A lány láthatóan meglepődik a közeledésére, ez nem segíti Lorast abban, hogy eldöntse, vajon későn érkezett koordinátor vagy eltévedt jelentkező-e. Ha már távoli ismerősök volnának, vagy egyetlen közös órán is részt vettek volna, nem illetődne meg egy ilyen gesztustól. A bátyján kívül mindenki tudja, hogy számára természetesnek számít váratlanul megszólítani idegeneket és tiszavirág életű vagy éppen életre szóló barátságokat kötni. Viszont egy, még Roxfortos korú látogató talán jobban kellene örüljön, ha egy ilyen lelkes fiatelember véget vet a magányának. A fiú kissé tanácstalanul áll a helyzet előtt, de kíváncsivá tette-e a dolog és csak remélni meri, hogy az érdeklődése nem kellemetlenkedés. Az utolsó dolog, amit akar, hogy olyan társaságban legyen, ahol a jelenléte megtűrt, de nem kívánatos. Abból eleget kapott már. Már éppen kezdené bizonygatni magának, hogy igenis értékes ember és vannak olyanok, akik ezt elismerik, mikor megálljt parancsol. Erre igazán semmi szükség, ő ezt mind tudja. De a gondolatok és az emlékeket nem lehet olyan könnyen lecserélni, mint az embereket.
A lány becsukja a könyvet, megköszörüli a torkát, így a válasz nem ér váratlanul. Tehát nem godrikos, hiszen ha lekéste volna a csoportját, most nem itt ücsörögne és várná, hogy megtalálja őt valamelyik tanár, hogy kérdőre vonja. Ahogy neki sem kellene itt lennie. - Bemennék, ha nem éppen azon kellene lennem, hogy a lelkes jelentkezőket kísérgetem előadóról előadóra, miközben mindenféle belsős történetekkel szórakoztatom őket, hogy minket válasszanak. Ez valahogy nem az én napom. - Nem tudja eldönteni, hogy a lány vajon el akarja-e küldeni ezzel a mondattal vagy éppen beszélgetést próbál kezdeményezni. Végül úgy határoz, hogy jobban teszi, ha erre ő maga kérdez rá, mielőtt a helyzet igazán kínossá válna. Ha a társasága nem kívánatos, legfeljebb nemet mond, ő pedig mehet szabadkozni a professzoroknak, mégis mit csinált ennyi ideig. Kedvelik őt, jól tanul és szorgalmas, egy rosszalló nézésnél több nem is lesz a büntetése, de mégis csak jobb lenne nem elvesztegetni ezt a napot és hazakullogni Neilhez, hogy aztán egész nap a siránkozását hallgassa. - Egyébként, az előadáson a szokásos "az egyetemünk az egyik legősibb az országban és mind a tanáraink, mind a diákjaink a legjobbak közül kerülnek ki" szövegen kívül nem sok minden lesz. Ha gondolod, szívesen körbevezetlek, ha már sikeresen cserbenhagytam a csoportomat. - Feláll és a lány elé lép, hogy időt hagyjon végiggondolni a lehetőségeket. Nem egy életre szóló választás, de mostanában azért érdemes meggondolni, kivel áll össze az ember, ha csak egy-két órára is. - Viszont, ha inkább mégis megvárnád a következő turnust, akkor én megyek is, ideje hasznossá tennem magam valahol. Ha a másik igent mond, felsegíti a lépcsőről, hogy elkezdhessék barangolásukat az egyetem folyosóin.
