 Üzenetek megtekintése
|
|
Oldalak: [1] 2
|
|
1
|
Karakterek / Allyway könyvtár / Re: A beszervezés
|
Dátum: 2012. 09. 02. - 22:34:46
|
Az ajánlatom után kíváncsian vártam a reakciót. Nem mindennap tálalok ki ennyire a Roxfort folyosóin, ahol köztudomású, hogy a falnak is füle van. Reméltem, hogy csak egy spontán emlékezettörlést kell végeznem magamon, nem hiszem, hogy alkalmas lennék arra, amire Anette készül, bármi is lenne az. De már kimondtam, ha mondjuk azt mondaná, hogy gyújtsuk fel Grey szobáját, talán még abban is segítenék, minimum abban, hogy a sarkon vigyázok a járőrökre.
Bár felkészültem pár rossz eshetőségre, Anette válasza letaglózott. Szökevény, én?! A lelkem mélyén, már a szó hallatán, az ijedtség mellett, kellemesen megborzongtam. Nincs több alakoskodás, elzártság, hülye szabály, felügyelet. Mégis, mivel járna ez? Érdemes feladni a legalább kényelmes életünket, ekkora kockázatot vállalni?
Igen, érdemes. Igaza van Anette-nek már nem sokáig bírtam volna az itt folyó igazságtalan, undorító viselkedést, a hatalommániát, és a hitleri demagógiát. A gondolatainkat, az érzéseinket is megpróbálták elnyomni, elszakítani a családtól, ellenőrizni, kinek, mit mondunk. Kasztokba soroltak minket, az egyik csapatnak előjogokat adtak, hogy aztán az egymás elleni hadakozással legyünk elfoglalva, ne a lázadással, vagy az ésszerű gondolkodással.
De mit tudnék tenni én a rendszer ellen? Az, hogy bujkálok, segít valamit, vagy többet tudnék tenni, ha megőrizném a pozíciómat? A pozíciómat, ami már így is köznevetség tárgya, senki sem veszi komolyan. Főleg nem azok, akik ellen fel kellene használnom. Nem tudok senkit megvédeni, de talán úgy, hogy alulról ásom meg az eleve ingatag alapokat, talán. Hisz nincs erősebb fegyver, mint a tudat az elnyomottakban, hogy vannak, akik mernek ellenállni, akik figyelnek és partizánakciókat indítanak az elnyomók ellen.
Nem tudnak zsarolni, mint Longbottomot, a családom nem látná kárát a tetteimnek. Barátaim már rég ellenállók, tehát maradnom sem nagyon érdemes. És minek a tizenegyes mesteszám hatásait tanulni a természetben, ha közben attól kell félned, hogy te leszel a következő, aki eltűnik...
A töprengésemből csak lassan tértem magamhoz, percekig bizonytalanságban tartva Anette-et. Mikor már azon gondolkodtam, hogy hogy csempésszem le a cuccom a hálóhelyiségből, leállítom magam, és színt vallok. Elfordítottam a fejem az ablakról, és Anette-re néztem, szememben pajkos csillogással:
- Benne vagyok - mondtam, és ezzel a két szóval mintha óriási súly hullott volna le rólam, ami egész évben nyomott - Nem tudom miben lehetek a hasznotokra, de megpróbálok segíteni. Már régóta elegem van ebből az egészből, de nem tudtam mit csinálni. -
Boldogan elmosolyodtam, és a mellkasomon függő jelvényhez nyúltam. Elgondolkodva megforgattam, végigsimítva az ezüst borzon. Mint ő, én is a föld alá ásom magam. Hirtelen elhatározással leakasztottam, és vigyorogva Anette-re néztem:
- Be kellene, ha lehet gyűjteni a cuccaimat, de utána valahogy tudtára kellene adni az embereknek, hogy már a prefektusok sem tisztelik a szabályokat. Mondjuk egy szép faliképpel, a közepén ezzel - vigyorogtam, ha lehet még szélesebben, és feldobtam a magasba a jelvényt. Most, hogy volt valami célom, az agyamról mintha ködfátyol szállt volna fel, ontotta az ötleteket és a terveket.
|
|
|
|
|
2
|
Múlt / Főépület / Re: Nyilvános mágiatörténeti irattár
|
Dátum: 2012. 08. 03. - 00:43:41
|
|
Lyra E. Freester
Lyra történetét hallgatva kicsit visszarepültem a régi időkbe, mikor a legnagyobb problémák még a tanulás és a balhék voltak. Igen, biztos megszépülnek az emlékek, főleg ha elég távolról nézünk vissza, de a mostani helyzethez képest sokkal jobb.
- Fúj - fintorogtam a trágyagránátra. Ez undorító, és kicsit etikátlan is - szerencsétlen, és szellőztetni sem tudott. Így jár, aki a pincében lakik. -
Kíváncsian hallgattam Lyra beszámolóját a Weasley & Weasley vállalat működéséről. A törpegolymók hallatára fájón megdobbant a szívem. Láttam már Ginny Weasleynél egyet, és annyira édes volt. Bár szerintem Abigailnek komplexusa lett volna tőle.
- Naná, hogy - mondtam lelkesen, és a fejemben megjelentek az érdekesebbnél érdekesebb áruk sora. Attól tartok, hogy csak záráskor tudnának kidobni minket.
