Üzenetek megtekintése
Oldalak: [1] 2 3 ... 23
1  Múlt / Szent Mungó Varázsnyavalya és Ragálykúráló Ispotály / Re: Látogatók Teázója, Kórházi Üzlet - Ötödik Emelet Dátum: 2013. 03. 02. - 20:38:16
*Az angolszász partokat illetően a lány valóban nem tévedett. Azonban azt bizonyára nem tudta, hogy bár az Ausztrál otthonául szolgáló partok angolszászok ugyan mégis jóval közelebb vannak a lány származási helyéhez, mintsem azt gondolná. Craig ismét elmosolyodott, amint a lány jellegzetes akcentusával kimondta a nevét. Ahogy törte azt, és az L-eket R-nek ható módon formálta. Persze hamar igyekezett újra a semlegesebb arckifejezését felölteni, nehogy esetleg a lány félreértse. Esze ágában sem lett volna megbántani, vagy ilyesmi. S miután úgy tűnik a másik ezúttal inkább az angolt erőltetné kissé megkönnyebbülve visszavált anyanyelvére, mely azonban hangzásában igencsak eltér az igazi Angol- Angoltól.  S ízes ausztrál akcentusát egy cseppet sem palástolja most.*

- Ennek szívből örülök. *Kezdte Craig.* Honvágyad van esetleg..? *Majd megdörzsöli a szemét.*

- Mit is kérdezek.. kinek ne lenne honvágya egy korházban.. Szóval. *Folytatja.*  Örülök, hogy örülök. És még egyszer elnézést a borzasztó japánom miatt. *Magyarázza udvariasan.*

- Nagyon régen nem beszéltem már. *Süti le kissé a szemeit.*

- Ami azt illeti, mondhatjuk igen így. Bentlakásos. *Ismétli a  lány szavait s közben kicsit el is mélázik.*

- Volt egy elég csúnya balesetem, de már kezdek kijönni belőle. És veled mi a helyzet?

- Miért kerültél ide. Remélem semmi komoly. Ugye? *Kérdezi udvariasan, de mégis kíváncsian.*
2  Múlt / Szent Mungó Varázsnyavalya és Ragálykúráló Ispotály / Re: Látogatók Teázója, Kórházi Üzlet - Ötödik Emelet Dátum: 2013. 02. 26. - 17:41:16
*A lány mosolyog ez jó jel. Legalább is önbizalommal tölti el Craiget, pontosabban a válaszok, és a bemutatkozás is már önmagában. Látja, amint a „szokottnak” mondható zavartság játszik újra, és újra a másik szemében. Aki mintha fel sem fogta volna egészen, hogy most épp japánul beszél. Furcsán groteszk, hogy Craigből sokkal természetesebben áradnak most a szavak. S ráadásul nem is anyanyelvén. Mintha a másik már túlságosan elszokott volna ettől, és meglepettségében ott bujkál, hogy talán mintha nem is tudatosult volna benne, hogy az anyanyelvét használja.

A furcsa atmoszférájú beszélgetés azonban szerencsére békében gyűrűzik, tovább Craig pedig fellelkesülve válaszol tovább ezúttal ő megfeledkezve róla, hogy a lány nyelvet váltott.*

-   Mochiron desu! Nihongo ha bogojanakute chotto hanasemasu. Demo keigo wo tsukatte ..
-   Hontouni boku no nihongo ha madamada degozaimasu. *Mondja változatlanul vidám mosolygós tekintettel a lánynak.*

-   Tokorode Myuu-san no Otou-san ha shiruka shiranaika wakarimasen. Tabun wakaranai toomoimasu.
-   Myuu-san ha Chotto sabishkattayoudesukara koko ni kite chattoshitemitaito omoimashita.!
*Kap észbe közben Craig, és végül még pár szót hozzátesz angolul is.*

- Nahhszóval bocsánat még egyszer, és szóval hát ezért is bátorkodtam csatlakozni hozzád!
3  Múlt / Szent Mungó Varázsnyavalya és Ragálykúráló Ispotály / Re: Látogatók Teázója, Kórházi Üzlet - Ötödik Emelet Dátum: 2013. 02. 24. - 16:15:00
*Mint a hűvös őszi szellő, mely meglebbenti a faleveleket, s kellemesen járja át a testet. Enyhülést hozva végre a forró nyári napok után, azonban magában hordozza a fagyos tél ígéretét is. Épp így járják át a varázslót is a lány elhaló szavai. Annak ellenére, hogy míg ő maga az egyre előrébb nyomuló emlékek közt tobzódik, a lány valójában a legkevésbé sincs itt. …Még nincs Maga az egész jelent mintha már korábban meg annyiszor lejátszódott volna a szeme előtt.. pedig ez sem volt igaz.. Sokkal inkább a helyzet, és a hangulat esszenciája volt az ami teljesen átitatta a helyzetet, és mi tagadás ez természetes is volt a lány származásából kifolyólag. Az idegennek ható szavak tiszta forrás módjára csendülnek fel, és valami furcsa módon megnyugvást hoznak a hányadtatot lelki állapotú varázslónak.

A lány lassan az orrához kap, a mozdulat pedig akarva akaratlanul is rég nem látott mosolyt csal Craig arcára. Ügyel azonban rá, hogy gyorsan újra szokott arcot öltsön. Nem áll szándékában zavarba hozni a másikat. Legalább is ennél jobban semmiképp.. Hála az égnek.. hallatszik.. Craig pedig lassan amúgy is kócos hajába túr, és megvakarja a tarkóját. Közben a lány újabb meggondolatlan, de még inkább kapkodó mozdulatokat tesz. A reccs.. és taccs.. Borul a szék, billen az asztal. Az imént látott átható, de megfoghatatlanul kedves mosoly pedig újból előkerül. Ezúttal már azonban csak a varázsló szemiben táncol. Miközben a lány megadj az engedélyt a kért cselekedethez. Craig határozott mozdulattal felállítja a feldőlt széket, majd egy lépést hátrálva fejbólintással köszöni meg a gesztust, és csak eztán foglalna helyet a másikkal szemközt. *

- Domou!

