Alapok

jelszó || "Gerzson, te ittál? Lehelj rám!"
teljes név || Dixie Candice Valentine
becenév || Dix, X, Candy
nem || nő
születési hely, idő || Anglia, Yorkshire grófság, Whitby; 1979. október 23.
kor || 18
vér || mugli születésű
iskola || Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
              Keresetlen Komédiás Kamaraszínház Színitanodája
évfolyam || első év
szak || színművész
munkahely || Keresetlen Komédiás Kamaraszínház



          A múlt

       
A halál nem mindig rossz. A halál lehet megváltás a kíntól, lehet egy új kaland kezdete, eljöhet békés, csöndes végként, vagy felfoghatatlan, boldog pillanatként. A tompult érzékek még tudomásul vehetik a morfiummal szárnyaló, verdeső örömöt, és egy zsibbadt mosoly árnyékát csalhatják az ajkakra. Azt mondják, megvárta, míg felsírt a lánya.

Whitby halszagú, macskaköves utcáin nőttem fel, olajban tocsogó sült krumplit majszoltam és sós permetes levegőt szívva jártam a partot. Apám egyedül nevelte a két gyereket, bár napjainak nagy részét a sétálóutcán üzemeltetett, alsókategóriás büféjében töltötte, az ebéd- és fekvésidőn kívül színét se láttuk. Egyikünk se haragudott rá, megértettük a hiányát, ahogy belecseperedtünk a helyzetbe. A bátyám odaadó testvér volt, sosem rekesztett ki a társaságából, így hajlamossá váltam a fiús megnyilvánulásokra, jobban preferáltam a tetőre mászást, mint a kagylóhéjgyűjtést. Talán elkanászodtunk, talán csak gyerekek voltunk, de nem akadt olyan őrültség, amitől visszakoztam volna, ezért aztán kicsinyes tréfát űztünk mindenből, verekedésekbe keveredtünk, életveszélyes mutatványokkal szórakoztattuk egymást – mindent megtettem, hogy bizonyítsak a hímtagú kis bagázsunk előtt.
Az iskolába való beilleszkedést megnehezítette a tény, hogy átlagos életem egy aprócska pontja mégse annyira szokványos, mint azt én képzeltem. Bár az apám és Bastian úgy tett, mintha teljesen természetes volna, újdonsült osztálytársaim cseppet sem kezelték nyugodtan szín- és hangulatváltozásaimat. Az első igazgatói intőm után megtanultam, nem illik fűzöld hajjal beülni a pad mögé.

Ifjú kislányként gyakorta róttam a várost, sikátorokban kóborolva álmodoztam valami többről, mesésről, vonzott minden, ami abnormális, megmagyarázhatatlan, ami megmozgatta a fantáziámat. Aztán rájöttem, hogy mindez igaz és én is részese vagyok egy másik világnak, ugyanakkor rá kellett döbbennem, hogy ez is kőkemény, rideg valóság, a vér itt is vörös, a halál pedig fekete, nem számít, hogy ököl vagy átok suhan feléd.
A roxforti évek eleinte lassan, egyhangúan teltek: tanultam a professzoroktól, a társaimtól, ismerkedtem a mágiával és próbáltam behozni a lemaradásomat azoktól, akik születésüktől fogva tisztában voltak a képességeikkel. A Teszlek Süveg a Hollóhátba osztott, ezzel egy újabb kihívást gördítve elém a rögös úton, és én görcsösen igyekeztem megfelelni az elvárásoknak. Nehezen illeszkedtem be, bár minden háztársammal váltottam pár kedves szót, közeli barátokat nem szereztem. Jól éreztem magam távolságtartó magányomban, ha túlhajszoltam magam, magyarázkodás nélkül eltűnhettem órákra egy kiadós sétára a birtokon, vagy elmélyedhettem a könyvtár szórakoztató irodalom részlegében. Karácsonykor hazalátogattam a kis bérház ötödik emeleti lakásába, kiélveztem a sült hal és a krumpli egyszerűségének ízét, a csonka családom feltétlen támogatását és a gondtalan sirályok hívogató rikoltozását.
Harmadéves koromban újra szembesültem a mugli származásom hátrányaival: kinyílt a Titkok Kamrája. Ez volt az a pont, mikor felhagytam az addigi életemmel. Igyekezetemben magasabb szintű tudást szívtam magamba, mint aranyvérű társaim többsége, egyes felfogások szerint mégsem érdemelném ki a mágia használatát. Boszorkánynak születtem! Alapvető jogom van ehhez a társadalomhoz tartozni. Ezentúl átlagos jegyeimmel se szégyenkeztem, lógtam órákról, gyakorlatból szereztem tapasztalatot, felszabadultabban álltam hozzá a társasági élethez és egy fiús brancsba is sikerült beilleszkednem.
Vagyok, aki vagyok.

