Roxfort RPG

Karakterek => Felnőtt karakterek => A témát indította: Mathias Montrego - 2012. 07. 31. - 18:50:45



Cím: Mathias Montrego
Írta: Mathias Montrego - 2012. 07. 31. - 18:50:45
(https://i.imgur.com/G7Xq4e8.png)

sárkánykutató-exmardekár- a ficsúr



          Szerelem
                      'Nevetséges, de mindannyian érzelmeink rabjai vagyunk.'

         Barátság
                     Úgy tartják a barát az, aki melletted is önmaga mer lenni.
                     Ő ad neked a legtöbbet, s mindezt önzetlenül. Te meg vissza.... Mi hát a barátság?
                                         Egyszerű cserekereskedelem…

         Ellenség
                     Ha valamit jól csinálsz, abból irigyeid születnek. Ne szégyelld
                                      hát ezeket, hisz ők mutatják meg, te jobb vagy közülük.

          Rokon
                     Valaki, akit nem válogathatsz meg. Csak úgy van az életedben, már a születésedkor,
                                                 mintha hozzád vágnák…





        
Kód:
[box][color=#BDFCC9][u][size=15pt][font=Impact]Érzelemnyilvánítás[/font][/size][/u][/color]
[size=9pt][font=times new roman]Értékelés[/font][/size][/box]


Cím: Re: Mathias Montrego
Írta: Richard Grosiean - 2012. 08. 27. - 13:04:28
Szobatárs
Sosem szenteltem nagyobb figyelmet, vagy tulajdonítottam különösebben jelentőséget a szobatársaimnak, veled azonban ez másként esett, Montrego. Már a Roxfort előtt megismertelek, természetesen a bálakban, ahogyan oly sok másik háztársam is.  Hasonló közegben nevelkedtünk, éltünk, mindketten gazdagok voltunk, és mindent megkaptunk, amit csak akartunk. Az élet jól bánt velünk, így sok közös vonásunk volt. Szimpatikus voltál, és lehetett is veled beszélni, aminek külön örültem, a barátomnak azonban sosem mondtalak volna, annál azért kicsit kevesebb voltál. Egyszerűen csak egy szobatárs, akit az ember megtűr maga mellett, beszélget vele, néha jól is érzi magát a társaságában, és kicsit többet tud róla, mint a többiek, de semmi több.


Cím: Re: Mathias Montrego
Írta: Seraphin Lamartin - 2012. 08. 27. - 15:23:35
Ellenszenv
Viszolygom tőled Montrego, valami nagyon nincs rendben veled, és ezt egyszerűen nem lehet már a vér hígulására fogni. Kikerüllek a kígyófészekben.


Cím: Re: Mathias Montrego
Írta: Vikitria Mirol - 2012. 09. 09. - 16:14:11
Távoli rokon
A családnak kéne a legfontosabb lennie az életben. Ez nincs így. Rokonok vagyunk. Ennyi. Semmivel sem több. Semmivel sem kevesebb. Még nem sikerült nagyobb tiszteletet kiharcolnod. Egyszer talán sikerül. Addig is egy vagy a Malfoy kolóniából, akik egy embert leszámítva, nem tartoznak a kedvenceim közé. Te viszont a semleges kategóriába tartozol. Neked még van esélyed bebizonyítani: érsz valamit.


Cím: Re: Mathias Montrego
Írta: Athalea Lestrange - 2012. 09. 16. - 09:40:34
A LEHETETLEN
Barátom. Olyan, akihez erősebb kötelék fűz, mint egy trollal való viaskodás emléke a pincében, mégis kevesebb a kapocs, mint mely a feltétlen odaadás illúziójába ringathatna.
Rokonom. Pontosan hogyan is? Te vagy édesapám testvére feleségének másod unokaöccse? Vagy az nem te vagy, hanem Dorin? Lényegtelen, mit számít? Közelebb állsz hozzám, mint a legtöbb családtagom, mégsem jár ki neked a nekik jutott tisztelet, így téged gátlástalanul utálhatlak és vakon szerethetlek, ha úgy tartja kedvünk.  
Háztársam. Elkerülsz, ha éppen lányok után futkosol, Bisop után sorolsz engem is, és ezzel a házunkat is. Mégsem szégyenlek, sőt minden nőügyed után társaságom adom a panaszkodásodhoz, mert mi így biztosítjuk egymást a bizalomról.
Bizalmasom. Viszolyognak a portrék kúriánk falán, mikor szeszélyem az öledbe torkollik egy sötét folyosón, mi pedig csak meg sem borzongunk az emlékétől. Utáljuk érte magunkat, egymást, de olyan forróság önt el az emlékére, mint mikor valami őrület hagyta, hogy a elcsábuljunk.
Boldogít a tudat, hogy mi mindig hibáztathatjuk egymást saját hibáinkért, és végül mindig ott vagyunk egymásnak, ha kell egy támasz magunkkal, vagy másokkal szemben. Én szeretem, hogy így alakult a kapcsolatunk, ilyen lehetetlenre sikeredett,  ilyen sok szenvedést és örömet hozott. Így szeretlek téged.


