Cím: Fekete-tó Írta: Mrs. Norris - 2020. 06. 01. - 20:39:38 (https://i.imgur.com/nPiGZ37.jpg) (https://i.imgur.com/xeY0Vmn.jpg) A Roxforti Birtokon található a Fekete-tó. Az elsősök minden évben ezen kelnek át a csónakokkal, s közben néha bele-beleesnek a vízbe. Nagyon sok minden él ám ebben a tóban. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mirabella Harpell - 2021. 02. 28. - 22:34:14 Palievés (https://i.pinimg.com/564x/21/c5/22/21c52273f2bafcaf157c29859b725864.jpg) 2002. Február 14. Elküldtem Lunának Hú-val a kis cetlit, aztán visszahúzódtam a földre terített pokrócra, a jókora faladik alá. A már nyugalmazott vízi járműt az oldalára fordítva támasztottam ki, így olyan, mint egy félsátor. Technikailag most az is, nevezhetjük ezt akár a nyugdíjaskori mellékállásának az elsősök év eleji fuvarozása után. Teleaggattam belül fényfüzérekkel, mert hiába nincs most későn, azért a délutánok is sötétek még. Meg mert így egész hangulatos. A füzér amúgy a csónak takarása miatt a kastélyból nem látszik, és meleget is biztosít, mert tudom, hogy Szöszke nincs jóban a tó felett futkározó februári szelekkel. De talán a kilátással jobban kijön majd. A csónak alá leterített pokrócról kellemes kép tárul a szemünk elé. A tó vizének tükrén, bár nem volt most jég, vidáman korcsolyáztak a hunyorgó csillagok fénypontjai. Az ég alja még sötétlilásan derengett nyugat felé, előtte a Rengeteg fái sötétlettek az egyik oldalt, másik oldalt meg a kastély tornyai magasodtak. Nem sokban különbözik a két tábor, igazából. De itt, a tónál minden sima volt, csendes és békés. Közvetlen a csónak-sátor előtt a homokban ott egy nagy, enyhén korhadt faléc, rajta a tűzmentes, mágiahajtotta főzőlappal, rákészítve egy brutálisan nagy súlyú, patinásan régi, öntöttvas-serpenyővel. Embert is lehetne ölni ezzel, de nyilván mára nem ez a terv. Nem olyan palikat fogunk enni, az amúgy is kannibalizmus lenne. Úgyhogy unalmamban vajkaramellát grilleztem rajta addig, majd felöntjük egy kis tejjel, jó lesz kísérő italnak a desszert mellé, és iránymutató illatnak sem utolsó. A hagyományos palacsinta hozzávalói tehát ott vannak szintén a deszkán a főzőlap mellett, keverőtál, házi vaj, finomliszt, tej, Hagrid tyúkjai alól friss tojás (nem loptam őket, dehoogy), cukor, só, minden, mi jó, egy kancsó juharszirup, és egy nagy üveg mogyorókrém. És néhány szem eper is, amit meg a vacsoráról csentem el múltkor, mikor gyümölcskosár volt. Megdörzsöltem a kezemet, na nem mintha fáznék, hála ugye a mágikus melegítésnek, és elégedetten sóhajtottam. Már csak egy valami - pontosabban valaki - hiányzik. Még szoknom kell ezt a helyzetet, de minél inkább próbálgatom, annál inkább kíváncsi is vagyok rá, hogy milyen így lenni valakivel, aki nem egyszerűen a barátom, és nem barátkozni, hanem… Palacsintát sütni. Ez most pont elég, ezt nem csináltam még baráttal sem, most kipróbálom valakivel, aki kicsit az is, meg annál több is. Átkaroltam a térdeimet, és egy pillanatra rájuk fektettem az államat, de aztán felkaptam a fejem. Lépések zaját hallottam, de most nem rémültem meg miattuk, inkább szélesen elmosolyodtam. Felpattantam, és kikukucskáltam a csónak korhadt pereme felett, először csak az orromig, de amikor megbizonyosodtam, hogy nem egy erre tévelygő kotnyeles auror (mert azok miért is csinálnák rendesen a dolgukat, ne is tegyék akkormár), egészen kikandikáltam, és integettem is . - Itt vagyok! Már csak te hiányoztál… De mondjuk a receptet is elfelejtettem elhozni - jut eszembe, de aztán vállat rántok, bízva abban, hogy majd megoldjuk, nem lehet az olyan bonyolult… Palacsintasütésnél sikerült már bonyolultabb dolgokat is megoldanunk együtt. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mira L. Wyne - 2021. 03. 01. - 04:37:17 Visszafogom a spontán érzelemdobbanást, ahogy elolvasom a rövid cetlit, mer kedvem támadna hirtelen megölelni valakit - Mirát, köszönetképp, csak hát ugye ő nincs a közelbe, azér a cetli - de csak Hú van még itt rajtam kívül, és bár nem vagyok emberként közel se összemérhető a házi quodpotcsapat éljátékosaival, de bagolyként azér tőlem sem lenne egészséges egy lelkes-szorongatós. Úgyhogy csak visszafogottan megsimogatom a tollas buksiját, mielőtt útjára engedném.
Választ nem is küldök vele, hiszen mire útjára röppen, szinte röppenek én magam is, amint felnyaláboltam az "útravalóm". Őszintén szólva azzal nem egészen készültem, úgyhogy csak egy kis dugi bödön forrócsoki-porom van erre a célra, de biztosan feltaláljuk vele magunkat. Biztos lehet krém-sűrűre is csinálni mondjuk. De készültem mással is... Majdnem meg sem látom a kis esti piknikünk helyét, ilyen nyílt térbe nehéz megmondani, pontosan honnan jönnek ezek a jó illatok, de egy kis kósza botorkálás után meglátom a csónak alól földre vetett fényt, kicsit oldalról. Meg kell hagyni, a vár felől valóba jól kiárnyékolja magát. Már készülnék kopogni a csónak deszkáin, de mire elég közel érnék, már ott integet Mira is. Minő szörnyűség, hát így kénytelen vagyok a kopogás helyett lelkesen visszaintegetni, és fürgén odaszedni a lépteimet, hát még ilyet. -Antigravitációs?- mászok be a csónak alá és Mira mellé, eddig hagyományos súlyúnak tűnik minden. Bár minket ismerve... -Te is ...mármint látom, nem innen, itt nagyonis itt voltál.- És a legszétszórtabb elismerés dekorációér díjat Lu nyerte, gratulálunk neki. Még ámuldozok a mindenféle szépségeken, fénysortól, kilátáson át, Miráig, közbe letekerészem a nyakamból a sálat, hirtelen ahhoz túl jó idő van. -Nagyon ...otthonos. És semmi gond, azt meg hoztam én- mutatok fel egy nagyobb cetlit, tulajdonképpen levelet. Ötleteltünk valami ilyesmit a palacsintanapon is már, és az egyik első dolgom volt azután elkérni Nagyi palacsintareceptjét. Befészkelődök Mira mellé, kicsit szűkösebben, mint amennyire a csónaktól muszáj lenne, de hát na, ugyan kit is próbálnánk megtéveszteni, közbe gyorsan átfutom azér a receptet. -Sütőporunk az van?- jövök rá csak most, hogy minek van mi köze az amerikai palacsinta jellegzetes vastag tésztájához. Bizony pont ennek, úgyhogy biztos ezzel nem készült Mira, ha ebben különböznek a receptek, és ami pláne biztos, hogy innen már ki nem robbantjuk magunkat, annyi szent. Talán úgyis csak a sütőport kihagyva kapjuk a hiányzó receptet? Ugye? De amúgyis, megoldjuk, ne aggódd túl, Lu, vagyis ennél túlabb már ne, ennyire is fölösleges. És végül a klasszikus Lu-trükk: probléma nélkül kibökni egy bizonytalanságot, hogy egy másikról eltereljem a figyelmemet. -Nagyon... romantikus- javítom a korábbi megállapítást, a csillagfényes tóra kinézve, aztán Mirára, mosolyogva, kihúzva kicsit magam, a szégyellős összehúzódásra ösztökélő inger ellenére. Tessék, mostmár kinn van, kimondtam ahogyan őszintén éreztem, akkor már vállaljam is szépen. Még ha bizonytalan is, és óvatos lennék, csak apránként puhatolózva, Mira pontosan hogy érez. Talán bizonytalan, talán új, vagy túl hirtelen, vagy túl fura neki ez. Én. Sophie-nak is végül túl fura voltam... Vagy talán én aggódom túl, ő meg csak tőlem vár valami magabiztosabb jelet? Netán ugyanazér, ugyanúgy óvatoskodik velem, mint én, csak fél, hogy egy túl nagy lépéssel megijesztene? Nem tudom, de ha sokáig folytatom ezt a találgatást itt és most, lassan semmit sem fogok tudni. Egyvalakit ismertem, aki előre tudta, hogy tetszünk egymásnak, bizonytalanság nélkül, akkoriba még én voltam a bizonytalan igazából... nem sokáig. Nem történt sokminden, egy lépcsőn ülve gitározott, úgy éreztem, direkt nekem, pedig gyűlt köré egy egész kis hallgatóság,.. maradtam beszélgetni... végül nem egészen csak beszélgetni. Csak egy kis nyári fellángolás, de kifejezetten egyértelmű volt. Na, az én szerencsém persze, hogy nem ilyen. És mégis, sehogy máshogy nem szeretném ezt a pillanatot Mirával, nem változtatnák rajta semmit, bizonytalan-félénk-óvatosan tökéletes így, ahogy van. Nem egészen csak barátság, és majd csak rájövünk, pontosan mennyivel is több. Annyival mindenképp, hogy kimondjam, igenis romantikus egy tóparti, csillagfényes palacsintasütés. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mirabella Harpell - 2021. 03. 03. - 11:05:07 Palievés (https://i.pinimg.com/564x/21/c5/22/21c52273f2bafcaf157c29859b725864.jpg) 2002. Február 14. love is a burning thing (https://www.youtube.com/watch?v=QfCOJLRk2D4&ab_channel=guitarandmusiclover7) Mint egy fényfolt a sötétségben, olyan, ahogy Szöszke közeledik a Roxfort fekete háttere előtt. -Antigravitációs? - bújik be mellém a rögtönzött kuckóba, én pedig vállat rántok. - Antigravitációsnak csúfoltam, mert hát oldalvást van, nem úgy, ahogy lennie kéne. De később lég-csónakázhatunk is vele, csak nem tudom még, milyen varázsigével lehetne lebegővé bűvölni. Lehet, hogy egyszerűbb a tóra tenni, csak van rajta pár luk - mutatok a korhadt ladikfenékre, ami tulajdonképpen most hátfal. Kukucskalyukaknak jó egyébként, kifigyelni, ha további kéretlen társaságunk hangjai ütnék meg a fülünket. -Te is ...mármint látom, nem innen, itt nagyonis itt voltál. Lesütöm a szememet, és somolygok egy kicsit az oldalsó susnyásra. -Nagyon ...otthonos. És semmi gond, azt meg hoztam én. - Mindenre van megoldásod - csóválom meg a fejem hálásan, és közelebb hajolok, persze szigorúan csak azért, hogy közelről meglessem a betűket a papíron. A kis lovacska huncutul dobálja magát a mellkasomon, de nem vadul, csak úgy játékosan, amitől még nem kapok szívrohamot. -Sütőporunk az van? Na, most már roham van a szívemen egy kicsit. Felkapom a fejem és Lunára gúvasztom a szemem, össze szorított szájjal. - Izé… Sütőpor… Alfredet kértem meg, hogy küldje el a hiányzó hozzávalókat Garden Lodge-ból az amerikai palacsintához, amiket én itt nem tudtam beszerezni. Jó fej volt, mert egész amerikai stílusú… Várj csak… - kapom fel a piros-kék csillagos lisztes zacskót. Gyanús is volt, hogy nem sima búzakalász meg tészták vannak rajta, hanem tengerentúli stílusú sütik, muffin, pite meg palacsinta. - Nézd! Önmagától megkelő liszt… Mintha valami mágikus cucc lenne, pedig szerintem nem - fordítok egyet a zacskón, és a hátoldalon az apró betűs résznél meg is találom a magyarázatot. - Fú, oké, nincs gáz. Mármint hogy sütőporral kevert - mutatom Szöszkének a zacskót közelebb bújva, kicsit hozzá is érek a vállammal a vállához, de hát muszáj, szűkös a hely, és apró a betű. És muszáj megkönnyebbülten mosolyognom is, megfelelő távolságból. - Nagyon... romantikus - böki ki hirtelen a hozzávalók felett a tó felé pillantva. Hát igen, Valentin nap, izé, ezt szokták csinálni akik… Mindenkik, akik ilyenkor ketten szerveznek programot. Vagy nem? Nem tudom. Túlzásba estem talán? - Nem kéne annak lennie? Azt gondoltam… Izé... A romantikus, az most jó dolog, nem? - vigyorodom el kissé bizonytalanul, de hát végülis ő egész lelkesnek tűnik ettől, és végülis én is az vagyok, nem is értem, miért érzem mégis azt, hogy egy kicsit… Égő. Már nem ez a helyzet köztünk, mert az amúgy egész jó, épp megállapítanám és bele is felejtkeznék. Mégis füstszag van, mintha túl pironkodott volna valami, nem csak átvitt értelemben, hanem konkrétan. Így jár, aki nem figyel a karamella-sütésre... A felismerés előbb talál meg, minthogy a serpenyőre nézzek. Előbb még Szöszkére bámulok lefagyva. Aztán mire odanézek a probléma forrására, már késő. Aljas, apró kis lángnyelv nyalogatja a most már amúgy is elrontott karamellánkat, mert hiába a tűzmentes főzőlap, ha a tetején ott felejtünk valami gyúlékonyat… És nem, ez nem az a lángnyelv, amit szeretek, ez pont az, amitől mindjárt beásom magam a homokba. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mira L. Wyne - 2021. 03. 03. - 22:23:24 -Hmm, igaz- bólogatok a magyarázatra. -Azt talán biztosabb, ha nem most kísérletezzük ki, hogyan repülne, meglepően bonyolult.
Kering a köztudatba repülő autók ötlete, de ezt az extrát még Apa sem szokta vállalni, hogy belebűvöli. Önjáró, nagyobb beltér, varázs-hajtotta, automata váltós,.. de röpképes még nem volt. -De ha más nem jut eszünkbe, egyfajta antigravitációt már ismerünk- teszem hozzá somolyogva. Tény, így a csónak alatt röpködni benne nincs elég hely, de talán már így is megfelelően zárt térnek számít, vagy csak egy kicsit kell kiegészíteni hozzá. Miközbe a receptkérdés megoldódik - többé-kevésbé, - jól egymáshoz kuporodunk kibogarászni a papíron meg a liszteszacskón lévő betűket. Oké, lehet, hogy - mivel a levelet már olvastam korábban is - én csak sunyin Mira vállára hajtottam a fejem, miközbe ő bogarászta a betűket, de na. Olyan közel van, meg olyan meggyőzően kényelmesnek látszik a válla, hát muszáj voltam!.. Lu, te egy gyenge ember vagy. Meg milyen összeszedett is... -Ó. Óóó! És tényleg!- Lu azt sem tudja, milyen napot írunk. Mármint legalább most rájött. -A romantikus az bármikor jó dolog- pillogok Mirára boldogan, megkeresve a tekintetét, remélve, hogy oszlatom azt a bizonytalanságot is, amit felfedezni vélek benne. -Most pedig tökéletes. Egy pillanatra megijedek, hogy én rontottam el valamit, amikor Mira tekintete csak ledermed. Aztán észrevéve a lángokat, azzá alakul, hogy talán én gyújtottam azt tudatlan-akaratlanul, valahogy. Pedig az nem így szokott működni. Esetleg talán most Mira volt, nála máshogy kapcsolódó érzés-varázslat párosítással? Miután végigrohantam mindenféle aggódásokon, sikerül megragadnom a kezdeményezést, meg azzal együtt a serpenyő nyelét. Jó messzire kitartom a csónak alól, és testtel is behúzódok a lángolgató karamella és Mira közé védelmezően. Csak innen hogyan tovább? -Hogy oltsuk el?- pislogok hátra a vállam fölött, Mira hoz-e valaki ítéletet. Csak borítsam a homokba? Vagy ezt lehet vízzel oltani? Van rá valami varázslat? Ahhoz pálca kéne. Kotorászok látatlanba, hátha megtalálom, addig meg legalább eltartom jó messze bármitől, amit tovább tudna gyújtani, meg elállom az útját Mirához - igen, a kis lángoknak, amik így nem is tudnának a serpenyőből kijutni, legfeljebb elégetik az egész karamellát. De ez is számít valamit ...ugye? Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mirabella Harpell - 2021. 03. 03. - 23:01:02 Palievés (https://i.pinimg.com/564x/21/c5/22/21c52273f2bafcaf157c29859b725864.jpg) 2002. Február 14. love is a burning thing (https://www.youtube.com/watch?v=QfCOJLRk2D4&ab_channel=guitarandmusiclover7) Igaza van, és pont jól is ért hozzá, hogy lehűtse a programötleteimet a megvalósítható mértékűre. Azért ezt a repülő csónakázást is megjegyzem magamnak, egy unalmasabb hétköznapra, de most valóban, sokkal jobb dolgunk is van. És palacsintát is kell sütnünk, mellesleg. - Bármikor előfordulhat egy kis véletlen lebegés. Még hasznos is lehet, mert ha dobáljuk majd a palacsintát… Izé, gravitáció nélkül biztos nem esne a földre - bizakodom, bár még abban se vagyok biztos, hogy az amerikai fajtát is lehet-e úgy dobálni, mint a másikat, de ha két seprenyőnk lenne, teniszezhetnénk is a sütés közben. Egészen kezdene összeállni ez a kemping-palacsintázás, de valahogy egyben el is lényegtelenedik. A romantika helyén és időbenvalósága elnyomja, elveszik a rám találó tekintetben, a szép, karamella színű íriszben. -Ó. Óóó! És tényleg! A romantikus az bármikor jó dolog. Most pedig tökéletes. Helyeselnék én, tényleg az, már épp elkezdenék azon pörögni, hogy most akkor minek kéne következnie, ha már úgyis ilyen közel vagyunk, és hát meg is van az a bizonyos tűz… Meg az a másik, amit rohadt gyorsan el kéne oltani, mielőtt a tóba ugrom. Luci szerencsére még az előtt cselekszik, eltartja tőlünk a nyelénél az egyelőre inkább csak füstösen pislákoló karamell-katasztrófát, bevilágítva a környező sötét nádast, megcsillogtatva a vörös fénnyel a víz tükrét. Már csak egy könyv kéne a másik kezébe, és akkor lehetne egy híres, tengerentúli szobor, ami valami olyasmit hirdet, hogy sötétben nem lehet olvasni. - Hogy oltsuk el? - Én… Én… Nem tudom… Dobd a tóba, vagy valami...! - suttogom tágra nyílt szemekkel, lefagyva. Normális esetben talán el is takarnám az arcom, összekuporodnék a csónak hasa alatt, ha már amúgy is sarokba szorultam itt, de most, hogy Luci olyan hősiesen közém és a titkos(nak épp mondjuk nem nevezhető) gyengepontom közé került, inkább nem teszem, hanem őt figyelem, csak és kizárólag őt, a csinos arcélt, a szőke hajzuhatagot, amin csak derengve tör át a balul elsült cukor fénye. Semmi értelmes nem jutna eszembe most, se mágia, se homokkal oltás, de így legalább nem trappol egészen a fejembe a tűzzel együtt járó rém-bika, ami amúgy ilyenkor mindig kísérteni szokott. Mert Luna most valahogy ott áll közöttünk. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mira L. Wyne - 2021. 03. 03. - 23:56:30 -Hmm, vagy egy kis direkt?- sejtelmeskedek, a véletlen mondhatni garantált, legalább egy kicsit. Olyan jól tudom érezni magam Mira társaságába, és soha nem szelídültek meg teljesen az érzelem alapú véletlen-varázslataim, egy-két tincs haj hajlamos lehet a maga útjára libbenni. Talán már meg is történt, csak mondjuk a tarkómon, és nem láttuk. A kedvenc bűbájunk meg ugye egy másik jó szórakozás.
-Nem, akkor a plafonra esne fel, az az első dolog, ami megállítaná. Mondjuk lehet, hogy visszapattanna... mennyire rugalmas egy palacsinta? Ez persze csak egy pillanatnyi érdekesség. Van itt egy másik pillanat, amiről pedig azt kívánom, bár eltartana örökké. Csak Mira létezik benne, a gyönyörű csintalan mosolya, csábító szeplői, és a szempár, amibe belepottyannék, mint súlytalanul az égbe. Ez persze túl szép lenne. Ehelyett lángok szakítanak ki mindkettőnket ebből a pillanatból. Kicsi, tény, de neki annál ijesztőbb lángok. És valahogy engem is kezd elkapni a pánik, nem tudva hirtelen, mit csináljak. Vizes rongy? Azzal le lehet fedni? Lefedni! Ez az. Jobb ötletem híján csak gyorsan megfordítom a serpenyőt, le a földre, egy darabig még ott tartom, mielőtt alálesek, hogy biztos elaludt-e minden láng. Aztán egyelőre ott hagyom, átfordulok gyengéden magamhoz ölelni Mirát, simogatni a hátát, amég megnyugszik. -Jól vagy..? Jól van... semmi baj... csak egy kis adrenalin, megesik ez velünk néha. Nézd, eloltottam- suttogom-duruzsolom neki nyugtatóan, és nem engedem el, amég ő nem kezd kibontakozni az ölelésből. Végül, miután megnyugodtunk, mostmár előkeresem a varázspálcám, és elkezdem kitakarítani a serpenyőből a beleégett karamellát, meg abba ragadt homokot. -Kár érte, de legalább már nem harap- mutatom fel végül a tiszta serpenyőt, az arcomra is felkúszik már egy félzeg mosoly. Talán mostmár lassan sikerül visszatérnünk az eredeti kerékvágásba is. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mirabella Harpell - 2021. 03. 04. - 07:38:55 Palievés (https://i.pinimg.com/564x/21/c5/22/21c52273f2bafcaf157c29859b725864.jpg) 2002. Február 14. love is a burning thing (https://www.youtube.com/watch?v=QfCOJLRk2D4&ab_channel=guitarandmusiclover7) Vörös és sárga lángnyelveket látok, vagy csak a hajtincseinket keveredni? Nem is tudom hirtelen, ebben a furcsa, bizonytalan féljek-e állapotban megfagyva figyelem, ahogy ellibben mellőlem egy pillanatra, és megkaramellizálja egy kissé a parti fövenyt a forró serpenyővel. Sziszegve csap fel némi gőz, fehér pamacsként száll fel a csillagok felé, és hamarosan szétoszlik. Mikor Luna odales alá, én is utána hajolok gyanakodva, ellenségesen és aggodalmasan méregetve a korábban olyan guszta tartalmú serpenyőt. Még a másik biztos karjai közül is kicsit morcosan pislogok, de aztán nagy sóhajjal belefúrom a képemet a szőke tincsek közé. Nem is történt semmi nagy ügy, csak én reagáltam túl. -Jól vagy..? Jól van... semmi baj... csak egy kis adrenalin, megesik ez velünk néha. Nézd, eloltottam. Felnézek, most már inkább csak a kínos bosszankodással a vonásaimban. Az én arcom parázslik még egy kicsit, inkább visszabújok Luna vállába, hogy ne is lássa, és a hátamon végig-végigsimító érzésbe merülök, mintha azokat egyenesen a tó hullámai okoznák. Azért mikor nagy nehezen kimászom a másik nyugalmat jelentő karjai közül, inkább nem nézek fel azonnal, sőt azt se tudom, hová nézzek. Máskor majdnem jóban is vagyok az adrenalinnal, de ilyen esetben... Inkább az ellenségem. Molyolgatom a pokróc mellett a homokot, szigorúan magam előtt, és hallgatom Luna ténykedésének hangjait, ahogy a varázslat meg a homokos cukros szutyok összecsap. -Kár érte, de legalább már nem harap - Kár, aha… - bólintok nagyot, és felnézve megrohamoz a másik kedves mosolya. Megszűrten tükrözöm vissza, és direkt nem is nagyon pontosítom, hogy ezt a sajnálkozást most a kárba ment karamellre értem, vagy a másikra, a kárba ment, és legalább olyan keserűen elbaltázott pillanatra. Pedig, tényleg nem történt nagy ügy, csak én megint túlreagáltam. Vagy inkább sehogy. Mint az a buta kislány, még mindig, aki akkor voltam, sok éve a tűzesetnél, és mivel akkor nem tudtam tovább lépni a lángokon, az az egy részem mintha meg is rekedt volna előttük, és azóta is ijedt gyerekként állna előttük. És az is maradok, míg nem teszek pontot ennek (pontosabban ennek a három, mert három halálfaló volt) az ügynek a végére. Csak egy villanásnyi időre kalandozom el ahhoz a továbbra is sziklaszilárd elhatározásomhoz, hogy majd, egyszer el kell ezeket a lángokat oltanom, és megfizetnem annak a háromnak. Addig meg fogják keseríteni az életem összes, édes pillanatát... - Kösz a kármentést. És bocsánat… - sütöm le inkább megint a szememet, és milyen mázli, ott a recept, hogy megmentsen a többi, szintén kínos önmérgelődéstől. - Mivel te mosogattál, én majd összeállítom a tésztát, így igazságos, nem? … Oké, ketté választjuk a tojásokat… - akadok meg már a szöveg elején, és ezt a részt, mivel elcsodálkozom rajta, ki is emelem. Aztán a kettőből az egyik tojást a jobb kezembe veszem, a másikat meg a balba. - Tessék, most kettőbe vannak. Ez mire jó? - kérdezem, és széttárom a kezeimet, a meszes kis gömbféleségeket óvatosan fogva, egymástól elszeparálva, tanácstalanul nézve Lunára. De a tanácstalanság hamar inkább félszeg mosolynak adja át a helyét. Csak azért is finom palacsintát fogunk sütni! Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mira L. Wyne - 2021. 03. 04. - 18:40:02 Bátorítóan rámosolygok Mirára, ahogy előpislog a szavaimra, és gyengéden vissza is ölelem meginn, ahogy a vállamba keres menedéket, hümmögetek kicsit, nem egészen dallamnyi dúdolás, de talán egy kis nyugtató duruzsolásnak megteszi. Még adok egy puszit a fejére, ahogy szétbontakozunk. Mintegy búcsúzóul, pedig nem megyek én innen három lábra sem, csak a serpenyőig.
-Ugyan, ugyan... Itt vagyunk, itt van még a egész este, nem vesztettünk semmit- bizonygatom Mirának, hogy semmi jelentősről nem csúsztunk le ...a karamellát leszámítva, az illata alapján nagyon finomnak ígérkezett. De finomnak ígérkező pillanatból, abból lehet itt még számtalan, ne ezt az egyet álljunk le siratni. Játékosan kipillogok a serpenyő takarásából, mint legyezővel szokták, csak hogy oldjam kicsit a hangulatot. -És nem bocsánat. Te már nem kérhetsz feleslegesen sokszor bocsánatot valamiér, azt én már rég lefoglaltam az én rossz szokásomként. Hátha egy kis humor segít visszazökkenni a vidám hangulatunkba. És mire nekiállunk a receptnek, valóba már a szokásos bolondozásnál tartunk. -Igen, így jó távol vannak egymástól, és nem tudnak összeveszni- viccelődök, miközbe keresek két tálat, vagy két dolgot, amiből tálat tudok átváltoztatni. Ha más nem, ez a csónak tele van deszkákkal, biztos lehet belőle varázsolni egy-két fatálat. -Amúgy a fehérjét és sárgáját kell valahogy szétügyeskedni ...Az neked mennyire megy?- érdeklődöm meg enyhe aggodalmassággal, miközbe lerakok egy tálat magunk közé, és elkérem az egyik tojást. Szörnyen azér nem aggódok, csak picit, végülis legfeljebb nagyon jól szórakozva fogjuk szétgányolni a tojásokat, esetleg nekifutunk párszor, mire sikerül. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mirabella Harpell - 2021. 03. 06. - 08:08:36 Palievés (https://i.pinimg.com/564x/21/c5/22/21c52273f2bafcaf157c29859b725864.jpg) 2002. Február 14. love is a burning thing (https://www.youtube.com/watch?v=QfCOJLRk2D4&ab_channel=guitarandmusiclover7) - És nem bocsánat. Te már nem kérhetsz feleslegesen sokszor bocsánatot valamiér, azt én már rég lefoglaltam az én rossz szokásomként. Nagyon hatékonyan terelődik a figyelmem, és a serpenyő mögüli szemtelenül szende pislogásra megfelelő daccal válaszolok vissza: - Hát én meg lenyúlom, mert rossz vagyok. Bocsánat - jelentem ki, és kihívó, makacs somolygással elnézem még egy kicsit, ahogy a serpenyő odébb halad a teljes takarásból, egyre nagyobb sarlót enged láttatni Luna szép arcából. A tojások biztonságba helyezése után már egész jól visszarázódunk a recepthez. -Amúgy a fehérjét és sárgáját kell valahogy szétügyeskedni ...Az neked mennyire megy? - Ha feltöröd úgy, hogy a sárgája egybe maradjon, szerintem ki bírom venni belőle óvatosan a kanállal, és átteszem a másik tálba - bizonygatom egyre határozottabban, és a tál fölé hajolok, harcra készen a kanállal. Ha belelottyan a tojás, akkor óvatosan kihorgászom az aranysárga célpontot, és átdobom a másik tálba. És ugyanezt a következő tojással is. - Mirák-tojások, kettő-null - jelentem ki vigyorogva - Na, most ki kéne mérni a hozzávalókat a sárgájához. De nem hoztam mérleget, mert vannak ezek a... - kotorászok, és meg is találom a fura, pohár-kanál szerű, nyeles mérőeszközöket, amiknek hála a bájitaltanos mérleget nem volt szükség elcipelni. - Ezekkel kellene elvileg mindent méricskézni? - mutatom oda a ásiknak, neki gondolom ismerősebbek, talán tudja, hogy kell használni, nem beszélve a papíron szereplő fura mértékegységekről, amikhez ezek minden bizonnyal valók. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mira L. Wyne - 2021. 03. 06. - 19:22:41 Serpenyő mögé rejtett, sunyi mosollyal nyugtázom boldogan, hogy sikerül visszacsalogatnom Mira jókedvét a lángokból.
-Ejj, bizony milyen rossz lány vagy. Ez nekem a gyengém- csóválom a fejem, és "büntetésül" megnyomom az orrát a serpenyő szélével. Már ha ki nem tér előle, óvatos mozdulat, mer persze, hogy nem akarom azér megütni a nyeles vaskoronggal. És az sem hátrány, hogy a vízvarázslat, amivel a maradék homokot lemostam a serpenyőről, le is hűtötte épp csak langyosra. A másik tálat is odateszem, egymás mellé, hogy ne kelljen messzire vinni a sárgát, és kézbeveszek egy tojást, a fehérjés tál fölé tartva alacsonyan. -Ugyan, csak nem lehet olyan nehéz... jáj,.. jáj,.. neesszét... itt itt itt... huh. Oké, szóval azér nem olyan könnyű fel is törni, de nem is szétloccsantani a tojást, de ketten valahogy megoldottuk. A második héját már előtöröm a serpenyő peremén. -És még könyékig sem vagyok tojásos!- teszem hozzá Mira diadalmas kijelentéséhez vidáman. De az ujjaim azér még így is furi fehérjések. Mibe töröljem? A pokrócba nem kéne azér. Végül a homokkal dörszölöm szárazra, és aztán meginn varázslattal mosom le a homokot, kinn a csónak előtt. -Óóó, igen- veszem kézbe a mérőpohár vagy minek hívjákot, és a fényfüzérekhez emelve nézegetem egy ideig. -Itt vannak rajta ezek a... vonalzók? Igen, tessék, folyadék uncia! Sőt, van liszt is. Ezek itt. Meg is mutatom Mirának a megfelelő vonalsorokat. -Öööm... ezen a poháron több ilyen sor van, mint amennyi körbe ráfér... rizs, olaj... bogár szem? Mi az a "tucsánka"? Visszaforgatom inkább a poharat a keresett hozzávalók szerinti mércékhez - a pohár nyele ehhez háromszor is körbeér, - és visszaadom Mirának, mielőtt elveszek a fura és ismeretlen hozzávalók vagy mértékegységek neveibe. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mirabella Harpell - 2021. 03. 07. - 00:05:59 Palievés (https://i.pinimg.com/564x/21/c5/22/21c52273f2bafcaf157c29859b725864.jpg) 2002. Február 14. love is a burning thing (https://www.youtube.com/watch?v=QfCOJLRk2D4&ab_channel=guitarandmusiclover7) -Ejj, bizony milyen rossz lány vagy. Ez nekem a gyengém. Még jó, hogy ülünk, ettől a mondattól, főleg az utóbbitól biztos felborulnék. Így azért azt megúszom, marad a zavart vigyor és a pirosan parázsló pofi, a langyos serpenyőt egész hidegnek érzem, mikor az orromat éri. Csibészesen fintorgok arra, ahogy kikaptam, de nem menekülök el, én elvileg bátor vagyok, gyakorlatilag meg vakmerő, a szavak az előbb jobban és jobbanesőbben fejbevertek amúgy is. - Tudtam én - dünnyögöm csendesen és pironkodósan somolyogva, és azt megtartom magamnak, hogy egy dolog tudni csendben, meg egy egész másik nyíltan kimondva hallani. Aztán csak figyelem a jelenetet, ahogy a tojások szétválasztódnak, és jó, hogy látom mi történik, mert ha nem látnám… Szóval ezek a hangok annak mondjuk gyanősak lennének, aki a csónak túlfele felől közeítene, és csak ezt hallaná, hogy jáj, jáj, meg itt-itt-itt, a végére téve a megkönnyebbült sóhajt. Pedig itt mi csak palacsintázunk, nem palacsintalankodunk, hiába hangzik az utóbbinak. -És még könyékig sem vagyok tojásos! - Elég tisztán megúsztad - bólintok, aztán nézem, ahogy először bepanírozza a kezét, aztán meg letakarítja egy egész kreatív technikával. Amíg elvan, addig átügyeskedem a sárgájákat, és tanulmányozom a mércéket. -Óóó, igen. Itt vannak rajta ezek a... vonalzók? Igen, tessék, folyadék uncia! Sőt, van liszt is. Ezek itt. Kicsik azok a jelecskék, kénytelen vagyok közel hajolni, hogy jól lássam, egyszerűen muszáj, és most már nincs semmi tűz; körülöttünk legalábbis. -Öööm... ezen a poháron több ilyen sor van, mint amennyi körbe ráfér... rizs, olaj... bogár szem? Mi az a "tucsánka"? - kérdezi a pohárkát tanulmányozva, én viszont őt tanulmányozom ugyanolyan kíváncsi, kicsit ideges lelkesedéssel. Nagyjából annyira értem még mindig ennek az egész ketten együtt vagyunk dolognak a mikéntjét, mint az amerikai palacsinta sütését. Fogalmam van, de vagy száz új dolgot tudnék leolvasni az arcáról. - Pont úgy hangzik, mintha... egy szlovák bányászváros lenne? - kanyarítom a mondandóm végül kérdéssé, de csak akkor nézek a kérdéses tárgyra, mikoris Luna a kezembe nyomja. - Khm… Akkor lisztből három bögre kell, tejből meg… - kezdek szorgalmasan és nagyon koncentráltan méricskélni a sárgájához. - Van kedved addig felverni? - kérdezem a fehérje felé biccentve, ha már az imént úgyis összeismerkedett vele. - Aztán óvatosan összerakhatjuk a kettőt - teszem hozzá, és szórakozottan kevergetni kezdem a massza rám eső felét. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mira L. Wyne - 2021. 03. 09. - 06:34:33 Mira zavarára én is zavarba jövök, ez a mondat tényleg zavarbaejtően sikerült. Mármint, ez most olyan "öhm, hih, izé", kellemes zavar, és remélem, jól látom, hogy Mirára is ilyen féle igaz. Csak hát ugye, ki tud ilyen nyíltan, szinte magabiztosan flörtölni, és nem egyből saját maga - is - elpirulni rajta? Mármint, egész sokan lehetnek gondolom, de nem én.
