Roxfort RPG

[lizzie Cleve  :-* ]

*Ő az. Minő véletlen, pont belefut egyik diákja nővérébe, aki emellett akkor járt az iskolába, amikor saját maga. Sőt, ha ennyi nem lenne elég, két évig még egy csapatban is játszottak. De furcsa. Úgy látszik egyikük sem folytatta ezt a szakmát, nem használták ki a tehetségüket.*
- A diákom, plusz, sokat szoktunk beszélgetni.
*A második mondatra elmosolyodik. Végre, úgy, ahogyan akkor teszi, amikor valóban felhőtlenül boldog. Ami azt illeti, igen, említette… Ám Logan nem hitte volna, hogy valaha is összefutnak. Sőt azt sem, hogy ennyire csinos nővére van egyik kedvenc diákjának.*
- Sok mindenről beszélgettünk, beleértve téged is.

*Kacsint egyet.
Végül jön egy másik kérdés. Azt hiszem, ide kellene bevágnom az előbbi gondolatmenetet.*
- Hollóhát? Kviddics?
*Kezeit kirántja a zsebéből. Megragadja a lány vállát és terelgetni kezdi maga mellett.*
- Gyere, itt lakom pár méterre. Nem lenne okos dolog az utcán társalogni ilyesmikről.
*Két ház, két gyönyörű gyep, majd ott a harmadik is. A Lennon lakás. Odatereli a küszöbig, ott pedig nyitná ki az ajtót, amikor… Zárva van. Nicnsenek otthon a szölők? Áhh, de a kulcsa most nincsen nála. Apja valószínűleg ellátta vaamilyen védőbűbájjal a lakást, de… Egy próbát megér.
Magában elmormolja a varázsigét, eközben alig észrevehetően pálcáját a lyukra szegezi. És siker! Nyitva az ajtó! Szólnia kell apjának, hogy ez így nem mehet. Bevezeti a lakásba a lányt, pontosabban a ház előterébe.*

- Itt már nem hallhatnak minket.
*Zárja be az ajtót maga mögött.*
- Tehát a kviddics. Furcsa, általában emlékszem a csapattársaimra. Bár, rémlik egy alacsony, barna kislány. Te voltál a fogónk igaz?
*Teszi fel sorjában a kérdéseket közben pedig egyedül elindul lakásnéző túrára. Olyan régen volt már itt. Akkoriban az Abszol úton volt egy lakása, és nem itt. Ám ha minden igaz, akkor a szobája érintetlen odafenn.*
- Otthonos… Bár nem értem, hol vannak a többiek.
*A hűtőhöz lép, azokon az előző napi üzeneteket olvassa. „Este jövök!”. „Holnap jön Logan, húzz neki ágyat!”. Ezen a papíron anyja írását véli látni. Apja biztos egy pálcaintéssel elvégezte a feladatot.*

*Logan Lennon  :-**

/Az utcán/

A kacsintásra cinkos mosolyra görbül a szája. Szóval említette… és sokat szoktak beszélgetni… Hát igen, Zoey jól ki szokott jönni a tanáraival… csoda, hogy nem a Hollóhátba tették, mint őt… bár persze Zoey ambiciózusabb alkat, mint ő volt annak idején… még ha ez elsőre nem is látszik meg rajta.
-És, mit mondott rólam, ha szabad tudnom? –kacsint vissza. Persze biztosra veszi, hogy rosszat nem hall, hisz a húgával jól kijönnek… meg az se lenne baj, ha rosszat mondott volna. Igaz, elgondolkodtatná az ügy… de Zoeynak semmi baja nem származna belőle.
A következő közléstől szinte megdermed. Tényleg… hallotta a nevét, mikor beosztották, és említették neki páran, még mielőtt egy csapatba kerültek is… jó párszor látta a klubhelyiségben, most, hogy belegondol… hogy ezt hogy felejthette el…?
Csak egy biccentéssel reagál az ajánlatra, és hagyja magát elvezetni. Hát igen, varázslótémát mugli környezetben megvitatni elég kényes dolog… csoda, hogy nem vették észre őket. Ott legalább nyugodtan folytathatják a beszélgetést. Némán figyel, miközben Logan odalép az ajtóhoz, és megpróbálja kinyitni- sikertelenül. Egy perc múlva azonban nyílik az ajtó. Lizzie úgy tesz, mintha nem hallotta volna meg az ügyes kis nyitóvarázslatot, bár eszébe jut: milyen szerencse, hogy csak ők azok, és nem rossz szándékú betörők… a férfival való találkozás után már kezdi azt gondolni, bármi megtörténhet…

/A házban/
Az előtérben körültekint, felkelti a kíváncsiságát a hely. Elsőre egyszerű mugliháznak hat, de érezni a varázslatot valahogy- a takarítást részben biztos pálcával végzik. Szép, tiszta, rendes előszoba, otthonos kis hely… Látja Loganen, ahogy elindul, hogy rég lehetett itt, így hagyja, hadd járja körbe először egyedül a helyet- majd körbevezeti őt is, ha annak látja idejét. Elmosolyodik, mikor meghallja, hogy a férfi emlékezett rá.
-Igen, az én voltam… csak akkor még hosszabb hajam volt. Te meg őrző voltál, ha jól emlékszem… -teszi hozzá, miközben felszínre bukkan egy emlék egy kviddicsedzésről, mikor is a karikákat egy kék szemű, barna, kócos hajú fiú védte… igen, most már felismerte- Logan volt, de ő is változott eleget ahhoz, hogy ne lehessen egyszerűen rájönni.
Végül úgy dönt, elindul ő is a lakásban, és leül a nappali kanapéára. Az ablakon kitekintve észreveszi, hogy közben elég jól besötétedett, de ez nem zavarja.
Hirtelen hangosan megkordul a gyomra. Zavart mosollyal mentegetőzik (bár a körbenéző Logan ezt valószínűleg nem látta).
-Bocsi… eléggé éhes vagyok… van itthon valami harapnivaló?       

[lizzie Cleve  :-* ]

- Óhh, csak az életedről mesélt, hogy átoktörő vagy. Meg azt is mesélte milyen csinos nővére van. Meg, hogy mennyire szeretitek egymást.
*Válaszol akkor, amikor már bent vannak a házban. Régen járt itt, valóban. Ezt Lizzie is láthatja rajta. És mint jól nevelt hölgy, engedi, hogy elsőnek egyedül járja végig a ház azon zugait, melyeket már oly rég nem látott. Elsőnek is az ebédlőbe tér be, ahonnét kettő részleg is nyílik, egy a nappaliba, egy pedig a konyhába. A lépcső a fal oldalán húzódik meg, a tetején egy kis pihenővel, ahonnét könnyen be lehet látni az egész ebédlőt. Fönntebb egy folyosó található, melynek végén a fürdő kapot helyet, két szélén pedig három négy ajtó van, egyik oldalán Logan és Henriette szobája ajtaja, a másikon szülei hálószobája, plusz egy üres, kiadó szoba, benne egy ággyal és egy szekrénnyel.*

- Igen, hála nyurga alkatomnak, bár… azóta nem nagyon nőttem tovább. Nem is gond, így jobban szeretem magam. Nem állna jól a két méter.
*A beszéd végén elmosolyodik. Mélyen az emlékezetében még ő is őriz egy emléket, amikor a Griffendél ellen játszottak élesben. Az pont egy olyan meccs volt, ahol nem ütötték le, és nem törte el a kezét. Bár kikaptak, azért szép emlék. Főleg most, hogy a kislányt próbálja felidézni.*
- Kviddicsezel még?
*Teszi fel végül váratlanul a kérdést, mikor visszatér a konyhából is. Ekkor Lizzie már helyet foglalt a nappali kanapéján. Ez egyáltalán nem zavarja Logan-t. Azon pedig, hogy a lány hasa hangosan tudtukra adja, hogy éhes… Nos, azon meg csak nevetni tud. Meg is teszi.*

- Nem gond. Gyere, szerintem anyu készített valamit, mire hazajövök. Süti, vagy valami. Általában így megy ez nála. Bár azt nem értem, hogy hol a fenében lehetnek. Talán… holnapra vártak?
*Mikor a hűtő elé lép, még szándékosan rá is néz a gyümölcsös hűtő mágnessel felerősített cetlire. Annyi biztos, hogy ezt anyja írta, felismeri… De lehet, hogy ez nem is tegnapi, hanem mai? Ujja végével végigsimít a tintával írott sorokon. Nem mosódik el. Bár a hűvös miatt biztos megszáradt már… Rejtély marad, hogy mára várták e? Az is lehet, hogy ma elmentek valahová. Mondjuk színházba, vagy egyik barátjukhoz. Péntek van, ilyenkor általában ilyesmit csinálnak. Olyankor pedig későn érnek haza…

Kitárja a hűtő jobb szárnyát, majd kutatni kezd benne. Sült hús, krumpli, gomba, gyümölcstorta. Járja végig a polcokat, közben pedig szabad kezével odainti maga mellé Lizzie-t is. Amikor odaér a lány, akkor megengedi neki, hogy benézzen a hűtőbe, tehát félreáll onnan.*
- Válassz valamit! Nekem mindegy mit eszünk, elvégre, én is éhes vagyok.
*A legidősebb Cleve mögé állva, annak válla fölött bepillant a hűtőbe. Jobb kezével rámutat a középső polcon lévő ételre, mármint a húsra, a krumplira meg a főtt gombára.*
- Szerintem ez a mai vacsorám. Nos, megesszük ketten?
*És ha Lizzie hátrapillant a válla felett, akkor elsőnek is Logan kezét láthatja, és annak mentolos illatát érezheti. A saját érdekében, ne forduljon meg, mert ott van mögött alig pár centire Logan. És egy ilyen kis véletlenből… akármi megtörténhet.*

