Brrrr, szokatlanul hideg idő van. Végülis már nyár közepe van. Jobb lesz behúzódni valahová amíg eláll az eső. Meg ha már úgyis a könyvtár közelében vagyok, veszek ki néhány könyvet. A hideg esőcseppek szinte alig különülnek el egymástól, ez valószínűleg valamilyen  vonzástörvény. Már eléggé megáztam, így nincs értelme rohannom. Majd a könyvtárban megszáradok vagy ha alkalom adódik rá megszárítom magam. Szeretem ezt az impozáns épületet, az angyalkás szökőkút kissé giccses, ám még szebbé teszi a helyet. Felsétálok kies, nagy tócsákkal borított márványdarabokon. Megérkezve a nagy boltíves elosztóhoz körbepillantok, először talán kissé elveszettnek tűnök, de egyáltalán nem így van. Párszor már jártam itt. Elügetek hát az irodalmi részleg felé, egy bizonyos könyvet keresek most már, mivel ez a borongós idő, kissé bánatos: Novalis-Válogatott versek című kötetet, s azon belül is elsősorban a Himnuszok az éjszakához című opushoz van kedvem. Meg is találom egy kis keresés után. A ruhámból majdhogynem csöpög a víz. Sikerül találnom egy félreeső kis zugot. Mosoly szökik ajkaimra. Nincs is jobb egy félreeső helyen egy üres asztalnál kényelmesen olvasgatni egy jó könyvet. Amennyiben az ember Hollóhátas vagy könyvmoly típus, esetemben mindkettő. Néha rámtör, de ugyan kire nem? Tehát határozottan kilépek az említett fabútorhoz, hirtelen megállásra kényszerülök egy karnyújtásnyira csak a pihenőhelytől. A megállás oka pedig nem más, mint Miss Yvett Delacour. A csodálatos szőkeség, jéghideg porcelán. Pár pillanatig csak állok, de lehet, hogy egy-két perc. Nem is tudom, olyan, mintha belémnyilalt volna valami. Meg merjem szólítani? Miért ne, elvégre is a húgom barátnője. Meg háztárs is. Tehát megszólíthatnám nyugodtam. Jellegzetes csábos mosolyra görbül a szám, nem tehetek róla, csinos lányoknál mindig ez a reakció, talán ösztönös. Mindazonáltal a felgyorsuló szívdobogás szokatlan, vagyis, ha igaz az amit rebesgetnek, hogy a hölgyeményben véla vér is csorog, akkor érthető.De hogy szólítsam tegezzem? Magázzam? Hülye vagyok, hogy itt diskurálok magammal? Azt hiszem az. Gyerünk.
-Szervusz Yvett! Látom az iskolán kívül is bizonyítod, hogy igazi Hollóhátas vagy! Nem zavar, ha ideülök melléd?
A hangom különösen határozottnak hat. Mégha valójában eléggé bizonytalan vagyok. Nem tudhatom, hogy egyáltalán megismer e még. Remélem igen. Pont ilyenkor kell megáznom, hát hogy nézek most ki? Persze ő vizesen még elbűvölőbb.

Köszönöm szépen Mr. Lupen.

Üdvözletem Mr. Lupen!

Bővítettem a jellem rész. Átírtam, hogy London melletti faluban van a lakásom, de köszönöm az engedélyt. A könyv külön jelölte a varázslóháborúkat, én az elsőre gondoltam, pontosítás végett át is írtam. A dementoros részt is javítottam, remélem ez megfelelőbb lesz. Illetőleg a szülőket is öregítettem.

Remélem így már elfogadható lesz, természetesen ha kivetnivalót talál benne, javítom.

Köszönöm.
Morcar

          alapok


jelszó ||"Szeretnék néhány szót szólni, íme: Filkó! Pityer! Varkocs! Dzsúzli!"


teljes név || Morcar Tudor Lockwood
becenév || Morc, Caro
nem || férfi
születési hely, idő || Cardiff ; 1978.jan.30.
kor || 19
faj || ember

