 Üzenetek megtekintése
|
|
Oldalak: [1] 2 3
|
|
1
|
Múlt / Mágiaügyi Minisztérium / Re: A Mágiaügyi Miniszter irodája
|
Dátum: 2012. 02. 07. - 21:47:05
|
Evolet Néhány perce csupán, hogy a mugli miniszternél tett látogatás után visszatért tágas irodájába a férfi, aki most a brit varázslóbirodalom irányítója is lehetne akár, ha nem bábuként kezelnék, ahogyan teszi ezt egy ideje a Sötét Lord.
Igazából az egész csatlós sereg a Nagyúr bábuja, hiszen kellenek emberek, akiket ki lehet küldeni a frontvonalba, és tökéletesek erre a csatlósok. James-nek ez már kezd unalmassá válni, folyton csak ugyanaz a feladat: ölni. Semmi változatosság nincs benne, már-már elcsépelt. Izgalmat sem igazán ígérnek a küldetések, az évek és a rutin már kiölte az izgalmat az efféle küldetésekből.
Néhányan vannak még, akik elvakultan imádják a gyilkolást – többek között Bellatrix – azonban egy idő után már semmi kihívást nem jelent. James-nek tökéletesen megfelel a politikai pálya, hiszen ha már bábnak kell lenni, akkor legyen érdekes és izgalmas is. Nem is gondolná az ember, hogy ülni egy irodában olyan érdekfeszítő dolog, pedig az. Személyes találkozók közjogi méltóságokkal, diplomáciai utazások, nos ezek korántsem olyan alantas feladatok, mint egy semmirekellő sárvérű meggyilkolása.
Természetesen mindkettőnek megvan a maga szépsége, azonban olykor kell a változatosság.
Nem mindenben van meg sajnos, ilyen ez a ködös, esős London – mindig ugyanolyan szürke, és szakad az eső, ahogyan megy ez már napok óta. Szerencsére az egyedi tervezésű sötétszürke öltönyben nem tud kárt tenni, ahogyan a krokodilbőr cipőben sem, mivel James leginkább a kandallót használja az utazásra, hiszen sokkal praktikusabb, mint bármi más. Ha már megadatott neki, hogy az ország első embere legyen, akkor adja meg a módját az utazásnak is. Ó, igen, természetesen jómaga is tisztában van azzal a ténnyel, hogy bizony számára ez egy munkahely, ahol van egy felettese, de kifejezetten élvezi a pozíció nyújtotta lehetőségeket.
Ott van például a dekoratív titkárnő, Clara, aki kis naiva hírében áll, és minden vágya, hogy James ajkai egy szép napon csókkal illessék kicsiny kacsóját. Az álmok olykor szépek, olykor nem, s van, hogy valóra válnak, azonban ezúttal ilyesmi nem fog történni. Természetesen egy könnyed kis játék belefér, s ezek a kis játékok a leginkább szórakoztatóak a férfi számára. Játék az emberi érzésekkel, ebben igazán kiváló.
A miniszter úr amint visszatért a mugli világból, indul is a kedves kis titkárnő felé, aki az iroda ajtajának túloldalán kapott helyet. Nincs sok jelentősége, inkább csak formai, meg persze kell valaki, aki az ötórai teát elkészíti, és akivel James el tudja ütni az unalmas perceket. Kapcsolatuk szigorúan szakmai.
Már nyitná is az ajtót, hogy kilépjen egy könnyed kis csevelyre a nőhöz, amikor kopogás hallatszik. Clara nem említette, hogy bárki is várható – ezt még számon kell kérnie az ostoba teremtésen.
A férfi maga nyit ajtót, ha már annak közelében jár. Jobbja könnyedén a kilincsért nyúl és kitárja az ajtót, hogy felfedje a látogató kilétét.
Igazán kellemes meglepetés számára, ugyanis a szebbik nem képviselteti magát ezúttal James-nél, ami nem is olyan rossz dolog. A mai délután sem lesz unalmas, az már biztos!
Mosolyogva üdvözli a nőt, és kezével int, hogy bentebb fáradhat. Az érkező egy kedves kollegina – bár melyik nem kedves James számára? – ez az oka annak, hogy kijár neki a királynői fogadtatás.
- Evolet drágám! Kerülj bentebb! – köszönti immáron a nőt, s ha az nem ellenkezik, jobbjával gyengéden a hölgy kezéért nyúl, hogy ajkaihoz emelve – úriemberhez méltóan - kézcsókkal üdvözölhesse őt. |
|
|
|
|
2
|
Múlt / Mágiaügyi Minisztérium / Re: A Mágiaügyi Miniszter irodája
|
Dátum: 2011. 08. 04. - 21:27:54
|
Minticz Tekintetével végigpásztázza a szobát, persze nem azért, hogy nincs-e pók a sarokban, hanem azért, hogy a kedves vendég ne érezze azt, hogy a miniszter úr szuggerálja őt. Ami voltaképp úgy van, de fenn kell tartani a látszatot. Arról nem is beszélve, hogy kellően zavarban van már, erről tökéletesen árulkodik a rossz helyre koccanó csésze is. Nem célja, hogy kellemetlen helyzetbe hozza a látogatót, de talán mégis. Macska-egér játék, csak kissé enyhébb kiadásban.
Áh, de nem kell ám aggódni, nem tart már sokáig. Rendkívül gyorsan elröppentek a nehéznek tűnő percek.
Shannon magához ragadja a szó jogát, James nem is ellenkezik, ugyan miért tenné, hiszen itt bárki elmondhat bármit – bizonyos keretek között.
Nem, nem lepődik meg ezeken a szavakon. Várható volt, hogy Shannon ki fog fakadni és ellenezni fogja a férfi véleményét. A kioktató hangnem nincs igazán ínyére, hiszen Shannon az asztal azon oldalán foglal helyet, ahol ezt nem ajánlott megtenni. Meg lehet lépni, csak nem ajánlott.
- Nos, meglehetősen elszomorít, hogy más is emlékeztette már magát erre. Ez azt jelenti, hogy olykor elfeledkezik arról, hogy kik is ők valójában. Egy szintre sorolja őket – hatásszünet - … velünk? – a szomorúnak tűnő, de inkább szánakozó arckifejezés mindent elárul.
Milyen kifinomultan ejtette ki a szavakat: „varázstalan emberek”. Nyilván kifinomultabban hangzik, de ki akar kíméletesen bánni velük? Shannon-on kívül persze… A nagy részük már el lett téve láb alól, legalábbis dolgoznak rajta a minisztérium emberei.
