 Üzenetek megtekintése
|
|
Oldalak: [1] 2 3
|
|
1
|
Múlt / Faliújság / Re: Házak pontjai
|
Dátum: 2011. 08. 06. - 17:51:03
|
Mardekár -60 pont
Hollóhát -60 pont Pontlevonás: a számmisztika óra elmulasztása miatt Diák(ok) neve: Kayleigh Dimwedrow, Ethan A. HarriganHáz: Hollóhát, Mardekár
Griffendél +100 pont
Hollóhát +115 pont
Hugrabug + 130 pont
Mardekár +55 pont
Pontosztás: a számmisztika órán való részvétel miatt Diák(ok) neve: Grisam N. Windflower, Arion O'Niell Owen Redway, Sydney Hathaway, Melore Lainey, Freya Middleton Alison R. LeingterHáz: Griffendél, Hollóhát, Hugrabug, Mardekár
Pontok aktuális állása: | Griffendél | Hollóhát | Hugrabug | Mardekár | +841 pont | +714 pont | +435 pont | +664 pont |
|
|
|
|
|
2
|
Múlt / Keleti szárny / Re: Számmisztika tanterem
|
Dátum: 2011. 08. 06. - 17:50:31
|
Minden egyes feladatra megadott jó válasz 5 pontot ér. A három feladat összességében tehát 60 pontot ért. A házpontokat is a jó válaszok függvényében kapjátok. Lássunk is Neki! (Az értékelés sorrendje a reagok beérkezési sorrendjétől függ!)
Melore Lainey
Ó igen, a jómadár… Az első feladatban az első két válaszod helyes, a második feladatban az a benyomásom, hogy megpróbáltad megtippelni a helyes válaszokat. Ez nem szerencsejáték. A harmadik feladatot pedig utólag megoldottad… Az első feladatra 10 pontot kapsz, a harmadikra pedig 20at. Ez összesen 30. De ez sajnos mindössze egy Hitvány szintet üt meg. Legközelebb figyelj jobban oda, és lehet ez jobb is ennél.
Érdemjegy: H
Szerzett házpont: 30
Christian Ashmore
Minden válaszod tökéletes. Maximális pontszám jár ezért: 60 pont. Az érdemjegy egyértelműen kiváló. Szép munka!
Érdemjegy: K
Szerzett házpont: 60
Grisam N. Windflower
Az első feladatban az utolsót kihagytad, így erre a feladatra 15 pontot tudok adni. A második feladatban az első kettőt szintén jól megoldottad, de a C, és a D, válaszait felcserélted. Így erre a feladatra is 15 pontot tudok mindössze adni. A harmadik feladatért pedig 20 pontot kapsz. Ez összeses 50 pont. Ez sajnos mindössze egy Várakozáson felüli jegyre elegendő. Legközelebb ne kapkodj, tudsz Te ennél jobbat is.
Érdemjegy: V
Szerzett házpont: 50
Owen Redway
Az első feladatban az utolsó választ félig írtad csak le, így erre sajnos nem tudok pontot adni. Az első feladatodra tehát 15 pontot kapsz. A második feladatot tökéletesen megoldottad. Egyértelmű, hogy erre megadom a maximális 20 pontot. A harmadik feladatra is ugyanígy megkapod a 20 pontot. Az összesen 55 pont. A dolgozatodat Kiválóra értékelem! Gratulálok!
Érdemjegy: K
Szerzett házpont: 55
Alison Rose Leingter
Az első feladat D., pontját üresen hagytad, de a további három válaszod jó. Az első feladatra 15 pontot tudok adni. A második feladatban megadott válaszaid viszont hibátlanok. Egyértelmű, hogy megadom a maximális 20 pontot. A harmadik feladatra szintén megkapod a maximálisan elérhető 20 pontot. Az összesen-akár csak Mr. Redway esetében- 55 pont. Az érdemjegyed Kiváló! Gratulálok!
Érdemjegy: K
Szerzett házpont: 55
Freya Middleton
Az első feladat A, és B, válasza hibátlan, ellenben a másik kettő már nem. SonoRus a varázsige helyesen, Sonobus igéről nem hallottam még. Az utolsót nemes egyszerűséggel kihagytad. Az első feladatért mindössze 10 pontot tudok adni. A második feladatban a B, és a C, re adott válaszaid jók. A második feladatra szintén 10 pontot kapsz. A harmadik feladatot teljesítetted, így maximális 20 pontot megadom. Összességében tehát 40 pontra értékelem a dolgozatodat, ami egy Elfogadhatóra elég mindösszesen. Legközelebb ne kapkodj, és lehet ez sokkal jobb is!
Érdemjegy: E
Szerzett házpont: 40
Arion O’Niell
Az első feladat D, válaszát nem fejezted be, a C, válasza pedig helyesen SonoRus. Mindazonáltal a többi válaszod tökéletes, így 10 pont jár az első feladatért. A második feladatot, akár csak a harmadikat hibátlanul megoldottad. Egyértelmű, hogy megjár értük a maximális pontszám. A dolgozaton 50 pontot értél el. Az érdemjegyed most Várakozáson felüli, de ha legközelebb jobban odafigyelsz, ebből Kiváló is lehet.
Érdemjegy: V
Szerzett házpont: 50
Sydney Hathaway
Minden feladatot hibátlanul megoldottál, így azt hiszem egyértelmű, hogy a dolgozatodra a maximális 60 pontot megkapod, az érdemjegy pedig Kiváló! Szép munka, Gratulálok!
Érdemjegy: K
Szerzett házpont: 60
Köszönöm szépen még egyszer mindenkinek a részvételt. Nagyon kreatív reagokat olvashattam. 
A pontok aktuális állásáról a faliújságon tájékozódhattok!
|
|
|
|
|
4
|
Múlt / Nyugati szárny / Re: Mugliismeret tanterem
|
Dátum: 2011. 07. 25. - 19:44:38
|
 .::Előzmények::.Felvont szemöldökkel hallgatom végig a válaszát arra a kérdésemre, hogy mégis mi a fészkes varangydudvának nem volt képes végigcsinálni azt a nyamvadt dolgozatot. Fáradtan prüszkölök egyet undoromban, majd közönyösen összefűzöm karjaimat magam előtt szorosan, de persze az egyik kezemben még mindig ott figyel a varázspálcám. Kissé bosszankodva elhúzom a számat, majd rákezdek. –Sajnálhatod is. Most egész nap kénytelen leszel szenvedni a sajgó parányi vágásoktól. Így járnak azok, vagy ennél sokkal rosszabbul, akik ellenkezni mernek az akaratomnak. Legközelebb ha kedved szottyanna lázadósdit játszani, inkább előtte használd az eszedet! Ha van egyáltalán Neked olyan… -Fáradt, unott hangnemben szólok hozzá. Mint akinek lassan komolyan elege van ebből az egészből. Lassan már ebben sem lelem örömöm. Hogy ezt a lányt kínzom az irodámban. Az elején még perverz örömet okozott a lány minden apró szenvedése, melyeket a vésőpenna okozott, de egyszer ezt is meglehet unni. Engedek a testtartásból, gondolkodva ajkamhoz emelem a pálcámat, valami szaftos átkon töröm a fejem, de hát egyik szörnyűbb, mint a másik.
