*Lassan most már tényleg elmondható az események előrehaladtával, hogy minden tökéletesen pattanásig feszült, és kitörésre kész. Az egymással szemközt helyezkedő boszorkányok ugyanis a diplomáciai érzékenység halvány jelét sem mutatják. Elsősorban az Ausztrált jellemzi ez  persze. Úgy látszik nem hajlandó engedni, és görcsösen ragaszkodva jogos igazához követelőzik, s egyáltalán nem riad meg a szilaj, s sodrából egyre inkább kikerülő másikon.  A házigazdát sem kell azonban féltenünk, hisz bár otthonában látszólag ő az úr egy percre sem habozik, mikor a liliomtiprás kerül szóba. Mi több arcvonásai egyértelműen elárulják, miféle emlékeket elevenít fel magában, mellyel ismételten nem arat osztatlan sikert.  Sőt mi több ez a lépés mérlegelve a kócos lány habitusát tán hiba is.
Kelly lassan lesüti a szemeit és látható, ahogy az egész testét átjáró düh lassan felemészti józan eszének utolsó parányi szikráját is. Egyelőre azonban feszülten figyel csupán. Érzékelhető, ahogyan egyre kevesebb információ befogadására képes a külvilágból, s saját belső tüzétől fűtve, mintha dús ében hajkoronája lassan baljós sötét lángtengerré változna. A szemei időközben lecsukódnak, s az idegen nyelven elhangzóz, szavak csupán a távolban visszhangzanak, mintha csak a víz alól jönnének. Aztán csend mélységes csen. Csupán Kelly zihálása hallható, miközben a kicsivel lejjebb eresztett pálca hegyén baljósan ezüstös fekete izzás kezdődik. Mintha valódi fekete lángok parazsa ült volna a pálca hegyére.

A lehunyt szem, és a némaság egyben a külvilág kizárására is szolgál, másfelől elfojtja a kitörni készülő erőszakot. Nem hazudott korábban nem akar bajt, bár gond nélkül lerombolná ezt az épületet, ha elhatalmasodna rajta a pánikszerű aggodalommal vegyes halálra vált indulat. Végül egy szinte valószínűtlenül hirtelen mozdulat keretében marokra fogja a pálcáját, és suhint vele. Ráadásul egyenesen az előszoba fala felé, mely engedelmeskedve a varázslatnak felhasad, és a pálca kés módjára fúródik bele félig a falba. Olyan könnyedén, mintha csak valami puha tésztaféleség volna.  Eztán a behatolás nyomán apró fekete hajszálérszerű vonalak indulnak meg a pálcától, és repedésszerűen végigfutnak a falon minden irányban néhány centi hosszúságban. Az ismeretlen varázslatnak, hatásnak azonban semmi további következménye. Kelly csukott szemmel, ugyan de széttárja a kezeit. Végül pedig, mikor felnyitja így szól a másikhoz, minek utána, ha úgy tetszik eleget tett a kérésnek.*

-   Letettem! És most hadd halljam, mit tudsz!! *Mondja a látszólag fegyvertelen lány, bár ki tudja mennyire járatos a pálca nélküli varázslásban.  A testtartása megadó az egyszerre bizonyos, de kár volna azt hinni, hogy a korábbiak tanúsága nyomán ilyen könnyen lemond a fegyverérről. Vagy nagyon fontos neki az infó, vagy így is képes lehet megvédeni magát.*
-   Kezeit széttárva vet türelmetlen pillantásokat a másikra, szemei haragos lében úsznak, de őszintébbek, mint bármi, amit eddig Lilianne láthatott életében.*


..........................................




*Az információ lédús ugyan, de mégis száraz. Száraz és szikkadt. Pont mint sokszor ő saját maga. Kár volna eztán bármilyen más álca mögé bújni, így ideje a távozás mezejére lépni mely kívánalomnak a boszorkány eleget is tesz rögvest. Pálcáját újra magához veszi. Köszönés képen bólint, majd mérlegelve magában a konfrontáció feleslegességét az információ morzsákkal a birtokában távozik a helyszínről.*

*A düh, és az elkeseredettség furcsa keveréke fogja el egyre inkább az ébenfekete tekintetű boszorkányt, annak ellenére is, hogyha számot vet magában az odavetett, még mindig rendkívül udvarias, érvekkel rá kell jönnie, hogy tökéletesen helytállóak. Tényszerűen nézve minden felsorolt momentum betéve igaz. Ez azonban egy cseppet sem izgatja most a „Holló” becenévre hallgató boszorkányt, aki meg kell hagyni, jobban emlékeztet valami Rock zenekar énekesnőjére, mintsem egy hivatását hatékonyan végző aurorra. Ez azonban sem a tényeken, sem a lényegen nem változtat egy fikarcnyit sem.

