Roxfort RPG

Nem vagyok egészen biztos: én visszafelé közelítem meg ezt a kapcsolatot? Első csók, aztán első randi, aztán kezdjük megismerni egymást? Vagy én gondolok túl már megint mindent? Mondjuk az is tény, hogy jellemzően nem a hagyományos módokon alakult eddig sem a szociális életem bármi meghatározóbb pontja... talán nem én vagyok elég jártas bármilyen irányba véleményt formálni itt.
Vagy csak az utóbbi éveim cinizmusa próbál már meggyőzni arról, hogy gondoltam egyet, és imprószínház gyanánt kezdtem bele ebbe az akármi is legyenbe -  mint az imént kifejtettük, hogy fogalmunk sincs mi ez akkor - Monstroval. Akit miért vezetéknéven hívok.
Merelkedrága, inkább foglald le magad valakivel, mert már kezdesz az agyadra menni.
Mindezt Dominic oldalán, a kezét fogva, miközben átvágunk a bálok másik elmaradhatatlan elemén, a táncparketten. Remélem, irónikus módon, az egyik elmaradhatatlan elem, a valami aktívan az életünkre akar törni - legyen az puncsostáltól tábortűzig bármi - pont hogy elmarad, és nem csak későbbre van tartogatva. Mindenesetre a pálcám itt van a hagyományos szemöldökmeregető helyén, bár az aktuális ruhám kevésbé emeli ki figyelemfelhívóan.
-Az jó, akkor legalább nem tíz percen belül halsz meg anafilaxiás sokkban- jegyzem meg, a légkör tartalmát figyelve. Vajon van annyi szirom itt mindenhol, hogy végülis rejtőszinem legyen ezekben a piros meg bíbor árnyalataimban. Vagy attól lesz, mint Monstro hajának is van már lassan.
-Itt miben nincsenek?- vetem fel a megalapozott keresztkérdést. -Biztos jó helyre jöttünk? Kezd az a gyanúm lenni, hogy ez egy Valentin napra átszabott hógömb.
A korsó tematikus ital valóban hógömbszerű is volt a benne kavargó szirmokkal. És ha már Monstro behúzta kocsmárosnéaranyvirág figyelmét az elmaradthatatlan drámajelenettel, én megpróbálom diszkréten magamhoz sikkasztani az elém tolt adagot. Majdnem.
A legártatlanabb bambiszemeimmel pislogok fel a boszorkányra, épphogy a pult széle fölött, mintha valami rajtakapott alsós izéke lennék - érdekes módon valószínűleg ezt az ábrázatot épp bizonyos hetedéves cserediákunktól lophatom, aki már tavaly is nagykorú volt.
Aztán bármi átvezetés nélkül áthoppanálok Dominic túloldalára, azt sugározva, hogy ezzel én letudottnak veszem az igazolás kérdését. És igen, miért ne vágjak fel varázslatokkal, ha már tudok, és legális is?

Lelkesen integetek, ahogy meglátom Mirát átvágni az andalgó tömegen.
-Óóó, mindenre gondolsz, köszönöm. Ugye nem késtem sokat?
Mivel mindkét keze tele van egy-egy pohár itallal, amit igazán nem kéne kiönteni, csak nem ugorhatok a nyakába egy öleléssel, így hát kénytelen vagyok egy puszival üdvözölni, amég mindkét keze foglalt. Bár nem gyanakszom arra, hogy ellenkezne velük, ha szabadak lennének. Aztán egy hálás mosollyal átveszem a limonádét.
-Milyen tematikus vagy ma- somolygok az összképre, rózsás ruhába, a hajába szirmokkal ...plusz a farmerdzseki, ami ugyan nem ezt a virágos esztétikát folytatja, de annyira elmaradhatatlanul Mira, hogy enélkül talán hiányérzetem is lenne. Csinosan is csinos, de ezekkel a pont csábítóan lázadó elemeivel a legtökéletesebb.