A sóbálványátok az egyetlen „humánusabb” eshetőség, ami még eszembe jut. Ezután már csak a Cruciatus, és az Adava Kedavra van a terítéken. A Cruciatus még oké, de az Adava Kedavra elég durván hangzik, még Tőlem is. Ahogy ránézek, egyszerűen nem tudom bántani. Szívem maradék jobbik fele szinte megesik ezen a törékeny porcelánbabán, de egyszerűen már nem akarom elengedni. Szórakozok egy kicsit, mint holmi tárggyal, amit megkaptam, aztán meguntam, és egyszerűen eldobtam. Eső, hideg, unatkozás, fájdalom. Amikor szóba hozza a távozását azonnal rájövök, hogy nagyon rosszul hazudik ez a lány. De mégis mit vártam egy Hugrabugos nyájas néptől? Kérdőn tekintek Rá, és legszívesebben a fejét leordítanám a helyéről, hogy hogyan merészel a pofámba hazudni? Ráadásul rosszul?! Szóval Minticzel találkozik… Lenyűgöző egy páros mondhatom. Egy hugrás kislány, és egy mugliismeret professzor. Mégis mi dolga van Minticznek Laineyval? A büntetőmunkán kívül már csak olyasmi jut eszembe, ami a tanár diák viszonyba nem igazán fér bele. Viszonyuk lenne? Á badarság. Nevetséges ötlet. De azért ennyiben nem hagyom a dolgot. –Igazán? Minticz professzor vár Rád? Nah gyere… Lássuk mennyire is vár Téged a mugliismeret professzor úr… Menjünk! -Ahogy kimondom a foglalkozását Minticznek óhatatlan, és beláthatatlan mennyiségű irónia vegyül az amúgy lágy hangba.
Majd pálcámmal kinyitom az irodám ajtaját, és kitessékelem Melore-t, és követem jó magam. A pálcámat menet közben végig a hátának nyomom, hogy ha szökni támadna kedve, akkor azonnal cselekedhessek. Út közben néha végigfuttatom a gerince mentén a pálcám hegyét, provokálom. A folyosón a képek szúrós tekintettel merednek Rám, de nem foglalkozok a vádló tekintetekkel. Smasszerként követem a folyosón Lainey kisasszonyt. Vajon milyen érzés, ha egy halálfaló pálcája bökdösi a hátát valakinek? Nem lehet kellemes érzés. Főleg, ha egy ilyen kiszámíthatatlan példánnyal van dolga, mint amilyen Én vagyok. A mugliismeret terem ajtajához érve bíztatom Melore-t, hogy menjen csak be. Ha eleget tesz a kérésnek, jó magam is belépek Minticz professzor birodalmába, és hűvös közönnyel futtatom végig megvető tekintetem a helyiségen. –Nos, Lainey? Lássuk, valóban annyira várt e Téged Minticz, amennyire állítottad… -Állítom pellengére a Hugrás ifjoncot, immáron Shannon jelenlétében. Persze kicsit ki is színezem a dolgot, mint ha Melore körölbelül azt állította volna, hogy randevúja van a fiatal professzor úrral. –Shannon? –Fordulok ifjú kollégám felé. Kíváncsian várom mit fognak összehaknizni Nekem ezek ketten. Nagyon kíváncsi vagyok. De sokat egyik csőcseléktől sem várok azért. |
|
|
|
|
5
|
Múlt / Északi szárny / Re: Watson professzor irodája
|
Dátum: 2011. 07. 17. - 13:20:18
|
 Csak ülök az asztalom másik végén, akár egy üveges tekintetű, szívtelen kőszobor. De… Talán az is vagyok. Talán. Tény, hogy kiszámíthatatlan, és titokzatos vagyok. Nem tudni mikor jön elő a jobbik oldalam. És vajon ezúttal képes lesz e kihozni belőlem a jót ez a lány? Nem tudom. Magam sem tudom. Mindenesetre kitartóan rajta tartom a szemem. Ki tudja nem fontolgat e a csinos kis fejében Melore valami butaságot? Netán hogy kicseréli e a pennát? Vagy, hogy hozzá sem nyúl egyáltalán a dolgozathoz onnantól kezdve, hogy rájön, miféle alattomos sötét varázslat ül a pennán.
Azt nem teheti! Saját érdeke, hogy ne súlyosbítsa a helyzetét. Ellenkező esetben kénytelen leszek más eszközökhöz nyúlni. Olyan eszközökhöz, melyeket nincs ember, aki megvárna, hogy használatba vegyek. A véső-penna még csak a kezdet volt. Van itt más is a tarsolyomban. Különféle szaftos átkok, rontások. De igyekszem megőrizni a hidegvéremet. Mindkettőnk érdeke, hogy nyugodt maradjak. Inkább belekortyolok a lángnyelv whiskymbe.
Hátradöntöm a fejem, és néhány percig lehunyt szemmel koncentrálok. Aztán hamar tekintetem újra diákomat perzseli. Nehogy valami huncutság jusson az eszébe. Üreges tekintettel figyelem a sírás küszöbén álló lányt. –Nah mi az? Csak nem hitted, hogy cukorpennát fogok adni? –Harsanok fel, és megemelkedek székemtől, ott hagyom a poharamat, és köröket kezdek róni a szenvedő lány körött széles ívben. Mint a támadni készülő farkas.
Úgy méregetem. Mint a potenciális áldozatot. De tulajdonképpen félig meddig már az is. Figyelem, ahogy szenvedve ír. Majd tekintetem akkor is rajta tartom, amikor már nagy nehézkesen feláll az asztal mellől, és a tanári asztalra helyezi a pergamen darabot, amire a dolgozatát írta. Elégedetten tekintek szét irodámban. Büszke lehetek magamra. Ma véghezvittem a napi ördögi cselekedetet. Karba tett kezekkel figyelem a lányt, hogyan próbálna menekülni a szörnyű fogságból, de nem eszik ilyen forrón.
-Hova, hova ilyen sietősen? Talán randid van? –Élcelődök vele felvont szemöldökkel. Hangomban pedig szinte tapintani lehet a gúnyt, és az iróniát. Pálcám pedig a tölgyfa bejárati ajtó felé lendül, hogy nonverbális igével elállja a távozni készülő lány útját. Még nem jött el a távozás ideje Melore! Még mindig van, ami nem tisztázott. Ideje hát megvilágítani a tudatlanság sötét foltját. Szép vonású arcom gunyoros mosolyra torzul, odakint pedig eső fakad a sötét felhők képzeletbeli dézsájából. –Még nem végeztünk! Szóval… Miért is voltál olyan ostoba, hogy nem végezted el az utolsó feladatot? Kellett ez Neked? Ha netán kétségeid támadnának. Közlöm Veled, hogy a véső penna csak a kezdet volt. Tudok ennél sokkal szörnyűbbet is tenni Veled. Ezt akarod?
-Indulat mérgez meg minden egyes szót. Mondandóm közben egyre közelítek Melore felé. Látni akarom a szemeiben a kétségbeesés, a félelem szikráit. Természetesen mindez csupán pszichológiai hadviselés. Nem tennék kárt ebben a törékeny lányban, pedig tudnék, de nem teszem. Csupán megtöröm lelkileg. Ráébresztem kivel is húzott ujjat. Tekintetem továbbra sem enyhül. Bár senki sem tudná megmondani miért ül harag az éjszakai öbölre hajazó zavaros zöld íriszekben. Talán azért, mert nem engedelmeskedett az órai feladatnak? Talán mert kivívta ezt a szörnyű intézkedést? Rajtam kívül mindenki számára rejtély. És az is marad, míg világ a világ. |
|
|
|
|
6
|
Időn kívüli játékok / SAMHAIN / Re: A jósnő sátra
|
Dátum: 2011. 07. 10. - 12:54:06
|
Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába. Eljön az a nap… Eljön az a nap… Itt meg mi a fészkes trollfenére gondolhat ez a megátalkodott csitri? Mit akar elérni ezzel? De mintha a megjegyzése még D’Alambertnek szólt volna, nem is Nekem. Akkor meg minek foglalkozzak Vele? Igazság szerint rohadtul nem érdekel az egész. Ezt a lányt pedig látszólag meg sem hatja, hogy két nőstényördög pálcát emelt Rá. Lilianne replikázását szóval sem méltatom. Még csak véletlenül sem ismerném be, hogy neki volt igaza, pedig nagyon is. Ha a Nagyúr még csak neszét is meghallja annak, hogy nem teljesítettük a feladatot, szörnyű büntetésben lesz részünk. Merlinre is.. Hisz ez csak egy kislány..Ha akarunk, ketten elbánunk vele. Külön külön is halálosak vagyunk. Hát még együtt. Ahogy Yue beszélni kezd, szemeim szabályos villámokat szórnak a maszk alatt. Beszédje közben Lilianne-re vetül a tekintetem, mintha kommunikálnánk a maszk alatt. A válaszát nem tudom mire vélni. Nem áll ellent. Erre a mondatra legszívesebben azonnal végrehajtanám az akciót D’Alamberttel együtt, de hát nem szabad kapkodni. A jó munkához idő kell.