vér ||  félvér

évfolyam || -


          a múlt

Akkor talán kezdjük az elején. Még javában zajlott az első Varázslóháború, amikor ritka, de annál vidámabb esemény következett be. A sok halál között élet sarjadt, egy fiú képében. Sírás, ez az első hang ami elhagyja ajkunkat, s talán az utolsó is, ezekben a sötét időkben. Gyermekkorom kezdetére nem igen emlékszem, amire emlékszem, az pedig nem jó. A házban folyamatosan éreztem a félelmet, a feszültséget. A házunk elég nagy, de el is kell, a háztartás a következőképp alakult: A négy nagyszülő, a szüleim, aztán én, majd lassacskán sorra jöttek a kistestvéreim, szám szerint hat. Egy erdő közepén lakunk, a következő szomszédunk nagyjából 15 mérföldre lakik. Az anyai nagyapám Christopher zoológus. Szenvedélye a farkasok tanulmányozása. Igazából ő az egyetlen, kicsit bogaras ember a családban. Ám ennek a különc öregnek köszönhetem a legjobb barátom Akelát. Nem élvezhettem sokáig az egykeség örömeit, de most idősebb fejjel úgy vélem megérte a nélkülözés. A testvéreimet egyszerűen imádom, most már. A kezdetekről szólva, hát szegény Aucturust eléggé elbántam vele, persze erre sem nagyon emlékszem már, de anya mesélte, hogy mikor Aucturus megszületett levágtam egy másfél órás hisztit, hogy vigyék vissza azt a babát, mert hát mondták, hogy nem szabad vele játszani. Nyilván nem értettem, hogy a felnőttek miért játszhatnak vele és én miért nem. Ezen is mosolygok csak mostanra. Ahogy telt múlt az idő és jöttek a kistesók, egyre inkább kezdtem élvezni a főparancsnoki szerepkört. A kistestvéreim azonban kevéssé örültek a dolognak, úgyhogy egymást nyúztuk-húztuk ahogy jó testvérhez illik. 11 éves koromban levelet kaptam a Roxfortból, anyától már sokat hallottam az iskoláról, és a Nagy Háború végeztével, sok varázslót és boszorkányt ismertem meg. Anyum barátai és kollégáit, a Mágiaügyi Minisztériumban dolgozik. Szóval felvettek a híres szakiskolába. Odáig voltam az örömtől és a büszkeségtől. A testvéreim pedig féltékenyen néztek rám és akkor is amikor a hopphálózaton keresztül először léptem az Abszol útra, hogy megvegyük a megfelelő felszereléseket. Igazából a Roxfortos éveim izgalmasabbak voltak, mint vártam. Harry Potter 3. éves koromban lépte át először az iskola falait. Azóta vonzza a bajt, a társaival együtt. Addig viszonylag nyugodt életet éltem, illetve éltünk. Ám így visszanézve be kell látnom, hogy csak nem vettem észre még akkor a jó dolgokat, az apróságokat, amiket szerettem és a lányt akit megszerettem. A hollóhát nyugalmas házába osztott a süveg. Néha bohóckodtam a társaimmal, nem vagyunk mi sem mindig könyvmolyok. Elkövettünk pár ízes és íztelen tréfát is, de ugyan melyik gyerek ne próbálná meg, rövid élete során egyszer áthágni a szabályokat, a határait. Sok barátot szereztem és néhány ellenséget is. Szerelmek, hát, sokszor voltam ennek a kegyetlen-imádnivaló érzésnek a részese és játékosa. Összetört a szívem, s én is összetörtem másokét. Ez idő alatt a testvérkéim és Akela hiányzott a legjobban. Szerencsémre, a tesóim eddig mind megkapták a levelüket. Az ikrek varázslótehetsége kérdéses. Lassan eltűntek ezek az évek is, én férfiúvá váltam, vagyis csak hivatalosan. Az öcséim és hugaim a legfontosabbak számomra a világon. Vigyázok rájuk, tanítom őket és szeretem őket. Segítem a szüleimet és nagyszüleimet, ahogy azt illik. Persze bulizni is lejárok. Egy évet otthon éltem, majd idén végül beadtam az Aurorképzőbe a jelentkezésem, fel is vettek. Remélem a döntésem nem fogom megbánni. Legnagyobb örömömre az új iskolába magammal hozhattam a farkasomat is. Illetve bérlek egy kis lakást Londontól nem messze egy kis faluban, igazi kis agglegénylakás, amihez kert is tartozik. Az auror szakma nehéz dolog.



          jellem

Kedves srác, néha kicsit furcsának hat. Próbál laza lenni, de a komoly oldala is felbukkan olykor. Lelkesen tanul bármit, természetesen ami érdekli főleg azt. Hiába akar nagymenőnek látszani, valójában csendes és visszahúzódó. Óvatossága és jó megfigyelőképessége segítséget nyújt neki, nem csak az aurorképzésnél, hanem a mindennapi életben is, főleg a hölgyek kiválasztásában. Természetesen, mint minden fiatal úriember ő is hajkurássza a lányokat. Szereti a kihívásokat minden területen. Gyengepontja a családja, főleg a kishugai, akik elég idegesek rá, mivel vélemyée szerint, senki nem elég jó nekik. Kitartó és makacs, ha el akarja érni a célját. Semmi el nem tántorítja



          apróságok

mindig || család, farkasa,zene, fagyi, lányok
soha || vihar, halálfalók, mogyoró, gyógyítók, mágiatörténet



dementorok || Halálos félelem tör rá, fuldokolni kezd, mivel egyszer berántotta egy örvény és majdnem megfulladt.
mumus || Egy nagy földimogyoró válik belőle, ami utána fut
titkok || Van egy plüsskutyája Hektor. Szereti ha simogatják a fejét. Néha kihúzza a szemét, hogy jobban hangsúlyozza.
rossz szokás || Túl romantikus. Megbámulja a nőket, sőt néha flörtöl is velük. Órákat tud tollászkodni.



