Roxfort RPG

Múlt => Keleti szárny => A témát indította: Mrs. Norris - 2009. 11. 16. - 02:07:45



Cím: Bűbájtan-terem
Írta: Mrs. Norris - 2009. 11. 16. - 02:07:45
Közepes méretű, kör alakú tanterem. Faltól falig érnek a szintenként emelkedő padok félkörbe rendezve. Ez nagyban megkönnyíti a diákok óra közbeni kommunikációját, hiszen az ülőalkalmatosságok egybefüggőek – a padokkal egyetemben-, és az eggyel feljebb lévő szint asztalaiból törnek elő. A helyiség másik végéből a magas plafonig nyúló ablakok bevilágítják az egész termet, vidám fényben táncoltatva az emeletes padokat, melyek között két lépcsőzetes folyosó vezet fel a legfelső szintre a falra szögelt, görbe vitrinekhez, amikben az órához szükséges eszközöket tárolják, ám még innen, a legfelső szintről is csak nehézkesen lehet elérni e polcokat. Az ablak előtt apró asztal áll, általában érintetlenül, hiszen a bűbájtan professzora szívesebben sétál a padok között, vagy magyaráz egy a terem közepében a mélybarna hajópadlóra állított doboz tetejéről. Az ablakok előtt továbbsétálva, a padoktól rejtve ajtó nyílik a következő helyiségbe, hogy a tanárok gyorsabban közlekedhessenek. Nap közben diákok töltik meg szintekbe rendezett padokat, ám délután a tanterem nyitott ajtókkal vár minden érdeklődőt, hiszen Flitwick sosem zárja be.



Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Seraphin Lamartin - 2010. 06. 30. - 19:20:19
Bűbájtan óra --- hetedév     

*Voltaképpen időpazarlásnak tartanám az órát, ha nem lenne belőle szükséges a RAVASZ a maximalizmusomhoz. A nagyteremből fel a lépcsőn haladtam, vállamon a táskám, sötét talár, sötét idők, nyugodt, higgadt mosoly a képemen, amivel óva intettem a kötözködni vágyókat, de azokat is, akik esetleg barátkozni próbáltak volna velem, az ilyesmire ugyanis se időm, se energiám nem volt. A lustán hömpölygő felhőkből ömlő eső dagonyává változtatta a kastélyt és környékét, nem volt tanácsos kimerészkednem, hiszen amilyen megfázós vagyok, nem illett volna rögtön az első héten, az új tanári kart betegen fogadni, főleg, hogy még fogalmam sincs, hogy mire számíthatok tőlük.
Ahogy a Flitwick professzort helyettesítő új versenyzőtől sem tudtam, aki átvette a tárgyat. Láttam az évnyitó gyönyörű, dicstelen, rózsaszín előadásán, aminek giccsét komorrá árnyalta a feketeség, de persze nem mindenkire volt ilyen hatással az fellépés, vannak, akik egész megijedtek, falkában haladnak a folyosón, el mellettem, a zöld kendőt a nyakamban látva jobban összehúzzák magukat, hangtalan nevetésre nyílik a szám, megcsóválom a fejem és a terembe lépek, ami még üres. Korai vagyok, túl korai, hiszen ebédszünet helyett jöttem ide, mert nem voltam különösebben éhes. Vagy csak gusztusom nem volt az ottani társasághoz, nem mintha nekem nem lennének barátaim.
Sötét és tudásszag. Egy pálcaintéssel gyújtottam fel a lámpásokat a falak mellett, a fa padozat elégedetlenül nyikorgott, miközben a legmagasabb sorhoz mentem és az ajtóhoz legközelebbi székre ültem, minél közelebb a menekülési útvonal annál jobb, nem hiszem, hogy a professzor különösebben lenyűgözhetne, nem, Mr. Lupen tavalyi belépője után aligha nyűgözi már le az ifjúságot bármi. Pergament, tintát, tollat készítettem egymás mellé és a könyvet, amit volt szerencsém elolvasni a nyáron és semmi olyat nem láttam benne, amit ne lehetne megtanulni tanár nélkül is. Ennek ellenére itt vagyok, várakozó állásponton, már megint, egy új év új óráján, soha nem lesz már vége ennek a hét évnek, pedig haladok valami megfoghatatlan cél felé. Legalábbis remélem.*


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Neville Longbottom r. - 2010. 07. 01. - 14:43:51
(http://i944.photobucket.com/albums/ad285/ThePictorWolf/bbjtanraneville.png)

- Nem, nem, az úgy nem lesz jó!
- Dehogyisnem, csak mozogj lassan és nem lesz semmi baj. Nyugi Neville, biztosan sikerülni fog.
- Gondolod?
- Nem. Tudom. – felelte mosolyogva a lány majd egy puszit nyomott a fiú arcára mire az nyakig elvörösödött zavarában.
- És mikor legyen az első gyűlés? Mert ha találkozok valakivel, aki tavaly is tag volt, annak szólok, még mielőtt az érméken értesítenénk őket. De tényleg… szerinted biztosan nem lesz gond belőle, hogy olyanoknál is vannak ál-galleonok akiknél nem kéne, hogy legyenek?
- Hát jó lenne, ha minél hamarabb sort kerítenénk rá. – suttogta halkan, majd mielőtt közelebb hajolt volna szétnézett a folyosón – És nyugi, mondom, Vikitriát nem fogja érdekelni, meg már szerintem ki is hajította a fenébe. Mire ment volna vele? Nekiajándékozta volna Draconak vagy mi? Dehogyis. A többiek meg biztosan örülni fognak neki.
- Csak Harryék nem.
- Figyelj Neville, tudom, hogy rossz, hogy nincsenek itt. Nekem is, de most nem búslakodhatunk. Ez van és kész. El kell fogadnunk! De most menj, mert a végén még elkésel. – mondta immár hangosan s kissé derűsebben miközben megpaskolta a fiú zsebét, mely hangos csörgéssel válaszolt.
- Héé!
- Bocsi. – kiáltott vissza Ginny, hangjából öröm csengett. Szinte ő volt az egyetlen az egész kastélyban, aki még ilyenkor is mosolyog.
Neville megcsóválta fejét, majd mosolyt erőltetett arcára, mikor elhaladt egy mardekáros mellett, s jobbját szorosan zsebén tartva indult el a bűbájtan tanterem felé.

Mikor odaért, s ajtót nyitott ismét megcsapta a terem jellegzetes illata, mely mindig az iskolában töltött első éveit juttatta eszébe. Ismét a múlt, mely olyan jó, makulátlan volt, most pedig. Idáig süllyedt ez az iskola. Halálfalók normális tanárok helyett. Hát remek. Két lépést nem mozdulhat anélkül, hogy ne érezze veszélyben magát. Komolyan. Már a saját szobájában fél. De nem fog ez sokáig tartani. Ő teszek róla. Vagyis Ők. Ők majd felrázzák a jóhiszemű diákokat, s megvédik magukat. Dumbledore Seregét újjáélesztik.
Zsebét még mindig szorította miközben hely után kutatva lesett körbe a teremben, hol csupán egy ember volt jelen. Seraphin Lamartin, sosem beszélt még a fiúval, de nem is nagyon bánta. Úgy véli, egyikük sem bánja, hogy nem lettek puszipajtások, de azét egy biccentést megenged magának nehogy már lesüllyedjen a „bunkó aranyvérű vagyok” szintre.
És éppen ezért, a terem túlsó vége felé veszi az irányt, s a második padsor, legszélső ülőhelyére huppan, majd válltáskáját leveszi, abból pedig előkerül a bűbájtan felszerelés.
Felsóhajt.
Sikerült ideérnie anélkül, hogy feltűnést keltett volna a folyosón. Vagy bárhol máshol. Mostanában egyre jobb érzéke van az ilyenekhez.
És akkor elveszi kezét, mire zsebe vészesen felcsörög s a talár szélét lehúzza a földre. Neville bosszúsan néz körbe, majd zavart mosollyal arcán lenyúl a földre s felkapja, ruháját, azt pedig ölébe süllyeszti, s beljebb csúszik, hogy ne vegyék, észre mit rejteget. Végülis nem sokat látnának, de akkor sem kéne, hogy még ennél is flúgosabbnak nézzék.  Egy újabb sóhajtással nyugtatja magát.
Nem is ő lett volna, ha nem hibázik minimum egyszer.



Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Yvette Delacour - 2010. 07. 06. - 17:33:18
Bübájtan




Az első óra ebben az átkozott tanévben. Valahogy egyszerre akarok is menni és nem is. Talán épp amiatt amilyen most a hangulat... Sok minden más. Másabbak a diákok, ahogyan egymásra néznek. Másabbak a tanárok, a régiek főleg, akik nem tudják hogy kezeljenek minket. Másabbak már az ódon falak ránk való hatása is. Eddig úgy érezhettük, mindentől megvédenek, most olyan mintha mindenhol ellenség bujkálna, sőt mi több, mintha minden összeomlana egyetlen perc alatt.
Minden esetre ha menni kell hát menni kell. Nem lenne szép dolog a legelső óráról ellógni főleg úgy, hogy ez abszolút nem volt és nem is lesz soha jellemző rám.
Amúgy is, ez az év sorsdöntő. A RAVASZ, na és persze maga a tudat... kikerülök a Roxfortból.
Persze mindenki már rég azt hiszi tudom, hova akarok menni. Hisz ilyen jegyekkel és tudással mindenki két kézzel kapkodna értem... csakhogy, kevesek közül is csak kevesen sejthetik, bizony fogalmam sincs mit akarok kezdeni az életemmel.
És ez csak egy probléma a milliónyi más közt az életemben.
Egyszerűen csak felszegem a fejem, miközben kék íriszeim végigpásztázzák a folyosót, amely egész kihalt ahhoz képest hogy mindenhol tanítás folyik. Valószínű sokak még most rohannak az egyik tanteremből a másikba, természetesen szedett-vetetten, a könyveiket, jegyzeteiket elhagyogatva maguk után. Hova is tűnt a precizitás....!
Én nyugodt léptekkel közelítem meg a bűbájtan termet, amely immár hetedik éve adja ugyanazt az ismerős érzést...
Egyszerűen nyitok be, nem tartva semmitől és senkitől, mert hát miért is kellene aggódnom? Igaz hogy az iskola tele van az aranyvérű ficsúrokkal, és sötét kinézetű tantestülettel, de hát ettől nem fogok rettegni a nap minden egyes szakaszában.
Ugyan eszembe jut Lupen tavalyi kis bemutatkozója, mikor Blaine-t kínozta szadista módon, de inkább elhessegetem a gondolatot. Az kivételes eset... és ez csak Lupen... Cedrah mindig is őrült volt... de nem mindenki az.
Minden lelkiismeret-furdalás nélkül lépek be, s ami először feltűnik a fény. Valaki tehát van itt mert a lámpák égnek, s félrefordítva a fejem észre is veszem Longbottom köpcös alakját, amint itt gubbaszt a padban, valamint Lamartin-t közvetlen az ajtó mellett.
No igen, Longbottom, habár nem látszik rajta de mégiscsak aranyvérű. Ellenben neki legalább annyira küzdenie kell valószínűleg a nyugalmáért mint nekem. Lamartin nem érdekel túlságosan. Mardekáros. És ez elég ahhoz, hogy kiváltsa a legmélyebb ellenszenvemet.
Egyetlen aprócska biccentéssel üdvözlöm Neville-t, mert hát mégsem vagyok faragatlan, miközben elindulok a jól megszokott helyemre. Középső padsor legelső padja. Keretbe foglalva, Yolanda már ha méltóztatik megjelenni úgyis leghátra ül. Milyen jellegzetes, nemde?
S ahogy elhelyezkedem, noha nem sok idő van az óra kezdetéig, mégsem akarom unottan megbámulni az érkezők arcát, még ha ők ezt is teszik jobbára. Így a táskámban először kezembe akadó könyvet veszem ki és lapozom bele, mintha semmi más nem létezne a számomra. Hisz még ez is jobb, mint a bájcsevegés bárkivel, aki aztán csak a pletykát zúdítja a nyakamba.
Mint ahogy ez általában lenni szokott.


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Alyson R. Leingter - 2010. 07. 08. - 12:47:31
# hetedév - bűbájtan




  RAVASZ. Ez hiányzik neki a legjobban, tényleg! Rend szerint eltökélte, hogy nem igazán fog pezsegni órákon, mint egy hollóhátas kiselsős. Semmi kedve nem volt órára menni. Itt volt nyár, nehéz lesz visszarázódni ismét a monoton, szürke hétköznapokba, amit majd megpróbál mindig egy kicsit megszínezi izgalmakkal, mint tavaly. Bizonyos határok között. Az előző évben ismerte meg közelebbről Nicolast, így úgy döntött, ha már lúd legyen kövér, elhívja őt, hogy együtt menjenek órára. Jó, ez így nem teljesen igaz.

   A Nagyteremben zsúfolásig tele volt diákokkal. Reggeliztek. Érdekes, hogy év elején még sokan lejárnak reggelizni, aztán az idő elteltével, egyre kevesebben járnak le, mintha megunnák. Mindenesetre alig talált jó helyet Alyson, ahogy keresgélt a Mardekár asztalánál. Inkább kereste a gerincesek társaságát, és messze elkerülni a Parkinson-féléket. Végül megáldotta őt a Sors Robert foglalt neki helyet. Na igen, ez a kellemetlen hely kategóriába tartozott, mióta kerülte legjobb barátját.
   - Jó reggelt Robert! - szólítom meg, és kényszeredetten leülök mellé.  
   - Blaise. Blaise-nek hívnak! - csípős hangulatában volt aznap reggel, ez nem jellemző rá. Sosem zavarta, hogy a középső nevén hívom. De ze nekem csak jó, legalább nem kell jó pofiznom! - Várod már a bűbájtant, mi? Fiatal prof, a kedvenced...- jegyzi meg epésen- Gondolom már a nyitón kiszemelted.
   - Kivel mész bűbájtanra? Találtál már hozzá egy pincsi kutyát? Juj, nézd csak - mutat Parkinson felé -, ő pont neked való!
   - Azt hiszed most fájni fog, hogy nem veled megyek? Ne legyél már ennyire öntelt. - válaszol, és miután lenyelte utolsó falatját felállt a helyéről , és ott hagyta. ŐT!
   Elment az étvágya. Dühöngve kimászott a padból, és arrébb lépett párat, hogy szóljon Baxtonnak, hogy szabad egy hely mellette bűbájtanon.

   - Kíváncsi vagyok, milyen lesz ez az új bűbájtan prof. - töri meg a csendet a tanterem felé vezető úton. Nicolas mellette sétált. Nem volt kétséges, hogy a fiú beleegyezik az ajánlatba, hiszen a tavaly történtek után, biztosan akar visszavágót. Nem ad neki lehetőséget, de muszáj bosszút állnia Robertet, és ehhez Nicolas volt a tökéletes alany. Jóképű, volt már kalandja Alyvel, amiről természetesen a legjobb barátja is tud, és nem is olyan vészes, ki lehet bírni.
   - Flitwick-nél biztos jobb! - fejezem be a gondolatot, majd belépek a nagy terembe. Csak páran vannak a teremben, így kiszúrja a legfelső padsort, és felcaplatva a falépcsőn, beült majdnem a sarokba, tanszereit lepakolja az asztalra, és elhelyezkedik.


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Benjamin Bishop - 2010. 07. 08. - 13:28:35


   Unásig másztam már ezeket a lépcsőket, csukott szemmel is eltalálnék a Hollóhát tornyából a tőle nem messze található bűbájtan teremig. Csakhogy most nem ebből a jól megszokott irányból közelítem meg a terepet.
   McGalagony új irodájából jövök – megjegyzem, itt korábban még nem volt szerencsém tiszteletemet tenni –, ugyanis az asszonyság engem hívatott. Abban reménykedtem, hogy idén végre a mindent látó, tüzes, héj nélküli szemet elterelik rólam egyéb pályákra – ott az a sok álruhás tanár, a zsarnokoskodó prefektusok vagy az egymás vérét szívó arisztokrata brancs – mind-mind sokkal fontosabb ügylet, mint az én piti kihágásaim. S mégis, a sors, jobban mondva igazgatóasszonyunk megint rácáfolt az elméleteimre. Úgy látszik, neki is vannak besúgói, mert most lebuktam.
   Valaki dohányzáson kapott a múlt héten, és ezt rögtön jelentette is. Úgy sejtem, a származásom miatt nem kaptam meg a bajtársi diszkréciót, sőt, megkockáztatom: félvér mivoltom miatt jelentették azonnal az esetet. Azért adok csak hálát, hogy McGalinak volt aznapra fontosabb küldetése is, és ráért egy héttel később fogadni engem. Tán még ki is csapott volna, ha akkor a begyógyult szemeimbe néz. A dohányzás még csak-csak elmegy, de egyéb szerek használata az iskola területén belül? Új rendszerünkben ez kimeríti a bűnözés fogalmát. Büntetés: halál.
   Szóval némán tűrtem, ahogy a vezetőség tyúkszaros kis életem fonalát feszegeti-gobozgatja, majd töredelmes pillantások kíséretében távoztam a kegyeikből. És a teremből. Ez volt az utolsó eset, hogy McGalagony tartotta nekem a hátát. Nem illik visszaélnem a jóindulatával, de ha már az utolsó csepp úgyis benne van a pohárban, akkor nem mindegy, hogy túl is csordul-e onnan vagy sem? Megkönnyebbülve csapkodom meg a talárom alatti zsebemben lapuló ceruzás fémdobozt. Melyben többek között valóban található ceruza is.

   A bűbájtanra még időben érkezem, szünet van, a tanár sehol – ilyen is ritkán fordul elő, de ezért is csak az igazgatónak lehetek hálás. Tudta, hogy a fejmosás után órára kell mennem, úgyhogy még idejében utamra bocsátott. Így esett, hogy az év első bűbájtanán nem a megmaradt helyekből kell mazsoláznom, hanem oda ülök le, ahova csak jól esik. A terem ajtajából végigfuttatom a tekintetemet a padsorokon: csupa díszmadár. És aranyvérű, huhú, bekészítem számukra a köveket, hadd legyen mivel megdobálni a rangjukon alulit. Csak én érzem magam ennyire kívülállónak?
   Nem köszönök senkinek, nem hívom fel magamra fölöslegesen a figyelmet. Még Yvette-hez sem szólok; most miért adjam meg neki a támadási felületet, amikor úgyis tudom, ha akarja, megtalálja a módját, hogy belém rúgjon. Szupcsi napcsi. Ledobom magam a fölső sorok egyikébe, hátradőlök és még a szememet is behunyom. Mintha itt sem lennék.



Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: † Nicolas Baxton - 2010. 07. 08. - 14:15:49
Bűbájtan

Amikor reggelinél Alyson felkereste Nicolast, a srác igen csak meglepődött. Azok után, ami a tavalyi évben történt, főleg nem várta volna, hogy Rose őt kéri meg arra, hogy üljön mellé bűbájtanon. Körbenézett, s talán azt várta a társaitól, hogy ötletet adjanak neki, hogy még is mihez kezdjen. Utasítsa el, mert nem akar a lánnyal jó pofizni, vagy talán mondjon igent, hogy bosszút tudjon állni? De a legfontosabb kérdés az volt, hogy egyáltalán mit akar tőle a csaj?
Nick egy kicsit elgondolkozott a dolgon, hogy mi lenne neki a legjobb. A többiektől semmi segítséget nem várhatott, ugyanis ők csak gyerekesen hujjogtak, mintha az óvodából jöttek volna ki, bár ez annak is köszönhető, hogy a mardekáros nem világosította fel a társait, hogy mi is történt azon az éjjelen. Túlságosan féltette a „hírnevét”. Mi lett volna akkor, ha ezt mind elmondja? Utána mindenki ezen gúnyolódott volna, s azzal cukkolták volna, hogy nem bírt elbánni egy csajjal. Na nem, ez szóba sem jöhetett. Inkább tartotta titokban, mint hogy egyszerre másokat csesztető alakból, a gúnyolódások kedvenc célpontjává váljon.
 - Na mi van cica, még is kellek?- mondta végül egy gúnyos mosoly kíséretében. Számított arra, hogy ezek után repül egy pofon, ezért készenlétben tartotta a kezét, hogy még időben meg tudja állítani az ellene irányuló esetleges támadást.
- Egyébként, elfogadom a meghívást.- felelte, s visszafordult az asztalhoz, hogy befejezze az étkezést, miközben a körülötte ülők arról érdeklődtek, hogy mi van kettejük között, és miért hívta el a csaj, de Nick csak lekoptatta őket magáról, egy „Semmi sincs, és én sem tudom.” mondtattal.

Csendben haladtak a folyosón, s ezt a némaságot Alyson törte meg. Nicolas figyelmesen hallgatta, mert mást nem is tudott volna tenni, s amikor a lány befejezte a srác sokat mondóan csak ennyit mondott:
- Engem igazából totál nem érdekel a tanár, csak az a lényeg, hogy végre túl legyek ezen az éven.- válaszolta- Bár abban igazad van, hogy Flitwicknél biztos jobb, mert nála mindenki jobb lenne.- folytatta tovább, s lassan meg is érkeztek a tanteremhez. Alysont követve ment végig a padok között, s közben azt vizslatta, hogy a lány vajon hova akar ülni. Mikor végre kitalálta, Nick is lepakolt a padra, majd leült a székére.
- Egyébként miért pont engem kértél meg, hogy üljek melléd?- tudakolta, mert erre tényleg nagyon kíváncsi volt. Érdeklődő tekintetét a lány szemeibe fúrta, s várta a választ.


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Gwendolyn de Crasso - 2010. 07. 08. - 15:06:23
(http://www.kepek.us/images/f8l188938neb60xkvbsb.png)

Nem sokáig időztem az ebédlőben miután megettem az ebédemet, nem volt kedvem a többiek társaságához. Pedig régebben mennyi ideig trécseltünk, nevetgéltünk miközben falatoztunk, de most valahogy az iskola változásával minden új színt kapott.
James nem hajlandó egy légtérben mutatkozni velem, halálra van sértődve; én pedig ezt nem tudom megérteni. Egyáltalán miért kellett volna elmondanom, hogy Tristram itt fog tanítani? Hiába volt a legjobb barátom, mégis csak a bátyjámnak kedvezek, s nem neki, már bocsánat..
Aztán meg azt, hogy a bátyám a Hollóhát vezetője lett, én sem tudtam, szóval. Semmi oka nincs a haragtartásra. De, ha ő így, akkor én is így. Nem fogok neki nyalizni, s nem fogok bocsánatot kérni a semmiért. Nem és nem!
Elegem volt James hisztijeiből..

A bűbájtan órához kapcsolódó és szükséges cuccaimmal a kezemben baktatok végig a folyosókon, nem figyelek, megszokásból fordulok balra vagy jobbra, ha kell. Megszoktam már ezt az útvonalat, nem kell magam elé néznem, hogy tudjam merre megyek.
Lassan elérek a teremhez, belépkedek, s első dolgom az, hogy körbenézek.
Seraphin, Neville, Alyson és Nicolas. Nos, ők azok, akikkel nem igen szoktam beszélgetni, szinte nem is ismerem őket. A többiek, Yvette és Benjamin pedig háztársaim, velük néha-néha sikerült egy beszélgetés-félét összehoznom.

- Sziasztok. - köszönök a félhangosnál kicsivel alacsonyabb hangerőn, majd beülök a középen található sorok egyikébe, ahol még nem ül senki, magam elé pakolom a cuccaimat, két kezemre támaszkodva, előrehajtom a fejemet, s várom, hogy megérkezzen az új tanárunk.


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Joshua Reynolds - 2010. 07. 08. - 18:44:33
Az óra

...ketyeg, ketyeg...tikk-takk...

Nyirkos a levegő. Vagy sokkalta inkább fagyos. Dermesztő hideg járta át a Roxfort falait. Furcsa, és első ránézésre érthetetlen a jelenség, ugyanis kint kellemes meleg uralkodik. Szeptember van. A fák őszi színekben pompáznak, a nyár lába még be-belóg a varázslóiskola területére. Mégis bizsergető a hideg. A szívek fagyosak. A hangulat nem hogy nem éri el az átlagosnak mondható szintet sem, de jóval alatta megreked és kihűl. A Roxfortból kihalt a megszokott vidámság, a derű helyét valami teljesen más vette át, ami sokkalta félelmetesebb a borúnál. Ez kétségbeesés, csüggedtség, néhol kiábrándultság. Máshol vadság, erő, akarat és küzdelem. Kérdés, hogy van-e még értelme? Sokan hisznek benne...sokan csak elfojtott kacajt hallatnak.
Káröröm, gúny, megvetés. Ütemesen koppannak lépteim az iskola padlózatán. Az érem másik oldala. Vannak, akik felemelkednek, míg mások lesüllyednek. Kétségbeesetten kapálóznak, menekülni akarnak a fulladás elől, makacsul erőlködnek. Van-e még értelme?
Nincs. A Nagyúr győzelemittas tekintete rémlik fel bennem, miközben lépéseim egyre halkulnak. Önkéntelenül is mosolyra húzódik a szám. Őt szolgálom, Őt, aki a hatalom birtokosa. Emlékképek elevenednek meg bennem. Az ostrom, Sue, a gyilkos átok, a titok felfedése. Innentől kezdve nyílt titok, hogy ki is vagyok. Persze eddig se maradt mindenki előtt rejtve, nem is lehetett volna. Elég is. Tudja meg végre mindenki, hogy kit is rejt ez a név.
Talárom meglebben, ahogy megszaporázom lépteimet. A tanév legelső órája, példát kell statuálnom. Bűbájtan. Nem is a legrosszabb. Új év. Új tanár. Nem ismerem, de ez a tény, mint általában mindig, most is hidegen hagy. Feldereng bennem a kép, ahogy a Nagyteremben ülök és a "halálra ítélt" McGalagonya sorra bemutatja a tanári kart. Még csak a neve sem rémlik a pasasnak. Nem egy nagy valaki, ebben biztos voltam. Nem is tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki. A tárgy a lényeg, és a megfelelési kötelesség. Meg persze az előttem lebegő cél, a RAVASZ
minél eredményesebb teljesítése. Mindezeket fejemben tartva érem el a terem ajtaját. Számba veszem a szükséges felszereléseket, majd kitárom az ajtót és kihúzva magam belépek a terembe. Szokásomhoz híven biccentek egyet társaim felé, majd hátrafelé veszem az irányt. Még mindig nem fegyverem a stréberség. Akkor már sokkal inkább a modorom. Nem keresek társaságot, megpróbálok beleolvadni környezetembe. Ennek ellenére nem lep meg, ha néhányan felém fordulnak. Hisz tudják.
Csendben végigtekintek a bentlévőkön és jóleső érzés jár át. Tiszteletüket tették a Mardekárosok is, még ha nem is a megfelelő számban. A Longbottom fiú láttán szánakozás lesz úrrá rajtam. Egyedül van mint a kisujjam. Félkarú óriás a tapló barátai nélkül. Mert persze a nagy Ők nem tértek vissza. Alamuszi népség. Még hogy megmentik a társadalmat a magunkfajtáktól. Mértéktelen naivság. Majd pont ők. Három törékeny virágszál. Cöhh...
A többieket csak egy pillantásra méltatom, majd hátradőlök és átadom magam a nyugalom perceinek.


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Cassius Neehill - 2010. 07. 11. - 20:27:09
bűbájtan, hetedév.

Slatty, slatty, slatty.
Szerencse, hogy már hat éve ide járok, így a lábaim automatikusan a teremhez visznek, nem kell attól félnem, hogy eltévedek. Morcosan biccentek az ellenkező irányba sietőknek és igyekszem minden lehetséges módon kifejezni: ma rossz napom van. Nem elég, hogy az éjjeli prefektuskodástól hulla fáradt vagyok, amikor épp a konyhába indultam egy újabb adag kávéért, rá kellett jönnöm, hogy a táskámat a hálóban felejtettem. Komoly dilemma, kávé vagy pontosság. Esetleg felszerelés nélkül érkezzek? Természetesen a maximalizmusom győzött, jó benyomást kell tennem az új tanárra, így hát szépen visszamentem a holmimért és még rosszabb hangulatban vettem az irányt a terem felé. Ma minden összeesküdött ellenem, valószínűleg az óra is katasztrofálisan fog sikerülni, hiszen, hogyan is kápráztatatnám el az új tanerőt, ha még egy rendes frissítő-bűbáj sem jut az eszembe? Igaz, sose volt okom használni, eddig minden programomat úgy intéztem, hogy az éjszakázásokat legalább tíz óra alvás kövesse. Imádok aludni, viszont utálom, hogy semmit nem tagadok meg magamtól - ha képes lennék a lemondásra, most nem lenne semmi problémám.

Belépek a terembe és végigpillantok a társaságon. Elégedetten nyugtázom, hogy érkezésemmel a mardekárosok és hollósok létszáma kiegyenlítődött, de ez azért nem tud annyira felvidítani, hogy köszönjek is. Gwen felé pillantok, kis mosollyal az arcomon biccentek neki, de nincs erőm a csevegéshez, így gyorsan becsúszok a legelső sor legszélső padjába. A társaság nagyrésze a hátsó sorokban tömörül, előrefelé haladva egyre fogynak az diákok, ebben a sorban pedig én vagyok az egyetlen. Egyelőre. A biztonság kedvéért magam mellé teszem a táskámat, hogy mindkét oldalról védve legyek az esetleges zavaró tényezőktől.
Előszedem a könyveimet és jobb híján lapozgatni kezdek, bár a szemeim le-lecsukódnak, mikor megpróbálok a szövegre koncentrálni. Mikor már hetedszerre olvasom a bevezető első sorát, feladom a dolgot és egy újabb ásítással a padra hajtom a fejem. Kit izgat? Több mint hat éve ismerjük egymást, biztosan láttak már rosszabb állapotban is. Az új professzor érkezésekor pedig úgyis felkelek. Nem tudnék úgy elaludni...
Megdóan lehunyom a szemem.


Cím: Hetedév - Bűbájtan
Írta: prof - 2010. 07. 12. - 11:48:27
(http://i896.photobucket.com/albums/ac168/Nobu_2010/Untitled-1.png)


Érdekes érzés. Ez lesz a harmadik tanórám ebben az évben és talán most izgulok a legjobban. Eddig csak az elsősöknek és a harmadéveseknek tartottam órát és tőlük valahogy nem féltem ennyire… De a hetedév. Félelmetes. Már felnőttek, makacsok és azt hiszik, mindent tudnak. Legalább is valahogy így képzelem. Keménynek kell lennem… na, jó az úgyse fog menni. Legyek céltudatos! Kilőve, utoljára akkor voltam életemben céltudatos, amikor hasmenésem volt és rohangáltam a mellékhelységre. Egek, miért nem kértem tanácsot Danieltől vagy McGalagonytól. Megint az a piszkos egóm, hogy azt hittem könnyű tanítani. Mondjuk tény, az első két órám elég zökkenőmentesen ment, talán itt sem lesz semmi baj. Talán.
Szerencsémre megkaptam minden évfolyam teljes névsorát, így a hetedévét is, de még sem tarthatok névsorolvasást, az olyan öhm, dedós lenne. Valamennyien már elmúltak 17, még a végén besértődnének egy ilyen húzástól. Év közben csak rám ragad a nevük, no meg dolgozat osztáskor. Vagy gyakorlásképében a kérdéseimnél felszólíthatnám őket, bár akkor elég szigorú tanerőnek néznének. Áhh, majd csak kitalálok valamit…

Lépteim elég szaporák voltak, nem akartam megint elkésni. Lehetséges, hogy előbb be kellett volna jönnöm a terembe, még csengetés előtt. Csengetés, milyen távoli emléknek tűnik, már lassan 7 perc eltelt az óta. Van egy olyan érzésem, akárhogy is próbálkoznék nem elkésni lehetetlen feladat. Áh, csak náluk ne égjek be úgy, mint az elsősöknél! Balesetek elkerülés evégett szándékosan nem vettem fel köpenyt, így elég érdekes látványnak tűnhettem (bár véleményem szerint a köpenyben is érdekes lett volna az összhang). Megjelenésem, majdhogynem muglikéhoz hasonlított, egy gyűrött ing, szakadt farmer és egy hajdani tornacipőre emlékeztető, koszos valami, amit sietségemben a lábamra húztam. Na, az aranyvérű porontyok ki fognak akadni a megjelenésemen. A tanáriban így is megnézett néhány halálfaló kolléga. Lehet tudat alatt valahogy az ő bosszantásukra vettem fel. Komolyan, annyit sem tud némelyik a tanításról, mint én.
Erről jut eszembe, ennek az évfolyamnak már elő kell adnom a szöveget, amit még Augusztusban találtam ki, néhány incidens elkerülése végett.

Gondolataimból az az egyszerű tény ébresztett fel, hogy kis híján nekimentem saját tantermem tölgyfaajtajának. Tehát megérkeztem. Gyorsan még az ajtóban előkapartam ezüstös zsebórámat és kék szemeimmel fürkészni kezdtem a mutatókat a megsárgult számlapon. 9 Perc késés. Remek, egyre jobb vagyok! Ha ebben a tempóban fejlődök, November végére már időben be tudok érni az óráimra. Sóhajtottam egy nagyot és beléptem a kör alakú tanterembe. A diákoknak elég szemet szúró lehet majdnem kétméteres magasságom a kicsiny Flitwick után. Ennél ironikusabb az lett volna, ha Hagrid kezd el bűbájtant oktatni. Hát itt voltak a már majdnem felnőttek és szinte minden tekintet rám szegeződött.
- Öőöő Hali… - köszöntem zavarodottan, majd hirtelen eljutott a tudatomba mit mondtam és már is igyekeztem kijavítani magamat. - Mármint, izé… Jó napot kívánok!- . Remek, mint egy általános iskolás…

Na, jó, gyerünk Alex, mutatkozz be szépen. Az elnyűtt tornacipőben lassan a terem közepére vándoroltam és leültem Flitwick régi, könyvekből kirakott pódiumára. Nagy levegő és rajta!
- Alexander Devan Qcross vagyok, az új bűbájtan tanárotok. –  kezdtem el bemutatkozós mondókámat. Közben egy pálcaintéssel felkerült a nevem zölden lángoló betűkből a levegőbe került. Nem volt sok választásom, mivel tábla nem volt a termemben, amire írhattam volna, be kellett érni eme elavult trükkel.  – A fölösleges körök lefutását elkerülve, leszögezném, hogy gőzöm sincs mi történt Flitwick professzorral, tehát akárhányszor kérdezitek meg, nem tudok rá választ adni. – miközben hangom betöltötte a világos termet, igyekeztem minél több diákommal felvenni a kontaktust. Hangom komolyabbra és magabiztosabbra vált. – És most néhány szabály az óráimról: Először is nem tűrök semmiféle politizálást az óráimon. Azért, vagyunk itt, hogy tanuljunk. Első politikai megnyilvánulásokért pontokat vonok le, majd könnyen rátérhetünk a büntetőmunkára. –  tekintetem a Mardekárosok csoportjára vándorolt, majd ismét minden diákhoz beszéltem.  – és ez mindkét oldalra vonatkozik. Másodszor. Értékelem a poént és a humort, de kérem, ne essetek át a ló másik oldalára! Harmadszor pedig… -  hangom lágyabbra váltott.  -Érezzétek jól magatokat az óráimon! Persze nem, pletykálkodás közben. –  mondtam kedves mosollyal az arcomon. Hát, remélem nem lett túl gáz a mondóka. Valahogy kötelezőnek éreztem leszögezni a politikára vonatkozó szabályt és muszáj mindkét oldalra oda figyelnem, hisz ha elvárom a mardekárosoktól, hogy ne politizáljanak, akkor el kell várnom a „jók”-tól is.

Lazán támaszkodtam a pódiumnak és ismét a diákokra néztem.  – Na és hát, most kezdjük el az órát. Így hetedik évetekben elérkeztünk egy elég hosszú tananyag végére. A Levitációval – ha jól értelmeztem Flitwick professzor tanmenetét – eddig minden évben foglalkoztatok. A mai órán Roxfortos éveitek utolsó Levitációs bűbáját fogjátok megtanulni. -. Érdekes, a levitáció szó hallatán minden diákom olyan unott fejet vág, mint anno jómagam gyógynövénytanon.  -Bizonyára már tudjátok a levitáció definícióját… akkor hallgassuk meg eme fogalmat öőöőöő –  Gyorsan a mellettem lévő pergamenen kezdtem böngészni a nevek között és találtam egy tetszetőst.  – Benjamin Bishoptól! -. És Tekintetem már is kereste a név tulajdonosát, aki reményeim szerint egy szép definíciót fog elmondani. Ha nem tudja az se baj, bár ők nem tudják, de most még nem vonok le ilyen malőrökért pontot. Háh, de élvezem a hatalmat!

// A következő tanári post Július 19-én (jövő hét hétfőn) érkezik. Aki még csak most írja be magát az órára, nyugodtan írja, hogy már itt volt. A Későknek is volt idejük, elvégre jómagam is késtem. //


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Jules Kingwoods - 2010. 07. 12. - 13:27:12
Bűbájtan + Prof. Qcross

Ha nem lett volna már egy órám délelőtt, valószínűleg fel sem kelek. Az elmúlt órák, a Roxfortba való megérkezés nem egészen úgy ment, mint régen... Jules, az egykor cserfes kis bajkeverő, később megkomolyodott mitugrász csak egy kellemes emlék. Egyszerűen képtelen vagyok rendesen túltenni magam a jelenlegi helyzeten... Undorodom, félek és dühös vagyok egyszerre, aztán máskor meg elkap a letargia. Most is, csak ülök, kibámulok a birtokra, ami egy éve ilyenkor még meleg színekben pompázott, a fák sárguló levelei és a nefelejcskék ég beszínezték a teret. Ma a nyirkos köd elmos minden árnyalatot, és csak a szürke foltok maradnak.
Fáradtan felállok és elindulok, bele sem nézek a tükörbe, nem nézem meg, hogy áll rajtam a talár, vagy mennyire vagyok kócos. Tudom, mit látnék, és akkor már inkább az édes tudatlanság. Nem sokat aludtam az éjszaka, és ez biztos meglátszik. Nem gond, az aranyvérűek jót mulatnak majd legalább.
A vállamra kapott táska könnyen pattog az oldalamon, ahogy lépcsőkön megyek fel és le, hogy elérjem a célom. nincs társaságom, és fel sem tűnik, hogy alig vannak a folyosókon, amíg el nem érem a bűbájtanterem bejáratát. A nagy tölgyfaajtó zárva, odabentről semmi hang nem hallatszik.
Remek. Az első órám az új bűbájtantanárral, aki még a nevemet sem tudja, és máris elkések. Ezek után biztos megjegyez majd, pláne, ha ő is egy kedves kis halálfaló... Az izmaim megmerevednek, ahogy elképzelem a többieket: felém kapják a tekintetüket, a zöld címeres talárok tulajdonosainak az arcán kéjes vigyor terül el, néhány háztársam talán biztatóan, de inkább sajnálkozón rám mosolyog, a tanár meg rám ordít, levon tíz pontot, miután rájön, hogy sárvérű vagyok, még tízet, és már gondolkozhatok is, hogy milyen büntetőfeladat vár rám az este. Fenomenális.
Végül azért csak benyitok.
A tanár sehol. A diákok szokatlanul nagy csendben vannak, talán nem csak az évnyitó volt olyan rideg, hanem az egész év ilyen hangulatban telik majd? Nem is tudom, melyik a rosszabb... Ez a halotti csend, amit néha egy-egy könyvlapozás, halk beszélgetés tör meg, vagy a hangos gyűlölködés.
Bevágódom az első üres helyre, nem igazán érdekel, hogy pont egy mardekáros mellett van. Ha nem bírja ki, hogy mellettem kell ülnie, majd arrébb megy. Vagy megátkoz, tudom is én.
Épp időben.
A tanár pár másodperccel utánam lép be a terembe. Talán látott is, mikor bejöttem... Nem baj. Ugyanis cseppet sem érzem úgy, hogy halálfaló lépett a terembe, habár Flitwick professzor méretei után a minimum kétszer olyan magas, és feleannyi idős professzor elég feltűnő jelenség. És izgul. Azonnal látni rajta, habár nem igazán értem, miért. Elvégre azt csinál velünk, amit akar. Talán nem olyan szadista, mint a többiek? Lehet ilyesmiben reménykedni? Foley ugyan még itt van, és ő normális, McGalagony meg az öreg Lump is megmaradt, Minticz is, de az újakhoz eddig nem sok reményt fűztem.
Talán most változik a helyzet. Még mosolyogni is képes vagyok, mikor a kis beszédének a végére ér, habár kicsit izgulok is. Nem szeretem, ha felszólítanak, most pedig különösen kevés a kedvem egy minifelelethez még akkor is, ha igencsak könnyű a feladat. De nem én vagyok a kiszemelt.
Mosolyogva várom a választ Benjamintól.


