A lány úgy válaszolt, ahogy reméltem. Bevezetem a tánctérre. A mozgása annyira finom és légies, mintha egy rózsaszín galambot tartanék a jobb kezemben.
Ahogy állunk egymással szemben, az arcát - már amit sejtetni enged a maszk - aprólékosabban is megfigyelhetem. Cseresznye ajkai oly módon húzódnak halvány mosolyra, hogy Mona Lisa sárgulna az írigységtől. Az ezüst állarcán a bálterem fagyos színei a fekete állarcom árnyas vetületével keveredve tükröződött vissza, de a tekintetem hamar tovaröppen, hisz mögüle üvöltöttek a ragyogó kék szemek: Minkett nézz, gyönyörűek vagyunk!

Kíváncsian vártam mi lesz az első szám amire táncolunk és a zene nem váratott sokáig magára: felcsendült egy keringő. Kezdésnek tökéletes - gondoltam. Belecsúsztatta puha kezét a kezembe, én kihúztam magam és az újjbegyeimmel megérintettem a lapockáját. Óvatosan, de mégis határozottan, minhta egy törékeny ékszert tartanék a karjaimban.
Ő tette meg az első lépést. Vezetni akar. Ismerős ez a dolog. Ani is mindig vezetni akart - Istenem, de rég is volt már, hogy vele táncoltam. Ő volt a világ legjobb táncosa. Mindig húzott-tolt maga előtt, mintha ő lenne a férfi. De kemény évek munkája volt, míg végre összeszokva tudtunk együtt táncolni - az emlékkép hirtelen tovatűnik és a gondolatam visszakúsznak a tánctérre.
Egy gyengéd mozdulattal jelzem, hogy át szeretném venni az irányítást a tánc felett, hisz ő a követő. De még milyen! Szinte érzi, hogy mi lesz a következő figura, amivel tesztelem tánctudását. Hiába, ez sokezernyi bálozással sem lehet megtanulni. Nem bírom ki, hogy  ne járjak utána: profi táncos? Még ha a beszélgetés kezdeményezéséhez nem is a legjobb. Talán mégis inkább ezzel kezdem, mintha az után érdeklődnék, hogy miért jött egyedül, hisz egy ilyen tüneménynek nyilvánvalóan van udvarlója. Még azt hihetné kikezdek vele. Inkább búgó hangon megkérdezem:

- Bűbájt alkalmazott vagy gondolatolvasó a fiatal hölgy, hogy hibátlanok a lépései?

A tánc alapján meg lehet határozni az ember karakterét. Egy előkelő lánynak könnyű keringőzni. De talán ha egy tangót is sikerülne vele táncolnom, kiderülne, hogy elég szenvedélyes is?
Megpörgetem, magam előtt vezetve, egy kicsit távolabb magamtól. Kacér tekintetével mégis kikényszeríti belőlem a következő kérdést is, miért van egyedül? Gyönyörű, bájos, tökéletes és mégis egyedül ült a padon, kitéve magát a férfiak éhes vágyainak.

- És bálterem rózsaszín gyémántja hogy hogy kísérő nélkül érkezett?

.:A lány akinek elég rövid a neve, hogy a teljes nevén szólítsam:.



