Rydberg


Zaneről lélekbúvárkodás nélkül is meg lehet állapítani, hogy pszichopata, minek erre időt áldozni? Felesleges időrablás és Zane ezt nagyon nem szereti. Az ő idejével semelyik PszichoMókus ne rendelkezzen. Ha Svea nem unszolta volna, messziről elkerüli az órát, útközben is néha meg kell húzni karját, hogy lendületben maradjon. Lábai egy idő után ellenkezni kezdenek és a másik irányba fordulnának, hogy minél messzebb mehessen a helytől. Ráadásul utálja azokat az órákat, ahol vegyülnie kell... pl.: sárgákkal és vörösekkel.
Erős fintorral arcán, sétál a lány mellett, maga előtt látja, a zsúfolásig megtelt termet és enyhe hányinger kerülgeti. Neki oda be kell mennie? Épp a hideg futkos hátán, mikor Svea megérinti karját, ez borzongást vált ki belőle, de csak  gondolatai miatt. Túl valóságosnak tűntek.
Megáll az ajtóban.
- Öhümm... - Morogja. Mintha nem tudná a választ... Még jó, hogy vele lesz egy csoportba. - Gyerünk, essünk túl rajta. - Lendületből "esik" be a terembe. Neki mindegy melyik üres asztalt választják, úgyis kirúgja a széket a betolakodók alól, elkerülve ezzel az esetleges társulást. Egy lightos balhé simán belefér egy pszichológia órába. Maximum büntit kap, na és? Leül Svea mellé és csak részben figyel a tanárra, részben az asztalt kaparja. A lány szava annál inkább érdeklik. Ránéz és elvigyorodik. Még hogy, mi a kedvenc színe?  
- A halál színe, Rydberg. - Kivillantja fogait, de nem nevet fel, csak egy gyenge poén volt. Vagy mégse? Közel hajol hozzá és félhangosan suttogja. Pont hallhatja jó néhány asztalszomszéd is.
- Szerinted, ebből a kis tesztből kitalálja, hogy a fél suli hulláját az ágyam alatt tartom? Mert ha nem, akkor rajzolok neki térképet is a papír szélére. - Felveszi a pennát és belemártja a tintába.
- Lássuk... - Hanyagul maga elé húzza a pergament és belepillant. Első reakciója természetesen a sóhaj. Máris belefáradt.
- Ez vicc! - Sveára néz. - Máris nem vagyok vicces hangulatban. - Elhúzza száját és felírja nevét, házát stb. Mivel minél hamarabb tl akar esni az egészen, ír és ír rendületlenül, na jó, csak néha áll meg, hogy kipingálja a pergamenlapot és a sorokat. Egyik sarokba guillotinet rajzol, a másikba bitófát. Újabb néhány kérdésre válaszol, húzgál és satíroz.
- Letörik a kezem mire végzek ezzel. - Pillant fel újra a lányra. A rajzolás jobban megy, mint a válaszolgatás. - A lap alján viszont már egészen szép a sírkert. A lap tetején telihold, a sorok között hollók és dögkeselyűk sorakoznak a faágakon, amiket a pergamen oldalából rajzolt meg. Nem hiányozhatnak a varázspálcák sem. Gyönyörű összkép lett, talán kicsit bizarr is, de ez csak terrrmészetes.  Ha valaki jobban belemélyül a rajzba, megláthatja magát a tesztet is, kitöltve.
Zane néha belepillant Svea tesztjébe, csak hogy meggyőződjön róla, elég normális-e a barátnője. Zane tesztje elég sajátosra sikerült. Lehet elemezni.


Zane Poison Worthington
Mardekár, V.


1. Ön általában
Mindkettő és egyik sem.
2. Ha Ön tanár volna milyen tárgyakat tanítana szívesebben?
Gyakorlati tárgyat, véresre dolgoztatnám őket.
3. Melyik megtisztelőbb az Ön számára
Következetesen gondolkodó, logikus ember vagyok. Mindenki tudja.
4. Amikor Ön elmegy valahová, napi ügyeit intézni,
Mire való a szolga?
5. Kapcsolatai kialakításában
Mély barátságot nem érdemes kötni, a széleskörű kapcsolatokat fel lehet használni céljainkra. Egyértelmű a második.
6. Ha egy kötött programhoz kell igazodnia
Attól függ, mi a program.
7. Ön rendszerint kivel érzi jobban magát?
Ha gyomrában akarja érezni a pálcámat, felőlem álmodozhat... arról, hogy túléli.
8. Melyik nehezebb az Ön számára?
Tekintve, hogy iskolába járok...
9. Az Önhöz közelálló emberek tudják hogyan érez Ön?
Akinek kell, tudja...

Sveára néz.  ~ Tudja.  ~

10. Ön jobban ügyel
Kit érdekelnek az érzéseik ... és a jogaik...?
11. Amikor Ön társaságban van
Egy valaki fárasszon egyszerre...
12. Ön jobban kedveli azokat az embereket akik
Aki túl kirívó, mindig elsőnek hal meg. Kíméljenek.
13. Ön gyakrabban hagyja, hogy
Szív? Az micsoda?
14. Ön jobban kedveli, az
Tudjam, hova megyek, de nem árt felkészülni a váratlanra. Lehet Hulla! jó buli lesz...
15. Baráti körében
Az tudja meg legelőször, aki elköveti... Probléma megoldva.
16. Az az ötlet, hogy listát készítsen a hétvégén elvégzendő teendőiről
Méghozzá fordított  ABC sorrendben...York, Yates, Wood, Weaver, Weasley ... stb.
17. Milyen embert szeretne inkább barátként?
Két lábbal álljon a földön, kivéve Rydberget. Neki jól áll a lebegés.
18. Ön inkább sikeres
Sokszor a régi jól bevált módszerek a leghatásosabbak.
19. Amikor Ön kényelmetlen érdeklődés középpontjába kerül
Előveszem fekete humorom... fogadjunk, hogy zárul a buli.
20. Egy nagy társaságban
Régen rossz nekik, ha nem készülnek fel belőlem.
21. Ön inkább
Ó, hát ez mindkettő.
22. Ön rendszerint
Logikát az érzelemmel szembeállítani halálos bűn! Még jó, hogy a logikát választom.
23. Amikor előre meg van határozva, hogy Önnek egy bizonyos dolgot, egy bizonyos időben csinálnia kell, Ön ezt
Ha kedvemre való, belefér. Egyébként miről beszélünk? Tanórákra is járok... mintha sokszor lenne választási lehetőség.
24. Önnek
Most az egyszer szerencséje van.
Sok a mondandója, de csak bizonyos embereknek, bizonyos körülmények között
Könnyedén beszél bárkihez, olyan hosszan, amennyire csak szükséges
25. Ha Öntől megkérdeznék egy szombat reggelen, hogy mivel fog telni a napja, Ön
Felkelek szombaton? Viccel?
26. Amikor szórakozásból olvasgat
Ha unalmas, kiszínezem... néhány halott mindig feldobja.
27. Ön
Nem szeretek kapkodni!
28. Amikor Ön egy partin van,
Minden parti unalmas, kivéve, ha én szolgáltatom a váratlan izgalmakat.
29.csinálni
létrehozni  
30.előnyök
áldások
31.menetrendszerű
tervezetlen  
32.feltalál
épít
33.kritikus
kritikátlan
34.beszédes
visszahúzódó
35.ésszerű
lenyűgöző
36.óvatos
bizakodó
37.szisztematikus
spontán
38.torony
alap
39.puha
kemény
40.élénk
nyugodt
41.gyártás
tervezés
42.eltűr
megbocsát
43.rendszeres
alkalmi
44.elmélet
gyakorlat
45.együttérzés
előrelátás
46.beszéd
írás
47.konkrét
absztrakt
48.hideg-fejű
meleg-szívű  - olvashatatlanra satírozva -
49.elhatározás
ösztönzés
50.jelkép
jel
51.békebíró
bíró
52.barátságos
különálló

Mély sóhajtás.  - Sose lesz vége?