–Nem számít, mit gondolok. De ha már így van, akkor miért raboljuk egymás drága idejét?! Add hát oda szépen a jóslatokat. Akkor nem esik akkora bántódásod. A pálcámat pedig eszem ágában sincs eltenni. Nem érdekel mit is gondolsz felőle. –Ugyan kérem! Még a gondolat is nevetséges. Hogy eltegyem a pálcámat, az egyetlen dolgot, amivel védelmezni tudom önmagam? Határozott hangon adtam tudtára ezzel kapcsolatos álláspontomat. Remélem soha, de soha nem fog ehhez hasonló megjegyzése elereszteni. Bár a kristálygömb mágiája életre kel, nem vonja el figyelmemet, koncentrációmat. Nem hagytatom. A harci stratégia legfontosabb szabálya, hogy sose hagyd, hogy az ellenfél megzavarja a koncentrációdat. Márpedig ez harc! És Én nem vesztek! Különös érzések kerítenek hatalmukba, tény, ami tény, de ettől a feladat, még feladat. Belül nagyon is aggódom Sunnyért. Még ha nem is adtam ennek hangot, igazából felcsigázott az utalás is, hogy valaki elkapta, és most esetleg ezekben a pillanatokban halálra kínozza… Ismét. Legszívesebben tehetetlenül ökölbe szorítanám markaim. De nem tehetem. Nem gyengülhetek el. Amikor arra utal a jóslány, hogy jósoltathatunk vele, ha akarunk, csak fáradtan prüszkölök egyet a maszk alatt, majd felnevetek fejemet enyhén hátra döntve. –Csak nem képzeled, hogy bedőlök ennek a manipulációnak? Ennek a szemfényvesztésnek? SOHA! –Most kit akarok becsapni? Magamat vagy a világot? Kívül talán olyannak hatok, mint egy dacos, közönyös jégkirálynő, ahogyan a bő fekete talár rejtekében ölbe vetem karjaimat elutasítandó az ajánlatot. Igazából nagyon is érdekel mit mondana Nekem, de még csak véletlenül sem szeretném, ha téves illúziók csíráját ültetné el bennem… Néha ha bölcs utat akar az ember járni, felül kell kerekednie a kíváncsiságon. Mindazonáltal. Valamiért kétkedem abban, hogy puszta szívjóságból jósolna itt Nekünk. A családunk mottója is erről szól. „Jótéteményt elfogadni annyit tesz, mint eladni a szabadságot.” Minden érvem az ellen szól, hogy jósoltassak. Tehát ez az ajtó bezárult Madame Yue előtt. Viszont ott a másik. Látom Lilianne gesztusaiban a megbúvó kíváncsiságot. És a megbúvó kétkedést. A maszk résein keresztül bólintok egyet. Erre talán Madame Yue is felfigyel. Menj Lilianne. Én majd leszek a Te oltalmazó sötét angyalod… |
|
|
|
|
7
|
Múlt / Északi szárny / Re: Watson professzor irodája
|
Dátum: 2011. 07. 06. - 17:21:30
|
Ugyanaz a megszokott hétköznap, ugyanaz az átlagos október 21.ei délután. Vagy még sem? Odil Watson a Roxfort számmisztika tanára, és nem mellesleg halálfaló bágyadtan néz rá a tágas asztalán elhelyezkedő pohár whiskeyre. Csak figyeli fénytelen zöldjeivel az italban lubickoló jégkockákat. Mintha a rajtuk megcsillanó gyér fény, ami az ablakon beárad megoldást jelentene a problémáira. Merthogy abból akad bőven. Jobban mondva, csak az van Neki. Pedig már hozzászokhatott volna ehhez az érzéshez, de valamiért még mindig nem megy neki. Hogy is lehetne ilyen borzalomhoz hozzászoknia? Hogy? Lehetetlen ezt megszokni. Ahogyan már az is lehetetlen, hogy ha rá néz a bal karjára, tiszta bőrfelületet lásson. Ez már nem lesz másképp. Az agyával felfogta már rég, de a szíve. Egyszeres mindenkorra elutasítja. Talán az ürességben, és a sötétségben ott még akad valami remény. Talán… Az üres tekintet most egy dolgozatra téved. Rajta a névvel. Melore Lainey. A tegnapi órán úgy döntött, hogy nem hajlandó végrehajtani a feladatot. Pedig csak egy kis sérüléssel jobban járt volna. Ha belegondolt volna, most mi lesz az ára az engedetlenségének. Bizonyára végrehajtotta volna a feladatot. De miért voltál ennyire meggondolatlan, Melore? Miért? Miért provokálod ki ezt? Dühösen, tehetetlenül szorulnak ökölbe a kezei. Majd az akkorát sújt az asztalra, hogy a rajta lévő dolgok pillanatig a magasba emelkednek, kitéve magukat a gravitáció törvényének. Épp így érzi magát Odil is. Egy egyszerű emberi húsdarabnak, amit Voldemort Nagyúr úgy tesz ki mindennek, ahogyan beteg kénye-kedve tartja. Nagyot sóhajt. Hosszút, szaggatottat, fájót. A pohár üvegfelületén megtekinti sápadt tükörképét. Ez nem is Ő. Csak egy állarc a folyékony, torztükörben. Új állarca régi önmagának. Csakhogy az új nem egy jobb, tökéletesebb állarc. Hanem egy rosszabb, romlottabb. ~Mi lesz Velem..? ~ Kérdezi önmagától ki tudja hányadik alkalommal mostanában a bizonyos költői kérdést. Amire a választ úgy tűnik, önmaga sem tudja, de a válaszhoz el sem vezeti senki sem. Még James sem, pedig titkon nagyon is a szívébe zárta a Hollóhátas ifjoncot. Nagyon úgy tűnik szemében, hogy sosem lesz igazi támasza a Földön. Mindig egymaga harcol. A gyermekei ugyan a maguk módján támogatják, de mi lesz Daniellel? A férjével? Vajon Ő is elfogadja így a feleségét? Hajlandó lesz vele maradni? Talány. Kopogás hallatszik kívülről irodája ajtaján. Bizonyára Miss Lainey az. A faliórára pillantva elégedetten konstatálja, hogy pontos a Hugrabugos leányzó. Remek. Legalább nem súlyosbítja a körülményeket azzal, hogy késik. Világéletében rühellte a pontatlanságot. Terve új szakaszba lépett volna, ha Melore késni merészel. Így hát marad minden a régiben. Egy határozott, de színtelen hangszínnel betessékeli tanítványát a szobába. Miután belépett az irodájába Lainey kisasszony rá is tér a lényegre.
