// Lei //


Egy kicsit mintha kínos és feszült csend lenne a két diák között.
De nincs.Igazából csak egyikük sem tudja, hogy miről kéne beszélgetni.Lassan lépkednek le a kissé síkos lépcsőkön... a Park felé tartanak.Mivel jobb ötlete nincs Adamnek, ezért a repülésre kérdez rá.
- Szeretsz repülni?
Reméli, hogy a lány szeret, mert akkor "leparancsolja" a seprűjét a hálóból és megrepteti egy kicsit a tavaszi alkonyatban.Nincs is annál szebb mikor a nap vöröses-narancssárga színben pompázik.
Az ifjú Griffendéles minden este megnézi.
A duó nesztelenül halad az enyhén vizes fűben, majd megállnak egy padnál.Nem akarnak leülni hiszen azért indultak el egy kis sétára, hogy ne csak egy helyben üljenek.
Repülsz velem? - kérdi mosolyogva, majd ha egy "igen" érkezik akkor le is hívja a seprűjét a toronyból.
- Invito Ezüst Nyíl! - A begyűjtő bűbáj segítségével a seprű egy-két pillanat alatt leér a két nebulóhoz.
Felpattannak a repülő alkalmatosságra... természetesen Leila, Adam elé ül.
Szép, kecsesen repülnek el az Igazgatói iroda felé onnét a legszebb az égi látványosság.

// Leila //

- Még szép, hogy szeretem - válaszol kurtán, egy nevetés kíséretében.
- Azért jó tudni, hogy nem csak én szeretem a zenéjüket - ismét mosoly.
Nyolc óra után lehetnek, már a takarodóra hívnak fel minden diákot.Úgy néz, ki, hogy ez a két másodévest a legkevésbé sem zavarja.Csak beszélgetnek és beszélgetnek.Nem zavarja őket a néha ijedtébe el-elfutó egy-egy diák aki fél attól, hogy elkapják amiért még ilyenkor kint van.
Azért nekik sem ártana ha helyet változtatnának.Így kisebb lenne rá az esély, hogy Piton vagy a néha arra "kószáló" McGalagony professzor elkapná őket.
- Persze... van kedvem sétálni.
Felkel majd felsegíti a lányt is és a pulcsiját a hóna alá csapva elindulak valamerre a kastély területén belül.
Az is lehet, hogy a parkba, vagy egy másik szárny másik kis zugába.
Ki tudja...

// Banda ... nemsokára remélhetőleg a fantom dobos is csatlakozik //


- Nem... nem könyvből tanultam.
- Az apám magas beosztású auror, és ő tanítgat - mondja kapásból, de nincs semmi felvágási szándék a fiúban.
Beljebb kerülnek a helyiségben. - Hát igen mázlim volt, hogy rátaláltam.
Ha gondoljátok akkor egyszer éjszaka a nemkívánatos cuccokat kidobhatjuk a Szükség Szobájába.
Mert az asztalok meg a székek sem maradhatnak egymás hegyén-hátán.Hiába varázsolt elő Ad egy kisebb területet, de még így is kevés lenne az erősítőknek és a dobnak főleg.
Leteszi a gitárját a sarokba, majd ő is levágja magát egy fotelra.
- Igen... először válogassuk szét a dolgokat.
- A kanapék és néhány fotel maradhat.
- Meg egy-két szék és egy asztal. - De több ne nagyon... szerintem.
Feláll az ülőalkalmatosságról amiben eltöltött egy jó fél percet.
- Szerintem kezdjünk neki...

