A melleken tett kitérő, még akkor is, ha lágy ruhadarab fedte, igazán izgató volt a kosaras számára. Minden egyes érintkezés szinte őrületbe fokozta a vágyait. A nyelve finoman siklott a lány bőrén és az azt takaró anyagon egyaránt, Karr pedig Merlinért se hagyta volna abba, hiszen Ella apró nyögdécselésekkel jelezte, hogy milyen jól érzi magát. Legszívesebben rávette volna magát azonnal, de nem akart türelmetlennek látszani. Nem is volt az tulajdonképpen, aztán rájött, hogy jobb is ez így. Minél többet akart kapni az ambróziából, amit a lány szolgáltatott ki neki. Jobb lassan elnyúlva elfalatozni az édességet, mint gyorsan befalni. Armi nem sokáig hagyta élvezkedni mégsem, Karr elkerekedett szemekkel nézte, ahogy lekerül, lágyan siklik le a melleket takaró csipkés szövet. Preimer plánban jelenik meg a tökéletes kebel Kareem eltátott szája előtt, csak a fiú bánatára eltávolodik tőle. Öröm az ürömben, hogy így még jobban megcsodálhatja egyben a kettőt. Vágyakozó tekintetét a mellekről kínzó lassulással indul felfelé Ella csodaszép szemeihez. Meglepődve tapasztalaja, hogy a barátnője elszégyelli magát és keresztbe fonja a kezeit keblei előtt. Egy picit ő is elpirul, hiszen nem számított rá, hogy ilyen gyorsan félbeszakad a dolog és gondolkodnia kell bármiről is, nem pedig csak el kell majd merülnie az édes élvezetekben. Felnyög, ahogy Ella elhagyja az ágyékát, minden mozdulat, ami a ketrecbe zárt tüzes sárkányt éri, kínzóan édes érzéssel tölti el a fiút. Nézi, ahogy kedvese melléfekszik és kellemes, szerelmes mosollyal próbálja bátorítani őt. Egy újabb égető és egyben édes csók érkezik Ellától. Karr szívesen beleolvadna a pillanatba, ha lehetne örökre a barátnője ajkain csüngve maradna, az idő rabságában. Ez lenne csak az édes rabság! Vallomása meglepi újra a fiút, ami az arcán tükröződve láthatja is a mellette fekvő bestia. ~ Azt hittem, hogy neked már megvolt kedvesem. Hiszen olyannyira gyakorlottan csináltál bizonyos dolgokat. Szeretlek. ~ suttogja hangtalanul az időközben belevörösödő lánynak, majd nem hagyja, hogy Ella túl sokáig várakozzon, a ki nem mondott kérdésére megadja a választ, amilyen gyorsan csak lehet.
- Ez nekem csak megtisztelő kincsem! -  suttogja, majd még fűz hozzá pár gondolatot. – Majd finoman csináljuk és csak addig megyünk, ameddig szeretnéd te is és én is. Szeretlek és így is fogok hozzád viszonyulni. Egyáltalán nem ciki, hogy szűz vagy, sőt… Imponál nekem. – mondja kedves mosollyal és közben a lán hajába túr, majd visszafelé a kezeivel simít végig az arcán. Aztán közelebb bújik hozzá és lágyan csókolgatni kezdi Armi ajkait. Lassan növeli a tempót, vissza szeretne érni az előbbi fordulatszámhoz, vagy legalábbis addig, amíg Ella megtalálja önmagát és ellazul. Kezei elindulnak az arcáról, majd felé helyezkedik a testével. Apró csókokkal halmozza el az arcát, majd indul lefelé. Immár a melleket izgatja, amelyiken nem az ajkai siklanak, azt a kezével simogatja, izgatja, különös tekintettel a bimbókra. Jó sokig játszik a mellekkel, azt szeretné, ha teljesen felfedezhetné, hogy Ellának mi a legjobb. A nyelve kívülről befelé halad körbe-körbe addig, a míg a bimbókhoz nem ér. Azokat megszívva, finoman szopogatva kezdi mindkét mellet. Néha pedig csak karcolgatja a fogaival, majd a karcolásokat a nyelvével „simítja” el. Majd visszatér az ajkaira, és vágyakozva néz a másikra, igazából szeretné még felmérni, hogy mennyire tetszett a lánynak, ha még ezt nem közölte a reakcióival.

Kareem báli ruhája és a maszkja

Karr úgy van a kviddiccsel, mint Lindsay a kosárlabdával. Így csak bólogat a lány által felhozott érvekre. Megérti, nem ismerheti fel mindenki a kosárlabda szépségeit, főleg úgy, hogy valószínűleg nem is látott még egyet sem, hiszen a Holló szerint inkább a zene töltötte ki eddig a hölgy szabadidejét. Ezért ő nem haragszik egyáltalán, nincs rá oka. Linnen látszik, hogy nagyon édesszájú, gyorsabban tünteti el a fagyi darabokat, mint a fiú. A bókolása utáni rekedtes nevetés felborzolja Kareem hátán a szőrt, de most kellemesen érinti az ilyesfajta dolog, nem rémisztően. Széles vigyort viszonoz, úgy gondolja ezen már nincs mi reagálnivaló, így a bekövetkező rövidebb csendet – mert a fiú úgy gondolja, hogy Lin nem akar még megszabadulni tőle -, egy újabb fagyis rész eltűntetésével tölti ki. A nyelvére helyezi a kis darabot, ami mintha forró sütést kapna alulról, elkezd szétfolyni a nyelvén, majd a torka felé indítja mag a gravitáció irányadásával – és némi Karr-i rásegítéssel – az útját.  Természetesen ezt nem a nevetgélő Lindsay előtt teszi, hanem jól elrejtve a zárható szájüregében.
- Tökre jól hangzik, ahogy nevetsz! – dicséri meg öntudatlanul is, majd reménykedni kezd, hogy ne egyen túlságosan félreérthető. Tényleg érdekes ez a reszelős nevetés. Utána viszont rajta a sor rekeszizmai megdolgoztatásán, mert Karrt hírességnek titulálják.
- Én híres? Hú, ezt te sem gondolod komolyan. De kipróbálhatjuk. Elkiáltom kétszer magam. Az első az lesz: Itt van Kareem Whittman! Megnézzük, mennyien jönnek ide. A követező kiáltás pedig ez lesz: Itt van Lindsay Hames! Kíváncsi vagyok, melyikünknek lesz nagyobb sikere. Na, benne vagy? – kérdezi ravaszul mosolyogva, mert esze ágában sincs ilyet csinálni. Még csak az kéne, hogy kellemetlen helyzetbe hozza, nem azért tölt vele ennyi időt, hogy elveszítse a frissen kialakuló szimpátiáját a hölgynek, saját maga felé.
- Jól van, csak vicceltem. De azért tényleg kíváncsi lennék. – nyalintja le az odatapadt fagyi darabot még a kanaláról. Lassan ki is végzi a fagyi kelyhet, a kanállal pedig játszani kezd. Beleállítja a kehelybe és az ujjbegyével körbe-körbe forgatni kezdi. De nem sokáig, mert rájön, hogy ez elég zavaró lehet, úgyhogy egy enyhe arcpírral karöltve, kinyitja az ujjait és szépen lassan lehelyezi a kelyhe mellé az asztalra.
- Bocsi, azt hittem otthon vagyok. – próbálja elviccelni a dolgot. Na, igen, vannak ilyen kis idegesítő szokásai, mint általában a legtöbb embernek. Neki az, hogy állandóan birizgálnia kell valamit, mert nem tud egy helyben ücsörögni. Eddig lefoglalta a fagyievés, de most már nincs a közelben semmi, ami az izgágasága levezetésére szolgálhat. Miután elmagyarázza a süvegről alkotott véleményét, jól kibővítve a gondolataival, Lindsay végre megérti, hogy mire gondolt a Hollós. Örül annak, hogy végre nem kell magyarázkodnia és izgatottságában nem beszélt félre többet. A pincér közben megjelenik, Lindsay pedig meghívja őt egy jeges italra.
- Rendben lehet még egy, de a fagyit én álltam! – mondja komolyabban, bár a pajkos kis mosoly még mindig ott ugrál véletlenszerűen a szája szegletében. Igazán jól érzi magát ma a szép napos időben, egy rock sztárral beszélgetve. Nem is gondolt rá, hogy ilyen szerencsés lehet, és ezekben a borús időkben ilyen jól szórakozhat. Ekkor kezd bele abba a vicces sztoriba Lin, ami viszont nagyon felkelti az érdeklődését. A lány, aki rámászott a zenésztársamra, ez lehetne a cím. A történet hallgatása közben egyre nagyobb vigyorra nyílnak az ajkai, majd már együtt nevet az előadáson és azon is, hogy az énekes mennyire jól szórakozik a történeten, Magával ragadja az előadásmód, és Lin vidámsága. Mikor már ő is elképzeli, hogy mi hogyan volt, neki is ki kell törölnie pár könnycseppet a szemeiből.
- Hát ez nagyon jó volt! Jajj, de sajnálom, hogy nem láthattam. Bár akkor én röhögő görcsben múlok ki ott, helyben. Nem csodálom, hogy ez a történet előkerül többször is, hogy húzzátok őt. – nevetgél tovább, még a hasát is fogja kínjában, hogy enyhítse a bentről érkező nevetőfájdalom utóhatását. A pincér megjelenik, Lindsay pedig meghívja őt egy italra.
