 Üzenetek megtekintése
|
|
Oldalak: [1] 2
|
|
1
|
Múlt / Skócia / Re: Az Artúr Trónja-hegy
|
Dátum: 2012. 04. 05. - 19:19:24
|
|
Talán nem kellett volna ennyit faggatózni. Talán nem szabadott volna ennyire közel merészkedni hozzá. Ehhez hasonló gondolatok fogalmazódtak meg az ír srác agyában, kb 10 másodperccel a lány átka után. Most kezdte felfogni, hogy mi történt az előbb vele.
Miss ál-Connors pálcájából ujjnyi vastag kötelék pattant ki szavai hatására. A kívánt hatást nem érte ugyan el, vagyis nem kötötte gúzsba áldozatát, de átmenetileg mindenképp harcképtelenné tette Eamont. Ugyanis a kviddicsreflexeknek hála, érzékelte a felé repülő köteleket, így még időben kitért az útjából, de nem elég gyorsan, így a kötelék ostorszerűen csapódott Eamonnak, aki az ütés erejétől némileg megingott, és kishíjján talajt is fogott... volna...ha kezével nem tompítja az esést. Balszerencséjére ez a pálcát tartó végtagja volt, így varázseszközétől akaratlanul megszabadult egy kis időre. Azonban pillanatnyi megingás után, a szerencséjére mellé eső pálcát újra kézbe kaparintotta és vaktában a lány felé tüzelt:
- Capitulatus!
|
|
|
|
|
2
|
Múlt / Skócia / Re: Az Artúr Trónja-hegy
|
Dátum: 2012. 03. 08. - 10:27:57
|
|
Akárhogy is erőlteti a lány által megadott álnév még mindig nem ismerős. Connors nevű hajtó nem volt a Griffendél csapatában, az tuti. Legalább a fele történet hazugság, ha nem az egész. Bár egy sarokba szorított egér természetes, hogy mindent megtesz a szabadulás érdekében. Eamon mégsem mondhatja erre, hogy "Lazulj le" vagy "Kezeld könnyedén". Holtbiztos, hogy az ellenkező hatást váltaná ki a lányból. Így is elég idegesnek tűnik: folyamatosan a jobb ruhaujját vakargatja, mintha egy menyétet rejtegetne benne.
-...Aztán váratlanul befejeződött, jöhetett volna a munkakeresés, továbbtanulás, de hát mostanság ilyesmiről nem sűrűn lehet szó, ha az ember nem tisz...-szakad abba hirtelen a mondanivalója.
Eamon minden szóra figyel. Gyanakszik.
- Nem tisz...? - kapaszkodik bele az utolsó mondat maradványaiba, és inkább érdeklődőre próbálja fogni a hangját. Mégis inkább úgy hangozhat a másik számára, mint egyfajta számonkérés. Mint a hal, mikor ráharap a horgon levő csalira, és a horgász első lendületből megpróbálja kirántani a vízből. Csak a hal súlyát még nem sikerült felbecsülnie.
|
|
|
|
|
3
|
Múlt / Skócia / Re: Az Artúr Trónja-hegy
|
Dátum: 2012. 01. 28. - 17:23:25
|
|
Akárhogyan is erőltethetné Eamon az agyát elég esélyes. hogy nem fog eszébe jutni a lány, hiszen 3 évnél is több idő eltelt azóta, hogy elvégezte a Roxfortot. Azóta rengeteg új arcot látott, rengeteg új embert ismert meg. Ha a lányt látta is párszor az iskolában, akkor bizonyára másod vagy harmadéves lehetett. Egy lány pedig 3 év alatt sokat változik, nőiesedik, így nem csoda, ha EG látta is valaha Amyt, ebben a pillanatban nem ismerheti fel. Pláne, hogy álnéven mutatkozott be, szintén rontja az esélyeit.
- Szóval tavaly végeztél...- ismételte meg a lány mondatait Eamon hangosan, hogy továbbszője a beszélgetés fonalát. - Akkor Katie Bell évfolyamtársa voltál?
Katie-t úgyis tudta, hogy mindenki ismeri. Ha más nem a közös órákról, vagy a kviddicsmeccsekről. A lány remek hajtó volt, és Lee Jordan szavaival élve látványnak sem utolsó. Bár Lee majdnem minden griffendéles hajtólányról így vélekedett.
- Aranyos történet!- mosolyodott el EG a randis történetre udvariasan. Most a sár és koszréteg, meg az elnyűtt ruhák mögé tekintve, valóban kicsit fiatalnak találta a lányt, ám ennek ellenére egészen csinosnak. Megpróbálta elképzelni egy iskolai dísztalárban, valami karácsonyi ünnepségen, a Roxfort dísztermében, de olyan távolinak és lehetetlennek tűnt ebben a pillanatban.
