Oldalak: [1 ] 2 3 ... 8
1
2005/2006-os tanév / A Trimágus Tusa Re: Az Első Próba - Lelátók
Dátum: 2025. 12. 08. - 17:19:53
2005. 11. 26.
Tuti, hogy Krum túléli, de mi lesz a másik hárommal? Ő persze Harryre gondolt, ahogyan most is teszi, ahogyan akkor tette, amikor a kommentátorok páholyában, ahova csak beszaladt egy üdvözlő vállon vágásra - nehogy már George megússza ennél kevesebbel, Jordanről nem is beszélve -, hónapok után először találkoztak. Ugh, srácok, ez kííííííínos , és szívesen bokán rúgta volna a bátyját, amiért még fel is böfögi a nyilvánvalót, de ahogy megkeresi a helyét Lili és Oakley professzor mellett, már kutya baja . Korábban történt velük ennél rosszabb is. Idővel ez is könnyebb lesz, bár hogy miért nem könnyebb már ennyi idő elteltével, azt nehezen tudná megfogalmazni. - Szerintem, ha Cedric itt lenne, ezt tutira nem akarná - súgja Lili fülébe a megemlékezés után, mikor visszahuppan a bűbájjal felmelegített ülőhelyre. Nehéz elképzelnie, hogy az a Diggory, akit ismert, boldog lenne, látva, hogy nem alapítványokat hoztak létre a nevében, vagy hasonló valóban hasznos dolgok, csak felemelik a képét egy egész tömeg szeme láttára, emlékeztetve mindenkit, hogy a Tusa nemcsak játék és mese, barbárságai egy másik századba datálják. Lolitára gondol - Fleurnek is biztosan a lelátón kell ülnie, még akkor is, ha nem találkoztak a próba előtt. Vajon meglátogatta az unokahúgát a sátorban? Ugyan , emlékeztetnie kell magát, hogy Lolita legközelebbi hozzátartozója immár nem az unokanővére, Lolita férjes asszony, bármennyire abszurd is ez valakinél, aki csak tizenhét éves. Izzadni kezd a tenyere, pedig kifejezetten fázik.Saint-Vinant -nak szerencséje is volt a cerberus-szal, a megoldása szokatlan, de elég ötletes, ő maga hirtelen nem tudja, mit tett volna a helyében. Bármilyen út jó, ha az ember ép végtagokkal távozik az arénából. - Hagrid biztosan elsiratta, hogy erre a próbára egy sárkányt sem hoztak a birtokra - vigyorodik el, miközben a következő bajnok kilép a fényre a sátorból, hogy megvárja a kerék sorsolásának eredményét. Az ilveres női bajnok, Bate nem csak azzal vonja magára a figyelmét, amilyen könnyedséggel kiábrándítja magát, hanem a megoldási kísérleteivel is - mintha új és új utakat kísérelne meg, gyorsan vált irányt, amikor egy próbálkozás nem sikerül. A graphorn testének súlyos puffanásába még az ő fogai is beleremegnek. - Azért ezt nem irigylem. Kizárt, hogy bedobnám a nevem, ha tizenhét lennék. - Jegyzi meg őszinte empátiával, ahogy Bate igyekszik fogást találni a hatalmas bestián, hogy valamiként kiszedje alóla az ezüstös zsákot. Próbaként, hogy az idegességét is elüsse valamivel, míg Lolitára vár, belekortyol a kommentátorok által reklámozott löttybe, de hát... fúj. - Ezt igazán megérte ennyit reklámozni. Sienna apjára még jól emlékszik, sőt, talán azon kevesek egyike, akik látták a behavazott kerten át az Odú felé baktatni. Bár csak Harryt kereste, ahogyan mindig mindenki, ő sem feledte el a néhai mágiaügyi miniszter oroszlánszerű megjelenését - úgy fest, a lánya inkább az oroszlán szívét örökölte, ami azért nem hátrány egy wampus-szal szemben. - Jaj! - Fény árasztja el az arénát. Talán ez az első alkalom, amikor komolyan tart attól, hogy a bajnoknak baja lehet. Annyi ember dolgozott a Tusa előkészítésén, ezt éppenséggel elsőkézből tudja, és soha, senkinek nem jutott eszébe, hogy egy ilyen szintű bestiát nem kellene egy tizenhét éves közelébe engedni? A védőszemüveg mögött kifejezetten örül, hogy az arcára kiülő érzelmekkel most senki sem foglalkozik. - Gyönyörű - suttogja, bár ezúttal talán nem is hallják a mellette ülők. És valóban az. Bár voltak kétségei, ahogyan talán mindenkinek, most biztossá válik abban, hogy Fleur unokahúga megérkezett . Helyet kér az asztalnál, amihez valószínűleg le sem ülhetett volna, mint a Beauxbatons férfi bajnoka. gyerünk, gyerünk , mielőbb be kell fejeznie. Vajon Harry mire gondol, miközben nézi ezt? Vajon nézi még, vagy már inkább csak emlékszik? Nem kezdi el keresni a tekintetével, de biztos abban, hogy a fájdalmat mindketten látják, a pillanatnyi kétségbeesést, amit csak az ismer fel, aki már szembenézett a jóformán biztos halállal, miközben tömegek figyelték. - Az öreg McGee igazán csinálhatna már valamit... - A hangja leplezetlenül csupa szemrehányás, ahogyan a körmeit a tenyerébe vájva figyeli, hogyan gurul O'Hara az aréna köves talaján, kitérve a tarasque elől. Éppenhogy. Ez egyszerűen őrület, legszívesebben eltakarná a szemét, de nem teszi. Ha a srác oda bír állni és fel tud kelni újra meg újra, ő sem teheti meg, hogy egyszerűen nem néz oda . De megszorítja Liliya kezét az ölében.
