Igazad van Josie, tényleg nem Piton óráján kéne ezt bevetnem. Nem normális, és a végén még engem is hasonló büntetéssel sújtana amit nagyon nem szeretnék. - *mondom felháborodva mikor megtudom, hogy Piton milyen büntetést sózott a barátnőm nyakába*
~ Ez az ember nem normális. Hol van ilyenkor Dumbledore? Miért nem veszi észre, hogy az akit felvett, és akire ostoba módon rábízta az SVK órák tartását, közönséges elmebeteg?? Komolyan mondom hihetetlen. ~
* Feleszmélek a gondolataimból és miközben a kasszához megyek próbálok figyelni a beszélgetésükre, nem tudom, hogy mekkora sikerrel, de próbálkozom. Miközben megveszem a pálcát visszafordulok a lányokhoz*
- Beugorni Fredhez és Georgehoz? Szerintem ez egy nagyon jó ötlet. Ezer éve nem láttam már őket. Bevallom nagyon hiányoznak. - * ismerem el és kifizetem a pálcát majd újra a lányokhoz fordulok*
- Nos akkor irány Fredékhez vagy előtte még akartok menni valahova? Nekem végül is mindegy, ti döntötök, csak vissza ne kelljen még menni a kastélyba. - * folytatnám a gondolatmenetemet mikor is megjelenik egy bagoly és Connie vállára repül. *
~ Jéé. Bárcsak nekem is lenne egy ilyen okos madaram. ~ * gondolom magamban vágyakozva és egy kicsit még irigykedem is a lányra, hogy egy ilyen értelmes madár van a birtokában. Igaz kicsit ijesztő a hirtelen megjelenése, de Josie akciója után már semmin sem lepődöm meg *
- Á nem Connie. Josiehoz képest semennyire sem volt ijesztő a kis barátunk.

 
Na igen az tény és való, hogy kijár már neki egy kis tréfa. Nem is értem, hogy Dumbledore, hogy volt képes kinevezni SVK tanárnak. Évekig mentek a pletykák, hogy Piton mióta meg akarja szerezni azt a tantárgyat, de az igazgató úr mindig másra bízta azt a posztot. Nem értem, hogy hirtelen miért változott meg a véleménye. - * mondom elgondolkozva miközben alaposan szemrevételezem az előttem lévő tárgyakat. Valami furcsa érzés járja át a testemet. Nem titkolom, hogy félek. Megsokasodtak a rossz előjelek és a rossz hírek. Mindenhol eltűnésekről lehet olvasni, ez világosan bizonyítja, hogy Voldemort visszatért, még azok számára is akik eddig kételkedtek. A minisztérium persze megpróbálja úgy beállítani a dolgokat mintha Harry hazudna, vagy kisebbnek állítják be a bajt mint amekkora. Ráadásul most, hogy Piton lett az svk tanár a dolog még rosszabb. Felreppentek olyan pletykák, hogy Piton is halálfaló, amit egyre inkább kezdek elhinni, de persze nem mondom el senkinek, mert magamnak sem és másnak sem akarok bajt okozni. A gondolataimból a hirtelen mögöttünk termő Josie ráz fel.  Kiráz a hideg és elejtem a pálcát amit a kezemben tartok és a szívem is majd kiugrik a helyéről.*
- Hé meg akarsz ölni vagy mi? - *fortyogok miközben lehajolok és felveszem a pálcát a földről aminek szerencsére nem lett baja majd csúnyán nézek a lányra*
- A szívbajt hoztad rám Josie. Amúgy szia - * oké elismerem nagyon megijedtem mert tényleg nem számítottam a lányra. Majdnem pálcát rántottam rá, csak már időm nem engedte. Na igen ez mondjuk egy támadásnál nem szerencsés dolog, hogy leblokkolok mert az az életembe is kerülhet. Kicsit megnyugszom és úgy kezdek el neki válaszolni. *
- Ajándékba? Nem, dehogy. Azon gondolkoztunk, hogy Piton óráján kéne vele egy kis csínyt elkövetni. Mi a véleményed?