- De még mindig nem mondtad meg, melyik házban voltál akkor!- vetette fel ismét, hogy a témánál maradjon. Hiszen nyilvánvaló, hogy a lány igyekszik kibújni a válasz alól. De miért lehet neki ennyire kínos? Miért?
|
|
|
|
|
4
|
Múlt / London mugli része / Re: Tűz&Villám Manufaktúra
|
Dátum: 2012. 01. 15. - 23:33:28
|
|
Az "elfoglalt nap" kifejezés a Tűz & Villám Manufaktúra szótárában talán a leggyakrabban használt kifejezés. Egy óra, egy perc, egy másodpercnyi üresjárat nincs, mindig akad valami tennivaló. A a mindig elfoglalt managerek, a tapasztalt seprűkészítő mesterek, a minden apróságra befogható gyakornokok számára egyaránt akad tennivaló. Főként, hogy közelednek az ünnepek: dupla annyi megrendelés, hiszen mindenki Tűzvillám seprűt akar akár ajándékba, akár saját magának. A Világkupadöntő óta ugrásszerűen megnőtt ugyanis a márka népszerűsége, mivel a győztes ír csapat tagjai kivétel nélkül ezen lovagolva szerezték meg a dicsőséget. A mai napig Troy, Mullett és Moran mozgó képmása emeli magasba a gondosan készített varázslójárművet a Tűzvillám plakátján, és csalogatja a vásárlókat a Kviddics a Javából boltba, vagy a Manufaktúrába.
Ezzel a plakáttal nézett farkasszemet Neil is, amikor belépett a megrendelők számára kialakított szekcióba. A három zöld, shamrock-kal dísztett mezes figura mintha egy kicsit lelkesebben integetett volna honfitársának. Az óriási méretű plakátok mellett, különböző méretű, ám gondosan ápolt seprűk sorakoztak a falra függesztve, kis névtáblácskával felettük, ami a típus számát jelezte. Az egséz termet átható faolaj szag hatotta át, amivel a seprűket tartották karban.
- Jó napot! Úgy hallottam, maguk felvesznek, hm, egyéni rendeléseket is… - fogott bele mondanivalójába a belépő fiatal varázsló.
Az eladó - 30 körüli, vöröses-szőkés hajú, csontos arcú férfi, a Tűz & Villám címerével díszített köpenyében - végigmérte Neil öltözékét először, majd kimért cockney akcentusban válaszolt:
- Igen, foglalkozunk egyéni megrendelésekkel is. Miben tudunk önnek segíteni?
Eddig zsebre dugott kezeit a pultra helyezte, úgy várta a másik válaszát, de mielőtt megkaphatta volna, megköszörülte a torkát és elnézést kért a vásárlótól, majd a mögötte levő ajtó felé kiabált:
- Eamon! Eamon! Hozz még pár darabot a T12-es modellből!
|
|
|
|
|
5
|
Múlt / Skócia / Re: Az Artúr Trónja-hegy
|
Dátum: 2012. 01. 15. - 20:19:36
|
|
- Értem - bólogatott Eamon "Catherine" válaszára. elvégre cirka 61 000 000 brit közül rengetegen viselhetik a "Connors" családnevet. Nem is beszélve arról, ha ezt a kört leszűkítjük csak a varázslókra, még így is minimum háromjegyű számot kapnánk.
~ De miért beszél ennyit a protekcióról - gondolkodott magában a varázsló, bár egyelőre nem mondta ki, de először most kezdett el úgy igazán gyanakodni. "A gondolat, pedig, a legellenállóbb parazita, ha egyszer gyökeret ver, kiirtani lehetetlen". Bár már eddig is árgus szemekkel vizslatta a lány minden mozdulatát, kicsit talán attól is tartva, hogy nem a sóbálványátok volt az utolsó kísérlete.
~ Hogy lehet a kviddicsről pont a protekció felé terelni egy beszélgetés fonalát? Valamit biztosan titkol...
- Hajtó? Nem is rossz...Én fogó voltam a Roxfortban és vagyok még most is. Egy északír csapatban játszom, a seprűgyár mellett, bár most jelenleg szünetel a bajnokság... - mesélte a lánynak. - A suliban amúgy griffendéles voltam. Charlie Weasley után én örököltem meg a pozíciót a csapatban, és ötödévig én vadásztam a cikeszre.
~ Az egyenes beszéd talán eloszlatja a gyanút - vélte Eamon, így bátran tette fel a következő kérdést:
- Te melyik házban voltál? Vagy?
|
|
|
|
|
6
|
Múlt / Skócia / Re: Az Artúr Trónja-hegy
|
Dátum: 2011. 12. 31. - 18:36:37
|
|
Szerencsére a lánnyal szemben álló varázsló semmit sem sejt abból, hogy az imént nem az igazi nevet hallotta. Ez a próbálkozása tehát sikeresnek bizonyult. Legalábbis elsőre annak tűnt.
- Catherine...Connors - ízlelgette halkan az imént hallott kereszt- és családi nevet.
Eamon agyának fogaskerekei csikorogva dolgoztak. Connors...Connors...
