Üzenetek megtekintése
Oldalak: [1] 2
1  Időn kívüli játékok / SAMHAIN / Re: Tudományok Sátra Dátum: 2011. 02. 27. - 12:36:05
*Habár elgondolkodom, hogy tényleg itt hagyjam-e a srácot, végül mégis csak visszafordulok felé.
Hiszen én szólítottam meg és lehet, hogy még tanulhatok is tőle.
Jó lenne, hogyha meg tudná nekem tanítani az animágiát vagy valami ilyesmi.
Persze ezt baromira nem várom el tőle, hiszen végül is vadidegenek vagyunk, de egy apró kis remény sugár azért ott pislákol a szívem mélyén, hogy hátha Craig esetleg elszól egy ilyen apró mondatot vagy valami.
Kezet nyújtva mutatkozok be neki és habár a srác kicsit késve, de ú is megfogja a kezemet és megrázza.
Érzem, hogy hideg és kissé érdes a keze és nem is tudom miért, valahogy az ugrik be, hogy biztosan hangszeren játszik.
Persze nem zongorán, hiszen attól nem lesz ilyen az ember keze, de mondjuk gitár vagy dob vagy valami ilyesmi.
Elhessegetem a hülye gondolatokat a fejemből és a srácra koncentrálok.
Rákérdezek, hogy Roxfortos-e, amire egy nemleges választ kapok.
Persze gondolhattam volna, hiszen idősebbnek néz ki, bár van pár heted éves, akit kinézek simán 25-nek.
Na igen, vannak ilyen hamar idősödő, gyorsan szőrösödő egyedek, de hát ki érdekel?
Végül is tök mindegy, hogy Roxfortos-e vagy sem és hamarosan meg is tudom, hogy nem rég keveredett Angliába.
Érzem, hogy a srác kicsit lelkesebben ecseteli a dolgait, amire csak egy lágy mosolyt eresztek meg, hiszen az előbb még totál passzív volt minden fajta kommunikációra, most pedig megeredt a nyelve.
Ennek persze én csak örülök, mert végül is beszélgetni jöttem ide hozzá és nem azért, hogy nézzem, hogyan rendezgeti a haját, vagy épp hogyan varrja összes az ingujját.*
- Milyen munkát kerestél?  *teszek fel egy kérdést, ami igen csak érdekel.
Kicsit közelebb sétálok a fiúhoz és az egyik oszlopnak dőlve, kezeimet ismét visszatűrve a zsebembe totál lazán pislogok a srácra.
- Talán lerí rólad, hogy nem idevalósi vagy, azért próbálták meg egy kicsit feldobni a napodat *vonom meg kicsit a vállam és egy apró mosolyt küldök a srác felé, majd visszanézek a színpadra, ahol most éppen ismét valami madár és valami négy lábú - leginkább farkasnak vagy kutyának kinéző - állat harcol.*
- Az értelmét nem értem... *jegyzem meg a színpadot nézve, majd visszafordulok Craig felé és kíváncsian fürkészni kezdem az arcát.
A kérdésére egyszerűen csak bólintok.
Igen, angliai vagyok, de nem fűzök hozzá sok mondanivalót.
Viszont mikor a nevem szláv eredete kerül szóba, elhúzom a számat és ismét bólintok.*
- Anyám imádja a szláv dolgokat. Oroszországot, Ukrajnák meg mindenféle ilyesmit. És hát ez lett a nevem *vonom meg a vállam és a fintoromból lerí, hogy én bizony baromira nem szeretem se a szláv dolgokat, se a nevemet.*
2  Időn kívüli játékok / SAMHAIN / Re: Tudományok Sátra Dátum: 2011. 02. 21. - 19:40:56
*Reméltem, hogy kicsit többet megtudok a sráctól, vagy a srácról, hiszen habár 5 év alatt szinte minden embert megismertem, nem sokkal vagyok beszélgető kapcsolatban, és ahogy mindenkinek, néha nekem is szükségem van társaságra.
Ezért is jöttem el erre a nagy hajcihőre, hiszen itt mindenki beszélget mindenkivel, még azzal is, akit nem is ismer.
És Craig igen csak érdekes embernek tűnik, főleg, hogy animágus, amit már régóta meg szeretnék tanulni, csak eddig még nem igen volt rá lehetőségem.
Egy apró ötlet villan fel a fejemben, hogy esetleg ő taníthatna, de azt sem tudom, hogy ki ő, honnan jött és mit csinál itt.
Megszidom magam, hogy ennyire bizalmas lennék egy vad idegennel, főleg ilyen időben, így kicsit el is szégyellem magam, de biztos, hogyha akad rá lehetőség, meg fogom tőle kérdezni.
Csak nem ártana előtte kicsit megismernem, hogy ki és milyen fáról is termett ez a srác.
Sajnos úgy tűnik, hogy nem igazán akarja, hogy megismerjem, mert habár nem bunkó, mégis nem törődöm és lerí róla, hogy nem akar semmit tőlem és jobban örülne, hogyha elhúznám a csíkot.
Kissé mogorván és sértetten indulok el, mikor hallok egy nagyobb csattanást.
Felvont szemöldökkel fordulok hátra és látom, hogy a srác magát pofozgatja igen csak lelkesen.
Újra elindulok, megcsóválva a fejemet, de a hangja megállásra késztet, és mivel igen csak önző és számító személyiség vagyok, meg is állok.
Még mindig zsebre tett kezemmel pislogok a srácra, kissé unott pillantással.
A bocsánatkérésre felvonom a szemöldököm, majd biccentek, elfogadva a bocsánatkérést.
Nem szokásom sok ideig haragudni emberekre és megsértődni sem szoktam hamar.
- Igen, tudom, hogy Craig vagy *jelentem ki kicsit mogorván, visszahúzódóan, majd sóhajtok egyet és kezemet nyújtom a srác felé:*
- Mila. Mila Boyka *mutatkozom be, habár nem túl lelkesen.
Nem igazán szeretem elárulni a nevemet, csak ha kérdezik.
Úgy vélem, hogy az ismerkedéshez és a beszélgetéshez nem feltétlen fontos tudni a másik nevét.
Hiszen nem a másik neve alapján döntesz és ítélsz, nemde?
- Roxfortos vagy? *nézek rá fürkésző szemmel, mert nem igen láttam még a suliban, de persze az nem jelent semmit.
Minden esetre biztos, hogy végzős, vagy minimum hatodikos.
A lényeg, hogy nálam idősebb.*
3  Időn kívüli játékok / SAMHAIN / Re: Tudományok Sátra Dátum: 2011. 02. 19. - 20:18:04
*Sajnos úgy veszem észre, hogy Craig nem az a beszélgetős típus, aki csak úgy elkezd csevegni valakivel és kérdésekre válaszolgat.
Persze, eddig minden kérdésemre kaptam választ, és nem is valami flegma választ, de mégsem érzem azt, hogy a srác szívesen beszélgetne velem.
~Totál hülyeség volt utána jönni. Jesszusom…~*gondolom magamban és sóhajtok egyet.
Egyik lábamról a másikra helyezem a testsúlyomat és a fejemet és kicsit megdöntöm, úgy pislogok a fiúra, hogy vajon mit is válaszol a kérdésemre.
Nagyon lazának tűnik, és miután megigazítja a kabátját – vagyis beforrasztja a szakadásokat – tényleg kapok egy újabb választ a kérdésemre, amin igen csak elpislogtam.
De a válaszból kiderül, hogy nem, nem minden animágus tud bármivé átalakulni, hiszen ez nekem is új információ lett volna, pedig azért már hallottam ezt-azt a Roxfortban töltött 5 évem alatt az animágiáról.
Kiderül, hogy a srác már három állat alakját birtokolja és mikor a kenguruhoz ér, igen csak rendben kell tartanom az arcizmaimat, hogy ne nevessem el magam.*
- Kenguru? *nevetés helyett csak egy megdöbbentő kérdés jön ki a számon és lehet, hogy a hangsúlyból azért érződik, hogy legszívesebben nevetnék.
Craig elkezdi ecsetelni, hogy bizony igen sok idő megtanulni az állati formákat, amit persze én is tudok, de szívesen lennék animágus.*
- Hát, mindent el kell kezdeni valahol… *jegyzem meg egy csipetnyi titokzatossággal a hangomban.
Craig egy kicsit hátrál, amire csak felvonom a szemöldököm és a kérdésre, miszerint kíváncsi vagyok-e még valamire, lesújtó pillantást vetek a srácra.*
- Nem, kössz… *morgom és egy utolsó pillantást vetve a srácra, sarkon fordulok és lassan az egyik kis asztalhoz sétálok nézelődni.*
4  Időn kívüli játékok / SAMHAIN / Re: Sörsátor Dátum: 2011. 02. 19. - 20:02:13
*A kérdésemre igen csak érdekes választ kapok, amit még mindig nem is értek teljesen, de nem foglakozva vele többet, biccentek a fejemmel, hogy OK, megértettem és ez tök szuper.
Pedig nem értettem meg és nem is szuper, de ezt most Alec nem olvashatja ki a szememből, hiszen igen csak jól tudok hazudni és érzelmet leplezni.
Hamarosan azonban megfogja Alec a kezemet, ami igen csak jól esik, hiszen a férfi keze kellemesen meleg és kicsit meg is rezzenek, remélve, hogy nem vette észre.
Lassan, szinte sejtelmesen cirógatja a kezemet, ami igen csak jó érzés és legszívesebben le is hunynám a szemem, de annyira nem akarok pofátlan lenni, így inkább csak kicsit hosszabb ideig pislogok és a férfi szemébe nézek, míg ő beszél.
Mivel a vonalaimat nézi (mármint a kéz…), addig én nyugodtan nézhetem az arcát.
Be kell vallanom, tetszik a férfi, de soha nem hagytam, hogy az érzelmeim a felszínre kerüljenek, így most is elfojtom ezt a kis érzelmet.
A szemem csillogása is egyre jobban tompul el, majd lassan ránézek a kezemre is.
Nem tudom, hogy mit mondhatnék, így inkább csak csendben figyelem a dolgokat és hogy Alec mit is mond.