*Mondja, majd ültében ismét bólint a lány felé, és reméli, hogy időközben ö is helyet foglalt már. Haját elhúzz az arca elől, majd percekig kedvesen, de mégis félszegen bámul csak maga elé. Majd..*

-   Hajimemashite!! Yoroshiku onegai shimasu. Craigt to Moushimasu.
-   Sumimasen desu ga jikoshoukai hodo wo wasurete shimaimashita.
4  Múlt / D'Alambert- ház / Re: Vendégszoba Dátum: 2013. 02. 23. - 23:49:12
*A varázslat a vártnál ha kicsivel később is de hatással van Craig-re akik néhány perc elteltével ernyedten ugyan de résnyire nyitja a szemeit. Erősen köhög, majd a feje oldala nyaklik, és újra lehunyja a szemeit.  Márpedig, ha egy ilyen varázslat hatására is csupán ennyi erő rét vissza belé. A képlet nyilvánvaló. Craig a halálán van. Sokkal inkább, mint bármikor korábban. A túlzott mágiahasználat, a rúnák átka, a családi átok bélyeg.. és a korábban használt sötét varázslat. Úgy tűnik mindezek együtt túlságosan nagy megterhelést jelentettek a fiatal varázsló szervezetének.

Craig eszméleténél van újra.. de még így is nehezére esik, hogy nyitva tartsa a szemét. Így hát lehunyja újra, és csendesen szuszogva zihálva vívja.. pontosabban szólva folytatja a haláltusáját. Hisz a szeme előtt lebegő lehetőségek kavalkádja… még ha az-az e világon élők számára nem is túl kecsegtető, most Craig számára magát a paradicsomot jelenti. A végső semmivé foszlás.. és az ezzel járó nyugalom, és bölcsesség, most mindennél jobban csábítja..
és hogy vajon mi terhelte meg ennyire.. a korábban felsoroltak.. vagy csupán az egyszerű önfeláldozás..?? Azt majd eldönti azok, akinek ez dolgául rendeltetett.*
5  Múlt / D'Alambert- ház / Re: Vendégszoba Dátum: 2013. 02. 20. - 13:00:12
*Az Ausztrál tökéletesen eszméletlen. Mondhatjuk, hogy az utolsó cseppig kiadott magából mindent. Eszméletlenül terül el a földön. S a lány hangjára egyáltalán nem reagál. Mély, és kaotikus álomba merül. Hogy pontosan mivel kapcsolatban azt maga sem tudja. Egyenletesen lélegzik, de tökéletesen eszméletlen most. Így nem áll módjában eloldozni a másikat. Azonban, ha a sors is úgy akarja a varázslat hamarosan magától is megszűnik. Lévén létrehozójának jártányi ereje sincs már.

A különös álom közben valami borzasztóan ködös helyen lebeg.. de mintha ott is eszméletlen lenne. Várva saját sorsának kovácsát, aki sohasem volt túlságosan kegyes. De sosem vett el eleget. Végtagjai ernyedtek. Csendes bizonytalanságba révedve a körben ölelő bizonytalanságról tudomást sem véve, éteri lebegéssel veszi tudomásul, hogyha nincs is tovább talán ez marad az egyetlen és utolsó semmitmondó emléke. Melyet mint korábban mindig saját önszántát feladva kergette, s végül a porba hullva sokadjára… újra, és úja

eltávolodva a gyökereitől lassan soha nem feledett odaadással, mégis tanácstalanul érzi, hogy tehetetlen.. de ez jó.. most kifejezetten nem rosz..*
6  Múlt / D'Alambert- ház / Re: Vendégszoba Dátum: 2013. 02. 18. - 00:46:36
*Tompán sejlik fel mellette a boszorkány hangja, miközben már szerencsére biztonságban tudhatja magát. Leszámítva persze a megannyi balul elsült körülményt. Stb stb.. Ragozni kár hisz Craig élete fölényes helyzete ellenére is veszélyben van. Főként saját maga miatt. Épp a másik pálcáját készülne semmivé tenni. Mikor a fülébe cseng az ismerős hang. Ez azonban egy cseppet sem hatja meg az Ausztrált. Úgy tűnik a szélsőséges helyzet, nem csupán szélsőséges döntésekre, de magatartásra is sarkallják. A pálca reped, és repül. A lány szemét pedig ezúttal talán még elemibb düh tölti el, mint bármikor korábban. Craig béklyói azonban jóval kegyetlenebbek, mint korábban a sajátjai, így ha Lilianne csak nem akar a lángok martalékává válni jobban teszi, ha nyugton marad.

Erre láthatólag hamarost a lány is ráébred így abbahagyja ficánkolást, és verbális síkra igyekszik terelni a párbeszédet a helyzetből adod legtöbb magabiztosságot magára erőltetve, azonban legyen Craig bármennyire is fáradt tökéletesen átlátja, hogy miről van szó. Ám mi ennél is fontosabb tudja azt is hogy a másik rosszabb fele talán minden eddiginél határozottabban van jelen. Ez pedig finoman szólva is kapóra jön.  Az utolsó pillanatban elhangzó szitok megüti ugyan Craig fülét, de nemigen gyakorol rá komolyabb hatást. Talán most könnyelmű de sem az állapota, sem a célja, sem az indulatai nem teszik lehetővé, hogy akarva, vagy akár akaratlanul a sorok mögé nézzen.

Egykedvűen tápászkodik fel, majd meglepően közel hajol az ártalmatlanná tett lányhoz, és a fejét erősen hátra nyomja a talajnak, miközben tenyerét a homlokához szorítja, s még mielőtt kiadná magából az imént a növényektől, és a környezettől elszívott varázserőt így szól.*
De igen! *Majd több sem kell mélyet sóhajt, és kántálásba kezd miközben egyre erősebben feszíti tenyerét a másik homlokának.*

-   Jeg Forlater Høyere!!
-   Jeg Forlater Høyere..
-   Tusen års ensomhet!!
-   

*S folytatja hosszú perceken át, míg végül saját, és a lány arca is rendkívül elsápad, végül mintha elemi erővel löknék hátra zuhan méterekkel odébb a másiktól a rúnikus pecsét elkészültével. Hanyatt esik s a feje tompán puffan az elfeketedett gyepen. Ezzel pedig a szó szoros értelmében mindet kiadott magából. Csupán a biztos helyre távozásra elegendő ereje maradt. A tüzes béklyók továbbra sem eresztenek, és hogy Lilianne megússza e agykárosodás nélkül, és a benne élő lény vajon visszazuhan e az ismerős de ezúttal sokkal tartósabbra tervezett ketrecébe, csak a sors tudhatja. Craig kissé eszméletét is veszti, de talán a másik is. A drámai végjáték hát előállt. S amiért jött úgy is lett.. a következményekkel maximum leszámolni tervez.. bár bízik ugyan benne, hogy a lány is megússza. Mondhatná akár.. briliáns elmeként így tervezte.. de hol is van ez az igazságtól..??és kit érdekel egyáltalán??
7  Múlt / Szent Mungó Varázsnyavalya és Ragálykúráló Ispotály / Re: Látogatók Teázója, Kórházi Üzlet - Ötödik Emelet Dátum: 2013. 02. 17. - 00:44:26
*Az Ausztrál varázsló legutóbbi szívesség alapú kiruccanása mit szépítsük meglehetősen, és kézzelfoghatóan káros következményekkel járt. Olyannyira, hogy miután csodával határos módon kikászálódott a D’Alambert ház romjai alól kénytelen volt orvosi segítséget igénybe venni a kimerültsége folytán. Talán nem volt a legszerencsésebb döntés a nyakán ülő átokkal, és a megannyi pecséttel épp idejönnie, de most már majdnem egy hete élvezi az intézmény vendégszeretetét. S jelenleg a felépülésén, és ideiglenes megerősödésén kívül csupán az foglalkoztatja, hogy a régi csatában veszett pálcáját pótlandó szertelen újat valahogyan végre sikerüljön korlátok közé szorítania. Még akkor is, ha ez a magjából adódóan tökéletesen sohasem lehetséges. Rendkívül fájdalmasan érintett régi pálcájának elvesztése.. azonban a szorult helyzet anno drasztikus döntést kívánt…