2
2005/2006-os tanév / Roxmorts / Re: Főutca
Dátum: 2025. 10. 16. - 21:17:53
the thing about growing up with fred and george, is that you sort of start thinking anything’s possible if you’ve got enough nerve.
+13, durva nyelvezet érti , amennyire kívülállóként értheti. Hogy tudja, milyen az asztal másik oldalán ülni, azon az oldalon, ahol nem mindig olyan fényes a lapjárás. Hogy valami hasonlót gondolt kicsit több, mint egy évvel ezelőtt, mikor azt mérlegelte, mi várhat rá egy olyan világban, ahol a másikért mindenki rajong . Milyen hosszú lesz az út a völgyben, mikor kezd a talaj végre emelkedni? Amikor lefelé gyalogolt, ezt aligha tudta megjósolni, inkább csak igyekezett, hogy minél előbb kijuthasson. Nem mintha a két helyzet megfeleltethető lenne egymásnak, és nem is vágyik rá, hogy ebben a pillanatban a fiúra gondoljon, aki még a Weasley-ék lányát is túlélte. Hátradől a székén, a garbója nyakával matat, mint oly sokszor, amikor fogalma sincs hirtelen, mit mondjon - nincs kétsége afelől, hogy Minnie még nála is jobban ismeri ezeket a mára egyezményessé vált jeleket. - Ezt megértem, de... - Okosabb lehet-e Minerva életében Minervánál? Nem, biztosan nem lenne szerencsés tizenkilencre lapot húzni. Annyi éven át érezte, hogy vigyáznak egymásra, hogy a köztük feszülő fonál nem szakad el, mert nem fog rajta sem a kontinenseken átívelő távolság, sem pedig a mindennapok egyre hevesebb sodrása. Mi olyat mondhatna, aminek van értelme, miközben egy újfajta valóságot ízlelgetnek mindketten? - Néha eszembe jut, hogy igazából nincs visszaút oda. Se neked, se nekem. És ez... talán jó? Vagy hát nem, kurvára nem érződik jónak, de mondhatnánk, hogy természetes? Ha egy húszassal öregebbek lennénk, és eltartott kisujjal teázgatnánk. Nem tudom. - Kényszeredetten elmosolyodik, miközben visszahajol a palacsintája fölé, hogy az állát a tenyerébe támasztva nézzen a másik szemébe. Nem, semmiképpen nem ez volt Weasley kisasszony legemelkedettebb szónoklata, és ezen még az sem segít, hogy az őszi bűnbeesés névre keresztelt palacsinta sem tűnik igazán étvágygerjesztőnek többé. - Nem akarom, hogy elmenj. Őszintén nem. - Csendesen teszi hozzá, mintha igazából már sejtené, hogy ez az egész veszett ügy. Hogy gondolt-e a következményekre, mikor minden Lutece-ek kézzel készített szőnyegén trappolt a tonacipőjében vagy a konyhapultnak támaszkodott, miközben arra várt, hogy a menetrendszerűen érkező teafű lefőjön minden Lutece-ek konyhájában, nos, ezt utólag aligha tudná biztosan állítani. Valószínűleg nem gondolt annyit, mint kellett volna. Szokása ez is, mint az őzbarna pulóver, a feszes copf meg a fahéjszínű rúzsnyom, amit most is otthagy emlékeztetőül a csésze peremén. De most, Wes nevének említésére talán, vagy mert felsejlik, hogy merre tartanak most mindketten, mégha csupán gondolatban is - olyan erősen vágja le a csészét az asztalra, hogy a hangos csörömpölés szinte fülsiketítőnek hat a palacsintázó mélázó csendjében. - Mi?! - Balmoral talán mindig ott rejtőzött a pakliban, egyfajta lehetőségként, amire jobb volt nem is gondolni, amiről biztosan hitte, hogy Minnie-nek nem igazán lesz több köze hozzá, hiszen mi lehet vonzó abban a kísértetjárta házban? De ez - még a gondolat is kurvára és teljes mértékben abszurd . - Remélem, hogy ez csak valami vicc. Elég hülye, ha már itt tartunk. És pont leszarom, hogy mit nyal meg Tayilor! Minnie, a rohadt életbe! - A kávéja kilöttyent, és most már nagyjából biztos abban, hogy a csésze csak azért nem tört darabokra, mert védi valami ügyes kis bűbáj. - Annyira eleged lett a háremedből, hogy meg akarsz halni?! - A hangja immár nem több nehéz suttogásnál, de még önmagát is meglepi azzal, hogy egészen rettegő nek hangzik. Ide az összes griffendéles virtust azonnal, mert amit halálfalók tömege nem tudott elintézni, azt Minnie Balmoral megoldja maximum három lépésben.