Felfordul a gyomra tőle, ahogy a másik figyelmezteti rá, ő a maga részéről mossa kezeit hisz szól.. „Kit érdekel az ilyesmi..?” Kérdi magától fennhangon. Ez a fajta mentalitás ugyanis igencsak távol állt tőle. Lassú borzongás fut végig a tarkóján a helyzettől ám ennek semmi köze az idegességhez. A pitiáner bűnöző szó hallatán a szája sarkában halvány, és kaján mosoly jelenik meg. Ez már egészen hasonlít az öccsétől látott mimikai fordulatra. Sőt szinte megegyezik a görbület.*

-   Nem módja mi?? *Kuncog vissza feszülten pupillái pedig egyre rémisztőbben tágulnak ki szinte egyé olvadva szemeit még hatalmasabbnak láttatva ezzel. Az indulat szétáramlik a vékony testben, mely most oly feszült mintha csak buja izgalmi állapotban volna. Bár ami azt illeti a lányról nehéz elképzelni, hogy bárkit is ilyen formán a közelébe enged. A párbeszéd egyoldalúsága Lilianne részéről végül békülékenyebb irányba fordul ismét, ám talán már túl késő. Persze így elnézve az eseményeket, meg hányva-vetve az elhangzottakat talán már az első perctől késő volt.*


-   Ő az Öcsém, és jogom van tudni róla, mi van vele!! Ezt még „magának”-sem lehet olyan komoly feladat felfogni! *Vagdalkozik ékes Ausztrál „tájszólással” ami talán a megértésben is kissé zavaró lehet. Magából kikelt tekintettel bámul maga elé a boszorkány eközben.*


-   Az pedig könnyen lehet, hogy máshol érdeklődök tovább, de ha netán tud.. vagy bánom is én tudsz.. valamit.. *Tegeződik újra agresszívan.* és nem árulod, el porig rombolom ezt a kócerájt itt ahol.. liliomokat tipródik.. ahogy hallom..


-   Nem akarok.. bajt.. kérlek! Válaszolj!! *Szegezi előre pálcáját már szinte remegő kézzel, és szúrja közbe a furcsán csengő kérem szócskát. Ezzel briliánsan megcsavarva minden korábbi gondolata értelmét. A szemein látszik, hogy nem tréfál, és képes lenne bármire a testvéréért.*

*A harcvonalak egyre inkább megmerevedni látszanak. Az indulatok egyre inkább felforrósodnak odabent, és senki sem tudhatja vajon melyik pillanatban szabadul majd el a pokol. Nehéz volna tehát jóslásokba bocsátkozni. A kócos ausztrál lány csendesen mereszti fegyverét, és látszólag nem tágít eredeti szándékától bármi is legyen az. Különösebben nem tetszik neki a hangnem, amelyet a másik fél egyébként tökéletesen jogosan, és vérmérsékletéhez képest visszafogottan üt meg. Bár ez bizonyára abból a megfontolásból következik, hogy Kelly számára a spanyol boszorkány már az első perctől kezdve rendkívül ellenszenves. Ehhez társítva magában a gondolatot, hogy törékeny öccsét ezek a nyálkás, és számára visszataszító karok kényeztetik egészen elborzasztó. Nyel is egy mélyet ez azonban észrevétlen marad. Arca viszont némiképp láthatóvá válik most, amint megnyilatkozása előtt kissé oldalra billenti a fejét, és így a lapos arc valamint a sötét szempár egyik képviselője is kivillan. Így sem látszik túl sok az egyébként Craig-ére csak a főbb ívekben emlékeztető arcból, azonban a jelenlét így egy fokkal hangsúlyosabbá válik.  A pálca pedig továbbra is hevesen feszül előre. Némi agressziót is feltételezve immáron.