- Rendben lehet még egy, de a fagyit én álltam! – mondja komolyabban, bár a pajkos kis mosoly még mindig ott ugrál véletlenszerűen a szája szegletében. Igazán jól érzi magát ma a szép napos időben, egy rock sztárral beszélgetve. Nem is gondolt rá, hogy ilyen szerencsés lehet, és ezekben a borús időkben ilyen jól szórakozhat. Furán néz rá, mikor egy szál cigarettát keres elő, azonban megkérdezi udvariasan a sztár, hogy rágyújthat-e. ~ Ez is biztos segített, hogy ilyen legyen a hangja. ~ gondolja, hiszen tudja, hogy nem sok pozitív dolog van a cigarettázásban, de a hangot mélyítheti.
- Persze, csak nyugodtan. Tényleg, ez ilyen mugli cigaretta, vagy varázslós. Itt igazából a kérdés arra vonatkozik, hogy van-e olyan mágikus cigaretta ami nem káros az egészségre. Nem azért, mintha le akarnálak beszélni róla, vagy ilyesmi, csak érdekel a dolog, ha már megláttam. Te pedig biztos jobban tudod, mivel én semmit sem tudok a témáról. – kérdezi Hollóhátasan csillogó szemekkel. Úgy néz rá, mint egy kisdiák, ami minden tudást be akar szívni, elemezni, raktározni, hogy a megfelelő időben elővegye és használja. Közben pedig megérkezik a frissítőjük, előbb Lindsaynek szolgálják fel, majd a Hollós van soron. Azonnal bele is szív a váltakozó színnel fluoreszkáló szívószálba, és hálásan néz a hölgyre, amiért kitalálta az újabb jeges csodát.
- Hú, ez baromi jó. Köszönöm szépen! – mosolyog és újabb adaggal enyhíti a torkára telepedett, makacson visszatérő forróságot. Elégedetten dől hátra és beforgatja a poharat, hogy a rákarcolt feliratot elolvashassa.
- Amúgy izé, találkozunk majd máskor is? Jól éreztem magam. De nem randi vagy ilyesmi, csak beszélgetni. Ja és még nem mehetsz el, kihasználnám az időt, ha szabad. – mondja vigyorogva és nézi, ahogy a lány is iszogatja a saját jegeskávéját.

Karr elégedetten fogadja a professzor válaszát, és már reklamálna a pontokért – a versenyszellem itt sem hagy alább nála –de elég egy pillantást vetnie a Mugliismeret professzor és eszébe jutnia, hogy a házvezetője inspektorként tevékenykedik ma, inkább úgy dönt, hogy nem forszírozza a dolgot.
- Köszönöm, professzor! – mondja és helyet is foglal két Hugrabugos szépség között. Amióta megkezdődött az óra, ők ketten a fény a sötétségben. Shay is az lenne, de messzi van tőle, azonban a lány már válaszol is a saját kérdésére, ezzel is bizonyítva, hogy a Hugrabugosok sem hígagyúak. Csak akkor kapja észbe magát, hogy a gondolatai közben Lucyt bámulja, mikor az megböki. Kareem megrázza a fejét.
- Bocs, kissé elgondolkodtam. – szabadkozik suttogva, majd tovább figyeli az eseményeket. Mindenki jól megoldja a feladatát, egy-két késő persze most is van, de őt ezt sosem érdekelte. Ő sem az a szabálymániás, és ez mégiscsak egy iskola. A szabályokat pedig meg kell szegni, különben unatkoznának. Újra felpillant, immáron Ella a fenyegetett, de ő most passzol. Biztos ideges az inspektor miatt, de Karr nem szól bele, megvárja, amíg leül a lány.
- Nem gond Armi, majd legközelebb. – kacsint a másikra biztatásul, arra gondol, hogy legalább ezzel is imponálhat Lucindának, csak, hogy megerősítse, hogy ő bizony milyen jó választás. Az óra folyik tovább, a kosaras szerint a Hollósok nagyon jól teljesítenek a szokásos módon. Persze el is várja mindenki tőlük, csak azt nem érti, hogy másoktól miért nem? Mindegy, talán nem az utolsó évben kéne ezeket a kérdéseket feltennie magának. Meglepődve kapja fel a fejét a neve újbóli hallatán, még hátra is pislant de Crassora, de úgy tűnik, nem miatta jön az újabb kérdés felé. Szerencsére Minticz nem szemétkedik vele, hanem olyat kérdez tőle, amire szívesen válaszol. Na de hogyan? Hiszen most nem kezdhet el anekdotázni a mugli kosárlabdáról, hogy az milyen szép, meg milyen varázslatos pálca nélkül is. Újból feláll és megpróbálkozik valami diplomatikusabb válasszal. Azért még megköszörüli a torkát, csak a biztonság kedvéért.
- Nos, a muglik, mint tudjuk, oda vannak a sporteseményeikért, akár csak a varázslók a kviddicsért. – itt szándékosan varázslókat említettet és nem a „mi” szót használta, egésze egyszerűen azért, mert él-hal a kosárlabdáért. – Ha jobban megvizsgálunk egy kosárlabda mérkőzést – még itt a Britt szigeteken is, ahogy a varázstalanok nevezik, nagyon népszerű sport -, általában a nézőszám nem csökken, bármi legyen is. Ha tél, ha fagy, ha forróság, ha szél. Egyedül, ha olyan időjárási, esetleg katasztrófa következik be, ahol törlik a sporteseményt. Meg vagyok győződve arról, hogy ha nem lenne beszűntetve ilyen esemény, bármi történjék is, ők ott lennének. Egyszerűen a szorgos, illetve unalmas hétköznapjaikon felgyülemlett feszültséget, egyéb más mellett, ilyen sporteseményeken vezetik le. Ki csak a sport szeretetéért, a kedvenc csapatáért szurkol, ki csak menekül a gondjai elől, izgul, akár csak egy varázsló, vagy egy boszorkány. Nem hiszem, hogy a pálcahasználók ilyen szempontból nagy eltérést mutatnak, ők is ugyanúgy buzdítanak, éljeneznek, fújolnak egy kviddics meccsen, mint a muglik egy kosármeccsen, vagy bármi egyéb sport nézése közben. Összefoglalva, ha van meccs, a mugli szurkolók ott vannak, sőt, a fanatikusabbjai még hosszú órákat, vagy napokat is képesek utazni, hogy ott legyenek kedvenceik következő pályára lépésének alkalmából. Tehát, a varázsvilág muglikra gyakorolt hatása, ilyen szempontból közvetlenül nem befolyásolja muglik ezen szokásit. – fejezi be, és a tanárra veti kérdő tekintetét, hogy elég-e neki ennyi. Egészen belemelegedett a beszédbe, és most veszi észre, hogy a pad szélét markolta annyira, hogy az ujjai belefehéredtek. Nos, igen, ha Kareem Whittmant a kosárlabdáról kérdezik, akkor megszűnik a világ és amíg le nem lövik mugli kifejezéssel élve, addig ő beszél. Lassan engedi el a pad szélét a kezével és ha Minticz engedélyt ad helyet foglal. Bár gondolatai még midig egy szép zsákoláson járnak, amit legutóbb látott, mikor még kimehetett – tehát nyáron -, azért már kezd visszatérni a mugliismeret tanterembe lelkileg is. A két lányra pillant, akik közrefogják őt, majd vállat vonva várja a következő felelőt.

Ahogy eszegetnek, felfedezi, hogy a kanapé is van a helyszínen. Kicsit elhúzza a száját, miközben falatozik, mert így kicsit túllőtt a célon. Legalábbis Ella biztos arra gondol, hogy Karr egyből azt akarja tőle. Pedig nem egészen így van, vagy legalábbis nem szeretné a lányt azonnal lerohanni. Udvariatlanság és talán még elhamarkodott dolog is lenne. Lelke szavának kinyilatkoztatása után, hevesen dobogó szívvel várta a választ Hollóhátas. Viszont annyira nem kell aggódnia, hogy Armi félreértelmezte őt, mert laza mozdulattal ledobja ő is a talárját. ~ Hát persze, hiszen meleg van. Vagy csak én vagyok túl naiv a lányokkal kapcsolatban? Lehet, hogy ők is azt akarják, csak jól álcázzák? Ki fog derülni, minden bizonnyal. ~ morfondírozik, miközben lekerül a lány talárja. Kareem követi a szemeivel az ívét, majd visszafordul a lányhoz, aki időközben megadja a választ a ki nem mondott kérdésére. Bár Karr szerint egy picit azért elgondolkozott rajta Ella, de a végeredmény számít, ami nagyon úgy tűnt, hogy szívből érkezett. Mielőtt Karr megszólalhatott volna, Ella csókkal borítja be a fiú ajkait és még arra is figyel, hogy az ágyon lévő tálcát eltessékelje kettőjük útjából. Kareem vére felpezsdül, ahogy a kedvese megint a bőréhez ér, bárhol is tegye ezt a testén. Nem tud hozzászokni a lány mágiájához. Egész pontosan, ahhoz már nagyon hozzászokott, hogy valami elképesztő módon izgalmas dolog, ami Ellában van, így egy pici félmosoly megjelenik az ajkain, mikor arra gondol, hogy Lamartin meg akarta vizsgálni a lányt. Ella elmesélte, hogy akár még lombikba is zárná, bár ezt a kosaras nem hitte el, szerinte a Mardekáros csak húzta a lány agyát. De tény, hogy nagyon érdekes ez a vibrálás és izgalmas érzés, amivel a lány megajándékozza őt, amitől kikapcsol az agya és csak a másikra koncentrálva élvezheti ki egyedülálló helyzetét. Ella lehúzza az ágyra és Karr sem tétlenkedik tovább, hanem visszacsókol. Nem igazán törődik most semmivel, ki van éhezve a szerelemre és annak minden kellemes velejárójára. Nagyon megnyugtató érzés, hogy itt nem lephetik meg őket és egymásra hangolódva tölthetik el a kellemes perceket. Ella felé próbál kerülni és bara szemeivel, a másikéba néz, egy picit elhúzódva.
