Roxfort RPG

Karakterek => Gabriel Milton => A témát indította: Gabriel F. Milton - 2021. 05. 24. - 20:07:08



Cím: Nyomozás
Írta: Gabriel F. Milton - 2021. 05. 24. - 20:07:08
Nyomozás


(https://i.pinimg.com/564x/5a/70/bf/5a70bfc971679c38dabd59a3bb3878ef.jpg)


Cím: Nyomozás
Írta: Gabriel F. Milton - 2021. 05. 24. - 20:08:23

(https://i.pinimg.com/originals/92/7c/f4/927cf45264fd5c41974e7922d53a9e50.gif)

2002. június 12.
Nyomozás
18+

Egy kedd éjszakás műszak lezárásaként el tudnék képzelni jobb kimenetelt is, mint az, hogy helyszínre kell mennem. Persze, a lelkemre kötötték, hogy Metzgert mindenképpen vigyem magammal, de Merlin valagára, minek ébresszem fel, ha nem muszáj? Azért mert majdnem meghaltam és néhány dologra, leginkább emberekre nem emlékszem még mindig, nem jelenti azt, hogy a munkám nem vagyok képes elvégezni megfelelően. Meg aztán, barátomat ismerve, nem hiszem, hogy örülne egy ilyen korai ébresztőnek.
Hajnali öt óra van, amikor is kapunk egy bejelentést, hogy a Haven Thorpe Parkban találtak egy holttestet. Először a varázstalanok viszik az ügyet, de mikor meglátják a sötét jegyet, akkor azonnal jeleznek nekünk. Még szerencse, hogy van néhány kapcsolata a Minisztériumnak és sajnos azok az idők, amikor Tudjukki hatalomra akart kerülni másodszor is, nem múltak el nyomtalanul a mugliknál sem.
Egyenesen a parkhoz hoppanálok, majd a kijelölt területre megyek, és ott felveszem a kapcsolatot a helyi biztossal. Már egy nekromágus is értesítve lett. Nem igazán szép látvány. Mondjuk nem sokban különbözik más brutálisan kivégzett hulláktól. Már messziről lehet látni, hogy mennyi embert idecsődített az eset.
- Jó reggelt! Gabriel Milton vagyok, engem küldtek a különleges ügyektől.
- Jó reggelt! Már vártuk magát. Szerencsére a korai órára való tekintettel nincsenek sokan, de még így is többen vannak a kelleténél.
Nem akarom közölni vele, hogy látom én is, nem kell felvilágosítania róla. Inkább olyan alapvető információkra lenne szükségem, mint „Ki találta meg a holttestet?” vagy „Felvették már a tanúk vallomásait?” De ahogy látom, ez rám fog hárulni. Odamegyek az egyik bámészkodónak tűnő egyénhez. Ismerem, ő az egyik varázsló, akinek köszönhetően a muglik rendőrsége sikeresen figyelmen kívül hagyja a varázslókkal kapcsolatos eseteket. Amolyan beépített ember, de a legfelsőbb körökben tudnak a létezéséről.
- Azt hittem, hogy más is lesz magával, Milton.
- Hamarosan érkezik. Tudja, egyes embereket nem olyan könnyű kiverni az ágyból, mint másokat.
Nem hiszem el, hogy tényleg ennyire nehéz egy helyszínt felmérni, hogy társnak is kell velem lennie. A másik, amit nem értek, hogy miért kell mindenkinek tudnia arról, hogy nem dolgozhatok egyedül? Vagy talán másra gondolt? De… óh, igen… Mivel irodai munkára voltam beosztva, és nem számítottam nagy eseményre, a kutyákat otthon hagytam. Ezt már sokkal jobban el tudom képzelni, hogy erre gondolt, mint a társamra, akinek kellett volna szólnom, de rohadjon meg, dolgozok egyedül.
- De ha a kutyákra gondolt, akkor jelzem, ezúttal otthon maradtak.
Ha esetleg nem vette volna észre, hogy nincsenek velem, és a közelben sem, mielőtt még szétcsesznék a helyszínt. Az áldozathoz közelebb érve azonnal látszik, hogy hiányzik mind a két keze és a feje is. Valaki nem akarta, hogy felismerhető legyen. A mugli rendőr felé fordulok, mikor látom közeledni a nekromágust, és kicsit odébb viszem. 
- Tehát akkor, le tudná írni nekem azokat a körülményeket, amik között megtalálták a testet?
- A testet Mr. és Mrs. Buford találta meg a reggeli sétájuk alkalmával. Az éjszakás őr, aki körbejárta a területet azt mondta, hogy este még nem volt itt, tehát valamikor a kettő között történt az eset.
Azt még a vak is látja, hogy nem itt történt az eset. Ugyan van víz a közelben, de nem az sodorta partra a testet. Ez inkább arra emlékeztet, mintha valaki hoppanált volna a testtel és itt lerakja. Se vér nincs elég a helyszínen a csonkításoknak köszönhetően, sem elegendő lábnyom. Az esős idő miatt kellene látni a sárban néhány lábnyomot a test körül, de nincs.
Elengedem a rendőrt azzal, hogy minden jelentést eljuttatnak hozzám, majd visszamegyek a holttest mellé. Alaposabban szemügyre veszem, és ki is szúrok valamit. Ez egy elég egyedi illat, talán keverhették. Váltok néhány szót a nekromágussal, aztán visszaindulok a parancsnokságra.
Addig, amíg a jelentések nincsenek meg, csak az eltűnt személyek aktáival tudok kezdeni valamit. Bár a munkaidőm már hivatalosan lejárt, gyorsan át tudom pörgetni azokat. Abból ítélve, hogy nincs vér a helyszínen vagy máshol ölték meg, és meg kell találni a tetthelyet vagy jegelték eddig. A nekromágus tehát most egyelőre a kulcsa az ügy megoldásának.


Cím: Nyomozás
Írta: Gabriel F. Milton - 2021. 05. 25. - 21:47:15

(https://i.pinimg.com/originals/92/7c/f4/927cf45264fd5c41974e7922d53a9e50.gif)

