[Bocsi, hogy csak ilyenkor]

Amikor el kezdtem mesélni magamról és eljutottam anyámig és a haláláig, Raelyn abbahagyta az evést egy pillanatra és letett minden ehetőt és nem ehetőt a kezéből. Aztán mikor befejeztem, kis csend következett, már kezdtem azt hinni, hogy itt vége szakadt a beszélgetésnek, aztán megtört a jég és beszélni kezdett. Megtudtam, hogy az apja egy autóbalesetben halt meg és a bátyjával lakik. Itt hirtelen és szinte már bunkón félbe szakítottam.
- Ne haragudj, de anyukád? Ő vele mi van? - kérdeztem, majd közben én is pakoltam a tányéromra illetve töltöttem az előttem álló kupába. Hülye kérdés lehetett, valószínűleg ő is az apjával volt. Vagy nem tudom, nem akarok mindjárt összeesküvés elméleteket gyártani, ezért hagyom had mondja el. Addig veszek még bundáskenyeret a tükörtojásom mellé, ami valljuk be elég furcsa párosítás. Töltök némi töklevet a kupába és hallgatom amint Raelyn beszél. A hangja valahogy megfog. Zene füleimnek és azon kapom magam, hogy elképzelhető módon pirulni kezdek, ahogy fantáziám előrébb szalad a jövőben. Aztán visszarántom magam a jövőbe és megkérdezem.
- És mit szeretnél csinálni, ha végeztél itt? - amint erre válaszolt a következő kérdése, hogy szeretem-e a sulit. Erre mit lehet mondani?
- Igen. Nem tudom mi lenne a varázslókkal és boszorkányokkal, ha nem lenne ez a suli. Mindenki járhatna külföldre. Ugyanakkor a baj az, hogy mindennek pont itt kell megtörténnie. Ahogy látom itt dől el a varázsvilág jövője. Ezt abból gondolom, hogy jó sok mindene átment a suli. - fejezem be.

Hirtelen ledermedtem és azt sem tudtam mitévő legyek, amikor Barbi megjelent az ajtóban. Nem tudtam hova menekülni, hisz meztelenül elég vicces lett volna a dolog. Odalépett a medence szélére és elég mérgesen nézett rám ahhoz, hogy elgondolkodjak azon, hogy megint átváltozom és elmerülök, majd megvárom míg elmegy. Végül nem így tettem. Kérte, hogy vegyen fel a nadrágom, ami a jelen helyzetben nem volt valami egyszerű. Ezt jeleztem is neki, egy biccentéssel a nadrágom irányába. Odasétált és ledobta elém, majd elfordult. Még így is éreztem, hogy forrong és elég szúrósan néz egy távoli pontot.
- Bocsáss meg ezért, de le kell, hogy hűtselek. - mondtam és mire feleszmélhetett volna már nem tudta magát megtartani. Kiugrottam a vízből és a vállát elkapva berántottam a medencébe.
- És már mondtam, nem kell megijedni, ilyenkor nem vedlek. - mondtam már magam sem tudom hanyadszorra. Mikor kitombolta magát kimásztunk, én gyorsan felkaptam a nadrágom és leültem az egyik nyugágyra, míg Barbi a másikon török ülésbe vágta magát. Megkérdezte mit csináltam a nyáron. Elgondolkodtam és rájöttem, hogy nem sok mindent. Egyszer mentünk el apával.
- Egyszer voltunk apával "nyaralni" idén. Bár az is inkább tanulmányi kirándulás volt. Sárkányokat és hipogriffeket mentünk bejegyezni. Helyettesítenie kellett a kollégáját. De én élveztem. Szeretem ezt a két fajt. - mondtam Barbinak, majd megelőzve az újabb kérdést én is feltettem neki ugyanezt.
- És te? 

