Hogy lehet az, hogy az ember semmit nem vesz észre a gőgje és a saját daca miatt? Se azt, hogy minden romlásnak indult már, se azt, hogy a családja is veszélyben, a presztízsen is csorba esett, se pedig egy smaragzöld szempár vágyakozó pillantásait. A halál üdvözítő szépen ívelt ajkait. Lehetséges ez? Hogy ennyi mindent eltakar a háború és lassan megőrülő elme, sötétlő fátyla?
A manóm leteszi a korhadt asztalra a hatalmas dobozt. Figyelem, készen állok arra, ha valamit rosszul csinál, akkor belerúgjak egyet-kettőt. Megérdemelné. A koszos undorító, bűzlő körmeivel ért az én fenséges holmimhoz. A legkevesebb, amit adhatok neki ezért, az-az, hogy nem kímélem, ha arról van szó.
- 20 perce? Ugyan Lilianne…kevesebb volt az, de ez a nyomorult manó akkor is feltartott.
- Bocsáss meg uram, bocsáss meg, többet nem fordul elő.
- Hallgass, átkozott!
Fordulok el a manómtól, hogy a nő szemeibe nézhessek. Meg kéne, hogy érintsen, meg kéne, hogy hasson az a feneketlen szempár, mégse vagyok benne képes elmerülni. Egyelőre nem. Úgy érzem, hogy az Azkaban a lelkem mélyén gyötört meg. Kitépett egy darabot, amit a dementorok elé vetett. Ha volt bennem valaha jóság, lelkesedés, az mind eltűnt mára.
Megeresztek egy fáradt, elnyújtott mosolyt magamnak. Ennyire még futja. El kell telnie egy kis időnek, mire újra erőt merítek ahhoz, hogy az-az ellenállhatatlan, lenyűgöző Lucius Malfoy legyek, aki voltam. Kell egy kis idő, hiszen egyre bizonytalanabbul egyensúlyozok a Nagyúr oldalán. Könnyebb lenne menekülni, mint maradni.
- A dobozokban családi ereklyék vannak, Proserpona pecsétje például. Bármit kinyit. Legyen az ajtó, titkosított könyv, bármi…a különlegessége, hogy életerőből táplálkozik. Ha jól emlékszem pár elátkozott ékszer is van… a nyaklánc megfojtja az áldozatát, a gyűrű pedig mérget fecskendez a bőrbe ha felveszik. Van benne valahol egy fekete mágiás könyv, ősi rituálékkal. A többi alapvetően csak a kedvem javítására szolgáló kínzóeszköz.
Mondom és kinyitom a dobozt. A kezembe akad egy gyönyörű ezüst nyaklánc, benne egy drágakővel. Több száz galleon lehet az ára neki. Felemelem a fény felé és nosztalgikusan nézegetni kezdem. Ezzel fojtottam meg első áldozatomat még az első mágusháború idején…egy mugli asszonyt.
- A tudatlanok boldogan hordanák! De! Aki a megfelelő körökben mozog, ismeri az ilyen trükköket.
Mondom és ezzel elismerem, hogy a nő nem kezdő halálfaló. Megérdemli a nevet, ezzel tisztában vagyok én is, ám ezt ilyen jelentőségteljesen sohasem mondanám ki. Se neki, se magamnak, senkinek. Szeretem fenn tartani a látszatot, hogy nálam senki sem jobb. Megmérgezem ezzel a tudattal a hitvány senkiházikat, a nyomorult muglikat, a vérárulókat…
- Borgin nem különb egy vérárulónál. A halál se lenne megváltás neki.
Undorodva gondolok a férfira. Az elsők között volt, aki nem mert csatlakozni hozzánk. Ugyan a boltja még mindig üzemel, ám egyre több a rajtaütés, megbízhatatlan senki vált belőle. Nem tartom többre egy manónál. A nyaklánc megcsillan a fényben, így nézek rá a nőre. Talán először látom meg átkozott szemeiben a furcsa tüzet. Éget…Fáj…Belebámulok, ám hamar elkapom a tekintetem.
- A hétvégén jön egy orosz barátom. Ő fogja megvenni a maradékot.