// ez most rövid lett... elnézést a tagoktól //

// Banda //

Adam halk lépéseket hall ,de nem mozdul, az is lehet, hogy csak egy tanár vagy valamelyik diák erre tévedt.
Ma nagyon üres a harmadik emeleti folyosó.Máskor mindig nyüzsögnek itt a nebulók a legkisebbtől a legnagyobbig bezárólag.Nyugodtan vár tovább... még amúgy sincs 2 óra.Pontos akar lenni mint a svájci órák.
Azonban egyre erősebb hangok jönnek, előredől mivel eddig a hátát a falnak vetette.
Két ember alakját lehet kivenni.Két fiú.Hál' Istennek.Nem égett be a bandával.Hiszen tavaly már a megalakulás után pár nappal kikezdték őket.
Dan, Leila bátyja... látásból már ismerik egymást.A másik fiú viszont Griffin Liman.Aki tavaly is benne volt a Burnout-ban.
- Griff, jó itt látni téged - mondja egy mosoly kíséretében.
- Rád számítottam.
- Hello Daniel - köszön a másik fiúnak majd kezet nyújt neki.

3 óra 10 perckor

- Szerintem eleget vártunk.
- Úgy hallottam, hogy egy dobos is jön, de úgyis észrevesszük.
A másodéves mormog valami bonyolultnak hangzó varázsigét miközben pálcáját a padló felett kb. öt centivel végighúzza a folyosón.Megérti, hogy a fiúk most enyhén hülyének nézik, de ez egy érzékelő bűbáj, amit az apja tanított neki.Ezzel az ügyes kis varázsigével érzékelni lehet, hogy van egy mozgás a kijelölt területen.Ha mozgás van akkor a pálca jelez.
- Akkor induljunk.
- Sir Michael, ha lenne szíves... - Ad-nek nem is kell kimondani a mondata végét mivel a páncélos lovag arrébb fordul és ezzel bebocsátást nyernek egy kis folyosóra.
Adm belép hiszen ő tudja, hogy hol milyen tárgyak vannak. - Óvatosan a gitárokkal - mondja mivel elég szűkös az a kis ösvény amin már csak pár lépést kell haladniuk.Beérnek a helyiségbe.
- Üdvözöllek titeket a próbateremben! - mondja mosolyogva.
- Persze egy kis rendrakás és tisztogatás ráfér még, de nem vészes.
A szoba elég tágas lenne ha nem lenne benne 50 embernek elegendő ülőgarnitúra.De egy kicsit így is tágasabb mivel Adam egy kis "wingardium leviosával" egymásra pakolta az asztalokat, és pár széket.
- Mit szóltok hozzá? - kérdi őszinte kíváncsisággal a hangjában.


//A sorrend értelemszerűen: Én, Dan, Griffin és a dobos ha megérkezik //

// Burnout tagok: Griffin, Dan és a dobos aki egyelőre Uncown Artist //


Adam a hátán egy fekete valamivel halad át a Griffendél klubhelyiségén.Többen megnézik a srácot, és nem tudják mire vélni a gitártokot a hátán.~Hova mész Ad?~ - kérdi Roman.
- Csak kimegyek az udvarra... gyakorlok egy kicsit.Nem akarja megmondani az igazat, a múltkor is talált egy nyugis helyet és másnap már pár Hugrabugost talált a helyen mivel valamelyik oroszláncímeres elkotyogta nekik.Ezért hat megérthető, hogy miért hazudott egy kicsit évfolyamtársainak.
Izgatottan lépked a széles és különösen izgága lépcsőkön, alig várja, hogy végre elérjen abba a régen elfelejtett klubszobába amit két napja felfedezett.
Reméli, hogy eljön legalább egy-két ember, ugyanis kitett egy hirdetést a Nagyterembe ami így szólt:
Diákok!

Szeretném bejelenteni, hogy alapítanék egy együttest.
Többnyire metált, és rockot játszanánk.Kéne egy dobos, egy szóló és egy basszusgitáros tag.
Akit érdekel a dolog az szerdán pontban délután 2 órakor jelenjen meg a harmadik emeleti folyosón.