53. Ha új emberekkel találkozik azok,
Nem terítek kártyákat, találják ki. Vagy, már soha nem tudják meg.
54.Ha olyasmit kell csinálnia, amit sok más ember is csinál, melyik mód a vonzóbb Önnek?
Saját módszer.
55. Melyik a súlyosabb hiba az Ön számára?
Ésszerűtlenség.
56. Ön szerint napi rutin szerint cselekedni
Unalmas.
57. Ha házibulin vesz részt
Unalmas.
58. Amikor elkezd egy nagy projektet, amit a hét folyamán kell befejeznie
Időt áldozok?!
59. Ön szerint, melyik képesség a fontosabb?
Jobb észrevenni és kihasználni, mint igazodni.
60. Amikor sok apróságon gondolkodik, amit meg kell tennie, vagy meg kell vennie,
Szolga!
61. Ön rendszerint
Rydberg tudja! Sajnos épp el van foglalva a baromi hosszú tesztjével.
62. Ön inkább
Kutatok Én, előszedem a föld alól is.
63. Ön inkább dolgozik olyan ember irányítása alatt, aki
Hasznavehető! Ki akar kedves emberekkel érintkezni?
64. Amikor begyűrűdzik egy új divathullám
Mindig elegáns vagyok, és tökéletes! Kit érdekel mit tartanak divatosnak!
65. Az, hogy időben befejez egy munkát, azon áll, hogy
Időben kezdem, feltéve, ha nem hátráltat valamelyik tehetségtelen...
66. Életstílusában Ön jobban kedveli
Eredeti.
67. (itt több is megjelölhető) A napi munkája során
Előre tervezek! Néha becsúszik egy-egy váratlan helyzet. Megoldandó.
68. Elmondható-e Önről, hogy
Én csak Rydbergtől jövök izgalomba és...  nem kell tudnia a másikat.
69. Ön szerint, melyik a dicséretesebb
Látomás? Agyon kell verni mielőtt a világra zúdítaná a sok baromságot.  
Józan észre szavazok.
70. Ön szerint melyik a nagyobb hiba
Ha túl sok a melegség.
71. Amikor különleges munkája akad,
Megszervezem.
72. Ön
Ha akarom, bármit megtudok.
73. Napjának a megszokott rutin szerint zajló részét Ön
Már nem elemzem az érzéseim ezzel kapcsolatban.
74.elfogad
változtat
75.gondolkodik
érez  
76.pontos
ráérős
77.elmélet
bizonyosság
78.egyetért
megvitat
79.házibuli
színház
80.ismert
ismeretlen
81.meggyőző
megható
82.állandó
változó
83.képletesen
szószerint
84.szelíd
erélyes
85.szívélyes
csendes
86.tények
ötletek
87.elszánt
hűséges
88.rendszerető
kényelmes
89.képzelgő
tárgyilagos
90.szimpatizál
analizál
91.állítás
fogalom
92.igazság
kegyelem
93.óvatos
gyors
94.ki
mi

Megj.: Magát komolyan érdekli ez a sok baromság?

Összecsomagolja a pergament és félretolja.
- Mehetünk már? - Kérdezi a lánytól.

Ebben a jelentben véletlenül, nem Ron ült szemben? 

... Fehér szakállas Vénember! ... Vénember!... Nagyvezér!... Fósz......  Mikulás!...  Kedves Mikulás! Olvasd el a levelem, mert nagyon fontos!! A kérésem még fontosabb. Svea Rydberget kérem Karácsonyra!! Azt mondták egyesek, hogy neked írjak. Vettem a fáradtságot, ne csalódjak benned!!
Zane, Skóciából (de mostanában Roxfort)
Ezentúl nem árt jóban lenni az égiekkel. Lehet kérne ezt-azt amíg nem biztos benne, hogy Svea magától megtenné. Vagy, nem árt megerőltetnie magát és önszántából elérni. Zane nem szokta a nehezebb utat választani... esetleg ha muszáj. Minél többet gondolkodik rajta, annál biztosabb benne, hogy ez esetben megéri.
Furmányos, bepróbálkozik Zannél, kihívó és ilyenkor még szebb, ha egyáltalán lehet még fokozni. Látja rajta a kíváncsiságot, ezt nagyon élvezi. Elárulja, hogy mit tervez? Dehogy, nem őrült meg, had fúrja az oldalát, talán még teperni is hajlandó lenne egy csekély információért. Zane élvezné. Azt azért leszögezi, hogy nehéz ellenállni, de...
- Ne csalj, az, az én reszortom. - Állítja le a próbálkozást, szigorú tekintettel.- Én megfagyok, te... engesztelsz. - Svea ezt a szót használta, akkor ezt kapja. Sőt, ez a szó nagyon jól hangzik, csak színes képzelőerővel kell társítani. Titokzatos arcot vág, szigorú tekintetéhez néha félmosoly társul, vagy mosolyra fordul.
Nem kell félteni a Mardekárost, beszédforrása nincs elapadva, akár kedvelt a társaság, akár ellenszenves. Sértésekből és kegyetlenségből mindig naprakész.
Amit tanulnia kell, a kedvesség egyik formája, az elfogadás. Beengedi aurájába valakit, valaki mást. Éppen ezen fáradozik, kisebb nagyobb sikerrel.
A csók egy siker, megélni elmondhatatlan érzés. Valaki olyantól csókot kapni, aki iránt nem érzünk semmit, szürke, unalmas, íztelen, száraz. Ez nem olyan volt és rá kell jöjjön, hogy az érzései ki akarnak törni a zárkából. Nem mellesleg, a maga módján értékeli Svea próbálkozását, azon felül, hogy álmában se gondolta volna, hogy ez az egész megtörténik. A lány legalább elmondhatja, hogy tett az ügy előrehaladása érdekében, Zane pedig... kiegészítette a történetet.
Nagyon jó lenne, még csókot kapni és adni, valóban jobb program mint egy tűzijáték. Zanet, nem is érdeklik a tűzijátékok, de most ez egy tökéletes kibúvónak tűnik, hisz annyi minden történt vele mondhatni rövid időn belül, hogy neki idő kell megemészteni, felfogni, belerázódni. Feláll és egy újabb rövid színjáték után, kezét nyújtja felé, hogy együtt csodálhassák meg a fényáradatot.
Egy pillanatra a frászt hozza rá válaszával, Zane arcára fagy mosolya, s mikor újra felolvad, kissé bosszúsan fog rá kezére. Oda-vissza kajálják egymás húzásait.
- Hogy lehetsz ilyen Rydberg!? - Nem, nem, nem tudja megállni, hogy ő ne jegyezze meg, ha őt tréfálják meg. Összefonódott kezeiket a lány oldalához nyomja, erőtlenül bokszol bele, elégtételként. Majd, ő indulni készül, de Svea ismét megálljra készteti.
- Mi az...? Ohh... - A tűzről elfelejtkezett, felőle tényleg éghetne az egész. Szerencsére a lány gondoskodik róla és eloltja. Most már tényleg elmehetnek.
A helyet nem hagyják el, csak egy újabb ösvényt keresve, feljebb mennek, az egyik sziklára. Végig fogja a lány kezét, mikor felérnek, se engedi el. Elfelejti, vagy csak jól esik fogni. Nem derül ki.  
- Nézd... - Ahogy felérnek, az első fényrobbanás zengeti meg a tájat és a fénynyalábok millió irányba szóródnak szét. Olyan, mintha egy zsákból kiráztak volna egy rakás világító bogarat. Csak a mozgásuknak meghatározott iránya van. Közelebb mennek a szikla pereméhez, ahonnan nem csak a kastély és a játék szebb, hanem az egész birtok, különösen a tó.
Esetlen, tétova ácsorgásából, az idő múlásával összeszedett nézelődés lesz, Svea oldalához áll be és azzal a kezével, amelyikkel kezét fogta, most derekával teszi ugyan ezt. Ő is tud merész lenni. Ez az este, éjjel, még mindig hihetetlen, most főleg, hogy ott áll vele, azt lehet mondani, karjában és nem idegenkedik, ha újabb csókot kap. Ez egy álom, a legjobb fajtából.
Neki nincs kedve aludni, és szemmel láthatóan Svea se az, akit ezek után zokszó nélkül el lehet küldeni aludni. Ki akarja elküldeni? A tűzijáték után, hamar megegyeznek, hogy bár bemennek a kastélyba, keresnek egy csendes helyet, ahol folytathatják az estét, beszélgethetnek, elmélyülhetnek egymásban... egyelőre a jó ízlés határain belül. Viszlát Fekete-tó, oly' sok jó emlék adója.

Buli ide vagy oda...tud valaki egy jó pszichológust? Azt hiszem...szükségem lenne egyre...    