 

Azt hittem, hogy egy rossz és csúfondáros vicc az az egész lehetetlen szituáció, miszerint újabb razzia várható a gyanús alakoknál. A fülesem még mindig megbízható. Hogy sohasem adják fel! Hihetetlen! Szinte már-már unottan húznám el a számat, hogy kimutassam sznob nem tetszésemet a drága jóakaróim felé, de úgy hiszem, nem ez lenne a legcélravezetőbb megoldás. Pedig Narcissánál mindig beválik.
Wiltshire tele van a mai napig tiltott holmikkal. Bájitalokkal, különböző átkozott tárgyakkal, fekete mágiás könyvekkel, amiket mind nagyon gyorsan el kéne tüntetni. Az lenne a legegyszerűbb, ha az egészet Chamberpotban hagyhatnám, ám ahhoz túl értékesek, hogy bármilyen kis mitugrász a mocskos kezét hozzá érintse.
Éppen ezért kaptam segítséget a Nagyúrtól. Jobbnak látta Ő is, ha alattvalói kezébe nem kerülnek ilyesmi holmik. Veszélyesek, felhasználhatóak, és ha tapasztalatlan a mágus, saját életét is onthatja vele. Mostanában túl sok a bárgyú kis senkiházi közöttünk. Még pár halál és végképp búcsút inthetek a Mesternek.
Bár ha jelen helyzetemet nézem, megeshet, hogy mégsem olyan reménytelen, mint az egyeseknek tűnhet. Legutóbbi beszélgetésem során a Nagyúrral, kaptam egy feladatot, amit ha számára megfelelően végzek el, visszafogad kegyeibe. Igen…a Malfoyok vissza fognak térni.
Ahogy a hosszú folyosón lépdelek, nyomomban Merryvel a manóval, megcsodálhatom magamat egy falra akasztott hatalmas, pókhálós tükörben, amiből egy háromszög alakú szilánk hiányzik.
A talárom még mindig a tökéletes minőséget tükrözi, hiszen pénzem akad bőven, talán még a bőröm alatt is galleonok gurulnak. Erre a gondolatra elégedett mosoly dermed pengevékony ajkaimra.
Talán a megengedettnél tovább álldogálok a tükör előtt. Az Azkabanban ugyanis ilyen élményben egyáltalán nem adatott meg. Kiráz a hideg.
Ujjaimat végighúzom borostás arcomon, majd hosszú kócos hajamat a vállam mögé dobom. Igen, ez hiányzott. Megkopogtatom a földet a sétapálcámmal és élvezem, ahogy a kígyófej markomba simul.
Ekkor azonban zaj üti meg a fülemet. Ritka az, hogy Chamberpotban efféle hang törné meg az ezer éves álmot. Fülelek hát, selymes viperaként kúszok a nyitott ajtó felé, talán egy pillanatig még örülök is, hogy lehagyom alantas szolgámat. Nem szeretem a manókat. Mocskosak, és büdösek. A körmeik alatt a hosszú évek piszka lapul. Nem az én kifinomult orromnak és páratlan pillantásomnak való a látvány, illetve, nos, a szag.
Betámaszkodok szemtelenül az ajtószárny tövébe, addigra sajnos az a nyomorult manó is mellém szegődik. Legszívesebben belerúgnék. Azért nem teszem egyedül, mert ő cipeli a három dobozom. Hála Merlinnek, így nem látni a csúf fejét.
Magamban jót mulatok D’Alambert magán előadásán. Mindig is tisztában voltam vele, hogy kiszámíthatatlan egy némber, na de azt én se sejtettem, hogy ennyire. Nem hiszem, hogy a Nagyúr parancsára kaszabolná le éppen a rozsdás páncélt.
Megvárom míg végez, apám ugyanis jó modorra tanított, még véletlenül sem lennék olyan otromba, hogy egy ilyen tökéletes megaláztatást megszakítsak azzal, hogy megmozdulok, vagy megszólalok.
Mikor végre felém pillant, kezemben a sétapálcámmal tapsolok párat. A tompa ütődések visszhangot verve, mélán szállnak tova a kitárt ajtókon keresztül. Illik megtapsolni, ha már ilyen örömet szerzett.
- Nos, ha végeztél D’Alambert akkor, akár el is kezdhetnék a munkát. Elég sok minden porosodik a dobozokban, úgy hogy óvatosan. Remélem, nem óhajtod azokat is ilyen felhevülten szétkaszabolni. Nyugtass meg, ugye nem?
Kérdezem, ahogy beljebb lépdelve a manónak az egyik csipke borított asztalra mutatok. Nos legalább nem valami kis senkiházi csitri segít. Az elérhető halálfalók közül Ő volt a legalkalmasabb a feladatra. Értékes holmikhoz, egy hozzá nem értő nem nyúlhat.
- A felét eladjuk. A másik felét megsemmisítjük.
 