- Nem vagy véletlenül rokonságban Nigel Connors-sal? Tudod a Dublin edzője. Régen a Wigtown-ban és a Chudley Csúzlikban is játszott.
Teljesen őszinte kérdés volt Eamon részéről. Ha a lány otthon van a kviddicsben, biztosan hallhatta a nevet, bár fennáll az eshetősége, hogy azt mondja: " Nem, nem vagyunk rokonok", és ezzel máris ugrott a beszédtémáról. Egyébként Nigel Connorsról tudni lehetett, hogy aranyvérű. A nővére és a felesége is dolgozott a Brit Mágiaügyi Minisztériumban...
- Szóval a házad csapatában - reagált Eamon a következő válaszra. Igazából érdemi információt nem tudott kiszűrni a lány mondanivalójából. Valamiért nagyon titkolózni akart előtte, különben egyenesen megmondta volna, hogy Griffendél, vagy Hugrabug, vagy bármelyik.
- És milyen poszton játszottál? - érdeklődött, ezúttal mindenféle csapda nélkül.
- Most már értem az iménti reakciódat. Félsz az útonállóktól, meg hasonlóktól. Egyébként a táskád gazdátlannak tűnt, azért akartam megvizsgálni. - sietett a magyarázattal a varázsló.
Végigmérte mégegyszer a lányt. Nagyon elhagyatottnak tűnt, nagyon ziláltnak. Eamon kezdte felfogni, hogy mi ez az egész, miért nem bízik senkiben.
|
|
|
|
|
7
|
Múlt / Morgana le Fay Kollégium / Re: Társalgó
|
Dátum: 2011. 12. 31. - 17:44:20
|
|
-Szia, Stanzi, örülök, hogy megismerhetlek! - köszönt Eamon az imént érkezett lánynak, majd ismét Lin felé fordult:
- Gondolom csoporttársak vagytok, ha minden igaz?
Hiszen végigmérve a másik fiatal boszorkányt, körülbelül egyidősnek tűnt Linnel. Afféle igazi szorgalmas lánynak tűnt a seprűkészítő-tanonc számára, aki ennek ellenére mégis benne van mindenféle mókában. Bár első ránézésre nem lehet megállapítani senkiről sem, hogy mégis milyen tanuló az iskolában, vagy mi is érdekli egészen pontosan. Mégis Eamon lassan kezdte magában összerakni a szálakat, így persze ismét egy új árnyalatot adva a Linről festett képhez. Mert ugye madarat tolláról...
A varázsló elnézett a Társalgóból kivezető folyosó felé egy pillanatra, amelynek a végén két alak sziluettje bontakozott ki, bár egyelőre többet nem lehetett kivenni belőlük.
|
|
|
|
|
8
|
Múlt / Morgana le Fay Kollégium / Re: Társalgó
|
Dátum: 2011. 12. 20. - 21:03:08
|
|
- Tömény, természetesen!- válaszolta Eamon, olyan arccal, mintha Lin épp azt kérdezte volna tőle, hogy mennyi kétszer kettő. Mert ugye milyen ír az, aki még az alkoholhoz sem ért? ((józan és ritka)).
- Világítós whiskey? - kérdezett vissza érdeklődve. Igazából csak a fény miatt asszociált rá, mert hallott már valamiféle ilyesmiről, de csak úgy futólag. Még az is lehet, hogy csak olvasott róla, mondjuk a Szombati Boszorkányban. Nem igazán tudta maga elé képzelni, mert a fantáziája nem volt valami élénk. A whiskey-s élményén azért együtt nevetett Linnel.
- Lehet, hogy pont ez a probléma a tanárnőddel - fogta kicsit halkabbra a hangját a fiú. Nem mintha tartott volna tőle, inkább attól tartott, hogy ha valaki netán mégis meghallja, a lány keveredhet bajba miatta.
- Ha lenne egy férfi az életében, biztosan másképp állna a diákokhoz is! - fejtette ki véleményét.
- A menedzser, kérlek szépen, leginkább felügyeli a munkálatokat, hogy ki mit csináljon. Nos ebből is van vagy 9 nálunk. Részlegvezetők és műszakvezetők. Ebből van, ugye 8 és van a kilencedik, a főmenedzser, aki az egész manufaktúrát igazgatja.
A következő kérdés kicsit meglepte Eamont. Hiszen Amerikában is sok a skót. Meg az ír is persze. De azért készséggel válaszolt:
- Nem ciki, egyáltalán. A skót szoknyát nevezik kiltnek másnéven. Mindegyiknek különböző mintája van, a klánok szerint. Édesanyám is skót származású egyébként...