2002. június 12.
Nyomozás
18+

Miután hazamegyek a műszakból, és magammal viszem az eltűnt személyek aktáját, alaposan átnézem őket. A kanapén alszom el, az egyikkel a kezemben. Délután nem sokkal azután, hogy magamhoz térek, és talán valamiféle gondolkodásra bírom magam, átnézem még a maradékot, de semmi érdemlegeset nem találok bennük. Tehát a férfi vagy nem volt még eltűnt vagy nem is akarták bejelenteni az eltűnését.
Akárhogy is legyen, az biztos, hogy van egy halálfaló a hullaházban. A tetoválás azért is furcsa, mert a Sötét jegy mindenkiről eltűnt, aki valaha viselte. Talán egy heg maradt ott, de sok esetben még az sem. Szóval vagy valami dilettánssal van dolgunk, vagy valaki szándékosan visszavarratta magára. Mondjuk ebben az esetben sem nevezhetem ép elméjűnek az illetőt.
Egy gyors zuhany után összeszedem az aktákat, majd visszaindulok a főparancsnokságra mielőtt még hajszát indítanak az eltűnt dolgok miatt. Ezúttal Agielt viszem magammal, de mivel alapvetően szabadnapos vagyok, tényleg csak az akták miatt megyek. Az éjszakai műszak egyébként is egy olyan dolog, ami után az ember teljesen ki van készülve. A világ összes kávéja sem lenne elég. Meg aztán, amíg a necromágus nem végez, nincs semmi kézzel fogható a kezemben, addig nem is nagyon tudnék előrébb lépni.
Egy üzenet fogad az asztalomnál, ami meglep. Ennyire gyorsan azért nem szoktak végezni a necromágusok. Most mégis valamiért azt az üzenetet látom, hogy azonnal menjek, amint beérek. Kíváncsi vagyok, szóval megindulok arrafelé. Agielt az ajtó előtt hagyom. A boncteremben még nem volt benn, és nem tudom hogyan viselkedne. Szóval, jobb a békesség sok szempontból.
- Kerestél. Máris van valami?
- Ami azt illeti, igen. A Sötét jegy tetoválás hamis. Nézd!
Megfog egy szivacsot, majd lényegében majdnem teljes egészében letörli a rajzot. Persze, ez még nem biztos, hogy előrébb visz az azonosításban, de legalább el lehet indulni valamin.
- Van még valami. A Sötét jegy tetoválás alatt egy másik tetoválás volt. Nem hiszem, hogy el akarták rejteni, vagy ha mégis, akkor nagyon rossz munkát végeztek. Szóval, ez egy új divat, az azkabani rabok némelyike visel ilyen tetoválást. Benn csinálják nekik.
Ez már egy nagyon jó hír ahhoz, hogy elinduljak egy nyomon. Ha van ilyen tetoválása, akkor a háború után kellett bekerülnie, és csak az elmúlt néhány évben kezdték el a tetoválásokat gyártani a rabokra. Szóval, elengedhetjük a halálfaló vonalat.
- Van itt még valami. A halál időpontja két héttel ezelőttre tehető. A halál oka, mérgezés és kivéreztetés. De előtte alaposan megkínozták olyan módon, hogy az külsérelmi nyomot ne hagyjon.
- A kínzó átokkal?
- Nem, ez egy nagyon kifinomult technika. A férfit megmérgezték egy olyan anyaggal, ami az idegrendszerére. Lényegében lebénította, majd mikor a hullánk már mozdulni sem tudott, akkor jött az, hogy szép lassan megfőzte a belső szerveit. Nem mindegyiket, de néhányat. Úgy tűnik, hogy mikor ezt az egészet megunta, akkor a bal lábánál csinált egy szúrást, ahol kivéreztette. Ha engem kérdezel, akkor nem volt könnyű halála, ezek után kíváncsi vagyok, hogy mit tett életében.
- Szóval a kezeit és a fejét a halála után vágta le?
Bólintást kapok válaszul. Remek. Ez az ember hol volt eddig? Miért nem kaptuk még el, ha ilyen dolgokra képes? A fenébe is, ide lehet, hogy tényleg szükségem lesz némi segítségre. Akárhogy is, ezen legalább el tudunk indulni.
- Van itt még valami. Találtam nyomokat a méreggel kapcsolatban. - Átad egy tégelyt, amin egy szépészeti bolt címkéje van. - Ebbe a krémbe keverték a mérget.
- Miért vagy benne ilyen biztos?
Nem akarom, hogy biztos legyen benne. Nem akarom, hogy ehhez nekem most bármi közöm legyen. Ha mégis, akkor nehéz napoknak nézek elébe. Egy mérgezést kinyomozni nagyon nehéz feladat, még akkor is, ha elég sok információ meg van róla. Nem igazán visz előrébb, mint magának a halottnak a személyazonossága.
- A tégely egy varázstárgy. Nemrég láttam a Zsebpiszok közben, az egyik boltban, amikor nézelődtem. Mikor megtaláltam a hullánál, gyorsan utána is jártam, hogy tényleg igazam van-e, és ott megerősítették, hogy valóban ők adták el néhány hete.
Remek. Ismerem azt a boltot én is, és nem igazán szeretnék oda elmenni. Örülök neki, hogy ennyivel legalább sikerült közelebb kerülnöm a megoldáshoz. De ettől még ez egy nagyon nehéz menet lesz.
Mivel több mondanivalója nincs, és igazából még nem is végzett teljes egészében, magára hagyom, és az asztalomhoz megyek. Ideje lesz utána nézni ennek a boltnak. Nem hiszem, hogy ennyire ostoba lenne az, aki a mérget ebbe a tégelybe tette, de valami oka biztos van neki, hogy pont ezt választotta és nem egy másik lehetőséget.
Sóhajtok egyet, és egy hivatalos behívó kíséretében elküldöm az Aurorparancsnokság egyik baglyát.

Tisztelt Mr. Aiden Fraser!

Kérem, hogy június 14-én 10 órakor megjelenni szíveskedjen a Mágiaügyi Minisztérium
Auror főparancsnokságának 14-es kihallgató szobájában.

Tisztelettel:

                                                                        Gabriel Milton

Addigra talán megérkezik a teljes bonctani jelentés, és közelebb kerülök a krémhez is. Meg aztán lesz egy teljes napom, hogy feltérképezzem, ki lehet ez a börtöntöltelék, akit sikerült egy mugli kemping területén egy egyáltalán nem elrejtett területre kirakni.
Szándékosan nem írom bele, hogy ha nem jön el önként, akkor majd behozatom, mert szerintem ezzel tisztában van. A kérdés az, hogy képes lesz-e úgy kezelni ezt a helyzetet, mint egy igazi felnőtt. Bár, örülnék neki, ha Elliot otthagyná, a munkámat soha nem keverném bele a magánéletembe ilyen módon. És ez lesz az első dolog, amit neki is elmondok majd.


Cím: Re: Nyomozás
Írta: Aiden J. Fraser - 2021. 06. 02. - 21:28:53
(https://data.whicdn.com/images/314099264/superthumb.jpg?t=1529150030) (https://data.whicdn.com/images/347383727/superthumb.jpg?t=1596652636)
2002. június 14.
outfit (https://i.pinimg.com/564x/04/95/2d/04952db19e7c6d5b49d21aae1d835d5d.jpg)

Az elment és abroszom magával rántotta!
Az középső ujjat tapasztott a szátokra!



2002. június 13.