A madár visszatér

Elektra Williams [14:34]:   
Bocsi Yo - *bűnbánó szemek*
Barbara L. Kenneth [14:33]:   
hm...ha nem írnék annyi aranyköpést ezt is beletenném xD
Yolanda Delacour [14:33]:   
Hogy leszek így a mentorod, HE? Bibíí möhöh Vigyorog
Yolanda Delacour [14:33]:   
jézusom Oo Elektra ne vakíts már meg teljesen xD
Elektra Williams [14:31]:   
Majd legfeljebb morze csicsergek vagy morzézok a kalitkán
Yolanda Delacour [14:29]:   
Vigyorog Vigyorog
Barbara L. Kenneth [14:29]:   
hogyan? Nevet csak befogtalak annyi Hááát
Elektra Williams [14:28]:   
Barbi fel leszel jelentve az állatvédőknél!!!
Elektra Williams [14:26]:   
* a kismadár sokkot kap a és lefordul a hintájáról*
Barbara L. Kenneth [14:26]:   
elnémítjka a madarat*
Barbara L. Kenneth [14:25]:   
nem bántom csak befogtam Hááát
Barbara L. Kenneth [14:25]:   
*eltorulz az arca a dühtől, lő, a de a szájharmónikát találja el, így az tönkre megy, önelégült mosoly, és lenémítja*
Yolanda Delacour [14:25]:   
Barrbbii, TE! állatkínzó Meglep?dött *SZABADSÁGOT MINDEN ÁLLATNAK feliratú táblát emel a magasba* xD
Elektra Williams [14:23]:   
* gyászinduló*
Barbara L. Kenneth [14:22]:   
*elővesz egy légpuskát, tölti, rászegezi a madárra, önelégült mosoly és várja a reagálást*
Elektra Williams [14:21]:   
* börtön*
Elektra Williams [14:20]:   
Ilyen már nincs - * csiripeli a kalitkában majd előveszi a szájharmónikáját és a börtös bluest játsza *
Barbara L. Kenneth [14:19]:   
weheheheeee
Barbara L. Kenneth [14:18]:   
*lesből hoppanál a fára, Elektra mögé, mire elkapja, invitoz egy kalitkát, és beteszik Elektrát oda*
Barbara L. Kenneth [14:17]:   
de ja vu ...
Elektra Williams [14:16]
*fütyörészik*

Connie és Josie


* Reggel izgatottan ébredtem fel elvégre egy újabb roxmortsi hétvége elé nézünk. Kipattanok az ágyból és szaladok is készülődni. Zuhany után sietve magamra kapok egy farmert és egy kék pólót, felcsatolom a hajam, majd már szaladok is le a többiek után a kapuhoz. Sietősen előhalászom a zsebemből a már kicsit gyűrött engedélyt, amit a nagybátyám írt meg nekem, majd már távozom is a kastélyból. Alapvetően második otthonomnak tekintem a Roxfortot félreértés ne essék, de néha napján pláne, mikor ilyen szép idő van, szeretek inkább a falain kívül lenni. Lassan sétálva elindulok a faluba, élvezem közben, ahogyan a lágy szél fújja az arcomat. Ilyen melegben ez nagyon is érzés. Nemsokára már le is érek Roxmortsba, elhatározom, hogy benézek egy kicsit Zonkóhoz. Kéne már valami jó kis dolog amivel megviccelhetem egy kicsit a háztársaimat, vagy azt a nagyszájú Lamartint, ha esetleg újra látom. Benyitok az üzletbe, illedelmesen köszönök és elindulok nézelődni az érdekesebbnél érdekesebb tárgyak között. Hatalmas polcok vannak minden felé, telis-tele mindenféle csodás dologgal. Látok trágyagránátokat, csali zaj gépet, valami süveget, aminek mit ne mondjak érdekes a díszítése és még sorolhatnám. Valami égett szag csapja meg az orrom és észreveszem, hogy az egyik alsós fiú egy olyan pennát ejt a földre, ami ha írni kezdenek vele kiégeti a papírt. Nemsokára meg is akad a szemem valamin. Jobban mondva valakin aki szintén elmélyülten keresgél a polcokon. Oda megyek és halkan, hogy ne ijesszek rá megszólalok.*
- Szia jó reggelt- *mondom mosolyogva  miközben észreveszek valami pálcát amit ha megnyomsz kétoldalt égetni kezd és valami visító hangot ad ki. *
~ Hűűű nem semmi az biztos. SVK-ra egész érdekes lenne egy ilyennel bemenni. Piton kiakadna az biztos, bár a büntetés is egész szép lenne amit utána kapnék tőle az is fix. ~
* Habozok egy kicsit végül Conniehoz fordulok a kérdéssel hátha ha ő eldönti a dilemmámat*
- Szerinted vegyek egy ilyet SVK órai csíny céljából, vagy inkább ne? - *kérdezem, az ötletre valahogy egy huncut mosoly jelenik meg az arcomon*