A tőlem szokatlan színvallás nagyon jót tett, megkönnyebbültem, hogy valakinek őszintén beszélhettem. Nem volt ilyen szeptember elseje óta. Úgy érzem, hogy találtam valakit, aki ugyanolyan cipőben jár, mint én, megért, és ráadásul nagyon jó fej is. "Lehet, hogy ez egy csodálatos barátság kezdete", ahogy mondta a csodálatos Humphrey Bogart.
- És te hogyhogy nem tartottál a szüleiddel? - kérdeztem kíváncsian.
Előkerültek az üvegek, Lyra ötletén először elgondolkodtam, majd egyetértően bólintottam:
- Igen, az remek lesz. - mondtam komolyan - Akkor igyunk a szüleink véget nem érő szerencséjére és a Nagy Túlélőre! - Én csak nem kicsizhetem le, hisz idősebb nálam. Ráadásul nem csak kicsiként élte túl, hanem majdnem minden évben sikerült, tehát megérdemli az új melléknevet, még akkor is, ha ez sosem hagyja el a mágiatörténet könyvtár területét.
Lehajtottam az italt, kellemesen végigforrázta a torkomat, megnyugtató meleggel szétáradt a gyomromban. Máris minden sokkal könnyebbnek tűnt. Nem véletlen, hogy a molett emberek jó kedélyűek, teli hassal minden egyszerűbbnek látszik.
- A mardekárosok? - gondolkodtam hangosan, majd összeesküvőn lehalkítottam a hangomat - csak az biztos, hogy a mágiatörténet irattárat messziről elkerülik -
Pedig lenne egy csaj, akinek szívesen megfizetnék. Hatodéves, mardekáros, és a két barátnőjével teljesen rám szálltak. Tehetek én róla, hogy az 1400-as évekre visszavezetett családfájuk hamis, és igazából egy amerikai, mugli származású családtól származik a család, még az 1700-as évekből? Ha nem hazudnál, nem kerülnél kínos helyzetbe az aranyvérű családok előtt.
|
|
|
|
|
3
|
Múlt / Főépület / Re: Nyilvános mágiatörténeti irattár
|
Dátum: 2012. 07. 26. - 11:27:05
|
|
Lyra E. Freester
- Ajaj, akkor nem fordítok neked hátat - fűztem hozzá nevetre a fenyegetésére.
Az adás folyt tovább, mikor Lyra egyszerűen leidiótázta azt, aki kimondta Tudodki nevét, nem tudtam megállni, hogy ne fűzzem hozzá:
- Legalább annyira zakkantnak kell lennie, mint Dumbledore volt - mondtam, még mindig mosolyogva. A legfantasztikusabb évnyitóbeszédek alkotója nem érdemli meg, hogy szomorkodva emlékezzünk rá. De az emléke nem halványulhat el.
Mikor Lyra próbálja beazonosítani a hangot, én is megpróbálok koncentrálni. Esélytelen megkülönböztetni őket, szerintem még a saját anyjuknak sem sikerül.
- Fogalmam sincs - mondtam - Milyen balhé volt? - kérdeztem kíváncsian - A távozásukkor, vagy korábban? -
Nem én voltam az, aki a Weasley-működést közelről szemlélte volna. William McHurry, hatodéves hugrabugos egy időben vezette a csínylistájukat, nagy rajongójuk volt, de utánozni szerencsére nem próbálta őket. Az viszont biztos, hogy a boltjuk törzsvásárlója lett.
- Voltál már a boltjukban? - kérdeztem álmodozóan - azt mondják, hogy az London legkirályabb helye. Mindenképp el kell majd jutnom oda.
Az adás közben véget ért, tényleg szerencsések voltunk, egy hozzátartozó neve sem hangzott el. Megértően mosolygok Lyrára, mikor elpanaszolja félelmét.
- Én is így vagyok vele - mondtam halkan, és kerültem a pillantását, a táskámra meredtem.
Apát a rendszer indexre tette, mágiatörténész, és több olyat is írt, ami nagyon nem tetszett a halálfalóknak. Anyával már év eleje óta bújkálnak, és mindig félek, hogy bemondják a nevüket. Két barátnőm, meg most a Renddel bújkál, tehát jól nézek ki, így egyedül. -
Pár pillanatig magam elé meredek, a gondolataimba merülök, majd lassan megvidámulok.
- De félre a szomorúsággal! Igyunk az újabb jó adásra - mosolyogtam, és a táskámhoz fordultam.
Előbányásztam az aljáról két vajsörös üveget, amit a házimanóktól csórtunk a tegnap éjjeli járörözésünkkor. Tomashon mindig jó partner volt az ilyen "hallottam valamit, nézzük meg"-ekben.
- Tessék - nyújtottam át neki - koccintsunk valamire, utána keressünk pár mardekárost - viccelődtem nevetve.
|
|
|
|
|
4
|
Karakterek / Allyway könyvtár / Re: A beszervezés
|
Dátum: 2012. 07. 21. - 16:32:57
|
A torkomban doboló szívem továbbra sem akart megnyugodni, de a lehetőségek tárháza már filmszerűen végigfutott a fejemben: Hóborc, Mrs. Norris, ez egy teszt, szökevény, sütitolvaj, egy egér, ez egy teszt, egy házimanó, semmi, egy randiról hazasiető, ez egy teszt.