A tenyérjóslásról hamarosan áttér a tiszteletre és el is meséli, hogy bizony vannak emberek, akiket muszáj tisztelni.*
- Ez nem feltétlen így van. Mert egy béna, kis mamlasz tanárt senki nem fog tisztelni *szólok közbe, ellenkezve a férfinek és most ismét a szemébe mélyesztem a saját kékségeimet.
Szóba kerül az auror tanár úr is és kiderül, hogy bizony évfolyamtársak voltak a férfivel és hogy nem is volt annyira régen.
A kis monológra felvonom a szemöldököm és úgy nézek a szemébe.*
- Engem nem érdekel, hogy ki jobb, szebb, vagy okosabb nálam*válaszolom egyszerűn és kicsit meg is vonom a vállam.*
- Én tudom, hogy mire vagyok képes és én csak tanulni akarok. Azért jöttem iskolába, nem azért, hogy versengjek *jelentem ki határozott hangon.
Szóba kerül az alkohol is, a likőrök, melyek az én kedvenceim.
Le is osztja a férfi ezeket az italokat és nem is nevezi igazi alkoholnak.*
- Pontosan ezért szeretem. Soha nem szerettem alkoholizálni és nem azért iszok alkoholt, hogy berúgjak, és jól érezzem magam. Hanem mert néha az embernek jól esik egy kicsit elbódulni. De még soha nem voltam részeg! *jelentem ki és akár hiszik, akár nem büszke vagyok arra, mert semmi kedvem piától hányni, vagy épp nem tudni magamról.
Hamarosan azonban érzem, hogy az ujjaim be lesznek hajtva és Alec eltolja magától a kezemet, kicsit közelebb hajolva suttog egy mondatot.
Az apró megjegyzésre nem reagálok, csak mélyen belenézek a férfi szemébe és olyan gondolatok futnak végig a fejembe, amire nem is gondoltam volna.
Hasonlók, hogy „Milyen jó meleg volt a keze” és hogy „Milyen kellemes az illata” valamint „Milyen jó lenne megcsókolni”.
De igyekszem ezeket a gondolatokat kizárni a fejemből és lágyan elmosolyodom.*
- Lehet, hogy mégis benézek ahhoz a Jósnőhöz *kacsintok a férfire pajkosan, majd lassan felállok.*
- Köszöntem a beszélgetést *biccentek a férfinek és az ajtó felé indulok, hacsak meg nem állít.*
5  Időn kívüli játékok / SAMHAIN / Re: Tudományok Sátra Dátum: 2011. 02. 17. - 18:35:11
*Látom, hogy Craig nem annyira figyel Rám, mint ahogy azt elvárnám, így kicsit hangosabbra is veszem a hangom, habár tudom, hogyha a fiú elmélyedt a gondolataiban, akkor tök mindegy, hogy mit teszek, max. mások figyelmét hívom fel a beszélgetésünkre, ami nem biztos, hogy jó lenne.
Engem is magával ragadott az események forgataga, és a pillantásom néha-néha visszarebben a tömegre, akik még mindig a kis harcot nézik és igyekeznek napi rendje jutni azon, hogy érdemes-e megtanulni az animágiát, vagy épp teljesen felesleges és csak nevetségessé teszik magukat.
A kérdésre persze válaszolok, és tényleg érdekelne, hogy egy ember miért is választja azt, hogy inkább csótánnyá változzon, mint valami értelmesebb állattá, amit esetleg tisztelet vagy szeretet övez.
A srác szóra nyitja a száját, de végül hang nem jön ki a torkán és a száj be is csukódik néhány másodperc után.
Kíváncsian várakozóan és felvont szemöldökkel pislogok rá és úgy várom, hogy ez mi is akart lenni, és hogy mond is valamit, vagy csak tátogni fog?
A válaszára azonban elakad a lélegzetem és ámulva, meglepődve nézek a srácra, majd nyelek egyet és kicsit közelebb lépek hozzá.*
- Azt akarod mondani, hogy igazából bármilyen állattá át tudnál változni, ha szeretnél? - *kérdezek rá a dologra és tényleg meglepetten pislogok a fiúra, habár kék tükreimben ámulat és megmutatkozik, ha Craig mélyebben belenéz kicsit.
A fiú ismét szóra nyitja a száját, de most sem mond semmit, amire kicsit elmosolyodom, és míg figyelem, hogyan foltozza össze a kezével (??) a kabátját, lazán megkérdezem:*
- Ezt gyakran csinálod? - *utalok itt arra, hogy mióta itt beszélgetünk – ami nem több mint 5 perc – kétszer is kinyitotta a száját, hogy mond valamit, de egyszer sem hangzott el semmiféle mondat vagy szó a szájából.*
6  Időn kívüli játékok / SAMHAIN / Re: Sörsátor Dátum: 2011. 02. 13. - 18:47:06
*Úgy tűnik, hogy a tippelgetéseimmel még igen csak mellé nyúlok, mert nevetésre készteti Alec-et a tippem, hogy ő auror lenne.
Felvont szemöldökkel, komoly arccal pislogok a férfire, hogy miért is volt olyan baromi vicces, amit mondtam, de hát megesik az ilyesmi.
A magyarázatra még mindig felvont szemöldökkel, kíváncsian csillogó szemmel nézek a férfire, hiszen először nem igazán értem, hogy mire akar kijukadni.*
- A csirkefogók? Mire gondolsz? *kérdezek vissza, mert nem igazán világos a dolog, hiszen legjobb tudomásom szerint az aurorok a fekete mágusokat kergeti, a halálfalókat igyekeznek elfogni.
Habár a háború után ez igen csak visszaszűkült, nem sok auror jár fenhangon hirdetve, hogy a halálfalóknak veszniük kell.
~Talán az Azkaban is üres~*jut eszembe egy apró gondolat, amire a torkom összeszorul, hiszen az senkinek nem lenne jó.
~De legalább dementorok nem rohangálnak itt...~*jegyzem meg magamban és egy aprót sóhajtok is, remélve, hogy a férfi nem vette észre és nem értelmezi másként, mint amit igazából jelent.
- Valahogy én mindig is tiszteltem az aurorokat... *jelentem ki kicsit elgondolkodva, halkabb hangon és tényleg látszik, hogy elgondolkodom.
A névre persze felkapom a tekintetem és elmosolyodom.*
- Oh, a tanárúr. Nem is tudtam, hogy ő is auror *lepődök meg kicsit, de valahogy a férfi kinézete jobban megfogott és általában ott is meg is álltam, mint hogy arról kérdezősködjek, hogy mit is csinál a tanításon kívül.
- Honnan ismered? *kérdezek rá egy apró kis dologra és biztos vagyok benne, hogy erre a kérdésre nem kapok választ, hiszen ez elég bennsőséges kérdés lehet, habár ki tudja, hogy Alec mennyire nyílt természetű.
Meglepődök, hogy Alec egyszerű kereskedő, hiszen tényleg kinéztem volna belőle egy auror-t.
De tévedtme, így lassan bólintok, hogy igen, megértettem és látszik rajtam, hogy tényleg meglepődök.
Megesik az ilyesmi persze, hogy az ember mennyire félve ismeri az embert.
Az apró megjegyzésre, miszerint le akarom itatni, lágyan felnevetek és mélyen a férfi szemébe nézek.*
- Eszembe sem volt leitatni téged, de most hogy mondod *jegyzem meg pimasz, titokzatos mosollyal és a szemem is megvillan kissé.
- Én a likőröket szeretem. Sárgadinnye likőr, barack likőr... Ilyesmi *jelentem ki mosolyogva és tényleg kicsit elgondolkodom a többi pián is.
Persze van még néhány kedvenc, de ezeket most inkább nem sorolom fel, még a végén tényleg megjelennek itt az asztalon és én leszek leitatva, nem a férfi.
- Tenyérolvasás? Oh! Szabad? *kérdezem és kíváncsian mosolyogva a férfi felé nyújtom a tenyeremet.
Kíváncsi vagyok, hogy mennyire jók azok a trükkök.*
7  Időn kívüli játékok / SAMHAIN / Re: Tudományok Sátra Dátum: 2011. 02. 13. - 18:17:52
*A sráchoz sétálva igyekszem nem észrevenni a sok tekintetet, akik végik követik az utamat és fujjognak és fintorognak.
Ezek az arcok többnyire azok, akikre rászóltam és akik feltuszkolták a srácot a színpadra - akarata ellenére.
Lassan oda is érek hozzá, kezeim a zsebembe pihennek és néhány szót szólok Craighez, a csótányhoz.
Igazán humoros-nak tarthatnám, ha nem lennék most kicsit karót nyelt és amúgy is igen csak komoly a koromhoz képest.
Egyszerűen csak érdekel, hogy mi késztethet valakit arra, hogy egy ilyen undorító csúszó-mászóvá változzon át.
Az én szemléletemben hogyha már valaki állattá tud változni, akkor már valami normális állattá mondjuk farkassá, kutyává, macskává vagy éppen sassá változzon.
De medvévé és csótánnyá?
Igen érdekes jellemre vallhat egy ilyen választás, de persze ki tudja, hiszen sosem lehet tudni, hogy mi is áll a választás hátterében.
Ezért is vagyok kíváncsi arra, hogy a srác miért a csótányt választotta állatalaknak.
Erre rá is kérdezek is igen csak érdekes visszakérdezést kapok, ami lehetne flegmba is, de a srác hangjában inkább csak kíváncsiság csillam, mintsem sértő szándék.
- Igen. Érdekelne, hogy mi vett rá arra, hogy csótány legyél. Szeretnék én is animágus lenni *szólalok meg határozottan és kicsit közelebb lépek a fiúhoz és a szemébe nézek, majd az utolsó mondatot kicsit halkabban, elnézve a sátor széle felé jelentem ki.
Majd tényleg kíváncsian a fiú felé fordulok, várva a válaszát - már ha kapok.*
8  Időn kívüli játékok / SAMHAIN / Craig - a csótány Dátum: 2011. 02. 12. - 17:30:49
Craig, a csótány

