Üzenetek megtekintése
Oldalak: [1]
1  Múlt / Keleti szárny - A Főépület / Re: Első emeleti folyosók Dátum: 2008. 06. 27. - 00:11:21
~ Draco ~


* Egy. Kettő. Ütemesen előre. Nincs ezzel semmi gond. 16 év alatt egyszer sem volt. Leszámítva az első pár évet. Azután pedig hirtelen, mintha egy buldózer tépné le a karod. Egy nem várt pillanatban. És mit ne mondjak. Fájdalmas *

* A gyönge, porcelán fehér test szinte beleremeg az ütközésbe. Hiába, a törékeny alkat, a csontos kezek, a test mégsem hull a földre, mint egy hófehér lepel. Annyira még érzi a talajt a lába alatt. Bár hirtelen a karja után nyúl, hogy ellenőrizze: Épen és egészségesen a helyén maradt, nem rándult ki, vagy nem tört el. Csupán a hirtelen jött ütközés utóhatását érzi. A fájdalmat. Szemei felpillantanak, s mikor meglátja azt, aki oly hatalmas erőt lökött belé, megcsillannak az íriszek. És nem. Nem a boldogságtól. Nem azért, mert örül, hogy viszont látja rokonát. Óh, nem. Vörös lángok izzanak a tükör kék szemekben. A gyűlölet lángjai. *
- Malfoy... – Szisszen fel, s közben ereszti el a karját, majd a barna hajtincsek közül azokat, melyek a zökkenésnél a szeme elé kerültek a füle mögé simítja. Vékony ajkai pedig gúnyolódásra húzódnak. Gyűlöli ezt az embert. Mindennél jobban. Mikor először meglátta már tele volt a hócipője vele, pedig akkor még csak kisgyermekek voltak.
- Hagyj békén. Nincs most rág idegzetem....
Sosem volt. Sosem lesz. Ez így történt, és így marad az idők végezetéig. Ennek ellenére persze az úriember előszeretettel táncolt az idegein. Vajon most is ezt teszi majd? Kétség kívül.

* A szemek végigmérik a másikat. A zsebre tett kezet. Rejtegetne valamit? A szemet, a szürke tekintetet. Hánynia kell tőle. De talán csak azért, mert Malfoy az, aki nagyon jól tudja, hogy mivel vágjon vissza neki? Mert ő az, aki tudja annak a különös hasonlóságnak az okát, amikor a prófétát böngészed, Bellatrix Lestrange-gel a címlapján… *
2  Múlt / Keleti szárny - A Főépület / Re: Első emeleti folyosók Dátum: 2008. 06. 26. - 00:29:23
  ~ Draco nyelvki ~  

* Az eső nem régiben esett. Hogy honnan tudja? Mert látni a még csak most lefolyó vízcseppeket a párás ablakon. Ahogyan egyetlen csöpp útnak indul, majd társul egy másikkal, majd még eggyel, és még eggyel, és egy csíkot húzván maga mögött, nekicsapódik az ablak aljának. Milyen szórakoztató volt régen, az ujjunkkal mindenféle kriksz-krakszotot rajzolni a homályos üvegre. Egy szívecskét, vagy éppen szerelmünk monogramját. *

* De azok az idők elmúltak. És bármilyen mélyen néz is az ablakba, nem lát mást, csak a saját ósdi tükörképét. A csapzott fakóbarna hajat mely a vállára hull. A kidülledt tükör kék szemeket, és azt a beesett arcot, melyet oly sokszor lát reggelente is a tükörben. Vagy éppen a próféta címlapján. Óh, igen. Bosszantó, hogy a saját, őrült anyád képe ordít rád vissza az újságból. Szó szerint. És mikor hirtelen a melletted olvasó, rád tapasztja a tekintetét. Hogy milyen ördögi a hasonlóság. Te meg csak ülsz, mint ha semmi se történne, de érzed, magadon a figyelő tekintetet. Na, ezért kerüli most már a társaságot. Ahogyan egyre csak szállingóznak a Voldemorttal kapcsolatos hírek. Nem, hogy csak az anyja, hanem maga az apja is felbukkanóban van. És ha kiderül, azt már sehogy sem tudja kimagyarázni. *

