Nyjah Porter

 Amint befejeztem mindazt, amit elterveztem, azt remélva, hogy a szobornál egyedül ücsöröghetek, elindultam.  A könnyező szobornál nem egyszer töltöttem el már hosszú órákat. Az a hely, mindig ideális volt számomra, amennyiben nem volt ott egyetlen lélek sem. Olyan sokszor oldottam meg itt a problémáimat az egyik padon ülve. Egyszóval mindig is szerettem ezt a helyet.

Amikor megérkeztem szomorúan vettem tudomást arról, hogy ma nem leszek egyedül. Egy barna hajú, rasztás srác ült egymagában a szobor előtt, hátát annak dőltve. Barna íriszei a kezében lévő papírra koncentráltak. Ujjai gyorsan mozogtak a lapon, valami gyönyörűt alkotva.Érkezésem nem zökkentette ki a rajzolásból, még csak fel sem tekintett rám. Lehetséges, hogy észre sem vett? Nem hiszem, hogy annyira figyelmetlen lenne, akárki is ő.
Leültem az egyik padra, mivel az üres volt, a lábaimat is ráhelyeztem. Elővettem egy vastag könyvet s olvasni kezdtem. Elolvastam az első fejezetet, de nem tudtam arra összpontosítani, így hát összecsaptam és letettem  a könyvet magam mellé a padra. Nem szoktam gyakran olvasni, sőt ellenkezőleg, de amikor mégis előveszek egy könyvet, nehezen tudom letenni azt.

Néhány percet tétlenül töltöttem el, majd összefontam a karjaimat a lábaim körül. Gondolataim hazáig szárnyaltak, eszembe jutott az a sok veszekedés anyuval. Vajon sejtette, hogy mi fog itt a Roxfortban történni, s azért nem akart elengedni? Habár nem lesz semmi bajom, abban biztos vagyok.  Denem oldalán állok, s egyszer halálfaló lesz belőlem. Potter úgysem tudja legyőzni őt, varázsereje nem haladja meg a Nagyúrét.  Azt hiszem megérte annyit veszekedni anyuval, hisz ha nem tettem volna, akkor most otthon kuksolnák, talán még bujkálnom is kellene. S ha elkapnának..
Aztán a gondolataim visszaérkeztek ide, a könnyező szoborhoz, ahonnan elindultak. A papir már a földön hevert, s a fiú az eget nézte. Kíváncsi vagyok, mit rajzolt, s hogy egyáltalán ki is ő. Az biztos, hogy nem mardekáros, akkor láttam volna a klubhelyiségben.

-Mit rajzoltál?- kérdeztem.

 Üdvözletem.
Nagyon örülnék ha segítenél Vikitria, nagyon jól jönne. Elõre is köszönöm.
Ééés neked is köszönööm Izabel, h elbíráltad az elõtörim.

                                                 

Üdv.
Kijavítottam. De azt meghagytam, hogy terveket szövöget, csak éppen 8 éves szinten teszi ezt. Inkább maradtam aranyvérű, de a telefont kijavítottam. A többit is kijavítottam


                                                       Most már Alice!

         Alapok

jelszó || „Dumbledore átka mindenkit utol ér.”
teljes név || Alice Kristeen Oswald
becenév ||Oli
nem ||nő
születési hely, idő || London; 1980.08.04.
kor || 17
vér || arany
iskola || folyamatban a Roxfort
évfolyam || hetedik

         A múlt
- Áááá! - fájdalomteli kiáltások hallatszottak ki a a szülőszobából.
- Nyugalom, drágám! Menni fog.. - biztatta a férj feleségét, miközben a nő a kezét szorongatta, s közben nem egy kiáltást hallatott.
- Már kint van a feje - mondta megelégedve a doktor, s a csöppség feje már valóban meglátta a napvilágot. De nem állt ám itt meg, s rövid időn belül már teljes egészében megérkezett. A férfi karja már-már piros volt hitvese szorításától.
A csöppség meg persze csak sírt. Furcsa volt számára, hogy egy pillanat alatt minden megváltozott. Hűvös lett, s én ő nem látott semmit. Aztán anyja karjai közé fogta Őt, s nem kellettek szavak ahhoz, hogy megértse, mit érez; később apja keze suhant át rajta, finoman, simogatva.



