Cím: Fehér Király Írta: Eduard Sokolov - 2022. 05. 03. - 11:10:18 (https://i.pinimg.com/564x/2d/30/00/2d3000ddc2d238fda70390fbe91041e7.jpg) A Fehér Király mindig is a Sokolov család birtokába tartozott, és csodálatos míves falaival mindenki szívét meghódította. A környéken lakó muglik jóban voltak a családdal, habár aranyvérűekként távolságtartóak voltak velük, aztán akkor lett rossz a viszonyuk az emberekkel, amikor elcsábította őket a sötét oldal. Most kezd újra béke lenni a két fél között mivel Sokolov megnyerő és kedves a helyiekkel, akik cserébe nem zargatják. A kastélyhoz tartozik egy kápolna is, ami csodás éke a birtoknak. Cím: Re: Fehér Király Írta: Eduard Sokolov - 2022. 05. 09. - 22:11:13 Mikhail Bertov & Eduard Sokolov (https://i.pinimg.com/236x/ee/f1/9e/eef19e0adf3a2090e69d7126109c73d8.jpg) фарфор MMIII II II zene: Tchaikovsky - The Nutcracker: Overture (https://www.youtube.com/watch?v=lYeDxshrYN8&ab_channel=PyotrIlyichTchaikovsky) || outfit: fancy boss (https://i.pinimg.com/564x/a4/15/24/a41524c6bda6f269e11ff3c71e8b98fc.jpg) Sokolov tényleg félt attól, hogy mikahil elutasítja a kérdést, elvégre azért a gyűrű férfi és női gyűrűk voltak, bár mikahil ujjain nagyon szépen mutatott vonla egy kis átalakítással az édesanyja gyűrűje, ami nem is volt olyan klasszikusan giccses fajta. Mikhail persze mintha csak a fejébe látott volna, úgy tette fel a következő kérdést: - Rendben. De ugye anyukád gyűrűje nem giccses? - kérdezte Mikahil és vigyorogva csókot nyomott Eduard arcára. Ő meg férfiasan elpirult és nagyon zavarban érezte magát, majd bazsalyogva megcsóválta a fejét. - fehérarany gyűrű mind a kettő - magyarázza. - Egy végtelenített jel fut a külsejükön. A szüleim nagyon szerették egymást - magyarázza kissé álmodozó tekintettel, aztán megrázza a fejét. - Ez megfelel az ízlésének, Mr. Sokolov? - kacsintott rá, még mielőtt elhoppanálhattak volna. A csendes környék hűvös volt, olyan tipikusan hideg, orosz Sokolov nagyon szerette ezt avadregényesen misztukis tájat, ami körbeölelte akastélyt és az alatta a dombok környékén megbúvó aprócska falut. Mélyet szippantott a kellemes, friss, erdei levegőből, ugyanis olyan ölelően fogta körbe a fás rengeteg a kastélyt, mint egy anya a gyermekét. Sokolov most úgy érezhette magát, hogy újra elöntötték a békés gyermekévei, amikor még volt hova hazajönni és minden olyan áldottan gondtalan volt, és még csak észre sem vette, hogy a gyerekkora ás a nagyapja na meg a szülei féltő gondoksodása mögött már ott húzódtak az árnyak, a titkos találkozók és megbezsélések. Sokolov lelkére különösen odafigyeltek, hogy ártatlan gyerekkort éljen meg előtte. - Főnök. Fázom. - zökkentette vissza a jelenbe Sokolovot, mire ő megköszörüléte a torkát és heves léptekkel rohant be a kastélyba, hogy kellemesen meleg gúnyát adhasson mIkahilra. Bár az sajnos egyik sem tehén mintájú, csak nagyon ruszkis. - Milyen barátaid kellenek majd az esküvőhöz? - kérdezte még út közben Mikhail mire Sokolov halkan válaszolt. - Nem sokára találkozhatsz vele. Küldetek neki egy baglyot - mormog. Egy nagyon jó barátja a környéken lakott és biztos volt benne, hogy meg fogja lepni Mikhailt, mert hát Berenyev különleges jelenség volt. Ahogy beértek a kastély hatalmas, csodálatosn szép hófehér előterébe, máris felbukkant előttük Pintyőke, a rózsaszín papucsában, és a tőle telhető legmélyebben meghajolt előttük. - Üdvözlöm önt itthon, gazdám - köszönt illedelmesen, majd Mikahil miatt újra meghajolt. - Öröm vendéget látni e háznál, mostan hideg van künn, hozok neked meleg testfedőt - magyarázta aztán, és libegő fülekkel elszaladt, Mikhailnak keresni egy melegebb felsőt. Néha előjött belőle a tájszólás, ahol mást megvertek volna, de itt csak szóbeli dorgálást kapott az Sokolov szüleitől Eduard azonban túlságosan aranyosnak találta a parasztias bezsédet. - Majd kerítsd elő a legfinomabb pezsgőt, Pintyőke, ma megházasodom - kiabált utána aztán szevedélyesen megcsókolta. - És kérlek üzenj Berenyevnek is, hogy jöjjön át - tette még hozzá, aztán kézen fogva beljebb vezette az impozáns kastélyban Mikahilt. - Nos, hát itt éltem. A legszebb része a könyvtár - magyarázta aztán csak megcsókolta szenvedélyesen. - Ne leődj meg Berenyev testalkata miatt. Ő egy... nos egy nagyon alacsony varázsló- készítette fel Mikahilt a látványra, mert az emberben egy kobold és egy ember szerelemgyerekének a benyomását keltette. De Oroszországben sok furcsa dolog volt. Cím: Re: Fehér Király Írta: Mikhail Bertov - 2022. 05. 13. - 16:23:20 m a r k s II. 20030318 (https://i.pinimg.com/736x/fc/b8/c4/fcb8c44f7420d002a678dd03e628a695.jpg) to: Sokolov w e d d i n g o u t f i t (https://i.pinimg.com/564x/a7/54/75/a75475b7e969e5808969b462b59fd7e7.jpg) – fehérarany gyűrű mind a kettő – felelte Sokolov a kérdésemre. Ez már tetszett, egyszerű, elegáns drága. Nem akartam bele köveket, amik csak még feltűnőbbé teszik. Senkinek semmi köze nem volt a házasságomhoz, főleg nem a nyilvánosságnak. Szerettem volna, ha ez tényleg csak a miénk lesz, ahogy egész kapcsolatunkat őriztük magunkat. – Egy végtelenített jel fut a külsejükön. A szüleim nagyon szerették egymást – magyarázta. Akárkik is voltak a szülei, akármit is tettek, úgy éreztem, hogy Sokolov életében meghatározók voltak… miért is mondtam volna, hogy nem vagyok hajlandó halálfalók gyűrűjét hordani? Ez olyan lenne, mintha Ed azt vágta volna a fejemhez, hogy nem hajlandó egy ribancot elvenni. Átment rajtam a művészvilág nagyrésze. Ezt mindenki tudta. De az emberek változnak. Ő is. Én is. – Ez megfelel az ízlésének, Mr. Sokolov? – Nem válaszoltam szóban. Csak odahajoltam, hogy finoman csókoljam és úgy vessük bele magunkat a hoppanálás forgatagába. Az ő karjában mindig biztonságban éreztem magam, így amikor földet értünk csak azt éreztem, hogy rendkívül hideg van, kevés ruha van rajtam. Elég volt csak megjegyeznem, hogy fázom. Már ölelt is magához még jobban, hogy a kastély felé vegyük az irányt. Minden lépésével jobban meg tudtam csodálni a csúcsostornyú szépséget, ami olyan erőteljesen tört az ég felé. Gyönyörű volt. Rideg, orosz, de csodaszép. – Nem sokára találkozhatsz vele. Küldetek neki egy baglyot – Magyarázta Sokolov, mikor már beléptünk a kastély oroszos hangulatú előterébe. Ismertem ezt a stílust, hiszen az én hazámba is eljutott, de rengeteg alkalommal voltam iskolai kirándulásokon vagy fellépéseken is orosz földön. Még válaszolni sem volt idő, mert mikor végre a saját lábamon álltam meg és végig néztem a fehér előtéren, ugyanis egy manó sietett elénk. Kicsit más volt, mint amiket Angliában vagy Franciaországban láttam. Mélyen meghajolt, majd durván orosz tájszólásban beszélni kezdett: – Üdvözlöm önt itthon, gazdám – Mondta Sokolovnak illedelmesen, majd felém pillantott. Érződött, hogy kiejtését próbálta korrigálni, ám hiába. Ösztönösen úgy jött neki, hogy parasztosabban, ízesebben fogalmazzon. – Öröm vendéget látni e háznál, mostan hideg van künn, hozok neked meleg testfedőt – magyarázta, majd elsietett. – A főnöknek is hozz valamit, szegényt kicsit levetkőztettem. – Tettem hozzá, hátha még meghallja. – Majd kerítsd elő a legfinomabb pezsgőt, Pintyőke, ma megházasodom – kiabált utána Sokolov is, aztán odahúzott magához. Végig simítottam a csupasz mellkason, majd a csókba forrva sóhajtottam egyet. Imádtam, amint a testünk egyetlen meleg lüktetéssé vált. Ezért akartam megházasodni vele. Ez az érzés tökéletes volt és azt kívántam, maradjon is így. – És kérlek üzenj Berenyevnek is, hogy jöjjön át – Folytatta a manók, de én végig cirógattam az állát fedő szőrzeten. Nem akartam elválni tőlem, ám a kastély is érdekelt, amiben felnőtt. Hagytam hát vezetni magam, amíg meg nem állt, magyarázni nem kezdett. – Nos, hát itt éltem. A legszebb része a könyvtár – csókolt meg újra ugyanolyan szenvedéllyel, mint korábban. – Ne leődj meg Berenyev testalkata miatt. Ő egy... nos egy nagyon alacsony varázsló – folytatta aztán. Megköszörültem a torkomat és megpróbáltam nem nevetni. Az óriás és a törpe barátságát valamiért viccesnek tartottam látatlanban is. Most először nem érdekelt hogyan néz ki az az alak, de ha kellett az esküvőnkhöz, hát kellett. – Ha megteszi, amit meg kell ahhoz, hogy összeházasodjunk, felőlem hegyi troll is lehetne. – Feleltem és előszedtem a pálcámat. Végig simítottam magamon, hogy a ruhám elegánssá és széppé változzon. A kék ing és a kék nadrág tökéletesen illett egy esküvőhöz, ám aligha volt túlzás. Így a manótól kapott ruha már semmisé vált. Hasonlóan tettem Sokolov öltözetével is. Egy mozdulat, végig húzva a felsőn, hogy visszatérjen elegáns formája, megkoronázva a napot. – Ez a te barátod ért a házasságokhoz, ugye? Cím: Re: Fehér Király Írta: Eduard Sokolov - 2022. 05. 