Zane mindig művel valamit, mindig mást, mindig az ellenkezőjét annak, amire számítanak. Pedig csak azt teszi, amit jónak lát és amiből ő maga kerülhet ki győztesen... a módszereit pedig a "vagy így, vagy úgy" elve szerint működteti. A egész éves tréfatárat ma muszáj volt eldurrogtatni, különben duplát vinne át a következő évre. Ki szeret olyan sokszor kedves és vicces lenni?
Svea arcát és magát a lányt ilyen állapotban látni, megállapíthatja, megérte. Valahol benne van a viszonzással járó aggodalom, de így szép és valódi az élet. Majd jobban odafigyel a jövőben. Találkoznak ők még, és mondhatni gyakran járnak a másik utcájában.
- Hahh... - Próbál úgy tenni, mintha meg se történt volna az amiről a lány beszél. Arcán viszont az is látszik, hogy keresi gondolataiban azt a pillanatot. Zannek sok olyan pillanata van, amit fegyverként fel lehet használni. Túl gyakran hökken meg, vesz zokon mozdulatokat, mondatokat és túl gyakran utálkozik ahhoz, hogy arcán döbbenet  és fintor jelenjen meg. Eltart egy ideig mire beazonosítja az ominózust.
Nem csak szimplán nem szereti, hanem egyenesen gyűlöli. Bevallja? Nem őrült meg. Száját összeszorítva vág grimaszt, mintha épp most kellett volna lenyelnie egy kortyot az undorító löttyből.
- Viccelsz Rydberg? Majd pont elmondo...  - Sóhajtva forgatja meg szemeit, tenyerével akár arcába  vagy homlokára csaphatna. Pont most mondta el. - Ne kérdezősködj. - Ennél jobban nem tud rontani helyzetén, belegabalyodott. Behunyva szemeit, fejét oldalra fordítva bólogat elismerően.
Jobb, ha inkább a nyársával foglalkozik.
A kempingezés kettesben még odébb van. A kettesben, azzal semmi probléma, de ott a többi szörnyűség, az erdő és ott kellene aludnia és a sok kosz és a sok hang és az állatok és... de álljunk meg egy-két szóra, nem is ez lenne a lényege, hanem, hogy ketten lennének. Ő és Svea. Kettesben...
A kempingezés egy nagyon jó ötlet, a szép erdő, a nyugis állatok, a romantikus bagolyhuhogás, a fák leveitől pedig  nem lehet koszos az ember. Menjünk ööm... kempingezni, legjobb tevékenység. Meggyőzhető.
Jövő szilveszter messze van, olyan előre ő nem tervez, nem érdemes, főképpen azért mert azt se tudja, mi fog következni néhány perc múlva. Jövő szilveszterkor is itt lesz feltehetőleg és partnerül ismét a leggyönyörűbb lányt választaná, akivel valaha találkozott. Jövőre illene neki meghívnia, mert ő egy úriember, amikor nem pszichopata. Ha így lesz, akkor is az övé lesz a legjobb ünnep. Talán jövő karácsonykor Sveát kaphatja karácsonyra, ruha nélkül, egy nagy masnival átkötve. Ez idén elmaradt, pedig ezzel a húzással életre szóló emléket adott volna neki. Az élet történései miért ilyen lassúak? A sors se erőlteti magát halálra.
De ne írjuk le azt, amit most kapott a lánytól. A közös pillanatok is meg fognak maradni benne, a kedvenc helyén. Jól érzi magát.
Jó a felirat, de Zane kiegészítené azzal a csekély, de igen fontos információval, hogy Svea Rydbergnek És mikor beírja a nevet, elégedetten állna fel. Számára nem mindegy kivel kedves, ki kapja figyelmét. És most már az sem mindegy, hogy ki kapja Svea Rydberg figyelmét.
- Hah... akkor furdalja tovább. Azt hiszed kiteregetem a kártyáim az orrod elé, hogy kedvedre válogass közülük? - Megcsóválja fejét.  De hogy dobjon egy csontot az éhezőnek, annyit megjegyez. - Annyit elárulok, hogy nekem jó lesz... - Vigyor, kivár. - ... oh és bármennyire meglepő... neked is.  
A sok szúrkálódás és közös nevetés, a közösen megélt pillanatok egyre közelebb és közelebb sodorják egymáshoz őket. Nem hagyja hidegen a közelsége, egyelőre nem tudatosan cselekszik és hagyja magát sodródni az árral ami egyenesen Svea karjaiba vezeti. Egyszerűen teste reakciója, amit tudatalattija irányít.
Beszélgetnek, és testük reakcióival küzdenek, majd egyszer csak a beszéd elmarad. Az első csók amit vele vált huhú, varázslatos. Ilyen szót lehet használni ezen a helyen. Az első után, többet akar, majd még többet és még többet. A kedvelt ízből soha nem elég egy kevés.
Kezét nem húzza el térdéről, hagyja, hogy rátegye az övéit. Melegnek érzi és ez egy újabb kellemes érzés, Tőle. Lángol a nyárs? Mi? Dehogy lángol, nem lát semmit... az egész part lángol? Majd valaki arrajáró eloltja, neki  fontosabb dolga van. Jelen helyzetben, felőle az egész kastély éghet a cuccain kívül.
Menta... az illat viszont megcsapja orrát és annyi időre oldalra fordítja fejét. Nem szól, csak száját alig láthatóan felfelé húzza. Újabb elismerő pontot húzhat be magának a lány. Akarva vagy akaratlanul, el lett találva ízlése.
Az idilli pillanatok, percek, még hosszabb percek is vége szakadnak egyszer, náluk is megtörténik. Svea elhúzódik és megszólal. Ezzel nincs semmi baj, csakhogy már megint labdát ad Zane kezébe. Egyenesen előtte dobja fel. Valójában csak azért csapja le, mert látja a készülődést a kastély felől és ha nem mennek egy kicsivel feljebb, nem fogják látni az alacsonyabbra lőtt fényeket.
- Én se gondoltam volna, hogy ilyen választ kapok. - Feláll, sóhajt egyet és a tűzbe bámul. - Ez nem is válasz... oldalra fordul és lenéz a lányra. Tudja, igen, tudja, hogy mekkora egy szemét, de ez nagyon nagy lecsapható labda volt. Ismét. Ez a lány kész aranybánya. Zane pedig gondolkodhat, hogyan teszi jóvá ezt a sok izgalmat amit okoz.
- Ez sokkal jobb volt annál. - Felé nyújtja kezét, hogy felállítsa. Természetesen egy mosollyal arcán.
Szerinte lassan éjfél és ha emlékezete nem csal, éjfélkor tűzijátékkal kápráztatják a kastély népét. - Svea Rydberg... megnézed velem a tűzijátékot? - Kb. úgy hangzott, mintha megkérné a kezét. - khm... - Sóhaj... - Kérlek.
Ha nem lesz jó a tűzijáték, a lángoló part látványa majd kárpótolja őket.

A munkát és a magánéletet ritkán keverik, de ha előfordul, az akaraton és a kitartáson múlik a siker. Zane egyre többször jön rá, hogy az akarat megvan, a kitartáshoz már nem egyedül kell. Még csak felszín alatt kóstolgatja az érzés, de a villanásnyi tiszta képek nem kerülik el.
Az általános logikától jóval eltérőbb a szerelem logikája. Sőt az őszinte szerelem logikája mindentől eltérő és csak kevesen tudják igazán megfejteni azt. De ha megfejtik, olyan titkot tudója lesznek, mint senki más. A lassú haladás a kulcs? Nem tudja, reméli, tenni akar érte...ott, legbelül.
Zaneben sok érzés kavarog, háborog, hánykódik, magában próbálja a megfelelő helyre tenni őket, hogy meglássa a tiszta képet és tudja, mit kell tennie. Ő ilyen, ő nem érzett még soha szerelmet, nem ismerte hogyan közeledjen szeretettel másokhoz. A szerelemmel pedig végképp nem találkozott, ameddig . Nem tudja, milyen képet mutat magából a külvilágnak, miközben érzéseivel küzd. Biztos meglepőt, és zavartat és ez addig lesz így ameddig nem jár sikerrel, saját magával. Segítségben szerencsére nincs hiány.
Ez az együttlét jó ötlet, a sütést pedig kezdi élvezni a maga módján, talán a társaság nyomja meg ennyire a hangulatfaktort. Talán... inkább biztos. És nem utolsó sorban jól szórakozik saját viccén. A mentegetőzés, az arckifejezése, a tanácstalansága, mind mind közrejátszik abban, hogy elnevesse magát. Próbál kivárni, de egy idő után nem bírja tovább, most nem kell kegyetlennek lennie, most lazulhat egy kicsit. Tűri a lábon bökést, amit vissza is ad egy futó vigyor kíséretével és egy észrevétellel.
- Látnod kellett volna az arcod Rydberg. - Ezt tényleg jól összerakta és sikerült beadnia.
Nem gondolja úgy, valójában távol áll a kijelentése a valóságtól. Még két hét... ki nem élvezné. De a látszatot fent kell tartani.
- Hú de félek Rydberg, kicseréled a töklevemet paradicsomlére? - Ennél jobban ismeri. Ha mérges, akkor mérges és ember legyen aki elé áll olyankor. Nehogy a végén tényleg megtréfálja, mikor nem számít rá. Résen lesz a biztonság kedvéért. Mást megtréfálhat, mondjuk helyette.
- Ostobaság lett volna kihagynom. - Jegyzi meg a tüzet bámulva, magában még mindig küzdve a nevetéssel. De amint komolyodik a téma, Zane is tovább lép és figyelme a lányra irányul.
Tulajdonképpen miért is sütnek ők mályvacukrot? Egyet nem sütöttek még, szemmel láthatóan inkább egymással vannak elfoglalva és ez jól hangzik, mutat. A történetet meghallgatja, átérezni ugyan nem tudja, de nem untatja, inkább próbálja elképzelni, milyen lehetett. Erdőben ő is járt már ez megvan idáig, bár egészen más okból volt bent. Egy pillanat erejéig eljátszik a gondolattal, hogy milyen lehetne ha ő menne kirándulni, mert Svea hatására elképesztő dolgok is eszébe jutnak néha, de mikor odaér, hogy összekoszolja a zakóját az ingét és a nadrágját, gondolatait nagyon gyorsan visszatereli a tűzhöz és a lányhoz. Kirándulásnak vége, szép is volt, jó is volt és ennyi elég is volt. Van még mit tanulnia, pl. azt, hogy nem minden rossz ami kosszal jár.
Még mindig a tűzbe bámul és próbálja a nyársat normálisan tartani, néha átpillant Svea nyársára, ellesi hova érdemes tartani. Azon gondolkodik, ő is ilyesmire gondolt, arra fog emlékezni, hogy kipróbálta, sütött mályvacukrot, beszélgettek, jól érezték magukat és ...  
Hirtelen felhörren, eljutott tudatáig amit mondott. - Béna... béna randi? - Sveára néz, ő is hasonló arckifejezést vesz fel mint a lány, csak nem olyan lágyak a vonásai.
Mivel randizni ő még nem randizott, a bele a közepébe pedig már ismeri, neki ez nem béna, nincs viszonyítási alapja.
- Nem béna. - Kissé értetlen arcot vág a szóhasználatára. Nem érti, miért használta ezt a szót, hiszen ha körbenéznek, Zane így is tesz, láthatják mennyire készült a mai estével. - Nem béna... - Ismétli meg, fejét felfelé tartja, szemeivel a repülő fényes bogarak cikázását követi. - Nézz körbe. Ezt te csináltad....  mindent. - Tekintetét végighordozza az összes látványon és kelléken, végül visszatalálnak Sveához és szemeibe néz. - Nem béna. - Komolyan beszél, nem tartja bénának a próbálkozást, talán azért mert ő csinálta. - Azt, hogy megfagyok, pedig jóvá lehet tenni. - Titokzatos mosoly. Most már tervei is vannak.
De először neki kell válaszolnia a kérdésre. Miért maradt? Egyszerű választ ad, egyszerűt de pontosan azt, amiért most itt van. Nem hiszi, hogy ezzel minden lapját kiterítette, de óriási lépést tett meg.
Kérdezz felelek? Oda-vissza és most ismét ő jön. Nem fogja elúsztatni a lehetőségét, most bármit kérdezhet, érzi és kérdezni is akart, de automatikusan visszakérdezés lesz belőle. Érdekli a folytatás, mit gondol? Válasz helyett azonban...
Fekete szemeiben izgatottság csillan, mit akar? Miért nem válaszol... közelebb és közelebb kerül hozzá, kezét is emeli. Mit akar, most nem mondott semmilyen sértőt. Megdermed, szemeiben kérdőjelek sokasága jelenik meg, homlokán néhány ránc, melyek csak az érintésre simulnak vissza. Megérintette, Svea Rydberg megérintette beindítva ezzel a lépéssel Zane dobszólóját mellkasában. Minden gondolat kiszáll a fejéből, csak a lányt látja maga előtt. Látja, hogy közeledik, valahol tudja, mi fog következni, mégsem fogja fel egészen csak mikor ajkai az övéihez érnek és az érintésből egy rövid csók lesz. Erre az időre szemeit lecsukja, majd újra kinyitja és a kékjeibe néz. Nyel egyet, izgatottsága kettejük közt futkos, zavarában kezét Svea térdére teszi, de most a fogás finom.
Akarja ő ezt, jó volt, ízlett... más volt, volt benne érzés. Akar még belőle és ha ő akar valamit, azért tesz. Rápillant ajkára, majd szemeiben, majd ismét ajkára és most ő dől előrébb, hogy megtegye a lépést.
Az ő csókja esetlen, mert egyelőre nem mert vele mit kezdeni, de a lelkesedés és akarás is érezhető benne. Eltávolodik tőle... csak a másodperc ezred részére, majd ismét ajkaihoz érinti sajátját és egyre többet és többet ad, illetve kér és egyre hosszabb ideig időzik ajkainál.
Nem gondolta volna, hogy idáig jutnak, de kifogása az nincs a történések ellen.