Már kiskoromban sokat repkedtem a seprűn, amit 2 vagy 3 évesen kaptam Nathaniel nagybácsitól. Persze anyuék minden érdekes tárgyat elpakoltak, nehogy összetörjem valamelyiküket. Aztán meg sokszor történtek velem furcsa dolgok, de mindig megnyugtattak anyuék, hogy ez a varázsvilágban egyáltalán nem különös, inkább megszokott. Egyre nagyobb lettem, s már azt hittem, hogy az élet mindig ilyen jó lesz hozzám, s velem semmi rossz dolog nem fog történni. Pont velem történjenek szomorú dolgok?
De ennek a mesevilágnak hamarosan vége lett. Még csak 8 éves voltam, amikor egy igazi szörnyűség történt velünk. Eddig a semleges oldalon állt a családunk, sem Voldemorttal, sem ellene. Tudtuk, hogy szembeszállni Denemmel lehetetlen számunkra, semmi esélyünk ellene. Ám apám még sem mindig tette a megfelelő dolgokat, azaz olyanokat tett, ami csöppet sem tetszett a halálfalóknak. S persze a halálfalók szokásos eljárásuk szerint megölték apámat. Addigi életem legnagyobb csalódása. Ekkor muszáj volt felébrednem az én gyönyörű és a rossztól védett világomból. S rájöttem, hogy akárkivel történhetnek szörnyűségek.
Az én és anyu élete gyökeresen megváltozott. Gyűlt bennünk a harag s a düh. Fékezhetetlenül. Másra nem akartam gondolni, csakis a bosszúra. Talán még igazán azt sem tudtam mi az a bosszú, de Tudtam, hogy valakinek bűnhődnie kell apu halála miatt. Ezernyi tervet eszeltem ki, de egyiket sem vittem véghez. Az ezernyi terv egyike sem elég ahhoz, hogy legyőzzem Voldemortot. Ezt jól tudtam, de én mégis tovább gyártottam a terveket, amelyekkel nem szándékoztam semmit sem tenni. Ezekről a tervekről lerítt, hogy egy 8 éves készítette. Éveken át csak a "bosszú" körül forgott az életem. Már nem beszéltem a régi barátaimmal, elfordultam a világtól. Csak én voltam és a bosszú. Nem kerestem magamnak új barátokat, akik segítenek nekem, nem kellettek. Ilyen módon teltek  az éveim. Pontosan 3 év. Mert tizenegy éves koromban megérkezett a levél, ami megváltást jelentett számomra. Ugyan még meg sem kezdtem Roxfortos éveim, de azon a nyáron minden jobb lett, s most már nem akartam egyedül lenni. Barátok kellettek, akik olyan elképzeléssel vannak a világról, mint én. Azon a nyáron minden más lett. Eldobtam azt a milliónyi értéktelen tervet, s új életet kezdtem.  Nem tudok Denem ellen harcolni, s már nem is akarok. Apa – míg élt - és anya rengeteget mesélt a Roxfortról. Beszéltek a házakról, a Griffendélről, a Mardekárról, a Hugrabugról, s a Hollóhátról, s beszéltek a házak diákjairól is. Arról, hogy ezek a diákok miként vélekedtek Voldemortról. Így hát megtudtam, hogy a mardekárosok legtöbbje a rossz oldalon áll, vagyis Voldemortén, s a többiek inkább a jó oldalt képviselik. Én többé nem akartam jó lenni, minekután az élet sem volt jó hozzám. Megtörve semlegességemet átálltam a rossz oldalra. Ennel a legnagyobb oka az volt, hogy utáltam azokat, akik másképp vélekednek a világról, mint én. A mardekárosokon kívül titkon mindenki bízott benne, hogy legyőzhetik Voldemortot, de én biztos voltam benne, hogy nem tudnak Denemnek ártani. Anyu jobban örült volna, ha maradok a semleges oldalon, de én már véglegesen eldöntöttem. A nyár a végét járta, s mi már az Abszol úton találtuk magunkat. Megvásároltuk  a szükséges dolgokat a Roxfortba.
Minden év izgalmas volt. Jól éreztem magam abban a házban, ahol voltam, rengeteg barátra leltem. De nem barátkoztam más házból való diákokkal. Megtartottam személyiségemet, többet nem akartam változni, azt már többször is megtettem. Minden figyelemfelkeltő eseményt az első sorból néztem, semmiről sem akartam lemaradni. Házamnak rengeteg minusz- és pluszpontot szereztem. Befejeztem hat évet a Roxfortban, s most nekikezdtem a hetediknek is. Nem akarok semmiről sem lemaradni.  