* Csak lassan jár-kel a folyosón, ám a cipő hangját nem lehet elrejteni. Lassan koppan egyet minden egyes lépésnél, szimplán, ütemre. Majd újabb hang bukkan fel. Kis koppanások, amik egyre csak erősödnek. És tessék. Megint esik. *
3  Múlt / Birtok / Re: Park Dátum: 2008. 06. 18. - 21:30:47
~ Serpenrosam, Drága Serpenrosam ~



* Ma, még az eső sem esett… Talán olyan korán van, hogy még ideje se lett volna rá, de mégis, mintha éreznéd a gyenge szellőt. Ami megmozgatja az ágakat, ami a hajadat szertefújja, ami simogatásával megborzolja a hátadat. Azt a gyenge szellőt, ami az eső illatát hozza el. *

* Még mindig csak áll és nézi a fát. A leveleket, a virágokat… Amilyen sokszor kelt már korán, még egyszer sem vette észre, a parknak eme apró gyönyörűségeit. Csend van, és nyugalom. Ám egyszer ennek is vége szakad. Jó értelemben persze.
Egy hang szólal meg a háta mögül. Egy kedves hang, ami jól esik így korán reggel. Mint egy erős feketekávé. Egy határozott nő áll meg mellette. Az arca ismerős… talán, egykor ide járhatott. De valahol biztosan látta már. Vállára fekete hajzuhatag omlik, különleges szemei, pedig ragyognak a kora reggeli napfényben. Valóban különleges. Sosem látott még ilyen szempárt…
- Pár évvel ezelőtt, még lerohamozva másztam volna fel rá… - Húzza mosolyra a száját, és fejével egy kissé a fa felé bök, majd arcát a mellette állóhoz fordítja.
- Az ágy manapság, mintha rutinszerűen dobna ki magából! – Nevet fel, bár legszívesebben sóhajtana. Hogy rájöjjön az állandó álmatlanság okára. Hisz, ki ne aludna még ilyenkor?!
Ha körülnézel a parkban, láthatod. Üres. Csupán a két hölgy áll ott. Beatrice szeme ráugrik a valószínűleg a boszorkány kezében pihenő kosárra. Teli mindenféle... gyógynövénnyel. Ha nem mással… *
- Öhmm… Ne haragudj, de benned kit tisztelhetek…?

* Kérdezi, miközben tükör kék szemei, megvillannak a lágy, korahajnali fényben, melyek alatt az álmatlanság apró jelei bújtak el. Arca fehér bőrén érzi, a lágy szellőt, ami oly kecsesen érkezik, és ami oly kedvesen simít végig rajta. Majd, fakóbarna hajába, óvatosan tép bele a szél, és szertefújja a még nedves hajszálakat. *
4  Múlt / Birtok / Re: Park Dátum: 2008. 06. 09. - 22:36:32
~ Drága-Drága Serpenrosamnak Puszi Puszi ~



  * Egy újabb nap kezdődik. Egy újabb átlagos nap, ami ugyanúgy fog eltelni, mint a többi. Érezni, ahogyan a nap felkel. Ahogyan a meleg sugarak, megvilágítják a Roxfort falait, és ahogyan a fény lassacskán beszűrődik minden helyiségbe. Kivéve egyetlen helyet *
Talán ez az egyetlen dolog, ami miatt gyűlölöd, hogy Mardekáros vagy… hogy odalent nincsenek ablakok. A reggeli fény nem szűrődik be, hogy fokozatosan, minden egyes porcikádat felmelegítse. Lehet akár nyár, de odalent a pincében, mégis úgy érzed, hogy az időjárás egy cseppet sem változik. Ott, mindig, minden rideg, és nyirkos. *