Egyszerűen képtelen elhinni, hogy Neilnek már megint ma kellett hiszti rohamot kapnia. Az ember azt hinné, hogy ha huszonkét éves bátyja van, akkor nem kell minden héten legalább egyszer a nyafogását hallgatnia azzal kapcsolatban, hogy miért nem marad otthon vele iskola helyet... Persze, Neillel sosem volt könnyű, de azért ez mégis túlzás, a félév közeledtével pedig egyre bosszantóbbá válik, hogy újra és újra végig kell menniük ugyan azon a veszekedésen, mintaszerűen követve az előzőeket, hogy utána ismét arra a következtetésre jussanak, hogy ő egy hálátlan, rossz fiú, aki bátyja minden kérését figyelmen kívül hagyja. Meg egyébként is, mit képzel magáról. Loras rosszabb pillanataiban hajlamos igazat is adni az idősebbnek, hiszen az nem lehet, hogy ennyire ostoba és elvakult legyen a testvére, akit annyira szeret, most viszont semmi racionális mentséget nem tud kitalálni neki. Idióta hólyag, aki nem képes semmit észrevenni saját ragyogásán kívül. Mert ragyog, ez azért tagadhatatlan, de minek, ha ettől annyira elvakul, hogy képtelen bármire felhasználni? Helyette inkább használná őt, a kisebbet, akinek dolga van, hétköznapi dolgai, olyasmik, amikkel Neilnek alig kellett szembesülnie, ha mégis, mindig kihúzta magát a feladatok alól. Loras teljesen más, az első önként jelentkezők között volt, mikor kihirdették, hogy diákok segítségét kérik a nyílt napon. Mert miért ne? Ő szívesen mesél bárkinek arról, amit tanul vagy, hogy milyen jó is a Godrik, a szimpatikusabbaknak akár pletykálhat is, kinek az órájára nem érdemes bejárni. Mindegy is, mivel tölti, lesz egy napja, ami más a megszokottnál és még új emberekkel is ismerkedhet, ami igazán ráfér, hiszen nem mindennapi lakótársai mellett alig van ideje saját társasági életet élni. Akármennyire is készült, hogy jó vezetője legyen annak a maroknyi diáknak, akit beosztottak hozzá, esélye sincs, hogy beérjen az előadásra, amit az eligazítás követ, így nyilván szétosztják majd őket más csoportokba, hogy ne legyen fennakadás, ő pedig sétálgathat egyedül. Nagy élmény.
Mire elhagyja az ívesre formált vaskaput, már biztosan tudhatná, hogy fölösleges sietnie, mégis rohamléptekkel szeli át a parkot. Csak az épületbe érve lassít le, mivel a folyosókon honoló csend teljesen kizártja, hogy kellemetlen késés nélkül odaérjen. Utál késni, képtelen késni, egyszerűen nem tudja kezelni azt a helyzetet, mikor másodiknak, harmadiknak vagy éppen századiknak, de mindenképpen rossz időben érkezik. Tökéletesen tisztában van vele, hogy ettől a félelmétől megszabadulhatna a Mungó pszichiátriáján, de semmi kedve betegnek titulálni magát egy ilyen apró félelem miatt. Mégis, biztos benne, hogy nem bírná ki azt a pillanatot, mikor az előadóba belépve minden szem rászegeződne, rosszalló pillantásoktól kísérve kellene helyet keresnie, nem, annál már az is jobb, ha be sem megy.
Remek, most fordulhat vissza, gondolja, de a lábai továbbra is viszik előre. Nincs túl sok kedve visszatérni Neilhez, aki nyilván kárörvendően mosolyogva fogadná, és az egész napját magáénak követelné. A családi semmittevés ellen nem is szokott kifogása lenni, de most félő, hogy hazaérve letolná bátyja torkán a pálcáját, amire olyan büszke, vagy még jobb őt magát falná fel egészben, de akár részletekben is, feltéve, ha előtte ő darabolhatja. Ilyen gondolatokkal és indulatokkal közelít az előadó felé, de bátorságot mégsem tud belőlük meríteni. Már nem jár túl messze céljától, mikor egy lépcsősor alján ücsörögve megpillantja a megmentőjét. Láthatóan el van merülve az olvasmányába, vagy legalábbis úgy tesz, de ennyi épp elég ahhoz, hogy Loras kifogást találjon magának, miért is hagyta cserben a rá váró leendő hallgatókat. Szó nélkül helyet foglal a lány mellett és belepillant a könyvébe, majd futólag az arcát is szemügyre veszi. Kellemes, lágy vonású arc, a sötét haj is szép hullámokban omlik a vállára. Biztosan észrevette volna, ha már ezelőtt találkoznak, de még csak fél éve van itt, esélye sincs arra, hogy tisztában legyen az összes iskolapolgár külsejével. A lánynak nyilván ezer oka lehet az egyedül ücsörgésre, Loras pedig a beszélgetés reményében gyorsan kiválaszt egyet. - Te is lekésted az előadást, mi?