Pislog egy nagyot. Konyhatündér, Ő? A konyhában sem járt még soha, bajban lenne, ha megkérdenék tőle a ház melyik részén található. Miért is kellene neki a konyhába mennie, inkább százszor többet van a laboratóriumban és főzi a bájitaljait. Már amikor az anyja megengedi, hogy társuljon.
- Nem, inkább a logikám használom. - Ejt egy fintort. Ez most nem az a barátságtalan fintor, mint általában szokott lenni, de a berögzült izomrándulást nem tudja elhagyni. A kosárra néz. Onnan vette elő, azt látta, attól még lehet akármi. Tekintetét a kosárról Sveára emeli, majd vissza a kosárra. Nincs meggyőzve, de ez most lényegtelen, annyiba hagyja, különben még egy kérdés és azt is meg kell hallgatnia, hogy a muglik mennyire ötletesek és hasznosak. Blehh. Inkább túlesik a kóstoláson és más egyében.
Bár, elidőzött volna még egy keveset a cukorral, bár még hallgatta volna Sveát és a muglikat, az idő nem telt volna ennyire gyorsan és az események sem röppentek volna el olyan gyorsan, hogy Zane lemaradjon saját tetteiről és azok következményeiről. Tudat alatt nem akarta lerázni magáról Sveát, megtette, tudat alatt máshogy csinált volna dolgokat... de a valóság ezt is megmásította és egy zavarban lévő önmagával és érzéseivel küzdő mardekárost hagyott magára. Zane küzd, hogy megtalálja a helyes utat és az út végén látja a lányt is, látja, hogy felé nyújtja a kezét, hogy segítsen, csak Zane ne kapálózna ennyire és hagyná, hogy megfogja a kezét. Minden kezdete lenne.
Egyelőre zavarban van és tetteit sem fogja fel igazán. Még soha életében nem engedett lányt ennyire közel magához, zavara érthető. A mindig hideg test most forró és mellkasa táján dobszólót játszik szíve, megmozgatva minden bordáját. Hallja az ütemet, ott visszhangzik fülében, sőt már egész feje lüktet tőle, mégis meghallja a hozzá intézett kérdést. Svea felé kapja fejét és látszik rajta, hogy most tért vissza egy másik dimenzióból, ahol meghökkentő dolgok történtek vele.
De most már itt van újra és villámgyorsan szedi össze magát, hogy választ adhasson.
- Minden. - Felhúzza szemöldökét és kicsit még feszengve, a tűz felé fordul, hogy elkészítse a nyársat. Tenyerét is leveszi a lány térdéről, szüksége van mindkét kezére.
- Mit nem akartál? - Ezen nem tud átsiklani. Miközben a nyársat rakja össze, fejét féloldalasan tarja jelezve, hogy figyel. Nem csinált semmit, rosszat végképp nem. Nem érti a hirtelen kitörést.
- Tudtam, hogy valamit terveztél, csak azt nem, hogy mit. - A drámaiságot nem kell megjátszania, vérében van, pedig most  csak meg akarja tréfálni. - Ha megmérgeztél Rydberg, azt nagyon megkeserülöd... - A lányra néz, néhány másodpercig még komolyság van az arcán, szemei villámokat szórnak felé, a következőkben, ott bujkál  mosoly arcán. - ... plusz két hétig velem kell lenned. Ohh, várj ez nekem nagyobb büntetés... - Pofátlanságért sem kell a szomszédba mennie. Nem valami jó a viccelődésben, de próbálja úgy előadni, hogy leessen a poén, és tudjon rajta mosolyogni, ne vegye véresen komolyan.  
Még fel is röhög egy rövidet és egy villanó mosoly kíséretében, tevékenykedni kezd. A nyársakat ő akarta elkészíteni, de ez ismét elmarad, csak tartja kezében a fát és a kosárért nyúlót figyeli. Újabb fehér ragacs kerül elő onnan.
- Ehető? Fúj Rydberg, te mege... - Ujjait figyeli, a finom mozdulatait. Szép keze van. A kérdésre nem reagál, nem is néz fel, csak hallgatja a választ. Elmélyül minden szóban. Az intésre késve reagál, végül a nyárs szúrósabbik végét felé fordítja. Nem szólal meg. Szép történet, már amennyire egy történet lehet szép. A végén ő is a tűzbe bámul, Svea nyársát figyeli ahogy a lángok megkapják a fehér ragacsokat.
Mintha még mindig a történet hatása alatt lenne, úgy mozgatja a nyársát a tűz felé. - Gondolod, hogy ez az este... emlékezetes lesz nekem? - A lányra néz. Hogy fog rá emlékezni vajon? Erre úgysem lehet választ adni. Holnap kiderül, amikor felkel és visszagondol az estére. Egy biztos, rossz érzések nem lesznek benne. Valahol már most tudja.
- Én soha nem kem...kempingeztem. - Ezt a szót is csak azért ismeri, mert nem szegényes a szókincse. Neki nem volt átlagos a gyerekkora, ő kezdetektől fogva az élet árnyoldalát látta, abban nőtt fel, azt tartotta szépnek és helyesnek.  Most pedig itt ül egy átlagos lánnyal, akit messze átlagon felüli szépséggel áldotta meg a sors... és hallgatja gyerekkori történeteit. Pontosan ezért kezdett érdeklődni iránta, mert el tudja érni, hogy figyeljen rá. Még soha nem érezte magát rosszul ha vele van. Azt hitte, ezt nem kell soha bevallania. Úgy tűnik a lányok könnyen  rá tudnak térni a lényegre.
Mikor érzékeli, hogy Svea felemeli fejét és felé fordítja, ő is ugyan így tesz. Bár arcizmai simák, érzékelteti a maga módján, hogy figyel és a bátorítás is ott bujkál szemeiben. Kérdezzen. Nem biztos, hogy válaszol, bár azután, hogy ő is választ kapott ez lenne a helyes lépés. Bólint, megadva az engedélyt.
Ilyen konkrét kérdésre nem számított tőle. Hazudna, ha azt mondaná nem lepődött meg és arca is tükrözi ezt. Ám úgy tesz, mintha nem tudná a választ, mintha töprengene, pedig ott van a nyelve hegyén. Szenvtelenül mosolyodik el váratva ezzel. És mikor az izgalmak a tetőfokra kerültek, megszólal.
- Mert érdekelsz. - Pont. Igazság. Most vagy lavinát indít el vagy nem. Ez a kérdés nem foglalkoztatja. Svea kérdezte önszántából, neki kell feldolgoznia a kapott választ.
Ő más, mint a többi itteni lány. Nem idegesíti és nem ostoba. Látja benne a lehetőséget, az izgalmat, az érdekességet. Nem utolsó sorban, Hollóhátas. Ez is valami.
- Miért, mire gondoltál? Miért maradok itt? - A kérdés nem valami jogos, elvégre ha nem Sveáról lenne szó, most végigszórakozná az estét, lelkileg kikészítve a hívó félt. De erről már akkor letett, amikor megpillantotta.
Ő mást érdemel... ez pedig a jövő zenéje... egy biztos, ha Zane tudatára ébred végre, változás áll be.