 * A méregzöld paplan nagy része, már a földön terül el. Falfehér comb villan ki ez alól melyet egy másik követ, két kar, majd végül, de nem utolsó sorba egy oldalra fordított fej. Az arcot, szinte teljesen beborítja, a fakult barna haj. Mintha halott lenne. Csupán onnan tudod, hogy nem az, hogy lélegzik. Igen. Teste egyenletesen mozog fel és le. Majd hirtelen eláll. Szemét egy röpke pillanat alatt kinyitja. A tükör kék szemeket, melyek most a világot kezdik el fürkészni. Még mindenki alszik. Ki baldachin mögött, ki nem, ki hangosan szuszogva, ki csak csendesen. Fejét lassan mozdítja a másik oldalára, ránézve az órára. Megint korán ébredt. Megint. Mit tehetne? Amit mindig is szokott. Macskásan nyújtózkodik egyet, felül. Még egyszer körbenéz, ám még mindig senki sem ébredt fel. Beletúr hajába, majd a lehető leghalkabb léptekkel vonul át a fürdőbe. Beáll a zuhany alá. Hagyja, a hideg vizet, hogy végigcsorogjon vállán, és minden porcikáján, hogy teljesen felébressze. Kilépve a zuhanytálcából maga köré tekerve egy törülközőt, belenéz a tükörbe. Még mindig ugyanaz az arc néz vissza rá. A csapzott vizes haj, amely rátapad vállára nem változott. Még mindig ugyanaz maradt. Nem időzve többet a tükör előtt, felöltözik, majd kisétál a szobából. *

 * Át a klubhelyiségen. Üres. A folyosókon. Üres. Az egész Roxfort, mintha halott volna. Csupán a néhány szellemnek köszön, és a jól megszokott festményeknek, akik végigkísérik útján. A nagyteremből, már hallatszott valami kisebb zsivaj, de oda most szíve szerint nem volt kedve bemenni. Elhagyván az épületet, a park felé veszi az irányt. Végigméri a fákat, és azoknak minden egyes kora tavaszi virágát, amiket fent hagyott még az eső, és a szél. Méltóságteljesen tekint végig rajtuk, mintha emberek lennének. Majd az egyiknél megáll. Elkezdi nézni, és nem tesz mást, csak bámulja… Talán fáradt még… *
 
5  Múlt / Déli szárny / Re: Könyvtár Dátum: 2008. 06. 09. - 14:20:43
~ Hannah wink ~


* Arcára ráhullik a fakóbarna hajzuhatag, ahogyan a pergament fölé hajolva sercegteti a pennáját. Szemével követi keze minden mozdulatát, miközben figyel a lány minden egyes szavára. *
- Mint mondtam… legközelebb, majd több sikerrel jársz.
 * Tekintetét közben nem emeli fel a papírról, csupán halkan és unottan sóhajt egyet arra célozva, hogy inkább hanyagolják ezt a témát. Sosem volt oda a kviddicsért játékos szempontból. A nézői szempont már más kérdés. Egyébként is ugyan az a lényege a kettőnek. Nem jutott be a csapatba játékosnak. A beszélgetést nézve, ez az egyetlen dolog, ami hozzá kapcsolódik. Hogy miért késte le, az már teljesen más kategóriába tartozik. Bea szerint.
Így továbbra is csak a penna sercegését hallod egy adott pillanatig. A kék szemek továbbra is csak párhuzamosan követik a fekete gyöngybetűkkel készült folyóírást. A csönd továbbra is leplezetlen marad, egy darabig, még hallod az ég zengését, és ha nem az ablakot bámultad, akkor is láthattad az asztal lapjának fényén felvillanó villámot. *

- Rafael… Mardekár... hetedév… elégedett vagy?  * – szól gúnyosan. Tekintetét, még mindig nem emeli fel a papiruszról. Miért is tenné? Miért mesélgesse az nyári élményeit, amik talán mindennél fontosabbak voltak eddigi életében. De mindegy is. Jobb ezt nem firtatni. De amint hallatszik a lány kérdéséből, őt igazán érdekelné ez a fiatalember. A mosolygós leányzó, hangjában, és minden egyes megszólalásában, mondatában, ott vannak azok a kedves szavak, amiket Beatrice talán nem tud a legjobb képessége szerint viszonozni, de ahogyan tudja, megteszi. Bár lehet, hogy ez néha nem úgy tűnik, de így van. Talán egyszerűen csak azért, mert... Ezeket a géneket örökölte, és bármennyire is nem szeretné visszafogni ezeket, képtelen lenne rá. *