-Hááát.. - egy határozott hát.. ez mindig bejön.. legalább tudok addig is gondolkodni, hogy mit mondjak magamról. Nem engedem, hogy kérdezzen, nehogy beletenyereljen olyan dolgokba, amiről nem mesélhetek vagy látszik, hogy nem akarok.. Hol kezdjem..? Elég övön aluli - én kezdjem.. Ezért szeretem a sört a dumapartikhoz. Főleg az elsőkhök. Az alkoholtól mindig megered a nyelvem. És ha kellő szinten tudom magam tartani, akkor még nem kezdek hülyeségeket beszélni és nem felejtem el, hogy hol is tartok.
-..hol is kezdjem.. - akarom azt a sört! Szaporábbra veszem a lépteimet, csak annyira, hogy ne vegye észre a gyorsítást. - ..megpróbálom valahol az elején.. -kronológiailag.. bár nem sok mindent mondhatok el, de az a kevés lehet elég ijesztő vagy izgalmas, hogy elűzzem vagy felkeltsem az érdeklődését.
-Szóval Oroszországban születtem - mint a nevemből is kiderül. Pontosabban Kálinyingrádban. Az az a része, ami külön van az anyaországtól, Litvánia és Lengyelország között. Édesanyám angol, kint ismerkedtek meg a szüleim.. - a Bolsojban.. folytatnám, de egy pillanatra elakad a hangom.. majdnem elszóltam magam.. úgy csinálok, mintha nem tudnám, hogy mit is mondjak még róluk. Majdnem elkezdtem mesélni, hogy mugli művészetrajongók mind a ketten és hogy anyám csak ezért volt kint.. aztán ott ragadt.. Ő is él hal az operáért. Még para is lehet ebből - ..végül kint is telepedtek le. De nem jöttek ki jól. Apám elég fiatal koromban elköltözött és később Kamcsatkán vállalt munkát, hogy minnél távolabb legyen tőlünk. Én a Drumstang Mágusképző Akadémia padját kezdtem el koptatni. És igen, ismertem Krumot, mindig ezt kérdezik. De én mindig is túl sötétnek tartottam, hogy szóbaálljak vele...- itt elakadok. Szerencsére a következő sarok utána a Három Seprű utcáján vagyunk, onnan pedig már csak pár lépés.

-Nem tudom mit mondhatnék még.. Bevallom őszintén, nehéz feladat elé állítottál. Éppen azért szerettem volna sörözni, hogy jobban menjen részemről a beszélgetés.. - elmosolyodok és most azt hiszem látszik is, hogy zavarba jöttem. Pedig próbálom tartani magam mindig.
-Nem voltam oda a suliért. Mondjuk a Roxfort se jobb, csak kicsit szabadabbnak érzem magam. Talán.. Bár itt nincs senkim. Ánásztászija a legjobb barátom, meg volt egy-két haverom.  Nem is igazán haverok voltunk, csak nem volt más társaságunk. Esténként összejöttünk és Kyr Golemeztünk, az egy ilyen sakkszerű logikai játék. Természetesen esélykiegyenlítőset: aki kiütött egy bábut, ivott. Mi voltunk a suli egyik nem hivatalos köre: az Életfalók.. Ezt a gúnynevet kaptuk, mert elég sok illegális dolgot csináltunk, amivel az egészségünket roncsoltuk. - most már őszintén tudok erről beszélni, bár még kicsit szégyenlem. De ha meg akar ismerni, tessék, itt a sötét oldalam is. Lassan célegyenesbe érünk. Már messziről látom a Seprűt.
-Csupa okos ember, megkeseredve, beszürkülve, kitűnőek alkímiából, gyógynövénytanból. Ennek megfelelően kísérleteztünk is sokat és persze egy-két "tagot" időközben ki is csaptak a suliból. Azt hiszem én még idejében felhagytam ezekkel.

- Azt is hozzá kell tenni a dolooooo.... - és eltűnök a lány horizontjáról. Mint akinek kirúgják a térdét, összerogyok. - Hogy bassza meg!! - Na tessék, bemutatkoztam neki. A-tól Zet-tig.. Ott fekszem porba sújtva, a lábai előtt heverve.
Szégyenkezve kitör belőlem a röhögés. Segélykérően a lányra tekintek, és kinyújtom a kezem.
-Tudod, ezeket a cipőket aszfaltra tervezték..

Szentivánéj.. amikor kívánságod valóra válik..

