Üzenetek megtekintése
Oldalak: [1]
1  Múlt / Északi szárny / Re: Vulkanov professzor irodája Dátum: 2011. 01. 22. - 22:03:03
Meglehetősen ostoba szituáció a miénk, de a sors sajnos sokszor nem kedvez, hogy kényelmes helyzeteket keverjen lapjaival számukra. Egy pillanatra elgondolkodom,
Lehet nem értik miről beszélek?
Nem értik?
Nem.
Az nem lehet.
Olyan nincs, hogy Ö nem érezte volna még, milyen az, amikor a magasban mindent túlszárnyalsz, és úgy érzed akár a csillagokig is repülhetsz, akkor sincs megállás. Mikor megállsz egy ponton, és lehunyod a szemed, egy mély levegő kíséretében Egyeseknek ez nem több mint szórakozás, de mi – mert valamiért tudom, hogy neki is ezt kell éreznie – mi valahogy többet érzünk, akár a művész, mikor leüti a zongora billentyűit, vagy az énekes, mikor szabadon skálázik egymagában.
Kívántad már azt, hogy bárcsak sose lenne vége ennek az érzésnek? Érezted már azt, hogy ez az egyetlen olyan dolog, amitől tudod: jobb lesz a holnap a mánál?
- Nem azt kérem, hogy felelősséget vállaljon értem, csupán annyit, hogy tegye azt… - szünet – amihez a legjobban ért.
Elgondolkodva bámulom a padlón, mellyel párhuzamosan nem látom, ahogyan a fiatal professzor finoman kiugrasztja szemeit. Kettőnk közül – tulajdonképp –magamnak kell jobban átgondolnom a dolgokat. Azokat a dolgokat, amelyekre nagyon is jól tudom a választ, de… valamiért nem érdekel. Nem érdekel, mert tudom, hogy ez az egyetlen dolog, ami összeköthet ezzel a világgal, ami örömet ad, amiben érzem, hogy vagyok valaki, s amiben meg tudom mutatni, hogy vagyok valaki. Nem hinném, hogy pont ebben a fájdalomba halnék bele, de ha igen, hát az én döntésem, a saját keresztem.
- Valamiért tudom, hogy kívánhatni se kívánhatnék jobb edzőt magánál…
Finoman hátra dőlök, s egymás mellé felhúzott lábaim sarkait megtámasztom a szék ülőkéjnek szélén, mikor újra feltekintek. Csupán pár pillanat, míg figyelem, az odafent zajló meccset, melynek kvaffja hirtelen kirepül a játéktér aurájából, s apró kezeim között landol. Féloldalas somolygásra húzva ajkaimat kémlelem az apró tárgyat, amely most az eredeti méretei helyett, inkább egy pingpong labdához hasonlít. Szemeim a velem szemben ülőre ugranak, de csupán egy pillanatig, amely után, finoman elengedem a megbűvölt labdát, ami lassan visszaszáll az eredeti közegébe.
Elgondolkodom.
Mosolygok.
- Ha a fájdalmaim miatt aggódna, ne tegye. Csupán enyhítsen rajtuk azzal, hogy felkészít engem…
2  Múlt / Északi szárny / Re: Vulkanov professzor irodája Dátum: 2011. 01. 16. - 03:09:06
Fél oldalra görbült mosollyal hallgatom végig a nosztalgikus pillanat, ami – a tárgyak segítségével - bőszen betölti a szoba miden kis zegzugát. A fejünk felett feltűntetett miniatűr valóság olyan akár az égen elszaladó felhő, vagy mint a csillagos éj. Ha tehetném, aláfeküdnék, és bámulnám hosszú órákon át, cigarettát szívogatva, és álmodozva egy jövőről.
Sok mindent megadnék, ha legalább annyit megélhetnék, mint az előttem ülő ember. Mégcsak nem is a sikerért, csupán azért, mert ez az egyetlen olyan dolog, ami teljességében ebbe a világba köt. Az emberek régi álma, a repülés, és ez egy olyan álom amiből én egyáltalán nem szeretnék felébredni.
Feltűnésmentesen veszek egy mély lélegzetet, hogy magamba szívhassam az édes szivarból kiáradó füstöt, aminek hatására legszívesebben én is rágyújtanék, ám ez a gondolat hamar odébb száll a fejemből, mikor a varázsló elgondolkodva válaszol az előbbi kérdésemre. Amint helyet ad, leülök, egyik lábamat magam alá húzom, majd egy pillanatig nézem, ahogyan lassan lepöccinti a hamut a szivarjáról.
- Nem egyszer…de arra nincs szükségem, hogy baromságokkal tömködjenek.
Megforgatom a szemeimet, mikor szembe jut, hány alacsony, szemüveges orvos, és negédes orvos küldött további vizsgálatokra. Mindegyik, csak húzta és halasztotta a dolgokat, ami alatt a nekem írt felmentésekkel a padlóra küldtek.
- Egyszer kellett leesnem a seprűmről ahhoz, hogy rám szálljanak, és az igazság az, hogy nem akarom további leletekkel pocsékolni az időmet.
Hátra dőlök a széken. Várok egy röpke pillanatot.
- Fel tud készíteni a nyári szezonra?
Szemeimből eltűnik a gyermekded csillogás, amely az imént még a makettet bámulta, ám mostanra az előttem ülő sztársportoló tekintetét keresi.
3  Múlt / Északi szárny / Re: Vulkanov professzor irodája Dátum: 2011. 01. 15. - 00:22:40
Dörmögő hang.
Benyitok.
Lassan nyikorog a vastag tölgyfa ajtó, ami mögött sajnálatos módon most nem a drága és szépséges rajongótábor toporog, akik nyál csorgatva figyelik minden szavát az újdonsült tanár bácsinak, amiből valószínűleg egyetlen egy kukkot sem értenek.
Belépek.
Odabent elém tárul valami olyasfajta dolog, amiről nem sokan tudnának  igazán konkrétumokat mondani. Szeretni valamit, elveszteni azt, és attól még jobban szeretni. Kéken csillogó szemeim egy pillanatra felugranak egészen a fellegek közé, ahol éppen egy barátságosak látszó mérkőzés játszódik.
Nevetek.
A mai napig meglepnek ezek a fura dolgok, meg a fura emberek, mint az előttem ülő ifjú, akinek egyáltalán nem itt kéne szivarozgatnia, miközben a hangyák mászkálnak a gatyájában a tettvágytól. Nem beszélt nekem ilyesféle dolgokról, de a vak is látja, hogy ebben a srácban – aki kénytelen vagyok a kora ellenére tanár úrnak szólítani – valami bűzlik, és kikívánkozik belőle.
- Egész klassz a dekor… - nem bámészkodom sokáig, csupán gyorsan felmérek még néhány körülményt magam körül, majd újra visszatekintek a sötét hajú emberre velem szemben, egy percig figyelem az ajkai között elhaló szivar rudat. Szívesen elcsevegnék vele egyről, s máról, de a már megszokott karomba nyilaló fájdalom emlékeztet rá, miért is vagyok itt.
- Maga mit tenne akkor, ha a repülés egyszerre okozna felemelő érzést és mélybe taszító pokoli erős fájdalmat, de nem akarja tudni hogy mi az oka?
4  Múlt / Északi szárny / Re: Vulkanov professzor irodája Dátum: 2010. 11. 06. - 22:49:13
Vulkanov prof.

