Üzenetek megtekintése
Oldalak: [1]
1  Múlt / Roxfort Expressz / Re: A jelöletlen 13-as kupé Dátum: 2010. 09. 04. - 23:10:56
Az ablakon kívűl elsuhanó fák látványa sajnos egyáltalán nem csökkenti a hányingert. Ráadásul a kétségbeesett rángatózás sem túl eredeti, de mit lehet tenni ilyenkor. Valamiért mégis inkább a kinti világot bámulom, minthogy Benjamin Bishop önelégül kis pofikájával legyek elfoglalva, de sajnos a fényre pucolt ablak tükörképe mégiscsak mindent elárul. Pilláim tágranyiltan fókuszálnak rá a hatalmas lapátkezekre, amik - akár a jóslástan óra üveggömblyeinél - most is úgy pihhennek rajta egy...befőttes üvegen. Agyamban pillanatok alatt indul el a ahatalmas pumpa, de ennek ellenére mégis kénytelen vagyok a hyüle számolj el tízig módzerre hagyatkozni. Rühellem ha buta kis libának néznek, de mit ne mondjak értékélem Ben önfeláldozását csak azért, hogy megnyerje a csatát. Lehet, hogy neki még nem esett le, hoyg én sem adom magam egy könnyen?
Mint mondtam, utálom ha hülyének néznek. Útálom, de hagyom, mert ez a világ legbiztosabb módszere, hogy az embereket az orruknál fogva vezesd, miközben azok meg azt hiszik magukról, hogy ők nyertek. Még szerencse, hogy nekem elég a saját elismerésem, és végülis, egy szőke nőnél senki sem játszik jobban szőke nőt, nem de?
Remélem...
"Ó, ne beragadt?" Fú..őregem...Mi lesz itt?!
- Jajj Beeeeeen - nyújtom el a szavaimat, és cuppogok, csattogok, minden olyasmit ami az IQ szintemet a föld alá sújtja - Most mit csináljunk? Nem tölthetjük be ezeél a szaggal a vonatoooooot.
Kezdem a kezemet is használni, és teljesen belemélyülni a szerepembe, majd lehuppanok Ben mellé az ülésen. Fejemben elmondok egy imát, hogy kibírjam ennek a förtelmes szagnak a hatását, de azért sajnálom is szegény Ben, elvégre is az Ő orra alatt van az görényszagú cucc, ami nagy valószínűséggel az üvegből ered.
- De hiszen Te hollóhátas is vagy, meg izé..végzős is. Bizti van valami tuti ötleted... - csúszom közben feltünésmentesen közelebb hozzá. Hogy mi a cél? Az üveg. Bár ha megszerzem, azt még nem döntöttem el, mit csinálok vel. De egy ilyen ellenfél mellett, azt hiszem, az még odébb van.
2  Múlt / Roxfort Expressz / Re: A jelöletlen 13-as kupé Dátum: 2010. 07. 18. - 15:48:36
B e n i i "#@#@!?!"