A szerelem… kissé kínos kérdés, de egy-két szót megérdemel. Ha emlékezetem nem csal, ötödéves koromban estem át az első pirulós-szégyenlős csókomon. Karácsonyi bál, idilli környezet, romantikus fények, szállingózó hó és egy idegen durmstrangos. Ez jellemző rám. Az elérhetetlen fiúk keltik fel az érdeklődésem, ellentétben a bandával, akik között nap, mint nap forogtam: ők, ahogy értek, felfigyeltek a hosszú copfomra, meg a sűrű szempillámra, majd hiába bizonygattam, hogy pusztán barátságot várhatnak tőlem, az összes leendő barátnő féltékenysége rajtam csattant. Népszerű lánynak számítottam, túlestem az első dolgokon idővel, de ha párkapcsolatba bonyolódtam még azelőtt véget ért, hogy komolyan oda lettem volna az illetőért. Így aztán arra a következtetésre jutottam, jobb nekem, ha nem is süllyedek a ragacsos, édes-mázas szerelem fullasztó mocsarába, csak a felszínen lubickolok, ahol még bírok lélegezni.

Végzősként beadtam a jelentkezésem a Keresetlen Komédiás Kamaraszínház Színitanodájába. Flitwick professzor a tehetségem elpazarlásának titulálta a lépésemet, de engem határtalan elégedettséggel töltött el a választásom. Úgy éreztem, színpadra termettem és senki se tántoríthat el a célomtól. Drámákon, tragédiákon, vígjátékokon rágtam át magam, szavaltam a tükör előtt, dudorásztam és énekeltem a folyosókon. Biztosra vettem, hogy a metamorfmágiám jelentős előnyhöz juttat majd a pályán.

Tudjukki visszatérése éppúgy elborzasztott, mint bárki mást, de se én, se a rokonaim nem emlékezhettek a halálfalók fénykorára. Alig fél éve szembesültem az iszonyattal. Dumbledore halott, és nem hiszem, hogy valaha meg fogok bocsájtani Tudjukki egyetlen követőjének is.
Harry Potter? Elvárják az emberek, hogy megváltsa a gonosztól a világot, de én csak magamban bízok. Meg kell vívnom a saját harcaimat.
Tegnap beköltöztem Hertfordshire-be, egy szerény albérletbe. A Minisztérium kötelez a vérvizsgálatra. Nem megyek el.
A halál nem mindig rossz. Bárcsak ilyen bátor lennék én is.


          Jellem

Intelligens, éles meglátású, logikus gondolkodású. Megtanulta, hogy az eszére hallgasson, ritkán hoz érzelmi alapon döntéseket. Nem könnyű rá hatni, csak szélsőséges eszközökkel befolyásolható. Gyorsan reagál a feszült helyzetekre, jó improvizációs készséggel van megáldva, zabolátlan fantáziája és eredeti ötletei sosem hagyják cserben.
Élvezi mások csodáló, vagy épp megbotránkozó tekintetét, szeret a rivaldafényben sütkérezni, ugyanakkor feltűnő megjelenésével szemben visszahúzódó. Nehezen lehet közel kerülni hozzá: felszínes kapcsolatokat teremt, de mindenki csak távolról ismeri, és nem férkőzhet a bizalmába. Magányos típus. Feltehetőleg ez a tulajdonsága sem kedvez a színi pályán való előbbre jutásban, több figyelmet harcolhatna ki magának, ha a mélyen mardosó bizonytalanságát elnyomva kiengedné a hangját.
Szúrós pillantásai, harapós megjegyzései, szarkasztikus humora megkeseríti a látszatot, miszerint egy érdekes játéknak veszi az életet – néha úgy tűnik, haragban áll az egész világgal.
Nem bírja, ha túlterhelik, sokat aggódik, próbál megfelelni, céltudatosan, kitartóan igyekszik valóra váltani az álmait, amikbe a legsötétebb időkben is kapaszkodik.
Magnetikus egyénisége van, bármennyire is barátságtalan olykor a viselkedése, gyakran veszedelmesen hipnotikus erőt gyakorol az emberekre. Izgalmas, titokzatos, változatos nő, ami irigységet, vagy vonzalmat vált ki másokból. Létszükséglete az újdonság, regényes kalandozás, hagyja magát sodródni az élettel.