Csupán a macska puha tappancsainak alig halható „slisszanása” érezhető, ám ez is inkább csak gondolatban, amint befordul a konyhába, de ezt leszámítva döbbent a csend, melyet végül kénytelen megtörni az akcentusát egy percre sem rejtegető ezúttal rekedtesebb hang.*

-   Javaslom, hogy tedd le ha akarod, én majd eldöntöm egyedül mi legyen.. *Hallatszik az elutasító válasz s a reflexek is feszültebbé válnak, amint az esetleges agresszió is közelebb férkőzik. Majd ha nem kényszerül védekezésre így folytatja.*
-   Folytassuk csak a beszélgetést itt helyben eszem ágában sincs a konyhád közelébe se menni! *Folytatja, miközben szabad keze ujjait megtördeli kissé, melyek hangosan ropognak.*
-   Hallani akarom, hogy mit tudsz az öcsémről, merre van most!! Semmi mást nem akarok, csak minél hamarabb távozni innen. Hajlandó vagy válaszolnia kérdésre vagy sem? *Kérdezi követelőn, de higgadtan még mindig.*
-   Vagy nem tudsz róla semmit??  *Veti fel az újabb opciót kissé hitetlenkedve. Magában közben az eshetőségeket mérlegelve, köztük azt is, ha választ kap kicsivel készségesebben esetleg ő is fele néhány kérdésre. Bízik benne, hogy nem kell konfrontálódnia a válaszokért, ám különösebben ez az eshetőség sem aggasztja. Arról csak tegyél le, hogy majd te jössz utánam, és én hátat fordítok.. gondolja, magában tekintetével szinte felemésztve a másikat a benne tátongó sötétség egyre inkább betelíti az előszobát.*

*A fogadtatás nem a leg szívélyesebb, mihelyst az Ausztrál boszorkány elhagyja a jótékony árnyékvilágot. Ám ez egy cseppet sem meglepő. Hisz önmagában is rendkívül dühítő a tény, hogy valaki így játszik ki egy alaposan megkomponált védőhálót. A többi dolog, már csak ezen felül következik, és kár is volna sorolni, hiszen a házigazda tekintete mindent elárul. Remek aláfestésül szolgál a fujtató sercegő dühös macskazaj a történtekhez.

A két boszorkány higgadtságát, és tapasztalatát bizonyítja, hogy egyik sem vetemedik elhamarkodott varázshasználatra csupán - közel egyforma hosszú - fegyvereiket egymásnak szegezve néznek farkasszemet egymással. Vagy inkább macskaszemet? Merülhet fel a költői kérdés, de találóbb volna valamilyen más hasonlat. Hiszen a kép leginkább egy nyugalmából felvert anyapárduc, és egy a kölyköket elrabolni készülő keselyű párbajának előjátékára emlékeztet a helyzet. A bolyhos szőrű fekete macska végül lassú léptekkel oldalog el a helyszínről gazdája lába között, miközben az éles szavakat vet oda a máiknak. A karok feszesek Lilianne ujjai kecsesen fonódnak a pálca köré, míg az érkező legalább ilyen lazán ám inkább egyértelműen, és magabiztosan tartja a pálcáját. Az arcából továbbra sem látszik sok, és a mély levegővételhez, illetve a válaszadáshoz sem kotorja el a kócos fekete tincseket. Kissé úgy tetszik a kép most, mintha az egy a másik kifordított és összerázott énje volna, s valami furcsa tükörképek állnának csak szemközt egymással. Szinte tán várható volt, de az elhangzottakkal kapcsolatban csupán egyetlen dologra érkezik válasz, az azonban sok mindenre adhat okot az elkövetkezőkben. Így hangzott hát.*

-   Kelly Jenna Nicholls vagyok!! *Hallatszik ismét tömören, és frappánsan.*
-   Bízom benne, hogy tudsz nekem mesélni az öcsémről, ugyanis tudtommal összeszűrtétek a levet. *Darálja higgadtan, ám a keze az utóbbi gondolatnál kissé megfeszül, szinte érezhető, hogy nincs ínyére a dolog.*