- Igen. Emlékszem. hogy is felejthettem volna el… * - teszi hozzá tűnődően. Tükröződően kék szemei, fordulásra indulnak, és egy pillanatra megállnak a járó kezek is, amik a határidőre elkészítendő dolgozatot próbálják elkészíteni. * 
- Malfoy az unokatestvérem…  * - szólal meg. Hogy azért értse is a lány mire ez a hatalmas utálatom. Hangja nyugodt ám mégis mintha ott lenne valami mozzanat benne, ahogyan a fiúról kellett beszélnie. Ha még csak ezt a két mondatot is. Ők ketten sosem kaptak ugyanolyan nevelést, és mégis ugyanazon vér csörgedezik valahol a vérükben. Szerencsére nem nagy mennyiségben. Bár egyeseknek ez hatalmas szerencse. A tejföl szőke, és szívdöglesztő Malfoy fiú unokatestvérének lenni. Micsoda öröm, állandóan a neki rimánkodó lányokat hallgatni. Egyébként is mit törődik ő Dracoval. Van neki elég baja. *

- Az RBF-en már túl vagyok. Pontosan egy teljes évvel  * – ugrik tovább. Következtethetsz belőle, hogy hatodéves. Egyértelmű, de ezért nem fog még egyszer bemutatkozni. *
- Nem mondtam volna nehéznek. Ha az ember tanul rá, akkor nincs miért izgulnia. Én is így tettem. De gondolom, neked van még egy éved rá… ha nem tévedek. Javíts, ki ha igen.
 * Végül egy szende mosollyal tekint a lány felé, majdújra bemártja a pennát. *
6  Múlt / Déli szárny / Re: Könyvtár Dátum: 2008. 06. 01. - 23:42:12
~ Hannah Puszi ~


* Az eső még mindig szakad odakint. Néha azt hinnéd, hogy az ablak bármely röpke és hirtelen pillanatban betörhet. Hogy éles szilánkdarabok repülnek feléd. De nem. És bár idebent vagy mégis hallod, ahogyan a szél utat tör magának a réseken. Ám, ezeket és félelmetesen gyönyörű hangokat, elnyomja a mosolygós Griffendéles lány minden szava. Bár Bea nem fordul felé, csupán a könyvet vizslatja attól hallja, amit mond, és ha nem teljesen, de azért valamennyire figyel is rá. *

- Ne bánd…  * - nyögi végül nem túl, bíztatóan. Semmi baja a sportággal és magával a repüléssel,
de jobb szereti, ha szurkolóként kell átélnie ezeket a felettébb izgalmas perceket. *
- Talán… - teszi hozzá – Talán majd legközelebb több sikerrel jársz.
 * Adja ki magából a bíztató szavakat. Azért mégis csak ne vegye el más kedvét attól, amit szeret. Ha ez neki örömet okoz… *
- Elvégre is az embernek türelmesnek kell lennie. Nem kaphat meg mindent rögtön, amit csak szeretne… Meg aztán lehet, hogy oka volt annak, hogy nem kerültél be. Lehet... többet kéne gyakorolnod…Bár nem tudom…én nem igazán értek ezekhez a dolgokhoz.
 * Vonja meg kissé vállát. Na azért miközben Hannahoz beszélt ránézett, mert azért mekkora parasztság, hogy nem nézel arra, akihez beszélsz. *
- Hogy maradandó?  * – vonta fel fél szemöldökét és az épp szemébe lógó tincsét, félrefújta, majd lapozott egyet.- Nem mondanám, hogy történt volna… *