*Logan Lennon  :-**

Elmosolyodik annak hallatán, hogy Zoey mit mondott. Gondolta, hogy így fog róla nyilatkozni a húga… ismeri eléggé ehhez. Végül is, együtt nőttek fel… és nem is a veszekedésüktől volt hangos a ház- nem úgy, mint Zoey és Damian esetében… de mindegy, ezen kár gondolkodni. Benő majd nekik is a fejük lágya…
Elneveti magát Logan megjegyzésére, hogy nem állna neki jól a két méteres magasság. Akaratlanul is elképzeli ilyen nagynak- és kénytelen igazat adni neki: sokat rontana az összhatáson az eltolódó arányok miatt… Azonban azonnal száműzi a képet a férfi következő kérdése. Kissé elszomorodik- mintha csak időközben elvesztett, kedves rokona iránt érdeklődnének. Valahogy így is áll a helyzet… nagyon hiányolta a kviddicset, mióta eljött az iskolából. Az edzések rendszerességet vittek az életébe, amit akkor ugyan nem igazán kedvelt, de most, rendszertelen munkájú átoktörőként szíves-örömest elcserélne egy-egy küldetést egy meccsre való kemény felkészüléssel…
-Nem… abbahagytam a RAVASZ után. Bánom, hogy legalább hobbi-szinten nem foglalkozom már vele, hiányzik… de nemigen jut időm… átoktörőként az időm nagy részét elveszi az ide-oda utazgatás… Gondolom, te meg az órák levezetésével és a felkészüléssel vagy ugyanígy- ha jól emlékszem, számmisztika-tanár lettél… Olvastam egy rövid cikket a kinevezésedről, meg Zoey is említette az új tanerőt. –teszi hozzá, tisztázva a forrásait.
Logan reakciója a gyomorkorgásra mosolyt csal elő belőle ismét, majd hálásan követi a férfit a konyhába. Belekukkant a hűtőbe, és sorra veszi a dolgokat. Akad itt finom falat elég… főtt étel viszont csak egy, és most valahogy ahhoz lenne kedve, így örömmel elfogadja vendéglátója meghívását a húsból, krumpliból és gombából álló vacsorára. Közben pedig az ételek illatán kívül egy másik is eljut az orráig- mentol, aminek forrása a mögötte álló tanár keze. A tarkója kicsit bizsereg, mikor belegondol, milyen közel áll mögötte Logan… hátra szeretne fordulni, de úgy dönt, inkább az étellel törődik- éhes gyomra újfent követelőzni kezd, bár nem hangosa, és ez lassacskán visszatereli a valóságba.   

[lizzie Cleve  :-* ]

- Nekem is hiányzik. Bár a rendszeresség azért meg van. Elvégre, felkészülni az órára, megtartani azt már eleve nagy felelősség. Főleg, hogy öt évfolyam tanulja, mindegyik mást és mást. Tehátazt nem mondhatom, hogy a rendszeresség miatt hiányzik, hanem csupán maga a játék. Az, hogy a fellegekben lehetek, szállhatok a seprűmön. Mer a saját szárnyaimmal kissé más.
*Célozgat itt az animágus alakjára, mely egy sas. Hm… Zoey beszélt volna róla. Milyen érdekes. Mind a kettejüknek beszélt a másikról, plusz kiismerte őket már eleve.*
- Említett? Hm… és mondott valami mást is azon kívül, hogy a számmisztika tanárja leszek?
*Lehet, hogy Zoey a tudtuk nélkül kerítőnőt játszik? Micsoda vicc lenne. Logan azt hiszem röhögne is rendesen, ha ez kiderülne. Bár, nem lenne olyan vicces, ha sikerrel járna. Eljátszani azt, hogy a sógornőt és a sógort tanítja az iskolában. Érdekes lenne… Meg eléggé nehéz is.*

- Na, akkor pakoljunk ki.
*Ekkor tekintete a pult fölötti szekrényre kandikál. Okosabb lenne tányérokról enni. Bár egy pöccintés az egész, azért jobb megbizonyosodni róla, valóban ott vannak e, amiket keresgél.*
- Kipakolsz? Mert addig én megterítek.
*Mondja, s ezzel el is távolodik a lánytól, akit… minden bizonnyal… zavart ez a kis mutatvány. Pedig nem volt vele semmi hátsó szándéka. No, de mindegy.
Míg Lizzie az étellel babrál, addig jómaga kinyitja a szekrényt, meggyőződik róla, hogy az van benne ami kell, majd pálcáját elővonja. Rászegezi a tányérokra, fejében elmondja a varázsigét, mire két lapostányér kiröppen a szekrényből és az asztalon landol, szépen, lágyan, így nem törik össze.

Ezután becsukja a szekrényt, majd lejjebb összpontosít. Pontosabban a pultba szereld fiókra. Kihúzza az üres kezével, végül pálcaintéssel egy-egy villa, és egy-egy kés rüppen az asztalra, méghozzá úgy, ahogy annak lennie kell. Fiúk becsukva, tekintet a pultra szegezve. Szalvétatartóra irányítva a pálca, mire onnan is egy-egy az asztalra kerül. A művelet legvégén szintén megcsinálja ezt a gyertyatartóval is, ám azt már meg is gyújtja. Pontosabban a gyertyákat, nem a tartókat.*

- Készen is volnánk.
*Lép oda Lizzie székéhez és húzza ki neki.*
- Foglaljon helyet hölgyem!
*Kacsint rá a lányra.*
- Hozhatok valamilyen italt?
*Pálcaintés egy másik szekrény felé, abból két talpas pohár reppen ki. Egyik Lizzie előtt landol, a másik az asztal túloldalán lévő teríték előtt.*
- Esetleg egy kis bort?
*Pálcaintés a hűtő bal felső részére. Onnét kettő fajta borosüveg reppen ki, és a levegőben lebegve megmarad. Egy fehér és egy vörös. Lizzie választ, ő a vendég, plusz a hölgy. Mivel Logan úriember, meg is engedi neki, hogy válasszon…*

*Logan Lennon  :-**

Értőn bólint a kezdésre. Hát igen, mindenki másért szereti- ez így van mindennel, amit egynél több ember csinál szabadidejében. Kicsit meglepődik a célzásra, de eszébe jut (egyre több mindenre emlékszik vissza a volt csapattársról), hogy a fiú megtanulta az animágiát, és sassá képes válni. Seprűn repülni is lenyűgöző érzés (ha az ember szereti és nincs tériszonya), de igazi madárként tényleg teljesen egyedi élmény lehet… Szeretné kipróbálni egyszer- bár ahhoz most kéne animágiát tanulnia… bár… miért ne? Még talán nem késő… Meg is kérdi, kicsit zavarban, mint kisdiák korában, mikor Flitwick különóráin gyakorolt:
-Szerinted hogy tudnám megtanulni az animágiát?
Csak reméli, hogy nem rontott el semmit ezzel a nagyon eltérő témával, de nincs idő ezen töprengeni- jön a következő kérdés.
-Csak leírta a külsődet, és hogy mennyire lecsökkent pár diák koncentráló képessége… -mosolyog pajkosan a férfi jóképűségére utalva. A felkérésre a hűtő elé lép, kiveszi a megbeszélt menüt, az asztal közepére teszi, hogy a terítéknek helye legyen, és pálcája egy intésével felmelegíti. Kellemes meglepetéssel nézi, milyen otthonosan mozog a férfi a konyhában, és egy pillanatra gyönyörködik a szép eredményen. Hálásan elmosolyodik, mikor Logan kihúzza a székét, megköszöni, és helyet foglal. Nincs oka panaszra- finom étel, szép teríték, kedves partner… és egyesek még azt mondják, a „régimódi” jómodor igencsak meggyérült… nagy megkönnyebbülésére erre Logan (Meg én… -teszi hozzá némi büszkeséggel) a két lábon járó cáfolat.
-Igen, az jól esne… -felel apró mosollyal az ital ajánlatára, majd a borra is igent mond. Nem igazán tudja, melyiket válassza, mert aligha ért a borokhoz, így pár másodperc után a vörösre mutat. Logan egy intéssel megbillenti a palackot, és megtölti a poharakat. Lizzie a sajátja után nyúl, felveszi, és koccint vendéglátójával, a poharak fölött a kék szempárba nézve.
-Egészségünkre. –mondja közben, mivel más tószt nem jut hirtelen eszébe, majd belekortyol a jófajta nedűbe. Eszébe jut valami.
-Az én tesómról már beszéltünk- úgy emlékszem, neked is van… Vele mi a helyzet? Ő is ilyen „mindenütt ott vagyok, csak nem vesznek észre” típus, mint amilyen az enyém lett újabban? –mosolyog, utalva arra a tényre, hogy Zoey mindkettejüknek említette a másikat. Ezzel, el kellett ismernie, tényleg azt a benyomást keltette, hogy a háttérből húzogatja a szálakat- kicsit, mint hajdani bájitaltan-tanáruk, Lumpsluck professzor…
 

[lizzie Cleve  :-* ]

*Megvakarja a fejét. Már régen volt, el is felejtette mennyit kellett hozzá tanulni. Tanári különórák, plusz órákon át tartó olvasás… És csak azután, több év után válhatott olyanná, amilyen lelke legmélyén. Egy sas… Az indiai varázslók szerint az ember azzá válik, ami előző életében volt. Érdekes… Logan két életen át sas.*
- Elsőnek is elméleti szinten ki kell olvasni róla minimum két könyvet. Mindenhol másképpen készülnek fel rá. Elolvasod őket, aztán keresel magadnak egy olyan embert, aki segít benne. Persze ehhez óriási szakértelem kell Átváltoztatástanból. Én, akinek minden álma volt ez az animágia, persze, hogy több figyelmet szenteltem ennek a tantárgynak.

*Hogy lecsökkent a diákok koncentráció képessége? Ez így önmagában vicces. Bár, lehet benne valami. Mondta ő Zoey-nak, hogyan is fog kinézni. Szódásszemüveg, lenyalt haj, csokornyakkendő, fehér ing betűrve a zöld kockás nadrágba, vörös mellény, fehér térdzokni és szandál. Brrr… Belegondolni is szörnyű. A muris csak az lenne, ha még a haját is megnövesztené fenékig. Na, akkor valószínűleg csappanna a diákok száma.
Neki megfelel ez a létszám is. Úgy tervezte, hogy a következő héten bevág mindnek egy-egy dolgozatot, felméri milyenek is igazából. Elvégre, ebből a pár felszólításból eléggé érdekes dolgok alakulnak ki, tekintettel Logan érdekes stílusára.