20. - 22:45:22 Mikhail Bertov & Eduard Sokolov (https://i.pinimg.com/236x/ee/f1/9e/eef19e0adf3a2090e69d7126109c73d8.jpg) фарфор MMIII II II zene: Tchaikovsky - The Nutcracker: Overture (https://www.youtube.com/watch?v=lYeDxshrYN8&ab_channel=PyotrIlyichTchaikovsky) || outfit: fancy boss (https://i.pinimg.com/564x/a4/15/24/a41524c6bda6f269e11ff3c71e8b98fc.jpg) Sokolov szerény ember volt aranyvérű létére. nem iagán dicsekedett senkinek sem a hatalmas vagyonáról, aminek a nagy része egy kellemes és biztonságos helyen pihent, a Gringottsban. Sőt, talán még a kastélyról sem tűnhetett elsőre fel az embernek, hogy amúhgy nem kifejezetten éhezik. Természetesen Londonban a hatalmas otthonában kénytelen volt egy kissé nagyzolni ha mással nem is, hát a búroraival és atárgyaival, mert hát mégis csak a felsőbb réteg krémjéhez tartozott, de ha nagyon szellemesek akarnánk lenni, nevezhetnénk a gazdagok szegényének is. Nem sokra tartotta a pénzt, csupán egy eszköz volt, hogy néhány dolhgot megvehessen, ami kellett a számára, mint például egy nagyszerű alkotást, amit aztán elárvereztetett a múzeumoknak vag a galriáknak. És ebből a pénzből szerette volna fejleszteni a színházát is, ami rendre jobbta sikerült is. Meg sem érezte ahűvöst szél érintését ahogy bemenetelt Mikhaillal a karjai között a kastályba, ahol a tájszólással beszélő házimanó fogadta őket, hogy aztán el is rohanjon, lelkesen, hogy végre teendőket is osztogat neki az ura. Pintyőke kifejezetten szeretett szolgálni, talán azért is, mert sosem érte őt különösebben bántalmazás idehaza. Maximum a kegyetlen aranyvérű halálfalóktól, akik néha meglátogatták őket annak idején. szerencsére annak lassan vége szakadt, és most már békesség honolt a csend mellett ebben a kastélynban. - A főnöknek is hozz valamit, szegényt kicsit levetkőztettem - szólalt meg Mikhail még miközben Sokolov szíve nagyot dobbat. Erre Eduardra meleg kardigán került ami úgy simult rájuk, mint egy ölelés Meghatotta, amikor MIkhail ilyen odaadó és gondoskodó volt vele. Pintyőke közben a hírekre mintha örömtáncba fogott volna, de ezt a két főhősünk nem igen fogja megtudni, hacsak nem rendelkeznek kíváló hallással. Sokolov közben kezdte beavatni a részletekbe Mikhailt, és már várta, hogy találkozzon a régi barátjával, hiszen csak leveleztek párszor, hazautazni az utóbbi időkben ritkén volt kedve Sokolovnak. Egyedül a kastély magáynos volt számára és sok szomorú emléket rejtett, de Mikhail mellett ez most egyáltalán nem érezte így. – Ha megteszi, amit meg kell ahhoz, hogy összeházasodjunk, felőlem hegyi troll is lehetne. Ez a te barátod ért a házasságokhoz, ugye? Sokolov mélyet sóhajtva elégedetten nézett végig magukon, miközben kilebegett egy tálcán egy finom 1820-as bor, három csodaszép üvegpohár társaságában. Magához húzta egy finom csókra, miközben vártak az említett barát érkezésére. - Nos, ő az itteni házasságkötő - leplezte le Berenyev foglalkozását, és ahogy erre sor került már pukkanás hallatszott egy poros kandalló felől, és enyhén egy kis felhő is felszállt ott. köhögés hallatszódott ott, majd egy nagyon alacsony, olyan Flitwick professzor máretű fikó lépkedett elő a kosz mögül, fekete szakállát bosszúsan huzogatva. - Eduard, hát koszos kandallóval kell várni egy barátot? - morgolódott és Pintyőke ott is termett széppé tenni a vendéget és a kandallót is. Eduard odalépett hozzáá és büszke mosollyal mutatta be neki Mikahilt. - Budimir Berenyev - mutatkozott be a meglehetősen röhejes nevű férfi. - Kedves Budimir - szólította meg a lehető legtermészetesebb módon ezt a természetellenes nevű apró férfit - Össze akarunk házasodni. Reméltem, hogy a te diszkréciód és a profizmusod ebben segítségünkre lehet - kezdett bele,m mire Budimir nagy örömében szinte szóhoz se jutott, aztán eszeveszett izgatottságában hadarni kezdte a teendőket, amiket Sokolov se tudott már követni így csak sodródott. - Merlinre! Ez csodálatos! Nos, akkor hol is kedzjem, a papírok... mega szertartás - magyarázta hosszas perceken keresztül, amikor végre is eljutottak odáig, hogy végre megindultak a kápolna felé. Pintyőke pedig lelkesen szórta a virágszírmokat. Cím: Re: Fehér Király Írta: Mikhail Bertov - 2022. 05. 27. - 19:00:36 m a r k s II. 20030318 (https://i.pinimg.com/736x/fc/b8/c4/fcb8c44f7420d002a678dd03e628a695.jpg) to: Sokolov w e d d i n g o u t f i t (https://i.pinimg.com/564x/a7/54/75/a75475b7e969e5808969b462b59fd7e7.jpg) Sokolov mellett minden könnyed és hétköznapi volt az életemben. Valahogy ez a házasság-gondolat is természetesen jött, pedig korábban még csak nem is merült fel bennem, hogy valaha eddig jutok. Szerelmes voltam, vágytam rá és ezek az érzések, meg a felé érzett bizalom a múltját, a családja múltját is felülírta. Még az sem érdekelt, hol élt és mennyi pénze volt, akkor sem, ha kihasználtam néha-néha. Megtettem, mert megtettem igenis, amikor úgy akartam. Ehhez értettem. Az embereket elfogadni, magukért szeretni nehezebb volt, de Sokolovval időről időre átléptem ezt a határt és a kihasználás arányba került a gyengédséggel és az értésekkel. – Nos, ő az itteni házasságkötő – mesélte Berenyevről, ahogy elváltunk egy újabb csókról. A tekintetem a palacknyi borra vándorolt, amit 1820-ból érkezett egyenesen a táclára a három üvegpohár közé. El tudtam képzelni, milyen kincseket rejtett még ez a kastély, én pedig készen álltam felfedezni. Egy kicsit reméltem, hogy az esküvő után pár napot maradunk s elbújunk a világ elől. – Ó… micsoda kapcsolatok. – állapítottam meg. Valójában nem lepett meg, hogy ismer éppen egy ilyen személy. Sokolovot lényegében a kapcsolathálójának köszönhetően ismertem meg én magam is annak idején. Mágnásokat, gazdagokat, újgazdagokat, művészeket, táncosokat, politikusokat is keresztnevén szólított, mintha csak legjobb barátok lennének. Ez pedig sokszor jól jött nekem is… most pedig nekünk. Alig, hogy kimondtam ezeket a szavakat a kandallóból pukkanás hallatszott és hatalmas porfelhő keletkezett a helyiségben, aztán, ahogy az elület egy apró ember sétált ki, mintha félig kobold volna. Csakhogy hosszú fekete szakálla volt és olyan emberibb arckifejezése. – Eduard, hát koszos kandallóval kell várni egy barátot? – morgolódott az újonnan megjelenő alak, majd ahogy a házimanó előkerült, hogy egy varázslattal rendbe tegye a vendéget. Így Sokolov végre be tudott mutatni a barátjának. – Budimir Berenyev – mutatkozott be. Éppen csak vissza tudtam tartani a nevetés, ami így tökéletes álarc módjára az ajkaim szegletében pihent. Csak biccentettem felé, hiszen Ed már elmondta a nevemet. Mikhail Bertov, a híres táncos. – Részmeről a szerencse, Berenyev úr. – Feleltem úgy, ahogy a gazdag embereknek tanultam válaszolni. Bár ezzel legalább összefeküdnöm nem kellett, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogy nekem tetszik. – Kedves Budimir – kezdte aztán szelíden Ed. – Össze akarunk házasodni. Reméltem, hogy a te diszkréciód és a profizmusod ebben segítségünkre lehet – folytatta. Szinte anyanyelvi szinten beszéltem az oroszt, Berenyev hadoválását hirtelen nem tudtam kivenni. Valamit esküvőkről, teendőkről, listákról beszélt. Talán azt hitte, világra szóló lakodalmat akartunk tartani… ám nem. Én kisesküvőt akartam, most azonnal. Ezt pedig úgy gondoltam tisztázni kell mielőtt. – Úgy érti, most rögtön. Emberek meg mindenféle egyéb nélkül. – Egészítettem ki Sokolov mondandóját, mire a kis ember összecsapta a tenyereit, felismerve, mi is szükséges ahhoz, amit szeretnénk. – Merlinre! Ez csodálatos! Nos, akkor hol is kedzjem, a papírok... mega szertartás – magyarázta hosszasan. Majd egy intéssel jelezte, induljunk meg kifelé. – Akkor bizony, irány a családi kápolna. Pintyőket, te pedig hozd a virágot! Minden esküvőhöz virág jár! – Jelentette ki, majd megindult kifelé, mi pedig kézen fogva követtük. Odakint állt az öreg kápolna, az ajtaja tárva nyitva várt minket, ám odabent még a kinti téli hűvösségnél is zordabb hőmérséklet volt. Ezért hát, odabújtam Edhez, áthúztam a karját a vállami felett, hogy a melegét érezzem. A szabad kezemmel előhúztam a páclámat, egy mozdulattal rendbe tettem a hajamat, majd egy újabbal Ed haját és szakállát. Aztán, az én fejem tetejére még egy vörösrózsás költözött egy szépséges csokor. – A gyűrűk hol vannak? – súgtam Ed felé, ahogy megálltunk a kis oltár előtt, ahol Berenyev éppen elővarázsolta a papírokat, tollat és pennát. Cím: Re: Fehér Király Írta: Eduard Sokolov - 2022. 06. 03. - 14:48:41 Mikhail Bertov & Eduard Sokolov (https://i.pinimg.com/236x/ee/f1/9e/eef19e0adf3a2090e69d7126109c73d8.jpg) фарфор MMIII II II zene: Tchaikovsky - The Nutcracker: Overture (https://www.youtube.com/watch?v=lYeDxshrYN8&ab_channel=PyotrIlyichTchaikovsky) || outfit: fancy boss (https://i.pinimg.com/564x/a4/15/24/a41524c6bda6f269e11ff3c71e8b98fc.jpg) Budimir cseppet nagyon rühejesen hangozhatott az avatatlan fül számára, és ezt Sokolov nem igen érzékelte, hiszen felőle vécécsésze is lehetett volna oroszsággal a barátja neve, azt is olyan gyengédséggel és kedvesen vette volna a szájára. Bár talán kicsit tudatosult benne a név furcsasága amióta angliában élt, mégsem szórakozott rajta annyit, mint más emberek. Illetlennek tartotta volna a viselkedést, és Skolov rrendkívül illedelmes férfi volt, ugyebár. Eduard igyekezett a legtöbb emberrel jó kapcsolatot ápolni, szívességeket busásan adományozott nekik, és ezek a szívességek nagyon sokszort viszonzásra is leltek. Ez pedig egészen megkönnyítette Sokolov életét az üzleti világban és a magánéletben is. Na meg most már Mikhailét is. Most, hogy ő is bekerült a köreibe, remélte, nem kell olyan szégyenkező szívességeket tennie Mikahilnak az akadémia felé sem, mint amiket régen tett. Féltette és óvni akarta minden ilyen vezsélyesen prűd dologtól, sokkal többre tartotta őt. Kötelességének tartotta továbbá, hogy az olyan elvetemült vén kecskéktől és az éhes hiénáktól megvédje Mikhailt. – Úgy érti, most rögtön. Emberek meg mindenféle egyéb nélkül - tette hozzá Mikhial, hogy a szerelmesen szétszor Sokolovot kiegészítse, amire