A tavalyihoz képest most undorítóan szép idő van. Talán már a természet is áltatni akarja magát, ahogyan sokan mások teszik. Úgy fogadnak, mintha halálos beteg lennél, a válladat veregetik, és nyugtatgatnak, hogy minden rendben lesz. Nyugtatgatnak, de közben feltűnésmentesen próbálnak hátrálni, mert félnek, hogy elkapják a tőled, holott tuják, hogy egyáltalán nem fertőző. Röhejes, mikor az emberek műmosollyal az arcukon mászkálnak, mintha minden rendben lenne.
Közben meg be vannak szarva.
Kell ez nekik?
Nekem nem…
Kezeim között feltűnik, egy szál hószín cigaretta mely lassan meggyullad ajkaim között, hogy füstöt bocsájtson magából, és belőlem. Közben másik kezemmel megvakarom a fejemet, majd felhuppanva az egyik kőpárkányra körbemerengek az udvaron. Eszembe jut a lány, aki kiborult, amiét a barátai nem szóltak hozzá, és a másik, aki azért borult ki, mert nem szólhatott hozzá. Az, hogy itt minden tökéletes és varázslatos…az nem más, mint illúzió. Mikor ide kerültem azt hittem majd választ kapok azokra a természetfeletti dolgokra, amikről a magam fajták csak találgatni tudtak. Mindenki válaszokat keres, mára pedig rájöttem, hogy ez itt sincs másképp. Itt is csak találgatnak a dolgokról, vakon harcolnak, és ölik egymást. Az álomvilág sem különbözik a többi másiktól… Ott is vannak rosszak, itt is vannak jók, csak valahogy sosem tudnak kellőképpen megosztódni. Vagy inkább osztozkodni. Magamon sem csodálkoznék, ha szépen felállnék, és egyszerűen kisétálnék a mesekönyvből.
A szél finoman feltámad, s belekócol a rövidre szabdalt, vékony hajtincsekbe, melyek most kedvtelenül vannak oldalra fésülve. Mély lélegzetek következnek egymás után, féloldalas mosolyok. Néha röhögő görcsöt tudnék kapni attól, hogy mik mennek itt, de hát… ők tudják.
Ajkaim újra maguk közé csíptetik a cigaretta csikket, mely ezzel a lábaim közti párkány falába morzsolódik, a földre hull, és végleg kialszik. Torkomat megköszörülöm, felállok, s elindulok a benti folyosók felé. Auguztus 28. Ekkor kellet volna bemennem a papírjaimért, hogy megtudjam, miért kezd el még a mai napig sajogni a bal karom 2 óra repülés után. Mindenki válaszokat keres… én nem akarok tudni róluk. Fel akarok ülni a seprűre, és csinálni amit eddig csináltam. Nincs itt más probléma.
Néha a mai napig azon gondolkozom, mit keresek itt. Hogy mi köthet egyáltalán ide. Nem csodálkoznék magamon, ha egyszerűen kisétálnék a mese könyvből, és itt hagynék mindent. De nem teszem… aki megtehetné az sosem menekül.
Lépteim lelassulnak, és az új repülés oktató irodája felé veszik az irányt. Az év végén válogató lesz a londoni csapatnál, és kell egy edzés terv. Vagy egy két szó, tanács, vagy egy menj a francba. Ujjaim bekopogtatnak a tölgyfa ajtón.
Mikor ide kerültem azt hittem majd választ kapok azokra a természetfeletti dolgokra, amikről a magam fajták csak találgatni tudtak.
Mondd, Te repültél már álmodban?
5  Karakterek / Futottak még / Ava Hart Dátum: 2010. 11. 05. - 23:15:22
AVA HART