Vörös. Jó választás. Már reppen is az asztalra, a másik pedig vissza a hűtőbe. Hiába, anyja ragaszkodik a mugli cuccokhoz. Apja pedig úgy van vele, hogy ha mind a kettő (mármint mugli és varázs) berendezések vannak, akkor nagyobb kényelemben lehet élni. És ez így igaz. Így nem kell percenként bűbájokat mormolni. *
- Egészségünkre!
*Koccintanak. Eközben Lizzie felhozza Logan nővérét. Igen, valóban ott van. Bár már rég nem látta. Pontosabban akkor váltak el, amikor elbúcsúzott tőlük. Azóta sem őt, sem azt az idióta barátját nem látta. Még jó is…*

- Őőő, igen. Mit szeretnél tudni róla?
*Van pár, amit el lehetne mondani. Ám egy csomó lényegtelen is van. Ezekkel pedig nem akarja untatni a lányt. Például, miért érdekelné, hogy milyen barátja van neki. Ha egy kicsit is van esze, ő is meg fogja utálni azt a csókát. *
- Nem, ő eléggé közvetlen típus. Általában mindenkivel jól megbarátkozik.
*Egy halvány mosoly, majd megfogja az evőeszközöket.*
- Akkor hát, jó étvágyat!
*És várja, hogy a lány nekilásson az ételnek.*

*Logan Lennon  :-**

Figyelmesen hallgatja a fiú előadását, és elhatározza, hogy beszerez pár könyvet a témáról. Átváltoztatástan témában nincs baja, egész jól ment neki, és nem felejtett. Nem tudja, mi ez a hirtelen támadt érdeklődése a témában, de van egy olyan érzése, hogy érlelődött már egy ideje… Valószínűleg belekerül némi energiába, mire megtanulja, de hasznos lehet. Érdekes, hogy nem sokan próbálkoznak vele… vagy legalábbis kevésről tudni. Egyáltalán nem célzás akar ez lenni, még gondolatban sem. Nem számít, ki bejegyzett és ki nem- a lényeg a cél, hogy mire használja. Logan pedig nyilván jóra…
-Neked is jó étvágyat.
Leteszi a poharat, felveszi kését-villáját, és nekilát enni. Meg kell adnia, finom… Logan anyja (mert nyilván ő volt a szakácsné) jól tud főzni- a hús épp a kellemes középúton van a szárazság és a rágósság közt, a krumplin pont annyi só, amennyi kell, és a gomba… mindent összevetve, fenséges vacsora- gyorsan le is nyeli a falatot, hogy dicsérhessen.
-Nagyon finom… anyud főzte?
Majd, mielőtt ismét nekilátna, meghallja Logan kérdését. Pontosítást kér.
-Hát… például a nevét, hány éves, hogy jöttök ki. –feleli. Úgy gondolja, kezdetnek megteszi. Majd más alkalommal úgyis visszatérnek erre a témára. Ismét nekilát a vacsorának, amit eddig üres gyomra hálásan fogad, néha-néha megszakítva pár korty bor kedvéért. Figyelmezteti magát, hogy ne igyon sokat- úgy dönt, ennél az egy pohárnál, vacsi mellé megmarad.   

[lizzie Cleve  :-* ]

*Mikor a lány végzett, ő maga is el kezd szedni középről. Utána nekilát az ételnek. Pontosan, ahogy Lizzie leírja. A hús pont jó, fűszerek vannak a tetejére sütve. Roston sült sertéshús… Anyja tudja mi a jó. A krumpli enyhén hagymás ízű. Egész kicsi darabok, plusz még fel is vannak negyedelve. A gomba pedig szép barna. Anyja tényleg tudja, hogy is szereti Logan. Ici-pici gombák, kellemesen puhára párolva. *
- Még szép. Ezt sosem engedi, hogy mágiával végezzük. És, talán éppen ezért olyan finom.

*Igazából nem annyira éhes. Az a fura érzés a gyomrában, mint amikor liftbe ül. Nem éhes, szerelmes… Nem, a szerelmes erős szó. Inkább csak, erős érzelmei vannak a lány iránt. Már amikor megpillantotta érezte, csak akkor még nem ennyire erősen. A lány gyönyörű arca, a karcsú teste, selymes bőre… Sokáig tartana felsorolni mik tetszenek ebben a lányban.*
- Henriette-nek hívják.
*Feleli egykedvűen.*
- Három évvel idősebb nálam.
*Folytatja Logan. Az igazság az, hogy senki sem nézné a nővérét ennyinek. Mindenki 24 körülinek nézi. Nagyon fiatalos, csinos. Ám ott van az az idétlen pasas is. Ugyan annyi idős, mint a nővére. Egy felfuvalkodott hólyag…*

- Jó a viszonyunk. Bár csak akkor találkozunk, ha haza jövök. Ekkor ő is direkt hazajön. Bár… hozza TJ-t is.
*Lizzie homlokráncolására lefesti, ki is az a TJ.*
- TJ a barátja. Szerintem egy idióta… Nem is Tom Jefferson a neve. Valami, Fabian, vagy ki… Már ezerszer próbálta előadni nekem, hogy miért TJ.
*Szemeit forgatja.*
- Egyszóval utálom.

*Logan Lennon*

A gépiessé vált evés közben (már egyáltalán nem éhes annyira ő sem) elkalandoznak a gondolatai. Próbálja kideríteni, mi is tett rá olyan mély benyomást az utcán, ami miatt követni kezdte Logant, de nagyon nehéz- mert túl sokrétű. Aki azt gondolná, csak a kék szem, téved… ugyan az is nagy szerepet játszik benne, de inkább a tekintet, meg az arckifejezés. Vagyis, amit ezek sugallnak…
Hogy mit is? Kedvességet, szomorúságot, törődést… és egy csomó mást is, amit ismételten nehéz összeszedni, és hosszú lenne felsorolni. Ahogy azt is, hogy milyen érzelmeket váltott ki belőle ez a találkozás. Meglepődött a véletlenek összjátékán (ha nevezhetjük annak), hogy régen ismeri már többé-kevésbé, de közelebbről sosem volt lehetősége. Vagy tán lehetősége lett volna, hisz egy házban és csapatban voltak… csak nem élt vele. Emellett megrémítette kissé (s egyben fel is villanyozta valahol) a gondolat, hogy valaki tán így intézte, hogy épp ma éjjel, épp itt és épp ők találkozzanak. (Csak hogy a két legkönnyebben leírhatót említsük.) Miért van az, hogy két ember, akik ilyen jól el tudnak beszélgetni, mint ők, évekig egymáshoz sem szólnak, aztán évek múlva összefutnak, és kész is a…
Mi? Mi alakult ki köztük azon röpke idő alatt, amióta beszélgettek? Szerelem? Szerette volna remélni, hogy igen… de valami azt súgta, az még várat magára. Ez kissé lelombozta, de tudta: eljön majd az ideje. Érezte, hogy a beszélgetés kezd erőltetetté, sablonossá válni, és eldöntötte: Logan válasza után nem folytatja. Végighallgatta hát a férfi beszámolóját Henriette-ről, a testvéréről… és annak utált barátjáról, TJ-ről. Magában elmosolyodott erre a gondolatra. Megkérdezte volna, vajon miért is utálja ennyire a fickót, de úgy döntött: majd máskor. Tartott tőle, hogy még nagyon elrontaná a hangulatot ezzel a kérdéssel. Lehet, hogy a húgát féltő bátyó esete…-futott végig az agyán, pedig tudta, ki az idősebb a testvérpárból. De persze lehettek teljesen más okai- olyanok, amiket a szerelmes nővérke nem vett észre, de Logan igen.
-Kösz a vacsorát és a bort, finom volt… -köszönte meg, miközben letette kését-villáját, majd a szalvétával megtörölte a száját. Felötlött benne egy gondolat, hogyan folytathatná kínos beszélgetés nélkül, de első pillanatban tartott tőle, hogy túl hirtelen, túl tolakodó lesz. Pár másodperc múlva, mikor ismét a tanár szemeibe nézett, magában megrázta a fejét. Miért viselkedik úgy, mint egy tizenéves kis csitri, mikor abból a korból már rég kinőtt? Igyekszik tehát visszanyerni nyugalmát, és természetesen viselkedni.
-Megmutatod a ház többi részét? Kíváncsi lennék rá… a szobádra is, ha nem baj…
Jesszusom… remélem nem néz tökhülyének…     

[lizzie Cleve  :-* ]

- Óhh, én köszönöm a csodás társaságot hozzá Lizzie!
*Válaszol neki, mint valami úriember. Mert az is. Hosszú évek alatt kitapasztalta már, mitől döglik a légy a nőknél. Az biztos, hogy mindnél más és más az elvárás… Például Lizzie nem az a zsíros bőrdzsekis lány, aki azt szereti, ha a partnere valami kigyúrt, kopasz állat. Legalább is Logan erre a részre még nem jött rá. Reményei szerint nem is fog, bár… az est további részében bármi megtörténhet.*
~ Add, hogy ne menjen el rögvest! Add, hogy ne menjen el rögvest! ~
*Fohászkodik a fentebb valókhoz, amikor Lizzie felteszi a kérdések kérdését… Óhh, hogy megmutatná e? A szobáját is? Ez aztán váratlanul jött. De hát, ez még szép… Onnantól már nyitva áll az út, őőő… na, hagyjuk. *

- Persze, gyere!
*Egy pálcaintés mire az edények a mosogatóba röppennek, s ott a forró vízben egy megbűvölt szivacs törölgetni kezdi őket. Majd még egy, mire a maradék étel visszareppen a hűtőbe. A gyertyát elfújja, így most korom sötét van. Csupán az a kis fény, ami az emeletről szűrődik le, amit féletlen úgy hagyott, csak annyi segít a tájékozódásban. *
- El ne ess!
*Segíti fel a lépcsőn maga előtt, közben pedig… Igen, a tanárbácsi is férfi, így közben jó hogy a karcsú derekától lefelé nézi a lányt. De, azért nem folytonosan, így nem lehet olyan feltűnő. Csak eddig nem volt ideje erre is összpontosítani, ilyen nagy mértékben.*

- A lentieket már láttad, azokat nem mutatom be. Itt fenn 5 szoba van. Helytágító bűbájjal van kezelve például a hálószoba, így kényelmesebb lett.
*Vezeti végig eközben a kék szőnyeges folyosón. A legvégéig elvezeti. Ott kinyitja az ajtót, mire egy világoskék csempével kirakott, gyönyörű fürdőszoba tárul a szemek elé.*
- A konyha és a fürdő anyu légtere. Itt nem varázslattal takarítunk. Legalább is, ha figyel, akkor nem.
*Mosolyog. Ha Lizzie még meg akar nézni valamit a szobában, akkor engedi. Egyébként kinyitja a vendégszoba ajtaját, ami majdnem ott van rögvest. Pár lépés, és ott állnak előtte.*
- Ez itt egy vendégszoba. Unokatestvérek, vagy a nagyszülők laknak itt, ha jönnek látogatóba.
*Mutatja végig a sárga falú, sötétkék szőnyeges szobát. Egy franciaágy és egy komód van benne. Az ablaka úgy áll, hogy akár egy távcsövet s rakhatnánk oda. Tökéletesen passzolna bele.