A rendszer elleni paranoiám szemmel láthatóan erősödött De Crasso baljóslatú szavai óta. Azt még elviselném, de a tekintete tudjátok mit sugallt? „Figyelünk, egy rossz mozdulat, és véged”.
Rövid várakozás után úgy tűnt, hogy egy vadállat sem akar üvöltve kiugrani a páncél mögül, így megkockáztattam, hogy közelebb lépjek a 12. századi normann alabárdoshoz, hogy jobban belássak mögé.
Azt hittem, mindenre fel vagyok készülve, de a zajongó feje olyan hirtelen bukkant elő, hogy majdnem hátraugrottam, de szerencsére erőt vettem magamon. Bárki, bármit is mondjon, a megfutamodás nem illett volna a házamhoz, hát még a prefektusi jelvényemhez. Az adrenalin-löketet viszont nem tudtam befolyásolni, dübörögve végigszáguldott a véremen, és a szokásos tüneteket produkálta: a reakcióidő felgyorsulása mellett fejfájást, és a karom, lábam elgyengülését.
Szememet hunyorgatva próbáltam kivenni, hogy ki ez a bátor, vagy botor ember. Ruhája a házát nem árulta el, csak azt, hogy biztos nem egy házimanóval van dolgom. Ha nem ismertem volna fel, jó ideig tanakodhattam volna kilétén, és bármit állított volna, el kellett volna hinnem.
- Anette – leheltem csodálkozva.
Nem ismertem túlságosan Anette Awenmore-t, griffendéles volt, ráadásul hatodéves. Csak egyszer beszéltünk, mikor sikeresen leütött a könyvtárban egy akadémiai nagyszótárral. Ragaszkodott hozzá, hogy felkísérjen a gyengélkedőre, és közben jól elbeszélgettünk. Azóta megmaradt a találkozásoknál a köszönés, de ennél kicsit több kell, hogy rögtön teljesen bízzak benne.
- Attól függ – válaszoltan megfontoltan, de utána győzött bennem a segítőkészség, lejjebb engedtem a pálcám, és így folytattam –, hogy mit szeretnél. Ha azt, hogy nem is találkoztunk, nem láttam, nem halottam semmit, akkor könnyedén segíthetek, már nagy ebben a gyakorlatom. Már megszoktam, hogy úgy kell közlekednem, hogy csukva van a szemem, fülem és a szám – vigyorodtam el
- De esetleg másban is segíthetek... – folytattam, és várakozóan néztem a lányra.
A pálcám még semmi esetre sem kerül talárujjba, mindenre készen állok, és ha rám támadna, mert mondjuk imperiozták, akkor egy invitoval idehívnám a lovagi páncélt, és az elkaszálná.
Egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy valaki felvette Anette alakját, hogy így tesztelje „hűségemet”. Az igazi, szeleburdi, kedves Anette biztos nem lenne spicli, de ha a legkisebb jel arra utalna, hogy ő nem ő, akkor rögtön tesztelném, hogy a E-m jó-e valamire SVK-ból.
De ez csak egy futó gondolat volt, amit a szokásos paranoiám váltott ki. Már vállaltam, hogy segítek, így vállalom a kockázatot is.
|
|
|
|
|
5
|
Karakterek / Allyway könyvtár / Re: A beszervezés
|
Dátum: 2012. 07. 20. - 14:30:21
|
- Miss Allyway, remélem nem lesz gond, hogy egyedül kell szolgálatot vállalnia? Sajnos nem tudunk társat adni magának, miután Tomashon ilyen sajnálatosan lebetegedett. Bízunk az ügy iránti hűségében… -
Lebetegedett? Majdnem halálra átkozták a hetedéves mardekárosok, mikor megpróbálta megakadályozni, hogy harmadéveseket kínozzanak heccből. Most is a gyengélkedőn fekszik, és még nem tért magához.
Sóhajtva elléptem az ablaktól, és folytattam az őrjáratot, Roxfort hideg és barátságtalan folyosóin. Erre a szakaszra a hatalmas üvegablakok miatt nem szereltek fáklyákat, a beszűrődő holdfény elég volt a tájékozódáshoz. Szerencsére jól ismertem ezt a környéket, hisz a klubhelyiség a közelben volt, fényt nem gyújtottam a pálcámon, nem akarok minden saroknál szívbajt kapni a félelmetes árnyékoktól a falon.
Régen szerettem ügyelni, tökéletes környezet volt a gondolkodáshoz, az elmélyüléshez, Tomashon is remek partner volt. Bár túl sok éjjeli mászkálót nem kaptunk el, a pontlevonások tekintetében se nagyon vittük a prímet. Minek? A mostani érában így is elhúzódnak az ismeretlenek az utamból a prefektusi jelvényt látva. A rendszer kutyája lettem, aki bárhogy vinnyog, és próbálja lerázni a nyakörvet, szorosan oda van kötve a falhoz.
Még az egyébként kedvelt taláromat is utáltam hordani, mióta kötelező lett. Mikor tanulják már meg a tisztelt diktátorok, hogy a totális diktatúra csak lázadást szít, és nem lehet sokáig fenntartani? Ráadásul egy iskolában, ami tele van ideálokat kereső, bátor fiatalokkal? Kínzással, hülye szabályokkal csak növelik az ellenállók számát. És Merlin szerelmére, ez egy iskola nem hatalmi politika játszótere!