Cím: Re: Mathias Montrego
Írta: Izabel Bishop - 2012. 10. 09. - 20:17:04
Bevezetés, tárgyalás, befejezés
Nem akarlak megfejteni. Nem akarom tudni, hogy mire gondolsz, hogyan érzel, mit miért teszel. Már így is túl közel vagy a tűzhöz.
Az a te egyetlen szerencséd, hogy nem emlékszem egész pontosan az Imbolc bálon történtekre… oké, ez így nem teljesen igaz, inkább úgy mondom: nem akarok rá emlékezni. De tehetetlen vagyok a szárnyra kapott pletykákkal szemben. Egy cseppet sem hiszem, hogy a véletlen műve volt, dehogyis: kihasználtál. Na mindegy, ez a legkisebb tétel a számládon. Rosszabb dolgokat is tettél te ennél. Csak azt nem értem, hogy miért akartad, hogy tudjak róla. Ez valami perverzió? Te és én nem egy világból valók vagyunk, és ahogy a dolgok mostanában alakulnak, nagyon úgy tűnik, hogy már nem csak a szokásos házak közti ellentétek feszülnek köztünk. Halálfaló vagy, mit vársz tőlem? Mégis hogy mászol majd ki ebből a gödörből? Ne félj, ha rajtam múlik, akkor az alján maradsz.


Cím: Re: Mathias Montrego
Írta: lisa - 2015. 11. 08. - 17:21:57
Rád ugranék!
Jesszusom, Te vagy az egyik főszereplője általában a fantáziadús álmaimnak! Persze hallani pletykákat, meg minden, de merlinre mit tudnál tenni velem azok alapján, hogy láttam hogyan eszed ki a lekvárt a buktádból a nagyteremben. Öregem a nyelvmozgásodból ítélve egyre biztosabb vagyok abban, hogy egy gekkó a patrónusod!

Aztán nehogy azt hidd, hogy ennyi elég nekem! Amint úgy gondolod, hogy végre készen állsz bevallani nekem a szerelmedet - amiben biztos vagyok, hiszen az elmúlt évek alatt már kemény KETTŐ szót is váltottunk! - veheted is a virágokat, meg ahogy hallom pénzes a családod, szóval egy kis gyémánttal is meglephetsz. Jah és csak két gyereket vállalok be, szóval jól oszd be a kis Mattyket!