Seraphin

* Tudtam, hogy nem fog hinni nekem. Tudtam, hogy nem látja a megbánást a tekintetemben, elvégre nem is érdekli, oda sem figyel. Innentől gyakorlatilag mondhatok bármit úgy sem érek el vele semmit. A fejem a falnak döntöm és behunyom a szemeimet egy kicsit. Hallgatok. Mit mondhatnék? Mi egyebet amit talán el is hinne? Végül is nem kéne mondanom semmit. Van egy olyan érzésem, hogy Seraphin akkor sem venne ember számba ha az életét menteném meg. Elvégre ő a nagy aranyvérű mardekáros mit figyelne oda egy félvérű hollóhátasra? És egy hollóhátas mit foglalkozik egy kerge mardekárossal? Nem értem magam kicsit se. Annyi biztos, hogy bele kell törődnöm abba, hogy örülhetek ha megtűr a folyosón. Hát legyen. Elfogadom és annyiban hagyom. Nem fogok ugrálni azért, hogy megváltozzon rólam a véleménye. Nincs motivációm rá. hagyom a fenébe és majd lesz ami lesz. A könyvtárban meg kénytelen lesz elviselni mert oda bárki bemehet és én be is fogok. Azt hiszem, hogy az a több év amit gyakorlatilag benne laktam feljogosít az elsőbbségre. Kis idő múlva megszólalok ránézve*
- Nem értesz semmit Seraphin, de talán nem is baj. Az, hogy bocsánatot kértem és megbántam a dolgokat igaz volt, mivel ezzel a dologgal nem szokásom viccelni, mivel ritkán mondom ki. Hogy mit nem bírok? Nem ismersz engem. Nem tudsz rólam semmit maximum annyit amennyit körbe kérdeztél, hogy félvér vagyok, és szánalmasan kezdtem az iskolát. Ennyi. Nem bírom a megalázást és szembe szállok vele. Ha megbántanak visszabántok, ha kell fájdalmasabban, hogy tudják, velem nem érdemes kekeckedni. Nem félek attól, hogy elátkozol e vagy sem. Mindig annak a legnagyobb a szállja aki csak jártatja, de nem tesz semmit. Sajnálom ha nem szívlelsz. Az a gyanúm többet veszítesz mint én. -*felkelek és megigazítom a ruháimat*
- Ahogy mondtad az elején....ég veled Seraphin, további szép napot- * megyek a hálókörletembe. Hamarosan eltűnök a szeme elől és kicsit megkönnyebbülök*