Ahogy gondoltam. Amy rögtön kérdésekkel kezdett bombázni miközben szedett magának egy kis kaját. Már a kérdések sorrendjét sem tudom, úgyhogy remélem kielégítő választ tudok majd adni neki.
-Semmilyen különösebb érzés nincs benne. Egyedül az érzéke szervek és egy két kifinomultabb érzékkel leszel gazdagabb. Például, hogy az állatok megérzik a vihar, vagy a földrengés közeledtét. De nem fáj, nem csikiz semmi extra. Viszont jobban látsz, hallasz és a többi. A vízben pedig egyértelműen jobban boldogulsz, mint mások még akár varázslattal is. Azért mégis csak egyszerűbb egy félig vízi állat alakját felvenni és úgy úszkálni korlátlanul, mint mondjuk varanygdudvával egy óráig nemde? - kérdeztem és közben én is szedtem magamnak némi ennivalót. Fogásokból ismét végtelen volt a választék. A házimanók mindig kitesznek magukért, de hát ez a dolguk. Szedtem egy kis rántott húst meg némi krumpli pürét miközben elmagyaráztam Amy-nek az animágia hatásait és vártam a következő kérdés áradatot.
-Pálca és transzformáció. Nos igazából nincs közük egymáshoz. Tény, hogy az animágia is egyfajta átváltozás, de ez sokkal inkább hasonlít mondjuk a varázsige nélküli varázslásra. Remélem érted miről beszélek. Hogy mit érzek? Semmit. Másképp kezdem látni a világot. Ennyi, semmi több. Úgy isten igazából nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy miben hasonlít és különbözik egy általános transzformációtól. De most hogy mondod. Szerintem semmiben. Csak itt nem egy tárgyat, állatot vagy mást alakítasz át, hanem saját magadat. Külsőleg és belsőleg is. Mikor sikerült? Hmm, jó kérdés. Pontosan nem tudom, de szerintem a nyáron sikerült véglegesen átalakulnom száz százalékig. Addig csak helyi átalakulások voltak. Gondolok itt arra, hogy mondjuk megnőttek a fogaim, vagy csak a farok volt meg, ilyenek. Egyéb kérdés? - fejeztem be, várva, hátha van még kérdése.

Mikor beértünk a nagyterembe üresség fogadott minket. Alig voltak páran. De hát ki kelne korán hétvégén. Nem kell órákra járni, ráérnek tanulni és pihenhetnek. Odasétáltam az egyik asztalhoz, majd Raelyn-t is hellyel kínáltam.
-Most úgy sincsenek sokan, nem fog szólni senki ha leülsz ide. - mutatok a velem szemben lévő padra. Amíg a lány reakcióját várom, már pakolom a tányéromra a bundás kenyeret, meg a rántottát.
-Remélem mesélős kedvedben vagy. Mert én egy kissé igen. - kezdem és remélem, nem tolakszom Raelyn-nél olyan nagyon.
-Nos már tudod, hogy Hektornak hívnak. Anyám meghalt. Egy halálfaló végzett vele két évvel ezelőtt, mikor vásárlásból tartott haza felé. Apámmal élek, és sajna egyke vagyok. Mióta anyu meghalt nem sok mindenünk maradt. Én itt töltöm az életem nagy részét, apám meg megőrül egyedül abban a nagy házban. - kezdetnek ennyi megteszi, aztán majd meglátjuk, hogy a Hugrabugos mennyit fog elmondani. Remélem nem bántom meg semmivel, és nem mondok semmi rosszat.

Mikor Barbi megjelent a medence mellett azt sem tudtam, hogyan reagáljak. Gyorsan a medence széléhez eveztem, és ott megálltam. Mivel a lényeget már tudta visszaalakultam emberik formámba. De a medencéből nem jöttem ki.
-Eszem ágában sincs kijönni. - böktem a fejemmel a medence mellett heverő nadrágomra.
-Es megnyugtatlak, ebben az időszakban nem vedlek, úgyhogy nyugi. Tiszta marad a medencétek. - próbáltam megnyugtatni. Még mindig a medence szélébe kapaszkodtam, nehogy egyéb dolog is napvilágot lásson Barbi előtt.
-Mióta is? Szerintem 5 éve biztos gyakorlom, a nem több. Még apa mesélt az animágiáról. Mikor rákérdeztem, azt mondta képes lehetek megcsinálni. És sikerült. Asszem tavaly vagy tavaly előtt. Már nem tudom pontosan. - magyaráztam el a lánynak, hogy mi ez az egész, de ő csak ledöbbenve állt előttem, mint aki még nem látott animágust életében.
-Na, nem egy olyan hú de nagy dolog. Csak egyet kérek. Ne légy mérges. - szinte már esdeklőn nézek háztársamra, remélve, hogy nem harapja le nagyon a fejemet.

