Ny



*Kíváncsi vagyok, vajon anya mit szólna, ha egyszer csak beállítanék Niall-lal. Valószínűleg leesen az álla. De után, ha kettesben maradnánk, komolyan elbeszélgetne velem. Azt kérdezné, hogy nem félek-e attól, hogy őt is elvesztem. Lehet, hogy csak pillanatnyi érzés – bár én nem hiszem – de azt válaszolnám neki, hogy nem nem félek, és különben is túlzottan szeretem ahhoz, hogy lemondjak róla. Ahogy ezt kimondtam magamban, már biztos voltam benne. Igen így cselekednék, ha ez a kérdés előkerülne.
 Az a helyzet, hogy anyám néha túlzottan azt hiszi, hogy én is olyan vagyok, mint ő. Pedig nem, én inkább apámra ütöttem,ő sokkal bátrabb volt, míg az én drága anyámat egy kicsit mindig mintha önös érdekek vezérelték volna. Hiába ha apa nem látta, én felismertem, hogy mikor ütközött ki a „Black-vér”.
 Most, hogy a saját szüleimen gondolkodom, kíváncsi leszek az ő szüleire is. Teljesen más lehet, úgy, hogy muglik. Az is érdekelne, hogy Niall vajon nem félti-e őket. Hátha így akarnák zsarolni, vagy egyebek.
 Mikor a szavaimmal is kifejezem, hogy ha egy éjjelért jött, akkor az ajtó már nyitva is. Nagy durcásan eljátssza a sértődött kisfiút. Én csak mosolygok, ám az utolsó szavaira a gyomrom összerándul. Valahogy régebben is kevesebb volt az önbizalmam, ezért mindig is jól estek a bókok; főleg a fontos személyek szájából...
 És igaza van, én sem hinném, hogy egy éjszakás lenne. Vagy csak remélem? Nem biztos vagyok benne.*
- Hajaj! Akkor most valahogyan ki kell engeszteljelek?
*Kérdezem, és felhúzom a fél szemöldökömet; a számon féloldalas mosollyal.*
- Az elég, ha azt mondom, hogy sajnálom?
*Kérdezem, és közben esdeklően nézek rá. Most jönnek a nagy bociszemek...*

*Egy kissé furcsának találom, hogy én, aki általában csak vidáman magamat adom, most ilyen, hogy is mondjam, csábítóan hatok valakire. Nem mintha zavarna, történetesen nagyon is szívesen vagyok most itt, és csinálom azt amit, mégpedig a legjobb társaságban. Amikor visszatér az én szeretett kis házi kedvencem, Niall egy vidám kis megjegyzéssel nyugtázza.*
- Bizony.
*Mondom, és nem kerüli el a figyelmemet a „neki is” megszólítás. Megsimogatom Nessát, és megdicsérem az ügyes fogásért. A fiú összeszedi az eltévedt kezeit, meg kikászálódik a testeink keltette csomóból.
 Szerencsémre koránt sem azért, hogy elmenjen, mert elkapja a derekam, és újra magához húzva csókolni kezd. A keze már megint a hajamba túr. Vadul visszacsókolom, remélem nem tart túl rámászósnak. Bár ami azt illeti nem én kezdtem...
 Abbahagyja a csókot, és a fülemhez hajolva belesuttog. A lehelete csiklandozza a bőröm.*
- Ki mondta, hogy szabadulni akarok? Mert azt kell mondjam, még egy ideig boldogítani foglak.
*Mondom, és megint vigyorgok. Kíváncsi vagyok a többi diák pillantására, amikor együtt látnak majd Niall-lal. Azt hiszem a lányok részéről csak irigykedő szemeket fogok kapni, és meg kell mondjam lesz mire irigykedniük. Az én Niall-omra. Huh, ez elég bizarrul hangzott. Sose szerettem az olyan nőket, akik kisajátították a partnerüket. Szerintem ez borzalmas dolog. Közben a fiú újabb kérdést tesz fel.*
- Azt neked kell tudnod, te mondtad, hogy többet akarsz. Mindenesetre, a lényeg, hogy ha csak egy éjszakás kalandot keresel, akkor akár most ki is mehetsz.
*Mondom, és bármily meglepő, mosolygok. Na nem, mintha ez olyan vicces lenne. A lényeg, hogy csak azért mondtam, az utolsó mondatot, mert 90%-ban biztos vagyok benne, hogy Niall hosszabb távra akar kapcsolatot; és ez eléggé egyezik az én igényeimmel is. Most mégis kíváncsian várom a szavaim hatását. Remélem nem sértettem meg, hogy ilyet mondtam neki, nehogy azt feltételezze, hogy ilyet gondolok róla. Bár egy kissé rosszcsontnak tűnik, de az nem baj a jófiúk, általában unalmasak...*