Berenyev csak egyetértően bólogatni is kezdett. Végtére is kellően diszkrét ember volt, ahhoz, hogy ezt már rűnézésből tudja a párról, és bár Sokolov a hivatalos rendezvényeken szeretett feltűnő és példamutató lenni, életének eseményeit, fontos mérföldköveit szerette elrejteni a kívácsni szemek elől. Ezt már Berenyev a lassan 30 éves barátságuk alatt kellően megtapasztalhatta már. - Ez csak természetes, csak természetes - bólogatott hozzá fontoskodva. Sokolov elragadva nézte Mikhailt, miközben a barátja ismertette őket a menetrenddel, majd indulni is készültek a családi képolna felé. Mikhail készségesen megigazgatta magukon a hajat és a szakéllt, meg az öltözékeket is, miközben Sokolov végig nézett magán is és Mr. Bertovon is, a mellkasa meg már nem csak az izmoktól dagadt, hanem a büszkeségtől is. A családi kápolna szép és méltóságteljes hely volt, csodálatos ortodox építőművészet egyik kiemelkedő alkotása. Illet Sokolobvhoz a fenségessége, az ember odabent esendőnek érezte magát valami túlvilági nagyság előtt. Sokolov ugyan nem volt vallásos ember, mint ahogy a varázslócsaládok sem, mégis tisztelettel adózott ez iránt. És csak még inkább úgy érezte, miközben tekintetével végigjárta a belső teret, hogy ez tökéletesebb hely nem is lehetne a titkos kis házasságukhoz. Mélyen remélte, hogy a szülei is és a nagyapja is büszkék lennének rá. Aranyvérű volt ugyan, de már nem kötötte meg a kezét azon kötelessége, hogy másik aranyvérűt nemzen, egy aranyvérű boszorkánytól. Családjának egyedüli tagja volt, és önmaga felett hozta meg a döntéseit. És ezt cseppet sem bánta. Berenyev a kis oltár előtt fontoskodott, miközben Mikhail Eduard felé fordult. – A gyűrűk hol vannak? - kérdezte suttogva, miközben Sokolov csak halkan válaszolt rá. - Pintyőke hozza őket. Azt hiszem nagyon megtisztelőnek érzi, hogy ő a gyűrűhordozó - súgja vissza, miközben Pintyőke lekes sietséggel igyekszik hozzájuk a párnén tartott egyszerű, de míves aranygyűrükkel. Szinte nem is látszik a kettő között a különbség. Berenyev közben drámai, papi mozdulatokkal lépett elő és kezdte meg a szertertásos szónoklatát, melynek végére Sokolov szinte sírni tudott volna a sok örömtől, de férfiasan tartotta magát. - Eduard Sokolov! Akarod-e hites férjedül Mikhail Bertovot, jóban-rosszban, egészségben-betegségben, gazdagságba-szegénységben? - erre nagyon össze kellet szednie magát, hogy méltóságteljesen válaszoljon. - Igen! - mondta kimérten, és közben csillogó tekintettel Mikahil szemébe nézett. A kérdés ugyan úgy elhangzott Mikahil számára is, és miközben pintyőke megtisztelően sírt előttük, ahogyan egymás ujjára húzták a gyűrűket. A sírás persze nem maradt el, mert Budimir az utolsó szavakat zokogó, csukló hangokon mondta el, hiszen mégis csak megénintette őt barátjának megható pillanata. - Mostantól házastársak vagytok! - zárta le drámaian, miközben Mikhail felé hajolt Sokolov és forró, szenvedélyes hitvesi csókkal illette meg őt, miközben akét szemtanú höppögése megtöltötta a termet. - Szeretlek, egy életen át és azon is túl - mondta nagyon romantikusan és költőien a csók után, orosz suttogással. Cím: Re: Fehér Király Írta: Mikhail Bertov - 2022. 06. 09. - 08:43:36 m a r k s II. 20030318 (https://i.pinimg.com/736x/fc/b8/c4/fcb8c44f7420d002a678dd03e628a695.jpg) to: Sokolov w e d d i n g o u t f i t (https://i.pinimg.com/564x/a7/54/75/a75475b7e969e5808969b462b59fd7e7.jpg) Még mindig olyan volt az egész helyzet, mintha kicsit kiszakadtam volna a valóságból. Az egész szürreális volt a maga nemében, mégis izgatott boldogsággal vártam, hogy egészen Sokolové legyek, s ő az enyém. Hangozzon akármilyen önzőnek is, számomra az a gyűrű a teljes bizalom elnyerését jelentett. Magamhoz akartam őt láncolni. - Pintyőke hozza őket. Azt hiszem nagyon megtisztelőnek érzi, hogy ő a gyűrűhordozó - magyarázta Sokolov, majd az ajtó felé pillantott. Én is arra néztem. A házi manó őrülten loholt, kezében egy drága, bársonypárnával, amin a két karikagyűrű csillogott. Tetszett az egyszerűsége az ékszereknek, kicsit megnéztem magamnak, mielőtt az éppen szónokoló Berenyev felé. - Eduard Sokolov! Akarod-e hites férjedül Mikhail Bertovot, jóban-rosszban, egészségben-betegségben, gazdagságba-szegénységben? A kérdésre Ed kék szemeibe néztem. A szívem nagyot dobbant, de nem sírtam el magamat. Máskor drámai voltam, túl érzelmes, most azonban csak élveztem a kellemes bizsergést, amit a várakozás és a boldogság váltott ki. Talán volt ezeknek a mágikus szertartásoknak volt egy fajta olyan varázsa, ami megnyugtatta az embert. Mindenesetre, megfogtam Ed kezeit. - Igen! - Felelte hangosan, határozottan. Végre éreztem, végre tudtam, hogy ő engem akar igazán. Annyit vártunk erre, pedig olyan régóta megvolt közöttünk a tűz, a vágyódás... de valahogy az élet tavalyig nem engedett minket egymáshoz igazán. Hiába imádtam a szakállát, a fagyos tekintetét, ez szerelem nem szökkenhetett szárba mostanáig... mintha még a világ is azt akarta volna, hogy előbb tapasztaljak meg más dolgokat. - Mikhail Bertov! Akarod-e hites férjedül Eduard Sokolovot, jóban-rosszban, egészségben-betegségben, gazdagságba-szegénységben? Nyeltem egyet, majd elmosolyodtam. - Igen. - feleltem halkan. Ekkor éreztem először, hogy a könnyek megülnek a szememben. Hát még sem tudtam tartani magam, hiába éreztem magam erősnek. Sosem vallottam még szerelmet senkinek igazán, de ez az igen még az Ednek suttogott szavaknál is mélyebb és komolyabb jelentéssel bírt. - Mostantól házastársak vagytok! - Zárta le hosszas mondandóját Berenyev, hogy aztán Sokolov borostával körül ölelt ajkai csókkal illessék az enyémeket. Beletúrtam a hajába, hogy még közelebb vonjam magamhoz. Ez volt az első csókunk igazából szemtanúk előtt. Soha, senki sem tudhatta igazán, hogy együtt vagyunk, talán csak Vitrol, aki valahogy le akart minket buktatni az ostoba cikkeivel. De a házasságunkról nem akartam, hogy tudjon. Az kettőnk titka volt. - Szeretlek, egy életen át és azon is túl - lehelte Ed az ajkaimra. - Én pedig, örökre a tiéd vagyok, Főnök... - simítottam meg az arcát, majd még egy csókot adtam neki, hogy megünnepeljük ezt a csodás pillanatot magunk között. Aztán persze, jöttek a koccintások, a nászéjszaka és a rögtönzött nászút Tunézia forró vidékéra, hogy a nagy luxusban, amiben kettesben meghúzódtunk, ne találhasson meg minket senki. K Ö S Z Ö N Ö M A J Á T É K O T! Cím: Re: Fehér Király Írta: Mikhail Bertov - 2023. 04. 18. - 19:50:12 s i c k n e s s 20040429 (https://i.pinimg.com/564x/5b/21/55/5b2155af7db8c5a2a7b5360a38720d74.jpg) to: Yoana o u t f i t (https://i.pinimg.com/564x/95/0e/1c/950e1ce2151023aeaab0ee21ce285875.jpg) Egy forgás... meg még egy. A lábamban lüktetett a fájdalom, de ahhoz már hozzászoktam. A testem könnyen fordult a zene ritmusára, képes voltam végre megint érezni, hogy akarom... le kell győznöm azt a fiatal fiút, meg kell szabadulnom tőle, mielőtt átvenné a helyemet. Igen. Elmúltam harminc éves, de nem álltam még készen átadni a helyemet neki. Ma még nem s talán holnap sem. Ezt pedig annyiszor dörgöltem Sokolov orra alá, ahányszor csak szükséges volt, hogy megértse végre. Csakhogy a tánc abba maradt. A talpaimra ereszkedtem egy perccel azelőtt, hogy kiszakadt belőlem a köhögés. A Fehér Király hatalmas kastély volt Oroszország eme kietlen területén, sok szoba volt s éppen ezért, még talán a manó sem hallotta meg, mennyire keserves fájdalommal járt ez a krákogás. Ilyenkor én sem voltam több, mint az a koszos kis bolgár fiú, aki arról álmodozott, hogy egyszer majd a saját élete ura volt. A betegséget nem tudtam legyűrni könnyen. Nem egyszerű nátha volt, amit az iskolai gyógyítok meghűlés elleni bájitallal kezeltek. Valami varázslónyavalya volt, amiben fél London szenvedett. A Szombati Boszorkány pedig csak homályosan emlegetett egy csillapító szert, amit otthon készítenek maguknak a boszorkányok odahaza. Hát én megszereztem a receptet, de túl sok féle epe és szem volt benne, szóval inkább megkértem Yoanát, hogy amint tud, látogasson meg és majd az én parancsomra szépen összekevertetem vele. Még sem érthetek hozzá ilyen undorító dolgokhoz. Előre görnyedve fejeztem be a köhögést. Még egyszer megköszörültem a tokomat s éppen ekkor vettem észre, a szemem sarkából, hogy valaki bámul. Kihúztam magam, oldalra fordultam és megpillantottam Sokolov manóját. - Mr. Sokolov - igen, következetesen így hívott, mielőtt megházasodtunk, pedig nem változtattam nevet. -, vendége érkezett. - Mondta. Bólintottam felé. - Engedd be, Pintyőke. - Feleltem orrhangon és megtöröltem az izzadtságtól csillogó homlokomat. Lehet, hogy beteg vagyok, de ezt az egész világnak nem kellett tudnia. Mikhail Bertov töretlenül csodálatos mindig. Amíg a manó kisétált, a székhez léptem, még mindig köhögve. Felkaptam a köntösömet a balettruha fölé és belekortyoltam az üvegbe. Víz helyett kellemes, langyos zöldtea volt benne. Az kellően oltotta a szomjamat és mégis kellemes volt a fájó torkomnak. Míg Yoana - vagy más, aki jött - belépett, kicsit megköszörültem a torkomat. Próbáltam felszegni a fejemet, hogy ne tűnjön olyan vörösnek az orrom. Így fordultam az érkező felé. Cím: Re: Fehér Király Írta: Yoana Bertov - 2023. 04. 