-Veled bármikor- helyeslek lelkesen a táncfelkérésre, és fel is kelek az asztal peremétől, lerakva a poharam, hogy szembeforduljak vele, fogva a kezét. Elvarázsoltan és-vagy kicsit bénácskán mosolyogva a rózsasziromra, amit kihalászott a hajamból, felemelem a kezem, hogy viszonozzam a geztust, de végül meggondolom magam, és csak közelebb hajolok megsúgni, -Áh, neked túl bájosan állnak.
Aztán kicsit hátrébb lépek, mind az ártatlan ördögi mosolyomat villantani rá, mind a még mindig fogott kezénél vonni a táncparkett felé.
-Mér ne mindkettő? Rájuk biztos érdemes úgyis bemelegíteni.
Eddig csak hallomásból ismerem az együttest, de nekik biztos bulisabb, pörgősebb zenéik lesznek, amire persze szintén szivesen táncolok Mirával, de addig ez a mostani hangulat is úgy megfogott.

-Nálad fontosabb?
Csatlakozok hozzá a szomorkás mosolyba, mer sajnos igaz, hogy ígyis annyi sok időt töltök a vizsgákra tanulással, ami lehetne szabad is, és tölthetném ővele. Pláne, hogy én már végzős vagyok, biztos nem költözhetek be ide jövőre csak azér, hogy könnyebben vele lehessek. Már megfordult a fejembe néhányszor, hogy hagyom magam megbukni, és végzünk jövőre együtt...
De most inkább csak gyönyörködök a virágokba, legyenek azok szállingózó szirmok, ruhaminta, vagy metafóra itt valakire.
-...Ó, ja az!- Tart egy-két másodpercig az ő sejtelmeskedését megfejteni, huncut mosollyal folytatva. -Pedig így még pont nem is látszik.
És lehet, nem is lenne épp biztos róla, hogy rózsát ábrázol, amilyen felhőtlennek érzem magam itt és most, és ahogy működik a bűvölése, kinyílhatott annyira, hogy vagy inkább lassan pipacsra emlékeztetne, vagy már egyenesen lapos poháralátétre talán. De hiába leskelődik utána Mira - nem titkolja jól, már ha próbálja egyáltalán - annyi háta azér még van ennek a ruhának is. Épphogy.
-Hát pedig mindent megtettem ellene, ebbe a teljesen zárt kezeslábasomba- füllentem egyértelműen, bízva abba, hogy a bájvigyorom elmondja helyettem is, hogy az ő tekintetét nem veszem zokon. Arra oda sem figyelek, hogy amennyire melegedik, minden bizonnyal pirul az én arcom is. Lu, Lu... mióta nem vagy te túl szégyellős ilyeneket mondani?
Egyébként ahogy az utóbbi néhány évbe kitöltöm, lehet, hogy az a kezeslábas sem lenne akkora akadály... amivel kapcsolatba milyen ingadozó tud lenni, hogy hogy érzek.
-Tökéletesen- bólogatom a megerősítést Mira kérdésére, aztán csak átkarolom én is, és beleveszünk a pillanat varázsába, csak lassan ringatózva-billegve a dallamokra, mint egy tál palacsinta a tó vizén. Mielőtt érdekesebb, eseménydúsabb környezetbe merül. Ez a hasonlat nagyon fura ívet futott be.
-Majd?- kérdezek rá a pontos megfogalmazásra, miközbe a zenére andalgunk, pimaszul biccentek is magunk felé. -Mármint, én csak erre gondoltam, de hogyha van jobb ötleted is,..
Ahogy Mira pirulgat, lehet, hogy pont ötlete van ...én meg gyanúsan kezdek tényleg egyre ördögibb lenni. De olyan édesen pironkodik.
-Még én sem, bár ha az amerikai varázsvevőkbe nem szokott énekelni, ez tőlem olyan sokat nem jelent- ismerem be, ezzel kegyelmesen hagyva is a témát leevezni a zavarbaejtőbb vizekről. Lassan már úgyis váltani fog az óra, és vele a zenekar a beigért fő előadóra.