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Vikitria Mirol - 2010. 07. 14. - 23:42:49
Angelus irodájában töltöttük a szünetünket. Valami apai jó tanács félével akart ellátni szerinte, minket, Dracot azért mert Mardekáros, engem meg gondolom, azért mert az unokahúga vagyok. Remek lesz, ha egész évben ez fog menni… Angelus, Foley és Crasso… mind a hárman azt hiszik hogy rájuk szorulok… Nagyszerű…
Késében vagyunk.
De mit is vártam. Három perc alatt nem lehet, a déli szárnyból a keletibe rohanni, és nem is fogunk rohanni. Sosem tettem. És Draco sem. Az elmúlt éveink alatt egyszer sem. Ha késtünk, késtünk. Persze Dracoba azért jobban bele volt nevelve a pontosság, mint belém, azért én elég vadhajtás vagyok az aranyozott családfán.
Nem sietünk. Qcross nem az az ember jelenleg a kastélyban, aki miatt megszaporáznám a lépteimet. Az előbb felsorolt három emberért már igen, meg azért akad a régi tanerők közt egy-két professzor akiknek nem szívesen esek be késve az órájára, mert tudom, hogy én húzom a rövidebbet.
Megdöbbenve tapasztalom, hogy a tanár sehol. Pedig több mint öt perce tartania kellene az órának. Eltévedt volna? Pedig legjobb tudomásom szerint Qcross volt Roxfortos, akkor csak idetalál a teremben. Nem hiszem, hogy olyan sokat változtak volna az évek alatt a beosztások. Meg elég fiatal is. Azért egy-két apróságot tudok róla, főleg mert az év kezdés előtt James elém tolta az összes jelenlegi tanár önéletrajzát, hogy tudjam, kikkel állok szemben, meg több órás kiselőadást tartott arról, hogy ki milyen beállítottságú és hasonlók.
Nem foglalkozom a többiekkel, csak odasétálok az első üres padhoz, amit megpillantok, és leülök mellé, Draco pedig mellém.
Nem beszélgetünk, nem csinálunk semmit, csak várunk, hogy legyünk túl ezen az előre láthatólag igazán izgalmas bemutatkozó órán. Egyedül ez a baj az új tanárokkal. Állandóan ugyanaz a rendszere a kezdésüknek. De aztán mindig rájönnek, hogy elrontották. Idegességükben nem megfelelő az első benyomás róluk (mert a vacsora nem számít) és akkor vége. Nincs újra kezdés. A diákok szépen kizsigerelik őket, addig mire életunt, kicsavart valakik lesznek, és már csak kötelességből állnak a katedrán, és a diákjaik egyedül azért járnak be az óráikra, mert félnek tőlük.
Aztán végre megjelenik Qcross. Első pillantásra észreveszem a varázslókhoz méltatlan öltözékét, és konstatálom, hogy bátor dolog volt ez tőle. Ez szimpatikus. Apró rezdülés látható csak a szám szegletében, mely az elismerésemet jelzi, de semmi több. Az érzelmeket nem mutatjuk ki. Ezt megtanultam a nyáron. Amit mutatunk, az a tökéletes előadás része.
Aztán a szimpátiám egy pillanat alatt bizonytalanná válik, mikor Qcross idétlenül bemutatkozik. Ne… Ne szúrja már el ilyen gyorsan, komolyan szurkolok neki. Már csak azért is, mert titkon azért áldom Merlint, hogy van egy néhány tanár az iskolában még, akik nem a Nagyúr emberei. Csak ne szúrja el!
Megtalálta a hangját. Talán szerencséje lesz, és az a minimális hiba, amit vétet, nem fogja rányomni az elkövetkező tíz évére a bélyegét. Persze a késése sem a legjobb pont, de azt a diákok többsége kifejezetten szereti.
Flitwick… Én tudom mi történt vele, azon pedig nem csodálkozom, hogy Qcross azonnal leszögezte, hogy fogalma sincs elődje hol létéről. És jobb is ha nem porcírózza ezt a témát. Vannak olyan dolgok, mikről jobb nem tudni… Az egy más kérdés, hogy a pletyka már úgy is elindult. Vajon mi történt a Hollóhát exfejével?
Politika kilőve. Újabb plusz pont. És a befejezés is egészen rendben van. A bemutatkozás fontos. És nem szabad túlzásba esni. De az érezzétek jól magatokannal azért vigyáznia kellett volna. Egy csapat idétlen diákkal áll szemben, akiktől nem várhat könyörületet. Nem a jó kedv itt a lényeg. Vagyis persze az is fontos, hisz volt idő mikor még én is élveztem órákra járni, csak azért ezt még sem kéne a diákokkal közölni.
S a tárgyra tértünk. Az utolsó év tananyaga. Alig várom…


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Endorius S. Samlard - 2010. 07. 16. - 18:41:41
Mindenki és persze a prof.

Utálom, utálom, utálom!!!
Megint el fogok késni, emiatt a rohadt óra miatt… Miért, miért pont most kellett ennek is megállnia? Gyorsan lecsatolom a karomról, s a zsebembe rejtem.
Sietősen lépkedek végig a királykék bársony kárpitos karosszékek mentén, le a kőlépcsőn végig a klubhelyiségen, át az elsősök között, akik nem tudják milyen órájuk lesz és hol. Nem is törődöm velük. Magamban még mindig az elromlott órám miatt szitkozódok, hisz nem romolhatott el egyik pillanatról a másikra, csak úgy magától…
Valaki nagyon vicces akart lenni.

Na, mindegy, már szinte biztos, hogy elkések. Lépteim szaporák, a cipőm hangos kopogása visszhangot ver a márványfalak között. Rajtam kívül alig néhány diák még álldogál a folyosón.
Nevetés hangja üti meg a fülem. Mivel a tanterem felől jön, először nem is foglalkozom vele, biztos nyitva hagytak egy ajtót. Amikor közelebb érek, látom, hogy nem egy tanteremből jön a hang, hanem az egyik folyosóról.
Elsietek néhány bámészkodó alsóbb éves mellett, s az egyik szobor előtt egy kisebb társaságot találok. Először nem tudtam mire vélni a dolgot, úgyhogy közelebb léptem.
Most már minden világos lett, csak rá kellett pillantanom az egyik fiú talárjára.
Mardekárosok…
Körülbelül heten nyolcan voltak, mind kisebb nálam. Szerintem észre sem vették, hogy ott vagyok, hiszen zavartalanul folytatták a nevetgélést.
Már év elején megfogadtam, hogy nem szerzem meg nekik azt az örömöt, hogy miattuk büntető munkát kapjuk, tehát elmentem mellettük mintha ott se lennének.

Most fordulok be a tanterem folyosójára, az ajtó nyitva áll, bentről fojtott hangú beszélgetés hallatszik. Úgy látszik, mázlim van, a tanár még nincs itt, gyorsan belépek, s elhelyezkedem egy hátsó sorban található padban.
Pár perccel utánam érkezik meg a kedves tanerő. Első pillantásra valamilyen elzüllött muglira hasonlított. Szakadt nadrág, kopott tornacipő. Egyszóval szimpatikus figura, viszont elég merész is, tekintve a jelenlegi erőviszonyokat, nem biztos, hogy a legjobb ötlet erősen muglira emlékeztető öltözékben megjelenni, viszont kétségtelenül bátor tett.
Kétségtelenül furcsa volt a kicsi Flitwick után, hisz az öreg jó, ha volt egy méter húsz.
Rögtön rá is tér a bemutatkozásra, igaz egy kis gikszer már az elején becsúszott, de szerencsére időben kapcsolt, úgyhogy nem igazán lehet ezt a malőrt a számlájára írni. Hisz ez az első éve. No meg mindenkivel elő fordulhat, viszont, már-már hallom, ahogy a mardekárosok összesúgnak, a leghátsó sorokban.
A Flitwick professzorról szóló mondatra nem is figyelek igazán, hisz nekem vannak tippjeim, hogy mi történhetett a kis professzorral, bár egyik sem túl rózsás.
Idén nem ő az elő tanár, aki kitér a politikai megnyilvánulásokra… Majdnem az összes normális tanárnál végig kellett hallgatni, hogy mindegyik féltől pontokat von le. Szerintem ez így teljesen korrekt.
S rátérünk a tananyagra...


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Yolanda Delacour - 2010. 07. 16. - 19:06:29
(http://kepek.us/images/urio6ukkfev68hc9pmbn.png)
padtársáldozat: Benjamin <3
Az óra kezdése előtt két perccel..
Hangosan kordul egyet a gyomrom, én pedig a párnámba grimaszolva fordulok meg a másik oldalamra, és ölelem magamhoz a takaróm csücskét. Az ébrenlét és a mély alvás közötti megfoghatatlan állapotban lebegek, amikor az álom képei még élesebbek, és ebbe a külső hatások is belefolynak, és eggyé válnak, mint mondjuk egy csengő, vagy a kutya ugatása, telefon csörgése és jelen esetben a gyomrom hangos panasza. Nem foglalkozom vele, elvégre épp Lestat és én egy igen elmélyült beszélgetést folytatunk egy sötét sikátorban, és ami azt illeti, nagyon is tetszik, hogy egyre közeledik felém, arcán egy pimasz mosollyal, és a.. újra kordul egyet a gyomrom. A hátamra fordulva pislogtam nagyokat, majd lustán oldalra fordítva a fejem konstatálom, hogy Yvette már rég lement reggelizni. Régebben mindig felébresztett, de tekintve, hogy kettőnk között még mindig tart a hidegháború, meg sem lepődöm rajta, hogy nem szólt. Felülök, és egyik kezemmel beletúrok a hajamba, másikkal pedig kinyúlok az asztalra, hogy az órára vessek egy pillantást. Az ásítás közepette hunyorgok rá a számlapra, és jövök rá, nem hogy a reggeliről lekéstem, de már az óra is elkezdődött legalább öt perce.
- Háteztnemishiszemeeeeel! -

 Az órán kellene legyek már 10 perce..
.. de én még mindig a pindúrpandúros hátizsákomba tömködöm bele a könyveim, meg a tollakat, ill. pennákat és a tintát, ha valakinek esetleg bökné a csőrét, hogy mugli cuccal írok. Ugye az új iskolavezetőség, meg a szabályok, ami engem nem különösebben hat meg. Az éjjeli szekrényem fiókját kirántva markolok bele, és dobok egy tucat csokoládét a táskámba. Vésztartalék. Illetve, hogy ne mondja azt senki, nem táplálkozom egészségesen, beleharapok a kissé fonnyadt almába, és a számban tartva rohanok ki a hálókörletből. Vagyis inkább gurulok.

Az órán kellene legyek már 20 perce..
.. és nekem az a fantasztikus ötletem támadt egyébiránt, hogy ha görkorcsolyával megyek sokkal jobb, és nem is fáradok ki annyira, mintha futnék. S annyira a guruló csodára koncentráltam, hogy a citromsárga farmerra, és a rikító rózsaszín színű pólómra (melyen donald kacsa integet) nem húztam fel a talárt. Sebaj, úgy is csak rontaná az összképet.

Hangos csattanás szakítja félbe a tanár mondandóját..
.. mivel ezt a kanyart jól benézem, és annyira lendületesen gurulok, hogy nem éppen diszkréten felkenődök az ajtóra. Ennyit arról, hogy csendben belopakodok, és gyors leülök a hátsó sorba. Már ha egyáltalán van ott még hely. Megköszörülve a torkom, nyomom le a kilincset, és dugom be először a fejem, hogy biztos jó helyen vagyok e. Először Yvet szúrom ki az első sorok között. Rrremek, ezek szerint nagyon is jó helyen járok, aztán pedig a tanárra pislogok. Egyet. Kettőt. Hármat.
Lehetetlen. Hiszen a minap pont ezzel a csókával futottam össze az udvar félreeső részén, s kértem tüzet a cigimhez. Egy tanártól. Ráadásul, ha ez még nem is lenne elég, úgy beszéltem vele, mint egy haverral, mert azt hittem iskolatárs, és.. jesszus. Nem. Azokat a pillarebegtetéseket, meg csábos mosolyokat inkább elfelejteném, most rögtön!
- Ööööhh.. mmm elnézést a késésért Prof. – a kínos csend után belépek, avagy begurulok a terembe, majd kiszúrom Bent a felső sorok között, és felé veszem az irányt.
- Hellóka Ben. Szabad ez a hely melletted? Óh, igen, köszcsi puszcsi. – Mire a fojtott hangon megejtett, kissé hadart mondatom végére érek, már Ben mellett ülök.
Az nem is kifejezés, mennyire kínos ez a szituáció, még nekem is.


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Seraphin Lamartin - 2010. 07. 18. - 20:21:08
 
Bűbájtan óra --- hetedév     
*Ami kezdetben udvarias biccentgetés volt köszöntésképpen az a percek múltával úgy vált sajátosan viszolygó kifejezéssé az arcomon, mert az idő múlik, az óra elkezdődhetett volna, de semmi nem úgy megy manapság, ahogy az elvárható lenne és a tanár is késik, mint ahogy az elit, az iskolaelsők maguk is készséggel megengedik maguknak, hogy akkor libbenjenek be, amikor már réges-rég itt kellene lenniük. De jól megjegyzem magamnak, hiszen ez a követendő példa, ők a vezetőink, a fény az éjszakában, legalábbis amilyen szerepben tetszelegnek óhatatlanul is ez jut eszembe. Tehát késni menő. Mindig is úgy véltem remek aranyvérű nevelést kaptam, ami akár követendő példa is lehetne egy olyan világban, ahol sötét erőkkel kormányoznak minket, de minő ironikus, a pontosság, mint fő erény valahogy kimaradt. Pedig a pontosság elvárása legalább olyan szigorú hatással van az egyszerű lelkekre, mintha átkokkal fegyelmeznének, de nem, úgy látszik ez az egyszerű igazság egyelőre nem hatolt el hozzájuk. Nos, annyi baj legyen, nem az én presztízsem múlik ezen, sőt. Voltaképpen semmi nem múlik ezen. Semmi, ami lényeges és fontos, szórakozott tekintettel követem a mellettem elhaladók útját, hiszen mindenki legalább egyszer ellép a helyem mellett, hogy aztán megkeresse a számára ideális pontot, ahonnan a tanár igazsága vagy kritizálhatónak, vagy befogadhatónak látszik, igény szerint.
És akkor megérkezik a tanár maga. Kihúzom magam, de talán a gerincem mellé fagyott vér feszít ilyen tartásba, ahogy megbabonázott tekintettel követem a sorok között a „professzornak” csúfolt férfit, erősen megkötve azokat az indulatokat, amik átsuhannak rajtam első nekifutásnak, aztán másodszorra is csak egy kelletlenül lenéző mosolyt sikerül a számra kényszeríteni és fagyosan viszonozni a tekintetét, amikor a diákokon hordozza végig a pillantását, és csak azért nem nevetek fel ezen a harmadikosoknak szánt kérdésen, mert a Bishop fiúnak teszi fel, ami tökéletes választás, de azért én is szívesen megkérdezném, hogy miért fél a politikától, amikor másról sem szól az életünk és a nagyvilágban nagyobb szükségünk lehet rá, mint mondjuk egy könnyű levitációra, de… legyen meg az akarata, hallgatom.*


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Yvette Delacour - 2010. 07. 18. - 22:16:10
Bübájtan





Kényelmes mozdulattal lapozom a könyvben, amely noha abszolúte érdekes lenne mégiscsak untat valahogy. És hogy ez mégis hogy a manóba fordulhat elő? Nos, nagyon egyszerű és ésszerű a magyarázat. Az a fránya ajtó állandó megadással nyílik és zárul. S mindez még ha nem is lenne elég, észveszejtően nyikorog. Ki képes ilyenkor belesüppedni a Rúnák rejtélyének titkos világába?
Igazából csak arra próbálom ösztökélni önmagam hogy ne az órát bámuljam pillanatról pillanatra vagy az éppen érkezőket. De akárhogy is, Bent például nem tudom nem észrevenni.
Azok a jól ismert nagy csoszogó léptek, a szedetvedett arc, mindent elárul. És elég fagyos a fogadtatás, sőt mi több… ha nem tudnám hogy én vagyok az, akit mindenki jégcsapnak hisz és gondol, akkor egyenesen ő érdemelné ki ezt a jelzőt.
És még hogy én vagyok a gyerekes…! Még csak egy pillantásra se méltatva vágódik le, hogy hallom amint a pad beleremegve megadja magát neki.
Aztán persze sorban érkeznek a többiek. Van, aki legalább látásából ismerős, de van, aki hiába az évfolyamomba jár, sosem kapott különösebb figyelmet a részemről. És igazában most sincs ez másképp, de miután már Malfoy és Mirol is befut igazán úgy érzem itt lenne az örökös notórius késők megérkeztével belekezdeni az órába.
Végtére is senki nem akar itt ülni az idők végéig… Viszont a tanár sem sieti el a megjelenést, ami fura. Hát nem most papolnak a fegyelemről, a rendről, a pontosságról…?
Ám mielőtt zsörtölődni lenne időm, az ajtó újból felnyikorog és belép rajta az az idegen, aki minden csak tanárnak nem kinéző egyén.
Még jó hogy mindenkinek talárt kellene hordania. Nem mintha rajtam az lenne, a fekete szoknyám és halványkék blúzom erősen nem ez a kategória, no de akkor is… egy tanár… mugli öltözékben…
Persze a kényelem az első. És a szavait tekintve a tudás, ami nálam legalább kissé felemelte az értékelési skálámon. Habár ez még akkor sem túl sok.
Igazából csak kelletlen rossznak tartom az egészet, mivel a stílusából, a politikamentes és szinte ellenes feltételeiből abszolúte azt tudja az ember leszűrni, hogy bizony ő sem szívesen hajtja meg a fejét a rendszer előtt.
A levitációt említve meg…
Hangos puffanás. Tekintetem rögvest oldalra villan és nem akarok hinni a szememnek. Igen.
Az én édes húgom az, félig beesve az ajtón, leírhatatlanul festve. Még egy koszos mugli iskolában is több normális diák jár mint amennyit ő brutálisan ő egyszerre kitesz egyetlen személyként. És azok a görkorcsolyák? Honnan szedhette ezt össze? És mióta használhatja itt? Ha most nem fogják kivágni épp a hetedik évben, akkor sose…
És bár tudom, igazán tudom hogy megérdemelné, mégis valahogy sajnálom. Azt amilyen most vagyok vele és azt amilyen ő maga. Csak egy szimpla egyéniség… aki miatt most legszívesebben minél mélyebbre elsüllyednék. Talán ez túl nyíltan is látszik az arcomon, hisz meredten szegezem rá a tekintetem, egészen addig amíg Bishop mellé le nem ül. Akkor kezem a könyvön megszorul, de a következő pillanatban máris a tanárra koncentrálok inkább már dacból is.
Szóval levitáció. És Bishop. Milyen vicces…
Szúrós tekintettel fordulok hátra, felé. Ez a pillantás egyaránt szól neki is és Yolandának is.
Ahogy a tanár én is valami válaszszerűt várok tőle. És nem, most kivételesen nem vagyok az, aki rögvest megszólal, mikor a másik nem tud épkézláb hamvas gondolatfoszlányt kipréselni magából. Egyszerűen csak a formalitás… na jó és a sértettség is motivál bennem, mindkettőjük miatt.
Egyszerűen csak elegánsan felnyújtom a kezem, jelezve a kész teljes és nem kevésbé tökéletes válasz itt van nálam, ha a tanár úr feltétlen hallani akarja azonnal. Ha pedig nem… nos akkor Bennek az elkövetkezendő tíz perc biztos érdekes lesz… és nem csak a padtársa ’könnyed’ személyisége miatt.


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Griff Liman - 2010. 07. 19. - 02:45:30
Bűbájtan + Jules

A hátam mögött egy rövid, s tömör, álom nélküli alvással sikerült megérkeznem a nagyterembe, mégsem éreztem magam túlzottan fáradtnak, vagy kialvatlannak. Az majd csak a későbbiek során fog előfordulni, mikor a rengeteg tanulás és egyéb „felüdítő” program után az ember másra sem vágyik, csak, hogy ágyba bújjon és lehunyja a szemét. A reggeli, már ha nevezhető annak az a pár darab szalonna és kenyér amit sikeresen lenyomtam a gyomromba, csendben, rendbontás nélkül zajlott le. Úgy látszik a diákok is érzékelték a változást, csak úgy mint a mennyezet, ami ezen a reggelen  borús szürke ködbe borult. A falatozás befejezése után nem sokkal Foley is felbukkant, s elkezdte egyesével kiosztani a diákok órarendjeit. Mire hozzám eljutott, már nem sokan maradtak az asztalnál, hiszen általában a hetedévsek az utolsók, nekik már nem kell sokat magyarázni. Velem is csak ez történt, köszönt, s rábökött a kikészített órarendemre, melyen a varázslat hatására megjelent az időbeosztásom. Sok időt azonban nem tudtam eldönteni az elemezgetésével, s egyéb lacafacázással, ugyanis az órarend tanulsága szerint kevesebb mint 10 perc és elkezdődik az idei első óra, mely bűbájtan lesz idén. Így hát nyakamba kaptam a lábaim, s rohanni kezdtem ahogy csak bírtam.

_________

Gyors léptekkel haladok végig a szinte már néptelen folyosókon. Útközben támadt egy hülye ötletem, és még felugrottam a toronyba a cuccaimért, aminek az lett az eredménye, hogy a rendelkezésemre álló kevéske időt, sikerült még kevesebbre csökkentenem. Sietek, ahogy csak bírok, s közben csak reménykedni merek, hogy a tanár még nem ért be.  Na nem mintha különösebben zavarna a büntetőmunka, csak nem lenne jó, az új iskolaévet pontlevonással kezdeni. Főleg egy új tanárnál…
Megérkeztem
Hatalmas lendületem egy jól irányzott fékezéssel töröm meg, egy utolsó ruhaigazítás, majd mély levegőt véve belépek a terembe, ahol vágyakozásomnak megfelelően még nem érkezett meg a tanár. Sőt.. még a diákság nagy része is hiányos. Körülnézek az ismerős arcokon, akikkel már jó hét éve jóban – rosszban, de inkább rosszban együtt vagyunk, majd egy –Szia, mizujs? – kérdés, köszönés párossal huppanok le Jules mellé. Mosolyogva pillantok rá, miközben várom a tanár érkezését, ami nem sokkal később meg is történik.
A bemutatkozása őszintén szólva elég béna, látszik, hogy még nem volt dolga hozzánk hasonló diákokkal. Mindenesetre már a kis bevezető monológja után felszólítja Benj-t , hogy definiáljon, úgyhogy hátradőlök a székemen, és élvezettel figyelem az óra elkövetkezendő részét.

//Bocsi ez most nagyon szar lett, de többre nem tellett//


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Benjamin Bishop - 2010. 07. 19. - 02:48:53

   Az ajtó csak nyílik és csukódik; néha-néha csapódik, olykor meg csak úgy besurran a tokjába, de bármilyen formában is teszi, mindig jelt ad, ha valaki belép a terembe. Hol vannak már azok az idők, mikor a lányok csoportosan, vihogva vonultak befelé közvetlenül a mosdóból jövet, vagy amikor a nagy arcok bandákba verődve hencegték beljebb magukat… Manapság az a trendi, ha a diákok egymástól izoláltan közlekednek iskolaszerte – ki azért, mert származásánál fogva többre tartja magát a társainál, ki pedig perifériára szorultan, szintén a származási megkülönböztetettség miatt. Részemről leszarom, hogy kinek mi a hasfájása, ugyanúgy születhettem volna én is aranykanállal a seggemben, mint Lamartin vagy Reynolds, és csak a véletlen játéka, hogy Vikitriát, vagy éppen a Delacour ikreket sem egy mugli családba pottyantotta a gólya. Hidegen is hagy a legtöbb nagyképűsködő marha, de még jó húgom félvér kevélykedése is.
   De használhatná azt a rohadt kilincset az összes hetedéves, az istenüket már!

   Fáradtan hajtom meg a fejemet a légáramlatok előtt, egyebet úgysem tehetek. Idén még csak prefijelvényem sincs, de ha lenne, se szólnék rá senkire. Csak eltűröm valahogy még egy rövid ideig ezt a fenséges bagázst! Idegesen gyűröm zsebre az öklömet ültömben, de nem lesz tőle jobb semmi. Bár kinyithatnám most a kis szenesdobozt…
   Hanem ekkor megint nyílik az ajtó (juhé, újabb széllöket valami kretén nyomán), és végre hang is társul a noname belépőhöz. Várjunk csak… McGalagony, mint konferanszié bemutatta már a lakomán ezt a lapaj gyereket. Az új bűbájtan tanár!
   - Apám… – suttogom hangtalanul magam elé mintegy csodálkozásom jeléül, bár magam sem tudom, mi rengette meg a képzelőerőm határait: az, hogy egy kosaras plántálja majd belénk a bűbájok csínját-bínját, vagy hogy közelebbről nézve az ürge akár az évfolyamtársam is lehetne. Persze lesz ez még így se, hallottam már, mit suttognak a rúnatanos pofáról. Állítólag annyi idős, mint én. Ennyire idejétmúlt a ránc és a szakáll?
   Elég bénán rajtol a prof, mintha soha nem járt volna még aranyvérű ficsúrok között – tán nem tudja, hogy ők előszeretettel tépik cafatokra mindazokat, akikben annyi a méltóság, mint egy rühes kutyában? –, de azért nem nevetem ki. Ennyi jár minden új tanárnak.
   Bemutatkozás, védvonalak kijelölése, szabályok tisztázása. Semmi újdonságot nem süt el, de legalább a lényegre szorítkozik. És meg is adnám érte a jó pontot, ha az első tananyaggal kapcsolatos kérdésre nem engem szúr ki magának. Hogy görbülne meg.
   - Erre – szólalok fel lelkesedés nélkül, csak hogy ne keresse tovább Benjamin Bishopot az első sorokban. Még nem állt össze a fejemben a válasz, de már nyílna a szám a rizsára, amikor a változatosság kedvéért az a retkes ajtó megint nagyot döndül. Meglepetten kapom oda a pillantásomat (ezzel is időt nyerve a válasz kiötléséhez), aztán ugyanolyan sebesen vissza, mikor felismerem Yo esetlenkedő alakját. De nem úszom meg ilyen könnyen. A lány direkt mellém gurul a nincs-ki-mind-a-négy kerekén, és befészkeli magát a padomba. Megütközve nézek rá, amolyan „már megszoktam, hogy nekem nincs véleményem” tekintettel, de ennyiben is hagyom a kettőnk közti kommunikációt. Ám hiába fordulok el tőle, mégis előttem az arca. Yvette bámul hátra, öntelten várva a kudarcomat. Aztán a magasba emelkedik a keze, csak hogy egyértelművé tegye a számomra, hogy hülyébe se vesz. Ez a viselkedés és a hozzá járó beképzelt kifejezés a képén mérhetetlenül felbosszant, olyannyira, hogy életemben először be akarom bizonyítani egy tanárnak, hogy igenis a megfelelő embert szólította fel.
   - Mikor a gravitációs vonzásból kiszakadó test – akár élő, akár élettelen – lebeg. Ez a levitáció. Ezt az állapotot mi diszjunktív célbűbájjal érhetjük el bármely test fölött az ige és a pálcamozdulatok megfelelő alkalmazásával. Tartsak gyakorlati bemutatót a fogalomról? – ajánlkozom készségesen a hasból ledarált, de belátásom szerint helytálló definícióhoz csapva, nem kapkodva pálca vagy tankönyv után. Ha Mr. Krikszkraksz ragaszkodik hozzá, éppenséggel elkápráztathatom az osztályt az elsős korunkban tanult bűbájjal, de ha nem muszáj, ezen a ponton abba is hagyom a stréberkedést. Rosszat tesz a karmámnak. Másrészt nem akarok Yvette-re hasonlítani. Elég, ha tudomásul veszi, hogy nem vagyok retardált, ahogy mindig is gondolta rólam.

   Észre se vettem, hogy a zsebembe mártott markom idő közben a szenesdobozon talált nyughelyet, s most némi megelégedettséggel teszem fel mindkét kezem a padra, mint a dolga végzett fagyiárus egy decemberi napon.



Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Alyson R. Leingter - 2010. 07. 19. - 07:52:18
# hetedév - bűbájtan - Nicolas




   Talán mégsem Nicolas volt a legjobb alany, hogy felpiszkálja Robert féltékenységét, de már édes mindegy volt. Nicolas mondjuk ki: egy tapló. Nem úgy mint mondjuk Malfoy, vagy Montgomery, hanem valójában az. Mégsem hiszi azt, hogy a fiúban csak ez bújna meg, sőt. Nicolas is a rengeteg balfék közé tartozik, aki azt hiszi, ha tapintatlan és modortalan, máris  nem egy földönfutó senki. Vagy, esetleg (!) voltaképpen nem is rossz ember - ismételten ez a meghatározás jön a képbe-, csak éppen ezzel a viselkedéssel palástolja mindezt. Persze jó ember mondja, pont Aly, aki voltaképp négy képzeletbeli lélekfal közé zárta magát egy rövidebb - vagy akár hosszabb időre. De ez mind csak védekezés.
   A fiú engedelmesen követte és már a leghátsó padban ültek, felül. Nem igazán az ő műfaja a legközelebbi padsorban való "majd kiesek a padból"- viselkedés. A tanterem lassacskán megtelnek a diákokkal, és alig hallható izgés-mozgás veszi kezdetét. Mindenki befutott majdnem, pár diák kivételével.
   - Ne kérdezz Baxton. Élvezd ki a helyzetet amíg lehet. - válaszolja nyugodtan, és egy pillantást vet a fiúra, majd ismét az ajtóra szegezi tekintetét.





   Végre valahára a professzor is megjelenik. Hmm... Hogy szépen fejezze ki magát, és ne hagyja el durva szó a száját, csak nyel egyet, és magában teszi meg a véleménynyilvánítást. Mit is mondjon, nem épp egy ilyen tanárt várt. Természetesen a ceremónián látta már, de akkor nem igazán érdekelte Alyt, sőt, csak egy futó pillantást vetett rá. De így, közelebbről szemügyre véve, megcáfolta Alyson gyanúját/félelmét, hogy egy kiöregedett, szenilis, unalmas alakot vettek fel Flitwick helyére. Apropó Flitwick... Vajon mi lett vele?
   A kimondhatatlan nevű professzoron egy elnyűtt tornacipő ingadozott, és hát, talán ha pár évvel fiatalabb lenne, vagy akár egy évvel is, lazán leszólítaná, mint egy diákot a kastély folyosóin. De ő a prof.
   Alig kezd bele mondandójába, egy hangos puffanás hallatszik mögüle/srégen tőle, mire a lány azonnal odaemeli a tekintetét mit sem törődve a tanárral.
   - Yolanda...- suttogja egy halk lesajnáló sóhajtást eleresztve. A kijelentés voltaképp Nicolasnak szólt, vagy legalább is ha hallotta, hiszen ő ül a legközelebb hozzá. Yolanda - szokás szerinti - igen frappáns belépője, amit tömérdek feltűnési viszketegség von körbe, nem csak belőle váltott ki ilyen reakciókat, végignézve a tantermen csóváló fejeket, illetve halk pusmogást lehetett látni/hallani. Csak csodálni tudom, hogy némi több jó modor is került ikertestvérébe.

   A tanár folytatja mondandóját. Levitációs bűbájok...miért olyan ismerős ez neki? Talán ezt tanulták hat éven át, orrba-szájba...? Reméli jobb tanítási módszerrel áll elő Qcross, mert ha nem neki ne mondja, hogy érezze magát fantasztikusan az óráin. Különben is: melyik órán lehet jól érezni magad?


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: prof - 2010. 07. 19. - 10:10:05
(http://i896.photobucket.com/albums/ac168/Nobu_2010/Untitled-1.png)

Végre megtaláltam. Az osztály nagy része egy kócos hajú fiúhoz fordult, akit látszólag pillanatnyi zavarba hozott a kérdés. Tehát Ő Benjamin. Tekintetem rászegeződik a magas fiúra, és kíváncsian várom a választ, mikor kedvtelenül kinyögte végre az előszót a tölgyfaajtó egy nagy csapódással kinyílt. Tehát még utánam is vannak késők, pedig az ember azt hinné, ha a tanár késik már mindenki, megérkezik. Azt hiszem ebben a 35-40 évben, amit még le kell dolgoznom a nyugdíjig, lesznek ilyen meglepetéseim. Azt nem mondanám, hogy kellemes, de meglepetés. Igazság szerint nem szólhatok semmit, hiszen én is késtem.
Most pedig sikerül feltérképeznem a késő alanyt és megnyugodva konstatálom, hogy nem én vittem túlzásba a mugli megjelenést a mai napon. A díjat kétségkívül ez a lány kapta, aki engem egy londoni mugli lányra emlékeztet, aki hogy ledolgozza fölöslegét a Hyde Parkban görkorizik. Az arcára nézve azonban beugrik, hogy kicsoda a lány. Már találkoztam vele és elég érdekesen viselkedett. Tanártól tüzet kérni cigizéshez… utána meg nem kínál meg egy szállal se… A véla szépségű lány döbbentségéből, arra következtettem, hogy csak most szembesült a ténnyel miszerint én a tanári karba tartozom. Hirtelen a neve is beugrott, „szerencsémre” keresztnevekkel bemutatkoztunk egymásnak, a szituáció poénjáért nem akartam mondani a professzori titulust. Yolanda… Érdekes.

Mikor köszönteni akartam a jövevényt, rá kellett jönnöm nincs időm, hiszen a jelenet folytatódik. Ismét minden arc Benjaminra nézett, sőt volt olyan, amiből kettő is. Egy kéz a magasba emelkedett, hogy átvegye a szót Benjitől és meglepődöttségemre a lány pontos mása volt a szórakozottan guruló Yolandának, aki viszont leült a kócos fiú mellé. A jelentkező lánynak azonban fagyos, sértődött tekintete volt, míg Yo egyfolytában vigyorgott. Érdekes. Ikrek? Gyorsan ránéztem a kis pergamenlapra, amin meg is találom, amit kerestem. Két lány ugyanolyan keresztnévvel, Yolanda és Yvette Delacour. Franciák? De érdekes évfolyamba csöppentem.
Persze azt tudtam, hogy az iskola elsők itt lesznek és a Mafoy gyereket, egyből felfedeztem, tejfel szőke hajával és hegyes állával kivirított a társaságból a mellette ülő griffendéles lány pedig bizonyára Vikitria. Már előttem itt voltak és nagyobb különlegességet eddig nem produkáltak az órán, meglepődöttségemre egyetlen mardekáros poronty sem szólt be eddig az öltözékemért, tehát eddig a kis későn kívül egész nyugis évfolyamnak tűnnek.

Hirtelen felkapom a fejem, gondolataimban egészen megfeledkeztem a kis kérdésemről, amire megkaptam a választ a kócostól. Remek válasz, eléggé eldarálta, de mintha valami bizonyítási vágyból mondta volna. Tipikus Hollóhátas.
 - Kitűnő válasz Mr.Bishop! – egek magamtól jön ez a tanári beszéd? A legrosszabb, hogy még az elsősöket is Mr-ezem.  – Plusz 10 pont a Hollóhátnak - . Tekintetem most a mellette ülő lányra vándorolt.  – És hát öhm… Csá Yo! Örülök, hogy csatlakozol hozzánk. Kérsz tüzet? – . Gyerekes vigyor jelent meg a képemen a mondatoknál és úgy fürkésztem a lány reakcióját. Majd egyet kacsintottam és felállva elkezdtem járkálni a tanterem közepén.

 – Ahogy Mr. Bishop is mondta, a gravitációs vonzásból szakítjuk ki a testeket a levitációnál. Erre a legjobb példa ez a bűbáj lesz, a Todos a Flote.- . Jól megnyomtam az igét, hogy még a öhm, kisebb agyi teljesítménnyel rendelkezők is megértsék, hogy azt a három szót fogjuk használni.  – Az ige spanyolul azt jelenti, hogy „lebegjen minden”. Ez a pár szó és a helyes pálcamozdulatok következményében képesek vagyunk egy zárt térben megszüntetni a gravitációt. Teszem azt egy szobában, ebédlőben. A bűbáj helyes használatával egyre nagyobb területre bocsáthatjuk ki a bűbájt. –. Ez így tényleg nem lesz jó, be kell szereznem egy táblát. Majd szólok Fricsnek, hogy oldja meg nekem. Végül is halottam, a pennák sercegését, tehát hátha ügyesen jegyzeteltek… vagy csak egy jó karikatúrát rajzoltak rólam. Megvárva, hogy a sercegés véget érjen a pálcámmal ismét előidéztem a lebegő betűket kétszer felírva a varázsigét a levegőbe. Egyszer írottan és alatta pedig fonetikusan. A sok jegyzet után elég szemet szúró volt látnom a „Tódosz á flótí” feliratot.
Ismét az osztályhoz beszélve járkálni kezdtem.  – A pálca mozdulat elég egyszerű, ahogy minden levitációs bűbájnál itt is „pöccel” zárunk, de engem, személyszerit inkább emlékeztet egy kábító átokra a mozdulat. - . Megálltam, hogy bemutassam az egyszerű mozdulatot a diákoknak és közben kommentáltam.  – Tehát leírunk egy szép, kisszabású kört a pálcánkkal az ige „Tódosz” részénél és az „á flótinál” „pöccölünk”. Kérem mindenki, ismételje meg ige nélkül a mozdulatot. –. Na ja, látszik rajtuk, hogy unják.