- Viszont, díjazom, hogy rendkívüli szakértelemre tett szert, míg megfigyelte a fajtájukat. Ezért is hangsúlyoztam az imént a szakértői gárdába való felvétel lehetőségét. Higgye el, hogy ez egy nagyszerű lehetőség lenne Önnek. Jól is jön, hogy ellátogatott ma hozzám, így mire érkezünk, már lesz is ideje átgondolni, és esetleg válasszal is szolgálhat.
Hátradől a kényelmes székben, és szórakozottan összeilleszti a két kezének ujjbegyeit. Szimmetrikusan, tökéletesen. Talán egyféle türelmetlenséget fejez ki, bár voltaképp semmi oka rá, hiszen perceken belül továbbáll. Mindkét fél.
- Rendkívül furfangos gondolkodás. Elismerem, igaza van. De ez csak egy sarkalatos példa volt, nem bocsátkoztam részletekbe. Azonban választ nem kaptam a kérdésre. Nem is számít. – válaszolja halvány mosollyal, kifejezetten szórakoztatónak találja Shannon néhány megnyilvánulását.
Felemelkedik a székből, és a hatalmas, délnek néző ablakhoz lép. A nap a sötét felhők mögé bújt, így nem szűrődik be az éles fénye az irodába. Nem is baj, kellemesebb így. Kifelé réved a nyüzsgő utca felé.
- Nézze, McGalagony professzorasszony lehet, hogy tájékoztatja majd Önt erről. Az ő dolga lesz. Még nincs kiforrott dátum és időpont. – közli nyájasan a választ a feltett kérdésre, majd áttér a következő témára. Részéről ennyivel le van zárva a látogatás-dolog. Odafordul a vendégéhez, és ezúttal már annak szemébe nézve folytatja.
- Azt hiszem, hogy minden lényeges pontot megbeszéltünk. – továbbra is nyájas, már-már kedvesnek ható hangsúly, egy-két felvillanó álmosoly – Nagyon köszönöm, kedves Mr. Minticz, hogy befáradt az irodámba. – köszön el a vendégtől, és odalép hozzá, hogy megejtse a kézfogást. Természetesen férfiak között így az elfogadott.
- Clara, kérem, kísérje ki Mr. Minticz-et! A mielőbbi viszontlátásra, Shannon! – megenged magának annyit, hogy a keresztnevét mondja, mikor elköszön, hiszen a beszélgetés során is megengedte magának. Olyan, mintha kollégának, egyenrangú félnek tekintené. Legalábbis ezt kívánja érzékeltetni, kérdés, hogy a másikból kiváltja-e ezt, vagy pedig nem.
Miután a titkárnő kikíséri a távozó vendéget, fintorogva előszedi a zsebórát, mely a kísértetiesen közelgő találkozó időpontját mutatja hamarosan. Kár, hogy nem tudja teljesen elszigetelni magát a mugli minisztertől, ráadásul még kezet is kell fogni vele. Nyomasztó. Ennyiből utálja ezt a munkát. A bájcsevelygés miatt, ami igazából James-nek remekül megy – ha például egy hölgyet kell megfűzni. De egy mugli senkiházival beszélni? Rosszabb, mint valami ragyarontás.
Nagy sóhaj kíséretében veszi tudomásul, hogy nem menekül a Sors elől, és kénytelen-kelletlen, de elindul a „rendkívül fontos” értekezletre. Köszönöm! |
|
|
|
|
3
|
Múlt / Mágiaügyi Minisztérium / Re: A Mágiaügyi Miniszter irodája
|
Dátum: 2011. 03. 19. - 16:00:17
|
Minticz Meglehetősen önfejű emberrel hozta össze a Sors a minisztert, nehéz meggyőznie őt. Nemcsak önfejű, hanem szemlátomást éles eszű is, nem lehet olyan könnyen csapdába csalni, mint ahogyan ők azt gondolták. De megállapodtak, hogy jó lesz tanárnak, hiszen azt kell tanítania, amit elé tesznek, és ha esetleg eltérne a kötelező tanmenettől, arról mindenképpen értesülnének. Nem feltétlenül kell ehhez az imént említett órai látogatás, de olykor nem árt.
Túlságosan is meg akar felelni Jamesnek, ez persze jó, viszont már részről pedig nem. Ki kellene állnia az igaza mellett és meggyőzni a minisztert, arról, hogy márpedig neki van igaza, neki, aki a tárgyat oktatja. James sokat tud a mugli világról, s bár nem akarja magának bevallani, van néhány olyan dolog a világukban, amit talán át lehetne venni tőlük. De túlságosan elhivatott, és nem akarja azokkal a tárgyakkal és ideákkal beszennyezni tiszta világukat.
Habár a minap, mikor a mugli miniszterelnökkel teázott, megismerkedett az öngyújtóval, amit rendkívül hasznos találmánynak vélt, de hisz minek nekik az, mikor egy olyan határtalan eszközzel vannak mindannyian megáldva, mint a mágia.
- Nézze, nem kell erre reagálnia, csak gondolkozzon el a dolgon… A muglik szemlátomást ugyanolyanok, mint mi. De… - rövid hatásszünet, s előre hajol a székben, hogy közelebb lehessen Shannonhoz, hogy közelebbről szemlélhessen a vonásait. – De nekik nincs olyanjuk, amink nekünk igen. – higgadtan folytatja, néhány szempillantással később – Varázserejük.
Hátradől a székében, és a mellénye zsebéből kikandikáló láncért nyúl, melynek a vége a zsebben rejtőzik, az arany zsebóra. Egy pillanatra kinyitja, hogy megbizonyosodjon arról, hogy mennyi az idő éppen. Nincs túl sok idő, hiszen ma is a mugli miniszterrel van megbeszélnivalója, így kénytelen-kelletlen, hamarosan le kell zárnia az izgalmas csevegést Mr. Minticz-cel. Az óra becsukódik egy szempillantás alatt, és visszakerül a kicsiny zsebbe.
- Csak költői a kérdés, tehát nem kell válaszolnia… de ha párhuzamot vonnánk egy mugli és egy félvér, varázslói képességekkel rendelkező hajléktalan között, melyiket tartaná többre? Melyiket választaná, ha az lenne a feladata, hogy egyikőjüket megmentse? – egy halvány, elégedett mosoly jelenik meg a férfi arcán, de nem szól többet ezzel kapcsolatban. Ha van egy kis esze, akkor nyilván a félvért választja, köztes megoldás nyilván nincs ebben a játékban.