Felvont szemöldökkel vizslatom a kezemben lévő papírfecnit, amit Gabriel Milton küldött. Össze volt kissé gyűrődve.  A számban lustán ég a reggeli cigarettám, miközben várom, hogy felforrjon a kávém. Meg persze Ellioté is. Dél volt , én most keltem, mert... Mert nem volt kedvem bemenni dolgozni, és éppen Elliotot vártam, hogy hazaugorjon. Még mindig utáltam a koránkelést, egyenesen gyűlöltem, és hálát adtam Merlinnek, hogy most már nem kellett Benjamin fülsértő játszadozására felkelnem a kis hangszere miatt. Úgy értem nyilván a hangszer alatt a gitárjára gondoltam. Oké, ezt a képet ki is vertem a fejemből, mielőtt túlságosan is káros lett volna a képzeletemre. Ma még szükségem volt az agyamra. Megpaskoltam a mellém döcögő Cleo buksiját, és ledobtam neki egy műanyagflakont, amit itt-ott kijukasztottam neki, mert volt benne jutalomfalat. EGészen jól eljátszott vele a kislány, nagyon élvezte a dolgot.
- És ez most mi a fasz? - dünnyögtem a kutyámnak, de ő mársik zajongani kezdett az új játékával. Kicsit sem volt nehéz összeraknom a dolgokat, mert tegnap ELliot ahogy hazaért olyan szinten zaklatott volt, hogy nem értettem semmit abból,a mit mondott. Bár ahhoz képest, hogy behívtak megint, egészen nyugodtan kezeltem, ELliotnál százszor. De ha valaki Benjamin mellett nő fel és a világ letürelmesebb embere az apja, akkor nem nehéz elsajátítani ezt. Lehunytam a szememet és sóhajztottam.
Összeszedtem a gondolataimat. Nem csináltam semmi rosszat, a bolt csak műkereskedésként volt ismert, nem öltem meg mostanában semmit, nem loptam, feddhetetlennek bizonyultam a magam nevében. Bassza meg, Farser, kijöttünk a gyakorlatból, hm? Francba, most meg kéne vajon ölnöm valakit, hogy legalább anyni izgalmam legyen, hogy ganusítanak is valami olyannal,. amit el is követtem? Ha megint csak egy szánalmas pofavizitre hívnak be, lehet tényleg nem úszom meg a napot egy hullával. Anyám is kiakasztották, kár hogy nem voltam ott, ahogy megveri az embereket. Idegesnek nem mondhattam magam, de prceken belül állni fog a bál, ha ELliot hazajön. És már csattant is az ajtó, Cleo meg most botja fülét se mozdította, lekötötte a nasivadászat.
- Helló, nyuszi, tessék a kávéd - léptem elé, és nyomtam a kávésbögrét a kezébe, és egy füstös csókkal üdvözöltem. - Szóval tegnap ezért voltál így kikelve magadból este? Nagyon hiányozhatok a majdnem második férjednek, hogy randizni akar velem - dörmögtem.
- Egyszer tuti kinyírom ezért Zöldszemet!- toporzékolt, mire én csak rideg nyugalommal hallgattam a kiabálását. Bájos volt.
- Jól van, nyugi, jó fiú voltam - húztam magamhoz. - Ha nagyon akarod eljöhetsz velem - csóváltam meg a fejemet, bár nagyon nem szívesen ajánlottam ezt fel neki, nem voltam kisgyerek és büszke méltóságos ember voltam. DE ismertem legutóbb is el akart velem jönni, szóval most is tuti ezt akarta volna.

2002. június 14.
Nyűgös arccaé baktattam a Minisztérium szánalmasan ismerős és meglehetősen unalmas folyosóján, persze ,már egy kicsit talán fusztrált voltam, de lehet csak ELliot ideges vibrálása miatt lehetett. De reménykedtem benne, hogy nem robbant fel semmit.
- Nem lesz baj, Muci... különben kinyírom Miltont - fogta meg a kezemet és meg is szorította én meg csak hümmögtem egyet. Lassan odértünk az irodájába. Elengedtem ELliot kezét és homlokon pusziltam.
- Nyugi, Nyuszi, acélból vagyok - viygorogtam rá, majd beléptem Mr. Majdnem Második Férjhez.
Az iroda is olyan unalma svolt mint az aki benne üldögélt, a tekintetemmel gyorsan végigfuttattam a berendezésen, majd ha Milton már bent volt végül ránéztem. Zsebre dugtam a kezemet és szemtelenül nekidőltem az ajtókeretnek.
- Helló, Mr. Majdnem Második Férj. Most mivel basztalak fel? - kérdeztem gúnyos mosollyal.


Cím: Nyomozás
Írta: Gabriel F. Milton - 2021. 06. 05. - 21:20:25
TO; Aiden
(https://i.pinimg.com/originals/92/7c/f4/927cf45264fd5c41974e7922d53a9e50.gif)

2002. június 14.
Nyomozás


Az elmúlt két napban többször is bebizonyosodott, hogy ki kéne maradnom ebből a szar helyzetből. A nyomozás azon része, ami még a kezdeti időszakot öleli fel valahogy az a rész, amit egyáltalán nem szeretek. Csak telnek a napok, és nem történik semmi. Vagyis szinte semmi. Mert ebben az elmúlt két napban azért nagyon is zajlottak az események.
A bonctani jelentés tegnap estére elkészült, így volt időm reggel átfutni. Sok újdonságot nem állapítottak meg, talán annyi, hogy a legutóbbi étkezése nem volt valami egészséges, de kínzást megerősítette, ahogy a mérgezést is. Hosszú ideig mérgezték valamilyen szerrel, amit a tégelyben lévő krémbe kentek, majd két héttel ezelőttig, amikor is végül megölték. A krém összetételét még nem tudták teljesen megállapítani, egy medimágus jelentésére még várok, és abban lesz benne a méreg típusa is.
Viszont lassan elérkezik a tíz óra, szóval ideje lesz átmennem a kihallgatóba. Nem tudom mire számítsak és nem tudom mit várjak. Csak remélni tudom, hogy a Fraser fiúval könnyebb lesz megértetnem, hogy semmi személyes sincs ebben az egészben, csupán néhány kérdést akarok feltenni, és ha minden jól megy, akkor a továbbiakban nem is találkozunk majd.
Leülök a székre, ha nem késik, akkor pár percen belül meg is érkezik majd. Ha nem megy majd jól ez az egész, akkor lehet inkább egy kávéval indítom a napom következő időszakát. Mintha az ő hangját is hallanám, de most nem foglalkozok ezzel. Ha nem tudtam meggyőzni két napja Elliotot, hogy semmi köze ehhez az ügyhöz, akkor nem most fogok nekiállni ismét ennek a műveletnek.
- Helló, Mr. Majdnem Második Férj. Most mivel basztalak fel? 
Nem foglalkozok a kis gúnyos mosollyal, amit felém küld, inkább felállok a helyemről, és megindultam az ajtó felé, hogy becsukjam.
- Köszönöm, hogy eljött. Kérem, foglaljon helyet.
A szék felé mutatok, de persze nem fogom megerőszakolni, ha nem akar leülni. Az asztalon ott van egy vékonyka akta, igazából sok dolog nincs benne, és ott van a dobozka is, amit még nem láthat, de azért gondolom Elliot mondott már neki néhány dolgot.
- Mr. Fraser, előre szeretném leszögezni, hogy semmilyen magán jellegű indittatás nincs abban, hogy ide kérettem. Egy nyomozást folytatok, ahol az egyik bizonyíték az Ön boltjából, az Aranyfogból származik. Erről szeretnék többet megtudni.
De előbb még odalépek az asztalhoz, és kiveszek néhány fényképet. A hullát még mindig nem sikerült azonosítani a feje és az ujjai nélkül, de talán a tetoválásról készült kép segíthet valamit. Tegnap utánajártam annak is, hogy bár a végleges tetoválást az Azkabanban kapta, egy része talán korábbi.
A tetoválás általam egy régebbinek vélt része egy sárkányt ábrázol. Az új része az, amit már néhány azkabani foglyon lehet látni, hogy a sárkány egy tojást fog az egyik lábával, miközben tüzet lövell a szájából. Ez lett a sárkányok bandájának a jelképe. Ha végeztem ezzel a kihallgatással, akkor megyek majd a börtönbe, hogy kikérdezzem a rabokat a tetoválásukról, és főleg az eredetéről.
- Esetleg ismerős magának ez a tetoválás? Akár csak részleteiben is? - csúsztatom felé a sárkányról készült képet.