//Ismét jövő héten érkezik a következő reag. //


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: † Nicolas Baxton - 2010. 07. 19. - 16:22:03
Bűbájtan//Alyson


Mivel nem kapott kielégítő választ kérdésére, ezért csendben ült, s nézte a sok hetedévest, ahogyan egyre csak növekedett a számuk a teremben. De Nicket cseppet sem érdekelte, hogy kik jöttek be órára, mert ha háztársa nem kérte volna meg, akkor talán nem is jött volna be. Őt még mindig az foglalkoztatta, hogy mi a fenéért kérte meg Alyson, hogy tartson vele órára. Ám bármennyire is ezen agyalt, nem tudott rájönni ennek okára. Hiába, Aly-n soha nem tudott kiigazodni.
Szép lassan a tanár is megjött. Meg kellett vallani, Nicolas nem erre számított. Azt gondolta, hogy Flitwick helyett, majd ugyan olyan embert fognak küldeni, akinek a tanítási stílusa, s talán még a kora is megegyezik a régi professzoréval. De nem így lett. A szakadt farmerban megjelenő tanár nem kicsit okozott meglepetést a srácnak, s nem valószínű, hogy ezzel csak ő volt így.
Egy darabig hallgatta Mr. Qcross-t, de amikor a téma átterelődött a levitációra, Nick akaratlanul is ásított egyet. Nem tehetett róla, már a levitáció szó ilyen érzéseket váltott ki belőle, hiszen ez a téma nem tartozott a kedvencei közé. Bár ha jobban belegondolt egyik iskolával kapcsolatos dologért sem volt oda. Talán még a szünetért, de azt ki ne szeretné?
A tanár kiszúrta első áldozatát, s rögtön fel is tett neki egy kérdést, amire a válasz meg is érkezett. Ám Nick ebből mit sem hallott, mivel nem nagyon érdekelték a történtek. Akkor bajban lett volna, ha őt kérdezték volna meg, mert egyáltalán nem figyelt, s így a választ sem tudta volna megmondani. De nem így történt, így ezzel nem kell törődnie. Arra figyelt fel, amikor a mellette ülő lány felsóhajtott, előtte egy nevet mondva.
- Hogy ki?- értetlenkedett Nicolas, de amint elnézett az ajtó felé észrevette a görkorcsolyás későt- Ja, hogy megint ő.- esett le neki, hogy ki miatt sóhajtozik itt Alyson, amit meg is értett, hiszen görkorcsolyával, késve beállítani az órára? Na jó, a késés a legkevésbé sem érdekes, mivel a mardekáros srác is rengetegszer érkezett be már későn.
A kis leállás után a professzor ismét bele kezdett a beszédbe, így Nicolas ismét csak unottan ült a padban. Minek ez a sok duma? Nem lenne egyszerűbb mindenkinek, ha csak bemutatnák, hogy kell csinálni a varázslatot, meg elmondani a hozzá tartozó varázsigét, egy kicsit gyakorolni, és befejezni? Ezzel mindenki jól járna. A tanárnak nem kellene annyit magyaráznia, és a diákok is jobban örülnének neki. Vagy nem?
Ezt a kérdést nem marad ideje kielemezni Nicknek, hiszen most meg kell ismételniük a mozdulatot, amit Mr. Qcross mutatott. A srác megragadta a pálcáját, majd nem túl nagy lelkesedéssel megcsinálta, amit kért a professzor.
- Unalmas.- kommentálta halkan ezt az egészet egy szóban.


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Cassius Neehill - 2010. 07. 21. - 12:33:39
bűbájtan, hetedév.

A szívem a torkomban dobog, de erőt veszek magamon és folytatom az utat. Sötét folyosók, kihalt utcák, csigalépcső, sikátorok – ebben a sorrendben. Hallom a hangjukat a hátam mögött, rohanni kezdek, egyenesen a Rengetegbe, miért is ne, ha üldöznek, célszerű veszélyes helyekre menekülni. Elképedve a saját logikátlanságomon, megtorpanok. Szerencse, ha nem álltam volna meg, biztosan nem veszem észre, hogy tőlem balra ritkulnak a fák és mintha... Ez polka?
Egy jobb élet reményében indulok a néptáncosok felé és sejtésem beigazolódik, mikor a tiszteletemre rendezett folklórfesztivál közepébe csöppenek. Mikor a tér közepén elhelyezett szoborra pillantok, az elégedettség érzése fokozódik – végre beismerték, hogy jól mutatnék három méter magasan, finn népviseletben. Épp indulnék közelebbről is megismerkedni a márvány-énemmel, de úgy látszik, ő is erre az elhatározásra jutott, mivel hatalmas csattanással törik darabokra a lábam előtt.
- Ne. – Egy rövid, de annál mélyebb álomból ébredőkre jellemző, halk és rövid kiáltással kiegészítve, ijedten kapom fel a fejemet. Elsőre fogalmam sincs, hová kerültem, csak a sárgarózsaszín, guruló jelenséget sikerül beazonosítanom. Yolanda. Amint ezt tudatosítom, rögtön jön a többi emlék is és fél másodperccel később, már teljesen biztos vagyok benne: hiba volt feltételezni, hogy egy meteorbecsapódásnál kisebb hanggal fel lehet majd ébreszteni. A lehetőségekhez képest gyorsan összeszedem magam és miközben mindenki Yolandára koncentrál, igyekszem felmérni, mi változott. A néhány új érkező nem nagyon tud lekötni, a tanár annál inkább. Egyáltalán, hogy hívják? Utálom, hogy nincs tábla, ahol szépen nyoma maradna mindennek, hiszen biztosan a bemutatkozással kezdte, amiről sikeresen lemaradtam. Csak remélni merem, hogy semmi egetrengető nem történt eddig. Most már örülnék, ha nem azt a helyet választottam volna, ami a lehető legtávolabb esik mindenkitől, így még kérdezni sincs lehetőségem. Nem probléma, a kétségbeesés nem az én stílusom, szóval egy utolsó szemdörgölés és hajigazítás után igyekszem felvenni az óra fonalát. Hátrafordulok, hogy halljam Ben válaszát, amiből talán lesz esélyem kitalálni a kérdést, vagy még jobb, hogy mivel is foglalkozunk, úgy amúgy.
Nem túl nagy erőfeszítés felismerni a levitáció definícióját, hiszen csak évente kerül elő újra és újra, de a professzor szerint Ben megfogalmazásáért megérdemlünk tíz pontot, így nem is zavar annyira, hogy elszalasztottam egy esélyt a tudásom megcsillogtatására. Ahogy a prof folytatja, számomra egyre világosabbá válik, hogy nem kifejezetten tiszteletparancsoló emberrel hozott minket össze a sors. Kicsit nagy váltás Flitwick után, igaz, megint más szempontból, de amíg nem erőlteti ránk is a lazaságot és vicceskedni sem kötelező, addig megleszünk. Bár, a tudás stílusos prezentációja nekem legalább olyan fontos, mint maga a tudás, azért mindent lehet kompenzálni. Ha egy zsenivel van dolgunk, hamar meg lesz bocsájtva a kezdeti esetlenség. Szívesen megnézném azt is, hogy képes-e békét teremteni és tekintélyt szerezni a vele majdnem egykorú rendbontók körében. Majd meglátjuk, itt mindig történik valami.
Pennát és pergament szedek elő a táskámból, hogy lejegyzeteljem a számomra fontos dolgokat. A körítést, a definíciót mindig kihagytam, hiszen általában megjegyzem, vizsgára pedig úgy is átnézhetem a könyvből. Tehát elég gyorsan végzek és egyelőre nincs is más dolgom, mint a professzor mozdulatát ismételgetni. Ám legyen.

Todos a Flote - kör + p.


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Guy Perkins - 2010. 07. 24. - 09:23:09
Bűbájtan
padtárs kerestetik ::)

Teljes lelki nyugalommal sétál a bűbájtan terem felé, hiszen karórája szerint még legalább tíz perce van órakezdetig. Halk, csodálkozó fütyörészéssel veszi tudomásul, hogy szinte senki nincs a folyosón, az évfolyamtársak közü legalábbis senkit nem lát kint császkálni. Lélkben vállat von, mondván, még elég sok idejük van befutni és a prof is tutira késni fog, hiszen új itt, akárcsak a legtöbb más tanerő.
A teremajtó előtt pár méterrel megtorpan, hirtelen eszébe jut, hogy a suliban bizony vannak kötelező öltözködési normák, tehát ha ő beállít sötétkék trikójában és kismillió zsebbel dekorált, félkatonai jellegű, sivatagi homok színezetű vászonnadrágjában, azt a prof nyilván nem venné jó néven. Ezért előbányássza táskája legaljáról az iskolai előírásoknak megfelelő talárt, mely a tárolás dacára hanyagságának alig-alig gyűrött. Magára ölti a lebernyegszerű öltözéket, azután ellenőrzi a zsebében lapuló varázspálca meglétét, végül táskáját felkapva indul az ajtó felé, amely mögött néhány perc múlva el kell kezdődnie az órának.
Laza mozdulattal nyit be, szólván:
- Helló fiúk, lányok! - s ezzel a lendülettel odakövül a küszöbre.
Bent ugyanis óra van, valami mozdulatot gyakorolnak a többiek a friss hús professzor vezetésével.
- Ööö... és jó napot, Qcross prof - közli illemtudóan, alig hebegve a megdöbbenéstől.
Gyors tekintettel ellenőrzi óráját, megállapítva a nyilvánvalót: az átkozott dög legalább félórával ezelőtt befejezte földi pályafutását, ugyanis a mutatók szerint még mindig tíz perc van a hetedéveseknek tartandó bűbájtan óra elkezdéséig, holott a valóságban már nyilván magyaráz egy ideje a tanár.
Hát ez a tanév is jól kezdődik. Elkésik rögtön az első óráról úgy is, mint prefektus, ez aztán a gyönyörű példamutatás. Mindegy, ha megtörtént, ár nem lehet visszacsinálni. Még mindig jobb, mint ha az egész órát elbliccelte volna, hiszen ugyanekkora eséllyel akár az is megtörténhetett volna, mint az elkésés.
De ha már itt van, akkor igyekszik minél kevésbé zavarni az órát. Ledobja magát a legközelebbi padba, nem is nézi ki mellé sikerül leülnie, a lényeg, hogy szert tett egy padtársa, aki elregélheti miről maradt le. Szája sarkából súgja az illető felé:
- Szasz! Most mit csinálunk, mit tanít az öreg?
A kérdés elhangzása után oldalra sandít, fél szemmel végigméri asztalszomszédját, hogy legalább tisztában legyen a kilétével. Mégiscsak bunkóság lenne úgy beszélgetni valakivel, hogy közben gőze sincs kihez dumál egész bűbájtanon át.


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Neville Longbottom r. - 2010. 07. 25. - 17:42:51
(http://i944.photobucket.com/albums/ad285/ThePictorWolf/bbjtanraneville.png)

Alkalmanként hátrapillant, az érkezőket meglesve, de mindezt csak óvatosan merészeli megkockáztatni, nehogy újabb csörgéssel kápráztassa el a nagyérdemű, illetve… kevésbé nagyérdemű, évfolyamtársaiból összeverődött közönséget. Néha elkap egy-egy biccentést, vagy köszönést, mely nem mindig neki szól, de azért, csupán hogy hű legyen önmagához viszonozza azokat. Sosem volt az a tapló fajta, aki annyira nagyra van a származásával, és ezért lenézi a többieket, vagy nem köszön nekik. A teremben lévők közül senkit nem tartott az ellenségének. Volt, akit nem kedvelt, vagy akitől félt, de nem több.
Az is szemet szúrt neki hogy, hogy megcsappant a griffendélesek száma, milyen kevesen vannak főleg itt bájitaltanon. Csak Ő és Vikitria, akit inkább jobb nem említeni. Igaz évfolyam-, ház-, és prefektus társak voltak, de a lány nem sok mindent tett azét, hogy ezeket a kapcsolatokat, nem pont rózsássá, de talán kellemessé tegye. A Mirol lány nem volt jobb Neville szemében, mint Draco, vagy a többi mardekáros, vérmániás, földhözragadt idióta.
A másik pedig, mely aztán végképp nem kerülhette el a figyelmét, a DS tagok, jobban mondva az egykori DS tagok hiánya volt. Most hogy a titkos gárda újraszervezése a legfőbb napirendi pont Neville szeme farkaséhséggel kutat a finomabbnál finomabb, jobbnál jobb csatlósok után. Eddig sajnos nem ejtett említésre méltó zsákmányt.
Nagy sóhaj hagyta el torkát.
Mennyivel jobb lenne ha Ginnyvel évfolyamtársak lennének. Most sokkal jobban érezné magát. Mármint oldottabban. Ha a lány társaságában van, nem esik nehezére önmagát adnia. Ginny már tuti beszervezte a régiek felét ő meg… itt ül egyedül, mint egy idióta és percenként pillant az ajtóra, a tanár érkezésére várva.
Nagyon kíváncsi az új bűbájtan professzorra, akiről eddig még nem hallott túl sok mindent.  Annyit tudott, hogy szemtelenül fiatal, és nem a Tudjukki küldötte, tanárként titulált pojácák csoportjába tartozik.
Az ajtó csukódik majd zárul. Jobban mondva egyesek egyenesen betaszítják, mások pedig alig merik lenyomni a kilincset nehogy véletlenül feltűnést keltsenek így aztán csak annyit érnek el, hogy a következő széllökés kitaszítsa a tölgyajtót keretéből.
Becsöngetnek.
Már öt perce.
Tíz. És tanár még sehol.

Épp egy újabb pillantást kockáztat meg az órája felé mikor az ajtó nyikorogva ad hangot annak, hogy valaki, valószínűleg a tanárúr méltóztatik részt venni az órán.
Végre. Már kezdte azt hinni, hogy ez az egész egy átverés, és nincs is semmiféle órájuk. Mintha bárkinek is lennének ilyen ambíciói.
Nem tehet róla, de a professzor esetlen belépője hallatán halk vihogást hallat, majd miután ráeszmél, hogy pont neki nem szabadna röhögnie, fülig pirulva összehúzza magát, jobb kezével szorosan markolva az ölében lévő talárzsebet mely a hamis galleonokat rejti. Ha ma eredményesen akar eljárni, akkor nem szabad kihúznia a gyufát.
A tanár láttán mosoly húzódik ajkára. Mugli ruhákban besétálni egy ilyen kígyóverembe. Remek. Őszinte elismerés Mr. izének, akinek a nevét egész biztosan nem fogja emlékezetébe vésni, hiába is kápráztatta el őket egy olyan levegőbe varázslós, betűs bigyóval. A keresztneve azért még megy. Alexander, akiről úgy látszik, nem veszi zokon, ha nem „professzorozzák”, vagy „uramozzák”.
A szabályok magyarázatába kezd, mellyel Neville szemében csak tovább növeli a rokonszenvet, s az érzést hogy végre egy rokon-lélekre talált, aki talán nem olyan flúgos, mint ő, de közel, roppant közel áll hozzá.
Semmi politika, és humor csak mértékkel. Ez tökéletes, hiszen ő jobbára egyiket sem szokta túlságosan gyakorolni.
Azután jöhet a kérdezz-felelek, és Alexander rögvest Bent veszi célba. Nem fordul hátra, mert tat tőle, hogy lelökné, öléből a csomagot s ezzel ismét kivívná társai gúnyos megvető tekintetét, így csak ül és amint a szükség megköveteli, jegyzetelni kezd.
És az ajtó újból nyílik, majd csapódik. Remek. Már a tanár sem tudja rendesen becsukni.
Hangosan felszisszen, majd hátrafordul. Nyilván nem ő az egyetlen, akit már bosszant a tompa puffanás, melyet fülsértő nyikorgás kísér.
Hátat fordít a tanári asztalnak, hogy betekintést nyerhessen a „hátsó padsorok világába” s ekkor észreveszi, hogy bizony nem a tanár volt a béna, hanem egy késővel állunk szemben, mégpedig Yolanda személyében. Körbefuttatja tekintetét a teremben, majd rálel Griffre is. Szuper! Két DS tag. Az egyik most jött, a másik, meg ki tudja. Griffel sosem volt túlságosan baráti viszonyba, de a titkos társaság összetartotta őket. Már ha lehet ezt így mondani.
Már csak azt kéne kifundálnia, hogy miként üzenjen nekik, a találkozóval kapcsolatban.
Miközben Benjamin magyarázatát hallgatja, agyában a kerekek sora kattognak. Küldjön nekik levelet? Nem, az nem jó. Izzítsa be a régi érméket,, Az sem, hiszen honnan tudhatná, hogy most náluk vannak-e, meg amúgyis azokat estére tervezték bevetni. És ha óra végén szólna, nekik Igen valószínűleg ezt fogja tenni. Így nem kelt túl nagy feltűnést és el is éri, amit akar. Tökéletes. DS probléma - egyelőre- kipipálva.
Felpillant, s látja a nagy, lebegő betűket. Miután lejegyzeteli őket, egyszer elsuttogja a varázsigét, majd egy szavak nélküli pálcamozdulattal, teljesíti a feladatot.


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Dorothy Moon - 2010. 07. 25. - 21:16:06
b  ű  b  á  j  t  a  n
~Yolanda és Benjamin bemérve


Az év első órája. Az iskola szinte kifordul önmagából, a falakat sötétszürkére festi a diákokból áradó keserűség. A tanárok helyén halálfalók tetszelegnek, Flitwicket eltávolították a helyéről, a Hollóhát feje valami fiatal kitudjaki lett (aki éppenséggel egy évfolyamtársa rokona), a Bűbájtant is egy másik tanár veszi át..


Így hallotta. A Nagyteremben is ezt mondták.
De nem ez az egyetlen dolog, ami megváltozott.
Nesztelenül suhan a folyosókon. Lófarokba kötött haja gyenge szellőként suhog minden lépésénél, tincsei ostorként csapkodják egész hátát, de nem zavarja. Mintha egy teljesen más ember lenne ugyanabban a talárban.. Az a hullasápadt arc szinte ragyog, a beteges tompaság eltűnt a nefelejcskék szemekből, a test tulajdonosa újra él.
Ha ezek az ódon falak visszaemlékeznek, még felrémlik a kép, hogy három évvel ezelőtt ugyanígy járta a folyosókat. Dorothy arcán mosoly, körülötte az az életteli pezsgés, ami környezetét mindig élettel töltötte fel. Aztán, mikor tavaly szeptemberben visszatért, mintha kiöltek volna belőle valamit. Ugyanaz a váz, de belül semmi. Betegesen precíz mozdulatok, észrevehetetlen ugyan, de mégis minden tett tele óvatossággal. A folyosón nem beszélget, órán nem ül senki mellé, kapcsolatot nem teremt másokkal. De most ugyanaz az élet lüktet ereiben,  a farkaslét minden apró rezzenése ott bujkál a hajában, a ruhája alatt, még a mosolyán is ott játszik az a vad szenvedély. Mi történhetett a nyáron?
Furcsa, hogy mikor az egész iskola kardjába dőlni készül, Dorothy akkor éled fel. Persze, jókedvébe az is belejátszik, hogy földöntúli szimatával, ha akarná, sem tudná kikerülni a levegőben játszadozó izgatottságot. Nem tudja, mi lehet az oka, de letagadhatatlanul ott rezeg néhány diák körül a titkolt jókedvvel szorosan összeölelkezve.
Nagyot ránt lecsúszni készülő válltáskáján, majd ráfordul a Bűbájtan terem folyosójára, már az ajtó előtt is van. Olyan könnyedén jár, szinte siklik a levegőben; igaz még így is visszafogja magát, legszívesebben végigrohanna az épületen, mint egy kontrollálhatatlan kölyökkutya.
Épp kopogna, de e helyett megtorpan, kezét ökölben tartja az ajtólap előtt. Lehunyt szemmel vár, fülel. Már becsöngettek, de a tanár még nincs bent. Ökle szorítása enged, ujjait elernyesztve körmeivel gyengén végigszántja az ajtót, jelezve, hogy jön. Csak pár napja van az iskolában, eddig még nem sokat tartózkodott diáktársai körében, hiszen az órák nem kezdődtek el; így a változás senkinek nem volt egyelőre szembetűnő. Felerősödött érzékeit sokkal szívesebben, és természetesebben használja: nem fogja vissza megcsalhatatlan szimatját, de más területeken sem fékezi meg megbokrosodott képességeit; úgysem tűnik fel senkinek, ha él adottságaival. Ujjait a hideg kilincsre szorítja, és benyit a terembe.

Már jó ideje próbálja figyelmen kívül hagyni a levegőben vibráló feszültséget a vérkülönbségek miatt; most is csak gyenge libabőrként rohan végig gerincén a tény, hogy a diákok minden pillanatban egymásnak ugorhatnak, vagy egymásnak ugraszthatnák őket. Mivel aranyvérű, így szerencsére a legtöbb vitából eddig ki tudta húzni magát. Nem azért, mert nem érdekli a téma, vagy kevésbé szerencsés születésű diáktársai, csupán más problémával kell megküzdenie. Nehéz idők járnak a Roxfortban a „tisztátlan” vérűek számára. Ám, mint az Dorothyen pontosan tudja, a tisztátlan szó a Minisztériumban kicsit többet jelent, mint az iskolában. Az új kormány erőteljesen vérfarkasellenes politikát folytat, így ha Dorothy apró titka esetlegesen kiderül, őt nem átnevelő programba küldik.. Nem tudni pontosan mi lesz a ”korcsok” sorsa, de hogy az évekkel ezelőtti Mungó-béli raboskodás sétagalopp lesz hozzá képest, arra mérget vehet. Talán nem pont most kellene visszaváltania régi stílusára..
Biccent a bent lévőknek, szikrázó tekintetét végigfuttatja mindenkin, majd helyet foglal a hátsó sorok egyikében. Táskáját maga mellé rakja, majd vár.

Ahogy a tanár belép, tekintete azonnal rátapad. Mi ez az öltözék? Lehet, nem tudatosult benne, hogy tanórára jött? Mindenesetre elég bátor lépés ilyen kinézettel érkezni a hetedévesek közé – pillantását végigfuttatja zúgolódó diáktársain, az egész jelenet kicsit olyan, mint amikor ragadozók rákapnak a friss vér szagára. Hali? Merlinre, kezdi őszintén sajnálni ezt a pasast. Az asztalra könyökölve előrébb hajol, hogy közelebbről szemlélhesse a cselekményeket – az utolsó padsor nem könnyíti meg a dolgát, még jó, hogy látása a tökéletest is fölülmúlja, ha kell. Azt azért felszusszanva nyugtázza, hogy a politikai témákat elkerülhetik.
Ujjai hullámos tincsei közé kúsznak, miközben a tanerő beszél. Bármennyire is próbál koncentrálni, az egész óra nem köti le annyira, amennyire kellene. Arra gondolni sem mer, Flitwick merre lehet most, de ez az új tanár elég jóindulatúnak tűnik így első ránézésre. Arcáról nem tud lespórolni egy bíztató mosolyszerűséget sem, de begyöpösödött arcizmaitól olyan idegen ez az érzés, hogy szinte belezsibbad a mozgatásukba.
A tanerő monológját hangos csattanás szakítja félbe, Yolanda érkezik meg, és sietve dobja le magát Benjamin mellé, aki alig egy lórugásnyira ül tőle – eddig erre fel sem figyelt. Csak pár pillanat erejéig gondolkozik, majd azonnal megszületik fejében a terv. Egyedül, bármennyire is erőlködik, de nem fogja tudni végigülni az órát. Más idők járnak. Nem beszélve arról, hogy a Yolandából áradó életerő számára most olyan csábító, mint a holdtöltekor hívogató égitest, így nem tétovázik: amint Ben ledarálja válaszát az új professzornak, egy nagyobb ugrással átveti magát melléjük.
- Nicsak Bishop, kivételesen elővetted a könyvet a nyáron? – költői kérdése épp elég hatásos belépő ahhoz, hogy éreztesse kobakjában ismét van élet, és épp eléggé félelmetes, hogy a változást ne tegyék szóvá. Már csak azért sem, mert amit a tanár odalent produkál sokkal megdöbbentőbb. Még Dorothy sem bírja ki, hogy szája ne nyíljon ki a döbbenettől, és zavart tekintetével ne keresse fel azonnal az új tanerőt, vagy ne pásztázza végig gyorsan a tanterem jellegzetes bútorait. Lehet elnézte az órarendjét, és idén valami új klubdélután órát iktattak be neki hétfő reggelre? Hát.. Érdekes.
- Todos a Flote. – ismétli el kicsit később a varázsigét, de bármennyire is próbálja eltitkolni, hangjában még mindig ott nevet a döbbenet. A tanár stílusa eredeti, annyi szent.


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: prof - 2010. 07. 27. - 23:27:31
(http://i896.photobucket.com/albums/ac168/Nobu_2010/Untitled-1.png)

Remek. A tananyag és az ósdi, néma mozdulatos gyakorlás ellenére az osztály nagy része szépen megismételte a mozdulatot. Habár egy mardekáros diák, akinek amúgy is lesüt az arcáról alacsony intelligencia szintje, megtoldotta ezt egy halk megjegyzéssel. Hát, talán a kámzsás, tetovált kollégák rendszerét kéne követnem, és meg kellene Crucioznom azt a bárgyú képű, elkényeztetett suhancot, aki unalmasnak titulálja az órámat… De helyette csak egy afféle „mégegyilyetszólszbűntetőmunkátkapsz” pillantást dobok felé, talán ebből is eleget tanul, ha pedig nem… még nem sikerült rendesen beköltöznöm a szobámba.
A mozdulat mindenkinek tökéletesen ment, amit el is vártam egy RAVASZ szintű órán. Elégedettség fogott el az évfolyammal kapcsolatba, hiszen Yolanda érdekes belépőjén kívül semmi gikszer nem történt. Fölösleges volt annyit izgulnom. Mondjuk valamilyen téren ez a sok tudás ijesztő… mintha semmit nem tudnék nekik tanítani. Unják a levitációt, unják a mozdulatokat. Áhh, a fenébe is, az az unszimpatikus gyerek bogarat ültetett a fülembe. Nem Alex, ne hallgass rá, igenis jó órát tartasz… Hát, csak reménykedni tudok benne.

Pont jól időzítve, a mozdulatok után ismét egy késő érkezett. Tényleg úgy érzem, ha kések, már minden diák azt hiszi, megengedheti magának. Bunkóság lenne, ha pontot vonnék le, hiszen Yolandától sem vontam le, no meg aztán én is késtem. A talár hiányának ötlete tőlem sem volt túl kreatív, ahogy elnézem a fiatalságot. Ez lesz hát a Roxfortból? Mindenki késik és senki nem követi a hagyományos öltözéket? Vagy talán nekem kéne példát mutatnom? Mindegy is, gyorsan tisztázva gondolataimat visszatértem a későhöz, aki még az enyémnél is érdekesebb belépőt mutatott be, habár Yo-t nem tudta felül múlni.  Arcomon gyenge kis mosoly jelenik meg a szavak hallatán. Alig bírom megállni, hogy visszaszóljak az új jövevénynek, de épp eléggé égett így is a szememben.
A fiú elvonul döbbenetében a sarokba, és én ismét a pódium felé közelítek, hihetetlen milyen hívogatóak a könyvek. Komolyan kényelmes ülőalkalmatosságnak bizonyulnak. Csontos hátsó fertájam ismét a könyvekre támaszkodik, amikor megtörténik a baki. A könyvek kicsúsznak.

Már vártam mikor égek még jobban az osztály előtt. Úgy néz ki Flitwick nem „stabilizálta” a könyveket, amiken állt és az én nagy termetemet már nem bírták a poros régiségek. Szerencsémre nem kerültem teljesen padlóra, csak éppen farom tévesztett célpontot és jelen pillanatban ahelyett, hogy a könyveken támaszkodnék, a tanterem tényleges földszintjén ülök meghökkenve. Az ablakon beszűrődő fényben tisztán fénylenek a kavargó porszemek körülöttem. Azt hiszem, ilyenkor van az a pillanat, amikor a tanár elsüllyed szégyenében. Nem Alex! Nem szabad! Csinálj úgy, mintha semmi sem történt volna! Hmm, lehet, hogy a bölcs belső hangnak igaza van? Át kéne hidalnom egyszerűen az incidens fölött, ahogy oly egyszerűen áthidaltam a késők bakija fölött is? Ezt kéne tennem. Valószínű.
Vaaagy felfoghatnám ügyesen poénnak is az egészet, és máris „mencsibb” lennék a diákok szemében. Átgondolandó. És így, ha röhögnek is, velem nevetnek. Ki kéne találnom valami frappáns megjegyzést, hogy eltereljem a dolgot. Még ki sem találtam semmit, de szám máris szavakat formált.
- Hát, ennél lejjebb már legalább nem kerülhetek… -. Hát őöőö, azért valami frappánsabb is eszembe juthatott volna. Most csak indokot adtam az aranyvérű porontyoknak a helyeslésre. Hogy én miért nem járok soha jól? Röhej.

Sikerült végre feltápászkodnom a poros földről, és egy nagyot tüsszentve a kavargó szemcséktől, próbáltam visszatérni a tananyaghoz. Ez talán eltereli a figyelmüket a röhejes esetről. Szerencsémre sikerült szelektívre fognom a hallásomat, így kizárhattam a röhögéseket és kínos megjegyzéseket, mielőtt megpróbálták volna sérteni a füleimet.
- Hát őöőö – eddig igazán őöőö kifejező… - Nos, most, hogy tudjuk már az elméletet, ideje lenne rátérni a gyakorlatra. - . Azzal előrántottam ismét a pálcámat. Szememet persze rögtön az ajtóhoz kaptam, de szerencsénkre a legutóbbi késő jól becsukta. Pálcás kezemet a fejem fölé emeltem, és már kezdtem is volna, mikor hirtelen eszembe jutott, hogy ezúttal ki kéne mondanom a szavakat is. Sajnálatos módon hozzá voltam szokva a nonverbális varázsláshoz, na sebaj. Fejem fölött szépen a levegőben leírtam egy kört, majd „pöccöltem” egyet, és közben hangosan, érthetően elmondtam a varázsigét, hogy még az „unalmas” mardekáros fiú is felfogja csöppnyi agyával.
 - Todos a Flote! -

Legalább a tudásom nem hagyott cserben ezen az órán. A várt eredménnyel a pennák, könyvek, pergamenlapok és nem utolsósorban diákjaim is mind a levegőbe emelkedtek, persze velem együtt. A bűbáj gyakorlott használójaként sikerült viszonylag egy helyben, szép tartással lebegve néznem az ügyetlenkedő „csürhét”. Olyan 3 percet lebegtetem csak őket, aztán rátérhetünk az akváriumok kiosztására… fogytán az idő.

//Elnézést a késésért. Úgy néz ki, túlzottan felvettem a karakter stílusát :) A következő tanári post (ha minden jól megy) augusztus 11-én érkezik, két hét alatt, remélem, minél többen tudnak írni :D
A bűbájtól maximum csak +1-2 m magasra szállhattok, tehát nem akarok olyan lebegésekről hallani, amiben már a sztratoszférában barangoltok. Továbbra is fenntartom, hogy akik csak most kapcsolódnak be, kérem, ne feltétlen késsenek, vagy ha mindenképpen késni szeretnének, előtte egy PM-mel dobjanak meg, és megvitatjuk a dolgot…
Jó postolgatást! :)//


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Alyson R. Leingter - 2010. 07. 28. - 08:09:18
# hetedév - bűbájtan - Nicolas




   Talán nem épp a legnormálisabb, de mulatságos. Furcsa. Qcross, úgy ugrál a "komoly vagyok, tanár vagyok" és a "vicces vagyok, jó tanár vagyok!" között, mint valami pingponglabda. Félig-meddig jó, mert nem gebed meg, míg végig ül egy órát - mint a mágiatörténetet-, másrészt, hogy ne legyen indiszkrét - és ne használja az idióta szót -, elég esetlennek festi fel magát. Látszik, hogy nincsen tapasztalata a diákokról és a diákok közt megbúvó veszélyekről, amik akár órán is kitörhetnet. Érti ezen, a varázslóháború miatt kialakult két fél viszálykodását, illetve a legapróbb csínyeket is. Meg kell hagyni, csudabogár ez a Qcross, de ha ilyen lesz a többi tanórája is, és nem csak 'jófej"-nek akar bemutatkozni, akkor nem lesz gondja Alyvel órákon.
   Ismeri Yolandát. Nem is mer belegondolni, hogy honnan, mindenesetre nem a legszigorúbb büntetést adta a tanár úr, amit a legtöbb - vagy inkább mindegyik-, tanár adott volna. Pontlevonás, megbotránkozás a viselkedése miatt, illetve a mugli öltözet, és az illem teljes hiánya. Őszinte mázli, hogy nem kapott mínusz húsz pontot ezért a belépőért, így azonnal érvénytelenné válna Bishop remek definíciójáért való jutalompont.

   Az óra pereg, a tanóra lassan telik mégis eseménydúsan.
   Még egy késő. A hugrabugosra csak egy pillantást vet, nem is foglalkozik vele többet. Most jön egy jó rész; az új tanár "végre" beég. Elég szerencsétlenül hat, ahogy félreül a könyvkupacon, és ennél már csak az a röhejesebb, ahogy kihúzza magát a kellemetlen helyzet alól. A megjegyzésen némán elmosolyodik. Nem is olyan rossz ez a tanár. Eddig.
   
   Miután megvolt a - remélhetőleg- összes műsorszám, rátér ismét a bűbájra, amit előbb elmagyarázott. Aly is elismétli a mozdulatot, mint sokan mások, majd külön a pálcamozdulattól elmormogja a varázsigét, hogy ellenőrizze, ki tudja e egyáltalán mondani helyesen...
   - Todos a Flote! - suttogja, félig magának, majd padtársára néz, hogy ő hogy boldogul a mozdulattal, de ahogy elnézte Nicolast, egyáltalán nem erőltette magát, hogy kövesse a tanárt. Gondolkozott, hogy szóljon-e a sötét pillantásról, amit az imént vetett rá a professzor, vagy maradjon csöndben. Végül ráhagyta fiúra, vagy észrevette maga is, vagy sem, ez nem Aly dolga.
   Miután ismét a professzora figyelt, azon kapta magát, hogy lassan elemelkedik a padtól, és kicsusszanva onnan, egy méter magasságban lebegett a pad felett. Elkerekedett szemmel próbálta magát egyenesben tartani, de gravitáció nélkül, elég nehéznek bizonyult a kísérlet, így csak fordult párat egy helyben. Kicsit kellemetlenül érezte magát, mivel szoknyában volt, így próbált minél feltűnéstelenebbül húzogatni a szoknyáját, hogy ne villantson. A furcsa, tökéletes gravitációtól mentes térben lévő lebegés érzésére csak ennyit tudott kinyögni:
   - Váó! - ez amolyan levegőszusszanás volt, nem is egy szó. Körbenézett a teremben, és egy plusz pont ment a jókedvére, mivel az összes többi évfolyam társa is olyan esetlenül lebegett, akárcsak ő. Egyedül a tanár "állta meg a helyét" a lebegésnél. Végül miután kimulatta magát jónép, Qcross leengedett minket, és ismét elfoglalhatta a helyét mindenki.


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Damien Pulse - 2010. 08. 05. - 22:12:31
Halovány derengés hatolt át lehunyt szempilláimon keresztül s amikor egy ismeretlen hangot hallottam magam előtt, már tudtam, hogy ez bizony gáz lesz. Próbáltam visszaemlékezni az eseményekre, aminek kinos következményeként most itt ülök és teljesen nyilvánvalóan nem tudom mi folyik magam körül. Szar éjszakám volt, nem jött álom a szememre: erre tisztán emlékszem. Mivel igyekeztem egy kicsit komolyabban venni a kijárási tilalmat, mint a korábbi években, igy csak a… mittudomén mi a neve, griffszalajtó, vagy hasonló… szóval egy korlát nélküli terasz, ami a klubhelységből nyilik. Oda ültem ki egy szál cigire, amiből aztán lett vagy három, mivel jó pár órát ücsörögtem odakint az égboltot bámulva és ügyes-bajos dolgokon morfondirozva. Már hajnalodott, amikor észbe kaptam: már megint nem aludtam egy percet sem… remek, mondhatom. A megszokottal ellentétben elsőként hagytam el a klubhelységet, sőt, még a nagyteremben is alig lézengett pár figura még akkor is, mikor már kivégeztem a kiszemelt sült szalonnát. A terembe is elsők között érkeztem és el is foglaltam az egyik hátsó sarkot: mondhatni a törzshelyem volt az esetek túlnyomó többségében, ahol pedig nem, ott is az aktuális tanár keze volt a dologban. Szóval kényelmesen elhelyezkedtem és… hát a jelek szerint sikeresen elszunyókáltam, pótolván azt, ami az este kimaradt.
Mindezt végiggondolva eljött az ideje a lehetőségek mérlegelésének. Ha most felébredek, akkor az új prof valszeg megpróbál bealázni a társaság előtt… ami vagy sikerül neki, vagy nem. Ha hagyom, akkor az megaláztatás, ha nem hagyom, akkor pontlevonás: egyik változat sem túl szimpatikus. Viszont ha óra végéig folytatom az alvást, akár valóban, akár csak szinlelten, annak nyilván büntetőmunka lesz a vége, az pedig kell a ráknak… hát ez igy ebben a formában néminemű dilemmát kreált a gondolataim között. Egyik megoldás sem túl jónak, de vajon melyik a kisebbik rossz…?

Ekkor valami történt. A tanár monológja véget ért, mégpedig olyan véget, ami egy magamfajta fickónak elég kellemetlenül hangott. Én ugyanis nem voltam oda különösebben a varázslásért, a fickó utolsó szavai pedig egy varázsigét testesitettek meg… vagy ez, vagy pedig érthetetlen halandzsanyelvet használt, de ugye ezek valószinűségi sorrendje értelemszerű. Éreztem, hogy megmozdul alattam a szék, majd mintha el is tűnt volna… és úgy összességében egy kicsit furcsán éreztem magam, mintha a reggeli elpárolgott volna a gyomromból. Mivel az egész biztos volt, hogy sem alul, sem felül nem távozott, igy végül győzött a kiváncsiságom és kinyitottam a szememet.
A látvány meglehetősen furcsa volt: a levegőben lebegtem…. vagyis lebegett az egész osztály. Mivel a mozdulatlanságomra ügyeltem eleddig, én még mindig abba a pózba merevedve léteztem, ahogy aludtam, de mások kevésbé voltak ügyesek, okosak vagy szerencsések: szinte az egész osztály kétségbeesetten kapálózott és igyekezett visszanyerni az egyensúlyát, ami ugye nem volt könnyű (hacsaknem lehetetlen) valami stabil kapaszkodó nélkül. Előttem nem messze néhány zölddel szegett taláros nebuló szerencsétlenkedett: ez túl magas labda volt.
- Hmpf, mintha egy kicsit elszálltunk volna magunktól… - jegyeztem meg félhangosan. Lehet, hogy a tanár is hallotta, az is lehet, hogy nem… de ez a legkevésbé sem izgatott. Egy rövid idő elteltével leengedett minket a földre az ipse, s habár érdekes tapasztalat volt, de azért csak jobb volt a biztos talajon.
Némiképp érdeklődve néztem a tanárra. Volt bennem némi természetes ellenszenv, hiszen Flitwick volt a legjobb prof az egész suliban és őt váltotta a fickó, de most első izben felmerült bennem az is, hogy talán mégsem akkora herélt a figura, amekkorának a bemutatóvacsorán tűnt. Sőt, ha kiderül róla, hogy nem a kopasz csicskája, még az is lehet, hogy a következő óráján megpróbálok ébren maradni.


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Gregory Hawk - 2010. 08. 05. - 23:09:34
"Kitűnő válasz Mr.Bishop!"
...riadtam fel hirtelen. Meg kellett gondolnom, hogy hol is vagyok, hogyan kerültem ide, és hogyan sikerült –már megint- elaludnom. Ahogyan kezdtem magamhoz térni, szépen lassan kezdtek az emlékeim is kitisztulni:
Hosszú léptekkel siettem a tanterem felé, mert jó szokásomhoz híven, éppen késésben voltam. Kivételesen jól jött a kijárási tilalom, mert ha éppen olyan kedvem volt, nyugodtan át tudtam aludni az egész éjszakát. Néha még az első órát is. Ez most is majdnem bekövetkezett, ezért kellett sietnem.
Amikor beléptem a terembe, a becsengetés előtt maximum másfél másodperccel, megnyugodtam: sikeresen ideértem, még időben. Ráadásul a tanár előtt.
Ekkor ugrott csak be, hogy valami nem stimmel. Flitwick óráiról szinte mindig elkéstem, most azonban őt hiába is várnám. Új professzorunk van, Alexander D. Qcross személyében. Nem ismertem az illetőt, talán ha egyszer láthattam eddig az évnyitón.
Na mindegy, most már valamivel lassabb léptekkel indultam el a jól megszokott helyem felé, a hátsó sor jobb szélére – ami a legnagyobb döbbenetemre, nem volt meg. Legalábbis az egybefüggő padnak korábban vége lett, mint az egészséges lett volna – de szerencsére volt helyette néhány szék, amik nekem tökéletesen megfeleltek. Odahúztam egyet Damien mellé, és lehuppantam rá.
Nagyjából másfél méter magasról hagytam szabadesni a táskámat az asztalra, amin a cimbim éppen az éjszakai alváshiányát pótolta – méghozzá eléggé elmélyülten, hiszen a táska okozta becsapódás szeizmikus rezgései sem tudták kibillenteni ezen állapotából. Nem meglepő, mintha valamikor az éjszaka közepén hallottam volna kimenni a hálóteremből, és... és én ennyire emlékeztem az esetből.
Eltelt pár perc, amikor megjelent az új tanerőnk. Legnagyobb meglepetésemre, egész emberi ruhákban bukkant fel, és ha mindig ennyit fog késni, akkor jóban leszünk egymással.
Ami ez után történt,nos ott kezdenek el homályosak lenni a dolgok. Mintha szó lett volna Flitwickről, meg a levitációról, de ennél többet nem tudtam felidézni...
Végülis csak sikerült egy kicsit elaludni az első órát ma is.
Igazából nem nagyon voltam képben, hogy miről is van szó, meg még amúgy is kába voltam kicsit, úgyhogy elkezdtem hintázni a székemen. Mindeközben sikeresen el is bambultam, üveges tekintettel néztem ki az ablakon.
"Todos a Flote."
...ismerősen csengett... De vajon hol is hallottam? Ja igen, az az anti-gravitációs bűbáj... Anti-gravitációs bűbáj!?
Igen, kissé le voltam lassulva, így csak késve jutott el az agyamig, hogy bizony most előre kéne dőlni a székkel, mielőtt gondok lesznek ebből. Igen, gondok is lettek:
Hirtelen a szék látványosan kifordult alólam, ami alapjáraton egy jóképű hanyatteséshez vezetett volna, de most nem így történt. A gravitáció megszűnésével, a lendület szabadon tovább tudott fordítani, így sikerült egy 5ből nagyjából 4 pontot érő hátraszaltóval felemelkednem. Miután sikeresen leküzdöttem a szédülést, a meglepettséget, és a vérnyomásom is visszaállt a normálisra, akkor láttam csak Damien kótyagos kinézetét. Végül csak sikerült őt is felébreszteni, de a nem mindennapi produkciómról azért sikerült lemaradnia.
Na de mindegy, ha minden bűbájtan óra ilyen lesz, akkor azt kell hogy mondjam, a végén még tényleg jóban leszek az új proffal.