Újabb ajtóhoz értem, tártam ki, és folytattam az utat a következő folyosón.
És mindez miért? Mert állítólag Harryék betörték a Gringotts-ba! Azt hiszik, hogy ezt be lehet etetni az emberekkel? Apám eleget mesélt a bank védelmi rendszeréről, és ő sem ismert minden trükköt. Akkor is nehézkes lenne a bejutás, ha egy kobold segítene a betörőn, és mutass egy koboldot, aki elárulná a saját bankját! Ez nem más, mint egy cselfogás arra, hogy Pottert egyszerű bűnözőnek lássuk. Bár, ha tényleg sikerült neki, akkor nagyon laza.
Visszafogtam a lépteimet, mert, ahogy idegességemben, troll módjára átvágtam a folyosón, úgy nem tűntem túl elkötelezettnek, és mostantól minden lépésemre vigyázni kell. Nem túl fényes jövőt jósolnék egy félvérnek, aki titokban kalózrádiókat hallgat, az apja egy indexre tett, és üldözött mágiatörténész, és a baráti köre bizonyíthatóan Rend párti. Nem tudom, hogy lehetek még mindig prefektus, az az érzésem, hogy ez egy eszköz, hogy kihágáson kapjanak. Még azt is el tudom képzelni, hogy a nagy szem még most is figyel. Még jó, hogy a varázslók nem ismerik a kandikamera fogalmát.
Ránéztem az órára, már csak negyed órám volt az őrjáratból. Még két folyosó, és nyugodt szívvel visszasétálhatok az ágyamba, és hála az égnek, senkit nem kell letartóztatnom.
Kinyitottam a kedvenc folyosóm ajtaját. A terem hangulata a barokkos ablakokon beszűrődő, a porszemcséken megtörő fény miatt misztikus, rejtélyes, varázslatos. A legkisebb zaj, mint például ez a páncélcsörgés megzavarhatja a hely misztériumát.
Páncélcsörgés?!
Kirántottam a csuklópántomból a pálcámat, és a hang irányába szegeztem. A pulzusom a fülemben dörömbölt, remegő hangon megnyikkantam:
- Ki az? – a pálcámon fényt gyújtottam, de az idegességtől túlságosan remegett, félelmetes árnyékokat festett a falra.
- Van ott valaki? – kérdeztem, prefektus létemre még mindig túlságosan reszkető hangon. Óvatosan arrébb léptem készen a védekezésre, az elugrásra. Vagy csak a páncél szórakozott velem, és vakaródzott egy sort?
|
|
|
|
|
7
|
Karakterek / Allyway könyvtár / A beszervezés
|
Dátum: 2012. 07. 18. - 19:56:19
|
"Sötétben Roxfort folyosói mind egyformák.Ez most vajon a hatodik, vagy a negyedik emelet? Mintha ilyen lenne ilyen üvegablak a Keleti szárnyon is, de a padló mintha nem stimmelne. Hol vagyunk tulajdonképpen? Közel egy klubhelyiséghez, vagy egy tanári hálóhoz? Ki tudja... |
|
|
|
|
8
|
Múlt / Főépület / Re: Nyilvános mágiatörténeti irattár
|
Dátum: 2012. 06. 20. - 12:29:09
|
Lyra E. Freester
/semmi baj  /
- Vagy ki akarlak vallatni, hogy információkat szerezzek - vetem fel a logikus következtetést, de már a hangomon hallatszik, hogy csak az agyát húzom. Már tény, mindketten megbízhatók vagyunk.
A figyelmemet az adás felé fordítom, összeszorítva az ujjaimat, hogy azok is szerencsét hozzanak. Csak ne legyenek nevek. Csak ne.
Én se tudom megállni, együtt nevetek Lyrával. Ez a Blake nagy idióta lehet, de jó lenne, ha mindent megúszna. Tipikus minden rosszban van üzlet fickó lehet, nagy humorérzékkel. Meg kéne nekem is tanulni hoppanálni, de még semmi hír a vizsgákról, lehet, hogy el is törlik? Jaj, már megint elkalandoztam, figyeljünk inkább az adásra:
- Minden vakmerő, és babonamentes embert megkérnénk, hogy őrizkedjen az extrán halálos és veszélyes nekromán haverjaink főgóréjának a nevének kimondásától. Tabu van a néven, erről egy barátunk a következő adásban pontosabban beszámol, jelenleg azonban az ágyat nyomja, és nem másnapos. -
Elhűlve néztem Lyrára - Ki akarná kimondani Tudodki nevét?! -
Újabb hang kapcsolódott a rádióadásba:
- Az első számú megmentőről még semmi hír, bár több bejelentés is érkezett, hogy látták a Windsori palotában és a Riviérán is, de biztosíthatunk mindenkit, hogy a hírek kacsák. Potter sosem mutogatná az óriási sárkány tetkóját muglik előtt...
- Ez nem valamelyik Weasley-iker? - néztem összehúzott szemmel a hallgatótársamra. - Mikor elsős voltam, a hálószobánkba csempésztek egy kütyüt, és az két napig jobbnál jobb faviccekkel fárasztotta az agyunkat. A hangjuk beleégett az agyamba - meséltem vigyorogva.