Seraphin

* Miután elterültem a hideg kövön a valóságból nem érzékeltem semmit. Nem tudom, hogy miért ájultam el, talán azért mert olyan heves indulatok és érzelmek zajlanak bennem, hogy az agyam ezt már képtelen volt feldolgozni. Ennyi mindent lehetetlen is felfogni hirtelen. Nem tudom leírni, hogy mi ment bennem végbe az elmúlt pillanatokban. Sokk. Igen az biztos, hogy sokkos állapotba kerültem azért történhetett minden. Egy furcsa helyen találom magam ahol nincs más egyedül csak. Köd van mindenhol amerre csak nézek. Furcsa ez az egész. Hol lehetek? Elindulok valamerre még magam sem tudom, hogy merre. Találni akarok valamit. Valamit ami nyomra vezet a hollétemmel kapcsolatban. Egyszer csak megjelenik előttem egy asztal. Egy asztal amin van egy merengő. Érdeklődve indulok el abba az irányba, bár kicsit félve mivel nem tudom, hogy kinek a merengője ez, vagy egyáltalán azt, hogy hova kerültem. Mikor oda érek a merengő fényleni kezd amiből tudom, hogy van benne valami emlék. A kíváncsiságom felülkerekedik rajtam és végül belemegyek. Legnagyobb meglepetésemre a könyvtárban találom magam. Szétnézek, hátha találok valami nyomot, hogy kinek az emlékeit látom. Hirtelen kinyílik az ajtó és megpillantom....na ne. Saját magamat látom amint bemegyek a könyvtárba, beszélek a könyvtáros nővel és eltűnök a sorok között. Nem akarom. Nem akarom végignézni azt, hogy hogyan próbált meg megalázni engem az a beképzelt hólyag. Képtelen lennék rá. De nincs más választásom. Csak akkor tudok kimenni innen ha az emléknek már vége. Leülök saját magam mellé elvégre itt úgy sem látnak és hagyom, hogy minden úgy történjen ahogyan azon a bizonyos napon. Kisvártatva megérkezik a nagyszájú Lamartin gyerek is és máris neki kezd osztani az észt. Miért kell ezt nekem újra végig hallgatnom? Nincs valahol pörgető gomb? Vagy némító? Sehol sem látok. Mikor meghallom a saját gondolataimat akkor értem meg. Azért kerültem ide mert valamit rosszul tettem és látnom kell, hogy mit. Micsoda eget rengetően hatalmas megállapítás ez. Gratulálok Elektra. Na igen az irónia mára már jó barátom lett, főként az önirónia. De kanyarodjunk vissza a látottakhoz. Már magam is érzem, hogy eléggé lekezelően bántam a mardekáros fiúval, mentségemre szóljon, hogy csak vissza akartam neki adni azt amit velem művelt. De mégis, ha nem tettem volna minden jobban alakulhatott volna. Igaz az évek során megelégeltem azt, hogy mindenki gúnyolódik velem, kinevet, megaláz, szórakoznak rajtam. Besokalltam. Azt hittem véget értek már a hosszú évek után a szenvedéseim és mégsem. Tudom elvetettem a sulykot és tudom, hogy miért bántam úgy a fiúval. Példát akartam statuálni. Meg akartam mutatni, hogy Elektra Williams nyugodt és higgadt is tud maradni mégis meg tudja alázni a másikat ahogyan azt vele is megtették oly sokan. De ez nem volt helyes. Szerencsétlen Lamartin rossz helyen volt, rossz időben és rosszul tette, hogy akkor megszólított. Lassan játszódnak le előttem az események. Újra átélem őket és már tudom, hogy mindent másként kellett volna tennem. Ha megtehetném megváltoztatnám a dolgokat. Mindent. De erre sajnos nincs módom. Nem rendelkezem időnyerővel és talán jobb is így. Lassan véget ér az emlék és kijönnék a merengőből, de az még nem engedi. Sodródom tovább az emlékekkel és ez valahogy....nem. Ezek nem emlékek. Ezek az érzéseim. Harag, düh, gyűlölet, lenézés, undor, kétségbeesés, fájdalom, magány, szomorúság, boldogság, öröm, és valami amit nem értek. Beugrik egy gondolatom még a könyvtárból. Miért mindig a rossz fiúk állati helyesek? Most értem csak meg. Hiába beképzelt, nagyszájú, felfuvalkodott ...és még sorolhatnám a jelzőket, de nem teszem, inkább csak bevallom. Megtetszett. Seraphin Lamartin határozottan érdekel engem. Amint ezt sikerül bevallanom magamnak kiszabadulok a merengőből. Érzem, hogy valaki rázogat és nagyon elmosódottan, de hallom, hogy valaki beszél hozzám. Egy idő után felismerem a hang gazdáját. Seraphin az. Kezd kinyílni a szemem, de még csak foltokban látok*
- Seraphin...sajnálom. Ne haragudj. - * suttogom bár tudom, hogy biztos hülyének néz. Gyanítom fogalma sincs, hogy miért mondom ezt. Biztosan nem érti, hogy sajnálom ahogyan vele beszéltem. Sajnálom, hogy lenéztem és megaláztam*
- Sajnálom azt ahogyan veled beszéltem, és viselkedtem a könyvtárban. Ne haragudj. - *suttogom még mindig és megpróbálok felülni, de vissza dőlök mert fáj a fejem*
- Nem vagyok beteg, csak túl sok volt ez nekem. - * nagy nehezen felülök és nekidőlök a falnak*