Cím: Re: Nyomozás
Írta: Aiden J. Fraser - 2021. 06. 14. - 12:56:44
(https://data.whicdn.com/images/314099264/superthumb.jpg?t=1529150030) (https://data.whicdn.com/images/347383727/superthumb.jpg?t=1596652636)
2002. június 12.
outfit (https://i.pinimg.com/564x/04/95/2d/04952db19e7c6d5b49d21aae1d835d5d.jpg)

Az középső ujjat tapasztott a szátokra!



Egyészen irritóló ez a nagy faszi előttem, már nem azért, mert szemmel láthatóan rá van gerjedve még mindig Elliotra, hanem alapvetően is... Kissé unalmas. AMi azért nagy szó, de hát mit is várok? Egy Minisztériumban vagyok, ahol legfeljebb az az izgalmas, aki korrupt. Az irodában minden olyan fenemódon pedáns volt és rendezett, ami végül is egészen jót tett a szépérzékemnek, még akkor is, hogy ha nem igazán volt benne semmi izgalmas - rajtam kívül természetesen. Félig szemtelen, pimasz félmosollyal fürkésztem a rezzenéstelen komor arcot. Olyan volt, mint egy érzelem mentes katona,a kit azért hoztak létre, hogy a munkáját végezze el precízen és tökéletesen. Egy időben én is ilyen volta. Enyhén. Halványan. Csináltam amit kértek tőlem, hogy azt higyjék olyan vagyok, mint ők. De végül is olyanná váltam. Még akkor is ha ellenkezem. Egy kicsit belül én is szörnyeteg lettem azon a napon.  Egy precíz veszélyes szörnyeteg. És ilyen volt Milton is. Nem mintha olyan félelmetes lenne a számomra. Csak tudom, hogy ő is egy ragadozó, akér csak én. Ez pedig egy egészen kicsit izgalmasnak tűnt.
Ujjaim a zsebembe csúsztettam, és a benne lévő cigis dobozból kihúztam egy szálat, majd a számba illesztettem. Nem gyújtottam meg egyelőre, csak tanulmányoztam az embert aki előttem volt. Nem mentem közelebb, óvatos voltam. Ez a fajta óvatosság mélyen beleivódott már  abőröm alá, még azok után is, hogy minden elégett körülüttem. Óvatos voltam most is, hiszen nem tudhattam mi járhatott Milton fejében, de azért magamban elgondolkodtam mi a francért hívott be ide.
- Köszönöm, hogy eljött. Kérem, foglaljon helyet - intett nekem, mire ellöktem magam a kerettől, és lassú, lusta mozdulatokkal még körbejártam a terepet. Persze csak tanulmányoztam, ahogy szoktam. Egy szoba is képes volt annyi mindent elárulni egy emberről, még ha az egy egyszerű irodai szoba is volt. Így hát szépen csendesen elkedztem egy picit megismerni Gabriel Miltont.  Nem válaszoltam neki, csak egy laza kis mozdulattal beledobtam magam a székbe, ami az asztal előtt állt. Tekintetem végigfuttattam azon is, majd megakadt a szemem a vékonyka aktán is. talán az enyém volt, talán nem. Minden esetre már kezdett idegesíteni, hogy nem tudtam mi a faszomért voltam itt. De nyilván olyan nyugodtan és rezzenbéstelenül bámultam Miltonra, hogy ezt csak én érezhettem, mert nem igazán látszott rajtam. Sok maszkom volt, masszív erős rétegek alatt rejtegettem önmagamat, amibe csak három ember látott bele jelenleg. Elliot, az anyám és Benjamin.
- Mr. Fraser, előre szeretném leszögezni, hogy semmilyen magán jellegű indittatás nincs abban, hogy ide kérettem. - Milyen megnyugtató. - Egy nyomozást folytatok, ahol az egyik bizonyíték az Ön boltjából, az Aranyfogból származik. Erről szeretnék többet megtudni. - Felvontam a szemöldökömet, és ha lehetett, akkor a kezembe vettem a fiolát. Igazából nem kerülhettem bajba miatta, mert nem volt vele semmi extra, annyi bűvhatása volt, hogy a benne lévő hatóanyag hatását megsokszorozta, valaki régen nagyon el akarta tűntetni a szépséghibáit vele.
- Hmm - forgattam meg a kezim között a kis tégelyt, és ha már fogtam ki is nyitottam. Hozzánk üresen került, ami végül is egészen szerencsés, nem örültem volna, hogy a benne lévő cucc miatt esetleg házkutatási parancsot kapnak és feltúrják a boltomat. AMiben azért volt pár érdekesebb dolog is. - Hmm. Pár napja bejött egy faszi - vontam meg a vállamat. - Kellett neki egy varázstárgy, ami fokozza a bájitalok és egyéb ilyen hülyeségek hatását. Akkor vette ezt - válaszoltam tömören. - Miért? Csak nem meghalt valaki? - kérdeztem mint egy mellékesen.
Közben elémpakolt néhány fényképet is egy tetoválásról, mire a magasba szökött a szemöldököm. A sárkányos tetoválás stílusa, ami még inkább volt művészi, mint a másik fele, ami inkább egy szánalmas börtön tetováláshoz hasonlított ismerős volt. Nagyon is.
- Rémlik valami - billentettem félre a fejemet. Archie pár éve keresztbe tett nekem, bár iagzából halálfaló korszakomból is ismertem látásból. Persze nem mintha le akartam vonla magamat ezzel buktatni. - Egyszer nekem jött, nem tetszett neki, hogy leszóltam a tetkóját.