Csak nekem nem. Már nem tudom hanyadik év, amióta ugyanazt kívánom és természetesen nem történik semmi.. Nem is tudom mit várok egy álarcosbáltól. Jól is néznék ki, ha egyszer csak elém állna egy herceg és felkérne táncolni..
Már lassan tradíció, hogy anyámmal eljövünk a Hiltonba, az éves szentivánéji maskarásbuliba. Lefutjuk a szokásos köröket az ismerősökkel, akiket a hátunk közepére kívánunk. De nincs mit tenni, újra be kell illeszkedni a rég nem látott társaságba, újra fel kell venni a fonalat. Mosolygunk és leplezzük, hogy apám mivolta miatt kellett menekülnünk. Újból az aranyvérűek seggét nyalni, hogy ne fogjanak gyanút és közben ocsmány módon takargatjuk a "szennyest". A  "szennyest", aki nélkül már nem élnénk.
Anyám szerencsére nem hozta most a Szőkét. Ezért jöttem el idén is. Jó, hogy végre tudtunk beszélgetni kicsit. Még mindig nem akarok hazamenni. Nem akarom látni őt. Az utam innen is Roxfortba fog vezetni.

Nézzük a táncoló tömeget. Szeretjük együtt kibeszélni az embereket. A stílusérzékemet tőle örököltem, ennek megfelelően vele tudok a legapróbb részletekig kivesézni valakit. Idén is csupa ízléstelen habos-babos ruhák. De vannak kivételek. Egy-két nő úgy öltözött fel, mintha egy 18. századi francia bordélyházból menesztették volna. Fő a változatosság.
De megakad a tekintetem egy fura alakon. Fura.. valahogy túl tökéletes. A ruhája, a mozgása, a lépései annyira könnyedek és légiesek, mintha balett táncos lenne. Sokáig követem a tekintetemmel. Bár nem érdekelnek a nők, de vannak olyan csodálatos teremtmények, akikért rajongani tudnék. Az illatáért, a gesztusaiért, a stílusáért, de legfőképpen a  nőiességégért. Talán írigykedem ilyenkor. Ha nem férfi testtel áldott volna meg az ég, talán én is ilyen lennék? De így még csak jelét sem szabad adjam a nőiességemnek. És szerencsére nem is adom. Egyszerűen csak a ruszki különcöt látják bennem.

Szeretem a bálokat. Szeretem a pompát, de legfőképpen táncolni szeretek. Még ma este nem kértem fel senkit. Nem volt senki, aki megérdemelte volna, hogy megpörgessem. Rájöttem, hogy erre a csodálatos lényre vártam egész este. Igaz, hogy csak a 17-et töltöttem be és ő biztos, hogy pár évvel idősebb nálam, de a pubertás koron már jóval túl vagyok. És szerencsémre vagy nem, elég érett férfinek látszom. Így talán nem fog viszakozni, hogy kis taknyos vagyok.
Most van vége a táncnak, megyek és lekérem.
Elnézést kérek anyámtól, majd magabiztosan elindulok felé. Finoman megfogom a selymes kezét és telt orgánummal megkérdezem:

-Felkérhetem a következő táncra?

.:Melore:.

