Léptek.
Egyre erősödő, kopogó hangok, melyek enyhe visszhangot vernek a folyosók szűk falai között. Na most már vagy szerencsém lesz és Gavin lép be, a szokásos, kissé visszafogott mosolyával arcán, vagy Piton bácsi, netán valamely másik tanár talál rám, nem tudom, de rohadtul nem is érdekel, mármint ha az utóbbi történne. Kimagyaráznám magam… valahogy.
De nem, itt nem lesz szükség magyarázkodásra, mivel szerencsém van, Gavin az. Arcomra mosolyt varázsolok, s lelkesen felpattanok a kőtömbről, a bort pedig elrejtem hátam mögött. Gav mindig is az a fajta srác volt, aki szeretett csendben maradni és mindennemű veszélyes, vagy szabálysértő dologból kivonni magát. Egyszóval egy unalmas, tanulós srác volt, akinek minden vágya a K-átlag elérése és a szabálykönyv megtanulása volt. Na, jó, azért nem ennyire vészes a dolog, s én ezek ellenére nagyon szeretem, persze csupán baráti alapon, s tudom, hogy nem díjazná, ha rájönne, hogy éppen arra készülök, hogy jól leitassam, majd rávegyem, hogy segítsen nekem. Aljas egy dolog, de hát én nem csinálok rosszat, csupán erősebbé teszem Gavin „bensőbb énjét” aki ujjongva fogadná az ötletemet.
- Szia Gav! – köszöntöm csacsogva, majd előrébb lépkedek, közben hajam eléri a szőke legvilágosabb árnyalatát. Ezt olyankor szoktam csinálni, mikor boldog vagyok, szeretem, ha mások is látják ezt rajtam.
Kérdésére felhúzom szemöldököm, majd gyorsan végigpillantok magamon. Tornacsuka, farmernadrág, blúz és világos színű melegítő felső.
- Nem! – jelentem ki határozottan, még mindig fülig érő szájjal, s kicsit elfordulok a srác oldala felé, megfeledkezve a borról, melyet mind idáig jól dugdostam, de most rájött, vagyis meglátta. Na, remek, most már magyarázkodhatok.
- Gondoltam jólesik majd egy kis bor. – még mindig az elbűvölő mosoly látható arcomon.
Hát ez elég béna magyarázat volt, kétlem, hogy bevenné. Látom, hogy körbenéz, majd a pillanatnyi arcpihentetés után ismét felizzik a mosoly arcomon. Fél. Fél, hogy valaki megtalál minket.
Hajam hirtelenjében sötétbarnára változik, Gav szavait hallván, majd arcomról is lefagy a mosoly, de hát, most mit döbbenek le, hiszen számítottam erre, tudtam, hogy megpróbál majd lebeszélni. De nem baj, tudom, hogy úgyis bele fog menni a dologba, csak kell egy kis segítség. Pálcám felemelem, majd egy suhintással elővarázsolok két poharat. Olyan szépet, amiből általában a bort szokták inni.
- Hát, ha nem hát nem. Én, nem kényszeríthetlek. – mondom halkabban, miközben hajam ismét világosabb és világosabb árnyalatokba borul, mígnem végül eléri a szokásos állapotát. Sokan nem szeretik, ha ezt csinálom, de úgy gondolom Gavin már megszokta, így nem idegesítem magam, hogy mi lesz, ha úgy néz rám…
- Kérsz ? – kérdem, a borosüveget felmutatva, majd válaszát meg se várva egy pálcaintéssel felnyitom a kábító nedű palackját és öntök belőle a poharakba. Az enyémbe kicsivel kevesebbet, én ma este nem akarok berúgni. Nagyon nem lenne jó vége.