Seraphin

* El sem tudom mondani, hogy milyen érzések futnak végig rajtam ebben a pillanatban. Gyűlölet, indulat, undor, sértettség, kétségbeesés, megalázottság, szenvedés és valami furcsa érzés amit még nem tudok behatárolni. *
~ Miért? Miért fáj nekem annyira, hogy Seraphin így bánik velem? Miért érzem úgy mintha egy hegyes tőrt forgattak volna meg bennem? Fáj. Tudom, hogy Seraphin mardekáros és nem várhatnék tőle mást na de akkor is. Ez a közöny, a gyűlölet és az undor a szemében.... ~
* Állok mint aki sóbálvánnyá vált. Pislogok és figyelem, de egyenlőre még nem tudok megszólalni mert tudom, hogy remegne a hangom és azt nem akarom. Ezt az örömöt nem akarom megadni neki. Még csak az kéne, hogy ezen is szórakozhasson. Elfordulok egy pillanatra háttal neki, hogy lenyugodhassak egy kicsit. A szívverésem a kétszerese a normálisnak és furcsán érzem magam. Kell pár perc amíg összeszedem magam és visszafordulok felé és próbálom felvenni a jeges tekintetem, de valahogy nem megy mert még mindig furcsán érzem magam*
- Ég veled is - *suttogom miközben forog velem minden. A szavaim után már csak a sötétséget látom és elájulok*

Seraphin

* Szombat reggel van és valahogy nekem nem volt kedvem lemenni a többiekkel együtt Roxmortsba inkább egy kis séta mellett döntöttem. Mivel odakint elég meleg van így farmert meg egy szürke pólót vettem fel és kiengedtem a hajamat majd a pálcámat eltéve elindultam a klubhelyiségemből. Hamarosan a Nyugat-déli összekötő hídon találtam magam és azon kezdtem el gondolkozni, hogy hova is vezessen az utam innen. A könyvtárat 3 napja kerülöm mert valahogy nincs kedvem találkozni azzal az egomán tuskó Lamartinnal. Még élénken élnek bennem a legutóbbi találkozásunk emlékei. Megsebzett, nem is akárhogyan. Tudom, hogy én is messzire mentem, de ez nem mentség arra amit mondott nekem. Ezek után szerintem egyértelmű, hogy semmi kedvem újra látni őt. Kis idő telhet el amikor a hátam mögül léptek zaja hallatszik. *
~ Vajon ki lehet az? Ki nem ment még le Roxmortsba rajtam kívül? ~ * agyalok és mosolyogva megfordulok. Azonnal az ajkaimra fagy a mosoly ahogy meglátom őt....őt aki olyan mélyen megsebzett. Szembe találtam magam Seraphin Lamartinnal. Az egomán mardekárossal aki miatt napok óta kerülöm a könyvtárat*
- Szervusz - *érkezik tőlem a hűvös, nyugodt köszöntés*