          a család




apa || Theodor Lockwood, 42, mugli
anya || Sharpion Alderon; 40; félvér
testvérek ||  Aucturus Lockwood 17,Bridgit Lockwood 15,Calliope Lockwood; 13, Merlin Lockwood,11; Loreena Lockwood 9, Evan Lockwood 9
családi állapot || egyedülálló
állatok || Egy szürke farkas, Akela




          külsőségek

magasság || 185 cm
tömeg || 70 kg
rassz || európai
szemszín || kék
hajszín || barna

különleges ismertetőjel || A mosolya
kinézet || Egy magas, jóképű fiatalember áll előtted, különös aura veszi körül, aminek nagy része önbizalmának kivetülése. Kék szemei titokzatosan csillognak rád.
egészségi állapot || Allergiás a mogyoróra




          a tudás

varázslói ismeretek || Kijárta a Roxfortot, jelenleg az aurorképző tanulója. Kiváló párbajozó, jól ért a gyógynövényekhez is, valamint a legendás lényekhez.



mugli képzettségek || képesített masszőr, néhány akkordot is tud a gitáron pengetni
pálca típusa || 15 és fél hüvelyk, főnixtoll, magyal
különlegesség || -



          szerepjáték-példa

A felkelő Nap sugarai érintik hátam, jelezvén ideje lenne felkelnem. Válaszom erre egy halk nyögés. Kora van még, legalábbis egy olyan embernek, aki egész éjjel bulizott. Elernyesztem izmaimat, készülvén arra, hogy visszaalszom, ekkor azonban egy gondolat üt szöget a fejembe. Lassan, de erősen érkezik minden ütést, hogy félálomba is felfogjam az üzenetet.
-A fenébe, fránya suli. Öhm, de hát már nyár eleje van. Mi?
Egy nagy nyelv nedves érintését érzem a karomon. Automatikusan lendül a kezem és már tenyerembe simulnak a puha szőrszálak.
-Jól van Akela, tudom, kelnem kell.
Nyúzottan gurulok le az ágyról, térdre érkezve.
-Aúcs, ez fájt. Te meg csak ne élvezd ennyire te lökkencs.
A farkas nagy szemekkel néz rám, a mondat befejeztével eliramodik a ajtó felé. Mindig elámultam rajta, hogy mennyire intelligens jószág. Büszke vagyok rá, amennyire csak lehetek. Kicsoszogok a fürdőszoba felé, azonban ekkor a nyakam köré fonódik két vékonyka kar és érzem, hogy súly húzza hátra vállaimat.
-Merliiiin, jóreggelt. Ilyen korán fenn vagy?
A barnahajú fiú nagyot mosolyog, majd megpróbálja testvérét hátrarántani.
-’Reggelt bratyóóóó, bunyózzzuuuuunk!!
-Ám legyen, te akartaaad.
Elkapom a karját, előrehajolok és visszasietek az ágyhoz, aztán átlendítem a fejem felett, nagyot puffanva leesik a puha alvóalkalmatosságra. Rávetem magam, a kisöcsém erőteljesen próbál ellenállni, de nem csak nagyobb és erősebb vagyok nála. Nem, nem bántom a kistesómat, csak kicsit megbokszolom, aztán rövid idő múlva el is engedem. Ő ziháltan néz rám vissza, morcos és dacos szemmel. Összekócolom a haját.
-Ha majd nagy leszel, akkor talán le fogsz tudni gyűrni. Amúgy meg ideje lenne pakolnod, anya nemsokára itt lesz érted.
Komolyan mondom, bánatosabban tud nézni, mint az én farkasfajzatom. Ám nincs mit tenni. A héten itt volt nálam, kikapcsolódásként. Minden jó dolog véget ér egyszer. Meg aztán úgyis épp melót keresek. Meg egy szobatárs sem ártana, ha már itt tartunk. Sóhajtok ismét, nem egyszerű a nagybetűs élet. Főleg, ha valaki nem gazdag, aranyifjú. Lábaim ismételten a fürdőszoba felé visznek, bár ezt csak akkor észlelem, amikor nagyot koppanok az ajtóba. Látszik, hogy még nem vagyok magamnál, de ez most megváltozott.
-Hát ezt nem hiszem el, miért pont ééén?!?
Miközben ezen morfondírozok, az ajtó becsapódik mögöttem, a tükörből látom, hogy az öcsém még mindig bánatosan néz maga elé.



          egyéb

-