         Alapok

jelszó || "Libbenő lángban karamellé váló finom cukor-háló"
teljes név || Ava Hart
becenév || Ava
nem ||
születési hely, idő || 1980. augusztus 29. London / Szent Mungó
kor || 18
vér || sár
iskola || londoni előkészítő szakiskola
évfolyam ||   7
szak ||
munkahely ||


         A múlt
You took my hand - You showed me how - You promised me you'd be around - Uh huh - That's right - I took your words - And I believed - In everything - You said to me - Yeah huh - That's right - You took my hand - You showed me how - You promised me you'd be around - Uh huh - That's right - I took your words - And I believed - In everything - You said to me - Yeah huh - That's right - You took my hand - You showed me how - You promised me you'd be around - Uh huh - That's right - I took your words - And I believed - In everything - You said to me - Yeah huh- That's right

Meglehet, hogy az én történetem nem fog annyira lekötni, mint a többieké. Mivel nem vagyok aranyvérű, sem félvér, aki nemesi ágakkal rendelkezik, sőt még csak félvér sem vagyok, és az anyám sem volt kvibli, hogy mesét mondhasson arról, mi vár majd rám elkövetkező életemben. A londoni bérházak között volt a miénk is, nem messze a Hyde parktól, ahol minden sárvérű félholtra issza, vagy éppen lövi be magát. Még csak a születésemnél sem sütött ragyogó aranysárba fénysugarakban a vakító tűzgolyó – hogy eléggé költőien fogalmazzak. Minden ugyanolyan volt, ahogyan az élet azt megírta. A legközelebbi korházban, originál nővérkékkel és orvosokkal, akik a hagyományos mugli eszközökkel hajtottak végre, egy hagyományos mugli szülést. Minden a legnagyobb rendben volt, nem szórtam villámokat magamból, és nem törtem össze egyetlen vázát sem a pillantásommal. Lemértek keresztbe, hosszába, aztán hazavittek. A szüleim egész fiatalon „vállaltak” gyereket, ami kihatott a nevelésemre és a kettejük kapcsolatára is. Apámat jobban érdekelték akkor még a bulik, és a kocsik, anyám pedig nem szívesen ült otthon egy csecsemővel a maga kicsapongó természetét illetően. Így esett, hogy legtöbbször a nagyszüleim vagy a kanapén fetrengő, fülhallgatós tinik őriztek engem, míg az idősebbek élték a maguk életét. Nem mondanám, hogy túl sokat számít ez, hiszen nem én vagyok ez egyetlen, akivel ilyesmi megtörténik. Mind különbözünk, de ugyanakkor egyikőnk sem él többet a másiknál. Azt hiszem egyértelmű, ha ezen állapot után az ifjú szerelmes pár már kevésbé érzett a másik iránt nagyobb vonzalmat.