-Csak aztán azzal is számolj, hogy ha túl helyretesszük a helyzetet, a sziromesőből is elkezdünk kétszerannyit látni- vigyorgok a szokásos kötözködéshez. Talán majd attól kevésbé lesz zavaró, hogy viszont nem látjuk olyan élesen őket... alakul ez a programterv, alakul.
Ha pultosnéni nem akarja - végül sikertelenül - meghiúsítani. Lehet rólam megfeltételezni dolgokat, de én olyan könyörtelenül figyelmen kívül fogom hagyni, hogy csak pisloghatnak, amikor nem zavartatom magam, és magamhoz maradok azonos. Vagy felőlem hihetnek mától a legendás Hoppanáló Elsőévesben, ha a romantikusregény ízű sörömet már kiadták.
Sejtelmeskedve vigyorgok át a kezembe kapott korsó karimája fölött, aztán megemelem koccintani Monstroval.
-Miért gyanítom, hogy másképp csak máshova mennénk még mindig koccintani?
Nem rossz, nem rossz, nem hátrány, hogy nincs bajom az édes dolgokkal, viszont van egy gyanúm, hogy nem csak az alkoholt érzem hatni egyből, annyira csak nem erős egy sörféle - tény, mit értünk erősnek ha rólam beszélünk alkohol témában. De úgy döntök, ezúttal eltekintek a jelöletlen bájitaltartalmak megkérdőjelezhető gyakorlata fölött. Most hogy már úgyis ittam belőle, tudom.
Csak egy várakozó szemöldököt vonok fel, ahogy Dominic nagyon készül mondani valamit, valószínűleg nem segítve a helyzet rá nehezedő nyomását. Javára szóljon, hogy ennyi nem is futamítja meg eddig. Elkapok és diszkréten követek egy pillantást, ó, hát persze, hogy ma se unalmas lesz a nap. De egyelőre én se foglalkozok a kívülálló tényezőkkel.
-Ez új, ez tetszik, a nyitott és őszinte hozzáállás- vigyorgok, és hagyom látszani magamon, hogy így is gondolom, és ezzel éppenséggel növelte is az esélyeit. -De sajnos elkéstél, Ophi megelőzött, és mindjárt visz is tovább a privát randinkra.
Pimasz vigyorral bökök a másik lány irányába, aki nem tudom, közben észrevett-e már minket és ide tart-e vagy sem, de aztán letéve a virágsört a pultra, összekulcsolom a kezeimet Dominic nyaka mögött, és felhúzom magam a szintkülönbségig - vagy őt le, az egyensúlyán múlik - és megcsókolom. Rábízom, hogy felismerje, ezekből melyik volt az igazi válasz a kérdésére.
Olyan cukik amúgy a mindenkori pletykák bármelyik valós vagy vélt randipartnerem kapcsán, az elkerülhetetlen minimum egy fej plusz magassággal, "höhö, hogy csókolóznak, fel sem éri sámli nélkül".
Drágáim, kérlek.
Én megoldom sámli nélkül is.

Vajon mi a legális háttere egy diákoknak is elérhető eseményen - egész konkrétan másfél köpésre a bentlakásos iskolájuktól, úgyhogy garantált, hogy minimum többen jelen lesznek onnan is - a felszolgált italokban jelöletlen ...élménymódosító bájital tartalom van, feltehetőleg az esemény szervezőinek köszönhetően? Jó esetben - erősen ajánlom - ez csak az alkoholos kínálatra igaz, aminél ellenőrzik a korhatárt - valamekkora sikerrel - így még nem legálisan felnőtteket nem kéne, hogy érinthessen. Ugye. Erősítsétek meg, hogy ugye. Mert abban az esetben már csak a résztvevő felek tudatos hozzájárulása a részvételhez a neccesen maradó pont,..
És milyen jó napja van a Három Seprűnek, hogy - bár szivesebben tudok előre a tudatmódosítók létéről, hogy eldönthessem, akarok-e fogyasztani - végülis utólag elfogadtam az ...extra kínálatukat. Valamint hogy van ami nagyon lelkesen elterelje a figyelmemet ilyen témán gondolkodás, pláne karenkedésről.