jelszó || "Minden vágyam, hogy Sol-t és James-t, a Roxfort félisteneit szolgáljam!"
teljes név || Lucius Malfoy
becenév || Nincs! Lucius
nem || férfi
születési hely, idő || 1954. március. 11.
kor || 43
vér || aranyvér
                



      Egy könyörtelen, arisztokrata sznob vagyok. Arrogáns és kegyetlen. Igen. De mit vársz valaki olyantól, akinek az egész élete erről szól? Nem tudok és nem is akarok megváltozni. Malfoy vagyok. Az a dolgom, hogy ilyen legyek. Valahol mélyen a lelkemben tudom, hogy mióta kiszabadultam az Azkabanból, nem stimmel valami. Volt időm elég, hogy elgondolkozzak az élet értelmén. Szörnyű mantraként azonban csak egy dolgot hallottam a fejemben. Vér, Család, Név. Vér, Család, Név. Vannak olyan dolgok, amiken törvényszerűen lehetetlen változtatni. Maga vagyok ez a három alapelv. Felvetődik a kérdés, hogy ha valamelyik elveszne az életemből, minden tönkre menne? Egyáltalán van esély arra, hogy ez megtörténjen?



mindig ||
arany
ezüst
pénz
aranyvér
család
hírnév
kínzás
soha ||
csalódás
Tara Swan
pénztelenség
sikertelenség
könyörület
Manó .. nem szereti a manókat -.-
dementorok || Azkabani félelem
mumus || Koszos ruhákba látja magát földönfutóként

Edevis tükre || Meglelje valódi jellemét, ami nem a berögzült elvek alakított démon
százfűlé-főzet || aranyszínű és bodza ízű
titkok ||
Egyszer a felesége kikötözte az ágyhoz és ott hagyta.
Egyszer megijedt a kúria sötétjében egy manótól.
Van egy féltve rejtegetett könyve, apjáé volt.
rossz szokás ||
Tikkel a bal szeme.
Ha ideges iszik és szivarozik.
Mostanában nem szeret fésülködni.


apa || Abraxas Malfoy (arany) halott
anya || Elenora Malfoy (arany) halott
testvérek ||  -
családi állapot || házas
állatok || Két páva, egy hatalmas fekete kutya


Részlet a nagy családi lexikonból:

A Malfoyok ősei több mint négy évszázada jöttek Angliába a szomszédos Franciaországból egy igen előnyös házasság révén, melynek köszönhetően szert tettek az azóta is legendásan óriási vagyonra. A családban mindenki szőke hajú és szürke szemű: egy titkolt családi legenda szerint ez azért van, mert a felmenők közt akadt véla is, igaz, legalább 8-10 generációval ezelőtt. A vérük teljesen tiszta, a családban nem akadtak vérárulók, sem kviblik (vagy csak eltüntették őket), ráadásul köztudott, hogy generációk óta minden egyes Malfoy a Mardekárba került.