- Figyelj, ha még nem szeretnéd… - hagyja nyitva örökre a mondatot és a szeméből, egyre lejjebb kezd vándorolni a szeme, a nyakánál elidőzik, majd egy kissé lejjebb is, majd visszaemeli a tekintetét. A válaszra elmosolyodik, bármi is legyen az, majd attól függően kezd cselekedni. Azonban mindenek előtt újra megcsókolja Armit, és maga felé húzza a lányt, átgördül a hátán, ahogy szorosan öleli, most Ella lesz felül.  A hajába túr és belecsókol a nyakába. Aztán egyszerűen hagyja magát sodortatni az árral és úgy cselekszik, ahogy azt a vágyak és lehetőségek megkívánják. Nem gondolta soha, hogy a Roxfortban van ilyen hely, de most hálát ad a négy nagy elődnek – igen, még Mardekár Malazárnak is, még akkor is, ha nagyon nagy valószínűséggel nincs köze ehhez a teremhez -, hogy terveztek egy ilyen kis szerelmi fészket.

Dühösen fordul és indul kifelé a teremből. Elege van, hogy állandóan színjátszania kell, amióta Tudjukki visszatért. Itt most elmondhatta azt, ami már régen teher volt a lelkén és megkönnyebbülhetett. Szerette őt, igaz, az elején még csak jó barátként. Később alakult ki nála mélyebben, amikor felfedezte az indián lányban azt, amit más nem láthatott. Amikor megnyílt, vagy éppen ragaszkodott valamihez mindig egy különleges módon vigyorodott el egy pillanatra. Lehet, a lány észre sem vette ezt magán, de Karr beleesett ebbe a mosolyba. Meg egyébként is imádta, de már tényleg kínos volt, hogy úgy gondol rá. Pedig mindig is a húgaként tekintett rá, egészen addig a pillanatig, amíg rá nem jött, hogy többet szeretne tőle. De már akkoriban is elég öntörvényű volt a lány, Karr pedig nagyon félt, hogy ott lesz vége az ő barátságuknak. Nos, ezt idáig sikerült elodázniuk, amíg ki nem derült, hogy gyakorlatilag csak szamár volt, mert nem volt a közelben ló. Nagyon dühösen lépdel, sosem gondolta volna, hogy ekkorát csalatkozik valakiben, azonban Dakota utána szólt, ami megállásra késztette a Hollóhátast. Mindig is hajlamos volt vele kivételezni, de nem csak ezért állt most meg. Szeretné, hogy ha ez az egész nem lenne igaz, vagy félreértette volna, de tudja, hogy ez hazugság lenne. Persze Dakota nem sejthette, hogy Kareem miért kerülte szép lassan egyre-jobban őt, ami az ő kapcsolatukat nézve az idő folyamán inkább csak haverággá formálódott. Még magának is rosszul esik bevallani ezt, mert az első pár évben nem tudott a kis indián nélkül létezni. Imádta megmenteni, vagy éppen nagyon jó volt vele tölteni a vízköpőn ülve egy-egy éjjelt, amikor kimásztak a tetőre, csak azért mert Dakotának éppen valami baja volt, Karr pedig félt magára hagyni őt. Lassan ki is szeretett belőle, talán az volt a legsikeresebb éve a Hollóhátban. Nagyon sokat tanult, hogy elfelejtse olyan módon, és most a lány szavaira újra előjönnek azok az érzelmek, amiket akkor régen eltemetett. Persze ár nem tekint úgy a lányra, mint akkor, de sosem jó az ilyeneket a felszínre hozni. Lassan fordul vissza a Griffendéles felé, arcán vegyes érzelmek uralkodnak. Még ad egy utolsó esélyt, vagy bármit, mert így nem szeretné itt hagyni a lányt, pedig ez lenne a helyes. De ő sosem tudott helyesen cselekedni, ha érzelmekről, érzésekről és barátokról volt szó, így kíváncsian hallgatja végig a lány mondanivalóját, közben pedig engedi, hogy a másik a kezét fogja. Talán mégis csak jelent neki valamit.
- Elmondhattam volna. De nem mertem. Nem akartalak elveszíteni, mert úgy is szerettelek, és akkor inkább szenvedek, minthogy azt lássam, hogy utálsz. Persze ez csak az én fejem akkori szüleménye volt. Ismersz, világ életemben nem tudtam a lányokkal helyesen bánni. – fintorog magára, amikor Dakota elfordul, és a szeméhez kap. Már majdnem megkérdezné, hogy van-e valami baja, de akkor rájön, hogy mi lehetett a mozdulat igazából. Emiatt akkor is kezdi rosszul érezni magát, de most neki kell fegyelmezettebbnek lennie, az ő érzéseit tiporták a sárba. Dakota vallomása belőle is egy újabbat húz elő.
- Én csak örültem később, hogy nem láttad meg az érzelmeim. Könnyebb volt úgy elkerülni téged, még ha nem is annyira, hogy ne érintkezzünk. Talán túlságosan is elengedtelek és ezért távolodtunk el egymástól. – suttogja a fülébe és átkarolja a lányt a válla alatt, két kezével megfogva a lány felkarjait. Nem, teljesen nem szeretné elveszíteni, még így sem, amiket ma a fejéhez vágtak. Ez Kareem Whittman. Néha sajnos baj, néha meg jó, hogy ilyen.
- Az én hibám is, nem csak a tiéd. Nem ítéllek el miatta, nincs jogom hozzá… még csak a barátodnak sem tartasz… miért is lenne jogom hozzá? De talán még rendezhetjük ezt a barátságot. Persze nem ma, mert még meg kell emésztenem ezeket, amiket mondtál, sőt, amiket én mondtam. Gyanús nekem ez a terem most már, túl őszinte vagyok hozzád… ami nem baj, de fájó lehet. – engedi el a másikat, ha az előbb hagyta, hogy átölelje. Félszeg mosollyal várakozik, hogy Dakota szeretne-e még mondani valamit. Amennyiben nem, elköszön és visszatér a Hollóhát toronyba. Ha még van, kíváncsian hallgatja. A kandalló tüze épp most ég ki, de a parázs még mindig ad reményt, hogy újra fellobbanhasson a tűz. Akárcsak a barátságuk.

Nagyon lassan kúszik vissza a valóság Kareem elméjébe. Alig tudnak leválni ajkaik egymástól, már kezdenek hozzászokni egymáshoz. Persze nem az unalomba fulladó szokásról van szó, hanem az újabb és újabb felfedezésekről. Armiella továbbra is megbizsergeti szinte minden érintésével, hogy ez tudatos mágia-e, vagy csak az érzékeké, amit nem tanítanak, az édes mindegy a kosaras számára. Őt csak a csábos ajkak minél többszöri megkóstolás érdekli, ha lehet, minél hosszabb ideig. Néha azért levegővételért muszáj leállni, de hát minden nem lehet tökéletes. Elég neki, ha a barátnője az. Lenyomja a kilincset a metacsaj és lassan belépnek. Picit nekimegy Karr a barátnőjének, mert őt eléggé elámítják a látottak. Oldalt kikerüli, de azért összefűzi a kezeiket végre és behajtja az ajtót. Lassan fedezi fel a szobát, ami meglehetősen tetszik neki, még akkor is, ha elég lányos és tényleg úgy néz ki, mint egy szerelmi fészek.