Nem, én szolidarítok a vigyori pirulásba, és már meginn bemenekültem kósza hajfürtök mögé, de hogy nehogy ijedtnek tűnjek, erőt veszek magamon, csavarok egyet a bújkáláson, és kipillogok a tincsek között. Végül ez a szendeségünk körül kergetőzés után csak eljutunk a főzőcskézésünk tényleges lépéseiig is, és valahogy megküzdünk két egész tyúktojással. -Ja, csak furi csúszós ujjakkal.- De valóba lehetnék könyékig is ilyen. De az egyébként strandról vett szárítási ötletnek hála, nem lesz mostantól minden más is tojáscsúszós, és a mérőpoharat sem kell elejtenünk. -Van itt még "font pehelytoll" is, meg sziaaa- olvasom fel még a furibb dolgokat, amit a pohár ír, miközbe Mira közelebb hajol, kicsit kíváncsiság is, de főleg mostanra alibi, ahogy a poharat bemanőverezem közénk, és az üvegén átpislogva nézek a szemébe, a mondat végét már csak elkacarászva. Nagyon komolyan vesszük ezt a palacsintát. -Mi?- A bányászvárost egész egyszerűen nem értem, de mondjuk soha nem is földrajzból voltam a legjobb. De talán jó is a kizökkentés annak tényéből, hogy az átlátszó üvegen át tudunk egymásra pillogni is, mer így még ma eljuthatunk talán a palacsintáig. -Ó, igen, arra van itt egy bűbáj!- Előkotrom a receptes levelet, Nagyi nagyon kedvesen írt még néhány tippet is, köztük ezzel a biztos habverőbűbájjal, ami állítólag pontosan pont jóra csinálja a habot. Ami nagyon hasznos lenne, ha sikerül, mer máshogy erős a gyanúm, hogy "kiadósan kevergetett tojásfehérjével" kéne beérnünk. Jó stabilan az ölembe veszem a tálat, és többször áttanulmányozom a rövid instrukciót a bűbájhoz, mielőtt megpróbálom varázsolni, hogy biztos el ne rontsam. -Woó! Nos, a varázslat az sikerül. Olyan jól sikerül, hogy a tojás hirtelen felörvénylik, én meg úgy hátrahőkölök, hogy koppan egyet a csónak. De miután mégeztem a fejem búbja dörzsölésével, megkönnyebbülve tapasztalom, hogy ennél profibb habra nem is számíthatnék, még az elfordított tálba is rendesen bennemarad. Diadalmas óvatossággal teszem le a tálat, mostmár tényleg el ne rontsam a habot, ha ilyen jól sikerült. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mirabella Harpell - 2021. 03. 10. - 07:00:47 Palievés (https://i.pinimg.com/564x/21/c5/22/21c52273f2bafcaf157c29859b725864.jpg) 2002. Február 14. love is a burning thing (https://www.youtube.com/watch?v=QfCOJLRk2D4&ab_channel=guitarandmusiclover7) - Ja, csak furi csúszós ujjakkal - mondja, és erre már valamiféle szándékoltságot sejtek. Kicsit csodálkozom rajta, egy kicsit meg talán… Örülök neki? Végül is, ez szórakoztató. És mint tudjuk, minden viccnek van alapja. - Szerintem bizonyos helyzetekben ez így normális - dünnyögöm. A mérőpoharak meg elgondolkodtatnak. -Van itt még "font pehelytoll" is, meg sziaaa. - És az vajon mi akar lenni? - csodálkozom, és tágra nyílt szemekkel bámulok, de nem igazán a szövegre, inkább a furin torzított, barna szempárra a pohár üvegfalán át. - Szerintem az a palacsintába nem feltétlenül kell - rántom meg a vállam végül, már az előbb a bogárszem is gyanús volt. Azt mondjuk nem tudom hirtelen, hogy ez vajon egy varázslócsalád mérőpohár gyűjteménye-e, de ezek utá merem remélni. - Lehet, hogy ez mágusoké, és bájitalfőzésnél is mérnek ezzel? Remélem, az amerikai muglik - izé, magnixek - nem napi rendszerességgel mérnek tollat meg bogárszemet, a liszt mellé - fintorgok mélán. - Mi? - kérdezi a tucsánka margójára tett megjegyzésemről, mire legyintek. - Csak találgatok. Lehet, hogy az valami népi étel. Vagy bundasapka, de azt se tudom, miért mérné valaki pohárral - teszem hozzá. Örülök, hogy a habfelverésre van bűbáj, gyerekkoromból még emlékszem, hogy anyám egy rugós-nyeles habverővel csinálta, és hát az a mozdulatsor az összes nagyobb tesóm, de még apám képére is mosolyt csalt, és másfélét, mint ami a készülő sütinek szólhat. Békésen méricskélem és kevergetem a többi hozzávalót, mikor egyszercsak fehér szökőkútra leszek figyelmes, meg egy koppanásra. Eltátom a számat, de nem nevetek, mielőtt meg ne kérdezném: - Jól vagy? Aztán hitetlenkedve nézem, hogy Luna ki akarja borítani a cuccot - de szerencsére az ragaszkdik a tálhoz. Ja, hogy ez egy teszt? Azért jó, hogy átment rajta a hab. Amikor óvatosan leteszi a tálat, akkor én is a nálam lévőt, így azok egymás mellett vannak, és mi is. - Remélem nem fáj nagyon… Na, tegyük össze, amink van - javaslom aztán, továbblendülve, bele sem gondlva, hogy mit mondokmár megint, és az egyik tál tartalmát óvatosan, fokozatosan a másikba fordítom. Kezd egész palacsintatésztának kinézni a dolog, csak sűrűbb a megszokottnál. Innen már nem sok, hogy teljesen palacsintának nézzen ki. Mármint az amerikai fajtának, de azért mindjárt nőni fog a torony. Felteszem a palacsintasütőt megint a főzőlapra, megy bele egy pici vaj, és mikor annak elkezd jönni az illata, akkor merek egy óvatos kanálnyit a tésztából. Akkor aztán már nemcsak a vajnak van illata. - Hmm - dőlök hátra, míg az A oldal sülöget. És ez a hátradőlés véletlen épp Luna mellé érést is jelent. A hümmögés szólhat akár annak is... Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mira L. Wyne - 2021. 03. 10. - 18:57:38 -Ó, ez nem a palacsintába kell- somolygok át a mérőpoháron, még egy félénk kacsintást is valahogy belecsempészek. Ez... szokatlan önmagamtól is, ja.
-Vagy hogy izé, a toll? De szerencsére az sem, jól is néznénk ki... Ééés ez már a szokásos Lu. Bundasapka, mint népi étel, amit pohárral kell mérni egy font tollpihéhez... miről beszélünk egyáltalán? Vagy a "miről" igazából mindegy is? Vagy ez a fura pohár zavar össze minket furán, vagy nem is lényeg igazából maga a téma. Remélem, utóbbi, én jól érzem magam Mira társaságába ilyen értelmetlenségek között is. -Varázsdolog lehet. A varázsló találmányok néha mégfurábbak tudnak lenni, mint a bűbetlenek. A bűbetlen dolgok legalább érthetőek, ha tudod, minek vannak, nincsenek fura összefüggéseik, amiknek nem kéne köze legyen egymáshoz. Bizonyos szempontból a palacsinta is ilyen, a lisztből meg tojásból meg a többiből a tésztája van, a sütés meg folyékonyból szilárdra csinálja, egyszerű. Legalábbis ha odafigyelünk rendesen. -Persze, persze. Inkább csak hangos volt. De köszönöm- kopogtatom meg a csónakot a fejem fölött, hogy jól vezeti a hangot, meg mosolygok Mirára. Nyugtatóan, hogy nem kell aggódni, meg hálásan is, mer jól esik azér. Nem nagyon ütöttem be a fejem, de az ő mosolyával még csak meg sem érzem. -Hm?- Mirára nézek, ahogy mellém húzódik, óvatosan kicsit átkarolom a derekát is, ha engedi. -Ó, csak el ne felejtsük megfordítani!- veszem le a serpenyőt a főzőlapról a szabad kezemmel, kicsit megrázogatom oldalra, amég a palacsinta el nem mozdul. Ha tud ide-oda csúszkálni, akkor nincs leragadva, tehát forítható. -Segítesz vele?- pillogok Mirára bájosan. Persze valahogy össze tudnám ügyeskedni a megfordítást elejtés nélkül, valószínűleg valami kanállal vagy vajazókéssel, vagy amint van itt, átbillenteni a másik oldalára, de ejj, ahhoz kéne mindkét kezem. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mirabella Harpell - 2021. 03. 11. - 22:19:52 Palievés (https://i.pinimg.com/564x/21/c5/22/21c52273f2bafcaf157c29859b725864.jpg) 2002. Február 14. love is a burning thing (https://www.youtube.com/watch?v=QfCOJLRk2D4&ab_channel=guitarandmusiclover7) Az rendben van, hogy az ívelt üveg torzítja a képet, de ezúttal mintha érdekes kifejezéseket is produkálna a másik arcára. Ez egész… Huncut. Már majdnem megijeszt, de ahhoz elég, hogy csak mélán mosolyogjak az össze-vissza beszéléshez, és még jó, hogy nincs itt egy bögre bogárszem, mert simán belemérném a tésztába azt is. -Varázsdolog lehet. A varázsló találmányok néha mégfurábbak tudnak lenni, mint a bűbetlenek. Nagyban bólogatok, így van. És bizonyos boszik dolgai meg még furábbak a varázslók dolgainál is. A fura az új izgis. De azért jó, hogy most nem vált a dolog őrülten kalandosba. Épp elég volt az iménti tűzeset, meg most Luci és a csónak közeli találkozása. - Persze, persze. Inkább csak hangos volt. De köszönöm - mondja, én meg szusszanok egyet megkönnyebülve, most már újra vidáman, és a habra bökök. - Szerintem elég keménynek tűnik ahhoz, hogy belerakjuk abba, ami nálam van - emelem fel a nálam lévő tálat a krémmel, amit a többi hozzávalóból kutyultam. Amíg a két komponensű palacsintatészta süteményszerűvé alakul félig, majdhogynem fel sem tűnik, hogy közben még közelebb kerültünk egymáshoz. Az, hogy magához ölel a derekamnál, és úgy hallgatjuk a vaj sercegését, érezzük a karamellizálódó cukor illatát, így teljes kép. Később jövök csak enyhén zavarba, mikor észreveszem, így ülünk már egy ideje, de ez is elmúlik, mert talán így tökéletes, nem feszengős, csak úgy jött, és egész természetes. A szívem azért egyre hevesebben ver, ugrál a kis színjátszós ló-tetkó tőle, de ez megint a jófajta ugrabugra. -Hm? - Csak… Eddig jó - jelentem ki bizonytalanul, de formálódó elégedettséggel. Kicsit hitetlenül is mosolygok, rá is csodálkozom az egész helyzetre, nem jellemző az életemben ez a békés, megnyugvós pillanat. Mikor inkább felhagyok a pattogással, és belefelejtkezem olyan egyszerű finomságokba, mint a másik kellemes illata, vagy barna íriszének szép csillogása. Ez valami, amit kifejezetten Lunának köszönhetek. -Ó, csak el ne felejtsük megfordítani! - Igaz… Nehogy megint elégessünk egy csomó kalóriát - helyeslek, és megborzongok, mikor eszembe jut az imént lángoló serpenyő. Jó is, hogy Luci akcióba lendül, míg mozgolódik, legalább ezt kevesebb eséllyel veszi észre. Egész profi mozdulatokkal bírja mozgásra a palacsintakorongot, meg is lep, hogy nem dobja fel azzal a lendülettel, mint a szakácsok szokták a mugli tévében. -Segítesz vele? - Persze… Izé… - nyújtogatom a nyakam, mert hoztam én kést meg villát, hogy a végén ne úgy essünk a desszertnek, mint az állatok. Kartávolság határában van a villa, de el nem mozdulnék Luna mellől, így inkább nyújtózom, és fohászkodom, hogy ha nem érem el pont, akkor nőjön még fél centit a kezem. De aztán megvan. Óvatosan, hogy a serpenyőhöz magához ne érjek, átfordítom a palát, ami biztató sercegéssel kezd sülni a másik oldalán is. Előkerül egy tiszta tányér, itt lesz majd a helye a készeknek. Most már igazából nem túl sok energiát igényel maga a készítés, egész pontosan két-három percenként egy fordítást vagy újratöltést. Érzem, hogy várunk valamire - vagy csak én várok? De meg is ijedek tőle, a tétlen közelségtől, a vonzástól, amit megint csak nem tudom, én érzek-e... - Átvegyem? Ne csak te dolgozz, kemény meló ez… Megfogom én, még az is lehet, hogy feldobom - ajánlom, hogy történjen valami, meg mert csak nem hagy nyugodni az itt-ott látott extrémebb taktika az átfordításra. Meg aztán, ha kettőnkről van szó, valaminek a levegőben kell röpködnie... Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mira L. Wyne - 2021. 03. 12. - 03:32:48 -Igen, és már csak óvatosan össze kell... öhm,.. Miraaa, ezt most direkt így mondtad!- Belegondolva, egész rég jöttem már rendesen zavarba. Mira jó hatásának tudom be, hogy inkább ilyen pirulgatós, de igazából szórakozunk módon jellemző rám újabban.
Nos, itt egy hagyományos zavar, csak hogy el ne felejtsem, milyen is. És mégis, eközbe most is jót nevetek rajta, őszintén, nem csak kínos-heherészek. Csak pirosabban. Oké, tegyük hozzá, hogy ez mind csak onnantól számít, hogy észrevettem az áthallást. Na de most mi lessz itt! -Igen, onnan lehet tudni, hogy elég kemény, hogy még így is benne marad- követem el ádáz bosszúmat, miközbe Mira összedolgozza a tészta két felét, a szükséges kontextushoz csak fejjel lefele fordítva a tálat, amibe a hab volt. Kegyetlen ördögi démon vagy, Lu. Azzal meg ne is foglalkozzunk, mit gondolhatna ezek alapján, ha kívülről hallana minket valaki. Itt van helyette ez a gyönyörű pár perc például, hogy csak ülünk együtt, amég a palacsinta sül. -Mhm, tökéletes- duruzsolom egyetértően, boldogan bólogatva, és közelebb is hajtom a fejem kicsit Miráéhoz. Úgy odabújnék teljesen is ahhoz a csábító nyakához, csak akkor ott is maradnék miközbe túlsül a palacsinta, és óóó, a palacsinta, jó, hogy eszembe jutott! -Hát, ami azt illeti, nekem lenne elégetnivalóm azér- pislogok le a derekam irányába röviden, -...de igen, sokkal jobb úgy, ha előbb finom és megettük. De mostmár a kezembe van a serpenyő, nem a "lángon", így már nem fog túlsülni, amég megfordítjuk. Sokkal szomorúbb lenne a súlyomról morfondírozni, ha még egy odaégett palacsintát is gyászolni kéne, netalán holtába még Mirát is ijegetni akarná, mint a karamella itt korábban. Na azt már nem! De ez a veszély nem is fenyeget, jobban fenyeget inkább a nyersen maradó fél palacsinta, Mira egy-két inch híján épp nem éri el innen a villát. Még ha ez egy közelebb hajolással orvosolható is lenne. -Mit szólsz ...ehhez?- helyezkedek kicsit, közelebb bújva hozzá, ahogy azóta is átkarolom. Illetve, és ha ő is felismeri a trükkösen kreatív manővert: Vele együtt hajolva közelebb a villához, hogy elérje. Tudom, mer ha fordítva ültünk volna ugyanígy, nekem sem akaródzott volna elhajolnom őtőle, erre a rövid pillanatra sem. Így meg nem is kell. Megvan a villa, innentől minden megvan a boldogsághoz. Csöndes, békés percek együtt, közbe még egyre növögető palacsintatorony is, mi több kéne még? Oké, egy-két dolgot még el tudnánk képzelni biztosan, ami nem épp rontaná az élményt. -Ó, persze, ha szeretnéd! Én meg majd elkapom, ha véletlen túl messzire akarna repülni. Bele sem gondoltam, hogy meló lenne, meg csapatmunka igazából, Mira fordítja a palacsintákat, és csak tartom a serpenyőt. De láthatóan izgatott a dobálós fordítás kapcsán, és egy külön boldogság már csak így látni is, ki vagyok én, hogy megtagadjam tőle? És ahogy átadom a serpenyő nyelét, van benne még egy plusz kis ártatlanka izgalom is, ahogy a kezünk összeér a csere közbe, mer hát véges hely van ezen két kéznek, és leejteni sem akarjuk. Én meg csak átveszem addig a villát - bár így most nem sok haszna lesz, kétlem, hogy azzal én a levegőből el tudnám kapni a palacsintát - és csak lelkesen, csodálattal figyelem Mira mutatványát. Bármeddig el tudom nézni áhítattal az ügyességét, a kviddicsedzéseihez képest meg ez igazán semmiség lesz, és hipp-hopp megsütjük a maradék palacsintát is. Amit aztán ugyebár csak nem hagyhatunk meg dísznek. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mirabella Harpell - 2021. 03. 14. - 07:45:32 Palievés (https://i.pinimg.com/564x/21/c5/22/21c52273f2bafcaf157c29859b725864.jpg) 2002. Február 14. love is a burning thing (https://www.youtube.com/watch?v=QfCOJLRk2D4&ab_channel=guitarandmusiclover7) -Igen, és már csak óvatosan össze kell... öhm,.. Miraaa, ezt most direkt így mondtad! - Gondolod? - válaszolok vissza egy kérdéssel, és úgy mosolygok, mint aki pont most törte ketté a feje felett a glóriát, hogy a felét ördögszarv-szerűen illessze vissza. Bár, ha ez így lenne, a másik felet neki nyújtanám. Mindkettőnk képe egész vörös hozzá, hogy hitelesen adhassuk az impet. -Igen, onnan lehet tudni, hogy elég kemény, hogy még így is benne marad - állapítja meg, én pedig már csak heherészek rajta, amennyit ki bírtunk a tésztakészítésből hozni, azt kihoztuk. És még palacsinta is lesz. -Mhm, tökéletes - hangzik el később az ítélet, és egyetértek. Látom, hogy a tekintete továbbmegy, tágra nyitom a szemem, mert az a terület nekem ismeretlen még. Nem mintha félnék, de nem tudom, mi van ott, és ez elbizonytalanít annyira, hogy ne csábítsam oda őt, mert ki tudja? Talán mást talál, mint amit vár. Talán elrontanám… -Hát, ami azt illeti, nekem lenne elégetnivalóm azér...de igen, sokkal jobb úgy, ha előbb finom és megettük. - A-a. Te és a palacsinta is így tökéletes - sóhajtom, és kicsit féltékenyen nézek most az ő kettősükre, mert én még olyan kis sületlennek érzem magam. Jó, a palacsintát is meg kell még frdítani, de az már legalább félkész. -Mit szólsz ...ehhez? - kérdezi, és… És én nem szólok semmit, lesütöm a szemem, somolygok egy kicsit úgy magamban, míg megszerzem a villát, aztán felnézek rá. Közel vagyunk nagyon, akkor is, ha a készülgető palacsinták néha elterelik a figyelmünk. -Ó, persze, ha szeretnéd! Én meg majd elkapom, ha véletlen túl messzire akarna repülni. - Az biztos - mosolygok rá, és hálás vagyok, mert egészen bízom is a szavaiban. Jól esik, hogy van egy biztnság mellette, egy kis nyugalom, és nem csak úgy belevetem magam a dolgokba védőháló nélkül, ahogy szoktam. Szokatlan, de jól esik. Mint a körém fonódó karja is, vagy az a melegség, amit érzek a közelében. Már én tartom a seprenyő, de odáig nem jutok el, hogy az aktuális áldozatot fel is dobjam. Megáll a mozdulat a levegőben, amikor a palacsinta felett átnézek a tó irányába, és meglátom a vízből kikandikáló fejet. Nagy szemekkel, pengevékonyre préselt, kifejezéstelen szájjal pislog ránk egy emberszerű, de attól sokkal csúnyább lény. Sose láttam élőben sellőt, de úgy sejtem az LLG órákon tanultak alapján, hogy ez - vagy ő? - az a csúnybbik fajta, amelyik itt amúgy is otthonos ebben a tóban. Nagyon bámul minket, két óriásira guvasztott szeme szinte világít a lámpafényben. Bár sötét van, és messze, ide látom, hogy nagyokat szimatol. Óvatosan Lunára pillantok a szemem sarkából. - Te is látod? - suttogom, sőt ez igazából tátogás, hangot nem merek kiadni. Aztán újra a lény felé nézek, odavezetem tekintetemmel a másikat, ha ő még esetleg nem vette volna észre a társaságunkat. - Most mi legyen? - kérdezem ugyanolyan hangtalanul, és még a palacsintasütőn se mere mozdítani. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mira L. Wyne - 2021. 03. 14. - 16:13:20 -Deee, vagy száznegyven font vagyok, az már túlsúlynak számít- erősködök még, de azér jól esnek Mira szavai. Hozzá is teszem végül egy hálás mosollyal: -De... ha szerinted ez is tökéletes, neked elhiszem.
És Mira irígykedő pillantására a hozzátevéshez is hozzáteszem: -Te pedig nem is lehetnél tökéletesebb! Te még sportos is vagy. Meg bátor. Kalandos. Itt nekem kéne irjgykednam. Vagy szegény palacsintának, neki sajnos még egyértelműen hátra van a másik oldala, mielőtt csatlakozhat hozzánk a tökéletességbe. De együtt ezen is segítünk, miután a villát megszereztük a megfordításhoz. -Látod, együtt pedig mindent megoldunk- vigyorgok Mirára játékosan, miközbe végre tényleg elindul a palacsintatermelés. Amég meg nem akad, pont az izginek hangzó, dobálós mutatvány előtt. -Mira..? A másik kezemmel is átkarolom, bár most előről, védelmező módon, miközbe követem a tekintetét a tó felé, hogy mit látott odakinn. -Ugye... ugye de nem tud kijönni a partra..?- kérdezem én is olyan hangomat vesztve, mint ő. Velünk mér történik mindig valami, amikor néhány pillanatnál tovább jól érezzük magunkat? Ez itt most csak mi kettőnkre tartozik, ne piszkáljon bele senki! Félősen szorítok egy kicsit még Mirán, mielőtt bocsánatkérő pillantással elengedem, nem is tudom, hogyan bátorodva tettekre. Egy-két kész palacsintát beleteszek a habhoz hsznált, azóta üres tálba, pálcát ragadok, és a tálat kilebegtetem a tóra. Talán az illatok csalták ide a sellőt, tessék, akkor vigyen belőle, és minket hagyjon magunkra. A főzőlapot a biztonság kedvéér beljebb varázsolom, mer nem tudom, megfogni hol lehetne, amikor forró, aztán elővarázsolok egy újabb pokrócot, ami függönyként kiteríti magát a csónak nyitott felére. Kár a tájér, amit így nem látunk, de tessék minket most békén hagyni. Végül félősen visszabújok Mira mellé, a biztonság érzését keresve a pillantásába, a közelségébe. Én most nem aggódni akarok, hanem vele lenni. -Bocsánat, csak... Ez a mi esténk, csak ránk kéne tartozzon... az ott maradjon ki belőle. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mirabella Harpell - 2021. 03. 16. - 17:09:09 Palievés (https://i.pinimg.com/564x/21/c5/22/21c52273f2bafcaf157c29859b725864.jpg) 2002. Február 14. love is a burning thing (https://www.youtube.com/watch?v=QfCOJLRk2D4&ab_channel=guitarandmusiclover7) -Deee, vagy száznegyven font vagyok, az már túlsúlynak számít. De... ha szerinted ez is tökéletes, neked elhiszem. Te pedig nem is lehetnél tökéletesebb! Te még sportos is vagy. Meg bátor. Kalandos. Itt nekem kéne irjgykednem. - Nem kéne pedig - figyelmeztetem csendes mosollyal. És bár mondhatnám ugyanazt. Bár hihetnék neki, és értenék egyet a szavaival. De sok hazugságot elhittem már ahhoz, hogy az igazat se merjem. Ráadásul nem magamtól lettem ilyen, legyen az bármilyen is.Sportos, mert sokat menekülök a múlt elől, a jelen elől, a jövő elől is. Bátor vagy vakmerő? Ott vékony a határvonal, és bizony nem vagyok benne biztos, hgy a jó oldalon állok. Kalandos… Cartwright, mikor befogadott, azt mondta rám, hogy szerencsétlen. És abból a szempontból igaza is volt, hogy valahogy mindig történik valami. Egy szerencsém viszont mégis van. És ez nem az én tulajdonságaimon múlik, vagy azokon a dolokon, amijeim vannak. Nekem a mások a szerencsém. Kezdve azzal, hogy Mezzi megmaradt nekem, aztán a nevelőapámmal vagy Elliot barátságával… És főleg Lunával. Talán egy szerencsétlent is érhet néha szerencse. Fordul egyet a palacsinta, szisszen, ahogy a nyers fele a forró vasra esik, és következik a finom, karamelles-vajas, vaníliás gőz. Nagyot sóhajtok, mintha azt szimatolnám, pedig hiába, nem nyomja el annak az illatát, akihez hozzásimulok. -Látod, együtt pedig mindent megoldunk - néz rám úgy, hogy jó, még nála a serpenyő, én menten elejteném. Úgy szeretnék hinni neki... Hogy inkább hazudok. - Az biztos - mondom, és talán nem füllentés, ha nem pontosítok, hogy azokra a dolgokra gondolok, amiknél az “együtt”-ön van a hangsúly. Vannak dolgok, amikbe soha nem keverném bele. Épp elég baj, hogy a rémálomban ő is majdnem csapdába esett, és az csak az egyik nagybb volumenű életveszély, amivel szembe kell néznünk. Van az én saját, nem éppen bátor kalandos projektem, amit lehet, hogy együtt sem tudnánk megoldani. És amúgy sem vonnám bele őt egy… vagy három… gyilkosságba…? -Mira..? Engem a palacsintadobálás meg a fura vizilény látványa rángat ki a gondolataimból, őt meg talán az én réveteg döbbenetem. Ahogy a másik karja is körém fonódik, nagyjából meg is nyugszom. Hiszen aki a Birtokon él, az csak nem eszik diákot, nem igaz? Palacsintát éppen lehet, de embert biztos nem. És Lunának igaza volt, ezt is megoldjuk együtt. Illetve… Ő nagyon határozottan megoldja. -Ugye... ugye de nem tud kijönni a partra..? - Nem… - ingatom a fejem, de elég bizonytalanul mondom ahhoz talán, hogy Szöszkét ez még nem nyugtatja meg, de legalább tettlegességre sarkallja. Nagyon elegánsan tudja felszívni magát. Jobb kedvre derülök, ahogy megkínálja a vendégünket egy olyan “mindegy, vegyél, csak menj már innen” jellegű kóstolóval. A tavi lény pókerarccal, lassan kinyúl nyálkás ujjaival a lebegő tálért, megragadja, majd azzal együtt csigalassúsággal elmerül. Még hátrahagy egy-két bugyborékot, aztán elsimul utána a tó tükre. Luna még függönyt is varázsol nekünk, még kuckósabb hangulatot teremtve. -Bocsánat, csak... Ez a mi esténk, csak ránk kéne tartozzon... az ott maradjon ki belőle - mondja, én meg csillogó szemekkel vigyorgok rá. - Viccelsz? Nagyon tetszik, hogy ilyen határozottan léptél fel ellene. És igen, igazad van… A mi esténk... - mondom elgondolkodva. Majd máskor szomorkodom és szorongok az életen. Ki tudja, hány ilyen esténk lesz még? Most jobb dolgom van. A múlt elől elbújok inkább, a jövő a függöny túloldalán rekedt egyelőre. A jelent ne rontsa el egyik sem. Közelebb hajolok Lunához, lehunyom a szemem, és megcsókolom. Csak így, eyszerűen, mert jól esik. El is felejtem, hogy a kezemben van a palacsintasütő, csak eltartom oldalra, nehogy hozzánk érjen, mert hát forró. Nem foglalkozom vele, van itt finomabb dolog is. Csak kicsit később vonja magára a figyelmem, amikor furcsán sercegni kezd. Csak kinyitom a szemem, és oldalra sandítok, aztán muszáj elszakadnom a másiktól, hogy felnevessek. Mert a palacsinta átfordult így is, magától, sőt aztán megint, és megint, ugrálva-fészkelődve, mintha nem tudná eldönteni, hogy súlytalan legyen-e, vagy csak tökéletesre sült. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mira L. Wyne - 2021. 03. 17. - 00:32:45 -De te annyi minden vagy, amiről én csak álmodozni tudnék- erősködök még, nagyrészt a róla szóló szavaimhoz ragaszkodva, hogy de ne tagadja őket.
Öhm... ezt most meg úgy értettem vajon, hogy én csak álmodozni tudnék arról, hogy olyan legyek, mint Mira, vagy hogy róla, mer mennyire csodálom ezekér a tulajdonságaiér. Is, az egész lényével együtt. Oké, Lu, ez a téma túl mély most neked, gyere el szépen a szélétől, mielőtt beleesel. Nézd, milyen szép pillanatok vannak pont most a valóságba, nem akarod kihagyni őket. Inkább hiszek is magamnak, és sütögetjük a palacsintákat csapatmunkába, félkarúan ügyeskedve, mer közbe természetesen egymásba karolva is kell lennünk, semmiképp sem máshogy ...legalábbis amég meg nem zavar a kéretlen vendégünk. Aggódva pislogok még egy sort az új függönyre - miután az azon és a víz tükrén túli sellőre így már nem tudok - és kicsit bűntudatom is van a mogorva bánásmód miatt, de tényleg nem tartozott rá a mi dolgunk. Legyen el a palacsintájával, így is nagylelkűség volt, hogy adtam belőle. -Ó.- Egy pár pillanatig eltart, hogy rendesen tudatosulnak Mira szavai, egy kicsit elpirulok, és büszkén kihúzom magam. Egy kicsit. Egyfelől magamhoz mérten, másfelől meg mer nagyonsok hely amúgy sincs a csónakplafonig, és inkább nem ütném be a fejem meginn. Szóval... Mira szerint hősies volt, ahogy elküldtem a betolakodónkat egy tál palacsintával. Nem is kellemetlen érzés. A következő meg még annyira sem. Talán ösztönösen hajolok közelebb én is Mira mozdulatára, kellemesen pirulva fülig, és nagy szívdobbanással viszonozva a csókot. Először a sercegést is megpróbálnám figyelmen kívül hagyni, de ahogy az ajkaink elválnak egymástól, csak odakapom a tekintetem, talán kicsit ijedten is. De eszembe jut a serpenyő előző magányakciója, és nem, ha rajtam múlik, semmi nem ronthatja el Mira számára mégegy pillanatát ennek az estének. Megkönnyebbülve nevetek fel, ahogy végül csak egy szaltózó palacsinta fogad minket a serpenyőbe, nem meginn lángok. -Ez... ez most szerintem nem én vagyok- somolygok Mirára, cuki gondolat, hogy olyan boldog volna, hogy oda se nézve palacsintát süt tőle. Mégis, néhány váltott, derült pillantás után finoman átveszem tőle a serpenyőt, hogy ne kelljen azér ennyit tartania, a palacsintát a többi tetejére csúsztatom, a serpenyőt pedig csak leteszem egy félreesőbb rész homokjára, biztos ami biztos, semmi máshoz ne érjen, amég forró. Van itt most elég nagyon finom dolog. Meg a palacsinták is. Visszatérve mellé, ismét átkarolom Mirát mindkét kézzel, ezúttal védelmező helyett gyengéden, és odahajolva hosszú, szenvedélyes csókkal viszonzom a tőle kapottat. -De... ha lehetek egy kicsit bátor, akkor...- teszem hozzá végül, a mondat vége gyanánt óvatosan egy lágy csókot lehetve Mira karcsún és kicsit szeplősen annyira vonzó nyaka hajlatába. -...de... csak ha nem bánod.- Felpillantok meginn rá, még a közelségébe veszve, de valahol kicsit aggódva is azon, vajon túl nagyot léptem-e, nem voltam-e túl hirtelen neki. De talán - reménykedek benne - ide is igaz, hogy tetszett neki a bátorságom. Ez is, a pillanat hevébe, csak úgy jött, csak nem álltam le gondolkozni rajta. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mirabella Harpell - 2021. 03. 18. - 20:54:35 Palievés (https://i.pinimg.com/564x/21/c5/22/21c52273f2bafcaf157c29859b725864.jpg) 2002. Február 14. love is a burning thing (https://www.youtube.com/watch?v=QfCOJLRk2D4&ab_channel=guitarandmusiclover7) Álmot említ, de én tudom, hogy jobb lenne, ha nem. És nem csak azért, mert pironkodós zavarba hoz ezzel. Én valójában rossz álom lennék. Ha alszom, csak rémképeket látok, és igazából nem is csak a legutóbbi furcsa Rend bűvölte eset miatt, már előtte is. Ébren jobb. A valóság egy-egy kézzel fogható, színes-illatos részlete jobb, mint ami az egész világról a fejemben jár, vagy ami én volnék igazából. Most például sokkalta jobb. - Ez... ez most szerintem nem én vagyok - Közvetve szerintem de. De inkább nem vitatkozom veled, nehogy kikapjak - teszem hozzá, és végül is nem mondtam ki hangosan, hogy ez az egész fura palacsintaforgolódás pedig miatta van. De jobb is, hogy elveszi a kezemből a serpenyőt, és biztos távolba helyezi, mert hát lehet, hogy elejteném. Végig követem a tekintetemmel, ahogy mozdul, valahogy rajta felejtem. Aztán ahogy átkarol, és visszacsókol, már inkább becsukom a szemem. Nem, én ilyent nem szoktam álmodni. Ilyen szépet és jót… -De... ha lehetek egy kicsit bátor, akkor… Felvonom a szemöldökömet, de inkább kíváncsian, mint gyanakvón. Meg kicsit kábán is az előbbiektől, igazából én is bátorságból csinálok itt most sok mindent, de úgy tűnik, nem csak egyedül. Pedig amilyen csinos és kedves, gondolom nem csak itt a Roxfortban van múltja szerelmi területen, talán neki nem olyan új a terep. Nekem vitathatatlanul az, de olyasmi ez, mint felfedezni egy új helyet, vagy új illatot, vagy új ízt. Csak még sokkal izgalmasabb. - Csak bátran - kuncogom, és kicsit megborzongok attól, ami történt. De ez az a jófajta libabőr. -...de... csak ha nem bánod. Finoman ingatom a fejem válaszul, aztán hogy pontot tegyek a néma feleletre, visznzom az iménti gesztust. Hiszen úgyis olyan közel vagyunk, nem nagy lépés. Fizikailag legalábbis nem. Érezni a haja illatát, beletemetkezni kicsit a vidám, világossőke függönybe, rácsodálkozni, hogy milyen bársonyos, selymes… Bár egy kicsit az megijeszt, hogy nem tudom, hová is tartunk, meddig is megyünk. Sodródok még, ez most így pont tökéletes, de csak sejtem, hogy ilyen nyugodt vizeken maradunk, és nem-e keveredünk hirtelen vadvizi raftingba, nem beszélve a kotnyeles sellőkről. De ez most így pont elég, én egy kicsit félős leszek, ő egy kicsit bátorságot vesz magán. A palacsinta lehet, hogy kihűl, de ráérünk vele, és van itt hév, ami pótolja azét. Sőt. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mira L. Wyne - 2021. 03. 20. - 16:21:20 -Hát olyannak ismersz engem? ...Vagy szeretnél?- teszem hozzá sejtelmesen somolyogva, csábos pillogással, de a végét már el is kacarászom. Az nem én lennék, tőlem soha nem kapna ki. De olyan jó, könnyed érzés, ha vele vagyok, szabad, aggodalmak nélküli. Máskor nem lenne bátorságom, sem önbizalmam ilyen humorhoz - és valljuk be, flörtöléshez - de így, Mirával kettesbe, olyan szabadnak érzem magam, eszembe sem jut szinte, hogy ilyet ki sem mernék mondani.
