog minden megváltozni.

Háború
A háborúnak köszönhetően én is megérezhettem picit a rettegés ízét. Hogy milyen az amikor az ember a barátaiért és a szeretteiért aggódik éjt nappallá téve. Az évek múlásával megkeményedtem és hozzászoktam a szörnyű hírekhez és eseményekhez. Talán már a véremben van az, hogy elviseljem a harcokat és az ezzel járó feszültséget és szenvedést.


         Jellem

Összetett, ám mégis egyszerű és érthető jellem. Általában mindenkit semlegesen közelít meg, mert így senkivel sem lehet elfogult. Kis idővel úgyis kiderül mindenkiről, hogy mégis milyen. Alapvetően kedves és társaságszerető ember, de olykor szeret magányos farkas módjára, eltűnni az emberek elől egy kis ideig. Természetéből fakadóan nyugodt és higgadt, azonban bizonyos dolgokkal igen hamar ki lehet hozni a béketűrésből. Általában ezeket a dolgokat mindig a helyzet hozza. Saját maga legnagyobb erényének azt tartja, hogy nem pánikol és, hogy mindig képes szeretni. Olykor kissé önfejű, makacs. Van, hogy hosszú percekig tudna monológot mondani, de van hogy egyszerű és tárgyilagos. Bátor, de a legtöbbször megfontol mindent mielőtt cselekedne. A jellemére abszolút a kettősség jellemző.

Erősség || nyugodtság, rámenősség, természetesség, tudás, kitartás
Gyengeség || olykor a távolságtartás, képtelen haragudni, önfejűség

         Apróságok

mindig || kviddics, család, barátok, párbaj, küzdeni valamiért
soha || vérmánia, önteltség, jóslástan, halálfalók, hazug és gyáva emberek
hobbik || Szabad idejében szeret kint lenni. Kis korában megszerette a mugli sportokat, mint pl. a foci, kosárlabda, de imádja a kviddicset is. Ha esetleg nem tud kimozdulni, akkor olvasgat vagy varázslatokat, bűbájokat gyakorol.
merengő || A legjobb az amikor édesapja elvitte élete legelső kviddics meccsére. A legrosszab, az egyértelműen Dumbledore halála.
mumus || A szüleit Halálfalók fogságában látja, ő pedig tehetetlen.
Edevis tükre ||  Magát és a jövőbeli családját látja, ahogy békésen és boldogan élnek.
százfűlé-főzet ||  Közepesen sűrű, narancsszínű és citromos/savanyú ízű.
Amortentia || rózsa és enyhe citrom illat keveredve
titkok || Egyszer az apja tudta nélkül "ellopta" annak seprűjét és éjszka kipróbálta.
azt beszélik, hogy... || Egyszer a DS-gyűlés utén még a Szükség Szobájában maradt gyakorolni, de kissé ideges volt és ekkor jött rá, hogy mire célzott annak idején Ollivander úr, mert egy átok után egyszerűen belefúródott a falba egy Halálfaló "baba", majd felrobbant. De persze ezt az esetet senki sem látta, és az a tükör is csak véletlenül került az említett, fal említett része elé.


         A család

apa || William Razokvil Smalling; (született: Razokvil Smolska) 39 év; félvér;  amolyan tipikus apa-fia kapcsolatnak nevezhető: olykor idilli, máskor vitáktól terhes
anya || Emma Wysilda Smalling; (született: Wysilda Perkovic) 37 év; félvér; szinte tökéletes az összhang köztünk, anyukám a mindenem
testvérek || ---
állatok || Egy belga erdei bagoly, a neve: Haro

Családtörténet ||
A felmenőimről csak a nagyszüleimig tudok. A nagyanyámat a "nagyapám" ölte meg, 20 éve. De égek a vágytól, hogy kiderítsem és megtaláljam az öreget. A szüleim nem vettek részt az előző háborúban, hiszen érekzésünk után 1,5 hónappal már vége is szakadt és ők elsőként az én biztonságomra koncentráltak. De támogatták, hogy beléptem a DS-be és pártolták Dumbledore nézeteit is.


         Külsőségek

magasság || 181 cm
testalkat || igencsak izmos és szálkás testfelépítésű
szemszín || barna
hajszín || barna
kinézet || Magabiztosságának és nyugodtságának köszönhetően minden helyzetben otthonosan mozgó fickónak tűnik. Ügyel a kinézetére, de ez nem azt jelenti, hogy órákat foglalkozna magával. Feleslegesnek tartja. Tekintete barátságos, barna szeme szinte az emberek lelkéig hatol. Megnyerő, alkalmazkodó stílusú. Visszafogott, modern öltözködés áll hozzá a legközelebb. )Szürke, fekete, fehér és pasztell színek.) Testalkatából adódóan tiszteletet parancsol a megjelenése, és ezt támogatja az egyenes testtartása, azonban a járása ruganyos.


         A tudás

varázslói ismeretek || Hetedévesként már igencsak elsajátította a mágiát, de persze még közel sem mindent. Igyekszik folyamatosan fejleszteni önmagát és tudását. Kedvenc tantárgyai az SVK és a Bűbájtan. ezekből volt a legjobb.
felvett tantárgyak || LLG, rúnatan, repüléstan
pálca típusa || 12,5 hüvelyk; tiszafa pálca;sárkány szívizom-húr maggal
RBF || RBF eredmények:
Sötét Varázslatok Kivédése   K
Átváltoztatástan   V
Bájitaltan   E
Bűbájtan   K
Mágiatörténet   E
Gyógynövénytan   V
Asztronómia   E
Repüléstan   K
Rúnatan   V
Legendás Lényeg Gondozása   V



         Egyéb

avialany||  Garrett Neff (lesz majd:D)