3
2005/2006-os tanév / Meccsek, edzések, válogatások / Re: Griffendél vs Mardekár - lelátók
Dátum: 2025. 10. 05. - 20:36:39
2005. október 1. weasley unbiasedly
szurkolni akar, meg élvezni, amit lát. Az utóbbi évek csapataiban mindig látott olyat, legalább egyet, aki pár év kemény munkájával magasabb polcra kerülhet, de a Hárpiák esetében ő csak javaslatot tehet, azt is leginkább két vajsör mellett. Mégis, mintha Jones bízna Weasley szemében - kész szerencse, hogy a szemét, a pulóverrel ellentétben, magával hozta.Ezt igazán nem lehet megunni - az októberi ködben épülő feszültséget, a szurkolótáborok morajlását, a feszült várakozásba vegyülő kiáltásokat, amikor egy manőver igazán lélegzetelállító, ilyen vagy olyan okból. Talán mégis bánja kicsit, hogy a tanárok emelvényére ült, és nem a diákok közé próbált befurakodni, mert itt nem ugorhat fel üvöltve, hogy a sálát lengesse a feje felett, ahogy legszívesebben tenné. Vagy mondjuk beüvöltse, amit éppen gondol. Hova vezetne az? Még akkor is, ha Weasleyt soha, senki nem vádolta olyan ocsmányságokkal, minthogy holmi úrinő lenne - nem, ez mindig inkább a sógornője reszortja volt -, azért most szeretne viselkedni. Több okból is, ezen okok közül legalább három éppen a közvetlen közelében ül. - Van egy mondás, arra a meccsre nem is éri meg kimenni, ahol nem hangzik el egy mondatban a - de mielőtt végig tudná mondani Lutece professzorhoz hajolva, felzúg körülöttük a tömeg, és összefont karokkal lejebb kell csúsznia a székén, hogy ne pattanjon fel minden mardekárosok anyját emlegetve, mikor a zöldek újabb szabálytalanságot követnek el. De nem, felnőttek ilyet nem csinálnak, Weasley pedig nagyon is fel van nőve. Vagy legalábbis igyekszik, és még inkább igyekszik, hogy ne hozzon szégyent az iskolájára vagy a házára, főként az Ilver és a Beaux delegációi előtt. - Köszönöm! Kezdem azt érezni, hogy szükségem lesz az előrelátásodra, Lil' - sóhajt fel az üveg említésére. Nem, kifejezetten nem gondolta volna, hogy a szórakozás mellett ilyen nehéz lesz csupán néznie, hogy mi zajlik a pályán. A griffendélesek haja szinte említésre sem érdemes, miközben a játék egyre durvul - azért nem tudja megállni teljesen , és felsikolt, sőt, még fel is pattan, mikor a cikesz a Mardekár karikái felé érkezik, és mintha a Griffendél fogója már látná is...! - KAPD EL! KAPD EL! - De mire beleordítja az ovációba, a cikesznek ismét nyoma vész. Sóhajtva visszahuppan a székére, és megsemmisülten átveszi a mondott üveget Liliyától, miközben egy bocsánatkérő pillantással adózik Oakley professzornak. - Elnézést, Mr. Oakley, ez a legpártatlanabb, ami kitelik tőlem. - Nem teszi hozzá, hogy ilyen mészárlást régen kellett úgy végignéznie, hogy közben nyugalmat erőltet magára. Csak futó pillantást vet a Griffendél házvezetőjének profiljára, szeretne mondani valamit, szeretne igazán a fejébe látni egy pillanatra, tudni, hogy ez házvezetőként milyen érzés, de a griffendéles szurkolók erdejében elég jó rálátása nyílik Balmoralra, így aztán a legtöbb, amit tehet, hogy megpróbál vállalhatóan viselkedni. Bármit is jelentsen ez Weasley esetében.
4
2005/2006-os tanév / Abszol út / Re: Galeries Absolut
Dátum: 2025. 09. 10. - 22:43:24
a built-in remedy for Khrushchev and Kennedy at anytime an invitation u can't decline
pontosan tudja, milyen árulkodó egy ilyen véraláfutás a nemzeth ex-menyasszonyának arcán. Ami, egyébként, olyan kedves, olykor csupa tűz, máskor meg merő koncentráció, és tökéletesen tud két ujjal fütyülni is - ezek mind jól jönnek, ha az ember lánya ilyen agresszív sportot űz. Ha annyi galleonja lenne, ahányszor az anyja megpróbálta erről lebeszélni, mondván, egyszer csak kiköpi majd a tenyerébe a fogait, akkor most Blood italát is teljes mellszélességgel fizetné. - Nahát. Miért nem vártatok meg? Még mindig kimehetek megkeresni, szívesen állba verném, ennél jóval kevesebbért is. - Ms. Weasley griffendéles virtusa mostanra valószínűleg olyan híres, mint a lajhárlendülése, amit sajnos, azért még mindig el tud cseszni. Időről-időre, hogy ne legyen az élet olyan romantikusan egyértelmű. - Danke schön, így mondaná a művelt német? Belelendültem Roberts ütőjébe, és valószínűleg ez volt életem legrövidebb edzése. Csakis a Mungó szakképzett, hősi személyzetének köszönhető, hogy nagyjából vállalható vagyok, bár nem hiszem, hogy harapni tudnék sírás nélkül. - Fintorog, mikor az ablakban tükröződve megpillantja az arcát, elfordul, megpróbál úgy tenni, mint akit mindez a legkevésbé sem érdekel, még a haját is odavonja függönyként, hogy a tekintete se kalandozhasson illetéktelenül. Persze, Weasley kisasszony meglehetősen sokat tud az illetéktelen kalandozásról , és pontosan ettől reméli, hogy mindkettejük figyelmét megfelelő irányba állítja. De mintha Blood önjáró lenne e téren is, nem is kell megerőltetnie magát, már érkezik is az első fogás, Nottie boy , elvigyorodik, aztán felszisszen, mert ezt sem teheti meg frissen gyógyuló ábrázatával csak úgy, büntetlenül. - Na, ne mondd. Egyébként igen, éppenséggel láttam, de Nottie Boy az általam lakott harminckét négyzetméteren indexen van, ha esetleg még nem tudnád. A lakótárs-kódex értelmében. - Kellett volna kérnie egy szívószálat is, valóban, akkor talán kevésbé fájna az ivás. Mindenesetre a sminkjére azért büszke, még akkor is, ha ennyi fájdalomcsillapító után csoda, hogy normális kontúrt tudott rajzolni. Talán az is csoda, hogy megáll a kávénál, de kicsit sem óhajt tömegjelenetet ilyen prominens társaságban. Még a végén Hermione ismét megkérdezné, hogy ezekkel a jelenetekkel csak a szívfájdalmát igyekszik-e enyhíteni, hiszen másként nem is tehetne. - Miért nem Minnie-t zaklatod ezzel, huh? Elég kegyetlen húzás, rögtön ezzel a témával nyitni, mikor még azt se tudom, mit beszélek. Nem teljesen, legalábbis. Köszönjük annak a háromféle bájitalnak, amit reggel kilenc előtt megitattak velem. - A kávé egyébként kifejezetten jó. Ha majd lesz érkezése, és vállalhatóbb arca, biztosan megemlékszik erről a helyről valamilyen magazin valamelyik interjújában.