A múlt "Annak ellenére, hogy ő is megkapott mindent, amit kívánt, mindig éreztették vele, a kötelezően nagy egyenlőség mellett azért van, aki egyenlőbb – a bátyja akarata mindig előbbre való volt. "
Felnőni a csodálatos és hihetetlen majdnem-pálcakészítő-mester mellett nem is olyan egyszerű. Loras mégis megtette, bár azt már nem lehet mondani, hogy minden percét élvezte. Bátyja árnyékában nevelkedett, aki viszont nem volt annyira legyőzhetetlen, mint mondták, így, kisebb fiú létére állandóan mellette volt és segítette, ahol csak tudta. Annak ellenére, hogy nem hitt igazán a mélyen rejlő varázslatos képességekben, szerette Neilt. Ennek leginkább az volt az oka, hogy bátyja mindig éreztette, törődik vele, és rossz természete ellenére sosem volt gonosz, szándékosan legalábbis nem. Loras képes volt elnézni a botlásait, a születésük sorrendjéből adódó különbségeken felülemelkedett.
"Loras egészen más volt, mint ő, bátor, izgalmas, kicsit titokzatos fiú, aki valamivel mindig elérte, hogy a figyelem középpontjába kerüljön. Ehhez jól értett, hiszen egészen tizenegy éves koráig mást sem tanult, mint a figyelemfelkeltés tudományát."
Szüleik kivételezése miatt csak az iskolában volt lehetősége igazán kibontakozni. Ez nem azt jelentette, hogy bárkinek túlságosan megnyílt volna, de ennek ellenére képes volt felhívni magára a figyelmet. Végre barátokat szerzett, egész kis csapatot gyűjtött maga köré, hiszen kivételesen jó természete mellé a Neil mellett szerzett végtelen türelme szinte verhetetlen kombináció volt. Legjobb barátja Nish Stoian lett, akit másodévük nyarán Neil ügyesen 'le is nyúlt' tőle, de ez még nem rontotta el a kapcsolatukat, csak szomorúan visszalépett a második helyre. Már megszokta, de ezúttal nem adta fel és új terepen próbálkozott. Harmadévtől kezdve sikeresen bebizonyította, hogy a bénázás nem családi vonás és a lányoknál nagy sikereket tud elérni.
"...az O’Flanneragh család mindig azt szolgálta, aki épp hatalmon volt és Írország egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb családjaként eddig senki nem engedhette meg magának, hogy ellenük forduljon.
Ötödéves korában Voldemort visszatérése megrázta a világát. Mindig azt hitte, hogy Írországban, a kis, elszigetelt O'Flanneragh szigetet semmi baj nem érheti. Elkezdett félni attól, hogy a családja is veszélybe kerülhet, ha Nagy-Britannia a sötét varázslók kezére kerül vagy még rosszabb, képesek lennének a Sötét Nagyúr pártját fogni, a béke érdekébenn. Esze ágában sem volt halálfalónak állni, ezért mindent megtett, hogy elkerülje ezt a sorsot. Belépett a DS-be és egyre elszántabban tanulta a Sötét Varázslatok Kivédését.
"Az igazgató halálával egyértelműen Voldemort mellé álltak, de csak akkor, ha muszáj volt valahová állniuk és szerencsére Írországban sokkal kevésbé volt ez fontos kérdés, mint Angliában, különösen egy eldugott kis falu lakói számára."
Miután az iskola halálfalókézre került, nagyot csalódott a családjában, de nem adta fel a sötét varázslók elleni harcot. A RAVASZai elég jól sikerültek ahhoz, hogy felvegyék a Griffendél Godrik Akadémiára, átoktörőnek. Jelenleg is ott tanul. Szülei gyakran figyelmeztetik, hogy vigyázzon magára, nyíltan ne szegüljön ellen a hatalmon lévőknek, de az igazságérzete ezt nem mindig engedi.
Jellem Zárkózott, de nem félénk, mint a bátyja és mindig kiáll az elveiért. Ezt elég gyakran teszi. Általában élénk és érdeklődő, gyorsan tanul és könnyen barátkozik. Szeret élni. Csak Neil mellett húzódik háttérbe és rendeli alá magát az akaratának - kicsit kényszeresen.
Kapcsolatok Neil Flannery || testvér, nagy szeretet Dubhislaine Stoian || jó barát, lakótárs
Azt beszélik… #1 mikor bátyja fél a sötétben, gyakran át megy hozzá - még most is :: valószínűség: 92% #2 az orrfújásban is segít Neilnek :: valószínűség: 30,5% #3 ...
Egyéb #1 Egy albérletben lakik, London mugli részében Nish-sel és Neil-lel #2 Avatarnak François Arnaud-t használom, amíg más nem tart igényt rá
Üzenetek megtekintése