 * Ha elhiszed, ha nem, ez azért nyugtatja Beát. Valamennyire. Most, hogy az… … az tudod akinek nem mondjuk ki a nevét visszatért, igazán hálás, hogy mint édes lányát nem zaklatja. Bár nem mintha valaha félt volna is. Ő soha… Vagy csupán nem merte bevallani, és azért az utóbbi inkább elfogadhatónak tűnik. *
- A bálra? Már, hogy ne mennék… * - jelenti ki afféle, „milyen szánalmas kérdés ez?” hangnemben. A következő kijelentésre kb. ugyanez a reagálás. *
- Ha az ember nem jár rikító, neon zöld, foszforeszkálós cuccokban, akkor az már nem megy az Ostara bálra? Egyértelmű…
 * Jegyzi meg és nevet is rá egyet, mert ugye nem akar itt haragot kelteni. *
- Egy barátommal megyek. ( NJK nyelvki )  * – szól tömören erről nem is akar többet mondani, hacsak a Griffendéles diáklány nem tudakozik többet. *
- Na és Te? Beléd karol valaki az estén…   
 * Semmi személyes. De a bálon mégiscsak karöltve járnak a párok… *
7  Múlt / Déli szárny / Re: Könyvtár Dátum: 2008. 05. 27. - 18:49:01
~ Hannah Puszi  ~

* Most már azért, talán nem ártana becsuknia az ablakot. Ahogyan kitekint az említetten, teljesen elvarázsolja, ahogyan a gyenge szellőből szinte orkán a csöpögő esőből pedig zivatar képződik. És mindez a szeme láttára. Bizony talán a fellegek mögött megeshet, hogy a villám is felcsap. Az ég zeng. Végre valami izgalom is adódik ebben az unalmas órában, amikor senki nem tud semmit sem tenni. Lassan feláll, majd minden erejével azon van, hogy a széltől becsukja a csupán bukóra nyitott ablakot. Kinézve rajta, belátni az egész Roxfortot. Ahogyan a vihar megmozgat minden fát, minden fűszálat, ahogyan egy újabb villám csap fel a Kviddics pályán. *

 *De hát mégsem állhat ott gyönyörködve, bámulva az ítéletidőt, amelyet annyira kedvel, még ha másnak hányingere is van tőle. Lassan leveszi tekintetét, egy pillanatra még látja a tükörképét az ablak üvegében, majd ismét helyet foglal. Hol is tartott? Ja...igen.. Sehol. Még el sem kezdte. Pedig, már a végén kellene tartania. Vagy legalábbis a közepén. Fejét mintha ismét megtámasztaná egy pillanatra, de aztán rájön, nem teszi, mivel, hogy társaságot kap. Valami Griffendéles leányzó, aki egyébként nagyon ismerős, megszólítja őt. Leülhet-e. Hát nem látja, hogy egy hatszemélyes asztalnál egyes-egyedül ül? Úgy tűnik de igen, mivel, hogy végül helyet foglal. Végre egy olyan ember, aki nem tityi-totyizik, csavargatja a kezét és egyebeket. Már megjött a kedve, hogy szóba álljon a lánnyal. *

- Igen tudom… És bármennyire is ledöbbent emlékszem rád…Hannah.
 * Egy apró mosoly? Tényleg. Igen jól látsz, ugyanis nem egy Draco Malfoy ül veled szemben, hogy minden egyes lépésedet kidekorálja, beleértve a levegővételt. *
- A múltkor nem volt időm bemutatkozni. A nevem Bea…  * - nyújtja át a kezét az asztal fölött egy baráti kézszorongatásra. Már ha szembe ülnek. Mert ha mellé csüccsent akkor természetesen oldalra nyújtja a kezét. Ha megtörtént a kézfogás és  Hannah is viszonozza, és nem fél, hogy Pestist kap (bár kétlem, laugh ) Akkor visszahúzza a kezét és tekintetét ismét ráfordítja a könyv lapjaira. *
- Na és…valami extra? Amióta nem találkoztunk?
* Kérdezi végül. Fejét nem teljesen hatja fel, csupán smintha csak szemeivel nézne fel, de arcán mégis egy ravasz mosoly húzódik. *
8  Múlt / Déli szárny / Re: Könyvtár Dátum: 2008. 05. 20. - 16:58:13
~ Hannah Puszi ~