5
2005/2006-os tanév / Abszol út / Re: Galeries Absolut
Dátum: 2025. 09. 08. - 22:57:29
a built-in remedy for Khrushchev and Kennedy at anytime an invitation u can't decline
- Mindenre válaszolok, de könyörgök, először igyunk valamit! - Nem esik nehezére Freyába karolni. Azóta, hogy évekkel ezelőtt ott ültek a konyhában, a házban, ahol felnőtt, ahol egy Blood kisasszonyhoz hasonló tünemény meglehetősen ritka vendég volt, azóta ez a mozdulat szinte ösztönössé vált. Természetessé, mint a körülöttük kavargó levelek játéka, mint az idő múlása, ahogyan az október közelebb lopódzik. - Akkor ezt a bájcsevejt hallottam három utcával arrébb? Kár, hogy nem láttam! Várj, ha most kimennék, még látnám azt a szerencsétlen hülyét, aki csak a dolgát végezte, és nem számított arra, hogy egy természeti erő tűsarkakon átvonul felette? Bárcsak megnézhetném, de előbb. Kávéznom. Kell. - Könnyű megengednie, hogy ez a százhatvan centis hurrikán megragadja, elragadja, magával vigye, és jólesik sodródni, bele ebbe a nagyon kellemes délelőttbe, ahol nincsen más, csak a jól megérdemelt kávé. Esetleg valami erősebb, ami elnyomja a sajgást az állában. Meg persze a bámészkodók tekintete, aminél lehangolóbbat momentán el sem tudna képzelni. - Ne is emlegesd a patriarchátust este nyolc előtt! Utána meg már minek? Olyan rosszul nézek ki, amilyen rosszul érzem magam? Vajon kiszolgálnak ezen a helyen, miközben a családon belüli erőszak illusztrációjának látszom? Kéne nekem egy sál, tudod, egy olyan vastag, ami eltakarja az arcom alsó felét, meg egy szívószál, hogy szürcsölhessek közben... - Int a pultban állóknak, a kabátját ledobja az egyik székre, az asztal aprócska, az ablak egészen monumentális, innen nézve a patriarchátus csak kis köcsögök gyerekes játékának tűnik, amit most lesajnálhatnak, miközben koccintanak némi koffeinnel.
6
2005/2006-os tanév / Roxmorts / Re: Főutca
Dátum: 2025. 09. 04. - 12:43:41
the thing about growing up with fred and george, is that you sort of start thinking anything’s possible if you’ve got enough nerve.