Cím: Nyomozás
Írta: Gabriel F. Milton - 2021. 06. 19. - 19:28:24
TO; Aiden
(https://i.pinimg.com/originals/92/7c/f4/927cf45264fd5c41974e7922d53a9e50.gif)

2002. június 14.
Nyomozás
18+

Nem tudom, hogyan lehet valaki ennyire idegesítő. Nem fogom akkor sem hagyni, hogy kihozzon a sodromból ez az alak. Elvégre csak egy meghallgatáson van itt, utána haza is mehet majd. Csak megtudom azt, amit meg akarok tudni, és utána agyő, remélem jó ideig nem látom majd. Nem teszek kivételt, se a magánéletemben nem akarok még egyszer találkozni vele, se a munkámban. Addig pedig ki fogom bírni ezt a kis időt.
Pont azért, hogy tudja, akármit is csinált a múltban, most nem azért van itt, előre leszögezem a találkozásunk tárgyát. Persze, nem minden részletét, de ahogy látom, amíg én egy pillanatra hátat fordítok, a fiatalember máris lendületbe lép.
- Hmm…
Erre figyelek fel igazából, és már tudom, hogy egy pillanatra talán, de kicsúszott a kezeim közül az irányítás. Nem baj, igazából ez is sok mindent elárul arról, ahogy Mr. Fraser gondolkodik. Szeret belevágni a közepébe és nem kerülgetni a forró kását. Pont, mint az édesanyja. Ezt legalább megtanultam róluk.
- Nos, jobban örülnék neki, ha nem tapogatná a bizonyítékot az engedélyem nélkül még így elzárva sem.
Én tudom mi van benne, de erről ő csak akkor tudhat, ha köze van a gyilkossághoz. Ennek kiderítéséhez viszont még korán van. Az mindenkinek szemet szúrna, már így is kaptam fejmosást azért, mert egyedül vágtam bele ebbe az egészbe.
- Hmm. Pár napja bejött egy faszi.  – Valahogy nem lep meg, hogy nem hallotta meg, amit mondtam neki. De legalább beszél magától, aminek most hasznát veszem. - Kellett neki egy varázstárgy, ami fokozza a bájitalok és egyéb ilyen hülyeségek hatását. Akkor vette ezt. Miért? Csak nem meghalt valaki?
Ezt a flegmaságot, ahogy rákérdez a halálra. Ebből is látszik, hogy valakinek az élete nem sokat számít neki. Talán a múltjából ered ez, de engem most nem ez érdekel. Viszont jobb lesz megjegyezni, hogy érdemes a későbbiekben is elővenni, ha valaki meghal. Talán tud róla valamit.
- De igen, Mr. Fraser, meghalt valaki.  – Elveszem tőle a tégelyt, és közben kiterítem a képeket, középpontban a tetoválással. - Abban a tégelyben méreg van, ami megbénítja az áldozatát.
Még akkor is, ha üres volt akkor, mikor eladta, nem jelenti azt, hogy azóta nem tehetett bele krémet, vagy adta oda valakinek egy kevésbé ismert, ugyanakkor idegbénító méreg receptjét. Oké, elkalandoztam, tényleg nem azért hívtam ide, hogy őt gyanúsítsam. De egyszerűen idegesít.
- Rémlik valami. Egyszer nekem jött, nem tetszett neki, hogy leszóltam a tetkóját.
Ennyi? Nem akarom elhinni, hogy csak ennyi lenne. Az ösztönöm teljesen mást súg. Jobban kell, hogy ismerje. Ha nem is egy konkrét önéletrajzot, de valamit kell tudnia róla.
- Mint látja, nincs meg a feje a holttestének.  – Teszem ezúttal jól látható helyre a képet. - Esetleg tudna személyleírást adni az illetőről?
Remélem sikerül közelebb kerülni hozzá. Az eltűnt személyek között nincs olyan, akinél feltüntették a tetoválást, tehát lehet külföldi is, de sok ideig tartana, amíg minden országba elküldenénk a sárkányról készült képet, hogy nem tudnak-e ők is valamit véletlenül.
- Esetleg meg tudja mondani, hogy hol volt az a bizonyos összeszólalkozás?
Ha valamennyire le lehetne szűkíteni a helyet, akkor a tetoválás képével körbekérdezni azon a részen, szinte biztos eredményre vezet. Persze, ehhez is idő kell, de ezt az ügyet szeretném minél előbb megoldani.


Cím: Re: Nyomozás
Írta: Aiden J. Fraser - 2021. 06. 21. - 19:38:19
(https://data.whicdn.com/images/314099264/superthumb.jpg?t=1529150030) (https://data.whicdn.com/images/347383727/superthumb.jpg?t=1596652636)
2002. június 12.
outfit (https://i.pinimg.com/564x/04/95/2d/04952db19e7c6d5b49d21aae1d835d5d.jpg)

Az középső ujjat tapasztott a szátokra!