Gondolja át szépen sorjában újra, és újra az elmúlt időszak igen csak megsűrűsödött eseményeit a varázsló, miközben lassan feltornássza magát az ágyában, s ugyancsak lassacskán annak szélére ül. Perceken belül feláll, s bár ugyan biceg mégis jóval magabiztosabb, mint mikor idekerült. A varázsereje jóformán helyreállt csupán fizikai gondjai vannak.. Na és persze a pálca, melyet épp a betegágya mellett álló éjjeli szekrény fiókjából húz elő. Kishúga hangja csendül a fülében míg könyörög, hogy válaszon ezúttal más kiváló pálcát.. nyugodtabbat.. nem fontos a szokott alapanyag.. de kerülje el a Fwooper tollat.. Craig maga sem tudta pontosan miért ragaszkodott ehhez a labilis eszközhöz, mikor gyakorlott pálca nélküli varázshasználó lévén egy jóval letisztultabb maggal rendelkező pálcával is kiváló hatásfokkal tevékenykedhetne. Egyszerűen csak úgy érezte a vad pálca teszi azzá aki. Ez adja meg a mágiája elemi mélységekből fakadó kiszámíthatatlan sodrását, melyet annyira kedvet, és oly gyakran alkalmazott.

Pár percig forgatta pörgette ujja között a még mindig szokatlan súlyelosztású darabot. Aztán egy kósza pillantás az ablak felé, és már maga mögött is hagyta kórtermet, a betegágyát, és egy nyugodtabb közeg felé vette az irányt, ahol reményei szerint végre jobban ráhangolódhat új „társára”. A teázó kiváló célpontnak ígérkezett sosem volt túl zsúfolt.. sőt mondhatni szinte mindig kongott az ürességtől az utóbbi időben. A varázsló viszonylag hamar megtette így is sántikálva meg megállva a távot, és lassan benézett a teázóba. Odabent pedig a szokott látvány fogadta. Legalább is az elmúlt napoknak megfelelő. Egyetlen árva vendég tanyázott odabent egy fiatal ázsiai lány.. érzése szerint Japán lehet.. pont úgy mint az elmúlt napokban mindig. Ugyanott ült ugyanazzal a furcsa elvágyódást mintázó arckifejezéssel mint eddig. Craig nyomban eltette a pálcáját és belépett. Lassan és csendesen botorkált. Közben kellemes teaillat szállta a kávézó egyetlen szinte állandó vendége felől. Az orrába tóduló teaaroma kedves távol keleti emlékeit idézte. S néha japán professzorainak hangja is felsejlett egy pillanatig. Tucatszor látta már itt a fiatal lányt. Mindig pontosan ugyanúgy, és ugyanott tette amit tett. Mintha csak egy néma ígéretbe révedő hófehér youkai ülne ott.. mélázott magában az ausztrál. Mintha fogalma sem lenne róla, hogy bárki más láthatja. .. S egy pillanatra már maga Craig is elgondolkodott talán tényleg csak ő látja??  Akár hogyan is de döntött. Lassan odabotorkált a teázó tünékenynek, s illékonynak tűnő látomáshoz. A végére jár a dolognak gondolta. Sőt mi több leporolja.. régóta avasodó nyelvtudását, ki tudja milyen sikerrel. Így érkezik meg egészen közel, majd ha az felfigyel rá barátságosa kissé fejet hajtana előtte, és a szemközti székre mutatva így folytatná. Emlékei sötétjéből kotorászva elő a szavakat.*

-   Sumimasen ojousan!.. Soko ni suwatte mo yoroshii desuka?
8  Múlt / D'Alambert- ház / Re: Vendégszoba Dátum: 2013. 02. 13. - 02:47:40
*Csodával határos módon, vagy sem.. az Ausztrál időzítése pontos, és a reflexei sem hagyják cserben. Ennek azonban jelen pillanatban a túlélésén.. és effektíve a túlélésén kívül semmit sem köszönhet. A pálcája oda van.. semmi más nem járt a fejében, miközben beszippantotta a sötétség, hogy aztán nem túl messze hatalmas robaj közepette érjen földet. Tompa puffanás, majd egy fájdalmas nyögés.. még egy nyögés..

a porfelhő lassan oszlani látszik, és a nevezett emelet már a múlté.. mintha csak terroristák szemelték volna ki célpontjukként az épületet. A pusztítás páratlannak mondható. A robbanás szörnyű ereje megrázta, és megtépázta az építményt. Craig pedig szörnyű fájdalmak közepette hevert a gyepen jóformán tehetetlenül. Szerencsére ezúttal a robbanás erejéhez magának csak kezdő lökést kellett megadnia az mágikus robbanóanyagot a pálcája semmivé foszló magja szolgáltatta. Bizonyára, ha a saját erejét engedi így szabadon már halott lenne. Össze kell szednie magát.. makacskodott a fejében a gondolat. Ám az egyik csuklója nyilván eltörött.. s a fizikai állapota egyértelműen förtelmes. A béklyói viszont megszűnnek. Ebből levonható a következtetés, hogy a lány akivel dühében a legkevesebbet sem törődött most komoly sérüléseket szenvedett. Lassan lerúgja magáról az ülő alkalmatosságot, és lihegve a hátára fordul.. Csak zihál, és zihál, miközben az egész teste lüktet. percekig csak így vegetál, majd a fejében megfogalmazódó legsötétebb módon határoz.. ám ehhez újabb kísérletre lesz szükség.