És egyértelműen nem kikapás, ami ezt követi. Még a bőréhez érő ajkakkal elmosolyodok az apró mozdulatra, amit a megborzongásából érzek, csak érzem rajta valahogy, hogy tetszett neki. Mire megerősíti szóba, már tudom. Van valami meghitt ebbe, forró, óvatos bátorkodás, egy-egy lépés tovább, közelebb, felváltva. Aprót sóhajtva felsimítok Mira hátán, ahogy viszonozza ezt a nagyon izgalmas és személyes puszit, arccal odabújok a fejéhez, beleszimatolni a haja, bőre illatába. Nagyon jó idő lett itt hirtelen... Visszahúzódok csak annyira, ami szükséges ahhoz, hogy egymásra nézhessünk, egy részem ennyit is nehezen akarna engedni, de úgy nagyjából Mira füle mellettről nehéz lenne rámosolyogni játékosan, valamibe sántikálósan. -De... mintha említettél volna valami antigravitációs csónakot...- Körbelesek somolyogva, bízva babba, hogy érteni fogja. Így a függönnyel végülis elég zárt tér van a csónak alatt, hogy működne bizonyos kedvenc varázslatunk, és miközbe van elég helyünk kényelmesen elférni, most a falak sincsenek messze, bármelyik irányba csak egy karnyújtás lenne, és nem röpködnénk irányíthatatlanul. És mostmár meg sem nagyon zavarna minket más. Természetesen ha Mirának is van kedve hozzá, könnyed súlytalanságba is folytathatjuk a ...bátorkodást. Szabad a helyszín Cím: Re: Fekete-tó Írta: Elizabeth Hepburn - 2022. 04. 12. - 20:57:28 ◊ itt vagyok, itt vagyunk◊ 2003.04.12. (https://i.pinimg.com/564x/44/26/d4/4426d41779e91104af52e2b598699273.jpg) ◊ Hugo ◊ Nehezebb titkolni a való érzelmeket, mint színlelni a valótlanokat. zene ◊ Elephant Gun (https://www.youtube.com/watch?v=wmzVu5IDFR4&ab_channel=Beirut-Topic) outfit ◊ simple (https://i.pinimg.com/736x/89/fb/c8/89fbc8b3af991d12e841f53911ef8220.jpg) Szeretem a tavaszt, mert ilyenkor nyílnak a legszebb virágok, és olyan bizalmat ébreszt fel bennem, hogy minden ami rossz, legyőzhető, minde újrakezdhető. Elönt az érzés, hogy majd csak lesz valami, és a valami, az jó lesz. A levegőnek is megváltozik az illata, érezni benne a nyíló virágok hol édeskés, hol kesernyés illatát, amitől megnyílik az ember lelke. Bár még hűvös van, de mégis sokkal jobb már kint tölteni az időt, mint a kastélyban, ahol megreked a hideg, és kevésbé tűnik varázslatosnak, mint télen, például hallowenkor. Elkezdtem rajzolni a társlgóban, de akkor arra fele járkált Alf, meg az a vörös hajú srác, és inkább eljöttem. Nincs kedvem vitázni, vagy tűrni a beszólásait. Igyekszem kedves maradni, de néha komolyan belelépnék annak a tökmagnak a szájába. Még egy évet kell kibírnom, aztán...hát ezaz. Hogy nem tudom, mi lesz aztán. Év elején még egészen biztos voltam benne, hogy lénygondozó leszek, de mostanában inkább a magivarrás érdekel, meg a tervezés. De valahogy mégsem ez szomorít el a legjobban. Hanem, hogy...hogy megint egyedül leszek. Napok óta nyugtalan vagyok, és nehezen alszom el. De ez ma mind nem is számít, nem kell, hogy számítson, mert jó idő van, a nap süt, és itt a tónál gazán felszabadító érzés kap el. Mondtam Hugonak, hogy itt talál, ha gondolja társulhat hozzám. Még mindig nehezen tudom szavakba önteni a télen történteket, annyira megviselt. Mármint nem konkrétan az ott történt dolgok miatt, hanem, mert...talán egy kicsit jobban megértettem Hugo helyzetét, és olyan idiótnak éreztem magam aznap...álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen rossz a helyzet a szüleivel. És talán már megértem, vagy ha nem is, de közelebb kerültem az okhoz, hogy Hugo miért tanul ennyire eszeveszettül sokat. Hogy tartsák valamire, hogy bebizonyítsa, hogy van olyan jó, mint Amy. Ami teljes hülyeség, mert így is van olyan jó, mint Amy, és amúgy egetrengető baromság hasonlítgatni őket, szóval szívből utálom azt a két némbert. Ha legközelebb találkozom velük, talán a szemükbe is vágom, hadd tudják csak meg! Azt, hogy Hugo milyen okos, milyen nagyszerű és...hogy...a francba is, hogy azt hiszem belezúgtam. Vagyis nem, dehogyis, azt nem kell megtudniuk, össze vissza repdesnek a hülyébbnél hülyébb gondolataim. Lehoztam magammal egy wicca könyvet, de annyira cikáznak a gondolatok a fejemben, hogy inkább csak lehunyom a szemem, és hanyatt fekszem. A nap kellemesen süti az arcom és a szeplőim, aminek mondjuk egyáltalán nem tesz jót a nap, de most az sem zavar. Egy naposabb nap után ellepnek a szeplők, és a kencék sem tudják teljesen eltűntetni. A pattanásokkal könyebb lenne dolog, de a szeplők...azok túl makacsak. Körübelül két percig fekszem nyugodtan, de aztán az aggodalom újból bekúszik az agyamba. Én jövő év végén elmegyek innen, és akkor...menjek el úgy, hogy nem mondom meg neki, mit érzek? De mi lesz akkor, ha elmondom, ő ettől kényelmetlenül érzi magát, feszengeni kezd, és soha többet nem beszélünk, vagy ha beszélünk is, sok lesz a kínos csend, és elkerül. Bár...ha elmegyek innen, akkor talán mindegy is. Akkor nem kell majd kerülnie. engedd el Beth, hagyd, hogy a nap cirógassa az arcod. Most nincs hangzavar, csak a tóban csobbanó halak, állatok és egyéb lények hangjai. Szeretek víz közelében lenni, sokszor csak bámulni. Sőt inkább kívülről bámulni, mint csónakézni, úszni, vagy bármit csinálni a vízben. Nézni, nézni a legjobb. De megérinteni is...hallani a hangját... Cím: Re: Fekete-tó Írta: Hugo Theron - 2022. 04. 19. - 18:38:07 α ︱ b e t h ︱ α (https://data.whicdn.com/images/11013692/original.jpg) β︱Nekem azt mondták, hogy egyszer te is szerelmes leszel ︱β Ω time 20030412beat: i m m u n i s s á _ v á l u n k (https://www.youtube.com/watch?v=g6v1HbACSeY&ab_channel=CarsonComa) Ω Zaklatott vagyok, mert az utóbbi időben nem iagzán... aélakulnak úgy a dolgok, ahogy azt szeretném. Egyre csak Amyn kattog az agyam vagy Beth-szen. Iagzából egyik keserédes őrületből keveredek át a másikba, és a kettő között csak annyi a közös vonás, hogy ugyan olyan tehetetlennek érzem magam. nem szeretem ezt az érzést általában tudom a válazsokat a kérdésekre, a találóskérdésekre meg főleg, de ez rajtam is kifog. Amy miért reagált úgy a zenére? És miért zavarodom meg Beth közelében? Igyekszem én normális lenni vele, de lassan úgy érzem megfontoltabb kapcsolatban vagyonk vele, mint amilyen kapcsilatba bárki is képes kerülni egy Jane Audetin könyvekben. Amy szerette ezeket a romantikus történeteket, midnig is elvarázsolt tekintettel böngészte a lapjait, arról álmodozva, hogy egy nap ő is ugyan úgy belehabarodik az ő hercegébe, mint a lányregények szereplői. De ő arra a sordsra jutott, hogy egy üvegpalotába zárt hercegnő legyen, és a hercege a saját tébolya volt. Vörös villámcsapás alakjában, amik az ember mellkasára nehezednek. Bárcsak élhetné a megérdemelt életét. egyre inkább lekiismeret furdalásom volt, hogy ő nem élhet és én igen. De közben meg itt van Beth és nem is tudom, utána azért van lelkiismeret furdalásom, mert igazából nem akarok vele helyet cserélni. és ettől szánalmasnak érzem magam. Mert gyáva vagyok és önző, egy utálatos testvér. tanulni próbálok, de nem megy. a hálókörzetünk olyan kellemes hangulata sem bűböl el anynira, hogy újúlt erővel vessem bele magam a tanulásba, egyszerűen csak ücsörgök a mágiatörténet házfeladat felett, és csak nézem, nézem és nem megy. Nem megy, az agyam képtelen egy értelmes mondatot is írni. Mert vagy Beth aranyos mosolyára gondolok, hvagy a nővérem sápadt szellemére, ahogy ott ül nap nap után az ágyon és pereg el mellette az élet. Ettől a képtől pedig olyan szomorú leszek, hogy a lelkem is belesajdul. lehuynom a szemem, és próbálok mély levegőt venni, hogy kifújjam a nyomasztó gondolatokat, hogy aztán végre... végre tudjak koncentrálni. DE csend van. zavar a csend is, a máskor olyan jól eső csend... most geyszerűen kínoz. A csend fájdalmas akkor, amikor az embernek hangosak a gondolatai. Csak sóhajtok, és becsapom hangosan a könyvemet. talán túl indulatosan is, mert a mellettem ücsörgő Marco rémülten kapja fel a tekintetét, miközben a pennája végigkaristolja a pergament. - Ne haragudj. haszáld az enyémet, az úgyis üres - mormogom, és elé torlom a papírosokat, miközben magamra kapok egy kötött pulcsit, és megidnulok az iskola folyosóin. Magam se tudom hogy merre keringek, de aztán egyszer csak kint vagyok a fekete tó baljós partján. beth mondta, hogy itt lesz, de... én csak jöttem a lábam után, nem is... Meg hát ha igen... Ő egy nagyon jó barátom, és... olyan szépen libeg a haja a szélben, és valahogy olyan aranyos fénypont ezen a szomorkás parton, és... ő tényleg egy nagyon jó barát... szóval... csak emiatt jöttem ki, ugye. Nem azért mert már most is zavarba hoz, és érzem a fura feszültséget a hasamban. Közelebb és közelebb megyek hozzá, aztán egyszer csak lehuppanok mellé a fűbe, olyan lendülettel, hogy meg is ijesztem. Aztán megint sóhajtok egyet. Még most is úgy érzem, szörnyű, hogy megszülettem. Akkor Amy még itt lenne. És ő tanulna, ő robogna az álmai felé. és anyáék meg... nekik úgyis mindig csak egy lányuk volt. Amy. - Szia - köszönök halkan és az ujjiammal a füvet tépkedem magam mellett. - Szerinted vannak a vízben szép dolgok is, nem csak halálosak? - dünynögöm elgondolkozva, aztán megint fásultan sóhajtok. Iagzából megerőltethetném magam. Hogy legalább beth öde hangulatát ne rontsam el. valahogy a közeleben minidg olyan... furcsán más lesz. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Elizabeth Hepburn - 2022. 04. 29. - 15:25:42 ◊ itt vagyok, itt vagyunk◊ 2003.04.12. (https://i.pinimg.com/564x/44/26/d4/4426d41779e91104af52e2b598699273.jpg) ◊ Hugo ◊ Nehezebb titkolni a való érzelmeket, mint színlelni a valótlanokat. zene ◊ Elephant Gun (https://www.youtube.com/watch?v=wmzVu5IDFR4&ab_channel=Beirut-Topic) outfit ◊ simple (https://i.pinimg.com/736x/89/fb/c8/89fbc8b3af991d12e841f53911ef8220.jpg) Elképzelem, hogy nyári szünet van, és én valami matracon fekszem, közben ringat a víz, az arcom meg fújja a kellemes lágy szellő. A víz felfröccsen, a vízcseppek a bőrömhöz érnek. Hugoo.. - Jesszus, de megijedtem. Szi...szia-a.. Olyan mély sóhaj szakadt ki belőle, hogy ha szél formájban távozott volna a tüdejéből, valószínű már Kansasben lennék. Arcvonásai most is valami feszültséget sugároznak, és kicsit meg is ijedek, hogy történt valami Amyvel, de akkor valószínű már lerohant volna vele. Mindenesetre gondolom, hogy nincsenek jó fejlemények, Amy nem lett jobban, és a szülei sem foglalkoznak vele többet. - Szia - Feltápászkodom a fekvésből, és felülök mellé. Kezei a füvet tépkedik. Én is ezt teszem, mikor tépelődök valamin. Biztos ő is...de mielőtt bármit kérdeznék, vagy mondanék, idebök egy furcsa, különös kérdést. - Szerinted vannak a vízben szép dolgok is, nem csak halálosak? Halálosak? Leül mellém, és ez az első gondolata. A fejem enyhén megrázom, és a víz felé bámulok. - Persze hogy vannak. De...miért kérdezed? A kezeire nézek, ahogy azóta is tépkedi a füszálakat. Valami nagyon bánthatja...a végén még nem mrad fű körülötte, annyira kitépkedi őket. Szelíden a kezére rakom a kezem, jelezve, hogy hagyja abba a fű tépkedését. - Hugo..történt valami? baj van? Persze, hogy van, csak nem tudom mi. De tudja, hogy nekem mindent elmondhat, és biztos, hogy kitalálunk valamit. Olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy, nem igaz? Ha úgy alakul a helyzet, idén nyáron is lehet nálunk, azon ne kell aggódnia, hogy a nyári szünetben hol fog lakni, Sosem hagynám, hogy otthontalan legyen, vagy valami gyanús helyre keveredjen. A szemem sarkából látom, amint pár diák sziluettje közelít a tóhoz. Az első pár pillanatig még nem vagyok benne biztos, hogy hozzánk jönnek, mert a tóhoz mások is kijárnak, nem csak a hollóhátból, a hugrabugból is. De amint elég közel érnek, rá kell jönnöm, hogy célirányosan jönnek. Érzem, a csontjaimban érzem, és azt is, ha nem bírnak magukkal, prefektusság ide vagy oda, valami meggondolatlan dolgot fogok csinálni. Egy hollóhátas és egy Griffendéles srác tart felénk, kaján vigyorral az arcukon. - Na mi van Theron, akkor nem kell a Baldron fiú? Melyik csapatban vagy te végülis? Tudtam, éreztem, hogy kötekedni akarnak. Baldron...áh, persze, ezért utál. De hogy jönnek ők ahhoz, hogy beleszóljanak brmibe is? - Sziasztok, nektek is szép napot. Basszus, elfelejtettem, mikor is lett közötök mások magánéletéhez! Annyira bosszantó, hogy ilyen tudálékosak. Méghogy a lányok a pletykásak! A francokat! Nm szoktam beszélgetni a Baldron fiúval, kimondottan utál. Azt sejtem, hogy Hugo miatt, mert nagyon tetszik neki, de azt...azt végülis nem tudtam meg soha, hogy Hugo mit érez. Sőt. Igazából nem tudom, hogy tényleg..hogy meleg e. Bár amennyire szerencsétlen vagyok, még talán az is lehet...Kissé kimegy a vér belőlem, amit a fiúk rögtön észre is vesznek. - Mi a baj Hepburn? Nem esik jól neked mi? Beth, életed végéig is várhatsz erre itt...ugye Theron? Gúnyosnak nevetnek, én pedig egyszerre sápadok el, és forr bennem a düh. Próbálom nem elveszíteni a fejem, de olyan szívesen rájuk szabadítanék egy rémdenevér rontást...de az a jelvényembe kerülhet...a kezem mégis autiomatikusan a pálcát markolja, és már lendül is. Az Oppungo az első, ami eszembe jut, és a közelünkben lévő rágcsólók. A pálca lendül, a rágcsálók támadnak. A srácok próbálják leporolni a lábukról, a karjukrlól, de elég nehéz lerázni a szőrősöket magukról. Már egymásról ütögetik, de inkább csak egymást ütik. El is feledkeznek arról, hogy nincsenek egyedül, annyira leköti őket a közelharc. Nevetnék, ha egy másik szituációban találtak volna, és kívülről nézném, de így...csak keserű szájízzel nézem. Mikor már eleget ütötték egymást, futásnak erednek, az állatok pedig utánuk. Én pedig Rémesen pocsékul érzem magam ezek után. Nem is a rágcsálók miatt, hanem amiket mondtak. Nem tudom, mit mondhatnék én, pedig ezek után valamit...valamit kell nem? nem akaor több kínos csendes közöttünk. A pirulás helyett a szín kiszökik az arcomból, a kezem is olyan erőtlen hirtelen. Jó, hogy ülök, mielőtt még el is ájulok Hugo karjaiba. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Hugo Theron - 2022. 05. 15. - 16:56:08 α ︱ b e t h ︱ α (https://data.whicdn.com/images/11013692/original.jpg) β︱Nekem azt mondták, hogy egyszer te is szerelmes leszel ︱β Ω time 20030412beat: i m m u n i s s á _ v á l u n k (https://www.youtube.com/watch?v=g6v1HbACSeY&ab_channel=CarsonComa) Ω beth-re sikerül ráhoznom a frászt, ami nem is csoda, hiszen valljuk be eléggé szellemsápadt bőröm van eleve, és hát nem éppen én vagyok az élettől duzzadó kamazsok egyik mintapáldánya. Őszintén szóval csodálkozom, hogy nem ahggattak még rám semmilyen sápadtságos becenevet. Vagy lehet már van, és egyszerűen csak nem is tudom... Nem tűnik fel. Igazából eléggé elveszek a gondolataimban, meg ilyenek. Mostanában többször is, mert hát Beth is olyan anyaros meg kedves velem. Végül is barátok vagyunk, ez természetes ilynekor nem? Mármint tényleg csak ő és Alfonz az, akik hozzám is szólnak, még ha az utóbbi talén túlságosan is erőszakosan teszi ezt. Szeretném azt hinni, hogy valamennyire tényleg a barátjuk vagyok. VAgy ilyesmi. Nem is tudom, hirtelen hogy kerülök én ide ki, de aztán eszembe jut, hogy nagyjából az geész világ zavar és idegesít, meg hát utálom az életemet is, legszívesebben választanék egy másikat, ahol rendes családom van és rendesen jüban vagyok a nővéremmel, és nem vesziíti el abban az életben az ezsét teljesen. Valahogy... Még mdinig nehéz eléfogadni, hogy ilyenné vált, hogy ez lett belőle, én meg csak tovább gyötröm magam vele, és nem tudok túllépni ezen. Ahogy anyáék sem, de őgy mániákusak. Én csak szeretnék Amynek segíteni, de nem tudom hogyan. És még csak vissza sem adhatom az életét. - Persze hogy vannak. De...miért kérdezed? - kérdez vissza, miközben leülök mellé. Beth közelében a gondok is egy kicsit kisebbnek tűnnek, és én is valéahogy egy picit le tudok szakadni arról a fájdalmas körhintáról, ami állandóan azt zakatolja, hogy tönkre tetted Amyt. - Nem tudom, itt olyan recés fogú sellők vannak, még a végn ha túl közel megyünk belerántanak a vízbe - dünnyögöm aztán. Még nehéz megszokni ezt a sok csuda dolgot ami körbeveszi az iskolát, és oké, hogy amuglik világában is vannak vezsélyes dolgok, monjuk piranják, de azért sellők, meg sárkányok... - Hugo..történt valami? baj van? - kérdezi Beth, de amikor éppen kiböknék valami választ a tekinte elvándorol én pedig követem, és látom, ahogy pár diák szándékosan közelít felénk. - Na mi van Theron, akkor nem kell a Baldron fiú? Melyik csapatban vagy te végülis? - kérdezik, mire én együtt pattanok fel Beth-szel, csak ő valahogy gyorsabban vág vissza, Érzem közben hogy elvörösödöm, mert mintha annyira sok közük lenne hozzá. Hirtelen nem is értem, hogy mire céloznak, főleg, hogy erősen kétlem, bármiféle érzelmeket táplálhatna irántam vagy ő vagy más, mert... nem tudom, semmi szexepilem nincs, de persze ez a zavart elpirulás elég ahhoz, hogy ők hangosan röhögjenek, mintha igaz lenne, hogy Alfonz meg én. Te jó ég, hát még csak egy alsóbb éves! - Sziasztok, nektek is szép napot. Basszus, elfelejtettem, mikor is lett közötök mások magánéletéhez! - kiabál rájuk Beth, de azt hiszem neki se megy az a határozott kiállás, mint nekem, bár egészen aransoaan néz ki szeplőstől, ahogy el is pirul, csak hirtelen már nem is értem, hogy ki-ki miatt pirul el. Vagy miért. Ezt tezsik az emberrel a hormonok? Bárcsak felnőtt lennék végre! - Mi a baj Hepburn? Nem esik jól neked mi? Beth, életed végéig is várhatsz erre itt...ugye Theron? - erre már én is felcsattanok, és mérgesen rántom elő a pálcámat. Beth láthatóan teljesen begurul, nekem meg úgy érzem meg kell védenem, így közelebb lépek és gyorsan megtaszítom az egyiküket, aki a nagy lendülettől hátra esik. Nem vagyok verekedős, de nagyon mérges leszek, nem gúnyolhatják ki Beth-szt mellettem. A fenébe, hogy nem tudok még némítani. - Soha nem bezsélhettek így vele! Pofix! - mormogom, és pont akkor, amikor Beth rágcsálói kergetni kezdik őket, legalább az egyikük még kiabálni se tud, csak hümmög bánultan. Fekdúltan sóhajtok, aztán Beth szemébe nézek, hogy kicist lenyugodjak. - Beth! Beth? Mi történt veled? - ereszkedem le mellé, és aggódva rázogatni kezdem a vállkát, miközben az arcunk kínosan közel kerül egymáshoz. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Elizabeth Hepburn - 2022. 05. 23. - 11:36:50 ◊ itt vagyok, itt vagyunk◊ 2003.04.12. (https://i.pinimg.com/564x/44/26/d4/4426d41779e91104af52e2b598699273.jpg) ◊ Hugo ◊ Nehezebb titkolni a való érzelmeket, mint színlelni a valótlanokat. zene ◊ Elephant Gun (https://www.youtube.com/watch?v=wmzVu5IDFR4&ab_channel=Beirut-Topic) outfit ◊ simple (https://i.pinimg.com/736x/89/fb/c8/89fbc8b3af991d12e841f53911ef8220.jpg) Biztos vannak a vízben kisebb, aranyos lények, bár nem tanulmányoztam soha mélyrehatóbban. Hugora emelem a tekintetem, a tekintete most is bánazosan zavaros. - Nem tudom, itt olyan recés fogú sellők vannak, még a végn ha túl közel megyünk belerántanak a vízbe Gyanakodva nézem az arcát, nem szeretem, mikor halálos dolgokról, vagy a halálról beszél. Nem mintha azt hinném, mindjárt megpróbál távozni ebből a világból, de komolyan aggaszt a dolog. Kérdeznék még, de a baj szele hamar lecsap ránk, és én elvesztem a józan eszem. Igaz, hogy időnként elveszítem a fejem, begurulok,de sosem annyira, hogy bárki is rám szólna, hogy hogy Beth, mégis mi a francot csinálsz?! Ha dühös is leszek, általában jogosan, és a csínytevéshez arányos büntetést szoktam kiadni. Az év vége felé egyre több a szabályszegű alsóbb éves, akik csatangolnak, és a weasly termékek széles kínálatával szórakoztatják egymást és bosszantanak engem. Mégsem szoktam a pálcám emelni soha, senkire, pedig rám többször is támadtak, ha csak egy pfixxal is. Merinre, hiszen milyen régen is volt, mikor Louis próbált meg segíteni, hogy meg tudjak szólalni! Futottunk Frics elől, beszöktünk a bagolyházba, ahol rém büdös volt. De Louis is itt hagy, és ...semmi sem lesz már a régi. Nem tudom, van e kedvem maradni egyáltalán nekem is. Mármin persze, hogy maradok, semmilyen körülmények között nem történhetne meg, hogy nem fejezem be a Roxfortot, csak az a kérdés, mennyire leszek megint magányos. Ez a pár tökkelütött ppont azért tud felhúzni ennyire, mert a jelenlegi legérzékenyebb pontomon találtak be. - Hugo, nem ke.. Ahogy Hugo nekiindul az egyiknek, mintha kihagyna a szívem egy ütemet, és levegőt sem merek venni. A srác elesik, a társai bevédenék, ekkor kapom elő a pálcát, hogy a rágcsálókat rájuk uszítsam. Közben Hugo is rájuk küld egy pofixot, amiből arra a következtetésre jutok, hogy most Hugot is fecseszték. Vajon melyik részétől lett ennyire ideges? Mert felhozták a Baldron fiút? Biztos felzaklatta...a rágcsálók megtámadják a fiúkat, én pedig erőtlenül és zvaartan kuporodon vissza a helyemre. Fojtogat a sírás, de spha nem sírok nyilvános helyem, így kis erőlködéssel ugyan, de legyőzöm őket. Csak a víz felé bámulok, és várom, hogy a háttérben a jajgatások halkuljanak a távolodásukkal, és újból csend legyen. A víz most nyugodt. Úgy bámulok befelé, mintha azt akarnám, hogy meghipnotizáljon. - Beth! Beth? Mi történt veled? Gyengéden megragad a vállamnál fogva és rázni kezd. Erőt veszek magamon, és az íríszeimet az övébe fúrom. Nem is tudnék nagyon másfelé nézni, mert olyan közel van az arca az enyémhez, hogy megérzem, ahogy kifújja a levegőt. Egy ideig csak nézem, nem tudok, mit mondani, nincsenek kész válaszaim, de méga félkészeket sem biztos, hogy ki merem mondani. Ilyen közel nem szoktunk lenni, és a szemeit sem láttam még ilyen közelről, ilyen részletesen. Olyan, mintha bele tudnék esni. Nem bírom ki, megszólalni úgysem tudok, helyette az ajkaim az övéire tapasztom, és megcsókolom. Fogalmam sincs, mióta zaklat ennek a gondolatnak a lehetősége, de sosem mertem megtenni. De nem bírom már tovább, akármi lesz, elviselem. Csak ezt am kétséget nem. Édesen és könyedén simulnak egymáshoz az ajkaink, és abban a pillanatban megszűnik minden rossz. Azt szeretném, ha megállna az idő, és soha nem lenne vége. Az első igazá, ártatlan szerelmes csókom én kezdeményeztem, és ettől nagyon de nagyon zavarba jövök. HIrtelen elfog a rettegés, hogy ellök magától, ezért hátrahúzodom, az arcom bizonyára messze van a fehértől. - Én csak...ne haragudj. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Hugo Theron - 2022. 06. 01. - 10:29:04 α ︱ b e t h ︱ α (https://data.whicdn.com/images/11013692/original.jpg) β︱Nekem azt mondták, hogy egyszer te is szerelmes leszel ︱β Ω time 20030412beat: i m m u n i s s á _ v á l u n k (https://www.youtube.com/watch?v=g6v1HbACSeY&ab_channel=CarsonComa) Ω Szerettem volna jobban elátkozni őket, még jobban, és még szörnyűbben. Igazából szörnyen gonosz is tudtam lenni, annyira sokat bántottam Amyt is, hogy belegondolni is rossz volt, Bosszúálló típus voltam, inkább illettem volna a mardekárba, mint a Hollóhátba, és a süveg mégis beosztott ugyan abba a házba, ahova Amyt is osztotta. Mintha valami isteni vagy sátáni gondviselés lett volna, de már most olyan mindegy volt. Ahogy minden más is mindegy volt, ami Amyhez köthető. Minden esetre még egy kopasztó bűbájt is megeresztettem feléjük, miközben menekültek, és sajnáltam, hogy nem láthattam, ahogy futás közben egyre nagyobb csomókban tűnik el a fejükről a haj. Utáltam, hogy ha valaki csak úgy bántani kezdte azokat, akik számítottak nekem, és most eljött az ideje, hogy férfi legyek és megvédjem azt is akit szeretek... Mármint... Szóval megvédjem Beth-szt... De erre gondolatra meglehetősen gyorsan elpirulok. El is hessegetem zavarba ejtő gondolataimat, és inkább egy enyhe kis gonosz káröröm kíséretében Beth felé fordulok, aki szinte teljesen maga alá süppedve ücsörög a fűben, én pedig aggódva hajolok le hozzá, hogy megnézzem nem szenvedett-e ő is esetleg valami féle agyi károsodást így az idegességtől, vagy ilyesmi. Oda is sietej, mert őszintén, tényleg megijedek. Olvastam mugli szakkönyvekben, hogymennyire veszélyes az agyvérzés, hogy idegességtől is lehet olyan baja az embernek, és aztán kész, lebvénul, vagy már sosem lesz igazán önmaga. Nem szeretném, hogy Beth ne legyen önmaga. Olyan aranyosan pislog, vagy motyog zavartan az orra alá, vagy pedig minden erejável próbát támogatni, mint ahogy azt a családom előtt is tette. Igazából ebben az enyhe pánikkal teli pillanatban, ahogy a szemünk egymás tekintetével találkozik, jövök rá, hogy mennyire fontos nekem igazából. Mennyire nem szeretném, hogy baja essen, hogy elveszítsem. Nélküle aztán tényleg nagyon-nagyon magányos lennék. Furcsán mélyen és hosszasan bámulunk egymás szemébe, és igzaából nem is nagyon tudom elszakítani tőle a tekintetemet, olyan furcsán megbaboonáz és úgy érzem, hogy akár örökké is el tudnám nézni. Zavaró feszültséget érzek a hasam táján is ami bizsergető és furcsán kellemes mégis. Megköszörülöm a torkomat, hogy megtörjem ezt a furcsa lassúvá vált csöndet, de nem sok mindent tudok kinyögni, mert akkor hirtelen Beth ajkai az enyémre tapadnak, és akkor még a világ zaja is megszűnik körülöttem. Mintha nem is a Roxfortba lennénk, hanem valahol máshol, ahol csak ketten vagyunk és... és hirtelen annyira megdermedek, hogy sóbálvánnyá válok. Sosem csókolt meg még senki, igazából nem tudtam elképzelni hogy ez valaha is meg fog történni velem, hogy megcsókolnak. Ahogy elhúzódunk egymástól, csak azt érzem, hogy rettenetes erővel önt el a pír, és talán nevettséges vörösségem pirosabb, mint Beth haja. - Én csak...ne haragudj - magyarázza zavartan én meg csak köszörülgetem a torkomat, mintha csak megakadt volna ott egy morzsa és még mindig érzem az ajkai puhaságát az enyémet. El is takarom az arcomat a tenyeremmel, mintha csak el akarnék bújni, ami lehet nem túl jó reakció egy első csók után. De meg kell emésztenem a tényt, hogy a lány, aki azt hiszem végtére is elég régóta tetszik, csak úgy megcsókol egy olyan unalmas nyomit, mint én. - Én ö... hát ö... izé... - motyogom, miután elveszem a kezemet az arcom elől, és még mindig nem merek Beth felé fordulni, félek, hogy valami cikit csinálnék, vagy beégetném magam, ami amúgy fura lnne, mert nem szoktam kínos helyzetekbe sodródni, annál józanabb és megfontoltabb voltam. További kínos motyogás tör ki belőlem, amit inkább csak értelmetlen hablaty. Beletúrok a hajamba, hogy valamit csináljak pótcselekvésként. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Csak a szemébe kellene néznem megint és minden normális marad, nem? Nem akarok elrontani semmit Beth-szel kapcsolatban. Szóval ránézek megint aztán az ajkaira, és végül egyszerűen nem gondolkodva, a testem magától mozdul előre, és csókolja meg újra egy kicsit bátrabban, miközben egyik kezemmel belesimítok Beth vörös, kellemes illatú tincsei közzé. - Azt.. azt hiszem nem tudlak csak a barátomnak... tekinteni. Mármint ez most... szóval... tudod - motyogtam zavartan, nem találva a szavakat értelmetlen dünnyögésbe kavarodva. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Elizabeth Hepburn - 2022. 06. 09. - 10:35:51 ◊ itt vagyok, itt vagyunk◊ 2003.04.12. (https://i.pinimg.com/564x/44/26/d4/4426d41779e91104af52e2b598699273.jpg) ◊ Hugo ◊ Nehezebb titkolni a való érzelmeket, mint színlelni a valótlanokat. zene ◊ Elephant Gun (https://www.youtube.com/watch?v=wmzVu5IDFR4&ab_channel=Beirut-Topic) outfit ◊ simple (https://i.pinimg.com/736x/89/fb/c8/89fbc8b3af991d12e841f53911ef8220.jpg) Hirtelen úgy érzem, mintha az előbbi átkozódás hetekkel ezelőtt történt volna, és már nem is számítana. És valóban nem is számít. A látóköröm is teljesen beszűkül, már a körülöttünk lévő háttérzajt sem hallom, szinte olyan, mintha megsüketültem volna. A szám az ő száján. Most már kétségtelen, és teljes bizoonyossággal kijelenthető, hogy valamikor, nem tudom pontosan mikor és higyan, de beleszerettem Hugoba. talán tavaly nyáron kezdődhetett, a lényparkban. Nem tudom meghatározni, egyszerűen megtörtént. Akárhányszor meglátom, mintha kis apró szikrák cikáznának a testemben. Mikor megismertem, még olyan...sokkal fiatlabbnak nézett ki, és én sem gondoltam soha, hogy bárkire is majd így nézek. Alapvetően én nem vagyok olyan típus. Inkább tanulok, olvasok. Bár mostanában ez egyre nehezebben megy, mert mindig a gondolataim közé úszik ő. Ahogy néz, ahogy a hajába túr. És igenis zavart, hogy a Baldron fiú mindig körülötte serte pertélt, mégha magamnak sem vallottam be igazán soha. Persze most meg nézd meg, elönt a pír, és...