őszi bűnbeesés fantázianévre keresztelt palacsinta éppen úgy érkezik meg az asztalra, ahogyan az étlap ígérte - almásan, fahéjasan, mégsem tud hozzáérni. A villája úgy fekszik a csuklója mellett, mint a korán érkezett ősz első levelei a kis skót utcán. Kivár. Másként aligha lehetne megfogalmazni, amit most tesz. Érezte Minnie hangulatában ezt a különös színezetet, ami nem is igazán meglepő - hiszen most úgy ülnek egymással szemben a kis asztal két oldalán, ahogy korábban soha. Sokakkal ült már így szemközt az évek során, legtöbbször talán a legújabb sógornőjével, aki nem titkolta, hogy nem teljesen érti a döntéseit, de mentségére szóljon, hogy igyekezett támogatni benne. Ott volt a kellemes, kissé talán kínos mézeskalács-sütés Chatonnal és Anathemával, ahol szintén így környékezte a nyugtalanság. Talán, ha most Minnie közli vele, hogy ez az egész számára elfogadhatatlan, akkor... akkor mi lesz? Képes lenne hátrébb lépni, elismerni, hogy a barátságuk bármilyen kapcsolatnál többet jelent, bármi egyébnél fontosabb? Igen, így kellene tennie. Mégis a torkában dobog a szíve, nem túl griffendéles dolog az ilyesmi. Nehezen ismerné be, hogy ezúttal igenis fél . - Minnie... - Elkezdi, azután félbehagyja. Becsukja a szemét, de csak egy pillanatra, hogy összeszedje magát. Most elnézést kellene kérnie? Korábban sosem érezte, hogy bárki felé is tartozik ilyesmivel. Sem Michael, sem Dean, sem a későbbiek esetében, de talán akkor még egyszerűbb volt, játék , amit egyszerű szabályok szerint játszottak, pusztán élvezetből. Őszintén tudná mondani, hogy sosem akarta ezt? Hogy azokban a hónapokban, amikor csak úgy eljárt teázni a Griffendél házvezetőjéhez, egyszer sem gondolt úgy rá? Nem, ezt most semmiképp nem mondhatná. De akkor - akkor mit mondhatna? Esetleg öntse nyakon egy drámai gesztus keretében? Ebben a helyzetben aligha nevetnének rajta utána. Mégis. Hogy jobb emberismerő lenne? - Azért ebben nem vagyok biztos - jegyzi meg, szinte csak önmagának, mielőtt beállna ez a nehezen értelmezhető csend. Kortyolna a kávéjából, de csak a habot kanalazza, hogy addig se kelljen állnia a barátnője pillantását.Mi lesz most? Kész szerencse, hogy nem kell olyan hosszan várakoznia, míg Minnie ismét megszólal. Akkor viszont meglehetősen hangosan fújja ki a levegőt, amiről észre sem vette, hogy másodpercek óta odabent tartja. - Igazad van. Ez a minimum. - A mosolya már egészen őszintének tűnik, miközben először belekortyol a kávéjába. - Szerencséd, hogy nem ragadtattam el magam. A kávém még mindig elég forró. Okosabb lett volna, ha limonádét rendelek. - Végül azért belevág a palacsintába, minden különösebb meggyőződés nélkül. Bár elég jól fest, azért az étvágya még mindig nem tért vissza, nincs tíz perce, hogy leültek. - Szóval... megígérem, hogy többet nem fogom ezt szóba hozni, de hadd mondjam el, hogy nem igazán terveztem ezt. Azt hiszem, a nagybátyád minden erejével küzdött ellenem. De tudod, hogy az ilyen küzdelem csak egy darabig képes kitartani, aztán... - Az a könnyedség, amivel vállat von, mielőtt bekapna egy falat palacsintát, már a három héttel ezelőtti beszélgetéseik hangulatát idézi. Ebbe jó belesimulni, ez olyan otthonos. - Kérlek, mondd, hogy nem költözöl el ezért. Sosem találnék senkit, aki elfogadja a rémes felső- és alsószomszédokat, és még ráadásul engem is.
7
2005/2006-os tanév / Roxmorts / Re: Főutca
Dátum: 2025. 09. 01. - 22:34:25
the thing about growing up with fred and george, is that you sort of start thinking anything’s possible if you’ve got enough nerve.
chai latte, habbal , még a sálját sem tekerte le teljesen, mikor már felharsan a háta mögül a három hete várt hang. A viszontlátás mosolya önfeledt, mégha kissé bosszús is. - Hiába is kérnélek, hogy ezt hagyd abba, ugye? - A kabátját és a sálját a széke támlájára veti, igazán kellemes ez a hely, kellemes az asztal erezete, a sötétzöld huzat a kanapékon, a nehéz anyagú függönyök. Minnie, mint általában, ezúttal is remekül választott helyszínt. - Ó, az a sztori Bishop ütőjével elég emlékezetes. Szerintem nem csak én szeretem felidézni viharos őszi éjszakákon. - Hátraveti a haját, minden különösebb meggyőződés nélkül a menüre pillant, majd a lapot félrerakva átnyúl az asztalon, és egy pillanatra megszorítja Minnie kezét. Nem nyújtja feleslegesen, kettejük között egyszerre tűnik természetesnek és minden érzelgősségtől mentesnek. - Tudod, örülök, hogy látlak. Komolyan. És most - kezdhetsz csacsogni, amíg megnézem, milyen a palacsinta felhozatal. Még sosem jártam itt, és farkaséhes vagyok. - Ahogy a fiatal nőre kacsint az asztal túloldalán, igencsak egyértelművé teszi, hogy ebben az asztaltársaságban nincs helye alakoskodásnak. Nem is áll szándékában úgy tenni, mintha nem lenne gusztustalanul boldog, de valamiért nem hagyja nyugodni az a meggyőződés, hogy Minnie előtt már nincsenek titkai. Már ami ezt a tárgyat illeti. - Hm, hát... nem is tudom, kimondhatjuk-e már hangosan. De úgy tudom, bizonyos baglyok már szárnyra keltek bizonyos levelekkel, úgyhogy... azt hiszem, hamarosan senki előtt nem marad titokban, még ebben a palacsintázóban sem.