Jellem

Az életem hosszú változások sora, s az én tulajdonságaim rengeteget változtak. Apu halála előtt, attól kezdve, hogy világra jöttem egy kis aranyos, kedves kislány voltam. Ám apu halálát követően többé nem barátkoztam, nem álltam szóba idegenekkel - ismerősökkel sem mindig. Csak a bosszún járt az eszem, nem érdekelt semmi más. Érzéseimet a düh és a harag határozta meg. Megromlott a kapcsolatom mindenkivel. Abban az időszakban nem lehetett mosolyt látni az arcomon.
Amikor a Roxfortba kerültem, újra barátkozni kezdtem, de ezeket a barátokat gondosan megválogattam. A többiekkel mindig flegmán viselkedtem és lenéztem őket. Utáltam azokat, akik nem értettek egyet velem. A döntéseimet, a véleményemet gyakran változtattam. Néha feladom a dolgokat, vagy neki sem kezdek azoknak. Nem hallgatok meg mindenkit, s a legtöbb dolgot elengedem a fülem mellett. Csak azoknak a véleménye érdekel, akik fontosak számomra. Nem vagyok sértődékeny, de ha valaki kritizál, én keményen visszavágok. Nem jó velem ujjat húzni.
Vannak jó ötleteim, s szeretek parancsolni. Szeretem, ha én vagyok a főnök. Jó meglátásom van a dolgokra, s mindig erős, magabiztos személy látszatát keltem, még ha belül nem is így van.  Sokat tanulok, komolyan veszem az efféle dolgokat. Szeretek egyedi lenni, nem tűröm, ha valaki utánoz.


         Apróságok

mindig || divat, zongora, bajkeverés, hatalom, pasik
soha || gyávaság, utánzás, hiszti, ciki helyzetek, csoki
dementorok ||  apja holtteste
mumus || a hozzám  legközelebb álló személy elvesztése
Edevis tükre ||  hatalom:D - A tükör előtt állva csak azt látom, hogy a mögöttem levő varázslók és boszorkányok sokasága akik mind az én parancsaimat akarják teljesíteni, s azt akarják hogy olyanok legyenek számomra, mint Voldemortnak Nagini.(Persze azt nem várják el, hogy horcruxok is legyenek)
titkok || Senkinek sem meséltem apa halála utáni idők alatt történtekről.
               Mindig is vágytam egy bátyra.
               Az első pasijával - nem volt igazán szerelmes belé- csak féltékennyé akartam tenni egy másik pasit.
rossz szokás || Képtelen hazudni, ilyenkor ideges lesz és dadogni kezd. Amikor ciki helyzetben van, lábát keresztbe teszi, azt a látszatot keltve, hogy mindjárt eltöri az egyiket.


         A család

apa || Brendon Oswald; 30 éves korában meghalt; aranyvérű
anya || Anni Oswald; 37; aranyvérű
testvérek || -
családi állapot || egyedülálló
állatok || Maeko, egy bagoly

Családtörténet ||
Apa is, anya is jómódú családból származnak. Az ő szüleik, nagyszüleik is ugyanabból. A családunk aranyvérű, egyetlen tagja sem házasodott össze muglival. A családomban mindenki gondosan megválogatta a férjét/feleségét, s nem  tisztelték a  sárvérűeket, félvéreket.  Ellenezték a mugli dolgokat, őszintén utáltak minden ilyen kütyüt. Nem engedtek nem aranyvérű személyeket családunkba férkőzni.
 