Indul tovább, anyjáék hálóját is feltárja. Ez egy kék falú, kék szőnyegű szoba, melyben egy hatalmas franciaágy, két szekrény, egy íróasztal és egy TV kapott helyet.*
- Anyu és apu személyes légtere. Mint láthatod mugli kütyük mindenütt.
*Megy tovább, most testvére szobája jő. Vörös fal és bordó szőnyeg. A falakat Walpurgis Leányai poszterek borítják. Itt már jóval több a varázsló cucc. Franciaágy, szekrény, íróasztal. Neki sem kell TV, akárcsak Logan-nek.*
- Nővérem lakik itt, ha nem lenne egyértelmű a lányos design.
*Nevet. Most pedig a várva várt lakrész, Logan szobája. Haragoszöld színű falak, melyeket Hollóhát zászlók, Kviddiccsapatok és zenekarok díszítenek. A parkettán itt-ott, kisebb, nagyobb szőnyegek vannak, ezek is a finn erdő színeiben pompáznak. Egy franciaágy, melyen sárga lepedő van, egy szekrény, mely tökéletesen passzol a parketta színéhez, egy íróasztal, mely ugyan ezt mondhatja el magáról, plusz egy elektromos gitár, mely annak állványán van elhelyezve, mellette pedig egy erősítő.*
- Ez lenne az én birodalmam… Otthonos.
*Járja köze az egészet, majd félvállról visszatekint a lányra, akit szemlátomást nem csak a szoba izgat.*

*Logan Lennon  :-* :-**

A gombóc a torkában feloldódik, mikor Logan készségesen elfogadja az ajánlatot, és körbevezeti. Nagyon remélte, hogy nem tűnik se maflának, se túl rámenősnek- és nagyon is megnyugtatja a tény, hogy nem nézték egyiknek sem.  Távozni egyáltalán nem áll szándékában, legalábbis még jó ideig. A férfi arcának felvidulásából megérzi, hogy már vártak erre a kérdésre, de a vacsora alatt idejük volt kicsit átgondolni egyet-mást. Nagyon remélte, hogy ez az egész közte meg Logan közt (mert azt senki sem tagadhatja, hogy valami határozottan kialakult köztük) nem ér véget azzal, hogy majd, az egyelőre még ködös (ám sajna közeli…) jövőben kilép a ház ajtaján. Lehet, hogy naiv… de valamiért többet vár futó kapcsolatnál. Feláll, még mielőtt a gyertyát elfújnák, és óvatosan elindul kifelé a konyhából, a lépcsőn leszűrődő fény felé. A figyelmeztetés nem volt teljesen felesleges- az egyik székban majdnem elbotlott. Hiába, sötét és ismeretlen szobában nehéz a manőverezés…
Az emeleti folyosón már világosabb van- pislog párat, hogy szeme hozzászokjon. Újból kis tarkóbizsergést vált ki belőle, mikor eszébe jut a kettejük közti igencsak kis távolság, és ez valahogy a hűtő előtti jelenetre emlékezteti. Most is szívesen megfordulna… de úgy dönt, hogy a szobáig vár.
A folyosó. Kék szőnyeg, bézs fal, a falon itt-ott képek. Otthonos, látszik, hogy gondos válogatás és latolgatás eredménye, de nem hat erőltetettnek, mint egyes nagy kúriákban. Bár persze ő olyanban csak kirándulás alkalmával volt… nekik hasonlóan néz ki a házuk. Mikor bebarangolták Angliát és Franciaországot, sok gazdag helyen, kastélyban-kúriában megfordultak, és mindegyikben mesterkélt légkört tapasztalt. Talán azért, mert azokban nem is laknak igazán…
Fürdő. Itt is a mugli dolgok túlsúlya jellemző- felismeri a tisztítószereket a polcon. Nem lepi meg, hogy hagyják anyjukat kiteljesedni itt és a konyhában- ahogy az sem, hogy azért besegítenek… Hát igen, mindenkinek megvan a maga rigolyája… A francia nagyi nagypapit a konyha közelébe sem engedné, ha nem ott lenne az ebédlőasztal is… -jut eszébe. Azonban most fontosabb dolgokkal kell törődnie…
A vendégszoba. Na, ennek tényleg mesterkélt légköre van, de hát egy ideiglenesen használt vendégszobától mit várjon az ember- az mindenütt ilyen… Tetszik neki azért ez is, de a lakás többi részét, úgy érzi, jobban belakták.
A szülők hálója. Kicsit meglepődik a tévén (a varázsló apuka érdekesen nézheti ki távirányítóval a kezében… csoda, hogy ennyi varázslat mellett működik…), de eszébe jut, hogy francia nagyszüleinél is volt, és egyáltalán nem zavarta az adást nagyija mágisuk tevékenysége.
Henriette szobája. Elvigyorodik a poszter láttán- Zoey már sikongatva odarohant volna, amennyire imádja a Walpurgist, és főleg a frontemberét… De hát ő nem Zoey, így marad nyugodtan a férfi mellett. Ezen a szobán is érződik, hogy már ritkábban alszanak benne, mint korábban, de hát ez lesz a felnövő gyerekek lakrészével…
Végül, az úti cél: a férfi szobája. A színkombináció azonnal elnyeri tetszését, és elsőre az elektromos gitár is meglepi. Félrehúzódik, mikor Logan belép, majd követi. Igen, nagyon is otthonos a kis szoba… de ez jelen pillanatban mellékes. Ismét ugyanaz az érzés keríti magába, mint lent a hűtőnél, csak most ő áll a tanár mögött, nem fordítva. Odalép mellé, és megfogja a kezét. Meleg és puha… majd ismét belenéz a kék szempárba, ami időközben felé fordult, és hirtelen már csókolóznak is. Mintha erre várt volna azóta, hogy meglátta az utcán… mennyei érzés, sokkal jobb, mint azok a csókok, amikre emlékszik- úgy érezte, most szerelmes életében először igazán…     

[lizzie Cleve  :-* ]

*Elindul egy kis felfedező körútra régi szobájában. Megszemléli a gitárt, a fekete, Les Paul formájú Gibson gitárt. Gyönyörű darab… Az ára is gyönyörű volt mugli pénzben. De hát, ha a gyerek tehetséges…
Igen, érdekes, hogy ennyi mágia között működnek a cuccok. Hogy hol a csel? Ott, hogy nincs annyi mágia. Nagyon ritkán szokásuk varázsolni, lévén apjuk sokat dolgozik, Henriette nincs itthon, Logan pedig nem szeret annyit varázsolni, ha itthon van. Az pedig, hogy az anyjuk nem is tud már csak hab a tortán.

Végigvezeti ujjait a gitár nyakán. Anyja 100%, hogy leporolta valamelyik napon. A levegő s friss, ami gondos szellőztetésről árulkodik. Hiába, anyja mindig így várja őket haza. Milyen szerencséje is van.
Megkerüli az ágyat, majd visszaér Lizzie mellé.*
- Látom anyu várt már… Minden csillog-villog.
*Mosolyodik a lányra.
Közben már eszében is van, hogy hol a fenében lehetnek az anyjáék. Lehetséges lenne, hogy elmentek Henriette-hez, és ott is ragadtak? Elvégre, ott is van egy vendégszoba, simán alhatnak ott. És ezt tartja most a legésszerűbb magyarázatnak. És hirtelen, hogy csak kettesben vannak Liz-zel, különös mód még örül is neki, hogy nincsenek itt és nem zavarják őket.

Ezt minden bizonnyal Lizzie is így gondolja. Időközben odalépett mellé, és a barna, puha kezével megérintette az ő, erős kezét. Ez meglepi őt, mert nem várta, hogy majd pont a lány fog kezdeményezni, ám még is tetszik neki. Arcát elfordítja, úgy, hogy pont lássa, amint rámosolyodik, és azt, amint az ő arca is közeledni kezd. Hirtelen, az a jó pár centiméter semmivé foszlik, s ajkaik egybeolvadnak.
Kissé gyors a tempó, annyi szent. Ám, ha Lizzie nem úgy gondolja, akkor Logan sem fogja másképpen. Mint minden férfinak, eddig a pontig még neki is megfelel.

Aztán az a keze, amelyiket előbb még Lizzie fogta, most kiszabadul, és a másikkal együtt rákulcsolódik a lány derekára, afféle reflexből. Nem is tudja hirtelen mit is csinál. Robotszerűen áll az ajtó előtt, egy szinte még ismeretlen lánnyal, és csókolóznak. Ilyen furcsa élménye még nem volt, de ugyanakkor… Ő sem érezte még ilyen erősnek ezt a láthatatlan kapcsot. A másik pedig az, hogy ez a csók… ez, leírhatatlan.
Ám ekkor elszakítja a száját, ám a kezeit ott hagyja*
- Biztos ezt akarod?