Niall


*Az ölelése...el sem tudom mondani mit jelent nekem. Azt hiszem, erre a pillanatra életem végéig emlékezni fogok. Nem tudom, hogy Niall-nak nyitva van-e a szeme, mert az enyém csukva van, így nem látom, de most nem is zavar. Gyengéd a csókja, és lassú. De én nem bánom, csak visszacsókolom. Az egyik kezével megfogja az enyémet, és azt simogatja. Az agyamba tolakodik egy kép: mi lenne, ha most találna ránk valaki? Ám ez a gondolat nem sokáig foglalkoztat, elhessegetem. Ugyan miért nyitnának ránk?
 Inkább a jelennel törődöm, és elhessegetem az efféle gondolatokat, hiszen ilyeneknek, ilyenkor nincs helye a fejemben. Most az egész létemet csak a Niall iránti érzéseim töltik ki.
 Nem sokáig marad a fiú gyengédsége, most már kezd vadabbá válni. Ezt sem bánom, már éppen itt volt az ideje, azzal a kezemmel, amit nem fog meg a hajába túrok, és úgy húzom közelebb magamhoz. Aztán elhúzódik, ám előtte kapok még egy kis csókot a számra.
 Elmosolyodom, majd kinyitom a szememet. Ránézek a fiúra, és látom, hogy ő is mosolyog, miért ne tenné? Majd egy vicces kis mondattal, egy újabb puszit kapok, immár a homlokomra.*
- Én is, határozottan jobban!
*Mondom, és egy halk kis nevetést hallatok. Hallgatom a fiú mondatát, és az utolsó szavaira öröm járja át a szívem. Igen, azt hiszem, én is többet akarok. Nézem, ahogy hátradől; a mozdulatai elégedettséget sugallanak. A szemembe néz. Eddig nem is figyeltem meg, hogy mennyire szép kék szemei vannak.*
- Többet akarsz?
*Kérdezem egy huncut mosollyal.*
- Akkor kénytelen leszek többet adni.
*Mondom, és rávigyorgok. Közben Nessa visszatér a szobában a felfedező körútjáról. Még jó, hogy nem egy perccel korábban. Akkor roppant fontos dolgokat zavart volna meg. Észreveszem, hogy a szájában egy egér van. Na legalább neki is van sikerélménye a mai estéről.*

Niall

*Úgy látom, Niall-nak tetszik az érdekes ember mondatom. Az az igazság, hogy ilyeneket én nem nagyon szoktam mondani. Tommy aranyos volt, meg kedves, de így belegondolva, nem volt benn igazán semmi izgalmas, vagy ha úgy tetszik érdekes. Hogy mennyire más volt az a szerelem, ehhez képest, azt fel sem foghatom. Mert most már biztosan tudom, hogy belezúgtam Niall-ba, le se tagadhatnám. Tommy-val csak gyerekes játszadozás volt az egész... de ez ...ez most egészen más, sokkal de sokkal jobb, és erősebb érzés.
 Mikor a szemébe bámulok, ő viszonozza a pillantásom, és mellé mosolyog. Asszem, hogy ez az egyik legfőbb vonásunk, mindketten sokat mosolygunk; ami szerintem jó. A kezével a nyakamhoz nyúl, majd egyre feljebb, míg végül beletúr a nyakamba. A keze kicsit megremeg, de engem nem érdekel, behunyom a szemem, és úgy élvezem az érintését, ami nagyon is jól esik. Nem hittem volna, hogy valaki iránt tudok még erősebb szerelmet, és vonzódást érezni, mint amit valaha volt barátom iránt éreztem. Akkor, azokban az időkben, számomra, az volt a lehetetlennek tűnő. De az eltörpül amellett, amit Niall iránt érzek.
 A fiú halk suttogására kinyitom a szemem, az arca már ott volt az enyém előtt, a lehelete csiklandozta a bőröm.*
- Nem, nem bánom...
*Suttogom halkan, és én is közelebb hajolok, hogy ajkaink összeérjenek. Valahol legbelül talán erre vártam, mióta az ölébe vett. Eddig mintha nem is ismertem volna, pedig az évfolyamtársam, csak egy volt a többi diák közül, ahogy én is. De most... amióta betettem ide a lábam, Niall jelentősége tejesen megváltozott. Már nem csak egy diák, már sokkal de sokkal több számomra. És remélem ő sem érez másként, amit nem hiszek, mert akkor nem tette volna ezt...*