Végülis nem bánom, hogy összefutottam ezzel a kelekótya csajjal. Azt se bánom, hogy elhívtam, úgy sem szokott semmi jó lenni ebben a boltban és a szünet is dög unalom. Lehet, hogy lesz kivel elüssem a szünet hátralévő részét? Már nem lenne rossz valami stabil havert szerezni. Kezdek nagyon befordulni. Ha meg belém fog zúgni a csaj, legalább lesz ki törődjön velem.. Végre önző leszek egy  kicsit. Mindig azt nézem, hogy másokat hogy nem bántok meg. És mi van, ha az a fajta bugyuta, akit bírok? De nagyon bugyuta...
-Nem, nem vagyok mardekáros.. sőt leginkább hugrabugos vagyok.. és tulajdonképpen kicsit sért is, hogy eddig nem láttál. Ha csak nem ez is a túl átlátszó indokok egyike a kezdeményezéshez. - egy halvány mosollyal megspékelve mondom ezt, nehogy azt higgye, hogy csak cseszegetem.
-A talárra visszatérve, kétségtelen, hogy "élénk" darab, de szerencsére most nem lőttél túl a célon, mert még idejében leállítottalak. - mosolygok tovább - És az őszinteséged is tetszik, ahogy le konzervatív vagyok-oztál. Még két ilyen beszólás és az önérzetemet teljesen lenullázod.
Egyre inkább van kedvem ahhoz az italhoz. Az első izgalmas történés a héten.. Tényleg meg vagyok keseredve, ha egy tök idegen csajjal ülök be valahova és ez a napom fénypontja. Ezen tűnődve - ahogy az illem megkívánja - az ajtó felé sietek és kinyitom előtte.
-Hát akkor irány a Seprű. Bár ha nem baj én ebben a melegben inkább nem innék vajsört, szerintem felfordulna a gyomrom tőle. Egy malátasörben kiegyezhetünk, már ha szereted. Vagy te ihatsz vajsört, nem tiltom meg..
Elnevetem magam. Annyira rég alkoholizáltam más társaságában, hogy teljesen izgalomba jöttem. Vagy itt Angliában nem ilyen romlottak a fiatalok? Majd kiderül. Egyelőre még azt sem tudom, hogy hogy hívják..
-És ha már ilyen jól megszerveztük a közös programot, megtudhatnám a becses neved? Egyúttal én is bemutatkoznék: Kolgomorov Maximovich Karakterovsky. Elég ha csak a Kolshát jegyzed meg. Sokaknak még ezt is nehéz. Az angolok előszeretettel Kol-oznak vagy Kar-oznak le, de ettől frászt kapok.
Előre engedem a lányt és a beszélgetésünket a már kissé zajosabb Roxmorts utcáján folytatjuk.

Az Aranytalár mindig okoz valami meglepetést. Azért általában vmi jó ruhadarabbal lep meg. Vagyis inkább kiegészítőkkel. Hol egy sál, egy kesztyű. A múlkori szűkített fekete selyem ing volt az eddigi csúcs. De most ez a balfasz-csaj viszi a pálmát.

Kicsit sérti az önérzetemet, hogy egy év alatt nem látott még. Roxfortos vagyok-e..? Pedig még egy házban is vagyunk. És szerintem még közös óránk is volt.. Na jó, ez nem biztos. Lehet, hogy csak az szörnyű öltözete tűnt fel.

Szóval haverkodni akar.. Hát nem tudom. Végülis nem nagyon vannak barátaim. De az se hiányzik, hogy egy-kettő belémzúgjon és utána ne tudjam levakarni magamról. Utána meg csak idegesít ha a közelemben van. És elég valószínű, hogy sokat fogunk még találkozni. Utána meg csak a kínos beszélgetések.. Vagyis  inkább a kínos hallgatások, mikor a "Hogy vagy?" után elakad az egész..
A titkomat meg nem fogom elétárni csak azért, hogy ne fájjon neki, hogy nem mutatok különösebb érdeklődést iránta. Még csak az kéne, hogy elmondja valami hugrabugos barátnőjének. Aninak is jó sokáig tartott, míg elmondtam.
Nem tudom hogy kéne válaszoljak. Nem hiányzik még egy Kolsha-fan.

-Köszi, de már egy éve idejárok. Nagyjából már azért kiismertem a sulit.

Nem hiszem el, hogy nem látott még.. szivat.. vagy ki akar kezdeni velem.. ez az! Akkor nem kéne tovább fűzni a beszélgetést. Vagy tényleg ennyire bamba lenne?
Hát az első beszélgetés után úgyis kiderül, hogy mik a szándékai.

-De ha gondolod megihatunk valamit. Legalább addig sem gondolkozol azon a szörnyű taláron. Nem bírtam megállni, hogy ne próbáljalak lebeszélni róla. Ne haragudj..

Lehet, hogy nem kellett volna mondjam ezt mégse, biztos rosszul esett neki, pedig nem rosszindulatból mondom ezeket. Már mindegy, kimondtam.