23. - 19:59:39 Fehér Király, 2004. tavasz (https://i.pinimg.com/564x/57/06/f2/5706f2dcf1c0c2fd8717ebd3ded04615.jpg) Not a yes-sir, not a follower Fit the box, fit the mold Have a seat in the foyer, take a number I was lightning before the thunder Egy rövid levél érkezett Mikhailtól: "Gyere, amit tudsz. Fehér Király - ennyit kell mondanod, és Hop-porral idejutsz." Nem értettem az egészet, és reméltem, hogy nincs komoly baj. Egy ideje már nem hallottam felőlük, Alinát sem látogatták meg, fogalmam nem volt, hogy velem nem volt valami rendben, vagy az ő életük lett túl sűrű ahhoz, hogy beleférjünk mi is. Mivel nagyjából Mikhail és Eduard voltak az egyetlenek, akikkel beszélőviszonyban voltam, hiányzott a felnőtt társaság. Azért a játszótéren az anyukákkal beszélgetni nem volt ugyanaz, mint komolyabb beszélgetéseket folytatni. De hát az se mindig tudott megvalósulni, ez leginkább Mikhail hangulatától függött. Mindenesetre úgy éreztem, a bátyámnak tényleg szüksége van rám, úgyhogy összeszedtem magam, és Alinát, majd Hop-porral a Fehér Királyba utaztunk. Hallottam már erről a helyről, de még soha nem jártunk itt. Eduarddal és Mikhaillal csakis Londonban találkoztunk, a többi hely, amerre ők jártak a magánszférájuk része volt. Most is ebbe nyerhettem egy kis bepillantást. Senki nem volt az előcsarnokban, amikor megérkeztem, így bizonytalanul néztem körbe, merre induljak. Szerencsére hamarosan megérkezett egy házimanó, aki meghajolt előttem: -Üdvözletem. Kihez érkezett? -Yoana Bertov vagyok, Mikhail húga. Ő kérte, hogy jöjjek ide. - feleltem neki. A manó bólintott, majd megkért, hogy kövessem. Közben megkérdeztem tőle, hogy van-e valaki, akinek odaadhatom Alinát, amíg Mikhaillal beszélünk. Egyrészt a bátyám annyira nem rajongott a kislányomért, mint a párja, másrészt meg nem akartam, hogy Alina megzavarja a beszélgetésünket, mert fontos dologról lehetett szó. A manó egy másik házimanóhoz irányított, egy nőhöz, aki az ölébe vette a kisbabát, és úgy tűnt, jól el lesz vele. -Korábban egy kisbabás háznál szolgáltam, asszonyom. Nem lesz gond a kisbabával, amíg elvégzi a dolgát. - magyarázta a házimanó, én meg némi féltéssel néztem a kislányomat. De reméltem, megbízhatok Mr. Sokolov manóiban. A másik egy ajtóhoz vezetett, és megkért, hogy várjak kinn, amíg bebocsátást nem nyerek. Ahogy kinyílt az ajtó, és belépett, csúnya köhögés hallatszott odabentről. És mivel nem lehetett ott más, feltételeztem, hogy a bátyám betegedett meg. Végül a manó kitárta az ajtót, és végre beléphettem: -Szia, Mikhail. - mentem egészen a terem közepéig. Akkor már láttam, hogy a bátyám orra vöröslik, a hangja is elég rekedtes volt. Azt hiszem, sejtettem, miért is hívatott magához. -Miben tudok a segítségedre lenni? - kérdeztem, hogy hagyjam, hadd játssza a fensőbbséges táncost. Cím: Re: Fehér Király Írta: Mikhail Bertov - 2023. 05. 02. - 12:01:37 s i c k n e s s 20040429 (https://i.pinimg.com/564x/5b/21/55/5b2155af7db8c5a2a7b5360a38720d74.jpg) to: Yoana o u t f i t (https://i.pinimg.com/564x/95/0e/1c/950e1ce2151023aeaab0ee21ce285875.jpg) Talán nem volt a legbölcsebb ötlet magamhoz hívni Yoanát. Mióta megszülte azt a gyereket, mindenhol vele van. Nincs gondom a csecsemőkkel persze, tisztes távolságból, de azért a húgom sem akarhatta, hogy elkapja ezt a leprát, amivel küzdök. Minden mozdulat fullasztó volt, mintha nem kapnék elég levegőt ahhoz, hogy kitartson az elejétől a végéig. Pintyőke hamarosan a gyerekmentes húgomat vezette be az üres terembe, aminek a közepén csak én álltam a szokásos táncos ruhámban. Szipogva néztem meg magamnak Yoanát, miközben a köntösömet igazítottam magamra, nehogy zavarba jöjjön a meztelen bőr láttán. Na de a húgom ruhája érdekelt... mégsem nézhet ki úgy, mint egy jöttment, ha egyszer az én vérem. Még a végén lefényképezik valahol... akármennyire is nem találkoztunk mostanában, azért láthattak minket együtt. Persze nem azért nem láttam, mert szakadék. Az elátkozott bútorok okozták a legnagyobb problémát, amik a kastély minden részén ott vannak. Mikor azt hittük, végre kiirtottuk őket, egy másik helyiségben bolondulnak meg. Összesúgnak, terveket szövögetnek oroszul, mintha nem értenénk. - Szia, Mikhail.- Köszönt. A háta mögött Pintyőke eltűnt az ajtó mögött. A zár kattanással jelezte, hogy immáron kettesben maradtunk és nem hallgatózik senki a furcsa, megbűvölt dolgokon kívül. Bár itt csak egy szék, meg a csillár volt jóformán. - Yoana. - Biccentettem és végig dörzsöltem az izzadt homlokomon, hogy ne nézzek ki úgy, mint aki menten rosszul lesz. Pont elég volt a sápadtság. - Miben tudok a segítségedre lenni? Megköszörültem a torkomat. A lehető legdrámaibb képet vágtam, mielőtt megszólaltam: - Sokolov megfertőzött. - Jelentettem be elég hatásosan ahhoz, hogy még megrázó is lehessen akár. Ez a része mondjuk igaz volt. - Elkaptam ezt a meghűléses varázslókra ártalmas valamit hála neki! Ő persze már éli világát, de én még a fellépéseimre sem tudok rendesen készülni. - Ahogy ezt elhadartam, máris feltört a mellkasomból a köhögés. Túl sokat beszéltem, túl sokat mozogtam, a mindennapos tevékenységek hirtelen elviselhetetlennek tűntek. Az evés is nehezemre esett és ez az orrhang! Lehetne valami ennél megalázóbb?! - Meg kell gyógyítanod. - Jelentettem ki aztán, tőle várva a megoldást minden problémámra. - Senki mást nem kérhetek meg erre. A medimágus is csak ágyba parancsolt! De nekem fel kell lépnem! Felszegtem az államat büszkén a mondandóm végére. Cím: Re: Fehér Király Írta: Yoana Bertov - 2023. 05. 05. - 20:51:20 Fehér Király, 2004. tavasz (https://i.pinimg.com/564x/57/06/f2/5706f2dcf1c0c2fd8717ebd3ded04615.jpg) Not a yes-sir, not a follower Fit the box, fit the mold Have a seat in the foyer, take a number I was lightning before the thunder Mikhail éppen edzés után volt, ez látszott rajta. Habár még így is azt gondolta, hogy jobban néz ki, mint én. Mondjuk igaza lehetett, az ő nyakán nem lóg egy egyéves kislány folyamatosan. Ennek ellenére a bátyám sem volt a topon. Látszott rajta, hogy beteg, a köhögése, amit igyekezett elrejteni pedig megerősítette ezt. Az orra is piros volt, elkaphatott valamit. Megfázás, influenza, de aztán hamar megtudtam, milyen baj is gyötri. - Elkaptam ezt a meghűléses varázslókra ártalmas valamit hála neki! Ő persze már éli világát, de én még a fellépéseimre sem tudok rendesen készülni. - Hát persze, hogy a fellépések voltak a legfontosabbak. Valahol értette az aggodalmát, nem volt már fiatal, és féltette a pozícióját. De egy olyan támogatóval, mint Sokolov biztosan nem lehetett baja. -Hallottam már erről a kórról. - mondtam, és egy aggodalmas pillantást vetettem rá. A kezeletlen változata pedig még komolyabb bajokat tud okozni. Lehet, hogy Mikhail már ebben a fázisban volt? - Meg kell gyógyítanod. - mondta, és egyáltalán nem kérte. Elvárta. Persze sokat tett értem, értünk, és hogy itt lehettünk mindketten Alinával, de igazán lehetett volna kedvesebb is. -Én sem tudok elsőkörben más javasolni, mint a medimágusok. Tánccal és azzal, hogy csatakosra izzadod magad, nem fogsz meggyógyulni. Elgondolkoztam azon, mit is tudok erről a betegségről. Londonban nagyobb visszhangot kapott, egészen sok varázsló és boszorkány fertőződött meg. És ekkor ugrott be, hogy olvastam egy gyógymódról. -Azt hiszem, van rá egy főzet. De a pontos összetevőit nem ismerem. - vallottam be. - Utána kell néznem, de addig is, pihenned kell. Vegyél egy forró fürdőt, tegyél bele kamillavirágot és borsmentát, az enyhíti a tüneteidet. Utána pedig irány az ágy! Mára már eleget gyakoroltál! Kicsit úgy érzem magam, mint amilyen anyánk volt, amikor kicsik voltunk. Akkor is mindig rá kellett parancsolni a fiúkra, hogy maradjanak ágyban, és nyugodjanak meg, amikor betegek voltak. Egy pillanatra honvágyam lett, de hamar elhessegettem a gondolatot. Én már itt vagyok otthon. Sejtettem, hogy ellenkezni fog, habár azt nem tudtam, mit akar még gyakorolni. -Mikor lesz a fellépésed? - sóhajtottam fel. Kíváncsi voltam, mennyi időnk van arra, hogy rendbe hozzuk az egészségét. Cím: Re: Fehér Király Írta: Mikhail Bertov - 2023. 05. 12. - 10:01:42 s i c k n e s s 20040429 (https://i.pinimg.com/564x/5b/21/55/5b2155af7db8c5a2a7b5360a38720d74.jpg) to: Yoana o u t f i t (https://i.pinimg.com/564x/95/0e/1c/950e1ce2151023aeaab0ee21ce285875.jpg) Yoana nem változott semmit. Na ezért nem kell az embernek gyerek, még azzal is küzdeni, miközben magát is fenn kell tartania. Kell a feszes comb, a jó fenék, na meg az izmos hasfal… és persze a tánc. Egy óbégató kölyök mellett ez utóbbi aligha történhetett volna meg. Mégis, a véleményem ellenére, minthogy többet kéne magával törődnie, ő volt az egyetlen, aki segíthetett. Még sem kérhettem meg Sokolovot, előtte erősnek kellett tűnnöm. Azt kellett látnia, hogy képes leszek végig táncolni a következő fellépésemet, még a végén megint kényszerszabadságra küld. Az kéne még! – Hallottam már erről a kórról. – Felelte Yoana, majd úgy nézett rám, mintha nagyjából most közöltem volna vele, hogy haldoklom. Mi baja van mindenkinek? Csak a megfelelő bájital kell és máris meggyógyulok. Ezért van it,t hogy megoldja. – Én sem tudok elsőkörben más javasolni, mint a medimágusok. Tánccal és azzal, hogy csatakosra izzadod magad, nem fogsz meggyógyulni. – Szólalt meg, amire felszegtem az állam. Ez most komoly? Miért akarja nekem előadni, hogy ennyire beteg vagyok? Ha így lenne még az ágyból sem tudtam volna kikelni, de itt voltam. A lábaimon álltam, éppen vele szemben és éppen csak szipogtam. Hát igen, határozottan sértettnek éreztem magam. – Azt hiszem, van rá egy főzet. De a pontos összetevőit nem ismerem.