Adam James

Adam megáll a folyosó közepén, egy két lépésre attól a beugrótól amit most már egy lovagi páncél takar majd leteszi a gitártokot, egy kicsit már vágta a vállát.A páncél nem kérdezősködik mivel a másodéves fiú megegyezett vele, hogy mást ne engedjen be a terembe rajta és a BNT tagokon kívül.
Várja hogy megérkezzen valaki...

Adam szokásához híven ezen az éjjelen is elindult a kastélyban bolyongni egy kicsit.
Minden éjjel talál valami érdekeset, egész más a kastély hangulata.
Szinte minden éjjel bejár egy egész emeletet, ma a harmadik emelet a célja.Valahogy olyan érzése van, hogy találni fog valamit.Valami jót.
Ilyen gondolatokkal kel ki az ágyából, majd halkan kisebb horkanások kíséretével kimegy a szobából.
Szerencsére nem ébresztette fel egyik barátját sem.A klubhelyiségben valami neszt hall ezért egy pillanatra megtántorodik, majd pálcáját előkapva a hang irányába fordul és egy intéssel fényt varázsol a pálcája hegyére.Csak egy macska... szerencséjére nem Harry, Ron vagy épp Hermione üldögélt a fotelban jó prefektus lévén őrizve a klubhelyiséget.
Kilépett, az ajtón mire a Kövér Dáma megszólal: - Áhh... megint elindulunk felfedezni James úrfi? - kérdi egy kaján mosollyal a szája szegletében.
- Igen hölgyem ismét nekivágok az éjszakának - a fiú is egy mosoly kíséretében válaszol.
- És ma melyik emelet a cél? - kérdez ismét a Dáma.
- A harmadik... úgy érzem ma találok valamit. - De most megyek, szorít az idő - alighogy kimondja, már el si tűnik a gyengén kivilágított folyosón.A harmadik emeleten körülnéz, valamiért a fal mentén megy, hogyha esetleg jön valaki akkor el tudjon bújni.De belerúg valamibe... mintha annak valaminek a szélét találta volna el.Körülnéz... tapogatja falat.Talál egy elég nagy beugrót.
- Lumos - mondja halkan a varázsigét.
A világosság mellett tisztán ki lehet venni egy alagút formáját.
Beljebb megy benne... egy szobába ér, de ahogy egyre beljebb halad egyre jobban vágják a tárgyak a lábát.A fényben megpillant néhány asztalt.Foteleket.Székeket.
Ezaz... megtalálta a Burnout próbatermét.
Már csak rendbe kell hozni...

// Leila //

A fiú egy mosoly kíséretében leül a lány mellé, majd meghallgatja annak válaszát.
- Aha... értem.
- Jó is egy kicsit egyedül lenni - egy halvány mosolyt küld a lány felé.
- Én sem vagyok egy fázós típus, de a hálónkban két gyerek fagyasztó bűbájokkal szórakozott, és elég hűvös lett ott benn, mivel minden megfagyott.
- Ezért én gyorsan "kimenekültem" onnét.
Adam leveszi magáról a pulóvert, mivel furcsamód kezdett melege lenni.Óvatosan alig látható mozdulatokkal megpróbálja eltakarni a pulóverén látható maszkos fejeket.Hát igen a Slipknot IOWA-s korszakából való maszkok nem épp a szépségükről híresek, nem mintha az újabb maszkok azok lennének.
A másodéves szereti őket, de attól még másnak nem kell szeretnie.Főleg ha csak abból indul ki, hogy valamelyik nap egy Hugrabugos lány sikítozva rohant el mikor meglátta a pulcsit. ^^
- Persze, hogy megnézem.
Adam megvárja, míg a lány előkapja a kis füzetét.Ha a fiú jól látta, akkor Lei a Roxfortot rajzolta le.
Mivel a padon úgy helyezkedett el, hogy azt lássa.Adam is gyorsan elsuvasztja a pulcsiját, maga mellé, úgy, hogy félig meddig takarásban legyen és csak a piros betűk látszanak...