Seraphin

* Először nem mondok semmit. Hagyom had mondja végig amit szeretne. Látszik, hogy szegényt nem sokszor hagyják beszélni azért ossza most az észt ami nincs. Kényelmesen hátradőlök a székemben és figyelem miközben az előttem heverő könyvet becsukom elvégre olvasni itt nem nagyon fogok úgy látszik. Mikor befejezi a mondókáját furcsán kezd csillogni a szemem és a mosolyom is megváltozik, de arcomon még mindig ott ül a nyugalom és a béke elvégre nincs miért félnem a dühöm meg elalszik magától*
- Jéé de okos kisfiú cukrot neki. Ezek a gondolatok a sajátjaid és egyedül találtad ki őket vagy koppintottad valahonnan? Én inkább a másodikra tippelnék mert agy nélkül nehéz gondolkozni nem igaz? - * hűvös nyugalom, igen ez jellemez most engem és egyre inkább élvezem a kialakult helyzetet. Szegény flótás próbál okos lenni, de esélytelen. Vagyis..nem annyira esélytelen mert vannak jó gondolatai, de ez az egomán pökhendi beszéd..valahogy torzítja a képet.*
- Komolyan mondom annyit beszélsz, hogy kezdem azt hinni, hogy beleszerettél a saját hangodba. Sőt nem csak a hangodba. Ijesztő. Úgy látom azt hiszed, hogy többet tudsz nálam. Okosabbnak hiszed magad pedig ez a balgatag elméd agyszüleménye. Én elismerem, hogy vannak hiányosságaim és nem rendelkezem a világ összes tudásával, de nem is vagyok olyan ostoba, hogy ilyen lekezelően beszélj velem. Talán elismerésre vágysz? Arra, hogy valaki megsimizze a fejed és azt mondja, hogy okos vagy? Jobban éreznéd magad tőle? - *kérdezem kicsit anyáskodó hangon majd a következő pillanatban előre dőlök, adok neki egy puszit és megsimogatom a buksiját. *
- Okos fiú vagy Seraphin. - *mondom majd felkelek és a könyvet a helyére teszem. Na nehogy azt higgye, hogy győzött pusztán csak ami érdekelt azt már elolvastam. 5 perccel később visszaülök a helyemre egy másik könyvel ami az alkímiával kapcsolatos és leteszem az asztalra*
- Van még mondani valód Lamartin? -*kérdezem újra a szemébe nézve angyali mosollyal csillogó szemekkel*
~ Ha azt hiszed sikerül kihoznod a béketűrésből nagyon tévedsz Seraphin. Sőt egyre nyugodtabb vagyok mert látom, hogy csak pattogsz és okoskodsz. Bennem emberedre találtál...~

Seraphin

* Ahogyan hallgatom ennek a felfuvalkodott, egomán, nagyszájú, beképzelt, arrogáns pöffeszkedő mardekárosnak a szavait, egyre inkább érik bennem a dolog, hogy nem szabad meghátrálnom vagy felhúznom magam. Minél inkább próbál okosat mondani annál jobban hidegen hagy a dolog. Vagyis...nem teljesen. Valahogy tetszik, hogy nem egy könnyű eset a szentem. Próbál visszaszólni és nem hagyja ennyiben a dolgot. Érdekes tulajdonság. A legtöbb mardekáros vagy pálcát rántana vagy felhúzott orral elkullogna...de ő nem. Lássuk mi lesz ebből.Valahogy élvezet nézni, hogy egyre dühösebb lesz mégis moderálja magát. Én meg még mindig halál nyugalommal mosolyogva figyelem egy pillanatra se kapva el a tekintetemet róla már csak azért se.*
- Van abban igazság amit mondasz, de ebből a könyvből így is többet tudtam meg mint a mágiatörténeten annak idején. Hogy neked pedig mi az ostobaság az a te dolgod nem az enyém. Eleve nem is értem, hogy minek szóltál hozzám egyáltalán, de ez már mellékes dolog. Ha már ide tévedtél megjegyzem elég érdekes veled vitatkozni bár sok dologban nincs igazad. Te is tudnál ilyet írni? Hmm.. Jól van Lamartin...Írj egy ilyet te is. Adok neked elég papírt meg író eszközt és láss neki. Kíváncsian várom, hogy mi lesz majd belőle, de komolyan. - * észreveszem azt a sötét mosolyt. *
~ Basszus miért van az, hogy mindig a rossz fiúk néznek ki állati jól? Nem igazság, de komolyan. Nem bambulok el, nem bambulok el...nem és nem. Most vita van és nem adom meg neki azt az elégtételt, hogy bármit is észre vegyen rajtam. Még csak az kéne. Hogy hízzon a már amúgy sem kicsi egója. Chhh...még mit nem. ~
* Ekkor kimondja azt a gondolatot amin nem látszik, de felbőszülök*
~ " Szeretsz varázsolni? Nofene, a varázslatokhoz kreativitás kell, okos agy, nem pedig egy szentimentalista lányregény olvasó egyszerű vágyakkal teli agyacskája. "~
~ Ááááá hát én ezt megölöm. Kifilézem. felgyújtom. Ácsi! Még mit nem. Azzal csak azt bizonyítanám, hogy egy szinten vagyok vele ami nem igaz. ~
* Szerencsére még mindig semmi nem látszik rajtam. Az évek során megtanultam leplezni az érzelmeimet aminek most nagy hasznát veszem *
- Nem szokásom lányregényeket olvasni. Nem is nagyon ismerek olyat, de adhatsz kölcsön neked biztos van pár.