* Az eső szakad odakint. A szél meg csak fújdogál. A legalkalmasabb időpont arra, hogy valaki, a könyvtárban semmizze az idejét. Beának is ez jutott eszébe. Ha már a tanítási órák mindig akkor vannak, mikor kilehetne menni egyetlen röpke órára sétálni. Nem. Mikor nincs órád, véletlenül sem kedvez neked az időjárás. Bezzeg mikor tanítás van. Nah akkor hét ágra süt a nap, majd belefolysz a padba a hatalmas melegben, és mégis mikor az alvásból zsörtölődően felkelve veszed a fáradtságot, hogy kinyisd a szemed és vény egyetlen röpke pillantást az órára, akkor jössz rá, hogy még az óra felét sem szunyókáltad át. *
~ Bár szeretem, az esőt azért még sincs kedvem bőrigázni. ~

 * Így, hogy Bea végre rájött semmi értelme abban hinni, hogy a zuhogó esőnek, az egyik nem várt pillanatban vége szakad, elindult a könyvtárba, hogy elkészítse, amit el kell készítenie. Unott és jelentéktelen arccal becammog a könyvtárba, nem túl lelkesen lerohamozza a neki kellő könyvespolcot, és kiválogatja a neki kellő könyveket majd, keresvén egy zugot magának letelepedik. Persze kissé feltűnő, hogy sok-sok diák gondolkodik hasonlóképpen, mint eme botrányos nőszemély, és tölt el élete hátralevő részeiből 2 hosszú és keservesem unalmas órát, melyet másra is alkalmazhatna. Nem érdekelve más véleményét, kissé kinyitva a mellette lévő ablakot, hogy az áhított eső szag, amit mindennél jobban imád, felkészítse agyát a következményekre. Házi dolgozat…
Mint aki a világ legnehezebb súlyát húzná maga elé, nyitja ki a csupán pár dekás könyvet és kezdi el lapozgatni. *

 * Lapoz… képet néz…
Lapoz… képet néz…
Feltekint az órára… *

 * Mintha, már hosszú percek teltek volna el, de nem. A mutató nem mozdul. Mintha egyszerűen oda lenne ragasztva a másodpercek egyre lassabban telnek el, hogy végül percekké alakuljanak. Szemeit csak egy percre hunyja le, és lám meg jelennek a mindennél jobban ismert szimbólumok képzeletében, egy ördög és egy angyalka és súgják neki a megfelelő irányt. Bizony ilyenkor nehéz dönteni, hogy hajtsa csak le fejét és aludjon majd szán rá másik két igényes órát, életéből vagy pedig pacsmagoljon valamit a tintával, amit dolgozatnak és fogalmazásnak lehet nevezni, és ezek után találjon valami más borzalmasan unalmas időtöltést, vagy egyszerűen csak bámuljon maga elé, mint ahogyan azt soka teszik. Minden erejét összeszedve, visszamereszti tekintetét a hangyásan feketedő betűkre... Csupán még csak az első könyv első oldalainál tart. Kezével lassan felemeli a tömérdek lapot és hangos és gyors kattogással ereszti vissza őket, majd újra és újra… *
9  Általános / Társalgó :: Vicces dolgok / Re: Aranyköpések Dátum: 2008. 05. 14. - 21:44:43
Beni Üzenete
milyen hirdetést adj fel, amire felkapják a fejüket?
Beni Üzenete
muhahhaa
Beni Üzenete
írd, hogy az önkéntes báli partnert a ceremónia után ellenszolgáltatással jutalmazod
Beni Üzenete
aztán a 'valóságban' küldd meg egy átokkal  mint vmi feketeözvegy  zabáld fel a hímet!!
Bea üzenete
nem vagyok kannibál
Bea üzenete
sem hannibál sem pedig Antony Hopkins nyelvki laugh
Beni Üzenete
kár, lehet, hogy Antonyra harapna a közönség...
10  Karakterek / Futottak még / Beatrice C. Black Dátum: 2008. 05. 04. - 22:05:55
BEATRICE BLACK


          alapok

teljes név || Beatrice C. Black
becenév || Bea, Beuuus laugh
nem || nő
születési hely, idő || Valahol Londonban; 1979.08.12
kor || 16
faj || ember
vér || fél
évfolyam || 6