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Benjamin Bishop - 2010. 08. 06. - 12:46:19

   Kitűnő válasz?! Bizisten, csak improvizáltam. De lám, milyen rejtett képességeim buknak napvilágra, csak az kell, hogy végre úgy igazán megsértsék az egómat. Persze ez nagy hülyeség, hiszen közel hét év alatt az iskola egésze nagy gondot fektetett abba, hogy totálisan elvegyék a kedvemet az élettől, de mindezidáig nem jártak sok eredménnyel. Őszintén, még ma is tennék a közepébe, ha valaki elgáncsolna vagy kiröhögne, csak mert én vagyok Ben, de Yvette-től ezt az oktalan, gonosz szurkálódást már nem viselem el többé. Pf, azt mondja, hogy a barátom? És ez mégis miben nyilvánul meg?
   Ha most olyan lennék, mint ő, biztos küldenék neki egy füzetsaroknyi sort, hogy „köszi”, elvégre a Hollóhát valahol neki is hálás lehet az idei első jutalomosztásnak. De nem, nem hagyom, hogy azt higgye, érdekel a versengés, csupán halkan örülök a 10 pontomnak. Nyilván ez nem igaz, mert majd’ szétvet a büszkeség, hogy én ilyet is tudok; pluszban pontot szerezni, ez merőben új élmény. Fel is kaparom a bűbájtan jegyzeteim közé, hogy kedvenc képregényhősömnek – akit egy kissé esetlen, de hihetetlenül jóképű és vicces fazonról mintáztam – jutalmul még egy szuperképességet adományozok. Aztán hamar letör a jókedv, mikor eszembe jutnak a nyáron történtek. A hóhér rajzoljon nektek képregényt! – és olyan erélyesen firkálom át a felírtakat, hogy ketté is törik a pennám.

   Mivel a saját magam szórakoztatásában nem lelem örömömet, jobb híján X professzor vakerjára figyelek. Fél füllel. Mi a halálért jó az nekem, ha megszüntetem a teremben a gravitációt? Az ilyen haszontalan bűbájokat sohasem értettem.
   De úgy tűnik, ez a mai az érthetetlenség napja. Észre se vettem, mikor osont be a terembe Dorothy Moon, épp csak arra eszméltem fel, hogy hozzám beszél. A meglepetésből felocsúdva csak bambán pislogok rá – hogy mi, mivan, mit kérdezett? Kérdezett egyáltalán? – és a napfényes szeptember kedvéért elnyílt számon át kilehelek egy roppant sokat mondó „ahá”-t. Ez a válasz nagyjából mindenre ráhúzható.
   Szívesen faggatni kezdeném, hogy mégis mi történt ma, hogy feltűnt neki a létem, mely fölött pár éve már stílusosan elsiklott, de Dotty máris úgy figyeli a katedrán történő majomkodást, mintha iszonyatosan érdekelné. Jah, mint egy vérbeli hollóhátas. Fásult hümmentésemet a markomba fogom, és ezt is kidobom a fenébe az összes tropára ment barátsággal együtt. Dotty Moon egykor még értékelte a társaságomat. Régen volt, tán igaz sem volt. Reggel biztos… beütötte a fejét.
   Mindeközben a profnak csúfolt csóka a könyvekkel akrobatázott, sajna én már csak a seggrevetődés utáni döbbent pillantását kaptam el. Szegény bolond, ezek után lemondhat a tekintélyről. Dehogynem, apukám, kerülhetsz ennél még lejjebb is… Annak ellenére, hogy bebizonyosodott a tanár abszolút töketlensége, mégis némi szimpátiát táplálok iránta. Nagy valószínűséggel csak a szánalom dolgozik bennem, de nem tagadhatom, emlékeztet saját magamra ez az együgyű kis virágszál. Bár az egész évfolyam előtt, a pulpituson még nem aláztak le, neki segítség nélkül is sikerült megoldania a tisztelet-kérdést. Most adott kosarat a reménynek, hogy egy nap ez, vagy bármely más osztály szívből jövő tisztelettel emlegesse majd a nevét. Mindegy, hát kellenek ilyen bohócok a tanárok sorai közé is. Bírom.

   S az előbbi eseményeket kompenzálandó, most kikanyarít egy olyan csiribít, hogy csak ámul a bamba társaság. Látom magam előtt, ahogy Yvette a hiúságtól felszáll a levegőbe, aztán ahogy Neville is megemelkedik, de tőle ezt a megnyilvánulást egyszerűen nem tudom mire fogni. Oldalra fordulok, hogy – minden egyéb érzésemet mellőzve – kikérjem erről Yo véleményét, de elakad a szavam. A teremben minden és mindenki fityiszt mutatott a gravitációnak! Ez a felismerés józanító hatással bír rám, mert ekkor győződöm meg róla, hogy bizony én is úgy keringek, mint gólyafos a levegőben.
   - Zsír, mindenki betépett – és ehhez még viccescigi sem kellett! Aztán amilyen elegánsan jött, úgy távozott is a bűbáj hatása, és mi megint a fenekünk alatt éreztük a széket, a talpunk alatt a padlót, ahogy annak lennie kell. Szóval mi is volt a varázsige?
   Pálcámmal egykedvű hadonászásba kezdek, próbálom leutánozni a helyes mozdulatot és a kellő hangsúlyt, egyszer csak összejön nekem is valami hasonló. Csak arra vagyok kíváncsi, mi történne, ha ugyanezt nem zárt teremben hajtjuk végre. Ha mondjuk véletlenül kinyílna résnyire az ajtó…



Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Neville Longbottom r. - 2010. 08. 07. - 23:33:11
(http://i944.photobucket.com/albums/ad285/ThePictorWolf/bbjtanraneville.png)

Egy hattalmaaas sóhaj hagyja el a fiú ajkát. Nem több de épp elég, hogy kifejezze, mennyire, de mennyire unja a folytonos későket. S ezt nem csupán ezzel a kitöréssel próbálja szemléltetni a nagyérdeműnek, de egy szemforgatós bevetést is megkísérel a késő fiú felé, akivel a hét év alatt nem sok dolga volt, így név híján csupán sárgaszegélyes idegesítő srácként raktározza el valahol az egyes dokkban, ahova a fontosan pontlevonásra várókat szokta tenni. Igaz ez a dokk még üres, s ezé a fiúé a megtisztelő első hely. Ezt a kis képzeletbeli rendszert még a nyáron a prefektusi jelvény birtoklási jogának megkapása utána építette ki, s most derül csak ki mennyire hasznos is. Mert ő felkészült ám!
Ismét az igencsak gyenguszként szereplő professzor felé pillant, aki azzal a mozdulattal már a földre is küldte magát. Na, szép. Az egy dolog, hogy az ő koordinációs mütyürjei nem stimmelnek, na de egy kifejlett, muszklismanusnak ne működjenek! Tiszta szégyen ez a csávó! Jó, persze, ő megérti, ha valakit nem díjaz a sors, hiszen vele is ez a helyzet, de, hogy szegény ennyire szerencsétlen legyen! Valami mégis – talán az együttérzés – arra sarkallja, hogy nincsen semmi gond a tanárral s, hogy egész biztosan jól meglesznek a továbbiakban. Már miért ne lenne így, hiszen rosszat még nem tett. Csak egy kicsit viccesebb a kelleténél.
A fordulatosnak aligha nevezhető poént egy újabb szemforgatással díjazza, majd gyorsan elmosolyodik, nehogy a prof kiszúrja a második sorban fintorgó griffendélest, nehogy őt is egy hasonló pillantással éltesse, mint azt az észlény Nicolast.  Mert észrevette. Azt nem észrevenni, már művészet volt. Sajnos a tanárbácsi nemigazán rejti véka alá az érzelmeit, de miért is tenné. Hiszen ő is ember, s úgy látszik – a többi tanárral ellentétben – nem igazán igyekszik tagadni. De végülis őket is meg lehet érteni. McGalagonytól sosem láttak hasonlót, de azért neki van is egy fajta tekintélye ennek a tanárnak viszont… hát van egy olyan megérzése Nevillenek hogy a mardekárosok nem fogják dicshimnuszokba foglalni kiejthetetlen és megjegyezhetetlen nevét.
Miután újból helyet talál magának, méghozzá a saját tulajdon lábain pálcát ránt Neville meg ijedten kapja fel a fejét s néz körbe, de aztán gyorsan észhez tér, s nagyokat lélegezve, mosolyogva saját hülyeségén, nyugtatja magát. Már kezdett megijedni, hogy rájuk támadtak, mert, hát csak nem hihette azt, hogy az a szerencsétlen ott a katedra túloldalán komolyan képes lenne rájuk támadni.
Még épp jut egy kis ideje nevetni magán, mikor észreveszi, hogy a professzor jócskán elszállt a földtől. Erre csak az ébreszti rá, hogy a tanerő feje már jócskán az ablakon besütő fényforrás középpontjába került, na meg, hogy az eddig a lába közé rejtett galleonos köteg a zsebében volt, s most a gravitáció megszűntével, a mellkasával egy magasságban lebeg, jó pár arany érmét a földre szórva. A fiú reflexei sosem voltak túl jók, és ezt most sem felejtették el mivel elég sok időt vesztegettek el, mielőtt reagáltak volna, s akkor már elkerülhetetlenül  a földön landoltak. Várjunk csak! Landoltak. S ekkor egy halk szisszenéssel eszmél rá, hogy a bűbáj idejét vesztette, vagyis inkább a professzor szüntette meg, így minden nebuló ismét a helyére került, a berendezéssel együtt, viszont a szétszóródott galleonok csengése arról ad hangot, hogy nekik eszük ágában sem volt visszatalálniuk a zsebbe.  
Aztán ismét felsóhajt, de immár megkönnyebbülésében. Na ezért nem jelent meg soha a kviddicsválogatásokon – nem mintha lett volna esélye. A levegő nem az ő színtere. Noha, sokszor még a földet se nevezné annak.



Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Seraphin Lamartin - 2010. 08. 11. - 10:03:03
 
Bűbájtan óra --- hetedév    

*Az óra telik, az idő múlik, az élet halad tovább, mintha mi se történt volna, a meglepettségem lassan csodálkozássá fajul, a megvetésem elképedéssé, a gőgöm hitetlenkedéssé, és amikor a professzor ledönti a könyveket, amik kecstelen robajjal zuhannak a pulpitus mögé, ő maga pedig úgy omlik össze, mint egy rosszul megépített szerkezet, akkor inkább eltakarom az arcom. Kurta, lemondó mozdulat, amivel kifejezhetem, hogy ennél mélyebbre már tényleg, tényleg nem süllyedhet, nincs az a sötét, ami elnyelné, nincs az a lecsúszottság, ami befogadhatná még ezek után. A társaim arcát inkább látni sem akarom, mivel ahogy elnézem egyszerűen nem fogják fel a helyzetet, ha így lenne, akkor mindenki felkelne, hátat fordítana és kimasírozna a teremből, békésen, csendesen, gyászosan, anélkül, hogy egy pillantást vetne a ”tanárra”, csendesen sírdogálva korábbi professzorunk után, aki ha kicsi is volt, törékeny, bolond és olyan nyálasan „jó”, akkor sem esett át egy könyvkupacon! Nem, egyedül Nicolas szólal meg, de ő inkább ne tette volna, a szégyen hallgat, így aztán én is, az ujjaim a pálcámra simítom az asztal sima lapján és várom a következő katasztrófát, elvégre az emberi már megvolt, hamarosan valami mágikusnak is be kell ütnie. Hangozzék bármily hihetetlenül, ma egyedül a Bishop fiú tudja, hogy milyen szavat érdemes kimondani, kérdésre választ, hülye kérdésre ugyan csak hülye válasszal lehet felelni, de talán Delacour vagy Longbottom kedvéért nem árt tudatosítani, hogy mit is értünk lebegés alatt.
Sorsfordító pillanat, amikor a professzor a magasba emeli a pálcáját, kör és pöcc, a mozdulat szép, a mágia hatásos, akár egy tündérmesében, a testek megemelkednek, a székem távolodna, a pad…*
-Finite Incantatem-*a pálcámat a magasba kapni, a megfelelő mozdulatot elvégezni vele és a varázsszavakat önkéntelen reflexből hangosan a terem kétes csendjébe mondani egy pillanat műve és a következő pillanatban én mindenképpen a helyemre zökkenek, míg a csoport tagja, nagy reményű, hetedével kölykök kicsiny csapata érdekesen kapálóznak, vagy éppen zuhannak szintén, a Longbottom fiú heveny aranycsörgések közepette hivalog kellemes gazdasági helyzetével, esetleg kacatgyűjtő mániájával, szinte kár, hogy Weasley nincs itt, hogy a pénz hangja után vesse magát, de ebből a bohóckodásból nekem elegem van. Hidegen a professzorra emelem a pillantásom, a pálcámat visszarakom a padra, finoman koppan a fa a fán. Talán elkezdhetnénk végre az órát ez után a bemutató után, ami során mindenki levizsgázott mugli öltözékből, mugli szokásból, falnak csapódó ügyetlenségéből és a szégyenérzet teljes hiányáról, mégsem érzem úgy, hogy nekem kéne szólni a tanárunknak, ideje valamit tanítania, ideje valami újat mutatnia, ami lehetőleg nem a fajtánk elkorcsosulásának e remekbeszabott megnyilvánulása. De hallgatok, amíg nem szólít, szörnyű lenne, ha legalább én nem tudnám kérés nélkül, hogy hol a helyem, és mivel messze nem kívánom én vezetni az órát, nincs okom megszólalni. A megvetésem a megtört bűbájjal együtt kifejezhetem a tekintetettem, amivel szemlélem, várva az újabb botlást.*


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: prof - 2010. 08. 11. - 15:24:07
(http://i896.photobucket.com/albums/ac168/Nobu_2010/Untitled-1.png)

A bűbáj jól sikerült és végre nem a bénaságommal kápráztattam el a diákságomat. Ez jó jel... öö azt hiszem. Egy mondat megütötte a fülemet és tekintetem rögtön kereste a hangforrását. Bishop. Miért nem lepődök meg? Ha bár tanárjaként meg kellett volna botránkoznom a megjegyzésén, nem jött össze. Eszembe jutatta a drága Hollandiát. Talán aprócska életem legjobb emlékei villantak fel hirtelen a szemem előtt. Ott nem dúl háború, ott még a muglik is varázsolnak, az a hely ahová visszavágyódom. De nem fogom tán soha látni a jelenlegi helyzetek szerint. Azok az idők elmúltak, amikor én még Akadémista voltam, amikor nem érdekelt a háború, és amikor még Ashley is élt… Áhh! Nem szabad ilyenekre gondolnom. Pláne nem tanóra közepén, amikor a diákjaim úszkálnak a levegőben. Az egyik diákom gyorsan kizökkent a nosztalgikus elbambulásomból, amikor is a finite incantatemmel próbálja magát kiverekedni a lebegésből, de nem jön neki össze. Szerencse, hiszen az átoktörő bűbájjal megszüntette volna az osztály lebegését jó nagy puffanásokat kiváltva. Valahol azonban felháborító, hogy van akkora egója, hogy tanárja szemléltetésével szemben járjon el és még el is ront egy ilyen egyszerű bűbájt, amit akár egy elsős is végre tudna hajtani. Megjegyzem a pökhendi mardekáros arcát és lassan leeresztem az osztályt, hogy mindenki a helyére kerüljön. Van, akinek ez összejön, van akinek nem.

Az egyik Griffendéles fiú például szanaszét szórja a galleonjait, gondolom Ő sem a szerencséjéről híres… Mint egyik balek a másiknak segítek neki, abban hogy a „katedrára” szóródott négy érmét felszedem neki. Elfog a csodálkozás, ahogy az egyiket a kezembe veszem. Prométeusz bűbáj ül rajta. Ez egy szimpla varázslónak nem tűnne fel, de annak, aki három éven át a mágiáról tanult tömény kivitelben azonnal feltűnik, a mágia által áthatott tárgyak furcsa, folytonos hőmérséklet változása. És a prométeuszra jellemzően ez jobban lehúz a hideg változások felé, hogy az izzás érezhetőbb legyen. Bámulatos. De hiszen ez RAVASZ szintű bűbáj… hogyan?
Ahogy felegyenesedek az éremszedésből, a fekete hajú fiú kezébe nyomom a négy galleont, és meg toldom egy halk megjegyzéssel, amit reményeim szerint csak Ő hall meg. - Óra után kérlek, maradj itt… - .

Tekintetem most arra a mardekároséra fordult, aki túl jónak tartotta magát a lebegéshez.- Ami pedig téged illett, úgy gondolom az öt évben, amióta ismerheted a varázslattörést, illett volna helyesen megtanulnod. Ha már ennyire villogni szeretnél vele az órámon. 10 pont a Mardekártól! – jelentem ki. Nem állt szándékomban az első órámon az évfolyamnak pontokat levonni, de legalább egy minimálisabb tekintélyt kaphatok, elvégre amennyire lehet, már leégettem magamat…
S most, hogy elintéztem a „nevelés részét” jöhetnek a terráriumok. Gyors pillantást vetek zsebórámra és megállapítom, hogy már csak negyed óránk van. Merlinre, pedig tartalmasabb órát akartam. Hát igen, sok idő elment a későkkel, hogy a kentaur vigye el. Mozdulataim kapkodóvá válnak és pálcámmal gyorsan a fenti vitrinekre bökök, melyekből közepes nagyságú üveg terráriumok kezdenek el szálingózni a tanulók felé. Mindenkire jut egy. Tökéletes. A Terráriumok látszólag teljesen zártak, mintha üveg dobozok lennének és belsejükben egy konkrétan berendezett miniatűr szoba található. Most jöhetnek az utasítások.
- A terráriumok úgy vannak elbűvölve, hogy csak a pálcát engedik be, ez okból kiválóan lehet velük gyakorolni a Todos a Flote-it. Hát, nos öhm… gyakoroljátok. –. Fejezem be mondómat és még mielőtt elkezdenék a próbálkozásaikat gyorsan felteszem a kérdést: - Kérdés van? –.



A következő post Augusztus 25-én fog érkezni, remélem, minél többen írtok.

Jelenlegi állás:
Hollóhát: +10
Mardekár: - 10


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Alyson R. Leingter - 2010. 08. 11. - 21:28:47
# hetedév - bűbájtan - Nicolas



   A vártnál jobban élvezte az órát. Persze, ez is egy unalmas tanóra, de azért ez a kis mutatvány mégiscsak feldobta a kedvét. Egyedül a szoknyájával volt gondja, azt húzogatta lefele, illetve fogta szorosan a combjához, nehogy olyan idomok látszódjanak, amik egy romantikus vacsorás randi után szabadna csak. Könnyedén lebegett, a legkisebb gravitáció nélkül. Roppant módon élvezte, de pár perc után, már kezdte unni, ahogy fel-le bolyong a légtérben, amikor egy ismerős hang/varázsige ütötte meg a fülét. A bűbájra azonnal odakapta a fejét, így Seraphinra tévedt a tekintete. Meglepődve konstatálta, hogy a FInite Incantatem varázsige után változatlanul lebegett. Megnyugodott, ahogy felmérte: a varázslat nem sikerült, legalábbis rá nem hatott ki, se a mellette forgó padtársára.
   Ahogy elnézegette Nicolast, elgondolkozott azon, hogy megfogja e a karját, hogy el ne repüljön, mert úgy látszott, mintha a mennyezet felé vette volna az irányt, de végül vállat vonva, arra a következtetésre jutott, hogy, azok után, amiket a reggelinél mondott, Alysonnak nem kötelessége a fiú segítségére futni. Ha mondjuk Laetitia vagy Blaise lett volna mellette, nem morfondírozott volna sokáig rögtön utánuk nyúlt volna. De így nem.
   Lassan vége volt a "jó világnak", és akár egy tollpihe, leszálldostak a földre. Szerencsétlenül belerúgott a padba, ahogy leszállt.
   - Au! - nyögött fel halkan, és dühösen elhelyezkedett az asztal előtt.

   Ismét felszólalt a férfihang, ami a tanárúrhoz tartozott, de most nem csak Benjaminhoz szólt, és nem is a csoporthoz, hanem a kis mutatványozó évfolyamtársára. Elképedve nézte végig a kisebb jelenetet. Tíz pont?! Hú...
   - Ku... - magába fojtotta a nem túl nőies szitkozódást, nem akart még tíz pontot elveszíteni a Mardekártól. Remek, jól kezdik az évet a mardekárosok, mínusz tíz pont! Köszönjük Seraphin...

   Az óra folytatódik, ami egyenlő azzal, hogy nem túl nagy - nem túl kicsi -, terráriumok lebegtetnek eléjük, amiben egy kisebb szoba van berendezve. Mégis mi ez...Babaház? Értetlenkedve nézegeti az üvegdobozt, az övében volt egy aprócska ágy, íróasztallal, és egy nagy szekrénnyel. Meglepetten állapította meg, hogy még lámpás, és szőnyeg is található a miniatűr szobában. Ezzel most mit kell csinálni?
   Anélkül, hogy feltette volna a kérdést, meg is válaszolta a professzor. Hálát adott Qcrossnak, hogy nem babázni hívta ide őket, mert a "félreülés" és a Yolandás incidens után is elég bizarr lett volna.
   Megkaptuk az utasítást, munkára! Kihúzta magam, és megmarkolva szőlővesszőjét, a szobára irányította, úgy, hogy a vége érintse a belső légkört - de mindezek előtt, még elismételte a mozdulatot, eltátogva hozzá a varázsigét. Most mehet élesben.
   - Todos a Flote!
   A kis bútorocskák lassan elemelkedtek a padlótól, de szinte azonnal vissza is rogytak. Mintha egy félresikeredett Vingardium Levioa hatása alá került volna a szobácska. - Todos a Flote! - mondta már határozottabban, mire ismételten elemelkedtek a tárgyak, de immáron magasabbra, és tovább is bírták. Pár másodpercet. Kezdetnek megteszi.


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Guy Perkins - 2010. 08. 16. - 10:48:19
Bűbájtan

A tanár lehátazását egy zavart vigyorral nyugtázza Guy, miközben halkan előbányássza szükséges holmijait a táskából. Penna kerül az asztalra, mellé megsárgult, tépett szélű pergamen, az idők viharairól árulkodik a jobb felső sarkát, pontosabban annak maradványait díszítő szamárfül. Némileg jobb állapotban lévő könyvet pakol rá a kamasz, majd az egész halom tetejére egy üveg sötétkék tintát parkol le. Hátizsákja pántját a szék háttámlájára akasztja, azután kézbe veszi pálcáját, hogy a megadott módon, varázsige nélkül gyakorolja a pálcamozdulatot.
Pont ahogy a padtárs lesúgta neki. Guy némileg meglepődik az ismeretlen arc láttán, amikor oldalra néz. De legalább nem egy mardekárost fogott ki így vaktában, hanem hollóhatás szomszédságra sikerült szert tennie. A kéktalárosok mellett ülni külön jó, csaknem minden órán, mivel ők mindig mindent megjegyeznek, így ha esetleg nem figyel oda, kevésbé feltűnő, mivel utána tud érdeklődni a történteknek. Oké, a sugdolózás már észrevehető, de még mindig jobb, mint ha tudatlanul ülne, üveges tekintettel.
Eközben a tanár száját elhagyja a varázsige, s a fiú akarata ellenére a levegőbe lendül, kezében az éppen kibontani készült tintásüveggel. Illetve fogai között, mivel az átokverte dugó nem akart kijönni a helyéről, hiába rángatta, így radikálisabb megoldás után nézett. Guy kevés híján átharapja az üvegfiolát megdöbbenésében. Nem tudni miért hitte azt, hogy csupán a tárgyak fognak elmozdulni helyükről, ők, élőlények pedig maradnak.
Kistányérnyi szemekkel bámulja a lebegő osztályt. Jé, így mennyivel feltűnőbb Damien ébredezése! Meg egy-két egyéb hasonló apróság, amely azt igazolja, hogy a tanár nem képes száz százalékig lekötni hallgatóságát; amiért voltaképpen nem hibáztatható, hiszen oly fiatal még. Majd beletanul.
Az egyik mardekáros megpróbál gátat szabni a varázslatnak. A fiú földet érése láttán Guy is hasonlót forgat a fejében, ám mielőtt cselekedhetne, Qcross prof pontlevonással jutalmazza a magánakciót. Tehát hallgat, mivel nem kéne már tanévkezdéskor mínuszba vinni a Hugrabug pontjait. Ekkor végre megszűnik a lebegtető bűbáj hatása, Guy visszahuppan a helyére. Újabb üvegcseátharapási próbálkozás, ezúttal is eredménytelen, de legalább kimozdul végre a dugó a helyéről, hozzáférhetővé válik a tinta.
A hugrabugos kapkodó jegyzetelésbe kezd, pergamenre rója a varázsigét, leírja a szükséges mozdulatot, a várható hatást, ha megfelelően végzik a varázslatot. Végül elrántja a tintásüveget, mielőtt az elé érkező miniatűr szobamodell felborítaná azt.
- Hát akkor lássuk! Bár nem a legjobb a spanyol kiejtésem - mormogja magának.
- Todos a flote! - kísérletezik, közben pálcájával elvégzi a megfelelő mozdulatot. A kiejtésen még biztosan csiszolnia kell, a pálcamozdulatból is rutint kell szereznie, de kezdetnek megteszi a próbálkozás hatása. A kis szoba tárgyai a levegőbe emelkednek, bár alig néhány centi magasságba, de ott legalább tartós lebegésbe kezdenek. Guy közel fél percig minden idegszálával koncentrál, ám azután elkalandozik figyelme. Amint átpislog a padtársa művére, rögtön az akvárium padlójára huppan a berendezés. Hát igen, ezt még gyakorolni kell néhányszor, hogy könnyedén menjen.


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Yvette Delacour - 2010. 08. 16. - 17:42:01
Bübájtan





Egy leheletnyit meglepődöm. Szokatlannak tartom hogy Ben kapásból tudja a választ, vagy hogy rögvest rávágjon egy kérdésre egy egészen jó megoldást. Most mégiscsak bejött és az a csöppett megilletődött ugyanakkor elégedett fej elég nekem ahhoz, hogy azonnal visszaforduljak előre, és neki a hátam mutassam. Nem, nem vagyok se mérges se semmi, de nem fogok elismerően térdre borulni hogy méltóztatott egy egész pontos elsőéves megfogalmazást elmakogni. Talán a tanár úr is érzi, hogy bizony ez tőle nagy teljesítmény mert kapja is a ház a pontot, a mardekárosok nagy bánatára.
Valahogy kezdem érteni hogy ez az óra sem lesz másabb mint eddig. Főleg mikor még a dedósok szintjén előadva megkapjuk a feladatot, amit a legtöbben nagy, pislogó szemekkel hallgatnak végig.
Ebből is látszik hogy nemhogy a mostani de az eddigi könyveikbe sem pillantottak túl sokat bele.
A szánalmas bagázs viszont megpróbálja telejsíteni a kérést, miközben és hallom ahogyan mögöttem Yo is elkezdi mormolni a varázsigét.
Na igen, a nyaralgatás közben biztos nem a bűbájtan gyakorlásra volt ideje, ergo evidensen óra után rögvest nekem esik majd, hogy segítsek neki. Mert valahogyan még neki is le kell ravaszoznia.
És kellően jó eredménnyel, különben kap otthon de főleg tőlem jó pár keresetlen szót.
De nem hagyom, hogy eltereljenek a gondolatok az óra céljától, így kényelmesen megsuhintva a pálcát mondom ki félhangosan a varázsigét.
És mintha a fent lenne a lent, a lent pedig a fent.
Minden összekeveredik, minden más lesz. Hogy miért? Annyi a gravitációnak.
Hallom Ben lelkes felkiáltását, és nagyokat pislogva tűnődöm el hogy mit is jelent teljes egészében pontosan a 'betépett' szó.
A húgom talán mind a kettő biztosan ismeri, de az egyik túl messze van a kérdésem megválaszolásához, a másikkal meg nem vagyok beszélőviszonyba. Hát marad a tépelődés és a logikai úton való megfejtése a dolognak, amihez viszont nem nagyon van hangulatom.
Annyival könyvelem el a dolgoz, hogy Ben valószínű máris úgy érzi magát mint három vajsör után szokta, na de hogy ezt miért élvezi nagy kérdés.
Kétszer lebegve és megfordulva hangos puffanással ér földre mindenki, és én is féloldalasan találom magam, jól bevágva az alkaromat. Na igen, mindennek megvan a hátránya, és a tanár nem lenne olyan kis nyuszi mint eddig, azt hinném élvezi is hogy kárt okozhat egyesek testi épségén.
Viszont abban a felállásban ahogyan jelenleg fest a dolog csak egy kissé morogva kászálódok föl, és seprem ki a szememből a hajam, majd ülök vissza a székre a padhoz, hogy immáron az elénk pakolt terráriumba folytassuk a váákumkészítés csínját bínját. S bár sajnálnám ha lenne benne egy kis állat, mégiscsak jobb ha nem magad esel állandóan hasra a gyakorlástól, noha egyeseknek kevesebb is elég mindehhez a művészethez, az biztos.


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Yolanda Delacour - 2010. 08. 17. - 10:07:16
csudi padtársáldozatok ~ Ben & Dotya <3 <3

- Te nyáron.. tanultál? – hajolok oda Benhez, és suttogom elfojtott hangon, persze ezt csak az után, hogy meghallgattam a levitáció fogalmát, amit.. hát én nem tudtam. De ez nem meglepő. Gyakran felteszem magamnak a kérdést, hogy pontosan miért is járok ide, amikor nem is igazán akarok tanulni, s a jövőmet is a mugli világban képzelem el. Jha igren, a válasz evidens, Yv miatt, és a szüleim nyomására. Óh igen, a testvérem, aki most is oly kedvesen méreget engem és Bent, mire megbököm a srác oldalát s kérdően pislogok rá, a kimondatlan te érted ezt? kérdéssel.
Utálkozó nővérek, és szülői nyomás. Kérlek adjatok most nekem egy teljes percet, hogy kicsit sajnálhassam magam. Hupsz, erre most nem nagyon adódik lehetőségem, mert A Prof – akiről én azt hittem, csak egy túlkoros diák – köszön nekem. Tegezve, és.. megkérdezi, hogy kérek e tüzet. Elképedve pislogok vissza rá.
- Nem, nem.. köszönöm. – megrándul a szám széle, s majdnem elvigyorodok, de mégis inkább elkapom a tekintetem, és a táskámból előkapart könyv hasábjaira szegezem. Elvégre egy egész évfolyam előtt rám kacsintott! Most tényleg, ez mire volt jó? Tudom, hogy béna voltam, de nem lehetne csak egyetlen egy olyan alkalom, amikor nem keveredek kétes viszonyokba, s pletykákba?

Megremeg az egész pad, s én oldalra kapom a fejem, s most bizony széles vigyort villantok az újonnan hozzánk csatlakozóhoz.
- Dotya, hát hol voltál eddig? Aludtál a másik padban? – zsigerszerűen jön a becézés, hiszen sosem voltam az a szólítsuk-teljes-nevükön-a-delikvenseket típus. Ráadásul az ágyaink egymás mellett vannak. Nem csak szobatársak, de majdnem hogy ágytársak is vagyunk, hiszen nincs olyan hatalmas nagy hely a két bútor között. Így még egy levegőn is osztozkodunk. Csoda, hogy álmokon nem.
- Todos a Flote – én meg a varázslás egyenlő azzal hogy van egy pálcám, amit utánam dobtak, és azzal szoktam néhanapján hadonászni varázslás címszó alatt. Azért jó diákként ismétlem el a varázsigét, mert hát ha már bejöttem..

***

- Ez mekkora fless! – kurjantom el magam, amikor egyszer csak a levegőbe emelkedünk, és a mellettem ülő Ben kezét ragadom meg, mint aki attól tart, hogy mindjárt akkorát fog pottyanni, hogy a nemesebbik fele igencsak belesajdul. Elnevetem magam a megjegyzése hallatán, majd amikor újra minden – és persze mindenki – a helyére került, elengedem az addig görcsösen szorongatott kezét. – Te, lehet nem is lenne többet szükségünk a viccescigire? -
Mormogom az orrom alatt Beninek és persze Dotyának címezve a mondandómat, s mire a terráriumok elénk kerülnek, sikerül a pálcámat is előrángatni a táskámból.
- Küldtem neked képeslapokat a nyáron, megkaptad? – fordulok Ben felé, és csillogó szemekkel várom a választ, hiszen megpróbáltam a legkülönlegesebb képeslapokat kiválasztani. Pontosan emlékszem mindegyikre, volt kihajthatós, zenélős, villogós és csillogós, rezgős, mugli ill. elbűvölt. A nyelvek pedig mind különbözőek voltak, kivéve az én macskakaparásomat, francia, német, olasz, de kültem New Yorkból és Hawaiiról is, ahol csak tudtam, vettem egyet, és megcímezte, elsőbbségivel feladtam. – S ugye örültél neki? Tudom, hogy telefonálnom kellett volna, de nem akartam, hogy irtózatos számláitok legyenek a külföldi hívásaim miatt. -
Magyarázok jókedvűen tovább, majd a pálcámmal hadonászok egy sort, miközben Ben válaszaira várok, hogy legalább úgy tűnjön, mintha csinálnék is valamit. Még egy jókedvű mosolyt is villantok s tanár felé, csak hogy érezze a törődést, hah!


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Neville Longbottom r. - 2010. 08. 17. - 20:34:13
(http://i944.photobucket.com/albums/ad285/ThePictorWolf/bbjtanraneville.png)

Nevillnek nem jut túl sok ideje Ben megjegyzésén derülni. Egyrészt, mivel a galleonok lefoglalják, másrészt pedig mikor az az IQ huszár Seraphin megpróbálkozik visszabűvölni magát a helyére, nem győzi küldözgetni a rosszalló pillantásokat, és kárörvendő mosolyokat a Mardekárt ért szégyent illetően. Mi baja van ennek a srácnak? Hiszen tök szuper volt ez a bűbáj, ő is meg akarja tanulni, ez a nagyképű ficsúr meg itt különcködik! Mondja már meg, mire megy ezzel? Mindenkit elkerget maga mellől, nincsenek barátai, de hogy is várja el, hogy legyenek, ha magába húzódva ücsörög a szobájában és nem tesz a barátkozás érdekében semmit? Persze, Nev nem ismeri annyira a Lamartin fiút, de volt rá bő hat éve, hogy megfigyelje, és azt amúgyis mindenki tudja, hogy nem érdemes hozzászólni se, mert úgyse éri meg.  

Aztán földet érés után a tanár az érmékért szökken, Neville pedig kétségbeesett fejjel várja az ítéletet, melyet valahova a máglyahalál és a lefejezés közé sorol.  Már előre remegve figyeli, ahogyan lehajol a szétszóródott kis aranyérmekért, majd összegyűjtve azokat, komoly fejjel feláll, s elé teszi, majd egy halk megjegyzéssel leszögezi a fiú eddigi félelmeit is.
Merlinre! Mit akarhat ez tőle? Talán büntetőmunka? Akkor már a mardekárossal együtt… na neeee, mindent csak azt az idegtépő Seraphint ne. Bármit elviselne! Még Pitont is, csak Serát ne kelljen….
Elvörösödik, s fejét leszegve, alig észrevehetően bólint, majd igyekszik minél inkább elsüllyedni, s ki se látszani a pad alól. Persze még előtte azt a pár galleont zsebre dugja a többi közé, melyek már ismét biztonságban nyugodnak az ölében.
Igyekszik nem felnézni az előtte strázsáló professzorra, mikor az Serához intézi szavait. Az ítéletet hallva nem bírja ki mosoly nélkül, de ezt még mindig csak lecsúszva ejti meg. Az első, aminek örül, az ellenséges, már-már uralkodó ház, a Mardekár vesztesége, a másik pedig, hogy nem kell majd együtt büntetőmunkára járnia a kiállhatatlan fiúval. Most legszívesebben örömteljesen felsóhajtana, de nem meri megkockáztatni így, hogy a tanárúr az asztala előtt áll.
Gyorsan a zsebórájára néz, majd Neville is a sajátjára és fájdalmas grimaszt vág, látva, hogy már csak negyed óra van hátra a kivégzéséig.

Egy aprócska mosoly terül szét Nev arcán, mikor megkapja a saját kis terráriumát, majd pálcát ragad, és félelmetes módon bebök vele, s a megfelelő mozdulattal kiejti a varázsigét.
Semmi.
Nem baj, újra megpróbálja. Ezúttal még koncentrál is, szemét becsukja, s nyelvét kidugva kgrimaszol, majd ismét kiejti a varázsigét. Szavai halkan csengnek, hogy ne hívják fel magukra a figyelmet, majd kinyitja a szemét és ismét szembesül a kudarccal.
Sóhajt egyet, majd újra megpróbálja. Újra. Újra és újra.
Még mindig semmi.
Erősebben megmarkolja a pálcát. Lesújtóan ránéz, majd erőszakosan belöki a terráriumba, mérgében határozottan megmozdítja, s az előbbieknél kicsit hangosabban kiejti a varázsigét, majd boldogan látja a benn elhelyezett aprócska tárgyak felemelkednek, körülbelül két-három centi magasra, majd pár másodperc múlva a földre esnek, egymásba megakadva.
Örömittasan vesz egy nagy levegőt, s ismét megpróbálja, ezúttal már kiegyenesedve, mosollyal arcán. Sikerült!



Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: prof - 2010. 12. 21. - 12:30:41
(http://i896.photobucket.com/albums/ac168/Nobu_2010/Untitled-1.png)

Az akváriumok sikert arattak, ahogy végignéztem a csoporton. Örültek neki, amin nem is csodálkozom, hiszen végre nem engem kellett hallgatniuk és jegyzetelniük, hanem ők maguk gyakorolhattak. Ami azt illeti ez nekem is jóval könnyebb volt, már most tudom, hogy nincs rémesebb, amikor te egyedül szövegelsz a sakálo- izé diákok előtt ők pedig vagy figyelnek, vagy nem. Mindenesetre eddig elég jó benyomással volt rám ez az évfolyam, leszámítva pár Mardekáros hozzáállását, de ezzel mindig számolni kell, azt hiszem. Már csak párperc maradt az órából és a diákok lelkesen gyakorolnak, mint a kisgyerekek, akik új játékot kapnak. Egyem a szívüket még milyen lelkesek… aztán amikor a prométeusz bűbáj elméleti részét és használati számításait vesszük meg fognak utálni. Feltéve, ha nem utálnak már most…

Résen kell lennem, hiszen most kezdem a nagy pontosztogatási akciót, amivel bevágódhatok. Van, akinek elsőre összejön a bűbáj és van, akinek csak huszadig próbálkozásra, de a lényeg, hogy mind elsajátítják. Na, jó nem mind, jelenleg összesen öt embernek sikerült, de őket ideje is lenne megjutalmaznom! Egy Mardekáros lány pár másodpercig gyönyörűen fen tudta tartani, kár, hogy nem tudom a nevét! Mindenesetre szólnom kell neki valahogyan… Odamenjek? A Mardekárosok közé? Nem, inkább csak elé megyek a padoknak és próbálok masszívan ránézni, hogy tudja a tényt miszerint neki beszélek. Igen, ez a legcélszerűbb. Az akció sikeres is volt, a szőke lány észrevette, hogy őt nézem és a pár másodpercig lebegő mini bútorait.
-Nagyszerű! Három pont a mardekárnak!- hát, jó látni, hogy azért a zöldházban is vannak tehetségek. Ámbár már kivívtam a kígyók ellenszenvét azzal a mínusz tíz ponttal, de hát ez van! Hirtelen megakad a szemem egy másik ügyes diákon. Egy Hugrabugos! Majdnem fél percig képes fent tartani a levitációt, bámulatos! Szerencsémre, hozzá nem kellett külön odamenni, mert kiszúrta, hogy figyelem. Arcomon elégedett mosoly jelent meg és közöltem is az új hírt:
- Öt pont a Hugrabugnak! Remek!-, közben hátam mögül halottam a Mardekárosok hörgését, de hát a borzfiú több ideig fent tudta tartani a bűbájt, mint a szőke leányzó. Közben figyelnem kell a többi diákra is, nehogy valakit kihagyjak a jutalmazásból! De sajnálatos módon még nem megy olyannyira jól nekik.

Tekintetem a prométeuszos Griffendélesre vándorol, aki összevissza hadonászik a pálcájával és próbálgatja a bűbájt. Szegény pára, nem megy neki. Már éppen megindulnék felé, hogy segítsek, amikor végre összejön egykét másodpercre. Kitűnő! Talán óra végére mindenki szerezhet pontokat! Abban a kemény három 5-10 percben… Most is kénytelen vagyok oda menni az ifjonchoz, mert sajnos túlságosan koncentrál, és nem vesz észre. De kínosak az ilyen jelenetek.
- Kettő pont a Griffendélnek, hála a fekete hajú fiúnak!- . Fáj a szívem, de nem adhattam neki többet, sokadik próbálkozásra és gyengén jött neki össze.

Körbe nézek a teremben, a többiek még mindig próbálkoznak. Nem baj csinálják csak nyugodtan, gyakorlat teszi a mestert.
- Gyerünk gyerekek, még van idő a pontokra!-. Lehet, hogy ez túlságosan is dedósan hangzott?



A következő reag [ténylegesen>.<] December huszonnyolcadikán jön! Elnézést, hogy most csak egy hét, de sajnos így van időm.

Jelenlegi állás:
Hollóhát: +10
Mardekár: -7
Hugrabug: +5
Griffendél: +2


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Benjamin Bishop - 2010. 12. 24. - 01:40:14

Come get me
Wicked fines won't arrest me

•   •   • (http://www.youtube.com/watch?v=ctutUU56DSE)

   Tényleg felemelő érzés tud lenni – szó szerint –, ha az ember konyít a bűbájokhoz. Persze ettől függetlenül még mindig nem fér a fejembe, hogy mikor lehet szükségem az életben erre az anti-gravitáció trükkre. Ha elmagyarázzák nekem, ígérem, cserébe megtanulom.
   Nagy ámuldozásra nincs lehetőségem, mert Yo, amint felfogja, hogy repülüüünk, úgy megszorítja a kezemet, hogy menten lefejtem magamról. Csak az elég bénán venné ki magát, így hát, mint vajúdó asszony ura, tűröm a fájdalmat. De aztán lassan landolunk, és a csoportos szálldosás véget ér. Jöhet a kőkemény órai munka.
   Kompletten berendezett szobácskákon kell gyakorolnunk az iménti lebegtetést, közben az egészen megszokott latin helyett valami spanyolos abrakadabrával kell zöld ágra vergődnünk. Fogalmam sincs a pálcamozdulatról vagy a hangsúlyozásról, nem igazán koncentráltam rá a feladatra az elején. Lehet, hogy túlságosan lefoglalt az, hogy fél méterre röpködöm a padomtól, mint egy űrturista?
   - Todos aa izé – a pálcám sértett csattanással ereszt a kis szobába egy látványos csillaghullást, az egyik kis makett szerkezetem még ki is gyullad, de sikerül elsimítanom a malőrt, mielőtt bárki észrevenné. Basszus, ez nehezebb, mint gondoltam. Oldalra sandítok (lehet, hogy Yo végignézte, hogy mit össze nem szenvedek a terráriumommal? Sanszos.), Yo már talán percek óta engem bámul. Ó, hát persze, a képeslapok. El lehet azokat felejteni…?
   - Aha. Megkaptam.
   Ez azért elég hűvös volt, azt hiszem. De hát ennyit megengedhetek magamnak azok után, hogy csak úgy szó nélkül lelépett, és ha igaz a szóbeszéd, Wilde-dal karöltve. Szóval akkor nem hülyéskedett, amikor Európa minden pontjáról küldött valami giccses lapot. A francba. Ez azért nem semmi. Én meg egy nyáron át rágódtam Amerikán, hogy a végén egy tapodtat se tegyek. Na persze én vissza se jöttem volna, így is nagy szó, hogy most itt ülök.
   - Király volt. Csak azt nem értem, hol hagytad a cicuskádat – egyelőre nem enged fel a jég, gyötröm még egy kicsit, hátha akkor közlékenyebb lesz. Ha tényleg Wilde-dal lépett le, akkor ő most hol van? Csak nem futamította meg az új rendszer? Micsoda tökös fickó, és Yo már megint egy ilyet szedett össze magának. Felhúzott szemöldököm alól bámulok rá, mintha valósággal ki akarnám húzni belőle a választ, de folyvást megzavarnak az eltolt átkok és a bájoló tanulók morajlása.
   - Todos… – közlöm a pálcámmal, de szóba sem áll velem. Körbekémlelek: Perkinsnek már megmozdultak a mütyürjei, de még Neville-nek is sikerült a bűbáj. Ej-haj, nem lesz ez így jó.
   - Todos a Flote! – a leghatározottabban semmi. Bal kezembe fogom a pálcámat, hogy elő tudjam venni a zsebemből a ceruzadobozomat, amiben nem csak ceruzát tartok. Felpattintom a fedelét, hogy csak Yo lásson bele, és mintegy barátilag, welcome gesztusként megrázogatom a dobozt, aztán visszazárom. – Sajna nekünk varázsige nélkül kell megtanulnunk repülni.



Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Neville Longbottom r. - 2010. 12. 24. - 10:36:45
(http://i944.photobucket.com/albums/ad285/ThePictorWolf/bbjtanraneville.png)

Neville kétségbeesetten kapkodja a fejét, hol ide, hol oda. A professzor elkezdett dobálózni a pontokkal, ő meg még sehol sem jár… persze, a Mardekárosoknak elsőre összejött. Úri  banda. Na megálljanak csak…
Megmarkolja pálcáját, jó szorosan, majd körülbelül a harmincadik próbálkozás után ismét a terráriumba bök, hangosan ejti ki a szavakat, mivel elhatározta: ma ő is pontokat fog szerezni a Griffendélnek. Szemét alig meri kinyitni a nagy koncentrálásban, ám amikor megteszi, látja, hogy a terrárium berendezése kecsesen lebeg a levegőben, azonban mint minden, ez sem tart örökké, így pár röpke másodperc után az apró holmik visszapottyannak helyükre.
Nev arcán mosoly terül el, majd boldogan megfordul, ám ekkor csúnyán farkasszemet néz a közeledő tanerővel, aki, mint kiderül, pontosztogatás céljából jár erre, Neville viszont mit sem sejthetett, így ijedtében megrántja pálcáját, melynek hegye még mindig a terráriumban nyugodott, most azonban a hirtelen lökés miatt meglendült, s az egész a földre pottyant, csörögve, csattogva adott hírt haláláról az üvegdoboz.
Na szép, most kapott két pontot, és az ügyetlenségéért veszik is el tőle. Mert egész biztos, hogy elveszik. Piton professzor is mindig egy csomó pontot von le ilyenkor.
A fiú arca hirtelen váltott égővörösbe, s sűrű bocsánatkérések közepette hajolt le, hogy összeszedegesse, ám ekkor zsebei megízlelve a szabadságot, saját útra indultak a galleonokkal, s újabb csörgésnek lehettek fültanúi a hetedévesek.
Neville már meg sem próbált összeszedettnek tűnni, csak el akart tűnni innen, lehetőleg minél hamarabb. Visszaült a székre, zsebeit felhúzta ölébe, s a pálcát, melyet még mindig szorosan kezében tartott, a földön heverő üvegszilánkokra szegezte.
- Re-reparo! – suttogta, hangja remegett az idegességtől és a szégyentől. Természetesen nem történt semmi. Aztán ismét megpróbálta, immár kicsit összeszedettebben. – Reparo!
A szilánkok megemelkedtek, összegyűltek, s elkezdtek forogni a levegőben, mígnem az akvárium visszanyerte eredeti alakját, s Nev pedig kipréselt magából egy zavart vigyort.
Gyorsan megragadta az összeforrasztott üveg-tárolót, s maga elé rakta az asztalra, de mást nem csinált. Pálcáját lefektette a padra, és csak ült, komor képpel bámult maga elé.
Mindennél jobban várta ennek a szörnyű, megalázó órának a végét.
Gyűlölte magát, amiért ilyen szerencsétlen, amiért ilyen balfék.
És most már egész biztosan a professzornak is ki volt a micsodája vele.
Nem elég, hogy totálisan hülye bűbájtanból, még itt tör zúz.
Pedig ő egészen megkedvelte a kimondhatatlan nevűt…



Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Yolanda Delacour - 2010. 12. 26. - 00:00:06
ben bishop
~ akit imádok :]


Nem érdekel a feladat, és ez szerintem látszik is, hiszen csak Bent ostromlom rendületlenül. Természetesen néha odahajolok a kis makett fölé, és meglengetem a pálcám.
Todós a Flúte… ez mi ez? Nem működik. – morgom az orrom alatt, majd újra Benre meredek. A szemem sarkából észlelem ugyan, hogy valamit szenved ott a pálcájával, meg magával a varázslással is, na de nem hoz ez engem lázba. Én vagyok az évfolyam legbénább boszorkánya, és persze a leglustábbja is, tehát semmi jogom mások technikáját bírálni. Az Yvette reszortja.
- … ééééééssss? – nagy nehezen kinyögi a szentem, hogy megkapta a képeslapokat, de semmi köszi, vagy húha jó ocsmányak voltak, vagy különlegesek vagy valami, semmi! Ezt nem hagyhatom annyiban, így közel hajolva hozzá bököm oldalba a vállammal. Ezzel pusztán noszogatva Őt a bővebb válasz adására.

A kérdés feltételekor olyan képet vágtam, mint akinek egy tortát nyomtak az arcába. A hab és a krém elmaradt, de a megnyúlt arc, és a döbbent pislogás hűen tükrözte a döbbenetemet.
– A cicuskámat? – ismétlem vissza a szavait, és megvakarom a fejem. Amikor megszólal a tanár, és azzal ösztönöz minket, hogy szerezhetünk még pontot, elfordítom a fejem, majd vissza. – Nekem nincs cicuskám Ben, Ethannal pedig egyszerűen elváltak az útjaink. Én visszajöttem az iskolába, Ő pedig tovább járja a világot, ennyi. De most mi a fene bajod van? -
Már lassan olyan lesz, mint a nővérem, csak fiú kiadásban, zabálni való pofival, és hatalmas barna szemekkel és.. oké, állj le Yolanda. Az ábrándozásom nem változtat a tényen, miszerint Ben berágott rám valamiért. Fogalmam sincs, mi lehet a bibi.. ígértem volna olyat, hogy náluk töltöm a nyarat? Nem, biztos nem.. az, hogy miért nem hívtam, már elmondta, de akkor?

- Todos a Flote! fordulok el Bentől, és próbálkozok újra, de semmi. Tudom én mi a baj. A koncentráció totálisan nulla, és a legkevésbé sem a bútorok mozgatása körül járnak a gondolataim. A fémdobozokra jellemző zörgés üti meg a fülem, és azonnal odakapom a fejem. Finoman közelebb csusszanok a padon Ben mellé, és a tolltartó fölé hajolva pislogok bele a tartóba. Nem hiszek a szememnek. Egy röpke másodpercre azt hiszem, csak halucinálok, de a hozzáfűzött kommentárból leszűröm, hogy ez pont az, amit láttam. Széles vigyorral az arcomon nézek Ben szemeibe. – Mindig megtudsz lepni Ben, de még mennyire! Mit csinálsz ma este? -
Amikor annak idején megkínáltam, nem gondoltam volna, hogy hódolója lesz Maris néninek. S lám, miből lesz a cserebogár! A hangom lehalkítva kérek tőle találka időpontot. Elvégre ő ajánlotta fel ezt a lehetőséget, vagyis beszélt többes számban. Engem pedig nem kell kétszer elhívni egy keringőre..


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: prof - 2010. 12. 29. - 13:26:23
(http://i896.photobucket.com/albums/ac168/Nobu_2010/Untitled-1.png)

A pontok úgy néz ki nem spilázták fel jobban ezeket a passzív sakálokat. Ilyenek lesznek a diákok hetedikben? Nem is érdekli őket egy ilyen bűbáj? Lehetséges, hogy csak én vagyok ilyen bűbájb*zi? Nem kizárt… De akkor is! Ezek itt susmusolnak és unatkoznak az órámon! Felháborító! Lehetséges, hogy ez annak a jele, hogy nem vagyok jó tanár? Áhh ilyen kijelentést az első óráimon tenni felelőtlenség. Muszáj lesz pár tanácsot kérnem a tanáriban. Ahogy végignézek, a diákseregen elcsüggedve állapítom meg: nem, már rég nem az órával törődnek. Persze azért hadonásznak a varázspálcáikkal meggondolatlanul, csak azért, hogy fent tartsák a látszatot –Igen, ők tanulnak és figyelnek!- de ennek csak szikrák és lángok a következményei. Lehet, hogy pontokat kéne vonogatnom? De hát akkor már is nem lennék igazán jó fej tanár. Inkább szeressenek, és ne figyeljenek az órámon, mint hogy rühelljenek és nézzék minden hibámat. A Mardekárnak már most nem vagyok, a szíve csücske azt hiszem…

De lehet, hogy rossz az elmélet? Végül is, ha utálnának, a szigorúságom miatt figyelnék minden szavamat és akarva-akaratlanul rájuk ragad egy kis tudás, nem de bár? Mondjuk tény, hogy figyelnék a bakijaimat is, ami az én esetemben elég veszélyes. Így is csodával határos a tény, hogy nem röhögtem pofán, amikor beestem szó szerint a terembe. Pár megvető pillantást a kígyóktól láttam a mugli öltözködésem véget, de hát csak nem fogok dísztalárba mászkálni, csak azért mert drága Setét Nagy Urunk úgy kívánja. A kis talpnyalói (vagy falói?) Meg nem túlzottan érdekelnek. Akármikor párbajoznék a tanáriban valamennyijükkel… vagy mégsem? Mit is áltatom magamat, nem vagyok egy hős jellem. Ha pedig rám küldenének egy zöld fénycsóvát hát… nem hiszem, hogy úgy járnék, mint a kedves Harry Potter. Egyébként meg Ő is. A nagy reménységünknek nyoma veszett. Persze nekem, mint Rend-tagnak muszáj bíznom benne és bízok is, mindenesetre elég elkeserítő látvány. De nekünk itt a Roxfortban kell tartanunk a reményt a diákokban.

Végigfutok még egyszer az arcukon. Milyen nyugodtnak tűnnek. Talán még nem is sejtik a háború súlyát? Vagy csak nem akarnak róla tudomást venni? Persze látni a komoly arcokat, mint Vikitriánál, de hát nem mindenki járt úgy, mint Ő maga. Érdekes. Ekkor meghallottam a csengőt. A pontosztogatás után senkinek sem sikerült még egyszer a varázslat, így hát nem volt értelme többet osztani.
 – Köszönöm az órát! – köszöntem el tőlük és a Griffendéles fekete hajúnak intettem, hogy kövessen. Az irodámban viszonylag nyugodtan beszélhetünk, hála a védő bűbájaimnak.



Az állás:
Hollóhát: +10
Mardekár: -7
Hugrabug: +5
Griffendél: +2



Köszönöm az órát és most jöhet egy kis jutalmazás az aktivitásért! Minden órára írt reag +1 pont!

[Írási sorrendbe haladva]
Seraphin Lamartin:  +3
Neville Longbottom:  +5
Yvette Delacour: +3
Alyson Rose Leingter:  +4
Benjamin Bishop: +4
Nicolas Baxton: +2
Gwendolyn de Crasso: +1
Joshua Reynolds: +1
Cassius Neehill: +2
Jules Shine Kingwoods: +1
Vikitria Mirol: +1
Endorius S. Samlard: +1
Yolanda Delacour: +3
Griff Liman: +1
Guy Perkins: +2
Dorothy Moon: +1
Damien Pulse: +1
Gregory Hawk: +1

Tehát a végleges állás:
Hollóhát: +25
Mardekár: +3
Hugrabug: +8
Griffendél: +11


Cím: Re: Bűbájtan tanterem
Írta: Neville Longbottom r. - 2010. 12. 29. - 14:43:15
(http://i944.photobucket.com/albums/ad285/ThePictorWolf/bbjtanraneville.png)

Neville már épp azon volt, hogy nekikezd megszámolni a zsebében lapuló ál-galleonokat, elvégre nem árt tudni, hány emberre is jut majd a becses termékből. Ám sajnos nem jutott sor, vagyis inkább idő nem jutott a műveletre. A csengőszó megtöri a halk mormolást, majd a professzor megköszöni a munkájukat, és a figyelmüket, mire Nev bólint egyet, jelezve a dolog természetességét, majd mindkét kezével megmarkolja egy-egy zseb lyukas végét, már tanult belőle, s így áll fel. Táskájába mélyeszti felszerelését, s pálcáját is. Igazság szerint ő tudja, hogy a pálcának mindig elérhető helyen kell lennie, de Neville nem szereti sem a zsebében, sem máshol, a testéhez túl közel tartani a fadarabot. Attól fél, véletlenül elsül, és megsebesíti őt.
A szakadt táskát vállára veszi, s megfogja a terráriumot is.
Remegés fut végig rajta, mikor a professzor int neki, hogy kövesse irodájába.
Felsóhajt, majd a terráriumot a tanári asztalra helyezi, kötelességtudó diákhoz és prefektushoz híven.
Aminek jönnie kell, hát jöjjön!
Lehunyja szemét egy pillanatra, nagy levegőt vesz, erőt gyűjt, majd a professzor nyomába szegődik, aki már pár lépéssel előtte jár.
Zsebeit elengedi, így azok csörgést hallatnak, s most sem nyugodnak, ugyanis Nev lépkedéseinek folytonossága a súly és a mozgás törvényének értelmében folytonos mozgásra kényszeríti őket. A fiú pedig igyekszik nem tudomást venni az idegesítő zajról, és a kimondhatatlan nevű után belép az irodába. Félősen tekint körbe, ám rögtön el is kapja tekintetét, s a tanárra néz.
Fél, hogy miért kell itt lennie, fél, hogyha a nagyanyja megtudja, hogy valami szarságot megit a nyakába akasztottak, most már végképp kitagadja a családból, nem csak ígérgeti, hiszen az öreg nő inkább hisz másnak, mint unokájának, és fél, hogy súlyos pontveszteség lesz a vége ennek a beszélgetésnek, pedig most kapott két pontot. Biztosan az óra végi kis akciójáról lesz szó. Tuti.
- Neville vagyok, Neville Longbottom. – mutatkozik be a professzornak, mielőtt túlságosan is kínos helyzetbe hozná mindkettőjüket, meg ez udvarias gesztusnak számít, hátha bevágódhat a tanárnál. Mindegy. A lényeg, hogy nem szeretne több jelzőt hallani, mely a külsejéről szól, és azt sem szeretné, ha ezek alapján szólítanák meg, ha van neve is.
- Mit szeretne? – kérdi, tanúbizonyságot téve lélekjelenlétéről, s bátorságáról, hogy ilyen, számára szorult helyzetben is talpra tud állni, és kérdezni tud a tanártól és nem pedig félősen burkolózik be felépített védfalai mögé.


Cím: Ötödév dolgozat!
Írta: prof - 2011. 06. 21. - 12:05:44
(http://i896.photobucket.com/albums/ac168/Nobu_2010/Untitled-1-6.png)


Aki belép a bűbájtan-terem ajtaján rögtön érzékelheti, hogy ezt a dolgozatot már komolyan veszem. A szokásos késéseim ellenére ma sikerült legalább tíz perccel a becsengetés előtt itt lennem. A dolgozatok már szépen és rendezetten lebegnek a terem közepén és velem együtt várják az ötödik évfolyam képviselőit. Azt hiszem sikerült elég könnyű dolgozatot összeállítanom, legalább is azoknak könnyű, akik rendesen megtanulták a feladott listát (http://hu.wikipedia.org/wiki/A_Harry_Potter-sorozatban_szerepl%C5%91_var%C3%A1zsig%C3%A9k_list%C3%A1ja). Nem szeretném különösebben megnyúzni őket, hiszen a többi tantárgyból is jól kell produkálniuk, ezért csak 15 bűbájt kérdezek a dolgozatban. Lehet, hogy egy alsóbb évesnek sok, de hát őket valahogyan fel kell készíteni az RBF-re.
Pontban kilenckor megszólalt az óra kezdetét jelző harang és én bezártam a terem ajtaját –aki késett így járt, két hete bejelentettem a dolgozatot-. Még mielőtt a dolgozatok kiosztották volna magukat, pár szót szóltam az osztályhoz.

- A dolgozatra 45 percet kaptok, a feladatokra egyértelműen válaszoljatok és kérlek figyelmesen –az előző dolgozatukból tanulva ezt a szót kicsit jobban megnyomtam- olvassátok el a feladatokat! Akit puskázáson érek, lehet nem szólok egyből, de T-vel fogja visszakapni a pergamenjét és 20 pontot vonok le a házától! –. Egyet intettem a pálcámmal és a pergament tekercsek a levegőben odaúsztak a diákokhoz. Még egy intésemre a terem közepén egy nagy kondér csokibéka jelent meg.
- Az ajtó pontosan 45 perc múlva kinyílik. Miután beadtátok a dolgozatokat és kifelé tartotok, ne feledjetek el magatokhoz venni egy csokibékát! Jó munkát!– mondatomat igyekszem már engedettebb hangnemben befejezni és egy mosollyal toldom meg.
A pennák már sercegnek és én kiveszem az első nyalánkságot… legalább valamivel lefoglalom magamat, amíg írnak. Érdekes… Dumbledore volt a kártyán…

V. Évfolyam – R.B.F. előkészítő dolgozat – November

Név:
Ház:

1. Feladat /3 pont/
Asszociációs játék = Mely varázsigék jutnak eszébe az alábbi elnevezésekről/fogalmakról?

Huss és pöcc –
Bazibumm-bűbáj –
Szívóbűbáj –

2. Feladat /18 pont/
Mely bűbáj(oka)t alkalmazná a következő szituációkban?
(egy szituációban maximum 3 bűbájt használhat)


a,
Egy sötét, elhagyatott kunyhóban van, amely valószínűleg hemzseg a mágikus csapdáktól. Az ajtón mágikus zár van, csak kulccsal lehet kinyitni. A kulcs a kunyhó öntől legtávolabb eső pontján van. Ön jelen esetben semmit sem lát és egy rossz lépés is súlyos következményeket vonhat maga után.

b,
Egy gurkó elszabadult a lakásában. Levert egy antik vázát, ami darabokra törött és kiborította a maradék Doxicid-permetet –amely így már használhatatlan-. Rakjon rendet és állítsa meg a gurkót!

c,
Ön egy férfi. Éppen egy randevúra igyekszik és késésben van. Nincs már ideje virágot venni, sietségében leitta teával a talárját és reggel észrevette, hogy egy jókora pattanás nőtt az orra hegyén. Mihez kezd?

3. Feladat /6 pont/
Definíció felismerés

A ... egy elemidéző bűbáj, mellyel lángokat kelthetünk a semmiből.

A … egy hangszabályozó bűbáj, melynek segítségével a célzott élőlénynek elnyelhetjük a hanghullámait, így az megnémul.

A … egy elemidéző bűbáj, amivel képesek vagyunk korsókba, üstökbe vízet tölteni illetve a tűz oltására is kiváló.



Elegendő, ha csak a kitöltött dolgozatot postoljátok be, de aki reagot is ír mellé pluszpontban részesül!
Minden megszerzett pont a dolgozatban házpontnak számít!
Plusz házpontok:
  • +20 – Aki 28-áig ír
  • +10 – Aki 5-éig ír
  • +20 – Aki reagba foglalja a dolgozatát

Ne feledjétek: a karaktereteknél nincs ott az a lista, VP-zést nem szeretnék! A karakterek tanulási teljesítményéhez mérten dolgozzatok!
Ha valakinek ezen az évfolyamon több karija is van kérem írjon mindegyikkel!
Jó munkát! :)


Cím: BBT - dolgozat
Írta: Nadine Moreau - 2011. 06. 21. - 13:25:08
BBT - dolgozat

___________________________________________________________________________

  Szinte görcsben áll a gyomrom. Ja, nem. Én nem vagyok strébeeeeer!
   Pennával a kezemben úgy haladok a Bűbájtan terem felé, mint valami istenkirálycsászár. Mintha mindent vágnék, és semmi félnivalóm nem lenne. Pedig aztán... Hiába RBF-év, a tanulást ugyanúgy elhanyagoltam, mint az előző pár évemben. Elég baj - mondják sokan, és sajnos igazuk is van, de mikor tudnék tanulni?! Hét közben órák tömkelege, gyakorlatok, hétvége meg... Hát az hééétvééégeeeee.
   Úgy vonulok be, mintha mindennel tisztában lennék (és nem csak a múlt órai anyagnak az egynegyedével). Hangosan köszönök Qcross professzornak.
   - Jó napot kívánok, Professzor! - mosolygok vidáman, és leülök az első szabad padok valamelyikébe.
   Nem nagyon erőltetem magamat azért, hogy hátsó helyem legyen, puskázni nem nagyon tudok, max. ha definíciót kér. (Na igen, itt a másik bökkenő, hogy fogalmam sincs, mi lesz a dolgozatban). Nem vagyok nagy puskázós típus, még azt is lusta vagyok gyártani. Vajon lesz gyakorlati feladat is...?
   A terem lassan megtelik diákokkal, és becsengetéskor úgy látom már itt van mindenki (ámbár nem veszem biztosra). Qcoss egy pálca legyintéssel kiosztja a feladat lapokat, és letisztázza mi számít puskázásnak, és mi a következménye, majd neki kezdhetünk a dolgozat lapnak.
   Vakmerően fordítom fel feladatlapomat, és vidáman elolvasom az első feladatot. Asszociáció! Remek! Abban jó vagyok!
   Huss és pöcc //  Vingardium leviosa! - Hahh! Igen profi vagyok!
   Bazibumm-bűbáj //  Ööö... Bumm...Bumbum... talán aaa... Baziteo (?).
   Kicsit lelohad a kedvem, mert lassan megjelentkezik az, hogy lehet mégsem tudok mindent... Na essünk neki a következőnek, mert telik az idő!
   Szívóbűbáj //  JEAAAH! Tergeo! Mekkora mákom van, múltkor ezzel a bűbájjal porszívóztam ki a ruhás ládámat! Huh, kezdek megnyugodni.

   2. feladat; A,
   Szóval: nem mozdulhatok. A zárat egy könnyű Alohomora-val nem lehet kinyitni, és a kulcsért sem tudok odamenni, mert lehetséges, hogy szitává lőnek a csapdák. Feladatom: úgy kell megkaparintanom a kulcsot, hogy ne mozduljak el. Egy egyszerű begyűjtő-bűbájjal könnyű feladatnak bizonyulna, de az túl egyszerű. Amiben még hibádzik a dolog, az a csapdák. A kulcs beindíthatja a csapdákat. Viszont a csapdák - itt ránézek a lapra megint - mágikus csapdák, szóval elvileg hatástalanítani lehet őket.
   A feladat megoldása:
      1. Finite Incantatem - a csapdák megszüntetésére.
      2 . Invito kulcs! - a kulcs megszerzésére.

   2. feladat; B,
   Lássuk csak: a váza összeragasztása... a Doxicid feltakarítása, mert az mérgező... és gurkó megállítása. Ez három, többet nem lehet varázsolni. Viszont rendet is kell rakni. Hah, majd kézzel rendet rakok! A négy feladatból kettő nagyon-nagyon fontos, a mérgező bájital feltakarítása, és a gurkó megállítása. A váza rekonstrukcióját és rend rakás egybe kéne ömleszteni. Először is a gurkóra mondok egy Immobilus-t. Ez biztos. Aztán egy Suvickus a doxicidre. És akkor jön az utolsó esélyem. Minden vissza kell állítanom eredeti formájába, még a vázát is. Mondjuk, csak azt írja a feladat, hogy rakjak rendet. A vázára nem mondd semmit. Hmmm...! Nem tudom a rendet rakó varázsigét, de ki mondta, hogy varázslattal kell? Bár nem kell a vázát (elvileg) feltakarítani, azért mégis jobban néz ki így a dogám...
   A feladat megoldása:
      1. Immobilus - a gurkó megállítására.
      2. Suvickus - a doxicid feltakarítására.
      3. Reparo - a váza megragasztására.
      4. Rendet rakok...

   2. feladat; C,
   Nem is vagyok férfi... A feladat megoldása a következő lehet: használom a piacon vett időnyerőmet a kávéfoltot kitisztítom, aztán a pattanással kezdek valamit, végül a virág.
   A feladat megoldása:
      1. Suvickus - a folt kitisztítására.
      2. Akne - a pattanás eltüntetésére.
      3. Orchidessis - virágot idézek majd.
     (4. A késésre pedig: hoppanálás)

   3. feladat; (VÉGRE!)
   Definíciók... TUDTAM, hogy kellett volna puska, TUDTAM! Egy ideig elgondolkozom, mi van ha átlesek másra, de nem kockáztattam meg a T-t... Tippelek, beírom azt, ami a legésszerűbbnek tűnik nekem:
   A feladat megoldása:
      1. Piroinitio
      2. Silencio (a'sszem így írják)
      3. Augamenti

   Hát a helyesírást remélem nem nézi... Átfutottam a dolgozatomat, és... Ú! A nevemet elfejtettem felírni! Felírom a nevemet és a házamat, és átfutom a dolgozatomat, bár már nem volt időm, csak pár percem, szerintem más már be is fejezte, csak én nem vettem észre, hogy kiment. Hiba 100%, hogy lesz, de remélem nem lesz olyan vészes. Nekem elég az is, ha átmegyek majd az RBF-en!
   Vonakodva lassan lépdelve kiviszem a dolgozatomat, és szélesen, gyerekes mosollyal ránézek a professzorra, hátha megesik rajtam a szívem, majd kiveszek egy csokibékát, és visszasomfordálok a helyemre. Úgyis mindjárt kicsöngetnek.


Cím: Re: Bűbájtan-terem
Írta: Alyson R. Leingter - 2011. 06. 21. - 14:00:11
V. Évfolyam – R.B.F. előkészítő dolgozat – November

Név: Alyson Rose Leingter
Ház: Mardekár

1. Feladat /3 pont/
Asszociációs játék = Mely varázsigék jutnak eszébe az alábbi elnevezésekről/fogalmakról?

Huss és pöcc – Vingardium Leviosa
Bazibumm-bűbáj – Bombarda
Szívóbűbáj – Tergeo

2. Feladat /18 pont/
Mely bűbáj(oka)t alkalmazná a következő szituációkban?
(egy szituációban maximum 3 bűbájt használhat)


a,
1. Finite Incantatem
2. Invito kulcs!

b,
1. Petrificus Totalus - a gurkó megdermesztésére.
2. Tergeo - a méreg feltakarítására.
3. Reparo - a váza megjavítására.

c,
1. Otthon lévő csokoládét viszek neki.
2. Ceelocelatum - a folt és a pattanás eltüntetésére.

3. Feladat /6 pont/
Definíció felismerés

1. Piroinitio
2. Silencio
3. Aguamenti


Cím: Re: Bűbájtan-terem
Írta: Owen Redway - 2011. 06. 21. - 14:56:09
Bűbájtan Dolgozat

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a Bűbájtan a kedvenc tantárgyaim közé tartozott valaha is. A kevésbé fontos tárgyak közé soroltam,akárcsak az Átváltoztatástant. Mindig is olyan Elfogadható - Várakozáson felüli között imbolyogtam, nagyritkán egy-egy K is becsúszott. Ugyanakkor minden szerénység nélkül állíthatom, hogy igen éles elmével áldott meg a jóisten, nem hiába kerültem hát a kékek házába. Úgy voltam vele, hogy minimális tanulás után is sikerülhet összekaparnom legalább egy V-t.
Hihetetlen, de a professzor időben érkezett az órára, majd perceken belül be is zárta maga mögött a terem ajtaját. Szétnéztem a teremben. Sokan voltunk, de azért itt-ott akadt üres pad. Hát, így jártak…
A gyomrom éhesen morgott amikor megjelent a nagy kondér csokibéka. Lehet nem ártott volna rendesen reggeliznem…
Qcross prof. befejezi a mondandóját, majd fel is sercennek az első pennák. Kiropogtattam az ujjaimat, majd pennát ragadva a pergamenem fölé görnyedtem.

Név: Owen N. A. Redway
Ház: Hollóhát

Miért is írtam fel a két középső nevemet? Bevallom, fogalmam sincs. Jól esett cikornyás szárat kanyarítani az A-nak. Megszemléltem a művemet, majd egy mosoly kíséretében végre az 1. feladatra összpontosítottam a figyelmemet.
Óh, nagyon egyszerű kérdések voltak. Tanulás nélkül is könnyen rájöhet az ember, ha van egy kis esze. Körülnéztem, hogy a többiek is így gondolják-e, mint én. Nem kaptam megerősítést, mindenki szorgosan körmölt, olyan komoly arccal, mintha RBF vizsga lenne az egész.
Megcsóváltam a fejem, majd minden fogalom mellé leírtam az adott varázsigét.

1. Feladat

Huss és pöcc – Vingardium leviosa
Bazibumm-bűbáj – Baziteo
SzívóbűbájTergo   Tergeo

Ráfújtam a pergamenre, hogy gyorsabban száradjon rajta a tinta, és ne maszatoljam vele össze az egész lapot. Egész könnyűnek találtam a tesztet. Kicsit bizonytalanná is tett a dolog. Lehet, hogy elrontottam valamit? Gyors leellenőriztem a válaszokat, de azon kívül, hogy a Szívóbűbáj varázsigéjét elírtam, nem találtam más kivetnivalót a dologban. Gyors korrigáltam az elírást, majd rátértem a második kérdésre.

2. Feladat

Elgondolkoztam. Nem láttam semmi beugratósat az „a, rész” kérdésében, ezért csupán a sötétség, és a kulcs hiánya merült fel bennem, mint probléma. Ezekre pedig tudtam két tökéletes varázsigét, melyeket rögvest papírra is vetettem.
A „b, rész” kicsit nehezebbnek bizonyult. Nem tudtam,hogy a gurkót hajtó varázs megszűntethető-e egy olyan egyszerű varázslattal, mint a finite incantatem, ezért csak reménykedhettem, hogy bejön a zsákbamacska. Kicsit elkalandoztak a gondolataim egy griffendéles leányzó felé, akinek a segítségét kérhettem volna a gurkó eltávolítása érdekében. Bizonyára készségesen segített volna ütőjével. Bár lehet, hogy miután megtudta volna, hogy nem az én fejemet, hanem a gurkót kell laposra püfölni, alábbhagyott volna a lelkesedése. Óóóh, az a nő… Na de térjünk vissza a dolgozathoz! Megráztam a fejemet, kizökkentve magamat az álmodozásból. Nem voltam biztos benne továbbá, hogy a doxicid permet a már egyszer felhasznált tergeo bűbájjal felszívható-e.  Mindenesetre egy próbát megért.
Tekintetem lejjebb siklott a pergamenen, egészen a „c, részig”. Elvigyorodtam. „Ön egy férfi.” Na nemár! Elolvastam a feladatot, majd arra gondoltam, hogy mennyire ráférne egy korrepetálás Qcross professzorra udvarlás terén, ha efféle balesetek egyáltalán eszébe jutnak ilyen téren. Megcsóváltam a fejemet, majd ismét körmölni kezdtem.

a, Előbb megvilágítom a szobát a lumos varázsige segítségével, majd magamhoz hívom a kulcsot, amit az „invito kulcs” varázslattal érhetek el.

b, Megtöröm a gurkó varázsát (finite incantatem), majd összeforrasztom a széttört váza cserepeit (reparo), végül feltakarítom a kiömlött doxicid-permetet (tergeo).

c, Virágot az orchidessis varázslattal varázsolhatunk elő. A foltot az ingről egy egyszerű suvickus bűbájjal eltávolíthatjuk.

Nem foglalkoztam vele,hogy netán vizesek, sőt habosak leszünk tőle. Nem jutott jobb varázslat az eszembe. Az orrunkra nőtt pattanásról meg úgy ahogy van elfeledkeztem. Pedig, ha tényleg odanőtt volna, biztos nem tudnám ily könnyen feledni.
Az utolsó feladathoz érkeztem, és az addig töretlen önbizalmam pont elég is volt hozzá, hogy jó nagy mellénnyel fogjak hozzá.

1, Piroinitio
2, Silencium
3, Aquamenti

Csak ennyi kellett, hogy elírjam a varázslatokat. Most pedig valahogy túl nagy volt az egóm, vagy csak túlságosan is csábított az a halom csokibéka, nem tudni, de nem ellenőriztem le újból a tesztlapot. Miután a sarokba odafirkantottam egy 7-es számot, szépen megfogtam és kivittem a tanári asztalra a pergament.
Szépen megvártam a helyemen, míg kinyílik a terem ajtaja, majd az egész csokibékát a számba, a Derwent Shimpling-et  ábrázoló kártyát pedig zsebembe tömve, kiléptem a folyosóra, és pillanatokon belül elnyelt a roxfortos diákok zsibongó sokasága.