Ép kezét az égbe nyújtja felfelé.. s lassan fájdalmasan elképzeli a lány pálcáját. Ha az emlékei nem csalnak a pálca magját sárkányszívizom húrnak saccolta, ez így pedig könnyen lehet, hogy kiállta a robbanást. Koncentrál csak koncentrál.. S láss csodát.. ha sikerrel jár a boszorkány pálcája kezében landol. Jól sejtette hát, ha minden megfelelően alakul. Az masszív pálca ormótlan fogásával együtt kiállta a robbanást. Furcsa a kecses újjak közt elképzelni ezt a darabot, de a hatékonysága, és a tartóssága felől nem lehet kétség. További percekig csak forgatja a pálcát ám alig tudja megtartani remegő kezei végett. A kimerültség szörnyű rémképe szövi hálóját a fűben fekvő ifjú varázsló felett. Szükségem van egy kis erőre.. gondolja magába.. legalább, hogy felállni képes legyek.. küszködik, de mivel végül szinte semmire sem jut úgy dönt használni fogja a pálcát, méghozzá valami tőle egészen szokatlanra. Maga sem tudja képes e még ilyesmire. Hisz a mágia eme területén viszonylag tájékozatlan. Komoly nyögések következnek majd amennyire csak tudja a földe döfi a pálcáját maga mellett. Erősen megmarkolja, majd halkan újra meg újra mormolni kezd egy varázsigét.. ám hosszú percekig dühödt várakozásában sem történik semmi.*
-   Absorptio gignentia.. Absorptio gignentia..
-   .. Absorptio gignentia..  *Ismételgeti egyre harsányabban.. a sötét varázslatot, mely komoly áron de egy időre segítségére lehet.. az azonban mintha semmi sem történne.. *Végül lassan felhagy a szavakkal.. és egy hosszabb szünet után mindkét kezével a földet karmolva mondja ki újra.
-   Absorptio gignentia .. *Majd az idegen pálca végén bordó fénypont jelenik meg, és hirtelen a fiú körül, mintha a gyep száradni kezdene.. először elsárgul barnul.. majd rothadó feketébe megy át egy viszonylag nagyobb körben a fiú körül. A kör egyre csak növekszik. Mintha egy pontból kiindulva porig égett volna a fű. S láss csodát ha sikerrel jár a szörnyű varázslat után a kert felületének jóformán felén minden növény elrothadt. Craig pedig lassan képes ülő helyzetbe tornászni magát. Kis idő elteltével pedig feltápászkodik. Csapzottan fájdalmak közepette de fel tud állni. Lassan letekint Lilianne pálcájára, s arcán a megvetés és elégedetlenség mutatkozik.. Hogy merted tönkretenni dühöng.. miközben Lilianne-t is megpillantja a törmelék alatt igencsak rossz bőrben. Így már egy percet sem csodálkozik a béklyói feloszlásán. A lány láthatóan eszméletlen Craig pedig cselekedni kényszerül. Először is megközelíti a másikat, majd jó ideig csak figyeli. Végül bármennyire is dühös a lelkiismerete kerül előtérbe, és újult erejét használva int a pálcával, mire a törmelékdarabok lassan tova levitálnak. S feltűnik a lány összeroncsolódott teste. Craig megint csak nem gondolkodik inkább cselekszik.. Kiszabadítja a törékeny testet.. és a földre helyezi nem messze a romoktól óvatosan. Hol a pálcára hol pedig a lányra pillant. Elmormol pár újabb varázsigét melyektől azt reméli némileg stabilizálják a lányt.. bár semmi orvosi képesítése nincsen..

A dilemmája komoly.. mit tegyen a meggyötört boszorkánnyal . Használja fel a maradék varázserejét.. és próbálja meg így eszméletlenül rajta amiért jött? Ez még így is túl kockázatos. Netán kötözze le, és várja ki az ébredést?? Tépelődik rendkívül hosszú ideig, s közben a másik nem igen ébredezik. Végül az utóbbi mellett dönt, hisz honnan tudhatná majd melyik Lilianne ébred.?  Így a földön fekvő felé mutat annak pálcájával, és így szól.*

-   Catenatus ignis! *Mondja ki a varázsigét, amivel ha sikerrel jár visszaadja most a kölcsönt, méghozzá nem is akárhogy. A pálca hegyéből lángnyelvek csapnak ki, majd szürreálisan kígyózva lassan égető béklyót vonnak a lány felemelt karjai és kinyújtott bokái köré. A lángoló bilincsek ártalmatlanok, még csak nem is szorosak pedig abban a pillanatban, hogy megpróbál valaki kiszabadulni menten lángba borítják annak egész testét. Eztán mint aki jól végezte dolgát egy határozott mozdulattal kettétörni a pálcát, és dühösen messzire hajítaná. majd törökülésben rogyna le a másik mellé a lángokba bámulva köhécselve egyet kettőt nem nélkülözve a szájába szökő langyos vért sem..
9  Múlt / D'Alambert- ház / Re: Vendégszoba Dátum: 2013. 02. 12. - 22:06:50
*A terv jószerivel a vártnál jobban sikerül. Nő a törmelék alatt pálca a kézbe. Az akció az időnyerést is beleértve szinte tökéletesen sikerült. Leszámítva azt az egyetlen apróságot, hogy mikor rámarkol, a pálcájára rögtön érzi a megszokottól eltérő textúrát. Repedés.. fut végig rögvest az agyán.. A pálcák pedig nem javíthatók... legalábbis nem különösebben érdemes ezzel foglalkozni.. rögtön a kishúga jut eszébe.. és még megannyi kedves közös emlék. Talán ő segíthet… De mégis mit tegyek most.. Pörögnek a gondolatai, miközben a lány kikászálódik a törmelék közül. Fülében harsog a pajzsbűbáj. De nem különösebben vesz tudomást róla. Pontosabban arról, hogy a lány milyen módon igyekszik védekezni/ellentámadásba lendülni. A pálcájára érzékeny ausztrál látása lassan egyre inkább elhomályosodik a dühtől. Nem fog rúnákat használni azért sem.. Nem adja meg a lehetőséget a másiknak. Nem fogja a halál szélére sodortatni magát csak ezért.. de a pálcája kapcsán bosszúra éhes. Megfeledkezik egy pillanatra a rémség mélyén megbújó másik lányról. Aki egykoron olyan módon tette boldoggá, mint addig senki. Craignek azonban az ilyesmi sosem jelentett túlságosan sokat így most is a düh ködfátyla mögül szemléli a feltápászkodó másikat. Csuklóit a görcs csikarja, de egy cseppet sem törődik vele. Szemei könnybe lábadnak, amint a lány átka eltalálja, a testén végigfut a fájdalom, de itt már pontosan tudja, mit fog tenni. Kétségbeesett mozdulattal hajítja el mag elé a pálcáját a lány felé. Hangosan üvölt fel a fájdalomtól, majd kezeit ökölbe szorítva mondja ki a varázsigét, melyet a varázslók nagy része az utolsó óráján vesz csak az ajkára.*