 Niall

*A kérdésemre, hogy biztos nagy kastélyuk van, sok-sok csinos cselédlánnyal, egy kicsit szorongva várom a választ. Talán nem lenne rá okom, hiszen eddig olyannak ismertem meg Niallt, aki nem szórakozna velem, ha otthon várná egy csinos barátnő. A válaszán én is elmosolyodom, és egy kicsit felengedek, amint meghallom, hogy csúnya, öreg cselédeik vannak. Hiszek neki, mert semmi okom nincs azt feltételezni, hogy esetleg hazudik nekem. Azt mondja nagy felfordulást tud okozni. Régen én is azt tettem, de apáék halála óta igyekszem otthon nem csinálni semmi rosszat. Az persze már más kérdés, hogy az iskolában hogyan viselkedem. Vegyük például azt is, hogy most itt ülök az éjszaka közepén egy igazán kellemes fiú társaságában, de mégis csak az éjszaka közepe van, és bármikor ránk nyithat egy tanár, vagy Frics. Amikor én is rákérdezek a lányokkal kapcsolatos dolgokra, egy egyszerű magyarázatot kapok. Mugli barátnő. Még szerencsém, hogy mugli volt, különben most Niall nem velem ülne itt kettesben az biztos; és azt valamiért roppant módon sajnálnám. Egy sajnálkozó kijelentés a volt barátomról, egy könnyednek szánt legyintéssel igyekszem elintézni, hiszen rajta már úgysem segíthetek, de miért ne építenék újabb kapcsolatokat? Nem ismétlődhet meg kétszer ugyanaz, hiszen Niall nem mugli, nem úgy, mint Tommy volt. Biztosra veszem, hogy ő meg tudnám védeni magát egy hasonló helyzetben. De én nem engedném, hogy hasonló helyzetbe kerüljön. Majd egy ravaszkás kérdés rángat vissza a valóságba.*
- Igen, valaki a suliból.
*Mondom, és visszavigyorgok rá.*
- Vagy mondhatnám úgy is, hogy az elmúlt nem is tudom már hány percben egy rendkívül érdekes emberrel kötöttem szorosabb ismeretséget.
*Mondom, és mélyen belenézek a fiú szemébe. Nincs visszaút, kimondtam, és ezzel, azt hiszem elárultam magam, de kit érdekel ez most, itt a karjaiban. Szorosabban magához húz, ami ellen semmi kifogásom. Lehet, hogy pont ez kellett már nekem. Egy új kapcsolat, amiből még bármi lehet. És remélem lesz is...*

Ölelős Niall

*Úgy látom, hogy Niall örül a témaváltásnak. Elmeséli, hogy a szülei egész nyugodtan fogadták az egészet. És azt is elmondja, hogy nagy birtokuk van. Ez meglep, mert egyáltalán nem tűnik annak a kis elkényeztetett királyfinak. Ez tettszik. Jobban mint ő gondolná; mert szerintem elég nehéz ilyen helyzetben nem nagyképűnek lenni. De persze lehet, hogy csak jellem kérdése az egész.*
- Nagy kastély, csinos cselédlányokkal?
*Kérdezem, egy huncut mosollyal. Persze, több van emögött a kérdés mögött, de remélem csak a kis csipkelődésem hallatszik ki belőle. Majd elmondja, hogy hiperaktív. Az jó, sosem bírtam a lassú, túlzottan gondolkodós pasikat. Inkább a pörgést kedvelem. A mosolyára mi mással válaszolhatnék, mint egy újabb mosollyal.*
- Igen, nekem tudták, és ők mondták meg. Persze úgy nőttem fel, hogy a tudatalattimban végig tudtam, ők csak ráébresztettek. És nem, egyáltalán nem untatsz, ha meg fáradt lennék, az nem ilyen lenne.
*Nevetem el magam, mivel fáradtan időnként elég morcos tudok lenni. Megsimogatta az arcomat, mire kirázott a hideg, de nem rossz értelemben, hanem jó értelemben borzongtam meg az érintésétől. Valahogy, nagyon is jól esett. Aztán egy újabb téma, újabb kérdés.*
- Már egy ideje sehogy. Volt egy barátom, Tommy, de őt... az apámmal együtt megölték.
*Mondom, és remélem, ezzel nem rontottam el a hangulatot. Egy könnycseppet sem engedek meg magamnak.*
- De az már régen volt.
*Mondom, és nyelek egyet.*
- Azóta meg nem találtam senkit. Illetve...
*Az utolsó szónál elmosolyodom, és a fiúra nézek. Illetve azt hiszem téged találtalak. De ezt már csak magamban mondom ki. Nem akartam megint elrontani a hangulatot, de sajnos a múltam nem felhőtlenül boldog. Inkább én is felteszek egy kérdést, ami roppantul foglalkoztat.*
- Na és te? Hány lány áll most is sorba érted?
*Úgy értem rajtam kívül. Már megint egy magamban hozzátett mondat. Úgy látszik ez lesz a specialitásom. Most viszont nem mosolygok. Ahhoz túlzottan érdekel a válasz, így csak csendben várok.*

Niall

*Ahogy látom az életem megrázkódtatásai egy kicsit meglepték Niall-t. Én nem emlékszem a bátyámra, így nem is hiányzik annyira. Az apám...hát ő már más tészta, de az ő halálát már feldolgoztam. Hogy ne nézzen tiszta hülyének ezt meg is mondom.*
- Ne hogy azt hidd, hogy élvezem azt, hogy elmondhatom, mert igazán...rossz élmény volt, csak már túltettem magam rajta.
*Igazat mondtam. Ahhoz képest, hogy az utána következő években szinte minden pillanatban sírva fakadtam, vagy ha nem, az csak azért lehetett, mert aludtam. Szinte össze sem lehetne hasonlítani az akkori Bee-t a mostanival. Akkor csak úgy hébe-hóba egy-egy mosoly, hogy ne aggódjanak értem túlzottan. De annak már vége, most már újra visszatértem egy ideje, újra a mosolygós vagyok.
 Aztán a mondandóm befejezésekor, meghallgatom, mit válaszol Niall.*
- Nem, egyáltalán nem haragszom.
*Mondom, és most csak halványan mosolygok. Niall átölel, a fejem pedig a vállára hajtom. Felsóhajtok. Igazán nagyon kényelmes, Niall meleg karjaiban.*
- Mit szólnál, ha egy kicsit vidámabb vizekre terelnénk a beszélgetésünket? Például elmondhatnád, hogyan fogadták a szüleid azt, hogy varázsló vagy. Vagy esetleg milyen dolgok voltak azok, amik furcsák voltak?
*Kérdezem, és remélem ezzel tényleg feledtetni tudom az előbbi nem túl kellemes témát. Még egy kicsit bevackolom magam a fiú ölébe, és úgy hallgatom a válaszát. Ki tudja, lehet, hogy valamikor ebből még több is lesz, mint barátság. Sőt kezdem remélni, hogy így is lesz. Persze ezeket a gondolatokat igyekszem úgy gondolni, hogy kívülről ne látsszon. Ha végül kiderülne, hogy mit érzek Niall iránt, és ő egyáltalán nem érezne semmit, azt eléggé megalázónak érezném.*

Niall

*Valahogy sokkal jobb itt mellette. Ezen magam is meglepődöm, mivel Tommy óta senkire egy pillanatig se gondoltam, vagy néztem úgy. De ez most más… Niall olyan kedves, vidám, hasonló a természetünk, és egyszerűen csak önmagam vagyok vele. Éppen itt az ideje, hogy hátra hagyjam a múltam; az tény, hogy évek óta arról győzködöm magam, hogy már túl vagyok, túl vagyok, de ez az első jele a dolognak. És cseppet sem bánom, végül is Tommy meghalt, ezt el kell fogadnom.
 Mikor már helyet foglaltam kaptam egy újabb mosolyt, de ez most egy kicsit mintha más lett volna, nem az a tipikus rosszfiús mosoly. Aranyos, tetszik. De leginkább az fog meg, hogy ilyen időkben ennyit mosolyog; nem találkoztam még senkivel rajtam kívül, aki ugyanilyen optimistán állt volna hozzá a dolgokhoz.
 A válaszából kiderül, hogy nincs testvére, na akkor ebben is hasonlítunk. Illetve részben, mert ha úgy vesszük nekem sincs tesóm, csak egy aki eltűnt, de őt nem is ismertem…*
- Tiszteletem a szüleidnek, hogy nem adták fel! Különben hogy unatkoznék most itt, nélküled…
*Ezt megint mosolyogva mondom, hiába, senki nem tudná letörölni az arcomról a mosolyaimat. Niall kérdez valamit, ami most rám vonatkozik.*
- Számomra te érdekesebb vagy, de ebbe most ne menjünk bele.
*Hiszen senkinek sem a legérdekesebb a saját életét elmesélni, azt már kívülről tudja, de hogy eleget tegyek a kérésnek, most én belefogok az enyémbe, és cseppet sem zavar, hogy el kell mondjam.*
- Szóval rólam csak annyit kel tudni, hogy az apám meghalt, megölték. Mégpedig anyám rokonai, mert nem tudták megbocsájtani, hogy egy muglihoz ment férjhez.
*A Tommy-s részt direkt kihagyom, hiszen minek kezdenék egy remek beszélgetés alkalmával, a legelső szerelmemről beszélgetni, fölösleges lenne…*
- Azóta anyával ketten élünk, és én igyekszem minél vidámabb lenni, nehogy a végén még eltűnjön a jókedv.
*Mondom, és szavaimnak egy újabb mosollyal adok nyomatékot. A testvérek, erről még nem beszéltem, és szándékosan hagytam a végére…*
- Testvérem ha úgy vesszük nincs, mert úgy nőttem fel, hogy nem tudtam semmit az egyetlen bátyámról, de aztán elrabolták.
*Nem tudom miért mondtam ezt el…még senkinek sem említettem, de Niall… ő más…benne valamiért első pillanattól fogva bíztam…*

Niall

*Ahogy figyelem Niall arcát, miközben beszélek, észreveszem, hogy láthatólag tetszik neki a dolog. Amikor bejön Nessa, a fiú pont mondana valamit…mégpedig egy eléggé bóknak hangzó mondatot. Az tény, hogy sok közös van bennünk, legalábbis ami az éjszaka mászkálást illeti. Lehet, hogy ezzel most az „édes kettes”- nek lőttek, de engem soha nem tudott zavarni a cicám. Végül is mellette azért lehet beszélgetni, vagy nem?
 A bemutatás elég jóra sikerül, úgy tűnik Niall szereti a macskákat, mert rögtön egy pacsival jutalmazza, amit szerencsére Nessa sem hagy ki. Ezek szerint elfogadta, olyan jó ízlése van, mint a gazdájának. Emlékszem egy régi esetre, amikor az idegesítő szomszéd varázslócsaládból a nagymama átjött látogatóba, és rögtön babusgatni kezdte szegénykét, és még csodálkozott, hogy megkarmolta. Ha macska lennék, én se szeretném, hogy állandóan cicuskának, szólítanának, és el sem engednének. A kérdésemre bőbeszédű választ kapok, ami jó, mert sose szerettem ha valaki csak igen, nem, vagy az egyéb egyszavas válaszokat használja. Az egyik mondata engem is elgondolkoztat. Én mihez kezdek majd suli után? Valami érdekes munkát kéne találni, de a mai időkben…olyan kéne, ahol kicsi a halálozási arány, bár lehet, hogy pont azért tetszene, mert izgalmas… Ezt a problémát későbbre halasztom.*
- Igen, jó búvóhely, jól lehet itt tanulni, vagy beszélgetni is.
*Mondom, és megeresztek egy újabb  biztató mosolyt. Nem nagyon tűnik fel, hogy Niall zavarban lenne, valahogy nem szokásom fenn akadni az ilyen részleteken.*
- De, persze, hogyne.
*Válaszolok, és a mosolyom ha lehet még szélesebb; felállok, lerakom a Nessát, had nézzen körül a szobában, és nyomban el is indul felfedező túrára a kis helyiségben. Én meg kényelmesen elhelyezkedem a fiú mellett. Most hogy mondja határozottan jobb itt.*
- Ahhoz képest, hogy egy ideje egy évfolyamba járunk, nem tudok rólad túl sokat. Szóval például vannak testvéreid?
*Kérdezek egy olyat, ami engem nagyon is érdekel, mivel nekem nincs (olyan, akiről tudnám, hogy életben van…).* 

Niall

*Hát igen, nem túl szép dolog valakire csak úgy rátörni az ajtót, de egyrészt én nem tudtam, hogy tartózkodik akár egy személy is odabent, és nem is számítottam rá, hiszen egy kicsit késő lenne ahhoz, hogy valaki szórakozásból itt mászkáljon. Viszont erre az elméletemre cáfolok rá most én, azzal, hogy kedvtelésből mászkálok. Viszont úgy látszik Niall nem bánja túlzottan, hogy erre jártam, mert visszaköszön, majd egy mondatot is megereszt hozzá.*
- Hát igen, néha jól esik egy kis éjszakai kiruccanás, na meg hol lenne az izgalom az éltemből?
*Mondjuk ez így nem teljesen igaz, mivel a mai világban, az emberek inkább vágynának a nyugodt életre. Úgy látszik, hogy az ajtót nem csukhattam be teljesen, mivel egy árnyékot látok beosonni rajta, majd közelebb érve meg is ismerem a kis szürke macskámat Nessát.*
- A szívbajt hoztad rám.
*Mondom nevetve a cicára szegezve a szemem. Közben felfigyelek a fiú kérdésére.*
- Az úgy volt, hogy kicsit sokáig írtam a házit a könyvtárban, és elszaladt az idő; viszont nem éreztem fáradtnak magam, ezért gondoltam benézek még ide egy kicsit.
*Válaszolom, és Niall mosolygó arcába nézek. Igazán jókedvűnek tűnik, na meg jóképűnek. De a mondat második felét már csak mélyen az agyam legrejtettebb zugában teszem hozzá. Aztán odafordulok a fiúhoz.*
- Még be sem mutattam őt. - *Mutatok a macskámra.*
- Niall, ő itt Nessa, Nessa, ő itt Niall
*Nem vagyok biztos benne, hogy megérti a macskám, hogy most éppen egy új embernek mutattam be, de elvégre ő nem egy közönséges macska. *
- És ha már megkérdezted, én mit keresek itt ilyenkor, én is visszakérdeznék: Te mit csinálsz itt ilyen késő esti órán? - *Kérdezem a mondandómat egy újabb mosollyal megtoldva.*

Niall

*Kész. Elégedetten csavartam össze a pergament. Már csak egy valami volt hátra; a bájitaltan. Egy sóhajjal előhalásztam a könyvem, majd újabb pergament vettem elő. Ám öt perc múlva mér mindig csak az üres lapot bámultam. Na jó, azt hiszem ez ma nem fog menni, inkább holnapra halasztom. Gondoltam, és rácsavartam a kupakot a tintatartómra, majd a kész házimat, és a bájitaltan könyvet elraktam a táskámba. Körülnéztem a könyvtárban, ahol rajtam kívül nem sokan tartózkodtak. Szinte mindenki a klubhelyiségben volt. Ezért is nem mentem én oda, hiszen ott általában nagy a tumultus, én úgy meg nem tudok tanulni... na nem mintha egyébként olyan jól menne. Az órámra néztem, és meglepetéssel vettem észre, hogy már éjfél körül jár az idő. Ez meglepett, mivel egyáltalán nem éreztem a jól megszokott fáradságot, amit általában szoktam. Bepakoltam a cuccaimat a táskámba, és óvatosan kiosontam a könyvtárból. Csak nehogy észre vegyen valaki. Akkor bizony szorulna a Griffendél... pedig igazán nem kéne pontokat vesztenem.
 Halkan osontam végig a folyosón, még pálcafényt se mertem gyújtani, nehogy valaki észrevegyen. Mivel úgy döntöttem, hogy nincs kedvem még aludni menni, így elindultam egy bizonyos lomos terem felé, egy véletlen éjjeli sétámon ütköztem bele, amikor éppen elbújni készültem, és oda menekültem be, ami igen jól jött. Azóta megkedveltem a helyet, mert ott úsztam meg e gy büntetést. Bár mostanában nem gyakran jutottam el oda, mert általában a könyvtárban tanultam... hát igen az ötödév. Odaérve, halkan próbáltam benyitni az ajtón, de ez nem sikerült tökéletesen. Ám észrevettem, hogy odabent van már valaki. Közelebb mentem hozzá.*
- Szia! Bocs, hogy így rád törtem.
*Most, hogy jobban megnéztem, rájöttem, hogy ismerős arcra pillantok. Niall volt az. Már ötödik éve egy évfolyamba jártunk.*
- Hogyhogy itt talállak, egy ilyen késői órán.
*Kérdezem egy bujkáló mosollyal a szám sarkában. Na persze az is lehet, hogy ő szimplán nem tud aludni, ahogy én, vagy esetleg tanul. Minden esetre lehuppanok egy fotelba vele szemben.*

Ezt sajnos elfelejtettem ,  de most már kijavítottam a tesóm, és az apám halálát is.

Először is: Köszönöm a gyors választ!
Másodszor: javítottam a dolgokat, remélem így már jó...

Alapok
jelszó || "Minden vágyam, hogy Sol-t és James-t, a Roxfort félisteneit szolgáljam!"
teljes név ||Belinda Ariadne Summars
becenév ||Bee, Bell, Lin(e), Linda, Lidy, Lincy
nem ||nő
születési hely, idő ||London, 1982. június 12
kor || 15
vér ||félvér
iskola || 4 mugli általános
évfolyam || 5
szak || -
munkahely || -

         A múlt
   Meleg, nyári nap sütötte London utcáit, amikor Belinda megszületett. Anyja büszkén tartotta őt a kezében. Lehet ennél boldogabb egy anya? Elsőszülött gyermekével a karján? Így kezdődött Belinda családjának boldog időszaka, a kis jövevény beragyogta a világot, napsugaras mosolyával, és vidám, népszerű természetével. A család boldogságban élt, és egy percig sem kételkedtek abban, hogy a lányból kitűnő boszorkány válik majd valamikor.
   Mikor elérte azt a kort, hogy mugli iskolába járjon, be is iratták, mivel szülei közül egyikük mugli születésű volt, és a dédnagyanyja, aki mugli volt, ragaszkodott a mugli iskolához, és Belinda szülei nem akartak konfliktusba keveredni a makacs vénasszonnyal. Ott néhányan különösnek nézték, de voltak, akik nagyon is kedvelték. Az egyik legjobb barátnője Lora Bennfer volt, szinte minden titkukat megosztották egymással, Belinda boszorkány voltát nem mondta el egyedül, Lora különösnek is találta, hogy nem mehet soha el hozzájuk, de a ház bizonyára megrémítette volna, ezért Belinda azt hazudta, hogy van egy öccse, aki egy kicsit gyengeelméjű, és nem szereti az idegeneket. Lora ezt eleinte furcsának találta, de végül elfogadta barátnőjét, úgy, ahogy volt.

   Aztán az sz idő is elérkezett, amikor Belidának a Roxfortba kellett mennie. Mint minden kis elsős, ő is izgatottan várta már a napot, amikor átlépheti a kastély falait. Valamint arra is roppant kíváncsi volt, vajon melyik házba osztja be őt a Süveg. Annyi idősen még nem tudta eldönteni magáról, hogy a négy jellemző tulajdonság közül melyik van meg benne inkább. Az igaz, hogy sosem volt az éltanulók között, és a legszelídebbnek sem volt mondható. A furfangosság, vagy a bátorság közül, egy helyzetben, ő inkább bátran belevágott, mint ravaszul kitervelt volna valamit. A lényeg, hogy végül beosztották.
   Az első két évben nem történt vele semmi említésre méltó, hacsak az nem, hogy mindig is felnézett Harry Potterre, a hőstetteiért, de odáig szerencsére nem jutott, hogy istenítse, vagy bármi hasonló. Ám aztán harmadik éve utáni nyáron történt egy dolog, ami örökre megváltoztatta az életét. Még nyár elején átment a nagyanyjához, a mugli születésűhöz, aki eléggé kapcsolatban is maradt a muglik világával. Ott talált egy fiút, aki, mint a nagymamája bemutató szavaiból kiderült a szomszéd fiú volt, akit Tommy-nak hívtak. Belinda hamar összeismerkedett a fiúval, és az ismeretség a nyár folyamán szerelemmé vált. Aztán elérkezett a szülinapja, és az édesapja Tommy segítségével egy meglepetés pikniket szervezett lányának. Már kora délután kimentek a rétre, de amikor elég hosszú ideig nem jöttek vissza, Belinda, és az anyja utánuk mentek, de már csak két kihűlt holttestet találtak ott. Úgy látszik, a Black család néhány tagja megtalálta, és felismerte az apját, és megölték, bosszúból, hogy mugli, és ő "felelős" a  család szétszakadásáért. A holttesteket eltemették titokban, mielőtt a mugli rendőrség odaért volna.
   Azóta ő és az anyja elköltöztek onnan, és most ketten élnek együtt. Belindának egy teljes évbe telt míg ezt a nagy traumát feldolgozta, bár néha még most is kínozza a lelkiismeret-furdalás, hogy miatta haltak meg.

   Ezt tette a háború vele, és a családjával. Megölték az apját, a szerelmét. Ezért küzd minden erejével a jóért, de egyébként se lenne más oldalon, a természete miatt.

   Egy részlet Belinda naplójából:
1994. augusztus 26.
„Sose hittem volna...ez még annál is jobban meglepett, mint, amikor már felnőttebb fejjel közölték velem, hogy boszorkány vagyok. Tegnap este anyáék lehívtak az ebédlőbe. Komoly beszélgetés lesz, ezt már a légkörből éreztem, de nem tudtam, hogy miről lehet szó. Az, hogy boszorkány vagyok, a Roxfort a második otthonom, már hozzátartozott az életemhez. Úgymond most már ez volt az életem. Milyen messze volt már az a mugli iskola... ezer éve.
 Amellett, hogy anyáék közölni akartak valamit, a másik tippem az az volt, hogy esetleg le fognak szidni valamiért, amire eddig csak akkor került sor, amikor megcsináltam a tetoválást. Különösebb oka nem volt ezen megmozdulásomnak, csak szimplán tetszett, ez az egy előnye volt annak, hogy a mugli világgal is volt egykor kapcsolatom, hogy hallottam ilyen mugli trükkökről.
 Később megtudtam, hogy nem a második esetről volt szó, hanem az elsőről. Elmondták, hogy volt egy bátyám, de amikor én megszülettem, ő pont akkor tűnt el. Az ok? Roppant egyszerű. Elrabolta egy varázsló-boszorkány páros, akiknek meghalt a gyerekük, és ebbe beleőrültek, majd meglátták, hogy a bátyám egyedül sétálgatott az utcán, és bemesélték maguknak, hogy az ő fiuk, és így elvitték. A Minisztérium emberei nyomoztak utána, de nem találták meg őket. Valószínűleg külföldre mentek.”
Jellem

   Belinda rendkívül eleven, és kalandvágyó, de emellett társas lény, szívesen forog társaságban. Kitartó, ha valamit elkezd, azt általában be is fejezi, bár nem minden esetben. Időnként kicsit tüzes, esetleg hamar méregbe gurul, de talpraesett, és jól megállja  a helyét. Magabiztosság terén nincsen a legelsők között, egyszóval nem beképzelt. Viszont rendkívül optimista, az élet „napos oldalán” él, esetleg a rossz körülmények ellenére is. Időnként mókás, és játékos, merész, valamint vidám, sokat nevet, és mosolyog, bár a mostani helyzetben, mintha kicsit ritkultak volna az ennyire vidám pillanatai. Általában közlékeny, és nagyon nyílt, független a világtól, de társaságkedvelő, néha kicsit sokat beszél, sokat megmutat magából, ha olyan pillanata van. Eléggé friss, és életvidám, kellemes társaság.
   Sajnos időnként fegyelmezetlen, esetleg nem tudja mikor kell csendben maradnia. Vagy éppen önismétlő, ha nem érez kellő figyelmet, akár ötször is elmondja ugyanazt egymás után. Olykor-olykor elfelejt dolgokat, amivel habár véletlenül, de megbánt embereket; néha nehezen dönt, nem ismeri fel melyik választás lenne jobb neki. Izgága, és néha kifecsegi a kisebb titkokat, de az igazán nagy titkoknál, ha rábízzák, akár a sírig hallgat, vagy tovább. Néha kicsit rendetlen, minek következtében nem találja a dolgait, esetleg másokat hibáztat ezért, de ha megtalálja a keresett dolgot, utána mindig bocsánatot kér. Esetleg szórakozottnak tűnhet, pedig csak elgondolkozik, de ez nem azt jelenti, hogy ne figyelne másokra, csak néha esik meg vele, hogy elveszti a fonalat.
   Ha a négy személyiségtípus (szangvinikus, kolerikus, melankolikus, flegmatikus) közül kéne választani, akkor ő szangvinikus lenne.

Apróságok
mindig || - saját ház => Griffendél
- édesség
- Nessa (a macskája)
- barátok, emberi kapcsolatok
- pasik
- kviddics, bár nem játszik
soha ||-ha Belindának szólítják
- Voldemort
- halálfalók
- sárvérűzés
- túlzott nagyképűség
- ártatlanok, és gyengébbek bántalmazása
dementorok ||az apja és Tommy kihűlt holttestét látja maga előtt
mumus ||Attól, hogy az anyját is elveszti, vagyis a mumus a halott anyja alakját ölti magára.
Edevis tükre ||A boldog család, az apjával is.
százfűlé-főzet ||Narancssárga színű, és napsugár, nyár íze van.
titkok ||- valójában van egy testvére, aki eltűnt
- hiába utálja a halálfalókat, egyet sem tudna meggyilkolni, még az apja gyilkosát sem, egyszóval fél a gyilkosságtól
- Van egy naplója, amit nem mutat meg senkinek, soha.
rossz szokás || - ha ideges, harapdálja az ajkát
- könnyen belevág mások szavába
A család
apa || Dominic Summars, 37 évesen meghalt, mugli születésű varázsló
anya || Angelica Nora Black, 36 éves, aranyvérű
testvérek || Peter Summars, 4 évesen eltűnt, most 19 lenne, nem tudni él-e.
családi állapot || szabad a szíve, lehet rabolni
állatok || Nessa, a macska
Családtörténet ||
Családja az apai ágról mugli származású, de a nagyszülei varázslók voltak, csak a dédnagyszülei voltak teljesen muglik. Anyai ágról a népes Black családból származik, tehát annyi rokona van, hogy, meg se tudja számolni. A családja az anyja részéről „vérárulónak” számít, mert mugli férje volt. Az, hogy miért nem a kedvencük Belinda anyja, az érthető, mivel, megismerte Dominic-et, aki ugye mugli születésű volt, beleszeretett, és összeházasodtak. Amint ezt a család megtudta, kitagadta, és szóba sem állt velük többet. Így Belinda a rokonai nagy részét, csak apai ágról ismeri, a Black családból nem is találkozott senkivel.
Külsőségek
magasság || 169,5 cm
tömeg || 52 kg
szemszín ||sötétkék
hajszín ||kedv szerint változó, általában, sötétbarna, vagy fekete
különleges ismertetőjel ||a bokája körüli bokalánc tetoválás
kinézet || Aki először ránéz egy vidám, jókedvű, élettel teli lányt pillant meg, aki szívesen segít, és kiáll a barátaiért.
egészségi állapot || teljesen egézséges
A tudás
varázslói ismeretek ||Tulajdonképpen mindent tud, amit egy ötödéves tudhat, kedvenc tantárgyai az SVK, és az átváltoztatástan.
felvett tantárgyak || LLG, Repüléstan
mugli képzettségek || lovaglás
pálca típusa || 12 hüvelyk, tölgyfa, főnixtoll mag, Ollivander pálca
különlegesség || -
Szerepjáték-példa
*A mai reggel egyáltalán nem volt szokásos. Úgy keltem föl, hogy a fejemben egyre az dübörgött, hogy ma van a szülinapom, ma vagyok 14 éves! Ez hihetetlen nagy örömmel töltött el. Kipattantam az ágyból, és odaálltam a szekrényem elé, hogy melyik taláromat vegyem fel, de aztán a pillantásom egy mugli ruhára esett. Piros volt, fehér pöttyökkel, egy leng nyári ruha, mégis elegáns, és ünnepélyesebb. Valamint Tommy miatt nem vehettem volna fel talárt, hiszen ő mit sem tudott az én boszorkány mivoltomról. Tehát felvettem a piros rucim, és a hozzá illő piros balerina cipőmet is. Ezek után „letáncikáltam” a konyhába, hogy köszöntsem a szüleimet. De csak anyut találtam tt, amint éppen rábökött a mosogatóban fekvő edényekre, mire azok rögtön elkezdték mosni önmagukat. Ezek szerint Tommy még nincs itt, mivel anyu biztos nem varázsolt volna a jelenlétében.*
- Jó reggelt,anya! - *Köszöntöttem őt, egy vidám puszit nyomva arcára.* - Tudod milyen nap van ma? - *Kérdeztem, egy huncut mosollyal megtoldva.*
- Hogyne tudnám, péntek. - *Válaszolt ugyanúgy viccelődve.*
- Ha-ha, és mégis milyen péntek? - *Játszottam tovább a játékot, és anya ál-értetlen arcába nevettem.*
- Csak nem ma van a szülinapod? - *Kérdezte még mindig tettetett meglepetéssel.*
- De bizony, eltaláltad! - *Nevettem el magam.* - Hol van apu, és Tommy? - *Kérdeztem kíváncsian.*
- Titok. - *Válaszolta sejtelmesen anyám, mire én kinyújtottam a nyelvem, és inkább visszaballagtam a szobámba. Egy pár órával később még mindig ott feküdtem az ágyamon belefeledkezve egy regénybe, amikor anyu jött föl, gondterhelt arccal.*
- Itt kéne lenniük, igaz? - *Kérdeztem, apáékra utalva. Anya csak bólintott.*
-  Gyere, menjünk utánuk. - *Azt hittem, hogy tiltakozni fog, de meglepetésemre nem tette, csak ismét bólintott, és elindultunk kifelé a házból. Ő vezetett, hogy merre kell menni, hiszen én nem tudtam, hogy vajon hova mehettek. Egy kis gyaloglás után elértünk egy tisztásra, ahol szörnyű látvány tárult a szemünk elé. Egy pokróc, leterítve piknikezéshez, rajta két halott emberrel, akik nem voltak mások, mint Tommy, és apa. Anya összerogyott, de én közelebb mentem, és letérdeltem melléjük. Halottak; nem tudtam elhinni. A könnyeimen keresztül néztem rémült, és mozdulatlan arcukat. Apa kezében pálca volt. Párbajozott. Jött a felismerés, hogy valószínűleg halálfalók voltak. Ez volt életem legrosszabb születésnapja...*
Egyéb
avialany|| Demi Lovato