// Leila //

Adam miután már Lei is visszakérdezett, közelebb megy a lányhoz és le is ül mellé, ha nem gond.
- Nem baj, ha leülök?
Ha a lány igennel válaszol akkor helyet foglal mellette, ha nemleges választ hall akkor viszont állva marad.
De inkább az "igen-t" fogja hallani... reméli.
- Hát, még tavaly vált szokásommá, hogy éjszaka mászkálok.
- Eddig szerencsére nem kaptak el - elnyom egy mosolyt a lány felé.
- És neked éjszaka van ihleted a rajzhoz? - kérdi mosolyogva.
Majd a tekintetét az égre szegezi, és megpillant egy pislákoló csillagot, majd egy felhő arrébb csusszan és így tisztán látható a hold.Szinte egy árnyalattal világosabb lett a kis udvar ahol helyet foglal a két kisdiák.
- Szép idő van... bár egy kicsit még hűvös.
- Kéred a pulcsim? - kérdi mivel ekkor veszi észre, hogy a lányon nincs semmi melegebb ruha.
Ha kéri akkor gyorsan lekapja magáról és odaadja, ha pedig nem, akkor meg legalább ott lesz kéznél.

//Abban a bizonyos másik idősíkban... Leilának//


Adam boldogan, lépked az északi szárny lépcsőin és folyosóin.
Hogy miért boldog?Hát talán most végre szabadnak érzi magát.A tavasz a zöldellő fák és virágok.
És az, hogy már nem érzi, hogy görcsbe rándul a gyomra amikor Hannah-val találkozik az iskolán belül.
Na meg az is jó tényező, hogy már nem érez a lány iránt többet barátságnál.Most viszont itt van egy másik lány.Leila Eclair McDailon.Igen úgy tűnik Adam egyik iskolában töltött hónapja sem lesz érzelemtől mentes.
De hát ez a másodéves fiú "génhibája", hogy mindig szerelembe esik.
Miközben a saját lelki ügyeivel foglalkozik azt veszi észre, hogy ott áll az Északi szárny belső udvarán, vagyis ahogy a  legtöbb diák hívja a Kerengőn.
Megpillant egy alakot tőle balra.És szíve mintha egy ütemet kihagyna, amikor rátör a felismerés.Vagyis az, hogy Leila ott ül tőle méterre.Most tesz el egy lapot egy fekete kis jegyzetfüzetféleségbe.
Ezek szerint rajzolt.A lány hirtelen hátrakapja a fejét, de Ad nem ott van.
- Szia - szólal meg végre.
- Zavarlak? - teszi fel a kérdést más értelmes nem jutott az eszébe, és így talán még társalgásba is elegyedhetnek.

Csendben ül...
Nem szólal meg, csak magában mormolja a varázsigét, miközben gyakorolja a kézmozdulatokat.
Az események gyorsan pörögnek... megérkezik Kay, csak annyi a bibi, hogy Sat alakjában.
Ad is csak a vízkék szemeiről ismerte fel a volt barátnőjét.
Kicsivel később megérkezik az igazi Sat is és egy kicsit be is szól McGalagonynak.
De hát... ilyen a modora.
Leila is befut.
Leila ahogy a muglik mondják "bejön" Adamnek.És a lány is szimpatizál a fiúval, és jó lenne egy kis boldogság is a Hannahval folytatott sikertelen kísérletek után.Ugyanis Hannah, mint későb kiderült halálosan bele van zúgva Dracoba...Részvétem... (Nem azért Draco, tudod még mindig te vagy a főszereplő )
És Sattal együtt érkezik meg Seyala, akivel Adam nem igazán társalgott.nem mintha Seya társalogna valakivel is.De különösebb baja nincs a fiúval, mivel nem kerültek összetűzésbe és úgy néz ki, hogy az ifjú "kígyócímeres" gazdagítja a normális Mardekárosok klubját.
Bár a CSCS-ből mostanra igazán már csak Christine-vel maradt barát.No de Ad gonndolatai nagyon is elkalandoztak.Ideje az órára összpontosítania, legalább egy kicsit.
A sikeres próbálkozások láttán a másodéves fiúnak is megjött a kedve egy kis varázsláshoz.
- Efflorescota. - szól határozott hangon a fiú, miközben elvégzi a szükséges kézmozdulatokat.
A vékony papírlap egy szempillantás alatt átváltozott egy színes és vidám rózsává.
A művelete után vár, nem kérdezi meg, hogy lesz-e következő feladat, ha lesz akkor úgyis közli.
Némán várja, hogy történjen valami...