- Shannon, ha igyekszik, még talán maga is tagja lehet a szakértői gárdának, csak magán áll a dolog. – bíztató szavak, de ki tudja, hogy mennyi valóságtartalma van az egésznek. Talán bekerülhet, talán nem. De egy bizonyos, hogy rejtőzködő kollégái közül néhányan tagjai a gárdának, viszont tény és való, hogy olyan varázslóknak is van beleszólása, akik nem tagjai a belső körnek, ergo függetlenek. Shannon akár ilyen is lehet, nem véletlen hát, hogy a Nagyúr hozzájárult ahhoz, hogy oktathassa ezt a tárgyat.
- A látogatáshoz a főinspektor és McGalagony professzorasszony is hozzájárult. Talán elmulasztották említeni Önöknek? Igazán kellemetlen… - kissé talán gúnyos fűszerezésű az utolsó néhány szó, de nem James feladata ezt közölni. Ha Shannont nem tájékoztatták, az nem a miniszter hibája, és hiába szórja Shannon az érveket a látogatás ellen, ez már eldöntött tény, tehát vagy elviseli, vagy elviseli, nem sok választása marad. Ahogyan a többi tanárnak sem. Leginkább majd a csillagászat órára lesz kíváncsi, a tanárnő igen dekoratív… legyen már valami izgalmas is a látogatásban, nem igaz?
|
|
|
|
|
4
|
Múlt / Mágiaügyi Minisztérium / Re: A Mágiaügyi Miniszter irodája
|
Dátum: 2011. 02. 24. - 20:04:07
|
Minticz Nyomasztó, hogy mennyire nehéz előrehaladni ebben az ügyben. Persze, hogy James nyakába varrták ezt is, mert állítólag ő remekül tud kommunikálni a muglikkal, hiszen a lovagi címét is kiérdemelte valahogy. Nem sok kellett hozzá, csak kapcsolatok, ez igazán nem került nagy erőfeszítésébe. De ez még nem azt jelenti, hogy jól érzi magát közöttük, sőt, kifejezetten viszolyog az egésztől. Habár a mugli miniszter elég értelmesnek tűnik, ami ritka…
Sehogyan sem sikerül Shannon kedvére tennie, pedig igazán mindent meg akart tenni azért, hogy a vendége jobban érezze magát. Sajnálatos módon sem a tea nem nyerte el a tetszését, legalábbis úgy fest, sem a whisky. Ezek után nem próbálkozik mással, mert ha neki ez így jó, akkor csak nyugodtan. Magasabb körökben a visszautasítás, mint olyan nem létezik, ha valaki felajánl valamit, akkor illik elfogadni és legalább úgy tenni, mintha kedvére való lenne a nedű. Nem kell túl nagy intelligencia ehhez, de úgy látszik, nincs mindenki tisztában az illemmel. Sebaj.
Felvont szemöldökkel figyeli, ahogy a férfi igyekszik magyarázni a bizonyítványát. Még hogy nem az ő véleménye? Igazán mulatságos, mondhatni. Hiszen pont ő tartotta megalázónak a saját tárgyát, konkrétan „kit szeretne megalázni ezzel a poszttal?” és erre meg azt mondja, hogy nem az ő véleménye? Rendkívül humoros fiatalember, de nem azért lett behívva ide, hogy egymást szórakoztassák.
- Már elnézést, de éppen Ön mondta, hogy kit akarok m e g a l á z n i a tárgyával… Ne azt mondja el itt nekem, amit hallani akarok, jól tudom, hogy mit akarok. Nem kell imponálnia ezzel, vagy legalábbis nem értem, hogy mi a célja ezzel. Ne itt alkalmazkodjon nekem, hanem a tanári asztal mögött, az iskolában, és mint már mondtam, nem az én véleményem számít. Mindketten tudjuk, hogy más-más körökben mozgunk. – rövid szünet, mielőtt újfent a tanmenet kerülne szóba. – A tanmenet pedig nem fikciókra épül tudomásom szerint. Az egy szakértői csoport által összeállított tanmenet, amely gondos kidolgozáson ment keresztül a nyár folyamán. Gondolom, mondanom sem kell, hogy a szakértők minisztériumtól függetlenek, hiszen máig tartjuk magunkat ahhoz, hogy a politika nem szól bele a roxforti oktatásba. – zárja le a mondandóját egy kisebb füllentéssel, de mindenki ezt hiszi, hogy így van, viszont akinek van egy csöpp esze is, az látja, hogy mi zajlik. Viszont hiába látják egyesek, ha gyávák felvállalni a véleményüket és felszólalni az igaz mellett. Egyébként feltehetően senki nem hinne nekik, mert elég bizonyíték van arra, hogy a minisztérium malmára hajtsa a vizet.
Egy korty a nemes nedűből, majd tovább beszél. Hangjából semmilyen indulat vagy érzelem nem sugárzik, inkább csak szimpla semlegesség.
- Szemlátomást nem rajong a látogatásért. De természetesen nem mint politikus, hanem mint magánember jelenek meg. A kollégáim pedig a szakértők, akikről az imént beszéltem, nemzetközileg elismert, magasan kvalifikált és józan gondolkodású emberek. Én csak kalauzként tartok velük. Ne aggódjon a diákok miatt, olyan lesz, mintha ott sem lennénk. Egyébként a többi kollégáját is meg fogjuk látogatni, tehát ne aggódjon emiatt.
|
|
|
|
|
5
|
Múlt / Mágiaügyi Minisztérium / Re: A Mágiaügyi Miniszter irodája
|
Dátum: 2011. 02. 15. - 11:08:49
|
Minticz Nem véletlen, hogy James-et választották a mágiaügyi miniszter pozíciójára, hiszen sokan közülük nem tudnának bánni a mugliimádó félkegyelműekkel. A hirtelen harag és átok nem mindig a legbiztosabb megoldás, nem szabad, hogy az indulatok irányítsák a tetteket, olykor nem árt, ha elgondolkozik az ember a következő lépésen mielőtt bármit is tenne. James világ életében megfontolt ember volt, olykor születtek elhamarkodott döntései, de nem ezek voltak a meghatározóak. Mézes-mázos, indulatmentes stílusával könnyebb becserkészni az áldozatot.
- Miért ne közölhetné? – kérdez vissza a miniszter egy halvány mosoly kíséretében, amelyet inkább a másik fél felesleges kérdése vált ki belőle. Ha egyszer felszólítja, hogy bármi van, amit közölni szeretne, akkor közölje. Ez nem kihallgatás, még ha úgy is tűnik. Nyomasztó ez a díszlet, elrettenti a vadat.
