~~~Mr. Malfoy

Csodálatos, mondhatom, csodálatos!
Ekkora szégyent. Nem is tudom, hogy mit gondoltak...
Én, mint a Hugrabug vezetője? Hogy juthatott ilyen bárkinek is az eszébe? Hiszen én Horatius Lumpsluck vagyok, a Mardekár – állítom – eddigi egyik legjobb házvezető tanára...
Persze, változnak az idők, és a fiatalságé a terep manapság, de azért kérem, Angelus Mirol? Egyszerűen nevetséges. Felháborító. Bizonyára azért kapta meg ezt a pompás pozíciót, mert rokonságban áll a mi tisztelt miniszterünkkel, James Mirollal. És a Mirol-lány? Remélem, nem fog elszaladni vele a ló, hiszen kiváló tehetség, kár lenne, hogyha ezentúl mindenről azt hinné, hogy csak úgy a szájába fog repülni, mint a sült ananásztorta.
Zsörtölődve üldögélek a kényelmes, puha bőrből készített fotelemben, és egyre csak a néhány nappal ezelőtt tartott megbeszélés jár a fejemben, meg a tucatnyi szerencsétlen, akikkel nemrég volt órám. Harmadévesek. Borzalmas! Mintha egy csoport ötévessel lettem volna egy teremben, semmit sem tudtak, és tátott szájjal bámultak, úgy néztek ki, mint akiknek átmosták az agyukat. Mindenesetre reménykedem abban, hogy lesz egy-két befolyásosabb családdal rendelkező tanuló is, hiszen... Az sosem árt. Főleg ezekben az időkben nem. Aprót kortyolok a mézboromból, miközben a tűz lobogását figyelem, a csendben szinte ordítva hallatszik, ahogy a fa apró darabjai szénné égnek. Kellemes kis pihengetésemet kopogás szakítja félbe, egy pillanatra elgondolkozom, hogy talán el kéne bújnom, de aztán meggondolom magam, hiszen ez mégis csak az év első napja...
Arcomra meglepődöttség ül ki, mikor meglátom az új iskolaelsőt, Draco Malfoyt. Mit kereshet itt? Tudomásom szerint nem vette fel a tantárgyamat, legnagyobb bánatomra.

- Mr. Malfoy! Minek köszönhetem a... - pillantom meg az ajándékszatyrot, melyet át is veszek, hogy azonnal belekukkanthassak (imádom az ajándékokat!), és a meglepetés igencsak kellemes – Ananászlikőr! Ó, drága fiam, honnan tudtad? Hiszen ez a kedvencem! Fáradj csak beljebb, gyere csak, gyere. - mutatom neki az utat, egyenesen a fotelek felé, majd miután helyet foglaltunk, a szekrényből poharakat, egy tál cukrozott ananászt repítek az asztalra, a kapott ananászlikőrt pedig azonnal bontogatni is kezdem, széles mosollyal az arcomon. Töltök magunknak, az egyik poharat át is nyújtom az ifjabbik Malfoynak, majd kényelmesen hátradőlve kémlelni kezdem az arcát.

- Nos, miben segíthetek, Draco? - azzal bele is kortyolok az italba. Hát mégsem lesz olyan rossz ez az este...?