-Akkor beülünk valahová "ne-ártani-egymásnak-a-barátságossággal"?

Nagy zűrzavar uralkodik a lelkemben. Csupa ésszerűtlen dolgokat teszek egymás után. Ha nem bírom már a magány elviselhetetlenségét, elmenekülök, hogy egyedül lehessek... A múlton merengek és azon, hogy mi lenne, ha minden másként lenne. Pedig nincs másként. És nem is lehetne. El kell fogadjam a helyzetemet, hogy más is elfogadjon és végre nyithassak az emberek felé. Elegem van ebből sötétségből amiben kóvájgok. Olyan sokan próbáltak már segítő kezet nyújtani, de nem fogadtam el senkitől, hisz úgy sem értik meg a helyzetemet. Nem is érthetik meg, ha nem próbálom meg elmagyarázni.

Nem hittem volna, hogy egy apró kavics fog rendet teremteni a kaotikus gondolataimban.

A telitalálat után szavak és kifejezések tömkelege hagyja el a számat minősíthetetlen stílusban..
Én így dühöngöm ki magam. Még mindig jobb, mintha helyből pálcát rántanék..
Na jó, néha eszetlenül dobálom ami a kezem ügyébe akad. Így jött a képbe az evező is..

Hamar lenyugszom a kocsis-monológ elszavalása után és rájövök, talán kicsit túllőttem a célon. A srác az egyik kezében egy fehér rongyot lenget, a másik kezével a hasát fogja és prüszkölve nevet. Ekkor tudatosul bennem a helyzet komikája.. Én is elnevetem magam. Gyorsan felkapom a másik evezőt és lendítem felé.. Mint egy baráti jobbot.
Ha már Dávidként majdnem leterített egy kaviccsal, legalább mentsen ki a vízből. Már úgyis fulldokoltam a társaságtalanság tengerében.

Segít kikászálódni. Még szerencse, mert ahogy felálltam a csónak vészes amplitudóval elkezdett inogni. És persze közben nem állta meg, hogy kifejezésre ne juttassa örömét a szerencsétlenkedésem láttán.
-Ne röhögj! - mondtam széles mosollyal az arcomon. Így már nekem is könnyebb őszintén vigyorogni, hogy végre stabil talajt érzek magam alatt.

-Hát akkor bemutatkoznék - most már valóban a jobb kezemet nyújtva felé, színpadiasan meghajolva - Góliát vagyok. De Te szólíts csak nyugodtan Kolshának

Már nagyon magányosnak érzem magam.
Nem társaság hiányzik. Csak egy ember. Egy. Annyira jó lenne, ha találnék EGY embert. Egy valakit, aki olyan, mint én.. egy olyat, aki hasonló problémával küzd. Aki megértené amit érzek. Aki megért, ha azt mondod magányos vagy az embertömegben. Akinek egy szava egy szempillantás alatt betölti azt a végtelen űrt, ami a lelked mélyén tátong.. Aki zenét komponálna a világod monoton zajába..
Valaki, aki őszintén meghallgat..
Olyan sok mindent elmondanék. Olyan sok mindenről tudnék beszélni. A sok hallgatástól hirtelen ordítani tudnék.
Nagyon egyedül érzem magam.

Anastasia!
Nagyon hiányzol.. Ha tudnád, hogy mennyit gondolok Rád..
Emlékszel még azokra az időkre, amikor a naplementében csónakáztunk..? Amikor együtt vártuk, hogy a telihold ezüstös fényében lelkünk minden egyes rezdülését átadhassuk egymásnak? Amikor még felhőtlenül boldogok voltunk? Talán nem is tudtad mit jelentettél nekem.. Talán én is csak most fogom fel.. Te voltál az egyetlen aki tudta, hogy milyen ólom nehézségű súly nyomja a lelkemet. ó, ha most csak egy szót is elmondhatnék mindabból, amit érzek, a mennyekig szárnyalnék könnyedségemben..
Vajon jól vagy? Vajon Te megtaláltad a boldogságodat? Csak én vagyok ilyen szerencsétlen..?
Gyakran kijövök ide a tóhoz merengeni.. Nagyon sokat jársz a fejemben mostanában.
Ez már a századik gondolatban megírt levél lehet. És egyiket sem vethettem papírra..