         Külsőségek

magasság || 168 cm
tömeg || 54 kg
szemszín || barna
hajszín || szőkés-barna
különleges ismertetőjel || sál
kinézet || A Roxfortban mindig talárt visel, de otthon van a divat világában. Szőkés-barna haja hullámos, mindig kiengedve omlik a vállára. Amikor Londonban van, nemegyszer részeg pasik kiáltanak utána - ezeket az eseteket nagyon utálja. Elég magas, szép lány. Mindig a magabiztos, kemény lány látszatát kelti.
egészségi állapot || makkegészséges


         A tudás

varázslói ismeretek || Sötét varázslatok kivédésében a legjobb, de nagyon szereti a a bűbájtant és az átváltoztatástant. Ám nagyon gyenge gyógynövénytanból. Utálja a mugliismeretet, de kedveli a mágiatörténetet.
felvett tantárgyak || rúnaismeret és alkímia
mugli képzettségek || zongora
pálca típusa || 12 hüvelyk, bodzafa, főnixtoll
különlegesség || -


         Szerepjáték-példa

Hiány. Fájdalom. Kétségbeesés. Hihetetlenség. Rossz.
Ezek az érzelmek kavarognak bennem. Valami nincs rendben, érzem.
- Ez lehetetlen. Hol? - kiáltozik anyu.
Ijedten szaladok át a másik szobába, ahol anyu épp szembevágta az ajtót egy varázslóval, aki válaszolt anyu kérdésére..
- Anyu, mi a gond? Miért kiabálsz? Mi történt? - tettem fel egymás után a kérdéseket. - Válaszolj már! - már én is idegessé váltam.
- Ez a varázsló azt mondta... - zihálta, levegő után kapkodva. Nehezére esik beszélni.
-Igen? Mit mondott, ami így felzaklatott? Anyu!! - kérdeztem, most már én is kiabálva.
- Azt mondta, hogy Brendon meg.. - nem tudta kimondani. Arcára a mérhetetlen fájdalom ült ki, látszott, hogy szenved.
- Mondd már! - sikítoztam. Nem tudtam megnyugodni. – Mi történt apuval?
- Brendon meghalt. - most már kimondta. De még mindig szenved. S most már én is, ezen szavak hallatán mintha egy óriási tőrt szúrtak volna belém. Pont a szívemen át. A fájdalom elárasztott, s szólni sem bírtam. Hihetetlen. Ez szörnyű.
- Látni akarom. – jelentettem ki egy bizonyos idő elteltével.
Anyu nem szólt semmit, indultunk is. Megérkeztünk egy szörnyű helyre. Minden olyan sötét volt, korhadt fák vettek körül. Egyből észrevettem egy furcsa dolgot a földön, s odaszaladtam. Egy ember feküdt ott. Halott volt, szemei lecsukva, s látszott, hogy egy halálos átok végzett vele. Barna íriszét nem lehetett látni, szemhéja lecsukva volt. Ruhája sáros, mocskos. A seprű az ember mellett volt, pálcájával együtt, amit megviselt a harc, és széttört. Használhatatlan már az is, az ember egyik legnagyobb kincse. Ez az ember az apám volt. Én csak álltam előtte, mozdulatlanul. A fájdalom megbénított, s aztán anyu is észrevette, hogy nincs minden rendben velem, s odajött hozzám. Ő is észrevette a holttestet. Térdei összerogytak, lehullott a földre, s a rideg test mellett sírt.
A sötétség nem múlott el, s mi még mindig ott voltunk a kiszáradt fák között, apu holtteste mellett. Nem mozdultunk, nem bírtunk elmozdulni innen. Órákig itt voltunk, aztán anyu sírása enyhült. Lassan, még mindig gyengén, de felállt.  
A hír, amit nem bírtam elhinni, igaz lett. Az életem, amely mesébe illő volt, átalakult egy szomorú, szörnyű életté.  


         Egyéb

Halálfaló akar lenni.
Az apa halála azért következett be, mert többször is megpróbálta megakadályozni a halálfalókat munkájuk elvégzésében.  Az elsõ ilyen eset akkor volt, amikor barátját megakarták ölni - apja mindig titokban tartotta elõtte az okát- , s õ ezt nem engedte. Azután többször is keresztezte az utjukat. Természetesen csak rendkívüli esetekben, aranyvérûekkel kapcsolatban..