és....csak annyit motyogok, hogy ne hnaragudjon. Jesszus, most mit fog mondani? Mi van akkor ha, ha nem kellett volna megcsókolnom? Beth, nem hiszem el, hogy ennyire nem tudsz magadon uralkodni, te nem olyan lány vagy! Te okos vagy, értelmes, és nem..nem támadhatsz le fiúkat azzal, hogy megcsókolod! Zavartam nézem Hugot, bár legszívesebben elbújnék, de muszáj néznem az arcát, hogy leolvassam, elcsesztem e az egészet, és kerülni fog még jövőre is. De...aztán..eltakarja az arcát a tenyerével. Jézuska, én biztosan...el ..fogok..el fogok süllyedni. Nem mondom el majd senkinek, nehogy szárnyra kapjon, és mindenki kinevessen. - Én ö... hát ö... izé... Jaj, inkább ne is folytasd, értem, én, most megyek, és...és..elbújok valahova. Le a pincébe. Myrtillhez biztos nem, mert amilyen kis fruska, mindjárt pletykálni kezd. Valamit motyog, de olyan halkan és érthetetlenül, hogy fnem értem. De biztos olyasmit mmondhath, hogy sajnálja, de nem, ő nem érez így, maradjunk barátok. Uram atyám, én meg fogok hal...Hugo váratlanul visszacsókol. Nem csak egy rövidke, hanem újból, és intenzívebben. A szívem a torkomban dobog. Elhalkulnak az aggódódó gondolatok a fejemben, és csak arra tudok gondolni, milyen finom, és wáo. Wáo. Ahogy a hajamal játszik, elönt a forróság, de úgy, amilyet még nem éreztem soha eddig. - Azt.. azt hiszem nem tudlak csak a barátomnak... tekinteni. Mármint ez most... szóval... tudod . Nem is tudom pontosan tudom e, a fejem még tiszta köd, ha lenne színe, ilyen rózsaszínes, bíboros lenne, mert hát nem tudom, a szerelmet rózsaszínnek szoktál keírni, de az enyém inkább vöröses, lehet azért, mert a szívem még midnig nagyon ver, és ki is vagyok pirulva. Megpróbálom a szívveréssem lelassítani, és nem dadogva megszólalni. - Én sem. Én képtelen vagyok rá...már egy ideje. A kezem megemelkedik, és kicsit megszorítja az övét. - Én..azt hiszem..féltékeny voltam Alfra is, mert..mert...féltem, hogy te is úgy érzel iránta, ahogy ő irántad. És hát én igenis úgy érzek, ahogy ő érez irántad, vagyis, én szerintem jobban, máshogy, vagyis persze nem tudhatod pontosan Alf hogyan is érez, de én meg határozottan beléd estem. De nem merem ezt most rázúdítani így egyszerre. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Hugo Theron - 2022. 06. 27. - 14:13:22 α ︱ b e t h ︱ α (https://data.whicdn.com/images/11013692/original.jpg) β︱Nekem azt mondták, hogy egyszer te is szerelmes leszel ︱β Ω time 20030412beat: i m m u n i s s á _ v á l u n k (https://www.youtube.com/watch?v=g6v1HbACSeY&ab_channel=CarsonComa) Ω Kavarog a fejem és ahogy Beth-re nézek csak még jobban összezavarodom. pedig nem szeretek összezavarodva lenni, akkor kibillenek önmagamból. Szeretek tisztán látni, ésszerűen gondolkodni, hogy a lehetpő legpraktikusabban éljem a mindennapjaimat, de ha Beth mellettem van semmit se látok úgy, ahogy eddig. Nem tudok nem rá godnolni, minden gondolatomba benne van, a szép vörös haja, a szeplői a mosolya, ahogy hozzám szól, és én egyre jobban elvesztem a fonalat. Nem tetszett ezm és mégis olyan jó volt vele lenni. Az agyam a káosz ellenére is olyan nyugot lett. Nem gondoltam haza. Nem gondoltam annyiszor Amyre. beth olyan volt, mint egy kellemes gyógyír a lelkemre. A csókra megdöbbenek, és nem is nagyon értem, hogy mi történik krülöttem. Az első csókom attól a lánytól, aki tetszik nekem de túlságosan féltem magamnak is ezt bevallani, mert hát. MÉgsem vagyok olyan különleges. Beth meg gondoltam valami menőbb srácokat szereti, akik olyan... nem tudom színesebb egyéniségek, mint én. Zavartan elkapom róla a csók után a tekintetemet, aztán visszanézek rá, miközben a hajamat kezdem megint piszkálni az ujjaim között Érzem azt is, hogy egy kicsit még el is pirulok. Nem iagzán találom a szavakat, csak makogok. Ez pedig idegesít, Én mindig megtalálom a szavakat. Inkább odaajlotam és még jobban megcsókolom, miközben a szívem egyre hevesebben dobog. Úgy érzem teljesen elveszek a csókban az illatában és az ajkai puhaságában. - Én sem. Én képtelen vagyok rá...már egy ideje. - ahogy megfogja a kezem csak zavartabb leszek, és azt se tudom, hogy a szemébe nézzek-e vagy a kezére, vagy a hajára, úgyhogy egy rövid ideig inkább becsukom, a szívem meg úgy dobog mintha ki akarna szakadni, ami persze lehetetlenség de most simán elhinném, hogy képes lenne arra is. zavartan megköszörülöm a torkom inkább. - Tényleg? - kérdezem, halkan, miközben ő folytatja. - Én..azt hiszem..féltékeny voltam Alfra is, mert..mert...féltem, hogy te is úgy érzel iránta, ahogy ő irántad - erre aztán kinyitom a szemem és zavartan rábámulok. Alf... Alf furcsa velem mindig, és nem is igazán értem, hogy miért, olyan mintha egy idegesítő kisöccs lenne, aki figyelemre vágyik. - Tessék? Hogy Alf? - kerekedik ki a szemem, és megrázom a fejem. - Én... nem is tudtam, hogy ő... Mámrint észre se vettem, hogy ő - makogom zavartan. Tényleg nem vagyok olyan különleges, hogy még egy fiú is belém zúgjon, aki fiatalabb nálam. Beth is hihetetlen, de Alf. - Nekem Alf olyan volt, mint egy kisebb tetsvér - magyarázom. felsóhajtok, és közelebb ülök Bethhez, hogy át tudjam karolni. Most olyan kellemesen békésnek tűnik minden, és olyan ösztönösen csinálom, hogy fel se tűnik mit csinálok. csak utána és akkor is zavartan pislogok hol rá, hol az égre... valahova. - Én nekem te... szóval te vagy az aki tetszettél.. régóta, szóval... - dünnyögöm, mert nem is tudom mit kéne csinálnom Férfi vagyok kedvezményeznem kellett volna, de ő volt az aki megcsókolt. - Szóval, leszel a barátnőm? - nézek rá a szemébe és óvatosan megint megcsókolom. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Elizabeth Hepburn - 2022. 07. 12. - 19:56:33 ◊ itt vagyok, itt vagyunk◊ 2003.04.12. (https://i.pinimg.com/564x/44/26/d4/4426d41779e91104af52e2b598699273.jpg) ◊ Hugo ◊ Nehezebb titkolni a való érzelmeket, mint színlelni a valótlanokat. zene ◊ Elephant Gun (https://www.youtube.com/watch?v=wmzVu5IDFR4&ab_channel=Beirut-Topic) outfit ◊ simple (https://i.pinimg.com/736x/89/fb/c8/89fbc8b3af991d12e841f53911ef8220.jpg) Pár hónapja, sőt pár hete sem gondoltam volna, hogy meg merem csókolni. Valami elemi erő késztetett, hogy megtegyem. Eddig még sohasem érezhető fura vibráló melegséggömb járja át a testem, ahogy magához húz, és visszacsókol. Teljesen hülyék, akik azt gondolják róla, hogy egy kis hülye stréber. Mindig is azt gondltam hogy okos, és elég helyes gyerek. Aztán ez az elég helyes gyerek még helysebb srác lett. Az sem zavar, hogy másfél évvel fiatalabb, egyszerűen csak..megtörtént és beleszerettem. Most pedig boldog vagyok, kisebb tüzijátékok robbannak bennem, és igyekszem elmagyarázni, miért aggódtam az utóbbi időben. Nem esett le rögtön, hogy mi a baja velem, aztán egyik este könyvet olvasva rájöttem. És onnantól azt próbáltam meg találgatni, vajon Hugo is vonzódik e hozzá, meg úgy egyébként a fiúkhoz. - Tessék? Hogy Alf? Én... nem is tudtam, hogy ő...Mámrint észre se vettem, hogy ő Figyelem őt, az arcát, a gesztusait, amikből látszik, hogy nagyon zavarban van, keresi a szavkat, mit is mondhat erre. Pedig én nem is várok már nagy válaszokat, a csókkal úgyis megkaptam. Nekem Alf olyan volt, mint egy kisebb tetsvér. - Én pedig éreztem, hogy úgy néz engem, hogy mindjárt rám küld minimum egy ragyakórt. Szívből utál, de tényleg. Téged meg imád. Nevetek fel, mert így, mindezek után már csak egy vicces sztorinak tűnik. Úristen, lehetek ennél is megkönnyebbült? Mintha mázsás szikák kerültek volna le a vállamról, amiket már jó ideje hodozok, lassan egy éve. Hónapról hónapra nehezebbek lettek. Hugo pedig átkarol és én esküszöm, erőszakkal tartom a szívem a helyén, mielőtt kiszakadna belőlem, és a boldogon elszárnyalna, vagy egyszerűen kipattanna. Hugo itt van, átkarol engem. Megcsókolt, és bár ezelőtt nem is volt igazo csókom, de nem felejtem el soha, mert tökéletes volt. - Én nekem te... szóval te vagy az aki tetszettél.. régóta, szóval... Tetszettem neki, végig tetszettem neki! Vagyis lehet nem végig, de már régótaaa, hallod Beth? Régótaaa. ez a szó jó hangosan visszhangzik a fejemben, ami most csak ezzel a szóval van tele. Régóta. -Szóval, leszel a barátnőm? Wíííííííííííííííí, igeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen, de nem kiablok, nem is tudok, mert Hugo puha édes ajkai újra az enyémre tapadnak, és én szinte feloldódom benne. Lassan nyitom ki a szemem, mielőtt válaszolnék, nem szabad kiáltani, a végén még megijesztem. Inkább csak pirulva, halkan mondom ki. - Igen, leszek a barátnőd. A szám még mindig széles mosolyra húzódik, el sem hiszem ami történik. Hugo megcsókolt, Hugo a barátom. Az első barátom. Így tudnék maradni vele az idők végezetéig, de vissza kell mennem korrepetálni. Kézen fogom, és felhúzom magamhoz. - Gyere, mutatok neked valamit, utána el kell mennem Suet korrepetálni bűbájtanból. Remélem, most nem növeszt fogat és nem némít el. Ahogy befele haladunk, nem engedem el Hugo kezét, és csak erre tudok gondolni. A helyszín szabad, köszönöm a játékot! Cím: Re: Fekete-tó Írta: A Dementor - 2023. 05. 29. - 16:56:21 VÉGZŐS BÁL (https://i.pinimg.com/564x/77/05/c4/7705c4bba562cbc7a8fb1f6181289a50.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/2a/7a/7e/2a7a7ecb1cb2852420d148c95fedbd6c.jpg) 2004. június 11. A bulin felcsendülő zenék listája (https://open.spotify.com/playlist/2c4aE8JRkwFHB69WfWeOsP?si=f291af2520fd493d) A szürkület még éppen csak megérkezett, amikor este hétre az első diákok megérkeztek a Végzős Bál helyszínére, a Fekete-tó partjára. Elegáns, ének nélkül zene szólt egy régi gramofonból, de az egyik fa tövében láthatták, ahogy egy békákból álló kórus is már készül a nagy produkcióra néhány megbűvölt hangszer társaságában. Ám bizonyára nem ez foglalkoztatta leginkább a bál helyszínére érkezőket. A lebegő, kellemes fényt árasztó lampionok, apró fényekkel díszített lombkoronák és a tó nyugodt, csillogó víz felszíne volt igazán magával ragadó s máris ünnepi hangulata lehetett mindenkinek. Egy-két asztal is volt akadt, ahová le lehetett ülni, ha valakinek megfájdult a lába a szép cipellőkben, elegáns lábbelikben. Azonban a legfontosabb közöttük a rózsákkal és más vadvirágokkal feldíszített darab volt, amin alkoholmentes puncs, töklé várakozott, na meg a sokak által várva várt gyerekpezsgő is. Sütemények, apró szendvicsek keringtek tálcán az érkezők között, bizonyára a konyhában dolgozó házimanók bűvölték meg őket, hogy mindenkinek alaposan megtöltsék a gyomrát. Ha valaki mellett megjelentek, addig ugyanis nem tágítottak, amíg az illető el nem vett egy kis falatkát róla... és persze nem riadtak vissza attól sem, hogy üldözőbe vegyék az ellenkezőket! Ahogy sötétedett, a zene hangosabb lett és még a tanári kar őrszemként kijelölt tagjai sem ódzkodtak tőle, hogy akár egy-egy diákkal beálljanak táncolni. Így hát, ha valaki bátorkodott felkérni egy tanárnőt, vagy rávenni az egyik jóképű tanár úrat, hogy legyen a partnere, még akár sikerrel is járhatott. Ha pedig táncolni nem volt kedve, hát jól szórakozhatott azon, amint Frics Mrs. Norrisszal a karjában ropta az egyik fa árnyékában. A tóparton néhányan még kacsázhattak is a feljövő hold fényében. Közel sem volt kötelező beszállni a táncba! És az ott jobbra, a vaskos törzsű fánál mi? Bizonyosan Sebastian Dunne, amint a köpkő készletét készíti elő. Szívesen vette volna a mindig hangos, ötödéves hugrabugos, ha valaki csatlakozik hozzá egy játékra. De ha valakinek még ez sem volt elég, akkor bizony beszökhetett a tónak azon részére, ahol már több volt a fa, hogy kellemesen összebújjon a partnerével, akivel a bálra érkezett. Mert bizony ide a legtöbben párban érkeztek... mi is lenne szebb búcsú a Roxforttól, mint egy romantikus véget érő este, nem igaz? Persze annak sem kellett csüggednie, aki nem talált magának partnert, egy-két fiú, vagy éppen néhány lány összeverődtek kisebb társaságokba beszélgetni, közösen lötyögni a zenére... esetleg alkoholt csempészni az italokba, ha az éppen aktuálisan ott ácsorgó professzor elfordította a fejét. Tudnivalók: A játékra bármennyit írhattok június 23. 12:30-ig. Egy hozzászólás maximum 400 szavas lehet. Néha-néha előfordulhat, hogy valaki vagy éppen mindenki kap egy rövidke mesélői hozzászólást, csakhogy ne unatkozzatok! Minden résztvevő 10-10 ponttal gazdagítja a házát! Cím: Re: Fekete-tó Írta: Oliver Smith - 2023. 05. 30. - 12:07:22 micsoda lárma (https://i.pinimg.com/564x/d8/f0/79/d8f07914bbfbefec4670b429e617095e.jpg) la Fay 2004. 06. 11. Smith professzor díszbe öltöztette magát, bár a lelkét kevésbé erre a csodálatos eseményre. Mindig is meghatotta a végzős bál, amikor elballagott eg y évfolyam, amit nevelgetett, gondozgatott a maga kedves, vagy éppen nem kedves módján. Bizonyára a felnőtt létben is megtalálják majd a helyüket, reménykedett a professzor. Mégsem tört ki könnyekbe, ő ugyan soha, bár amikor megszületett a fia, közel volt hozzá. Kihúzott háttal, büszkén lépdelt a diákok forgataga között, hiszen szívügyének tartotta, hogy vigyázzon rájuk. Elvégre ő volt az igazgató helyettes, ő felelt szinte minden lélekért is. A környezet csodálatos volt, szép, fényűző amilyennek lennie kell. De a zene! A zene szörnyű volt, szívesebben hallgatott volna klasszikusokat, akkor a diákok is jóval.. szelídebbek lennének. Ő ízléses dallamokon nevelkedett, na meg a kedvenc része a Roxfortban a zenélő folyosó volt, ahol híres zenész varázslóról és boszorkányról készült portré muzsikált. Hová is jut a világ? kérdezte magától. Persze néha-néha megállított egy-egy diákot, akik melegítőben próbáltak megjelenni a bálon, és visszaküldte őket átöltözni. Tekintetével pedig Floriant kereste, hátha felbukkan. Aggódott érte, hiszen a sárkányhimlő veszélyes betegség volt még akkor is, ha ifjú szervezetet támadt meg. - La Fay! - lépett oda a fiúhoz, amikor megpillantotta, most még Frics is csak andalgott a cicájával távolabb, már-már megható volt. Így legalább lehetett Floriannal, úgyis rábízták, hogy figyeljen az egészségére. - Nehogy táncolni meg ugrálni és alkohol közelébe engedje! - harsogta a javasasszony Smith arcába, ő meg természetesen férfiként is kötelességének érezte a betegeskedő diákjára vigyázni. Oda is lépett mellé, hogy támogatni tudja. - Meglepő, hogy eljött - nézett végig a fiún, végül is tényleg sápadt volt és gyenge, na meg Hanselt sem látta sehol sem. De romantikus lélekként mégis csak örült neki. - Monstro, magához meg hogy kerül négy süteményes tányér? - kiáltott a szőke végzős felé, majd megcsóválta a fejét. - Egy tanár sohasem pihenhet - sóhajtott drámaian Floriannak. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Nora Narek - 2023. 05. 31. - 12:12:04 ♥ éjjeli tánc ♥ (Hallucináljunk boldogságot) (https://i.pinimg.com/564x/19/1f/cf/191fcf63ef2b88a6311bea8e0b42e7b2.jpg) pretty : night ♥ vibe: É j s z a k a (https://www.youtube.com/watch?v=E2ZTEGCZaGA&ab_channel=margaretisland) 2004. 06. 11. p.s. Len Még csengett a fülem egy kicist, amikor Lola elkiáltotta magát, a szokásos idegességében érthetetlenné váló, külvárosi akkcentusán, hogy "MI A PICSA, CSAJSZI? A HAJAD!" Igazából hirtelen döntés volt, bár a mézeskalácsos események után így is vissza kellett vágni belőle. De hirtelen muszáj volt a maradékot is. Az ember megszabadul néha a terheitől, ha minden sok lesz. Én a hajam vágtam le, ahhoz képest, hogy Jasmine az életétől szabadult meg, nem is volt ez olyan nagy dolog. De már rendbe szedtem a lelki világom annyira, hogy órákra is járjak. Nem akartam most szomorú lenni, ez egy csodálatos alkalom volt arra, hogy egy kicsit kikapcsolódjak. Pedig még a ruhám is fekete volt, de direkt nem akartam szexi és dögös vörösbe megjelenni. Még az kellene, így is elég volt Digbyt elviselni a vörös testre simuló ruhájában. Len is biztosan jól megnézte magának, pedig én voltam a szebb. Én! A fekete meg sokkal elegánsabb is. Még éppen csak szürkült, valami nagypapáknak szóló zene ment a bálon, én pedig a magassarkúban tipegtem az édességes, italos asztalok felé. Sokkal többet láthat az ember ha 165 centi magasságból nézheti a világot. Lola valahol hátra maradt, Alec meg a haverjaival rendetlenkedett nem is olyan messze tőlem, hallottam a röhögésüket. Alig vártam, hogy táncoljak, na meg, hogy észrevegyem Lent is. Gondolom nem kellett sokat keresni, biztos ott lesz, ahol a leghangosabban visítanak. Éppen nyúltam volna a lebegő tányéron lévő édességekhez, amikor úgy mellém tolakodott egy halom alsóbb éves, hogy teljesen elsodortak a sütis tányéromtól. - Hé! Adjátok vissza a esütijeimet! - kalimpáltam heves gesztusokkal, ahogy szoktam, és még a béna akcentusom is kijött. Akartam egy kis édességet, hogy táncoljak végre, ha vége a nagyitempónak, de persze, hogy fel kell zaklatni. Persze a nagy gesztikulálás közben mellkason is csaptam valakit. Egy nagyon ismerős valakit. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Lennox Campbell - 2023. 06. 01. - 18:18:14 Utolsó tánc 2004.06. 11. (https://i.pinimg.com/564x/69/d3/4e/69d34ea71d5668d796bcb0e25c1a2ca2.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/d5/39/b5/d539b5eeb05d9079ffd3794a16e85e0d.jpg) to: Narek Nem is akartam elmenni erre a bálra, de végül is Smith rám parancsolt, hogyha másképp nem is, felügyelőként álljak ott a kölykök körül. Ehelyett persze az egyik fának dőltem, hogy rágyújtsak egy cigire és elbambuljak az ide-oda billegő Frics látványán. Még ő is jobban érezte magát, mint én, amint minden porcikámba a szokásos fájdalom hasított. Mélyet szippantottam a cigiből és úgy figyeltem az előttem vihogva-visongva elosonó lányokat. Ehhez már hozzá voltam szokva. Annyi volt a különbség a diáklányok és a lelkes rajongóim között, hogy ezek nem próbálták meg letépni rólam a ruhát... talán majd, ha felnőnek. Azért még ezeket is felül tudta múlni Nora Narek a süteményes asztalnál. Azt a hangzavart csak azok nem hallották meg, akik esetleg megsüketültek... de valószínűleg azt észrevették volna, ahogy a lány orgánumába az egész világ beleremeg. El akartam szakítani tőle a pillantásom, de a tekintetem azonnal visszarándult rá. Jellemző, hogy olyan ruhát vesz fel, amiből minden kilátszik. Már-már kötelező volt így megjelennie, pedig nem tette felnőttesebbé. Fogtam magam és odasétáltam hozzá. - Narek, ha nem fejezed be a visítást te fogsz a gondokunkkal táncolni. - Jegyeztem meg és megfogva a karját odébb húztam a sütis asztaltól. - Ez valami újabb trükk, hogy hogyan csábíts el? - Kérdeztem és végig néztem rajta. Hogy miért voltam dühös? Talán azért, mert nekem is csak gyerekpezsgő jutott, meg azért, mert ezt csinálja év eleje óta. Egyszer csókolóztunk, rendben kétszer... de ez akkor sem jelent semmit. Akkora szakadék volt közöttünk, amit ő sosem tudott volna megugrani, én meg nem kaartam. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Florian le Fay - 2023. 06. 01. - 18:44:03 Újra én ▪ 2004. június 11.▪ Smith (https://i.pinimg.com/564x/c7/dc/b8/c7dcb838f2ce1415efb58721c9e6a8ba.jpg) Még nem éreztem teljesen jól magam. Az ingem is kicsit gyűrött lehetett, de nem érdekelt. Le akartam menni a többiek közé, mégis csak néhányuknak ez az utolsó buli az iskolába... mert velem ellentétben nem T-t kaptak minden tárgyból. Jó talán Smith nem T-t fog adni, de nem is számított. Már mindegy volt, hiszen a szüleimnek évismétlést javasoltak, én meg elfogadtam, hogy még egyszer meg kell próbálnom. Ezt már ígyis-úgyis megszívtam. Kizárt volt, hogy Smith még ezek után komolyan gondoljon engem. - La Fay! - hallottam meg Smith hangját, amint az egyik asztal mellett álltam. Azonnal felé fordultam és elmosolyodtam. Nagyon jól mutatott öltönyben, nem úgy, mint én ebben a nem is igazán ünnepélyes cuccban. Bár volt gallérja, szóval egy sava sem lehetett. Csak kicsit nézett ki nagynak, mert a betegség miatt fogytam jó néhány kilót. - Nehogy táncolni meg ugrálni és alkohol közelébe engedje! - Harsogta Madam Pomfrey, aki ki tudja, miért volt idelent. Lehetett volna valami korhatár... csak elcseszi a kedvemet. Táncolni akartam, méghozzá Smith-szel. Bár mások előtt ezt úgysem tehettem meg. Ígyis minden hülye pletyka volt. Az egyikben még az apámnak is nevezték. - Meglepő, hogy eljött - jegyezte meg, aztán persze Monstrora üvöltött, mert nála volt az egy csomó süti. Nem értettem, miért törődött vele... maximum tönkre mennek a fogai. Megköszörültem a torkom és elindultam a fák közé. Ott talán lehettünk kettesben, ha csak nem akarta sarokba is állítani Monstrot. - Prof, táncolni akarok. - Dünnyögtem halkan. - Mások miért táncolhatnak a szerelmükkel...? Igazságtalan. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Elliot O'Mara - 2023. 06. 01. - 19:04:54 ◂ hümm▸ 2004. június 11. (https://i.pinimg.com/originals/94/3b/af/943baff6b746884b60dd4d37f6a0f083.gif) ◃ v i n c e n t & a i d e n▹ i think my problem is that i have very fantastic bad ideas style: elegant (https://i.pinimg.com/564x/55/eb/b3/55ebb3716ca3cd5d4d913cbb16bd8d3f.jpg) ║ zene: Toxic (https://www.youtube.com/watch?v=LOZuxwVk7TU&ab_channel=BritneySpearsVEVO) Jó ötlet volt eljönni leégetni Lulut. Mármint nem! Persze, hogy nem azért jöttem mindjárt két kannal a buliba. Jó, mondjuk Vincent eléggé bétahím volt, de legalább itt volt és talán összeszed valami tanárnőt, akivel kicsit visszatér az életbe. Bár elég sarkos volt azt gondolni, hogy egy dugástól jobb lehet. A kapcsolatok nem segítenek az emberen, ha magával nem kezd valamit, hogy kikaparja a szarból... lásd a házasságom Aidennel. - Mi ez a sok szar? - Szaglásztam az édes italokat. Hirtelen úgy éreztem magam, mint aki valami babazsúrra érkezett. Az én időmben felöntöttük alkohollal az ilyen vackokat, aztán reménykedtünk benne, hogy a tanárokat is annyira kiüti, hogy nem figyelnek ránk. Persze azok az idők egészen mások voltak, példuál Lulu nem járt ide. Szóval nem, most nem töltöttem fel alkohollal. - Még szerencse, hogy felkészültem. - A belsőzsebemből előhúztam a laposüveget és kipattintottam a tetejét, hogy nagyot húzzak belőle. - Na, rajtam kívül csak az ihat belőle, aki mesél egy kínos roxfortos történetet. - Kacsintottam Vincetnre, aztán Aidenre. Erre valami hátulról a fejemnek ütközött. Ahogy megfordultam rájöttem, hogy egy öregnénis retikül volt az, meg egy hozzátartozó öregnéni. Madam Pomfrey. Merlinre, mennyi ideig van itt ez a múmia. - O'Mara, ne itasson le kisfiúkat! - Szólt rám, majd drámaian távozott. Épp csak szusszanni tudtam egyet. - Mi a tök... Muci ez kisfiúnak nézett téged! - Állapítottam meg, majd röhögve a férjecskémre pillantottam. Nincs is jobb, mint szívni a vérét. Persze a beszólás valószínűleg Vincentnek szólt... mégis ki másnak? Cím: Re: Fekete-tó Írta: Theresa McCarthy - 2023. 06. 01. - 20:40:13 Party time!!! (https://i.pinimg.com/564x/91/90/8b/91908b6188b9aebc0a656c1518926291.jpg) 2004. június 11. to: Mira Itt az év vége, végre! Habár ez az év egész jól telt, nyugalomban. A Furkász jól szerepelt, talán az eddigiek során a legjobban, a vizsgák is alakulnak, talán nem bukom meg. Csak jó lenne tudni, miért kell ennyit várni az eredményekre. Talán ez is a felnőtt létre való felkészítés része. Tanuld meg, gyerek: Türelem RBF eredményeket terem. A lényeg, hogy most már kikapcsolódhatunk, akárhogy sikerültek a vizsgák, már túl vagyunk rajta. Most pedig az év utolsó számára kellett készülnöm, végül is tudosítóként is jelen voltam. De ha már buli, és teljesen nyitott, akkor miért ne lehetne kiélvezni. Valentin nap óta levelezgetünk Mirával, sokat segített az RBF-es stresszlevezetésben, és különben is nyertünk egy sütizést, amivel még tartoztam neki, úgyhogy gondoltam elhívom a buliba. És mivel a régi szép emlékeket idézte fel benne a Roxfort, szívesen el is jött. Így a tópart közelében, egy fánál vártam rá. Rendes Griffendéleshez híven egy piros nadrág kosztümöt vettem fel, abban vártam Mirát. Amíg a külsősöket engedték be, a zene már szólt a háttérben. Egész jó számokat játszottak, ahogy megtudtam varázsbandák és mugli előadók számait is összekeverték. Hát, ha másért nem, akkor arra jó volt, hogy felmérhessünk, mire lehet majd bulizni a nyáron. Aztán egyszer csak megérkezett Mira: -Szia! - öleltem meg mosolyogva. - Nagyon csinos vagy. Milyen érzés újra itt lenni a Roxfortban? Megvártam válaszát, aztán elindultunk a parti helyszíne felé. -Köszönöm a támogatást az RBF-ekhez. Nélküled nem biztos, hogy ép ésszel kibírtam volna. - sóhajtok fel. - Nem gondoltam volna, hogy ez tényleg ennyire stresszes. A RAVASZ még ennél is rosszabb lesz? Annyiszor gondoltam rá, hogy minek nekem az a RAVASZ... Igazából nem olyan munkára készültem, ahol bármi RAVASZ-szintű tudást hasznosnak gondoltam volna. De persze az újságírói karrierről a szüleim hallani sem akartak, úgyhogy kellett a B-terv. A seprútervezéshez pedig kellettek a RAVASZ vizsgák. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Aiden J. Fraser - 2023. 06. 02. - 11:44:07 (https://i.pinimg.com/564x/74/a9/36/74a936baad8f238eb0ea813d55d3e71e.jpg) 2004. április 16. outfit >><< you get me so high (https://www.youtube.com/watch?v=E3_UEPYNBvw&ab_channel=nelluhh) mit keresünk itt Nem értettem mi a francot kerestem itt. Én Vinnie-vel ellentétben nem akartam bepótolni az elmaradt gyerekkorom, pedig nekem jócskán lett volna rá okom. Biztos valami csajt kart itt felszedni magának, mondjuk egy végzős kislányt, vagy tanárnőt, de engem nem érdekelt. Csak Elliot miatt jöttem, meg persze, hogy Lolán tartsam a szememet. Nem akartam látni, hogy valami idős csávóval enyeleg, mert akkor ma tuti megölök valakit. Cigivel a számban ácsorogtam mellettük, és Lola karcsú alakját kiszúrtam a távolban, ahogy elvált a barátnőjétől. Lehet meglátott minket. Reméltem legalább idejön egyet köszönni nekünk, csak nem lehettünk neki olyan cikik. - Nem én akartam babazsúrba jönni - válaszoltam, amikor Elliot megszólalt, és jelentősségteljesen Vinnie-re néztem, meg a férjemre. - Sokkal jobb ötlet lett volna az Arany Pezsgő - nyomtam meg a szavakat nyomatékosan, és kifújtam a füstöt az ajkaim közül. Megnéztem magamnak ELliot alakját, mindig is mondtam neki hogy jól állt neki az öltöny. - Én tökéletes voltam, nekem nincs cikis sztorim - húztam ki magam. Bezzeg az öcsámnek. Neki midnig volt története. Én pedig ezért rohadtul gyűlöltem. Olyan akartam lenni, mint ő, de persze sose lehettem. - De egyszer az öcsém rávett, hogy versenyezzünk seprűn a birtokon. Tököm se tudja, miért hagytam magam rávenni. Persze ő nyert, mert csalt, én meg elvesztettem a fogadást. Szóval bele kellett volna ugranom a sárkánytrágya kupacba. Nyilván nem tettem, de ő meg belelökött a üvegházban - forgattam meg a szemem. - Természetesen ő se úszta meg - vigyorodtam el, majd elvettem a laposüveget és beleittam, jelezve, hogy ők jönnek. Még épp időben, mert Pomfrey nyakon vágta retiküllel Elliotot, én meg felröhögtem. - Még hogy kisfiú. Téged néznek tizenötnek - méltatlankodtam aztán, és felé fújtam egy adag füstöt. - Vinnie néz ki úgy, mint egy jól lakott napközis - böktem felé. Megdöbbentő, hogy itt is én vagyok a legfelnőttebb. Már csak az a hülye Benjamin hiányzott volna. Hirtelen az arcomba nyomult egy süteményes tányér. Nem akartam most édesen, és arrébb legyeztem, de az újra és újra felám tolta magát. - Mi a faszom - morrantam fel, és készültem lecsapni a tányért. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mira L. Wyne - 2023. 06. 02. - 12:59:33 Mér érzem az évvégi nyomás nyomait, ahogy visszatérek ide? Évekkel ezelőtt végeztem már. Lehet mondjuk, hogy Tessáról ragadt rám át belőle az utóbbi néhány levélváltásunkkal, ahogy neki közeledett a vizsgaszezon.
