Where are you brother??

*A London városát a felszín alatt ízekre szabdaló metróhálózat kék Piccadilly vonalán, a Heathrow repülőtér irányából, száguldó szerelvényen egy feltűnően vörös színesebbnél színesebb ruhadarabokat, és napszemüveget viselő jelenség üldögél a mellette meglehetősen szürkének tetsző utasok között. A lány egy sárga mintákkal díszített kék kabátot egy piros, vékony lábaira, makulátlanul idomuló nadrágot, fekete cipőt, és egy arca nagy részét takaró napszemüveget visel.  Táskája nincs, ugyan a repülőtér irányából érkezik, s olyan hevesen bújja a kezében lévő brosúrát, mely a metrótérképet tartalmazza, hogy aligha kétséges a hordozó alkalmatosság hiánya ellenére nem ide valósi. Többen komolyan megbámulják az itt élő színes kavalkádból, ki-ki a maga módján. Az indiaiak, bangladesiek, pakisztániak jobbára gyanakvó pillantásokat vetve rosszallóan. A helybéli, angolok európaiak leginkább ignorálják úgy, mint minden mást ebben a forgatagban, mintha csupán ez lenne életben maradásuk kulcsa. Az ázsiaiak hasonlóképp, viszonyulnak a kérdéshez itt a földalatti rohanás közepette, s talán az egyetlen oldal, aki érdeklődést mutat, s helyenként bíztató töltettel bámulják, a feketéké.

Hosszúra nyúlik az utazás keresztül a szövevényes hálózaton. Egy átszálló az Earl's Court-nál, majd a zöld District vonalon tovább egészen a Paddington állomásig, mely a barna Bakerloo vonalon van. Azonban egy kisebb sétával könnyen megközelíthető a Distric vonalla közös állomásról. Egy kisebb séta a föld alatt a forgatagban, mígnem a meghatározhatatlan frizurájú vörösek kilyukad úti céljánál az állomás bejáratánál. A metrótérképre már nincs szükség, így egy erre alkalmas kukában elhelyzve azt sétál tovább az állomás bejárata felé. Majd amint áthalad a méretes Paddington felirat alatt egy félreeső zugot keres a vágányok közt, s mihelyt ezt megtalálja hátát egy téglafalnak vetve mélyen a zsebébe túr, és egy kis piros bőrtasakot vesz elő. A tasakot gondosan kibontva pedig egy maréknyi sötét fekete hajszálat vesz ki belőle. Kezében forgatja a tincseket, miközben lassan előkotorja a nemes szerszámot is, mely ezek után már aligha enged kétséget boszorkány mivolta felől. Az eszköz a tincsekre irányul a fiatal boszorkány pedig ekképp szól orra alatt elmosolyodva.*

-   Nos kedves Kelly merre keresed mi drága kisöcsénket?? *Hallastzik a kérdés, majd egy varázsige, mely reményei szerint elvezeti a lányt az öccse nyomában járó nővéréhez.*
-   Ubidominus! *A tincseken aranyló izzás fut végig majd a boszorkány még szélesebb mosolyra húzza a száját s hátradőlve beleivódik az ez idáig támaszul szolgáló falba.*