-Nos, Melore! Kérlek foglalj helyet annál az asztalnál. Amint láthatod pennára nincs szükséged. Akad Nálam egy jobb is. Ez a feladatsor volt tegnap a dolgozat. Hát oldd meg a feladatsort. Nem kell kapkodni, időnk van Bőven. Láss hozzá! –Mondandója közben a terem közepén előzőleg odakészített kerek kisméretű asztalra mutat, és az az előtt lévő hozzá illő székre. Miközben Meloret figyeli, hogy mik lesznek az első reakciói miközben rájön, hogy a penna amivel ír, nem közönséges holmi értéktelen penna. Ez a penna vágásokat ejt a testen szerte széjjel minden egyes vele írott szó után. A sötét varázslat alattomosságát az adja, hogy egy teljes napig égnek a sebek, mielőtt nyomuk veszne. Hozzászokott már, hogy üveges tekintettel nézze mások szenvedését. Most nem lesz ez másként.
1. feladat: Kód megfejtése.A szívszámhoz tartozó táblázat alapján át kell kódolni az általam megadott számokat betűvé. A betűrengetegből egy varázsigét kaphatunk, ha helyesen oldottuk meg a feladatot. Nehezítő körülmény hogy egy számhoz több betű is tartozik, pusztán a sorrend a biztos.
a) 1, 3, 6, 1, 4, 5, 5, 4, 1
b) 2, 1, 7, 1, 4, 5, 7
c) 2, 7, 5, 7, 2, 6, 2
d) 3, 1, 3, 1, 2, 5, 6, 4, 1, 5, 8, 3, 1, 4, 1, 2, 5 2. feladat: definíció felismerés.a) Az … szívszámú emberek tulajdonságai
Intelligens, szimpatikus, szeret utazni, kedveli a kalandokat, szereti a rizikós helyzeteket, mozgékony, sokoldalú, szórakoztató, lelkesedni tudó és jó üzleti érzékkel rendelkezik.
b) A … szívszámú emberek tulajdonságai
Nagy fantáziával rendelkező, intelligens, áldozatkész, idősebb korában méltóságteljes, tartózkodó, tud magán uralkodni. Jellegzetes tudományos és filozófiai hajlamai vannak, és jó érzéke a misztikához.
c) A … szívszámú emberek tulajdonságai
Idealista, romantikus, szenvedélyes, kedves, segítőkész, barátságos, van akaratereje, lelkesedni tud, vonzó és ösztönző.
d) A … szívszámú emberek tulajdonságai
Szelíd, szeretetre méltó, tapintatos, békülékeny, kiegyensúlyozott, békeszerető, harmonikus, lelkiismeretes, rendszerető, szerény és diplomatikus. Jellegzetes szellemi képességekkel rendelkeznek.
|
|
|
|
|
8
|
Múlt / Keleti szárny / Re: Számmisztika tanterem
|
Dátum: 2011. 07. 05. - 19:29:25
|
Mint láthattátok a faliújságon, ez egy egyreagos játék. Kérlek szépen Titeket, úgy írjátok meg a reagokat, hogy csak az hagyhatja el a termet a dolgozat megírása után, aki a harmadik feladatot végre is hajtja!! A tanári reagban már ezt leírtam. Egy kis murit kockáztassatok meg. |
|
|
|
|
9
|
Múlt / Keleti szárny / Re: Számmisztika tanterem
|
Dátum: 2011. 07. 02. - 18:31:29
|
~Számmisztika dolgozat - 5. 6. évfolyam
IC időpont: 1997. OKTÓBER. 20. Szokásához hűtlenül a tanárnő a diákjait megelőzve érkezik meg, hogy előkészíthesse a terepet a dolgozathoz. A kicsiny termet hamarosan pergamentekercsek tömkelege szeli át, hogy egy egy asztalon várják a hamarosan érkező diákokat. A pergamen tartalma egyértelműen a dolgozat. Habár ma rendhagyóbb lesz, mint az eddigiek. Nem is sejtik miféle borzalom vár rájuk. Odil Watson az előkészületek elvégeztével helyet foglal a tanári asztalnál, és várja az érkezőket. Nem is kell sokat várnia a gyanútlan áldozatokra. Miután mindenki megérkezett egy pálcaintéssel zárul az ajtó, olyan istenverte átokkal, melyet holmi Alohomora nem törne meg. 45 perc a pokolban. Kezdődjék hát a tánc...1. feladat: Kód megfejtése.A szívszámhoz tartozó táblázat alapján át kell kódolni az általam megadott számokat betűvé. A betűrengetegből egy varázsigét kaphatunk, ha helyesen oldottuk meg a feladatot. Nehezítő körülmény hogy egy számhoz több betű is tartozik, pusztán a sorrend a biztos.
a) 1, 3, 6, 1, 4, 5, 5, 4, 1
b) 2, 1, 7, 1, 4, 5, 7
c) 2, 7, 5, 7, 2, 6, 2
d) 3, 1, 3, 1, 2, 5, 6, 4, 1, 5, 8, 3, 1, 4, 1, 2, 5 2. feladat: definíció felismerés.a) Az … szívszámú emberek tulajdonságai
Intelligens, szimpatikus, szeret utazni, kedveli a kalandokat, szereti a rizikós helyzeteket, mozgékony, sokoldalú, szórakoztató, lelkesedni tudó és jó üzleti érzékkel rendelkezik.
b) A … szívszámú emberek tulajdonságai
Nagy fantáziával rendelkező, intelligens, áldozatkész, idősebb korában méltóságteljes, tartózkodó, tud magán uralkodni. Jellegzetes tudományos és filozófiai hajlamai vannak, és jó érzéke a misztikához.
c) A … szívszámú emberek tulajdonságai
Idealista, romantikus, szenvedélyes, kedves, segítőkész, barátságos, van akaratereje, lelkesedni tud, vonzó és ösztönző.
d) A … szívszámú emberek tulajdonságai
Szelíd, szeretetre méltó, tapintatos, békülékeny, kiegyensúlyozott, békeszerető, harmonikus, lelkiismeretes, rendszerető, szerény és diplomatikus. Jellegzetes szellemi képességekkel rendelkeznek.
3. feladat: A terem közepén egy nagy tálban hamu található, abban pedig egy kulcs, amit zsugorító bűbájjal kezeltek. Ha rámondjuk a megfelelő varázsigét az első feladatból fellelhető megoldások közül, a kulcs eredeti méretét nyeri vissza. És kijuthatsz a teremből. De szörnyű árat fizetsz… Aggodalomra nincs ok. Először lyukat éget a kezedbe a kulcs, aztán összeforr ronda heggé, ami még több órán át sajog, de utána elmúlik.
A táblázat segítségnek, amit mellékeltem a dolgozathoz.
Egy kis kiegészítés. Az utolsó feladatot végre is kell hajtani, ha kiakartok jutni a teremből.  |
|
|
|
|
10
|
Karakterek / James Wolf / Re: az alku ...
|
Dátum: 2011. 06. 15. - 19:36:04
|
 Az állatok velem
rokoni lények.
Bennük a létről emberi tudást érzek.
(...)
Az ember kulturált vad, nagyobb a bűne:
- képes az erkölcsre,
kapható a bűnre.