- Ejha, ez igazán…. tökéletes. – fejezi be sután a mondatot, bár mégis úgy, hogy az kifejezze az elégedettségét. Megszemléli a kínálatot és akaratlanul is arra néz, amerre Ella. Az ágyra pillant ő is, majd egymás felé fordulnak szép lassan, tekintetük pedig összetalálkozik. Kareem nem tudja, hogy Ella mire készült, de ha ilyen nagyméretű ágyban is gondolkozott, akkor ezt most Karr díjazni fogja valahogy. Tudja, hogy nagyon temperamentumos a párja, ez azóta így van, amióta megismerkedtek. Arról nem is beszélve, hogy ha akad egy kis üres szabadidejük és nem látják őket, akkor szenvedélyesen egymásba forrnak, még ha az csak pár másodpercet is ölel fel. De most… akár napokig is itt lehetnének… ha nem lenne feltűnő és nem sodornák veszélybe magukat ezzel. Igen, még eltűnniük sem lehet szem elől, mindkettőjük legnagyobb sajnálatára. Elengedi Armi kezét és átkarolja őt a derekánál fogva és elindítja mindkettőjüket az asztal felé. Karr kinézi a forró csokit, ha már külön tálcára van téve és oda igyekszik kellemes sziámi ikrével. Megkínálja Ellát, majd elveszi a sajátját. Aztán gondol egyet és elindul az egyetlen ülőalkalmatosság felé, amit a hatalmas franciaágy szolgáltat. Ott szépen leülteti Armit és megtáncoltatja a tüzet a pálcájával, amiből apró alakok ugranak ki és Ella felé igyekeznek repülve. De mire a lány megérintené őket, elvesznek, eltűnnek, kihunynak. Közben Karr felkap még egy tálcát, tele minden jóval és leteszi közéjük, miután leül.
- Hát ez igazán gyönyörű. – mondja ki végül, és itt mindenre érti. Leveszi a talárját, mert a lobogó tűz, egyre kellemesebb meleget áraszt. Miután Ella kivette a magának valót visszaröpteti a tálcát az asztalra és közelebb bújik a másikhoz.
- Armi, én… - de inkább nem fejezi be, hanem megcsókolja a lányt. Most nem kell figyelni, teljesen elolvadhat a másik kisugárzásában. Szorosan magához öleli a vörös hajú szépségét, ajkaik pedig szűnni nem akaró táncba kezdenek, egymás ritmusára lüktetve. A haját túrja, miközben újra felfedező túrára indul a nyelvével, amivel már Ella nyakán köröz. Azonban még most is látni szeretné a szemét, és ahogy közelebb bújik a lányhoz, különválasztja magát tőle. Nézi őt, szemeiben vágy csillan. Mosolya sem aggasztóan őrült, de azért van benne némi furcsa csillanás.
-…. szeretlek. – fejezi be a már ki tudja mikor elkezdett mondatát végre. Elég izgatott helyzetben van, bűnös dolgok járnak a fejében, azonban nem akarja megbántani a lányt. Tény, hogy Armiellával másképp bánik, már nem bénázik annyit, és nem is hibázik olyanokat, mint a régebbi kapcsolataiban. Hagyja magát sodorni a metamorf mágus által kijelölt folyóban és ez jelenleg tökéletesen működik nála. Megsimogatja a lány arcát. Szívesen beszélgetne vele bármiről… de valószínűnek tartja, hogy nem ennek van itt az ideje. Lehet, hogy amíg itt vannak csak csókolni és élvezni fogják egymást, egymás társaságát szavak nélkül. de Ella jelei nélkül nem kezd bele semmi komolyabbnak tűnő dologba, szemei csillogása azonban nem ezt mutatják. Kezdik elragadni az érzelmei, és az eddig elnyomott vágyai. De még tartja magát, ameddig lehetséges.

Nagyon bájosnak találja Karr, mikor szemkontaktusba kerül Ellával. Ahogy a szerelmes pillantásai után észbe kap a lány, azt Kareem csak egy látszólag neheztelő fintorral tudja csak lereagálni. A fintor ugyan nem Arminak szól, hanem az egész helyzetnek, reméli azonban, hogy Armi nem érti félre a reakcióját. De a lényeg, hogy újra találkoznak, és mire erre gondol, már újra a karja közt érzi kedvesét, és annak őrült tempóba zakatoló szívét. A terv nem jött be, a lány második nevére nem reagált pozitívan. ~ Akkor majd keresek neked mást, az Ellámon kívül. Valami egyedit. ~ mosolygott belülről és mélyen beszívta Armiella illatát. Megfürdőzött egy kicsit az ölelés pillanatában, de tudta, hogy ezt nem teheti sokáig és már újra egymás szemeiben próbáltak elveszni. A bólintásából Karr valami nagyon fontosat vesz ki, a pajkos mosolyból pedig csak még izgatott lesz. Egy idő után Ella félrehúzza őt, amitől a kosaras egy pillanatra megijed, hogy a lány a temperamentumához híven itt és azonnal ráugrik. A pillanat elmúlik, Armiella láthatólag nehezen, de önmegtartóztatást végez. Kareem kedvesen mosolyog rá, de nem sokáig, mert ajkait – hasonlóan, ahogy Ella szokta – beharapja. A lány felkínál egy lehetőséget, amivel mindketten – ha csak pár órára is – felhőtlenül boldogok lehetnek.
- Komolyan? Akkor induljunk most! – szinte könyörögve sürgeti kedvesét, aki azonnal rábök egy falikárpitra a pálcájával. Kareem jó Hollóshoz híven, megjegyzi a mozdulatot, abban pedig biztos, hogy lesz módszere a varázsszó kicsikarására. Ella közben belép és kérdően tekint rá. Ekkor kap észbe a Hollóhátas és már utána is lép. De nincs ideje szétnézni, mert Armiella önmegtartóztatás órája véget ért és már csak az édes ajkait érzi a sajátjain, no meg a fáradhatatlanul kutakodó kezeit a tarkóján. Az nem lehet, hogy egy kéksálast legyőzzenek csak úgy, ezért visszatámad, és a falhoz fordítja a lányt, ha az nem áll ellen. Sajnos itt is vannak portrék, akik megzavarják őket és Ellának ez elég, hogy kijózanodjon, ezzel is meglepetést okozva Kareemnak. Ő még előre-előre kap az ajkaival, de úgy néz ki Armi az édes pillanatokat csak kettesben szeretné megosztani vele.
- Ó, azt hittem kettőnk közül én vagyok a józanabb. Megleptél. – simít végig az arcán és csúfondáros pofát vág a képeknek, akik továbbra is éltetik őket, vagy remekül szórakoznak az elpiruló pároson. Aztán jön a figyelmeztetés azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell eljutni a titkos helyre. Kareem úgy dönt, itt az ideje szétnéznie, hogy hol is vannak egyáltalán. Egy égbevesző csigalépcső alján állnak és nem érti, hogy ha azokra a fokokra lépnek, miért is lenne gyorsabb a feljutás. Aztán eszébe jut, hogy hol is van tulajdonképpen – azaz egy pillanatra elfelejtkezik az ajkát még mindig feltüzelő csókról – és szívesen tesz eleget a kérésnek. Kézen fogja Ellát, majd egy fityiszt mutat a portréknak, akik közül néhányan tovább nevetnek, néhányan pedig sértődöttséget színlelnek. Azonban erre már nem figyel a Hollóhátas, hanem párjával elindul felfelé szigorúan a szabályok szerint a mágikus lépcsőn. Szinte egy pillanat alatt már a tetején is vannak. Itt szorosan magához húzza a metamorf lányt és csókot lehel az ajkaira, csillogó barna szemeivel pedig a másikét kutatja.
- Tiéd az elsőbbség, nagyon kíváncsi vagyok! – szinte suttogja a szavakat, mert még mindig meg van illetődve a lány által kiváltott érzések hullámai miatt. A kezeivel, hasonlóan a Hollóhát bejáratánál tett mozdulattal engedi előre a másikat, és közben Ellát nézi évődő tekintettel. ~ Na, gyerünk már, nem érünk rá egész nap! ~ sietteti a szemeivel mosolyogó kedvesét.

Épp Joshua verte tarkón, mert megelégelte, hogy Karr állandóan Róla áradozik, és nem hagyja tanulni. Márpedig egy Hollósnál a tanulás előbbre való mindennél. Nos, Kareem ezt az elméletet megdönteni látszik, mivel mindig Elláról és a Nyugiszobai esetről álmodozik. Mint egy kis csitri, aki elmerült a rózsaszín felhőkben. Ezt az állapotot azért erőteljesen elősegítette az, hogy azóta is viszonylag sokat találkoztak. Nyíltan ugye nem lehetett kimutatni érzelmeiket, és Karr nagyon nehezen is tudta ezt palástolni. Volt, hogy inkább valami indokkal „kiment a mosdóba”, csak hogy lehiggassza magát. akkor belenyomta a fejét a vízsugár alá, addig, amíg le nem nyugodott. Egy gyors pálcaintéssel megszárította a haját, majd már lehiggadva tért vissza beszélgetni Ellához. Látta rajta is, hogy nagyon magához szorítaná a fiút, Karr szerint már kiharapta az alsó ajkát, annyiszor mélyesztette a fogait az édes domborulatba. Elnézést kérő mosolyára csak egy legyintést kap azonban, de nem akarja barátját zavarni, így inkább az ágyába veti magát. Persze Joshua hamis bazsalygása nem maradhat el, némi fejcsóválással fűszerezve. Kareem azonban ezt már nem látja, és most kissé bosszúsan néz maga elé. ~ Nem igazság, hogy nem ölelhetem meg csak úgy. Mindig bujkálni kell! Harry, kérlek, ments meg minket! ~ könyörög a Griffendéles szökevénynek. Rossz az, hogy csak úgy beszélgetnek, és nem érinthetik egymást, mert annak születtek amik. A sárvérű és a véráruló. Fantasztikus páros egyébként, de ebben az olvasatban inkább fantasztikus hullajelöltek. Kareem megkockáztatja azt is, hogy Ella egész családját kitagadnák miatta, az övét meg csak simán felkoncolnák. De nem akarja elszalasztani a boldogsága lehetőségét, így tartja magát az alkujukhoz. Nem tesz semmi olyat, ami lebuktathatná őket, csak akkor, ha van néhány szabad és nyugalmas percük. Persze akkor sem nyíltan, csak kettesben, nem mutathatják meg másoknak a boldogságukat. Állítólag Lucy is nagyon el van az új barátjával, nem neheztel Ellára, még akkor sem, ha ő lépett előbb. Ez a lányoknál nem egészen olyan szabályok között folyik, mint ahogy azt a férfiember gondolná, de úgy néz ki, hogy mégis minden oké.