Magamban felteszem a kérdést, hogy nem lóghattam volna-e el ezt az egészet. Meg nem fordult vonla a fejemben, hogy az öcsémet küldjem el magam helyett. Túlságosan féltettem volna, Hiszen nem tudhattam miért is hívtak volna be engem. Az a hülye meg amúgy is képes lett volna helyettem még dementorcsókot is kapni, csak hogy engem megmentsen. Pedig hányszor is hittem magamról, hogy menthetetlen lélek vagyok. Mennyire el akartam taszítani minden segítő kezet és embert, akiben volt annyi erő és bátorság, hogy a közelembe jöjjön. Szóval, inkább nem is gondoltam még arra se véletlenül sem, hogy Benjamin segítsen nekem. Képes lett volna erre a kis gondolatfoszlányt is érezni, még ha nem is telepátia volt a közöttünk lévő kommunikáció. De biztos voltam abban, hogy a mai nap ott állt volna reggel az ajtóm előtt.
Másrészről pedig igenc sak elszórakoztam Elliot exén. Nem iagzán ítéltem el őket. Nem is nagyon érdekelt. Nekem is voltak fura kapcsolataim, és már mind a múlban volt. Most meg inkább számított az, hogy velem volt, mintsem hogy örökösen éreztessem vele, mennyire gyűlöltem azt, ha odament hozzá a lakásába. De hát én mindig is szerettem ragaszkodni ahhoz, ami az enyém.
Lustán akezim között forgattam a tégelyt, amit eladtunk, fittyet jányva arra, hogy esetleg összekenem a bizonyítékot, ami rajta volt. Bár kétlem, hogy nem szetdek volna le róla mindent, amit csak találtak. Gúnyos mosolyra húztanm a számat, és tovább fesztettem egy kicsit a húrt azzal, hogy még picit babráltam a tégellyel, miután megszólta, hogy megfogtam. Aztán csak visszatettem a helyére. A kérdésem után mégis úgy bámult rám, mintha én magam lettem volna a gyilkos. Pedig mostanában tényleg nagyon jó fiú voltam. Na nem kötődtem volna annyira a családomhoz és Elliothon, ha egyedül lettem volna leszartam volna, hogy ölök, vagy nem. De nem akartam az ő életüket megint kockáztatni, hogy valami olyanba keveredek bele, ami túl sok. Ahol elveszíthetem az irányítást. Túl nagy árat fizettem és még egyszer nem fogok.
- De igen, Mr. Fraser, meghalt valaki. Abban a tégelyben méreg van, ami megbénítja az áldozatát - felvonom a szemöldököm. Milyen praktikus megoldás.
- Az bizony nagy kár. - Kellemetlen halál lehetett - pillantottam fel Miltonra, majd hátradőltem a székemen. Ejnye, Aiden, a halál nem vicc. te is nagyon jól tudod. De az igazat megvalva... Leszarom, hogy más hogy meg miként halt meg. Erre persze pokolian megkívántam a nikotint, és hogy a számban lógo cigarettát meggyújtsam. Kellett valami mozdulat ami eltereli a gondolataimat róluk. Úgyhogy rágyújtottam és beleszívtam. El is olthatta utána. De a mozdulatsor megnyugtaott valamennyire, hogy tovább benne maradjak a játékban.
- Mint látja, nincs meg a feje a holttestének. Esetleg tudna személyleírást adni az illetőről?  - kérzdei, mire a tekintetemmel fürkészem a képet. Az ismerős vonásokat. Szerencsére remek memóriám volt.
- Fej nélül nehéz lesz. ugye tudja? - villantok felé egy bájmosolyt. Azért nekem nem volt ehéz előásni, hogy mikor is szóltam be neki. Még azelőtt volt, mielőtt hazamentem volna három év után. Két önmarcangolás közepette az alkony sugárúton. Hmh. Milyen lírai is lett volna, ha ezt mondtam volna neki. Az utóbbi időben Sean néha el-el kapatott egy-egy muglifilmre.
- Nagyjából huszonöt éves lehetett, amikor találkoztunk, 2001-ben. Biztos kiszabadult az Azkabanból, az a tetoválás olyan volt, mint egy olcsó börtönös szar.  Nem tetszett neki, hogy meghúztam magam az eső elől, az ő helyén, én pedig közöltem vele, hogy sértette a szépérzékemet a tetoválása. De persze, aki nem bírja a kritikát... - ingattam meg a fejem miközben ciccegtem egyet közben. - Minden esetre, egy kisebb párbaj után, amit természetesen én nyertem meg, elkotródott. Nem eresztettem bele túl fájdalmas átkokat. Pattanásos képe volt és csapzott vörös szakálla, és persze kopasz feje. A  szeme kék volt, a ruhája olcsó edző gönc, gondolom a legközelebbi kukából szedte elő. .. Ez megfelelő leírás róla, vagy esetleg áruljam el a hangszínét is? - tettem hozzá már csak azért is. - A Zsebpiszok közben voltam, és higyje el, nem néztem meg akkor az utcát és a házszámot. A szemben lévő bolt a Bibircsókos Banya volt, ahol mérgeket árultak. - tettem hozzá. Persze nyilván kérdezhettem volna azt is, hogy van-e gyanusított, de annyira nem érdekelt ez.


Cím: Nyomozás
Írta: Gabriel F. Milton - 2021. 06. 30. - 18:27:29
TO; Aiden
(https://i.pinimg.com/originals/92/7c/f4/927cf45264fd5c41974e7922d53a9e50.gif)

2002. június 14.
Nyomozás
18+

El kell tekintenem mindenféle megkülönböztetéstől. Objektívnek kell lennem, hiszen ez visz csak előre, és csak ezért nem adtam le még az ügyet. Megfogadtam, hogy az leszek, és erről nem szabad semmilyen formában eltérnem. Szóval, örülök is neki, ahogy sikerül lehiggadnom, és tényleg úgy állnom ehhez az egészhez, mintha egy egyszerű kikérdezésről lenne szó.
A legtöbb ember, akit behívtam két módon reagált a halál tényére. Az egyik, hogy elszörnyedt, lesápadt, és látszott rajta, hogy mennyire megérinti az esemény. Ezt nem lehet megjátszani, zsigerből jön. Talán valamennyire el lehet hitetni az emberrel, hogy meglepődik, de ha valaki már elég tapasztalt, akkor nehezebben átverhető. A másik típus az pont Mr. Fraser típusa, aki már annyi halált látott, hogy talán meg sem lepődik rajta. Jelenleg talán többen is vannak ebből a típusból, a háború hatása még évekig érzékelhető lesz ilyen szempontból.
- Fej nélül nehéz lesz. ugye tudja?  – válaszolja a személyleírás kérésemre. Ha nem egy nyomozás közepén tartanánk, akkor talán viccesnek mondanám ezt a kijelentését, de sajnos nem így van.
- Nos, mókamester. Köszönöm, hogy felvilágosított, de erre magamtól is rájöttem. Ellenben kettőnk közül maga az egyetlen, aki látta fejjel együtt. Szóval, ha képes egy fokkal komolyabban venni ezt az egész helyzetet, mint amilyennek elképzeli, akkor máris előrébb leszünk mind a ketten.
Lényegében arra próbálok rámutatni, hogyha szépen viselkedik, és nem tesz fel keresztkérdéseket vagy nem húzza az időt ostobaságokkal, akkor mind a ketten hamarabb szabadulunk a másiktól.
- Nagyjából huszonöt éves lehetett, amikor találkoztunk, 2001-ben. Biztos kiszabadult az Azkabanból, az a tetoválás olyan volt, mint egy olcsó börtönös szar. Nem tetszett neki, hogy meghúztam magam az eső elől, az ő helyén, én pedig közöltem vele, hogy sértette a szépérzékemet a tetoválása. De persze, aki nem bírja a kritikát… Minden esetre egy kisebb párbaj után, amit természetesen én nyertem meg, elkotródott. Nem eresztettem bele túl fájdalmas átkokat. Pattanásos képe volt és csapzott vörös szakálla, és persze kopasz feje. A szeme kék volt, a ruhája olcsó edző gönc, gondolom a legközelebbi kukából szedte elő. .. Ez megfelelő leírás róla, vagy esetleg áruljam el a hangszínét is? A Zsebpiszok közben voltam, és higgye el, nem néztem meg akkor az utcát és a házszámot. A szemben lévő bolt a Bibircsókos Banya volt, ahol mérgeket árultak.
Amikor belekezd a mesébe, azonnal előveszek egy pennát és pergament, majd írni kezdem a személyleírást. A „természetesen én nyertem meg” részt figyelmen kívül hagyom, hiszen a jelen nyomozás szempontjából teljesen felesleges információ. Nem igazán érdekel egy egy évvel ezelőtti farokméregetés, mert nagyon annak tűnik, de ez lényegtelen. A leírás alapján egy ügyes rajzoló fog tudni egy ügyes képet adni nekünk az áldozatról. Holnapra az már meg is lesz, szóval mehetek majd a Zsebpiszok közbe kicsit kérdezősködni.
- Ez így tökéletes lesz nekem. Köszönöm. A többit majd mi megoldjuk.
Gondolok itt olyanra, hogy szakál nélkül és hajjal is kell készíteni majd egy képet. Legalább ez ne legyen kifogás, hogy miért nem ismerik fel az áldozatot, és tudnak bővebb információval szolgálni. Már csak egy dolog maradt úgy igazán.
- Beszéljünk kicsit a módszerről, amivel megölték.
Azt már mondtam, hogy a tégelyben krém volt, ami mérget tartalmazott. Csakhogy ez nem volt minden, és mivel maga a halál oka nem látható külsérelmi nyomok alapján, ez még várat magára. Talán, ha megtudja, hogy mi történt akkor a gyilkoshoz is közelebb fog majd vezetni. Ugyan egyelőre nincs információnk arról, hogy a mérgezés és a gyilkosság összefüggésben van-e egy személyben vagy két különböző ember akarta eltenni láb alól és szerencséje volt mind a kettőnek, de hamarosan úgyis kiderül.
- A képeken nem látszik, de a férfit megkínozták. Valamilyen átok lehet, ami nem a tiltott Crucio. A belső szervei mintha felforrtak volna, szinte megfőttek. Borzalmas kínokat élhetett át, főleg mivel védekezni sem tudott ellene. Lényegében kivégzés történt. Esetleg van információja arról, hogy milyen átok lehet? Vagy ismer olyan személyt, aki ilyen hatással rendelkező átkot ismer?
A brit mágusvilágban elfogadott átkok között nem szerepel, amennyire tudtam a sötét varázslatok között is utánanéztem. Ellenben nem zárja ki, hogy valaki egy külföldön járt és ott tanulta meg, vagy idehaza egy külfölditől.