Így a pultosnak csupán azt kell elviselnie, hogy egyes kamaszok mármár szemérmetlen beleéléssel smárolnak az orra előtt, netán igyekeznek egymás torkán mászni le.
Én mondjuk a közreműködésük nélkül is kiélvezném, hogy Monstro egész talpraesetten csókol, de ahogy magához karol megtartani a súlyomat,.. maradjunk annyiban, hogy nem csak rajta érzem hogy volt ebben a sörben izgalmas összetevő is. Amúgy elismerésem azon talpraesettségére is, hogy nem tudtam lerántani a manőveremmel. Tény, hogy a hobbittermetemmel a terelő-fizikum mértéke is rövidebbre fogódik, de azért nem az a vasággyal harminc kiló vagyok már, mint a velem egy tornasorba állítható elsősök java.
Miután termetre már nemigen növök, csak mindenféle menőségeimben - tudom, élükön a szerénységgel - azok sűrűsödni kénytelenek ebben a hobbitformában.
-Tényleg? Ezek szerint az nem a zsebedben volt valami?- A pimasz vigyoromból tudhatja, hogy soha nem gyanakodtam zsebekre, azt jellemzően ennél oldalrább szokták szabni.
-Attól függ. Érdekesebb lenne a Walpurgis a privát partinál?
De gyanítom, Dominic is tudja, hogy Walpiéknak vannak albumai, őket nem csak élőben lehet megtapasztalni.

Hetek teltek el azóta, hogy Sandy dobott és teljesen elfordult tőlem. Még Zanderrel sem beszél inkább, mint hogy kellemetlen helyzetbe hozza magát, pedig ő is próbált hatni rá, de mind hiába. Valami történhetett, a legjobb pedig az lesz, ha megpróbálom elfelejteni. Persze, nem könnyű, biztos nehéz lesz és még jó sok időbe fog telni, hogy a kedvem ismét régi fényében ragyogjon, de szerencsére a barátaim gondoskodnak róla, hogy ne legyek egyedül. Nora is sokat próbált vigasztalni, míg Zander sem hagyott egyedül. Henriette is aranyos volt, mindig a maga módján próbált szórakoztatni, sokszor grimaszolt étkezésekkor vagy megcsipkedett játékosan, mikor találkoztunk a folyosón. Most pedig Thessa próbált kirángatni a mélabús depressziós napomból, ha nem hívott volna, nem is jöttem volna be Roxmortsba, hiába volt most szabad a kijárás, meg igaz, hogy most sok volt a tanulni való, de legalább lekötötte valami az amúgy is kavaros fejemet. Lehet, hogy a csókom volt rossz? Rosszul csókolok? Pedig mindent beleadtam… lehet sok voltam, tapadtam?
Talán ez már sosem fog kiderülni, mindegy is, mert ma fogadnom kell Theresa ellen, ez pedig nem túl előnyös, ugyanis tegnap néztem át gyorsan a statisztikákat és kértem tanácsokat pár arctól. Henriette-el is jó lett volna beszélni, játszani fog-e a meccsen, igazi sztárként robbant be a Hugrabug csapatába, nem semmi, milyen sebesen és fürgén mozog a pályán, a cikesz szinte beleizzad, ha menekül előle. Már csak a barátságunk miatt is rá voksolok, teszek arra egy vagon pénzt, hogy elkapja a cikeszt.
Unott képpel léptem be a Három Seprűbe, ha láttam ismerősöket intettem feléjük, de arcomról teljesen le lehetett olvasni, semmi kedvem itt lenni. Legszívesebben begubóznék az ágyamba, magamra teríteném a paplanomat és elmerülnék ismét a bájitaltan nem túl érdekes világába. Persze Theresa kedves, hogy próbál kirángatni ebből az irdatlan állapotomból, de néha jobb, ha csak eltelik felettünk az idő és az szépen begyógyítja a sebeinket.
 - Hát hali! – köszöntöttem a lányt szokásos, védjegyemmé vált köszönésemmel, bár most a lendület és a hangulat feleannyira sem volt felemelő, mint szokott.