A cipőkopogás lassan erősödött, mostmár a fiú is hallotta.
|
|
|
|
|
9
|
Múlt / Skócia / Re: Az Artúr Trónja-hegy
|
Dátum: 2011. 12. 20. - 20:35:53
|
|
A lányon egyre inkább látszott, hogy kezdi megtalálni önmagát. Mind a félelem, mind az előbbi átkozási kedv tovaszállt belőle, és helyét átvette a talán "igazi" énje. Sőt, ahogy határozottan kezet nyújtott Eamon felé - amit természetesen elfogadott a seprűkészítő-tanonc - egyre inkább úgy tűnt, hogy van egyénisége, stílusa. Egy ilyen fiatal hölgyhöz képest egészen meglepő dolog az ilyesmi, habár látszott, hogy elég sok mindent átélhetett az utóbbi időben.
- Örvendek.. - mondta Eamon. - És a kisasszonyban kit tisztelhetek?
Kíváncsi lett volna persze arra is, hogy mit is keres itt tulajdonképp a lány. Ezekben az időkben nem lehet senkiben sem bízni, ez érthető. Bár azért furcsa, hogy egy skót erdő kellős közepén egy iskoláslány sóbálvánnyá akarja átkozni. Ezért jobb, ha még mindig óvatos marad. Ki tudja, hogy elnyerte-e a bizalmát, vagy mégsem.
Hiszen annyi mindent írnak az újságokban és a minisztériumi kiadványokban. Ki tudja, lehet, hogy EZ a csel. Kicsit elhamarkodottan közölte magáról, hogy "nem halálfaló"...
- Á, a népszerű Tűzvillám.Akkor kőriságat keresel. Nos, úgy száz-százhúsz méterre innen van néhány meseszép kőrisfa, égig érő ágakkal. Azt nem tudom mennyire görcsösek, mert nem figyeltem meg, amikor elhaladtam mellettük. Érdekelnek a seprűk, a fák viszont már kevésbé. - folytatja a lány a beszélgetést, így Eamon gyanúfellege is oszlani látszik.
- És egészen sokat is tudsz a róluk! Kviddiccsezel netán valahol?
~ Egyszerű ellenőrző kérdés. Nyilvánvalóan az iskolai házát fogja megnevezni, ha játszik valahol. Abból pedig kiderül egy-két dolog. - okoskodott magában a varázsló
|
|
|
|
|
10
|
Múlt / Morgana le Fay Kollégium / Re: Társalgó
|
Dátum: 2011. 12. 08. - 21:03:13
|
|
A fiatal varázsló szája sarkában huncut mosoly csillant meg. Tudott volna mesélni pár pub-beli élményről. Egy ír számára ugyanis a kocsma nem azt a helyet jelenti, ahol minden este csontrészegre vedeli magát, inkább egyfajta társadalmi színtér. Itt vitatják meg a lóversenyeredményket, a többi sporteseményeket és az aktuálpolitikát. Az ír varázslókkal sincs másképp, csak a téma más egy kicsit. Kviddicsmeccsek, mágiaügyi dolgok.
- Ja neem, ott nem megy annyira a sör, mint itt Britanniában, vagy Írországban. Van egy nemzeti italuk, valami pallink, vagy paullink, vagy valami ilyesmi. A erdélyi muglik nagyon szeretik, de az ottani varázslók erre is kitaláltak valamit. Miközben iszod változtatja az aromáját. Nem szuper?
Időközben megtalálta a keresett íróeszközt és egy múlt heti Szombati Boszorkány szélére ráírta a nevét és az elérhetőségét, majd letépte a sarkot. Lin közben a tanárnőjére terelte a szót, így ehhez is volt hozzáfűznivalója:
- D'Alambert? Nem tűnik épp spanyol névnek...De idős, vagy fiatalabb?
- A mi tanáraink között is akad ilyen, meg olyan. De nálunk műhelyvezetőnek hívják. - kezdett bele egy újabb mesébe Eamon. - Ott van pl.: Mr McOisin. Ő afféle menedzser meg anyagbeszerző. Igazi skót figura, hatalmas vörös barkóval és göndör vörös hajjal. De nem visel kiltet, vagy ilyesmi, jobban szereti a cilindert. Én azért fel nem venném, semmi pénzért!
|
|
|
|
|
11
|
Múlt / Skócia / Re: Az Artúr Trónja-hegy
|
Dátum: 2011. 12. 08. - 20:42:33
|
|
Hogy miért nem átkozott vissza rögtön Eamon? Ezt talán maga sem tudta volna megmondani, de egy tizenéves lányból nem nézett ki ártó szándékot. Inkább önvédelmi célból sült el a pálca a kezében. Most pedig ott állt előtte, megbénultan, kiszolgáltatottan. Teljesen megadta magát, de még mindig remeg. Eamon arcán sajnálat tükröződött, csodálkozással keveredve. Hiszen, ha a lány talál először, akkor most ő állna vagy feküdne itt az avarban.