(Váci Mihály) Állati. Ezt a választ kapom a kérdésemre. Igen nehéz szavakkal kifejezni azt az élményt, amit az animágia nyújt. De vigyázni kell. Ez egy fegyver, ami visszafelé is elsülhet, ha óvatlan az ember. Vajon James képes lesz fenntartani a törékeny egyensúlyt? Látva a fiú esendőségét azonnal a segítségére sietek. Gondolkodás nélkül gyengéden, ám határozottan egy finom anyagú pamutkendő után nyúlok, és gondosan felitatom a maradék vért James orráról. Sajnos, vagy nem sajnos, de úgy látszik életbe léptek az anyai ösztöneim. És akarva akaratlanul is, de eszembe jut, hogy hasonlóan ápolom Sunnyt, és Dylant is, ha betegek. –Maradj nyugton, pihenj egy kicsit. Addig nem hagylak magadra, amíg jobban nem leszel. –Mosolygok rá a fiúra, és leülök az ágy szélére. Kicsit ízlelgetem, amit mondott időközben. Annyira leköti minden figyelmemet a Tanítványom, hogy észre sem veszem, hogy az én kezemen is nyomát hagyta a vére. Nem számít. Itt nem én vagyok a lényeg. Egyenesen a szemeibe nézek, majd jelentőségteljesen bólintok egyet. –Látom felfedezted az animágia igazi varázsát. Amikor az állati ösztönök az átalakuláskor átveszik az emberi tudatot. Amikor már nem csupán alkatilag vagy farkas, hanem ösztöneidben is. Óckodtam attól, hogy figyelmeztesselek, de most már nem hiszem, hogy van értelme tovább titkolnom. Sajnos nagyon törékeny az egyensúly az animágusoknál az állati és az emberi ösztönök között. Noha alapjában véve hasonlóak az emberi ösztönök, egy valami mégis különbözik. Tudod mi? –Elhalkulok, félbehagyom a mondatot. Tekintetem a fiúéba fúrja magát, mintha csak arra próbálnék rájönni, hogy vajon tudja e a választ. De most úgy határozok, hogy a barkóbától megkímélem. –Az, hogy TE irányítod az emberi ösztöneidet. Attól más, az ember, hogy tud uralkodni magán. Az állat már más. Zsigerből cselekszik. Nem uralja az ösztöneit. Akkor van baj, ha összekeveredik a kettő. És már emberi alakodban sem vagy képes irányítani az ösztöneidet… James. Nagyon vigyázz. Az animágia csodás dolog, de sokszor nem vagyunk tudatában annak, hogy mekkora árat fizetünk érte. Félre ne érts. Ez nem amolyan mellékhatás. Csak rendkívül gyorsan fejlődsz. És legbelül nem biztos, hogy úgy éled meg. Ezt vedd. Jó tanácsnak, vagy figyelmeztetésnek. Törekedj az egyensúlyra. És minden rendben lesz. –Kicsit hosszúra nyúlt monológom. Sóhajtok egyet. Nem az eltántorítás volt a célom, pusztán figyelmeztetni a veszélyekre. Bár ahogy elnézem a lelkesedését ez a kockázat megér annyit Jamesnek, hogy ne inogjon meg a hite. Mert… Csak hit kérdése az egész. Vajon lesz elég önmagadba vetett hited James? Merlin adja, hogy legyen. Amikor látom, hogy James feltápászkodna az ágyról, Én megelőzöm, teret adva Neki, kiegyesedek, és újra rávetül tekintetem. –Szerintem egyelőre pihend ki magad, és emészd meg a hirtelen jött fejlődést. Egy hét múlva ugyanekkor. Ugyanitt. Ha Neked is megfelel. Nos James… Jó éjszakát! –Köszönök el lágy hangomon, majd amikor úgy látom mindent tisztáztunk, James vállára helyezem a kezem egy pillanatra mielőtt elhagynám a Szükség Szobáját. És belevetem magam egy újabb éjszakai ügyeletre. Lassan hajnali kettőre jár… Hogy rohan az idő, ha jól szórakozik az ember. Köszönöm a játékot! |
|
|
|
|
11
|
Múlt / Zsebpiszok köz / Re: Édes Mérgek Kocsma
|
Dátum: 2011. 06. 02. - 12:32:01
|
-Őszinte választ adtam. De valamiért egyre nyilvánvalóbbnak tűnik Nekem, hogy Tristram és Evolet között történt valami. Elárulta magát félig meddig. Köszönhető éktelen ravaszságomnak. Vagy direkt bökte ki ami a pici szívét nyomja? Mondja csak el. Amúgy sem érdekel a szerelmi élete, lepereg Rólam. Vitathatatlanul van valami ebben a lányban, a kisugárzásában, de ettől még nem érdekel mi van Vele. De a későbbiekben még fordulhat a kocka. Lehetünk jó barátok. Akár. Rajta múlik. Én semmi jónak nem vagyok az elrontója. Tekintetem Evolet szemeiről most az üres poharamra vetül. A sötétben olyan magányosnak, és védtelennek tűnik a tárgy, ahogyan szemernyi fény sem csüng vonalain. Akár csak jó magam. A sötét oldal elnyelt, maga alá temetett, és semmi fény körülöttem. A pillanatnyi mélázásból Leroy hangja ráz vissza. Valami mosoly félét próbálok varázsolni a kifejezéstelen maszkba. Ismét komolyan elgondolkodom legbelül. Tényleg érdekelné ezt a lányt, hogy mi van Velem? Ennyire naiv még azért nem vagyok. De mivel illem, és empátia is létezik egyenlőre a földön, ezért ha már kérdezett, udvariasan válaszba kezdek. -Igen, van. De szerintem Neked, mint független nőnek nem lehet izgalmas téma egy kiegyensúlyozott házasság. Tudod... Kísértetiesen emlékeztetsz arra az időszakra, amikor Én is csak szórakozgattam, és a függetlenség bizony nagyon jó volt... -Ismét hoztam az őszinte formámat. Bár meglehet, kissé túlzásba estem megint. Kezem az arcomhoz emelem, kissé zavartan pillantok félre. Bárhova, csak ne Evolet tekintetébe kelljen néznem. Talán unalmat, gúnyt, megvetést látnék a kékeszöld íriszeiben. De hamarost erőt veszek magamon, és kedvesen mosolyogva nézek vissza beszélgető partneremre. |
|
|
|
|
12
|
Karakterek / James Wolf / Re: az alku ...
|
Dátum: 2011. 05. 29. - 12:54:53
|
Az állatok velem
rokoni lények.
Bennük a létről emberi tudást érzek.
(...)
Az ember kulturált vad, nagyobb a bűne:
- képes az erkölcsre,
kapható a bűnre.