– folytatta, mielőtt még pár keresetlen szót a fejéhez vágtam volna. Hát ez volt bizony az ő nagy szerencséje. – Utána kell néznem, de addig is, pihenned kell. Vegyél egy forró fürdőt, tegyél bele kamillavirágot és borsmentát, az enyhíti a tüneteidet. Utána pedig irány az ágy! Mára már eleget gyakoroltál! Büszkén kihúztam magam és megigazítottam a köntösemet. Az ujjával töröltem le a homlokomról az izzadtságot, ami a kemény fizikai munka és nem a betegség eredménye volt, de Yoana ezt úgysem értette meg. Életében nem táncolt még csak versenyszerűen sem, nem hogy fellépsére… és őszintén szólva nem is hittem, hogy van ritmus érzéke. Végül intettem neki, hogy kövessen és megindultam a terem másik végében álló ajtó irányába, ahonnan a lakóhelyiségekbe lehetett eljutni, közöttük a hálószobánkba is, ami mellett ott volt a fürdőszoba. – Mikor lesz a fellépésed?– kérdezte aztán. – Holnap után, este. – Léptem ki a folyosóra. Most nem volt itthon Sokolov, úgyhogy elég nagy volt a csend, a kísértetek pedig a toronyban található dolgozószobában szoktak sikoltozni, így az sem hallatszott idelentre. – Nyilván rövid az idő, de muszáj lesz meggyógyulnom. Ez már nem ölelhet fel több hetet. Mikhail Bertov nem lehet gyenge. – Folytattam és kitárva a kétszárnyú ajtót, beléptem az impozáns, kissé ódivatú hálóterembe. Az ágyat a manók már bevetették, de a szokásos tea ott gőzölgött az éjjeliszekrényen, mellett egy kancsóban a többi, várva, hogy mindet elpusztítsam. – Csak küldd el az egyik manót a varázslónegyedbe, kideríti mi kell hozzá és meg is veszi. – Alig, hogy kimondtam Pintyőket megjelent egy pukkanással éppen mögöttünk. Az egyik ujjával csettintett, mire a fürdőben a kád megengedte magát. – Kell bele… mi is? Kamilla, meg borsmenta! – Pillantottam a húgomra. – És Yoana kisasszony akar kérni valamit, kérlek teljesítsd az óhaját! – Inkább parancs volt, semmint igazi kérés, aztán hátat fordítottam nekik és elkezdtem vetkőzni. Az öltözőkben már megszoktam, hogy gyakorlatilag mindenki látott már meztelenül… de az a sok megalázó helyzet is éppen eléggé hozzászoktatott. Yoana is csak azt láthatta, amit Sokolov is mindig szajkózótt: „Túl vékony vagy! Lisichka!” Aztán közölte, hogy ne diétázzak tovább. De táncos voltam, ez volt az életem. Ha Pintyőke távozott, intettem Yoanának, hogy kövessen a fürdőbe. Be kellett avatnom a tényekbe. – Van egy srác. Tizenéves és Sokolov a helyemre akarja tenni, mert szerinte nekem pihennem kell a lábam miatt. – Mondtam csendesen és bemásztam a kádba, mielőtt még zavarba jönne. Egyébként volt egy fotel is fürdőben, amiben Ed szokott ülni, miközben fürdök. Szerettünk ilyenkor beszélgetni. Elmesélte a napját és az jó volt. Cím: Re: Fehér Király Írta: Yoana Bertov - 2023. 05. 18. - 20:19:40 Fehér Király, 2004. tavasz (https://i.pinimg.com/564x/57/06/f2/5706f2dcf1c0c2fd8717ebd3ded04615.jpg) Not a yes-sir, not a follower Fit the box, fit the mold Have a seat in the foyer, take a number I was lightning before the thunder Mikhailnak határozottan nem tetszett, hogy én is azt javasoltam neki, mint minden medimágus: pihenjen. Az ő oldalát is meg tudtam érteni, táncolnia kellett, ez volt az élete, nem eshetett ki egy megfázás miatt. Viszont ez nem egy szimpla megfázás volt, ezt ki kellett kúrálni, vagy még nagyobb baja lesz belőle. Természetesen segíteni akartam a bátyámnak, végre vissza tudtam adni egy kicsit abból a szívességből, amit ő tett az én irányomba. Még ha nem is túl szívesen, de megtette. Én viszont szívesen ástam bele magam ennek a kórságnak a gyógyításába. Intett, hogy kövessem, én pedig nem tudtam mit tenni, mentem utána. Egy hálószobába érkeztünk - gondoltam Mikhailé és Sokolové -, majd onnan egyenesen a fürdőbe ment. Közben a bátyám nekem magyarázott. -Mikhail Bertov nem lehet gyenge. - mondta határozottan. Szerintem senki nem gondolta volna őt gyengének azért, mert egy betegség ledöntötte a lábáról, de ezt nem mondtam ki hangosan, mert tudtam, úgysem fogadná el. Vitázni pedig kár vele, pont eléggé egoista ahhoz, hogy mindig neki legyen igaza. Mikhail egy szavára megjelent egy házimanó, az amelyik fogadott, és őt tudtam megkérni, hogy nézzen utána a gyógyfőzetnek. Nem igazán adtam még parancsot házimanónak, de gondoltam egy egyszerű kérés pont megfelel majd neki. Pintyőke várakozóan nézett rám, én meg némi zavartsággal mondtam: -Öhm... utána kellene nézni egy gyógyfőzetnek, amit ez ellen a megfázás ellen használnak. - Mondtam egy címet, ahova bátran elmehetett. - Ott meg fogják neked mondani, milyen alapanyagok kellenek bele, és be is tudod őket szerezni. - Legalább is reméltem, hogy így van. - És igen, kérlek, hozzon valaki a fürdővzbe borsmentát és kamillát. Az megtisztítja a nyálkahártyákat. Amíg a házimanónak magyaráztam, Mik elkezdett vetkőzni. Rögtön zavarba jöttem, nem igazán akartam a meztelen bátyámat figyelni. Úgyhogy inkább a fürdővízzel foglalkoztam, és amikor egy másik manó meghozta a gyógynövényeket, beleszórtam a vízbe. – Van egy srác. Tizenéves és Sokolov a helyemre akarja tenni, mert szerinte nekem pihennem kell a lábam miatt. - kezdett bele Mikhail, én meg meglepetten néztem rá. Nem gondoltam volna, hogy ilyen dolgokról fogunk beszélgetni. Azt sem kötöttem az orrára, hogy teljesen egyetértek Mr. Sokolovval abban, hogy a bátyámnak inkább már pihennie kellene, esetleg tanítania, rendeznie, és nem táncolni. Mivel nem tudtam, mennyi ideig fog ez tartani, inkább körbenéztem, hogy kényelembe tudom-e helyezni magam, és amikor megláttam a fotelt, rámutattam: -Szabad? Miután leültem, Mikhailhoz fordultam, akiből immár csak a felsőtestét láttam. Így sokkal kényelmesebb volt, akármi is következett. -Szerintem egy tizenéves srácnak még nagyon sokat kell fejlődnie ahhoz, hogy a nyomodba érjen. - Ez nemcsak dicséret volt, tényleg így gondoltam. - Neked meg van már az a tapasztalatod, ami neki még nincs. Nem hiszem, hogy ő fog kitúrni a helyedről. Sem Sokolov színházában, sem Sokolov szívéből... De ez utóbbit megint nem tettem hozzá. Cím: Re: Fehér Király Írta: Mikhail Bertov - 2023. 05. 26. - 22:02:25 s i c k n e s s 20040429 (https://i.pinimg.com/564x/5b/21/55/5b2155af7db8c5a2a7b5360a38720d74.jpg) to: Yoana o u t f i t (https://i.pinimg.com/564x/95/0e/1c/950e1ce2151023aeaab0ee21ce285875.jpg) Yoana megkapta a lehetőséget, hogy a házimanónak leadja a rendelést, amire szüksége volt a gyógyításomhoz. A ruháim levételével foglalkoztam inkább, hogy felfedjem a húgom előtt testem minden apró titkát. A lábamon látszódtak a hegek, a bordáim kilátszottak, hogy én legyek a legvékonyabb, legkecsesebb táncos. Sosem bántam ezt, az életem része volt a sok őrült diéta, amit Sokolov sosem értett meg, de Yoanától sem vártam mást. A manó távozott, én pedig a fürdőbe léptem. Még intettem is Yoanának, hogy kövessen. Nem a húgom előtt kellett szégyellősködnöm, akivel egyetlen szobában laktam gyerekként és közösen pancsoltunk nyaranta odahaza. A testem megváltozott, ahogy az övé is nőies lett... de a lényeg ugyanaz volt. Egy vérből valók voltunk. - Szabad? - kérdezte a fotelre mutatva. Eddigre már elmerültem a kellemes, meleg vízbe. Aztán csak bólintottam. Mi másért lett volna ott az, ha nem azért, hogy helyet foglaljon és beszélgetni tudjunk? Persze Sokolov sosem kérdezett, ő csak leült és beszélt hozzám. Valahogy természetes volt, Yoanával viszont még mindig ott volt az a furcsa feszültség. - Szerintem egy tizenéves srácnak még nagyon sokat kell fejlődnie ahhoz, hogy a nyomodba érjen. - mondta. Ez persze bíztató volt, de egyszer én is egy tizenéves srác voltam. Én is letaszítottam valakit a karrierje csúcsán s én magam is így lettem táncos. - Neked meg van már az a tapasztalatod, ami neki még nincs. Nem hiszem, hogy ő fog kitúrni a helyedről. Nyeltem egyet. Hát persze, ez így jól hangzik és igaz. Egy részem viszont érezte, hogy Ed is inkább arra vágyik, hogy itt legyek, várjam haza... és ne táncoljak már. Nem hittem, hogy féltékeny a férfiakra, akikkel valaha dolgom volt, de aggódott. Láttam, amikor rám nézett. Én csak erős akartam lenni. - Az én koromban egy apró botlás is elég már, hogy lecseréljenek. - Kicsit elgyötörten beszéltem. A torkom minden szóra fájdalmasan kiszáradtnak érződött, de most is, mint mindig erős voltam. Akkor is, ha Yoana segítségét kellett kérnem, a méltóságom megtartottam. Felszegtem az állam, úgy folytattam: - Én is öreg táncosokon léptem át, hogy oda kerüljek, ahova. Végig simítottam a nyakamon, a tarkómon a tenyeremmel. Éreztem, hogy vizes lesz a hajam és annyira jól esett. Még sóhajtottam is egyet. - Hogy van a lányod? - kérdeztem végül. Bár nem érdekelt a válasz, de könnyebb volt erről beszélni, mint olyan dolgokról, amiket Yoana nem érthet meg. Cím: Re: Fehér Király Írta: Yoana Bertov - 2023. 05. 