Nyelt egyet és nekikészült, hogy magyarázatot adjon előbbi ellenféljelöltjének:
- A nevem Eamon Millighan - ha bemutatkozik, gondolta, talán oldhatja az előbbi feszültséget. - A Tűzvillámnak dolgozom. Seprűkészítő vagyok, illetve leszek. Azért vagyok itt, hogy megfelelő alapanyagot gyűjtsek hozzá. Itt van a közelben néhány társam is, de nem kell tőlük se tartanod.
A varázsló remélte, hogy a lány hinni fog neki. Hisz tényleg ez az igazság, bármennyire is hihetetlenül hangzik. Kíváncsian fürkészte a maszatos arcot, vajon legalább egy apró jelét a bizalomnak felfedezheti-e rajta. Lefelé, az avarra egyáltalán nem nézett, így az elejtett pálcát nem vehette észre.
|
|
|
|
|
12
|
Múlt / Morgana le Fay Kollégium / Re: Társalgó
|
Dátum: 2011. 12. 01. - 12:30:03
|
|
EG-nek láthatóan jó esett, hogy történeteivel sikerült felkeltenie az amerikai lány érdeklődését. Habár a kviddics és a seprűk számára mindennapos dolgoknak tűntek, mások számára ez nem lehet teljesen természetes. Ha pl. a saját apjára gondolt, neki is nehéz volt elmagyarázni a varázslósport alapvető szabályait, így végül egy omniszkóp segítségéhez kellett folyamodnia, amit még valamikor az ír-bolgár világkupadöntőn szerzett be, ahol természetesen ő is végigüvöltötte a mérkőzést többezer ír varázsló oldalán.
- Nem, a nőnek nem volt! Sőt, mondhatni egészen csinosan nézett ki. - magyarázta mosolyogva a varázsló -Arrafelé van ugyanis pár furcsa szokás, ha jól tudom a bajusz is ilyen a férfiaknál. Volt egy idegenvezetőnk, ő magyarázott mindenfélét, bár komoly erőfeszítés kellett hozzá, hogy megértsük, mit mond. Amikor például a nagyszabású medvevadászatokról beszélt, jó ideig azt hittem, hogy a sörfőzésről magyaráz.
Eamon kicsit sajnálta, hogy Lin elrakta a gitárt, mivel szívesen meghallgatott volna egy másik saját számot, esetleg valami ismertebbet. Ő is szerette a mugli zenét, bár varázsló körökben nem igazán szerette ezt reklámozni, mivel beszélgetőpartnerei nem ismerték a zenekarokat.
- Az jó lenne - bólogatott lelkesen a koncert felvetésére reagálva - Sőt, tudod mit, felírnám a címemet, és küldj egy baglyot majd, kérlek! Jó lenne, ha nemcsak a Reggeli Prófétából értesülhetnék róla, hogy mikor játszotok! Van itt valahol penna?
Azzal feltűrte ingujját, hogy beletúrjon az asztalon álló könyv- és újsághalmazba, hogy pennát és egy darab pergament bányásszon magának elő. Lin újabb kérdése, viszont félbeszakította a hadműveletet:
- Nem láttál véletlenül a környéken egy égővörös hajú lányt?
- Nem, sajnos - mondta Eamon - Nem sokkal előtted érkeztem ide, és akkor senki nem volt itt, csak Orchy Weatherway, ő meg fekete hajú. Lassan már itt kéne neki is lennie... Gondolom biztos ismered őt, eminens tanuló...
Az utolsó szavakat enyhe fintorral ejtette ki. Megvolt a véleménye a pedálozásról és a magolásról.
- Milyen spanyol rabszolgahajcsár liba? - kérdezett vissza érdeklődve, majd nevetve hozzátette - Csak nem egy konkvisztádor?
|
|
|
|
|
13
|
Múlt / Skócia / Re: Az Artúr Trónja-hegy
|
Dátum: 2011. 11. 26. - 22:48:30
|
|
Gyorsan és váratlanul érte a támadás az ifjú varázslót. Szerencséje volt, hogy az átkokat vaktában, futva eresztette el a lány, miközben újabb fedezék felé menekült, és szemét is alig merte ráemelni. Ám nem sejthette, hogy vérbeli sportolóval került szembe. A sóbálványátok elől egy ugrással elvetődött előre, bele az avar kellős közepébe. Rutin dolog egy fogó számára, mintha csak egy felbőszült gurkó elől kellene kitérnie.
A második rontás így fölötte húzott el, jó három arasznyival, mivel álló helyzetben levő ellenfélre érkezett.
A támadáshullám után lassan, zihálva próbált feltápászkodni. Pálcája még a kezében maradt, úgy ugrott el egy pillanattal ezelőtt. Olvasta ugyanis a Minisztérium szórólapját, még most is a fejében csengtek a hivatalos szavak: " pálcáját mindig tartsa magánál". Emlékezetébe idézte a következő sorokat is, ezért gyorsan felelt a két varázsigére.
- Protego!
Számított rá, hogy nem lesz tökéletes a pajzsbűbája, hiszen alig egy hónapja tanulta, egy hivatalos oktatáson a műhelyben.