Cím: Re: Bűbájtan-terem
Írta: Sence Islington - 2011. 06. 21. - 17:32:28
(http://i564.photobucket.com/albums/ss84/Alisa002/b.png)



Unottan üldögéltem a Bűbájtan teremben a helyemen már a szünet elején. Az átkok és a tolóvarázs mesterévé képzem magam ebben az iskolában, azon kívül pedig lassanként kezdenek hozzászokni az emberek, hogy a folyosón a lehető leggyorsabban igyekszem haladni. Minden évben egyre könnyebb akadálytalanul eljutni A-ból B-be és ez igazán kellemes számomra. Utálom a tömeget, a lökdösődést, ahogy hozzámérnek az idegenek, a szagok, a hangok, minden inger csak tovább borzolja amúgy sem épp nyugodt idegeim. És még a Papa csodálkozik, hogy amikor reggel megsimogatja az arcom, majdnem megátkozom őt is? Néha egy-két óvatlanabb házimanó is áldozatomul esik, de persze nem veszik nagyon zokon. Anyám sokkal durvábban bánik velük, mint én, ebben biztos vagyok.
Mindenesetre a megszokottól eltérő módon, a mai napon Qcross professzor hamarabb érkezett, majdnem 10 perc előnyt tudhatott magának, ami meglepett. Máskor mindig késik… Még az sem mentség, hogy dolgozatot írunk. Vagy ennyire fontos volna neki, hogy hajlandó volt hamarabb érkezni. Érdekes.
És furcsa. Egy óvatos pálcaintéssel magamhoz intettem egy Bűbájtan tankönyvet a tanári asztal melletti szekrényről és végigpillantottam a tartalomjegyzék igézetein. Néha nem árt tudni, mik a követelmények, lehet, hogy gyanús lenne, ha egy egyszerű Alohomora helyett a jóval erősebb és hatékonyabb Frangere varázsigét vagy Piroinito helyett az Ignitum Draco-t alkalmaznám.
Mire a többiek beértek és a harang jelt adott az óra kezdetén nagyjából felfrissítettem az ötödikes tananyag rég feledésbe merült alapjait és magabiztosan vettem magamhoz a felém szálló papírt.
Miután felírtam a nevem és a házam a pergamenre, nekiveselkedtem a feladatoknak. Igyekeztem arra koncentrálni, hogy olyan igék jussanak eszembe, amik kellenek, ne olyanok, amiket talán még a professzor sem ismer…



1.   feladat

Asszociáció. Hm.
   
„Huss és pöcc”, ezt ismerem. A nővérem rajtam gyakorolta a lebegtetést, a kedvenc szórakozása volt, hogy a fejem fölé lebegtet dolgokat, aztán véletlenül megszakítja a varázst. Néha persze az én pálcámból is kiszaladt egy-két Capitulatus és Cuferion. Nem bírom, ha szórakozik velem, Seya pedig amúgy sem a kedvencem.
      „Vin gardium leviosa.”
   
   „Bazibumm-bűbáj”. Ez becsapós kérdés, fogalmam sincs, miért kell ilyen beceneveket adni a bűbájoknak… Ha óra előtt nem olvasom át a könyvbeli igéket, biztosan azt írom, hogy Bombata. Az tényleg „bazi” és „BUMM”.
      „Baziteo.”

   „Szívóbűbáj”. Ez egyszerű, gyakran használom, amikor portalanítok. Még szerencse, hogy allergiás vagy rá, ha poros a cuccom.
      „Tergeo.”
   

2.   feladat

Szituációk. Ezt szeretem Qcross profban, hogy kreatív. Nem unom halálra magam az óráin és még a dolgozatokon is jókat szórakozok. Gyakorlati oktatás a javából. K, mint Kiváló.

   a.)
Hát igen, ennyit erről. A feladat megoldása egyszerű: nem hagyom magam bezárni, amúgy meg nem mászkálok elhagyatott, sötét és veszélyes kunyhókban. És ha bezárnak, miért hagyják bent a kulcsot? Mindegy. Éles helyzetben valószínűleg nem foglalkoznék a kulccsal, egyszerűen feltörném a zárat a fentebb említett „Frangere” bűbájjal. Kényelmes és hatásos. Zárójelben azért ezt is odaírom az „Invito” meg a többi mellé.

   b.)
Anyám meg is ölne, ha ilyen történne. Összetörni egy vázát? Én? Hát nem elég, hogy az anyját eltettem láb alól, még az emlékét is tönkre akarom tenni? Nem is gondolna rá, hogy a dolog helyrehozható, örülne az alkalomnak, hogy bánthat.
Mindenesetre a legegyszerűbb, ha „Reparo”-t, „Immobilius”-t és valami takarító igét használok. A doxycidet meg nem árt jobban eltenni, hogy egy alkalmatlankodó gurkó (amiről szintén nem tudom, mit keresne a lakásban, amikor a kvidics szót sem szabad kiejteni otthon) nehogy kárt tegyen benne.

   c.)
Na szép. Most már férfi is vagyok. Teljes képtelenség hogy velem akármelyik ilyen képzelt szituáció megtörténjék. Vajon egy átlagemberrel megtörténhetnek?
Szóval… randevú. Oh, hogy az, amikor… értem. Az, ami nekem soha nem lesz. Ezt a tényt félretéve azt hiszem, egy transzformációs bűbáj megtenné a hatását, a tisztítóbűbáj kivesz minden foltot és a pattanás… Nos, a pattanás nehéz ügy, mert én nem küzdök ilyesmi problémákkal. Az én arcom sima, mint egy maszk. Lényegében az is, abszolúte semmit nem árul el rólam és legtöbbször a pattanásos problémákat megelőzve bájitalokkal szoktam kezelni a bőröm.
Néhány perc fejtörés után arra jutottam, hogy egy randevúra igyekvő, épeszű férfi azzal is megelégedhetne, hogy minimálisra csökkenti a probléma okozóját, így egy kicsinyítő bűbájt javasolnék.


3.   feladat

Definíciók. A legkönnyebb része a dolgozatnak. Örömmel írtam be apró gyöngybetűkkel a pontozott részre a legjellemzőbb bűbájokat.


Ahogy végeztem a dolgozattal mégegyszer átfutottam rajta, hátha valamit elírtam, de ha hibáztam, is nem tűnt fel. Mindenesetre szimpatikus kis dolgozat volt, remélem a többi is hasonló lesz. Az RBFen pedig úgy fogok átrepülni, mint egy hippogriff.
A 45 perc leteltét jelző ajtónyíláskor felálltam a helyemről és kivittem a tanári asztalhoz a dolgozatomat majd kifele menet magamhoz vettem egy csokibékát. Imádom a csokibékát, régebben a kártyákat is gyűjtottem. A maival együtt már hét darab Vanliar Kyzeliny-esem van...



Idézet
V. Évfolyam – R.B.F. előkészítő dolgozat – November

Név: Sence Mai Islington
Ház: Mardekár



1. Feladat /3 pont/
Asszociációs játék = Mely varázsigék jutnak eszébe az alábbi elnevezésekről/fogalmakról?

Huss és pöcc – Vin gardium leviosa. Lebegtető bűbáj.
Bazibumm-bűbáj – Baziteo.
Szívóbűbáj – Tergeo.

2. Feladat /18 pont/
Mely bűbáj(oka)t alkalmazná a következő szituációkban?
(egy szituációban maximum 3 bűbájt használhat)


a,
Egy sötét, elhagyatott kunyhóban van, amely valószínűleg hemzseg a mágikus csapdáktól. Az ajtón mágikus zár van, csak kulccsal lehet kinyitni. A kulcs a kunyhó öntől legtávolabb eső pontján van. Ön jelen esetben semmit sem lát és egy rossz lépés is súlyos következményeket vonhat maga után.
- Lumost használok, majd egy lépést sem téve a kunyhó belseje felé, „Invito” varázzsal magamhoz veszem a kulcsot és kiszabadítom magam.
(Ha ténylegesen ilyen helyzetbe kerülnék, valószínűbb, hogy „Frangere” zártörést alkalmaznék, de ez a bűbáj nem tartozik az iskolai tananyagba.)



b,
Egy gurkó elszabadult a lakásában. Levert egy antik vázát, ami darabokra törött és kiborította a maradék Doxicid-permetet –amely így már használhatatlan-. Rakjon rendet és állítsa meg a gurkót!
- „Immobilus” igével megállítom a gurkót és „Reparo” varázzsal megjavítom a vázát, aztán a Doxycidet „Tergeo” bűbájjal felszívom.
(A „Reparo” és „Tergeo” helyett alkalmazhatunk „Munditiae” azaz tisztító és/vagy rendrakó varázslatot is.)



c,
Ön egy férfi. Éppen egy randevúra igyekszik és késésben van. Nincs már ideje virágot venni, sietségében leitta teával a talárját és reggel észrevette, hogy egy jókora pattanás nőtt az orra hegyén. Mihez kezd?
- A „Feraverto” varázsige helyes használatával egy knútot tetszőleges virággá alakítok, így még az a vád sem érhet, hogy nem költöttem az ajándékra semmit, menetközben „Suvickus” bűbájjal kitisztítom a talárom, „Reducio”-val pedig minimálisra redukálom a pattanás méretét és legközelebb időben indulok el.



3. Feladat /6 pont/
Definíció felismerés

A Piroinito egy elemidéző bűbáj, mellyel lángokat kelthetünk a semmiből.

A Silencio egy hangszabályozó bűbáj, melynek segítségével a célzott élőlénynek elnyelhetjük a hanghullámait, így az megnémul.

Az Augamenti egy elemidéző bűbáj, amivel képesek vagyunk korsókba, üstökbe vizet tölteni illetve a tűz oltására is kiváló.


Cím: Re: Bűbájtan-terem
Írta: Michael O'Conor - 2011. 06. 21. - 20:03:32
Bűbájtan
~A francba, elaludtam.~ Ébredtem fel a Griffendél közös helyiségében, arcommal egy könyvön. Villámgyorsan, becsaptam a Bűbájtan szakzsargonnal teletűzdelt enciklopédiát, és bevágtam a mellettem lévő táskámba és irtózatos sebességgel futni kezdtem. Épp, hogy kiléptem a titkos ajtón, amikor  rádöbbentem, hogy dunsztom nincs, mennyi az idő, így az olcsó karórámra néztem.
~ Hülye vizsgadrukk.~ mérgelődtem magamban, amikor is rádöbbentem, hogy bőven időben vagyok, tehát komótos léptekkel indultam az év legkevésbé várt vizsgájának otthont adó terem felé. Amikor oda értem, már páran benn ültek.
~ Gyerünk Mitch. Menni fog.~ erősítettem magam s beléptem a terembe. Páran már benn ültek s a professor is ben tartózkodott már.
- Jó reggel professor úr,szevasztok srácok. – mondtam s helyet foglaltam. Gondossan előkészítettem a pennát és a tintát, kiraktam az asztalra.
~ Úr Isten, hol a pennám? Ja, már elővettem. ~ és mérgemben, lekaptam, az egyik repkedő dolgozatot.
Jobb kezemmel, a hajamba túrtam, s rendezetlen, arcomba lógó tincseimet, hátra csaptam, majd egy mély sóhajt követően megszólaltam.
- Lássuk a Magyar Menydörgő agyarát. -


V. Évfolyam – R.B.F. előkészítő dolgozat – November

Név:  Michael O'Conor
Ház: Griffendél

1. Feladat /3 pont/
Asszociációs játék = Mely varázsigék jutnak eszébe az alábbi elnevezésekről/fogalmakról?

Huss és pöcc – Vingardium leviosa
~Remek, egy már ki is lőve. Egyszerű ez mint az egyszer egy.~
Bazibumm-bűbáj – Baziteo (Engorgio) azaz a Bazibumm vagy növesztő bűbáj. A varázslat által eltalált élőlény megnő.
~Remek, kettő mínusz. Troll már nem lehetek. ~
Szívóbűbáj – Tergeo, azaz a varázslatos porszívó.

2. Feladat /18 pont/
Mely bűbáj(oka)t alkalmazná a következő szituációkban?
(egy szituációban maximum 3 bűbájt használhat)

a,
Egy sötét, elhagyatott kunyhóban van, amely valószínűleg hemzseg a mágikus csapdáktól. Az ajtón mágikus zár van, csak kulccsal lehet kinyitni. A kulcs a kunyhó öntől legtávolabb eső pontján van. Ön jelen esetben semmit sem lát és egy rossz lépés is súlyos következményeket vonhat maga után.

1.: Először is fényre van szükségem, tehát: Lumos vagy ha ez nem elég, akkor Lumos Maxima.
2.: A csapdákat nem ártana megzabolázni, mert amilyen kelekótya vagyok, még belelépek egybe és viszlát épp test, tehát: Finite Incantatem
3.: Nem ártana kinyitni az ajtót. Erre több módszer is van. Invito kulcs! vagy Evapores (Evanesco) az ajtó eltüntetésére, de a Deprimo se feltétlenül rossz megoldás, csak elég barbár, de király.  

b,
Egy gurkó elszabadult a lakásában. Levert egy antik vázát, ami darabokra törött és kiborította a maradék Doxicid-permetet –amely így már használhatatlan-. Rakjon rendet és állítsa meg a gurkót!
1.:  Finite Incantantem vagy Petrificus Totalus vagy Pherecitius mangicus a Gurkó megfékezésére.
2.: Suvickus  vagy Tarego a méreg semmlegesítésére.
3. Reparo, és a Váza is rendbe rakva.


c,
Ön egy férfi. Éppen egy randevúra igyekszik és késésben van. Nincs már ideje virágot venni, sietségében leitta teával a talárját és reggel észrevette, hogy egy jókora pattanás nőtt az orra hegyén. Mihez kezd?
1.: Orchidessis  
~hányszor vettem már hasznát kínos szituációkat elkerülendő.~
2.: Leperex bűbájt kéne használni minden ruhámra alapjáraton, a bajt megelőzendő, de ha ezt elfelejtettem volna, akkor Suvickus
3.: Reducio,csak ezzel óvatosan.

 

3. Feladat /6 pont/
Definíció felismerés

A „Piroinitio” egy elemidéző bűbáj, mellyel lángokat kelthetünk a semmiből.
A „Silencium" egy hangszabályozó bűbáj, melynek segítségével a célzott élőlénynek elnyelhetjük a hanghullámait, így az megnémul.
A „Aquamenti” egy elemidéző bűbáj, amivel képesek vagyunk korsókba, üstökbe vízet tölteni illetve a tűz oltására is kiváló.

~És, kész.~ Még egyszer átfutottam a teszten, hogy marhaság nincs-e benne, de könnyebb volt, mint amire számítottam.
- Fu, ez nem is volt nehéz. – dörmögtem magam elé, a sokadik átolvasást is követően, majd leraktam a pennát és a pergament a padra, s hátradőltem, várva, hogy kitáruljon az ajtó.
Amint ez megtörtént, felálltam s elindultam az ajtó felé.
- Viszont látásra prof. s elindultam a következő tanórámra.


Cím: Re: Bűbájtan-terem
Írta: Svea Rydberg - 2011. 06. 21. - 23:55:57
Bűbájtan óra



- Hé, Rydberg, várj meg! - hallja a háta mögül a nem kedvelt megszólítást. Nem szereti, amikor a vezetéknevén szólítják, ám legalább ki tudja szűrni, barát vagy valaki más szólongatja. Előbbiből elég kevés van amúgy is a kastélyban, ezért is sétál most is egyedül, már-már unottan, pedig bűbájtanja lesz és tesztet is írnak. Társai arca feszült, nekik van is miért annak lenni, vele ellentétben. Válla fölött hátrales, de nem áll meg, még csak nem is lassít.
- Rydberg! Nem hallod? - hallja ismét, de már közelebbről. Ismét hátrapillant, szemöldökeit szigorúan összevonva. A következő pillanatban már mellé is ér az a negyedéves griffendéles lány, aki már átváltoztatástan előtt is beszélni akart vele.
- Mit akarsz? Nem érek rá! Be kell érnem bűbájtanra.... - hidegen pillant a lányra, ő ezzel le is zárná a témát, de amaz igen ragaszkodó, s továbbra is mellette lépked.
- Jó rendben, én csak azt akartam kérdezni, megkaptad-e a levelem, és hogy meg tudod-e akkor nekem csinálni - a lány szavaira a hollóhátas hirtelen megáll, szigorú kékjeit a másikra függeszti, s kezével annak karjába kap. Ajkai morcosan feszülnek meg, majd körbekémlel, bár fölösleges, a folyosó dugig van emberekkel.
- Te normális vagy? Itt kibeszélni ezt? - hangja halk, de így is kiérezhető belőle a düh. Végül vesz egy nagyobb levegőt - Ahogyan eddig is, a Merlin szobor lábánál lesz... a szokásos ár és garantált V. Többet úgysem nézne ki belőled a professzor - jegyzi meg szárazon., majd mielőtt még helyben hagyná, visszafordul - Még egyszer elő ne forduljon, hogy sürgetsz, vagy így a folyosón számon kérsz - haját meglibbentve fordul végül el és folytatja útját a bűbájtan terem felé. Út közben még morgolódik egy keveset, majd elmélázik azon, mikor is kezdődött ez az egész, mikor kezdett el beadandókat írni mások helyett és, hogy miért nem küldi el inkább ezeket az ostobákat, had szenvedjenek maguknak. Jobban tenné, s ezt ő is tudja, egyszer vissza fog ez még ütni, ha nem is kimondottan rá, de az RBF vizsgáknál, netán a RAVASZokon úgyis. De hát ki ő, hogy kioktasson bárkit is? Így hát sóhajt egy nagyot, lerázza magáról ingerültségét, lépteit megszaporázza, nehogy véletlenül lecsússzon a csengőről.
Belépve a terembe, sem érez semmilyen feszültséget, ez a BBT teszt már most a zsebében van, de egyébként sem az a kétségbeesős fajta.
- Jó reggelt! – köszön a professzornak, biccent is felé egyet szokásos bájos ám mosolytalan arccal, majd szemöldökeit összevonva üres hely után kutat. Nem kell sokáig, az első sorok valahogy mindig utoljára töltődnek fel, így végül is kiválasztja magának az alsó sor középső helyét, ő nem fog senki kedvéért felállni, legyen ez fordítva.

A percek csöndes várakozással telnek részéről, amígnem felhangzik végre a csengő és kezdetét nem veszi az óra, tekintetét a professzorra fordítja, amíg beszél, a feltételek adottak. 45 perc. Nem kihívás. A tesztlapot maga elé húzva aztán csalódottan húzza el a száját. Ez valóban nem kihívás. Egy lemondó sóhajt követően kezébe veszi pennáját, megmártja, majd szélsebes körmölésbe kezd.


V. Évfolyam – R.B.F. előkészítő dolgozat – November


Név: Svea Rydberg
Ház: Hollóhát


1. Feladat /3 pont/
Asszociációs játék = Mely varázsigék jutnak eszébe az alábbi elnevezésekről/fogalmakról?

Huss és pöcc – Vingardium leviosa
Bazibumm-bűbáj – Baziteo
Szívóbűbáj – Tergeo


2. Feladat /18 pont/
Mely bűbáj(oka)t alkalmazná a következő szituációkban?
(egy szituációban maximum 3 bűbájt használhat)


a,
Egy sötét, elhagyatott kunyhóban van, amely valószínűleg hemzseg a mágikus csapdáktól. Az ajtón mágikus zár van, csak kulccsal lehet kinyitni. A kulcs a kunyhó öntől legtávolabb eső pontján van. Ön jelen esetben semmit sem lát és egy rossz lépés is súlyos következményeket vonhat maga után.

Először is, Lumos Maxima használatával bevilágítanám az egész szobát, így mindent látnék. 2. Invito-val magamhoz bűvölném a kulcsot, mivel ezzel kijutok, a csapdákkal nem kell tennem semmit.


b,
Egy gurkó elszabadult a lakásában. Levert egy antik vázát, ami darabokra törött és kiborította a maradék Doxicid-permetet –amely így már használhatatlan-. Rakjon rendet és állítsa meg a gurkót!

A gurkót egy Finite incatatem-mel ártalmatlanná tenném, majd Reparo-val megjavítanám a vázát. A kiömlött Doxicidet Evapores-szel tüntetném el.


c,
Ön egy férfi. Éppen egy randevúra igyekszik és késésben van. Nincs már ideje virágot venni, sietségében leitta teával a talárját és reggel észrevette, hogy egy jókora pattanás nőtt az orra hegyén. Mihez kezd?

A virág kérdést Orchidessis-szel oldanám meg, míg a beszáradt foltot Tergeo-val szedném ki az ingemből. A pattanásom minden bizonnyal kinyomnám, majd pedig reménykednék benne, hogy a hölgy nem veszi észre, vagy nem teszi szóvá...


3. Feladat /6 pont/
Definíció felismerés

A Piroinitio egy elemidéző bűbáj, mellyel lángokat kelthetünk a semmiből.

A Silencio egy hangszabályozó bűbáj, melynek segítségével a célzott élőlénynek elnyelhetjük a hanghullámait, így az megnémul.

A Aguamenti egy elemidéző bűbáj, amivel képesek vagyunk korsókba, üstökbe vízet tölteni illetve a tűz oltására is kiváló.


Amint az utolsó szó is a pergamenre került, gyorsan átfutja munkáját. Szíve szerint ezt követően mindenkit felállítana a sorában, de fölöslegesen tenné, úgysem mehetnek még ki a teremből. Elpakolja cuccait a padról, majd pergamenjét írással lefelé fordítja, ő pedig száját húzgálva, apró grimaszokat mutatva tölti el a hátralevő jó pár percet.

Az ajtó feltárulásakor felpattan, mit sem törődve azzal, hogy van, aki még írna vagy olvasna, utat parancsolva magának tolakszik ki a sorból, dolgozatát a megfelelő stócra dobja. Vet egy pillantást a csokibékás kondérra, s bár nem szereti annyira, vesz belőle. Talán eladja valakinek.
- Viszlát! - köszön el a tanerőtől, majd néhány diák nyomában ő is elhagyja a termet. Számmisztika jön, már alig várja.


Cím: Re: Bűbájtan-terem
Írta: Brookelle des Pres - 2011. 06. 22. - 10:07:25
Bűbájtan dolgozat

Belépek a terembe, halk vagyok, mint mindig, látom épp időben érkeztem. A terem még nincs tele, tehát
lesznek késők, ők a legmulatságosabbak. Az ideges és tudatlan diákok után persze.
-Jó reggelt, tanár úr!
Köszöntöm a professzor illendően, nem félek. Miért is kéne félnem, hiszen az egész évet... sőt egész
eddigi itt tartózkodásomat sikeresen végigtanultam. Baj egyszerűen nem történhet, remekül fog sikerülni,
remekül kell sikerülnie.
Kinézek egy szimpatikus helyet valahol középen és leülök. Tehát 45 percem van, remek az bőven elég lesz
mindenre. Magam elé húzom a dolgozatot és először átfutom a kérdéseket, sétagalopp az hiszem.
Lássuk! Pennát veszek a kezembe és egy méregzöld szalaggal felkötöm a hajamat, hogy ne zavarjon a koncentrálásban.

V. Évfolyam – R.B.F. előkészítő dolgozat – November

Név: Brookelle des Pres
Ház:Mardekár
Hiszen mi más lehetne?!

1. Feladat /3 pont/
Asszociációs játék = Mely varázsigék jutnak eszébe az alábbi elnevezésekről/fogalmakról?

Huss és pöcc – Vingardium leviosa
Bazibumm-bűbáj – Baziteo
Szívóbűbáj – Tergeo
Ez eddig fájdalmasan egyszerű! Remélem legalább egyszer lesz lehetőségem a gondolkodásra!

2. Feladat /18 pont/
Mely bűbáj(oka)t alkalmazná a következő szituációkban?
(egy szituációban maximum 3 bűbájt használhat)


a,
Egy sötét, elhagyatott kunyhóban van, amely valószínűleg hemzseg a mágikus csapdáktól. Az ajtón mágikus zár van, csak kulccsal lehet kinyitni. A kulcs a kunyhó öntől legtávolabb eső pontján van. Ön jelen esetben semmit sem lát és egy rossz lépés is súlyos következményeket vonhat maga után.

Kezdésként Lumos esetleg Lumos Maxima azután egyszerű begyűjtőbűbáj az az Invito segítségével megkaparintanám a kulcsokat. Végezetül egy Finite Incantatemmel szüntetném meg a mágikus csapdákat.
Eddig jó és egyszerű a szituáció is határozottan tetszik!

b,
Egy gurkó elszabadult a lakásában. Levert egy antik vázát, ami darabokra törött és kiborította a maradék Doxicid-permetet –amely így már használhatatlan-. Rakjon rendet és állítsa meg a gurkót!
Először is én egyáltalán nem szeretnék kötözködni, de mégis mi az a helyzet, amiben egyáltalán gurkót tart bárki a lakásában?! Életveszélyes és lehetetlenül ostoba dolog, bár megoldható.
Először is Confringo, robbantó átok segítségével megsemmisítem a gurkót vagy, ha mégsem sikerülne eltalálnom Finite Incantatemet használok.  Javító varázslattal (Reparo)  rendbe hozom a vázát, majd Suvickussal feltistítom a kiömlött Doxicid-et.
c,
Ön egy férfi. Éppen egy randevúra igyekszik és késésben van. Nincs már ideje virágot venni, sietségében leitta teával a talárját és reggel észrevette, hogy egy jókora pattanás nőtt az orra hegyén. Mihez kezd?
Mihez kezdek? Ha én egy ekkora tökfilkó lennék valahogyan üzennék szegény lánynak, hogy a randevú időpontja nem épp alkalmas, de azt hiszem ez nem lenne helyes a mostani dolgozat szempontjából. Nos, mit tegyek én ezzel a szerencsétlenséggel?
Mindenképpen kitisztítanám a talárom Suvickussal aztán a pattanás kérdését Eltüntető bűbájjal, tehát Evaporessel szerényen áthidalnám. Majd Orchidessis segítségével gyönyörű virágot bűvölnék a lánynak.

3. Feladat /6 pont/
Definíció felismerés
Ez is könnyű, lehetne nehezebb is, de nincs vele különösebb problémám, még legalább húsz
percem van hátra az időből, pedig legalább tízet veszíthettem míg a szituációkon mosolyogtam.


A Piroinito egy elemidéző bűbáj, mellyel lángokat kelthetünk a semmiből.

A Silencio egy hangszabályozó bűbáj, melynek segítségével a célzott élőlénynek elnyelhetjük a hanghullámait, így az megnémul.

A Aguamenti egy elemidéző bűbáj, amivel képesek vagyunk korsókba, üstökbe vízet tölteni illetve a tűz oltására is kiváló.

Még tíz perc hátravan a határidő lejártáig, de én már kész is vagyok, még egyszer átellenőrzöm, hogy
a válaszaim valóban helyesek e aztán tekintve, hogy úgy gondolom azok csöndben várakozom.
Hamarosan nyílik az ajtó én pedig egy a  Qcross professzor úrnak intézett köszönésem után épp
olyan halkan tűnök el, mint ahogyan megérkeztem. Merem állítani, hogy jó eredményt várhatok ettől
a dolgozattól.





Cím: Re: Bűbájtan-terem
Írta: Grisam Windflower - 2011. 06. 30. - 12:39:42
Bűbájtan óra

   Magabiztosan lépek be az ajtón, és ülök be a leghátsó padok egyikébe. Nem, nem azért, mert nem akarok közel lenni a tanárhoz, vagy, mert puskázási szándékkal érkeztem, hanem hogy ne keltsek feltűnést. A legjobb, ha észre sem vesznek. Abból sosincs semmi baj, viszont ha a látótérbe kerülök, nem számíthatok sok jóra.
   Sokat tanultam a mai dolgozatra, így remélem jól fog sikerülni. Már kikészítettem a tintát, meg a pennát is, már csak a pergamen hiányzik, melyet a professzor bevezető szavai után kézhez is kapunk. A csokibéka láttán elfintorodok. Nem szeretem, úgy eleve a békákkal gondjaim vannak, ha pedig csokiból vannak, akkor még rosszabb. Az én részem nyugodtan elviheti valaki más is.
   Gyengéden hajtom szét a pergament, gyorsan végigfutok rajta, s arcomra elégedett mosoly ül ki. Ez nem is olyan nehéz, pláne nekem, aki tanult, és eddig minden órán figyelt. Igen, akinek nincsenek barátai, az ráér stréberkedni.

V. Évfolyam – R.B.F. előkészítő dolgozat – November

Név: Grisam Nutty Windflower
Ház: Griffendél

1. Feladat /3 pont/
Asszociációs játék = Mely varázsigék jutnak eszébe az alábbi elnevezésekről/fogalmakról?

Huss és pöcc – Wingardium leviosa!
Bazibumm-bűbáj – Baziteo!
Szívóbűbáj – Tergeo!

2. Feladat /18 pont/
Mely bűbáj(oka)t alkalmazná a következő szituációkban?
(egy szituációban maximum 3 bűbájt használhat)

a,
Egy sötét, elhagyatott kunyhóban van, amely valószínűleg hemzseg a mágikus csapdáktól. Az ajtón mágikus zár van, csak kulccsal lehet kinyitni. A kulcs a kunyhó öntől legtávolabb eső pontján van. Ön jelen esetben semmit sem lát és egy rossz lépés is súlyos következményeket vonhat maga után.

   Lássuk csak. Először is a Lumos!-t használnám, mivel félek a sötétben. Másodjára pedig Invito!-val magamhoz hívnám a kulcsot, a csapdák meg jó helyen vannak ott, ahol vannak, vagyis tőlem jó távol. Tehát a feladat megoldása:
1.   Lumos!
2.   Invito kulcs!

b,
Egy gurkó elszabadult a lakásában. Levert egy antik vázát, ami darabokra törött és kiborította a maradék Doxicid-permetet –amely így már használhatatlan-. Rakjon rendet és állítsa meg a gurkót!

   Húha. Hát először is soha nem vinnék gurkót a házamba, ahogyan doxicid-permetet sem, de a probléma most akkor is fennáll, szóval hogy oldanám meg? A gurkó általában egy olyan, teljesen átlagos labda, amit megbűvöltek, hogy nyírjon ki mindenkit, aki az útjába kerül. Ezt még az is tudja, aki vajmi keveset ért a kviddicshez, akárcsak én. Úgyhogy először megszüntetném a labdában rejlő varázslatokat a Finite Incantatem!-mel. Aztán a vázát Reparo!-val összeforrasztanám, a permet pedig szerencsétlen módon a szőnyegre ömlött, így inkább Mrs. Skower univerzális varázskosz-eltávolítóját használnám, hisz az a varázsvilág Ajaxa, teljesen megbízható. Szóval a megoldásom:
1.   Finite Incantatem! – a labdára.
2.   Reparo! – a vázára.
3.   Mrs. Skower univerzális varázskosz-eltávolítója. Természetesen a szennyezett területre.

c,
Ön egy férfi. Éppen egy randevúra igyekszik és késésben van. Nincs már ideje virágot venni, sietségében leitta teával a talárját és reggel észrevette, hogy egy jókora pattanás nőtt az orra hegyén. Mihez kezd?

   Igen, de csak férfikezdemény. Egy randira igyekszek, ami már önmagában is bizarr, pláne, hogy késésben vagyok, ami nálam lehetetlen. Szótagoljam? Nem nincs időm virágot venni, hanem nem akarok, mert a legtöbb pollenre allergiás vagyok, így inkább bonbont viszek. Ha pedig leittam magam teával, talárt cserélek, nem logikus? De ezt nem írhatom meg, nem kockáztatom meg a T-t. Ha már ennyit tanultam…
   Szóval a foltot a Tergeo!-val szedném ki, a pattanásomra az Evapores!-t használnám, virágot pedig szednék a ház előtti kiskertből, anyám megszállottan szereti a virágokat. A megoldás:
1.   Tergeo! – a foltra.
2.   Evapores! – a pattanásra
3.   Virágot pedig vinnék anya kertjéből.

3. Feladat /6 pont/
Definíció felismerés

A Piroinitio egy elemidéző bűbáj, mellyel lángokat kelthetünk a semmiből.
A Silencio egy hangszabályozó bűbáj, melynek segítségével a célzott élőlénynek elnyelhetjük a hanghullámait, így az megnémul.
Az Aguamenti egy elemidéző bűbáj, amivel képesek vagyunk korsókba, üstökbe vizet tölteni illetve a tűz oltására is kiváló.

   Elégedetten hajtom össze a dolgozatot, miután kétszer, alaposan átnéztem, és szinte utolsóként viszem ki a professzornak. Egy szégyenlős mosoly után fordulok vissza, és újra elfoglalom helyem, várva, hogy kicsöngessenek.



Cím: Re: Bűbájtan-terem
Írta: Jennifer E. Swift - 2011. 07. 01. - 10:18:55
Bűbájtan dolgozat


Álmosan lépdelek a bűbájtan-terem ajtaja felé kezemben egy pennával, s azon izgulok, hogy vajon milyen nehéz lesz a dolgozat. Tegnap egész este erre tanultam, ami részben az én hibám is, mivel hatkor jutott eszembe, hogy holnap lesz az egész. Átkoztam is magamat eléggé, hiszen ebben az évben még jobban akarok teljesíteni, mint eddig, és tessék most meg elrontom egy egyszeri feledékenységgel. Ilyen is csak velem történhet meg.
- Jó reggelt!- köszönök, mikor belépek a terembe, s megpróbálok mosolyogni. Csak nyugalom Jenny! Nem lesz semmi gond.
Na, keressünk valami helyet! Tök mindegy, hova ülök, csak had üljek már le, mert azt hiszem össze fogok esni előbb-utóbb. Ami azt illeti nem szoktam ennyire izgulni a dolgozatok miatt, de ezúttal más a helyzet, bár nem is tudom miért. Talán, mert ez az RBF-re előkészítő dolgozat. Igen, pontosan ezért kell ma jól teljesítenem.
Már kezdek lenyugodni, amikor is kilencet üt az óra, a terem ajtaja becsukódik és a dolgozatok kiosztódnak. Ránézek a lapra, s remegő kézzel megfogom a pennát. Hajrá!

Név: Jennifer Elena Swift
Ház: Griffendél


Hát a nevem és a házam felírása nem volt túl megerőltető, de nézzük az első feladatot. Asszociáció. Remek, ez eddig nem is tűnik vészesnek, így magabiztosan kezdem felirkálni a megoldásaimat.
1. Feladat
Huss és pöcc – ez könnyű, ez a Vingardium Leviosa
Bazibumm-bűbáj – ez valami B betűs, B…B… Megvan! Baziteo
Szívóbűbáj – hmm talán a Tergeo

Akkor jöhet a második feladat!

2.Feladat
a, Egy sötét elhagyatott kunyhóban vagyok, ami tele van mágikus csapdákkal. Okééé, csak pókok ne legyenek, azoktól totál kikészülök. Főleg a pókhálók. Brrr. Azokban az a legrosszabb, ha belenyúlsz egybe, és nem akar lejönni.
Áh, de nem ez a feladat! Koncentrálj Jenny!
Szóval kéne valami bűbáj, amivel a kulcsot magamhoz hívhatom, vagy legalábbis kinyithatom az ajtót. Meg a sötétséggel és a csapdák hatástalanításával is kéne foglalkozni. Hmm… Lássuk csak!
1. Az Invito bűbájjal magamhoz hívom a kulcsot,de a helyemről meg sem moccanok
2. Lumosal csinálok egy kis világosságot, hogy lássam a kulcslyukat, majd kinyitom az ajtót
3. És a csapdák hatástalanítása érdekében (mert nem hagyom magam mögött a házat, úgy hogy tele van csapdákkal) a Finite Incantatemet vetem be


b, Egy gurkó elszabadult a lakásban. Hát ilyen nálunk nem igazán történhet, mert én ugyan nem tartok gurkót, és nem is akarok, hacsak nem valaki direkt becsempészik hozzánk egyet és megbűvöli, de akkor a hatástalanítás után az első dolgom az lenne, hogy megkeresem az illetőt. De nem ez a lényeg most. Egy antik váza leesett és eltörött (abból tényleg van elég otthon), és a Doxicid-permet is kiborult.
1. Először is a gurkót megállítom, mielőtt még többet rombolna, és ehhez az Immobilust hívom segítségül
2. Azután megjavítom a vázát a Reproval Reparoval
3. Végül a Suvickussal megtisztítom azt a területet, ahova kiömlött a Doxicid-permet


c, Ez érdekesen hangzik, csak kár, hogy nem vagyok férfi, és nekem egy randira nem kell virágot vinnem. Mindegy. Késésben vagyok, virágot is vennem kéne, leöntöttem magam teával, ráadásul a pattanással sem törődtem eddig. Jellemző a hímneműekre.
1. Itt is használom a Suvickust, ezzel eltüntetem a tea által létrejött foltot
2. A pattanást kinyomnám
(áh, pont most nem jut eszembe jobb bűbáj) és a helyén maradó sebet a Hippokraxal begyógyítanám
3. Orchidessis bűbájjal pedig elővarázsolnék egy csokor virágot


Huh, már csak egy feladat van hátra, szerintem egész jól haladok és a megoldásaim sem olyan rosszak, de ezt majd a professzor eldönti.

3.Feladat
Ez már nem lesz olyan nehéz a definíciókat teljesen megtanultam, ezzel vacakoltam egész éjjel.

A Piroinito egy elemidéző bűbáj, mellyel lángokat kelthetünk a semmiből.
A Silencio egy hangszabályozó bűbáj, melynek segítségével a célzott élőlénynek elnyelhetjük a hanghullámait, így az megnémul.
Az Aguamenti egy elemidéző bűbáj, amivel képesek vagyunk korsókba, üstökbe vízet tölteni illetve a tűz oltására is kiváló.


Még egyszer utoljára átnézem a válaszaimat, s most már teljes könnyedséggel kiviszem a dolgozatomat, pont időben, hiszen az órának épp vége van. Ezt a pontosságot! Profi vagyok!
- Viszlát!- köszönök el még a tanártól, majd vidáman kilépdelek az ajtón, magam mögött hagyva a termet.


Cím: Re: Bűbájtan-terem
Írta: Kayleigh Dimewdrow - 2011. 07. 04. - 07:36:18
*Nem szokott késni az órákról. Sohasem, és ez most sincs másképp. A tanár már itt van, ami inkább teszi félelmetessé ezt az egészet, mint megnyugtatóvá. Pár diák már ül a teremben, mikor belép. Több ismerős is van köztük, de most inkább gyorsan leül, és tovább készül lelkiekben a dolgozatra. Tudja, hogy jól kell sikerülnie, és mivel nem ez a legnagyobb erőssége, így fontos, hogy fejben itt legyen. Előveszi szerencsehozó pennáját.*
~Csak ezt éljem túl!~ *mondja általában minden dolgozat előtt.
Mikor megszólal az óra kezdetét jelző harang, csak nyel egy nagyot, mintha kivégzésre jött volna. Pedig nem, ez csak egy egyszerű dolgozat, de nem tehet róla a barna lány, ő ilyen izgulós, mégha biztos is a tudásában. Ahogy elhal a harangszó, a Professzor megszólal. Kayleigh tágra nyílt kék szemeivel figyeli a tanárt.
Egy röpke pálcamozdulatra meg is kapja a dolgozatot. Most még a csokoládé béka sem nagyon tudatosult benne, inkább figyel az előtte heverő pergamenre.

V. Évfolyam – R.B.F. előkészítő dolgozat – November

Gyöngy betűivel írja fel nevét; Kayleigh Dimewdrow;
majd pedig házát; ]Hollóhát

Asszociációs játék = Mely varázsigék jutnak eszébe az alábbi elnevezésekről/fogalmakról?
Huss és pöcc –
Bazibumm-bűbáj –
Szívóbűbáj

~Áh, ez nem nehéz!~ *Ujjong magában az első kérdést elolvasva. Gyorsan elkezd körmölni a pergamenre, nehogy időt vegyen el a nehezebb feladatoktól. *

Huss és pöcc – Vingardium leviosa
Bazibumm-bűbáj – Baziteo
Szívóbűbáj - Tergeo

*A következő feladatot már nem találja annyira egyszerűen, mint az elsőt. Kicsit ki is kerekednek kék szemei. Most újból rátört a dolgozatdrukk. Elsőre nem is tud rendesen odafigyelni, így újra és újra át kell olvasnia.*

2. Feladat /18 pont/
Mely bűbáj(oka)t alkalmazná a következő szituációkban?
(egy szituációban maximum 3 bűbájt használhat)


a,
Egy sötét, elhagyatott kunyhóban van, amely valószínűleg hemzseg a mágikus csapdáktól. Az ajtón mágikus zár van, csak kulccsal lehet kinyitni. A kulcs a kunyhó öntől legtávolabb eső pontján van. Ön jelen esetben semmit sem lát és egy rossz lépés is súlyos következményeket vonhat maga után.