          a múlt

1979 nyarán Andromeda Tonks nem várt látogatót kapott. Bellatrix, halálfaló testvére kereste fel, és a kezébe nyomott egy alig néhány napos csecsemőt, majd távozott. A gyermek Tom Rowle Denem, azaz Voldemort Nagyúr, és Bellatrix Lestrange törvénytelen leánygyermeke volt. Bellatrix csupán azért nem szabadult meg a gyermektől annak születése előtt, mert az esetleg nem kívánt következményekkel járhatott volna számára.
Sosem lehet tudni, hogy a Nagyúr mire képes. Nem lehet ismerni. Sem Őt sem a terveit.
Így Bellatrix megszülte ugyan a gyermeket, de pár nap elteltével túl is adott rajta. Ugyan kinek hiányzott volna, egy éjjel-nappal át síró csecsemő? Úgysem lenne rá ideje, és egyébként sem azért esett teherbe, mert gyermeket akart. Nem. Bizonyítani akart. Bizonyítani… a Nagyúrnak. Bár megeshet, hogy ez a bizonyítás is hiába való volt, mint a többi. A Nagyúrnak, nem kellenek bizonyítékok. Nem. Nekik tettek kellenek. Tettek, amik sokkal többet érnek, puszta bizonyítékoknál.
Ám a gyermek már meg született és Bellatrix nem méltatta a halálra.
Első útja egy árvaházhoz történt volna, ám mégsem. Mégsem adhatja a Nagyúr gyermekét holmi muglik közé. Nem. Sokkal, de sokkal jobb helyet tudott Ő neki…

Nos, így kerül a gyermek Andromed Tonks és Ted Tonks kezei közé. Andromeda visszautasíthatta volna az ajánlatot, de nem tette. Sok ember ilyenkor a saját érdekeit tekinti előnyben, de ebben az esetben a kislány szemszöge volt a legfontosabb. Ki tudja, mi lenne belőle, ha más ismeretlen emberekhez kerülne, vagy ami még rosszabb Bellatrix nevelné fel. Még bele se mert gondolni, máris elfogadta a csecsemőt .Ahogyn Andromeda kézbevette Bellatrix leányát, rögtön tudta, hogy valóban az övé. Addig voltak kétségei, de mostmár semmi képp. Ugyanaz az az arc. Minden vonás...
 A pár nagy szeretetben nevelte Beatrice-t is, habár már volt egy leányuk, Nymphadora. Beatrice sokáig semmit sem tudott igazi szüleiről. Andromeda úgy gondolta, hogy amíg nem jön el a megfelelő alkalom, addig nem mond semmit a lánynak, hiszen egy 8 éves kisgyerek amúgy sem értene belőle túl sokat. Talán még egy 11 éves sem, de hát nem volt mit tenni, a lány úgy kellet útjára bocsájtani, hogy az tudjon valódi szüleiről. Nem sokkal első Roxforti éve kezdete előtt Andromeda elmondott neki mindent, amit annak idején nővére, hajlandó volt az orrára kötni. Nevezetesen azt, hogy Beatrice Voldemort és Bellatrix leánya. Androméda, a legkevésbé sem számított arra, hogy a lány ilyen könnyen fel tudja dolgozni ezeket a tényeket. Sőt mi több, azt is megvallotta nevelő anyjának, hogy örül annak, hogy egyáltalán ilyen jó nevelő szülei lehetnek.

Az első években, Beatrice, nem volt nagy barátkozó típus, ám mégis sikerült megtalálni a maga társaságát. Sok diáktársával sikerült szoros barátságot kialakítania, amiket mindig is nagybecsre alapított. Az évek teltek és teltek továbbra is. Beatrice Blackből hamarosan már ifjú hölgy érett. Az ember már azt gondolná, hogy minden így is marad. Szép és jó lesz minden, semmi sem jöhet közbe. Ám akkor, amikor senki sem számított rá, történt egy váratlan esemény, ami talán még Beatrice-t is megingatta egy csöppet. A Hatalmas varázsló, akiről mindenki azt hitte, végleg nincs többé, visszatért. Voldemort újra testet öltött… és megindultak a mozgalmak.
Talán azt gondoljátok, hogy ez részben izgatja Beát. Na, jó nem mondom, hogy nem de, azért nem törődik vele túl sokat. Pedig lehet, hogy kéne…