Így kellett tehát rájönnie, hogy a vele szemben álló zilált külsejű lány boszorkány. Amint meglátta, előbb vélte volna valami hajlék nélküli mugli lánynak, aki láthatóan valami vagy valaki előtt nem érzi magát biztonságban.
~ Ha viszont boszorkány, mit kereshet ebben az időpontban egy elhagyatott skót erdőben? - futott át agyán a gondolat. - Ráadásul ha ilyen fiatal, lehet, hogy még iskolás. Roxfortos. Akkor miért van itt?
- Nem akarlak bántani! - ismételte konokul. Okosabb nem jutott eszébe, de még hozzátette: - Nem vagyok halálfaló se.
|
|
|
|
|
14
|
Múlt / Morgana le Fay Kollégium / Re: Társalgó
|
Dátum: 2011. 11. 26. - 22:16:18
|
|
Eamon zavartan vakarászta borostás állát, és kereste a szavakat, hogy külső szemlélő számára is értékelhetően és érthetően adja vissza a seprűkészítés kulcsfogásait:
- Hát igazából minden az anyag kiválasztásával kezdődik. Általában kőrisfából dolgozunk, mert a versenyseprűkhöz az a legmegfelelőbb. Persze külön megrendelésre más faanyagból is lehet a nyele. Például a múltkoriban egy afrikai herceg teakfából akart magának seprűt. Jó sok óránk elment rá... Aztán ugye a vesszők a farokhoz. A legjobb a cirok, de mindig vegyítünk bele néhány mágikus növényből pár vesszőt. Például a fúriafűz...
Várta a lány elképedését, hiszen aki egy kicsit is ismerte ezt a fajta növényt, tudta, hogy tanácsos messze elkerülni. Tehát természeténél fogva nem lehetett alkalmas arra, hogy seprűalapanyag legyen.
Eamon felnevetett. Már maga a hang is komikus volt, ahogy tette, bár egyeseket inkább irritált.
- Csak vicceltem, na! Nem fúriafüzet, hanem annak jóval szelídebb rokonával a karomfűzzel dolgozunk, ám ezzel is nagyon kell vigyázni. Viszont a lopásgátlásra így kevesebb gondunk van. Persze, így is kell rá még pár riasztóbűbáj. Amúgy mi még csak a kisebbeket rakhatjuk rá, pl esővédő, meg ilyenek. A fékezőbűbájt, a reflexbűbájokat csak a mesterek tehetik fel. De szólj nyugodtan, ha untatlak!
Kicsit örült is magában, hogy Lin a csapatára terelte a szót, bár arról is rengeteget tudott mesélni. Pláne egy pint répasör után.
- Ja, félelmet plántálunk az ellenfeleink szívébe - mondta EG mosolyogva - Ám állítólag onnan van a csapat neve, hogy kb 1200-ban volt egy boszorkánypárbaj a bangori sziklákon, a tenger felett. Egy férfi miatt párbajoztak, és a vesztes, Norah Ní Claihedd egy átok következtében lezuhant a viharos tengerbe és belefulladt. Azóta visszajár kísérteni. Bár szerencsére én egyszer sem hallottam. De állítólag a csapat alapításakor, amikor az első meccset vívtuk a Bellycastle-el, megjelent. Az ellenfél összes játékosa összecsinálta magát, és ki is kaptak. De ez csak egy legenda...
Amúgy még nem sokfele voltunk, csak két és fél éve játszom náluk. Tavaly voltunk Közép-Európában. Egy magyar és egy erdélyi csapat ellen játszottunk. Az egyik a Dobogóköi Mennydörgők voltak, hát nem valami nagy szám csapat, ahhoz képest, hogy bajnokok. Az erdélyiek keményebbek voltak: a Gyergyói Gyurgyalagok. Vagy 2 napig ment a meccs, és alig tudtunk nyerni. Csupa izmos, bajszos fickó, csak a fogójuk volt nő. Akartunk utána a csehekhez is menni, de a Kbelnicei Kőhajigálók végül visszamondták, mert valami galiba volt a Mágiagyügyi Minisztériumban náluk.
Mesélés közben észrevette a felé nyújtott gitárt. Majd elvette a lány kezéből. Megtiszteltetésnek érezte, hogy újra kölcsönadja neki, holott a beszélgetés kezdetekor gazdátlan tárgyként csapott rá.
De nem kérette magát, inkább belefogott egy újabb dalba, ezúttal amerikaiba, hogy kedveskedjen Linnek:
Love is a burning thing
And it makes a fiery ring
Bound by wild desire
I fell into a ring of fire
I fell into a burning ring of fire
I went down, down, down and the flames went higher
And it burns, burns, burns, the ring of fire
The ring of fire
Itt viszont elakadt, nem jutott eszébe a folytatás, mindössze az utolsó akkordot tudta lepengetni mégegyszer erőtlenül.
Ezért inkább folytatta a társalgást, miközben Lin felé nyújtotta hangszerét.