*A színpad előtt állva igen csak gyűlik a nézősereg és elgondolkodom, hogy mi lehet ennyire izgalmas egy ilyen bemutatón?
Hiszen, OK, hogy varázslók verekednek egymással, de ebben mi olyan izgalmas - főleg, hogy állatalakban teszik ezt?
Azt hiszem, hogy egy egyszerű párbajbemutatót szívesebben néznék és talán a nép is, de hát megesik az ilyesmi.
Mögöttem zúglódás támad és kíváncsian pislogok hátra.
Szinte a sarkamon állva mögöttem egy kapucnis srácot pillantok meg, aki - így, kapucnival a fején - igen csak riasztó látványt nyújt.
Egy kicsit ki is mered kék szemem és előrébb lépek, de ekkor a többiek hangos nemtetszésüket fejezik ki és előrébb lökik a srácot, egyenesen nekem, majd a színpadnak.*
- Hé, normálisak vagytok? * szólok hátra a fiúknak, akik azonban csak kaján vigyorral figyelik a színpadot.
Morcosan és sértetten fordulok vissza és eláll a lélegzetem, ugyanis az előbbi kapucnis srác már ott is áll fent a színpadon és úgy tűnik, hogy harcra készül.
Igen csak zavartnak tűnik, így biztos vagyok benne, hogy ő nem jelentkezett erre a kis versenyre, egyszerűen csak oda tuszkolták és elgondolkodom, hogy most vajon mit fog csinálni?
Hiszen azért nem minden második ember animágus, gyanítom, hogy ő sem az és így igen csak kevés esélye lesz a hatalmas medvévé változott varázslóval.
~Jesszus, mi vesz rá egy embert, hogy medve legyen?~ * gondolom kissé fintorogva, de hamarosan az apró pukkanás eszembe jutottja a viadalt és keresem tekintetemmel a srácot, aki úgy tűnik, hogy dehopponált.
Vagy mégsem?
Egy lány kiált fel, hogy csótány, mire kimeresztve a szememet én is meglátom a kis bogarat, ahogy szaladgál a medve talpa alatt.
Habár nem ismerem a fiút, mégis meghűl bennem a vér, mikor arra gondolok, hogy agyon taposhatja a hatalmas medve.
- Hé! Állítsák már le! *kiáltok fel riadtan, hiszen úgy volt, hogy nem vérre megy a küzdelem, de igen sokan lepisszegnek, amire még jobban aggódva pislogok a színpadra.
A csótány hamarosan visszaváltozik a sráccá és immár a medve nyakában ücsörög és kiáltani kezd.
Most már látom, hogy kár volt érte aggódni, hiszen úgy tűnik igen csak ura a helyzetnek.
Egy lágy mosoly fut át az arcomon és megcsóválom a fejem, mikor a tekintetünk találkozik.
A medve hamarosan a földön és engem is lerántanak a földre, bár nem tudom miért.
A srác leugrik a színpadról, és helyette egy másik varázsló tápászkodik fel a színpadra, jelezve harcos szándékát.
A harc hamarosan el is indul, és immár a medve ellenfele egy igen csak veszélyesnek ígérkező rénszarvas.
De ez engem valahogy nem köt le, tekintetemmel a srácot keresem és hamarosan meg is látom a színpad szélénél.
Átvágva a tömegem kisebb szitkokat kapva a nyakamba a fiúhoz sétálok.
Kezeim még mindig a zsebembe vannak, így igen csak lazának tűnhetek, pedig nem vagyok az.
Csillogó, kíváncsi kék szemekkel pislogok a srácra.*
- Craig ugye? A csótány... * lépek oda hozzá és szólítom meg, apró mosollyal az ajkaimon.*
- Parádés medvetáncot mutattál be! * jelentem ki és habár nem dicséretnek szánom, a fiú veheti annak.*
- Érdekes, hogy te is pont animágus vagy * jegyzem meg azt, ami már a harc kezdete óta motoszkál a fejemben.*
- Miért épp csótány? *jön egy egyszerű kérdés, amire gyanítom nem fogok választ kapni.
De ki tudja...*
9  Időn kívüli játékok / SAMHAIN / Re: Sörsátor Dátum: 2011. 02. 12. - 14:53:32
Alec