Raelyn, amint már megtudtam a bemutatkozásából, benne volt a reggeliben így elindultunk vissza a Roxfortba, hogy teletömjük a gyomrunkat. Aztán rákérdezett egy olyan dologra, amire nem kellett volna.
-Milyen varázslatot gyakoroltál az erdőben? Már ha a tudást varázslásra értetted. - kérdezte. A lépteim nem törtek meg, de az agyam már kattogott a kifogáson amit Raelyn-nek mondani kell, hogy mit gyakoroltam idekint.
-Őőő, igen. A patrónus bűbájt gyakoroltam, meg a Bombardát. - muszáj voltam kitalálni valamit. Mégsem mondhatom meg neki rögtön, hogy "bocsi animágiát gyakoroltam, csak nem akartam, hogy meglássanak. Remélem bevette a mesémet a patrónusról és a robbantásról. A két bűbáj nem nagyon fér meg egymás mellett, de legalább valamennyire hihető. Gyorsan meg is próbáltam terelni.
-Mit szeretnél reggelire? - kérdeztem a lányt, hátha nem faggat tovább az erdőben tett látogatásomról.
-Én bundás kenyérre, rántottára és töklére vagy vajsörre vágyom. - mondtam gyorsan.
-A reggelinél mesélhetnél magadról kicsit. Persze ha nem gond. - mondtam.

-A nevem Hektor Fuller. És nem igazán tudtam aludni, így kijöttem, hogy felfrissüljek, és hogy csiszoljak a tudásomon. - válaszoltam neki. Végig mértem a lányt. Kedves arca volt, és tényleg rémültnek látszott.
-Mitől ijedtél meg? Ha vissza tudsz vinni oda, akkor megnézem és segítek ha kell. - ajánlottam fel neki. Elengedtem a vállát. Már az én ujjaim is kezdték érezni, hogy kissé erősen szorítok, hát akkor még milyen lehetett neki.
-Ha kicsit megszorítottalak, akkor bocsi. - ezután barátságosan mosolyogtam rá és ugyan a bemutatkozásnál elmaradt, de most bepótoltam: felé nyújtottam a jobb kezem.
-Nos akkor még egyszer. Hektor vagyok. És te? - mondtam. Megint végig mértem, de most alaposabban. Így első ránézésre tetszik. Azt is mondhatnám, hogy bejön nekem. Ezt egyelőre megtartom magamnak.
-Tudod mit? Mutasd meg, hogy hol ijedtél meg. Átnézzük a környéket és utána reggelizhetnénk együtt. - módosítottam az ajánlatomat. Remélem nem lesz ellene.

-Hát, őőő. Nem tudom. Kiskoromban is érdekelt a dolog. Apám is sokat mesélt róla, szóval szerintem 3. vagyn 4. óta próbálkozom vele. És még mindig nem tökéletes. - válaszoltam a kérdésére. Láttam rajta, hogy nagyon meglepet a dolog, de nem is számítottam másra.
-De ez egyenlőre még titok. Nem tudja csak apám. - ismételtem el megint. A halat felvettem és visszadobtam a tóba. Végtére is nem vagyok állatkínzó. Csak amolyan bizonyításként hoztam fel, hogy tuti legyen abban, hogy nem képzelődik.
-Nagyon nehéz elsajátítani az animágiát. - eléggé le lehetett döbbenve, mert azt hittem, hogy jobbnál jobb kérdésekkel kezd majd el bombázni. De nem így lett.
-Na van egy javaslatom. Folytassuk a beszélgetést, és az esetleges kérdezősködést az ebédnél. Mit szólsz hozzá? - vetettem fel, majd felálltam elpakoltam a bájital cuccomat és megvártam, hogy Amy, hogy reagál.