-Szia! De örülök, hogy végre nem csak összefutunk a folyosón. - köszöntött lelkesen, mire én is elengedtem egy félmosolyt.
 - A karácsonyi buli azért izgi volt. Régóta vársz? – kérdeztem, majd lecsücsültem a vele szemben lévő székre és felnéztem Rosmertára, akinek bár sok teendője volt a Roxmortsi hétvége miatt, pont kiszúrta az érkezésemet és el is indult az asztalunk felé.
- Iszol valamit? Ma én fizetek. – mosolyogtam erőltetetten, bár ez inkább annak szól, ne aggódjon értem, nem szeretném ha lesajnálna, csak azért mert pórul jártam és nem szükséges kegyelmeznie rajtam, depresszió ide vagy oda, a kviddics a véremben lesz, ha szüzen halok meg, akkor is.

Tetszett ez az apró kis nyüzsgés a Három Seprűben, ezért szerettem idejárni, hol Zanderékkel tértünk be, hol pedig Sandyvel, mindegy volt, mindig magával vitt a hangulat. Diákok beszélték ki a gondjaikat az órákkal, utált vagy kedvelt tanáraikat, esetleg az éppen aktuális beadandókat oldották meg együtt, vagy csak ki akartak szabadulni a folytonosság körforgásából. Az asztalon dobolva vártam, hogy ideérjen, hogy kiszolgáljanak, de persze Thessa felhozta a karácsonyi bulin történteket, amin elmosolyodtam, na nem azon, ami történt, vagy azon, hogy a lány kicsit rosszul érzi magát miatta, inkább az, hogy azt hiszi neheztelek rá emiatt. Ami vicces, az vicces, mindig vehető vagyok a poénra, még akkor is ha én szenvedem el. Ez vagyok én. Egy igazi hobóc.
-A manók okoztak mindent! – kuncogott elhárítva magáról a felelősséget, de azért látszott rajta, hogy próbálja viccesnek feltüntetni a történteket, amiben igaza is van. Nem kell ezt komolyan venni.
- Ezra, még nem mondtam, de nagyon sajnálom, ami a bálon történt. Mondhatjuk, hogy nem voltam teljesen magamnál. Nem állt szándékomban alkoholos puncsot inni, de valahogy mégis sikerült. – mondta végül kicsit megkomolyodva, mire én védekezőleg felemeltem a kezeimet.
- Rá se ránts Thessa, mindenki el volt varázsolva, arról nem is beszélve, hogy senki nem vette fel a témát. – nevettem. – Plusz az én hibám is, én mondtam a morcos fószernek, hogy intézzen alkoholos italt, nem hittem, hogy tényleg megteszi. – vakartam meg a halántékom én is kicsit zavarban lévő kisfiút játszva.
- Amúgy is tök poén volt. – mosolyogtam végül, mire odaért hozzánk is Rosmerta és felvette a rendelésünket.
- Pont ma akarsz fizetni, amikor éppen megkopasztani készülök? – vigyorgott sejtelmesen. - A Hugrabug-Griffendél rangadón bármi megtörténhet! – tette hozzá, mire én nagyvonalúan legyintetten. - Viszont ha ez így van, akkor egy vajsört kérnék. De a következő kört majd én állom! – szabadkozott, így a ház tulaja, hallva a rendelést és hozzátettem a magamét, tehát nyugodtan jöhet ebből kettő, aztán rábízom Theresára a továbbiakat.
- Ez a fogadástól független, barátok vagyunk, a legkevesebb hogy meghívlak. – mosolyogtam rá, majd kérdésére, miszerint mit várok a házaink meccsétől, elgondolkoztam. Mivel egymás ellen fogadunk, talán nem lenne ésszerű hangosan kiteregetnem a gondolataimat, de nem veszem véresen komolyan a Thessa elleni játékot, nem az a lényeg, hogy megkopasszuk egymást, hanem inkább, hogy jól érezzük magunkat. Gondolom én, aztán lehet a lány tényleg gazdagodni akar általam, ki tudja.