*Az apró kis megjegyzésre elpirulok, hiszen tényleg nem szokásom annyira könnyen barátkozni és csak úgy odamenni emberkékhez.
És ha belegondol a férfi, nem sokat tudhatott meg rólam ez alatt a rövid idő alatt.
Ami persze akár még változhat is, de nem vagyok az a minden-titkot-kifecsegő leányzó, így nem biztos, hogy annyi mindent meg fog tudni rólam.
Igyekszem mindig fenntartani a barátságos leányzó látszatot, habár néha elküldeném a pokolba az illetőt, aki társalogni próbál velem.
De most... Mintha a férfinek vonzó varázsereje lenne, valahogy vonz a tekintete és az, hogy vele beszélgessek.
Tudom, kicsit botor dolog, hiszen egyáltalán nem ismerem, még a nevét sem tudom, de remélem, hogy idővel kicsit többet is meg fogok tudni róla.
Az apró megjegyzésre nyitnám a számat, de inkább nem mondok semmit, hiszen ki tudja, hogy mit venne le abból a férfi, hogyha valami ilyesmit mondanék neki, hogy vonz a jelentléte.
Na nem, azt azért nem vallom be neki, hiszen abból csak gond lenne és én lennék a csávába.
Inkább csak elpirulok - (~"Na persze, mintha tudnám irányítani"~) - és leüstöm a szemem.
Egy apró kis mosoly is megjelenik az ajkam szegletében.
Természetesen nem ülök bele a férfi ölébe és nem is ülök le mellé, hanem az asztal másik felén lévő székre ülök le és habár így tényleg háttal vagyok a bejárat felé, valahogy most nem érdekel.
A pálcám a zsebemben és gyanítom, hogyha valaki veszélyes alak térne be ide, látnám Alec arcán.
A kérdésemre sajnos nem kapok konkrét választ és kezdem úgy érezni, hogy a férfi is épp oly' titkolódzó, mint én vagyok.
Nyilván, most már egy dologgal többet tud ő rólam, mint én róla, hiszen rólam lerí, hogy diák vagyok a Roxfortban.
- Értem. Azt hittem valami minisztériumi auror vagy, aki azért van itt, hogy megtartsa a rendet *jelentem ki és kicsit meg is villan a szemem, hiszen igen csak tisztelném a férfit, hogyha auror lenne és talán ez a hangomból is kiérezhető.
A következő kérdésemre se kapok konkrét választ, ami kezd kicsit zavarni.*
- De mégis. Csak van kedvenc italod, nem? *kérdezek vissza, hátha ezzel válaszra bírom a férfit, bár igen csak kevés reményt fűzök hozzá.
Hamarosan megjelenik egy férfi és látom, ahogy Alec a sátor bejáratát nézi.
Hátra is fordulok, a kezembe markolom a pálcám végét, de csak az italok jöttek meg, így nincs mitől félni.*
~Kedzek aggódni, hogy paranoiás leszek~*gondolom kissé ironkiusan a dolgot és el is mosolyodom a magam hülyeségén, de persze ezt nem teszem közszemlére, a mosoly amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan rebben is el.
Az apró megjegyzésemre, miszerint Alec igen csak otthon lehet a hölgyekben, vigyorogva válaszol nemet, hiszen ahogy ő mondja "Nincs olyan férfiember, aki otthon van a nőkben".*
- Na igen... *jelentem ki én is szélesebb mosollyal és ki is húzom magam büszkén, mintha hatalmas büszkeség lenne, hogy nem lehet rajtunk kiigazodni.
A kis bölcsesség - ha lehet így nevezni, elgondolkodtat és érdeklődve pislogok a férfire.*
- Voltál bent a jósnőnél? Hmm. És komolyan vetted, amit mondott? Hát nem tudom... *csóválom meg a fejem és a kupámba pislantok, ahonnan kellemesen gőzölög a vajsör.
Hamarosan a koccintás következik és megtudom a férfi nevét, mire egy apró fintor és csodálkozás fut végig az arcomon.
Remélem, hogy ez nem volt nagyon észrevehető, igyekszem gyorsan elfordulni és a sátor ajtaja felé pislogni.*
~Xavier? Valami normálisabb nevet gondoltam neki~*gondolom magamba, majd visszafordulja mélyen a férfi szemébe nézek, viszonoza a pilantást, ami tényleg igen csak mélyre ható és érzem, hoyhan kezd el hevesebben verni a szívem és hogyan fut végig a hátamon a kellemes hideg.*
- Mila *biccentek egy aprót a férfi felé, majd belekortyolok a kupámra, a szememet még mindig Alec szemébe mélyesztve, nem engedve el a pillantását.*
10  Időn kívüli játékok / SAMHAIN / Craig és az animágus bemutató Dátum: 2011. 02. 12. - 14:19:09
Craig