Seraphin

~ Hát ez a srác komolyan mondom halálos. Még egy ilyen pofátlan alakkal még életemben nem találkoztam. Ide jön, bele néz a könyvembe lefitymálóan, még be is szól, hogy csináljak mást. Komolyan mondom eddig tök nyugodt voltam, de kezd felbőszíteni. Hála Merlinnek, hogy az égvilágon semmi sem látszódik még az arcomon csak egy " angyali " mosoly. Még, hogy legyek kvibli??? Még a félvérséget sem kedvelem erre ilyet szól. Lehet, hogy neki nem számítanak semmit a régi írások, de ha egy kicsit gondolkozna tudná, hogy a mostani világ a régi dolgokra épül. Sok mindent csak akkor érthetünk meg ha előtte kicsit visszaolvasunk a történelem könyvekből. ~
* Szemtelen nyugalommal fúrom bele a tekintetemet még inkább az övébe mint aki jelezni akarja, hogy nem hátrál meg. Furcsa ez az egész. Más esetben már rég leátkoztam volna a delikvens fejét a helyéről, de most valahogy nem. Nem csak azért mert a könyvtárban vagyunk. Árad valami ebből az egomán, nagyszájú mardekárosból ami további figyelmet érdemel tőlem. Hátradőlök a székemben egy pillanatra sem kapva el a tekintetemet és halál nyugodtan kezdek el válaszolgatni *
- Képzeld arra rájöttem, hogy ez egy könyvtár. És nem, nekem nem az ajtón lévő kis táblácska segített úgy mint neked. Én eredetileg is ide akartam jönni. -* észreveszem, hogy izzik a tekintete és ez valahogy még inkább tetszik*
~ Jaj de kár, hogy mardekár. Na lássuk mi lesz ebből ~ * a mosolyom még nagyobb lesz és ahogy látom, hogy hergelődik én annál nyugodtabb leszek. Tudom, hogy nagy bajom a könyvtárban nem lehet mert itt nem próbálkozna. A folyosón meg ha kell megvédem magam*
- Szeretek a régmúltról olvasni, mert így sok mindent meg lehet érteni a jelenről. Tudom, hogy a könyvtár tele van mindenféle könyvel ami ennél sokkal érdekesebb, de engem most ez érdekelt így ezt kezdtem el olvasni. Érdekes legalábbis nekem. Ha téged ez nem érdekel akkor olvass mást. Sőt... ha tudsz valami jobbat akkor mutasd meg nekem is hátha nekem is tetszene. - * Na igen tudom, hogy ettől valószínűleg mérges lesz pedig ez csak egyszerű felelet és kérés volt. Ez a kioktató bunkó stílus nem taszít vagy ijeszt sokkal inkább vonz és szórakoztat. Tudom furcsa vagyok, de ez van. *
- Mese? Szerinted a varázsló történelem mese? Ki kell, hogy ábrándítsalak szépfiú. A mese az amit a szülők a gyereküknek mesélnek, vagy az amit Rita Vitrol megjelentet a Reggeli Prófétában. A kvibliséget pedig kihagynám mert szeretek varázsolni. - * kicsit előre dőlök a székben és a kezeimre fektetem az állam még mindig a szemében nézve és nyugodtságot erőltetve magamra. *
- Amúgy a könyvtár 3/5 részét már kiolvastam lassan 6 év alatt. Van még kérdés?