I win first place - Don't support the team - Can't take direction - and my socks are never clean - Teachers dated me - My parents hated me - I was always in a fight - Cuz I cant do nothing right - Every day I fight a war against the mirror - Can't take the person staring back at me - I never win first place - Don't support the team - Can't take direction - and my socks are never clean - Teachers dated me - My parents hated me - I was always in a fight - Cuz I cant do nothing right - Every day I fight a war against the mirror - Can't take the person staring back at me


A londoni általános iskolák padjait koptatni sokak szerint unalmas, és elviselhetetlen. Pedig ha a szülők tudnák, hogy a magántanárokra kidobott összegek sokszor elvesznek a semmiben! Vannak dolgok, amiket még ők sem tudnak megtanítani, vagy éppen pótolni. Például, hogy hogyan verd össze az osztálytársadat egy matricáért, hogyan puskázz a matek dogáknál, hogyan tolakodj előre az ebédlőben, vagy ugorj a legmesszebbre a távolugrásnál. Az egyik tanárom mindig azt mondta, sosem tudhatod, hogy mikor lesz szükséged ezekre az életeden. Megeshet, hogy soha, de legalább neked lesznek emlékeid a fára épített bunkerekről, az eskükről, amiket egymásnak tettetek le, a srácokról, akikkel  sárban hemperegtél, és a nadrágokról, amik minden egyes nap szakadtan érkeztek haza. Mivel a szüleim sosem voltak egy helyben ülő típusok, én sem követtem a példájukat.  Nekik köszönhetően egész korán tudomást szereztem azokról a dolgokról, amiket a legtöbb tini csak a tévében, vagy taccs részegen egy paplan alatt lát meg először. Hogy bánom –e az, hogy így alakult? Nem, nem mondanám. Azok az emberek , és barátok, akik a családomat alkották, megtanítottak az életre, és azok káros és kártalan örömeire, mindenféle hamisság nélkül. Nem mondható a gyerekkorok ideáljának, de addig, amíg volt tető a fejem felett, és törődtek velem, addig mit számított az, ha néhányszor én is egy kendővel a fejemen csápoltam az alig harminc éves apám nyakában a nyári fesztiválok egyikén?

I'm trouble - Yeah trouble now  - I'm trouble ya'll  - I disturb my town  - I'm trouble  - Yeah trouble now  - I'm trouble ya'll - I got trouble in my town - I'm trouble - Yeah trouble now  - I'm trouble ya'll  - I disturb my town  - I'm trouble  - Yeah trouble now  - I'm trouble ya'll - I got trouble in my town - I'm trouble - Yeah trouble now  - I'm trouble ya'll  - I disturb my town  - I'm trouble  - Yeah trouble now  - I'm trouble ya'll - I got trouble in my town - I'm trouble - Yeah trouble now  - I'm trouble ya'll  - I disturb my town  - I'm trouble  - Yeah trouble now  - I'm trouble ya'll - I got trouble in my town


Elérkeztünk történetem csomópontjához, amikor megkaptam azt a”várva várt” l levelet. Nos, mivel én azt sem tudtam, hogy ilyen levél van, nem vártam igazból semmire.  Aztán a nyár egyik napján egyszer csak beállított hozzánk egy fickó, aki rosszabb volt, mint a házaló ügynökök, de jobb, mint az agytúrkászok. Sőt, mi tagadás először a fickót magát úgy ahogyan volt dilisnek néztük. Az egyetlen szerencséje talán csak az volt, hogy a „háztartásunkból” senki sem volt egy rendőrség párti. Aztán mikor már háromszor csengetett és állt az ajtónk előtt akkor már valami nekünk is kezdte szúrni a csőrünket. Végül kiderült, hogy Philipp Clapp-ek hívják, és ő is hasonló helyzetben volt, mikor annyi idős volt, mint én. Elkezdett magyarázni egy iskoláról, ami határozottan más volt, mint a hagyományosak. Lényeg a lényeg, elmondta, hogy boszorkány vagyok, és elmondott mindent, amit csak lehetett erről a dologról. A fejem egyszerre tele lett mindennel, a szobám tele lett könyvekkel, a bőröndöm pedig olyasmikkel, amiket eddig csak bűvészeknél láttam. Természetes, hogy elsőre kicsit tele lett a gatyám, de Philipp megnyugtatott. Végül is azért volt ott, hogy ezt csinálja, ha már jelentkezett arra az önkéntes iskolai feladatra, aminek köszönhetőn találkoztunk.

I'm comin' up - So you better you better - Get this party started - I'm comin' up  - So you better you better  - Get this party started - I'm comin' up - So you better you better - Get this party started - I'm comin' up  - So you better you better  - Get this party started - I'm comin' up - So you better you better - Get this party started - I'm comin' up  - So you better you better  - Get this party started - I'm comin' up - So you better you better - Get this party started - I'm comin' up  - So you better you better  - Get this party started


Hogy őszinte legyek nem szeretnék arról beszélni milyen volt az elsők elsője, az esték estéje, a vacsorák vacsorája. Meglehet, hogy mindenki erre kíváncsi, de később maguk is rájönnek, hogy az első este a Roxfortban elsimítható emlék lesz a következőkhöz képest. Amúgy kiskorom óta légtornázom, mondtam már? Az új iskola volt az egyik – a legfőbb- oka annak, hogy abba kellett hagynom, még is kaptam helyette valami mást. A legjelentéktelenebb, márkátlan seprűt, amire még csak kiskoromban sem ültem fel, hogy varázslósdit játszak, most pedig egy konkrét tantárgyként kellett kezelnem. Először tantárgy volt, aztán hobbilett, mára pedig az életem. Ráültem, és lovat adva alám meg lehetősen fedeztem magamban a tehetséget. Igazából az egész olyan volt, mintha megint szaltókat kellett volna ugranom, csak itt sem másik ember sem pedig biztosító kötél nem volt amiben bízhatok. Egyedül a seprűm volt meg én. Álmodni sem mertem volna, hogy egyszer majd találok egy olyan dolgot ebben a világban, amihez majd köthetem az életemet.

Maybe if I act like that, that guy will call me back - porno-paparazzi girl, I don't wanna be a stupid girl
- Maybe if I act like that, flipping my blonde hair back (yeah) - Push up my bra like that (uh-huh), I don't wanna be a stupid girl - Maybe if I act like that, that guy will call me back - porno-paparazzi girl, I don't wanna be a stupid girl - Maybe if I act like that, flipping my blonde hair back (yeah) - Push up my bra like that (uh-huh), I don't wanna be a stupid girl - Maybe if I act like that, that guy will call me back - porno-paparazzi girl, I don't wanna be a stupid girl - Maybe if I act like that, flipping my blonde hair back (yeah) - Push up my bra like that (uh-huh), I don't wanna be a stupid girl


Szünet.
- Amúgy téged elhívtak már a bálba?
- Nem…
- pedig mindenki azt rebesgeti, hogy Phil elfog!
- Az jó… legalább nem valami ismeretlennel kell elmennem. Meg ő jó fej is.
- Meg végzős…
Oldalba bökés.
- Jah, az is.
Mosoly.
Szünet.
- És amúgy nem félsz, hogy most már hivatalosan is mindenki tudni fogja, hogy jártok?
Abbamaradt tollsercegés.
- Mi nem járunk, csak sokat vagyunk együtt, mert régóta ismerem. Meg, mert jó fej, és a haverom.
- ezek szerint, akkor nem is zavarna, ha mással menne el…
Szünet.
Újabb tollsercegés.
- … nem …

So,  - So what I'm still a rock star - I got my rock moves - And I don't need you - And guess what - I'm havin more fun - And now that were done - I'm gona show you tonight - I'm alright - I'm just fine - And you're a tool so - So what - I am a rock star - I got my rock moves - And I don't want you tonight - So,  - So what I'm still a rock star - I got my rock moves - And I don't need you - And guess what - I'm havin more fun - And now that were done - I'm gona show you tonight - I'm alright - I'm just fine - And you're a tool so - So what - I am a rock star - I got my rock moves - And I don't want you tonight

Allison minden egy alkalommal felhozta ezt a beszélgetést, mikor együtt látott minket Philippel. Azért van ami ebben a világban sem változott. Az emberek itt is megőrülnek, ha látják, hogy egy idősebbel jársz, vagy csak vannak közülük barátaid. Ajnározni kezdenek, s istenként emlegetnek. Idiótán viselkedne, és a titkodra próbálnak rájönni. Végül kettőnk között az egész a bálon alakult ki, de csak mert ő volt az egyetlen, aki fekete öltönyhöz piros nyakkendőt vett fel. Meg maga az ötöny is nagyon passzolt hozzá, meg úgy állati jól nézett ki az egész szerelésben. Igen, az egész buli remek volt, pláne a szűk baráti körben rendezett afterparti, ami az udvaron folytatódott. Igazából nem i s éreztük, hogy ennyire hideg van, mert Phil valami baromi jó sót whiskeyvel pezsdített fel miket, meg persze később mással is. Allison a nagy szája ellenére rögtön bealudt, Phil meg az egész estét velem hülyülte át. A hülyülésből smárolás lett, abból meg szex. Azt hiszem ő jobban meglepődött, mikor rájött, hogy nem félek, sőt igazán élvezem a dolgot. Persze előtte is voltak más próbálkozók, de ő volt az igazi, aki rendesen odatette magát. Aztán meg valahogy összejöttünk, többet alkotva a szerelmes, s nyálas párocskáknál. Ötödéves koromra a kviddics, már egész jól ment. Lassan már nem is iskolaként kezeltem a helyet, ahová jártam. Volt edzés meg pálya, meg volt RBF vizsga, ami ennek nyomán nem lett a csúcsok csúcsa. Az évadzáró meccs aztán hozott valamit, amire senki sem számított. Egy hatalmas zuhanást, egy tökéletes balesetet, néhány repedt bordát, szilánkosra tört karral, és csuklóval. Az orvos közölte velem, hogy minimum egy év a pihenési idő, attól függ, meddig érzek még fájdalmakat. A fél nyaramat a Mungóban, a másik felét, pedig Philnél töltöttem. A szüleim akkor már rég nem voltak együtt, ami persze várható volt. Anyámmal csúnyán összevesztem egy számára pitiáner dolognak tűnő ügy miatt. Végül is, tényleg semmiség, ha a mostoha apád alig idősebb nálad. Apám viszont megfogta az Isten lábát. Beleszeretett egy másik nőbe, akitől gyerekei lettek, és akivel igazán jól megvannak. A hatodéves karácsnyi szünetemben házasodtak össze. Vele máig remekül elvagyok, anyámmal már más a helyzet. Phil meg kibérelt magának egy kis lakást, ahol a nyarat tölthettem, meg a szüneteket. Az elején sokszor néztünk ki inkább úgy, mint egy testvérpár. Mikor elkezdtünk járni tizennégy voltam, ő tizenhét. Ez persze minket nem zavart, de kísértetiesen kezdett hasonlítania szüleim kapcsolatához.  Volt állása egy londoni garázsban, ahol olyan kocsikat bűvöltek,és bütyköltek, mint Weasleyék elvarázsolt autója. Aztán az anyja beteg lett, így évelején elutazott Walesbe. Azóta csak leveleket látok utána, azokból se sokat. Az igazat megvallva sosem voltunk az álompár listán, nem csorgattunk könnyeket egymásért. Talán a megszokás. Passz.  Nekünk jó így, tudjátok, nyitott kapcsolat.
A hátam meg a karom a mai napig sajog. De kit érdekel, idén úgyis seprűre ülök.

Háború:
Mivel Ava mugli születésű, így eléggé nagy veszélynek van kitéve az iskolában. Mivel a szabályokat eléggé szűkre szabták, igyekszik az utolsó évét meghúzva eltölteni, holott még csak most kezdi ennek az egészek a súlyát teljes mértékben felfogni. Nem könnyű így, hogy az ember csupán hét éve él egy olyan világban, aminek a működését könyvekből tanulta meg.  Éppen ezért nem akar sem a jó, sem pedig a rossz oldalhoz tartozni.


         Jellem

Teljes mértékben közömbös mindennel, és mindenkivel. A valódi baráti köre igen szűk, csupán 2-3 emberből áll, a többieket ismerősként fogja fel. Általában jó fej, nem olyan tipikusan szemétkedő, mint manapság a legtöbb ember. Mivel a megjelenése nem feltűnő, ő maga nem szívesen keresi a középpontot. Nem mondható magányos farkas típusnak, falkában közlekedik, ahol megvan a maga kiszabott helye, ahonnan senki sem tudja elrántani. Elvei, és véleményei vannak, amiket anyatigrisként véd, de persze ez nem egyezik meg azzal, hogy csak az jó amit ő mondd, sőt díjazza, ha valakinek van saját véleménye, amit ki is tud fejteni. Sokszor pedagóguslélek is, aki akaratán kívül segít mások lelki gondjain – saját belátása szerint úgy – hogy közben ez meg sem fordul a fejében. A hülyülésekben benne van, mégis bölcs elmével rendelkezik, józan paraszti esze van a dolgok felfogásához. Nem is nyugodt, inkább laza személyiség, aki legtöbbször kicsapong. Bátornak ugyan bátor, de nem élenjáró módon, csupán akkor, ha valami hozzá közel álló dologba kötnek bele. Valószínűleg ő a világ legrosszabb veszekedő partnere, mivel elég nehéz kihozni a sodrából – bár olykor néhány embernek mégis sikerül. Mindent összevetve nem ragadozó típus, ha kell valami megszerzi saját magának, a lehető legcsendesebb körülmények között. Nem szokása mások segítségre támaszkodni, mivel szereti a kihívásokat, és saját problémájaként megoldani azokat. Jelleme kimagasló a társaságában, közösség építő, a tipikus hiányzó láncszem minden csapatból. Az a fajta tartódeszka aki a világnézetével tartja a csapatot, anélkül hogy ezt egyáltalán észrevenné.
 



         Apróságok

mindig ||
+ kiruccanás a legközelebbi barátokkal
+ agyszellőztető, egyben tüdőkárosító séták
+ Chaplin filmek
+ mozis pattogatott kukorica
+ repülés, mint sport, hobbi, élet
 soha || - alváshiány
- csokoládé
- ostobán helyeslő emberek, akik vakon bólogatnak akkor is, ha fogalmuk sincs miről beszélsz nekik
- értelmetlen, semmire alapozott veszekedések
- emberek, akiknek nincsen saját véleményük
 dementorok ||  Még egy dementorral sem volt szerencséje találkozni, de valószínű, hogy az rossz világérzet hangulat kapná el, ami néha előtör a tinédzsereknél is, csak persze ez a sokszorosára nagyítva.

mumus || Régi rémálmai között rejlik az a darab, mikor valamiféle sötét árny közeledik lassan felé. Az árny nem tesz semmit, csak lassan közeledik, és közeledik, ő pedig sikítana, de nem tud, mert elakad a torkán a hang, és csak ostoba mit sem érő visítás, és erőlködés tör ki belőle.
 Edevis tükre ||  szeretne elismert kviddics játékosként befutni, hogy megmutassa..
 százfűlé-főzet ||
  Az egész teljes mértékben a karamellához hasonlít. Mind az íze, mind a jellege
titkok ||
 ?! Imádja a vámpírhistóriákat, és titokban mindig reménykedik benne, hogy egyszer eljön egy hozzá, hogy örök életet adjon neki, egyszóval hisz bennük
?! Teljességgel nem szűz, 14 évesen veszítette el
?! valójában hatalmas bizonyítási vágy van benne a származása miatt
 rossz szokás ||
# dohányzás
# sokszor kezd el dalolgatni  önmagán kívül, s bár hallása van, és hangja is, azért néha bosszantó
# őszinteség, vélemény nyilvánítás, szeret bemutogatni na
                          



         A család

apa || Timothy Hart , mugli, 37
anya || Katharin Smorther, mugli, 35
testvérek ||  féltetvérel
családi állapot ||  Phil Clapp
állatok || bagoly

Családtörténet ||
Nincs túl sok mondanivaló a szülői ágakról. Timothy gyári munkáscsaládból, Kat pedig háztartásbeli anyától, és nyomdában dolgozó apától született.
 