8
Karakterek / Anathema Avery / Re: Victime de ma Victoire
Dátum: 2025. 08. 18. - 22:59:13
peppermint shortbread candy cane gingerbread cinnamon crinkle cookies sweet empty calories
- Hűha! - kap a szívéhez játékosan elborzadva, mielőtt finoman meghúzná az unokahúga egyik copfját. - Ne mondd nekem, hogy szegény tante Zsinninek nem lehetnek titkai! - Vigyorogva a pultra támaszkodik, és amikor Avery sálja a székről a padlóra csúszik, a biztonság kedvéért be is rúgja az asztal alá. Jó mélyre. Csupán egy pillantást vet Anathema arcára, egészen biztos abban, hogy tőle nem kell tapintatlan kérdésekre számítania, de mégis, úgy érzi magát egy szívdobbanásnyi időre, mintha gyerek lenne, akit rajta kaptak porcukros ujjakkal a süteményes asztal közelében. Talán valami ilyesmi is történt, bár megegyeztek, hogy annál az egy - na jó, talán kettő - alkalomnál egyikük sem keres igazán többet. Igazán .maradandót , valamit, amit elvihet a felnőttségébe. Abba az életbe, ami Harry nélkül lett az övé, ahol a válaszok nem adottak, ahol a hagyományokat ezekben az években kellene megalapoznia. Talán Anathemának ez is ezerszer könnyebben menne, ő bizonyára remekelt volna a Nemzeth Menyasszonyaként, és ügyelnie kell a vonásaira, hogy valamilyen ezzel kapcsolatos érzelem ne tükröződjön rajtuk. Sok minden fut át az ujjbegyein ebben a pillanatban, szinte elektromos kisülésként, még akkor is, ha a kérdései java részével már leszámolt. Anathemában mindig megvolt a tapintat, a könnyedség, a szépség - elengedhetetlen részei egy olyan életnek, amire ő is vágyott, de amit talán nem őrá szabtak. Ms. Weasley túl keresetlen, túlságosan törtető, szinte durva, most is esetlennek érzi magát, ahogy megfogja a habzsákot, és egy pillanat után leteszi, mert jobban esik figyelnie Victoire munkáját.n'importe quoi -t, ami belőlük, Weasley-ékből genetikailag hiányzik. Például látszólag egyáltalán nem akarja ezt a Mr. Avery-dolgot elengedni, pedig most már igazán ideje lenne. Tante Zsinnit az ilyesmi azért nem éri készületlenül, bár a forró csokiját, amibe kapaszkodik, csak kis köhögések árán képes lenyelni. - Khm, phersze. Miazhogy! Karácsonykor senki nem lehet sütemény nélkül. Anathema, szerinted minek örülne a bátyád? - Nem érzi sajátjának ezt a kérdést, de azért készségesen magára igazítja a felé nyújtott kötényt. A gondolatai mégis egy másik irányba indulnak, miközben karba tett kézzel figyeli Chaton ügyeskedését, aki minden második keverést készségesen átad neki, megkímélve a nagynénjét a száraz és a vizes összetevők elkülönítésétől. Talán egy macskát készíhetne. Talán egy ilyen ártatlan gesztus megfér barátok között is.
9
Karakterek / Ginny Weasley / Re: chansons épistolaires
Dátum: 2025. 08. 16. - 22:56:02
Minnie,hajmeresztő extra ötlet. Talán ezzel kéne foglalkoznom, ha megöregszem. Elmegyek a Szombati Boszorkánynak szexkvízeket írni, közben cherryt szürcsölök majd, és lilára festetem a hajam, mert akkor már minden mindegy lesz.Életem Legnagyobb Hibáját , remélem, hallod odaát a hangsúlyokat. Ron friss házasként úgy gyászolja a Harryvel való kapcsolatomat, mintha Hermione dobta volna ki őt, ami szerintem csak idő kérdése, mert mostanában állandóan kajafoltos pólóban látom. Na jó, talán mégis. De tudod, hogy imádlak.
10
Karakterek / Ginny Weasley / Re: kapkod és fütyörész
Dátum: 2025. 03. 17. - 21:18:05
ahogy szokás, ahogy mások teszik, miért kapkodva, csillogó szemekkel és mit nevetek hozzá - szemtelenség!
ki ne örülne Ms. Weasleynek, éppen akkor, amikor nem is számít rá? Ezzel ringatja magát valami ingatag nyugalomba, ami talán csak önbecsapás, hiszen a legutóbbi távozásáról legfeljebb annyit mondhatunk pozitív jelzők után kutatva, hogy meglehetősen gyors és nagyon angol volt - de hát nem vagyunk mindannyian időről időre bakói saját boldogságunknak? Homályosan tudja, hogy a ház nem lehet üres, hogy minden Lutece-ek esszenciáját lélegzi ki a tapéta vagy a kézzel készített kasmírszőnyeg, de egykori házvezetője még ebben a miliőben is olyan más volt. Sosem sugrázott magából ijesztő felsőbbrendűséget, nem kötött két csomót holmi elvetélt sznobizmusra, még ezen a helyen sem, ahol az ősei valószínűleg megtették. Ms. Weasley nem ítélkezik, pontosabban nem annyira , de a lenézéstől mindig viszolygott, mert pontosan tudja, milyen a másik oldalán lenni. Ha nem lenne vállalhatatlanul giccses, azt mondhatná, hogy tudja: nincs egyedül, már azelőtt, hogy az öreg Mac az ölébe ugrana, de azért meglepődik, és meg is könnyebbül, mert így végre abbahagyhatja a klimpírozást. - Hát szia! - vigyorodik el, és már éppen megvakargatná a macska fültövét, aminek a szőrös négylábú nyilván a legkevésbé sem örülne, úgyhogy... kifejezetten jól jön, mikor végül a macska gazdája is megérkezik. - Nahát, Mr. Lutece, aki kérlelhetetlenül magázódik - humorral igyekszik leplezni a zavarát, mert most