- Ahogy mondtad, bármi megtörténhet. Jó meccseket vívtak az előző körökben. Henriette ügyesen megfogta a cikeszt a Hollóhát ellen, független attól, hogy a tuskó Leonard valamiért kinézte magának és rengeteg gurkót küldött rá. Azonban a kicsi lány Fürge és nagyon mozgékony volt, ügyesen kikerülte őket. – magyarázta magam elé nézve, majd Thessára emeltem tekintetem és úgy folytattam.
- A Griff meccset nem néztem, de ott ha jól tudom Claus van most felkapva, ő is terelő, jól megy neki a játék? – kérdeztem, bár nem voltam biztos a válaszában, sokszor olyan szétszórt és komolytalan, míg a kviddicshez koncentráció kell és megfelelő erőnlét, főleg egy terelőnek. Leonard egyrészt nem normális, szinte mindig kinn van a pályán és a gurkót ütögeti a bábuknak, szinte nekem fájt, ahogy láttam a bábukat össze vissza rogyadozni. Azonban nem tudom, hogy Claus mennyire veszi komolyan a meccseit, nem láttam játszani még és ez egy kicsit elbizonytalanít. Ha jobb, mint a hollóhátas terelő, és elkapja a kicsi lányt, akkor hátrányban lehetnek. Ha a múltkori meccsen nem lett volna Henriette ilyen ügyes, akkor valószínűleg a Hollóhát nyert volna.

Jó itt benn a melegben, jó társaságban, fincsi vajsörrel a kézben, miután átkugyagoltam a hidegben a kastélytól idáig azt hihetni az ember semmi rossz nem történhet. Kviddicsről pedig mindig öröm beszélgetni, még ha csak az iskolai oldalát is nézzük a dolognak, Thessával és a haverokkal tudtam erről leginkább beszélgetni, no meg néha Henriette-el, de ő szűkszavú volt és szerény.
-Henriette túl jó volt ahhoz, hogy az egyik terelő ne szúrja ki magának. – válaszolt Thessa a szak-véleményemre. - Valószínűleg a Griffendél ellen is készülnie kell, hogy a gurkók kereszttüzében lesz. – tette még hozzá sietve és kénytelen voltam igazat adni neki. Igaz, apró lány és fürge is, de az előző mérkőzést kielemezve a Griffesek biztos őt fogják megcélozni, ahogy először feltűnik a cikesz.
- A Griffesek passz és dobó játéka viszont erősebb a Hugránál, talán még az örzőnk az, akire támasz-kodhatunk, ha Henriette elbukna a hírnév súlya alatt. – bólintottam magma is, ahogy elmélkedve az égnek emeltem a tekintetem, majd meghallgattam a Griff csaparól szóló véleményezést, amire hümmögve bólogattam. Nem láttam ugyan a meccset, csak a cimborák elmeséléséből, ugyanis túlságosan elfoglalt a depizés Sandy után, de szerencsére Henriette meccsére azért elmentem, jól is éreztem magam, kicsit kizökkentett az utóbbi napok-hetek gyötrelmeiből. Hogy tudtam volna lszámolni aztán a Kicsi Lánnyal, ha kihagyom a mérkőzését és a nagy fogását. Nem semmi volt, ahogy két gurkó keresztüzében is képes volt elkapni a cikeszt.
-Hmmm, ez mindig is a világ legjobb vajsöre lesz. Otthon a házimanónk egyszer próbált készíteni, de a közelébe sem ért. – mesélte élményekkel Thessa, mire én csak megvakartam a fejem és követtem a lány példáját, majd én is hangos sóhajjal adtam tudtára véleményemet.
- Lehet van benne valamilyen összetevő, amit itt titokban tartanak. – gondolkodtam hangosan, majd kicsit késve kapcsoltam és elnevettem magma az ötleten.
- Nem semmi feladatot adtál a házimanódnak. – kacagtam jó kedvűen, ahogy próbáltam elképzelni a konyhán lévő manókat, ahogy dugiban alcohol italt gyártanak, persze mindent elrontanak.