         Külsőségek

magasság || 172 cm
tömeg || 54 kg
szemszín || zöldes- kék
hajszín || szőke
különleges ismertetőjel || a haja talán?
kinézet || A magas testalkathoz, vékony, mégis érős csontozat dukál, ami meglehetősen eltunyult az utóbbi egy évben. A beesett arcot, a néhol felállított kakastaréj, néhol lefésült szőke frizura hosszítja meg még jobban, a tökéletesen passzol az egyéniséghez, és a kissé kreolos bőrszínhez. Arcát nem leplezi sminkkel – csupán szemeit szokása kihangsúlyozni - talán ezért oly szembetűnő jelenség. Ha teheti egyedi ruhákat visel a megszabott talár mellett. Olyan stílust képvisel, amiben ritkán fut össze az ember a saját ruhadarabjaival.


egészségi állapot || a balesetet leszámítva egészséges, mint a makk
 



         A tudás

varázslói ismeretek || Nem jeleskedhet kitűnő tanulmányi eredménnyel, mivel túlságosan is öntörvényű így sok tantárgyat feleslegesnek, és puszta időpocsékolásnak tart. Noha tavaly meghazudtolta önmagát, és igen jó RBF eredményeket tett le az asztalra, véleménye továbbra sem változott. Rühelli az erőltetett tárgyakat, sőt, képes lenne egyáltalán nem is foglalkozni velük, ám ezt természetesen nem teheti meg. Eredményein csupán annyi látszik meg, hogy a kevésbé kedvelt tárgyaknál írt felmérők néha egy jeggyel rosszabbra sikerednek. Kedvencei között inkább a jövőt kifürkészendő tárgyak állnak, azaz az Asztronómia, a Számmisztika, valamint a Jóslástan.  Kisgyermek kor óta kviddics játékos akar lenni, így rengeteget eddz is hozzá.
 felvett tantárgyak ||
Jóslástan, és Mugliismeret
mugli képzettségek || -.- + légtornázott
pálca típusa || 14 hüvelyk, szilvafa, egyszarvúszőr mag
különlegesség || -----



         Szerepjáték-példa

Egy év… Jézus most jöttem, és már mehetek is. Néha még mindig olyan, mintha egy filmben lennék. Arra várok, hogy valaki csapjon egyet, és bekiabálja: felvétel. Én meg tökéletes műmosollyal, lemoshatatlan alapozóval, és beton keményre állított séróval meresztgetném a szememet, amiért majd oscar díjat kapok. A film fő jelenete, mikor a hősnőnek mindent, és mindenkit túl kell élnie. És a hősnő lovagja? Eltudom képzelni ahogyan egy hang beordítja: épp a beteg anyját ápolja Walesben! Hősként halunk meg, igazi hősökként…
Reszelős nevetés tölti be a kupét, elkezdődik kattintgatás a toll végével, és az elfáradt lábak feldobják magukat a szemben pihengető ülésekre. Pillantása ráugrik az ablakra, majd a karórára. Fejében egyszerű matek példával adja, vonja a számokat, hogy kiszámolja hátralévő időt, ám a következő pillanatban már teljesen más köti le a figyelmét. Három hangosan, szó szerint a hasukat fogva röhögő barom tör be a kupéba, amiről valószínűleg azt hitték üres. Rábasztak.
A levegő másodperce alatt megfagy a tekintetek összeakadnak, az ajkak fintorba rándulnak. Semmi és minden történik meg egy perc néma csend alatt, akárcsak a temetőben, mikor leengedik a kötélen a koporsót. Majd az egyik csaj prüszköl egyet, megfordul, megdobja a haját, amit valószínűleg azért növeszt ilyen hosszúra, és vasal ilyen simára, hogy kényelmesen kitörölhesse vele a seggét. Elmennek.
Jönnek, esznek, elmennek…
A golyóstoll újra kattan, a tinta megint fogni kezd.
Esküszöm itt minden olyan, mintha rasszista lenne még a tököm tudja ki. Mindegy, beraktam neked azt a cikket amit a próféta írt a suliról, meg a változásokról. Anyudnak meg üzenem, hogy jobbulást. Nem tom’ meddig mard, ha tudsz, akkor majd küldj egy postát.
Csók te tökfej,
Ava

.


         Egyéb

avialany||  Alecia Beth Moore (P!NK)

Oldalak: [1]

Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.066 másodperc alatt készült el 26 lekéréssel.