        

magasság || 182 cm
tömeg || 78 kg
szemszín || Szürke
hajszín || Szőke
különleges ismertetőjel || kígyó díszítésű sétabot
kinézet ||
Szürke éles szemek, hosszú szőke haj, ami évekig makulátlanul csillogott, ám most, kócosan hullik a vállak alá. Arcát borosta fedi, száján pedig még mindig a töretlen magabiztos mosoly ül. Alkatát tekintve, éppen megfelelő a női ízlésekre hagyatkozva. Testét szálkás izomzat borítja. Mindig a legjobb minőségű talárban látható.
egészségi állapot || Tikkel a bal szeme. Paranoiás.



varázslói ismeretek || A Roxfortban megtanulta a bájitalkészítés alapjait, majd ezt később saját könyvekből továbbfejlesztette. Ugyanígy járt el az átkok, bűbájok esetében is. Kiválóan ért a kínzó átkokhoz, és a fekete mágiához.
felvett tantárgyak || -
mugli képzettségek || Én? Mugli képzettség? Ugyan ...
pálca típusa || 12 hüvelyk, cseresznyefa, sárkányszívizomhúr
különlegesség || -



végzettség || Roxfort, elég jó eredményekkel végzett
foglalkozás || saját kis feketemágiás holmijait adja el a Zsebpiszokközben, üzletember, halálfaló
státusz || körözött bűnöző
szolgálati idő || Még 1980. előtt kezdődött
hogyan lehetne a karakter a Nagyúr hasznára? || Biztos
Egykor a jobb keze volt, mai napig bármit megtesz, amit a Nagyúr kér.



Sötét az este. Mint mindig. Sétapálcámat szórakozottan kopogtatom meg olykor-olykor a macskaköves úton. Egyedül vagyok. Mióta kiszabadultam az Azkabanból, nem sokszor vagyok utcán. Igazából sohase járkáltam még azóta ennyire szabadon. Az este ugyanis mindent elnyel, elnyeli a titkokat, a félelmeket, és elnyeli a szürke szemem arrogáns villanását.
- Állj! Állj meg ha mondom!
Unottan fordulok meg, sejtettem, hogy előbb vagy utóbb találkozni fogok valakivel, aki bizony felismer és leghőbb vágya az lesz, hogy ártalmatlanítson és visszaküldjön az Azkabanba. Ilyenek már csak ezek a fránya aurorok.
Meglepődötten nézek végig rajta. Épp, hogy csak befejezhette a főiskolát. Talán 22 éves. De annál nem több. Még fiatal és éppen ezért könnyen megvezethető.
- 20 galleon!
- Mi a ….?
- Na jó, 30 galleon! A jó modoromról vagyok híres.
Elnyújtom a szavakat, miközben hátratűrök pár tincset hosszú szőke hajamból. Egyáltalán nem számítok arra, hogy használná a pálcáját. Valószínűleg Ő maga sem számított arra, hogy ekkora halat fog ezen az estén.
- Megátkozlak!
- 70 galleon!
Sóhajtom. Mosolygok. Magabiztosan.
- Meghalsz átkozott halálfaló!
- 160 galleon!
- Mit akar ezzel?
- Mondd meg mennyit kérsz és megkapod!
- Nem vásárolhat meg! A pokolra küldöm!
- 300 galleon!
- Mennyi?!
- Legyen 1000 galleon, hogy a családja is jómódú életet élhessen…ahogy látom, most nem futja többre, mint egy pár galleonos talárra.
A fiatal auror nem szól. Csak áll meredten. A pálcáját már nem fogja rám.
- 1000 galleon?
- 1000 galleon …
Felé hajítok egy kis ezüst színű zacskót, amit a taláromból halászok elő. Holnapra a galleonok csokoládévá változnak. Kihasználom, hogy nem figyel, mielőtt azonban hopponálnék, kígyófejes sétapálcámmal intek neki egyet. Ágyő fiatal barátom. Ágyő.
Pukk.


avialany||  Jason Isaacs

Kérek szépen titoktartást a stafftól!