Épp attól érdekes, hogy soha nem volt ilyen sütésen. Neki ez új és a helyzet is új. Nem találkoztak még az iskola falain kívül más célból, mint a közös munka. Nem vallaná be, de néha bevillant neki a kép, hogy elhívja. Egy halvány kép...
- Túl sokáig? A sütésnek az a lényege. - Összeszűkíti szemei, egyik szemöldöke megemelkedik és mellkasa is. Hangja egy kicsivel másabb, öblösebb. - Miféle boszorkányság ez? Hm... vagy ... - A lányra néz és suttogni kezd, mintha nem akarná, hogy bárki is meghallja kimondott szavait. - ... mugli holmi? - Undorodik ettől a szótól, kimondása után száját vékonyra préseli és visszahajol helyére. Belenéz a tűzbe, feje parányit oldalra billen, hagyja hogy a lángok cikázása elvarázsolja néhány pillanatig.
Az előbb tiltakozott, bár nem gondolta teljesen komolyan. Kipróbálni ki szokta a dolgokat és csak utána mondja, hogy rossz, ehetetlen stb. Ennek a formája és az állaga más, mint a megszokott, a szaga a púderéra hasonlít csak édesebb, az íze... ez a nehezebb feladat. Először eltolja magától, de ahogy egyre hosszabb ideig nézi, bátorságot is gyűjt. Na jó, akkor itt az idő...
Az utolsó pillanatban mégis Svea felé nyújtja, a lány ezáltal még közelebb kerül hozzá. Lélegzetét is visszatartva figyeli, ahogy beleharap. Egyelőre nem tűnik fel neki semmi szokatlan, pl hogy belekapaszkodott a karjába. Érdekesebbnek tűnik az a kérdés, vajon megmarad vagy köddé válik egy pukkanást követően. A mugli cuccokban nem lehet bízni. Kínosan közel van hozzá, oly annyira, hogy azt már szinte élvezi. Figyeli a mozgó ajkakat és várja a végkifejletet... de az elmarad. Mézes-vajas keksszel finomabb? Szemei kikerekednek, ledöbben...
- Ennyi? Cö... - Vonja fel szemöldökét, majd gondolva egyet közelebb hajol, hogy megvizsgálja teljesen feleslegesen de ekkora az összeforrt karjaikba ütközik. Mikor tudatosul benne amit lát, egy hideghullám fut végig testén karjától a szívéig. Végül felsóhajt, hogy kieressze azt. Kezd zavarba lenni, oly annyira, hogy mikor szétválasztja karjaikat és le akarja tenni térdére, véletlenül Svea térdére fog rá. Ha már összeérnek. A tévedéssel párhuzamosan a maradék mályvacukrot egy villámgyors mozdulattal betömi szájába.
Mivel egy kicsit remeg teste, nem tűnik fel neki, hogy nem a saját térdébe kapaszkodik. A tűzbe bámul. Így se láthatta még Svea. Ennyire zavarban. Ettől függetlenül próbálja leplezni beszéddel, természetesen mindezt sikertelenül.
- Rém pocsék íze van... - Nyersen tényleg nem az igazi. - ... inkább süssük meg. A sütés sokszor segít. De akkor is azt mondom, hogy fel fog gyulladni. És ha így lesz Rydberg, ne mond, hogy nem figyelmeztettelek. - Leveszi a lány térdéről a kezét és a nyársért nyúl. És ha már ennyire benne vannak, megkérdezi, amit az elején akart.
- Hogy jutott eszedbe ez a... lehetetlenség? - Álmában se gondolta volna, hogy ő valaha mályvacukrot fog sütni a suli legjobb csajával, és itt kiemelve a mályvacukor sütést. Még az rendben, hogy együtt dolgoznak a bájitalon, mert ők a legjobbak, de ez... Mi fog ebből kisülni? Remélhetőleg Zane percről percre oldódni fog és visszaszáll belé valódi énje, a magabiztosság. Akkor kicsit változni fog a buli.

Egy futó vigyort megereszt a válaszra, jó szélesre elhúzza száját. Szó mi szó azért nem lenne kellemes érzés egy nyárssal a májában közlekedni. De ez csak Zane fejében jelent meg kép formájában. Újabb morbid gondolatát meghagyja magának inkább, és a vettem a poént arcát mutatja.
A sütés, soha nem sütött semmit nyárson, meg sehogy. Távol álljon tőle a kerti sütés a természettel együtt. Nem úgy lett nevelve,  ismeretlen neki. Előítéletei vannak az összes vadonélő állattal szemben, nem kedveli a Legendás Lények órát se. A muszáj viszont nagy úr és mikor feladatot kap, kimerészkedik a vadonba. Most ez egy más helyzet, szerencsére csak ketten vannak és most megismerkedik a nyársakkal és a sütéssel is... lehet bejön majd neki, főleg ha Svea tart leckéket. Akár most kezdhetné, de helyette a kosár felé megy, hogy a kért teát...?
- Az üres... - A nyárs végével a kosár felé int, hogy még idejében szóljon. Reméli minél hamarabb intézkedik az ügy érdekében, mert nem lesz ez így jó, ha üres marad. Aggodalma viszont teljesen feleslegesnek tűnik, amit kért, pillanatokkal később már a lány kezében látja. Meglepetten pislog néhányat.
- Ezt hogy csináltad? - Kérdezi, ám már rögtön magában összerakja a történteket. A nagyanyjának is pont ilyen kosara volt legalábbis kinézetre, most már tudja a trükköt.  Így könnyű, ezt a pofátlanságot, és ő még azt hitte, hogy a nagyanyja mennyire kitesz magáért. Erre gondolva fordul a melegforrás felé és piszkálja meg azt mit sem törődve Svea figyelmeztetésével bár nem is sikerülne felfognia mit szeretne mondani, mire kimondaná a parázs pukkan egyet Zaneben megállítva az ütőt. Hátrahőkölve pislog felváltva rá és a lányra is. Utóbbi magától érthetődően vigyorog, ez most aligha zavarná.
A tűz kissé barátságtalannak tűnik de megoldja a helyzetet, békén hagyja ezentúl a parazsat. Néhány mozdulattal rendezi öltözékét, lesepri térdéről a  nemlétező piszkot is, majd belsőzsebébe nyúl, hogy elővegye az ezüst tégelyt. Jobb kézfeje most még nehezebben mozog, mint általában. A hidegtől talán. Meggyűlik a baja a fedél felpattintásával. Be kell segítenie másik kezével is. Mikor végre sikerül, kivesz belőle egy levelet és szájába teszi, a tégelyt pedig visszasüllyeszti helyére. Bal kezével dörzsöl néhányat jobb kézfején.
- Átkozott... - Motyogja közben. A rövid de annál látványosabb műsor eltereli a figyelmét előző tevékenységéről és meghozza a kedvét máshoz. Pl. hogy leüljön a lány mellé. Viszi a nyársat is magával és mikor helyet foglal, egyből felé nyújtja tenyerét. Sveának nem tetszik egyik felsorolt étel sem. Ez érthető, ha elé raknák le ugyanezeket, ő sem nyúlna hozzájuk.
- Akkor adj valami mást. Csak ehető legyen. - Gyomra közel van a korgáshoz, de meglepettsége megakadályozza, hogy megszólaljon ugyanis Svea két fehér izét tesz a tenyerébe alig néhány másodperccel azután hogy kaját kért.
- Ez meg mi? - Soha életében nem látott még ilyet. Azt meg álmában sem gondolta volna hogy meg lehet sütni. Túl könnyűek ahhoz és eleve fehér színűek. Egy gyors mozdulattal két ujjába veszi az egyiket a másikat pedig a maradék hárommal tenyeréhez fogja. Felemeli szemmagasságba kezét és azt, amelyiket két ujja közt tartja, vizsgálatnak veti alá. Hogy nem evett még ilyet? Egyszerű a válasz.
- Nem. - Rázza meg fejét és döbbent arckifejezéssel fordul Svea felé. - Mit mondtál... mi ez? Mályva... mályvacukor? - Ismét szemei elé emeli. - Szerintem inkább vattacsomó. Ezt nem lehet megsütni, ha beletartod a tűzbe, felgyullad és elég. - Bólint egyet a tudományos magyarázat után. - Bumm... volt, nincs. - Elhúzza száját, és tovább vizsgálja a leendő kajájukat.
Szerencsére Svea nem nyugszik bele Zane döbbenetébe és rögtön a segítségére siet. Ma még enni is fognak. Mikor hirtelen közelebb hajol hozzá, úgy, hogy vállaik összeérnek, megérzi a lány kellemes illatát. Egy alig észrevehető pillanatig lehunyja szemeit és beleszippant a levegőbe, azután már nyitja  is ki szemeit. Egyrészt mert azt az utasítást kapja, hogy kóstolja meg. Ezt abban a pillanatban megtagadja.
- Soha... - Meggondolatlan és hirtelen kijelentése után megrázza fejét és eltartja magától a mályvacukrot. Nézi a távolban... de, aztán mégis felkelt6i érdeklődését a dolog. Összeráncolja homlokát, tovább vizsgálja a puha anyagot, Sveáéra néz amit a lány már összegyúrt. Még néhány másodperc utána arra is képes, hogy lassan, nagyon lassan szája felé emelje.
- Te is csináld. - Szól oda neki. Sőt, félúton inkább meggondolja magát és keze irányt vált. Svea szája felé emeli a mályvacukrot, lassan ugyan, de idővel eléri a lány száját. Ha beleharap, ő is meg fogja tenni. Végig a kék szemeibe néz és szinte látni, ahogy nyel, vagy veszi a levegőt.