- Baculum Sacrificum!! *Minden maradék erejét beleadja a varázslatba, majd az utána következő hoppanálási kísérletbe, mely ha sikertelen az életével fizet. Craig berobbantja hát sérült pálcája magját, azzal a varázslattal, mely az Ausztrál tiltott varázslatok listáján igen előkelő helyen áll. Kísérletet tesz hát rá, hogy jó pár méterrel a boszorkány házán kívül hoppanáljon, hiszen ha a robbanás bekövetkezik, az bizony komoly pusztítást végez.. remélhetőleg az első pálcájából kipattanó fénysugárral párhuzamosan válik semmivé és ér földet talán a székkel, vagy anélkül valahol.. ki tudja a zűrzavarban hogy sikerül a varázslat.. s várja türelmesen fájdalmak közepette az eredményt.. a lány testi épsége e pillanatban egy cseppet sem izgatja..*
10  Múlt / D'Alambert- ház / Re: Vendégszoba Dátum: 2013. 02. 11. - 00:21:57
*Az ajtó lassan becsukódik, majd alig telik el néhány másodperc, és a lány sikolya tompán, de mégis jól kivehetően hallatszik. Majd percekig csend következik újra. Craig akár fel is kuncoghatna, de ehelyett egész máson töri a fejét. Inkább csak egy másodpercre hunyja le a szemét elégedetten nyugtázva a cselt. Az ajtó zárva van, és minden elcsendesül. Az őt fogságban tartó béklyók pedig nem engednek egy kicsit sem. Ebből ugyan még nehéz volna messzemenő következtetéseket levonni, hiszen könnyen lehet, hogy Lilianne úgy alkotta meg a béklyókat, hogy azok akár esetleges halála esetén is tovább éljenek. Bár ebben nem egészen biztos. Azt viszont határozottan érzi, hogy a pálcája még a közelben van. Ráadásul a lány lépteit sem igazán hallja. Puffanásnak sem volt semmi hallható jele. Erre ugyan nem is számított. A boszorkány tehát, még az ajtó előtt lehet. A pálcájával egyetemben. Gyorsan kell cselekednie ez nyilvánvaló. Az ösztöne, és a tapasztalatai azt súgják, hogy talán tovább volna érdemes ütni azt a bizonyos vasat. Próbát kell tenni. Hiszen csak így szabadulhat, ha, úgy tetszik. Ám ami ennél jelen pillanatban sokkal jobban foglalkoztatja, hogy csak így juthat közelebb a „feladata” teljesítéséhez. Magáért cseppet sem aggódik.. hisz miért is tenné. Sőt.. most valamiért az sem érdekli, hogy a másik vajon miért lett ennyire hirtelen, és részegülten még kíváncsibb a rúnák titkára.

Nos azonban elég.. a pazarló gondolatokból. Mozgolódás zaja hallatszódik odakintről. Így bizonyos, hogy a lány még odakint van. Craig egy másodpercig sem habozik. Megpróbálja kihasználni az alkalmat, és a távolságot. S ugyan az utóbbi időben kissé elkényelmesedett a pálca nélküli varázshasználatban, most kénytelen kelletlen erre kényszerül. A biztonság kedvéért hanyagolj a nonverbális módszert ezzel is az eredményre koncentrálva. Bízik benne, hogy a képességei nem hagyják cserben. Tán nem hiába foglalkozik oktatóként a pálca nélküli varázshasználattal. Mást sem tesz, mint a fogait összeszorítva egészen kicsavarja mindkét csukóját tökéletesen természetellenes pozícióba. Lehetőleg úgy, hogy a tenyerei leginkább az ajtó felé nézzenek. Lehunyja a szemeit, ám egyre komolyabb mozgolódást hall odakintről így tudja, hogy cselekednie kell. „Láss.. de nem csak láss. Képzeld el.. de ne csak képzeld valósítsd meg. Visszhangzanak a fejében „ A professzor egykori szavai.” S ha nem hibázik nagyot az ajtó kivágódásával tökéletesen egy időben mondja ki.*

-   Confringo!! *Majd ha sikerrel jár a jókora robbanás jócskán átrendezi az ajtót és környékét kellő meghátrálásra késztetve a lányt. Reméli nem okoz komoly sérüléseket, de a kisebbeket nem bánná. Mi több csuklóit még jobban megfeszítve ujjait összekulcsolva tovább folytatná. Az esetlegesen lehulló törmelékre, és füstre koncentrálva.

-   Detransfigura hydra rumpo! *Majd ha szerencséje van. Az újabb átváltoztatást követően a törmelékdarabokból tucatnyi vékony szürke kígyó mászna elő tovább nehezítve a lány dolgát. Craig pedig ezt követően zihálva nyitná fel a szemét és egy utolsó megfeszített kísérletet téve megpróbálná a zűrzavarban magához hívni a pálcáját, már amennyiben az nem semmisült meg a robbanásban. A sikeresség arányában rendkívüli fáradtság kezd elhatalmasodni rajta bárhogy is alakuljon. Csak remélni meri, hogy a töredéke úgy alakul a tervének, mint ahogy elképzelte. Ha nem.. akárhogy is de állja majd a „pofonokat”.  Alakuljon bárhogy is reméli legalább a béklyói gyengülnek valamelyest. Bármely részsikerrel előrébb járna. .*
11  Múlt / D'Alambert- ház / Re: Vendégszoba Dátum: 2013. 02. 10. - 01:05:51
*Lassan tovatűnik a kábulat, és az Ausztrál felnyitja szemeit. A pupillái tágak, de ez aligha meglepő a történtek után. Az már sokkal inkább, hogy egy gyors körbepillantás, és már vissza is szűkülnek. Mintha csupán egy furcsa, de mégsem kellemetlen álomból ébredne. A feje kissé sajog ez ront némileg  a komfortérzetén, de igaz ami igaz ezt is csupán ő érzi. Emlékeztetvén a korábbi történésekre. Az arckifejezéséről is érdemes pár szót ejteni, hiszen az sem épp hétköznapi. Ijedtségnek semmi nyoma, sőt pont úgy fest, mint tán annak a sakk nagymesternek, aki kissé türelmetlenkedve ugyan, de magabiztosan ér vissza a kör végén az első asztalhoz egy szimultán partin. Hanyag pillantást vet maga köré, míg az ezüstösen fodrozódó varázslat ellentmondást nem tűrően köti gúzsba. Látszólag masszív, és biztonságos a kötés. Már-már lenyűgöző. Gondolja a varázsló, amint a gondosan megalkotott béklyóit elemezgeti. Lilianne sok mindenre gondolt ez látszik. Mintha csak egy veszélyes, és fondorlatos bűnöző volna. De vajon ki áll itt, és melyik oldalon?