29. - 19:33:03 Fehér Király, 2004. tavasz (https://i.pinimg.com/564x/57/06/f2/5706f2dcf1c0c2fd8717ebd3ded04615.jpg) Not a yes-sir, not a follower Fit the box, fit the mold Have a seat in the foyer, take a number I was lightning before the thunder Mikhail nem ellenkezett, amikor le akartam ülni a fotelba, úgyhogy lehuppantam, és onnan néztem meggyötört bátyámat. Talán a fürdő jót tett neki, a színe is mintha elkezdett volna visszatérni. Habár világ életében hófehér bőre volt, mindenhol a tökéletességre törekedett. Nem voltak illúzióim afelől, hogy mit fog válaszolni a felvetésemre, miszerint egy tizenéves kölyök messze nem az ő szintje, és nem is kellett csalódnom: - Az én koromban egy apró botlás is elég már, hogy lecseréljenek. - Te már éppen elég híres és ismert vagy ahhoz, hogy észre se vegyenek egy apró botlást. - ráztam a fejem. - Mik, miért nem bízol Mr. Sokolovban? Ő is csak a legjobbat akarja neked. Nem azért szeretné, hogy visszább vegyél, mert nem szeret a színpadon látni - sőt, ezt nem tettem hozzá, de valószínűleg Mikhail színpadi jelenléte volt az, ami az igazgatót megfogta a bátyám egész fellépésében -, hanem mert látja, hogy... - Hogy fogalmazzak, hogy megértse, de ne bántsam meg. Gondjai voltak: ez a megfázás, a lába... - ...hogy némi pihenéssel még többet ki tudnál hozni magadból. Nem kell neked táncolnod az összes főszerepet. - sóhajtottam fel, de tudtam, hogy Mik életében ez elképzelhetetlen. -Én is öreg táncosokon léptem át, hogy oda kerüljek, ahova. - tette hozzá makacsul. - Te még messze vagy attól, hogy öreg legyél. - mondtam, halvány mosollyal. Annyira rosszul látja magát. Hiszen egy olyan táncost, aki betegen és sérülten is így tud táncolni nemcsak Eduard, hanem a világ összes balettintézete meg akarna tartani magának. Ő egyszerűen nem látja magát kívülről, a külső ítéleteknek pedig nem hisz. Végül inkább elterelte a beszélgetés fonalát. A lányomról kérdez, én meg készséggel válaszolok: -Ügyesen fejlődik, néha már mondogat szavakat. Igazán eljöhetnél gyakrabban meglátogatni, gyertek Eduarddal. Alina szeret titeket. Ha meggyógyultál, el kell jönnöd, ígérd meg, Mik, kérlek. - Szeretném, ha erősebb kapocs alakulna ki közöttünk, mint köztem, és a bátyám, vagy akármelyik testvérem között. -Szereti a zenét, ebben biztosan rád ütött. - mosolyodok el. - Ha valamelyik téren zenélnek vagy csak a rádió szól, Alina már oda is figyel, hegyezi a fülét. Igazán aranyos kislány. Egy pillanatra elhallgatunk, aztán csak megkérdezem, amire kíváncsi vagyok: -Ti szeretnétek egyszer kisbabát Eduarddal? Cím: Re: Fehér Király Írta: Mikhail Bertov - 2023. 06. 07. - 20:47:13 s i c k n e s s 20040429 (https://i.pinimg.com/564x/5b/21/55/5b2155af7db8c5a2a7b5360a38720d74.jpg) to: Yoana o u t f i t (https://i.pinimg.com/564x/95/0e/1c/950e1ce2151023aeaab0ee21ce285875.jpg) A víz kellemesen meleg volt. Jót tett az elgyötröt testemnek, mintha az orrom és a torkom is kicsit tisztult volna. Ha másra nem is, hát időszakos megnyugvásra jó volt... mostanra hetek óta voltam beteg, amiért nem csak Soklovot, de az egész világot gyűlöltem. Őszintén, szívemből, halálosan gyűlöltem. - Te már éppen elég híres és ismert vagy ahhoz, hogy észre se vegyenek egy apró botlást. - Yoana édesen naiv volt. Szinte felhorkantam a szavaira. Persze ő maga sohasem volt benne ebbe a világba, amit látott azt rajtunk keresztül látta. Elég volt csak felcsapni a satjtót, hogy lássa, mindenben a hibákat keresik. "Mikhail Bertovot gyanús bájital fogyászátsán kapták!" Mennyi cikk harsogta ezt és ehhez hasonlót. Minden volt, nem csak bájital. Cigi, bogyók, kémcsövek, amiből csak jött az anyag. Nem éltem szent életet és a hozzám hasonlók között más sem igazán. Nekünk el kellett viselni, hogy használják a testünket. Akkor is, ha ez megalázó. - Mik, miért nem bízol Mr. Sokolovban? Ő is csak a legjobbat akarja neked. Nem azért szeretné, hogy visszább vegyél, mert nem szeret a színpadon látni - folytatta. Ez nem erről szólt. - hanem mert látja, hogy... hogy némi pihenéssel még többet ki tudnál hozni magadból. Nem kell neked táncolnod az összes főszerepet. - Szép próbálkozás, de ismerem azt, akivel összekötöttem az életem. - Feleltem csendesen. Ahogy mindenkinek, úgy Sokolovnak is több oldala volt. Üzletember volt, de másfelől imádta a szépet és a művészetet és ezt a kettőt tökéletesen szét tudta választani. Az utóbbit elégítettem én ki, ezért figyelt fel rám. Előbbi viszont az az Alec gyerek volt. A sok vén fasz csak a hamvas almára ácsingózik, hogy megkapják és használják, míg sárgulni nem kezd, miután alaposan felvágták. - Te még messze vagy attól, hogy öreg legyél. - Táncosként más az időszámítás. - hunytam le kicsit a szememet. Sóhajtottam egyet, ahogy lejjebb csúsztam a kádban, hogy a szélén megtámasszam a fejemet. Szerettem ezt a kastélyt, minden kényelem adott volt az őrült, átkozott bútorok ellenére is. Viszont nem adott meg mindent. A színpad hiányzott. Vissza kellett térnem minél előbb. Yoanának nem jó tanácsokat kellett volna osztogatnia, hanem cselekednie minél előbb. Ezért kérdeztem inkább a gyerekéről. Fárasztó téma, de lefoglalja a száját. - Ügyesen fejlődik, néha már mondogat szavakat. Igazán eljöhetnél gyakrabban meglátogatni, gyertek Eduarddal. Alina szeret titeket. Ha meggyógyultál, el kell jönnöd, ígérd meg, Mik, kérlek. - Kezdte a kérlelésem. Valami olyasmi hangot hallattam, hogy "mühüm." Semmi kedvem nem volt babakajában tocsogni vagy friss büfiben. Az nem az én világom volt. Bár Yoana így döntött, én nem voltam hajlandó a kötelező köröknél többet lefutni. - Szereti a zenét, ebben biztosan rád ütött. - Folytatta aztán. Bizonyosan így akart meggyőzni, de erősen kételkedtem abban, hogy rám ütött volna a gyerek, ami belőle meg egy bolgár parasztból lett. Mégis hogy a fenébe? - Ha valamelyik téren zenélnek vagy csak a rádió szól, Alina már oda is figyel, hegyezi a fülét. Igazán aranyos kislány. Megint hümmögtem valamit. De aztán muszáj volt olyan témát említenie, ami a nyugalmam szöges ellentét érte el: - Ti szeretnétek egyszer kisbabát Eduarddal? Hirtelen nem is tudtam, hogy üvöltsek-e vagy röhögjek fel gúnyosan. Végül csak komor arccal néztem rá, majd elővéve a szokásos stílusomat, a mellkasomhoz kaptam. Még az államat is felszegtem, hogy a válasz már ennyiből is egyértelmű legyen. - Még jó, hogy nem. - Jelentettem ki dacosan. - Azt hinnéd, ez az arc ilyen kisimult lenne, ha éjjelente pelenkát cserélnék? Yoana, kérlek! Végül megmostam az arcom a vízbe, addig sem kellett rá néznem. A fejem kicsit lüktetett a fájdalomtól, talán az orrdugulás melléterméket volt ez is. - Bőven elég a te lányod a családba. Cím: Re: Fehér Király Írta: Yoana Bertov - 2023. 06. 15. - 21:39:55 Fehér Király, 2004. tavasz (https://i.pinimg.com/564x/57/06/f2/5706f2dcf1c0c2fd8717ebd3ded04615.jpg) Not a yes-sir, not a follower Fit the box, fit the mold Have a seat in the foyer, take a number I was lightning before the thunder Tudtam, hogy Mikhailt nem fogom tudni meggyőzni arról, hogy ő még messze van attól, hogy elfelejtett, lesajnált táncos legyen. Én ismertem a másik oldalt: a táncosokat, az öltöztetőket és sminkeseket, a háttérmunkásokat. Mindenki tisztelte, na meg egyben félte Mikhail Bertovot. És nem azért, mert Mr. Sokolov partnere volt, hanem az egész kiállása miatt. Egyszerűen nem lehetett nem komolyan venni. Azért, mert ő is komolyan vette azt, amit csinált. Természetesen róla is meg voltak a pletykák, miért is került a színházba, milyen előélete volt, de kiről nem pletykáltak egy olyan helyen, ahol ennyi időt kell eltölteni a másik társaságában? Nem akartam vitatkozni Mikhaillal, úgyhogy ezt el sem mondtam neki. Ismertem annyira a bátyámat, hogy tudtam, nem lehet semmiről sem meggyőzni. Csak az van, amit ő gondol, és ennyi. Miután ő rákérdezett Alinára, én is rákérdeztem a családtervezésükre. Sosem beszéltem Eduarddal a családi elképzeléséről, és más helyzetben Mikhailt sem mertem volna erről faggatni, de ez most egy olyan intim pillanat volt, amikor úgy éreztem, lehet erről beszélni. Mégis úgy láttam, hogy Mr. Sokolov szeretne majd egyszer családot. Vajon Mik tud erről? Vagy egyáltalán észreveszi? Eduard mer neki erről beszélni? - Még jó, hogy nem. Azt hinnéd, ez az arc ilyen kisimult lenne, ha éjjelente pelenkát cserélnék? Yoana, kérlek! - jelentette ki határozottan. Az jutott eszembe, hogy ha tényleg ez az egyetlen indoka a gyerek ellen, akkor talán tényleg nem érett meg a feladatra. Ugyanakkor eszembe jutott, hogy nekem Alina mekkora kincs. Hogy mennyi mindenen kellett keresztül mennem, hogy megkaphassam életem kis kincsét. -Egy gyermek mindig öröm és áldás a családban. - mondtam halkan, és felálltam a fotelből, és inkább a párás ablakhoz mentem, hogy Mikhail ne lássa az esetlegesen elbukkanó könnyeimet. - Ha nem álltok készen rá, akkor tényleg nem szabad ilyen áldozatot hozni. Szoktatok erről beszélni Eduarddal? - kérdem, nem nézve Mikhailra. Kezemmel letörlök egy kis párát, és inkább az udvarral foglalkozom. A beszélgetés kezd egyre kínosabbá válni, úgyhogy szeretném, hogy megjöjjön végre az a házimanó, és nekiállhassak a főzet elkészítésének. Lassan Alinának is ennie kellene, utána meg aludni. Remélem most már tényleg megjön az a manó! Cím: Re: Fehér Király Írta: Mikhail Bertov - 2023. 06. 