Ha akarna se tudna könnyen megnyílni és arról beszélni, hogy mit kezdett érezni az idő múlásával, mikor együtt és egymást kisegítve dolgoztak. A véletlen érintések, összenézések és egymás kijavítása és piszkálása őt se hagyták teljesen hidegen. Svea okos lány, mellette szép és a családja is tiszta vérű. Pont Zane gyengéje. 
De még most sem esik le neki, hogy mondandója lenne, vallomással tartozna neki, pedig valami halvány sugár megvillan benne néha. Nem könnyű erről beszélni, neki meg főleg.
Körbenézve, külön meglepő mennyi energiát fektetett az egészbe. Bár a kosár üres, belenézett, a nyársakat is szemügyre vette, tudja mire valóak, csak még ilyen sütős estén soha nem volt. Feláll és szembefordul a lánnyal. Két ujjával állát dörzsöli, szeme a pokrócon időzik miközben beszél.
- Olvastam a levelet. Csak tudod, nem gondoltam volna, hogy te vagy mögötte Rydberg. Másra készültem, de most... hogy változtak a tervek... - Felveszi az egyik nyársat, megforgatja és felemeli, hogy megvizsgálja. A félbeszakított mondatot a nyárs vizsgálása miatt  néhány másodpercnyi hallgatás után mással folytatja. -  ... ezzel remélem nem merényletet terveztél. - Rámosolyog halványan, most először az este. Nézegeti még kicsit a tűz környékét, hátha idővel kezdi átvenni az este hangulatát. Annyira ő se hülye, hogy elmulasszon egy közös estét vele.
Visszateszi a nyársat a másik mellé. - Mondhatjuk... - Kíváncsiság, fogjuk rá. Szokásához híven inkább sötét tervet szőtt, ahhoz pedig elengedhetetlen a találkozás, Azt úgy a jó kivitelezni. De ez már tárgytalan.
Vannak tervei vele? Mifene, ezt örömmel hallja. Felvonja szemöldökét és érdeklődését kimutatva néz rá.
- Kezded felkelteni az érdeklődésem... - Ez jót is jelenthet, ma este hajlandó lesz beadni a derekát a lány ötleteire. Kivételek ez alól, az unalmas programok, úgyhogy reméli nem lesz ilyen a tarsolyában. Ismét a nyársra néz,  gondolatai megszaladnak, majd a kérdésére felé fordulva válaszol.
- Egy... teát. - Mindegy csak forró legyen, egy kicsit hűvös van kint. Mivel nem hagyja nyugodni a nyárs, ismét felemeli és a tűzbe tartja. Elvigyorodik. - Ebből jó izzó piszkavas lenne. - Megpiszkálja a parazsat mire az pukkan egyet, Zane pedig hátrahőköl és meglepetten pislog a tűzre.
- Hooh... -  A lányra néz. - Vigyázz ezzel a tűzzel. - Eltelik pár másodperc, mire visszaszerzi hidegvérét. Leguggol és élvezi az arcát melegítő lángokat, még a sálján is lazít. Svea közben leül, megvilágítás nélkül is szép lány így meg, hogy hangulatos tűz fénye táncot jár az arcán, más értelmet ad vonásainak... egy ideig őt figyeli, azt is lehet mondani, hogy elmélyül szépségében, majd tekintetét a bogarak játékára emeli. Feláll. Azért ez elég szép látvány ahhoz, hogy a halvány lelkesedésnél többet mutasson ki. Követi a fényháló útját egészen a fákig, kezében a nyárs vége lefordul  a földre. Kezdeni kellene valamit vele. Mikor vége a látványos bemutatónak, lopva Sveára néz és hirtelen kedvet kap közelebb ülni hozzá. Váratlan és szokatlan megmozdulását nem mulasztja el megmagyarázni a tőle megszokott arroganciával. Bár most este ebből visszább fog, (nem direkt) mivel érdekli a lány.
- Nálad... nálad van az ennivaló. - Még bólogat is a hitelesség kedvéért miközben leül mellé és tenyerét kifordítva várja, hogy beletegye a sütni valót. Ő most sütni fog, akármit kap.
- Mit süssek neked? Sárkánygyík farkat? Mérges szalamandra velőt? Kerti törpe lábat? Tündérmanó szárnyat? - Bizarr vigyorral sorolja a lehetőségeket, nem tudja mit kap a kezébe.

Mindenki másra számított, arra is, hogy ma átkozni fog. Élvezettel tette volna meg, azután elhagyta volna a helyszínt, elégedett hideg nevetését hátrahagyva.
Mindenki másra számított, mert mindenki más nem számít neki... egy kicsit se számít. És mégis Őt kapta, aki némi fényt gyújtott sötét lelkében és az apró fénnyel kereste a szívét, hogy melengethesse és élettel töltse meg. Nem adta ennek jelét, de érdekes módon Zane idővel ezt kezdte érezni mikor vele volt. Az biztos, hogy ezt se most fogja bevallani.
Lábai földbe gyökereztek, de kezei megmozdulnak és a pálcáját helyére illeszti, kabátja belső zsebébe. Nem lesz rá szüksége. Változott kicsit a terv.
Döbbenetük kölcsönös, bár más váltotta kis és más leforgású. Másra számított? Akár bólogathatna, vagy hidegen odavethetné az igazságot. Igen, másra, mert arra készült, hogy ő kerül ki győztesen, és az fog történni amit aljasan eltervezett szobájában... és idefele jövet.
Most minden borul, tanácstalanságra kényszerül és ez nem tetszik neki. A társaságra nem mondaná ugyan ezt, most is szemrevalóan csinos a lány.
Tartja magát ahhoz, ami, meg se fordul a fejében, hogy más legyen. Fejét lassan az ellépő felé fordítja, szemét összébb szűkíti, szája pedig csak egy kicsit nyílik szét grimaszától. Bár grimasza igazából homloka ráncolásából áll.
- Erre mindketten tudjuk a választ. - Válaszolja végül és nyel egyet. Komolyra fordítva a szót, egyáltalán nem számított pont rá, de valahol örül neki, hogy Ő küldte a levelet. Egy olyan lépést tett meg ezzel melyet Zane soha nem lépett volna meg. Az hogy valami halvány érzelemszál alakult benne, nehezen akart megmutatkozni és nem vette a fáradtságot se, hogy felismerje azt. Most kicsit más a helyzet. Van mit átértékelnie, de még mindig kételyek vannak benne. Ez most vicc vagy mégsem? Arcára a gondolat erejéig komorság ül, de gyorsan elhajtja a gondolatot, hiszen Svea annyira ismeri, hogy nem űzne vele ilyen tréfát. Nincs oda a humorért és csúnyán megtorolja azon, aki bepróbálkozik vele. Arcizmai lazulnak egy keveset és miután újra rápillant, hirtelen talál időt arra is, hogy körbenézzen. Hangulatos, nem rossz. Eddig is szerette ezt a helyet.
- Igen? - Ismét a szőkéé a főszerep. Szája sarkát felfelé húzza, ez mosolyféle lenne. - Pedig szeretek meglepetést okozni. - Nem a jó értelemben, hangsúlya árulja el. Elindul a kosár felé, de közben körbenéz.
- Te csináltad ezt? Mire ez a felhajtás? - A kosárhoz érve leguggol, tapintatlanul felhajtja fedelét, belenéz majd hagyja, hogy magától visszacsapódjon. Megnézi a világítást is, meg a többi apróságot majd feláll.  Teljesen azt a benyomást kelti első ránézésre, mint akit hidegen hagyja az egész és csak azért jött, hogy romboljon, tiporjon és elmenjen. De nem. Még egy kevés ideig háttal áll neki, majd végül megfordul és hangjában elismeréssel szólal meg.
- Szép! - Felemeli szemöldökét. - Tudod, mikor idejöttem, mást terveztem, nem akartam maradni, csak látni a... levél íróját... - Direkt nem folytatja, Svea úgyis tudja, mit akart mondani ezzel.
- De most, más a helyzet. - Ez felér egy vallomással. Érdekli a dolog. Úgyhogy várja a folytatást. Nem mondaná azt, hogy nem kíváncsi mi lesz. Pedig nem egy kíváncsi típus.  