Nem mond semmit a férfi szavaira, mikor a megbízhatóságról beszél. James nem a legbiztosabb abban, hogy Shannon a legjobb ember erre a pozícióra, de mindenképpen jobb, mint Charity Burbage volt, ez az ember legalább igyekszik követni az előírásokat, míg az a semmirekellő boszorkány… Chh…
James a kedvenc helyéhez sétál az irodájában: a bárhoz. Egy könnyedén kinyíló beépített szekrény, amelynek ajtaja magától kinyílik, ha odaérnek hozzá. Az udvariasság miatt megkérdezi ugyan, de még a teáját sem itta ki teljesen a másik…
- Italt? – kérdezi, és ha az válaszol, akkor természetesen neki tölt először és csak utána magának. Ínycsiklandó whisky a Skót-Felföldről, az egyik legnagyobb kedvenc.
Amint az iménti procedúrával végez, elsétál a bártól, a másik itala pedig könnyedén odalebeg gazdájához, ha kért. Ezzel talán oldottabbá tehető a légkör, ő igyekszik minden tőle telhetőt megtenni vendége komfortja érdekében. Nyilván nem fogja előkapni a pálcáját egyik pillanatról a másikra, mert nem az a cél, viszont Shannon stílusa és arcjátéka folyamatosan nyitogatja a zsebében megbújó bicskát, azonban türelmesen viseli. Ha már minden kötél szakad, akkor kénytelen lesz más eszközökhöz nyúlni vagy esetleg eltávolítani a kellemetlen személyt az irodából.
A mosoly újra megjelenik az eddig kifejezéstelen arcon. Milyen megalázkodó a kis vendég… Nem akar másnak rosszat a saját tárgyával, sőt egyenesen megalázónak találja. Ez rendkívül érdekes, és egyben pozitívum is, mivel tudja, hogy a mai világban mit jelent az emberek számára a mugli kifejezés. A normálisabb emberek ha meghallják a szót, azonnal felfordul a gyomruk, de sajnos ez szükséges rossz az élethez, mivel kénytelenek a muglikkal egy párhuzamos világban élni. James jómaga is kénytelen muglikkal tartani a kapcsolatot, máskülönben eluralkodna a káosz mindenhol. Habár a mugli miniszter egészen értelmesnek tűnik.
- Érdekes, hogy így gondolkodik a saját tantárgyáról. És azt javaslom, hogy foglalkozzon csak magával, velem ne törődjön. – inti óvatosságra a férfit. Egyáltalán nem lesajnáló, teljes mértékben semleges hangnemben beszél, már-már kellemes. De nem minden ember egyforma, lehet, hogy nem mindenkinek ugyanaz a kellemes. Nehéz dűlőre jutni ezzel az emberrel, kifejezetten furcsa egy alak.
- A napokban majd néhány kollégámmal ellátogatunk az iskolába az egyik órájára. – közli végül egy utolsó megjegyzés gyanánt.
|
|
|
|
|
6
|
Múlt / Mágiaügyi Minisztérium / Re: A Mágiaügyi Miniszter irodája
|
Dátum: 2011. 02. 09. - 14:36:47
|
Minticz Rezzenéstelen arccal figyeli Shannont, nehogy valami olyanra szánja el magát, amely nem lenne helyes döntés egy ilyen szituációban. Kissé rosszul viseli, hogy a férfi hol többé, hogy kevésé, de kritizálja az iskolai oktatási rendszert, azt, amit a kollégái koordinálnak az intézményben. Shannon ennek hangot is ad, rendkívül bátor tett, ám ez nem az a hely, ahol az ilyesmit díjaznák. Mármint a kritikát. Pontosabban lehetséges, de csak bizonyos keretek között, és szemlátomást hamarosan túllépi azt a határt. De James csak ül, és figyel, majd ha véget ér a monológ, akkor ő is kifejti az álláspontját.
Amint Shannon lezárta a mondandóját a rendszerrel kapcsolatban, a miniszter is megszólal. Természetesen nem szakítja félbe a másikat, ugyan mi értelme lenne? Itt most az a lényeg, hogy megértsék egymást. Székéből felemelkedik, majd lassú sétába kezd, természetesen kizárólag olyan helyen, hogy a vendége ne veszítse őt szem elől, ilyen például az asztal mögötti ablak is.
- Nézze, a kritikát nyugodtan elmondhatja, és ha esetleg van ötlete arra vonatkozóan, hogy Ön hogyan építené ki a rendszert, akkor azt is közölheti. – nyugodt hangon válaszol, semmi ellenségeskedés nem vehető ki belőle, talán nincs is, vagy csak rendkívül jó színész a miniszter. Meglehetősen gyakorlott már ezen a területen.
- De emlékeztetem, hogy Ön is ennek a rendszernek a része, és ha nem elégedett vele, akkor természetesen el tudom intézni, hogy valaki más vegye át ennek a „nagyszerű” tárgynak az oktatását. Az elvárások pedig teljesíthetőek, csak a megfelelő módszert kell alkalmaznia. – talán egy kis irónia megfűszerezi a szavakat, de továbbra is hűvös nyugodtság árad belőlük.
Lassú sétába kezd az asztal mögött, talán Shannon-nak feltűnik így a hatalmi különbség, mely kettejük között van, egyikőjük bármit megtehet, csak egy szavába kerül, éppen ezért óvatosságra inti a másikat, még ha nem is mondja azt a szemébe.
Miután lezárta a mondatait, újra hagyja érvényesülni vendégét a tanmenettel kapcsolatban. Habár James nagyon jól tudja, hogy mit is tartalmaz, hiszen jómaga is jelen volt az összeállításnál, kíváncsi arra, hogy mennyire tartja be ezt az illetékes, jelen esetben Shannon.
Nos a megfogalmazás nem éppen a legszalonképesebb, de egy ilyen embertől mit is lehetne elvárni. A kritika, mint olyan ezúttal sem hiányzik a szavak erdejéből, néhol meglehetősen erős bírálattal illeti a felsőbb vezetés által megalkotott tantervet.