- A Walpurgis valóban nem rossz! Szereintem a dudásuk egy klasszis. Nagyon sokat dob a játéka a bandán. - mondta. - Amúgy jó lenne, ha egyszer valahol felléphetnétek Londonban a zenekaroddal. Én elmennék a koncertre, szerintem.
|
|
|
|
|
15
|
Karakterek / Eamon G. Millighan / Kviddics Írországban
|
Dátum: 2011. 11. 25. - 21:48:28
|
|
1. Az amatőr kviddicsről:
„Annak érdekében, hogy a kviddicsjáték titokban tartható legyen a muglik előtt, a
Varázsjátékok és Mágikus Sportok Főosztályának korlátoznia kell az egy év alatt
lejátszható mérkőzések számát. Amatőr találkozók a vonatkozó előírások betartása
mellett szabadon rendezhetők, a professzionális kviddicscsapatok száma azonban a
bajnoki liga megszervezése, azaz 1674 óta törvényileg szabályozott.” (Tudor Hushpush: A kviddics évszázadai)
/ebből kiindulva bátorkodtam hátteret szerkeszteni karakterem mögé – a szerk./
A korlátozás ellenére az évszázadok során létrejöttek különböző amatőr mérkőzések, csapatok, akik bár nem rendelkeznek a Ligabeli csapatok támogatottságának szintjével, mégis igyekeznek a legjobb hátteret biztosítani és beküzdeni magukat az élvonal nagyjaival egy elismertségi szintre. Ugyanúgy nemzetközi mérkőzéseket igyekeznek finanszírozni és engedélyeztetni, a varázslóvilág fogadóirodáiban pedig mérkőzéseikre ugyanúgy lehet téteket tenni.
Nagy-Britanniában és Írországban is kezdenek előtűnni az amatőr bajnokságok. A profi liga résztvevőkkel szemben itt elmondható, hogy nem elsősorban a kviddics a fő bevételi forrás a játékosok számára; általában van civil hivatásuk mellette. Kivéve természetesen, ha egy jelentősebb szponzor áll a csapat mögött.
Az amatőr bajnokságokban a szabályozás is másként alakul, mint a profi ligában. A csapatok nevezési díja alacsonyabb, kevesebb mérkőzést kell lejátszaniuk, a felügyeletük viszont szigorúbb szabályokhoz kötött. Ezt minden országban az illetékes nemzeti Mágiaügyi Minisztérium bonyolítja, nemzetközi amatőr mérkőzés esetében, pedig a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya és a Varázsjátékok és Mágikus Sportok Főosztálya közösen.
2. Az ír kviddicsről:
„- Biztos, hogy Írország győz - jelentette ki Charlie, a szájába tömött jókora krumplin átszűrve a szavakat. - Láthattátok, mit csináltak Peruval az elődöntőben.
- A bolgár csapatban viszont ott van Viktor Krum - jegyezte meg Fred.
- Bulgáriának egy jó játékosa van, Írországnak hét - legyintett Charlie. - Sajnálom, hogy Anglia kiesett… Bár, mondjuk, elég cikis volt, amit produkáltak.
- Miért, mi történt? - kapta fel a fejét Harry. Most érezte csak igazán, mennyi mindenről lemaradt a vakációnak nevezett Privet Drive-i száműzetés heteiben. Szenvedélyesen rajongott a kviddicsért, s már elsőéves korában beválasztották a roxforti Griffendél-ház csapatába. Előző tanév óta ráadásul a világ egyik legjobb versenyseprűje, egy Tűzvillám boldog tulajdonosa volt.
- Háromszázkilencven-tízre kikaptak Erdélytől - felelte csüggedten Charlie. - Még nézni is szörnyű volt. Waleset Uganda, Skóciát pedig Luxemburg ütötte ki.” (J.K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege)
/A kötetből továbbá kiderül, hogy a Világkupa győztese is Írország lett. Mivel az írónő a Brit-szigeteken négy válogatottat nevez meg, okkal feltételezem, hogy az észak-írországi születésű játékosok szintén az ír válogatottban kaphatnak helyet, hasonlóan a rögbihez. – a szerk./
3. Az Ír Nemzeti Amatőr Bajnokságról:
Az ír bajnokság kialakulása egybeforr az ország függetlenné válásával: A Nemzetközösségből való kiszakadással a profiligás csapatok helyzete is kérdésessé vált, így a Kenmare Kestrels is pl. kihagyott egy idényt. (később az ír és brit mágiaügyi miniszterek tárgyalásával rendeződött a profiliga sorsa). Az 1920-as évek végén viszont megalakult az Ír Nemzeti Liga, 6 csapat részvételével. Elsőként Ír Amatőr Kviddicsliga néven indult, ma használatos nevét 1990-ben vette fel. A liga indulásakor az elszakadt északír megyék sorsa még nem rendeződött, így csak a köztársaság csapatai nevezhettek. Ezek elsősorban amatőr csapatok voltak, ám a Kenmare ugyanúgy megmérettette magát a kezdeti időszakban.