érzi igazán, hogy hónapok óta nem járt itt. Mr. Lutece rendezett, rendezettebb , mint mikor utoljára benézett hozzá, és szívesen megkérdezné, ugyan, ki járt erre, akinek a kedvéért ezt megteszi, de aztán az ajkába harap, és inkább nem mond semmi olyasmit, amit akár meg is bánhatna. Elmúlt a karácsony, az újév, az újév másnapjára jellemző kábulat, ő pedig csak bűntudatot érez, mert azért mégis magára hagyta, mégha ezt nem is mondja ki most egyikük sem. Mégha abszurd is, hogy ide kéne jönnie, hiszen nem tartozik neki semmivel. Harry jól mondta, ez az egész nem magyarázható mással, csupán azzal, hogy Weasley-ék genetikusan hajlamosak az altruizmusra. Harry azt is hozzátette, hogy ez egy azok közül a dolgok közül, amiket igazán vonzónak tart benne, de ebben a percben Ms. Weasley erre sem gondol szívesen. - Az az igazság, hogy csak ezt a dallamot ismerem, egyszer volt a családomnak egy pianínója, nagyjából tíz percig. De Muriel nénikém elég gyorsan visszavitette magához, mikor úgy látta, hogy nem becsüljük meg eléggé, ezért... - vállat von, örülne, ha a macska visszaülne az ölébe, de mivel Mac éppen a zongora tetején keres magának helyet, jobb híján a kották halma felé nyúl. - Ezzel, például, eszembe sem jutna próbálkozni. Nagyjából biztosra veszem, hogy te szerezted, de azért jólesne a megerősítés. - Elmosolyodik, mielőtt még egyszer átfutná az egyik oldalt. - Nem, én... illetve, igen, persze, a ház specialitását fogom kérni, de előbb ki akarom mondani azt, ami már úgyis nyilvánvaló. Nevezzük griffendéles bátorságnak. - Azért örül, hogy éppen ül, és a kezét is elfoglalja a kotta, mikor felnéz egykori házvezetőjére, és igyekszik kihúzni magát. - Sajnálom, hogy úgy elrohantam a legutóbb. És nem jöttem. Ennyi ideig. Ez nem volt valami griffendéles, de... be kell vallanom, nagyon megijesztett az, amit mondtál. Szerettem volna, ha nincs igazad, be kell vallanom. De... sajnos azt hiszem, hogy egy kicsit mégis igazad volt. Nem a zongorát illetően, abban igazán, őszintén csapnivaló vagyok. - Sóhajt, megpróbálja összeszedni a gondolatait, a bátorságát, a méltóságát, bármit. - Ezek után, remélem, tényleg jár a süti.
11
Karakterek / Clarice Edevane / Re: it's a bad day
Dátum: 2025. 03. 15. - 22:10:26
healing involves the repairing of damaged tissue(s), organs and the biological system as a whole and resumption of (normal) functioning
unalmas . Inkább lélekölő, mondjuk ki. Az erős, független nők, akik egyébként sikeres kviddics-játékosok, tutira nem kérik, hogy az anyjuk, az apjuk vagy a bátyjaik otthon ápolják őket, csakhogy ne kelljen újra és újra végiggondolniuk ráérő idejükben, milyen borzalmas fricskája az életnek, hogy egy ilyen remek meccs és ünneplőbuli után még edzeni sem lehet. Még. Edzeni. Sem. - Kerülj csak beljebb, idegen! Azt hittem, úgy fogok itt elsorvadni, hogy a kutya rám se néz, de csitt, mi fény tör át a másnaposság ködén! - Bár a Pótcsont-kúra nem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé, a zökkenőmentes gyógyulás és rehabilitáció érdekében nagyon is komolyan veszi. Összehúzza magát a kanapén, sérült lábát nem elemelve a karfáról, hogy Clarice leülhessen, vagy akár választhatja a fotelt is. - Hű, és még ajándékot is hoztál? - Egészen meghatottnak érzi magát, ahogy szemügyre veszi a kosár tartalmát. Azonnal kiveszi belőle a macit, és maga mellé ülteti a kanapé párnái mellé. - Clar, ez nagyon kedves, de iszonyat drágának tűnik. Jó ég! Ezek a Chant-tól vannak? Tudod, ők a kedvenceim, rájuk még a sógornőm is azt mondja, hogy nhem is rhossz , ami nála felér egy üdvrivalgással. - Most már sokkal jobban érzi magát, amint mindent magára kent, vissza is térne a pályára. Persze, azt sem bánná, ha előtte beugorhatna a kies Albion egy másik ködös kis zugába, ahol minden kandalló elképesztően elegáns és megvakarhatná Mac fültövét. Nem igazság, hogy ebben az állapotban nem hoppanálhat. - Megkóstolod velem ezeket, ugye? Nyugi, nem a Chantra gondolok, abból nem kapsz - komiszkodva nyelvet ölt rá, mielőtt felé nyújtana egy, a kosárból kihalászott csokibékát.
12
Múlt / Fogadótér Re: Tavaszi Avivarázs
Dátum: 2025. 03. 15. - 08:16:41
„Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.„Tavasz” – felelt a Nap."Még szebb és boldogabb!” Szabó Lőrinc: Tavasz
13
Karakterek / Ginny Weasley / Re: chansons épistolaires
Dátum: 2025. 03. 07. - 21:26:59
Minnie,griffendéles asszociációt hív elő, bizarr szexuális szokásokról. Őszintén szólva meg is lep, hogy ehhez a tartalomhoz ilyen nevet talál ki magának bárki, de az cseppet sem, hogy nem akar a saját nevén futni, mikor kvázi borítékolható, hogy ki fogják gúnyolni. Vajon tudta, hogy a jóslata beválik? Ha tudta volna, bátrabb lenne? Nem tudom, annyi kérdésem van ezzel az alakkal kapcsolatban, és hát nem vagyok egy nyomozó típus... ez mindig inkább közös ismerőseink reszortja volt.