- Rendben, köszönöm. Látom, hogy nem kifejezetten elégedett a tanmenettel. Az arcára legalábbis ez van írva, a szavairól meg ne is beszéljek. – mondja James a férfi monológját követően, a szavak mögött rejtőző kisebb indulattal – Nos, mint már mondottam, nem feltétlenül szükséges nekünk, hogy Ön része legyen ennek a rendszernek. Hogy úgy mondjam, pótolható, manapság ölni tudnának egy ilyen állásért, mint az Öné. – az egyik szót egy kicsit érezhetőbben megnyomja, mintha utalni akarna valamire. A séta befejeződik, majd visszaül a bőr székbe, és kényelmesen hátradől. – Egyébként a tanmenet jól van összeállítva, a főinspektor és az igazgatónő is jóváhagyta, tehát innentől kezdve arról beszélünk, hogy a hiba bizonyára Önben van. Az egész csak az előadásmódon múlik, és a gondolkodásán. Nem véletlenül maradt Ön ennek a tárgynak az oktatója, mivel megbízhatónak bizonyult és gondolkodását tekintve sem találtunk kifogásolnivalót. – zárja el, bár lenne még mondanivalója, előbb inkább megvárja a férfi válaszát, aztán attól függően alakul majd tovább a beszélgetés. |
|
|
|
|
7
|
Múlt / Mágiaügyi Minisztérium / Re: A Mágiaügyi Miniszter irodája
|
Dátum: 2011. 02. 03. - 22:26:53
|
Minticz Szótlanul ül, és figyeli a vendégét. Minden egyes mozdulatát figyelemmel kíséri. A legilimencia mint olyan nem lenne túlságosan sportszerű eszköz, hiszen ez egy tárgyalás. Csak egy egyszerű tárgyalás, ahol semmilyen varázslatra nincs szükség, csak megbeszélés. Az itt elhangzottak alapján születik majd döntés a következményekről, de az még messze van. Minden bizonnyal a vendég ma sértetlenül távozhat – ha kiváló magaviselettel végigüli a megbeszélést, persze csak akkor. És ha olyan válaszokat ad, amelyek elfogadhatóak. Noha az elfogadható meglehetősen relatív, de majd kiderül, hogy mi lesz.
Miféle angol az ilyen, aki nem kívánja az ötórai teát?! Hallatlan… Azt akkor is inni kell, ha nem kívánja, ez tradíció, ember. Chhh…
James iszik egy kortyot a gőzölgő teából, majd visszahelyezi az asztalra. Kezeit összekulcsolja és az asztalra teszi. Szórakozottan babrál az ujjaival, azonban teljes figyelmét a vendégére fordítja. Túlzottan fecseg. Ez nem helyénvaló. Mindezzel James is teljes mértékben tisztában van, és rendkívül nagyvonalú lenne a kedves vendég, ha nem kritizálná James-t, hiszen jómaga is tudja, hogy a levélváltásban mit tisztáztak. Remekül tudja, hogy ő a mugliismeret tanár, és minden egyebet, amelyet ezúttal Shannon elregél neki. Állítsa le? Áh, nem inkább, olyan lelkes, beszéljen csak. Habár sok beszédnek sok az alja – egyrészt; másrészt pedig lehet, hogy okosabb lenne megvárni, hogy James kérdezzen. Hogy azt kérdezze, ami őt érdekli. A mendemondák és a mellébeszélés ezúttal kimaradhat.
- Hm… értem. Nos, akkor legyen kedves, és beszéljen arról nagy vonalakban, hogy miket tanít a diákoknak. Csak említsen néhány témakört, aztán, majd ha valami felkelti a figyelmemet, akkor beszélhet bővebben róla. Egyelőre csak a tantervről, rendben? – mondja a Shannon-féle kismonológot követően. Nagyon nem kedveli a fecsegést, főleg akkor, ha olyan ember mondja, akinek van félnivalója. Ha Evolet vagy Cath teszi, az bájos, de ez… ez az „ember”…
Az viszont örvendetes, hogy kiemeli a „kollégákhoz” való igazodást. Nyilván Brandon inspektorként figyelemmel kíséri az efféle dolgokat, mint a tanmenet. Nagy hiba is lenne, ha nem tenné, hiszen a Nagyúr megbízta ezzel a feladattal. Mivel a Minisztérium nem szólhat bele az iskola működésébe, más eszközökhöz kellett folyamodni. Valahogyan felügyelni kell a rendet. James kizárólag azért hívatta be ezt az embert, hogy megbizonyosodjon arról, hogy Brandon végzi-e a dolgát. Vagy lehet, hogy más szándékai is vannak, még nem teríti ki az összes lapját, nem lehet tudni, hogy milyen utasításokat kapott a Nagyúrtól ezügyben.
- Egyébként, rendkívül örvendetes, hogy követi a kollégáim által előírtakat. Emlékeztetem, hogy továbbra is ajánlott így tennie. – szólal meg Shannon monológja után, még mielőtt az belekezdene a tanmenet részletezésébe. Igencsak beszédes fiatalember, amely valamelyest idegesíti James-et. A nők fecseghetnek, de a férfiaknak nem áll jól. Vagy talán csak védekezni akar a mellébeszéléssel? Talán fél Jamestől? Ugyan már… |
|
|
|
|
8
|
Múlt / Mágiaügyi Minisztérium / Re: A Mágiaügyi Miniszter irodája
|
Dátum: 2011. 01. 26. - 12:16:17
|
Minticz Az újonnan érkezőnek feltehetően fogalma sincs arról, hogy milyen céllal hívatta be a miniszter. Azonban nem kell nagy logika ahhoz, hogy kitalálja. Egy ember, aki m u g l i ismeretet tanít egy olyan világban, amelyben nincs helye a mugliknak. Sem a sárvérűeknek. Innentől kezdve már nem olyan nehéz kitalálni, ugye?
De James természetesen kevésbé ijesztően fogja tálalni a dolgot. Sőt, ez a beszélgetés nem feltétlenül jelenti azt, hogy Shannon az utolsó útjára indult ma. A kompromisszumkészség számítani fog, és ha a Shannon-ban ez nincs meg, akkor abból bajok lehetnek. De James úgy véli, hogy egészen értelmesen néz ki annak ellenére, hogy úgy öltözködik, mint egy ficsúr. Nem lehet mindenkinek olyan kifinomult ízlése, mint neki.
A kézfogás semmitmondó volt, talán kissé határozatlan. Ez betudható annak, hogy a megbeszélés témája nem volt előre tisztázva, és érthető, hogy nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki céltalanul besétáljon az oroszlán barlangjába.
Érdeklődik. Milyen nagy hiba! Majd akkor kellene beszélni, ha a miniszter kérdez. Mégis mit képzel, hiszen nem azért jött, hogy az unalmas kérdéseivel traktálja. Ezzel szemben viszont bátor. Talán gyűjtött egy kis önbizalmat az elmúlt másodpercek alatt.
A férfi hátradől a kényelmes bőrfotelben, és ezúttal megválaszolja a kérdést. Természetesen nem lesz ebből rendszer, de az udvariassági formulák olykor megkövetelik.