*Logan ennon  :-* :-**

Időközben (ezt csak most veszi észre) átölelte Logan nyakát. Ő is elismeri, ez az iram lehet, hogy gyors… de mikor visszaemlékszik a vacsorára, a találkozásukra, és főleg az érzelmeire, valahogy nem marad benn több kétség. Ha tényleg van mindenkinek tökéletes párja valahol a Földön, ahogy azt néhányan váltig állítják, ilyen lehet megtalálni… Csak az nem fért a fejébe, hogy mehettek el egymás mellett annyi ideig, miért váratott ennyit a nagy találkozás. Bár… lehet, hogy el kellett telnie néhány évnek, mire mindketten rájönnek, mit és kit akarnak… és hogy felismerjék, ha velük szemben áll.
Erre ismét kételkedő gondolat fut át az agyán. Azt mondják, a sors (vagy Isten, nevezzük, ahogy akarjuk) nem lehet kegyetlenebb annál, mint mikor megadja, amire legjobban vágyunk, mert az ember butaságok, rossz dolgok után ácsingózik…
Magában megrázza a fejét. Lehet-e az bárki szemében is helytelen, ha valaki csak szerelmet kér, és semmi mást? Hogy szeressen, viszontszeressék, és hogy ez a paradicsomi állapot (ha nem is örökké, de) sokáig tartson? Ha ez helytelen, nem tudja, mi mást várhatna az ember jogosan. Ha pedig semmit nem várhatnánk az élettől, az (nézet szerint legalábbis) a legnagyobb igazságtalanság lenne a világon. Hisz mi értelme az egésznek, ha már reménykedni sem szabad miben, vágyakozni is tilos mire? Ez a kettő, a remény és a vágyódás teszi elviselhetővé az életet legnehezebb időszakainkban. Ha ezt a kettőt elvesszük, dementorok nélkül is eltűnik minden jókedv és öröm a láthatárról… És bár némi kétség még mindig maradt benne, tudta, hogy annyi mindig maradna, bármeddig is töprengene- így válasz gyanánt csak újabb csókot adott Logan szájára. Ismét az a varázslatos, egyedi érzés, amit az előbb is tapasztalt, és tudta, hogy jól döntött.   

[lizzie Cleve  :-* ]

*Libabőrös lesz, amint Lizzie átöleli. Nem, nem azért mert nem tetszik neki, hanem mert a lány puha bőre szokatlan számára. Kellemes érzés járja át a testét, és ekkor már be is indulnak a férfi ösztönök. Pontosabban akkor, amikor válasz helyett Lizzie ismét megcsókolja. Ekkor már Logan sem totojázik.
Mivel a kezei még mindig a lány derekán vannak, ezért eléggé egyszerű olyan közel húzni magához, legalább annyira, hogy Lizzie mellkasa érintse a övét. Bár, Logan kissé magasabb a lánynál, azért még így is érezheti a lány gömbölyű melleit az ő izmos mellkasán.*
- Várj!

*Elszakítja ismét a száját, majd ajtaját bezárja. Ez már meg van bűvölve, csak Logan pálcájával lehet kitárni. Legalább is Scott valami ilyesmiről hablatyolt fiának.*
- Nem hinném, hogy zavarnának bennünket, de azért… sosem árt, a biztonság.
*Mondja, közben ismét visszalép a lány mellé. Ha engedi, bár nem biztos… lehet, hogy elgondolkozott közben ezen az egészen… akkor magához öleli. Úgy, hogy egy kicsit megnyugtassa, nem akar ő tőle egyelőre semmi olyat. Már ha Lizzie ezt nem gondolja másképpen.*
- Mondd csak, nem gondolod, hogy kissé gyors a tempó? Nem mintha zavarna, csak hát… Ha téged zavar, azt én teljesen megértem.

*Suttogja, mely kissé furcsán hat. Milyen szép is lenne, ha a következő pillanatban Lizzie átvenné az irányítást, oly mértékben, hogy a pár méterrel arrébb  lévő ágyig kalauzolná a férfit. Nem, nem akarja, hogy teljes mértékig a lány irányítson, csak… Logan nem akar semmi olyat tenni, amit később megbánna, vagy amit Lizzie nem szeretne.*

*Logan Lennon  :-* :-* :-**

Türelmesen végignézi, ahogy Logan becsukja az ajtót, és egyetért vele- ő sem szereté, ha megzavarnák őket. Észrevette, hogy a csók közben közelebb húzták, és ez a megerősítés jól esett neki… ahogy az elfogadott ölelés, és a kedves szavak is. A kezdetektől érezte, hogy jó kezekben lesz, és itt volt a végső bizonyíték. Elfojt egy kis mosolyt. Tetszett neki ez a kedvesség, a gyengédség- ebben a percben Logan kicsit egy kisfiúra emlékeztette, persze pozitív értelemben. Igen, lehet, hogy a tempó gyorsnak hat… nem kerülte el a figyelmét, hogy nem szimpla, hanem franciaágy terpeszkedik nem messze tőlük… de már végiggondolta. És minél többször gondolunk valamit végig, akármennyire éreztük is magunkat késznek rá az elején, annál jobban elbizonytalanodunk csak. Semmi baj nem lehet belőle… mással nem ment volna el idáig az első randin (már ha ezt lehet randinak nevezni), de biztosra vette: a férfi sem egy éjszakára tervezett. A parkban amilyen arccal nézett maga elé… most már biztosan tudta, anélkül, hogy elmondták volna: őket kettejüket ugyanaz az érzés űzte oda. Így, mivel nem találta a megfelelő szavakat, csak lassan nemet intett Logan kérdésére, egy újabb csókkal toldva meg a választ. Időközben pedig észre sem vette, de lassan az ágy felé araszoltak.   

[lizzie Cleve  :-*  :-*  :-* ]

*És megint nemet kap. Fenomenális ez a lány. Abban Logan is biztos, hogy az első „randi” nem éppen ilyen. De hát minek is kellene olyannak lennie, ha ez nem is randi? Ez afféle szerelem első látásra. És mind a ketten biztosak benne, hogy ezt akarják. Szeretik egymást, olyan mértékben, hogy csupán két órája futottak egymásba és már is eddig eljutottak. Ez valamit jelent…. Mégpedig az emberi szív legmélyén rejlő érzelmeket, kívánságokat…

A csók, amit immár harmadszorra is megkap, csodálatos. Minden egyes jobb és jobb. És ennek így is kell lennie. Ez a bizonyíték, hogy a gondolatmenet igaz. Aztán Lizzie ismét átveszi az irányítást, de nem sokáig, mert Logan kilöki a nyeregből… Átvitt értelemben. Az igazság az, hogy fordulnak egyet, mintha csak valami fura táncot járnának. Logan kerül hátra, Lizzie háttal az ágynak. A férfi irányít, a lány pedig hátrál.
Eközben Liz karja Logan-t átkarolja, Logan karja pedig Liz derekát érinti.

Pár pillanat, és már az ágyon fekszik a lány, fölötte pedig a tanár úr térdel. Jobb keze támasztékot nyújt Lizzie feje mellett, így odáig is érződhet a mentolos illat. Bár, amilyen közel van mindenhol érezheti rajta. A bal keze még mindig Lizzie derekát fogja. Jobb lábával az ágyon térdel, a ballal pedig még a parkettát tapossa. Szájuk egy pillanatra sem szakad el a másikétól, mert akkor ki tudja mi lenne?!

A világ a lábaik előtt hever. Szívük pedig a galaxis szívével együtt dobban, amint a kinyitott ablakon beáramlik a hűs levegő, amint a sarokbéli lámpa halvány fénye arcukra süt. És ők csak fekszenek… Ám egy biztos: Edevis tükrében, ebben a pillanatban csak magukat látnák.*

*Logan Lennon :-* :D*

Másnap reggel. A közeli parknak, és a ház kertjének hála, Lizzie a forgalom zaján és a mellette fekvő férfi szuszogásán túl némi madárcsiripelést is hallhat, ahogy felébred Logan szobájában. Az elhúzott függönyök ellenére, hála a hétágra sütő napnak, elég világos van a helyiségben. A függöny és az ablak közti kis résen kiláthat a felhőtlen, nefelejcskék égre, és derűsen állapítja meg, hogy az időjárás mintha tulajdon jókedvét tükrözné, vagy vele örülne. Nyújtózkodik egy nagyot a takaró alatt, miközben újra és újra felidézi tegnapi találkozásuk és a vacsora élményeit. Még mindig szinte túl szépnek tűnt, hogy igaz legyen… de ezt a gondolatot hamar kiűzte fejéből a tanár lélegzésének hangja. Megfordult a fejében, hogy felébreszti… de elvetette. Olyan édesen alszik… Majd felkel, amikor akar.
Ő maga, Lizzie is legszívesebben visszaaludt volna még egy kicsit, de megismerkedésük óta úgy érezte, bármily közhelyes is, mintha ébren is álomban járna, így maradt az eredeti tervnél- fent maradt. Óvatosan kikászálódott az ágyból, majd felöltözött. Ha már ő ébredt fel előbb, úgy határozott meglepi Logant egy kis reggelivel.
Halkan betette a szoba ajtaját maga mögött, magában félig további szép álmokat, félig mihamarabbi felébredést kívánt az alvó férfinak. Nagyon örült, hogy a férfi szülei per pillanat nincsenek itthon- így még egy darabig maguk lehetnek, és nem kell aggódniuk, hogy bárki megzavarhatja őket.
Amint belép a konyhába, elhúzza a függönyt, és (már pálcával a kezében) belenéz a hűtőbe, mit lehetne összeütni, vagy marad-e még valami készétel-féleség. A torta még ott áll a polcon… de az kevés lesz kettejüknek. Tojás van elég, sajt meg szalámi is… miért ne üthetne össze egy kis rántottát? Felvidulva kiveszi a hozzávalókat, miközben zsebre vágja szükségtelennek ítélt pálcáját, tojást ugyanis szerencséjére mágia nélkül is tud sütni, hála francia nagyszüleinek. Előkeres egy serpenyőt a lehető legkevesebb zajjal, a tűzhelyre teszi, olajt bele, majd feltör egy tányérba hat tojást- hármat-hármat mindnyájuknak. Megsózza, felveri, majd jöhet a szeletelt szalámi. Mikor kész, egy gyors pálcaintéssel meggyújtja a gázt, majd a már elég forró olajban sütni kezd. Hamarosan kész is, ekkor reszelőt keres, és odakészíti az asztalra, miközben a serpenyőre fedőt tett, hogy lassabban hűljön ki. Megterít (tányér, villa, kenyér, szalvéta, pohár), majd épp innivaló után néz a hűtőben, mikor nyílik a konyhaajtó. Vidáman megfordul, hogy mosollyal és sziával és röpke csókkal üdvözölje a felébredt Logant.     

[lizzie Cleve  :-*  :-*  :-*  :-*  :-*  :-* ]

*Óhh, a tegnapi este. Milyen csodás is volt. Végre tényleg szerelmet érez, bár… nem is tudja szinte, hogy milyen az, elvégre sosem volt ilyen erős érzelme senki iránt. De most… Tegnap két óra alatt játszódott le az egész. Összefutottak, elcsevegtek, megvacsoráztak, körbevezette a házban, majd… megtörtént. A világot jelentő csók, aztán pedig… Ezt bizonyára mindenki kitalálja.
Még mindig álomban van. Végtelennek tűnő, bárányfelhős égen száguld. Hatalmas, izmos szárnyai vadul szelik az eget. Erős csőréből rikoltó hang hallatszik, majd karmaival előre zuhanni kezd. Már majdnem eléri a földet, amikor…
Hogy a nyikorgó ajtó hangja, vagy a lány haja illatának hiánya kelti fel, az rejtély… Mindenesetre felébred.

Nagyot nyög, majd reflexből megpróbálja kitapintani a jobb oldalán lévő lányt. Amikor csak a lepedőt érzi, megfagy benne a vér. Szemei felpattannak majd hitelen kidobja őt az ágy. Hoppá… meztelen. Az ágy oldalán megtalálja a boxerét, plusz a tegnap viselt fekete pólóját. Gyors felveszi, majd kirohan az ajtón.*
~ Nem hagyhatott itt. Muszáj itt lennie. ~
*Kettesével szedi a lépcsőket, le az ebédlőbe, át a konyhába… Még is itt van. Logan nyugtalan arcán egyszerre kisimulnak a ráncok, és felvidul. Hát nem hagyta itt… és még reggelit is készített. Logan tényleg szerelmes.*
- Szép reggelt!

*Odalép a lány mellé, hátulról ráteszi kezeit annak derekára, majd az egyik vállán áthajolva a fülébe súgja a kedves szavakat.*
- Gyönyörű vagy…
*Ekkor Lizzie kibújik az ölelésből, szembefordul vele, és ráleheli ajkaira azt a röpke csókot. Egyetlen ez csók, melyet Logan könnyedén megdupláz. Aztán azt triplázza, és így tovább.
Átöleli a derekát, szorosan magához láncolja, és csak csókolja…. Lehet, hogy a kaja még oda is ég, de ez most addig nem is érdekli, míg Lizzie meg nem szakítja, ami… percek múlva be is következhet.*
- Mit sütsz kis szűcs?

*Beleszimatol a levegőbe, aztán nyom egy utolsó puszit a lány nyakára, végül leveti magát az egyik székre, és onnan figyeli a lányt. Aztán a tekintet a fali órára szegeződik. Reggel hét óra. Hát mi a ménkűnek keltek fel ilyen korán? Most már mindegy. Legalább több idejük lesz, elvégre a szülők kb. délig itthon sem lesznek.*
- Mi lesz a mai program?

*Logan Lennon... nemigen jött a végére ötlet...*

A reggeli persze nem ég oda, Lizzie valahogy a csókok és a bók közben is tud figyelni a kevergetésre, tehát a rántotta tökéletesen kerül az asztalra. A tréfás kérdésre elmosolyodik, és, bár a férfi maga is nyilván felismerte a készülő ételt, válaszol.
-Csak rántottát… kicsi szalámit raktam bele, meg reszelhetünk rá sajtot. –mutat a reszelőre és a sajtra.
A hűtőben végül talál egy doboz baracklevet, vesz mellé elő ásványvizet, és a teríték mellé teszi. Ő is leül, szed magának és Logannek is, majd nekilát. Büszke magára- finomra sikerült, pedig nem épp a szakácsművészetéről híres. Mint általában a kezdőknek, neki is ez az egyik specialitása, bár magától már sokféle ételt megtanult főzni. A férfira kérdőn nézve emeli fel egy ügyes lebegtető-bűbáj segítségével a két üveget, és amelyikből az kér, abból tölt- ha kér egyáltalán-, ő maga pedig a barack mellett dönt. Épp egy korty felénél tart, mikor meghallja a kérdést. Hát igen… a program. Ezen már ő is gondolkodott félig-meddig… de nem sokra jutott. Valahogy nem érzett kedvet, hogy valahova szórakozni menjen- az estére megfelel, de reggelre… Le merte volna fogadni, hogy Logan hasonlóan érez. De akkor mivel üssék el az időt? Az órára nézve rájön, hogy elég korán ébredtek mindketten- ki tudhatja, mennyi ideig maradnak kettesben. És addig nem lehet kínos csend… De semmi sem jut eszébe.
-Épp ezt akartam én is kérdezni… -vallja be.     

[lizzie Cleve]

*Leülnek az asztalhoz, pont mint tegnap. Hirtelen jött ötlet volt az is, ám… bizonyára örökké emlékezetes marad. Már csak az izgatja, hogy ebből mit is fog Zoey megtudni. Mert hát abban biztos, hogy az egészet talán nem mondja el neki. Mármint, milyen lenne már, ha Lizzie azzal köszöntené, hogy „Képzeld, lefeküdtem a Számmisztika tanároddal!”. Bizonyára a kislány megállna a fejlődésben ijedtében. Így okosabb lenne, ha úgy avatnák be, hogy apránként adagolják neki.*
- Egyébként, hogy aludtál?

*Közben falatozik a finom reggeliből. Logan sem csinálta volna jobban. Mondjuk, ez ne nagy dicséret. A professzor eléggé gyenge az ételek terén… De hát ez így van jól.  Két falat között válaszol, ha éppenséggel van rá igény, bár ezt nem hiszi. Miért is lenne? Nem akar ő sokat beszélni. Gyors túlesnek a reggelin, aztán… Csak egymásnak lesznek. Telhetetlen… Na és?*
- Na, szépen állunk, ha te sem tudod…
*Mondja, mikor már bevágták a reggelit. Eddig gondolkozott rajta bőszen, s csak ekkor vágta rá a megkésett, válasznak csúfolt mondatot.*
- Fogalmam sincsen… Mármint, van egy ötletem… de az lehet unalmas lenne neked.
*Kacsint rá, majd kiveszi a lány kezéből ami éppen ott van, jelezve, hogy nem engedi, hogy pakoljon. Átöleli, lazán, gyengéden, majd ismét a lépcső felé tuszkolja.*

- Mi lenne, ha visszabújnánk egy kicsit a jó, meleg ágyba?
*Közben vezeti a lányt még mindig.*
- Nem tudom hogy vagy vele, de én még fáradt vagyok hozzá, hogy bárhová is menjünk.
*Célozgat itt a reggeli kis sétához, vagy a kávéhoz az Abszol úton. Ehhez még korán van. Valamivel pedig csak el kell ütni az időt.
Felérnek hát a szobáig, bár, ha Lizzie eközben megszökik, akkor ez nem fog sikerülni. Nem akarja, hogy azt, higgye, erőszakkal akarja felcsalogatni. Az meg még inkább nem, hogy az jöjjön le a lánynak, hogy megint azt szeretné. Persze, jó lenne… de éppenséggel egy kis csevelyre gondolt, amit az ágyban kényelmesebb megejteni.*
- Aztán persze később elmehetünk mondjuk meginni egy kávét az Abszol úton valamerre. Mit szólsz?
*Mosolyog közben.*

*Logan Lennon...  :-* :-* :-**

Zoey ügye az ő fejében is megfordult… Majd idővel ő is megtudja. Egyelőre elég annyi, hogy találkoztak, és elbeszélgettek. Mindent a maga idejében- úgysem sietnek, nem igaz? Olyan békés és csendes itt minden… Finom a rántotta és a baracklé, amit hamar eltakarítanak. Közben elmosolyodik a kérdésre.
-Jól, köszi… mint akit fejbe vertek… gondolom, te is… -mosolyog még mindig Loganre.
Végeznek a reggelivel, Lizzie neki akarna látni mosogatni, de mivel megállítják, a mosatlan marad az asztalon. Bár persze nem az a vérmes tisztaságmániás, és e pillanatban egyáltalán nem zavarja. Érdeklődően néz az őt átölelve tartó tanárra, mikor az ötletéről beszél. Igen, tényleg korán keltek fel…  és az ágy tényleg meleg, puha…
-Még én sem vágyom sehova se menni… jól hangzik, hogy később üljünk be valahova. –válaszol mosolyogva. Érzi, hogy Logan nem arra gondol, amire első pillanatban gyanakodna az ember, és ez nagyon is tetszik neki. Nem áll ellen, mert egy kis beszélgetésnek ő is örülne, így felérnek Logan szobájába, ahol Lizzie azonnal helyet foglal kényelmesen, egy párnával az ölében az ágy szélén.
-És… hogyan kaptad a gitárt meg az erősítőt? –kérdi a hangszerre, majd onnan ismét a férfira nézve. Elsőre ez kérdés jutott eszébe, lévén, hogy árgya szinte kibökte a szemét… remélte, hogy más is fel fog majd ötleni.   

[lizzie Cleve  :-* ]

- Óhh, én nem ilyesmihez hasonlítanám az esténket. Kicsivel kellemesebb volt annál, mintha fejbe vertek volna.
*Kacsint a lányra, még mielőtt az mosogatásba kezdene. Nehogy már idióta takarítással üssék el az időt, amikor csak ketten vannak… senki sem zavarja őket, és…
Logan egy pálcaintéssel véget vetne az egésznek, csak hát… nincs is itt nála. Fent hagyta, mert a nagy sietségben teljesen megfeledkezett arról, hogy neki olyan is van. Valószínűleg Lizzie lehozta a sajátját. Na mindegy, majd a későbbiekben gondoskodik róla, hogy el legyen takarítva a maradék. De ez nem a lány dolga.*

- Benne vagyok. Akkor később egy kávé?
*Mosolyog a lányra. Időközben már a lépcső tetejét tapossák, sőt, mindjárt be is érnek a folyosó végén lévő szobába is. Keze a lány derekán, Lizzie keze az ő nyakán. Úgy néznek ki, mintha táncolnának… Na jó, ez eléggé idiótán nézhet ki, de akkor is.
Végre beérnek a szobába, mire Liz kibújik az ölelésből és rögvest az ágyra veti magát. De hogy minek kell a párna, azt nem érti… Annyi baj legyen.
Logan nem a gitárhoz lép, helyette bebújik az ágyba. Mármint nem arra a részre, ahol Lizzie ül. Onnan mered a fekete gitárra.*

- Óhh… igazság szerint az akusztikus a suliban van. Elsőnek az volt. Azon megtanultam gitározni, majd vettem ezt is. Tudod, ha egy kicsit átfogóbban ismered a stílusokat, akkor sokkal jobban tudsz majd játszani rajta.
*Még mindig a fekete, kivágott testű gitárt nézi.*
- Igazság szerint nem nehéz hangszer. Véleményem szerint dobolni sokkal nehezebb. Jobban elfáradsz benne, mert egész végig ütöd a dobot. Persze nem teljes erődből, mert akkor kárt teszel benne. Eközben a gitáron kicsi felületen kell játszanod, mert egy szólamban egy helyen vannak az akkordok. Egy kicsit több odafigyelést igényel, de akkor is könnyebb rajta játszani.
*Befejezte a kiselőadást, majd a gitárról Lizzie hátára pillant. Aztán egy hirtelen mozdulattal elkapja a derekát, és maga mellé rántja.*

- Mi lesz Zoey-val? Nem szólunk neki?
*Kérdezi, mikor már maga mellé húzta a lányt. Ekkor átkarolja, majd fejét ráhajtja Lizzie vállára. Na, így már kényelmes… Mint valami plüssmackó. Legalább is Logan eldeformálódott agyában rögvest egy ilyen kép jelent meg…*

*Logan Lennon...  :-**

A kávés ötletre mosolyogva bólint- arra azért kíváncsi lenne, hova mennek majd- reméli, hogy tényleg az Abszol útra és nem Roxmortsba… az ottani, giccses kávézóról tárolt pár nagyon rossz emléket diákkori randijai apropóján… Már egyáltalán nem törődik azzal, hogy mi van a konyhával, csak hallgatja a férfit. Nő létére ugyn az ő dolga lenne a mosogatás meg a takarítás- de hát most nem otthon van ugyebár… Mikor Logan az éjszakára utal, enyhén elpirul, és elmosolyodik. Hát igen, a kettőt össze sem ehet hasonlítani… de tény, hogy mélyen aludt. A párnát csak úgy az ölébe vette, megszokásból- vagy nem is tudja, miért. Betakarózni nincs ismét kedve, és valamivel szeretné melegíteni magát… De nem is számít. Ami számít, az a tanár közelsége, viselkedése és mondandója, semmi más…
Csak hallgatja a gitárról szóló értekezést. Magában elismeri, hogy a másikon talán könnyebb megtanulni, bár francia rokonságának mugli tagjainál csak akusztikussal találkozott… Magában elképzeli önmagát (vagy a fellelkesült Zoeyt) a dobok mögött, amint kicsit elszalad velük a ló… egy-két ütéstől elszakad a membrán, és lehet új dobszerkót venni… Na persze nem állítaná, hogy nagy hozzáértő, de egy időben érdekelték a hangszerek is a kviddics mellett. Kellemes ez a kis összebújás, orrát csiklandozza Logan samponjának illata. A kérdés hallatára azonban visszatér a valóságba, és kissé elkomorodik.
-De, szólnunk mindenképp kell… de nem mondjuk el a teljes történetet. Szerintem egyelőre elég azt elmondani, hogy összeismerkedtünk és elbeszélgettünk. Majd idővel jobban beavatjuk… de per pillanat szerintem kicsit sok lenne neki, ha mindent elmondanánk.
És persze nem szabad úgy lejönnie, hogy a bizalom hiánya miatt hallgattuk el… -tette hozzá gondolatban. Most kifejezetten örült, hogy Zoey az év nagy részében távol van a szüleiktől- őket külön tudja beavatni, és megkérheti, hagyják rá, mit mond el a húgának és mit nem.
Közben szórakozottan borzolgatni kezdi Logan elérhatő közelségben lévő haját.     

[lizzie Cleve  :-* ]

*Óhh, nincs most kedve olyan messzire menni. Igaz, hogy hoppanálni ugyan addig tart, de azért még is… Nem akar Roxmorts-ba menni. Legyen elég ennyi. Mondjuk az Abszol útra sincs sok kedve menni, elvégre… Neki semmi kedve sincsen kávézni menni, de mindent megtesz, hogy Lizzie jól érezze magát. És mivel Logan remek színész… a lány re sem fog jönni.
Óh, dehogy. Akusztikuson még nehezebb megtanulni, mert vastagabb a nyaka a gitárnak. Aki megtanul akusztikuson játszani, annak az elektromos, vagy a western már csak desszert. És ez így a helyes.*
- Ugye nem akarod, hogy most nekikezdjek bemutatót tartani?
*Kérdi álmos hangsúllyal, miközben megragadja a lány derekát, és magához húzza.*
- Még egy kicsit had feküdjek veled az ágyban… Jó?
*Búgja a fülébe. Aztán pár perc csönd következik. Éppen a lány válla mögött van a feje, nagyokat lélegzik, beszívja a lány finom illatát, majd két puszit nyom annak selymes bőrére*

- Igen, ebben tökéletesen egyetértek veled.
*Belegondol, milyen is lenne, ha rögvest elmondanák neki az egész történetet. Zoey egyrészt megvetően nézne rá, másrészről lehet, arról győzködné nővérét, hogy pártoljon el Logan mellől. Ezt pedig a prof semmiképpen sem akarja. Az más tészta, hogy Lizzie mit szeretne.*
- Jobb lesz neki is, meg nekünk is, ha csak később tudja meg…
*Becsukja a szemét, mert éppen a haja csapódna bele. Hát igen, hosszú  a haja, csak mivel eléggé kócos, ezért általában az égnek áll. Ám most, hogy Lizzie a hajával szórakozik… nos, eléggé kellemetlen érzés, de azért elneveti magát.*
- Ej, megbánod te még, hogy húzogatod az oroszlán bajszát.
*Mondja vidáman, majd a következő pillanatban a lány valami furcsa érzést érezhet a derekánál. Remélhetőleg csikis, mert éppen azzal próbálkozik az ifjú professzor.*

//Nincs ihlet, sajnálom... //

*Logan Lennon :-**

Logan kicsit nyűgös hangja mosolyra készteti. Mintha csak most keltené az ébresztőóra legszebb hajnali álmából, és nem akarna suliba menni…
- Nem kell… megvagyunk anélkül is… feküdj még csak nyugodtan… -mosolyog, puszit adva a férfi fejére (és remélve, hogy az nem értette félre a megjegyzést gitártudása leszólásának...). Valahogy neki sincs kedve már elmenni… kellemes itt, kettesben, a puha ágyon… Nem akarja, hogy ez a varázslatos pillanat véget érjen… de sajnos a Zoey-téma ismét kissé illúzióromboló hatással van rá- amint Logan ismét felhozza, valahogy mintha fázni kezdene- a külvilág beférkőzött a gondtalan, boldog, lebegő hangulatot árasztó szobába, ahol mintha megszűnt volna az idő, és szétpukkasztotta (időlegesen legalábbis) a buborékot. Nem reagál semmit, csak ő is próbálja elképzelni húga válaszát- nyilván felháborodna, és azon kezdene parázni, hogyan megy majd be ezentúl számmisztikára.  Meg hogy mit szólnak mások… fél majd attól, hogy ha elterjed  hír, a tanár úr kis kedvencének fogják tartani, és őt fogja ezért hibáztatni, ha netalántán bekövetkezik… És az iskolában hallott történetekkel próbálja majd elrettenteni a férfitól. Biztosra vette, hogy nem egy tanítványa titokban beleszeretett a jóképű számmisztika-tanárba… de ez nem zavarta. Mindenesetre, ahogy Logan már mondta: mindkettejük érdekében jobb lesz, ha Zoey később szerez tudomást a részletekről.
Az oroszlánbajszos megjegyzésre ő is felnevet- de nem tudja abbahagyni a csiklandozás miatt. Sajnos azok közé tartozik ő is, akiknek elég egy enyhe próbálkozás, és máris vihogni meg fickándozni kezdenek…
-Na… csikis vagyok!! –nevet egy nagyot, majd amikor ideje akad rá, próbálja visszaadni a kölcsönt. Nagyon reméli, hogy Logan ugyanúgy csiklandós, mint ő…     

[lizzie Cleve  :-* ]

- Óhh, hála istennek.
*Válaszol a gitáros kérdésre. Aztán már tényleg eldobja magát, és olyan kényelmesen fekszik el, hogy kérdéses, megmozdul e még valaha. Bár ez gyorsan be is következik… Mármint a megmozdulás.
És amikor Lizzie felnevet, tesz róla, hogy a nevetés örökké tartson. Akár csak, amikor csiklandozó átkot küld az ellenfélre. És sikerült, Lizzie csikis… de még mennyire. Logan pedig arcátlanul kihasználja ezt az isten adta lehetőséget, és nem hagyja abba, míg meg nem érzi a célszalagot mellkasán.*
- Megmondtam, hogy nem tanácsos próbálkozni… Héjj!

*Visszakapta a kölcsönt. Na szép… Hát, sajnos neki sincsen szerencséje. Ő is csiklandós… Nem tartozik sem a balkezes, sem pedig a nem csiklandós ritka csoportjaiba. Így hát most ő nevet fel… Nézzük a jó oldalát, legalább a terv bejött… Mármint az, hogy ne szakadjon félbe csak úgy a nevetés. Így nem követi a jó kedvet a kínos csend, melyben senki sem tudja mit is kell tennie. Nem, most mindketten nevetnek…*
- Oké, tűzszünet!
*Fújja ki magát, miközben kezeit a hasára illeszti. Jól elfáradt… Ám annyira azért még nem, hogy ne legyen második kör. Így hát neki is ugrik másodszorra.*
- Sajnálom, átvertelek.