Ha gondolja valaki, nyugodtan felrajzolhat egy hatalmas kérdőjelet a fejem felé. Egy kérdőjelet, ami lassan kezd egy pirosan villogó felkiáltó jellé változni. Helyesbítek, nem is egyé, hanem hárommá. Ugyanis ez a srác, nem normális. Lehet jobb, ha nyitva tartom a szeme, különben a következő pillanatban még képes, és rám veti magát egy késsel a kezében, vagy megpróbál puszta kézzel megfojtani.
Látványosan megforgatom a szemeimet, és ahelyett, hogy továbbra is az ő savanyú uborka pofikáját bámulnám, inkább megcserélem a lábaimat és próbálok nem elszívni előle minden levegőt. Mert valószínű, hogy ez a baja. De tudod mit? Azért sem lépek le. Ha már felküzdöttem oda az a rohadt koffert.
- Nehéz a lúzer élet mi?
Meresztem rá a zöld íriszeim, és közben ajkaimat lebiggyesztem, mintha csak a sírás kerülgetne. Ám a bábszínház hamar a végére ér, ugyanis egy gúnyos grimasszal inkább visszafordulok, és bámulom a jól megszokott, és felemelően izgalmas semmit. Mindaddig, míg újra bele nem harap a citromjába.
- Pff…nem csodálom.
Megint csak rápillantok, majd sóhajtok. Alig pár pere indult el a vonat, de már most leszállnék legszívesebben. Hmm. Nézzük a lehetőségeket. Az ablakon való kiugrás még nem olyan reménytelen. Kár, hogy kevésbé lenne filmbe illő, mivel, hogy még vacakolnom is kéne azzal, hogy lehúzzam. Az ajtón távozni meg olyan… - fejemet egy röpke ideig felemelem – szellőző rács? Reménytelen. Úgy látszik itt ragadtam, ezzel a…
Hé, mit dörmög ez itt az orra alatt?
- Mi a…
Tekintetem ráirányul, végig érzem a bűvész trükkjét, a csillogó kis szempárját, ami nem a gusztustalan gennytől, hanem inkább a makulátlan egészségtől világít olyan csodaszépen. Ja. Csodaszép. Meglepettségemet mégsem az okozza ahogyan, a szép barna szempár rám mered, hanem az, ahogyan a kevésbé szép gúnyos szavak kifolynak a száján. Hé, anyukád nem tanította meg, hogy nem illik társaságban böfögni?
- Ó, bocs, hogy elcsesztem a napi programodat.
Bűz. Iszonyat. A szám öklendezés jeleit mutatja, mikor még időben elé rakom egyik apró kis kacsómat. Jézus mi ez? Olyan mint, a sajt. Nem, mint a szennyes, vagy áhh.. Nem is tudom. Szemeim ráugranak a szemben ülő, időzített bombára. Lehet, hogy tényleg meg akar mérgezni? Na jó, ennyit a diákság összetartásáról.
- Merlinre nyisd már ki az ablakot!
Felállok. Meg sem várom, hogy eleget tegyen a kérésnek, csak friss levegőt akarok végre kapni. Két kézzel megszorítom az ablak kilincsét, és legnagyobb erőmmel húzom lefele.
Még mindig…
Még mindig.
Még mindig!
Na, ne!
Ez be-ra-gadt.

3  Múlt / Keleti szárny / Re: Nagyterem Dátum: 2010. 07. 04. - 00:24:33
Végig fut a hideg a hátamon.
Legszívesebben felmennék a hálókörletbe, hogy beborulhassak a puha párnák közé, és aludjak egy jót. Kissé fárasztó volt az út – persze maga módján – Mr. Kötőhártyával, de legalább rájöttem, hogy így civilben nem is olyan langaléta, mint amilyennek mondtuk.
De a legrosszabb az egészben, hogy valójában bármire gondolok, mégis a Roxfort mostani látványa elveszi minden jókedvemet. Emlékszem ezelőtt alig vártam, hogy belekóstoljak a frissen sütött almás pitébe ami – legalábbis szerintem – minden este fénypontja volt, most mégis úgy érzem, egyetlen falatot sem tudnék letuszkolni a torkomon. Tenyeremmel támasztva arcomat könyöklöm a sötétszín asztalon, és néha hol diáktársaimra, hol pedig a tanári karra szegezem tekintetemet. Ugyanúgy, mint a többi diák türelemmel hallgatom végig ahogyan az elsősöket sorra beosztják a Mardekárba.
Kezdődik...
És folytatódik a tanári karon. A fagyos és komor tekinteteken, amelyek közül néhány igen megnyerő, de nem szívesen húzogatnám fel az ingük ujját, hogy elkiáltsam magam: Bingó! Mert megeshet, hogy lenne néhány találatom.
Mcgalagony folytatja a beszédet. Hangja búskomor, és arcán is látszik, hogy idén korántsem lesz minden rendben. Bár szemeim néha felcsillannak az újdonsült tanárok láttán, ám mégis. Valahogy a kedvem, most elkezdett zuhanni a lejtőn.
Egyáltalán mi lesz velünk?
Erre senki sem válaszol?
Vagy talán már abba is beleszólnak, hogy hogyan vegyük a levegőt, hogyan járjunk és beszéljünk csak mert…áhh, nem érdekes.
Sóhajtok egyet, és hatalmas szemeimmel elkezdem az asztalon heverő kupámat bámulni, melyben tisztán kivehető a fejem elnyújtott tükörképe
Remek.
Már most érzem, hogy az idei év milyen izgalmas lesz. Legszívesebben rányújtanám a nyelvemet saját képemre jelezvén, hogy hányingerem van az egésztől, de inkább nem teszem.
Még a végén…
Inkább próbálkozom az almás pitével.
4  Múlt / Roxfort Expressz / Re: A jelöletlen 13-as kupé Dátum: 2010. 06. 17. - 12:45:32
B e n i i * - *