Mondjuk ha ez azér van így, mer őróla levettem vele némi aggodalmat, akkor nem is olyan baj, örülök hogy segíthetek. Különös kapcsolat ez köztünk, de jól esik újra törődni valakivel, nyújtani egy kis támogatást a leveleinkbe, ott lenni meghallgatni. Nosztalgiát is hoz magával a Roxfort, szép, bár emiatt egybe szomorkás emlékek. El kell hogy engedjem, de talán pont ez fog segíteni. Itt lenni az emlékek között, de közbe valami jelenbe lévővel foglalkozni, kihúzni magam a múltból. És persze, hogy a tóparton leszünk most is... De legfeljebb megtanítom Tessát is, hogyan kell tolakodó sellőt passzív-agresszíven sütivel megkínálni..? Már messzebbről is integetek neki, ahogy odaérek, persze vissza is ölelem aztán. -Óóó, valaki nagyon látványos ma- bókolok elismerően. Úgy tűnik, ma ő választotta a nadrágkosztümöt, és nagyon csinos rajta ez az élénk piros szín. Rajtam talán túl élénk is lenne, de Tessához gyönyörűen illik. -Nosztalgikus- fogalom össze röviden, ennek minden vonzatával. Ne kelljen miattam is aggódnia, én kibírom, őt meg nyomta mostanába elég saját stressz is. -Szeretnék valami bátorítót mondani, de sajnos az is hasonló lesz. Olyan többet tudsz, de szintén többet nem tudsz érzés...- saját tapasztalatom szerint. De hogy hesegessem a rossz gondolatokat, megemelek egy kis papírdobozt. -Hoztam egy kis sütit. Ha már arrafele jöttem úgyis. Ugyan a bérletünk nem érvényes, ha csak beugrani és elvinni akarok, csak helybe fogyasztásra, és még pikáns tündérekkel sincs díszítve, de azér legyen egy kis közös nosztalgiánk is. Közbe nyújtogatom egy kicsit a nyakam, hogy látok-e még bárki ismerőst, hogy integessek nekik is, bár gyanítom azok legfeljebb a felnőtt vendégek között akadnak majd. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Oliver Smith - 2023. 06. 02. - 14:32:25 micsoda lárma (https://i.pinimg.com/564x/d8/f0/79/d8f07914bbfbefec4670b429e617095e.jpg) la Fay 2004. 06. 11. Smith professzor az est elején értékelte a kellemes, lassú zenéket, amik a gramofonból szóltak. Aztán persze lassan úgyis el fog fajulni, jól tudta ezt. Igazából úgy érezte magát, mint egy sasmadár, aki mindenkin rajta tartja a szemét. Még egyesek azt is pletykálták róla, hátul is van neki, de csak az érzékei fejlődtek ki a tanítás alatt. Persze, ha Florian a közelben volt, már nem voltilyen rendkívül figyelmes. A fiú képes volt teljesen elterelni a figyelmét, ami vissza-vissza kalandozott a kötelezettségeihez azért. Ezért is szúrta ki Monstrot, ahogy ellobogott a sütikkel, és királyi tekintélyét hivatott jelezni azzal, hogy rászólt a messzeségből. Florian sápadt volt, gyűrött és gyengének tűnt, Smith aggodalmasan, de szigorúan összeráncolt homlokkal mérte végig,. Még Madam Pomfrey is rájuk kiabált, biztos unatkozó vénkisasszony, aki kicist élni szeretett volna. Lehet nemsokára nyugdíjba is vonul. tetszett neki Florian a maga nyűtt, szétesett módján. Természetes volt, nem pedig olyan mestrekélt, mint amilyen világból ő származott. - Prof, táncolni akarok. Mások miért táncolhatnak a szerelmükkel...? Igazságtalan. - dünnyögte Florian, ahogy hátrébb mentek a fák közzé. Kellemes hűs szellő fújt a tó vize felől, és egy kissé kijjebb estek a teren tomboló népségtől. Smith igazán szeretett táncolni, szerette az elegáns bálokat is, persze azt nem a diákok között élhette meg. - Talán táncolhatok magával, de csak lassúzni óhajtok - mondta, eleget téve a javasasszony fenyegetésének. Bár ezekre a zajos dallamokra hogy is lehetne lassúzni. MInden esetre a fák között, elbújva a tömegtől magához húzta Floriant, hogy érezhesse az illatát, mert hiányzott neki. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Nora Narek - 2023. 06. 02. - 20:39:00 ♥ éjjeli tánc ♥ (Hallucináljunk boldogságot) (https://i.pinimg.com/564x/19/1f/cf/191fcf63ef2b88a6311bea8e0b42e7b2.jpg) pretty : night ♥ vibe: É j s z a k a (https://www.youtube.com/watch?v=E2ZTEGCZaGA&ab_channel=margaretisland) 2004. 06. 11. p.s. Len Mélttalankodva lengettem a kezeimet és kiabáltam a törpéknek. Most olyan nagyon magasnak éreztem magam azzal a pluisz öt centivel, amit a "patáim" Alec szavival élve dobtak rahjtam. Amúgy is idősebb voltam náluk meg minden. Inkább foglalkoztam az édességekkel, mint Jasmine godnolatával. Szánalmas volt, tudom, de csak a hajamat tudtam levágni, és mégsem tudtam teljesen elengedni ezt. Még szerencse, hogy Lola fazonra vágta, nem néztem ki úgy, mint egy tépett... hippgriff vagy mi a bánat. Már éppen készültem volna arra, hogy a magassarkúmmal kergetem végig őket a környéken, amikor meghallottam Len hangját. - Narek, ha nem fejezed be a visítást te fogsz a gondokunkkal táncolni - magyarázta, én pedig egyszerre olvadtam el, és csaptam fel kicsit sértetten az orromat. - Na de! - kezdtem volna a mondandümat, de most sem tudtam rendesen viselkedni. A közelében teljesen más lettem. Mint valami hülye liba, aki még csak nem is szexi. Ahogy megfogta a kezemet és arrébb húzott éreztem, hogy hevesebben dobogott a szívem. Felőlem a tó közepére is húzhatott volna így, nem bántam volna. Pedig gyűlölöm a mélyvizet. Össze kell szednem magam, hogy egy kicsit komolyan is vegyen, mégis folyton hülyét csinálok magamból előtte. - Úgy tűnik, hogy ő éppen foglalt, és... bizarr módon boldog... - pislogtam a macskával andalgó gondnokra, majd kihúzva magam rápillantottam. Magasságos ég, hát milyen helyes. Zakatolt a szívem, ahogy ráemeltem a tekintetem. A hajam a fülem mögé tűrtem, ahogyan megpróbáltam rendes nőként viselkedni. - Én viszont szabad vagyok, és te is - mértem végig egy szép mosollyal. Táncolhatnánk, de jó is lenne. Persze tudom, hogy nem táncolna velem. FUrán vette volna ki magát, még ha páran rázták Flitwickkel a tánctéren, az valahogy nem volt olyan feltűnő, és dühösnek is tűnt. - Ez valami újabb trükk, hogy hogyan csábíts el? - kérdezte, mire éreztem, hogy elpirulok, de nem kaptam el róla a tekintetemet, a szemébe néztem. - És ha azt mondanám, hogy igen? - kérdeztem vissza, és picit közelebb léptem hozzá. Sose godnoltam át a dolgokat, hogy mi fájhat vagy mi nem, csak egy kicsit akartam közelebb lenni hozzá, olyan messzinek tűmt a távolság, én mégis. Folyton és folyton újra próbálkoztam, még akkor is, ha kétszer csókolóztunk. Nem csak megszerezni szerettem volna, de megtartani is. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Vincent O'Mara - 2023. 06. 02. - 23:37:09 Családi piás kupaktanács 2004.06.11 (https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTWDQheF1OVWx2CTowqjHsIpwHpRvi0yzVnbQ&usqp=CAU) Music (https://www.youtube.com/watch?v=L_jWHffIx5E&ab_channel=SmashMouthVEVO) Aiden & Elliot Mondanám, hogy azért vagyok itt, hogy felcsípjek egy, két jó csajt, Lola még magyarázott is valami Digby professzornőről, hogy őt feltétlen meg kell kíséreljem felkérni, életbe vágó. Igazából hagytam, had higgyék, hogy ez a pillanat az, ami megváltoztatja Vincent gondolkodását és kilábal a mély depressziójából, de igazából csak Lolitát akartam megnézni a csini kis ruhájában. Jajj, hát mennyire gyönyörű az én kis vagány hercegnőm, imádom azt a csajt. Persze Elliot és Aiden társasága is üdítő volt számomra, jól is esett, hogy velük tölthettem az estét, kicsit családias hangulatban. Mosolyogva reagáltam Elliot nem tetszésére az italválaszték felhozatalára, bár felragyogott a szemem, amikor előkapta a belső zsebéből a laposüveget. Bár, persze nem adta ám ingyen az italt, így kénytelen voltam előrángatni egy frappáns szorit a rengeteg pajzán emlékem közül, ami ide kötődött, mert hát már itt sem bírtam magammal. - Emlékeztek, volt az a felsőéves Hugrás lányka, Liana talán. Darázsderék, szép fenék, na mindegy, ti úgysem értékelitek ezt. – legyintettem feléjük felfogva a tényt, hogy kikkel állok szemben. - Na szóval, megbeszéltünk egy találkát a prefektusi fürdőben, tudjátok, pancsi, tipi-tapi. – magyaráztam, ahogy már kezemben fogtam a laposüveget. – Megjelentem és elmerültem a habokban teljes harci díszben, majd vártam, megjelenjen az est másik szereplője. Mikor motoszkálásra lettem figyelmes, fel-terebélyesedtem, kőkemény pálcával, de helyette Friccs macskájával néztem farkas szemet. Hát gyerekek, sosem futottam még olyan gyorsan olyan…és olyan mereven. – ráztam meg a fejem, próbálván az emléket kitörölni a fejemből, majd le is rántottam egy kortyot az italból, érezvén, megérdemlem erre a történetre. – Nézzétek, most is engem bámul. – böktem nevetve Friccs és a macskája irányába. Ekkor azonban megakasztja a beszélgetésünket Pomfrey és fejbe kólintja Elliotot, mire Aidenhez hasonlóan én is elnevetem magam. Tovább mosolygok, miután Aident nézik kisfiúnak, aki persze egyből rámtereli a gyanút. Jól lakott napközis? - Bár alap esetben jól esne, hogy fiatalítasz, de te vagy köztünk a legfiatalabb. Vigyázz inkább, nehogy büntetőmunkára küldjenek. – mosolygok rá, majd visszaadom Elliotnak a laposüveget. – Te jössz. – tettem hozzá kacsintva, mikor Aident megtámadja egy tányér. Én előkaptam hozzá hasonlóan egy szál cigarettát, majd figyeltem elkeseredett harcát a manók által megbűvölt evőeszközzel. - Látod, még a tányér is diáknak néz. – mutattam rá mosolyogva, ahogy meggyújtottam a cigimet. Remélve, hogy a tányér minket békén hagy, azért csak körbeemeltem a tekintetem és magamba szívtam megannyi emlék morzsáját. Persze megnéztem magam az idősebb tanárnőket is, voltak szemrevalók, őket egy mosollyal díjaztam meg, azzal a csibész fajtával. - Ti látjátok Lolát? - kérdeztem mellékesen pipiszkedve a tömegben. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Enola Hemmings - 2023. 06. 03. - 23:02:41 V é g z ő s b á l to; Leonard J. Flint (https://i.pinimg.com/564x/ae/e0/11/aee0114e9d5dde8d6e27ede2ab088338.jpg) 2004. június 11. " Sikolt a zene, tornyosul, omlik Parfümös, boldog, forró, ifju pára S a rózsakoszorús ifjak, leányok Rettenve néznek egy fekete párra." outfited: bálos (http://) Meg se lehet ezt szokni. Ez a szőke.... De Marie ötlete volt, és a bájitalnak köszönhetően a bőröm is makulátlan, a karcok, mintha ott se lennének. Kár hogy mindez csak illúzió, és nem is túl tartós, de a szobatársam szerint, nem húzhatom ki magam minden ál alól. Pedig aztán, tökéletesen megvoltam én eddig is nélkülük. Lassan sétálok, esélyt adva magamnak arra, hogy bármikor hátraarcot vágjak, és visszamenjek a szobámba, mert a szívem a torkomban dobog. Nem érzem jól magam, nem érzem komfortosan, és valahol még bosszant is, mert ennek kellene a normálisnak lenni, mert most bármilyen tükröződő felületre nézek, végre nem egy madárijesztőt látok, van valami emberi formám. Ahogy közeledek a tóhoz, úgy kúszik az orromba a virágok illata, és valamelyest elpárolog belőlem a feszültség. Mi történhetne? Csak bemegyek, megkeresem a lányokat, iszok egy pohár valamit, és megyek szépen vissza. Tudom, hogy többen is őrjöngést terveznek, most hogy az RBF-et letudtuk, én annyira nem érzem, hogy ezt megillene ünnepelnem, nem sikerült úgy, ahogy akartam volna. Megállok a bejárat előtt, csak hogy megnézzem azt a nagy cserepes, tölcséres szépséget. Nagyon szeretem a virágokat, közelebb is hajolok hozzá, hogy megbizonyosodjak arról, neki az illatát éreztem. Jó, igazából erőt gyűjtök a belépéshez, de valahogy nem akar az jönni. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Leonard J. Flint - 2023. 06. 03. - 23:38:55 Kényszerű tóparti 2004.06.11 (https://www.sunnyhill.com/wp-content/uploads/2021/03/1200x798-lake-party-5-768x511.jpg) Party music (https://www.youtube.com/watch?v=fV4DiAyExN0&list=PL4WX6wv6UEJIvqpBhc7KZGE7S2UZiYw9m&index=2&ab_channel=HoobastankVEVO) Enola "Miért nehéz felé nyúlnom, mikor a vágy gyökeret ver. egyszerűbb lenne kihunynom, csak félre lépnem." Ismét egy buli, ahová az akaratom ellenére kell mennem, legalábbis Eleonore ragaszkodott hozzá, hogyha valami bunkó flörtölni akarna vele, lépjek közbe, mert most ezt a bulit a csajokkal szeretné eltölteni. Engem ez annyira nem érdekelt. Mint ahogy az várható volt mindenki az RBF-en izgult és mostmár megkönnyebbűlve ünnepelték a sikerét, mit vannak úgy oda tőle. Kinyaltam magam, ahogy azt kell, a frizurám jól állt és egy igen menő öltönyt szabattam magamra a mai estére, ugyanis nem jelenhetek meg többször ugyanabban a szerelésben, kinéznének, legalábbis a családom szerint. Unottan sétáltam a tó irányába, igazából nem vártam ettől az estétől sokat, beszélek pár tanárral, talán Narekkel és Monstoval iszom egy puncsot, aztán lelépek. Holnap korán reggel edzeni szeretnék és ebbe nem fér bele a hajnalig tartó tombolás. Már épp bementem volna, mikor megláttam, hogy valaki nem messze tőlem valami virágot vizslat. Hemmings? Ez ő? Szőke? Meg, micsoda ruha költeményben van, nem is gondoltam volna, hogy valaha képes lesz csinosan felöltözni. Ahelyett, hogy bulizna, itt kint nézegeti a virágokat, de biztos vagyok benne, hogy amilyen nyuszi, még be se ment. Drámain megforgattam a szemeimet, majd zsebrevágtam a kezeimet és odasétáltam hozzá. - Szia. – köszöntem flegmán, ahogy mellé léptem és én magam is lenéztem a virágokra. Fintorogtam egyet, majd inkább felnéztem a holdra, mintha csak amolyan súgallatra várnék tőle. Végül szokatlan és váratlan döntés fordult meg a fejemben, amit talán maga az égiek súgalltak nekem vagy maga a hold üzent, de szó nélkül megfogtam a kezét és felé fordultam. - Ritkán öltözöl ilyen csinosan. Kár lenne veszni hagyni. – morogtam, majd elkezdtem befelé cibálni a kapun. Nekem sincs sok kedvem ehhez a bulihoz, de ha már itt vagyunk, menjünk be és csörögjünk egyet vagy igyunk valamit. Nem kell sokáig ténferegni benn. Persze, ha elrántja a kezét vagy visszakozik nem rángatom tovább, hagyom, had udvaroljon a virágoknak, én pedig nézek magamnak egy csajt odabent. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Enola Hemmings - 2023. 06. 03. - 23:57:02 V é g z ő s b á l to; Leonard J. Flint (https://i.pinimg.com/564x/ae/e0/11/aee0114e9d5dde8d6e27ede2ab088338.jpg) 2004. június 11. " Sikolt a zene, tornyosul, omlik Parfümös, boldog, forró, ifju pára S a rózsakoszorús ifjak, leányok Rettenve néznek egy fekete párra." outfited: bálos (http://) Hallom a zenét, meg hogy páran már marha jól érzik magukat. Tudom őket irigyelni, az én utolsó bulim is olyan volt, hogy azt jobb inkább elfelejteni, és az elmúlt napok tettek is arról, hogy ki tudjam verni a fejemből. De megérte, mert bár én teljesen elégedett nem vagyok - de az valószínűleg sose leszek - , jól sikerült az RBF. Anyu írta, hogy ha hazamegyek, meg is csinálja a kedvenc tortám, és ennek különösen örültem. Valahol még mindig bízom abban, hogy a helyzet otthon javul, és az apámat is visszakapom. Tudom, ha még a régi önmaga lenne, most az ő mellkasa is dagadna a büszkeségtől. Legalább is nagyon szeretem ezt feltételezni. Már nyúl a kezem, csak egy szálat lopok, és akkor eredményesen zárul számomra az este anélkül, hogy be kellene oda mennem. Tuti Frank idióta pletykája is elterjedt már, vagy az, amit Leo csinált, teljesen mindegy melyik, én ezt nem akartam, nem így. És bár tök jól esett, mégis ő vágta maga alatt fát. A mozzanatban pedig megakadályoz a léptek hangja, így elhúzom a szám. Kiegyenesedek, de nem nézek a mellém érkezőre. - Olyan szép ez a virág, szerinted kicsapnának, ha lopnék egy szálat? - kérdezem tőle halkan, mert reálisan belegondolva, talán még csak fel se tűnne senkinek, de nem jó érzés arra gondolni, hogy valamit elveszek kérés nélkül. Szinte a semmiből kap a kezemért, fogja meg, és kezd befelé húzni. A döbbenet eluralkodik rajtam, így nincs is nehéz dolga, szinte csak visznek a lábaim, míg próbálom felfogni, mi történik. - Ritkán öltözöl ilyen csinosan. Kár lenne veszni hagyni. – közli velem afféle magyarázatként, mire én csak vállat vonok. Tényleg ritka alkalom, nem is hiszem, hogy ebből rendszert tudnék csinálni. - Szerinted ez jó ötlet? - kérdezem, de most nagy szemekkel nézek az övéibe. Ő is ott volt akkor, és valószínűleg, ő is érezte annak a bulinak az utóhatásait. Akármennyire is szomorú, semmi nem változott, nem lettem aranyvérű, és nem is loptam magam fél kastély szívébe. A másik hollóhátasnak ugyanolyan ciki velem mutatkozni. Bárcsak el tudnám engedni a kezét, de még az se megy.... Cím: Re: Fekete-tó Írta: Leonard J. Flint - 2023. 06. 04. - 00:19:01 Kényszerű tóparti 2004.06.11 (https://www.sunnyhill.com/wp-content/uploads/2021/03/1200x798-lake-party-5-768x511.jpg) Party music (https://www.youtube.com/watch?v=fV4DiAyExN0&list=PL4WX6wv6UEJIvqpBhc7KZGE7S2UZiYw9m&index=2&ab_channel=HoobastankVEVO) Enola "Miért nehéz felé nyúlnom, mikor a vágy gyökeret ver. egyszerűbb lenne kihunynom, csak félre lépnem." A bent lévő felfordulás nem hat meg különösebben, ha bár már átléptük a kaput, még senki nem nézett felénk. Lebegő tányérok és asztalok kínálták a finomabbnál finomabb ételeket és italokat és úgy tűnik, mindenki megtalálta a magának való elfoglaltságot. Vannak, akik a tónál bohóckodtak, árnyakat láttam elsuhanni a fák között, de mindent vitt Friccs és a macskájának tánca. A virágokra való utalása túlzottan nem érdekelt, hát ha kellett neki virág, majd kifelé menet tépek egyet neki, de akár többet is, nem érdekelt a következmény, bár szerintem nem is igen foglalkoztak volna vele, főleg ma este. Hemmings végül nem ellenkezett és nem is rántotta ki a kezét az enyémből, még mindig fogtam, ahogy a kapunál nézelődtem. Nem hinném, hogy a múltkor történteket követően ismét felütné a fejét a kötözködős társaság, a pletykák pedig nagyon rég nem érdekeltek engem. Amúgysem vagyunk együtt Hemmingsel, csak nem akartam egyedül bejönni, mert az lelombozó és gáz, na arról nem fog pletyka szárnyra kelni, hogy nem találtam magamnak senkit. - Szerinted ez jó ötlet? – kérdezte, majd lenéztem rá. Tényleg csinos volt, a szemei is most egészen máshogy ragyogtak. Kár, hogy nem aranyvérű, nagyon kár. Bár, lehet csak azért törődöm ennyit vele, mert hozzám hasonlóan hollóhátas és olyan kis elesett, szeretném ezt hinni, ezt akarom. - Jobb, mintha külön jönnénk be. Pletykáljanak, ha akarnak, nem érdekel, viszont egyedül könnyebb célpont vagy. – mondtam neki szinte kerülve a feltűnést, majd a kapuban álló tanárok felé intettem egyet egy félmosollyal és elkezdtem befelé vezetni Hemmingset a tánctérre. - Ne aggodalmaskodj, ez a buli elméletileg nekünk van. Élvezd ki. – magyaráztam neki, majd felém fordítottam és elkaptam a derekát, a másik kezemmel, ami eddig az ő kezében pihent felemeltem a karját és próbálván követni a zene ritmusát elléptem jobbra, majd vissza, végül megpörgettem a lányt saját tengelye körül. - Szeretek táncolni. – közöltem vele, próbálván megfelelően vezetni őt és lassan feloldódtam, már nem éreztem szükségét annak, hogy bárkit is szemmel tartsak. Néha, egy-egy ismerős felé mosolyogva bólintottam, de próbáltam Hemmings szemeit annyiszor lekötni, amennyiszer lehet, nem akartam, hogy másfelé figyeljen és azon aggódjon, ki van körülöttünk. Cím: Re: Fekete-tó Írta: A Dementor - 2023. 06. 04. - 14:17:33 VÉGZŐS BÁL (https://i.pinimg.com/564x/77/05/c4/7705c4bba562cbc7a8fb1f6181289a50.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/2a/7a/7e/2a7a7ecb1cb2852420d148c95fedbd6c.jpg) 2004. június 11. A bulin felcsendülő zenék listája (https://open.spotify.com/playlist/2c4aE8JRkwFHB69WfWeOsP?si=f291af2520fd493d) Nora - Lennox Mr. Campbell heves nem tetszésbe burkolózó flörtölése úgy tűnt, hogy nem ért célt. Ahelyett, hogy elijesztette volna Norát, a lány egyenesen a szemébe nézett. Ha mindketten nem is voltak hajlandóak tudomást verni heves szívverésükről, hát egy vidám süteményestál gondoskodott a kellemes estéről. Az ugyanis alaposan hátba taszította Mr. Campbellt, aki így egyenesen nekiütközött Norának. A lány háta egy fának ütközött és most már olyan közel voltak egymáshoz, mint talán soha. A fa mögött megbújva szerencséjükre senki sem látta a történteket. Florian - Smith Smith professzor ugyan még aggódott Florianért, de nem sok ideje volt minderre. A fiú azonnal lassúzni akart vele, mikor lágy zene csendült fel. Ahogy a tenyere diákja derekára simult, hogy szépen vezetni kezdje, valaki felbukkant a fák között és hangos torokköszörüléssel jelezte nem tetszését. Persze, hogy Madam Pomfrey volt az: - Professzor úr, az sem pihentető, ha maga táncol le Fayjel! - Harsogta. Theresa - Mira Mira és Theresa estéje talán túl nyugodtan is indult. Csevegés, sütizés... ez persze egy roxforti bálon nem járja. A két lányba egy sereg táncolni rohanó, visongó diáklány csapódott bele. Mirára ráadásul még egy nagy pohár pirosas színű puncsot is sikerült ráborítani. A fehér ruha máris pecsétes lett, ráadásul ahogy neki nyomódott Theresának, éppen a mellkasuknál sikerült összetapadniuk és látszólag sehogy nem akartak szétválni az ünnepi öltözékek. Tudnivalók: A játékra bármennyit írhattok június 23. 12:30-ig. Egy hozzászólás maximum 400 szavas lehet. Néha-néha előfordulhat, hogy valaki vagy éppen mindenki kap egy rövidke mesélői hozzászólást, csakhogy ne unatkozzatok! Minden résztvevő 10-10 ponttal gazdagítja a házát! Cím: Re: Fekete-tó Írta: Tyra Quinn - 2023. 06. 04. - 14:41:09 #bál #mitkeresekitt #petrezselymetárulniciki Sokáig hezitáltam, hogy eljöjjek-e a bálra. Bármennyire is igyekszem beilleszkedni, nem igazán megy – ah, tudom, uncsi már… Furcsák az angolok igazából. Merevek, zárkózottak, nagyon kevés laza ember van köztük. Nehezen fogadnak be, pedig azt hitem, könnyebben fog menni, mintha más nemzetiségű lennék. Azt mondják, a lengyel akcentus nagyon furcsa tud lenni, meg az indiai is, szóval szerintem velem mindenki jobban járt, habár megkaptam már azt is, hogy nem értik, mit beszélek, ezt viszont tökre nem értem, hogyan lehet. Végül is, ha azt nézzük, már egy évet túléltem itt, talán menni fog a többi is és remélem, hogy ettől csak könnyebb lesz majd. Nagyival vettük ezt a piros ruhát, ami rajtam van. Egy kétrészes, piros csipke ruha, ami alól egy picit kilátszik a derekam, mivel rövidebb fazonú a felsőrész. Annak ellenére, hogy hosszú ujjú, nincs benne melegem, de nem is fázom. Kellemes idő van a bálhoz, a csillagok is úgy állnak most, hogy ez egy tökéletes este lesz (már akinek). Körülöttem a lányok sürögnek-forognak, sminkelnek, a hajukat csinálják. Na én annyira erőltettem meg magam, hogy piros szájfényt kentem az ajkaimra és kész. Szerencsére hosszú és viszonylag sötét szempillákkal áldott meg a Sors, így nem sminkelek igazán. A hajam is kiengedve viselem most. Amint belebújtok a ruhámba, felveszem a hozzáillő piros cipellőt is (ami szerintem egy óra múlva már szorítani fog). Egy pici táskát viszek magammal, amibe bedobom a tornacipőmet, ha esetleg szükség lenne rá. Egy egyszerű tértágító bűbájjal megoldottam, hogy tudjak pakolni bele rendesen; azt még Hannigan professzortól tanultam otthon. Igazán praktikus dolog. Amint a folyosókon-lépcsőkön haladok, látom, hogy sok fiú és lány kéz a kézben igyekszik a bálba, hogy még a nyári szünet előtt egy jót bulizzanak együtt. Remélem, hogy azért lesz, akihez odacsapódhatok és nem fogok egész éjjel petrezselymet árulni. Vagy ha igen, akkor remélem, hogy lesznek mások is, akik hozzám hasonlóan nyomik. Ahogy közeledek a helyszín felé, meghallom, ahogy alkalomhoz illő zene szól és látom, hogy van egy csomó kaja! Nyilván a sütik felé veszem az irányt, hátha találok valami fogamra valót. A sütik miatt már megérte eljönni! Már egészen sokan vannak, többnyire mindenki párban, nyilván. Jó ég, még Frics is?! Mit fog szólni ehhez Mr. Norris?! Ejnye! Cím: Re: Fekete-tó Írta: Zeynep Weatherly - 2023. 06. 04. - 20:28:51 Kicsi nosztalgia (https://i.pinimg.com/564x/3f/2a/39/3f2a397a194b9f07036649adbaac411d.jpg) to: Magnus D. Brown zene: Keane - Somewhere Only We Know (https://www.youtube.com/watch?v=Oextk-If8HQ) || outfit: ruhácska (https://i.pinimg.com/564x/b7/34/57/b7345776729a1a483a6be8b885ee0ee1.jpg) || dátum: 2004. június 11. Megígértem. Ennek tudatában veszek egy mély levegőt, és lépkedek beljebb úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nem elég, hogy a deja vu megcsap és átjárja minden porcikám, de az elsők között vélem felfedezni Tristan sziluettjét is. Nincs semmi gond. Tudtam, hogy nem kerülhetjük egymást a végtelenségig, ahogy azt is tudtam, a menyaszonnya derekát ölelgeti most is olyan serényen. Nincs is ezzel semmi gond, hisz látom, hogy boldog... örülök neki. - Eljöttééééél - Sarah mint megmentő, ugrik a nyakamba, és ölel szorosan, amit én viszonzok is, már csak hálából is. - Annyira büszke vagyok rád... gyönyörű vagy - sose hazudtam neki, nem ma fogom elkezdeni, és csúnyán nézek rá, mikor látom, hogy zavarba jön. Egyből tudja, ki kell húznia magát, és elhinni, tényleg az. A kezébe nyomom az ajándékot, ami igazán nem nagy dolog, csak egy újabb charm a karkötőjére, de az anyjával ellentétben én tudom, hogy unokahúgom számára ez telitalálat. - Na sipirc, menj bulizni - tessékelem is gyorsan a többi társa felé, ne velem foglalkozzon itt. - Sarah, ami itt történik, itt is marad - kiáltok utána vigyorogva, még kacsintok is mellé, jót derülve azon, ahogy a pír az arcába szökik. Sose voltam ilyen szende, és tudom, hogy neki se kellene annak lennie, talán.... talán jobb is így. Ő csinálja jól. Az egyik asztal felé veszem az irányt, és ahogy megragadok egy poharat, még az unokahúgom nézem, de aztán már ismerős arcok után kutatok, hátha.... Cím: Re: Fekete-tó Írta: Esmé Fawcett - 2023. 06. 04. - 21:51:35 Reed (https://i.pinimg.com/564x/3f/e4/b4/3fe4b46293266a7ee7e242610f56b6b2.jpg) ~ set ~ (https://i.pinimg.com/564x/5b/11/82/5b1182c6dca10286cac47c7ee31f4327.jpg) 2004. június 11. Bevallom, azt hittem, hogy a Dali kiállítás után soha többé nem akar majd látni engem. Próbáltam normálisan viselkedni, de nagyon előjött belőlem a művész és elkezdtem áradozni a festményekről, és előbújt belőlem a gyerekes énem. Utólag visszagondolva nagyon gáz volt, de ott észre se vettem magam. Lelkes voltam, mert akkor úgy gondoltam, hogy az egy csodálatos délután. Másnap viszont a fejemet vertem a párnába. Mondjuk, ha jobban belegondolok, akkor mégsem volt annyira gáz. Vagyis… nem tudom, de abból ítélve, hogy most meg éppen haladok a Roxfort felé a végzősök báljára Reeddel az oldalamon. Hamarosan, mert vele majd később találkozom. Még pár pillanat. Úgy izgulok, mintha életem első randija lenne. Ugye nem fog hazaküldeni? Jesszusom, még életemben nem készültem ennyit egy randira, mint most. Napokkal ezelőtt elhívtam az egyik barátnőmet, hogy segítsen ruhát választani, aztán ki kellett találni a hajam, és mivel nem akartam annyira… olyan karácsonyfa lenni, csak néhány ékszert aggattam magamra. Aztán a cipő. Az volt a legnehezebb, mert valami kényelmeset akartam, de mégse sportcipő vagy papucs legyen. Szóval, végül is összeállt a szettem, de kellett hozzá egy kis idő. Kicsit megtorpanok, ahogy meglátom Reedet a kapuban. Olyan elképesztően szívdöglesztő ebben a ruhában. Azt hiszem, kényszeríteni kell majd magamat, hogy ne egész este őt és azt az elbűvölő kék szemeit nézzem. - Szia! Ugye nem vártál nagyon sokat? – lépek oda hozzá, majd meg is csókolom. Kismilliószor megköszöntem neki a meghívást erre az estére. Mondjuk csak gondolatban, mert levélben csak párszor. Amíg Willow tanított néha a tudta nélkül is belógtam, ha másért nem csak azért, hogy a birtokon lógjak. Most már azért nehezebben tudnám kimagyarázni, hogy mit keresek itt. Illetve, most már megint van rá indokom. - Nagyon jól nézel ki. Félek, néhány diákod le fog csapni a kezemről, ha nem figyelek oda egy percre. Elmosolyodom, majd belekarolva megindulunk a bál helyszíne felé. Már annyira izgatott vagyok. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Enola Hemmings - 2023. 06. 04. - 22:16:53 V é g z ő s b á l to; Leonard J. Flint (https://i.pinimg.com/564x/ae/e0/11/aee0114e9d5dde8d6e27ede2ab088338.jpg) 2004. június 11. " Sikolt a zene, tornyosul, omlik Parfümös, boldog, forró, ifju pára S a rózsakoszorús ifjak, leányok Rettenve néznek egy fekete párra." outfited: bálos (http://) Néha nagyon tudom irigyelni a Hollóhátast. Annyira lazán kezel mindent, nem foglalkozik a "mi lesz ha" kérdéssel, csak fejest ugrik. Alapjáraton én erre nem vagyok képes, mindent túlgondolok, mindent kétszer fontolok meg, és ha lehet azt választom, visszabújok a csigaházba. Persze vannak alkalmak, amik ezt az aranyszabályt felrúgják, mint például, ha közös nevezőre jutok valakivel, vagy felbosszantanak, vagy épp az épségem forog kockán, akkor képes vagyok a kezembe venni a dolgokat, és nem hagyni, hogy bekuckózzak. Megtetettem már, volt rá példa, volt, hogy saját magamat is megleptem egy-egy cselekedetemmel. Ahogy most is. Tudom, hogy nem kellene. Ki kellene szakítanom a kezem, és szaladni. Az nem fájna senkinek... nekem se. Mégse vagyok rá képes, csak mert a fél aki a kezem fogja, fontos nekem. Ó, igen azon, hogy tetszik már túlvagyunk. Tetszett akkor, mikor csak messziről néztem, és egy szót nem szóltunk egymáshoz, viszont a dolgok azóta... változtak. Sok minden változott, csak épp én nem. - Jobb, mintha külön jönnénk be. Pletykáljanak, ha akarnak, nem érdekel, viszont egyedül könnyebb célpont vagy. – jön a válasz a kérdésre, amit az aggodalmam szült, mire csak mélyet sóhajtok. - Meg tudom védeni magam, Leonard..... idáig is megtudtam - még nekem is furcsa a nevén szólítani, de fontos ezt leszögeznem, akkor ott... egymásra voltunk szorulva, de ez nem jelenti azt, hogy ezentúl szent küldetése kell hogy legyen az én fenekem védelme. Azonban szót fogadok, és biccentve követem a tánctérre. Talán zavarba kellene jönnöm a derekamra kerülő kéztől, de az a helyzet... táncolni még én is szeretek, és a várttal ellentétben még a Hollós lábára se taposok rá. - Szeretek táncolni. – közli velem, mire csak aprót biccentek. - Én is. Apu hóbortja volt. Egy lány tudjon táncolni - próbálom elmélyíteni a hangom, de mosolygok, végig háztársam szemeibe nézve, mert így, hogy sikerül kizárni mindazt, ami körülöttem van, nem is olyan rossz. És tényleg nem foglalkozom mással, csak vele, mintha most sem lennének egy csomóan körülöttünk. - Mikor bejöttünk, az egyik tálon láttam citromos sütit... szerintem a manók szerelmesek beléd - ne, ne firtassuk, honnan ez az összefüggés. A citromos süti már összenőtt Flinttel, ez van. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Leonard J. Flint - 2023. 06. 04. - 22:50:56 Kényszerű tóparti 2004.06.11 (https://www.sunnyhill.com/wp-content/uploads/2021/03/1200x798-lake-party-5-768x511.jpg) Party music (https://www.youtube.com/watch?v=fV4DiAyExN0&list=PL4WX6wv6UEJIvqpBhc7KZGE7S2UZiYw9m&index=2&ab_channel=HoobastankVEVO) Enola "Miért nehéz felé nyúlnom, mikor a vágy gyökeret ver. egyszerűbb lenne kihunynom, csak félre lépnem." Szeretem, mikor megnyugodnak a dolgok és élvezheti az ember ezt a fajta csendet és egyedüllétet. Na jó, éppen most Hemmings tipegett mellettem és agonizált teljesen felesleges dolgokon, mint hogy nem lenne jó, ha együtt látnának meg minket. Mi történne? Rengeteg itt a tanár, úgysem hagynák, hogy jelenet kerekedjen ki itt pár rendetlenkedő diák között. - Meg tudom védeni magam, Leonard..... idáig is megtudtam. – felvontam a szemöldököm és úgy néz-tem rá, majd egy gúnyos mosoly kíséretében hümmögtem egyet a kijelentésére. Igazából a hollóhátas társaimat mindig megvédtem, ha lehetőségem volt rá és kiérdemelték a védelmemet, de leginkább azt utáltam, ha valakit kigúnyoltak. A Flemming gyerek is szekálta sokáig Hardingot, de aztán társra talált Monstro személyében, így tudom, hogy mellette biztonságban van. Ügyes párbajos és helyén van a szíve is, azt hiszem sokkal tartozom neki, azon kívül, hogy múltkor megosztottam vele a sütimet. - Én is. Apu hóbortja volt. Egy lány tudjon táncolni – válaszolt mosolyogva, mire én bólintottam a vála-szára és elnéztem felette, mert zavart a tekintete. – Igaza volt. – morogtam oda neki azért, majd kiléptem hátra, hogy legyen egy kis szusszanásnyi terünk, vissza közel léptem és araszolgatva körbe-jártam őt, miközben felemeltem a kezét. Ezt mind a zene ütemére próbáltam, közben mivel már háttal volt nekem a lány, szétnéztem. Azonban igazam volt, teljesen felesleges aggódni, itt ma este nem tör-ténhet semmi attrocitás, ez a buli tényleg azért van, hogy jól érezzük magunkat. - Mikor bejöttünk, az egyik tálon láttam citromos sütit... szerintem a manók szerelmesek beléd. – a kijelentésre azonnal magam felé fordítottam és visszatettem a derekára a kezem, majd tovább jártunk a ritmusra, de arcszerkezetem teljesen élt váltott, a rideg, magabiztos arc gyerekes izgatottsággá változott és a tálakat fürkésztem az andalgó párok között. - Nem nézni kellett volna, szólj, ha megint látod. – közöltem vele teljesen felpörögve, majd pörgettem rajta még egyet, hogy a hátam mögött is szét tudjak nézni, majd vissza és a karomba fogtam, ahogy azt a zene koreográfiája megkövetelte. Lenéztem rá, majd vissza feltoltam és ismét kezdtem előlről a vezetést. - Amúgy szingli vagy? Nincs kedvem senkit leütni ma este, mert féltékenységi jelenetet rendez nekem. – morgok neki, miközben folyamatosan a sütit lesem, persze odafigyelve a mozdulataimra, mert nem szeretném behajítani Hemmingset a tömegbe, vagy rálépni a lábára. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Ezra Ellsworth - 2023. 06. 04. - 23:16:19 Tóparti hülyülés (https://images.squarespace-cdn.com/content/v1/5a67ec31dc2b4a87a4e45a19/1520992051572-Q5LMR0M0AHP8D31SCQ75/image-asset.jpeg?format=2500w) 2004.06.11 Chill music (https://www.youtube.com/watch?v=RUi54JTgL5s&list=PL4WX6wv6UEJIvqpBhc7KZGE7S2UZiYw9m&index=27&ab_channel=SimplePlan) - I'm f*cking elegant (https://i.pinimg.com/736x/e1/2e/f0/e12ef017a2b298ac040ae22126488f7e.jpg) Everybody and Tyra Unottan ballagok be a bulira, miközben nagyokat pislogok. Nem rég keltem fel, mert éjszaka sokáig voltam fenn, hogy előkészítsem Smith professzor elleni újabb merényletemet. Gyorsan kinyaltam magam, majd leigyekeztem, bár nem átallottam magamhoz venni egy durranó petárdát. A poén kedvéért, ha unalmassá válna a buli, majd az enyelgő párok közé hajítom az erdőbe. Elmosolyodok erre a gondolatra, de végül gyorsan elkergetem, ahogy meglátom az ismerősöket és bohókásan intek feléjük. Sokat komolyodtam az utóbbi időben, legfőképpen a szakításom óta, bár a csínyjeim ugyan úgy ütnek, de kicsit talán túlzóbbak lettek és megváltozott a jelentésük is. Már nem a poénokra hajaztam, hanem az előadás módra, hogy minél több energiát és meglepetést vigyek bele, szerettem a vele járó pörgést és adrenalint. Illedelmesen bólintottam az éppen mellettem elhaladó Brown professzor felé, aki csak morogva reagálta közeledésemet. Hát igen, még mindig nem heverte ki, hogy megvicceltem őt és Campbell professzort a levéllel, ami mindkettejüknek egy életre szóló randi reményét kecsegtette, csak hát…egymással. Meg is volt a böjtje ennek a poénnak, több hónapon keresztül róttam a köröket a kastély parkjában Brown edzéstervének hála, Campbell professzor pedig még ennél is rosszabb büntetéseket talált ki nekem, inkább nem is emlékszem vissza rá. Meg is rázom a fejem, miközben a hideg végigcikázik a gerincemen. Valami ital most jól esne, de lehet nyomok mellé valami kis könnyebb tea sütit is, mivel ébredés óta enni se nagyon volt időm. Ellötyögök, eldumálgatok, kajálok egy jót és kinevetem az enyelgőket, ez a ma esti program, nem terveztem semmi különsebbet, de ki tudja, lehet a mai este máshogy alakul. A pulthoz állok, majd öntök magamnak valami furcsa puncsizét és a kezembe veszek egy teasüteményt, mikor hallom, valaki mellém lép. Fürgén emelem fel a tekintetem és lépek egyet oldalra, mert hát…nem vagyok túl közkedvelt a vicceim miatt, így mindig óvatosnak kell lennem. Óh, ez az amcsi lány. Tyra, ha jól emlékszem. Nahát, hogy kirittyentette magát, egész csinos. Csak remélni tudom, hogy nem vette észre a gyors munstrát és gyorsan el is fordítom a tekintetem. - Hát hali. – bököm oda játékosan. – Nem kell megszólalnod, tudom miért jöttél. – mondom neki mosolyogva, majd hirtelen emeltem rá a tekintetem és csábosan megnyaltam az ujjam, amivel félresimítotam a szemöldököm. - Há, viccelek, nyugi, Ezra vagyok. – nevetem el magam, miután megvárom a reakcióját, biztos ilyen, Merlinreeeeee mit akar ez. Ejjj, de jó kirángatni az embereket a komfortzónájukból. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Magnus D. Brown - 2023. 06. 05. - 00:15:56 Micsoda nyűg (https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSSz-pFmxHponUpWHWBihmgS3SJL2mKKeepYw&usqp=CAU) 2004.06.11 Zeynep Összefont kézzel áldogáltam a tanárok asztalánál, miközben szigorú tekintettel követtem a diákok mozgását. Voltak, akik már a buli elején beszaladtak az erdőbe, ami engem túlzottan nem érdekelt, nem fogok mindenkit kirángatni onnan, tudom, tombolnak a hormonok és most amúgysem bűn ott tartózkodni, ha gond van, úgyis visítoznak és csak remélni tudom, nem mennek olyannyira mélyre az erdőben. Pár kolléga amúgyis rám szólt, hogy lazítsak, ne feszengjek itt a diákokat szidalmazva, akik rohangáltak és megkörnyékezték lapos üvegekkel a puncsos tálat. Persze, az én belső zsebemben is lapult egy kis lágnyelv nehéz időre, de ne mások italát tegyék már tönkre, csak mert piálni akarnak. Akkor legyenek kemények és igyanak az üvegből, ne keverjék be. Nem mintha nem vettem volna elejét a dolognak és koboztam volna el ezeket a kis flaskákat, amik most a mögöttem lévő tanároknak kialakított asztalon pihentek. Jók lesznek majd, ha a saját italom elfogy, majd lehet elkortyolgatom Smith és Campbell társaságában, bár csak tudnám, hova tűntek. - Még egyszer rohangáláson kaplak, szkanderezni küldelek a fúriafűzzel! – kiáltok rá még egy rohangálós kedvű alsósra, majd figyelem, ahogy ijedt tekintettel hátrál el tőlem és csatlakozik barátaihoz, olyan lassan sétálva el, hogy még egy csiga is utolérné őket. Na ezt már szeretem. Minél kevesebb nyűggel túl kell éljem az estét. - Az meg? – pillantok meg a távolban egy fiatal lánykát, aki egy alsóbb éves diákot ölel meg és integet neki, miután beszélt vele pár szót. Miért olyan ismerős? Nem lehet. A kis Weatherly? Körbenézek, majd úgy döntök, hogy járőrözöm egyet a lány irányába, hátha közelebbről felismerem a vonásait. Mikor Törökországban gyakorlatoztam, ott ismerkedtem meg az öreg Weatherlyvel és sokszor elhívtuk egymás családját, mikor még…na igen, a feleségem velem volt. Öt éve már, hogy nem láttam Zeynepet azt hiszem, sosem tudtam kimondani ezeket a török neveket, Édesapja is Emirhan Yildi…mindegy, mindig csak Emirnek hívtam, nem fontos. Közelebb lépve pedig tényleg a kis Zeynepet pillantom meg és előtörnek belőlem az emlékek. - Weatherly? Te vagy? – kérdezem óvatosan, mert hát lehet már tévedek, ugyanis nem mostanában találkoztunk, nem vagyok már mai csirke sajnos és a szemeim már gyakran megviccelnek, főleg sötétben. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Zeynep Weatherly - 2023. 06. 05. - 13:31:41 Kicsi nosztalgia (https://i.pinimg.com/564x/fb/31/f2/fb31f20e9e4a0ddb2adb1b25330cc466.jpg) to: Magnus D. Brown zene: Keane - Somewhere Only We Know (https://www.youtube.com/watch?v=Oextk-If8HQ) || outfit: ruhácska (https://i.pinimg.com/564x/b7/34/57/b7345776729a1a483a6be8b885ee0ee1.jpg) || dátum: 2004. június 11. Én mindig jól éltem meg ezeket a bálokat, meg eseményeket, mikor sokan voltunk. Szerettem, épp ezért vagyok kicsit csalódott, hogy azok közül, akikkel régen együtt lógtam, szinte senki nincs már itt. Felsóhajtok, és kortyolok a puncsból, miközben mosolyogva figyelem Saraht, aki láthatóan jól érzi magát a barátnőivel. Nem gardedámnak jöttem, sem erkölcsi mutatónak, engem az se zavarna, ha a lány már valahol az erdőben lenne egy sráccal, elvégre az ő élete. Csak azért vagyok itt, mert ő szerette volna, hogy itt legyek. Jó kapcsolatom volt vele mindig is, szóval még csak komolyabb nehézséget se okozott. - Weatherly? Te vagy? – a kérdésre az irányba fordulok, amerről hallani vértem. Értetlen arcomat egyből felváltja a mosolygós, mikor megismerem a férfit, akinek másabb a hangja, mint amire emlékeztem. - Mr. Brown, de jó Önt újra látni - még a szemem is felcsillan a kellemes meglepetés hatására, és óvatosan teszem le a poharam, majd tipegek elé, hogy megölelhessem. Persze azt is csak némi hezitálás után, mert élénken emlékszem arra, régen se szerette. - Hogy van? - teszem fel a kérdést félszegen, mert a várttal ellentétben, ez nem ilyen kötelező, vagy formalitás. Tényleg érdekel, hisz annyi minden történt vele, hogy azt egy átlagos ember talán el se tudná viselni, ő mégis itt lavírozik, a diákok között abban a fura zakóban. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Tyra Quinn - 2023. 06. 05. - 14:46:40 Ezra #bál #mitkeresekitt #petrezselymetárulniciki Remélem, lesz valami jobb zene is, mert ezt az andalító muzsikát kezdi elnyomni a jelenlévők zaja meg eléggé álmosító is, főleg, hogy elkezdett sötétedni is. Egyre többen és többen vannak már itt, tanárok, diákok... random felnőttek??! Hm, érdekes megközelítés, de mondjuk nekem aztán tök mindegy, úgysem ismerek senkit közülük. Lehet, hogy szülők is jöttek, hogy vigyázzanak a csemetéikre? Amint ezen tűnődöm, megpillantok egy habos-babos csokis-tejszínhabos eclair fánkot, ami csak arra vár, hogy megegyem. Az a baj, hogy ha sütiről van szó, akkor bármi és bármennyi, viszont azért itt mégis csak hölgyként kellene viselkednem, nem pedig két pofára tolni a kaját. Habár, néhány hete a Furkász Firkász is lehozott egy képet rólam a roxmorts-i evőversenyről, úgyhogy nem árulok zsákbamacskát. Megfogom a sütit és már éppen bele akarnék harapni, amikor odaszól nekem valaki, de pont nem látom, mert odalóg a hajam. Pontosabban, nem tudom, hogy nekem szól-e, de túl sokan nem tartózkodnak ott. Ezra az, fölöttem jár, utálják a tanárok, állítólag hülye stílusa van, imádja szívatni Trelawney-t és nem túl ronda, főleg igy csiniben (utóbbit néhány lánytól hallottam, amikor a klubhelyiségben pletykáltak, amíg házit írtam ott, nahát milyen véletlen, hogy épp ott voltam). - Azért annyit mondhatok, hogy helló? – kérdezem a fiútól és ránézek gyanakvóan. Közben beleharapok a fánkba, mivel a csoki olvadni kezdett a kezemtől, így mindenkinek jobb, ha megeszem. Mit csinál a szemöldökével? Tisztára kattant! Nevetnék, de teli szájjal inkább nem, csak a szemem mosolyog, azt hiszem. Nem is tudom pontosan, mit vált ki belőlem ez a fura mozdulat. Olyan, mint a Grease-ben John Travolta tisztára… - Tudom, én Tyra. Lassan egy éve lakunk ugyanabban a toronyban. Néhány ember nevét már sikerült megjegyezni – válaszolom gúnyosan a bemutatkozásra. A kezemet inkább nem nyújtom, csokisan lehet, hogy inkább nem kéne. – Hol hagytad Trelawney-t? Vagy nem ő a párod? És mondd csak, miért is jöttem? – bombázom néhány kérdéssel majd megeszem a sütim végét is. Megtörlöm a kezem, most már tiszta. Mondjuk, úgysem fogja meg senki, nem fogok táncolni, az egyszer biztos. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Ezra Ellsworth - 2023. 06. 06. - 01:07:16 Tóparti hülyülés (https://images.squarespace-cdn.com/content/v1/5a67ec31dc2b4a87a4e45a19/1520992051572-Q5LMR0M0AHP8D31SCQ75/image-asset.jpeg?format=2500w) 2004.06.11 Chill music (https://www.youtube.com/watch?v=RUi54JTgL5s&list=PL4WX6wv6UEJIvqpBhc7KZGE7S2UZiYw9m&index=27&ab_channel=SimplePlan) - I'm f*cking elegant (https://i.pinimg.com/736x/e1/2e/f0/e12ef017a2b298ac040ae22126488f7e.jpg) Everybody and Tyra Nem volt túl nívós az este, de ki kellett hozni belőle a legjobbat és hát ezért voltam itt, hogy ma is örökre szóló emlékeket szerezzek. Na persze ez nyílván nem a sütis asztalnál fog megtörténni, de valahol el kell kezdeni a nyomulást, bár meglepő módon mindenki csak lötyög, beszélget vagy elvonulnak a fás részek felé. Hol vannak már azok a bulik, amikor manók másznak az ember gatyájába, vagy letépkedik a ruhát a csajokról. Nagyot sóhajtok, mert erre ismét Sandy jutott eszembe, de nem szomorodtam el, inkább mosolyogtam kicsit a halloweeni estére gondolva. Mekkora cink volt, Merlinre. Már épp elmerültem volna a szörnyebbnél szörnyebb emlékek sokaságában, mikor megjelent pirosban az amcsi lány, és kedvet kaptam egy kicsit szocializálódni, talán azóta nem volt alkalmam csajjal beszélgeti, mióta Nora vígasztalni próbált a vásárban. - Hogyne, többet is mondhatsz, azonban nyitott könyv vagy számomra. – nevettem, mikor láttam, hogy foglalt a keze a csokis fánk okozta krémfoltoktól, de engem ez cseppet sem érdekelt. Megragadtam a mancsát, majd jó alaposan megráztam. – Egye fene, veled tölthetek egy kicsit a zsúfolt időbeosztásomból. – mondom neki, majd mikor elengedem a kezét, a nagyja csokit lerázom a földre, a maradékot meg belekenem a mellettem elhaladó alsóbb éves srác hátába. – Jól nézel ki haver. – kacsintok rá, mikor ijedten rám pillant, azzal a ki ez és miért fogdos tekintetével. - Micsoda megtiszteltetés, hogy az én nevem azon pár ember neve között van, akiket fejben tartasz. – mondom neki színpadiasan túljátszva a dolgot, majd sóhajtok egyet, ahogy nekitámaszkodok az asztalnak és kortyolok a puncsizémből. – Sokan leginkább elfelejtenék a nevem. – vigyorogtam rá idétlenül, majd kérdésére csak belebambultam a semmibe. - Trelawney? Szétváltunk egy kis időre. – mondom neki megrántva a vállam. – megjósolta, hogy a sütis asztalnál amerikai édességgel fogom kényesztetni magam. – mondtam mosolyogva, majd miért is bírtam volna ki, rákacsintottam Tyrára. Kiváncsi voltam, mennyi az a mérték, amivel kirángathatom a csigaházából. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Tyra Quinn - 2023. 06. 06. - 15:43:10 Ezra & Dom #bál #mitkeresekitt #szétszednekaférfiak Az van, hogy nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek vagy inkább sírva nevessek. Hallottam erről a fiúról elég sokat már, de nem is értem, hogyan kerültük el egymást. Ja, valami volt Bűbájtanon legutóbb, de olyankor nem foglalkozom mással. Forgatom a szemem a nyitott könyv dumára, aha, persze. Nyilvánvaló, hogy ez az egyik csajozós dumája a sokból. Ennyit a csokimentes kézfogásról… Olyan ez a srác, mint egy kolibri, hogy egyik pillanatban itt, a másikban meg ott és azt sem tudom, hova nézzek. - Szegény! Nézd már meg, tuti új az öltönye, ez nem volt szép… - szidom le Ezrát a kéztörléses mutatványért. – Sőt, kifejezetten bunkó húzás volt. Egy hölgy előtt ilyet csinálni pffff… így ne számíts sokra - mondom színpadiasan, majd a távolban megpillantom Szőke srácot amint integet és irreális mennyiségű süti van a szájában. Hogyan csinálja? Egy pillanatig eltűnődöm, jöhetett volna velem az evőversenyre. Mosolyt küldök felé. - Hát, a legjobb kapcsolatokban is kellhet néha szünet – válaszolom Erzának, de az amcsi csajos szöveget inkább elengedem a fülem mellett. Van olyan lány, aki ilyen dumát bevesz? Pfff – De nehogy féltékeny legyen, olyan szép pár vagytok! – folytatom vigyorogva, amikor odaér Dom négy tálca sütivel a szájában. Kicsit fura színe van a fejének – nézek rá hunyorítva, de lehet, hogy csak ez a világítás teszi, amúgy is eléggé sápaszt a szőke haja. A rá jellemző kedves szavakkal köszönt bennünket, majd rádöbbenek hirtelen, hogy egyik kutya, másik eb, jó Ég hova kerültem?! De tény, hogy nem a kézfogós-andalgós estét képzeltem el magamnak, amit a többi lány. - Köszi a bókot! – mosolygok – Ühüm, a te bálod, de majd… majd Eloise biztosan táncol veled – mondom zavartan - Nekem… sürgősen sütit kell ennem! – válaszolom a táncos felvetésére. Jajj, csak táncot ne! Gyorsan betömök egy akármi sütit, de elég rossz ötlet volt, nem valami finom, sós meg édes egyszerre uhhh. Ki kéne köpni, de az meg milyen már. Na jó, inkább megeszem, úgyis mindenki tudja már, hogy én vagyok a rókás csaj. Dom a kezét nyújtja, hogy táncba vigyen, csak nem hagy békén… Ha nem fogadom el, bunkó vagyok. Max ha rálépek a lábára, akkor rájön, hogy nem volt jó ötlet. Nem repesek az örömtől, de beadom a derekam, közben míg Dom nem figyel egy néma S-E-G-Í-T-S-!-t artikulálok a számmal, merem remélni, hogy Ezra érteni fogja, hogy mit mondok. Csak nehogy úgy értse, hogy lekérjen, vele sem akarok táncolni. Ó, hova kerültem?! Cím: Re: Fekete-tó Írta: Elliot O'Mara - 2023. 06. 06. - 19:13:02 ◂ hümm▸ 2004. június 11. (https://i.pinimg.com/originals/94/3b/af/943baff6b746884b60dd4d37f6a0f083.gif) ◃ v i n c e n t & a i d e n▹ i think my problem is that i have very fantastic bad ideas style: elegant (https://i.pinimg.com/564x/55/eb/b3/55ebb3716ca3cd5d4d913cbb16bd8d3f.jpg) ║ zene: Toxic (https://www.youtube.com/watch?v=LOZuxwVk7TU&ab_channel=BritneySpearsVEVO) - Muci, sznob vagy. - állapítottam meg az Arany Pezsgős megjegyzésére. Persze nem azért, mert nem értettem egyet. Hozzá tényleg jobban illett volna a bálterem, mint mondjuk egy babazsúr a Roxfortban... de szerintem határozottan poénabb volt itt dugiban inni a laposüvegemből, még akkor is ha Madam Pomfrey tarkón vágott a meggyszínű táskjával. - Pedig még el sem meséltem az én roxforti történetemet... - sóhajtottam. Aztán persze a nyakam cirógattam. Aiden és Vincent olyan tipikus történeket adtak elő. Az egyik a repüléstől félt, a másiknak meg minden a farkáról és a körülötte munkálkodó lányokról szólt. Furcsa, hogy egy-egy rájuk jellemző dolgot mennyire képesek beleszőni mindenbe. - Engem tizenötnek? Muci, most komolyan Vinnie előtt sértegetsz? - dünnyögtem és felhúzva az orromat elfordultam tőle. Még azért sem röhögtem ki, mert megtámadt egy repkedő tálca... pedig megérdemelte volna. Rendben, fiatalos vagyok, de tegnap láttam, hogy van egy őszhajszálam. Öregedek. Ha tetszik, ha nem. Aidennek is el kellett fogadnia, hogy nem csak egy kamaszfiú vagyok... hiába nézek ki annak. - Idegesítő! - Csattantam fel és rácsaptam a tálcára, ami lezuhant a földre és egy csomó sütemény a földre hullott. Szinte hallottam, agy körülöttem néhányan elégedetlenül sóhajtoznak a kárbaveszett édesség láttán... de azóta a szökés óta nem voltam önmagam. Mindenen is fel tudtam húzni. Talán ezért is tért rá Vincent a Lulu témára. Addig sem kell a kis jelenettel foglalkoznom. - Akárhol is van, megölöm, aki taperolja. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Florian le Fay - 2023. 06. 06. - 20:10:00 Újra én ▪ 2004. június 11.▪ Smith (https://i.pinimg.com/564x/c7/dc/b8/c7dcb838f2ce1415efb58721c9e6a8ba.jpg) A fák között, ahol már nem kísértett Madam Pomfrey szigorú, kirttyentett tekintete, sokkal kellemesebb volt. Mármint kicsit úgy éreztem, most végre van alkalmam összebújni a professzorral. A hatalmas, világító fények itt nem voltak annyira harsányak, valamennyire elrejtettek minket a figyelő szemek elől. - Csak lassúzni? Pedig megnéztem volna, ahogy kánkánozik... - nevettem el magam, ahogy odasimultam hozzá. Éreztem, ahogy az arca a tincseim közé simul. Még a szememet is lehunytam, annyira élveztem azt a pillanatot. Bár a zenéhez nem illettek ezek a csendes, összebújó pillanatok. Inkább ugrálni kellett volna rá, de Smith mellett ez elegendő volt. Majd ugrálok Norával később. Sóhajtottam egyet és csókot nyomtam a nyakára. Éppen akkor mikor hangos torokköszörülés hallatszott: - Professzor úr, az sem pihentető, ha maga táncol le Fayjel! - A kiáltás tulajdonosa már az orgánumból is egyértelmű volt. Madam Pomfrey. Remek... egyenesen szuper! - NEM CSINÁLTAM SEMMIT! - Olyan ijedten pattantam hátra, mintha felforrt volna a talpam alatt a talaj. Még a kezeimet is felemeltem. Aztán felváltva, pislogva bámultam Madam Pomfreyra és Smith professzora. - Bocsánat! Cím: Re: Fekete-tó Írta: Aiden J. Fraser - 2023. 06. 07. - 08:12:58 (https://i.pinimg.com/564x/74/a9/36/74a936baad8f238eb0ea813d55d3e71e.jpg) 2004. június 11. outfit >><< you get me so high (https://www.youtube.com/watch?v=E3_UEPYNBvw&ab_channel=nelluhh) mit keresünk itt Kinőttem én már a babazsúrból, bár Rosie születésnapja rendkívüli volt, édesen játszottak Oliviával, az öcsém jó tortát sütött, de hogy egy valag tizenévessel legyek megint összezárva, csak mert valaki unatkozott hármunk közzül. Még csak rendes pezsgő sem volt, ha az öcsém itt lenne, mindenkinek a puncsát felöntötte volna alkohollal, mint régebben, amikor még.... Nem tettem tönkre. Szippantottam egy mélyet a cigimből. - Persze, hogy az vagyok, és milyen jól is esik - húztam ki magam arra, amit Elliot mondott, hogy m,ég fenségesebb legyek, és sziporkázóbb. Megadtam a módját a szórakozásnak, de itt csak kölykök rohangáltak meg ugráltak a rettenetes mugli zenére. Előadtam az egyetlen sztorim ami izgalmasnak tűnhetett és még csak nem is értékelték. Kissé sértetten hallgattam Vinnie-t. - Emlékeztek, volt az a felsőéves Hugrás lányka, Liana talán. Darázsderék, szép fenék, na mindegy, ti úgysem értékelitek ezt - magyarázta, mire felhorkantam. - Vakok azért nem vagyunk VIncent O'Mara - jegyeztem meg, majd csak megingattam a fejem a sztorijára. Nem is ő lett volna de komolyan. Emlékszem Sophie mondta mindig, hogy lehet Mrs. Norris egy animágus. Lehet tényleg, csak rá kell nézni, ahogy ölelkeznek Friccsel. - Engem tizenötnek? Muci, most komolyan Vinnie előtt sértegetsz? - kérdezte, és sértetten hátat fordított nekem. Tessék, az ember bókolna neki, hogy fiatalos, és ez rá a válasz. - Hogyne, ki is akart hármunk közül idejönni? - kérdeztem vissza, azután hogy lefiatalítottak. Sose éreztem magam gyerekesnek, bár az öcsém mellett nehéz is volt. Elliot meg, nem is tudom szerettem, hogy kortalannak tűnik a számomra, még ha nem is zavart, hogy őszült - igen láttam. Aztán egy tányér is megzavart, abban, hogy megvigasztaljam Elliotot, pedig készültem magamhoz ölelni, de az a szar a pofámba tolakodott. Elliot lecsapta, mint más az idegesítő legyet, de persze rám jutott a szétfröccsenő süteménymassza java, rám, és a cipőmre, meg nadrágomra. - Héé, most tiszta kajás lettem - mondtam méltatlankodva, és bámultam a krémes foltokat a cipőn meg a nadrágszáramon, és sértetten kifújtam a levegőt. - Az ott nem Lola? - böktem előre, valami Lola alkatú kislány felé, aki éppen mintha majdnem csókolózott volna. De nem, lehet nem Lola volt, ő ideugrana elénk, hogy sziasztok apukák és VInnie bácsi, majd szaladna tovább, mert túl ciki velünk mutatkozni öt másodpercnél tovább. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Reed Lancaster - 2023. 06. 07. - 20:33:00 A Végzősök ünnepe (https://i.pinimg.com/564x/73/6b/99/736b99a6ca538f0d2e7448f93870cbf1.jpg) 2004. június 11. Esmé A Dali kiállítás óta vártam, hogy ismét lássam Esmét. Talán nem indult be ez az egész olyan gyorsan közöttünk, amire a sok munka is rásegített. Az utolsó hetekben többeket is korrepetáltam Gyógynövénytanból, hogy a R.A.V.A.SZ. szintű vizsgákat bizonyosan le tudják tenni. Kiváltképpen azoknak válhatott hasznára a különóra, akik ezen a területen akartak elhelyezkedni. Bár fáradtság volt, úgy tűnt megérte. Csak reméltem, hogy Esmét ez a kis bál kárpótolja, akkor is ha Monstroval kell üvöltöznöm, mert játszik az étellel. A tábolban világos színű ruha sejlett fel, ahogy a kapuban várva figyeltem az utat. Tudtam, hogy Esmé az. Még le sem bukkot teljesen a nap és jött fel a hold, hogy megvilágítsa a fák között haladó tüneményt, mozdulatairól máris felismertem. Nem tudtam elrejteni az apró mosolyt, ami az ajkaim szegletében bújkált. Fiatal volt hozzám, talán túlzottan is, még is örömmel töltött el, hogy láthatom őt közeledni. A csókra kicsit még talán fel is sóhajtottam. - Ha sokat is vártam, úgy megérte. - Bókoltam és még egy lágy puszit leheltem az ajkaira. - Ne félts a diákoktól... - Legyintettem és nyújtottam a karom, hogy belém karolhasson. Így tovább állhattunk a kapuból. Távolról már láthatóak voltak a fények. Elhaladtunk Monstro mellett, aki egy lányt rángatott. - Csak lovagiasan fiam! - Szóltam rá és megálltunk az italos pult mellett. - Csak gyümölcspuncs, meg gyerekpezsgő, de senki sem akart kockáztatni. - Mutattam az asztalra, majd odaintettem a régi sógoromnak, Elliottnak. Hát igen, neki sem volt szerencséje a Welch-ekkel - még akkor sem, ha az övé a Forest név mögé volt bújva. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Vincent O'Mara - 2023. 06. 08. - 06:24:08 Családi piás kupaktanács 2004.06.11 (https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTWDQheF1OVWx2CTowqjHsIpwHpRvi0yzVnbQ&usqp=CAU) Music (https://www.youtube.com/watch?v=L_jWHffIx5E&ab_channel=SmashMouthVEVO) Aiden & Elliot A maga módján szórakoztató és bájos volt a parti, aranyosak voltak a szépen felöltözött alsós évesek, ahogy rohangáltak és jól érezték magukat, a nagyobbak pedig a táncparketten ropták a talpalá valót, tényleg elkapott a nosztalgikus hangulat. Szórakozottan hallgattam Elliot és Aiden művitáját, amit egymás szórakoztatására adtak elő, aranyos volt nézni a vívódásukat, pont olyanok voltak, mint annak idején én és Tia. Ez sem volt komoly veszekedés, csak jelzés egymás irányába a szeretetről és arra, hogy vágynak egymás figyelmére. - Ugyan gyerekek, nem arany pezsgőért vagy a fiatalság forrásáért jöttünk. Lolát jöttünk megnézni és kinyírni azokat, akik rányomulnak. – kacsintottam az Urak felé, majd aztán Elliot laposüvegéért nyúltam. – de azért ez sem árt, hogy elviselhetőbb legyen. – kuncogtam alig hallhatóan, majd kortyoltam egyet a finom nedűből. - Héé, most tiszta kajás lettem. – méltatlankodott Aiden, mire odanyomtam a kezébe az alkoholt tartalmazó flaskát. – Legalább lesz egy sztorid az Arany Pezsgőben is. – mutattam rá közben, ügyet sem véve arról, mennyire összemocskolta őt a lezúgó sütistányér, amit Elliot csapott le, bár nem tudtam eldönteni, tényleg megsértette Aiden vagy csak drámaira akarta venni a figurát, de amennyire ismerem, inkább az utóbbi. - Az ott nem Lola? – a válaszra már nyújtogatni is kezdtem a nyakam, hátha meglátom, de fintorogva vettem tudomásul, hogy amit Aiden lát, az számomra láthatatlan. - Hol látod? Én csak egy jó bigét látok valami kétajtós szekrénnyel. - A Lola alkatú kislányról lemaradtam, nyilván elbújt a hegyomlás mögött vagy tovaszaladt, ez van, ha lecsúszik az ember a fontosabb dolgokról, a reflexeim már nem a régiek, biztos a korral jár. - Egyébként, hogy mindenkinek igaza legyen, ezután elmehetnénk az Aranypezsgőbe is. – rántottam meg a vállam, miután már biztosra vettem, hogy Lola nincs a közelben. Jól esett volna egy kötetlen kis szórakozás igazi alkohol társaságában, amit nem kellett retikülőkkel operáló banyák elől dugdosni. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Magnus D. Brown - 2023. 06. 08. - 07:22:19 Micsoda nyűg (https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSSz-pFmxHponUpWHWBihmgS3SJL2mKKeepYw&usqp=CAU) 2004.06.11 Zeynep Egy régi barátság egy családdal és a viszontlátás örömre meg tudja változtatni az ember hangulatát és hozzáállását, már, ami a bulit illeti, de ez a szép a véletlen egybeesésekben, hogy bekövetkezhet. El is felejtettem hirtelen a körülöttem rohangáló gazfickókat vagy hogy többen megkörnyékezték megint a puncsos tálakat, úgyis mindenki azt mondta, hogy lazítsak, hát miért ne tenném. - Mr. Brown, de jó Önt újra látni. – válaszolt hatalmas mosollyal az arcán. Nem is tudom én is mikor vigyorogtam így utoljára, talán, mikor Digbyvel töltöttem az időmet. Hogy megnőtt ez a lány, igazi nő let és hát…megnőtt mindene…Merlinre milyen ruha van rajta, majdnem kin van mindene. Jajj, mit szólna Emir ha látná. Nem…ne, nem rontom el senki mulatságát, de az öleléskor próbálok nem a nekem feszülő nőies vonásokra gondolni, hanem arra a Zeynepre, aki öt évvel ezelőtt a bicepszemen lógott és állandóan kérdezősködött mindenféléről, amiről a kamaszok általában szoktak, de már annyira nem emlékszem én sem. - Hogy van? – kérdezte az ölelést követően, mire én még mindig inkább másfelé néztem zavartan, végül krákogtam egyet, levettem az öltönyömet és ráterítettem a hátára. – Hűvös van drágám, kinn van az egész…khm…na szóval, jobb lesz, ha összehúzod ezt így. – magyaráztam teljesen megfeledkezve a kérdéséről és a jól belebugyoláltam a ruhadarabba. - Jól vagyok Weatherly, de te mesélj, hogy kerülsz ide? – kérdeztem, még mindig vöröses arccal és szinte láttam magam előtt Emirt, ahogy bólint felém és megveregeti a vállam. Merlinre, hogy öltözködnek újabban a mai fiatalok, borzasztó, hát nem csoda, hogy minden férfi errefelé bámul, adok én nekik, csak jöjjenek Zeynep közelébe. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Lennox Campbell - 2023. 06. 08. - 10:06:45 Utolsó tánc 2004.06. 11. (https://i.pinimg.com/564x/69/d3/4e/69d34ea71d5668d796bcb0e25c1a2ca2.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/d5/39/b5/d539b5eeb05d9079ffd3794a16e85e0d.jpg) to: Narek Összehúzott szemmel mértem végig Nareket. Annyira, de annyira szemtelen volt, hogy kedvem lett volna tényleg büntetőmunkára küldeni. Még meg is tehettem volna, senki sem kérdőjelezte volna meg az okát. - Nem vagyok szabad. Felügyelő tanár vagyok. - Vágtam a szavába. De persze nem tudott ennyiben maradni a vita. Szokás szerint előadta, hogy szerelmes belém. Ez nem az volt, hanem egy ostoba, kislányos rajongás, amit egy kviddicssztár iránt érez. Nem ő az egyetlen és még csak bele sem gondolt. - Ez már ko... - Kezdtem, de valami a hátamnak ütközött, én meg egyenesen Norának. Az egyik vaskos fának nyomódott a háta, én meg egyenesen hozzá. Az arcunk közel volt. Láttam a szemei csillogását, éreztem a parfümöt, amivel túllocsolta magát szokás szerint. Sóhajtottam egyet. Szabadulni akartam, de képtelen voltam elhúzódni. Egyszerűbb lett volna ellépni, megbűntetni, amiért már megint ezt teszi velem. Hát nem érti, mit kockáztatnék egy ilyen húzással? Tanár voltam, de más veszíteni valóm is volt, a hírnevem, a sportban elért eredményeim, a pozícióm. Nem azért dolgoztam, hogy egy kamaszlány miatt elveszítsem ezt. - Ez is a te műved. - Állapítottam meg, de a bizsergés, amit annyiszor éreztem már, most ott motoszkált megint. Nyeltem egyet, mégsem fordítottam el az arcomat, sőt ösztönösen még közelebb hajoltam. Az ajkaim az övére simultak. Ujjaim a tincsei közé fúrtam. Most engedtem először ennek az érzésnek, nem csak dacból. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Zeynep Weatherly - 2023. 06. 08. - 16:29:37 Kicsi nosztalgia (https://i.pinimg.com/564x/fb/31/f2/fb31f20e9e4a0ddb2adb1b25330cc466.jpg) to: Magnus D. Brown zene: Keane - Somewhere Only We Know (https://www.youtube.com/watch?v=Oextk-If8HQ) || outfit: ruhácska (https://i.pinimg.com/564x/b7/34/57/b7345776729a1a483a6be8b885ee0ee1.jpg) || dátum: 2004. június 11. Valamelyest nyugodtabb leszek, mikor a férfi vigyorát látom, és próbálom is másfelé terelni a gondolataim, hogy ne folyton az a kérdés ficánkoljon a fejemben, hogy tud mindazok után még vigyorogni, mert félő, hogy kibukik belőlem. Ez pedig nem egy olyan alkalom, amit el kellene rontani ilyesmivel. Most csak örülök annak, hogy látom..... hogy így látom. Persze ki nem hagynám, hogy megöleljem, bármennyire is ózdkodna tőle, tényleg örülök, hogy látom. A tekintetek már rég nem foglalkoztatnak, sem a pletykák. Pontosan tudom, milyen élénk a Roxfortos diákok fantáziája, hogy pillanatok alatt képesek olyasmiket belelátni egy-egy pillanatban, hogy az ember lánya csak pislog. Ahogy most is csak pislogok, mikor Mr. Brown viselkedése megváltozik. Egyszerűen nem értem, és az aggodalom ki is ül az arcomra, mert lehet ő talán nem is örül annyira a találkozásnak, talán sebeket tép fel, mert valljuk be. Mikor sűrű látógató voltam náluk, akkor neki felesége volt, akit szintén imádtam, és részben ezért is sajnálom annyira a történteket. – Hűvös van drágám, kinn van az egész…khm…na szóval, jobb lesz, ha összehúzod ezt így. – a szavak hallatán önkéntelenül nevetem el magam, de nem ágálok, egyszerűen hagyom, hogy a zakó rám kerüljön és a férfi összehúzza, de csak a fejem rázom. - Mr. Brown... huszonhárom éves vagyok, nagyon kedves és szép gesztus, hogy az erényeim védi, de.... félő annak már mindegy - beharapom az ajkam, ahogy figyelmeztetem a férfit az eltelt időre. Persze megértem, hirtelen látott jó sok idő után, nehéz az agynak átállni. - Sarah... - mutatok a lányra, a kérdésre is válaszolva ezzel, hogy mit keresek itt. - Ő is megnőtt... végzős - viszonylag sűrűn jött velem az akkor még vakarcs is, aki azóta is, mintha a húgom lenne. Én emlékszem, rendesen megedzettük mi ketten Magnus bácsi idegrendszerét, de sose volt egyetlen rossz szava sem. Tűrt, mint egy hős. - És Tristan is.... hamarosan házasodik, ahogy hallottam - bökök a fejemmel óvatosan a volt szerelmem felé, aki még mindig a szőke lányt ölelgeti. Megvonom a vállam, már tényleg nem fáj annyira, mint akkor, mikor megtudtam. Ez az élet rendje, már kezdek teljesen hozzászokni a gondolathoz, hogy egyetlen döntésemmel, hány embert megbántottam. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Oliver Smith - 2023. 06. 08. - 19:20:40 micsoda lárma (https://i.pinimg.com/564x/d8/f0/79/d8f07914bbfbefec4670b429e617095e.jpg) la Fay 2004. 06. 11. Smith Professzor meglehetősen kikészült idegileg, ahogy a rózsaszín kosztümbe burkolt Madam Pomfrey az arcába rikácsolt, de udvarias férfiember lévén igyekezett eleget tenni a javasasszony kérésének... Bármenynire is volt indokolatlan az, hogy itt tobzódott a bálon. Talán kapuzárási pánik késztette erre, vagy a sárkényhimlő járvány, hogy őrjáratozzon az egy-néhány kótyagos diák körül, akik azért mégis csak betámolyogtak a bálra. Smith professzor figyelmét természetesen leginkább la Fay kötötte le, nem is akart nagyon mással törődni, amikor megpillantotta a fiút, a maga módján elegánsan kiöltözve. Kellemesebb és nyugodtabb környezetre vágyott, ha már képtelen volt arra, hogy megszokja ezeket a mugli zenének nevezett valamit, ami az emberek fülébe harsogott. És ami a legtöbb diáknak, és Merlinre, Flitwick professzornak is tetszett. Főleg a Walpurgis Lányai daloknál. Öreg volt már ehhez, a kellemes békés és művészibb dolgok irán érzett inkább szimpátiát. De még ha ez a zene rettenetes zsibaly volt, mégis szívesen vonta magához la Fayt, hogy az értelmetlen ritmusra dűlöngéljenek egy kicsit. - Csak lassúzni? Pedig megnéztem volna, ahogy kánkánozik... - röhögte Florian, mire a professzor csak egy elégedetlen mormogoást engedett meg magának. - Na azt nem fogja látni - sóhajtotta, és gondolatban már a szeme előtt lebegett, ahogy meghúzza közben a hátát. Meglehetősen erotikus tánc volt az, és ő a kifinomult mozdulatokat preferálta, mint a menüett vagy a keringő. Mégis kellemes volt hallani, hogy jó kedvű a karjai között Florian. Tökéletes pillanat volt, kellemes, érzelmes, de akkor... akkor megköszörülte valaki a torkát. - Professzor úr, az sem pihentető, ha maga táncol le Fayjel! - szólalt meg a javasasszony, mire csak a sötétségnek köszönhetően nem lehetett látni, ahogy teljesen zavarba jött. - NEM CSINÁLTAM SEMMIT! - pattant el tőle üvöltve Florian és e percben mondott búcsút a professzor a hallásának. Kihúzta magát olyan rá jellemzően és peckesen. - Nagyon is csinált, le Fay, magán kívül van ölelget egy tanárt, vissza kellene térnie a gyengélkedőre, mielőtt még...! - magyarázta az aszsony naiv aggodalmával. - Madam Pomfrey, értékelem az aggodalmát, hogy ilyen mélyen szivén viseli a diákom sorsát, de - mondta és megköszörülte a torkát. Igyekezett nem sebezhetőnek tűnni, mint akit rajtakaptak valamin. - Úgy láttam Mr. Longbottom a gyógyfőzetére mintha alkoholt próbált volna inni, talán már el is ájult - mondta és úgy tett, mintha el is indulna, erre persze a javasasszony a retiküljét lóbálva megindult a nem is olyan rosszul levő, de annál vígabb diákcsoporthoz. - Merlinre, ez a fehérnépség a sírba kerget - köszörülte meg a torkát, és rápislogott la Fayre. Vajon mit gondolt róluk. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Theresa McCarthy - 2023. 06. 08. - 20:30:48 Party time!!! (https://i.pinimg.com/564x/91/90/8b/91908b6188b9aebc0a656c1518926291.jpg) 2004. június 11. to: Mira Örülök Mirának, mert jókedvre derít és bíztat. Na meg persze emeli a hely színvonalát is. Végre vannak olyan emberek is, akiket nem mindennap lát itt az ember. Kölcsönösen bókolunk egymásnak, aztán Mira elővesz egy kis sütit. -Azta, de rendes vagy. Ez nagyon jó ötlet volt. - gyorsan ki is nyitom a dobozt, és kiveszek egy sütit. - Együk meg, mielőtt belelendülünk a buliba. Gyorsan be is tömöm a sütit, ami nagyon finom. Remélem nem maradt hab vagy cukor a szám szélén. Viccesen néznék ki, de bízom benne, ha így alakulna, Mira figyelmeztetne. Elindulunk a parti felé, én meg érdeklődve kérdezem Mirát: -Látsz valaki ismerőst? A tanárokon kívül persze... Ahogy beljebb érünk, eszembe jut még valami: -Mennyire tartjátok a kapcsolatot a Roxfort után? Itt tényleg életre szóló barátságok születnek. Nehéz elképzelni, hogy ne beszéljek minden nap a szerkesztőségi tagokkal vagy a háztársaimmal, de az élet annyira különböző irányokba vihet minket, hogy simán előfordulhat, hogy nem fogunk hetekig, hónapokig találkozni. Már éppen a középpontba érnénk, amikor hirtelen megnövekedik a tömeg körülöttünk. Mindenki vihorászik, dumál, és egyszer csak elrohan mellettünk vagy öt csaj. Mindegyiknek a kezében van valami, hamarosan meg is tudjuk mi. Az utolsó megbotlik, és Mirára önti a poharának tartalmát: a puncsot. -Jajj, ne már. - morgom mérgesen. - Most ezt miért kellett? - kiáltom utána, de már ott sincs, valószínűleg észre sem vette, mi történt. - Jajj. Mira, mi lett a szép ruháddal. Előkotrok egy zsebkendőt, nem mintha sokat tudna segíteni. Nyújtanám Mira felé, amikor egy másik csapat lány fut el mellettünk, meglökik Mirát, pont felém. Elkapom, de elengedni már nem tudom. -Mi történt? Mira, jól vagy? - Próbálom szétszedni magunkat, de nem nagyon akar történni semmi. Azt hittem, ez az este nem lehet rosszabb vagy kínosabb, de úgy tűnik mégis. Mira tuti nem akar máskor velem együtt bulizni... Cím: Re: Fekete-tó Írta: A Dementor - 2023. 06. 09. - 08:19:35 VÉGZŐS BÁL (https://i.pinimg.com/564x/77/05/c4/7705c4bba562cbc7a8fb1f6181289a50.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/2a/7a/7e/2a7a7ecb1cb2852420d148c95fedbd6c.jpg) 2004. június 11. A bulin felcsendülő zenék listája (https://open.spotify.com/playlist/2c4aE8JRkwFHB69WfWeOsP?si=f291af2520fd493d) Zeynep - Magnus Bár a csevegés kellemes-kellemetlen témáktól vegyesen folyt Zeynep és Magnus között, úgy tűnt, hogy a nyugalom nem tartott sokáig. Először egy csoport rohangáló kamasz zavarta meg a békét, majd egy a társaságtól lemaradó trappolt úgy végig, hogy megbotlott és a ragacsos-gyümölcsös puncsot éppen Mr. Brown ruhájára borította. Ezzel még nem is lett volna baj, mert azonnal belfukkant egy manó, hogy varázslattal eltűntesse egy csettintéssel a rózsaszín foltot, ám akárhogy próbálkozott, a bézs öltönyön egyre terjedt az élénk színű iszonyat, míg nem az egész puncsszínű és szagban pompázott. Talán diákcsíny áldozata lett vagy éppen a Szeszély figyelt be? Ki tudja, Mr. Brownnak viszont döntenie kellett, mit tesz a rendetlen nebulóval. Elliot - Aiden - Vincent Bár nyugodtnak indult az este, a kellemes kis csipkelődésekkel és dugi alkohollal, hamarosan a három férfi megpillantott egy Lolára - vagy ahogyan Elliot nevezte: Lulura - rendkívül hasonlító kamaszlány, ám legnagyobb megrökönyödésükre, éppen egy magas, nem éppen korabeli fiúval tűnt el a fák között a tó partjának mentén. Miután leeső állaikat összeszedték, meg is indultak keresésükre. Csak éppen arra nem gondoltak, hogy hátulról más fekete hajú kislány is hasonlíthat az ő egyetlenükre! Dominic - Tyra Tyra és Dominic különös duója gyorsan a táncparketten találta magát. A lánynak még csak erőlködnie sem kellett, hiszen a fiú nem létező tánctudását bevetve lassú keringőbe kezdett. Nyilván ez volt az egyetlen tánc, amit a szülei által rendezett bálokról ismert, ám pont annyira illet a Move Ya Body (https://open.spotify.com/track/2ndnVdR8si7CW9T8vJRHyW?si=4dda0045353944cb) ismeretlen ritmusához, hogy semennyire. Szóval a körülöttünk sikamlós táncot járó társaság tagjai időről időre nekik ütköztek. Dominic persze igyekezett megtartani az egyensúlyát, magához szorítva a lányt, nehogy megsérüljön, a végeredmény azonban még is csak az volt, hogy megbillentek. A fiú egyenesen a lányra zuhant, s még alaposan össze is fejeltek. Tudnivalók: A játékra bármennyit írhattok június 23. 12:30-ig. Egy hozzászólás maximum 400 szavas lehet. Néha-néha előfordulhat, hogy valaki vagy éppen mindenki kap egy rövidke mesélői hozzászólást, csakhogy ne unatkozzatok! Minden résztvevő 10-10 ponttal gazdagítja a házát! Cím: Re: Fekete-tó Írta: Nora Narek - 2023. 06. 09. - 09:53:15 ♥ éjjeli tánc ♥ (Hallucináljunk boldogságot) (https://i.pinimg.com/564x/19/1f/cf/191fcf63ef2b88a6311bea8e0b42e7b2.jpg) pretty : night ♥ vibe: É j s z a k a (https://www.youtube.com/watch?v=E2ZTEGCZaGA&ab_channel=margaretisland) 2004. 06. 11. p.s. Len Nagyokat pislogva néztem Lent velem szemben, miközben ő továbbra is dühösen méregetett. Iagzából meg sem lepett, általában mérges volt. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy nagyon elcsesztem a Repüléstant, de akkor már tényleg nagyon-nagyon kimerült voltam. Egyedül abból meg SVK-ból nem lett K a RBF-em. De nem is érdekelt most... annyira nem. Fürkésztem az arcát, ahogyan szinte felhúzta magát, csak mert táncolni akartam vele. Igazából szexi volt, ahogyan komolyan vette a tanítást, de én a válaszára csak elhúztam a számat. - Kétlem, hogy nem lazíthatnátok - sóhajtottam. Aztán kicsit közelebb is léptem hozzá. Tudtam, hogy mit éreztem, nem ez volt az eslő, hogy szerettem valakit. Csak talán ez volt a legmélyebb, pedig volt előtte más is. Volt előtte egy Macmillan és mégis... Lenért tényleg jobban kűzdöttem... A következő pillanatban Len nekem üttközött, én meg egy fának. Közel voltunk egymáshoz, nagyon-nagyon közel. Éreztem az illatát, érződött rajta a dohány illata is, de nem zavart, sőt. Csak közelebb akartam volna hozzá bújni, hogy jobban is érezhessem. Láttam a szép szemét is, olyan gyönyörű kék volt, mint a tiszta égbolt az ember feje felett. Szívesen repkednék olyan ég alatt, ami Len tekintetű és de hülye vagyok... hogy ilyenekre gondolok. De ennyi elég volt, hogy elvesszek a pillantásában, és érezzem ahogy a szívem zakatol. Még a zenéről is egészen megfeledkeztem, aztán a pillantásom az ajkára vándorolt. - Ez is a te műved - közölte velem. Lehet arra gondolt, hogy talán egy alsós orrszarvúnak hitte magát és beléfejelt, vagy arra, hogy így néztünk egymásra, vagy hogy mérges volt. Nem tudtam rá válaszolni, mert a következő pillanatban az ajka az enyémre simult, és megborzongtam ahogyan az ujjait a hajamba fúrta. Felsóhajtottam, és közelebb vontam magam hozzá, a mellkasom az övéhez ért, biztos érezte hogy verdesett a szívem is. A kezemmel végigsimítottam a nyakán, és belemarkoltam a tincseibe miközben elmélyítettem a csókot és a nyelvemmel végigsimítottam az övén. A szabad ujjaimmat felfuttattam az izmos és erős hátán, és fogalmam sem volt meddig csókolóztunk, de sokáig. - Ez meg a tiéd - mondtam halkan, de még a szavakat is egy apró csók közben suttogtam. Nem akartam elengedni, és messzebb sodródni tőle most, hogy ilyen közel volt. Mielőtt még felfogtam volna mit is cselekedtem, az ujjaim már az ruha alatt simították meg a bőrét a hátán, én meg teljesen őrült vagyok, tuti most fogom elüldözni magamtól, ahogy eddig mindenkivel is azt csináltam. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Tyra Quinn - 2023. 06. 09. - 15:37:17 Dom #bál #mitkeresekitt #dirtydancing Minden igyekezetem ellenére elvesztettem a harcot, és kénytelen-kelletlen a táncparketten találom magam. Ajj, le kellett volna cserélni a cipőmet, ha ez a Hamupipőke topánka marad rajtam, hamar búcsút mondhatok a lábaimnak. Nem vagyok én ilyesmikez szokva, a tornacipő jobb lett volna. Amíg Kicsi Kék fel nem tűnik a színen, addig végül is megpróbálhatom ezt a tánc-dolgot. Bár, amit én fogok művelni, távolról sem lehet táncnak nevezni. Lépegetek egyik lábamról a másikra aztán ennyi. A tonhalas-karamellás sütin (fúj, még rágondolni is rossz) igyekszem túltenni magam, talán nem fog visszaköszönni semmi. Ha meg igen, akkor Szőke srác már úgyis megszokta, nem? Vigyorgok egyet a saját hülye gondolatomon. - Jó, de csak egyet – mondom végül Domnak megadóan és sóhajtok egyet. Megfogom a kezét – hű, fura, így még sosem fogtam meg fiú kezét, majd betipegek vele a tánctérre. Nem kifejezetten olyan a zene, hogy a klasszikus tánctartás megállná a helyét, de mindegy is, Dom úgyis menő, szóval akkor talán én sem vagyok annyira nyomi. Meg addig sem árulok petrezselymet. A lábára állít, ami végül is egész jó ötlet, ha ő jól táncol, akkor én is jól fogok. De így mindkettőnk lába fájni fog hamarosan, ajaj! - Figyu, ott nincs ruha – mondom neki, amint a derekamra teszi a kezét. Kissé zavarban vagyok, ez látszik a fejemen is persze. Nem gondoltam, hogy pasi fogja majd a derekamat, amikor ezt a ruhát választottam. Megfogom a derekamon levő kezét és kicsit fentebb csúsztatom, ha engedi, hogy még véletlenül se akarja inkább lentebb. – Na, így jobb – vigyorgok. Lépegetek vele, olykor nézek lefelé a lábainkra (gőzöm sincs, minek). Tökre nem hallom, milyen zene megy éppen, képtelen vagyok egyszerre ennyi mindenre figyelni. Huh nagyon közel van hozzám, még az öltönye illatát is érzem, ahogy ráhajtom a fejem. - Sütis a szám?! – kérdezem tőle kikerekedett szemmel. Nem merek odanyúlni a számhoz, mert akkor bizony borulunk. Körülnézek és konstatálom, hogy a többi táncos teljesen más ritmusra mozog, mint mi, hát, mindegy. Néha már túl közel is jön némelyik átszellemülten riszáló páros és érzem, hogy lökdösnek. Talán jobb lenne tartást vál… És mire a gondolat végére jutnék, elmosódó képeket látok és csak azt tudom, hogy a földön fekszem. Dom rajtam, mert kapaszkodtam belé, mint valami macska, így ha én borultam, ő is borult velem. Meg a fejem is sajog, de nem csak hátul, hanem elöl is. - Bakker… - nőiesebb dolog nem jut eszembe hirtelen. – Aú. Merlinre, de kemény a fejed! Meg nehéz is vagy. – mondom a fiú arcába, miközben reménykedem, hogy a nagy dirty dancingben nem fognak ránk taposni a többiek. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Esmé Fawcett - 2023. 06. 09. - 22:30:04 Reed (https://i.pinimg.com/564x/3f/e4/b4/3fe4b46293266a7ee7e242610f56b6b2.jpg) ~ set ~ (https://i.pinimg.com/564x/5b/11/82/5b1182c6dca10286cac47c7ee31f4327.jpg) 2004. június 11. Talán jobb lenne, ha kicsivel több lenne az önbizalmam. Akkor nem félnék tőle, hogy valamit rosszul csinálok, és akkor Reedet is elvesztem. Egy ideig ostoroztam magam ilyennel a párkapcsolataim után, és most már azt hiszem, túlságosan is félek tőle. Pedig tudom, nem kéne. Hatalmas mosollyal az arcomon karolok bele páromba, kicsit hozzá is símulok, de mivel hosszabb távon kényelmetlen így menni ebben a cipőben, kiegyenesítem magam. Régen voltam utoljára itt, nem is akartam őt zavarni a tanítás ideje alatt. Tudom mekkora stressz tud lenni az év végi hajtás. Willow is mesélte az év többi részéhez képest mennyien kérnek ilyenkor segítséget. - Szóval, ne féltselek a diákoktól? – térek vissza egy picit a korábbi témánkra. - Elfelejted, hogy én is jártam ide, és hacsak azóta nem változott meg gyökerestül a diáklányok gondolkodás módja, akkor hidd el, nagyon is van okom félni. Másrészről a Roxfortban gyorsabban terjednek a pletykák, mint a tananyagok, szóval holnap ilyenkorra már mindenki tudja, hogy a drága gyógynövénytan tanáruknak új párja akadt. A Fekete-tó környéke csodálatosan fel van díszítve. Olyan, mintha egy romantikus regény kellős közepébe lépnék be. Mindig is elcsodálkozok a mágia mennyire sokszínűen felhasználható, és milyen csodákra képes. Tudom, hogy talán vannak hátrányai is, de én imádok boszorkány lenni. - Csak gyümölcspuncs, meg gyerekpezsgő, de senki sem akart kockáztatni. - Nekem nem gond. Nem bírom az alkoholt. A Fawcett vér hátránya – mosolyodom el. Nem tudom az unokabátyámmal ivott-e valaha, de biztos vagyok benne eljutott hozzájuk is a híre annak, mennyire nem bírja ő sem az alkoholt. Tekintetemmel követem az övét, és akkor látom meg, hogy itt van Elliot is. Követem Reed példáját és odaintek neki én is. - Nem is tudtam, hogy ismered Elliotot. Elveszek az asztalról egy pohár gyerekpezsgőt, majd szembe fordulok vele úgy, hogy a szabad kezemmel újra a kezét keresem. Egy gyors csókot nyomok az ajkára. Nos, igen, kijelöltem a területemet így nyilvánosan is, szóval remélem, nem kerül sor cicaharcra az este. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Elliot O'Mara - 2023. 06. 14. - 09:47:42 ◂ hümm▸ 2004. június 11. (https://i.pinimg.com/originals/94/3b/af/943baff6b746884b60dd4d37f6a0f083.gif) ◃ v i n c e n t & a i d e n▹ i think my problem is that i have very fantastic bad ideas style: elegant (https://i.pinimg.com/564x/55/eb/b3/55ebb3716ca3cd5d4d913cbb16bd8d3f.jpg) ║ zene: Toxic (https://www.youtube.com/watch?v=LOZuxwVk7TU&ab_channel=BritneySpearsVEVO) Vincent elég saktulyázó volt. Mégis miért ne néznénk meg egy jó nőt csak azért, mert Aidennel vagyok? Voltak barátnőim is, nem is kevés... az egyiket még majdnem el is vettem. A másiktól elvileg született egy lányom - habár ezt még mindig kétséges információnak gondoltam - a többivel meg szexeltem ilyen-olyan viszonyban maradva. Címkék. Unalmas és felesleges dolog "meleg", "hetero", "biszex"... nincs szükségem ilyesmire. Én azt csinálom, ami jól esik. Ha egy csaj csöcseit akarom nézni, hát megnézem. - Túlságosan korlátolt a gondolkodásod.- Forgattam meg a szemeimet. De legalább Aiden sem volt egészen más véleményen. Nem csoda, hogy remek párost alkottunk, hiszen mi mindketten azon az elven voltunk, hogy amit akarunk, azt igazából megtehetjük. - Azért lásd be, James, ha lenne pia, jó buli lenne. Nézhetnénk, ahogy Vinnie próbál csajozni.- Próbáltam nem el röhögni magam. Mégis miért nem tud anélkül lazulni, hogy már azt nézegeti, hogy kibe dugja bele a pálcáját? Jó tudom, hogy Vincentnél ez valamiért központi kérdés, mert nő nélkül nem boldog vagy nem tudom... pedig amíg magát nem találja meg, soha nem lesz az. A katasztrófa persze bekövetkezett. Aiden kajás lett, Lulu valahol ott volt. Én persze kiszúrtam, a lányt, akire Aiden gondolt, így azonnal megindultam utána az erdő irányába. Mégis hogy a fenébe merészeli bárki is az én kis Lulumat fogdosni? Hát letépem a heréit! - MIAMERLINFASZAFOLYIKITT?- üvöltöttem el magam, ahogy a fákhoz értünk. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mira L. Wyne - 2023. 06. 14. - 12:11:09 -Tudom, itt is van, de gondoltam, ez kicsit személyesebb így- magyarázkodok a sütihez. Bár ha bizalmatlan akarok lenni, azt is felhozhatnám, hogy ki tudja, mit piszkálnak bármi csínytevők bele a büfépult kínálatába, úgyhogy legalább a hozott sütiről biztosak lehetünk, hogy nincs vicces kedvébe. De erre most nincs szüksége a hangulatnak, meghagyom kimondatlanul.
Gyorsan be is sütizzük az egészet, így a hova lerakásán sem kell aggódni. Pontosan a helyére került. -Mr. Brownt igazábol a Minisztériumbol ismerem- említem, azogy integetek a kávézói csendestársamnak, egyszer futtába kiszúrva a tömeg fölött. Bár elfoglaltnak tűnik, lehet nem vette észre. -Még mielőtt ide jött át. Esmét ismerem még föl, csápolok egyet neki is lelkesen, ha erre néz. -Az meg Esmé, bizonyos módon neki köszönhetjük a tündéreket- osztom meg halkabban, mint valami titkot. -Ő illusztrátor, egyszer álltam neki modellt egy mesekönyvhöz, amin dolgozott. A tündéres motívum valahogy azóta is megfogott. De végülis, szépeket lehet alkotni vele, legyen az könyvbe, vagy sütin cukormázzal, a bogár-tündéren még kocsira festve is gondolkodtam néha - persze a Minisztériumiakra pingálni nem hagynák jóvá. Na de ha egyszer lesz véletlen egy VW Bogaram..! Remélem, ezzel kényelmesen el is siklunk az eredeti kérdés fölött, mint kielégítő válasz, pedig ezekböl egyik sem a Roxfortból származó ismeretség. De most inkább nem akarom fejtegetni azt, ami igen... annak más környezet illene, nem egy bál. Tény, mondanám egy módon életreszólónak, és igen, egyes vélemények tartói mondanák "csak nagyon jó barátok"nak is, de sajnos - ...azóta - semmilyen kapcsolatot nem tartunk, és eleget aggódok is emiatt. De ezzel nem a mai napot kéne rontani... Nem ragaszkodtam volna hozzá, hogy kapjunk témaelterelést, de egy csapatnyi így is belénkbotlott. -Mi..?- fordulok én is utánuk, inkább csak az eseményekbe zavarodva még, nem is felháborodással, de mire eljutnék két szóig, megrohamoz minket a repeta is. Egy darabig csak pislogok Tessa válla fölött, aztán csak megfáradtan sóhajtok egyet. -Persze, semmi baj, csak... Bocsánat, hogy rád is hozom a szokásos szerencsémet... Mer mindig kell történnie valaminek. Soha nem lehet csak egyszerűen jól érezni magunkat a változatosság kedvéér, mindig közbe kell jönnie valami bonyodalomnak. Úgy tűnik, nem szabadulok ettől sehol. De, talán mára ez letudja a kvótát..? Cím: Re: Fekete-tó Írta: Florian le Fay - 2023. 06. 14. - 12:23:02 Újra én ▪ 2004. június 11.▪ Smith (https://i.pinimg.com/564x/c7/dc/b8/c7dcb838f2ce1415efb58721c9e6a8ba.jpg) Miért mindig én? Ez a kérdés már többször felmerült bennem, miután többöször meglátott álló cövekkel Frics vagy éppen az egyik tanár... és alig volt időnk szétrebbenni a professzorral. Most is, Madam Pomfrey úgy trappolt az intimszféránkba, ahogy csak lehetett. Értettem, miért volt szükség arra, hogy elballagjak és összeköltözzünk végre, mert akkor ami közöttünk van inkább csak szóbeszéd tárgya lesz, semmint valódi bűn és Smith állása sem kerül veszélybe. Persze megint a professzor mentette a helyzetet. Én csak álltam ott kukán, felemelt kezekkel, szinte vágyva, hogy végre elmenjen a javasasszony. Szerencsére sikeres volt a próbálkozás, hiszen éppen a gyengéjére hatott Smith. Már rohant is tovább, hogy Longbottom megregulázásával folytassa a napot, én pedig torokköszörülve bámultam a professzort. Még a szemeim is könnyesek lettek a nagy ijedtségre. Nem akartam, hogy kirúgják. - Jobb lett volna, ha mégis pihenéssel töltöm az estét... - dünnyögtem és összehúztam magamon a zakómat kicsit. Aztán elfordítottam a fejemet. Még mindig megviselt, hogy nem táncolhatok nyilvánosan vele, nem élvezhetem úgy ezt az egészet, mint a többiek. - Inkább eszem egy sütit... - hajtottam le a fejemet és már indultam is meg az asztalok felé. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Reed Lancaster - 2023. 06. 14. - 13:43:44 A Végzősök ünnepe (https://i.pinimg.com/564x/73/6b/99/736b99a6ca538f0d2e7448f93870cbf1.jpg) 2004. június 11. Esmé Elmosolyodtam, ahogy Esmé ujjai a karomra simultak. Kicsit kislányos volt, ahogy arról fecsegett, hogy féltenie kell a diáklányoktól. Szerettem, hogy ennyire természetes és nyílt, nekem sosem ment és csodáltam az ilyen lányokat, mint ő. Valahogy felszabadultnak tűnt közben, a szemeiben szépen csillogott az esti fény. El tudtam volna nézegetni annak ellenére is, hogy valójában azért figyelnem is kell. Talán ez volt az első olyan pillanat, hogy úgy éreztem, megérte visszautasítanom az igazgatóhelyettesi pozíciót. Smith professzor jobban csinálta nálam. - Akkor szerezzünk neked valamit. - Léptem közelebb az asztalhoz. Én egy puncsot vettem el, hogy a gyümölcsök frissítő ízével kicsit édesebbé tegyem az estét. Aztán Elliotnak is biccentettem egyet, bár talán észre sem vett. Régi ismerettségünk egyetlen kapocsa elég keserű véget ért, mindkettőnk számára. - A sógorom volt a férje. Vagyis hát a majdnem sógorom, mert sosem házasodtam össze Batsával. Terveztük, de talán jobb is, hogy nem történt meg. - Meséltem neki röviden. Nem az exemről akartam beszélni, habár Esmé már tudta, hogy van egy lányunk, Rose. Az egyetlen értelme annak a kapcsolatnak az apró kis jövevény volt, aki eleinte annyi örömet okozott. Aztán az anyjával együtt ő is eltávolodott tőlem. - Na mit kérsz, pezsgő vagy puncs? - kérdeztem. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Lennox Campbell - 2023. 06. 14. - 14:22:31 Utolsó tánc 2004.06. 11. (https://i.pinimg.com/564x/69/d3/4e/69d34ea71d5668d796bcb0e25c1a2ca2.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/d5/39/b5/d539b5eeb05d9079ffd3794a16e85e0d.jpg) to: Narek Ez az érzés már régóta ott volt. Csak az tartotta közöttünk a határokat, hogy sosem léptem közel Narekhez, mindig eltoltam, vagy leszóltam, hogy ne akarjon a közelembe férkőzni. Szinte érezhető volt, ahogy leomlik ez az egész. Az ajkaink egymáshoz simultak. A tenyerem az oldalán, a derekán simított fölfelé, hogy még jobban a fához szorítsam. Narek igazi boszorkány volt, nem az az átlagosféle, akit itt nevelnek ki, hanem az, amelyik a mugli mesékben a férfiakat elcsábítja. - Bajt hozol ránk... - leheltem csenden az ajkaira. Aztán persze nem tudtam elhúzódni... már régen nem az ünnepségen akartam lenni, hanem odafent a szobámban vele. De nem volt szabad ebbe belerángatnom. Kicsit esetlenül léptem hátra, mintha részeg lennék. - Ezt nem lenne szabad... - folytattam levegő után kapva. De megfogtam a kezét és míg nem figyelt senki - remélhetőleg, mert túl kótyagos voltam körbenézni rendesen -, elkezdtem húzni a fák közé. Egyetlen törzs kevés elfedni mindezt, de ott a fák között éppen elég árnyékos és csendes volt, hogy legalább csókolózzunk. Ezt akarta, engem meg talán kirúgnak és akkor amúgy is mindegy lesz. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Magnus D. Brown - 2023. 06. 14. - 21:27:07 Micsoda nyűg (https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSSz-pFmxHponUpWHWBihmgS3SJL2mKKeepYw&usqp=CAU) 2004.06.11 Zeynep - Már min…már mindegy? – hebegek habogok, mint egy végnember, ahogy fogom a fejem és összevissza nézelődök, mintha csak másoktól várnám a választ erre a nevetséges vádra, miszerint az édes kis zeynep már odaadta valakinek a…óh, belegondolni is szörnyű, hát mit szólna erre szegény Emír barátom. - Ne is beszéljünk ilyenekről édeském. – válaszolok, ahogy szóba hozza a kis Saraht, és szintén a homlokomra csapva veszem tudomásul, hogy már majdnem egy éve itt tanítok az iskolában, de soha nem vettem észre a kicsi lányt, bár így mostmár kicsit ismerősnek tűnnek a vonásai, talán meg kel-lene látogatnom öreg barátomat egyszer. Emlékeket felidézni, panaszkodni a sorsunk iránt. - És Tristan is.... hamarosan házasodik, ahogy hallottam. – tette hozzá, mire én a volt szerelmére néz-tem. Sosem felejtem el, legutóbb látogatásunk alkalmával Emírt hogy kihozta vele a sodrából, egész ottlétünk alatt csak arról papolt, hogy egy lánynak kiválasztott férfi való, nem egy Tristan féle bajkeverő. A feleségem persze Zeynepnek adott igazat, én pedig független maradtam a kérdésben, nem akartam megbántani Emírt, de valamilyen szinten igazat adtam neki is, a hagyomány az hagyomány, akármennyire is vezérelnek gyerekkori szerelmek, mint ahogy most látszik is, ez is az volt. - Hogy repül az idő. Mond csak itt élsz a környéken? Egyszer elugorhatná…elugranék. – javítottam ki magam gyorsan, miután belegondoltam, hogy tulajdonképpen ez a romhalmaz az otthonom és nem nagyon van hova mennem. Már éppen dátumokat ajánlgattam volna, mikor egy sereg gyerek rohant el mellettünk, mire mérgesen felmordultam, azonban a legnagyobb problémát az utolsó lurkó okozta, aki rám öntötte estében a puncsos löttyét. - Ne máááár. - mérgelődtem ahogy a ruhámra emeltem a tekintetem, majd még fektében talpra állítottam a gyereket. Óvatosan lesöpörtem a ruháját, és végignéztem rajta, miközben ő maga falfehérré vált. - Minden rendben kölyök? - kérdeztem, majd kifújtam a levegőt és ha igent felel, hozzáteszem. - Hétfő reggel 7-kor várlak az irodámban. - tettem hozzá komoran, majd meglöktem a hátát, iparkodjon a barátai után. - Ezek a gyerekek. - mosolyogtam Zeynep felé, mintha ez mindennapos dolog lett volna. Igazából nem akartam, hogy azt gondolja, itt tanítok, közben pedig igazi tuskóként viselkedem. Persze, ami ez után jött, arra nem gondoltam, egy manó segítségével akár el is tűnt volna az a kicsiny folt, de épp, hogy nőni kezdett. Segítségkérőn néztem Zeynepre, mert ruha tisztára mosó bűbájokat nem ismertem. Ahhoz értettem, hogyan robbantsan le az ütődött manó fejét a helyéről. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Tyra Quinn - 2023. 06. 14. - 23:29:44 Dom #bál #mitkeresekitt #perszehogykajásafejem Lemondó sóhajjal veszítem el a küzdelmet, majd rosszallóan Szőke srác szemébe nézek. Oké, ő nyert, de csak azért, mert ez az ő bálja. Jó fej leszek, és nem rontom el neki. Túlélem ezt a néhány percet, amíg a ragacsos keze (igen, már akkor is ragadt, amikor a tánctérre vittél) a derekamon van, kizárólag addig, amíg meg nem csikiz, mert akkor biztosan végem. - Csak most az egyszer – mondom és nézem a dialatittas vigyort a képén. Akaratlanul, de elnevetem magam és ennyiben hagyom a dolgot. Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz ebből… Vagy Eloise lát meg nemsokára vagy a Firkász majd jól lehoz valami cikket… Amúgy tök jó, hogy nem szólt eddig senki, hogy kajás vagyok… ő is miért pont most mondja?! Baromi jól illik a csini esélyi ruhás külsőhöz, olyan felnőttes hatást keltek ezzel szerintem. Majd ami ezután következik az teljesen kizökkent a gondolataimból, mert Dom az arcával törli le a morzsát rólam. Egek, ilyen is csak velem történhet… Azt már fel se róvom neki, hogy tudja-e, hogy mi az az intim szféra, mert egyrészt nem, másrészt meg úgyis elpoénkodná és valami pajzán vicc lenne belőle. Akik kedvelik őt, ezekkel a hülye dolgaival együtt kell, hogy elfogadják őt, így hát nekem is. Nem keverek le neki egy pofont, amit a lányok nagy része tenne, hanem csak pislogok nagyokat. - Hát, köszi, de most már a te fejed olyan – mondom és egy jó nagy levegőt véve lefújom a morzsákat az arcáról. Hű, milyen szerencse, hogy mostam fogat, mielőtt lejöttem, így mentol illatú a szám. Habár azóta megettem már a hányás ízű sütit meg előtte valamit. Uh szegény Dom, így vajon milyen szagom lehet? De mire ideáig eljutok már lefújtam róla a morzsákat, úgyhogy ha elszédül a hányós sütis szájszagomtól, akkor majd megpróbálom elkapni vagy mi. Inkább bele se gondolok. Mindenesetre nem vagyok túlságosan randiképes… na nem mintha bármi olyasmire készültem volna. Bár nem a fantasztikus szájszagomtól, hanem a körülöttünk levő kedves diáktársaink révén ahogy a fölre kerültünk, egy pillanatnyi elmezavar után amilyen gyorsan csak tudunk, feltápászkodunk. Szőke srác feje fölül viszonylag gyorsan eltűnnek a kismadarak, így talán biztonsággal lábra tud állni ő is. - Kövi tánc? – kérdezek vissza bizonytalanul – Mi lenne, ha innánk valamit? Mondjuk ez a kék izé egész jól néz ki – folytatom és közben az éppen mellettem lebegő tálca felé nyúlok. Kicsi poharak vannak rajta és mindegyikben valami színes ital. – Ez tutti frutti lesz szerintem – állapítom meg kissé gyanakvóan majd gyorsan megiszom, mert amúgy a förtelmes süti után már eléggé szomjas vagyok. Lehetséges, hogy ezúttal mellényúltam, mert a pia ugyan finom, de az biztos, hogy volt benne még valami más is, olyan jellegzetes csípős íz, ami kifejezetten az alkoholra hajaz. Huh, remélem, hogy most nem döntöttem magamba valami durva piát, hogy aztán majd ki tudja mi történik velem miatta… Na mindegy, hátha majd Szőke srác fogja a hajamat, már úgyis látott olyan állapotban. Az igazán romantikus lenne. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Enola Hemmings - 2023. 06. 15. - 08:39:23 V é g z ő s b á l to; Leonard J. Flint (https://i.pinimg.com/564x/ae/e0/11/aee0114e9d5dde8d6e27ede2ab088338.jpg) 2004. június 11. " Sikolt a zene, tornyosul, omlik Parfümös, boldog, forró, ifju pára S a rózsakoszorús ifjak, leányok Rettenve néznek egy fekete párra." outfited: bálos (http://) Fokozatosan nyugszom meg, és tűnnek el a bajlóslatú gondolatok. Senki nem foglalkozik velem.... velünk. Mindenki társaságban tömörül, vagy épp sütit cserkész be, vagy a táncparkettet hódítja meg, és ahogy ezt végignézem, kiül a mosoly az arcomra. Sose voltam még bent ténylegesen, elmondhatom, hogy az első bálom ez, és nem tudom azt állítani, rossz vagy feszélyező. Úgy táncolok Leoval, mintha az teljesen normális lenne, de közben nem állom meg, megnézem én is őt. Sokkal másabb, mint ahogy eddig láttam, semmi nincs az arcán, ami árulkodna, ez nyűg neki. Valahogy úgy tűnik, tényleg élvezi mindezt, én pedig próbálom leküzdeni a maradék feszélyezettségem is. Attól az egytől nem tartok, hogy a lábára lépnék. Tényleg tudok táncolni, és nyugodt szívvel pördülök, hagyom hogy vezessen. - Gyerünk, mondd csak - forgatom meg a szemem, mikor látom az arcára varázsolódni a gúnyos mosolyt. Ugyanakkor ez is új, nem kellett még sose arra ösztökélnem, mondja ki azt, amit gondol. Legtöbbször gondolkodás nélkül vágta hozzám, azzal sem törődve, hogy sértő. Aztán meg még a zavar is eluralkodik rajtam, mert a légkör is megváltozik. Tényleg szeretnék sokszor Leondard Flint fejébe látni. Eddig kellemes volt minden, és egyszerűen nem tudom, mi történt, szóval csak sodródom az árral, és megosztom az éjszaka első felfedezését. Halkan nevetem el magam, számomra teljesen szürreális, hogy ilyen reakciót produkáljon egy süti miatt. - Nem nézni kellett volna, szólj, ha megint látod. – biccentek vigyorogva, hisz értem én. A süti fontos. A következő kérdése jobban megdöbbent. - Szingli vagyok - tudom le ennyivel, mert ma igazán nincs kedvem a szokásos hangulatingadozásokhoz, sőt ahogy meglátom újra az asztalt, megfogom a Hollóhátas kezét, hogy odavezessem hozzá. Ahogy tipegek, hirtelen kerül a preifériámba egy csapat szaladó gyerek így esélyem sincs kellően felkészülni, hátra is sodródok, és hogy el ne essek, belekapaszkodok az első dologba, amit meg tudok fogni, az csak ront a helyzeten, hogy az Leo. - Szeretem a bálokat - forgatom meg a szemem kicsit bosszúsan, még mindig a másikon csüngve. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Aiden J. Fraser - 2023. 06. 15. - 12:17:13 (https://i.pinimg.com/564x/74/a9/36/74a936baad8f238eb0ea813d55d3e71e.jpg) 2004. június 11. outfit >><< you get me so high (https://www.youtube.com/watch?v=E3_UEPYNBvw&ab_channel=nelluhh) mit keresünk itt Vincent túlságosan el volt foglalva azzal, hogy valakit megkergessen a pálcájával. Ez egy babazsúr volt, hol számított is bögyös macákra? Én már csak atyai kötelesség miatt voltam itt, azzal mentegettem magam, ha már nem minőségibb helyeken szórakoztunk. De azt akartam, hogy Elliot jól érezze magát, és ha ehhez a Roxfort kellett meg Vinnie, akkor felőlem. De egyikünk sem volt vak, én szerettem a szépséget, ha nő volt vagy ha férfi, akkor elcsodáltam, de persze Elliothoz senki se ért fel. Akkor sem, ha éppen ő miatta lettem tök koszos. Legközelebb hozom az öcsém is, ő neki jobban áll, ha tiszta mocsok mindene. - Ha lenne pia te már rég a táncparkett közepén riszálnád üvöltve - cukkoltam Elliotot, miközben próbáltam varázslattal eltűntetni magamról a dolgokat. - Vinnie-nek meg önismeret kellene a csajozás előtt - piszkáltam őt is, de a csevej abbamaradt, amikor a Lola szerű lány távozni készült valami ficsúrral. Baszki megölöm, Lola csak tizenkét éves volt, itt vér fog folyni! Megindultam Elliottal, és Vinnie-vel ha jött utánunk, és ahogy beértük őket, Elliot mér üvöltött, én pedig a pálcámmal a csávóra böktem, hogy a bokájánál fogva fellógassam, ha sikeresen eltalálom. - Megfogtad a lányom fenekét! - mondtam ridegen a gyereknek ha lógott ha nem. - A kezeddel kezdjem vagy a pálcáddal? Cím: Re: Fekete-tó Írta: Oliver Smith - 2023. 06. 15. - 17:04:52 micsoda lárma (https://i.pinimg.com/564x/d8/f0/79/d8f07914bbfbefec4670b429e617095e.jpg) la Fay 2004. 