---

Szombat. Ismét két nap szünetem van, de hogy mihez kezdek vele, arról egyenlőre fogalmam sem volt. A baj az, hogy nem voltam képes 5 óránál tovább aludni. Szóval igencsak korán keltem. Felvettem egy hosszú farmert, tekintettel a hajnali hidegre, és egy griffendéles pulóvert. Lebattyogtam a lépcsőn és kiléptem az udvarra. Ahogy számítottam rá. A hajnali levegő csípte az arcom. És ekkor ötlött fel bennem a felismerés. Tudom mire fogom használni a szabadidőmet. Utamat a Tiltott rengeteg felé vittem, és az volt a tervem, hogy az erdőben tovább finomítok az animágusi képességeimen. Egyik láb a másik után. Hamarosan el is értem a Rengeteg szélét. A diákok ilyenkor jobbára délelőtt is alig akarnak felkelni. Szóval nyugtom lesz egy darabig az biztos. Bevettem magam a Rengetegbe és koncentráltam. Kis idő múlva sikerült az átalakulás és immár hódként kanyarogtam a Rengeteg fái között. Sosem volt a fogamra való, de a reggelimet apró gallyakkal helyettesítettem. Épp az egyiket rágcsáltam, amikor zajra lettem figyelmes. De hisz még korán van, ki az aki ilyenkor felébred? Elindultam a zaj irányába, és egy lányt pillantottam meg, aki befelé futott a Rengetegben. Megijedtem a látványtól és azt hittem engem akar kicsinálni a prémemért, attól függetlenül, hogy tudja-e hogy igazából mi vagyok. Szóval iszkolni kezdtem a lány elől. Futottam ahogy csak bírtam, de ebben a testben nem voltam épp a leggyorsabb. Persze ha vízben lennénk ott más lenne a helyzet. Már megállhattam volna visszanézni, hogy merre jár. No mindegy. Bevettem magam egy fa mögé és visszaalakultam eredeti valómba, majd kiléptem a lány elé.
-Hé, hé. Mi a baj? - kérdeztem, és elkaptam a vállát. A haját összeborzolták az ágak, és mintha meg is lett volna rémülve.
-Mi a baj? - kérdeztem ismét, de a vállát nem engedtem el.

Barbi eligazított, hogy menjek hátra és a medencéhez érek. Felcsillant a szemem de ezt lepleztem. A lány kijelentette, hogy elmegy átöltözik.
-Miért, szerinted én illő öltözetben vagyok? - kérdeztem mosolyogva. Végül bólintottam és elindultam hátra. Meg is találtam a medencét. Most pofátlan leszek. Amíg Barbi öltözött ledobtam a gatyám, és úgy, ahogy voltam boxerban beugrottam a medencébe. Egy elegáns fejessel indítottam. Ezután leúsztam néhány hosszt, és magam is meglepődtem, hogy igencsak jól bírom a tempót. Szóval nem estem ki a formámból. Remekül éreztem magam. Késztetést éreztem, hogy átváltozzam. Megálltam egy pillanatra és körbe néztem, hogy senki nem lát-e. Barbi nőből van, tuti, hogy ellesz még egy darabig. Amy már tudja úgy is. Még 6.-ban megtudta, amikor segítettem neki bájitaltanból. Üsse kavics. Veszíteni valóm nincs. Koncentráltam, majd éreztem az átváltozással jár "mellékhatásokat". Végül befejeződött. Most már sokkal otthonosabban mozogtam a vízben és hódként akár órákat is képes vagyok elviselni a víz alatt. Állat alakomban békésen úszkáltam a medencében. Csak az a rengeteg szőr ne lett volna. Remélem Barbi nem fog ezért megharagudni. Mármint a szőrért, és hogy igénybe vettem a medencéjüket. Végtére is bunkó dolog volt tudom, de unatkozni sem akartam és ez így jó móka. Legalábbis annak tűnt. Észrevettem egy alakot a hátsó ajtóban. Csak a sziluettjét láttam, de tudtam, hogy ki az. Barbi. Na most aztán kapni fogok.

Tony elképedt a patrónus láttán. Mintha nem is hallott volna még erről a bűbájról.
-Patrónus bűbáj a neve. A dementorok és a lethifoldok ellen tökéletes védelem. Márha persze meg tudod normálisan csinálni. De ne hidd, hogy rögtön sikerülni fog. Rengeteg gyakorlás kell hozzá. A varázslat lényege, hogy egy nagyon boldog emlékre kell gondolni. Minél boldogabba emléket hozol elő a tudatalattidból, annál erősebb lesz a patrónus. - magyaráztam háztársamnak. -Először, tuti nem fog sikerülni. Egy ezüstös aura pajzs fog képződni. Semmi több. A varázsige pedig Expecto Patronum. - okítottam. Az előzőleg megidézett sas már szerte foszlott. Most színpadiasan felemeltem a pálcám és ismét előhoztam a boldog családi idill képét.
-Expecto Patronum! - mormoltam el a varázsigét, és a sasom ismét kiröppent a pálcámból.
Próbáld meg. Csak egy boldog emlék. Lehetőleg minél boldogabb és a varázsige.