Kibírhatatlan ez a gyötrelem. Mennyivel jobb lett volna, ha apám helyett engem tép szét az a farkas..

Nem bírom tovább türtőztetni magam. Rámtör a sírógörcs. Egész testem beleremeg a zokogásba. Hangtalan jajjveszékelés ez, amit csak a nyári égbolt kísér figyelemmel és mintha együttérezne, hullajtja ő is csillagait, mint én a könnyeimet..

Már hosszú percek óta ringok a lágy hullámok hátán, mintha édesanyám csitítgatna a biztonságot nyújtó karjaiban. Szép lassan megnyugszom. Feltöltöm magam a természet erejével. Kiűzöm a zaklatott-magányos gondolataimat a fejemből és hagyom, hogy a víz fodrain csendben sodródjak a part felé.

Mintha a hullócsillagok a víz sima tükrén landolnának és megtörnék a fényét. A következő pillanatban valami éles fájdalom hasít a fejembe.......


-Áááááááúúúú..!!! Te hülye vagy??! - egy kavics pattan a homlokomról a csónakba. Dühömben az egyik evezőt tiszta erőmből a móló felé hajítom - Ezt nem hiszem el...! Nem vagy normális??!

A szokásos unalom-halom nyáron, ráadásul a félsikeres találkozásom Seraphinnal lehangolt. Shoppingolás kell..! Csak egy olyan nézelődős.. De ha találok valamit.. Úgyis unom már a hajszálcsíkos nadrágjaimat, kezd kimenni a divatból. Egyre több embernek van ilyen..
Jajj de már így is hülyének néznek a szobatársaim, hogy két ládából öltözködöm.. Nem baj.. vastagon nem érdekel..

Gyermeki izgalommal indultam az Aranytalárba. Hasonló örömöket csak a parfüm vásárlás szokott kiváltani belőlem.. Azt nagyon kitalálták a muglik. Édesapám mindig parfümmel kedveskedett anyámnak. A varázsvilágban nem volt nagyon jellemző a mesterséges illatok használata, de anyám imádta őket. Már gyermekkoromtól fogva parfümériákba ráncigált és végigszagoltatott velem mindent. Talán ennek köszönhető a kifinomult szaglásom.

Lenyomom a kilincset, ahogy nyílik az ajtó megcsap egy enyhe ódivatú fűszeres illat. Megnyugvással tölt el, anyukámra emlékeztet. Talán ezért is szeretek ide járni.

Körbenézek, de látom semmi újdonság. Ez a bajom a varázs-boltokkal, hogy nagyon ragaszkodnak a középkori modellekhez. Sehol egy Armani, egy Chanell..
Helyette valami hugrabugos csaj - akit talán asztrológiáról ismerek - néz valami ízléstelen aranyos-lilás ocsmány talárt..
Tipikus feltünési viszketegséges lány, aki szeretne jól öltözködni, csak nem adatott meg a tehetség. Szívesen ellátnám tanácsokkal, de ő az a kategória, akinek hiába adsz tanácsot. Neki mindig és állandóan meg kellene mondani, hogy mit vegyen föl. Sajnálom az ilyen embereket.
Valamit szöszmötöl.. Haladhatna, mert elállja az utat.. Át szeretnék menni a féfi talárokhoz..

Szegény lány mennyivel jobban járna, ha kikérné a tanácsomat..

Még mindig nem takarodik arrébb.. Nagyon kedvesem megszólítom:
-Ne haragudj, elengednél..? Köszi!