Az első északír csapat csak 1951-ben csatlakozhatott, külön miniszteri engedéllyel. Azóta az Ír Nemzeti Liga a sziget teljes területéről elfogad jelentkezést. Az Ír Kviddicsszövetség az Brit-Ír Liga tagja, de az Ír Mágiaügyi Minisztérium további mérkőzések lebonyolítására is jogosult a Nemzeti Liga keretében. Jelenleg 9 csapat vesz részt a pontvadászatban, ebből 3 profi ligás csapat is megméretteti magát, utánpótlás játékosai révén. (de nevezhetők a profik is). A Nemzeti Liga fő szponzora a Tűzvillám és a Bogoly Berti féle Mindenízű Drazsé forgalmazója.
4. A Bangor Banshees csapata
a. A Banshees-t 1877-ben alapította egy ír varázsló, Maeldun Fitzroy. Fitzroy ugyanis jelentős tőkét halmozott fel saját készítésű répasörnek forgalmazásából. Fiatalabb korában maga is lelkes kviddicsező volt, ám a Ballycastle Bats csapatába nem férhetett be, mivel csak egy fogó számára volt hely. Ezért határozta el, hogy saját csapatot alapít. Pénze volt elég, megtehette, és néhány környékbeli varázslót is meg tudott nyerni szándékának.
Már a csapat első éveiben sikerült nemzetközi mérkőzésen bemutatkoznia: a francia Saint Malo-i Szirénekkel mérkőztek, egy 2 npig tartó játszmában, ahol végül a nagyobb múltú hazai csapat győzött.
1897-ben a csapat 20 éves évfordulóján, egy zsák galleonnal próbálta Mr Fitzroy meggyőzni az akkori londoni Mágiaügyi Minisztert, hogy csapata helyet kaphasson az első ligában, de végül nem járt sikerrel.
1951-ig így kizárólag barátságos mérkőzéseken szerepeltek, hol brit, hol más európai csapatok ellen.
Napjainkban a csapat még mindig a Fitzroy família kezében áll, akik finanszírozzák a csapat és szurkolóik utaztatását, a Nemzeti Ligába való nevezéseket és a játékosok fizetését.
A Banshees az ír liga meccsein kívül évente átlagosan 2-3 nemzetközi találkozót is játszik. Legutóbb a 11-szeres magyar bajnok Dobogókői Mennydörgők ellen, akiket mindössze 2 órás játékkal győztek le 310-120-ra.
b. A Banshees csapatában olyan nagyságok fordultak meg, mint Donchha Degan, 30-szoros vállogatott ír terelő, az 1900-as évekből, Quintus Fitzroy ( az alapító család sarja), aki két évtizeden keresztül volt a csapat kapitánya, valamint Niamh MacMonna, a ’60-as évek egyik legjobb hajtója.
c. A Banshees szurkolói magukat Black-Green Firm-nek nevezik, és egy 30-40 főből álló keménymag minden mérkőzésen, ha kell napokon át buzdítja a csapatot.
d. Érdekesség, hogy a csapatban a terelők kétjegyű mezszámmal vesznek részt. Ennek eredete a következő: Maeldun Fitzroy dédunokája, Dermot volt a csapat őrzője és csapatkapitánya 1922 és 1932 között. Lelkes fogyasztója volt a családjuk által forgalmazott italnak. Nem egyszer kissé ittas állapotban ült seprűre, és így mindenből duplán látott, így amikor számaik alapján utasítani akarta a terelőket a 2-es helyett 22-est, a 3-mas helyett 33-mast mondott.
Adatok:
Tulajdonos: Fitzroy’s Répasörfőzde
Alapítási év: 1877
Becenév: ’shees, szellemek
Színek: fekete-zöld
Bajnokság: Ír Nemzeti Liga
Bajnoki győzelmek száma: 5
Legnagyobb győzelem: 540-180 ( 1963, Catania-i Kákalagok)
Legnagyobb vereség: 30-270 ( 1919, Montrose Magpies)
Leghosszabb mérkőzés: 5 nap 2 óra 10 perc ( 1902, Kenmare Kestrels)
Legrövidebb mérkőzés: 38 perc ( 1958, Galway Gargoyles)
Legnagyobb siker: 1x Európa Kupa döntős (1963)
Jelenlegi keret:
Név Születési év Nemzetiség Poszt Mezszám
Rory H. Fitzroy (c)1965. északír őrző 1.
Dylan O’Dare 1972. északír hajtó 4.
Laura M. Gallow 1970. északír hajtó 5.
Nadia Trkic 1974. szerb hajtó 6.
Eoin O’Hara 1968. ír terelő 22.
Connor Mahoney 1976. ír terelő 33.
Eamon G. Millighan 1977. északír fogó 7.
|
|
|
|
|