Minden estre az jól látszik, hogy huzamosabb ideig volt eszméletlen, hiszen ehhez, pontosabban ennek megalkotásához azért szükség lehetett némi időre.  Miközben Craig elmélyülten tanulmányozza a mozdíthatatlannak tűnő béklyókat. Megszólal a lány is hangjában, és szemében az ismerős fényekkel, tónusokkal. Láthatóan elégedett. Nagyon is az, ám óvatosnak is tűnik. Craig ugyan nem igyekszik kétségbeesetten szabadulni a lány mégis vázolja mi a helyzet.  Teszi ezt talán azért is hogy még inkább kinyilváníthassa sikerét.  Rémesen élvezi a helyzetet, ám Craig a szokott közönnyel közelíti a lány rosszabbik felét. Mikor azonban a pálcára tér ki Craignek igazán nehezére esik visszatartani a csalfa pillantásokat. Mi tagadás.. nem is lehetne most jobb helyen az a pálca. Szerencsére kellő önuralommal sikerül további közönyt magára erőltetni így szépen nyugodtan meghallgathatja az is, mit akar a lány valójában. Rúnákat hát persze.. ha tudná persze.. hogy az információk száméra teljesen haszontalanok.. talán más lenne. Most azonban a tények készek és Lilianne mindenre elszántnak tűnik.

Craig szempillája legközelebb a testvérei hallatán rebben, korábbi érkezéskori gyanúja igy kicsivel megalapozottabb színbe kerül. De ezt a gondolatot is sikerül elütnie azzal, hogyha valakit nem kell féltenie az a nővére. A húgára pedig igyekszik nem gondolni. Hazudna, ha azt mondaná nem bosszantja a dolog, és maga a kíváncsiság honnan és miért tud ezekről a másik, de most ennél komolyabb gondja is akad. A helyzetből szabadulnia kell, és lehetőleg úgy hogy utána még maradjon esélye bármire. Ez jelen pillanatban szinte reménytelennek tűnik, ám több lehetőség is kínálkozik a tapasztalt varázsló számára. A mágia kontroll ki van zárva, hiszen nem gyakorol folyamatos kontaktust a lány a gondosan megalkotott béklyó fölött, így nem tudná ellen fordítani. Arról már nem is beszélve, hogy a rúnahasználathoz most igen csak gyenge. Egy fogós trükköt eszel ki hát, melyre kiváló lehetőség kínálkozik. Hisz a verbális pálca nélküli varázslatok ismerőinek a pálca elkobzása sok esetben előnyt jelent nem hátrányt. Egy tanult „egyetemi oktató” eszköztárából pedig nem hiányozhat az ilyesmi. Fűszerezve egy kis ráolvasással. Abba bújtatva a mérges valóságot. A lány elégedetten hordozza Craig pálcáját s mi több zálogban készül tartani azt. Majd fölényeskedéseket sem nélkülözve nagyvonalúan gondolkodási időt is ad.

Nos itt lép működésbe Craig terve, melyben minden a megfelelő időzítést, és a szavak pontos használatát követeli. Miközben Lilianne távozáshoz készül a varázsló pálcájával, a hosszú hallgatás után a neki bizonyára már háttal állónak szól ütemesen az Ausztrál. Figyelve hogy minden szava a megfelelő percben hangozzon el, és a lány még ne hagyhassa el a szobát, nem érhessen ki a hatótávolságából. Bár a Fwoopertoll mag intenzitását tekintve némi csúszás is beleférhet.*

-   tudod.. Lehet, hogY  furCsa Is így itt Utólag Most Bele Adni mindent, vagy aRra BAzíRozni, azt hinni, hogy miUtán majd elmondtam neked róluk bármit, képes leszel kezdeni velük valaMit. *Végződik a furcsán artikulált mondat, ha minden megfelelően alakul. Ha nincs tévesztés az utolsó M-et tartozó tagnak akkor kell elhangozni, amikor a lány kilép, vagy esetleg megtorpanna. Ha pedig ez így történik a tervek szerint Craig pálcája reagál a ráolvasásra, és az egyik percről a másikra megelevenedve a lány kezében tövisek tucatja nőnek ki belőle a végéből pedig rugalmas tövises ágak szökellnének elő körbefonva a lány teljes alkarját mélyen belefúródva bőrbe, és így a véráramba juttatva a méreganyagot. Ha a ráolvasás sikerrel jár a lány hirtelen elképesztő fájdalmat is érez a szúrásokkal egyetemben. A pálcából előtörő ördögcérna rügyei pedig lassan bíbor virágokká serkennének a vérrel kapcsoltba kerülvén. Craig ezúttal nem szól megint semmit, csupán várja hogy alakul a terve.*
12  Múlt / D'Alambert- ház / Re: Nappali Dátum: 2013. 02. 09. - 01:28:32
-   Úgy, hogy örülök, ha azt véghez tudom vinni, amiért idejöttem!  *Válaszol a szokott nyugodt de határozott hangon a fejét hirtelen a lány felé fordítva tekintetében meglepő módon a szokottnál  jóval indulatosabb fények tükröződnek. Ám hamar kialszanak, és folytatja.*
-   Ha megteszem amiért jöttem, és utána még a saját lábamon távozok.. több mint boldog leszek.. *Nyomatékosít higgadtnak mondhatóan, aztán elfordítja, a fejét minek következtében haja az arca elé hullok. Mintha csak ezzel is jelezni kívánná, hogy lezártnak tekinti a témát.  Furcsa volt az egész. Furcsa hisz Craig látszólag ingerült volt. A gyengeségétől beszélt közben azonban magabiztossága egy cseppet sem lankadt. Így üldögélt továbbra is. Mígnem az újabb kérdésre újabb sóhajok kíséretében kezdett válaszolni.*
-   Gyakorlatilag minden ugyan úgy zajlik akkor is, ahogyan mondtam. Az egyetlen különbség, hogy így a tudatodnak azt a részét zárom majd el, amit épp hogy meg szeretnél tartani. A fennmaradó űrt pedig állandó jelleggel kitölti a fennmaradó rész..  *Sóhaj sóhaj hátán.*
-   Arra gondolni sem merek, de persze könnyen megeshet, hogy ráadásul sérülten teszi ezt egy meghasadt fél teljesen megtébolyulhat.. és beláthatatlan dolgok játszódhatnak le.. *Úgy beszél kissé, mintha már látott volna ilyesmit, de ezt nehéz volna eldönteni.*
-   A magam részéről inkább nyeljen el egy Lethifod, minthogy az elmém ketrecéből lessem végig.. mi történhet.. ilyenkor.. *Szemében pedig az ingerültség helyét átveszi az őszin te aggodalom, és kétség.