19. - 11:20:29 s i c k n e s s 20040429 (https://i.pinimg.com/564x/5b/21/55/5b2155af7db8c5a2a7b5360a38720d74.jpg) to: Yoana o u t f i t (https://i.pinimg.com/564x/95/0e/1c/950e1ce2151023aeaab0ee21ce285875.jpg) Azt hittem, hogy Yoana jelenléte inkább megnyugvást hoz erre a gondterhes időre. Nem pedig azt vártam, hogy majd családról és bömbölő gyerekekről magyaráz nekem. Már régen megállapodtunk Edről, hogy a mi életünk egymásról szól, nem kisbabákról és egyebekről. Nem vágytam rá és ő sem ellenkezett, mikor szóba került, éppen az unokahúgom születése kapcsán közöttünk ez az egész. Mégis miért akarnánk gyerekeket, ha egyszer együtt szeretnénk lenni, kettesben? Mindkettőnknek van macskája, kutyája, elegen voltunk a Fehér Királyban az itt dolgozó manókkal együtt. Ez a csendes élet kellett nekem, amit csak itt kaptam meg. Sehol máshol nem hagytak békén, nem ülhettem le, hogy megigyam a mérgtelenítő teám a ház csendjében. Csak itt. Ezért hagytam ott a házamat... amit persze felajánlhattam volna a húgomnak, de pont az ilyen ötletei miatt nem voltam előzékeny. Nem értettem, miért akart rábeszélni valami olyanra, ami szöges ellentétben állt a teljes személyiségemmel. - Egy gyermek mindig öröm és áldás a családban. - Felkelt és az ablakhoz sétált. Nem értettem, miért lett ilyen érzelgős, de már azon gondolkodtam, hogy orrhang és betegség ellenére felpattanok, kimászok a melegvízből és megkérem, hogy inkább menjen el. Nekem erre itt nem volt szükségem. Éppen ki vannak az ideigeim, nem tudom más baját hallgatni. - Ha nem álltok készen rá, akkor tényleg nem szabad ilyen áldozatot hozni. Szoktatok erről beszélni Eduarddal? - Te jó... igen, Yoana, nyilván megbeszéltem a férjemmel a dolgot! Nyilván! - Kipattantam a kádból. Vizes lábbal elsiettem a kötösömig és felvettem. Szorosan húztam össze magamon. Hogy hozhat ilyen kellemetlen helyzetben? Már nem is akartam kitárulkozni előtte. - De nem mindenki akar gyereket... és! Mi a fene bajod van? - kérdeztem értetlenül, mert úgy éreztem valamit rajtam akar levezetni. A terapeutám mindig megmondta, hogy kerüljem a mérgező embereket. Cím: Re: Fehér Király Írta: Yoana Bertov - 2023. 06. 22. - 20:30:26 Fehér Király, 2004. tavasz (https://i.pinimg.com/564x/57/06/f2/5706f2dcf1c0c2fd8717ebd3ded04615.jpg) Not a yes-sir, not a follower Fit the box, fit the mold Have a seat in the foyer, take a number I was lightning before the thunder Egyértelműen idegesítettem Mikhailt. A kérdéseimmel, az állítólagos okoskodásaimmal. Egyszerűen nem értettem, mit vár tőlem. Én nem fogom megjátszani magam előtte, mint sokan mások. Tőlem nem azt fogja hallani, amit hallani akar, hanem, amit valóban gondolok. Ha ezt nem fogadja el, akkor sajnálom. Azzal pedig főképp nem tudtam mit kezdeni, hogy ennyire ellenáll a kisbaba témának. Persze, vannak olyan emberek, akiknek nem való a gyerek, és talán Mik ezek közé tartozott, de Eduard annyira rendesen bánt Alinával, hogy nehezen tudtam elhinni, hogy nem akarna egy babát. Vajon mi a nagyobb áldozat? Lemondani egy babáról egy másik ember kedvéért, vagy lemondani a szabadságról a szerelmedért? Valószínűleg ebben a kérdésben soha, senki nem fog igazságot tenni. Talán nem is kell, az fog lemondani a másik javára, aki simulékonyabb. Az pedig ebben a párkapcsolatban egyértelműen Eduard volt. -Nincs semmi bajom. - fordultam vissza, és alig vártam már, hogy megjöjjön az a nyavalyás manó az összetevőkkel és a recepttel. - Mennyi időbe telhet még visszaérni Londonból? - kérdeztem halkan Miktől. - Alinának lassan aludnia kell. De talán az a másik manó el fogja tudni altatni... Habár soha, senki nem altatta még rajtam kívül... Alinának meg kell szoknia, hogy nem mindig vagyok ott vele. Ez most pont egy jó alkalom. Mikhailra néztem: -Nem hűlt még ki a vized? - Mondjuk lehet, hogy megbűvölte, hogy ne hűljön ki, szóval a végén még egy ilyen ártatlan kérdést is támadásként él meg... Egyszerűen nem tudtunk beszélgetni. Bármit mondtam, kiforgatta, ez pedig fárasztó volt. A bátyámra néztem, és felsóhajtottam: -Miért nem kedvelsz engem? Mit tudnék tenni, hogy csak egy kicsit is emberként tekints rám? Azt hittem azzal, hogy eljöttem otthonról, és Londonban kerestem menekvést, kiváltok belőle valami tiszteletfélét. De továbbra is csak a lesajnálást kaptam. Az egyetlen ember, akitől támaszt kaphattam volna, folyamatosan csak lenézett és megalázott. Ez pedig néha nagyon fárasztó tudott lenni. Szerettem volna legalább egy kicsit érteni, mi ez az egész. Erre pedig nem kínálkozott jobb alkalom, most nem tudott elszökni. Cím: Re: Fehér Király Írta: Mikhail Bertov - 2023. 06. 25. - 10:53:47 s i c k n e s s 20040429 (https://i.pinimg.com/564x/5b/21/55/5b2155af7db8c5a2a7b5360a38720d74.jpg) to: Yoana o u t f i t (https://i.pinimg.com/564x/95/0e/1c/950e1ce2151023aeaab0ee21ce285875.jpg) Ahogy kiléptem a kádból, éreztem a talpam alatt milyen hideg a járólap. Drága, márvány lapok voltak, amiket bizonyára Sokolov anyja választott ki a házba. Gyerekkorában volt itt utoljára renoválás, de valójában minden makulátlan, antik állapotban maradt még azok után is. Volt az egész kastélyban egy nyomasztó, régies hangulat, ami távol állt tőlem, de dekadensnek tartottam, hogy része lehetek. Míg Yoana a párás ablakon bámult ki, én már bújtam is bele a köntösömbe. Nem szeretek hisztis emberek közelében meztelen lenni... nem érdemli meg, hogy lássa a testemet. Arról nem is beszélve, hogy túl kényelmetlen témát kezdett el feszegetni. Mégis miért akarnék gyereket? Mi a fenének? Ha családot akartam volna, nyilván nővel kefélek, nem férfivel. - -Nincs semmi bajom. - Fordult vissza felém, de eddigre csak azt láthatta, hogy a köntös övét húzom meg magamon. - Mennyi időbe telhet még visszaérni Londonból?- kérdezte halkan. - Alinának lassan aludnia kell. De talán az a másik manó el fogja tudni altatni... Habár soha, senki nem altatta még rajtam kívül... - Ki fogja bírni, ha nem te altatod el. Legalább kinyílik a szeme a világra. - Válaszoltam dühösen. Sikeresen elérte, hogy totál idegbeteg legyek. Kezdtem úgy érezni, hogy valahogy a hátam mögött összebeszélt Eddel. Az egyik az egészségemmel nyaggat, a másik meg életképtelen ötletekkel a családalapításról. Soha, de soha nem akarok gyereket, mert én nem fogom azt csinálni, amit a szüleink. Nem fogom egy gyerek életét sem elbaszni a saját önzőségemmel. Talán azt hiszik, nem tudom, milyen vagyok, de nagyon is tudtam. Mindig is tisztában voltam vele, csak nem érdekelt annyira, hogy változtassak rajta. - Nem hűlt még ki a vized? - Honnan tudjam? Nem vagyok benne. - Háborogtam tovább. Aztán feltűrtem az ujját a köntösnek és benyúltam a kádba, hogy kihúzzam az öreg dugót belőle. Hangosan köhögtem is közben egyet. Mégsem Yoanát kellett volna hívni. - Miért nem kedvelsz engem? Mit tudnék tenni, hogy csak egy kicsit is emberként tekints rám? Hangosan sóhajtottam egyet, ahogy felegyenesedtem. - Mit vársz tőlem, Yoana úgy mégis? Nem látod, hogy totál ki vagyok készülve? Nincs energiám arra, hogy veled tartsak babazsúrokat, amikor éppen olyan kedved van! - Túrtam bele a hajamba nedves kézzel. Komolyan ennyire vak? Nem látja, hogy minden percben ki vagyok készülve, hogy csak azért nem bőgök üvöltve, mert van egy hülye büszkeségem? Ezen pedig az sem segített, hogy lebetegedtem. De tudhatta volna mit érzek, őt is tönkre akarták tenni a szüleink. Talán csak annyival volt beljebb, hogy az apán nem verte agyba-főbe és nem akarta a szeme láttára megölni a férjét. - Elegem van ebből... - Ráztam meg a fejemet. Hozzá vágtam volna még pár dolgot a fejéhez, de nem volt erőm állni. Megtámaszkodva az ajtófélfába, elindultam a hálóba. Szerencsére a manó is éppen akkor érkezett meg. - Kisasszonyka, Pintyőke meghozta, amit kért. - Szólalt meg oroszul a manó, mikor odasietett Yoanához. Cím: Re: Fehér Király Írta: Yoana Bertov - 2023. 07. 02. - 21:15:34 Fehér Király, 2004. tavasz (https://i.pinimg.com/564x/57/06/f2/5706f2dcf1c0c2fd8717ebd3ded04615.jpg) Not a yes-sir, not a follower Fit the box, fit the mold Have a seat in the foyer, take a number I was lightning before the thunder Mikhail annyira kegyetlen tudott lenni néha. Egy másfél éves kislánynak még ne nyíljon a szeme semerre. Nem örökre akarom védelmezni, csak a legjobbat megadni neki. Ha már családból elég cifrát kapott. Ő pedig, aki úgy áll hozzá a világhoz, hogy csak ő van, és senki más, ne akarja megmondani, hogy nevelem a gyerekem. Már tényleg nagyon szerettem volna, ha megérkezik az a manó... Nem értettem a bátyámat, azt pedig végképp nem értettem, hogy mit kedvel benne Eduard. Persze, Mik jól nézett ki, és kegyetlenül jó táncos volt, de a személyisége - mint mindenkié a családunkban - eléggé eltorzult volt. Talán úgy gondolta, hogy meggyógyíthatja. De egy harmincas férfi már nem fog változni... Ezt be kell látni. Sose fogom megérteni ezt a kapcsolatot. - Mit vársz tőlem, Yoana úgy mégis? Nem látod, hogy totál ki vagyok készülve? Nincs energiám arra, hogy veled tartsak babazsúrokat, amikor éppen olyan kedved van! Ez igazán felháborító volt. - Egyáltalán nem ezt várom tőled. - kezdtem én is kijönni a sodromból. - Csak egyszerűen azt, hogy viselkedj úgy, mint egy testvér, egy családtag! Te vagy az egyetlen, akit Alina rajtam kívül a családjának nevezhet. Egy kicsit megerőltethetnéd magad! Érdekes módon Mr. Sokolovnak ez nem esik nehezére! Ő eljön, érdeklődik, szereti Alinát. Te még csak rá sem nézel. Egyszer sem kértelek semmire, sem a magam, sem Alina dolgaiban. Annyit kérek tőled, hogy legyél te is a családja része. Néha úgy érzem, hogy semmi értelme ennek a hegyi beszédnek. Úgysem fogja még csak meghallani sem. Felfogni meg egyáltalán nem. Nem is értem, minek járatom a számat. Nem is értem, miért vagyok egyáltalán itt! - Elegem van ebből... - rázta meg a fejét. Hát még nekem. - mondtam volna legszívesebben, de végül nem mondtam semmit. Nincs értelme összeveszni a bátyámmal. Vagy ennél jobban összeveszni - már magam sem tudtam, hányadán állunk. - Kisasszonyka, Pintyőke meghozta, amit