Megnyugodtam, és sokkal vidámabb lettem. Most már nem lesz semmi baj, akár meg is bonthatnánk a táskámban megbújó vajsörös üvegeket. Ebben az adásban több halálesetet nem fognak mondani. Van újabb heti nyugalmam. |
|
|
|
|
9
|
Múlt / Déli szárny / Re: Könyvtár
|
Dátum: 2012. 05. 21. - 15:44:25
|
Borz és Holló A választ várva illedelmesen kivettem a fülemből a dugaszt és a nyakam köré tekertem a drótot. A fiút hallgatva végre időm is volt megnézni, kit is szólítottam meg nagy igyekezetemben. Hollóhát jelvénye, ami nem is csoda a helyszínt nézve. Magas, legalábbis hozzám képest nagyon magas, és legalább ugyanolyan hosszú a haja, mint az enyém. Ez persze a varázsvilágban egyáltalán nem ritka, de a mugliknál lazán elmehetne rocksztárnak. Érdekes, hogy egy olyan hollóhátas, aki nem talál magának semmi jó könyvet. Pedig biztos ő is tudja a mondást: „A könyv hideg, de biztos barát.” Én is ezért tartózkodom idén lényegesen többet a közelükben, mint tavaly. - Dona Allyway – mutatkoztam be, és kezet nyújtottam neki – pedig nagyon sok jó könyv van itt. Olvastad már Locharttól a „Véres napon vámpírföldön-t”? Amilyen bájgúnár és hazudós a férfi, olyan jól ír. Ha pedig mást keresel, akkor tudok ajánlani jó pár mugli, zseniális szerzőt, például Tolkient, vagy Agatha Cristie-t – szünetet tartok a nagy magyarázatban, várom, hogy reagál az elmondottakra. Mindig ez az első tesztem, és ettől függ, hogy alakul tovább a beszélgetés. Undorodva elfordul vagy sem? Ha rosszul vizsgázik, röviden lelépek, ha nem lehet, hogy megmutatom neki azt a kis titkos könyvtárat, ahol annyi jó könyv vár a beavatottakra. Nekem még egy hatodéves hugrás prefektus mutatta egy közös járőrözésünkön. |
|
|
|
|
10
|
Múlt / Déli szárny / Re: Könyvtár
|
Dátum: 2012. 05. 16. - 22:34:55
|
Akkor már Borz és Holló 
Rég volt ilyen jó napom! Már reggel elkezdődött a sikersorozat, mikor lementem reggelizni, leültem a szokásos helyemre, mertem a szokásos zabkásából, amikor megtörtént az első nem szokványos dolog: csomagot kaptam. Egy nagyon ismerős, vörösesbarna, elég zilált (a szélvihart tekintve nem is csoda) tollazatú bagolytól, aki csak egy embertől érkezhetett. A csomagban egy varázshallgató volt, teletöltve a kedvenc számaimmal. Rhonda és Lily jól vannak! Hogy honnan jöttem rá? Az ellenőrök biztos nem gondoltak rá, milyen egyszerű így üzenni. A számok első versszakát kell nézni, és a sorrendet. Lily kísérletezte ki ezt az üzenési módot, még békeidőben. Ki gondolta volna, hogy hasznos lesz? Az első: Strays Don’t Sleep-től a For Blue Skies (különben szörnyű szám). Utána a Wanna Be Sure Aidan Hawken-től, és végül a Warriors Od Light a Freedom Call-tól. Na, ki nem érti?
Kell ennél több egy tökéletes naphoz? Az órák még egy lapáttal rátettek: plusz tíz pont a Hugrabugnak. Így már tanulni is több kedvvel megy az ember.
Éppen az utolsó házi feladathoz kellő könyvkupacot lebegtettem vissza a helyére, közben a csodálatos hangú, kvibli énekesnőt, Édith Piafot hallgattam, és sokak pechére még dúdoltam is -
Non, Rien De Rien, Non, Je Ne Regrette Rien
Ni Le Bien Qu'on M'a Fait, Ni Le Mal
Tout Ca M'est Bien Egal
Non… - mikor egy ismeretlen fiút láttam meg. Nem tudom miért tűnt fel, máskor sosem vettem észre. Talán a mostani örömöm nem tudta elviselni, ha bárki egyedül van? Vagy prefektusi kötelezettségem hívó szavának nem tudtam ellenállni? Mindenesetre a könyveket egy intéssel a helyükre küldtem, kikapcsoltam a zenét, és csendesen mellé léptem.:
- Jól vagy? – kérdeztem halkan, bizonytalanul, bár még mindig vidám hangon. a kutya is látta, hogy valami baja van, most hogy elgondolkodom, gyakran láttam itt olvasva, de sosem állt a polcok között ilyen mozdulatlanul.
1. szám: It's been a long year Since we last spoke Már egy hosszú esztendő telt el, Mióta utoljára beszéltünk. 2. szám: I keep coming back To you everytime Mindig visszatérek Hozzád, minden alkalommal. 3. szám:We're standing on the edge of time We're riding to the stars And we never will surrender Lonely knights we are Az idő szélén állunk, A csillagokba vágtatunk, És sosem fogjuk feladni, Magányos lovagok vagyunk. Edith Piaf szám: Nem, a világon semmit sem bánok, Sem a jókat, amiket megéltem, sem a rosszakat, nekem egyre megy. //több nem lesz ilyen, ígérem// |
|
|
|
|
11
|
Karakterek / Allyway könyvtár / Bathgate, Mill Road 2/F
|
Dátum: 2012. 05. 11. - 20:33:25
|
Linlithgow grófságban, Skóciában, 29 km-re Edinburghtól, Bathgate félreeső utcájában, sorházak rengetegében húzódott meg az a lakás, ami az Allyway házaspár ideiglenes otthonául szolgált. Kerek két hónapja laktak itt, készen arra, hogy bármikor továbbköltözzenek.
Csak azok a varázslók találhattak rá, akik pontosan tudták, hol keressék. Enyhe védőbűbáj volt érezhető a ház körül, inkább riasztóként, mint rendes védvonalként szolgált.
A lakásba belépve rögtön a nappaliban találta magát a látogató, átlagos, modern, mugli szobában, a legújabb mugli technikával. A varázslatok hiánya még jobban segítette a rejtőzködést, a lakásnak alig volt mágikus kisugárzása.
A lakás egyetlen pontja, ahonnan ez erősebben érződött, Allyway professzor irodája volt. Teljes ellentéte a modern lakásnak, régies, falborítású falak, félhomály, körbe bőr- és papírkötésű könyvek, tekercsek, ósdi földgömbök. Az elrendezésen is látszott, hogy két varázsmozdulattal azonnal összepakolható, lekicsinyíthető szinte az egész szoba, majd újra visszaállítható minden. Erős védelem csak egy könyvespolcot vett körbe, láthatóan értékes iratokkal, könyvekkel és jegyzetekkel.
|
|
|
|
|
12
|
Múlt / Keleti szárny / Re: Nagyterem
|
Dátum: 2012. 03. 22. - 00:21:07
|
Pszichológia
V. VI. + VII.
Mikor beléptem a terembe már sokan ültek az asztaloknál, de utánam még többen érkeztek. Csodálkozva néztem körbe, szokatlan volt a látvány, egész máshogy nézett ki a Nagyterem, mint egy órával ezelőtt.
Mikor kigyönyörködtem magam, ülőhelyet kezdtem keresni, olyat, ami megfelel a kényes ízlésemnek. Meg is találtam, leültem egy csacsogó és egy hallgatag háztársam mellé, akit jobban ismertem az átlagosnál. Az előbb említett beszédét elengedtem a fülem mellett (ezért is voltunk verhetetlen trió – egy néma, egy csendes és egy locsogó), inkább az új tanárra figyeltem, aki kedélyesen ücsörgött egy pad tetején.. Mi lesz itt? Miért érzem azt, hogy semmi jó?
Az óra elkezdődött, gyorsan kiderült a titok: pszichológia. Már megint. Majdnem a padba vertem a fejemet, nagyon sok dokinál voltam már, anyám „ismerd meg önmagad” mániás volt. Biztos, hogy én leszek a leggyorsabb, aki végez. Persze nem számolom azt, aki meg sem csinálja.
A bemelegítő kérdésre majdnem felröhögtem. Ez az érdekfeszítő kezdés: sablonok ismétlése. Engem ugyan nem lát magánbeszélgetésen, az biztos. Főleg ilyen időkben. Lehet, hogy megtartaná az esküjét, ha nem lenne – imperiózva, legilimentálva, korruptálva, vagy mit tudom én.
Mikor kézhez kapom a feladatlapot átfutom, elhúzom a számat és sóhajtva állok neki a kitöltéshez. Bármennyire unom az ilyen teszteket, megpróbálok a legnagyobb pontosságra törekedni. Kitöltés közben gyakran
Név: Dona Allyway
Évfolyam: 5.
Ház: Hugrabug
1. Ön általában
inkább csendes és visszahúzódó
2. Ha Ön tanár volna milyen tárgyakat tanítana szívesebben?
elméleti jellegű tárgyakat
3. Melyik megtisztelőbb az Ön számára
ha következetesen gondolkodó, logikus embernek ismerik
4. Amikor Ön elmegy valahová, napi ügyeit intézni,
eltervezi mikor, mit fog csinálni
5. Kapcsolatai kialakításában
mély barátság kialakítására törekszik de csak néhány emberrel
6. Ha egy kötött programhoz kell igazodnia
ezt vonzónak találja
7. Ön rendszerint kivel érzi jobban magát?
álmodozó típusú emberekkel
8. Melyik nehezebb az Ön számára?
alkalmazkodni a mindennapi rutinfeladatokhoz
9. Az Önhöz közelálló emberek tudják hogyan érez Ön?
igen, a dolgaim többségével kapcsolatban tudják
10. Ön jobban ügyel
az emberek jogaira
11. Amikor Ön társaságban van
jobban szeret egyszerre csak egyvalakivel beszélgetni
12. Ön jobban kedveli azokat az embereket akik
túlságosan eredetiek, és az egyéniségüktől függ, hogy feltűnőek avagy nem
az ellentétek vonzák egymást
13. Ön gyakrabban hagyja, hogy
az esze vezesse a szívét
14. Ön jobban kedveli, az
előre megszervezett találkozókat, partikat stb.
15. Baráti körében
Ön a legutolsó aki megtudja, hogy valakivel történt valami
16. Az az ötlet, hogy listát készítsen a hétvégén elvégzendő teendőiről
hidegen hagyja
17. Milyen embert szeretne inkább barátként?
valakit aki állandóan új ötletekkel áll elő
18. Ön inkább sikeres
a váratlan események kezelésében, a megoldások gyors megtalálásában
19. Amikor Ön kényelmetlen érdeklődés középpontjába kerül
megpróbálja tréfával elütni a dolgot
20. Egy nagy társaságban
Önt mutatják be gyakrabban más embereknek
~Nagy társaságban elbújok ~ gondoltam cinikusan. [/i]
21. Ön inkább
gyakorlatias ember
22. Ön rendszerint
többre értékeli az érzelmeket mint a logikát
23. Amikor előre meg van határozva, hogy Önnek egy bizonyos dolgot, egy bizonyos időben csinálnia kell, Ön ezt
kellemetlennek találja, mert kötve érzi magát
24. Önnek
sok a mondandója, de csak bizonyos embereknek, bizonyos körülmények között
25. Ha Öntől megkérdeznék egy szombat reggelen, hogy mivel fog telni a napja, Ön
képes lenne egészen pontosan elmondani
26. Amikor szórakozásból olvasgat
élvezi ,hogy különös vagy eredeti módon magyarázhatja az olvasottakat
27. Ön
idegesítőnek találja ha az utolsó pillanatban kell a dolgait megtenni
28. Amikor Ön egy partin van,
hagyja a többieket, hogy a saját módjukon szórakozzanak
29.
létrehozni
30.
áldások
31.menetrendszerű
32.feltalál
33.kritikus
34.visszahúzódó
35.ésszerű
36.óvatos
37.spontán
38.alap
39.kemény
40.nyugodt
41.tervezés
42.eltűr
43.rendszeres
44.gyakorlat
45.együttérzés
46.írás
47.konkrét
48.meleg-szívű
49.elhatározás
50.jelkép
51.békebíró
52.barátságos
53. Ha új emberekkel találkozik azok,
csak azután tudják mi érdekli , ha igazán megismerték Önt.
54.Ha olyasmit kell csinálnia, amit sok más ember is csinál, melyik mód a vonzóbb Önnek?
az elfogadott módszer szerint csinálni
55. Melyik a súlyosabb hiba az Ön számára?
ellenszenvesnek lenni
56. Ön szerint napi rutin szerint cselekedni
fájdalmas tevékenység, még akkor is ha szükségszerű
57. Ha házibulin vesz részt
néha előfordul, hogy unatkozik
nem veszek részt házibulin [/i]
58. Amikor elkezd egy nagy projektet, amit a hét folyamán kell befejeznie
időt áldoz arra, hogy listát készítsen az elvégzendő dolgokról, és azok sorrendjéről
59. Ön szerint, melyik képesség a fontosabb?
észrevenni a kínálkozó lehetőséget egy helyzet során
60. Amikor sok apróságon gondolkodik, amit meg kell tennie, vagy meg kell vennie,
rendszerint felírja őket, hogy emlékeztesse magát
61. Ön rendszerint
megtartja az érzéseit magának
62. Ön inkább
támogatja a bevált módszereket, amelyekkel a munkáját jól végzi
Istenem, hányszor fogják még ugyanazt kérdezni?! [/i]
63. Ön inkább dolgozik olyan ember irányítása alatt, aki
mindig kedves
64. Amikor begyűrűdzik egy új divathullám
Önt nem érdekli különösebben
65. Az, hogy időben befejez egy munkát, azon áll, hogy
elkezdte időben tehát még marad is ideje a leadás előtt
66. Életstílusában Ön jobban kedveli
az eredeti dolgokat
67. (itt több is megjelölhető) A napi munkája során
élvezi a vészhelyzeteket, amelyeket rövid idő alatt kell megoldani
68. Elmondható-e Önről, hogy
jobban képes lelkesedni a dolgaiért mint az átlag
69. Ön szerint, melyik a dicséretesebb
ha valakinek józan esze van
70. Ön szerint melyik a nagyobb hiba
ha valaki túl sok melegséget mutat
71. Amikor különleges munkája akad,
aközben találja ki, mi a szükséges, miközben csinálja
72. Ön
nehezen értesül a dolgokról
73. Napjának a megszokott rutin szerint zajló részét Ön
nyugalmasnak találja
74.elfogad
75.gondolkodik
76.ráérős
77.elmélet
78.megvitat
79.színház
80.ismert
81.megható
82.állandó
83.szószerint
84.szelíd
85.csendes
86.tények
87.hűséges
88.kényelmes
89.tárgyilagos
90.analizál
91.fogalom
92.igazság
93.óvatos
94.mi
VÉGE!!!!
|
|
|
|
|
13
|
Múlt / Főépület / Re: Nyilvános mágiatörténeti irattár
|
Dátum: 2012. 03. 21. - 23:45:30
|
|
Lyra E. Freester
Tovább próbálgattam az adókat, de közben fél szemmel Lyrát is figyeltem, aki egy újabb pluszpontot szerzett azzal, ahogy köszönt Abinak. Tökéletes mértékben flúgos szint, ami remekül kiegészíti az én visszafogottságomat. Hiába, ha az ember sok önismereti-tesztet tölt ki, megjegyzi, hogy mik a hibái.
- Abigail-nek hívják - jegyeztem meg mellékesen, és az emlegetett a neve hallatára szégyenlősen visszabújt a táskámba.
Megpróbáltam Lyra javaslatait is, de ezek sem jöttek be. Akár ítéletnapig is szenvedhetek, akkor sem fogok rájönni. Lehet, hogy nem a jó, hanem a rossz fogalmai között kellene keresgélnem?
Őszinte csodálattal néztem Lyrára, mikor elmondta, hogy a szülei Rend-tagok. Milyen őrült, és milyen bátor!
- És te? Rend-gyerek létedre ilyen felelőtlenül árulkodsz? Nem félsz, hogy csapda az egész? - kérdeztem vissza mosolyogva, de utána komolyra fordítom a szavaimat - Őszintén, csodálkozom is, hogy prefektus lettem, így, megbízhatatlan emberként. Lehet, hogy csak gúnyt akartak űzni a prefektusi rendszerből -
Sokszor gondolkoztam ezen, de még nem jutottam megfejtésre. Addig is, míg nem veszik el a címet, próbálom tenni a dolgom: segíteni a bajba kerülteknek,
- Két barátnőm is a Renddel bujkál, sajnos semmi hírem nincs róluk – meséltem szomorkásan – az egyetlen reményem, hogy nem sorolják fel itt az elesettek között. A szüleimmel együtt. –
Könnyedén jönnek a szavak, hisz annyiszor átrágtam már. És most érzem, hogy sorstársra akadtam, aki megért.
Újult reménnyel fordultam vissza a rádió felé:
- Malazár – koppintottam rá, hogy az elméletemet is kipróbálhassam. Bejött! A rádió sisteregni kezdett, és kitisztult a hang:
- Kedves uraim és hölgyeim, barikádok mögött és otthon bujkálók! Itt van újra a Potterfigyelő, tartsanak velünk. Az est házigazdája Folyó! –
|
|
|
|
|
15
|
Múlt / Főépület / Re: Nyilvános mágiatörténeti irattár
|
Dátum: 2012. 01. 03. - 18:36:20
|
|
Lyra E. Freester
A rádió csak nem akart reagálni, hiába próbálgattam, az idegesítő sistergése pedig felforrasztotta az agyvizemet is. Egyre idegesebb lettem, kapkodtam és valószínűtlen jelszókkal lövöldöztem a szegény, ártatlan rádiót.
Lehet, hogy le van tiltva az iskolában minden frekvencia, ami nem egy adóhoz kapcsolódik? A prefektus-gyűlésen nem jelentették be, pedig imádják tudatosítani bennünk a határokat. Nem, valószínűleg én vagyok olyan béna, hogy nem tudom a megoldást.
Egy pillanatra megálltam, hogy kipihenjem magam, de mielőtt folytatnám, hangokat hallottam a hátam mögött. Megmerevedtem, és átkoztam a bolond fejemet a helyválasztás miatt. Az üldözési mániám, hogy eldugott helyet keressek, sodort veszélybe. És az elbizakodottságom, hogy senki sem olyan szorgalmas ebédszünetben, hogy pont Mágtörit tanuljon. Elhallgattam, a kezem megfeszült a hűséges mocsárciprus pálcámon, készen a védekezésre. Bár nincs semmi esélyem, ha egyszer lebuktam, nekem végem. Maximum bosszút állhatok, de az emlékei megmaradnak, sőt a vád mellé egy testi sértés is kapcsolódik. Szép jövő, menekülhetek az ellenállásba és búcsúzhatom a prefektusi jelvényemtől.
- Hm... Próbáltad már a Fawkest? Vagy simán a Főnixet? – a hátam mögött felhangzik a közeledő hangja is. Ez menti meg egy könnyű stuportól.
Felemelkedtem, hogy ne legyek alárendelt helyzetben, közben észrevettem, hogy Abinak csak a farka vége látszik a táskámból. A nagy bátor védelmezőm. Szegénykének nehéz élete van a sok bagoly és macska között.
-Szia, csatlakozz nyugodtan – mondtam mosolyogva, de a szemem kutatóan méri végig a lányt – még nem próbáltam, de jobb ötlet, mint a pattogós cukorka.
Jó érzékkel mutatkozott be, de nem bízhatok meg rögtön mindenkiben. Az első benyomás jó: látásból ismert hatodéves hugrabugos, barátságos kékeszöld szemekkel. Na jó, kivételt teszek megnyerte a bizalmamat. Bárcsak mindig ilyen könnyen menne.
- Dona Allyway – mutatkoztam be, most már őszíntén mosolyogva miközben egyet oldalra léptem és visszaguggoltam a narancssárga ketyeréhez, így neki is helyet hagyva. Az egyenruhámon tisztán látszik a ház, sőt ott csillog a prefijelvény: ironikus, nem?
A barátságos hangokra Abigail is kimászott a táskából, bajsza hegyén még ott lógott pár bájitaltan lecke darabka.
Megpróbáltam az ajánlott jelszókat is, majd sóhajtva megjegyeztem:
- Pedig biztos fülest kaptam, hogy most lesz az adásuk. Te honnan ismered őket? – kérdeztem csalódottan, én is halkabbra véve a hangomat. Ki tudja, ki bukkan még itt fel.
|
|
|
|
|