// Christine //


Kap egy sőt két buksisimit, igaz nem sokat érzett belőle, hála a 2-3 centi vastag kötésnek ami azon a kemény fején található.Jó tudni, hogy Christine a barátja, és nagyon rendes tőle, hogy így gondoskodik a fiúról.
- Nem kell semmi, köszönöm - elnyom egy mosolyt a lány felé.
- Már az is nagyon rendes hogy ilyen későn vagy korán itt vagy - nem tudja, hogy hajnal van-e vagy még éjszaka.
- Rendben... csak óvatosan osonj - halkan nevet, de belátja, hogy nem jó érzés és inkább abbahagyja.
Christine még visszaköszön az ajtóból, Adam már nem bír megszólalni, ezért int neki az egyik épen maradt kezével.Alig, hogy kilépett a lány a teremből Adamet már el is nyomta a megváltó álom.
Így szerencsére mintha kilépett volna a testéből, és nem érzett fájdalmat.
Reméli, tényleg el tud szabadulni a lány és be tud jönni hozzá.
VAgy esetleg Hannah is bejöhetne, bár nem tudni...

// Christine //


Christine szinte egy másodpercen belül felébred Adam erőtlen hangjára is.
Egy másik ágyon feküdt, de az ébredése után egyből átszaladt Adam ágyához és teljesítette a fiú kérését.
Adam lassan kortyolt a hideg vizet, jól esett volna neki, ha nem fájt volna a tüdeje.
A levegővétel is nehezére esett, és a feje is fájt.De inkább mindene fájt.
- Bocsánat - egy kicsit rosszul esett neki, hogy C.C. még meg is dorgálja a félig eszméletlénél lévő fiút, de a lány aggódott, elgalábbis így nézett ki.
Ez jól esett a fiúnak.
- Nagyon lassan reagáltam, és így neki csapódtam.
Megpróbál visszagondolni a történtekre, de nem nagyon tud.
- Hát így sokáig tudok lógni, és sokan meglátogatnak - mondja már jókedvvel és nevet is de inkább fuldoklásba megy át ez a nevetés.
Nagyon.Fáj.Mindene.

// Christine //


Éjfél körül járhatott az idő.
Adam még mindig mélyen "alszik", illetve eszméletlenül fekszik a gyengélkedő egyik makulátlan és hófehér ágyán.Estére természetesen Madame Pomfrey elhúzta az ágy körüli paravánt, hátha behoznak egy kisebb sérüléssel bajlódó embert és ne Adam bekötözött fejét kelljen nézni.
Az óra lassan, keservesen kattog, mintha egyre nehezebben menne lépésről lépésre.
Tikk-takk...
Christine késő este már becsukta az ablakot ami friss levegővel töltötte meg a kissé gyógyszerszagú Gyengélkedőt.Adam agyában ismét képek kezdenek el peregni, de hihetetlen gyorsasággal.
Az első éve... az Abszl út Joseyval... a Roxfort expressz Sattal és Kayjal.
Az első találkozása Christine-val.
A repülés óra, már ami megmaradt belőle... a nyár... amikor otthon a jakuzziba rángatták egymást a lányokkal.
A második év eleje.A képek egyre közelednek a mai időponthoz.A reggel... az órák.
Bijou és C.C. a hídon... a pálya... a cikesz... C.C. háta... a fák.
Egy csattanást hall Adam, majd hirtelen kinyitja a szemét.
Korom sötét van... nem lát ki a paravántól.
C.C. még mindig itt van mellette. Az ágy mellett ül a széken de közben ő is alszik egy kissé érdekes pozícióban, mivel a feje az ágy szélén van.Adam erőt vesz magán és megpróbál kipréselni egy szót magából.
- Christine... - ennyi jött ki belőle, megkísérli felébreszteni a lányt és egy kis vizet kérni.
A feje iszonyúan fáj.Kötés van rajta, a kezén, a vállán és a mellkasán is.
Hogy ebből megint mennyi gyengélkedős lógás lesz...