- Na de Miss McCarthy, ideje virítani. Egy egész galleont arra, hogy Henriette azelőtt fogja el a cikeszt, hogy a csapatok összpontszáma eléri a 100-at. – kotorásztam a zsebemben, ahogy előnyújtottam az érmét és az asztalra tettem. Nem akartam nagyobb összeggel fogadkozni, mert egyrészt az már túlzás lenne, ez egy baráti kis fogadkozás és nem akarom, hogy személyes szerencsejáték váljon belőle, másrészt Thessa gazdagabb, mint én, a végén olyan összeget mondana, hogy a falnak megyek.

Az előző két meccset eléggé részletekbe menően elemeztük. Mondjuk két ekkora rajongótól ez a minimum. Felüdülés volt a szobatársaim után végre olyasvalakivel átbeszélni a kviddicset, aki értett is hozzá. Ezrának nem egy bólintér nagyságú érdeklődése volt a mágikus sport felé, inkább egy sárkányméretű. Nekem pedig most jól esett egy ilyen jellegű beszélgetés.
Henriette tehetségét és esélyeit is kitárgyaltuk, és a Hugrabug csak reménykedhetett, hogy a Griffendél terelői nem fogják palacsintává lapítani szegény lányt. Persze volt játékszabályok, és figyelni kellett a másik testi épségére, és fiúk mégsem mehetnek rá nagyon a lányokra, de hát ez egy sport volt. És ha valaki úgy dönt, hogy lány létére kiáll a fiúk ellen, annak számolnia kellett ezzel.
Végül inkább a vajsörrel folytattuk, ízlelgettük. Ezra szerint volt benne valaki különleges összetevő.
-Otthon a gyömbérrel próbálkoztunk. De annyira nem jött be. - vontam meg a vállamat. A roxmortsi titkos összetevő pedig valószínűleg Rosmertával fog a sírba szállni.
Ezra végül nem kerülgettem a kását, belecsapott a lecsóba, és egy galleonnal csábított el az ízletes vajsörtől.
Egészen csavarosan fogalmazott az úriember, én meg vigyorogva hallgattam a tétjét.
-Kizárt dolog. - ráztam a fejem. - 100 pont nagyon hamar összejön. Én azt mondom, hogy a Hugrabug még úgy sem fog nyerni, hogy Henriette elkapja a cikeszt. Az utolsó pillanatban fog eldőlni a meccs, ebben biztos vagyok. Maradjunk az egy galleonban. - fogtunk kezet vigyorogva, és elégedetten dőltünk hátra. Kevésbé tisztességes társaságokban még talán egy böffentéssel is megerősítették volna a fogadás tényét.
-Most hogy akkor túl vagyunk a piszkos anyagiakon, kész még valamit? - mutattam a fejemmel a pult felé.

Szinte úgy érezhette magát az ember a három seprűben, mint egy fogadórodában New Yorkban vagy a tőzsdén, ahogy mugli apám mondaná, igaz, mi egy galleonban játszottunk csak, de az érzés tisztára olyan volt, mintha nagy röptű fogadásokat kötnénk, miközben az esélyeket latolgatjuk. Nem beböffentjük a tippjeinket, alaposan átgondoljuk, elemzünk és a tapasztalatainkra bízzuk magunkat.
Igaz egy komoly kviddics találkozóra biztos érdekesebb lenne fogadni, látványosabb a küzdelem, szebbek a gólok és olyan cseleket és trükköket mutatnak be sokszor a játékosok, nem csoda, hogy a tanulókat elcsábítja a sport.
- Otthon a gyömbérrel próbálkoztunk. De annyira nem jött be. – Nem csodálom, a gyömbérnek túl erős íze van, ami elveszi a vajsör többi összetevőjének zamatát és az összhatást is elrontja. Próbálkozásnak nem rossz, de ez körülbelül olyan, mintha palacsintába tennénk chili szószt, erontaná az édességét.