- Karr, húzd ki a beled, üzenetet hoztam. – hallatszik Nika hangja, a hatodéves Hollóstársé. Csúfondáros pofát vág erre a kosaras, nem érdeklik az üzenetek, inkább álmodozna tovább az ágyán. Nemsokára újra edzést tart és úgy tűnik mindkét Hugrás megjelenik rajta, talán még Abbs is, de ő még nem mondta biztosra. ~ Hát sajnos fiúkák, már csak egy szabad préda van, az meg nem egyszerű. Szétrúgja a seggetek! ~ Gondol a prefektusra egy pillanatra, azonban a heves kopogás felzavarja a vicces gondolataiból.
- Jól van, megyek már Nika! – kiálltja és lassan feltápászkodik. Haja eléggé megszenvedte a hempergést, de kézzel belesimítva igyekszik eljutni az ajtóig. Az apró termetű Hollós magához inti.
- Armiella odakint vár rád, és elég ideges. Jobb, ha sietsz, tudod a lányok ha idegesek az sosem jelent jót! – mondja ravaszul, szinte látszik, hogy azt várja, hogy Karrnak jól elkapják a grabancát. Felcsillanó szemmel veszi át az üzenetet, majd gyorsan visszafogja magát. Tartani kell az álcát.
- Jó köszi, majd vigyázok. – int a lánynak, aki egy cinkos kacsintással a dolgára siet. Karr még nézi egy darabig, majd eszébe jut az üzenet tartalma és beszól még Joshnak a szobába.
- Majd jövök, Armiella vár odakint. – a szobatárstól és baráttól, csak egy beleegyező intést és egy hatalmas tettetett sóhajt kap, hogy végre elhúz a francba és békén hagyja. Karr elmosolyodik és elindul kifelé, majd visszavesz a mosolyából is. Nagyon nehéz játszani neki a barátot, úgy, hogy ne rohamozza le a másikat. De hát ez van, majdcsak lesz valahogy. Amint kilép meglátja Ellát és lassan odalépdel hozzá.
- Helló Circe! Hogymint vagy? – kérdezi és két puszival, na meg egy baráti ölelésben részesíti a másikat, pár másodperccel megtoldva a dolgot, ami elvárható lenne. Még nem használta a második nevét a lánynak, de neki megtetszett az egyik álmodozás közben és akkor úgy döntött, hogy tesz vele egy próbát. Ki fog derülni, hogy tetszik-e a lánynak. Elengedi nagy kínkeservesen az ölelésből Armit és közben a Hollós leányzó arcát fürkészi. Valamit lát benne, ami felcsillantja az ő barnáit is.
- Valami jó hír? Gyere, akkor sétáljunk. – mutat udvariasan utat, majd felzárkózik a másik mellé, ahogy az elindul. Azért még előtte egy sunyi pillantást vet Ella hátsójára, csak azért, hogy lássa a barátnője még mindig tökéletes. Ha nem lenne az, akkor is az lenne, számára.

Elmosolyodik a lány arcvonásaitól, ahogy látja, hogy mire gondol Ella a Hollós toronnyal kapcsolatban Igazából nem örülne neki a kosaras, de most jó eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna, ha.
- Persze, hogy szeretném, ez nem kérdés. És persze, hogy nem bírnám ki… nincs olyan, aki ezt kibírná? Csak a látszatkedvelő Mardik. - mondja neki mosolyogva és élvi Armiella kezének az érintését. Nagyon intenzíven hat rá, megmozgat benne mindent, mintha feltöltené az eddig teljesen lemerült testét, érzéseit. Nagyon édesnek gondolja a másikat, hogy elszomorodik azon, hogy nem érhet hozzá, bár ő sem repes az örömtől emiatt. Tényleg furcsa lesz megjátszani, hogy csak barátok és csak néhány lopott percben, órában dobhatják le az arcukat és érzelmeiket a kíváncsiskodók elől takaró maszkot. Újabb csók és újabb édes érzés. Kareem élvezi a pillanatot, elraktározza magában minden egyes kis mozzanatát, hogy mindent pontosan vissza tudjon majd idézni, a szüksége lesz rá. A keze a lány fenekén, amit úgy néz ki, hogy Armiella egyáltalán nem bán, sőt.
- Megbánjuk? Én nem akarom megbánni, hogy érezni akarlak… - suttogja a másik felé, bár igazat is ad neki egyben. De mire jobban átgondolná, hogy miről is beszélnek pontosan, újabb érzelemmel túlfűtött szisszenés hagyja el ajkait. Armiella a fülét pécézte ki, és vadítóan izgalmas táncba kezdett a fogaival és ajkaival Kareem fülcimpáján. Kicsit jobban is markolja most Ella hátsóját a Hollós hetedéves, nem törődve azzal, hogy csak olajat önt a tűzre. Máris újra csókkal csillapítják kisáradt ajkaikat és elmerülnek egymásban újra és újra. Azonban itt jön el a pillanat, mikor Kareem nem tud parancsolni a testének bizonyos pontján. Armiella ezt észre is veszi, amikor ennek eredményeként elhátrál az ajkaitól. Pedig olyan jó érzés volt, mikor a fülével játszott, de Ella most pironkodva menekül. Feláll, miközben Karr összébb teszi a lábait, hogy ne látszódjon Armiella hatása. nézi, ahogy  szoknyáját igazgatja, de ő most nem tud semmit tenni. feláll ő is, nem törődve azzal, hogy mi történt és magához húzza a másikat. Azért figyel arra, hogy ne nagyon érintkezzenek derék alatt, mert akkor valószínűleg Ella kirohanna a szobából.
- Talán ez volt a jel, hogy hagyjuk abba. – vigyorodik el a kosaras és megcsókolja újra Ellát, de csak röviden. Valóban nem akart eddig elmenni, de a lány nem bírt az érzéseivel, és őt is magával rántotta, Kareem pedig nem ellenkezett. Igaz, nem is nagyon tudott volna. De így most átöleli újra és mosolyog, majd újra a szivárványszínszemekbe néz, eléggé pirulva, de egyáltalán nem érdekli most ez. Őszinte hozzá, talán ég senkivel sem volt ennyire őszinte.
- Gyere, menjünk, de sajnos el kell, hogy engedjelek, nem járhatunk kézen fogva egyelőre. Pedig nagyon szeretném, ha látnák mások is. Talán még azt is, hogy irigykednek… – kacsint másikra és nem vár választ, nem is kell válaszolni. Azért az ajtóban még elkapja és hosszabban megcsókolja az új barátnőt, majd visszanéz a szobára. annak színei harmonikusan kapcsolódnak egymásba, szinte helyeslően bólogatva.
- Ez valóban jó randi hely, úgy, ahogy korábban említetted. Bár a miénk elég rövidre sikeredett… Már ami a randit illeti… - beletúr a másik hajába, aztán kinyitja előtte az ajtót és utat mutat. Kimennek, de mielőtt még elhagynák a szobát, Kareem még visszafordul, és egy hálát rebeg a helyiségnek. E szoba nélkül lehet, hogy most nem lenne boldog. Majd elindul a lány után és kacagva térnek vissza a szállásukra. Karrem még lop egy csókot Ellátol, amikor senki sem látja őket és boldogan siet vissza a Hollóhát tornyába, visszaidézve a mai napot. Ennél rosszabb sose legyen!

Ella kérdése kizökkenti egy kicsit a lila köd mögül, és visszatér a szivárványszínben pompázó szobába. Az, hogy a lány mindent az elején tisztázni akar, az olyan hivatalosan hangzott, mintha szerződést kötetnének. Pedig egyáltalán nem erről van szó, csak engednek a szívüknek. Megpróbál úgy válaszolni, mintha egy kicsit elvonatkoztatna kettejüktől, bár ez nagyon nehéz.
- Szóval tudom, hogy bármikor meglephetnek. De akkor sosem találkozhatnánk ezután, amíg tart ez az egész. Mindenhol bármikor meglephetnek. De most azért nem akartam erről beszélni, mert jobban érdekel jelen pillanatban az ajkaid és az érzelmeid, mint bármi más. Úgy gondoltam, majd jól kifundáljuk, hogy hogyan is legyen meg a találkáink… Kár, hogy nem a Hollóhát torony dőlt össze. – fancsalodik el egy picit, bár ezt egyáltalán nem gondolja komolyan. Annyiban tényleg jó lenne, hogy ha őt a Hugrába osztanák – ha kell, meghamisítaná a papírt hozzá – akkor nem kéne annyira titkolózniuk… De most, nem ez van, valós veszély fenyegeti a kapcsolatukat és a találkozásaikat is.