Most már Igazán kezd zsibbadni a karom, olyannyira, hogy szó nélkül eleresztem Mr. Kötőhártya köszöntését a füleim mellett. Izomtól – vagy valami olyasmitől – dagadó karjaim felett áttekintek, mikor megkérdezi, hogy segítsen-e.
Nagyon vicces, de komolyan.
Inkább nem is foglalkozom vele, és egy utolsó nyögéssel együtt feltuszkolom a kofferemet, amit Merlin sem fog onnan egy könnyen levarázsolni, olyan csodálatos munkával lett felküzdve oda.
Na, ezek azok a pillanatok, mikor büszke vagyok magamra, és a teljesítményemre...Hé, hol van az alakításomért nyújtott díjam???
- Kicsit elkéstél az ajánlkozással…de kárpótlásul, ha megérkeztünk leveheted.
Ajkaimon kipréselek némi levegőt, amivel elfújom szemem elől a kósza szőke hajtincseket, és egy pillanatra leveszem a napszemcsimet, hogy hátra túrva a hajamat újra felvehessem. Közben szemeimmel, egy pillanatra végigmérem a srácot, aki éppen az ablakot csukja be iszonyat sebességgel. Olyan naggyal, amivel kétszer akkora huzatot csap a kötőhártyájának. Már ha egyáltalán van neki.  
Ráadásul, még időm sem volt a hátsó fertályt normálisan végigvizslatni. De legalább magas. Nesze neked ellentétek.
A szemüveg visszakerül orromra, majd lehuppanok a lábak mellé. Használjuk ki a helyet, ha már ilyen kényelmesen üldögélünk egy négyszemélyes kupéban. Persze én is felcsapnám a lábamat a szemközti ülésre, de inkább nem próbálkozom, mert úgyis tudom, hogy a végén nekem kéne elfolyni ahhoz, hogy ne csak a lábujjhegyem súrolja azokat. Azt meg Iza bátyja előtt végképp nem fogok. Igen ő az, mert tudja a nevemet. Mellesleg meg benne volt a cuki srácok listánkban is. Vagy a nyomi srácok listában? Nem is tudom már…
- Bingóó… - nyújtom ki a lábamat a bokáimnál keresztezve - Te meg Iza bátyja vagy... Mr. Kötőhártya...
Persze tudom, az igazi nevét is, de ez a becenév sokkalta találóbb, például ha titokban beszélek róla valakinek, senki más nem fogja tudni, hogy ki is az. Mondjuk: „ képzeld volt egy srác, Mr. Kötőhártya akinek valami eszméletlen bűz volt a kupéjában… „ - tök jó, nem?
Még a végén levédetem.
- A banános csaj? – vigyorodok el, elvégre is az egy istenien vicces eset volt, aminek - hála’ az égnek – csak szemtanúja voltam, résztvevője semmi kép. – Neeem..ő egyel alattam jár…de ha akarod, összedobok Neked egy találkát vele – Vigyorgok pimaszul. Szegény csaj. Elég gáz lehet neki, úgy járkálni az iskola falai között, hogy ha ránéznek, mindenkinek egy banán ugrik be róla. Hmm… vajon én is tudnék, ekkora sújt fektetni a kötőhártyás sztorira? Bár, valami azt súgja az idei tanévben, nem ezek a pletykák fogják a diákok füleit égetni. Talán nem is a pletykák lesznek égetőek, hanem a valóság. Egyesek meg bizakodnak, hogy csak kamu. Aha, az.
Csak nézd meg az emberek szemét
… Nem is néz ki olyan kötőhártyásnak!
De lehet, hogy csak az idióta grimaszolás – ami egyébként cuki – megtévesztő. Arcomról feltolva fejem búbjára a saját napszemüvegemet, megtámasztom a fejemen, elvégre is nem a nap hanem a fertőzés miatt volt a szemem előtt. Kezdem azt gyanítani, hogy nem is olyan fertőző.
Szemeim újra csak, vissza- visszaugranak rá, amit követően a válasz a kérdésére, egy szemöldök felvonás lesz.
Minek néz ez engem?
Egy szőkenős viccet esetleg?
- És te mióta vagy beteg?
Egyértelmű kérdésre egyértelmű… kérdés.
5  Múlt / Roxfort Expressz / Re: A jelöletlen 13-as kupé Dátum: 2010. 06. 16. - 23:00:34
B e n i i  *-*

énnemtokolyanszépet Nem szól szám


Néha képtelenség elhinni, hogy minden évben vissza kell jönnünk, de azt hiszem az idei tanév lesz az, amikor senki sem kívánkozik már a Roxfortba úgy, mint annak idején.
Remek.. úgy beszélek, mint a nagyanyám.
Kezeim akaratlanul is megdörzsölik az arcomat, amikor az éles, bőrt összecsípő érzés beugrik gondolataimba. Úgy érzem ez a csipkelődés bármennyire is elviselhetetlen, most az egyszer jól esne. Valami útravalónak, vagy meglökőnek, vagy olyasminek, amitől az ember nagyobb erőre kap. Ahogyan anyám a nyakamba borul, hogy elköszönjön, szemeim áttekintenek a válla felett. Az emberek arca más. Félnek. Nem mindenki, de sokan.
Félnek, és féltik a csemetéiket.
Ahogyan engem is.
Hogy honnan tudom? Abból, hogy anyám már vagy 5 perce nem akar leszállni a nyakamból, miközben folyamatosan darálja a segítő és egyben idegesítő információkat a fülembe. Úgy kezel, mintha most utaznék először. Minden alkalommal, de most még jobban.
- Oké anya, minden rendben lesz… - tuszkolom finoman most már el magamtól, és bólintok még egyet a szűk család többi tagjának is, akiktől már anyám monológja előtt búcsút vettem, majd nagy nehezen feltuszkolom a kofferemet – ami mellesleg majdnem akkora mint én – a velünk szembe álló vagonra, majd egy utolsó pillantást hátra vetve, kezdem végig rángatni a folyosón, mikor elkezdődik a játék.
Kinyitok egy fülkét, tele van.
Kinyitok egy másikat, tele van.
Ujjaimmal beletúrva hajtincseimbe, és velük együtt megigazítva napszemüvegemet, fújtatok egyet. Nem olyan könnyű egy alacsony növésű lánynak egy koffert huzigálnia. Ráadásul azt sem értem, hogy hogyan lehet, hogy a koffer minden évben egyre nehezebb. Talán a könyvek teszik… Mindenesetre a mi a családunk sosem tud a vonat befutása előtt néhány perccel érkezni, hogy legyen egy normális helyem. Nem. Még véletlenül sem. Minden egyes évben végig kell játszanom az ajtócsapkodós játékot.
11.
12.
Kötőhártya-gyulladásom van.
Szinte már filmbeillően mennék tovább, amikor visszabámulva még egyszer elolvasom a kiragasztott cetlit. Csak, hogy jól értettem e.
Kötőhártya- Gyulladásom van.
Gyulladásom… van...
Egyes szám első személy tehát valaki egyedül élvezi bent a kötőhártya- gyulladását. Hát tudod mit? Nekem meg leülhetnékem van. Nagyon.. tényleg rohadt nehéz ez a bőrönd.
Fejem búbjáról letolva a napszemüvegemet orromra biggyesztem – azért biztos ami biztos -  és ráfonva ujjaimat a kabin kilincsére, benyitok.
Váááh..itt valami fura szag van, vagy volt, de remélem nem a srácból jön. Mondjuk, szellőztet, szóval remélhetőleg nem Ő csinálta. Remélhetőleg.
Egy percig bámulom Mr. Kötőhártyát, miközben a kabin ajtaja már be is csukódott mögöttem.
Várjunk csak.. ez az Iza bátyja… de ha nem, akkor csak Mr. Kötőhártya, nekem édes mindegy.
- Tudod nem éppen tesz jót a kötőhártya gyulladásodnak a nyitott ablak, meg a huzat…
Majd egy nem éppen laza mozdulattal próbálom feltuszkolni a bőröndömet a helyére.

6  Karakterek / Futottak még / Re: Marienne Faintfoull Dátum: 2010. 06. 16. - 21:03:06
javítva laugh
7  Karakterek / Futottak még / Marienne Faintfoull Dátum: 2010. 06. 16. - 18:54:55
M A R I E N N E    F A I N T F O U L L

                 



         Alapok

jelszó || "Dumbeldore átka mindenkit utolér"
teljes név || Marienne Faintfoull
becenév || Mary
nem ||
születési hely, idő || 1980. november 29. ; Anglia, Dover
kor || 16
vér || fél
iskola || Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskola/ 5 évfolyam
évfolyam || 6. évfolyam


         A múlt

A nevem Marienne Faintfoull. Nem vagyok aranyvérű boszorkány, nem vagyok híresség, csupán egy lány Doverből. Egy a hullámok közül, egy a sziklák közül, egy a zöld rétekről.
A szüleim Angela és Benjamin – hihetetlen, ugyan- de képesek voltak az álom illúziót létre kelteni A kis fehérkerítéses házat a part mentén, melynek a legfelső ablakából mindig látni a fel – és lenyugvó napot. Egyenesen a tetőablakon át. Igen, az, az én szobám.
Anyám Londonban dolgozott, mikor megismerte apámat. Kettőjük közül Ő volt az aki a különleges képesség birtokosa volt, ám ez apámat nem zavarta. Nem igazán tartottak titkokat egymás előtt, és mielőtt észrevették volna már az egész rokonság az esküvőre készülődött. A csipkelődő nagynénik, a büdös nagybácsik, és az idegesítő unokaöcsikék. Aztán eltelt egy év, és a bátyám születésekor döntöttek úgy, hogy vesznek egy házat a parton, és bár én akkor még nem voltam, tudom, hogy nagyon is örültem volna neki. Ahogyan most is örülök. A bátyám Jonas 5 évvel korábban látta meg a napvilágot, mint én, és ehhez viszonyítva előbb is kapta meg a levelét, melyben arról a „tudományról” értesült, amit az anyai ágon örökölt, és örököltem én is. És bár mi is a varázslótársadalomba tartozunk, mégis egy darabkát magunkkal viszünk a mugli etikettből. És ez jó..aki mást állít, hazudik.
Bár nem vagyunk a világ leggazdagabb emberei, azért mindenünk megvan. Gyermekkoromban is megvolt. Babák, fakockák, és minden egyéb dolog, aminek kieshet a szeme, kitörhet a lába, vagy éppen habszivacs robbanhat belőle.
Hogy mi? Valami nem stimmel?
Igen..talán az, hogy nekem normális és boldog gyermekkorom volt.

11 éves koromban, olyan büszkeség töltötte el a szívemet amilyen még soha, és az után, hogy megkaptam a levelemet, okkal nyújthattam immáron rá a nyelvemet a bátyámra, aki egyébként a szemem fénye volt. Azt hiszem, ha az ember egy iskolába jár a bátyjával, annak nyoma marad. Ismernek a tanárok, és úgy néznek rád, mintha szívrohamot kaptak volna, mikor eszükbe jut, hogy Te xy bátyja vagy. Aztán eszedbe jutnak a pillanatok, mikor sorra hozza fel a csajokat, te pedig az ágy alatt hallgatod végig azt, amiről azt gondolod, hogy utólag talán mégsem kellett volna.
Mindenesetre nem kellett az Ő árnyékában éldegélnem. Megtaláltam a saját kis helyemet, a saját barátaimat, és nem telt el este, hogy a klubhelyiséget ne töltötte volna e, az éles gyermekded kacaj, mely később kezdett egyre élesebben, és szebben csengeni. Ahogy eltel az a néhány év, én is alig vettem észre magamon, hogy nő érett belőlem. Azt hiszem, az egész talán akkor esett le, mikor egyik reggel a tükörbe néztem. Meg mikor felfigyeltem arra a fekete hajú srácra. Meg arra a barnára. Meg mikor egyre többször olvastam ki a romantikus könyveket.
Egymást követték az események, jöttek az RBF vizsgák, a körömrágások, és az idegeskedések, meg a megkönnyebbülő sóhajok,
És lehet, hogy nem voltam ott, minden híres tettnél, ami az iskolában zajlott, és lehet, hogy nem én vagyok a leghíresebb a suli falai között. De tudod mit?
Nem érdekel…
Van saját életem, nem kell, hogy a másikéval törődjek.
Talán ebben az időszakban mindenkinek ezt kéne tennie…



         Jellem

Ő az a lány, aki egyáltalán nem keresi a feltűnést. Nem. Megadja másnak, hogy fürödjön csak a saját sikerében, megvan neki a saját kis köre. Ez persze nem azt jelenti, hogy olyan mint egy nyúl, és még a falnak sem mer köszönni. Igenis van saját véleménye, gondolatai, és képes szóba elegyedni másokkal. Talpra esett, nem fél megkérdezni az utcán az emberektől, hogy mennyi az idő, szeret nevetni, és érdeklik a komoly dolgok is. A legjobban talán az illene rá, hogy nagyon is tudja, hogy mikor mit, és hogyan kell csinálnia, mondani, úgy, hogy megőrizze önmagát, és a függetlenségét mások véleményétől.



         Apróságok

mindig ||

+ Dover
+ cuki srácok
+ eső
+ utazás
+ csokoládé

soha ||

- csipkelődő rokonok
- kétszínűség
- türelem
- bűz
- nagyképű hólyagok


dementorok ||  Olyan érzés kapja el, mint mikor azt álmodod, hogy zuhansz. Hasonló, mintha csak transzba esne.
mumus || Bohócok
Edevis tükre ||  valami cuki srááác *-*
titkok ||

- Gyűlöli a szőkenős vicceket, de mégis röhög rajtuk
- rühelli a nőket, akiket a bátyja hazavisz
- gyűlöli a bohócokat
- A bátyja jóvoltából, imádja a Batman rajzfilmeket, és képregényeket *-*

rossz szokás ||

- ha zavarban van, mindig elkezd valamivel babrálni, hogy ne kelljen a másikra figyelnie
- dohányzás ( anyám megöl ha megtudja Oo )
- Ha valamit sandít vagy gyanút fog kissé összeszorítja a szemeit, olyan - te titkolsz valamit - módon



         A család

apa || Benjamin Faintfoull, mugli
anya || Mrs. Angela Faintfoull , félvér,
testvérek ||  Jonas Faintfoull, félvér
családi állapot || nincs
állatok || házibagoly, peggy

Családtörténet ||
Anyám félvér származású – déd nagypapim mugli volt – édesapám mugli. A bátyám pedig szintén félvér, ahogyan én is. Hatalmas a családi rokonság, anyai ágon a félvér és a mugli származás sokszor váltja egymást.
 



         Külsőségek

magasság || 158 cm
tömeg || 37kg
szemszín || zöld
hajszín || szőke
különleges ismertetőjel || alacsony alkalt
kinézet || Eléggé alacsony termet, és vékony is, de csak a kellőképpen, nőies formái mind-mind a helyén vannak. Haja hosszú, mell alá érő szőke tincsekből áll, amik előszeretettel göndörödnek a párás időkben, olyan hatást keltve, mintha reggel órákat foglalkozott volna vele. Arcra beesett, bőre fehér, szemei hatalmasra nyílóak, hosszú pillákkal. Nem igazán sminkeli magán, csupán a szempillákat emeli ki még jobban. Szívesen hord napszemüveget, tornacipőt, és olyan kényelmes dolgokat, amiket a muglik találtak fel nyelvki
egészségi állapot || dohányzás, ami divatból indult és megmaradt, de még mindig divat -.-


         A tudás

varázslói ismeretek ||

A Roxfortban eltöltött eddigi 5 év – immáron a 6. – valamint az RBF vizsgák. Kedvence a bájitaltan, és a gyógynövénytan, szereti kutyulgatni a dolgokat. Az animágiát még tanulgatja, vsizont a patrónusa, már sikerült, a képe egy kanca.

felvett tantárgyak ||
                      - jóslástan
                      - mugliismeret
mugli képzettségek || foci
pálca típusa || 12 hüvelyk , Rózsafa, Főnixtoll
különlegesség || semmi különös



         Szerepjáték-példa

Keith Mirol



         Egyéb

Oldalak: [1]

Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.147 másodperc alatt készült el 25 lekéréssel.