A sors valóban furcsa dolgokra képes... megváltoztatja a megváltozhatatlant, felnyitja a felnyithatatlant, beszínezi a színtelent, megnevetteti a faarcot, érzéseket rejt az érzéketlenbe, levelet helyez Zane szobájába. És ami a legfurcsább az egészben, hogy Zane éppen a birtok friss havát tapossa és kételyekkel fejében, enyhe émelygéssel gyomrában követi az utasítást, keresi a nyomokat, hogy elérje a célt. Arcán különös mosoly, negédes gonoszság ez, melyet a levél küldőjének szán, csak előbb meg kell keresnie. Mert hogy, neki eszében sincs bájologni, és ezt úgy látja jónak, ha személyesen közli. Azt is lehet mondani, már várja a találkozás pillanatát, hogy felnyissa a kicsike szemét. Az émelygés amit érez, gondolataitól van, bele se akar gondolni egy Hugrabugosba vagy egy Griffendélesbe. Csak is Mardekáros lehet a titkos levélküldő, de ki? Nem vitte túlzásszámba az ismerkedést, lerít róla, hogy nem kívánt személy aki nem olyan mint ő.
Gondolataiba merülve halad a birtokon és fel se tűnik neki, hogy ismerős helyszínen jár... szeme előtt lebeg a térkép, belenéz, de lábai egy idő utána önállóan követik az irányt. A fagyos ágakat elhajlítja, a köveket átlépi botlás nélkül, lehajol a kiálló fatörzsnél, mintha minden méter  benne lenne, mégsem gyanakszik. Bárki járhatott erre az évek során, bárki megfigyelhette, hogy Zane erre jön a legtöbbet, ha ki akarja szellőztetni a fejét.
Az út felénél pálcája is előkerül, ujjai közt forgatja, ki tudja mire vagy épp kire kell számítania.
Külseje makulátlan mint mindig, nem kerül különösebb erőfeszítésébe felöltözni alkalomhoz illően, belenevelték az elegáns megjelenést. Néhány ujján gyűrű, jobb csuklóján karkötője, soha nem veszi le utóbbit. Mivel hideg van, kabátot vett fel, feketét és egy szürke sálat hozzá.
A térkép szerint közel a célállomás ezért belassítja lépteit, próbál hangtalan lenni sikertelenül, a friss hó minden lépését elárulja. A fényeket is észleli néhány méter után...
Megtorpan. Feleszmél. Tényleg itt van, hajlandó volt egy ismeretlen miatt kimozdulni a meleg szobából? Nem normális, enyhén megrázza fejét, de még mindig akarja ezt az egészet. A szemébe akar nézni, belenevetni és közölni a hideg, kegyetlen valóságot. Erre gondolva, ismét elindul... még néhány lépés és a rejtekhely kellős közepén találja magát. Tartása merev, arcán az eltervezett vigyor, karjait maga előtt tartja, ujjai közt pálcáját forgatja. Épp megszólalni készül, hogy hozzá méltóan nyissa az estét, mikor a női alak megfordul, szembe vele. Villanás... és sötétség honol... hosszú másodpercek telnek el.
...
Az első, a legeslegelső ami eljut agyáig, a szempár. Ez a szempár nagyon ismerős neki, hiszen sose látott még ilyen tiszta színt és tekintetet. A második az ajkak, keskeny, szabályos szintén ismerős. Mennyiszer került hozzá közel, mégis távol maradt tőle. A harmadik a szőke haj, a sapka alól kikandikál néhány tincs. Agyában összeilleszti az ismertetőjegyeket és miután képesnek érzi magát a felismerésre, döbbenete is kiül arcára. Az eltervezett mosolyt kíméletlenül mossa le onnan. Még néhány lassított felvételben eltelt perc után képes kibukni belőle egy szó. Ez nem lesz túl kedves, sőt egyáltalán nem kedves, de mit vár bárki is tőle.
-Te? - Hangjában hitetlenség, ezt nem gondolta volna, hogy ő lesz a levél mögött.
Még nem esik le neki, hogy ezek után tulajdonképpen neki kezd tetszeni a szituáció, elvégre akármennyire szívtelen, mégiscsak az iskola legjobb nője áll vele szemben. Ez még őt se hagyja hidegen, azon után persze hogy együtt "éltek" két hónapig a projekt miatt... idő kérdése mindez. Egyelőre még a döbbenetből kell visszakapaszkodnia. Két hónap ide vagy oda, meg se fordult a fejében, hogy bármi mást érez iránta a közömbösnél a társnál és így tovább...
Várja, hogy magyarázatot kapjon, vagy bármi történjen csak ne a csend és a tudatlanság kapja a főszerepet. A térkép már régen a földön hever, a koncentráció elvesztése során leesett. Tartása nem lazult be, de ujjai tétován mozognak pálcáján. Mereven nézi a kékjeit, szíve veri mellkasát, erőszakos hangja füléig hatol.

   

Svea Rydberg




Zane viszont nagyon élvezi, hogy láthatóan elnyomásban tartja a szőke szépséget, azóta tapintható a fezsültség amióta megjelent  a színen. Szokott ez így lenni máskor is. A feszültség már-már táplálékként szolgál és élvezettel szívja magába.
Lehet vele egyezkedni, ha olyan a kedve, vagy meglepetést okoznak neki. Ez a lány itt előtte olyan szép, hogy festeni nem lehetne szebbet, pedig egy festményt illetnek tökéletes jelzővel. Maga a tény, egy hideg zuhany, a felismerés nehezebben megy. Próbálkozik a maga módján békés megoldást összehozni. Idővel. A siker érdekében, saját maga miatt. Az a nagy helyzet, hogy szüksége van a hollóhátas lány tudására is. Sajnos áldozatot kell hoznia.
De a főnök szerepét nem engedi át, annál büszkébb, arrogánsabb és erőszakosabb. Egy lányt kapott társnak, partnernek, nevezzük bárhogy a lényeg a nemben van.  Kisebb jelentéktelen győzelmeket lehet aratni ellene, a háború végkimenetelét nem engedi ki a kezéből. Nagy általánosságban, aztán ki tudja, ha jobban megismeri leendő „társát” méltónak találja-e arra, hogy hallgasson rá is, hagyja szóhoz jutni, ne tapossa el, hanem egyenrangúként kezelje. Ha a lány ilyen okosan fog viselkedni a jövőben is, Zanenek meg lesz kötve a keze, nagyon úgy fest a dolog. Ügyesen bújik ki a beszólásai elől és feltűnően együttműködő.
Taktika? Megilletődés? Mindkettő?... sikeresnek bizonyul, Zane elkezd felőle érdeklődni, persze miután mindent elmondott, amit szeretett volna és már úgyis mindegy. Néha látta rajta az ingerültséget, hogy legszívesebben nekiesne, de mindez nem jutott el tudatáig. Nem jutott eszébe, hogy neki bármin változtatnia kellene. Miért kellene?
Nem mozdul a szikláról, elegáns mozdulatokat használva  tesz eleget szükségletének, közben próbál figyelni, vagy legalábbis úgy tenni. Pedig legbelül érdekli mit mond és tekintete is néha tükrözi ezt az érdeklődést.
Percek múlva, a csönd beálltával zavarán túllépve Svea megpróbálja megragadni az alkalmat és vázolni tervét. Hogy észrevette-e a lányt?
Igen, észre, szemöldökei ejtenek egy hullámot, jelezve, hogy nem tetszik a megjegyzés. Ajkait penge vékonyra húzza, nyelve hegyén tartva a megjegyzést. Egyrészt már nincs rá ideje, hogy reagáljon, másrészt mire a közbevágásra gondol, a szavak is visszaszaladnak torkába és eltűnnek valahol…
Szóáradat, szóáradat hátán, Svea is ki tud tenni magáért ha arról van szó, vagy egyszerűen próbál élni a lehetőséggel,  mindent elmond egyszerre, hogy ne maradjon ki semmi.
Lágy szavak, lelkes bájital ismertetés és meg kell hagyni, nem rossz amit hall. Eltüntető kenőcs itallá fejlesztése. Egyelőre csak ezt fogta fel a közös munka, a sok közös munka részét nem.
Hümmög, fontolóra veszi… ránéz a lányra, ránéz a szikára, a vízre, a fákra, és ismét Sveára, mert a lány folytatja tovább.
Zane összeszűkíti szemeit, száját ismét penge vékonyra húzza, így figyeli. Felfedezés, az övéké… több munka…dicsőség… felfedezés… felfedezés… dicsőség. Ezek a szavak váltakoznak fejében és száját mosolyra húzza, nagyon halványra. Világosság háta mögött, feje felett, körülötte, élet száll belé, mintha nem ő lenne. Arca is máshogy fest, mintha vidám lenne.
Ez az egész hatás és állapot akkor és azzal szűnik meg villámcsapára, mikor Svea leül közvetlen mellé, a sziklára. Mellé!
Arca visszasüllyed, száját enyhe fintorra húzza, arcán döbbenet és csodálkozás egyvelege mikor felé fordítja fejét, de csak ennyit mond, csak egy választ és azzal is Svea meséjére reagál. A találkozóra. Döbbenete végigkíséri mondandóját. Ha nem jött volna ezzel, talán meg se tudott volna szólalni még hosszú percekig a leülés miatt.
- Nem jó a hozzáállás… Rydberg.  – Ciccegve csóválja meg fejét, hangja ingerült, undok és –sértődött??- Nem tetszik neki, hogy a lány inkább találkákra jár, minthogy a bájitalával foglalkozzon. Hol van ebben az a rész, hogy nagyon érdeklik a bájitalok? Mindennél jobban? Mintha egy kis ellentmondást szimatolna.  Ilyen fontos kísérlet előtt eljárkál máshová? Mással? Ez most mélyen érinti Zanet.
- Áldozat, ismerős ez a szó? – Kezdi a kioktatást, ismételten. – Nincs idő holmi… tttaalálkákra. – Nyomja meg a szó elejét, feje és vállai is belemozdulnak, szemeivel pedig nagyot pislog. Nem érti, egyáltalán hogy jut eszébe ilyesmivel előrukkolni, már az első napon.
- Vagy, ha a találkozóval rám céloztál, tárgyalhatunk… mert hogy… – Erősen ajánlja ezt a verziót. Fejben viszont ismét visszatért a bájitalhoz és pár másodperc múlva, ezt szóban is megteszi, de az félbehagyott mondattal jelzést ad, hogy fontolóra vette Svea ötletét, már korábban. Csak meg kellett várnia a szóáradat apadását. Néha összeráncolja a szemöldökeit, néha meglepetten pislog rá, végül úgy dönt egyelőre ráhagyja a kioktatást.
- Ha jól veszem ki a történetből, ez a projekt, a TE projekted, nem három hétig tartana. – Ennyi időt kaptak a munkára, ez nem jelentheti azt, hogy Foley nem engedne többet, ha előállnának akár a lány ötletével. Mert, akármennyire nem vallaná be szívesen, tetszik neki Svea terve, főleg a sikerre vonatkozó rész, mert valóban sikerül kifejleszteniük egy bájitalt, márpedig miért ne sikerülne nekik, nem csak egy újabb kiválót kapnának, hanem mást is bezsebelhetnek, elismerést, sok elismerést.  Miért hagyná ki a lehetőséget? A beosztást hallva akármennyire nem tetszett neki, idővel rájött miért őt kapta.  Foley lehetőséget látott bennük, többet vár el tőlük mint egy silány alap bájital összedobása. És erre Svea terve sokkal alkalmasabb, mint Zane terve. A Mardekároséból hiányzott az újdonság.
Ezt át kell „gondolnia”, „nagyon alaposan”, legalábbis úgy fog tenni, mintha mérlegelne, mintha nem győzte volna meg egyből. Mindazonáltal, ha elfogadja az ő tervét, ők ketten együtt fognak dolgozni. Ez most jó-e neki, vagy rossz?
- Tudod mit? – Vesz egy nagy levegőt, orrlyukai kitágulnak, szemei először felfelé fordulnak, majd vissza a Hollóhátasra. - Rendben, meggyőztél. - Szólal meg semmi előjel után egy vállrántással kísérve. Döntött.  Ez rá vall, kiszámíthatatlan. Nem tudni mikor mire gondol, mit tervez, mit másít meg, mikor lép keresztbe, elállva az utad, vagy mikor van épp jó hangulatában és megy bele pl. egy ilyen közös munkába.
Járt az agya és ad egy lehetőséget ennek az ötletnek. De azt ajánlja, készüljön fel nagyon alaposan.
Ránéz Sveára, hosszú másodpercekig csak nézi szótlanul, majd egy nagyon-nagyon halvány mosolyt ereszt meg felé, fejét megcsóválja arckifejezésében hitetlenkedés. Nem tudja elhinni, hogy megcsinálta. Ez a szőke lány, meggyőzte őt.
- Erőszakos vagy. – Ezzel csak hecceli őt, hangja is átlagos.