- Én nem próbálkoztam ezzel soha, inkább a kávéért vagyok oda, azt póbáltam pótolni valamivel. – válaszoltam elkámpicsorodva, miután eszembe jutott, hogy otthon és itt egyaránt nem fogyaszthatom azt az isteni finom italt. Alig várom, hogy nagykorú legyek és végre tonnaszámra ihassam a reggeli nedűt.
-Kizárt dolog. – rázta meg a fejét Thessa, miután leadtam a tippemet - 100 pont nagyon hamar összejön. Én azt mondom, hogy a Hugrabug még úgy sem fog nyerni, hogy Henriette elkapja a cikeszt. – itt mosolyra húztam a számat, azt reméltem, hogy itt félre tudjuk majd tenni a házaink iránti felté-tlen szeretetünket és kötetlenül fogadhatunk és elemezhetünk. - Az utolsó pillanatban fog eldőlni a meccs, ebben biztos vagyok. Maradjunk az egy galleonban.
- Rendben, Henriette hamarabb kapja el a Cikeszt, minthogy a bólintérek felébrednének téli álmukból, már ha alszanak téli álmot. – nevettem el magma a végén, mert bár jól hangzott a fejemben a mon-dat, nem igen voltam jó a Varázslatos lények Gondozásából.
-Most hogy akkor túl vagyunk a piszkos anyagiakon, kész még valamit? – kérdezte, mire átnéztem a válla fölött és félmosoly ült ki az arcomra.
- Ha már így is tilosban járunk egy kávé jól esne. Egyébként miért mondod, hogy piszkos. Amint a tenyerembe ejted, tisztává lesz mosva az a pénzt. – öltöttem nyelvet a lány felé nevetve.  

   

Jó móka volt ez a kis kviddics elemezgető délután, mégis csak megérte kimozdulni ma és emberek közé kecmeregni. Elfogott a Három Seprű hangulata és a vajsör ízémel mámora, s bár tudtam, hogy tilosban járunk, nem igen voltam az a fajta srác, akit érdekelt az ilyesmi, sőt inkább élveztem az ilyen esetekkel járó veszélyt.
Nyilván, majd a kviddics meccs napján izgalommal fogom figyelni Henriette meccsét, remélem minél hamarabb elkapja a cikeszt, bár nem fogom ezzel stresszelni, olyan kis izgulós fajta, plusz ha jól tudom, mostanság a báttyja miatt is ki van akadva. Mi lelte vajon Flort, azt én se tudom, na persze nem vagyunk olyan közeli viszonyban, függetlenül attól, hogy egyszer közösen megvicceltünk pár Hugrabugos barmot.
- A téli álom biztosan jó dolog lehet, habár viszonylag nagy időt veszítesz el az évből. Nem is tudom, mit kívánjak a bólintéreknek: téli álomot vagy aktív időtöltést? – megmosolyogtam Thessa gondo-latmenetét, habár kósza elmélet volt, amit kiböffentettem, jól illett a körülményekhez, de nem gondoltam komolyan a téma kivesézését.
- Hát szerintem inkább aludnának, nem hiszem, hogy odavannak az aktív sportokért. – mosolyogtam én is, ahogy kiittam a maradék vajsörömet és az időközben megérkező kávémat is. Szerencsére nem érdeklődték meg a koromat, habár már nemsoká elég idős leszek a fogyasztásához, még van addig valamennyi idő.
- Köszönöm még egyszer ezt a kellemes délutánt. Találkozunk, ha máskor nem is, a kviddics meccsen. – mosolyogtam még mindig, majd magamra erőltettem a kabátomat.
- Jössz vagy van még elintézni valód? – kérdeztem, majd ha úgy dönt velem tart, együtt visszaban-dukolunk a Kastélyba, ahol belevetem magam a Bájitaltan házimnak és nem árt az se, ha kicsit előre tanulok. Attól, hogy Smith-re fáj a fogam, már persze megviccelés terén, még a tanulmányaimat nem hanyagolhatom el, bár már kezd kristályosodi a tervem, aminek a szüleim talán nem fognak annyira örülni, de hát így alakultak a dolgok. Sandy mindent megváltoztatott, kicsit engem is.