// Christine... egy-két órával a repülés után //


Sötétség, aztán világos, majd ismét sötétség.Néha csak egy ember arcának a formái rajzolódnak ki.
De aztán eltűnik... Egy mély hang hallatszik Adam fejében.Mely szinte szétrobbantja a fiú fejét.
Eszméletlen.Még mindig, pedig C.C. már több mint egy, sőt lassan már két órája, hogy behozta a gyengélkedőre.Egy hangfoszlányt még valahogy hallott is ami Madame Pomfrey száját hagyta el.
~Miért...ennek a gyereknek... -törnie magát~
Igaza is van, mindig összetöri magát, de miután felépül ugyanúgy repül tovább.
Összesen ennyi maradt meg a kicsit tisztább pillanataiból.Több nem.De az egyre erősödő hang ismételten elnyom minden más fajta érzést, gondolatot és a külvilág hangjait is.
Az apja hangja.Halk, könyörgő, kíntól gyötört hang.
~Csak a családom ne....~
Az apja hangjával szemben egy már-már hisztérikus egyszer nevető, másszor mély hangon beszélő ember hangja hallható.Az alak hangja tisztán hallható: ~... Kedavra!
Egy zöld fény... az apja kiáltása... majd a fájdalmas csend.
Ebben a pillanatban Adam fejét ismét a sötétség borítja el.
Nem ébred fel.Továbbra is eszméletlen marad.Nem tudja mennyi az idő, nem emlékszik rá, hogy milyen nap van, csak arra, hogy a gyengélkedőn van...

// Christine //


C.C.-vel fej-fej mellett haladnak, hihetetlen sebességgel.
És igen, a cikesz egyre furább és érdekesebb terpet választ magának.~A cikesznek nem a pályán vagy annak a közelében kéne lennie??~ - kérdi magától Adam.
De nem is foglalkozik többet ezzel a kérdéssel, hanem egy kis szélárnyékot akar szerezni magának, ezért bemegy Christine mögé és szorosan a nyomában van.
Így sokkal könnyebb repülni... Az irányítás is valamivel könnyebb és egyszerűbb is.
C.C. egy nagyon kicsit lelassít, de Adam nem akar kinézni a lány mögül hiszen nekivágodhatna egy fának vagy egy ágnak.
C.C. hirtelen jobbra rántja a seprűjét, Adam azt hitte, hogy ez csak csel és a cikeszt követi.
Ám Adam tévedett.A lány egy fa elől tért ki, Ad későn vette észre és már olyan gyorsan repült, hogy arra volt ideje, hogy elrántsa a seprűjét jobbra.
De ez sem segített sokat hiszen a fa "elkapta" a seprűje végét ezzel egy nagyot dobott a fiún és oldalra lökte aminek következtében le csúszott a seprűjéről, de nem engedte el, nem akarta elengedni.
Háttal nekivágódott egy fa törzsének, kap a fejére egy hatalmas ütést majd le is pattant róla és eszméletlenül, hassal levágódik a földre.
Mintha kilépne a térből és az időből is.
Könnyűnek érzi magát, mintha csak aludna.Most ismét felidéződik benne a lassan egy éve történt repülősbalesete.És most is csak arra számíthat, hogy C.C. hamar megtalálja...