- Természetesen megértem, ott a legvalószínűbb, hogy nem találnak ránk. Utálom ezt az egész helyzetet, én veled akarok sétálni a parkban, vagy üldögélni a tóparton. – dühös fény villan a szemeiben, de megnyugtatásképpen végigsimít Ella karján gyengéden. Pillanatok alatt lenyugszik a Hollós, ez nem az a hely, ahol dühöngeni kell, itt most a másikért vannak már egy jó ideje. Lehet, hogy sokáig nem lesz lehetőségük ilyen hosszan elidőzni egymással, ilyen nyugodt körülmények között. Persze tovább próbálkozik és Kareem megadja magát. Az idő úgyis eldönti majd, hogy mi lesz a legjobb.
- Oké, akkor majd megszervezzük valahogy. Tényleg nincs biztonságosabb hely. – mondja a kosaras és ekkor fonja a kezeinket össze. Armiellán is hasonló érzések lehetnek úrrá, ahogy ő is a kígyóként egymásba tekergőző kézfejekre pillant. Nem hagyja annyiban a dolgot Karr, tovább beszél, a bókjaira újra elpirul az újdonsült kedvese. Nagyon jóleső érzés neki, hogy a lány nem vágyik bonyolult, körmönfont bókokra, hanem elégedett az őszinte és egyszerűbb változatokkal is. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudna olyannal is előrukkolni Kareem, de ha a másik szíve veszi az ő szíve adását, akkor felesleges bonyolítani a dolgokon. Újra táncba hozzák ajkaikat, és az édes pár megkezdi a maga kis cha-cha-cha-ját. Ella kezei elindulnak és ahhoz képest, hogy ez előbb még félt, hogy lebuknak, már az ingét gombolja a fiúnak. A szivárványszínben újra dominálni kezd a vörös, ahogy a fiú szíve magasabb sebességre kapcsol. Minden érintés, amit Ellától kap, szinte perzselve forralja fel vérét, ő pedig hagyja, hogy lobogjon a tűz, amit a lány idéz elő a lelkében. Illetlenség lenne, ha ő is hasonlóan cselekedne, de nem akar lemaradni Armiella újabb akciójáról, ezért két kezét a lány hátának oldalán kezdi végighúzni, lassú tempóban. Végül elér a nemesebbik feléhez, amibe belemarkol óvatosan, kaján vigyorra kéztetve ajkait. Azonban nem tudja teljesen kiélvezni a pillanatot, mert a Ella ajkai a nyakát ostromolják, Kareem pedig apró nyögéssel jelzi, hogy tetszik neki, amit a lány csinál. Azért próbál a felszínen maradni, és nem sodródni az árral, ami nem könnyű. Azért néha a folyóba belógó ágakba belekapaszkodik, hogy ne veszítse el önuralmát teljesen. Az egyik kezével Armiella tarkójánál túrja fel a vörös hajat, a másikat pedig még mindig odalent pihenteti, alkalomadtán pedig próbálgatja a markoló izmait. Újabb kéjes szisszenés Karrtól, mikor a fülébe mélyednek Ella gyöngyházszínű fogacskái, Kareem egy pillanatra kétségbeesik, hogy mi lesz, ha ezt így folytatják. Főleg azért, mert túl jó ez neki és a vére – hasonlóan a nyugiszobában történteknél Shay-jel – elindul az agyából lefelé. De a pillanat tovaszáll, és Ella felelőssége lesz leállítani kettőjük testének egyre vadabb rítustáncát. Tudja, hogy Ella nemsokára meg fogja érezni azt, hogy túl messzire ment, de most nem érzi olyan kényelmetlennek, mint a múltkor. Legalábbis egyelőre…

Úgy néz ki, hogy Armiella gyorsan rászokott az ajkait a Hollós ajkaira, és nem igazán szeretne róla lemondani. Pillanatok alatt egymáshoz idomultak csókot lehelő – inkább árvízként mindent vivő – domborulataik, amik egymáson próbálták ki a hatás-ellenhatás törvényét nagy sikerrel. Karrnak sikerült lehiggadnia egy picit, és úgy tűnt, hogy Ella is visszább vett. Halk pihegése lágy mosolyra ösztökélte a fiút, akinek az ujjai fésűként szántották fel Armiella haját. Még egy kicsit incselkedett ugyan vele, de nem mert túl messzire menni, nem lenne túl helyes dolog, itt és most. Talán még túl korai is volna. A lány még mindig nem volt teljesen higgadt, amikor a kapcsolatukról kezdett beszélni és annak veszélyeiről. Igen, Kareem most már kiírhatta a szívére, hogy foglalt, és talán most elérkezett számára is a boldogság időszaka. Az, hogy pont ezekben a sötét időkben jött el, még jobban fog hatni rá, még jobban ragaszkodni fog hozzá, hiszen a sötétséget csak a fény oszlathatja szét. De ideje volt válaszolni a kérdésre, mert Ella szivárvány szemei szinte átfúrják az övéit, hogy választ kaphassanak.
- Igen, felfogtam ennek a kapcsolatnak a „veszélyét”, csak még nem akartam erről beszélni. Inkább csak úgy Veled lenni itt, ahol nem zavarhatnak minket.  – nem akarta tovább folytatni, szerinte ennyiből is megértette a lány, hogy mire gondol éppen most. Jó volt vele, összebújva, érezni a másik testének rezdüléseit és nem gondolni másra.
- Igen, nem lenne jó, ha elválasztanának minket… Nagyon nem… - komorodik el egy pillanatra kosaras és akaratlanul is szorosabbra húzza gúzst, amit Armiella köré „tekert”a kezeivel. Még szinte el sem kezdődött a kapcsolatuk, máris egy óriási ellenség figyeli minden mozdulatukat. Ha Blackwoodék még árulkodóak is – már miért ne lennének azok, hiszen láthatóan megvetették a csókjukat a folyosón – már rosszul is kezdenek a felső szinteken. Kareem viszont úgy véli, hogy megéri az új barátnőért küzdeni, főleg neki, aki így is elég lehangolt, ha egyedül van mostanában,. Otthonról sem érkezett semmi hír, ami eléggé idegesíti őt. Josh csak széttárta a karját sajnálkozóan, ő sem tudott semmit, a levélben nem volt említve Karr édesanyja. Így csak reménykedik, hogy jól van, mást nem tehet sajnos. Ekkor jön rá, hogy nagyon elkomorult az arca, ahogy Ellát nézte ezért alulról felfelé újra beletúr a hajába és állon puszilja a lányt. Mosolyogva válik el a puha bőrtől, de akkor Ella felvillantja előttük a lehetséges megoldást. Nagyon jó ötlet , csak van egy nagy hátulütője is. Suttogni kezd, ezt nem meri hangosan a lánynak elmondani.
- Nem kockáztathatunk, hogy lebukjon a DS, Ellám. – először használja a birtokos jelzőt, először próbálja ízlelgetni a szót. Egész jól hangzott, a hetedéves elégedett ezzel.
- Nem mondom, hogy néha ne tegyük, de állandóan nem tehetjük meg ezt. Sajnos van fontosabb dolog nálunk, egyelőre. Bár ezt nem szívesen mondom ki. – néz rá egy picit savanyú ábrázattal és egy újabb simogatást engedélyez magának a lány karján, ami a végén abba torkollik, hogy megpróbálja egymásba fűzni a saját és a barátnője ujjait. Le is pillant rájuk, visszafelé pedig már mosolyogva érkezik a pillantása. ~ Még mindig nem hiszem el! Pedig épp itt az ideje, hogy én is boldog legyek! ~ próbálkozik meggyőzni magát a Hollós fiú arról, hogy mindez valóság és nem álom. De érzi Armiellát magán, látja a mosolyát, saját szemeit az övéiben. Azért a szabad kezével megcsípi a másik kezét és egy kissé felszisszen.
- Tényleg igaz, nem álmodom. Bár így is elég álomszerű, hogy Te vagy nekem… - bókol tovább és gyorsan megcsókolja a másikat, de most csak rövidebben. Maximum egy percet engedélyez magának, aztán újra szétválasztja a mohón követelőző ajkakat. Ma úgy néz ki, hogy a mosolya levakarhatatlan lesz, ha meghalna is, akkor is vigyorral az orcáján tenné.
- Nem szeretném, ha ez az álom véget érne, úgyhogy tegyünk érte! – mondja vigyorogva és újabb csókkal próbálkozik. Túlságosan rég vágyik erre és Armiellával különösen élvezetes a dolog, nem csak a mágiája miatt. Lehet, hogy itt hallnak éhhalált majd és összefonódva találnak rájuk felhőtlen boldogsággal az arcukon.