Cím: Re: Mathias Montrego
Írta: Emily M. Dean - 2017. 04. 02. - 18:40:54
Barátság
Éppen öt éves lettem, amikor megismertelek. A szüleim egy hatalmas ünnepséget rendeztek a születésnapom alkalmából, ezen pedig a te családod is részt vett. Valószínűleg nem emlékszel túl sokra belőle, de be kell, hogy valljam, én sem. Túlságosan lefoglaltak az ajándékok és a töménytelen mennyiségű édesség... Ilyenek a gyerekek, nem igaz? Természetesen az ezt követő éves Dean-Morel banzájokra is hivatalosak voltatok, ezeken pedig futottuk a szokásos udvariassági köröket. A Roxforttal azonban a kezdeti semleges viszony átalakult, kellemes ismerősök lettünk, akik szívesen ültek le néha-néha beszélgetni egymással, ha úgy alakult.
Mindig jókat szórakoztunk együtt, így kerültünk az Imbolc-bál után Piercékkel a Meredező Pálcák Klubjába. Az este eléggé eldurvult, és voltaképp te mentettél meg attól, hogy ne egy sötét sikátorban kössek ki megalázottan, kifosztva, rosszabb esetben holtan. Örökké hálás leszek neked ezért, még akkor is, ha kisebb szívrohamot kaptam, amikor másnap meztelenül ébredtem az ágyadban. Bár utólag kiderült, hogy semmi sem történt köztünk (ugye tényleg nem?), de abban a pillanatban egy olyan kapocs jött létre köztünk, ami mindig össze fog kötni minket.
Ezért kerestelek fel szinte azonnal, amikor tudomást szereztem arról, hogy elvesztetted az emlékezetedet. Bár kezdetben beszélni sem nagyon akartál velem, kitartó munkával sikerült meggyőznöm arról, hogy jót akarok neked. Szerencsére nyár végén az unszolásomnak köszönhetően úgy döntöttél, hogy visszatérsz a Roxfortba. Azóta is melletted állok, hiszen tudom, hogy nehéz időszakon mész keresztül.
Nos, így vagyunk mi - segítünk egymásnak, ha szükségünk van valakire. Ritka az ilyen barátság, de hálás vagyok a sorsnak, hogy vagy nekem. Arról nem is beszélve, hogy szeretek veled lenni, mert a társaságodban boldog és felszabadult lehetek. Furcsa ezt mondani, de bízom benned.



Cím: Re: Mathias Montrego
Írta: Elliot O'Mara - 2017. 06. 06. - 19:49:28
Ellenség és barátság között félúton? – talán
Vannak dolgok, amik értelmezhetetlenek, emberi ésszel fel sem foghatók. Nekem te vagy ez Montrego. Hol a pálcádért nyaggatsz, hol pedig egy dacos kisfiúként ellenségeskedsz. Azonban van benned valami érdekes, amiért még ezeket a gyerekes hülyeségeket is hajlandó vagyok elviselni. Szerencsés vagy, hogy az életedbe kerültem – erre már nyilvánvalóan te is rájöttél –, hiszen talán nem csak az a kulcs, amit mindig a nyakadban hordtál, lehet egy fontos zár nyitja, hanem én magam is. Egyszer remélem fordul a kocka és rájössz mennyire félreismertél. Nem az az üres fejű tolvaj vagyok, akit a zsebmetszés életet, ez annál sokkal több.
Mellesleg nagyon csinos kis húgocskád van. Vigyázz rá vagy velem gyűlik meg a bajod!


Cím: Re: Mathias Montrego
Írta: Elliot O'Mara - 2018. 03. 28. - 18:17:42
BARÁTSÁG EXTRÁKKAL
(update)

Nem mondom, hogy elfelejtettem azt, amikor még káposztába fürdettük egymást abban a meghitt sikátorban. Azt sem felejtettem el, hogy sokszor felsőbbrendűskődtél… de volt bőven rá alkalom, hogy valami felülírja a dolgokat. Kezdve azzal, hogy megmentetted az életemet és magad mellett altattál az ágyadban – ne tagadd, tudom, hogy te fektettél oda!
Most már azonban nem csak civódó kölykök módjára viselkedő „haverok” vagyunk, hanem barátok. Olyan barátok, akik szívességet tesznek egymásnak. Másnak nem keresném az elveszett emlékeit ingyen és bérmentve, ráfogva, hogy a szórakozás kedvéért. Sőt, mást nem kértem volna meg arra, amit tőled tervezek kérni, életem egyik legfontosabb eseményéhez. Így hát Montrego, hanem a legjobb barátodként gondolsz rám, nálam most te viseled ezt a címet… szóval ha esetleg bajba kerülnék, kérlek gyere értem a sittre!


Cím: Re: Mathias Montrego
Írta: Dakota Bourgh-Barrow - 2018. 03. 31. - 23:21:07
Homály fedi
Talán sosem tudod meg, hogy kid vagy mid voltam. Talán csak egymás ágyát melegítettük egy éjszakára. Talán többre. Vagy talán jóban voltunk... Vagy talán haragban...
Sosem tudhatod meg. És lehet éppen ez a jó. Így fehér lap helyezkedik el előtted velem kapcsolatban. Bármi lehetek, mi szeretnéd, hogy legyek a múltadban. Egy trófea éppúgy, mint sosemvolt ismerős. Nekem mindegy. A lényeg úgyis midnig a jövő. Arról kell döntened; Ellenségnek akarsz-e, barátnak, vagy épp csak egy eltűnő homálynak. Te döntesz!


Cím: Re: Mathias Montrego
Írta: Athalea Lestrange - 2018. 04. 07. - 12:18:26



UPDATE
Most, hogy nem emlékszel rám úgy, ahogy én te rád, nincs többé mit szeretni vagy utálni rajtad. Olyan sokáig voltunk sok mindenek egymásnak, hogy más el sem fért a szívemben, mert mindent és mindenkit helyettesítettél egy személyben, de te ezt már nem tudod. Az, hogy a bátyám igyekezett vissza adni neked néhány rég múlt esemény emlékét, csak azt jelenti, hogy mostantól ő lesz az, akinek hiszel, az, akiben bízol, és az, aki nem érti a családunkban vergődő viszályt. Attól még család tag maradsz, persze, de már nem olyan család tag, akit én választottam volna magamnak. Nem lehet leírni az érzést, amikor rád nézek és tudom, hogy nem tudod, de mióta kikeveredtem a homályból már örülök, hogy neked a múlt nem fáj úgy, mint nekem. Kezdetben utáltalak érte.

       
1999 májusa
                


Cím: Re: Mathias Montrego
Írta: Merel Everfen - 2018. 04. 07. - 15:40:23
Bet my mama don't know...
I can bite like that ::)
De ezzel számolnia illene annak, aki szertárakba akar lányokat berántani. Hallottad te is - lévén néhány méterrel odébb üvöltöttem rekedtre magam Salamander felé - milyen viszonyban vagyok itt a tanári kar javával, úgyhogy már innen is tudhatnád, hogy nem kell attól tartanod, hogy beköpnélek bárkinek. Le- is hamarabb, de ja, én már csak ilyen személyeskedő vagyok, nem bújok közvetítők mögé.
De nyugi, ilyen apróságokért nem vagyok haragtartó, nem harapom le semmidet, ameddig nem te kínálod föl megint.

És ha az Avis átok lenne, éreznéd a különbséget.


Cím: Re: Mathias Montrego
Írta: Nathaniel Forest - 2018. 04. 07. - 23:56:40

Nem akarom
Azt hiszem kijelenthetem, hogy nem vagy szimpatikus. Nem akartam rosszindulattal hozzád állni amúgy. De már mindegy. Egyszerűen megláttalak és már éreztem, hogy minden rossz érzés az agyamba tolul. Férfi vagyok, de jól nézel ki, ezt még én is látom. Vagyis, hát én meg főképp. Elliot ragaszkodik hozzád és jó barátjának tart. Nyilván a féltékenység miatt ez az, amit nem akarok. Meg, hát azért se, mert beképzeltebb vagy a semmivel szerzett vagyonodra, mint én a munkával szerzettre. Na, de ez mindegy. A lényeg, hogy nem akarlak Elliot mellett látni. De az is egy tény, hogy ezt mégsem fogom kimondani... És szerintem ezzel nagyon jó fej leszek.


Cím: Re: Mathias Montrego
Írta: Chloé Sundance - 2018. 04. 11. - 13:38:30

Minek nevezzelek
Egy ideig egyáltalán nem tudtam hova tenni kettőnk kapcsolatát, hiszen pont olyanok vagyunk mint a tűz és a víz, vagy éppen egy hullámvasút hepéje és hupája. Volt hogy utáltalak, mert szerintem igenis faszság ez az aranyvér mizéria, mint ahogy az az egész elitista hozzáállás, amit a Mardekár képvisel. És nem, az sem érdekel, hogy szerinted a nők nem mondanak olyat, hogy faszság, mert hogy nem illik, én sajnos nem ugyanolyan környezetben nevelkedtem mint Te. Ettől függetlenül, meg attól, hogy szinte már vadállat módjára rontottunk egymásnak több ízben is, el kell hogy mondjam, az egyik legjobb numeráim közé tartozol. Soha nem bántam meg, és soha nem is játszottam a szende szűz lányt az együttlétünk után. Miért ne ismételhetnénk meg? Én csak ennyit akarok, pár jó éjszakát, némi kielégítő, vágyakkal teli órácskát, te meg egy vállat, amin "sírhatsz" és egy nőt, aki nem akar egyből hozzád menni. Hidd el, én nem akarok. Tőlem a világ legnyomorékabb nőjét is szeretheted, vagy épp a legszebbet, az a kettőnk kapcsolatán akkor sem változtat. Nem akarok kötődni, pláne nem hozzád, de azért ha nem gond... kihasználnám az általad nyújtott lehetőségeket... végül is, ez már barátságnak is nevezhető. Mert szex után valahogy... olyan más vagy. Sebezhető, kezelhető, barátságos, esendő, kedves... ezt pedig csípem! 


Cím: Mathias Montrego
Írta: Esmé Fawcett - 2018. 04. 13. - 18:30:15
Az első

Te, aki sok mindenben voltál az első az életemben. Soha nem fogom elfelejteni a közösen töltött éjszakákat, a perceket, mikor hősként tűrted, hogy kezdőként rajzoljalak. Aztán fordultak a dolgok, nekünk pedig alkalmazkodnunk kellett hozzá, pedig tudom, jó páros voltunk. Még akkor is, ha a többség szemében csak az egyik trófeád voltam. Meglepődtem mikor legközelebb találkoztunk és úgy néztél rám, mintha nem is ismernél. Fájt, de tudtam, nem véletlenül történt így, és bízom benne, hogy egyszer eszedbe jut majd minden, hiszen a kulcs már a kezedben van. Ha pedig bekövetkezik ez, akkor ott leszek, hogy mindent megbeszéljünk.


Cím: Re: Mathias Montrego
Írta: Liam G. Avery - 2018. 04. 14. - 17:30:46
Ego-király
Felettébb irritáló vagy. Nagy a szád na meg az egód, ez kétségtelen. Tudom kitől tanultad, ne is tagadd. Zsák a foltja, Lestrange Montrego-ja. Ha azt hiszed attól különb leszel hogy nőket fektetsz meg, és elvered a pénzed mint Eric, súlyosan tévedsz. Majd rájössz erre egyszer, ha meg nem, hát nem tudok úgyse segíteni rajtad. Egyedül B-t sajnálom. Őt szeretem. És ha ő kér, neki segítek. Ha te, arcon röhöglek. Előbb ki kell vívnod a rokonszenvem semhogy követelőzz. És ezt azért mondom, hogy tiszta legyen, mert tudom, lesz még alkalom mikor bekeveredsz az én utcámba. Mert ismerlek és a szokásaidat is, azok pedig, hidd el, egyenesen hozzám vezetnek...s


Cím: Re: Mathias Montrego
Írta: Shirley White - 2018. 04. 15. - 16:39:41
Szőke herceg fehér lovon?
Valószínűleg még nem vagyunk barátok, ahhoz jobban kellene ismernünk egymást. De talán kedves ismerősök? Mindenesetre megmentettél, mikor felébresztettél a télen. Nem tudom, hogyan tudtam elaludni a hóban.. Inkább ne is kérdezd.
Ellenben nagyon érdekes embernek tartalak és jó volt megismerni téged. Remélem egyszer majd mondhatom azt is, hogy egy jó barátom vagy ;D


Cím: Re: Mathias Montrego
Írta: Blaire Montrego - 2018. 04. 17. - 18:51:09
mert a vér kötelez...
A családi örökségek nagyon fontosak. Megtanultuk. Emlékeztetnek arra, honnan jöttünk, és nem számít, hová megyünk. Életem során rájöttem, hogy mindörökké kötődünk azokhoz, akiknek ereikben hasonló vér folyik. S bár családtagjainkat nem választhatjuk meg, e kötődés lehet a legnagyobb erőnk vagy akár legnagyobb gyengeségünk is.
A család az, akiért harcolsz, és akik hajlandóak érted harcolni. A család köteléke mérhetetlen hatalommal áld meg minket. De azt is el kell fogadnunk, ami vele jár. Felelősséget nyújt, hogy feltétel nélkül szeressünk, sajnálkozás nélkül. Sosem mondhatunk le e kötelék hatalmáról, még akkor sem, ha próbára teszik. A kötelék táplál minket, erőt ad nekünk. E nélkül az erő nélkül semmink sincs. A kötelék, mely az igazi családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm. Nem számít, hova mész, ha a családod veled van, mindig otthon leszel!
Nekem te vagy a családom.
Örökké.


Cím: Re: Mathias Montrego
Írta: Patrick McFly - 2018. 04. 19. - 19:11:08
Kistesó?
Az elsők közt voltál akikkel szoros barátságot kötöttem. Sosem felejtem el az első találkozásunka a Mézesfalásban, mikor ott magaslottál a sok kisgyerek közt, mint Guliver Liliputban. Szerencsére a legjobb szakértőt sikerült elcsípned én pedig örömmel segítettem megoldani a gondodat, hiszen végül is szeretek segíteni másokon, főleg olyanoknak akik segítségemet igaz barátsággal hálálják meg. Bár sok közöttünk a korkülönbség, de te mégsem fordulsz el tőlem soha és mindig számíthatok rád, ha szükségem van valakire. Sőt, ha valami komolyabb dologban lenne szükségem tanácsra, akkor egyértelműen téged keresnélek fel először. Olyan vagy mintha a bátyám lennél, akire mindig is vágytam, akire számíthatok, ha már senki máshoz nem merek fordulni vagy csak bizalmas dolgokról szeretnék beszélgetni, amit te biztosan megértesz. Örülök, hogy a barátomnak tudhatlak és remélem, hogy örökké barátok is maradunk.


Cím: Re: Mathias Montrego
Írta: Elliot O'Mara - 2018. 11. 09. - 12:51:35
Hiányzol
Rég láttalak Montrego. Sokról lemaradtál és gondolom én is. Emlékszel, mikor ott ücsörögtünk apám kastélyában és tényleg csak beszélgettünk? Azt hiszem, akkor nyíltam meg neked igazán. Aztán ott volt az az emlékkutatás... és egyszer csak beköszöntött a nyár, majd el is telt, anélkül, hogy találkoztunk volna.
Nem mondom, hogy nem jók a Nat társaságában töltött szürke hétköznapok, de szükség van barátokra is. Egy férfinak jó esetben másik férfi társaságára is szüksége van, akinek elmoroghatja, milyen baromságba keverte magát... és nem csak aggodalmat kap válaszként, mint a párjától vagy egy nőnemű baráttól. Ez voltál... vagy talán még vagy is nekem Montrego. Remélem még látlak a Halloween party után is. Hiszen ott is csak véletlenül futottunk össze.


Cím: Re: Mathias Montrego
Írta: Héloise Gauthier - 2019. 01. 22. - 11:36:21
a kokós

Szerettem volna abban a hitben maradni, hogy te egy ilyen elérhetetlen valakicsoda lehetsz, de Merlin másképp határozott. Igaz, a szobatársaim már évek óta szerelmesek beléd és az a kultusz ami a nevedet körüllengi, figyelemre méltó, engem nem tudott magával ragadni. A jövőt tekintve, szeretném, ha a cukrászda környékét elkerülnéd és nem harapnál bele ismeretlen eredetű rózsaszín cukormázas süteményekbe. Amúgy minden oké... ja, mégsem.


Cím: Re: Mathias Montrego
Írta: Elliot O'Mara - 2019. 08. 02. - 10:12:08
Föld hívja Montregot...
Na mi van, haver? Beszippantott a szerelem meg az a dögunalmas akadémia? Hónapok óta nem hallottam rólad, nem gondoltam volna, hogy Blaire eltiltása majd ennyire hatásos lesz. Gondolom még mindig haragszik rám, mert megszereztük az emlékeidet abban a házban. Én csak a javadat akartam. Nem értem, miért rossz az, ha az ember segít egy barátjának... a húgod nyilván érti, mert két hisztiroham közben talán neked el is mondja normálisan a gondjait.


Cím: Re: Mathias Montrego
Írta: Lyana La Clair - 2019. 08. 06. - 19:01:07
Hát hova jutottunk mi...
Emlékszem. Talán kicsivel több, mint egy éve csak a vita és a feszültség volt, mintha nem találnánk egymás nyitját. Titkon vágytam rád, de a közeledésed inkább tűnt durvának, mint kellemesnek. Féltem a megcsalástól, féltem attól, hogy meggondolod magad. Talán még most is rettegek a szívem mélyén, de már nem tudnálak elengedni. Marajd velem. Sokat áldoztam érted.