(Váci Mihály) Áhítattal figyelem a terem közepén álló Jamest. Szívem valamennyivel szaporábban ver hullámzó mellkasomban. A magam módján izgulok. Nem tudom hatékonyan fog e működni a módszer, mellyel valamikor Engem is megtanítottak az animágiára a Queen Maeve-ben. Az éjjeli zavaros öbölre hajazó íriszek megremegnek az idegtől, mint két kis harcias bogyó. Bennem feszült másodpercek fokozzák a belső feszültséget, amíg James feltehetően kizárja a külvilágot, és átadja magát a képzelet csalóka, és csábító illúziójának. Szinte levegőt is elfelejtek venni miközben várom a fejleményeket. A gyér fényben figyelmes leszek a fiú orrából szivárgó vérre. Ez kissé aggodalommal tölt el. Ennyire koncentrálna? Úgy látom ez a szoba megérdemelte a nevét. Ahogy villámgyorsan tekintetemet körbefuttatom a szobában figyelmes leszek egy sarokban a gyengélkedő miniatűr változatára. Kezeimet finoman megtördelem, hisz James ezekben a percekben hajtja végre a transzformációt. A csodálat fényeivel a szememben figyelem, ahogy fokozatosan alakot vált. És a fiú átadja helyét egy farkasnak. Egy remélhetőleg igazi falkavezérnek. Aki bármely fajtársára pillanatok alatt tekintélyt parancsol. Körülbelül tíz percébe telt a teljes átváltozás. Nos ez már nem sokkal tér el egy igazi animágusétól, pláne egy ilyen termetes állat esetében ez majdhogy nem elfogadható időtartam. De a gyakorlással ez még leszűkülhet akár öt, vagy hat percre is. Nem rossz. A háttérben figyelem, ahogy a tükör elé sétál, és végigméri magát farkas képében. Lassacskán az Én alakom is feltűnik a tükörben a farkas fölé tornyosulva. Elmosolyodok. Talán most először az este folyamán. Egy igazán őszinte mosoly ez. Egy tanár elégedett mosolya a tanítványa felé. Végigmérve Őt látom, hogy most már jobban sikerült a transzformáció, mint nem sokkal korábban. A bunda színét tökéletesen sikerült kiviteleznie. A fogak is jól sikerültek, akár csak a szemek, és az orr. Viszont. A karmokat még nem sikerült tökéletesen kiviteleznie, és a fülek sem hegyesek. A farok hiányzik. A lábak is kicsit rövidebbek, mint kellene lenniük. A végeredményről azonban elmondható; egész jóra sikerült. Sokkal rosszabbat is láttam már. James nagyon jól halad. És ez csak minden átváltozásnál jobb, és jobb lesz. Felém fordul, és vicsorít egyet. Farkas képében pedig a köszönet és a disszidálás jeleit mutatja. Arcomra mély érzelmek vonásai rajzolódnak ki egyre élesebben. Elmosolyodom, ahogy Jamie farkasára nézek. Fenséges állat lesz egy napon. Igazi csúcsragadozó. Aki alkut kötött magával az ördöggel, hogy azzá válhasson. Közelebb megyek hozzá. Lágy tapintású tenyerembe helyezem a farkas fejét, amely olyan, hogy szobrász sem faragta volna meg különben. Végigsimítok a fején a farkasnak. Aztán a szemébe nézek. –Nagyon büszke vagyok Rád! De most változz vissza. Mára azt hiszem, ennyi elég lesz. –Elengedem a farkas pofáját két kezem lágy bilincséből, és kiegyenesedek. Várom, hogy eleget tegyen az instrukciónak, és újfent visszaöltse emberi alakját. Az elégedett mosoly továbbra sem távozik az arcomról. Szüntelenül befészkelte magát vonásaimba, akár csak lélektükreimbe, melyek még sosem voltak ilyen fényesek talán. –Milyen érzés volt? –Bukik felszínre Belőlem a kérdés, tekintetem őszinte kíváncsisággal szegezem Tanítványomra. |
|
|
|
|
14
|
Időn kívüli játékok / SAMHAIN / Re: A jósnő sátra
|
Dátum: 2011. 05. 23. - 13:18:07
|
Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába. Noha hidegvérrel öltem meg azt a fiatal nőt, a lelkemet mégis mardossa a lelkiismeretem. Lehet, hogy Őt is várta Valaki haza. Lehet, hogy most síró kisgyermekek várják hiába anyjukat. Ez a kép fájón lebeg lelki szemeim előtt. Noha ezt soha, de soha nem mutatnám ki. Egyetlen gondolat űzi el Belőlem a bűntudat kínjait. Az, hogy az a nő oroszlánként küzdött. A bizonyítéka ott van a vállamon. Az égési nyom. Ám bármennyire is ügyes volt a végén Én győztem. Ezt a csatát megnyertem, na de hol van még a háborút lezáró döntő győzelem? A maszk alatt szemeimet végig a jósnőn tartom, bár fél szemmel néha D’Alambert felé is sandítok. Ez a szuka bármire képes. Jobb lesz résen lennem. Madame Yuet végigmérve villámcsapásként ér a felismerés. Ez egy fiatal lány. Szinte még gyerek. Akkor vajon miért figyelt fel Rá a Nagyúr? Bizonyára van valami ebben a teremtésben, hogy még a Sötét Lord is figyelemben részesíti. De vajon mi lehet az? Vajon mi? Egyre jobban kezd érdekelni ki ez a… Lány. A bátorsága és a hidegvérűsége megdöbbent. Látszólag nem érte váratlanul látogatásunk. De miért is csodálkozok? Hiszen jósnő… Az lenne a csoda, ha meglepődött volna rajtunk. Amikor visszakérdez, a maszk alatt meg sem rezdülnek a vonásaim. –Ó, igen… De elárulok valamit… Te nem fogsz jól szórakozni… Én viszont igen… Sikolyaid olyanok lesznek fülemnek, akár bálon a muzsika. De talán nem kell, hogy így legyen. Ha van egy kis eszed, együttműködsz Velem… -Diplomatikus válasz. Kezében pedig a választás lehetősége. Vajon melyik utat választja? Az egyszerűbbet, ami annyit tesz, hogy készségesen együttműködik, vagy a nehezebb utat. Hogy majd könyörögni kényszerül a kazalnyi kín után a saját haláláért. Ez csupán pszichológiai hadviselés. Nem bántanám, mert nem szabad bántanom. A Sötét Lord élve akarja ezt a csitrit. Felvont szemöldökkel figyelem, ahogy életre kelti a mágiát a kristálygömbben hosszú, karmos ujjaival. Amikor Sunnyra utal, semmi indulatot nem fejezek ki. Nem lendül a pálcám átokra, de még csak ökölbe sem szorulnak kezeim. Már épp szólásra nyitnám a szám, amikor D’Alamert közbeszól. Micsoda faragatlan mócsing. Na most megkapja a magáét. –Nem tanították meg Neked, hogy nem szólunk közbe, ha nem hozzád szóltak? –A maszk alatt lesújtó pillantást mérek Lilianne-ra. Remélem kellőképpen elvettem a kedvét a további pattogástól. Sunnyval kapcsolatban pedig nem foglalok állást. Úgyis tudom, hogy biztonságban van. Okos kislány, tudta mit kellett tennie. Már a kastélyban van, tisztes távolból a körülöttünk uralkodó horrortól. –Ejnye Yue… Szörnyen rosszul blöffölsz… -Csak ennyivel kommentálom a kijelentését. Gúnyos mosollyal. Engem ilyen olcsó trükkel nem tántorít el. Közelebb lépek a jósnőhöz pálcámat végig rajta tartva, hogyha netán mégis ellenállni támadna kedve hamar leszerelhessem. Ki tudja mi lapul a földig érő terítő alatt, ami undorítóan giccses… |
|
|
|
|
15
|
Karakterek / ::Morrigan Summer & Odil Watson:: / Stop breathing if I don't see you anymore.