Seraphin

* A könyv valóban igen izgalmas ahogyan azt megjósoltam. Sokkal érdekesebben írja le a koboldfelkeléseket mint ahogyan azt az órán tanítják nekünk. Nagyban olvasok  amikor lépteket hallok a hátam mögül. Nem sokkal később a zaj forrását is meglátom aki nem más mint egy mardekáros. Átnyúl a vállam fölött és megnézi a könyv címét. Nem reagálok még semmit még csak figyelem, hogy mit csinál. Elvégre a könyv nem a sajátom így bárki bármikor megnézheti. Az már mellékes dolog, hogy a jövevény nem köszönt, de valahogy ez sem zavart. Mikor leült velem szembe elmosolyodtam valami érthetetlen oknál fogva*
- Neked is szia. -* mondtam. Na igen ezt csak nem bírtam ki na.*
- Igen ezt terveztem olvasni. Nekem elég érdekesnek tűnik. - *felelem nemes egyszerűséggel elvégre sosem féltem felvállalni a véleményemet, még akkor sem ha az más mint a többieké. Ekkor megragad a fejemben amit utoljára mondott *
~ " Ha már egyszer itt ülsz valami hasznossal is tölthetnéd az időd. " ~
- Hasznosabbal? Mire gondolsz? - *kérdezek vissza kíváncsian ha már így feldobta a labdát csak nem hagyhatom ki a visszaütést. Elvégre biztosan van valami ötlete ha már így hangsúlyozta ki a dolgot. Miközben várom a válaszát hátrasimítom a hajamat a szememből a fülem mögé, hogy jobban láthassam és a tekintetemet az övébe fúrhassam. *

* Órák után úgy döntöttem, hogy megyek a könyvtárba keresni valami jó könyvet. Mostanában valahogy visszatért a régi szenvedélyem és megint a mágiatörténettel kapcsolatos könyvek után kezdtem el érdeklődni. Utolsó óra után egyből a Déli szárny felé vettem az irányt és kis séta után már ott is voltam a könyvtár előtt. Halkan benyitottam és illedelmesen köszöntem Madame Cvikkernek *
- Jó napot kisasszony. Már végzett is a legutolsó könyvével? - *kérdezte mert nem olyan régen voltam itt egy dolgozathoz anyagot keresni*
- Igen Madame Cvikker. Most mágiatörténettel kapcsolatos könyvet keresek.
- Jól van kisasszony. A szabályokat ismeri. Jó keresést. -* azzal visszafordult a könyvéhez. Miután végighallgattam a nőt elindultam a polcok között keresni a számomra megfelelő könyvet. Hatalmas volt a választék így jó ideig nézegettem a címeket majd kivettem egy jó nagy könyvet ami a varázslóvilág háborúiról szól, koboldfelkelésekről, sötét varázslókról és leültem a hátsó asztalhoz. Mivel elég nehéz könyvről van szó így szusszantam egy kicsit miután leültem majd kinyitottam a nagy vörös könyvet amire arany betűkkel volt írva a cím és az író neve. Azonnal lapozgatni kezdtem érdeklődve és belemerültem az olvasásba*

Köszönöm az észrevételeket tényleg sok hiba volt benne. Igyekeztem mindent kijavítani benne amit mondtál, remélem most már jó lett.

Javítva