Craig az újabb eszmefuttatás kapcsán nem igazán válla tevékenyen részt semmiben. A maga részéről inkább a szokott csendes módon követi figyelemmel miként elemezgeti Lilianne a lehetőségeket. Az érintés gondolata elvetélt ötletnek tűnik. S Craig a maga részéről tökéletesen biztos benne, hogy a lány másik énje folyamatosan az első perctől kezdve mindent hall és lát. Furcsálja is kicsit, hogy a másik ezt pontosan nem érzékeli. Vagy talán már most is a fondorlatos „alterego”-val társalog. Az ösztönei, és az eddigi tapasztalatok azt súgják nem. Ám állandó mágikus védelme híján nem mehet biztosra.

Gondolataiból a konyhából kiszűrődő zaj zökkenti ki, majd a lány egy szempillantás alatt távozik. Craiget pedig magányosságában elfogja az aggodalom.  Sejti, hogy történni fog valami. Ha netalán bármilyen előkészületet szeretne tenni az elkövetkezendőkre, most remek alkalom kínálkozik. De mégsem tesz semmit. Vajon miért? Talán nincs ereje? Talán más tervei vannak. Akárhogyan is egy percre az átok kitölti minden gondolatát. Tisztában van vele, hogy most bárhogyan is alakul az életéről Roxana-n kívül más senki sem rendelkezhet. Így hát lemondó testtartással hátradől, és nyugodtan szemléli, ahogy a lány visszatér az itallal. Hagyja, hogy a másik kortyoljon, ő pedig csak bólint, és vár. A szoba minden különösebb varázslat nélkül is érezhető megtelik fondorlattal. Elég csak a másik mozdulatait figyelni. Ez olyasmi, amit egy Craig-hez hasonló őszinte ember előtt lehetetlenség leplezni. A túlzott precizitás, és kimértség a gesztusok árulkodók. Craig magában fanyar mosolyt ejt. Hát jól gondolta igaza volt az első pillanattól. A másik pontos szándékáról azonban fogalma sincs, és amúgy sem tűnik úgy, hogy bármit is tenni készülne. Nem úgy a boszorkány. Ám még mielőtt velős megjegyzését tetézhetné. Craig is közbevág azzal a rémisztően magabiztos tekintettel.

-   Tudom,.. általában igazam van. *Majd a vigyor furcsa önelégült lemondásként fagy le az arcáról. Mint az ember aki csak annyit akart mondani. Én megmondtam előre. Majd a feje lassan hanyatlik előre, miközben tehetetlenül zuhan előre kábultan az asztal irányába.. és csatt.. reccs. sötétség..*
13  Múlt / D'Alambert- ház / Re: Bejárat, előszoba Dátum: 2013. 02. 06. - 15:56:40
*Csupán egy gondolat, és egy „épphogy” mozdulat választotta el eredeti elhatározásának megvalósításától, amikor Lilianne egy hirtelen, de határozott mozdulattal betessékelte a házba. Craig semmi ellenállást nem tanúsít, így némán beljebb penderül. Majd csendben, és bágyadtan nézve körbe ismeri fel a korábban már futólag látott berendezési tárgyakat. Craig homályos helyismeretét kihasználva a tudomása szerinti legközelebb lévő ülőalkalmatosság felé veszi az irányt, majd a lány kérésének megfelelően helyet is foglal. Csontja szinte hallhatóan recsegnek, ropognak a mozdulatsor közben.  A kisvártatva előkeülő háziállatról pedig olyan magától értetődő természetességgel nem vesz tudomást, hogy az még egy ilyesfajta ellenszenvet tápláló gőgös lény számára sem lehet teljesen közömbös. Nem úgy a varázslónak, akit csupán egy hajszál választ el tőle, hogy átessen az állaton. Szerencse ez vagy sem ezúttal ilyesmi nem történik.  Craig csak vár a székre roskadtan üveges tekintettel meredve a lány várható érkezésének irányába. Pár pillanatig vízcsobogás hallatszik a konyha felől, majd elapad. Pont úgy mint Craig gondolatai, amint lassan kirajzolódik benne a kép az érkező Lilianne-ről, és annak első kérdésről.  Komoly összegben merne fogadni arra, ami hamarosan kísérteties pontossággal játszódik le előtte, amint a boszorkány megérkezik. Majd csak egy szempillantás, és amint az idáig csukott szemek felpattannak. Pont úgy jelenik meg előtte a lány mint másodpercekkel ezelőtt a gondolataiban, és a kérdés??
- „Nos? Eszedbe jutott valami” Pont ahogyan képzelete. Lilianne hangja kedves, és baráti. Melegséggel kellene eltöltenie Craiget, de valamiért most egészen máshogy érez. Talán most jobban tetszene neki az a kacér felsőbbrendű hangnem melyet az első, és második találkozásuk alkalmával ütött meg vele lány? Talán igen. De belül jól tudja, hogy a lánnyal semmi probléma. Őt magát rágja túl sok minden egyszerre. Mikkel, ha nem is igen törődik képtelen tudomást nem venni róla.. legalább is fizikális értelemben.  Üveges tekintete mögül fájdalmas pillantást vet a másikra, aztán így szól. Összeszedve maradék józanságát.