|
Dátum: 2011. 05. 19. - 16:53:13
|
I'm asking why
Nobody gives an answer
I'm just asking why
But someday we'll meet again
Lassan beköszönt a téli szünet, hamarosan itt a karácsony. Nem sokára haza kell utaznunk a gyerekekkel Londonba. Tűzgolyóként éget belül a gondolat, hogy nem sokára találkoznom kell a férjemmel. És el kell neki mondanom mindent. A teljes igazságot. Hogy halálfalóvá kényszerültem. Ujjaim tehetetlenül szorulnak ökölbe, a szorítástól már már falfehérek lassan ujjaim. Könnyes szemekkel nézek végig a szobán. A cuccaim felettem az ágyon, a könyveim még az íróasztalon. Teljesen egyedül vagyok a kétségeimmel, a szomorúságommal. De jól van ez így. Nem szeretném, ha Sunny vagy Dylan így látna. Gyengén, és szánalmasan. Az ágy szélének vetem a hátam, lábaim elnyúlnak a szőnyegen. És csak bámulok a semmibe. A látókörömbe azonban most Morrigan, és Akela kerül. A két farkas, mintha megérezné gazdájuk lelki válságát, és vigasztalóan fúrják fejüket a kezeim közé, én pedig jó gazdiként simogatni kezdem a kajla fülük tövét. Ironikus fújtatást hallatok. Hát már odáig fajult az őrület, hogy csak a farkasaimmal vagyok képes szót érteni? Az állatok közé száműződtem volna végleg? Csodálattal bámulom Akela és Morrigan acélszürke bundáját. Ahogy titokzatosan megcsillan rajtuk a gyér téli fény, ami az ablakon át szökik be, mint valami gyenge messiás. Újra a gondolataimba merülök. Nem tudok megnyugodni. Félek ugyanis a férjemmel való beszélgetéstől. Mi lesz, ha elhagy? Ha így már nem tud szeretni többé? Vajon meg tud e Nekem bocsátani? Kibír e ennyit a szerelmünk? A házasságunk? Próbálom magam Dan helyébe képzelni. Vajon képes lennék e fordított esetben Én a megbocsátásra? Egy pillanatig ízlelgetem magamban a gondolatot. Jól megrágom, és lenyelem. Mint valami keserű pirulát. A jobb kezem leemelem Morriganról, amit a nőstényfarkas halk vicsorgással nyugtáz. De most kivételesen nem izgat Morrigan lelki világa. Mutatóujjam a pofacsontot támasztja, hüvelykujjam az államat. Öbölszerű sötétzöldjeim elsötétülnek, mint a zavaros víz egy kiadós vihar után. Az elmélkedés homálya veti fátylát rájuk. Mélyükre pedig csak egy valaki láthat. Én. Újból felteszi egy belső hang- mely az enyémen szol-a kérdést: Képes lennék e fordított helyzetben megbocsátani Danielnek? A válasz egyértelmű: IGEN. Megbocsátanék Neki. Ennél talán még sokkal többet is. Ugyanúgy kitartanék mellette, ahogyan már annyiszor megtettük. Annyi mindent átvészeltünk már Mi ketten. Megszöktetett a megátalkodott, gonosz szüleim elől. Majd kezdtünk együtt egy teljesen új életet. Ketten. A nulláról indultunk, és itt kötöttünk ki. Két gyönyörű gyermekkel. Teljes lehetne a béke, és az idill, ha valaki nem szennyezte volna be vérszínű festékkel az idilli csendéletet. Az a valaki csak is Én voltam. Én tettem tönkre mindent. Csak is Én. Ha nem lennék ennyire gyáva, és szembe mertem volna szállni Damonával, akkor minden más lenne. De hogyan is mertem volna kockáztatni a családom életét? Nem tudnék tükörbe nézni, ha miattam meghalnának. Mert önző módon csak az Én érdekemet néztem volna. Nem tudnék ilyen rizikót bevállalni. nem menne… Az Ő életükkel az enyém is oda lenne. Nem volna értelme. Már Ők éltetnek. Miattuk érdemes élnem. Másért már nem biztos. A lelki szemeim előtt most családom képe rajzolódik ki egyre élesebben. Ami mosolyt csal az arcomra, és szemeimbe pedig örömkönnyeket. Mély lélegzetet veszek, majd az ajtó nyikordul egyet, és egy számomra oly kedves alak jelenik meg az ajtó mögött. Sunny. Rám mosolyog, majd leül a közelembe, és simogatni kezdi az indulatos nőstényfarkast.
-Még nem pakoltál be? Pedig már nincs sok idő az indulásig. Megyek, megnézem Dylant. Hogy Ő elkészült e már. Bár ahogyan Őt ismerem, gyanítom: Nem.
-Még nem kicsim. De mindjárt megoldom. Menj csak, nézz a bátyád után.
Sunny szemében megértéssel néz lélektükreimbe, majd hangtalanul feláll a szőnyegről, és kisétál a szobámból. Én pedig szétnézek a szobában. Ideje készülődnöm. A két farkast villámgyorsan vázává változtatom, majd nekiállok az utazótáskámba csomagolni a többi holmimat mágia segítségével, mivel így gyorsabb. Egy fél óra múlva átöltözve szalonképes öltözékbe vetek még egy futó pillantást a szobára, majd mély levegőt veszek, és indulok a gyerekekért, hogy együtt végre felülhessünk a Roxfort expresszre, és meg se álljunk hazáig.* * * Mindent feketébe vont az éj leple mire a London kertvárosában lévő takarós kis családi házunkhoz értünk. Sunny izgatottan szorítja a kezem, Dylan is szemében boldogsággal lép a bejárati ajtó elé. A nyílászárókon át kiszűrődő lámpafény arról árulkodik, hogy Dan megvárt minket türelmesen, és nem feküdt le aludni. Sunny elfojt egy ásítást, nyilván álmos a szentem. Dylan viszont férfiasan tűri a késő éjszaka gyötrelmeit. Ki tudja hány éjszakája volt már álmatlan… Tinédzsereknél ismeretes izgalommal nyitok be a bejárati ajtón, ami egy keskeny előtérbe vezet. Mindhárman megválunk elolvadt hótól vizes kabátjainktól, és latyakos cipőinktől, hogy kényelmes, és meleg papucsra cseréljük azt. Nem sokára Dan alakja tűnik fel a nappali irányából. Sunny azonnal meg is rohamozza az apukáját, és pólójába fúrja arcát. Dan megsimogatja a bronzbarna fürtöket lányunk feje búbján, majd felénk fordítja tekintetét. Mi sem váratjuk soká. Dylan is megöleli rég nem látott apját, majd Én következem. Engem is szorosan a karjaiba zár, majd üdvözlésképp egy hosszú csókot nyom az ajkamra. Szolidan, hisz azért a gyerekek is itt vannak…
-Jól utaztatok? –Kérdezi végül megtörve a viszontlátás idilljét. –Aham. Frankó volt. Sunny felvásárolta a büfésbanya édességkészleteit. –Válaszol tréfásan Dylan, mire mindannyian harsány nevetésbe kezdünk Sunnyt kivéve, aki durcásan vág bele öklével tréfáskedvű bátyja karjába. –Szemét! –Replikázik Sun, de azért mosolyog már. Ennek pedig örülök. Örömöt látok a családom arcán. Csak az Én arcomon negédes az öröm. A kétség árnyékolja be mosolyom. Majd Dan az, aki végre lép. –Ideje vízszintbe helyezni magatokat. Gyerünk, egy-kettő! Menjetek fürdeni, fogat mosni, és irány az ágy. Ne kelljen kétszer mondanom. Adja ki az utasítást a családfő, majd a két gyerek, ha nem is szívesen, de lassan neki készül hogy nyugovóra térjen. Mikor már minden lépés zaja elhalt, és csak ketten vagyunk Dan közelebb lép hozzám, karjaival átfogja a derekamat, majd szenvedélyesen megcsókol. Most már nem kell tartanunk a gyerekek jelenlététől. Így, önfeledten merülünk néhány percig tüzes csókjainkba, majd kibontakozok a csókból, és komolyan Dan szemeibe nézek. –Beszélnünk kell. Én… Én ezt nem bírom már tovább… Nem. –Dan szemei csodálkozva kerekednek a kijelentésre, de valahogy érzi, hogy nincs semmiféle tréfaszavaimban. –Rendben van. Akkor kivele. Mi az a komoly dolog, ami nem tűr halasztást holnap reggelig? –Ne itt. Inkább menjünk fel a hálóba, és ott elmondom. De előbb lefürdök. –Jelentem ki határozottan, majd Dan a karjaiba vesz, és felvisz a lépcsőn. A fürdő bejáratánál kibontakozok oltalmazó karjaiból, majd bevetem magam a fürdőszobába. Nem tudom megállni, hogy ne mosolyogjak Dan csalódott arcára nézve, ami nyilván annak tudható be, hogy szinte az orrára zártam az ajtót, és nem fürödhet Velem. Egy fél órával később már hálóingben hagyom el a fürdőt, a vonat minden szennyétől megtisztulva. De a víz sajnos nem mindent képes eltüntetni. A gyalázatot például nem. Elcsigázottan ülök le a fésülködő asztal alacsony székéhez. Nem nézek a férjemre. Karom szorosan fogja a másikat, a körmök pedig élesen vájnak bele a hófehér bőrbe, hogy nem sokára pár vércsík szánt végig az alkaron. Felemelem tekintetem a nagytükörre. Dant is meglátom a tükörben. Kifejezéstelen arccal tekint Rám. De még így is látom a vágyakozás fényét a szemeiben. Türelmesen kivár. Nem sürget. Lehunyom szemeimet, még csak a tükörképet sem akarom látni. Félek a tartalmától, a vádló tekintettől. –Hiányoztál. Nem is hinnéd mennyire. –Szólalok meg végül. Dan elmosolyodik a tükörben, majd annyit fűz a hallottakhoz, hogy Én is neki. Feláll az ágytól, és odajön mögém. Lehajol hozzám, és megcsókolja nyakam ívét. Vágyakozón döntöm hátra fejem, szemem lehunyom. Megérezve illatát most is elönt valami eufórikus érzés. Akarom Őt. Szeretnék erős karjaiba omlani, és megnyugvást találni ott. De sajnos nem ez fog következni. Komolyan vele szembe fordulok, majd felállok a székről. Megfogom a kezét, és a hitvesi ágy felé vezetem. Megérve nonverbális jeleimet hozzám hasonlóan Ő is leül a kényelmes ágyra, ami ha mesélni tudna… Komolyan a szemébe nézek. Kisvártatva megszólalok. –Sok minden változott mióta annyi időt töltöttünk külön. És most félek. Félek, hogy elhagysz emiatt a változás miatt. Nem akartam, hogy így legyen, de talán megérted, hogy erős kényszer alatt állok még mindig. –Dan gyönyörű kék íriszei enyhén megremegnek a félhomályban. Szinte látom rajta ahogy próbálja megemészteni az általam mondottakat. -És ugyan mi lenne az..? –Túlságosan is agyafúrt. Egyből a lényegre tér. Nincs más hátra. Pálcámat előveszem, és a bal alkaromra szegezve feloldom a kendőző bűbájt. Lassan formát ölt a karomon a koponyából előkúszó kígyót ábrázoló tetoválás. A jel, ami megváltoztatta egy pillanat alatt az egész életemet, és már nem csak az enyémet. A családomét is. Dan szemei összeszűkülnek. Az imént még szinte simogató tekintet most gyűlölködve mered Rám. Hátrahőkölök ettől a tekintettől. Csak vádat látok bennük. És nem hibáztatom. Nem vádolnám, ha elhagyna emiatt. Már nem az vagyok, aki voltam. Sötét, zord árnyéka egykori önmagamnak. Dan azonnal pálcát ragad, és a falhoz taszít egyetlen intéssel. Beverem a fejem a falba, és a fölöttem lévő kép is lesújt rám. Sajog a fejem a kétszeresen rámért ütéstől. Erős markok szorítják meg a nyakam. Dan szemmagasságig emel. Egész közelről mélyen a szemembe néz. –És mondd csak drága kicsi feleségem… Mégis mi a francnak köszönhető hogy megtisztelted a sötét oldalt hathatós közreműködéseddel? Most talán meg kéne bocsátanom Neked? -A hangja fenyegetően mély, de van benne jó adag keserűség, és számonkérés. –Nem kérem, hogy bocsáss meg, de legalább hallgass végig. –Esdeklek fuldokló hangon. Nyilván nem olyan hangerővel, ahogy Ő. Most mit akar? Meg akar ölni? Nem hibáztatnám érte… Tönkre tettem mindent. Egy váza vág bele teljes erővel a gyomorszájamba. A fájdalomtól a földre csuklok. Ő leguggol mellém. –Pár percet… Adj pár percet, hogy mindent elmagyarázzak, mielőtt még végleg megölsz. –Alig préselődnek ki a hangok a torkomon. Minden egyes szó fájdalmas, mintha valami gombóc akarna hang formájában előtörni az összeszűkült torkomon… Dan pillantása még mindig szúrós, de némileg enged a szorításon, és szót ad. Mély levegőt veszek, aztán halkan elkezdem. –Nem akartam sohasem halálfaló lenni. Engem… Belekényszerítettek ebbe az egészbe. Megfenyegettek. Nem volt más választásom. –Dan szemei mintha szelidülnének. Már nem látni bennük annyi vádat, csak kérdéseket. –Ki kényszerített, és legfőképpen mivel? Hallani akarom mi olyan súlyos zsaroló indok, amiért ez lett belőled. Halljam. És ajánlom, hogy nyomos legyen azaz ok, különben hitvesi ágyunkban lel a halál. Odil édesem. –Dan hangja fenyegetően mély a kérdései pedig teljesen jogosak. De ahogy ki mondta a nevemet volt abban annyi erotika, hogy azt feltételezzem. Még mindig Én vagyok Neki az igazi. Az egyetlen. Még mindig Engem akar. Hogy is lehetne másként? Hisz már annyi mindent átéltünk együtt. Annyi mindent kibírt a tomboló szerelmünk. Most kell, hogy vége legyen? Ha ezzel segítek, akkor elengedem. –Damona még a nyáron meglátogatott. Ti nem voltatok otthon. Az a nő megfenyegetett. Mi több… Zsarolt. Azzal, hogy ha nem állok át a sötét oldalra- ahogyan Anyám és Apám is egykor- megöl Titeket, és Azkabanba juttat a gyilkosságért. Szerinted mit tehettem volna? Ültem volna a babérjaimon miközben tudtam azt, hogy az a nő mindenre képes, csakhogy Engem tönkretegyen. És Titeket is? Így legalább Nektek nem esik bántódásotok, és Nekem ennyi bőven elég. Sun és Dyl megértették. Mindent miattatok tettem. Kérlek értsd meg Te is. Bocsáss meg Daniel. –Az utolsó mondatnál már zokogásba török ki. Túl vagyok a nehezén. Innen csak kétfelé ágazik az út. Vagy a megmentő halálba, vagy a meg nem érdemelt megbocsátásba. Dan kezében az életem. Ő rá bízom a sorsom. Vajon a szívére hallgat, vagy az eszére? Látom tekintetén a viaskodást a két oldallal. A szíve megbocsátana, de az esze tudja, hogy megbocsáthatatlan, amit tettem. Danből nehéz sóhaj szakad fel, ahogy mellém ül, és hozzám hasonlóan a falnak veti hátát. Egyik lábát felhúzza és átfogja a térdét mindkét kezével. Töpreng. Látom a szemein, amiket már régóta fürkészek, de még mindig rejtenek magukban elfojtott dolgokat. . –Szólhattál volna. Együtt megoldottuk volna a problémát. Kitaláltunk volna valamit, Dil. De ismerlek már. Kétségbe estél. És inkább a könnyebb utat választottad, a járhatatlan helyett. Egy valamit jegyezz meg. Megbocsátok, de nem azt jelenti, hogy felejtek is. –Ahogy lezárja a szavakba öntött gondolatmenetet leveszi Rólam tekintetét, és a szoba félhomályába bámul. Alig hiszem el amit mondott. Megbocsátott. El sem hiszem. Nem szólalok meg. Csak felkelek a padlóról, és oda guggolok elé. Arcát két kezembe helyezem, és megcsókolom. Nem utasítja el, ami számomra még mindig azt üzeni, hogy nem hűlt ki a láng… Magamhoz húzom, és rám nehezedik a földön Dan súlyos teste. Fájdalmat okoz most minden mozdulat, de nem érdekel. Csak a miénk ez a vérrel szennyezett élvezet. A mi házasságunkat pedig még egy Sötét Jegy sem robbanthatja szét.
|
|
|
|
|
Reszkess Batman és Gotham city 