~ Ez a lány egy csoda. Nem is remélhetnék jobbat. Karr, el ne rontsd a dolgot, vagy kinyírlak! ~ figyelmezteti magát a csókcsata közben. Azon gondolkodott, miközben a lány arcát simogatta, hogy milyen jó neki, és mennyien fogják irigyelni. Hiszen Armiella nagyon szép lány, ráadásul most már boldog is remélhetőleg, a kisugárzásának mértéke csak növekedni fog. Kareemon pedig meg fognak lepődni, hogy nem poénkodik annyit és eltűnik majd ilyen-olyan indokokkal. Egyedül a sárvérű-aranyvérű – ezek után nagyjából véráruló – kapcsolattól fog tartani, és nem azért mert Armiellát érdekelné ez a dolog. Így is van elég bajuk nekik is, még a végén majd megtiltanak nekik valamit, amire Kareem gondolni sem mer. De mivel ezek a gondolatok olyan gyorsan eltávoznak a lány minden perccel jobban belelendülő ajkainak élvezetében, rájön, hogy ezekkel a kérdésekkel később kell foglalkozniuk. Most élvezzék ki azt a néhány percet-órát, ami megadatott és nincs ebben semmi színészség, látszat, csak az őszinte szeretet. Vagy szerelem? A Hollós hisz benne, hogy igen. Ellánál még nem tudja, annyira nem ismeri, de ha a temperamentumát veszi figyelembe Karr, akkor biztos benne, hogy szívvel-lélekkel tenni fog a kapcsolatukért. Ezért az ő feladata lesz néha majd visszafogni a lányt, ha túlságosan is érvényesíteni akarná magát az esetleges irigyekkel szemben.  Beleborzong a dologba, mert Ella mágiája hullámszerűen söpör végig a testén, a szőrszálait ugyan így borzongatják végig, ami furcsa, de nagyon kellemes érzést kelt a kosarasban. Ha lehetne, felfalná a másikat, így inkább mielőtt meggondolatlanságot csinálna, elhúzza az ajkait. Vágy csillan a szemében, mindent elsöprő erő, de még van annyi lélekjelenléte, hogy megzabolázza ezt az erőt. A puszi az orrára végtelenül kedves dolog, nem tudja elmondani, milyen bensőséges dolog ez.
- Ó, igen? – vág a fiú csodálkozó arcot. – Akkor majd én is meglátom. –néz egy nanoszekundumnyi időre dacosan, majd együtt nevet Ellával. A következő kérdésére már nem hagyja szóhoz jutni a lányt, mint ahogy már korábban gondolta, ez ráér. Csak, hát az a fránya kosárlabda nem hagyta nyugodni. Újra beleborzong a mágikusan átitatott élménybe, ami jelenpillanatban Armiella ajkával egyenértékű. Valahogy nem bírja abbahagyni a dolgot, kezei már a lány hátán vándorolnak, és ha így folytatják még sokáig, sziámi ikrek lesznek a szájuknál összenőve. Kareem most ezt annyira nem is bánná. A kezei úgy néz ki, hogy nem azok a letelepedős fajták és már Ella derekát simítják. Na meg persze tartják a rajta fészkelődő lány testét, aki hihetetlen energiával adja oda magát. Elszakítja ajkait a másikéról és a nyakába csókol. Ezzel is visszafogja magát, mert kezd eljutni arra pontra, hogy kizárja a környezetét és tovább menjen. A nyakába lihegve fújja a porcelánbőrre a forró leheletét, a lány megrészegítő illata eltömi a légutait, vadul habzsolva be az élményt.
- Azt hiszem, hogy le kéne egy picit állnunk. – nyög bele a másik fülébe, játékosan megharapdálva azt. A szavai nem tükrözik a vágyait, de nem lenne túl jó, ha elragadtatnák magukat. Lesz még arra is alkalom valószínűleg. Az állával „rákönyököl” Armiella vállaira, é s magához öleli a másikat. Így élvezi a pillanatot, nézi a furcsa színekben pompázó szobát, szívverése egy jottányit sem szeretne lassulni, sőt a mellkasánál éri, hogy a másik szív is hasonlóan gondolkozik az övéhez. Érzi a lány mellkasának süllyedését és emelkedését, majd „megunva” a kilátást és a kilátót, a szemibe néz. Alig bírja ki, hogy megint meg ne csókolja a barátnőjét. Igen, biztos benne, hogy megnyerte a szívét és nevezheti így a színjátszós lányt. Annyi mindent mondana neki, de inkább csak nézi a másikat. Nehezére esik visszatérni a valóságba, lassan bontakoznak ki az eddig lélekkel takart kontúrok. A szoba vibrálása is csillapodik valamelyest, de Karr úgy érzi, mintha örülne az a kettősüknek.

Karr szívleállás nélkül akarta megúszni azt a pár másodpercet. Nem tudta, hogy Lucinda megjelenése mennyire fogja befolyásolni az egészet, de úgy hitte, hogy talán… Talán ez a gyönyörűséges és kedves lány hagyja magát és az eddigi elutasító magatartását félredobva – ami annyira nem is volt elutasító – utat enged érzelmeinek. Kareem valóban belesett a lányba, mint Micimackó a mézes csuporba, és ha már ilyen közel volt a cél, nem akarta elveszíteni az érzelmek versenyét. Szíve hevesebben vert, mint bármikor korábban és visszaidézte az eddigi csókokat, amit Ella olyan könnyelműen osztogatott neki. Nem hitte el, hogy csak úgy kapta őket jutalomból és félrevezetésből. Annyira már ismerte a lányt, hogy kiáll az igazáért, sőt elég makacs módon próbálja az akaratát megvalósítani, ha úgy érzi, hogy igaza van. Armiella ajkai pedig nagyon közel voltak hozzá, ő kitárta felé a lelkét, a lánynak csak be kellett lépnie a kapuján. Az a pár másodperc óráknak tűnt Karr számára, mire ajkaik összeforrtak egy tüzes érintésben. Armi ha eddig visszafogta magát, most nem tette. Karr úgy érzete, mintha a másik egy visszafogott vad ló lett volna eddig, akinek a kötelét most eltépte a szél és boldogan száguldozhat célja felé. Ajkai felperzselték minden érintéskor az övéit, nyelvével pedig csatába szállt. Izzott a levegő a csókolózó sziluettjeik körül, Karr keze önkéntelenül a lány hajába túrt, majd két keze szorosan átölelte másikat. Úgy nézett ki, hogy a fiú nem akarja elszakítani az ajkait a Elláétól, mintha örökre ebbe a pillanatba szeretne belefagyni. De ki tudja mennyi idő múlva próbálta lecsillapítani magát egy pillanatra és elhúzta az ajkait. Bár Armi édes ajkai mágnesként vonzották a sajátját, egy kissé le kellett higgadniuk, különben végleg elmerülnek az érzelmeik útvesztőjében és továbbmennek, nem törődve a következményekkel. Ezért a lány arcán finoman húzta végig ujjbegyeit és mosolya mindent elárult arról, amit gondol. A szoba szivárványszínben tündökölt, szinte szívük dobbanásával változott, stroboszkóp-szerű gyorsasággal. Hangosan szedte a levegőt, égett a vágytól, mert többet akart, de tudta, ha itt egy sárvérűt rajtakapnak bármi komolyabb dologgal vége. Ráadásul Armiellának sem lenne jó. Mégis, majdnem átlépte a határt és nem érdekelték a következmények. Újra közelebb nyújtotta a fejét az édes ajkakhoz, majd visszavonulót fújt. Próbált megszólalni, de teljesen a lány hatása alá került. Majd gondolta egyet, és magával próbálta húzni Ellát, úgy, ahogy Lucy bejövetele előtt ültek. Amint a lány helyet foglalt az emberi székén újra megpróbálta megcsókolni Kareem. A sötét éjszakát mindent áthatoló fénypászmaként szakította szét a lány felé lüktető érzelme. Aztán mikor már megint ki tudja mennyi idő telt el, végre volt hozzá ereje, hogy megszólaljon.
- Köszönöm a választ… Remélem még nagyon sokszor elismétled! – vigyorog a másikra és simogatja annak karját úgy, hogy ujját kifordítja, és a körme felületét húzza végig a válltól a kézfej felé haladva. A boldogság sugárzik a kosarasról, sosem merte remélni, hogy egyszer lehet egy ilyen kapcsolatra akár lehetősége. Igaz, még nagyon az elején tartottak – ami reményei szerint, még tovább tart majd – de ő most úgy érezte mindent megkaphat az élettől, amire vágyott egy lány személyében. Folyamatosan nézte, a lány váltakozó haját, imádni való volt a mosolya, Karr nem talált hibát Ellában.
- Egy valamire megkérlek. Ne tesztelj többet, légy hozzám őszinte, én is az leszek, még akkor is, ha az egyébként nem esne jól. Na jó, lesznek kivételek. – kacsint rá a másikra és boldogan szorítja hozzá a fejét - átkarolva Ellát – a lány testéhez. Beszívja illatát, most nem tud másra gondolni, csak arra, hogy újra csókolni szeretné a másikat. Beigazolódni látszott a Hollós gondolata a csókokat illetően, aminek nagyon örült. Eszébe jutott a szőke lány egy pillanatra, talán még egy picit irigy is lesz Ellára. Ekkor a sport iránti szeretete előjött, és egy hülye kérdés csusszant ki az ajkai közül.