          Apróságok

mindig ||
♠ színpadi deszka reccsenése
♦ öreg könyvek lapozgatása
♣ első slukk a cigarettából
♥ esőillat
♠ Mindenízű Vattacukor
♦ gyertyafény
♣ illúzió és hallucináció
soha ||
♥ kínzás
♠ álmatlanul forgolódni
♦ pókok
♣ könyörögni
♥ tengerben úszni
♠ sírni bárki más előtt
♦ hamutál mellett enni
dementorok || gyerekkorában vakmerőségből leugrott a stégről a háborgó habok közé, a mellkasát égette a jeges víz, nem kapott levegőt, egy hullám nekisodorta a pallónak, elsötétült a világ, a torkát marta a só
mumus || vérfarkas
Edevis tükre || londoni színházi negyed, a világot jelentő deszkák, tapsvihar, szikraeső, magasba dobált süvegek, rajongó tekintetek, bonbonok, habzó mézsör, elismerő üdvözlőbaglyok
százfűlé-főzet || áttetsző lime zöld színű, édes-mentás folyadék
titkok ||
♣ randevúzott nővel
♥ irigy a varázslócsaládokban nevelkedett csemetékre
♠ a Lángnyelv Whiskytől mindig rosszul lesz, másnap pedig irdatlan macskajajtól szenved
♦ szemközt akar köpni egy halálfalót
rossz szokás ||
♣ hajlamos az ábrándozásra, miközben hozzá beszélnek, így mindig, mindent visszakérdez
♥ olyan hangosan énekel a zuhany alatt, hogy lassan petíciót indítanak ellene a lépcsőházban
♠ halmozza a szennyes edényeket
♦ ahol tilos a dohányzás, ő ott is zavartalanul rágyújt


         A család

apa || Basil Valentine; 48; mugli
anya || Melody Dickson; halott; mugli
testvérek || Sebastian Valentine; 22
családi állapot || egyedülálló
állatok || Fay, egy szürke cirmos, aki közönséges kóbor macskából lett lakótárs


Családtörténet ||
Édesanyja yorki származású rádiós műsorvezető volt, egy névtelen kis állomás dolgozója, apja whitby-i állampolgár, mai napig a Dracula Múzeum melletti gyorsbüfé (Before You Die’) tulajdonosa. A bátyja, Bastian tűzoltóként végzett, a leedsi tűzoltó-kapitányság tisztje.
A család eltávolodott, Dixie egyre ritkábban töltötte otthon a szüneteket, idén még nyáron se látogatott haza elővigyázatosságból – tart a minisztérium kopóitól.


         Külsőségek

magasság || 175cm
tömeg || 54kg
szemszín || rejtett hegyi tavak csillogó, kékeszöld víztükre
hajszín || türkiz és ében, olykor indigó vagy lángszínű
különleges ismertetőjel ||
♣ élénk hajszín
♥ ezüst orrkarika
♠ bal alkarján egy durrfarkú szurcsók okozta hegfolt
♦ két apró maszk – a színház jelképe a csípőjére varrva
kinézet || Magas, feltűnően vékony testalkatú nő. Alabástromfehér bőre, hosszú, kecses nyaka, finom vonásai egy művész keze alatt is születhettek volna, mintegy megformálva fenséges múzsájának, Tháliának képét. A természeténél fogva csúfot űz született eleganciájából, karcsú lábait szakadt, fekete farmerokba bújtatja, bakancsot húz fel, és zavarba ejtő feliratokkal nyomott, sötét pólókat hord. Kedvenc darabja a nagyra becsült sárkánybőrdzsekije.
Szereti az egyediséget, csuklóit több tucatnyi különböző karkötő díszíti, oldalán lánc csörög, derekát vastag öv öleli. Körmeit és szemhéját többnyire feketére mázolja, haját egyszerűen leengedi, ritkán lófarokba köti.
Sápadt arcán zárkózott, visszautasító, gúnyos grimaszt visel.
egészségi állapot || egyelőre kifogástalan, bár le kéne szoknia a füstölésről