kért. - jött be egy másik manó, és oroszul szólt hozzám. - Ó, hála a jó égnek. - morogtam, és fogtam magam, se szó, se beszéd otthagytam Mikhailt. Egy gyors puszi után, amit Alinának adtam, nekiálltam a főzetnek. Nagyjából egy óra volt az elkészítése és nem is tűnt bonyolultnak. A leírás szerint kétszer kellett bevenni, és a betegnek kutya baja sem lesz. Miért nem hívott Mikhail korábban? Amíg a főzetet készítettem, a bátyám és az én kapcsolatomon rágódtam. Nem lenne jobb, ha teljesen eltűnnék az életéből? Most már volt pár ismerősöm Londonban, talán találtam volna más állást. Vagy megkérhettem volna Mr. Sokolovot, hogy segítsen valami mást találni. Kicsit összeszorult a szívem, amikor arra gondoltam, hogy ha Mikhailt kizárom az életemből, akkor a párjával is ugyanezt kell tennem. Eduard volt az egyetlen, aki tényleg foglalkozott velünk, érdekelte Alina. Ezt pedig nehéz volt elengedni. A lányomnak kellett a támogatás. Kellett neki egy biztos háttér, amit én egyedül nem feltétlenül tudtam megadni neki. Akármennyire nem akartam függeni Mikhailtól és Eduardtól, szükségem volt rájuk. Egy óra egyszerre lehet hosszú és rövid idő. Alina egy jó nagyot aludt, amíg elkészült a főzet. Megkértem, hogy segítsen nekem felvinni Mikhailhoz a tálcát, amin az utolsó hozzávalók voltak. Kopogás után léptünk be a bátyám szobájába. -MikMik! Gyógyi! - vigyorgott rá Alina. Ő még egyszerűen mindenkit szeretett. -Meghoztuk a bájitalt! Két adagot készítettem belőle. Ezt most vedd be, a másikat pedig holnap reggel. Ha minden jól megy, holnap estére rendbe kell jönnöd. Megvártam, amíg megissza az italt, aztán összeszedtem a bögrét és a tálcát, és felsóhajtottam. -Gyógyulj meg hamar, Mik. Cím: Re: Fehér Király Írta: Mikhail Bertov - 2023. 07. 04. - 15:10:20 s i c k n e s s 20040429 (https://i.pinimg.com/564x/5b/21/55/5b2155af7db8c5a2a7b5360a38720d74.jpg) to: Yoana o u t f i t (https://i.pinimg.com/564x/95/0e/1c/950e1ce2151023aeaab0ee21ce285875.jpg) Yoana éppen úgy viselkedett, ahogy várható volt tőle. Kinyomott egy gyereket és privilégiumai vannak: törődjön mindenki vele. Fogalma sem volt, hogy miken megyek át nap, mint nap. Csak az számított neki, hogy vele mennyi időt töltök... hát így is többet, mint amennyit akartam bármelyik családtagommal. Sajnáltam-e? Cseppet sem, engem sem sajnált senki. Pénz nélkül léptem le otthonról, mert volt egy lehetőségem, aztán befeküdtem egy gazdag nő ágyába, hogy jussak valahova. Aztán a saját országunk akadémiája adott el, mint egy darab húst, újra és újra, öregemberek, öregasszonyok téptek le belőlem újabb és újabb darabokat. - Egyáltalán nem ezt várom tőled. - Kapta fel a vizet. - Csak egyszerűen azt, hogy viselkedj úgy, mint egy testvér, egy családtag! Te vagy az egyetlen, akit Alina rajtam kívül a családjának nevezhet. Egy kicsit megerőltethetnéd magad! Érdekes módon Mr. Sokolovnak ez nem esik nehezére! Ő eljön, érdeklődik, szereti Alinát. Te még csak rá sem nézel. Egyszer sem kértelek semmire, sem a magam, sem Alina dolgaiban. Annyit kérek tőled, hogy legyél te is a családja része. - Jó! - Emeltem fel a hangomat most már én is. Még a kezemet is felemeltem. Ha itt lett volna Ed macskája, biztosan kirohan a fürdőből. Utálta, ha üvöltök. A felháborodásom persze még folytatódott, amit csupán Pintyőke érkezése tudott megszakítani. Yoana se szó, se beszéd, távozott vele a konyhába. Dühösen fordultam a tükör felé, gyűlöltem, hogy ennyire sápadt és kimerült a képem. A szemeim alatt a karikák évek óta nem akartak halványulni, de betegen még szembe tűnőbb volt. Szívesen arcot mostam volna hideg vízzel, de korán reggel már bekentem az arcomat. Azoknak a kenőcsöknek és főzeteknek még tenniük kellett a dolgukat. Visszavonszoltam magam bicegve a hálóba és felfeküdtem az ágyra. Éreztem, hogy minden porcikám borzasztó kimerült. Elhelyezkedtem a párnákon és azon gondolkodtam, hogyan élhetném túl a családom. Képtelenség. Ha Yoana le is kopna, akkor Petar vagy valamelyik agyament testvérünk jönne ide, hogy piszkáljon. - MikMik! Gyógyi! - Ha a kopogást nem hallottam volna meg, ez is elég lett volna, hogy el akarjam játszani, hogy alszom. Végül nem tettem, csak megköszörültem a torkom és ajtó felé néztem. Yoana volt az és persze Alina. Még, hogy nem törődöm vele... egy halom kislány ruhát vettem neki. - Meghoztuk a bájitalt! Két adagot készítettem belőle. Ezt most vedd be, a másikat pedig holnap reggel. Ha minden jól megy, holnap estére rendbe kell jönnöd. Ha letette a tálcát az éjjeli szekrényre, elvettem a bögrét. Jó büdös volt a bájital, de már rosszabbat is le kellett nyelnem ennél... sokkal rosszabbat. Belekortyoltam, még kicsit meleg volt. Még jól is esett a kiszáradt torkomnak, ami a veszekedéstől csak még jobban fájt. Gyorsan nyeltem, nem érezve a szagokat, aztán lecsaptam a tálcára. - Gyógyulj meg hamar, Mik. Még szedegette össze a cuccokat, mikor elkaptam a csuklóját. Nem fájdalmasan, nem volt erős a markom, de annyira elég volt, hogy megállítsam a mozdulatban, ha nem húzta el. - Ed ilyennek szeret engem. - Mondtam, bár inkább magamnak szólt, mint neki. Persze, rá lehetett fogni, hogy csak a külsőm miatt van velem Ed, de a gyerek témában együtt állapodtunk meg... nem úgy tűnt, mintha vágyna rá, szóval fogalmam sem volt, miért érdeklődött a húgom lányáról. - Van egy házam London külvárosában. - Sóhajtottam fel végül. - Mondd le az albérleted és költözz oda, én már úgyis itt maradok örökre gondolom. Kivéve, ha Sokolov kidob, mert nem akarok vele kölyköket. - Szúrtam oda cseppet sem kedvesen. - De egy szoba akkor is jutna, mert emberi mérete van, nem úgy, mint a lakásodnak. Cím: Re: Fehér Király Írta: Yoana Bertov - 2023. 07. 13. - 20:08:40 Fehér Király, 2004. tavasz (https://i.pinimg.com/564x/57/06/f2/5706f2dcf1c0c2fd8717ebd3ded04615.jpg) Not a yes-sir, not a follower Fit the box, fit the mold Have a seat in the foyer, take a number I was lightning before the thunder A bájital elkészítése pont arra volt jó, hogy kitisztítsam a gondolataimat a Mikkel való beszélgetés (vita?) után. Miért jutunk mindig el odáig, hogy vitatkozunk? Tudtam, hogy a bátyámnak kirívóan nehéz természete van, de mégis csak testvérek vagyunk. Valaminek csak kellett volna lennie közöttünk a családi köteléknél. Nem tudtam, hova tenni az egész viselkedését. Én nem tehettem arról, hogy egy kicsit jobban bántak velem, mint vele. De jobb volt az, hogy egy olyan álomba ringattak, amit aztán nem kaphattam meg. Sőt... Mikhail a történetemnek még csak a felét sem ismerni, mert nem vette rá a fáradtságot, hogy megismerjen. Bezzeg, az ő történetét mindenki ismerte a családban. Eleget hallottuk, amikor még otthon volt, vagy amikor éppen otthon volt - a veszekedésektől zengett a ház -, vagy amikor nem volt otthon, és apánk őt szidta valamiért. Mert az sokkal könnyebb volt, arra fogni mindent, aki nem volt ott. Alapvetően nem is az érdekelt, hogy velem nem törődik. De Alinának szüksége volt egy férfi-képre is, amit én nem tudtam megadni neki. A kislány és a munka mellett nem igazán volt időm ismerkedni, párt találni pedig egy egyéves kislány mellett nem könnyű. Arról nem is beszélve, mennyire megcsappant a bizalmam a férfiak irányába. A bájitalt kevergetve azon gondolkodtam, hogyan tudnánk jobbá tenni a kapcsolatunkat. Egyszerűen nem tudtam, Mikhail mit vár tőlem. Nem szerettem volna egy bólogató báb lenni, aki azt mondja, amit hallani akar. Én sosem voltam ilyen. Én őszintén megmondom a véleményemet, még ha ez nem is tetszik... Az elkészült bájitalt már Alinával együtt vittük fel. Igenis, ráerőltettem a kislányomat Mikhailra, de neki pedig szoknia kellett, hogy most már eggyel többen voltunk a családban. Szerettem volna, ha ő is része lehet az életünknek, még ha egy mogorva nagybácsiként is, aki megkeseredett az életétől. - Van egy házam London külvárosában. - sóhajtotta - vajon egyfajta köszönetképpen? - Mondd le az albérleted és költözz oda, én már úgyis itt maradok örökre gondolom. Kivéve, ha Sokolov kidob, mert nem akarok vele kölyköket. De egy szoba akkor is jutna, mert emberi mérete van, nem úgy, mint a lakásodnak. Meglepetten néztem rá. Anyagilag rendkívül sokat segítene a helyzetünkön, ha nem kellene az albérletet fizetnem. Ugyanakkor azért jöttem Londonba, hogy önálló lehessek. Nem akartam Mikhail bentlakó bejárónője lenni. Meg kellett teremtenem a saját jövőmet, a saját életemet, egzisztenciámat. -Nem is tudom, Mik. Ez nagyon kedves tőled, és őszintén remélem, hogy soha nem kell visszaköltöznöd abba a házba. De csak akkor fogadhatom el, ha biztosan tudom, hogy ez nem okoz problémát neked. Hidd el, nem akarok a terhedre lenni, és remélem nem érezted soha így, amióta Londonba jöttem. Alinára pillantottam, talált valami díszt, most azzal játszott, úgyhogy talán kiadhattam a lelkem. -Amikor Londonba jöttem, bevallom, hogy számítottam a segítségedre. Igazán kellemetlen helyzetben voltam, és fogalmam sem volt, hogy kapok-e segítséget tőled. De kaptam, és ezt nagyra értékelem. Tudom, hogy utáltál otthon élni, de hidd el, nekem sem volt jobb. Belekényszerítettek egy házasságba, ahol nem teljesedhettem ki. A családunkban is egy senki voltam, hát még a házasságban. El kellett jönnöm onnan, hogy Alinának jobb élete lehessen, mint nekem vagy neked. Én csak ebben kérem a segítségedet.
Powered by SMF 1.1.13 |
SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország |