- Bűbáj csalja a szemem, vagy tényleg lehetséges két ilyen gyönyörű fiatal hölgyből kettő is? Ráadásul pont az én asztalomnál. – bókol Rufus az asztalhoz lépve. Hátra-hátra tekint, csak ellenőrizvén, hogy Fidelia hallótávolságon kívül van-e. Szerencsére a pultnál tevékenykedik, úgyhogy folytatja.
- Valljátok be lányok mennyi véla-vér csörgedezik az ereitekben, és ne szerénykedjetek, nem is lehet ez másképp! – mosolyog a lányokra, afféle apai kedvességgel az arcán.
Így megy ez mindig. Egy kis bók nem árthat semmit. És mindamellett, hogy Rufus élvezi, a hölgy vendégeknek is jól esik a dicséret. Persze semmiféle hátsó szándék nem rejtőzik szavai mögött, életében lévő egyetlen asszony Fidelia marad. Meg hát valljuk be, vén róka ő már ahhoz, hogy udvaroljon. Miután kissé leenged a hölgy vendégeinek zavara, pennát húz mellénye zsebéből.
- No, és mit kíván fogyasztani a két hölgyemény? – kérdezi, miközben bal kezében papíros tűnik elő, úgy, mint mikor tűz nélkül parázslik el a papír, csak pont fordítva. A semmiből papír parázslik. Imádja ezt a trükköt és általában a vendégek is.
- Töklevet, vajsört, ghúl-koktélt esetleg lángnyelv-whiskeyt, ha valami erősebbre vágytok? Kérhettek bármit itt minden van mi egy jó ivóban található. – sorolja a legnépszerűbb italokat, a hatalmas kínálatból.

Miután feljegyezte a rendelést, a papíros épp úgy tűnik el, ahogy megjelent.
- Egy pillanat türelmet, az italok hamarosan megérkeznek. Szívesen csevegnék még a hölgyekkel, de úgy látom Fidelia keres, és újabb vendégeket kell kiszolgálnom. További kellemes estét kívánok! – azzal Rufus a lányok felé biccent és távozik.