         A tudás

varázslói ismeretek || Hollóhátasként végzett a Roxfortban, így kielégítő tudással rendelkezik az általános követelményekből, de sosem erőltette túl magát. Kifejezetten hidegen hagyta a Bájitaltan, nem sok ragadt rá Gyógynövénytanból és nincs semmi érzéke a Jóslástanhoz. Sosem voltak seprűlovagló ambíciói, Lényismereten is csak annyi időt töltött a karámoknál, amennyi szükségesnek bizonyult.  Remek memóriája jó szolgálatot tett az elméleti tárgyak bemagolásakor, de különösképp Átváltoztatástanon és Bűbájtanon tűnt ki tehetségével.  Amit elég látványosnak ítélt, szórakozásból elsajátított, így önszorgalomból gyakorolta a legösszetettebb varázslatokat is. Ez utóbbi két tantárgyból RAVASZ szintű vizsgával rendelkezik.
Párbajban legfeljebb a fürgeségében bízhat, ha nem tud elég gyorsan kiötölni valamiféle stratégiát, nem sok esélye marad: a védőbűbájok elsajátítására nem fektetett nagy hangsúlyt.
A Roxfortban annak idején letette a hoppanálási jogosítványt.
Idén lelkesen kezdi az évet a Keresetlen Komédiásban, adottságait a szórakoztatóipar területén kívánja kiteljesíteni.
felvett tantárgyak || Zenés varázsjátékok, Vizuális bűvészetek története, Színpadi trükkök I.-II., Illúziókeltés mesterfokon, Manipuláció a deszkákon, Próza és pálca…
mugli képzettségek || jól játszik Fekete Macskát, pontos jobbhorgot oszt, hibátlan cigarettát teker, íncsiklandó a yorkshire pudingja és az énekhangja is helyt áll
pálca típusa || 13 hüvelyk hosszú, amaranth fa kérgéből metszett, főnixtoll maggal; könnyed darab, kimondottan bűvöléshez
különlegesség || metamorfmágus


         Szerepjáték-példa

Nos, minden kezdet nehéz. Az ember rászorul némi keresetre, ha fenn kell tartania a lakását, bármilyen ócska is legyen az, de nem túl nyerő választás az egész napját egyetlen épületben töltenie. Nem mintha más alternatíva szóba jöhetne az esetemben: nem sok mindenhez értek. Így aztán itt tanulok és dolgozok és egy marék galleonért se vallanám be, de kezdem osztani Flitwick professzor aggályait a pályaválasztásommal kapcsolatban.
Hiába táncoltattam körbe borzas szálú, szálkás páromat a szűk kis öltözőben, legfeljebb egy-két pókot sikerült kiebrudalni a tekintélyes kolóniából. Tehetetlen ajakbiggyesztéssel veszem tudomásul, hogy alulmaradok az egyre csak szaporodó, undok pokolfajzatokkal szemben és rettenthetetlen seprűmet száműzöm a sarokba. Itt az ideje a radikálisabb módszereknek.
- Suvickus! – vetem oda nekik és diadalittas csuklómozdulattal pöccintek a pálcámmal. Micsoda elégtétel! Csúfondáros mosollyal huppanok le a helyiség egyetlen, rozoga padjára, a fülem mögé nyúlok, és a számba illesztem a lehalászott cigarettát. Egy apró szikra, kellemes, mentolos illat és persze a jóleső sóhaj.
Míg lealázott nyolclábúak fuldokolnak szappanbuborékjaim illatos tengerében, nyugodt szívvel folytatom Al-Sent Agnes, Emlékezetes Ballépések című vaskos művének bogarászását. Három slukk múlva üti meg a fülemet a baljós ajtónyikorgás, óvatosan pislantok a koszfészek bejárata felé. Mit ad Merlin? Magát Daphne McCarthyt, a színház ifjonti primadonnáját! Őboszorkánysága szó nélkül – becsmérlő tekintetéből ítélve, nyilvánvalóan szintjén aluli – öltözőszekrényéhez tipeg és módszeresen kipakolja bele feneketlen retikülje tartalmát. Könyvem rejtekéből, lopva figyelem a tökéletesen ránctalan jelmezének darabjait, a makulátlan, hófehér pergamenre jegyzett szövegkönyveit, a sok apró, csillogó csecsebecséjét, és fanyar mosollyal nyugtázom – nekem nem lenne szükségem efféle kellékre -, mikor strasszokkal kirakott hajkeféjével óvatosan nekilát dús, mézszőke parókájának. Talán ezt veheti észre a maszattalanított kézitükrében, mert kénytelen vagyok letörölni minden érzelmi megnyilvánulást az arcomról.
-Hé, takarítólány! – fordul hozzám nagy kegyesen végre, megtévesztően angyali mosolyával. Legszívesebben feldugnám a pálcámat az orrába.
-Biztosan érdekelné a főnököt, hogy idebenn dohá…
-Vettem. Mára úgyis végeztem. – vágok a szavába, remélhetőleg vérig sértve az ír macát. Elnyomom a dohányrudacskát, elpöccintem a dekket a szemetes irányába, komótosan a válltáskámba csúsztatom a nehéz kötetet és egy udvarias viszlát-arckifejezésnek szánt, gyilkos grimasz kíséretében távozom.


         Egyéb

avialany|| TwiggX