Cím: Re: Nyomozás
Írta: Aiden J. Fraser - 2021. 07. 16. - 11:50:53
(https://data.whicdn.com/images/314099264/superthumb.jpg?t=1529150030) (https://data.whicdn.com/images/347383727/superthumb.jpg?t=1596652636)
2002. június 12.
outfit (https://i.pinimg.com/564x/04/95/2d/04952db19e7c6d5b49d21aae1d835d5d.jpg)

Az középső ujjat tapasztott a szátokra!



Igazából rohadtul jól szórakoztam az faszin. Mármint a helyzeten is összességében baromi szórakoztató volt. Igazából nem óhajtottam olyan gyerekes és nevettséges magatartást tanusítani, hogy te voltál Elliot másodikja, egyszerűen csak idegesített ha baja esett mellette, holott megvédhette volna. Ez persze nem csak másokkal lett vonla így, én is dühös lettem volna magamra, ha mellettem sérül meg úgy Elliot, hogy nem tudok neki segíteni. Szóval iagzából ez csak egy kis gyermekien ártatlan piszkálódás volt a részemről lassan, ami rohadtul szórakoztaott.
Nem hatott meg a halál, ezt láthatta ő is, sokkal inkább volt ez hárító magatartás a részemről, ez a fajta komolytalanság, mintsem az állandóan szembenézés önmagammal, hogy mit okoztam én a saját kezemmel a családomnak. Az hiszem nem lesz semmilyen idő elég arrahogy kellően feldolgozzuk miket is tettem velük. De talámn valamennyire mégis enyhül a fájdalom. Ami belülről bomlaszt el, hogy onnan hömpölygő mérgező tűz leégesse a csontjaimat. Amúgy is több gonodm volt a világon annál, mintsem hogy álladóan meghasson mások balfaszsága. Mert ez a hulla voltaképpen kurvára balfasz volt. Olyan szinten, hogy baromira röhejes volt. Na meg az is, hogy egyre inkább azt éreztem, hogy egy kicsit sikerült Mr. Hidegvért felpiszkálnom.
- Nos, mókamester. Köszönöm, hogy felvilágosított, de erre magamtól is rájöttem. Ellenben kettőnk közül maga az egyetlen, aki látta fejjel együtt. Szóval, ha képes egy fokkal komolyabban venni ezt az egész helyzetet, mint amilyennek elképzeli, akkor máris előrébb leszünk mind a ketten.
- Higyje el, fejjel sem volt szép látvány - vigyorodtam el ártatlanul, de aztán csak kiböktem a sztorimat róla. Nem volt olyan hatásosan erős faszi, de igazából inkább elmondtam az apró kis farokméregetésünket is - mert akkor is én voltam a fasza gyerek, természetesen -, hogy megelőzzem az olyan idegesítő kérdéseket, hogy mikor is volt, hol is volt és mik voltak a találkozásunk körülményei.
- Ez így tökéletes lesz nekem. Köszönöm. A többit majd mi megoldjuk. - Biccentettem egyet. Mertem remélni, hogy meg tudják oldani. Miután befejeztem a történetet elégedetten ültem, mintha ezzel mindent letudtam volna, de volt egy olyan érzésem, hogy nem egészen könnyen fogok innnen elszabadulni. Szóval inkább csak hanyagul hátradőlve, a hajamba kicsit beletúrva fürkésztem Mr. Aurort, és széttértam közben a kezem. Tessék csak bombázni a kérdésekkel, úgy minél romantikusabb lesz a kis találkozónk.
felforrtak volna, szinte megfőttek. Borzalmas kínokat élhetett át, főleg mivel védekezni sem tudott ellene. Lényegében kivégzés történt. Esetleg van információja arról, hogy milyen átok lehet? Vagy ismer olyan személyt, aki ilyen hatással rendelkező átkot ismer?
Erre felszaladt a szemöldököm. OKé, ez egy kicsit enyhén is gusztustalan lehetett. Meg bassza meg,  csak oda lök az ember egy adavát és le van tudva. Egyeseknek mennyire nincsen kifinomult érzékük az öléshez. Persze nem mintha mostanában olyan gyakran öltem volna, igazából azon a pár halálfalón kívüll, akik kiküldték rám az imperiot és bevittek a családomhoz mást nem is nagyon végeztem ki. Van az a bosszú, amikor addig kínozol valakit, míg elégtételt nem érez az ember, és talán ez is olyan lehetett volna. Ha nem ismerős túlságosan is ez a fajta kivégzés.
Nem sok halálfalóval találkoztam, megvolt a saját köröm, amin belül mozogtam, mert pontosan azokhoz csapódtam, akik rá akartak volna ugrani apámékra. De a egyszer-kétszer csatlakozott hozzánk egy undorító ember, aki inkább egyszerűen csak pszichopata volt és valószínűleg még skizofrén is, mert állandóan arról motyogott, hogy a hangok mondják meg mit tegyen, és a hangok szerint ez jó, aztán odáig jutott, hogy élvezte is, hogy jó. Egy aranyvérű család beltenyészetének volt a szánalmas végterméke.
Persze ezt így nem adhattam elő, hogy amúgy csak egy halálfaló haver a sok közül.
- Sok féle emberrel találkoztam, de van egy aki kegyetlen volt és pszichopata. Archiebald Wesler. Talán ismerős magának az az aranyvérű család, még én is talákoztam velük. Kissé sok ott a debli, ha érti, mire célzok. Archiebald is két édestestvér házasságából született, mert olyan baromira kétségbeesetten akarták megőrizni az egyre jobban kikopó nevüket. Anyáméktól tudtam meg, hogy elsőkként csatlakoztak a halálfalókhoz, és a fiúnak kifejezetten egyedi lenyomata volt a gyuilkosságokban.
És ezzel még nem is hazudtam. Apám sokat aggódott miattuk, hogy egyszerűen ránk ronthattak, én pedig kihallgattam őket amikor otthon voltam.  De ezek a szóbeszédek elegek voltak ahhoz, hogy képes legyek beszenynezni magam, csak hogy őket megvédhessem.
- Az átkot nem ismerem, de családban öröklődik. Talán találnak róla még összefüggő feljegyzéseket az akták között, biztos vagyok benne, hogy egész olvasóbaráti adag - villantottam meg egy vigyort.