*Azzal már csiklandozza tovább. Egy másodpercre elgondolkozott, hogy bevesse e az éjjeli szekrényen lévő varázspálcát, és azzal csiklandozza a kiscsillagot. Aztán elvetette az ötletet, mert az eléggé gerinctelenség lenne, és azzal elrontaná a játék örömét… *
- Mondd csak… látszik a szemeimen, ha hazudok? Csak, hogy nem villognak e, vagy az arcom nem vörösödik, vagy az orrom? Jó tudni, bármikor hasznomra válhat.
*Nevet, és innen tudhatja a lány, hogy csak viccel. Ekkor már odahúzta magához a lányt, már ha Lizzie engedi. Erőszakkal nem cselekszik…
Átöleli, majd egyik kezével, még a takarót is ráhúzza*
- Szeretlek.
*Súgja a lány fülébe.

Ám igazság szerint fejében még mindig az jár, hogy vajon, hogy fogadja a nagyérdemű ezt a hírt. Mert annyi szent, hogy nem néznek majd rá mind kedvesen. És ami most legjobban zavarja, hogy Lizzie szülei mit fognak szólni, hogy Zoey mit mond majd. Nem akarja, hogy miatta vesszen össze a Cleve család. Mi lesz, ha nem szeretik majd? Akkor nem is mehet oda? Nem látogathatja meg Lizzie-t?
Akarata ellenére is kiütköznek arcára az érzelmei. Szomorú lett, bármennyire is kellemes az érzés, hogy itt van mellette Liz. És ezt sóhajokkal nyomatékosítja… Ám, ha mázlija van, akkor talán Lizzie nem veszi észre.*

*Logan Lennon  :-**

A nevetéstől már könnyek szöknek a szemébe, arcizmai görcsölni kezdenek, úgy érzi, nem bírja tovább… épp, mikor Logan bejelenti a tűzszünetet. A pár másodpercnyi szünet alatt alig van ideje kifújnia magát- a következő „támadás” váratlanul éri, de nem haragszik érte… Bár persze lebegőhöz nem jut, hogy ezt ki is mondja.
Mikor vége ennek is, kapkodva veszi a levegőt- a tartós nevetés, főleg ilyen testi erőkifejtés mellett, bizony kicsit kipilleszti az embert… A férfi megjegyzésére ismét felkacag, közben pedig nem veszi zokon az ölelést és a betakarást. Jó volna kicsit még szundítani… de a csikizés teljesen kiverte az álmot a szeméből, és ezzel lefogadná, hogy a tanár is így van.
A következő mondat derült égből a villámként éri- de jó értelemben. Örül neki, hogy máris elhangzott ez a szó… Fura, ahány történetet hall, olvas vagy lát filmen az ember, valahogy a bűvös kijelentés a nő szájából hangzik el először- és kellemes meglepetés, hogy a valóságban ez másként van. De persze Logan sem átlagos…
-Én is szeretlek. –mosolyog a férfira.
Boldognak érzi magát, mint talán még soha életében… ám gondolatban kérleli az időt, hogy hadd maradjon így minden… és érzi, hogy nem fog. Soha, egy pillanat sem tart annyi ideig, ameddig mi szeretnénk… És persze megfordul a fejében egy aprócska probléma.
A családja miatt nem aggódik- tudja, hogy idővel elfogadják majd Logant, a szülei sosem szóltak bele, hogy kit mutat be nekik. A húga pedig… ugyan lehet, hogy eleinte furcsállni fogja majd a helyzetet, de majdcsak megszokja. Mivel a tanár lényéhez az udvariasság (ezt már tapasztalta) hozzátartozik, csak (rövid) idő kérdése, mikor nyeri meg magának őt is. Hogy más mit gondol…
Irigykedők, féltékenyek mindig akadtak. Az ilyenek bárkire képesek acsarkodni, aki csak egy kicsivel is többet vagy jobbat kapott (vagy ért el) életében, mint ők. Tehát semmi értelme ezen aggódni.
Akkor mégis, miért teszi ezt? Fogalma sincs. Elégnek kéne lennie, hogy a férfi itt van… és mégis, előre retteg attól, hogy valaki elveszi tőle.
Magában megrója magát. A családunk kölcsönösen el fogja fogadni ezt a kapcsolatot- hisz akik ilyen fiút neveltek, maguk is csak kedves emberek lehetnek. Más pedig nem számít. –hajtogatja, és sikerül lenyugodnia. Addig ismételgeti ezt a mondatot, amíg teljesen nem hisz benne, és elhallgat a kétkedés gúnyos hangja a fejében. Valahogyan megérzi a sóhajokból, hogy Logan is ezen rágódott (pedig közepes legilimentori tudását engedély nélkül nem használja), és azon töpreng, hogy tudná megnyugtatni… de mivel semmi nem jut eszébe, hallgat. Kikérné a véleményét, hogy a nagyvilágnak mikor újságolják el a kapcsolatukat, ha elújságolják egyáltalán, de nem akarja megtörni a hangulatot. Majd később eldől… csak az itt és a most számít. Nem tudja, mit mondhatna, így inkább csak közelebb bújik a mellette fekvő Loganhez.
   

[lizzie Cleve  :-* ]

*Elmosolyodik, amikor megkapja a választ. Ő is szereti… Bár, ezt már gondolhatta volna, különben nem hagyta volna, hogy tegnap az megtörténjen, nem hagyta volna, hogy megcsókolja annyiszor… Logan pedig nem hiszi, hogy ez afféle rájátszás lenne. Nem, biztos, hogy nem… Már megint hülye gondolatok járnak a fejemben! Ennyi…
Hát, ha hallaná is Lizzie gondolatait, akkor sem nyugodna meg teljesen… Nem hiszi, hogy ennyire egyszerű lenne ez az egész. Ha azt mondja, hogy a szülők elfogadják, hát legyen. De Zoey és az öccsük… hát, az lesz a valóban kemény dió.
Mások nem érdeklik. Igaza van a lánynak, mondjanak amit csak akarnak. Logan-t az ilyesmi sosem bántotta… Ám akkor is, a család lesz furcsa történet.*

- Hjaaj…
*Sóhajt fel, miközben ezen rágódik. Abba kellene már hagynia, ám akkor sem bírja. Nem megy. Muszáj még egy kicsit, még egy kicsit erre gondolni, hogy még jobban elbizonytalanodjék. Mert ezzel mindig is így volt…
Lizzie közelebb bújik hozzá, ami nagyon jól esik. Most már alig pár centi választja el őket, a lány fejét és a férfi mellkasát meg semmi. *
- Tudod…
*Kezdi bizonytalanul.*
- Azon gondolkoztam, hogy vajon a többiek mit szólnak majd ehhez.
*Szemei a plafonra merednek, céltalanul nézve a zöld falat.*
- Például a szüleink…
*Folytatja.*
- Ha megtudják, hogyan is találkoztunk… szerinted nem fognak majd megvetően nézni ránk?

*Nyel egy nagyot. Nem szívesen beszél erről a témáról, de muszáj, mer idegesíti a tudat.*
- Úgy értem… mi lesz, ha nem fogadnak el engem?
*Hangjában tisztán felismerhető az aggodalom, ami nem is hiábavaló.*
- Meg ott vannak a testvéreid. Mindkettőt tanítom, hogy fognak ezentúl a szemembe nézni, ha megtudják? Akár most, akár később?
*Belegondol, amint Zoey dühödten a szemébe néz, majd kirohan a terméből. Eszébe jut, amint Damien dühöngeni kezd…*
- Úgy zavar, hogy ilyenen kell törnük a fejünket, amikor csak egymásnak vagyunk…
*Azzal nyom egy csókot a lány fejére. Illatos haja, kábítóan hat… Logan-nek olyan érzése támad, mintha szemhéjai több mázsásan lennének. Aztán a férfit elnyomja ismét az álom…*

*Logan Lennon...  :-* (jóéjtpuszi :D)*

Valahogy természetesnek tetszik ez a szájában hirtelen támadt keserédes érzés. Azt mondják, az igazán boldog pillanatainkba mindig egy kis bánat vegyül… így történt ez most is, bár nem értette az okát. Hogy mindig akkor kell lelombozó dolgoknak az ember agyába fészkelniük magukat, mikor a legkevésbé vágyunk rájuk… és hogy nem lehet tőlük szabadulni… Hirtelen a kettejüknek meleget adó ágy úgy tűnt, mintha veszélyes tengeren hánykolódna egyedüli mentsvárukként… Igyekezett elhessegetni ezeket a gondolatokat- hisz ki fenyegeti őket? Per pillanat senki… és próbálta elhitetni magával, hogy a jövőben sem fog senki így tenni. Azonban Logan aggodalmaskodása, kétkedése kicsit átragadt rá is… és csak nehezen tudta levetkőzni.
A húga… ugyan eddig senkijét nem kritizálta (se őelőtte, se az anyja előtt), ez tényleg merőben eltérő helyzetet szül. Hisz… a tanáráról van szó… de ismeri annyira Zoeyt, hogy ne aggódjon különösebben. Ha akad is valami gondja, nem csinál nagy patáliát. Legalábbis remélhetőleg… De jelenetet nem fog rendezni, az biztos. És haragban sem lesz egyikükkel sem. Van benne büszkeség és tartás ehhez.
Damian már más eset… őt nem ismeri annyira. De ő is megérti majd…
A tétovázó hang… A férfi hangot ad aggályainak. Felsóhajt- szeretné megnyugtatni, ám ő is bizonytalan. Egész addig, amíg Logan meg nem kérdi, hogy mi lesz, ha nem fogadják el őt. Lehetséges olyan? A feltevésre elmosolyodik magában.
-A szüleink szerintem elég megértők ahhoz, hogy elfogadják a helyzetet. Ők is voltak a mi korunkban és helyzetünkben… úgyhogy miattuk nem kell aggódnod. Meg egyébként sincs mit szégyellnünk.
Majd elhangzik a másik probléma- amitől már jobban tartott, és amire már nehezebb válaszolni…
-Tény, hogy kicsit furcsa lesz nekik, lévén, hogy a tanáruk vagy… De bele fognak törődni, érzem- és egy idő után még drukkolnak is majd nekünk, hidd el.
Az utolsó mondatra halványan elmosolyodik.
-Az ember mindig aggódik, mikor rájön, mit veszíthet… -suttogja, majd viszonozza a puszit. A férfi szuszogása ébreszti rá, hogy az elaludt… A meleg ágy, a halk lélegzés, és az őket körülvevő illatok (meg a meleg takaró) hatására először zsibbadt kábulatba, majd álomba merül ő is.