- Seraphin -

Szerencsére ebben a szócsatában sem sikerült nyernie. Meleg csiklandozásként terjed szét a testemben az elégedettség. "Alkímiában mi messze másfelé kalandozunk.." Tehát fogalmad sincs arról, hogy mit kérdeztem. Ha nem lenne elég alapos a tudásom, nem nyitnám ki a számat a helyében.
Sikerült megnyugtasson a gondolat, hogy nem olyan okos, mint amilyennek mutatja magád. Így talán egyszerűbb legyőznöm és beférkőzzek a belső szférájába. Mármint az elméletibe.. egyelőre.. még 10 perc beszélgetés és a kis naív ellenfélnek fog tekinteni.. pedig messze alulmúl.. De az már legalább egy közös érintkezési felület.

-Igazán nem szerettem volna felvágni a külföldi tanulmányaimmal - *csak azzal, hogy többet tudok* - vannak ilyen kattanásaim, hogy nem tudok elaludni, amíg meg nem találom a választ a kérdésemre. - *elvégre ténylegesen is ezért vagyok itt* - Tényleg messze másfelé kalandozhattok az alkímiában, de a bájitaltanban is, mert a haladó könyvekben sem találtam a megoldást. Mint már mondtam ez egy speciális összefonódása a két tudománynak, ami az echtoplazmatikus elixírekkel foglalkozik. De látom téged az átkok jobban érdekelnek. Tényleg jobb lesz, ha Cvikkerhez fordulok.

Ezzel sarkon fordulok és elindulok a könyvtárosasszony irányába. Még érzem, hogy a szívem egy kicsit hevesen ver és izzadt a derekam. De ezt ő szerencsére nem látja. A "párbajt" sikerült verbális és nem tettleges irányba terelnem. Innentől kezdve nyert ügyem lesz..

Jajj.. nem bírok magammal..

Még egyszer hátrafordulok és szívélyesen felvilágosítom:
-Egy valamit tanulj meg: ne gondolj valakit erősnek vagy gyengének, okosnak vagy ostobának előítéletek alapján. Nekem mindegy volt hogy melyik házba kerülök, de erre az egyre megtanított Hugrabug Helga. Mindenkivel egyenlőként bánjak.

-És a helyedben nem csak a diáktársaimat nézném le, hanem magamon is végignéznék.. lent.. sértődöttségedben észre sem vetted, hogy összekötöttem a cipő fűződet -tettem hozzá egy kacsintás kíséretében és angolosan távozok Madam Cvikker asztalához.

Hogy miért kell állandóan ilyen szitukba keverjem magam? Inkább az a sok nyávogó csaj, mint ez a pökhendi szar alak. Mit érdekel, hogy a fiúkat szereti vagy a lányokat? Nem ő az az ember, akivel jóba leszek. Nem is értem, hogy miért jöttem ide.. Már megtanulhattam volna, hogy mardekárosokkal ne próbáljak haverkodni. Hiába magamfajta, attól még mindegyik egy sötét, rosszindulatú szemét. Ugyanolyan undorító, mint a Malfoy gyerek...... csak ne lenne olyan édes..

Pfú, de felidegesített. Rossz emberrel kezdett ki, ez a kis sznob zöld. Kérdőre von..? Engem..?
"Mit akarsz az alkímiától?" A kisujjam körmében is több tudás van, mint amit te itt könyvtárba magolással felhalmozhattál.
Húdeleoltom..

Na akkor... felvesszük az őszinte, kedves mosolyt, bájt és mélyen a szemébe nézve közlöm a mondandómat. Csak ügyesen, hogy a monológom végén essen le neki, hogy kioktatom.

- Nos, tényleg ne haragudj, hogy nem vettelek észre, de teljesen belemerültem a keresgélésbe. Elég fura rendszere van ennek a könyvtárnak. Még nem furdult elő, hogy valamit ne találjak. Az alkímiától pedig csak annyit szeretnék, hogy megtudjam a művész bájitalokban végzett kalkogén és fém reakciók milyen hatással vannak az ital erősségére. Én úgy emlékszem, hogy a földfémek felé csökken, de nem vagyok benne biztos. Nem tudom, hogy Piton erről mit tanított nektek. Nekem már rég volt a Durmstrangban. Ott elég nagy súlyt fektettek a kutatásra a különórákon.