14
Karakterek / Ginny Weasley / Re: forest fire by design
Dátum: 2025. 03. 06. - 11:23:25
preventing forest fires since forever design your home to survive wildfires just google it
- Fogalmam sincs, miről beszélsz, a Nemzeth Menyasszonya nincs a szobában - vigyorodik el futólag, ahogy hátradől a székében. Van valami Freya Bloodban, ami egészen lefegyverző, amiért még talán örül is, hogy itt a konyhában összefutottak. Annak pedig különösen örül, hogy nem az anyja tévedt le ide ebben a korai napszakban, bár részéről ez nem volna szokatlan, míg Weasley kisasszony azért szeret reggelente az ágyban lustálkodni. Persze, közben igyekszik nem gondolni arra, hogy egyesek a Nemzeth Menyasszonyhának nevezik, mégha csak gondolatban teszik is. Ebben a pillanatban semmi sem áll tőle távolabb, minthogy a témán lovagoljon, de... komolyan? Vicces belegondolnia, hány beszélgetést folytattak le Harryvel négyszemközt a helyzet természetéről, arról, hogy nem sietnek el semmit, hogy ez az idő Roné és Hermionéé, ez nem sprint lesz, hanem maraton. Satöbbi. - Kétlem, hogy ezt bárki bánná, mondjuk, a bátyáim biztosan bírnának, ha felbukkannál karácsony másnapján. Vagy újévkor. Vagy az unokahúgom szülinapi buliján. Oké, talán nem mind, de Percynek folyamatosan elnézzük, hogy nincs ízlése, úgyhogy... - Úgyhogy. Szívesen mondaná, hogy talán pont egy Freya Blood kell ennek a családnak, de tudja jól, hogy ez csak üres széptevés lenne. Charlie valószínűleg sosem fog megállapodni, csak a szüleik reménykednek valami hasonlóban, mert félnek attól, hogy boldogtalan lesz, mert egyedül van. Vagy mert be kell érnie a sárkányaival. Míg Freya Blood talán tényleg jót tenne a családnak, mert elfogadóbbá és nyitottabbá tenné őket, Charlie-nak eszébe sincs ilyesmire vállalkozni, ahogyan nyilván Ms. Bloodnak sem. Ms. Weasleynek peidg nem kellene mások húsz percnyi boldogságával foglalkoznia, miközben ő a Nemzeth Menyasszonya. - Nem, én csak... hm, kiélvezem a nosztalgiafaktort, mielőtt a ház felébredne. És te hol töltöd az ünnepek további részét? Most, hogy a nyilvánvaló köröket a bátyám ágyában letudtuk. - Nincs semmi a hangjában, ami rosszallásra utalna, és valójában nem is érez ilyesmit. Szeretne egy kicsit inkább az asztal túloldalán ülni, ahelyett, hogy a Nemzeth Menyasszonyának koronáját igazgatja pátoszos dicsben.
15
Karakterek / Anathema Avery / Re: Victime de ma Victoire
Dátum: 2025. 03. 04. - 12:17:42
peppermint shortbread candy cane gingerbread cinnamon crinkle cookies sweet empty calories
meh volt mindig is. - Milyen sálat? - körbefordul, mielőtt tettetett tanácstalansággal megvakarná a fejét, csak azért, hogy utána szélesen elvigyorodjon. - Ó, hogy eeeezt? Ezt Anathema bátyjának hoztam, már egy ideje nálam volt, de nem hagyhatjuk, hogy karácsonykor a sálja nélkül legyen, nem igaz? Ebben a hidegben, brr. - Azzal színpadiasan hátradobja a haját, és maga elé húz egy tál félig kidíszített mézeskalácsot. - Együtt? Nahát, erre semmiképp se tudnék nemet mondani. Anathema, neked sem baj, ha maradok, ugye? Nincs más dolgod? - Hiszen egyáltalán nem kérhetik, hogy még órákig itt maradjon velük, mikor esetleg más dolga van, és Fleur sem lesz túl boldog, ha Victoire sokáig marad, mikor valószínűleg további elfoglaltságok várnak rájuk, az ünnepek közeledtével. Még ő sem végzett az ajándékok becsomagolásával, de semmi pénzért nem adná fel a lehetőséget, hogy az unokahúgával bolondozzon. És Anathemával sem töltött időt mostanában, ami talán mostanra hónapokban mérhető. Túlságosan lekötötte a szakítás, a szakítás utóélete, az önmagára találás izgalma, mint amikor az ember lánya első randira készül, felfedezni valakit, aki korábban sosem létezett - Harry nélkül, szinte blaszfémia már ez a szókapcsolat is, most mégis örül annak, hogy mostanra sikerült maga mögött hagynia ezt a furcsa állapotot, az utazást önmagába, önmagához, és nem csak nyelvtanilag. - És igazad van, mindenképp meg akarom simogatni ezt a bizonyos Fetti Winkst is! Ki nem hagynám! Szóval, ó Kapitány, Kapitányom, mi lesz a dolgom? - Könnyedén szalutál, mielőtt némi tétovázás után az egyik habzsák felé nyúlna. Talán nincs olyan spleen, amit egy kis mézeskalács ne tenne elviselhetőbbé.
Üzenetek megtekintése