- Nos, annak köszönheti a meghívásomat, hogy fontos megbeszélnivalóm van Önnel, Shannon. – hangzik a kifejezéstelen, semmitmondó válasz, a nevet kicsit lassabban, átgondoltabban ejti ki, mintha nem lenne biztos benne, pedig nagyon is jól tudja, hogy ki ül vele szemben, sőt, lehet, hogy James többet tud róla, mint ő saját magáról. Feltehetően Shannon magától is rájött arra, hogy valami efféle állhat a dolog mögött, hiszen mindenképpen személyes találkozót sürgetett a miniszter, tehát csakis olyan témáról lehet szó, amelyre a bagolyposta mint olyan, nem szalonképes.
Súlyosnak tűnő másodpercek illannak tova, mintha itt nem úgy telne az idő, mint máshol.
- Fogyassza a teát, mielőtt kihűl! – szólítja fel a férfit, majd a sajátjáért nyúl, és elveszi a tálcáról az alátéttel együtt. Tejes tea, a kedvence, egy kis citromlével megbolondítva, és hála Merlinnek, a Clara-féle egyszerűen isteni!
- Tehát. Amennyiben jól értesültem, Ön egy olyan tárgyat oktat a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában, melynek a neve… - lassú, kimért szavak, majd a végén egy kis hatásszünet, habár mindketten tudják, hogy melyik az a szó, ami következik. James arcán mintha némi undor jelenne meg, amely igazából nem is meglepő… - Mugliismeret. Jól tudom?
A kérdés felhangzása után belekortyol a párolgó nedűbe, majd gondosan lehelyezi az asztalra a csészét a tányérral együtt. Kicsit mintha szuggerálná Shannont, de nem lehet tudni. Az biztos, hogy ha James észreveszi, hogy az őszinteség hiányzik Shannon szavaiból, akkor akár más eszközökhöz is folyamodhat, hogy kiderítse az igazat…
|
|
|
|
|
9
|
Múlt / Mágiaügyi Minisztérium / Re: A Mágiaügyi Miniszter irodája
|
Dátum: 2010. 12. 31. - 16:21:44
|
Minticz Délután négy óra, negyvenöt perc. Hamarosan új vendég érkezik az impozáns mágiaügyi miniszteri irodába. Oly sok mugliimádó féreg megfordult már errefelé – főleg mikor az elődök voltak hatalmon, Scrimgeour vagy Caramel. Ők mindent semmirekellőt, még mocskos sárvérűeket is hívtak ide. Nem véletlen ugye, hogy mielőtt James Mirol beköltözött az irodába, teljeskörű sterilizációt kért, nehogy egy ujjlenyomat is maradjon valamelyikőjüktől.
A két hónapja mandátumát töltő új kormányfő a mahagóni íróasztala mögött ül, s jobbjában a tegnapelőtt érkezett pergament tartja, melyet hamarosan érkező vendége küldött.
- Méghogy „Mugliismeret tanár”?! – hideg, szánakozó nevetés, majd hátradől a kényelmes, már-már fotelre hajazó székben. Ledobja az asztalra a pergament, szinte úgy, mintha valami fertőzést terjesztene. Hiába aranyvérű az írója, aki nap mint nap ötszázszor kimondja a mugli szót azért, hogy „tanítsa” ezzel a jövő nagy lehetőségének számító roxforti diákokat, az még alacsonyabb szinten áll, mint a szóbanforgó külvilági, varázstalan fattyak.
Clara, a mágiaügyi miniszter személyi titkárnője az iroda bejáratán kívül ücsörög asztalánál. Rajta keresztül lehet csak megközelíteni a kormányfőt – előzetes bejelentkezéssel. Az irodába túlságosan kockázatos lenne beépíteni különböző információközlési eszközöket – nehogy valaki lehallgassa őket – ezért a személyes kommunikáció a leginkább kézenfekvő megoldás. A miniszternek csak egy szavába kerül...
– Clara! – és a csinos hölgy máris az asztalánál terem, kezében pergamen, és utántöltődő penna. Öröm ránézni erre a kislányra! Az előírás szerint mindig a legújabb párizsi trend szerint kell öltöznie – a miniszter legnagyobb örömére.
- Negyed óra múlva vendégünk érkezik. Mr. Minticz a Roxfortból érkezik, mugliismeret tanár. – Az utóbbi két szó hallatán elfintorodik a lány, de szorgalmasan körmöl mindent. Tudja jól, hogy mugliutálatával csak imponál felettesének.
– Kérem, majd küldje be, ha megérkezik, és hozza be a teát két személynek. Ennyi lenne. – miután kiosztotta a feladatot, a lány azonnal eltűnik, jómaga pedig felemelkedvén a kényelmes székből, és az ablakhoz lép, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra. Egyik kezét a zsebébe dugja, ahol a főnixtollal bélelt fűzfa pálca is pihen. A másikkal pedig a mellény zsebében rejtőző arany zsebóráért nyúl, mely hat perc híján öt órát mutat. Nem lenne túl jó, ha a vendég elkésne, azzal csak a saját helyzetén rontana…
Egyszer csak nyílik a kilincs, majd Clara kitárja az ajtót az újonnan érkező előtt. James Mirol megfordul, majd az etikettnek megfelelően – bár nem szívesen, de – nyújtja a jobbját köszöntés céljából.
- Szép napot! James Mirol vagyok. – kifejezéstelen arccal köszönti az érkezőt, az gondolhatja, hogy nem túl szívesen látott személy az irodában, de amit muszáj, azt muszáj. Amennyiben Shannon elfogadja a kézfogást, ezt követően a miniszter asztalához siet, és helyet foglal a megszokott kényelmes székben.
- Kérem, foglaljon helyet. – kínálja hellyel az érkezőt, hiszen mégsem maradhat mindvégig állva a megbeszélés alatt. Ezúttal nem muszáj megvárnia, hogy Shannon üljön le előbb, mivel a hatalmi viszonyok lehetővé teszik, hogy James tegye meg ezt hamarabb.
Közben Clara is megérkezik, és a maga előtt lebegtetett tálcát − rajta a teával és a kiegészítőkkel – gondosan az asztalra helyezi. Alaposan végignézi Shannont, majd szó nélkül elhagyja az irodát. |
|
|
|
|
10
|
Ősi tekercsek / Halálfalók / Dedicated to him
|
Dátum: 2010. 06. 01. - 00:06:32
|
Egy "kedves" rajongó a következő irodalmi művet juttatta be a szerkesztőségbe, mely a Sötét Nagyúrról szól: Ady Endre
Harry James Potter
Harc a Nagyúrral
Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.
Sertés testét, az undokot, én
Simogattam. Ő remegett.
„Nézd meg, ki vagyok” (súgtam neki)
S meglékeltem a fejemet,
Agyamba nézett s nevetett.