- Eljöttök az edzésre azért? Még mindig szeretném… Vagy Lucinda már… - kérdezi őszintén, de már a mondat közepén szidta magát, hogy egyáltalán megkérdezte. De ő ilyen, nem tehet róla. A másiknak úgy kell elfogadni.  Azonban nem szeretné ezzel elrontani a pillanatot és Ella fölsőjének a nyakába kapaszkodik. Mielőtt megszólalhatna a kedves lány az ölében, lehúzza a ruhájánál fogva és megpróbálja újra megcsókolni, ezzel elterelve az előző mondatáról a figyelmet.

- Nem erről van szó. Én is őszintén szoktam beszélgetni a barátaimmal. Csak úgy nem, hogy össze szeretném boronálni őket. Mondjuk erre példa sem volt még, de én feszengve érezném magam közöttük, még ha külön-külön is beszélgetnék velük a másikról. De hagyjuk is, mások vagyunk, ez benne a szép. – Mondja mosolyogva Ellának és lassan meg is érkeznek a hangulat szobájába. Addig Armiella a kérdéseken rágódhat, hiszen csak azután kezd bele a válaszolgatásba, mikor már mind a ketten már helyet foglaltak. Karr körül finom vörösben lüktet szék színe, viszont a terem elég kaotikus, mindenféle szín váltakozik, ami egyébként a fiúnak elég lenyűgöző. Ella úgy látszik, hogy konkrétumok embere, ami jelenleg nem jön jól a fiúnak, ugyanis kezdi felvenni a fotelének a színét. Legalábbis próbálná utolérni, mivel az ülőalkalmatosság színérzete melegedni, mélyülni kezd.
- Nos, nem tudom ezt honnan vetted, de ha már ennyire őszintén érdekel… Tetszenél a két csók nélkül is. – hangja amilyen erőteljesen indul, úgy fúl el az utolsó szónál. Ellának igencsak koncentrálnia kell, ha hallani szeretné az „is”-t. Szerencsére nem mondta ki azt, hogy már rég tetszik neki a lány így is-úgy is, de ha Ella így folytatja, előbb-utóbb színt kell vallania. Kérdéses azonban, hogy megmeri-e tenni, mert az eddigi rövid kapcsolataitól Armiella egy másik szint lenne. Azt veszi észre, hogy Lucyról elterelődött a gondolata és pont a vele szemben álló aranyvérű érte el. Ezért a szék és most már a pár méteres körzetben terjedni és tovább mélyülni kezd a vörös szín, Karr viszont újra kezd felkavart érzelmű állapotban lenni. Igazából annyira tiszteletben tartotta eddig azt, hogy ő és Lucy, hogy elzárkózott attól, hogy Ella jelentsen neki valamit. Persze nem ismerik túl rég óta egymást, de Kareem úgy érzi, mintha már nagyon régóta barátok lennének. A következő kérdésnél egy pillanatra megdermed… nem tudja, hogy Armiella érzései hogyan jönnek ki a lányból, de minden esetre elég furán. Úgy beszélgetnek arról, hogy Kareem választhat a két lány közül, mintha ez egy délutáni csevej lenne arról, hogy a vérnyenyecek léteznek-e vagy sem. Összeszedi magát, mert jön a következő kérdéssor, ami Ella játékvezető fel is tesz rögtön a főnyereményért folyó következő lépcsőfokra való feljutásért.
- Az biztos, hogy olyan lánnyal, mint Te még sosem találkoztam. Úgy értem, hogy ilyen közvetlennel és barátságossal irányomban. – Már nem néz a lány szemeibe, az ajkait és nyakát nézi. Már menne tovább a szeme, de akkor eszébe jut, hogy milyen jellemzők következnek és inkább a lányra néz újra, bár az arca tovább pirul. Ha így haladnak ki is sül. Főleg miután Armiella fogja magát, és egész egyszerűen az ölébe ül. Újra „tesztszagot” érez a Hollós, de Ella természetesen számít erre és már el is mondja neki, hogy ez nem az. Viszont az érintései egy bizonyos irányba húzzák Kareem hormonháztartását. Még mielőtt a Nyugiszobához hasonló kellemetlen eset történne vele, inkább gyorsan elterelésképp válaszolni kezd. Persze ez sem sokkal könnyebb.
- Nagyon lényegre törő vagy, hogy úgy mondjam. – Karr szavai alig-alig akarnak előjönni rejtekükről, de aztán csak megembereli magát a hetedéves és folytatja, immár normális hangmagasságon.
- Örülök, hogy nem akartok osztozkodni rajtam. Az szörnyű lenne. Nem mintha megérdemelnék két ilyen csodálatos lányt… - süti le a szemeit. Armi ezzel csak azt érte el, hogy lassan az ő vöröse elnyeli az összes másik színt a szobában, legalábbis jól halad efelé a fiú.
- Válogatni sem fogok. Csak azzal… Lennék együtt, aki rám vágyik. Anélkül nem ér az egész semmit. Én is csak az egyikőtökre vágyom… - Oldalra néz, bármit akar látni, csak a másikat nem. Egyszerűen többet érez már a másik iránt, nem véletlenül akart vele beszélni ma. A közelébe akarta tudni magát. Ez a terem döbbenti rá a fiút az igazságra, bár magától valószínűleg nem hozta volna ilyen gyorsan szóba a témát. Szíve felgyorsul, érzi, hogy most itt a terembe sok minden eldőlhet és ez rajta múlik főleg. Ella elég belevaló lány, és hagyja, hogy az érzelmei vezéreljék. Karr ezt sosem tudta elérni, de nem is akarta sosem. Az ész előbbre való, de itt most nem tudja kiokoskodni magát egy járhatóbb szintre. Itt most el kell mondania… Hiszen barátok…
- Mit tudok? Úgy értem, hogy a két találkozásunkból te mit szűrnél le a helyemben? – a lány szemeibe fúrja a barnáit, és érdeklődve nézi a másikat. Eldöntötte. Eldöntötte, hogy most lesz, ami lesz, megpróbálja. Aztán ha bejön, akkor boldog lesz, ha nem… erre nem gondolt, de nem is akar gondolni. Csak nézi a nemesen metszett arcélt, a csókolni való ajkakat és a több színben pompázó szemeket.
- Ha úgy nézzük? – összehúzza a szemöldökeit a fiú, hogy Ella ilyet kinéz belőle, de aztán megenyhül és folytatja a kérdésre a válaszát.
- Már elmondtam neked Ella, hogy ez nem olyan, mintha a boltban kinéznék két szép cipőt és vacillálhatnék rajta, melyiket is vegyem. Nem tudom mi a fiúk álma, de az én szívem csak egyhez szokott húzni és jelenleg közelebb is van ő kettőtök közül. – Színt vall, mert már nem bírja tovább a faggatózást. Kedvesen beszél vele, láthatólag megbabonázta a másik. Azt már megfogadta, ha mégis teszt, akkor Ella utoljára látta őt. Ezen gondolatait még jobban lehangolja Armi őszinte beszéde Leoról. Persze, hogy tudott róla, de pont most kell ezzel elrontani a pillanatot? Nem baj, megpróbálja megmenteni a dolgot.
- Tudok Leoról. Nekem is volt egy ilyen szerelmem, aki mást választott. Én sem mertem elé állni, de lehet, hogy ha elé állok, elküld a francba. Jobb esetben összejöttünk volna, de nem tudni, hogy kijöttünk volna-e. Így később már inkább úgy voltam vele, hogy inkább hagyom, és jól tettem. Két nap múlva elköltözött és sosem láttam többé. Így egy nagyon szép emlék maradt, és talán ha meglátnám, ugyanazt érezném, mint egykor. De nem élhetek álomvilágban, sajnos ez ami itt van, nagyon is valóságos. – húzza el a száját egy pillanatra a kosaras. Megfogja a lány derekát, hogy le ne essen róla. Talán jól sikerült a beszéde, és Ellát is maga felé tereli ezzel. Megtette, és ez a lényeg. Armi kitér arra is, hogy a szíve már választott. Igen, így van, de miért kellene még elmondania még egyszer. Végül is már vagy teljesen hülyét csinált magából, vagy megerősíti Ellát a nyilvánvalóban.
- Igen, téged választott. – néz a szemeibe, mosolya kedves és őszinte. Már közelebb is hajol a másikhoz bátran, de ekkor valaki megzavarja őket. Lucy, ahogy a nagykönyvben meg van írva, csókolózva lép be a terembe. Armiella felpattan Karról, ő viszont ülve marad. A vörös szín sem csillapodik, csak nézi a két lányt mosolyogva. Már nem érdekli Lucy, örül, hogy ő segít neki ebben a helyzetben, még ha akaratlanul is teszi. A fiú akivel van, nem ismeri fel Armiellát, pedig Kareem biztos benne, hogy Lucy ha más nem beszélt az átváltozó-művésznőről. Kareem feláll, miközben a két lány egymást nézi döbbenten, Lucy új szerelmének ki kell húznia a lányt, különben ott hajtana ki. Miután elmentek Karr közel áll Armiellához, és egy makrancos tincset söpör ki a lány szeméből. Szinte vibrál a kosaras, úgy kérdezi meg:
- És Te Armiella Circe Smith, mit válaszolsz? Megérdemlem a szívedet? – vágyakozó mosollyal tekint a másikra és csókra kínálja fel ajkait, miközben a szoba lángba borul.