~Tehát sötét, elhagyatott kunyhó. A sötétség ellen tudok tenni, az elhagyatottság ellen semmit sem. A kulcs messze van, végülis magamhoz tudom szólítani. A mágikus csapdák… ha az ajtó mellett vagyok, és csak a kulcsot kell magamhoz szólítani, azokkal talán nem is kell foglalkozni. Vagy talán mégis?* Röviden átgondolja, hogy mit tehet, és mit nem, és miután kikövetkeztette a helyes varázslatokat, le is írja a pergamenre.*

Először is, fényt csinálok. A lumos elég kevés fényt ad, így inkább a lumos maxima-val próbálkozok, hogy legalább fel tudjam mérni a helyzetemet, mit hol merre találhatok meg. Miután körbenéztem, magamhoz szólítom a kulcsot, az invito kulcs varázsigével. Bár elvileg ezzel már ki tudom nyitni az ajtót, de azért a biztonság kedvéért, még az ajtó felé mondok egy finite incantatem varázsigét, hátha azon is valamiféle mágikus csapda van, így valószínűleg meg tudom szüntetni azt.

*Most már mehet tovább a többi kérdésre, bár egyre jobban kezd is kétségbe esni. Mintha nem tudna semmit sem, mintha nem azzal töltötte volna az eddigi 5 évet, hogy tanuljon.*

Egy gurkó elszabadult a lakásában. Levert egy antik vázát, ami darabokra törött és kiborította a maradék Doxicid-permetet –amely így már használhatatlan-. Rakjon rendet és állítsa meg a gurkót!

~Nálam ilyen nem fordulhat elő, de ám legyen. A feladat ezt kívánja meg. Szívem szerint átváltoztatnám valami szelíd állattá. De.. nem is tudom. Áh, finite incantatem, az jó lesz. Az leállítja a gurkót.~

Mivel nem vagyok biztos benne, hogy a petrificus totalus a grukót is megállítja, és nem sok időm van,a pálcámat a gurkóra szegezem, és egy finite incantatem-mel megszüntetem a varázslatot. Miután a gurkó a földre pottyant, tergeo-val eltűntetem a kiömlő doxicid permetet. Reparo-val megragasztom az eltört vázát.

Ön egy férfi. Éppen egy randevúra igyekszik és késésben van. Nincs már ideje virágot venni, sietségében leitta teával a talárját és reggel észrevette, hogy egy jókora pattanás nőtt az orra hegyén. Mihez kezd?

Virágot az Orchidessis varázsigével könnyedén meg tudom idézni. Tergeo-val elszívom a kiömlött folyadékot a taláromról. És a pattanás.. nem merem kicsinyíteni, nem merem eltűntetni, hátha az orrom tűnne el, vagy törpülne el a fejemhez képest. Inkább próbálkoznék a hippokrax-szal, hátha egy pattanást is meg tud gyógyítani.

3. Feladat /6 pont/
Definíció felismerés

A ... egy elemidéző bűbáj, mellyel lángokat kelthetünk a semmiből.

A … egy hangszabályozó bűbáj, melynek segítségével a célzott élőlénynek elnyelhetjük a hanghullámait, így az megnémul.

A … egy elemidéző bűbáj, amivel képesek vagyunk korsókba, üstökbe vízet tölteni illetve a tűz oltására is kiváló.


*A következő feladat sem tűnik olyan nehéznek. Az előző hárommal inkább szenvedett, mint ezekkel, ahol csak egy definíciót kell felismerni. Gyorsan le is írja a válaszokat.*

A piroinito egy elemidéző bűbáj, mellyel lángokat kelthetünk a semmiből.

A silentio egy hangszabályozó bűbáj, melynek segítségével a célzott élőlénynek elnyelhetjük a hanghullámait, így az megnémul.

A aguamenti egy elemidéző bűbáj, amivel képesek vagyunk korsókba, üstökbe vízet tölteni illetve a tűz oltására is kiváló.


*Mikor befejezte a dolgozatát egy kisebb sóhaj hagyja el tüdejét. Először inkább átfutja mégegyszer, csak aztán viszi ki a Professzor Úr asztalához. Miután kész az olvasással, apró lépteivel viszi azt ki, és leteszi az asztal szélére. Vissza is sétál a helyére, és most már csak az óra végeztét jelző harangszót várja.*


Cím: Re: Ötödév dolgozat!
Írta: Josey Butler - 2011. 07. 11. - 00:45:20
THAT IS WARM AND HARD AND TRUE
WHEN YOU BRING ME YOUR CHARMS


Még az utolsó percekben is a jegyzeteimet bújom. Vékonyka kis kezemben zizegve fordul meg a teleírt és agyonolvasott jegyzetlap. A notesz sarkai teljesen meg vannak kopva, még jó, hisz állandóan ott van nálam ez a kis jegyzetfüzet. A könyvtárban, a többi órán, a klubhelyiségben, cigizés közben. Le kell foglalnom a gondolataimat, és erre a tanulás a legtökéletesebb megoldás. Csak így tudom elviselni ezt a hatalmas és ásítozó ürességet, ami itt van bennem. Belül. Mert már megint valaki olyanra pazaroltam az időmet és a szeretetemet, akitől lófszt nem kapok cserébe.
Épp próbálom felidézni, milyen mozdulatok is szükségesek a Meteoronto recanto ige alkalmazásához egyes esetekben. Kisebb eső, özönvíz, vihar, szélfúvás...
A szívem hevesen dobog, nagyon izgulok, mégis kis híján megáll bennem az ütő, mikor Qcross professzor megjelenik az ajtóban. Még nincs itt az ideje! Túl korán érkezett! Még át akartam nézni a Pirocus és a Piroinito közti pontos különbséget, és azt is, miben különbözik a Silencium a Silenciotól, és azt is, hogy...
Ah, lehet, túl sokat magoltam erre a dolgozatra, sokáig fenn voltam éjjel, most mégis úgy érzem, nem tudok az égvilágon semmit, és még a neonsárga szövegkiemelőm sem vidít fel, amivel ki van dekorálva az egész jegyzetfüzet. Pánik, pánik, pánik!
Onnantól fogva, hogy Qcross professzor belépet a terembe, semmit nem tudtam már az agyamba préselni, hiába lapozgattam a jegyzeteim közt ide-oda. Végül mikor megszólalt az óra kezdetét jelző hang, mély lélegzetvétel kíséretében csuktam be a jegyzeteket és tuszkoltam be a táskámba azokat. Úgy kaptam tesztkérdéseket rejtő pergamentekercs után, mintha a lélegzetvétel szabályait tartalmaznák: kilégzés, belégzés...
Az instrukciók elhangzása után kibontom a pergament, kifeszítem, bemártom a tintába a pennát és írni kezdek. Név, ház... ez még elég egyszerű... Először végig kellene futnom a feladatokat, és azokat kitölteni, amelyekre biztosan tudom a választ, de nem... ehelyett én rögtön, mint egy habzsoló kismajom, körmölni kezdek, megörülve annak, hogy tudom a válaszokat. A második feladat azonban túl töménynek látszik és túl sok benne a szöveg, megijedve ugrik szemem a harmadikhoz. Definíciók. Lángok... mi is volt a különbség a Piroinitio és a Pirocus közt...? A némító-bűbájon nem kell sokat gondolkodnom, nap mint nap használtam egy időben, hogy háztársaim ne jöjjenek rá: minden éjjel sikítozva ébredek. A vízidézéssel viszont bajban vagyok, végül beírom az egyszerűbb választ, aztán némi töprengés után odaírom a másik megoldást is fölé apróbb betűkkel... Talán így jó lesz!
Tekintetem pedig visszasiklik a második feladathoz. Kifejtős rész. Mégis, azt hiszem, szükségem lesz némi töprengésre, és egy piszkozati lap is elkélne!
A sötét kunyhó még megy. A három bűbájon viszont nagyon gondolkodom. Leírom először a lumos-invito kettőst de rájövök hogy nem! Három bűbáj kell és ott vannak a csapdák is. Lumos marad. Invito helyett... helyett... Soká rágcsálom a pennám végét, mire megszülöm a választ. A mágikus órára pillantok a szemközti falon. Már csak huszonöt percem maradt! A másodiknál vacilálok, mi állíthatná meg a gurkót... Tudom, hogy egy bombarda, na az eléggé megállítaná, de ki az a hülye, aki felrobbant egy gurkót? Egy kviddicslabda-készlet nagyon drága, külön gurkót csak használtan lehet kapni és azok elég ketyósak. Úgyhogy kénytelen vagyok mást kieszelni, közben idegesen forgatom a tollat a kezemben, az ujjaim szokás szerint már megint teljesen tintásak, és ajj! Ejtettem egy pacát is! Remek. Ahogy az imént pálcámmal kisimítottam a pergament, most is rákoppintok a papírra, és a paca felszívódik. Remélem, ez még nem fogja azt jelenteni, hogy T-t kapnék amiért segédeszközt használtam... remélem! Nem szokott probléma lenni, na de ezeknél az új profoknál sose lehet tudni!
Sóhajtva fogok bele az utolsó feladatba. Már csak nyolc percem van! Mindenki más már rég hátradőlve ücsörög, én meg még egy feladattal nem végeztem! Gyerünk, Butler, koncentrálj. A pattanást a régi jó ismerősömmel, a kendőzőbűbájjal intézném el. A virágot azzal a... mi is a neve... Lilissis? Vagy milyen virág van a nevében?... És a folt? A folt... Megnézem az egyik korábbi válaszomat, melyben a szívóbűbájt kellett leírnom és eszembe jut, milyen áldásos hatásai vannak még ennek a Tergeonak. Kost is kiszippanthat a ruhából - bár még nem próbáltam. Milyen jó lenne most kipróbálni!
A többiek már szedelőcködnek, zörögnek a székek. Gyorsan lefirkantom a válaszomat. És kész! Diadalmasan nézek körbe, de azt kell észrevennem, hogy én vagyok az utolsó a teremben. Gyorsan összetekerem a pergament (persze a tinta még nem száradt meg úgyhogy jól el is kenődött az írás), és szégyellősen odasietek az asztalhoz. Leteszem a többi mellé és szemlesütve kiiszkolok, olyan gyorsan hogy még csokibékát se vettem. Fenébe! Most már nem mehetek vissza, úgyhogy... Nagyot sóhajtva lépdelek odébb a terem ajtajából. Igen, ezen is túl vagyunk! De várjunk csak...
Egy sarokkal odébb előveszem a jegyzeteimet, és gyorsan ellenőrzöm a válaszaimat. Nem, amúgy nem vagyok ekkora precka de a bűbájtan a kedvencem, ebből muszáj, egyszerűen muszáj jó jegyet kapnom!


V. Évfolyam – R.B.F. előkészítő dolgozat – November

Név: Josey Belle Butler
Ház: Mardekár

1. Feladat /3 pont/
Asszociációs játék = Mely varázsigék jutnak eszébe az alábbi elnevezésekről/fogalmakról?

Huss és pöcc – Vingardium Leviosa
Bazibumm-bűbáj – Baziteo
Szívóbűbáj – Tergeo

2. Feladat /18 pont/
Mely bűbáj(oka)t alkalmazná a következő szituációkban?
(egy szituációban maximum 3 bűbájt használhat)


a,
Egy sötét, elhagyatott kunyhóban van, amely valószínűleg hemzseg a mágikus csapdáktól. Az ajtón mágikus zár van, csak kulccsal lehet kinyitni. A kulcs a kunyhó öntől legtávolabb eső pontján van. Ön jelen esetben semmit sem lát és egy rossz lépés is súlyos következményeket vonhat maga után.
1. Lumos, ezzel a bűbájjal fényt gyújtok a szobában
2. Demonstrate, ez segít megmutatni, milyen csapdák is vannak elhelyezve idebent
3. Finite Incantatem, ezzel hatástalanítom a csapdákat, elmegyek a kulcsért és kinyitom a túloldalon levő ajtót
VAGY
1. Lumos Solem, ezzel fényt gyújtok
2. Vingardium Leviosával felreptetem a fénygömböt hogy lássak
3. Invito kulcs, ezzel magamhoz idézem a kulcsot majd kimegyek az ajtón



b,
Egy gurkó elszabadult a lakásában. Levert egy antik vázát, ami darabokra törött és kiborította a maradék Doxicid-permetet –amely így már használhatatlan-. Rakjon rendet és állítsa meg a gurkót!
1. Immobilus, mozdulatlanná teszem a gurkót, el tudom kapni és gondoson elzárom
2. Reparo, ezzel megjavítom a törött vázát, bár így nyilván sokat veszít az értékéből
3. Evapores, ezzel a bűbájjal a pálcámba szippantom az enyhén mérgező Doxicidet.


c,
Ön egy férfi. Éppen egy randevúra igyekszik és késésben van. Nincs már ideje virágot venni, sietségében leitta teával a talárját és reggel észrevette, hogy egy jókora pattanás nőtt az orra hegyén. Mihez kezd?
1. Tergeo, ezzel eltakarítom a foltot a ruhámról
2. Ceelocelatum, ezzel elkendőzöm az orromon nőtt pattanást
3. Orchidessis, ezzel megidézek egy csokor virágot


3. Feladat /6 pont/
Definíció felismerés

A    Piroinitio    egy elemidéző bűbáj, mellyel lángokat kelthetünk a semmiből.

A    Silencio     egy hangszabályozó bűbáj, melynek segítségével a célzott élőlénynek elnyelhetjük a hanghullámait, így az megnémul.

A    Aguamenti     egy elemidéző bűbáj, amivel képesek vagyunk korsókba, üstökbe vizet tölteni illetve a tűz oltására is kiváló.


Cím: Re: Ötödév dolgozat!
Írta: Norina Mortal - 2011. 07. 11. - 09:19:21
Tördelem a kezemet a pad alatt, és tekintetemmel lyukat égetek a tanár hátába. Igazából nagyon izgulok, bár ezt jól leplezem. Félek attól, hogy ebből  a tárgyból is lesznek gondjaim, bár Grisammal legutóbb még ebbe is sikerült belemélyednünk. Egy pillanatra ránézek, aztán gyorsan el is fordítom a fejem és újra a tanár felé küldöm gyűlölködő pillantásaimat.
Na jól van kicsilány! Mit neked egy kis dolgozat! Tiszta a fejed, van eszed, nem fog kifogni rajtad! Ráadásul még készültél is, úgy-ahogy. Ugyanmár…
Kézhez kapom a dolgozatot és végigfutom a szememmel. Hangosan sóhajtok egyet és magamban elmormolok egy köszönöm imát. Ugyan nem  tudom az összes kérdésre a választ, de legalább nem fogok bukásra állni belőle. Nálam már ez is haladás.
Tanár úr kérem! Azért is jár plusz pont ha a nevemet helyesen írom le a pergamenre? Kérem szépen! Szükségem van a plusz pontokra! S ekkor végig nézek a professzoron. Ha pár évvel idősebb volnék…bizony! Akkor aztán nem kéne sokat tennem a plusz pontokért! Jéé de szép az a kép a falon! Eddig észre se vettem!
Mi? Már el is telt 15 perc? És én még semmit nem írtam? Ezt nem hiszem el. Na jó…kezdjük!



V. Évfolyam – R.B.F. előkészítő dolgozat – November

Név: Norina Mortal
Ház: Griffendél

1. Feladat /3 pont/
Asszociációs játék = Mely varázsigék jutnak eszébe az alábbi elnevezésekről/fogalmakról?

Huss és pöcc - Vingardium Leviosa
Bazibumm-bűbáj – (ÚÚÚ.....tudom, tudom, tudom....növeszt, mi a fene növeszt? Óóó....) Baziteo
Szívóbűbáj – (Na ez sem a perverzségekhez használt szívás....ajj már professzor, valami könnyebbet nem lehetett volna?) Szívciato (??)

2. Feladat /18 pont/
Mely bűbáj(oka)t alkalmazná a következő szituációkban?
(egy szituációban maximum 3 bűbájt használhat)


a,
Egy sötét, elhagyatott kunyhóban van, amely valószínűleg hemzseg a mágikus csapdáktól. Az ajtón mágikus zár van, csak kulccsal lehet kinyitni. A kulcs a kunyhó öntől legtávolabb eső pontján van. Ön jelen esetben semmit sem lát és egy rossz lépés is súlyos következményeket vonhat maga után.

(Egy....én nem lennék ilyen helyen. Ez meg milyen feltételezés? Tanár úr! Maga mindig ilyen perverz dolgokra gondol? Tudja, ha megborotválkozna....)
Lumos - fényt varázsolok, hogy lássak
Finite Incantatem - megszüntetem a csapdákat
Bombarda - kirobbantom az ajtót a helyéről (Miért nem jut eszembe, az amivel magamhoz hívom a kulcsot?! Miért?!)

b,
Egy gurkó elszabadult a lakásában. Levert egy antik vázát, ami darabokra törött és kiborította a maradék Doxicid-permetet –amely így már használhatatlan-. Rakjon rendet és állítsa meg a gurkót!

Reparo - összeragasztom a vázát
Petrificus Totalus - a gurkóra
Seprű a kézbe és lehet takarítani.... vagy hívok egy manót. Igen majd a manó összetakarít.

c,
Ön egy férfi. Éppen egy randevúra igyekszik és késésben van. Nincs már ideje virágot venni, sietségében leitta teával a talárját és reggel észrevette, hogy egy jókora pattanás nőtt az orra hegyén. Mihez kezd?

(Nem vagyok férfi! Van mindenem ami egy férfinak nincs! Most álljak fel és mutassam meg?!)
Suvickus
Orchidessis
Egy kis púder az orromra
3. Feladat /6 pont/
Definíció felismerés

A ... egy elemidéző bűbáj, mellyel lángokat kelthetünk a semmiből.

(óóó ezt is tudom itt van a nyelvem hegyén. Ránézek Grisamra.)
Piroinitio

A … egy hangszabályozó bűbáj, melynek segítségével a célzott élőlénynek elnyelhetjük a hanghullámait, így az megnémul.
(Fogalmam sincs. Tömören. Ugyanmár! Nekem ennek mennie kéne. De legalább nem bukok meg. Úúú az a kép még mindig nagyon szép. Igen.) Kérlek szépen maradj csendben! (??)

A … egy elemidéző bűbáj, amivel képesek vagyunk korsókba, üstökbe vízet tölteni illetve a tűz oltására is kiváló.
Aquamenti


Cím: Re: Bűbájtan-terem
Írta: Sydney Hathaway - 2011. 07. 17. - 11:08:57
Az óra - Dolgozat

Mr. Qcross már két hete bejelentette, hogy dolgozat lesz ezen a héten, mely afféle előkészítő lesz az RBF-re. Mondanom sem kell, hogy semmilyen tanulásra nem volt már szükségem, hiszem óráról-órára tanultam, ami azt jelenti, hogy mindössze annyi dolgom volt, hogy átnéztem az órai jegyzeteket. Lelkiismereti okokból nem tudok úgy bemenni egy dolgozatra, hogy bele sem nézek a jegyzetekbe.
Ilyen gondolatokkal baktattam a terem felé, miközben éppen a (majdnem platinaszőkére sikeredett) sörényemet igyekeztem kiseperni az arcomból, de a folyosón uralkodó huzat fondorlatosabb volt nálam.
Mikor belépek a terembe, úgy nézhetek ki, mint Dorothy, aki éppen egy kansasi hurrikán után hazatér vacsorára. Tehát kócos vagyok, akárcsak egy oroszlán, viszont remélem, hogy a jegyem megítélésében ez nem fog szerepet játszani. Kissé el vagyok szontyolodva, mert nem akartam, hogy a két szerelmem közül az egyik, vagyis Qcross professzor így lásson. Ez… ez a rosszabbik énem lehet, de… áh, mindegy is!
Odabaktatok a szokásos, első sorban található padomhoz.
- Üdv! – ezzel lefedem a sziasztokot és a jó napot kívánokot is.
- Helló! – köszönök oda Joseynak, aki a mögöttem levő padban ül. Gyakran van, hogy összedolgozunk, például bájitaltanon is, egész normális lány, ahhoz képest, hogy melyik házból való. Olyan csendes, magának való, mint én. Talán ezért találom szimpatikusabbnak.
Lepakolom a táskámat, előszedek belőle minden szükséges kelléket. Még gyorsan belenézek a füzetembe, mert egy gondolat nem hagy nyugodni az egyik bűbájjal kapcsolatban.

Harang.
Elkezdődik hát.
Mindig úgy szoktam, hogy nagyjából végigolvasom az összes feladatot, és azzal kezdem, amelyikra minden gondolkodás nélkül tudok válaszolni. Ebben az esetben az első feladat már meg is van…
Szépen sorban, ahogyan jönnek: Vingardium Leviosa, Baziteo, Tergeo.
Egy feladat már meg is van, jöhet a következő.
Második feladat, szituációk. Első rész. Gondolom, hogy a legegyszerűbb megoldás az invito lesz. Ez eddig gyanúsan könnyűnek bizonyul… De ha már három varázslatot használhatok, akkor inkább így: Lumossolem, hogy lássak, Finite Incantatem, hogy életben maradjak, és Invito, hogy ki is jussak onnan.
Második rész. Egy kissé összetettebb már. A gurkót az Immobilussal állítom meg, Tergeoval letakarítom a doxicidet, és reparoval pedig „összeragasztom” a széttört vázát.
Harmadik rész. Bájos kis szituáció egy randevú előtt. Először a Tergeoval kiszedem a foltot az ingből. A pattanást kinyomom, és cseppentek rá néhány csepp boszorkányfű-kivonatot, amelytől azonnal begyógyul a seb. Orchidessis-szel varázsolok egy csokor rózsát, és mehetek is a randira.
Harmadik feladat. Első rész. Lángokat teremteni a semmiből a Piroinito-val lehet, bár a táltostűzre más varázslat is van, azt nem merem inkább ideírni.
Második rész. A némító bűbáj a Silencio.
Harmadik rész. Aguamenti, amellyel vizet fakaszthatok a pálcámból.
Azt hiszem, hogy megvagyok, egyáltalán nem volt vészes ez a feladatsor. Gondosan átolvasom még egyszer, mielőtt beadnám a tanárnak. Amint kész vagyok, a pennámat elpakolom a táskába, a pergamennel a kezemben pedig a tanári asztalt útba ejtve elindulok a kifelé. Miután leadtam a dolgozatot, persze elemelek egy csokibékát a kondérból. A folyosón kibontom, és míg arra koncentrálok, hogy ki van a képen, a béka ügyesen kiugrik a dobozból és világgá megy. A kártyán Griffendél Godrik van, de néhány másodpercen belül el is tűnik onnan.

Hathaway, Sydney
Hollóhát
5. évfolyam

1. feladat:
¤ Vingardium Leviosa,
¤ Baziteo,
¤ Tergeo.

2. feladat:
¤ Lumossolem, Finite Incantatem, Invito.
¤ Immobilus, Tergeo, Reparo.
¤ Tergeo, Orchidessis, boszorkányfü-kivonat.

3. feladat:
¤ Piroinitio
¤ Silencio
¤ Aguamenti.


Cím: Re: Bűbájtan-terem
Írta: Niall Haron - 2011. 07. 20. - 11:26:04
Bűbájtan dolgozat

 Újabb reggel, de már nincs sok hátra és itt a téli szünet. Végre kipihenhetem majd magam, egyre nehezebben bírom ezt a sok éjszakázást és kevés alvást. Persze magamnak köszönhetem, kell is nekem folyton kóborolni meg reggelig kotyvasztani a szobámban. Változtatok és rátérek a rendes életmódra, cserkész becsszó. Hulla fáradtan indulok el a bűbájtan terem felé, ha minden jól megy talán még egy jót tudok aludni a többi óra előtt. Már az is kész csoda, hogy valahogy fel bírtam kelni, azt hiszem a mai tananyagot majd később, némileg tisztább pillanatomban veszem át.
 Éppen beérek csengetésre a terembe, már sokan ülnek bent. És mi van? Tátott szájjal állok meg a bejáratnál és egyből megfordul a fejemben, hogy kiszaladjak. Erről nekem senki sem szólt! Vagy mégis? Dolgozat. A fenébe teljesen elfelejtettem. Annyi eszem persze már nem volt, hogy tegnap megkérdezzem a többi ötödévest, hogy mit tanulnak ilyen hatalmas intenzitással. Na szépen vagyok mondhatom. Ha ebből kihozok egy elfogadható jegyet már jó vagyok. Remélem nem nehéz, add istenem, hogy ne legyen az!
- Jó reggelt!- kábulatomból felébredve köszönök és az első üres helyet, amit meglátok birtokba is veszek. Ránézek a dolgozatra és mély levegőt véve írni kezdek.

V. Évfolyam – R.B.F. előkészítő dolgozat – November

Név: Niall Haron
Ház: Griffendél

1. Feladat /3 pont/
Asszociációs játék = Mely varázsigék jutnak eszébe az alábbi elnevezésekről/fogalmakról?

Huss és pöcc – Wingardium leviosa
Bazibumm-bűbáj – Baziteo
Szívóbűbáj – Tergeo

2. Feladat /18 pont/
Mely bűbáj(oka)t alkalmazná a következő szituációkban?
(egy szituációban maximum 3 bűbájt használhat)

a,
Egy sötét, elhagyatott kunyhóban van, amely valószínűleg hemzseg a mágikus csapdáktól. Az ajtón mágikus zár van, csak kulccsal lehet kinyitni. A kulcs a kunyhó öntől legtávolabb eső pontján van. Ön jelen esetben semmit sem lát és egy rossz lépés is súlyos következményeket vonhat maga után.
 
1, Mivel sötét van, ezért ugye kell némi fény, hogy lássak. Ezért Lumos!
2, Kulccsal nyílik az ajtó. Hmm. Én meg előtte állok. Gondolom a csapdákon nem lenne túl okos átmenni, a kulcs meg messze van. Én tuti levédtem volna valami begyűjtés elleni bűbájjal. Szeretek felfordulást okozni, ezért az ajtót kell eltávolítani a helyéről. A szerintem legjobb varázsige erre csakis a Bombarda maxima! és az ajtó volt, nincs.
b,
Egy gurkó elszabadult a lakásában. Levert egy antik vázát, ami darabokra törött és kiborította a maradék Doxicid-permetet –amely így már használhatatlan-. Rakjon rendet és állítsa meg a gurkót!

A gurkót könnyű leszedni, még szerencse, hogy járok kviddics edzéseket nézni és ott elég gyakori a megkergült gurkó. Mindig Finite Incantatem-mel szedik le. Gondolom itt is bevállna.
Szívóbűbáj. Mák, hogy az első kérdésben tudtam, azt hiszem hiszem itt is pont ezt kell alkalmazni a kiömlött lére, hogy eltűnjön. Amúgy hova tűnik, amit mi eltüntetünk?
A váza megjavítása pofon egyszerű, Reparo!, már számtalanszor alkalmaztam.

c,
Ön egy férfi. Éppen egy randevúra igyekszik és késésben van. Nincs már ideje virágot venni, sietségében leitta teával a talárját és reggel észrevette, hogy egy jókora pattanás nőtt az orra hegyén. Mihez kezd?

Kihagyom a randit?


3. Feladat /6 pont/
Definíció felismerés

Definíció felismerés

A Piroinitio egy elemidéző bűbáj, mellyel lángokat kelthetünk a semmiből. ( a kis piromániás)

A nem jut eszembe egy hangszabályozó bűbáj, melynek segítségével a célzott élőlénynek elnyelhetjük a hanghullámait, így az megnémul.

Az Augamenti  egy elemidéző bűbáj, amivel képesek vagyunk korsókba, üstökbe vízet tölteni illetve a tűz oltására is kiváló.

Összességében nem is lett szerintem olyan rossz, megköszönhetem a tanár úrnak, hogy könnyű dolgozatot állított össze. Ha az RBF sem lesz sokkal nehezebb, akkor talán még van is esélyem átmenni...


Cím: Re: Ötödév dolgozat!
Írta: Nolita Grosiean - 2011. 07. 20. - 17:42:24
Két hete kéne törnöm magam a dolgozat miatt. Ugyan! Egy kis bűbájtan még senkinek sem ártott meg! Főleg nekem nem. Én Nolita Grosiean vagyok! Egy dolgozat se foghat ki rajtam. Miért tenné? Én se fogom meg és gyűröm össze, majd gyömöszölöm fel valamelyik kretén orrába a galacsint. Úúú milyen szép látvány volna! Még hozzá is tenném, hogy nesze te lúzer, kellett neked okoskodni. Gyönyörű pillanat lenne. Azt hiszem, a hónap legszebb percei közé tartozna. Nem mintha Territ múltkor nem rendeztem volna el a hálóban. Egy aprócska kis csíny volt ugyan már! Csak a fél haja lett zöld! Nem is az egész…
Ülök a padban és nézelődök. Úgy csinálok, mintha egyáltalán nem érdekelne ez az egész. Valljuk be, nem is érdekel.  Jó vagyok a gyakorlati tárgyakból és ezt tudom is. Akkor miért törjem magam? Oldalra nézek és meglátom a Griffendéles Michaelt. Le kell győznöm a késztetést, hogy ne tegyem a szám elé a kezemet. Hirtelen valamiért hányingerem támad. Öregem az a haj! Mintha az első mágusháború idején élne. Apám nem hordott ilyet régen. Szörnyű. Lehet meg kéne látogatnom a Griffendél klubhelyiségét valahogyan és egy nyisszantó bűbájjal levágni a haját?
Azt mondják, hogy igazán kibírhatatlan vagyok. Nem értem, hogy mondhatnak ilyet. De istenem! Az a fejszerkezet! Felsóhajtok és inkább elfordítom a fejemet a másik irányba. Na ott se jobb a helyzet, de azért mégis tűrhetőbb.
Megkapom a dolgozatomat, szívesen mondanám, hogy végre. Szeretnék hamar túlesni rajta és menni a dolgomra. Még le kell gyantabűbájoznom a lábamat. Rettenetesen elfoglalt vagyok. Azzal a tuskó bátyámmal is beszélnem kéne már. Rég oltogattam szegénynek a fejét.
Végigfutom a kérdéseket és megengedek magamnak egy győzelemittas mosolyt. Erre vártam két hete. Hogy bebizonyítsam minden lúzernek, én  ebben is jó vagyok.
Belemártom a pennámat a tintába és lassan, kerek betűket írok a pergamenre.

V. Évfolyam – R.B.F. előkészítő dolgozat – November

Név:   Nolita Grosiean
Ház:   Mardekár

1. Feladat /3 pont/
Asszociációs játék = Mely varázsigék jutnak eszébe az alábbi elnevezésekről/fogalmakról?

Huss és pöcc - Vingardium Leviosa
Bazibumm-bűbáj – Baziteo
Szívóbűbáj – Tergeo

2. Feladat /18 pont/
Mely bűbáj(oka)t alkalmazná a következő szituációkban?
(egy szituációban maximum 3 bűbájt használhat)


a,
Egy sötét, elhagyatott kunyhóban van, amely valószínűleg hemzseg a mágikus csapdáktól. Az ajtón mágikus zár van, csak kulccsal lehet kinyitni. A kulcs a kunyhó öntől legtávolabb eső pontján van. Ön jelen esetben semmit sem lát és egy rossz lépés is súlyos következményeket vonhat maga után.

1. Invito kulcs
2. Lumos
3. -

b,
Egy gurkó elszabadult a lakásában. Levert egy antik vázát, ami darabokra törött és kiborította a maradék Doxicid-permetet –amely így már használhatatlan-. Rakjon rendet és állítsa meg a gurkót!

1. Locomotor (Gurkó)
2. Reparo
3. Suvickus

c,
Ön egy férfi. Éppen egy randevúra igyekszik és késésben van. Nincs már ideje virágot venni, sietségében leitta teával a talárját és reggel észrevette, hogy egy jókora pattanás nőtt az orra hegyén. Mihez kezd?

1. Tergeo
2. Nekem nem kell se virág és a pattanás se számít. Ellenállhatatlan lennék így is.

3. Feladat /6 pont/
Definíció felismerés

A ... egy elemidéző bűbáj, mellyel lángokat kelthetünk a semmiből.

Öngyújtó?

A … egy hangszabályozó bűbáj, melynek segítségével a célzott élőlénynek elnyelhetjük a hanghullámait, így az megnémul.

Silencio

A … egy elemidéző bűbáj, amivel képesek vagyunk korsókba, üstökbe vízet tölteni illetve a tűz oltására is kiváló.

Aquamenti

Leteszem a pennát és nézegetem a pergament. Néhány i betű tetejére pont helyet szívet rajzolok. Ugyan nem tudtam mindent tökéletesen, de ahhoz talán elég, hogy az R.B.F-en ne legyenek problémáim. Nem vagyok én egy hülye leány. Ahogy Michael elsétál előttem hangosan kiröhögöm. Nem hagyhattam ki...már tudom kinek az orrába dugom fel a galacsint.



Cím: Dolgozat eredmények
Írta: prof - 2011. 07. 23. - 11:11:55
   A dolgozat utáni második bűbájtan órán már rögtön a padokon pihentek a kis pergament tekercsek, ahogy az szokás volt. Természetesen az ötödév egyből bontogatni kezdte őket, láttam csalódott és felvirágzott arcokat is. Talán a legváltozatosabb tanulmányi eredményekkel bíró évfolyam a tantárgyamból. Némelyik a kisujjából ki fogja rázni az RBF-et, mások pedig talán épphogy átcsúsznak.
- Jó reggelt kívánok! – köszöntöttem az osztályt, miután már én magam is beértem, persze már javában olvasgatták a pergamenjeiket. Pár intő szó, nem árthat…
- A dolgozatokkal kapcsolatban az egész évfolyamhoz intézett szavaim a következőek: legalább Hitvány alá nem ment senki… - na, jó ez lehet túl tömör. - A sok remek dolgozat mellett, azt hiszem nem titok, hogy születtek aggasztóan rosszak is. Remélem, aki „Hitvány” értékelést kapott, az tudja, hogyha ez lett volna az RBF, megbukik. – ezen szavaimat, elég feltűnően a Griffendéles csoportosuláshoz intéztem. - Kezdjetek el most tanulni, mert jövőre már késő lesz és ezen múlhat a jövőtök! Az RBF közel sem lesz ilyen könnyű! Most pedig eredményeket eltenni, kezdjünk bele az anyagba… - Egek, mint egy ovóbácsi. Jó, most már tényleg abbahagyom…





Nadine Moreau

Jún. 28.-ig írt +20 pont
Reagba foglalt dolgozat +20 pont
Dolgozatban elért pontok +23 pont
Összesen: +63 pont

Osztályzat: Várakozáson felüli
Dolgozata szép munka volt, büszke lehet rá, bár mint ahogy az órákon is mondom tessék jobban figyelni! Ha kicsit jobban koncentrált volna könnyedén elérhette volna a K-t! Nagyon remélem, hogy a dolgozatban csak tréfált, hiszen az Akne egy igen hosszadalmasan gyógyítható mágikus bőrfertőzés. Kérem véletlenül se használja az arcán, kár lenne tönkretenni!



Alyson R. Leingter

Jún. 28-ig írt +20 pont
Dolgozatban elért pontok +22 pont
Összesen: +42 pont

Osztályzat: Várakozáson felüli
Remek dolgozat, nem is vártam öntől rosszabbat. Remélem az RBF-en is így teljesít! Munkájában való elhelyezkedése érdekében, kérem tanulmányozza a bűbájok hétköznapi nyelvben való elnevezését. Nem lenne jó, ha felrobbantaná azokat a tárgyakat, melyeket meg kellene növesztenie…



Owen Redway

Jún. 28-ig írt +20 pont
Reagba foglalt dolgozat +20 pont
Dolgozatban elért pontok +21 pont
Összesen: +61 pont

Osztályzat: Várakozáson felüli
Nem vagyok megelégedve! Ön ennél sokkalta többre képes! Tájékoztatásul közlöm, hogy éppen csak, hogy meg lett a V. Tanulmányi eredményeinek (és ezen felül Önnek is) jobbat tenne, ha leszállna a magas sárkányról és neki állna tanulni. Nem mindig lesz ám, ekkora szerencséje, mint most! Kérem, nézze át a 3.feladat varázsigéit, hiszen ha rosszul írja rosszul is mondja, ami mint tudjuk a varázslat rovására mehet!



Sence Islington

Jún. 28-ig írt +20 pont
Reagba foglalt dolgozat +20 pont
Dolgozatban elért pontok +21 pont
Összesen: +61 pont

Osztályzat: Várakozáson felüli
Dolgozata helyes, bár lehetett volna figyelmesebb is! Hazájának bűbájai érdekesek és egyszer szívesen meghallgatnék róluk egy kiselőadást. Javaslom, jobban figyeljen McGalagony professzornő óráin, ugyan is a „Feraverto” varázsige az átváltoztatástanban szerepel, nem pedig a bűbájtanban ezek mellett az állatokat talpas pohárrá változtatja, nem pedig pénzérméket változtat virággá.



Michael O’Conor

Jún. 28-ig írt +20 pont
Reagba foglalt dolgozat +20 pont
Dolgozatban elért pontok +19 pont
Összesen: +59 pont

Osztályzat: Hitvány
Kérem, legközelebb figyelmesebben olvassa el a dolgozat feladatlapját! Nem véletlenül kértem, hogy maximum 3 varázslatot írjon a 2. feladat részfeladataihoz. A 3. feladat varázsigéit pedig kérem, nézze át, feltűnően hasonlítanak Mr. Redway helytelen igéihez! A puskázás miatt kénytelen voltam egy jegyet levonni öntől!



Svea Rydberg

Jún. 28-ig írt +20 pont
Reagba foglalt dolgozat +20 pont
Dolgozatban elért pontok +23 pont
Összesen: +63 pont

Osztályzat: Várakozáson felüli
Dolgozata tetszetős, bár tudom, hogy Ön többre is képes lenne. Legközelebb kérem a beadás előtt szánjon még rá plusz öt percet és lehet, hogy eszébe jut, hogyan is tüntethetne el egy pattanást. Csak pár pont kellett volna K-hoz, de ne keseredjen el, inkább készüljön a következő dolgozatra!



Brookelle des Press

Jún. 28-ig írt +20 pont
Reagba foglalt dolgozat +20 pont
Dolgozatban elért pontok +25 pont
Összesen: +65 pont

Osztályzat: Kiváló
Nagyon meg vagyok elégedve! Szép dolgozat, pusztán egykét pontatlanság van benne. Ha javasolhatom, először használja mindig a Finite Incantatemet aztán csak utána az Invitót, hiszen lehet, hogy az előbbi éppen egy begyűjtőbűbáj-gátló átkot hatástalanít. Gratulálok!



Grisam N. Windflower

Júl. 5-ig írt +10 pont
Reagba foglalt dolgozat +20 pont
Dolgozatban elért pontok +20 pont
Összesen: +50 pont

Osztályzat: Elfogadható
Legközelebb kérem, nézze át a dolgozatát mielőtt beadja! Egyetlen pont kellett volna a jobb jegyhez és az az egy pont rengeteget jelenthet az RBF-en. Egyébiránt jó dolgozat volt, csak figyelmetlen.



Jennifer E. Swift

Júl. 5-ig írt +10 pont
Reagba foglalt dolgozat +20 pont
Dolgozatban elért pontok +25 pont
Összesen: +55 pont

Osztályzat: Kiváló
Remek dolgozat, büszke lehet magára! Ha sikerül tartania ezt a szintet könnyedén leteszi az RBF-et! Gratulálok!



Kayleigh Dimewdrow

Júl. 5-ig írt +10 pont
Reagba foglalt dolgozat +20 pont
Dolgozatban elért pontok +23 pont
Összesen: +53 pont

Osztályzat: Várakozáson felüli
Nem rossz dolgozat, de ön többet is tudna mutatni szerintem. Ha célja az, hogy az RBF-en épphogy átcsússzon egy V-vel, nyugodtan maradhat ezen a szinten, de ha csak egy kicsivel is több időt szentelne a tanulásra könnyen elérhetné a K-t!