Figyeltem, ahogy Amy szorgalmasan átolvassa a Béke elixír rövidke receptjét.
-Az elmélet helyes. - kacsintok, és kipakolom Amy elé a hozzávalókat.
-Ezt most egyedül csinálod. Nem fogok veled párhuzamosan dolgozni, nem segítek, így ne is kérdezz. Most magadra vagy utalva. - adtam ki az utasítást. Tudom, hogy Amy képes egyedül is megcsinálni a főzetet, csak nem bízik a saját képességeiben és ezért bénázik folyton. Amy tett vett, alaposan követte a bájital recept leírását. Végül befejezte. Kicsit tovább tartott mint gondoltam, de kész volt vele. Odahajoltam megnézni, hogy hogy áll. A főzet remek volt. Nem tökéletes, de jobban sikerült mint az Amortentia. Közelebb állt a normális főzethez.
-Amy. Ez remek. Jobban sikerült, mint az Amortentia. Bár ez valamivel könnyebb főzet is. - mosolyogtam rá.
-Nos, akkor ahogy ígértem. Egy adag szerencselé. - és már ki is pakoltam a hozzávalókat. Tettem-vettem kavargattam melegítettem. Néha fel-fel pillantottam Amyre és ha jól láttam, akkor elképedve bámulta, ahogy szinte villámgyorsan készül a szerencséje. Végül elértem a főzet utolsó fázisához, és a folyadék víz színű lett. Kitöltöttem egy fiolába és átnyújtottam háztársamnak.
-Tessék. Remélem ennyi elég lesz. - mondtam neki. -És akkor most jöjjön a lényeg. Apámon kívül eddig még senkinek sem mutattam meg. - felálltam és a víz felé indultam.
-Gyere. Nyugi semmi gond. - megálltam a víz előtt a parton. Erősen koncentráltam, majd végül éreztem a változásokat. Először az érzékeim, aztán a testem. Szőr nőtt mindenhol, a méretem összement, és vízszintesen lapos farkam nőtt. Hóddá változtam. Majd amikor biztos voltam, hogy Amy felfogta mi történt gyorsan a vízbe rohantam és felhoztam neki egy apró halat, hogy bizonyítsam, nem képzelődik. Majd visszaváltottam emberi alakba.
-De ez maradjon kettőnk között. Kérlek. - mondtam Amynek könyörgő hangon, majd mintha valaki figyelne körbe néztem.

A kör bezárult, innen már nincs menekvés. A Halálfaló kifejezésre az emberek mind körénk gyűltek, és kezdett bennem tudatosodni, hogy olyat tettem, amit talán megbánok. Az emberek bezárták a kört, de mindig maradt egy egy apró lyuk, amit egy újdonsült szemlélő be-be töltögetett. A pálca a kezemben, mindenre készen. Vagyis majdnem mindenre. Sean ugyan egy évvel alattam járt, de láthatóan jobb erőben volt hozzám képest. Szinte semmit nem érzékeltem az egészből. Egy suhanás hangja és a kemény talajt éreztem a fejem alatt. Fellöktek, és most megszégyenítve fekszem a könyves bolt előtt a betonon. Ez így nem mehet tovább. Fel akarok állni, de a hányinger, ami a rúgás okán keletkezett a gyomromban és bennem egyaránt, visszaránt a földre.
-Aljas szemétláda. - szűröm ki a fogaim között. Nagy nehezen sikerül felállnom, bár az ágyékom felől érkező fájdalom ingerek még igen aktívak és nagyon erősek. Ez így nem fog menni. Szépen fogom maga, a könyvet, amit vettem - hál istennek még nincs baja, és hogy ne is legyen - leteszem a könyvesbolt melletti kuka tetejére.
-Nehogy azt hidd, hogy ennyi elég lesz a legyőzésemhez. - elrakom a pálcát, mert ez így nem fair. -Test test ellen? Ám legyen. - mondom, bár most a fejemben egy hangot kezdek hallani egyre erősebben:
~Hagyd a fenébe. Nem ér ennyit az egész. Fogd a könyvet és vonulj el. - mondta a hang. És ahogy érzékelem a testem engedelmeskedik is neki. A szám nyílik, de hang nem jön ki rajta. Egyre erősebben próbálok hangot kiadni, én már szinte kiabálásnak hallom, ami egyébként egyszerű beszéd.
-Hagyjuk az egészet a fenébe. Én sem akarok megsérülni és te sem, remélem. - mondom, és inkább feladom az összes büszkeségem, de egyszer majd úgyis eljön az én időm. Mindenkinek eljön. Csak győzze kivárni. Felkapom az imént letett könyvet, és egy szűk rés felé indulok az emberek által létrehozott kordon irányába.