(Vad vágyak vad kalandorának
Tart talán?) S térdre hulltam ott.
A zúgó Élet partján voltunk,
Ketten voltunk, alkonyodott:
„Add az aranyod, aranyod.”
„Engem egy pillanat megölhet,
Nekem már várni nem szabad,
Engem szólítnak útra, kéjre
Titokzatos hívó szavak,
Nekem már várni nem szabad.”
„A te szivedet serte védi,
Az én belsőm fekély, galád.
Az én szivem mégis az áldott:
Az Élet marta fel, a Vágy.
Arany kell. Mennem kell tovább.”
„Az én jachtomra vár a tenger,
Ezer sátor vár énreám,
Idegen nap, idegen balzsam,
Idegen mámor, új leány,
Mind énreám vár, énreám.”
„Az egész élet bennem zihál,
Minden, mi új, felém üget,
Szent zűrzavar az én sok álmom,
Neked minden álmod süket,
Hasítsd ki hát aranyszügyed.”
Már ránk szakadt a bús, vak este.
Én nyöszörögtem. A habok
Az üzenetet egyre hozták:
Várunk. Van-e már aranyod?
Zúgtak a habok, a habok.
És összecsaptunk. Rengett a part,
Husába vájtam kezemet,
Téptem, cibáltam. Mindhiába.
Aranya csörgött. Nevetett.
Nem mehetek, nem mehetek.
Ezer este múlt ezer estre,
A vérem hull, hull, egyre hull,
Messziről hívnak, szólongatnak
És mi csak csatázunk vadul:
Én s a disznófejű Nagyúr.
|
|
|
|
|
11
|
Időn kívüli játékok / Ostrom / Re: 5. csoport - Halálcsoport
|
Dátum: 2009. 10. 24. - 21:28:04
|
Igen, igen, tudom hogy én jövök  Igyekszem tényleg, csak most összesűrűsödtek a dolgok, de napokon (heteken  ) belül írom a következő km postot. Még szerencse, hogy én mesélek, és nem lehet kihagyni belőle Megértéseteket köszönöm  |
|
|
|
|
13
|
Ősi tekercsek / Egy kis vicc / Re: A párnacsata
|
Dátum: 2009. 09. 12. - 21:16:32
|
|
Arcátlanság.
Egy némber, aki úgy döntött, hogy a Nagyúr ellen fordul. Egyszerűen szánalmas próbálkozás. Nyilván nem tudja, hogy az egész csak egy színjáték és éppen ő, vagyis Kate Raimbourg az, akit ma elvisznek és megkínoznak… de ez már más lapra tartozik, hiszen a jelen a fontos. A jelennek kell élni… vagy mégsem?
Hangos nevetés és könnyed, ám mégis visszafojtott kacagás hallatszik a sötét szobából, melyben immáron a Követők, az áldozatul esett Nagyúr, és a bűbájos nőszemély tartózkodik.
Merev, kifejezéstelen arc.
Egyszerűen szánalomra méltó és botor tett, melyet eme kis hölgy véghez vitt.
Odamegy kacagó unokahúga mellé, s jelzi egy visszafogott kézérintéssel számára, hogy jobb lenne beszűntetni a hangos nevetést, mivel mindennek ára van. Ár, melyet sosem tudhatsz, hogy mikor kell fizetned.
Egyébként…
Felettébb mulattató szituáció, de nem azok számára, akiket már megtanított az élet arra, hogy minden cselekedetet kétszer át kell gondolni, mielőtt megtesszük azokat.
Ajka mozdulatlan marad, csupán szemével pásztázza körbe a szobát, s szánakozó tekintetet küld nevető kollégái felé.
|
|
|
|
|
14
|
Időn kívüli játékok / Ostrom / Re: 5. csoport - Halálcsoport
|
Dátum: 2009. 09. 06. - 11:10:47
|
|
A Halálcsoport :: 3. post
Játékosok; SORREND: Sir James Mirol, Angelus Mirol, Eric Macnair, Alastor Mordon, Neville Longbottom, Davis Perry, Zana L. Jefferson
Ezüst maszkok villannak az udvaron gonoszan tündöklő napsugarak játékaként. Mintha pont ellenük történne minden…
Angelus, James és Eric a tölgyfaajtó előtt állnak, s a többiek, vagyis a három diák és az auror sikeresen észrevették őket.
Most minden pillanat számít…
Angelus, nem gondolod, hogy kicsit elhamarkodottan cselekedtél? Így talán nyakatokra szabadítjátok a többi aurort, akik a közelben állomásoznak. Hol a sokévi tapasztalat és a körültekintés? De immáron a romos oszlop közelében állomásozó diákok is ellenetek fordulnak…
Az auror hiába küldte el a hírvivőt, sajnos nem fog megérkezni a többiekhez, mivel ők már javában az iskola falai között harcolnak. Talán csak a zsémbeskedő Mrs. Black fogja megkapni az üzenetet, de ő nem igazán tud vele kezdeni semmit…
- Te idióta! Most ezzel azt érted el, hogy ránkszabadítasz még ötven aurort! – csattan fel a kis harmadik, a csendes társ, a zöldfülű Eric Macnair egyenesen Angelus Mirolnak címezve mondandóját. Angelus minden bizonnyal meglepődik ezen s eldöntheti két szívdobbanásnyi idő között, hogy a nyers erőt, vagy a mágiát fogja használni társa ellen amolyan bosszú céljából. A kis zöldfülű kicsit többre tartja magát, mint benneteket, ám ez nem mindig mutatkozik meg a szavaiban illetve viselkedésében, de most kibújt a szög a zsákból!
Tehát Angelust jelenleg az köti le, hogy társát alaposan elagyabugyálja, hiszen a büszkeségén ejtett csorbát ez a galád suhanc, ezt mindenképp muszáj megtorolni. Mindegy, hogy hol vagytok, akár itt, akár máshol.
Azonban a nagy harc közepette észreveszed, hogy felforrósodott a kezed ügyében levő pálca… Merlin szent szakállára, most mi lesz?!
Semmi.
Eltaszítod magadtól a félnótás idiótát, a kis zöldfülűt. Valahogy viszont vissza tudnál lendülni a támadásba, de arra magadnak kell rájönnöd…
Észreveszed, hogy az auror felől jött az átok, s visszatámadsz. Ha tudsz. Ha vagy elég talpraesett és eszes.
Ne feledd, ez csak egy könnyed játék… Gyilkolni elég akkor, ha már minden kötél szakad.