Josey Butler

Reagba foglalt dolgozat +20 pont
Dolgozatban elért pontok +25 pont
Összesen: +45 pont

Osztályzat: Kiváló
Remekbe szabott kis dolgozat Ms. Butler! Viszont, ha javasolhatom a jövőben olvassa el figyelmesebben a feladatokat! Ha figyelt volna a Maximum 3 bűbáj” szabályra a 2. feladatnál, hibátlan dolgozatot tudhatna magáénak. Ha csak egy picit is jobban figyel könnyen K-t kaphat az RBF vizsgájára is!
Gratulálok!



Norina Mortal

Reagba foglalt dolgozat +20 pont
Dolgozatban elért pontok +15 pont
Összesen: +35 pont

Osztályzat: Hitvány
Remélem Ms. Mortal hamarosan összekapja magát. Ha így folytatja, nem fogom tudni átengedni az RBF-en! Úgy tudom a Griffendél klubhelysége igen otthonos, hát használja ki és tanuljon, amíg csak megteheti!



Sydney Hathaway

Reagba foglalt dolgozat +20 pont
Dolgozatban elért pontok +25 pont
Összesen: +45 pont

Osztályzat: Kiváló
Remek dolgozat Ms.Hathaway, mint mindig. Mind össze csak két pontot vesztett, leírom hibáját, hiszen erre az RBF-en is figyelnie kell. Ez egy bűbájtan dolgozat, a boszorkányfű kivonat, pedig inkább a bájitaltanhoz kapcsolódik így sajnos nem tudtam elfogadni azt a megoldást. Azonban legyen nagyon büszke magára! Ilyen precizitással és folyamatos felkészüléssel, könnyen eléri a K-t a Vizsgán is!



Niall Haron

Reagba foglalt dolgozat +20 pont
Dolgozatban elért pontok +12 pont
Összesen: +32 pont

Osztályzat: Hitvány
Rettenetes dolgozat Mr.Haron! Ha így folytatja semmiképpen sem lesz meg azaz RBF! Kérem, szedje össze magát és üljön le tanulni, legalább egy Elfogadhatót kaparjon össze!



Nolita Grosien

Reagba foglalt dolgozat +20 pont
Dolgozatban elért pontok +12 pont
Összesen: +32 pont

Osztályzat: Elfogadható
Kérem, Ms.Grosien a jövőben jobban koncentráljon a feladatra! Egy bűbájtan dolgozatban igen is bűbájokat várok el Öntől! Ha folytatja ezt a passzívságot, nem hiszem, hogy olyan könnyen át fog csusszanni az RBF-vizsgán! Kérem, szedje össze magát a saját jövőjének az érdekében!


Cím: Re: Bűbájtan-terem
Írta: prof - 2014. 04. 09. - 13:17:37
(http://i896.photobucket.com/albums/ac168/Nobu_2010/Neacutevtelen-1_zpsf5dadb57.png)



   Gőzölgő teámat szürcsölve megyek végig a folyosón. Reggel van. Korán reggel, elképesztő mennyire utálok ilyenkor felkelni, mintegy egy órám van még az összevont órámig. Lassan kezdek mondjuk hozzászokni ezekhez a dupla évfolyamos órákhoz, Foley eltűnése óta rendszerint vagy helyettesítek lent a pincehelyiségben vagy valamelyik évfolyamot előre tanítom. Ha ezek után a negyedévnek nem lesz meg könnyen az RBF jövőre, felmondok. Már ha megérem a következő tanévet.
   Egyre kilátástalanabbnak látom a helyzetet. Potterről senki sem halott a gringottsi betörés óta, a szökevény diákok propagandája egyre reményvesztettebb és a fejvadászok folyamatosan fogják el a mugliszármazásúakat. Csak a múlt hónapban mintegy ötven embert küldött Azkabanba a Mugliivadék ellenőrző bizottság. Persze Potter minisztériumi afférja után kellett egy kis idő mire újból akcióba lendültek, de most félelmetes iramban küldenek embereket szinte a biztos halálba. Persze a mágusbörtönön is szigorítottak, miért is ne? Nem egyértelmű, hogy egy sárvérű tízszer akkora büntetést érdemel, mint a tömeggyilkosok? Ezeknek az embereknek nincs lelkiismerete? Bár talán a lelkiismeret is az ítélőképességtől és az értékrendtől függ. Szörnyű látni, hogy a diákjaim szüleit, barátait vagy őket magukat sorra teszik tönkre a Sötét Nagyúr emberei.
   A Rendről pedig semmi hír. Mintha feloszlottunk volna. Vannak, akiket bezárták és vannak, akikre szörnyűbb dolgok vártak. Travis is csak eltűnt McCoy-jal, semmit nem tudok róluk, lehet hogy már nem is élnek. Csoda, hogy Minerva és én élünk egyáltalán, sőt még a Roxfortban is taníthatunk. Kitudja meddig.
   A háború megváltoztatott. Komorabb lettem és eltűnt az a szokásom is, hogy kérdések sorozatát tegyem fel magamnak. Egyszerűen már nem érdekel a válasz. Furcsa, a varázsló azt hinné, hogy lassan harminc felé már nem változik akkorát. Lehet kéne valami új hobbi is. Nem is tudom, mondjuk labdákat csinálhatnék birkabélből, mint a tizennegyedik századi ír varázslók. Vagy köthetnék.

   Két faládát lebegtetek magam előtt ahogy a tanteremhez sietek. A teám is lassan elfogy, talárom pedig újfent folyamatosan lábam alá akar mászni. Gyűlölöm ezt viselni. Meg kell hagyni, a mugliruhák jóval kényelmesebbek. A terembe érve minden helyhez a ládából ki szál egy-egy gurkó méretű alumínium gömb és egy az én asztalomhoz is. Remek, gyorsan megbűvölöm, mielőtt jönnek a diákok.
   Pálcám koppintására a gömb elkezd lebegni és én szépen a kellő arányokban felszeletelem majd elkezdem formázni. Improvizálok, nem igazán találtam ki, hogy mit is készítsek belőle. Végül hat kisebb és egy majdnem fél darab lesz belőle. Remek, csináljunk belőle valami „vicceset”. Legszívesebben egy feldarabolt kézzé formálnám, amin rajta van a sötétjegy, de talán az túl morbid lenne. Merlinre, elfajultak a gondolataim. Plusz eleve: melyik idegbeteg, depressziós és ostoba ember lenne képes levágni a saját bal kezét?

   A diákok lassan beérnek és én pontban nyolc óra harminckor elkezdem az órát.
 – Jó reggelt kívánok minden hetedévesnek és köszöntöm a hatodéves vendégeket is. -  biccentek egyet a fiatalabbaknak.  – A hetedévvel a múlt órán az illuzionizmus elméletével ismerkedtünk meg. Remélem mindenki jól elsajátította az alapokat, mert ma és a következő három órán a gyakorlattal fogunk foglalkozni. –  pálcámmal az asztalomon lebegő feldarabolt banán felé bökök. A darabkák lágytánccal a terem közepére lebegnek, elég magasra, hogy mindenki láthassa.  – Szükség lesz a kreativitására és persze a pálcamozdulatok pontosságára, hogy az ige, amit tanulunk jól működjön.
   A hetedév felé fordulok és biztatóan mosolygok. Kevés ilyen mosolyt kapnak mostanában a nagykorúak megmaradt tagjai.  – Ki tudná a hatodév kedvéért elmondani nekünk az illuzionizmus definícióját? –  teszem fel a kérdést és felszólítom az első jelentkező személyt.


Cím: Re: Bűbájtan-terem
Írta: Agnes Meadows - 2014. 04. 09. - 16:24:35

Szeretnék aludni. Álmodni még néhány percig.
Mert, amíg szemeim előtt a fantázia birodalmának képei pörögnek, addig nem érzek fájdalmat.

De a nap minden egyes reggelen, megtörhetetlenül emelkedik a dombok fölé. Mint, aki jól végzi dolgát, úgy pislákol végig a lejtőkön. Sugaraival végigszalad a víz felszínén, majd beköszön a kastély ablakain.
S ez jól van így. Bár számtalanszor megkérdeztem magamtól, ő, aki felülről mindent szemmel tarthat, vajon miért nem látja a fájdalmunk? Miért nincs tekintettel a harcainkra? Miért kényszerít minket még mindig a felébredésre? Miért nem hagyja csak, hogy lecsukjuk szemeink és ne lássunk, és ne halljunk, és ne érezzünk többé…
De, ha ő nem tartana minket életben, úgy ki másban bízhatnánk? Hiszen a sötétség fölött minden nap diadalmas győzelmet arat a fény. S ez akkor is reményt adhat a mindennapjainknak, ha mi magunk gyengék is vagyunk ahhoz, hogy sorsunkon változtassunk.

A sugarak apró tüskékként tükröződnek vissza ágyam szélére akasztott amulettjeimről. Ezek csak a rossz álmoktól védenek meg, a rossz dolgoktól sajnos nem…
Téved tekintetem a tükörre, ahol végignézhetek arcom sérülésein. Éppen begyógyul egy, mire szerzek egy újat. Még, ha keresném a bajt, megérteném, miért is nézek ki úgy, ahogy általában Dakota. Ezeket a sérüléseket azonban éppen miatta kapom, csak, mert a barátnőm, és mert nincs itt, hogy megvédjen. Én pedig ehhez kevés vagyok egyedül, ő pedig sokkal jobban hiányzik minden egyes sérülés után…
De a mókuskerék továbbra is forog, és én még élek, ha egy kalitka közepén is, de még élek.
És, ha másnak nem is tudok örülni, még mindig ott a felkelő nap, aminek hálás lehetek…

Óvatosan lépek be a tanterem ajtaján. Gyanakvóan, félőn, épp úgy, mint mostanában mindenhova.
Gyorsan körbepillantok, hogy keressek egy helyet a mardekárosoktól tisztes távolságban. Éppen, hogy leülök, az ajtó ismét nyílik. Ephram lép be rajta. Külseje napról-napra zordabb, szemei karikásak, sebhelyének oldalán még csúnya monokli is éktelenkedik, haját hagyta hanyagul megnőni és le is soványodott, melynek következtében ruhái csak úgy lógnak rajta. Ijesztő lett. Sötét. Mellőzött mindenfajta eleganciát, ami Jada eltűnéséig jellemző volt rá.
Elárult minket, de legfőképp Jadát. Sosem szerettem őket különösebben, furcsa egy páros voltak, de… valahogy minden felszíni színpadiasság ellenére igazak, vagy igaznak tűnők…
A lényeg az, hogy befogadtuk, közénk való volt. És most félek tőle. Ahogy settenkedő mozgással leül mögém. Mindig, mindig ennyire közel, hogy szinte érzem a bőréből áradó keserű sötétséget. Még a hideg is végigfut karomon. Nem nézek hátra, sosem nézek hátra, bár érzem, hogy engem figyel, mint egy célpontot. Csak előveszem a pálcám, és nem beszélgetek, és nem jelentkezem, nem teszek semmit, amivel feltűnhetnék… csak némán figyelek.
Teszem a dolgom nap, nap után…


Cím: Re: Bűbájtan-terem
Írta: Mika Holland - 2014. 04. 09. - 19:56:38
   Órára igyekvők egy csoportja, a nyomukba szegődtem. A folyosókon általában úgy közlekedtem, mint az árnyék, a legrövidebb utakat választva, a nyakamat behúztam, még a cipőm kopogását is próbáltam tompítani. Mintha nem is léteznék. Pedig engem még nem is kezeltek olyan mostohán, mint a többi félvért. Az iskolai kihallgatáson feljegyezték, hogy a szüleim, nagyszüleim, sőt még a dédszüleim is varázshasználók voltak, noha attól nekem nem lett tisztább a vérem. Viszont a szabályaik szerint élek és meghúzom magam, úgyhogy nem sok gondjuk van rám. Néha persze megkapom a jussom, mintha tehetnék róla, hogy félvérnek születtem. Viszont apa... Eddig sem voltam nyugodt, de legalább mindig értesültem valamiképp arról, hogy ő jól van. Az utolsó levelet több mint két hete kapta tőle Anton nagybátyám. Körülbelül azóta szinte csak órákat alszom.
   Az előttem haladó csoport letért a főfolyosóról, de ez csak akkor tűnt fel, amikor már egy emelettel lejjebb bandukoltam a kelleténél. Visszafele különítményesek bukkantak fel, pedig egész nap sikerült kikerülnöm őket. Ezúttal is szerencsém volt. Beiszkoltam a tanterembe, és hamar találtam magamnak üres helyet. Korán érkeztem, Agnes és Ephram volt csak bent, meg néhány hetedéves mardekáros. Mindenkitől távol ültem le, mert tudom, hogy úgyis szétültetnének minket, ha csatlakozna az órához valami alibi-inspektor. Márpedig mostanában az órák állandó tartozékai ezek a felügyelők.
 
   Megszokásból kisimítgattam a szoknyámat a lábamon, nehogy szó érje a megjelenésemet, de a táskámat az ölemben szorongattam. Csak ekkor vettem észre, hogy a tanár az asztala mögött ténykedett, de már nem köszöntem oda neki. Reméltem, hogy nem veszi magára. Csendesen elnéztem, ahogy bűvöl. Elkalandoztam. Qcrosst mindig is kedveltem, régen kedélyes volt, bár kissé szétszórt, mint én. Már csak leadja az órát nekünk és kész. Ma az illuzionizmus gyakorlata volt terítéken. Némileg előreolvastam a tankönyvben, nem azért, mert annyira érdekelt az anyag, hanem csak hogy addig se piszkáljanak a folyosón. Próbáltam beleolvadni a környezetembe. Azonban nem akaródzott felelni a tanár kérdésére (egyébként is a hetedévesektől várt választ). Ha lehet, kerülöm a nyilvánosságot, és egyébként sem szeretek szerepelni. Így hát csak szorongattam tovább a táskámat, némán, jelentéktelenül.



Cím: Re: Bűbájtan-terem
Írta: James Wolf - 2014. 04. 09. - 23:33:51

   Vidám mosoly ül arcomon, ahogyan végigcaplatok a folyosón. Borús tekintetek tengerében úszkálok, sokan még látni se nagyon látnak, olyan fáradtak, páran pedig megrovóan szemlélik szemtelen vigyorom. Igen, az a legtitokzatosabb, hogyha valaki ok nélkül mosolyog, és olyankor mindig azon töri mindenki a fejét, hogy minek örülhet ennyire, mit érezhet. Komolyan erre kíváncsiak? Nem érzek semmit. Egyszerűen csak erősnek kell lennem, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna az elmúlt hónapban. Mintha nem történt volna meg az a jelenet a folyosón vele, mintha nem látnám minden nap, s ez nem fájna jobban bármely eddigi kviddics- vagy párbajsérülésemnél. Mintha nem lennék még mindig szerelmes. Teljesen mindegy, hogy mit tettem eddig, teljesen mindegy, hogy mennyire is próbálom meg tagadni, mikor meglátom, mindenféle védelmi falam lebomlik. Tehetetlen vagyok.
   Így többnyire csak mosolygok, hiszen az még nem ártott meg senkinek sem, nem igaz?
   Pár sötét köpenybe burkolózott alak halad el mellettem a folyosón. Biccentek nekik, ők meg visszamorognak, ez már csak így megy. Ha lenne merszük, a mögöttem caplató Griffendéles picsák már rám vetették volna magukat és jól bemostak volna egyet-kettőt. Hiszen ez jár az árulóknak, azoknak, akik kivételesen nem utálják ezt a megszállást, hanem megtalálták az előnyeit, és megtanulták élvezni azokat. De már rég nem érdekel egyikük sem. Pontosan tudom, hogy milyen pletykákat terjesztenek rólam, de nem foglalkoztat. Amíg nem tudják a teljes igazságot, addig nem.
   Befordulok a folyosón, majd könnyedén átlépem a bűbájtan terem küszöbét. Oldalamon bőr táskám himbálózik, benne a szükséges felszereléssel, semmi extra igazából. Előttem pár hatodéves srác kémleli, hogy hova üljenek, ám mikor észrevesznek maguk mögött, elhallgatnak, és inkább elmennek jobbra. Mosollyal arcomon sóhajtok, mintegy kifejezve, mily nevetségesnek tartom viszolygásukat. Erre aztán tényleg semmi szükség. Nem azt mondom, jól esik a dolog, ritkán féltek tőlem mások, de ez azért túlzás.
   Kezeim kényelmesen zsebeimbe rejtem, és végignézek a társaságon. Furcsa érzés az, ha az ember végzős. Olyan megragadhatatlan, leírhatatlan. A legtöbb embert ismeri már, tud róluk ezt-azt, az évek megedzették, s van akivel össze is kovácsolták. Kellemes érzéssel tölti el, hogy neki már ez az utolsó éve, hogy ő a rangidős, közben pedig mégis pánikol, hogy egy év múlva ez a kastély már nem jelent számára menedéket, otthont. Hét éve éli megszokott életét, ami most elérkezni látszik a végéhez, és lassan kilép a felnőttek nagybetűsnek emlegetett koszfészkébe. Kicsit ijesztő, kicsit büszkeséggel is tölt el.
   De lényegtelen most ezen filozofálni, inkább kéne találni valami jó helyet. Jobb oldalra tekintek először, csak mert mókás lenne az iménti fiúk mellé beülni, és egész órán a pofavágásaikon szórakozni, de beültek leghátulra. Jellemző. Egy sorral előrébb Grosiean meg Pierce ülnek. Fintorom mindent elárul, amit csak tudni kéne, két sorral lejjebb erőteljes hangsúlyok, és a fényben csillanó fekete fürtök, gyönyörűen metszett szemekkel. Oh, Merlinre, még egy Grosiean! Hogy a fenébe lettek ezek ennyien?! Ül még ott még valaki, de róla nem veszek tudomást. Inkább balra nézek, és próbálok mély levegőt venni. Az első, akit meglátok, az Pierce, újra. Mármint gondolom ez már a kattantabb, aki nincs olyan jófej, mint Elena, de azért jól néz ki, ez erényére válik. Mindegy is, meghagyom a rossz ízű pletykáknak és azokból kiindulva Vulkanovnak, had szórakozzon egy kicsit a csődör. Kislányok, nagylányok, magukat keménynek gondoló Griffendélesek, és saját maguk szépségétől elszállt ostoba Hugrabugosok. Semmi ígéretes, egyedül… ohohó!
   Megindulok balra, s kettesével szedve a lépcsőfokokat hamar felérek, beiszkolok a sorba, és magabiztosan le is vágódok Mika Holland mellé. Akivel mindig is nagyon kedveltük egymást. Na jó, ez úgy lenne inkább helyes, hogy én mindig is kedveltem őt, ő pedig valahogy eltűrt engem meg a baromságaim. Legalábbis muszáj volt neki kviddicsen. Azon kívül meg nem igazán kaphatott belőlem, de majd most bepótoljuk.
- Szevasz Mika! Miújság? – köszönök neki vidáman, majd táskámból pergament, tollat és tintát kapok elő, ezután kellemesen hátradőlök, és a lányra figyelek, egészen addig, míg Qcross bele nem kezd az órába, amit kellemes mosollyal fogadok. Mindig is kedveltem a pasit, amióta pedig váltotta Crassot a Hollóhát vezetőjeként, körülbelül megváltóként nézek rá. Tényleg, Crasso...
   Miközben a tanár beszél, még egyszer körülnézek a teremben, és meg is találom a szőke loboncot, körülbelül velem szemben, a terem túlsó felében. Tekintetünk lassacskán találkozik, s Gwen szégyenlősen elmosolyodik, ám ebben a mosolyban már nincs semmiféle harag, vagy sértettség. A távolságtartás a bátyjával együtt tűnt el a kapcsolatunkból. Amiért igazán hálás vagyok annak a féreg Tristramnak.
   Pár pillanatra elgondolkozok Qcross kérdésén, majd magam elé suttogom a szavakat, csak halkan, maximum Mika hallhatja őket. Nem fogok jelentkezni, már rég nem látok élvezetet ebben a cirkuszban. Pedig talán kapnék öt pontot a házamnak… na és? Amióta egy csomóan csak úgy felszívódtak, a kviddicsmeccsek sincsenek megtartva. Márpedig vagy a kviddicsért akarok kiérdemelni pontokat, vagy egyszerűen nem kellenek.
- Az illuzionizmus lényege, hogy a valóság igen megtévesztő látszatát kelti. – mint amikor mosolygok. Vajon a teremben hányan alkalmazzák ezt önmagukon? Összehúzott szemmel figyelem a többieket, és hogy vajon ki fog válaszolni a kérdésre. A legszórakoztatóbb az lenne, ha senki sem tenné.


Cím: Re: Bűbájtan-terem
Írta: prof - 2014. 05. 11. - 12:43:11
(http://i896.photobucket.com/albums/ac168/Nobu_2010/Neacutevtelen-1_zpsf5dadb57.png)



  Senki sem felel. Mit is hittem, megszokhattam volna, hogy az utóbbi időkben csak én beszélek az órákon. Komor némaság ül a termen, már-már kínos a csend. Nem lesz ez így jó. A hollóhátasokon látom hogy igen fészkelődnek és némelyikük maguk elé is suttogja a választ, de nem mernek megszólalni. Nem akarják felhívni magukra a figyelmet. De hiszen én is ezt teszem. Felkelek, dolgozom, lefekszem. Nem beszélek senkivel, nem állok ki párbajozni egyik halálfalóval sem és nem bontom meg a rendet. Ha látok egy szökevényt becsukom a szememet. Nem akarok megzavarni semmit. Passzív ellenállás? Nem mondhatnám, inkább beletörődés. Túl sok dolgot kellett már elfogadnom az életben. Most ezt is el kell. Persze él bennem a halvány remény, hogy Potter tesz valamit, hogy vége lesz ennek az egésznek, de bevallom ezt az apró lángocskát is lassan elnyeli a sötétség.

   Nagyot sóhajtok és nem nyüstölöm tovább a diákokat.
 – Az illuzionizmus az érzékszervek becsapásáról szól. Eltorzítunk és sokszor teljesen megváltoztatunk vele dolgokat, de nem változtatjuk át. Fizikailag az a tárgy ugyanaz marad. –  pálcámmal megint a banán felé bökök ami fél percre ismét eltorzult fém darabokká válik.  – A mágia ezen fajtájával csak két érzékszervet tudunk becsapni – folytatom és szívem szerint megkérdezném a diákságot, hogy melyek ezek az érzékszervek, de inkább elengedem a dolgot. Tudat alatt már reflexből a hatodév felé fordultam, hiszen a végzősök már ismerik az anyagot.
 – A látást és a tapintást tudjuk befolyásolni. A látást viszonylag egyszerű, szinte csak az igét kell ismernünk hozzá, a tapintás nehezebb dió. Ahhoz, hogy hiteles legyen az illúziónk az adott tárgyat fizikailag is el kell torzítanunk. –  pálcaintésemre a fém darabok ismét összeállnak egy gömbbé. Miután összeforrt merev tekintettel célzok rá és mondom ki hangosan az igét – Malitat! –
   A golyóból egy nagy lebegő fikusz lesz. Mellé sétálok és úgy folytatom mondandómat.
 – Ahogy láthatják, ha a kép és a forma nem hasonlatos az illúzió hibás lesz és csak a szemet veri át –  szemléltetésképpen kezemmel átnyúlok a növényen, mintha csak egy szellem lenne. Illetve az sem, nincs hideg érzésem tőle, semmilyen sincs.

   Talán, hogyha felszólítom őket, szívesebben válaszolnak. Fürkésző szemmel nézem a közönségemet és próbálok olyat keresni, aki biztos nem kap beszólásokat később. Wolf? Túl megosztó, pláne mióta Kenneth halottakat lát. Holland ott van mellette, még egybe nézik őket. Tekintetem a kis szőke lányra szegeződik.
 – Meadows! Milyen helyzetben lehet hasznos számunkra ez a bűbáj? Mondjon egy példát! -  kérem fel bíztató mosollyal a lányt. Nem szeretem, amikor az órámon csak ülnek és néznek ki magukból, így semmit nem fognak megtanulni.


Cím: Re: Bűbájtan-terem
Írta: Mika Holland - 2014. 05. 20. - 12:39:25
   Összerezzentem, mikor James Wolf megszólított. Láttam én már rajta, hogy forgat valamit a fejében, mielőtt megindult volna a padom felé, de elszántan igyekeztem mégis láthatatlan maradni. Nem sikerült. James nagyon is látott engem, és neki köszönhetően mindenki más is, most, hogy leült mellém. Nem tudom, miért ódzkodtam ennyire egy háztárstól, de egy ideje így van már ez. Csúf pletykák terjengtek róla, és ha az ember nem is ad hitelt minden ostobaságnak, akkor is felfigyel rájuk. Ok nélkül nem bélyegezték volna árulónak meg hasonlóknak. Mit tett ez a fiú, hogy ennyire megvetik? És ugyan miért mosolyog folyton? A szeme rezzenetlen maradt, ezt már korábban is megfigyeltem - ha képzeletben letakarnám a kedélyes mosolyát, a szeme azonnal elárulná őt. Ez a játék azonban nem illett bele abba a képbe, amit mások festettek róla. Nem tudtam megfejteni őt, de - talán pont ezért - hálás lettem volna, ha máshol foglal helyet. Persze sosem voltam neveletlen, ha köszöntek, visszaköszöntem, nem történt ez most sem másképp.
   - Szia, James. Semmi új, háború van - válaszoltam egykedvűen, rögtön a lényegre térve. Valóban cseverészni szeretnél?
   Nem szóltam újra, pedig láttam, hogy csak arra vár. Folytattam a táskám csatjának piszkálását, lehajtott fővel, unalmasan. Az unalmas embereket elfelejtik. Az unalmas emberek túlélik. Nem érdekelt James Wolf fölényes, kikezdhetetlen mosolya, sem a pletykák, semmi, ami körülöttem történik. Csak be akartam zárkózni az én fényből épült palotámba, hagyjanak békén örökre! Haza akarok menni...
   Éreztem magamon hónapok óta, hogy olyan negatív energiák vibrálnak körülöttem, mint még soha. Talán ezt érezték mások is, amikor úgy döntöttek, belemennek a "láthatatlan vagyok" játékomba. Könnyebb tudomást sem venni a dolgokról, amiket nem ismersz, nem értesz. Hetek alatt több kilót fogytam, az arcom beesetté, egészségtelenné vált, a bőröm elvesztette minden színét, a hajam fénytelen függöny, a szemem pedig állandóan a padlót pásztázza. Egy kehes kóbor macska bőrébe bújtam.

   Qcross professzor megkezdte a tanórát, így végre James is abbahagyta az arcom tanulmányozását. Hallottam, ahogy elsuttogta mellettem a választ, ráadásul a helyes választ. Lopva odakaptam egy pillanatra a tekintetem - én sem szólaltam volna fel hangosan. Közben a levitált banán káprázatos átalakuláson ment keresztül. A tanár játszi könnyedséggel bűvölte a formáját, állagát újjá, a gondolatai teremtőerővel bírtak, és ez egészen elbájolt. Mindig is szerettem a bűbájtant. Érdeklődve lestem ki a kastélyom ablakán.
   Agnest szólították. Örültem, hogy ismét megúsztam, nem szívesen produkáltam volna magam a mardekárosok vagy James előtt. Agnes mindig is talpraesettebb volt nálam, legalábbis így hittem, bár őt is megviselte a háború. Eszembe jutott a közös portofinoi nyár, a hírhedt ördögfióka-testvérek, Roomie, a gyönyörű macskám, aki kitartott mellettem... minden élmény Agneshez kötött, napközben mégis úgy viselkedtünk, mint az idegenek. Audrey is elcsendesült, mert a testvérei miatt túl sok irányból érezte a fenyegetettséget. Zoo is csendes lett. Iza pedig... már nem is önmaga volt. Mind idegenekké váltunk.


Cím: Re: Bűbájtan-terem
Írta: B. Lizandra Kenneth - 2014. 05. 25. - 13:15:06
~ holtak

Régen egyszerre hat-hét diáklány kiabált rám, és borított ki az ágyamból, hogyha késésben voltam, vagy egyszerűen elmélyedtem álmaimban a koszos-fehér párnáim közt. Most inkább kerülnek, vagy inkább észre se veszik, hogy ott vagyok. Valahol hálás vagyok ezeknek a felszínes, sivár lelkű barátságoknak, hiszen ha nem lettek volna eleve halottak, akkor most talán egyszerre több szájból hallanám az aggódó szavakat, a kedves, de hasztalan biztatásokat, és több szem sugározná félelmüket, miszerint Barbara Lizandra Kenneth józan ítélőképességét és gondolkozás módját elvették a háború borzalmai.

Nem is álmosan, inkább meggyötörten keltem fel a ruganyos matracról. A háló üres volt, egyedül voltam, ami egy harmatgyenge mosolyt csalt arcomra. Lassan felvettem egyenruhámat, köpenyemet magamra terítettem, és a táskámért nyúltam. Az üres volt, ezért beletettem pár alapvető felszerelést. Könyvet, jegyzetet nem találtam fiókjaim káoszában, de se időm, se energiám nem volt arra, hogy lelket vesztve keressek bármit is. Ránéztem az órarendemre, amit a mai napig nem tudtam memorizálni, és megkönnyebbülten konstatáltam, hogy épp a Bűbájtan kezdődött el - úgy tíz perce. Sajgó szívem kedvesen elmosolyodott a gondolatra, hogy Qcross órájára kell mennem, s nem máséra. A professzoron szintúgy látszódott a teher, megviselt hangvétele volt neki is, mint bárki másnak, de valahogy mindig próbálta ezt palástolni. Próbálta azt csinálni, amiért itt vagyunk: hogy tanítson, mi meg tanuljunk. Csak a jóhiszemű tanár úr túlságosan pozitív, hiszen a diákság fele félholt, holt, vagy eltűnt, a másik fele pedig élőhalottként menetelt katonásan a közel sem otthonos és régi roxforti folyosókon.

Megnyugtató, hogy nem egy Crutio-t kapok a képembe, amiért elkések, legalábbis a professzor nem ezekről a módszerekről ismert. A folyosók nagy része kihaltak voltak. Kemény ellenőrzés és szigor alatt tartották az iskolát, így akinek nem volt órája se merészkedett ki hálókörletéből, ha nem volt muszáj.
Félnem kellett volna amiatt, hogy elkapnak és megkínoznak egy ilyen egyszerű kihágásért, mint a késés, de valahogy nem volt kedvem hozzá. Nem volt kedvem félni, rettegni, szomorkodni, vagy fájdalmat érezni. Azt akartam, hogy békén hagyjanak, nézzenek át rajtam, tekintsenek holtnak.

Bekopogtam a göcsös ajtón, vártam pár másodpercet és beléptem a terembe. Ismertem a termet, tudtam annak elrendezését, tudtam, hova nem szabad nézni. Egyből a tanári pódiumra emeltem a tekintetemet. Amint összetalálkozott Qcross és a saját tekintetem elnézést kértem a késésért, és helyet foglaltam. A legközelebbi szabad hely mellett döntöttem, a félkörös padrendszer legszélén, a legelső sorban helyeztem el magamat. Hallottam a mormogásokat, és láttam, ahogy a mellettem ülő Trevor Pearwel arrébb csúszik pár centit. Megjött az a lány, aki eltűnt, majd váratlan csendességgel visszatért a diákság körébe Crasso oldalán, akit eljegyeztek, majd felbontotta a frigyet, aki utoljára látta élve (és holtan) Caleb Dawist, akiből azt is kinézik, hogy Sötét Jegy virít a karján.


Cím: Re: Bűbájtan-terem
Írta: Louise Lott - 2014. 05. 28. - 20:24:19
(http://s1.postimg.org/srmi1p9bf/N_vtelen_1.png)
  Sosem volt problémám a korai keléssel, szerencsére. Most is egyszerűen keltem ki az ágyból, még a többiek előtt. Kint már hajnalodott, így a beszűrődő fény pont elég volt ahhoz, hogy csendben és gyorsan felöltözzek. Gyorsan befontam a hajam és megmostam az arcom a tükör előtt. Letettem az élénk színekről és a sminkelésről. Beolvadni. Ez volt minden vágyam, ami többé-kevésbé még sikerült is eddig. Még egyszer végignéztem az egyenruhám és addig igazgattam, ameddig tökéletesen nem állt. Nem engedhettem meg magamnak, hogy egy egészen kicsit is kilógjak a tömegből. Már az is csodaszámba megy, hogy még megvan a pálcám.

   Kifelé menet felmarkoltam a táskám és az ismerős rettegéssel hagytam el a hálót, már csak megszokásból is körülnéztem a klubhelységben, mielőtt elindultam volna lefelé a lépcsőn. Nem voltak még fent sokan, ezért leültem az egyik fotelba és úgy döntöttem megvárom, ameddig valaki más is elindulna Bűbájtanra, és majd mögé csapódom. A tömegben elveszni mindig biztonságosabb.

   Nagyjából fél óra várakozás után végre sikerült elcsípnem néhány háztársamat, akikkel közösen lesz órám, és végre elindulhattam én is. Tudtam, hogy egyenesen órára mennek, mert a reggelihez már túl késő volt. Ameddig vártam, addig igyekeztem átolvasni az óra anyagát, hogyha válaszadásra kényszerülök, gyorsan túl legyek rajta és ne vonjam magamra a kamu-inspektorok figyelmét, akik mostanában rendszeres résztvevői a tanóráknak.
   A folyosókon igyekeztem a falnak préselődve elbújni egy kisseb csoport mögött, és totálisan reszkető kezekkel nyitottam ki a bűbájtan terem ajtaját. Már voltak bent jó néhányan, de még akadt hely a fentebbi sorokban is, ezért rögtön fel is sétáltam a hozzám legközelebb eső lépcsőn, és beiszkoltam az egyik szabad helyre. Katonás rendben kipakoltam a táskámból majd megpróbáltam eltűnni.

   Az átolvasás során nagyjából sikerült felfognom az elméletet, így amikor Mr.Qcross elmondta újra a lényeget, már csak ellenőriznem kellett a tudásom. Kifejezetten tetszett ez a varázslat, meg az is, ahogy Qcross tanárúr előadta. Valamiből valami mást csinálni, anélkül, hogy igazából megváltoztatnánk. Érthető módon megérintett a mondandója. Örültem volna, ha a tetszésem mással is megoszthatom, de még egy árva lélek sem szólt hozzám. Hát igen, mostanában nem túl kifizetődő sárvérűnek lenni.

   Halk sóhajjal fordítottam vissza a tekintetem a tanárra és nekiálltam csendben jegyzetelni is. Csak semmi feltűnő.

(http://s22.postimg.org/52tlxj2pp/2222.png)
 L.C.L.


Cím: Re: Bűbájtan-terem
Írta: Agnes Meadows - 2014. 05. 29. - 20:54:59

– Meadows! Milyen helyzetben lehet hasznos számunkra ez a bűbáj? Mondjon egy példát!
Várakozás.
Csend.
Talán, néhány szemvillanásnyi ideig reménykedtem, hogy a kérés mégsem nekem szól. Zavaromban hátranézek, de bár ne tettem volna… az otromba arc, csak meredten tekint a semmibe. Olyan tán, mintha már nem is élne. Csak létezik, úgy, ahogy mi többiek is…

Néhány másodpercre magukhoz szólítanak az emlékek. A régi idők, már gondolatban én is így szólítom, pedig a világ könyvében ez alig csak néhány oldalt kaphatna. Mégis mintha egy élet választana el minket akkori önmagunktól. Mind átéltünk valamit, mind tanultunk valamit. Mind meghaltunk egy leheletnyit. S ez a mögöttem lévő sötét arc is ennek jegyét hordozza.

Szám feleletre nyílik, majd mintegy önkéntelenül becsukódik.
Csendben maradni. Nem feltűnni.
Régen annyira egyszerűnek tűntek a dolgok. Csak felelni kellett egy feltett kérdésre. Semmi hezitálás, semmi kétkedés. Példát mondani? Tudnék én tán százat is…
Csempészés, elrejtés… Ezeket nem mondhatom. Sosem lehet tudni, hogy a különítményesek mit gondolnak bele.
- Varázstárgyak muglik elől való elrejtésekor, Professzor úr. – mondom ki halkan tán a legártatlanabbat. Lehet ezt is meg fogom bánni, de ha nem mondok semmit, az épp ugyanúgy rossz.
Sosem kérkedtem a tudással, mindig csak alkalmaztam azt. S messze nem jó az a világ, hol sokszorosan megfontolod, mely gondolatod önts szavakba. Csak mert félsz, ki ért félre, ki gondol mondataid mögé jóval többet annál, mint amit valójában tartalmaz. De senki sem mondta, hogy a világ igazságos, mind tapasztaljuk, hogy nem az…

Ismét hátranézek. Bár valójában nem is tudom miért. Talán fenyegetést vártam a fakószín arctól. De Ephram csak ül ott, kifejezéstelenül, rezzenéstelenül. Majd hirtelen rám emeli sötét tekintetét. Összerezzenek a váratlan mozdulattól, de elfordulni mégsem bírok. Belenézek barna szemeibe, s nem látok benne semmi mást, csak végtelen magányt.


Cím: Re: Bűbájtan-terem
Írta: James Wolf - 2014. 05. 31. - 20:38:15


   Szarkasztikusan nyögök egyet Mika kijelentésére. Szegény lányból csak süt, hogy hagyjam már békén, én meg itt bombázom az idióta kérdéseimmel. Megvonom vállaim, és a professzor felé fordulok a székben. Nem fogom rátukmálni senkire sem a társaságom, aki nem akarja, még ha tudom, hogy titkon Mika úgysem mondana nekem ellent. De ezt ugyebár csak titkon tudom, vagyis erről nem kell beszélni. Sőt, gondolni sem szükséges rá. Amíg azt hiszi, jókedvű vagyok, minden rendben. Ezt kell hinnie mindenki másnak is a teremben.
   Mikor a választ suttogtam a professzor kérdésére, láttam, hogy Mika felém kapja tekintetét, de direkt nem néztem vissza rá, inkább lesütöttem szemeim, és hagytam, hogy egy pillanatara a mosoly helyét átvegye a meggyötörtség, és a fájdalom, ami egyébként sokkal természetesebb lenne manapság arcomon, mint a fogvillantós idiótaság. De kell az álarc. Grosiean mégis csak tanított valami hasznosat nekem, s most tekintetem akaratlanul is felé kalandozik. Ő is pont rám néz, a két kék, még ha messziről is, de találkozik, s egy komor bólintással nyugtázzák egymás szomorú repedtségét.
   Nem is furcsa már egyébként a hatalmas csend, a várakozás. Az, hogy senki sem válaszol a tanár kérdésére. Talán ha lenne bárki is, aki merne. De nem. Nincsen. A fele ráadásul szerintem azt sem tudja, hogy miről van szó, a másik fele még azt sem, hogy hol az anyámban van. Tekintetem végigsiklik pár valóban szánalmas arcon és furcsamód most először az utálat vagy az ellenszenv helyett szánalmat érzek irántuk.
   Nyílik az ajtó, és ahogyan az lenni szokott, minden egyes tekintet az érkezőre ugrik, mintha bármi különleges is lenne egy késő diákban. Benne viszont van. Ránéztem én is, azonban a többiekkel ellentétben, én rögvest elfordítottam a fejem, mikor megláttam, s igyekeztem minél érdekesebbnek találni a Qcross által bemutatott példát. Természetesen hallom a mögülem jövő halk sugdolózást, és az is nyilvánvaló, hogy ki a téma, de nem akarok tudni róla. Az az egy biztos, hogy ha meghallom a nevem, akkor leátkozom az összes undorító kis ribanc oly nemes gonddal ápolt haját a helyéről.
   Folytatódik az óra tovább, a professzor Agnest szólítja. Most nem suttogom el a választ, csak csendben lapítok. Pár perce élveztem, ha engem néznek, most nem látok benne semmi vonzót, sőt! Lopva Mikára pillantok, de igyekszem minél rövidebbre venni ezt a pillantást. Valahogy vissza kell varázsolnom a mosolyt az arcomra, mert amióta Ő belépett a terembe, egyáltalán nincs ínyemre semmiféle mosoly.