Mégis egyre jobban érdekel.. Valahogy szeretem a kemény diókat.. Hah..

..és jessz megint, megszólított, nem kötekedve.. gyanús, mondhatni nagyon gyanús.. ilyenkor már rég lövellni szokott az átok a pálcájából.

Így közelről egész helyesnek tűnik. Csak ne lenne ilyen hosszú a haja. Ez már az igénytelenség egy formája. De legalább nem zsíros, mint Pitonnak.
-Ébresztő! Nem stírőlni jöttünk ide, hanem kideríteni amit szeretnék..!
Mardekáros aranyvérű.. Mennyire örülök, hogy anyámék családja annyira oda voltak maguktól. Könnyű így beilleszkedni bárhová, csak a kezdeményezés.. azt de utálom.
Most csak egy jó mondat.. Mardekár.. aranyvér.. mindig a könyvtárban.. Akkor nem lehet egy primitív sznob..
Csak a megfelelő mondat segít most..
Félszemmel, félvállról ránézek:

-Bocsánat, nem láttalak.

És keresgélek tovább..

Hülye! Hülye! Hülye!

Hát ez így nagyon béna volt.. gyorsan valamit hozzá kell tennem.. Húú.. valami sötétet.. valami mardekárosat.. Karkarov kell ide és Oroszország..

-Hallod, te sokat jársz a könyvtárba. Nem tudod, hol vannak a bájitalos könyvek? Már keresgélek egy ideje, de nem jut eszembe a bájitaltan és az alkímia közös tudomány területének az angol neve. Én még azt oroszul tanultam. Perfekt vagyok, de ha cruciatus-oznának se jutna eszembe. Te nem vágod?

Már nagyon unatkozom.. Unom a lányok lelkizését.. szeretek velük lenni, de most megcsömörlöttem. Az ilyen napokra jó lenne egy fiú haveri kör. Kár, hogy zavarban vagyok a társaságukban.
Azt hiszem lemegyek a könyvtárba és nézelődök kicsit.. Tegnap nem láttam azt a fura gyereket a macskájával. Milyen fiú rohangál a folyosón egy macskával..? Még Friccs sem hordja az ölében Mrs Norris-t, pedig az is beteg..

Valami akkor sem stimmel vele - nem mintha tetszene - de szívesen utána járnék. Ebben ritkán tévedek.

És jessz.. itt van.. -Kihúzod magad, gallér igazítás és felszeged a fejed és..
Már csak azt kellene kitalálni, hogy hogy vegyem fel a kontaktot.. -Gondolkozz! Gondolkozz..!

A könyvvel stírölős?
Még a végén azt hiszi, hogy ki akarok kezdeni vele. És valószínűleg belém is kötne, hogy mit bámulom.. Meg amúgy is már közhely a nonverbális kommunikációban.. nem.. az nem jó..
Hát nincs más választás, amikor elmegyek mellette és finoman hozzáérek a vállammal. Ha nem csal a megérzésem, úgy is megbizsergetem legbelül, akármilyen mogorva.
Vagy inkább a macskájával foglalkozzak? Gondolom odáig meg vissza van tőle..

-Milegyenmilegyen..?

Elindulok, előveszem az hamisítatlan előkelőségemet beállok a mellette lévő könyvespolchoz. Szép lassan araszolgatok felé a könyveket bújva, mintha tudnám mit keresek.
Közben röhögök magamban, hogy melyik polcot sikerült megtalálnom: Szépítkezés mugli módra; Kenceficék varázslatok helyett?; Csáb és ellenállhatatlanság.

Mit gondolhat rólam?

Még egy centi. Épp csak egy érintés és utána mosolygós bocsánatkérés.

Már csak fél..