          jellem

Meggondolatlan, felelőtlen, csökönyös lány. Mindig csak a saját feje után hajlandó menni, és tanácsokat sosem fogad meg. Csöppet sem képes arra, hogy hideg fejjel átgondolja a dolgokat. Nagyon könnyen fel lehet dühíteni, és ilyenkor tör, zúz. úgy általában mindent maga körül ^^”.. Szökőár természetű temperamentummal áldotta meg a sors. Néha egyenesen elviselhetetlen, amikor épp ideges, vagy gondterhelt, netalán nagyon fáradt. Nagyon ravaszul képes magát kivágni minden zűrből, már persze csak akkor, amikor veszi magának a fáradtságot, hogy ne erővel akarja megoldani az épp fennálló gondot.


          apróságok

mindig ||
- az utolsó szó
- az eső illata
- valamilyen szinten Draco Malfoy
- macskáját
- MJ^^

soha ||
- Fullasztó meleg
- Draco Malfoy, de csak egy szinten nyelvki
- Ha ráerőltetnek valamit
- beismerni másnak, hogy igaza van
- megtiltani neki dolgokat

dementorok || Egyszer álmodott Voldemortról, amint hozá beszél. Valóságosnak tűnt, tehát a hangot hallja dementorok közelében.
mumus || Saját magát látja, mint őrülten az anyja mellett
titkok ||
- Draco Malfoy a legádázabb rokona, akit valaha ismer..U.TÁ.L.J.A.
- Szeretne találkozni Voldemortal
- Fél a haláltól
- Gondolkozott már rajta, hogy halálfalónak álljon


rossz szokás ||
- Ha valaki tanácsot akar adni neki, akkor általában forgatja a szemeit
- Képes rányújtani a nyelvét másokra nyelvki
- Van neki is egy röpke aranyvérmániája huncut
- Szófogadatlan


          a család

apa || Tom Rowle Denem alias Voldemort, a keresztapa stb. nem akarom fokozni laugh félvéééér nyelvki és kb.70
anya || Bellatrix Lestrange, aranyvérű, 30
testvérek ||  Nymhadora Tonks, vele nőttem fel, de a többit lécci ne soroljam
családi állapot || no comment nyelvki
állatok || vavanvan grin egy norvégiai erdei macsek a neve gyilkos,és a gazdája egyéniségét örökölte


          külsőségek

magasság |174| cm
tömeg || 50kg
rassz || európai
szemszín || tükörkék
hajszín || fakóbarna
különleges ismertetőjel || Láttad már Belatrix Blacket? Nah..Ő is tök ugyanolyan...
kinézet ||

Alkalmozkodó típus, így gyakran cserélgeti ruhatárát. Nincs ínyjére a sok hóbortos aranyvérű puccos ruha...Törékeny testalkatú, magas, s karcsú leányzó, ám mégis tele van energiával és erővel. Arca beesett, haja barna, mintha kissé fakó lenne. Hatalmas kék szemeiben mindig csillog valami.
 
egészségi állapot ||

          a tudás

varázslói ismeretek ||
Némileg képzett legilimentor és okklumentor. Ismeri a Fekete Mágiát is, bár eléggé hiányosan, s ezeket a hiányos ismereteit is csupán akkor alkalmazza, amennyiben teljesen elkerülhetetlen. A Fekete Mágia területén csupán azért hiányosak ismeretei, mert ő maga nem akarja mélyrehatóan tanulmányozni a fekete mágiát. Első hat Roxfortos évében mindig is sikerült jó eredményeket, nagyon jó eredményeket, bezsebelnie.


patrónus || csak gyenge fényt tud előidézni
animágus alak ||bejegyzetlen animágus. Képes átalakulni egy hófehér farkassá
pálca típusa || 12 és 3/4 hüvelyk, sárkányszívizom húr, és tölgyfa


          egy darabka belőled




          egyéb
Párszaszájú
Oldalak: [1]

Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország

Az oldal 0.115 másodperc alatt készült el 26 lekéréssel.