 



Odahajoltam megnézni Amy főzetét. Kezdetnek egész jól nézett ki, bár a színévben lett volna kifogásolni való, de biztos, hogy hatásos. A füstje viszont szépen spirálisan szállt felfelé.
-Ez nagyon remek. Kezdetnek nem is rossz. - dicsértem meg Amy-t.
-Na akkor a Béke elixírje. Elmélet? Mehet? - kérdeztem, mert a nevéből is rá lehet jönni, hogy mire használják. Ráadásul maga a főzet sem túl bonyolult.
-Már ki is találhattad, ha csak józan paraszti ésszel gondolkodsz is. - mondtam és vártam, hogy Amy válaszoljon, addig én előkészítettem a Béke elixír hozzávalóit.
-Nos? És igen. Te csak jól jársz. - mondtam. -Egyelőre adok a szavadra, de ha megszeged, akkor rettegj. - mondtam és összehúztam a szemöldökeim, de hogy ne ijedjen meg nagyon egy pillanat múlva elnevettem magam.
-Csak viccelek. Csak nem szeretném, ha ez ki tudódna. Túlságosan nagy titok ahhoz, hogy az egész Roxfort erről beszéljen. - remélem ez az érvelésem meggyőző volt.
-Nos a Béke elixírje nem egy nehéz főzet. Nem is kell hozzá, csak két összetevő. Szóval szerinted mire jó ez az elixír? - tettem fel ismét a kérdést, majd arra, gondoltam, hogy vajon mit fog Amy szólni a titokhoz, amit el akarok mondani neki? Mit szól ahhoz, hogy az egyik barátja, remélem nevezhetem így magam, animágus.

   



-Miért nem figyel senki? Pedig annyi csodálatos lénnyel találkozhatsz. Lehet, hogy ez az első és az utolsó. Mondjuk erre a dementor potenciális jelölt. Az elsőre és utolsóra. Kapsz egy csókot és véged. - viccelődtem, majd bele kezdtem a mondandómba:
-A hipogriff, sasfejű, lótestű lény, aminek szelídítése szaktudást igényel. Az állat megközelítésekor a szemébe kell nézni, majd meghajolni. Ha ő is meghajol, akkor nyert ügyed van. De ha nem akkor iszkolj, mert kinyír. - ismertettem, majd rátértem a futóférgekre. - A futóféreg vastag, barna, maximum 25 cm-es féreg, nevével ellentétben nem sokat mozog. A nedves helyeket kedveli. A farki végéből származó nyálkát varázsfőzetek besűrítésére használjuk.
-Még sosem találkoztam dementorral, de nekem tetszenek. Érdekes lények. - Tony ezen kijelentésére megálltam és földbe gyökerezett a lábam.
-Te normális vagy? Tuti, hogy nem ezt mondanád, hogyha találkoztál volna már egyel is! - hordom le, de ahogy látom nem nagyon figyel. Felhozom ismét az elmémben a boldog családi képet, az 5. születésnapomról. Melegséggel tölt el az emlék.
-Expecto Patronum! - kiáltom a varázsigét, és a sas már létre is jön az ezüstos folyadékból, ami a pálcám végéből folyik ki. Még ilyen világosban is tökéletesen látszik inkarnálódott patrónusom sas alakja.
-Ez az egyetlen varázslat ami megvéd tőlük. Semmi más. Vagy ismered a Patrónus-bűbájt vagy meghaltál. Mert ha egy dementor megérzi a félelmed biztos lehetsz benne, hogy addig szipolyoz amíg bele nem halsz, és megkapod a dementor csókot. A dementorok undorító és utálatos lények. alattomos és aljas. A közelsége életed legrosszabb emlékét játssza le újra meg újra. Amint mondtam, ha nem ismered a patrónus bűbájt meghaltál. És a Halálos átokkal ellentétben nem hallottunk még olyanról, aki túlélte volna egy dementor csókját. - fejezem be az ismertetést, és ha jól látom Tony szeme elkerekedik. Valószínűleg ebből a szempontból még nem vizsgálta meg a dementorokat.
-Ha választani lehet, akkor én inkább a hipogriffet választom a dementor helyett.