-   Az a helyzet.. hogy rengeteg lehetőség felmerült benne, különösen az utóbbi napokban. De a nagy részüket a saját erőmből most képtelen lennék végrehajtani.. és a legveszélytelenebb is jóval gonoszabb.. és kockázatosabb, mintsem hogy megpróbáljam rajtad.. *Sóhajt hangosan, és átszellemülten. Egy pillanatra félre nézve. Már az első percben észrevette a lány sérüléseit, melyek származásával kapcsolatban kérdései ugyan lennének..  azonban valami furcsa belső késztetés mégis azt sugallja, hogy nem lenne érdemes firtatnia. Így hát szemeit a szokott rituális módon megdörzsölve tér vissza a témához.*
-    Ezért arra gondoltam, hogy az egyetlen módja a dolognak.. amit jelenleg el tudok képzelni, hogy most egy tartósabb pecséttel zárnám el a tudatod szóban forgó részét..
-   De!! *Veti közbe..* Nem vagyok medimágus.. nem igazán értek a mentálmágiához.. legalább is olyan fokon.. lehet, ha egy erősebb pecsétet alkalmazok.. kitörlöm az összes emléked, és érzésed.. vagy csak egy részüket.. lehet hogy olyan agykárosodást okozok, ami örökre megmarad.. *Sorolja a kockázatokat fanyar képpel.*
-   És akkor arról még nem beszéltem, hogy magamtól nem tudom elválasztani a tudatod ezen részét..  Csak hogy egy kicsit jobban értsd.. hogy mi történt a múltkor.. és hogy miért is érzem reménytelennek a próbálkozást.. *Vesz újra levegőt, és folytatja.*
-   Nyilvánvaló, hogy az elméd valamiért két részre hasadt.. és mikor az egyik rész kerül előtérbe.. az teljes irányítást, és tudatod képez.. erre már rájöttem..
-   Így ha éppen a tudatod adott része van előtérben.. csupán arra kell hatást gyakorolnom, és ha sikerül a dolog.. A fennmaradó addig háttérben lévő rész tölti ki a keletkező űrt..  *Hallgat el újabb percekre.*
-   Azt hiszem így már talán érted, hogy ahhoz hogy bármit tudjak kezdeni.. a személyiséged negatív részével annak kell előtérben lenni.. Ebből pedig.. elég sok dolog következik.. kezdve azzal.. hogy a legutóbbi alkalommal csellel kerültem fölényes helyzetbe.. odáig bezárólag.. hogy felteszem.. már most is tud mindent amit eddig elmondtam.. *Fejezi be meglehetősen lemondóan, de fel nem adva érkezésének célját.. Keresve tekintve a másikra.*
14  Múlt / D'Alambert- ház / Re: Bejárat, előszoba Dátum: 2013. 02. 04. - 01:53:02
*Jó ideig semmi jele annak, hogy bárkinek szándékában állna ajtót nyitni a varázslónak, de ez most őt a legkevésbé sem aggasztja. Csendesen álldogál, csupán jóformán körbe sem néz. Mintha csak testben volna jelen cseppet sem törődve vele, hogy hol is jár valójában. Az-az egy biztos, hogy gondolatban valahol egészen máshol. Rúnái némák, ahogyan azt a szakirodalomban olvasni lehetne. Tehát egyetlen rúnikus pajzsa sem aktív. A rajta ülő erős átok nyomán, még az amúgy igen hatékony elűzés, is elviselhetetlen, a folyamatos aktivitása miatt. Így Craig kénytelen volt kiiktatni minden védelmet maga körül. Melynek következtében életereje is jóval gyorsabban fogyott, mint máskor. Állandó álmosság kerülgette fizikai ereje, mely amúgy sem volt a legkiemelkedőbb adottságai között most még inkább árnyéka csak a szokásosnak.

Zaj egy e darabig egyáltalán nem szűrődik ki odabentről, holott a között a néhány bűbáj közt, melyet Craig az imént távolított el a némító is jelen volt. Legalább is, ha az érzékei nem csalták meg, ami fizikai állapotát tekintve nem lett volna meglepő. Végre kis idő elteltével megjelenik a házigazda, s ajtót nyit. Craig arca tökéletesen nélkülöz minden érzelmet. Az utóbbi napokban hetekbe, a szolgává tett mágus tökéletesen idomult az átok adta keretekhez. Leginkább ez látszott most az arcán is.

Akkor eszmélt fel csak kicsit, mikor az ismerős hang az ismerős nyelven szólította tessékelte beljebb. Craig érzékeli, hogy a másik öltözetéből egyértelműen következik honnan is érkezett. Az ágyból.. ám sokkal inkább fest rémálom utáni képet, mintsem édeset.

Az ausztrál habozik. Megdörzsöli a szokottnál is táskásabb szemeit, majd mintha egy fél lépést tenne hátra felé is bátortalanul. Végignéz a lányon, s talán kissé félre is értve a helyzetet, de valójában semmivel sem törődve különösebben. Udvariasan, de mégis rémesen fásultan, és fáradtan így szól.

-   Azt hiszem, ha jól látom nem a legalkalmasabb az időpont. Úgy  hogy én talán akkor.. *Habozik, most a távozás, vagy menés szavakat válassza..*
15  Múlt / D'Alambert- ház / Re: Bejárat, előszoba Dátum: 2013. 01. 26. - 21:57:25
*Sosem öltözött még korábban ördögűzéshez, így most sem teszi. Farmer, tornacipő, bőrkabát.. mintha mi sem történt volna. Mintha semmi sem történt volna. A kép azonban árnyaltabb ennél.. sokkal árnyaltabb. Legutóbb csupán abban maradta, hogy ha majd ő jónak látja.. Nos.. túlzás volna azt állítani, hogy egy boszorkány rabjaként bármit is képes jónak látni az ember most mégis barátkozzunk a gondolattal. Legalább mi. Ha már Craig magában nem igen barátkozott semmivel. Semmivel.. pont mint a semmi amiből egy szemvillanás bukkan elő. Az ismerős falakkal, és bejárattal szemközt. A hőmérséklet ezúttal jóval hűvösebb mint legutóbb, de ez koránt sem zavarja annyira, mint annak a jelenlétnek a nyomai, melyek nyomban megcsapják érzékeit.

Hát innen tudta volna..? Hát így talált meg.. ? Esetleg segítette neki..? De mégis hogyan, és miért? Kérdések tucatja töltik meg az elméjét, olyannyira nagy a zsúfoltság, hogy egy pillanatra elfelejtett, hogy miért is jött valójában. Ja hisz megvan! Segíteni jött. Túlságosan sok a gondja ahhoz, hogy most még nyomozásba fogjon miként találta mega nővére korábban.. és hogy valóban járt e itt, vagy csupán az érzékei, vagy valami varázslat játszik vele.

A kérdés ezúttal sokkal inkább az, hogy Lillianne otthon tartózkodik e éppen. Esze ágában sincs besurranni most.. vagy effélék.. tudván, tudva a lány természete megannyi csapdát, és átkot rejthet.. elég neki a saját két személyes jól bejáratott mágiából kovácsolt lánc melyet maga után vonszol. És különben is úgy invitálták, szinte könyörögtek érte. Hát most itt van, s mi mást tehetne, mint kopog az ódon bejárati ajtón. Csettintve jobbra intve balra előtte a pálcájával, hogy azt a néhány alapvető figyelmeztető bűbájt hatástalanítsa a tornácon, a komolyabbakkal nem foglalkozik. Ha tudni akarnak róla úgy is tudnak.. de érkezése ne legyen mégis annyira előrelátható.. gondolta, majd zörgetett.

kopp kopp csatt csatt..*
Oldalak: [1] 2 3 ... 23

Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország

Az oldal 0.066 másodperc alatt készült el 25 lekéréssel.