Cím: Nyomozás
Írta: Gabriel F. Milton - 2021. 09. 06. - 21:21:56
TO; Aiden
(https://i.pinimg.com/originals/92/7c/f4/927cf45264fd5c41974e7922d53a9e50.gif)

2002. június 14.
Nyomozás


Csak emlékeztetnem kell magam arra, hogy nyugodt legyek és semmi kivetnivalót ne lehessen találni a cselekedeteimben, és akkor nem lesz gond. Nem lehet gond. Már csak pár kérdésem maradt, és ha azokkal meg vagyunk, akkor már húzhat is innen a fenébe ez az alak. Nem tetszik, hogy azt hiszi mindent tud a világról, azért mert ő a valaki. Egyáltalán kicsoda ez azon túl, hogy szerencsésen megúszta halálfalói létét és végül Elliot mellett lyukadt ki. Pont Elliot mellett? Miért nem tudott magának mást behálózni?
Lehet, hogy van olyan személy a közelében, akit át tud verni a kisfiús kinézetével, de egy halálfaló mindig is az marad, és ez alól a Wizengamot sem tudja felmenteni. Az összes hozzá hasonlót el kéne zárni, hiszen ki tudja nem-e az ő köreikből került ki a Rend vezetői. Semmit sem tudunk róla, talán ő is közéjük tartozik, és ki tudja, talán még Elliot is. Rajta volt ő is azon a listán. De ez most nem számít, egy másik csapatra tartozik a Szeszély utáni kutatás. Annyira nem bíznak bennem, hogy bármibe is beavassanak.
Azért szerencsére hasznosnak bizonyul mind a fejmosás, mind pedig a kérdések kereszttűze. Vagy csak szeretne most már ő is távozni. Nem lennék meglepve, de egyelőre még maradnia kell egy kicsit. A módszer, amivel a férfi halálát okozták az eléggé egyedi. Tudni akarom, hogy ismeri-e az illetőt. Bármilyen információ jól jöhet, és egyébként sincs veszteni valója. Nem gyanúsítottként hívtam ide, bármit elmondhat, köztünk marad.
 Végül sikerül is egy nevet megtudnom. Hallottam már a Weslerekről, a háború alatt volt is szerencsém az egyikhez, de csak futólag, mert mire végeztem a saját párbaj ellenfelemmel, addigra meglépett súlyosan megsértve azt, akivel voltam. Szerencsére akkor nem Metzger volt a társam, bár ő is ott volt valahol a közelben.
- Köszönöm az információt. Ha lesz még kérdésem, akkor keresni fogom.
Ezzel el is engedem őt. Nem követem a tekintetemmel, amíg elmegy, inkább összegzem a hallottakat, készítek néhány feljegyzést. Egyeztetnem kell még a nekro-medimágussal és a kollégákkal is a nyilvántartásnál, utána kell néznem ennek az alaknak mielőtt még a nyomába erednék.


~ * ~

Két héttel a kihallgatás után sikerül végre Archiebald Wesler nyomára bukkannom. A Zsebpiszok közben kóborol, mintha maga sem tudná mit akar, csak annyi biztos, hogy mindenki kerüli. Még az is megérzi, hogy jobb vele óvatosnak lenni, aki egyébként nem fogékony a különleges mágiákra. Talán nekem is óvatosan kéne megközelítenem vagy egyszerűen csak lerohanom, és kész. Egy kábító átok, és máris nem okoz senkinek sem problémát.
Persze, ha így tennék, akkor egy közepesen jó protektor is könnyen kiszabadítaná úgy, hogy ennek az alaknak a Mungóban, de inkább az Azkabanban kellene lennie. Hihetetlen, hogy hagynak ilyen alakokat szabadon kószálni mindenféle felügyelet és ellenőrzés nélkül. Sóhajtok egyet, majd a pálcámért nyúlok, ahogy az alak nyomába eredek. Azazel szorosan mellettem lépeget, de látom a testtartásán, hogy még ő is tudja, nem érdemes újat húzni ezzel az alakkal. Egyelőre nyugodtan tartom magam mellett a pálcát. Nem akarom, hogy az alak esetleg megijedjen és megátkozzon valakit.
Talán kellett volna erősítést is hozni, de nem tartottam fontosnak. Igazából teljesen véletlen, hogy ez így alakult. Más okból vagyok a közben, de ha már így alakult, akkor nem fogok elszalasztani egy ilyen jó lehetőséget. Óvatosan mellé lépek, majd megpróbálom szóra bírni. Látom az őrületet a szemében és tudom, hogy ez a dolog most két módon sülhet el. Vagy párbajra kényszerülök és megsérülhet valaki, vagy szép csöndben tényleg velem jön.
Szerencsére a második történik, így néhány pillanattal később már a Főparancsnokság kihallgatójában van. Nem vall be semmit, de nem tagadja, hogy találkozott az áldozattal. Az összegyűlt bizonyíték, a tanúvallomás elég a vádemeléshez. A munkám véget ér, még akkor is, ha ilyen szerencsés módon.

Egy héttel később tudom meg, hogy egy jó protektornak köszönhetően a Wizengamot kötelezte, hogy járjon el a Mungóba ahhoz a szakemberhez kezelésre, aki az előzetes alatt is kezelte, és aki ártalmatlannak tűntette fel, de egyébként beszámíthatatlanság miatt elengedték. Ilyenkor gondolom azt, hogy teljesen felesleges a munka, amit végzek. Ez az alak szabadon kószál, ki tudja ki lesz a következő áldozata, ha megkattan.


Köszönöm a közreműködést.  :)