*A hatalmas téren sétálgatva nem sok helyen jártam még, de úgy vélem, hogy nem is sok minden érdekel.
Lehet, hogy én vagyok csak túl komoly az itteni gyerekes dolgokhoz, de Weasley-ék? Jósnő sátor?
Könyörgöm...
Persze, az eszembe sem jut, hogy csak én vagyok túl komoly az ilyen dolgokhoz és esetleg kicsit lazítanom is kellene.
De sajnos nem igazán főleg, hogy minden alakban gyanús halálfalókat látok és a zsebembe tartom a kezeimet, hogy egy gyors mozdulattal tudjam előhúzni a pálcámat, hogyha szükség lenne rá.
Nagyon remélem, hogy nem lesz rá szükség és már elhatároztam, hogy teszek még egy kört és visszamegyek a kastélyba, amikor egy igen különlegesnek ígérkező sátor felé keveredtem.
Nem erre akartam jönni, de úgy tűnik, hogy a tömeg lökdösődése most jótékony hatással volt rám, mert egy olyan helyre sodort, ami esetleg még érdekes is lehet.
A Tudományok Sátra - olvasom a sátor előtti kis kifüggesztett táblán, majd érdeklődve pislantok befelé.
Ahogy lassan besétálok a hatalmas sátorba, ahol szintén kellemesen meleg van - bizonyára egy jó kis bűbáj miatt, rengeteg aszalt pillantok meg, ahol különböző kísérleteket és bűbájokat mutatnak be mindenféle varázslók és boszorkányok.
Gyanítom, hogy tanárok, hiszen meglátom az egyik roxforti tanárt is.
Néhány "sima" felnőtt is járkál erre, de a legnagyobb tömeg az egyik nagyobb színpadnál van.
Érdeklődve nézek arrafelé és indulok meg, kezemet még mindig nem véve ki fekete farmernadrágom zsebéből.
A homokos föld miatt magas sarkú csizmám, melybe bele van tűrve a nadrágom nem csap zajt, így normálisan, szinte feltűnésmentesen tudok odafurakodni a színpadhoz.
Habár nincs annyira hideg odakint, most mégis jól esik ez az enyhe kellemes idő, ami idebent a sátorban uralkodik, hiszen egy egyszerű fekete top és egy piros ing van rajtam.
Hosszú, fekete hajamat kiengedve hordom, és leér a hátam közepéig.
A fülem mögé tűrve egy tincset nyújtogatom a nyakam és hamarosan meg is látom mi folyik a színpadon: egy nagyobb fajta kutya és egy hatalmas sas vívnak ádáz harcot.
Megdöbbenve figyelem az eseményeket és észre sem veszem, ahogy valaki a lábamra lép, vagy épp kicsit arrébb löknek.
Egy apró táblát látok meg, ami azt hirdeti: "Animágus bemutató".
Most már minden világos és kissé fintorogva, mégis kíváncsian, csillogó szemmel nézem az előadást.*
11  Karakterek / Mila Boyka / Játékaim Dátum: 2011. 02. 12. - 12:56:42
Cím: "Száguldás, Porsche, szerelem, száguldás..."
Kivel: Andromeda Bucksworth
Hol: Belső udvar - Kerengő
Mikor: 2011. 01. 22. -  2011. 01. 25.

(jumm)

Cím: "Száguldás, Porsche, szerelem, száguldás..." - folytatás
Kivel: Andromeda Bucksworth
Hol: Főépület - Konyha
Mikor: 2011. 01. 26. -  ??

(jumm)

Cím: A Vandál és az Ideges dialógja
Kivel: Errol Dreenman
Hol: Főépület - Hollóhát klubhelyiség
Mikor:  2011. 01. 22. -  2011. 02. 21.

(jumm)

Cím: A varázsló és a diáklány kalandja
Kivel:Alec Delon-Moncorgé
Hol: Samhain - Sörsátor
Mikor: 2011. 01. 18. -   2011. 02. 23.

(jumm)

Cím: Craig és az animágus bemutató
Kivel:Craig Nicholls
Hol: Samhain - Tudományok sátra
Mikor: 2011. 02. 12. -  ??

(jumm)
12  Múlt / Keleti szárny / Re: Konyha Dátum: 2011. 02. 08. - 21:09:50
Andy

*Elindulva a Konyha felé beszélgetünk természetesen és kifejtem, hogy ezt az apró kis utat igen sokszor meg szoktam tenni, hiszen szeretek a Konyhába lenni a manók között.
Ott nem kell arra figyelnem, hogy ki vagyok, hogy kinek kellene lennem és nem számít, hogy milyen a vérem és mit gondolok a varázsvilágról.
El szoktam beszélgetni a manókkal is, akik igen kedvesen válaszolgatnak.
Habár van pár mogorva példány is, de azokkal nem kell foglakozni!
Andy fütyörészve kezd el sétálgatni, mire rá is szólok, hogy lehetőleg ezt mellőzve, mert nem akarok lebukni.
Úgy tűnik, hogy a lány kicsit komolyan veszi a dolgot, mert vagy kétszer bocsánatot kér.*
- Semmi baj, de jobb szeretek óvatos lenni *jegyzem meg és tényleg minden sarkon benézek, hogy van-e itt valaki.
andynak igaza lehet, mert amint leérünk az egyik folyosóra tényleg nem találkozunk senkivel.
Habár ezt már megszokhattam volna, mindig hevesen dobogó szívvel sétálok végig ezen a tiltott folyosón.*
- Tudom...*jelentem ki határozottan, hogy tisztába vagyok vele, hogy Andy nem akar lebuktatni, de mint mondtam: jobb félni, mint megijedni.
Megérkezvén a Konyhába hamarosan már egy-egy házszíben pompázó bögrével ("~Milyen figyelmesek ezek a manók!~") és egy nagy tál teasüteménnyel ("~Egy hétig ehetnénk ennyi sütit!~") ücsörgünk négyesben az asztalnál a Konyhában - titokban.
A lakóhely kezd szóba kerülni és rájövök, hogy egyre több infót árulok el magamról, ami nem feltétlen jó.
De hát megesik és persze ha kérdeznek, válaszolok - többnyire.
Egy süteményt eszegetve hallom meg az idegen nyelven mondott mondatot, mire felvont szemöldökkel pislogok a lányra, aki hamarosan meg is magyarázza, hogy mi a szitu.*
- Ez milyen nyelv? Svéd? *kérdezek rá a dologra, mert hát nem vagyok annyira otthon a nyelvekben, kb. csak angolul tudok, meg egy kicsit oroszul.
- Én is szeretek ott élni. Kellemes *jelentem ki ismét kicsit szűkszavúan és a megjegyzésre, miszerint rólam még alig esett szó, nyelek egyet és a szívem is heves dobogásba kezd.*
~Pompás. Faggatás elkezdve~*fut át egy gonosz gondolat a fejemen, amire kicsit el is szégyelem magam, hiszen örülnöm kellene, hogy végre valaki érdeklődik irántam.
- Talán egy báttynak örülnék. De így nem kell senkivel megosztoznom semmin, nem zavar senki. Gondolom rájöttél, hogy igen csak "magányos farkas" típus vagyok *mutatom az ujjammal is az idézőjelet és kissé titokzatosan elmosolyodom.
- Utálom a kicsiket *teszem hozzá és el is fintorodom, majd belekortyolok a teámba és látszik, hogy kicsit gondolkodom.*
- Igen. Talán egy bátyj... *jelentem ki ismét és Andy szemébe nézek, majd megvonom a vállam.
A kérdésemre persze választ is kapok, amire bólintok, hogy "Kössz, megértettem".
Gyanítom, hogy hamarosan én is egy csomó kérdést fogok kapni, így én is megszólalok:*
- Én is a szüleimmel élek együtt *jelentem ki röviden, majd elgondolkodom, hogy mit is tehetnék még hozzá a dologhoz, de annyira nem szoktam magamról beszélni, hogy jelenleg ötletem sincs, így inkább várok, hogy Andy kérdezzen és ismét egy sütit tömök a számba.*
13  Időn kívüli játékok / SAMHAIN / Re: Sörsátor Dátum: 2011. 02. 08. - 20:37:48
Alec

*A vállvonogatásra ne mreagálok semmit, hiszen mit is mondhatnék?
Tényleg nem az apám, vagy valami védő férfi, aki szóljon azért, hogy megfázok avagy sem.
Nem igazán érdekelt soha az emberek véleménye, általában a saját fejem után mentem.
Hogyha én azt állítom, hogy nem fázom, akkor köszönöm szépen jól vagyok és TÉNYLEG nem fázom.
Hogyha pedig mégis meg fogok fázni? - az nem az én hibám volt, hiszen én nem fáztam.
Kifejtem, hogy azért is jöttem ide, mert itt van mindenki és talán a tanárok sem nyüzsögnek itt annyira, mint a suliban.
Annyira...
Hát persze, azért itt is összefutottam néhány tanárral és néhány halálfalóval is, amitől a hányinger kerülget.
De sajnos nem zárhatják ki őket innen (sem), így el kell viselni őket.
Remélem, hogy a kis nyelvbotlást a férfi nem vette észre, de a válaszából ítélve, melyben ott lapul a "mindkét fajtából" szó, bizony pirulva tudatosítom magamban, hogy igen is észrevette a kis elszólást.
- Hogyne, de nem annyira nyüzsgönek, mint az iskolában *veszem vissza a szót és védem meg az igazamat, hiszen tényleg igazam van és ezért jöttem le.
Látom a bájos kis mosolyt a férfi arcán, ami még inkább helyessé teszi az arcot.
Elgondolkodom, hogy vajon Ő mit kereshet itt?
Hiszen nem is tanár, nem is suli belé...
Talán itt lakik a faluban, vagy épp minisztériumi ember, akit kiküldtek őrködni?
A legrosszabba - miszerint Alec HF - bele sem gondolok és remélem, hogy tényleg nem egy sötét emberrel beszélgetek, mert ha megtudnám, lehet, hogy hanyatt homlok menekülnék el tőle.
A harcra lehet, hogy tényleg kicsi naivan gondolkodom, de ez engem nem érdekel.
Inkább nézzenek hülyének és lepődjenek meg az okosságomon és leleményességemen, minthogy többet várjanak tőlem, mint amire képes vagyok.
A kérdés igen csak meglep és ez látszódik is az arcomon, egiyk szemöldököm pedig felvándorol a homlokomba, kecses ívbe emelkedve.*
-Igyekszem mindenkivel kellemes, vagy épp semleges viszonyt kialakítani. Nem tudok róla, hogy lennének ellenségeim. Nem vagyok az a barátkozós típus *válaszolok kicsit talán hosszabban, mint a férfi várta és meg is lepődök magamon, hogy ilyesmire is képes vagyok.
Habár ezzel a kijelentésemmel igen csak megcáfoltam azt, hogy most idejöttem ehhez a férfihez és kedves csevejbe elegyedtem vele.*
- És Te? Mit keresel itt? Talán itt laksz a faluban? Vagy őrködsz? *kérdezek rá arra, ami már igen csak régóta bizerágálja a fantáziámat.
Remélem, hogy kapok is rá választ és nem azt, amitől a legjobban félek, miszerint a férfi HF.
Az italmeghívásba a férfi belemegy, amire elmosolyodom és büszkén kihúzom magam - persze csakis akkor, mikor Alec már hátat fordított nekem.
Örülök, hogy kicsit többet megtudhatok a férfiról, hiszen ez az én büszkeségem: információkat kicsalni másokból, magamról pedig semmit sem árulni el.
Igen csak jól űzöm ezt az ipart és remélem, hogy itt is kamatoztathatom a tudásomat.
- Melyik a kedvenc alkoholos italod? *kérdezek rá a dologra sunyi kis mosollyal a férfitől és persze már tegezem, hiszen nem szólt, hogy nem tehetem. Nem lehet idősebb 25 évnél, így max. 10 év van közöttünk, ami nem sok.
Szerintem...
Hamarosan oda is érkezünk az asztalhoz, persze követem a férfit, majd mellette megállva nézek az asztalra*
- Egy vajsört kérek *jelentem ki határozottan, nem érdekelve, hogy még nem vagyok nagykorú.
Valószínű, hogy mára ez nem számít és bőven adnak a diákoknak is alkoholt, ami csak jó lehet.
A diáklányos megjegyzésre titokzatosan elmosolyodom, majd biccentek.*
- Akkor bizonyára otthon vagy a nőkben *jelentem ki somolyogva.
Szóba kerül a Samhain által kínált látvány is, amit kifejtek, hogy nem hiszem, hogy nekem való.*
- Igen, bizonyára igazad van. De nem csínyekkel akarok bármit elérni, hanem komoly, normális és valódi tudással *jelentem ki határozottan.
Na igen, nem is tagadhatnám le, hogy Hollóhátas vagyok.
- Hát, lehet hogy benézek a jósnőhöz. Te voltál már odabent?* kérdezek rá nyíltan, hiszen a férfi konkrétan nem jelentette ki, hogy kedveli vagy hülyeségnek tartja ezt a jóslásdit.
A teára tett fintorára elnevetem magam, majd hamarosan meg is jelennek az italok.*
- Ha már együtt iszunk, elárulod a neved? *emelem fel a korsóm koccintásra és mélyen a férfi szemébe nézek, várva a bemutatkozást.*
14  Időn kívüli játékok / SAMHAIN / Re: Sörsátor Dátum: 2011. 02. 06. - 16:36:49

*A férfi, maga elé lehelvén jelzi, hogy bizony kicsit hideg van, amire csak titokzatosan elmosolyodom, majd megvonom a vállam.*
- Nem vagyok egy fázós típus... *kezdem, de hamarosan a nyelvembe harapok.
Felesleges csacsognom, úgysem érdekli, hogy miket beszélek itt össze-vissza, hiszen látszik rajta, hogy nem diák, de talán még tanár sem, mert még soha nem láttam a suliban, pedig azért már ott vagyok 4 és fél éve.
Bizonyára egy falubeli, aki ugyanúgy kijött ünnepelni ezt a kis ünnepet, mint mindenki más.
Igazából azt sem tudom, hogy most mit ünneplünk, egyszerűen csak kíváncsi voltam, így kijöttem ide, hogy körülnézzek.
Az apró megjegyzésem úgy néz ki, felkeltette a férfi érdeklődését, hiszen visszakérdez, hogyha nem tetszik, akkor minek is jöttem ide ki?
Elgondolkodtató kérdés és persze a válaszon is elgondolkodom, de végül igen egyszerű választ adok:*
- Mert mindenki itt van. Ha van ilyen lehetőség, inkább idekint vagyok, mint az iskolában ahol fel s le mászkálnak a Hal... tanárok és a prefektusok, nemde? *pillantok a férfire és remélem, hogy nem vette észre a kis elharapott szavamat, és még idejében kijavítottam azt, amit igazából mondani akartam.
De persze ki tudja, hogy ez a férfi kicsoda, lehet hogy éppen valamiféle kém, így lehet, hogy nem ártana vigyáznom a számra előtte.
~Hülye kis csitri!~*szidom meg magamat és el is pirulok kicsit, de remélem, hogy a válaszomban rejlő diplomatikusság elfedi az elharapott szót és a férfi arra fog koncentrálni.
A kis ténymegállapításra felvonom az egyik szemöldökömet és érzem, hogy kitörne valami nem túl szép szó a számból, de még idejében ismét a nyelvembe harapok.*
~Naiv? Mi az, hogy naiv?~*háborodok fel, de egyelőre még csak magamban.
A kis magyarázatra csak mereven, komoly arccal figyelek a férfire és szemeibe mélyesztem saját, kék szemeimet.*
- Merem remélni, hogy ebből a harcból Ön is, én én is ki fogok maradni *jegyzem meg komolyan, de idő közben egy apró, titokzatos mosoly kúszik az arcomra, ami elég észrevehető, inkább a szememben jelenik meg, mint az ajkamon.*
- Csak ha Ön is csatlakozik...* válaszolok a kérdésre és mivel nem látok jelen pillanatban a férfi kezében poharat, így könnyen lehet, hogy együtt fogunk inni valamit hamarosan.
Még mindig kissé a férfi hatása alatt vagyok, de igyekszem ezt legyűrni és értelmesen beszélni vele.
Egy újabb kérdést kapok, amire egy kicsit elnevetem magam, majd visszakomolyodva nézek a férfi szemébe.*
- Nem igazán hallottam még erről az ünnepről, így nem tudok választ adni a kérdésedre! *tegezem le én is a férfit, hiszen ha már ő tegez, akkor én is tegezhetem, max. szól, ha nem.
- Honnan tudod, hogy mit is kívánhatna egy diáklány? *kérdezem pimasz kis mosollyal és végigmérem a férfit, majd kinézek a sátorból.*
- Valóban van itt minden féle, de valahogy egyik sem ragadja meg a fantáziámat. Kivéve a teázó. Az igen kellemes hely. De Weasleyék? Azt hiszem, ahhoz túl komoly vagyok. A jós sátor nem érdekel, a sárkánysimogató? Hmm. Az sem az én asztalom. De ahogy látom, Te sem rohangálsz egyik sátorból a másikba... *jegyzem meg egy apró mosollyal.*
15  Időn kívüli játékok / SAMHAIN / Re: Sörsátor Dátum: 2011. 02. 04. - 22:31:51
*Nem is tudom, hogy kerültem a sörsátorba, de azt tudom, hogy nem fogom szeretni ezt a helyet, ahogy eddig sem kedveltem a sört és a szagát.
De persze itt igen sok ember megtalálható, akik hangosan nevetgélnek, vagy öblös hangjukon kacagnak fel, és megbeszélik a jóslások értelmét, hogy a jós egy csaló, vagy épp, hogy a teázó mennyivel kellemesebb, mint ez sátor.
Ezzel teljesen egyet tudok érteni, de mégis feltűnik egy idősebb srác (férfi?), aki csak egyedül sétálgat le s fel a sörsátor előtt.
Felvont szemöldökkel figyelem a férfit, és legyűrve minden félelemet, igazán bátor tettre jutok: odasétálok hozzá és megszólítom.
Nem sűrűn szólítgatok meg idegen embereket, főleg nem ilyen vészterhes időkben, hiszen könnyen lehet, hogy a férfi halálfaló, de valahogy erre most nem is gondolok.
Egyszerűen olyan kisugárzása van a férfinek, hogy vonzza a tekintetemet és muszáj odalépnem mellé.
 Érdekes egy kisugárzás, de a férfi is igen helyes, így nem is tudom, hogy miért nincs egy kellemes, női körből álló társasága.
~Talán a jelleme miatt~*jut eszembe egy apró gondolat, de ezzel nem foglalkozva szólítom meg a férfit.
Ő lassan végignéz, jól megnézve, hogy hogyan is nézek ki és ki is vagyok, majd egy apró kérdést tesz fel.
Felvonom az egyik szemöldökömet és kissé értetlenül nézek rá, majd ismét végigmérem magam és megvonom a vállam.*
- Nem fázok, köszönöm *válaszolok röviden.
Nem tudom, hogy a férfi szájából ez bók akart lenni, vagy egyszerű ténymegállapítás kérdéssel egybekötve, az igazat megvallva nem is érdekel.
Persze a kérdésemet is meghallja, hogyne hallaná meg, hiszen nem is köszöntem, ami miatt azonban nincs lelkiismeret furdalásom.
Megesik az ilyesmi és persze az is, hogy egy köszönés után a beszélgetés igen hamar egyszerűen meghal.
Mikor a férfi azonban válaszol, kissé ismét felvonom a szemöldökömet és körbenézek a sörsátorban ücsörgő embereken és elhúzom a számat.*
- Csak irigyelni tudom... *jegyzem meg csendesen egy vörös képű, igen csak részeg öregre pislogva.
Soha nem szerettem a részeg embereket és ez most sem változott meg ezen a kis rendezvényen.
A lágy, duruzsoló hang ismét kissé közelebb von a férfihez és közelebb is lépek hozzá, majd követve a tekintetét, amit persze nem sokáig tudok megtenni, mert a férfi lehalkítja a hangját és mellém, szinte mögém lép.
Bizseregni kezd a karom és a testem és a pulzusom is kicsit felgyorsul, hiszen a férfinek tényleg kellemes, mély, simulékony hangja a fülemet súrolja.
Egy fél pillanatra le is hunyom a szemem, majd sóhajtok egy nagyot.
- Nem fogok elfutni ha harc lesz. De úgy vélem, hogy erre a gondolatra nem lesz szükség, mert itt nem fog semmi történni. Hacsak... *kezdem a gondolatot, majd a végénél megfordulok és mélyen a férfi szemébe nézek, vészes közelségbe léve hozzá:*
- ... maga nem tud valamit, hogy készülődne itt valami kis harc? *a hangom ugyan olyan kellemes és lágy, mint a férfié, a hangsúly is inkább kijelentés, mint kérdés, de izgatottan, csillogó szemmel meredek a férfi szemébe és várom, hogy mit is reagál erre a kérdésre.*
Oldalak: [1] 2

Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország

Az oldal 0.103 másodperc alatt készült el 25 lekéréssel.