Svea Rydberg




Próbál nem törődni a mosollyal, a kaján örömével, fordul még a kocka úgy gondolja, legalább is ebbe a tudatba ringatja magát. Jobb híján. Az viszont mindenképp elismerést érdemelne, hogy sikerült elérnie valamit, mégpedig nem is akármit…a  figyelmét. Majd, talán, egyszer… eljutnak arra a szintre is. Nem kizárt, ha később visszagondol erre az egészre, meglátja benne az értéket, a találatot, a poént, és küld a lánynak látatlanban egy piros pontot. Egyelőre, inkább próbálja kitörölni emlékezetéből a tévedés gondolatának lehetőségét is, az utolsó pontig.
Ebben mondjuk segítségére vannak a lány igéző  kék szemei, olyan ártatlanul csillognak, hogy nincs ember, aki ne dőlne be neki. Zane dühe is elszáll szempillantás alatt, egyszerűen nem tudja hova és hogy történt meg.  Az előbb még benne volt, kiadta hangával együtt, most már hiába beszél, nincs benne az a plusz, mellyel kellemetlenséget tud okozni szinte bárkinek. Ez a lány itt előtte, épp megússza.
Hiába sérti meg a lány zónáját szánszándékkal, Svea visszalép, és újra létrehoz köztük egy kis távolságot. Ezt Zane úgy fordítja le, hogy tart tőle és nagyon helyesli magában. Minden más lehetőséget kizár, a tévedés lehetőségét végképp.
Tekintetével követi a beszélőt s minden egyes dicsérő szavánál helyeslően bólint. Szó mi szó, tökéletes tervvel állt elő, nem hazudtolta meg önmagát. Olyan legyen a munkája amilyen ő, precíz, makulátlan és színvonalas. Ráadásul most vállalhat merészet, ketten vannak rá és ha ez sikerül nekik, nem kevés elismerést zsebelhetnek be.
Egy elegáns és határozott mozdulattal emeli karjait maga elé kulcsolásra, csak ő nem áll terpeszbe. Méltósággal kell fogadni az elismerő szavakat, arcáról olyasmi olvasható le, hogy „nyilvánvaló, az én tervem tökéletesebb, mint a tiéd.” Pedig nem hallotta az övét, mégis megelőlegezi, még száját is felfelé görbíti. Mi rossz van abban, ha élvezi a hallottakat, persze nem sokáig tart öröme, mert Svea aggodalmaskodik.  Összességében jó, hogy képes gondolkodni, nem úgy, mint a többi lány, de most mégsem annyira jó, mert kiszúrta, amit ki kellett. A hozzávalók listáját. Ez a főzet sötétebb része.
Vesz egy mély levegőt vállai is megemelkednek, szétbontja karjait és „nyugtatóan” (nyugalom, mégis mit képzelsz, nem gondoltam át? ) elmosolyodik.  De hangja eltér arckifejezésétől, olyan hangszint vesz fel, mit aki tényleg hajlandó azon fáradozni, hogy elmagyarázzon valamit.
- Ne aggódj, megvannak a kapcsolataim és a módszereim. – Sóhajt. – Nem fogom eladni se a májad, se a veséd. Legalábbis ilyen csekélységekért cserébe, biztos nem. – Megrándul szája. Nem is rossz ötlet, elkalandozik a lehetőségeik irányába. A sötét felhő átúszik felette, de sajnos gondolatait is magával viszi, mert Zane visszatér a földre és folytatja.
- Bizonyára te is tudod, lakik a kastélyban épp elég ostoba, csak fogni kell egyet. Némi cukorka, egy kis… khm… - Hangja halkabb, és mintha eltussolná mondanivalóját - … fenyegetés És… - Széttárja karjait, szemöldökei felemelkednek, szája gonosz mosolyra húzódik. – … Voalá!  - Nem ő lenne, ha nem nyúlna aljas eszközökhöz, de ki tiltja, és ha tiltaná is, kit érdekelne? Mással csináltatja, nem vonható felelősségre. Annyi esze neki is van.
- A terv rózsásabb része, hogy a te lelki világodat is megnyugtassam… a szüleim bármit beszereznek. A leveleimet nem ellenőrzik, ekkora mennyiséget könnyedén be lehet csempészni.  Mire jó egy több generációs bájitalkészítő a családban. - A nagyapja még tanácsot is adna a levél mellé, ha éppenséggel neki írna. De, ha már itt tartunk, nem tetszik neki ez a sok aggályoskodás.
- Egy  tervet elejétől a végéig szokás átgondolni Rydberg. Nem Csak az elejét, vagy nem Csak a végét. – Többször átgondolta és nem talált kivetnivalót. Oda kell figyelniük, megtenni a tőlük telhető legjobbat és övéké a dicsőség.
Miután megtisztítja, leül a part menti sziklára és néhány másodpercig csendbe burkolózik. Gondolkodik.
- Ha részedről is jó, várlak holnap a… - A lány felé fordul. – Az előbb azon gondolkodott, hol lehetne kivitelezni, de még szüksége van némi utánajárásra is. - … majd küldök levelet. Abba megírom. – Újra csendbe burkolózik. Ekkor villan be, hogy nem tudja Svea mit tervezett. Az övé jobb, ebben biztos így is, de mivel érdeklik a bájitalok, nem kicsit érdeklik, az sem áll távol tőle, hogy megkérdezze. Csak úgy, csak meghallgatás céljából.
Míg csendben volt végig a lányt nézte, úgyhogy nem kell újra felvennie a kontaktust, beszélhet figyelemfelkeltés nélkül. Szemeit szűkebbre húzza, benyúl belső zsebébe az ezüst tégelyért és a benne lévő értékes gyógylevélért.
- Te hoztál magaddal bájitalt? – Miközben felpattintja a tégelyt és kivesz egy levelet, néha lenéz, de többnyire a lányra és látszik az érdeklődés arcán. Nem csak igenre, vagy nemre kíváncsi, hanem a bájital nevére is. Beveszi szájába a levelet, a tégelyt ugyan azzal az elegáns mozdulattal süllyeszti vissza belső zsebébe, mint ahogyan elővette onnan. Pedig pontosan jobb keze, az ujjai… képtelenek a finom mozdulatokra, de ez a mozdulatsor már régen beleivódott. Ahogy pálcáját is újra  megtanulta megfogni vele.  
Figyeli a lányt.