James látva a marakodást, egy protego non-verbális bűbájt követően felétek fordul és csak egy „Pofa be!” – szerű mondat csúszik ki a száján. Nos, igen. Ő is ingerült lett kissé, hiszen nem gondoltátok, hogy akadályba ütköztök ugyebár…
- Capitulatus! – kiáltja a kifejezéstelen arcú Longbottom kölyök felé. Hmm… Bellatrix-nak könnyű csemege lenne, de immáron James az, akivel szembetalálta magát a kölyök.
Tehát ő kapta meg a gyerkeket. Három kis suhanccal nem lesz nagy probléma elbánni, hiszen James a belső kör tagja, vagyis a legügyesebbek és legmegbízhatóbbak közé tartozik.
- Mit képzelsz, te kölyök? – veti oda a Bombarda-kat szórónak. – Crucio! – Édes a kínzás… Találat.
Láthatatlan mosoly.
Alastor Mordon kábítóátka sajnos nem talál célba… Viszont így, hogy Angelus pálcáját eltüntetted, valamelyest könnyebb a helyzet…
Vagy mégsem, ugyanis mikor már megnyugodnál, épp megpillantod, hogy támadásba lendült… Nos, igen… rendkívül felkészült varázslók, akárcsak te.
Az iménti kis „játékkal” elérted, hogy ellenfeled immáron Angelus Mirol lesz.
Két rendkívül képzett mágus összecsapása következik… Átkok, bűbájok, rontások kavalkádja jellemzi kettejük küzdelmét. De vigyázat, csak az nyerhet, aki az okosabb és rátermettebb!
Davis Perry. Aki stílusosan ebben a helyzetben is a Bombarda-t tartja jó megoldásnak….
Tévedsz.
Robbantásod következtében az egyik kődarabbal megsérted iménti párbajozó partnered, aki így könnyebb sérülést szenvedett el. Talán jobb lenne az olyan varázslatokra koncentrálnod, amellyel ártatlanok életét megóvod.
Fájdalom.
Ellenállsz? Kibírod? Támadsz?
Neville Longbottomot eltalálja egy kődarab, mely a halálfaló vagy a mardekáros diák révén röppent a magasba, majd hullott alá. Ledönti lábáról a szikla, s mi több, röghöz is köti.
Mozdulatlan vagy Longbottom, s ráadásul védtelen is, mivel az ezüst álarcú sikeres lefegyverzése eltalált téged.
Mivel talpraesett griffendéles vagy, ezért azonnal bevillan, hogy a hollóhátas lány segítségét kéred, aki szemlátomást még szabad. Kiáltasz neki, s ő a segítségedre siet.
Zana és Neville míg a fiú lábát igyekeztek kiszabadítani – ami csodával határos módon ép maradt -, addig eldöntitek, hogy azt a halálfalót veszitek célba, aki kissé kótyagos fejjel botorkál felétek Angelus ütése következtében: Eric Macnair-t. Kissé tapasztalatlan még, így ketten, ha ügyesek vagytok, könnyen elbánhattok vele. Pálcákat elő!
|
|
|
|
|
15
|
Múlt / London mugli része / Re: Hilton szálló
|
Dátum: 2009. 08. 25. - 14:36:33
|
Miss W, as wildCatMiután kimondja a távozásra utaló szavakat, igencsak meglepő dolog történik. A nő mintha szemrebbenés nélkül beleegyezne a dologba. James megérzései pedig soha, de soha nem csalnak, érzi a nőből áradó tüzet és azt, hogy legszívesebben a férfi karjaiba vetné magát. De akkor mit jelentsen ez? Ez a nő egy kész rejtély. Pedig sosem jelentett problémát James-nek, hogy megfejtse a nőket, többnyire néhány pillanat az egész. Pár elhintett bók és egy cinkos pillantás és kész. De… Cathrina teljesen más. Bizonyára az lehet az oka, hogy ők ketten James-szel túlságosan egyformák, ami attól függetlenül nem jelent problémát, épp ellenkezőleg. Egy utolsót szív a drága Kubaiból, majd a csikket a hamutálba nyomja. Ezt követően az utolsó pár kortyot pedig megissza az egyébként sem túl sok whiskyből, mely még a pohár alján maradt. Tompa koppanás és a jégkockák tánca hallik végül, mikor az üresen tátongó poharat a hamutál mellé helyezi. Begombolja a fenti gombot a szatén ingen, majd szorosabbra húzza a nyakkendőt, ahogyan annak lennie kell. Feláll a kényelmes fotelból, majd pár lépést tesz a kanapé irányába, ahová előzőleg tette a nadrághoz tökéletesen passzoló zakót. Ezt is felveszi, ugyebár a kompozíció csak úgy teljes. - Én is alig várom a következő találkozást. – válaszol kissé késve az elhangzott szavakra. A kacér mosolyt is viszonozza egy kísértetien hasonlóval, ám felettébb sármos mosoly, azt meg kell hagyni. Ezt veti be, mikor meg akar szerezni egy nőt. De most már tudja, hogy nyert ügye van még akkor is, ha a nő könnyen beleegyezett az elválásba. Nem kell mohónak lenni, szép lassan kell megközelíteniük egymást. - … és semmi kétségem afelől, hogy rendkívül élvezni fogjuk. A közeljövőben úgyis össze kell futnunk, hogy megbeszéljünk ezt-azt. Ha ráérsz, nézz csak be hozzám. Általában otthon tartózkodom, kivéve persze, ha munka van.Cathrina is követi őt a kandalló felé, ugyanis ezúttal a könnyebbik távozási módot használja. Remek házigazda, kikíséri a vendégét. De lehet, hogy csak a búcsúzás végett teszi. Megáll a kandalló előtt, botját jobbjában tartja, s már mondaná a búcsút intő szócskát, azonban a kisasszony megelőzi. De még hogy! Nem a szavak a fontosak e pillanatban, hanem az érzések. Az ajkak eggyé forrnak néhány röpke másodperc erejéig, a keze akaratlanul is a kecses derékra vándorol, melyet csupán egy vékony selyem takar. Kedve lenne most más egyébhez is de nem szabad telhetetlennek lenni. S végül az érzéki csókot lezárva egy cinkos mosoly kíséretében egy utolsó pillantás erejéig még visszatekint a démoni szépségre s egy hangos pukkanás következtében eltűnik a kandallóból, és egy zöldes fény emlékeztet csupán arra, hogy az imént még valaki itt volt. - Megvagy. – mondja elégedetten, majd lenyomja a díszes ezüstkilincset és belép a Mirol-kúria előszobájába.
Köszönöm a játékot! <33 Alig várom a következőt! 
|
|
|
|
|