06. 11. Smith professzor szíve erősen zakatolt még a jelenet hatása után is. Kissé el is pirult, úgy érezte most vége mindennek. Meglehetősen nehéz volt így is tanárosnak és méltóságteljesnek lennie, miközben Floriannal fél másodpercig összesimultak lassúzni. Helyre kellett billentenie magát, azok után, hogy a javasasszonyt a mai fiatalok szavával élve lerázta magukról. Nagyon szükségük volt már egy hosszú időre elnyúlt kettesben levéshez. Meg volt ijedve, nem akarta, hogy FLoriant eltanácsolják, na meg ő sem akarta elveszíteni a munkáját. Bár nem hihető el róla, szeretett tanítani. FLoriant meg féltette a nyilvánosság indulatai elől. - Semmi baj, la Fay, nyugodjon meg - mondta, mintha ő lenne a vígasztalás nagy mestere. De persze ahhoz nem sokat értett, esetlen volt benne. A letört fiú után nyúlt, nem akarta, hogy süti miatt éppen itt maradjon egyedül, inkább kicsit még távolabb húzódott vele a tömegtől. Errefelé már nem csatangolt senki. Gyengéden magához ölelte, még ha szemével mindenfelé is nézett, hogy nem jön-e valaki, és megcsókolta Floran feje búbját, és megpróbálta felvenni a lassúzás ritmusát. Más megnyugtató nem jutott az eszébe. - Ne figyeljen senkire, csak rám - dörmögte, ahogyan a természetellenes mugli zenére ismét táncba hívta a fiút. Jól esett neki ez a közelség. - Majd kaphat desszertet is - mondta azért vigasztalásul, persze itt nem saját magukra gondolt éppen. Egy romantikus gondolatnak köszönhetően finoman meg is döntötte Floriant, hogy a szemébe tudjon nézni. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Leonard J. Flint - 2023. 06. 15. - 18:47:25 Kényszerű tóparti 2004.06.11 (https://www.sunnyhill.com/wp-content/uploads/2021/03/1200x798-lake-party-5-768x511.jpg) Party music (https://www.youtube.com/watch?v=fV4DiAyExN0&list=PL4WX6wv6UEJIvqpBhc7KZGE7S2UZiYw9m&index=2&ab_channel=HoobastankVEVO) Enola "Miért nehéz felé nyúlnom, mikor a vágy gyökeret ver. egyszerűbb lenne kihunynom, csak félre lépnem." Már tökéletesen át tudom adni magam a nyugalomnak és a csendnek, legalábbis ami a külső tényezőket illeti, mindet kibírom zárni, hiszen Hemmingsen kívül senki más nem zavarja fel az álló vizet. Neki pedig most elnézem. Csinos, látszólag jól érzi magát, ő is megérdemel egy kevéske nyugalmat, hiszen elég sok mindent kapott az utóbbi időben. A táncunk pedig egyszerűen tökéletes, nem csak, mert én vagyok a vezető fél és tökéletesen tudok öt-hat féle tánctípust, hanem mert Hem-mings is tanulta édesapjának köszönhetően. Elégedetten bólintok, ahogy akadálymentesen vesz néhány általam mutatott format, majd mikor elmosolygom magam a kijelentésére, miszerint meg tudja védeni magát, csak rázom a fejem. – Ma nem Hemmings. A ma este csak érezd jól magad. – válaszolok neki, majd hogy érezze komolyan gondolom az elmondottakat rá is mosolygok. Nem hagyom azonban, hogy sokáig élvezze a látványt, megpörgetem és tekintetemmel tovább keresgélem az általa emlegetett süteményeket. - Szingli vagyok. – volt egy sejtésem egyébként, már ahogy lekezelte Monstro mellfogdosásos esetét, rögtön éreztem, hogy nem igen veteti körbe magát pasikkal. Mondjuk ez nem feltétlen indok, Narek is elég tempteramentumos tud lenni, ha úgy közelítenek felé. Már éppen rá akartam kérdezni az okára, mikor hirtelen magával kezdett húzni egy asztal irányába, ahol a sütiket vélte korábban felfedezni, majd én odaálltam, hogy magamhoz vegyek egy tányért és rápakoltam vagy öt szeletet. Persze nem láttam, hogy eközben egy gyereksereg majdnem magával rántotta a leányzót, aki miután én boldog arccal megfordultam, belémkapaszkodva próbált talpon maradni. Az öltönyöm elejét ragadta meg, én pedig kérdőn néztem rá, miközben a tányért úgy szorítottam, belesajdult a kezem. - Szeretem a bálokat. – forgatta a szemeit, mire én csak msoolyogva megráztam a fejem és felseg-ítettem a másik, szabadon lévő kezemmel. – Még, jó hogy ilyen könnyű vagy. – mutattam a sütiket, amiket szereztem, célozva ezzel arra, hogy így anélkül meg bírtam tartani, hogy a süti odaveszett volna. – Gyere, sétáljunk, így nyugodtan megehetjük a sütiket. – mutattam az erdő irányába, bár nem akartam őt bevezetni oda, csak egy kis nyugit akartam, a tánctértől és a gyerekektől távol. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Vincent O'Mara - 2023. 06. 15. - 19:11:28 Családi piás kupaktanács 2004.06.11 (https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTWDQheF1OVWx2CTowqjHsIpwHpRvi0yzVnbQ&usqp=CAU) Music (https://www.youtube.com/watch?v=L_jWHffIx5E&ab_channel=SmashMouthVEVO) Aiden & Elliot Szokás szerint jött a kioktatás a szerelmesektől, pedig azt hittem, pont azzal sértem meg őket, hogy a csajok méreteiről hadoválok, erre kiderül az esik rosszul nekik, hogy elterelem a szót, mivel szerintem nem érdekli őket, bár én épp arra gondoltam, hogy itt vannak egymásnak, így már nekik kár másokról mesélnem, még a végén itt szerelmi cicaharc alakult volna ki. De csak mosolygok, amolyan csibészesen, ahogy szoktam, ebben jó vagyok. - Ha lenne pia te már rég a táncparkett közepén riszálnád üvöltve. – szólt Aiden Elliothoz címezve most a csipkelődést, mire én elégedetten bólintottam az ötletre. – Na, azt megnézném, itassuk le. – javasoltam, de ekkor megint én lettem a középpontban, igazából olyan volt ez, mint egy adok kapok édeshármasban. – Elliot, édes unokaöcsém, unalmas lenne engem nézned, mert elég gyorsan befűzöm a lányokat. – kacsintottam kicsit játszott sértődéssel a hangomban és már nyúltam is volna az italos flaskáért, mikor Aiden meglátta a kis Lulut, amint az éppen eltűnik a fák között egy srác társaságában. Igazából megszólalni nem volt időm, olyan gyorsan megindult a két ösztövér állat, csak rohantam utánuk, ahogy bírtam és mire már odaértem Aiden már fejjel lefelé lógatta a srácot, így én kihasználva a helyzetet odarohantam Luluhoz, hogy megnézzem jól van-e, bár valószínű, hogy Elliot megelőz, hiszen ahogy beugrott ide közéjük, még azok is szétreppenhettek, akik csak a közelben érzezték jól magukat. - Jól vagy Lolita drága, nem nyúlt hozzád igaz? – kérdeztem aggódva. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Nora Narek - 2023. 06. 15. - 20:19:45 ♥ éjjeli tánc ♥ (Hallucináljunk boldogságot) (https://i.pinimg.com/564x/19/1f/cf/191fcf63ef2b88a6311bea8e0b42e7b2.jpg) pretty : night ♥ vibe: É j s z a k a (https://www.youtube.com/watch?v=E2ZTEGCZaGA&ab_channel=margaretisland) 2004. 06. 11. p.s. Len Az összes testvérem közzül én voltam a legrosszabb. Sosem gondoltam bele, hogy amit tenni akarok, annak mi lehet a vége, vagy mennyire lehetett veszélyes. Most sem gondolkodtam, pedig lehet kellett volna, hiszen ez is biztosan úgy végződik, ahogy eddig minden egyes alkalommal. Csak eldobnak, mert nem szerettek, de most nem is járt ezen az eszem, mert... Meg akartam tartani azt, amit megszerettem. És ez az egész Len miatt volt, ő kavart fel ennyire, hogy ne gondolkodjak, csak vele akartam lenni. Őt szerettem ennyire, hogy ne számítsom semmi. - Már bajban vagyunk... - dünnyögtem vissza az ajkaira, de nem akartam elhúzódni tőle. Úgy éreztem mintha valami furcsa álomból ébredtem volna fel, és nem sopk mindent fogtam fel... Azon kívül, hogy Len előttem volt. Pedig nem akartam neki rosszat, nem akartam, hogy kirúgják, nekem nem volt sok veszíteni valóm, de neki igen, csak nem tudtam ésszerűen gonodlkodni, ha valakt nagyon szerettem. Mielőtt még válaszolhattam volna, kézen fogott, és beljebb húzott magával az erdőbe, ahol sűrűbbek voltak a fák, és nagyobb volt a sötétség. Úgy követtem, mintha nem is a földön jártam volna, csak jobban fogtam a kezét. Ahogy beljebb értünk, felé fordultam ahogy egy fa törzséhez húzódtam vele, még a ruha se érdekelt amit olyan körülményesen választottam, amikor Enolával mentem vásárolni. Felnyúltam hozzá, hogy az ujjiammal megsimítsam az acrát és az ajkait. Túlságosan is vágytam rá, és mindazok ellenére, hogy két éve nem voltam senkivel úgy se... sehogy sem. - Közelebb szeretnélek érezni magamhoz - suttogtam kettőnk közzé, majd megint megcsókoltam, hosszasan, és a hajába túrtam, ahogy közelebb bújtam hozzá. A másik kezem pedig szinte ösztönösen simította meg a nadrágjánál, miközben tökre féltem, hogy majd ellök, de már túlvoltam azon, hogy miatta állandóan őrültségeket csináltam. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Theresa McCarthy - 2023. 06. 15. - 21:17:01 Party time!!! (https://i.pinimg.com/564x/91/90/8b/91908b6188b9aebc0a656c1518926291.jpg) 2004. június 11. to: Mira Mira inkább a felnőtteket ismerte. Ilyenkor mindig kis gyagyásnak éreztem magam. Nekem még olyan messze volt, hogy Brown professzor-féle embereknek csak úgy integethessek. Egyértelműen gyerek voltam még, Mira pedig már teljesen felnőtt. Nem is értettem, hogy bírta ki mellettem? Miért nem velük partizott, és miért engem választott? Biztos hívta más is a végzős bálra. Kicsit elbizonytalanodtam, nagyjából mindent illetően. Mikorra fogok én felnőni? Egyáltalán el fogok jutni ide egyszer én is? Leszek én valaha teljesen vézgős? És mi lesz ezután? Már éppen elkapott volna a kétségbeesés, amikor egy valódi esés zavarta meg a hangulatot. Mira és én összeütköztünk, Mira rucija koszos lett, aztán pedig eltávolodni sem tudtunk egymástól. -Bocsánat, hogy rád is hozom a szokásos szerencsémet... - mondta, én meg értetlenül néztem rá. -Máskor is ragadtál már össze emberekkel egy buliban? Elég kényelmetlen helyzet volt, ráadául kívülről még furcsábbnak tűnhetett. Nem mintha annyira érdekelt volna, mit gondolnak rólunk, mindenesetre jó lett volna kicsit szétválni. Ez már eléggé a személyes szféránk volt. -Oké, van ötleted, mit tudnánk csinálni? Nem tudsz valami frappáns varázslatot, amivel szétszedhetjük magunkat? Nekem csak egy szimpla Finite Incantatem jutott eszembe, azt meg is próbáltam, de nem jártam sok sikerrel. Ha Mirának is volt ötlete, hagytam hadd csinálja, ha viszont nem, akkor tényleg elkezdtem pánikba esni. -Kellene valami segítség, nem? - kérdeztem, és Mira háta mögött lestem a tömeget, hátha felbukkan egy tanár, hogy besegítsen nekünk. Nem hittem el, hogy az este, ami olyan jól is alakulhatott volna, ilyen nem várt fordulatot vesz. A már eleve megcsappant jókedvem egyszerre kezdett elszállni. Csináljunk már valamit! Mira talán megérezte, hogy kezdek pánikba esni, és reménykedtem, hogy hamarosan jobb kedvre derít. A süteményes napon is sikerült neki, talán most sem vagyok még teljesen elveszve. Cím: Reed Fekete-tó Írta: Esmé Fawcett - 2023. 06. 16. - 20:18:49 Reed (https://i.pinimg.com/564x/3f/e4/b4/3fe4b46293266a7ee7e242610f56b6b2.jpg) ~ set ~ (https://i.pinimg.com/564x/5b/11/82/5b1182c6dca10286cac47c7ee31f4327.jpg) 2004. június 11. Figyelem, ahogy egyre több diák és külsős is érkezik a Fekete-tó partjára. Úgy tűnik nagyon is érdekesen alakul ez az este. Ha másért nem, akkor azért, mert a világ legszexisebb pasija oldalán mutatkozhatok meg hosszú idő után az iskola falai között. Gyorsan beavatom Reedet a családunkat sújtó átokba, már ami az alkohol fogyasztást illeti, így az asztalhoz lépve már tudom is, hogy mit fogok választani. Csupán egy pillanatra elfelejtkezek róla, mikor meglátom, hogy Elliot felé int. - A sógorom volt a férje. Vagyis hát a majdnem sógorom, mert sosem házasodtam össze Batsával. Terveztük, de talán jobb is, hogy nem történt meg. Látom rajta, hogy nem igazán akar erről beszélni most. Korábban már érintettük ezt a témát, emlékszem az újságcikkekre is róluk, de különösebben soha nem mélyedtem el benne. Mindenkinek jár a magánélet, és soha nem tartottam etikusnak, hogy a pletykalapok belemennek ilyen dolgokba is. Tudom, hogy egyszer majd át kell beszélnünk teljesen ezt a dolgot, de hagyom, hogy majd ő nyíljon meg, amikor jónak érzi. Még én sem meséltem neki sokat a múltamról, csak nagy vonalakban, amit fontosnak tartottam, és néhány olyan dolgot, ami kicsúszott egy kis fecsegés során. Megsimogatom bátorításként vagy vigasztalásként a karját, és igyekszem elterelni a figyelmét valamivel. Valami olyannal, ami könnyen a rendelkezésemre áll most. - Na mit kérsz, pezsgő vagy puncs? - Azt hiszem, ha nem akarok csúnyán lerészegedni és nálad aludni a Roxfortban – amit egyébként nem bánnék annyira, legalábbis az utóbbit -, akkor a pezsgő nekem tökéletesen megfelel. Nyúlok egy pohárka felé, majd koccintásra emelem a poharamat. A kellemes melegben kicsit megszomjazom, de inkább visszafogom magam, és csak lassan kortyolgatom a hűsítő italt. - Van kedved utána táncolni egyet? Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mira L. Wyne - 2023. 06. 17. - 23:48:52 -Nem az... hát... izé...- Már reflexböl menne a mentegetőzés, de eljut az agyamig a konkrét kérdés is, ami valljuk be, elég specifikus volt. Nagyon érdekes szinekbe pompázhatok, ahogy elmosolygok a helyzetkomikumon, de egybe zavarba is jövök az emléken, mer ha így vesszük, valóba nem az első alkalom.
-Mármint, úgy általába értem, mindig mikor csak úgy egyszerűen jólérezni akarom magam valakivel, mindig történik valami ciki, vagy fura, vagy kellemetlen ...de ja. Volt már egyszer ez konkrét összeragadás is. Remélem, legalább vagyok annyira vicces látvány mindent egybevéve, hogy az Tessának kicsit megtörje a kellemetlen hangulatot. Én már megszoktam a szerencsémet, de őt tessék kihagyni belőle. -Öhm... varázslatokbol sosem voltam a legjobb. Próbálgatok közbe elválasztódni, de hamar felhagyok vele. Rajtam csak ez az egyébként igazán csábos dressz van, mitöbb a háta lényegébe csak a lenge fűzésböl van. Ha eröltetem, a végén még elég ...illetlen eredménye lenne az én szerencsémmel. Bár Tessának vannak legalább rétegei. -A zakódból valahogy ki tudsz bújni lefele? Szerintem nagyrészt csak az ragadt hozzám. Legfeljebb úgy teszek, mint ha csak magam előtt fogva őrizném neked. Úgy talán egyszerűbb lesz kitalálni rá valami megoldást. Vagy esetleg hűvös volt nekem, és az ellen adta kölcsön? Oké, erre nagyon jó keresztkérdés lenne, hogy mér nem a hátamra terítve van akkor. Mindenesetre ez pillanatnyilag a legjobb ötletem a helyzet orvoslására. Talán ha nem nyomin összeölelődve kell lennünk, majd könnyebben kitalálunk valami rendesebb megoldást is. Vagy ha minden kötél szakad - de legalább a ruhánk nem - az egyik kezembe foghatom az övét, a másikat a hátára teszem, és úgy teszünk, mint ha lassútáncolnánk, az talán nem néz ki olyan cikin kívülről. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Tyra Quinn - 2023. 06. 18. - 14:24:00 Dom #bál #mitkeresekitt #forogvelemavilág Szőke srác fanatikus morzsagyűjtögető és mindig éhen akar halni, őrület. - Nem akarom lenyalni nyugi, de ha nem vagy kajás, a csajok is jobban megnéznek maguknak – mondom és rákacsintok. Na persze itt nem saját magamra gondolok, nem akarom én nézegetni őt, bár így is itt van az arcomtól három centire, az már eléggé közelinek mondható és eléggé lehet azt mondani, hogy nézem, mivel másként nem tudnék táncolni vele. Miután rendeződtek a dolgok a táncparketten a véletlen (?) borulásunknak köszönhetően, jól esik a pihenés meg ez a színes pia. Csak az a baj, hogy még mindig szomjas vagyok. Lövésem sincs, hogy mi lehet ez, hiszen ezen a rendezvényen gyerekek is vannak, NYILVÁN nincsen alkoholos ital sem, ez biztosan csak valami… aroma benne vagy valami varázs-izé. Domnak is szimpatikusak, ő is kipróbálja és az első adagon felbuzdulva kezébe vesz egy második poharat, sőt az én kezembe is nyom egyet. Ebben a világban bármi megtörténhet, ez biztosan nem alkohol. Csak ne hasonlítana annyira az a csípős utóíze a Nagyi-féle karácsonyi tojáslikőrére… abban talán brandy vagy konyak van. - Na jó, fenékig! – adom be a derekam és emelem a poharam – Rád! Csirió! – mondom széles vigyor kívéretében ugyanakkor valahogy kissé szomorúan és a következő pohárral is magamba döntöm. Jobb túlesni a fájdalmas részen minél hamarabb. Kissé megborzongok tőle. Az előző valóban tutti frutti ízű volt (már amennyire éreztem az ízét…), a mostani pedig valami csokis, vagy nem is tudom pontosan. Mindenesetre a hányinger ízű süti után mindkettő tökéletes választásnak bizonyult. Egyre jobban olyan érzésem van, hogy ebben tényleg alkohol volt, mert bár még nem forog velem a világ és öntudatomnál vagyok, mégis azt érzem, hogy jobb lenne valahol ülni vagy inkább vízszintesben lenni. - Hű, leülünk a tóparton a fűbe? Azt mondják… vannak a tóban sellők! – nagyon szívesen Dom az értékes információt, bizonyára ezt már te is tudtad eddig. Vajon keresztben áll már a szemem? Elindulok a part felé, még nem támolyogva, de lehet, hogy már kissé bizonytalanul. Csupán csak a szokatlan magassarkú cipő miatt lehet. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Elliot O'Mara - 2023. 06. 19. - 09:46:40 ◂ hümm▸ 2004. június 11. (https://i.pinimg.com/originals/94/3b/af/943baff6b746884b60dd4d37f6a0f083.gif) ◃ v i n c e n t & a i d e n▹ i think my problem is that i have very fantastic bad ideas style: elegant (https://i.pinimg.com/564x/55/eb/b3/55ebb3716ca3cd5d4d913cbb16bd8d3f.jpg) ║ zene: Toxic (https://www.youtube.com/watch?v=LOZuxwVk7TU&ab_channel=BritneySpearsVEVO) Dühösen fújtattam, mint egy őrült bika, ami képes lenne neki rontani a fiúnak, aki éppen most fogdossa a lányomat. A szétrebbenő párosból csak a fiút néztem először, túl nagy volt, túl öreg... de aztán a tekintetem a Vincent által furán negédesen pátyolgatott Lulura vándorolt. Mondhatni, inkább Luluszerűre. Túl magas volt, túl más arcú. Az nem az én állítólagos lányom volt! Valamit tátogtam, de nem tudtam azonnal megszólalni. Csak ráztam a kezem. - Na jó. Az ő fenekét fogdoshatod. - Nyeltem egyet és még el is vigyorodtam. Sosem mondtam volna ki, hogy tévedtem. - Vinnie, ne fogdosd a csajt, aki nem Lulu. - Szóltam rá, de nem húztam el onnan. Csak belekaroltam Aidenbe. Majd ő kimagyarázza, mégis csak ő az úriember kettőnk közül. Én szar nevelést kaptam és amúgy sem volt kenyerem az udvariaskodás. Valószínűleg előbb verettem volna ki magam ezzel a díjbirkózó méretű kölyökkel. - Ne feledkezzetek meg a védekezésről! Szörnyű pelenkát cserélni, meg minden... arról nem is beszélve, hogy néha mik meg nem történnek pelenkacsere közben... sosem szabad Guccit viselni közben! Sosem! - magyaráztam összevissza, mert hát lehetett volna kegyetlenül cikibb ez a helyzet, minthogy három vénember ráront az andalgó diákokra? Jó... két öregember, meg Aiden. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Enola Hemmings - 2023. 06. 19. - 10:01:02 V é g z ő s b á l to; Leonard J. Flint (https://i.pinimg.com/564x/ae/e0/11/aee0114e9d5dde8d6e27ede2ab088338.jpg) 2004. június 11. " Sikolt a zene, tornyosul, omlik Parfümös, boldog, forró, ifju pára S a rózsakoszorús ifjak, leányok Rettenve néznek egy fekete párra." outfited: bálos (http://) Az első alkalom talán, hogy Flint társaságában vagyok, és nem jár mellé a kellemetlen szájíz. Jó, leszámítva azt a pár pillanat hezitálást. Ezen a ponton viszont tényleg csodásan érzem magam. Most hogy tudom, magasról tesznek rám, vagy épp ránk, képes vagyok felengedni, és csak élvezni, hogy táncolhatok valakivel egy Roxfortos bálon. És még én is érzem a mozdulatok gördülékenységét, hogy mennyire együtt tudok mozogni Leoval, hogy milyen simán veszem az akadályokat, még csak le se kell néznem a lábaimra. Talán most először érzem azt, hogy nem vagyok egy rakás szerencsétlenség, és nem tudom azt állítani, pocsék érzés lenne. – Ma nem Hemmings. A ma este csak érezd jól magad. – újabb szokatlan reakció, egyszerűen nem tudom mire vélni, így képzeletben vállat vonok, és szót fogadok neki. Valahogy én se akarom elrontani az estét, bármennyire is furdalja az oldalam a kíváncsiság, mi járhat Leo fejében. Egyszerűen képtelenség rajta kiigazodni. Persze a mosolya megint olyan dolgokat vált ki, amikre nem számítok, még örülök is neki, hogy ez egy maradandó állapot. A kérdése váratlanul ér, és nem is tudom hirtelen hová tenni, így a lehető legtömörebb választ préselem ki az ajkaim közül. Szégyen nem szégyen, ez van. Még év elején is szent meggyőződésem volt, maradandó állapot lesz ez, mármint... a gondolattól, hogy együtt éljek pár macskával, nem hogy kiver a víz, egyszerűen szeretném. Újra felfedezem a sütiket, és szó nélkül navigálom feléjük a háztársam, de szép is lenne, ha még ez is zökkenőmentes lenne. Komolyan várom a gúnyos megjegyzést, vagy a szemforgatást, vagy bármit ami megnyugtatna, Leo még nem tűnt el teljesen, ott van valahol az álarc mögött, de.... nem jön. Azonban az illata az orromba szökik, ahogy kapaszkodok belé, és még csak nehéz dolga sincs, fél kézzel képes felsegíteni, és ezen is csak mosolyog. Vajon ivott valamit? – Még, jó hogy ilyen könnyű vagy. – jegyzi meg, amivel egyszerűen nem tudok vitába szállni, épp csak összeszedem magam, hogy meg bírjak állni két lábon mellette. - Ha nem jönne be a kviddics, lehetnél zsonglőr is - osztom meg vele könnyedén, ami épp az eszembe jut, és a sétára is biccentek, majd elindulok mellette. - Egyébként tényleg nem rossz ez a bál. Öt éve itt vagyok, mégis ez az első, amin részt vettem - míg távolodunk azért körbejáratom a tekintetem a díszleten. Valami eszméletlen, és még csak nem is érzem, ne lennék idevaló. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Theresa McCarthy - 2023. 06. 19. - 20:30:15 Party time!!! (https://i.pinimg.com/564x/91/90/8b/91908b6188b9aebc0a656c1518926291.jpg) 2004. június 11. to: Mira Akármi történt a múltban, Mirának elég kínos volt róla beszélni, úgyhogy inkább nem faggattam tovább. Úgy tűnt, őt még jobban vonzották az ilyen balszerencsés esetek, mint engem, pedig néha én is sikeresen belegabalyodtam cikis helyzetekbe. -Oké, ez tényleg kellemetlen, de végül is jobb veled összeragadni, mint mondjuk egy tanárral... Vagy egy óriással... Vagy egy mandragórával. Szóval határozottan lehetne ez a helyzet rosszabb is... - próbáltam felvidítani Mirát, pedig nekem sem volt fényes kedvem. Próbáltuk megoldani a ragadós problémánkat, de az én varázslatom nem működött, Mira pedig inkább meg sem próbálta. Mondjuk a nem létező szerencséjét ismerve, lehet, jobban is tette. De ötlete viszont volt, nem is rossz: vegyem le a blézeremet, és talán úgy már nem leszünk összeragada. -Oké, ez jó ötlet. Várj, megpróbálok kibújni. Az egész nagyon furcsának tűnhetett, mert hát össze voltunk ragadva, viszont éreztem, hogy csak a ruhánk ragadt össze, én a felsőmhöz nem. -Talán menni fog. - morogtam valahonnan a piros blézerem belső részéből. - Mindjárt meg vagyok. - bíztattam Mirát, és nemsokára tényleg elő is bújtam a felsőből. -Ez jó ötlet volt. - mosolyogtam rá, és figyeltem, ahogy átveszi a kabátkát. - Még mindig hozzád van ragadva? Biztos nem gond, hogy te fogod hurimálni a blézeremet? Mondjuk sok lehetőségünk nem volt, szétvarázsolni nem tudtuk őket, tanárokhoz meg nem volt kedvem odamenni. Megvártam, amíg Mira rendbe rakta a szettjét, aztán ránéztem. -Van kedved még táncolni? Cím: Re: Fekete-tó Írta: Reed Lancaster - 2023. 06. 20. - 08:49:54 A Végzősök ünnepe (https://i.pinimg.com/564x/73/6b/99/736b99a6ca538f0d2e7448f93870cbf1.jpg) 2004. június 11. Esmé A Batsa-téma nem volt erre a bálra való. Sok mindent szerettem az életemben, a lányom is közéjük tartozott és a tény, hogy létezett... de az is ott volt, mint amolyan ellenpólus, hogy sosem voltam igazán jó apa. Frusztrált, hogy nem tudok vele bánni, nem tudom megnyugtatni. Ezért inkább távol maradtam. Batsa is furcsa lett a szülés után, közöttünk is minden elképesztően más lett. Esmét nem akartam ezzel traktálni. A tényeket tudta. Van egy lányom, akivel valamennyire törődnöm kell. - Azt hiszem, ha nem akarok csúnyán lerészegedni és nálad aludni a Roxfortban – amit egyébként nem bánnék annyira, legalábbis az utóbbit -, akkor a pezsgő nekem tökéletesen megfelel. Erre elnevettem magam. - De hiszen, éppen az előbb mondtam, hogy itt minden alkoholmentes. Ez diákoknak szól, drágám. - Adtam egy finom csókot az arcára, ahogy elvette a poharat. Én a puncsból vettem magamhoz, bele is kortyoltam. Gyümölcsös volt és frissítő.- Persze, ha tudtam volna, hogy akkor itt aludnál, hoztam volna apám kedvenc whiskey-jéből. Roskadozásig van a kastélyunk pincéje vele. - Ehúzódtam, de csak annyira, hogy a diákok ne az én szerelmi életem szemtanúi legyenek. Mégis csak tanár vagyok és bár ma esete nem felügyelek, azért nyitva kellett tartanom a szemem. - Van kedved utána táncolni egyet? Bólintottam, letettem a poharam és már nyújtottam is felé a kezem. Szerencsére lassabb dallam következett, így ha nem húzódott el, be tudtam csalni a tánctérre. Magamhoz húztam, hogy lágy lassúzába kezdjünk. - Furcsa ízlése van a kölyköknek. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Lennox Campbell - 2023. 06. 20. - 09:00:23 Utolsó tánc 2004.06. 11. (https://i.pinimg.com/564x/69/d3/4e/69d34ea71d5668d796bcb0e25c1a2ca2.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/d5/39/b5/d539b5eeb05d9079ffd3794a16e85e0d.jpg) to: Narek 16+ Az erdő fái között sötét volt, nehezen vehettük ki egymás sziluettjét, de Narek pontosan tudta, hogyan érintsem meg, simítson végig rajtam. Nem ellenkeztem, a testem jólesően remegett bele az ujjai játékba. Ellenkeznem kellett volna, meg kellett volna állítanom, ahogyan az egy professzorhoz, egy neves kviddicsjátékoshoz illik. Odasimultam hozzá és megcsókoltam újra, de túl durva lett volna egy fatörzséhez simulni. Felsérthette volna bőrét, így előbújt belőlem a kedvesség, hátrébb léptem és levettem a zakómat, hogy a földre terítsem. Ezután húztam vissza magamhoz egy hosszabb csókra. - Mindjárt érezhetsz jobban... - feleltem csendesen és ledöntöttem a zakómra, hogy aztán hozzásimuljak. Felhúztam a combján a ruháját, gyors mozdulatokkal gomboltam ki magamon a nadrágot, hogy átadjam magam, ezúttal gondolkodás nélkül a szenvedélynek. A sötétben senki sem láthatott meg minket. Igazából én sem láttam semmit, csak éreztem és hallottam, egészen addig, míg egy utolsó remegéssel, csendes nyögéssel nem jött a gyönyör. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Leonard J. Flint - 2023. 06. 20. - 22:41:02 Kényszerű tóparti 2004.06.11 (https://www.sunnyhill.com/wp-content/uploads/2021/03/1200x798-lake-party-5-768x511.jpg) Party music (https://www.youtube.com/watch?v=fV4DiAyExN0&list=PL4WX6wv6UEJIvqpBhc7KZGE7S2UZiYw9m&index=2&ab_channel=HoobastankVEVO) Enola "Miért nehéz felé nyúlnom, mikor a vágy gyökeret ver. egyszerűbb lenne kihunynom, csak félre lépnem." Nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen kis party egész kellemes is lehet számomra. Régebben vagy nem jöttem el, vagy csak felszedtem egy csajt és elvonultunk az erdőbe kamatyolni. Valahogy nem érdekeltek az ilyen felhajtások, de lehet csak azért, mert Eleonore kiölte belőlem a bulik iránti örömöt. Hemmings is most kellemes társaságot nyújtott, csinosan volt felöltözve, könnyedén viselkedett és plusz pont, hogy kiderült, tud táncolni. Miután sikeresen megmentettem Hemmingset az eséstől és a sütiket a leeséstől egy eredményes estének könyveltem el a mait és mivel a lány elfogadta a jobbomat, bevezettem az erdők irányába egy nyugisabb tisztásra, ahol senki nem volt rajtunk kívül. Persze az erdőben mozogtak az árnyak, de hát ki nem hagyhattak volna remekebb alkalmat arra, hogy kamatyoljanak anélkül, hogy bárki figyelné őket, ezzel pedig együtt tudtam érezni. - Ha nem jönne be a kviddics, lehetnél zsonglőr is. – mondta könnyed témát indítva, miközben nyugodtan hallgattam a tücskök és a természet harmónikus muzsikájátt. – A családom is rajongana az ötletért. – bólintottam mosolyogva, miután megettem a sütit, majd egy a zsebemből előhalászott zsebkendővel megtörölgettem a számat. - Egyébként tényleg nem rossz ez a bál. Öt éve itt vagyok, mégis ez az első, amin részt vettem. – magyarázta, mialatt a díszletet csodálta, persze ez idő alatt volt alkalmam alaposabban szemügyre venni olyan helyeken, ahol alap esetben nem illene. Egyébként nem vagyok ilyen kisstílű, de adta a helyzet. – Persze, mert velem töltöd az estét. – mosolyogtam rá, miközben egy fához érve, gyengéden megfogtam a karját. – Én is jól érzem magam. – válaszoltam megkomolyodva, teljesen lejjebb véve a hangom, majd közel hajoltam hozzá. A pillanat tört része alatt jött rám az érzés, teljesen magával ragadott, lehet a süti, lehet az este, hogy jól éreztem magam, de lehet, hogy a lány mély dekoltázsa vagy csak egyszerűen a közelsége. - Ezért pedig jutalom jár. – lehelltem az ajkára, majd, ha nem ellenkezett, óvatos, de annál forróbb csókkal jutalmaztam meg. Természetesen, ha ledob magáról vagy esetleg nyakon is vág, nem esek kétségbe, megköszörülöm a torkom és megköszönöm neki az estét egy csibészes mosoly kíséretében. Amennyiben magával ragadja őt is az őrület, olyan csókot adok neki, amilyet egy jó darabig biztos nem felejt el. Talán percek is eltelnek, miután elhagyom a száját és egy mosollyal válaszolok a felmerülő kérdésére, a miértekre, a hogyan merészeltedre vagy a lehet-e még egyszer kérdésre. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Aiden J. Fraser - 2023. 06. 21. - 08:15:13 (https://i.pinimg.com/564x/74/a9/36/74a936baad8f238eb0ea813d55d3e71e.jpg) 2004. június 11. outfit >><< you get me so high (https://www.youtube.com/watch?v=E3_UEPYNBvw&ab_channel=nelluhh) mit keresünk itt Eősen tomboltak bennem a védelmező atyai ösztönök, hogy snei se fogdoshatja csak úgy alányomat, Lola még gyerek volt, olyan gyerek. Akire akkor is vigyázni kellett, hogy ha a város peremén nőtt fel egy fura nő társaságában, és aki túl sokszor hallott minket ELliottal is együtt. Csak egy kislány volt mégis csak, így egyenesen a csávót támadtam meg, meg se nézve Lolát. Az csak makogott valamit. Aztán Elliot szavaira megfordultam, és megnéztem magamnak a tátott szájjal álldogáló majdnem-Lolát. Megköszörültem a torkom, és olyan fejet vágtam, mintha mi se lett volna természetesebb. - Na kölyök, ennél tökösebb hozzáállás kellene - bólogattam a srác felé, majd a helyére csúsztattam a pálcámat. Azt hiszem elvehettük a kedvüket a mai estétől. Tudtam hogy nekem kell kidumálni magunkat ebből, így kihúztam magam. - A varázsjog gyermekvédelmi részlegéről jöttünk, hogy szemmel tartsuk magukat, az iskola kérésére, és ha olyat látunk, szituációs feladattal cselekedjünk az adott helyzetben - villantottam egy elbűvölő mosolyt rájuk, amjd Elliot is magyarázni kezdett a védekezésről. Ha Vinnie tett vagy nem tett hozzá semmit, folytattam: - Tehát, mindenképpen fontos a balesetek megelőzése, remélem érthető volt a dolog, ja és legközelebb lehetne kissé kevédbé feltűnő, hogy valaki szoknyája alá nyúlkálsz, kisfiam - bólogattam, majd megköszörülve a torkomat indulni készültem tőlük. Csak akkor láttam meg a röhögő Lolát, amikor megfordultam. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Nora Narek - 2023. 06. 21. - 08:52:03 ♥ éjjeli tánc ♥ (Hallucináljunk boldogságot) (https://i.pinimg.com/564x/19/1f/cf/191fcf63ef2b88a6311bea8e0b42e7b2.jpg) pretty : night ♥ vibe: É j s z a k a (https://www.youtube.com/watch?v=E2ZTEGCZaGA&ab_channel=margaretisland) 2004. 06. 11. p.s. Len 16+ Annyira szerettem volna tényleg összesimulni vele, de hát ilyen hatással volt rám, hogy azt se bántam vona, ha tényleg nekinyom egy ronda koszos fának. De helyette leterítette a zakóját én meg elolvadtam, hogy oh. Hogy ő milyen kedves is velem. Viszonoztam a csókjait, miközben cirógattam a testét az ujjaimmal. Nem láttam, de éreztem, hogy jól esett neki. Elutasító volt, folyton mérges és leszólt, ha látott, most meg nem volt ilyen és ez olyan jól esett. Még ha teljesen össze is zavart, de tudtam, ha piszkálni fog is én folyton visszafutnék hozzá. Hagytam magam, hogy ledöntsön a lábamról - bár azt már régen megtette, és engedtem, hogy átjárjon a szenvedély, ahogy összebújtunk. Közel húztam magamhoz, és a csókjaiba sóhajtottam. Gyengéd volt és szenvedélyes, és talán őrökre így is tudtam volna maradni. Ahogy megadta magát, csak jobban magamhoz öleltem, hogy érezzem a testének melegét, és hosszasan megcsókoljam. Talán nem volt ez így jó ötlet, talán el kellene ezután válni, talán nem is lett volna szabad, de én önző voltam, meg mindig kicsit átírtam a szabályokat - Veled akarok ma aludni - dünnyögtem az ajkaira, persze mondhat nemet is, de én úgyis kimondtam amit akartam, akkor is, ha annak a vége nem volt mindig jó. Meg jobban hozzábújtam volna Lenhez a szobájában és ébredtem volna vele, az ő illatú ágyában, mint hogy itt maradjunk hajnalig és ránk rontson az Agyart sétáltató Hagrid. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Esmé Fawcett - 2023. 06. 21. - 17:04:18 Reed (https://i.pinimg.com/564x/3f/e4/b4/3fe4b46293266a7ee7e242610f56b6b2.jpg) ~ set ~ (https://i.pinimg.com/564x/5b/11/82/5b1182c6dca10286cac47c7ee31f4327.jpg) 2004. június 11. Ha lehet ilyet mondani, ez a bál most sokkal szebb, mint az, amit akkor rendeztek, mikor én voltam végzős a Roxfortban. Ráadásul a kastélyt most szebbnek is látom. Talán ennek az az oka, hogy akkor háború volt, mintha az iskola is sokkal feketébb ruhát öltött volna szemben a mostani fényesen csillogóval. De az is lehet, hogy csak a légkör teszi. - De hiszen, éppen az előbb mondtam, hogy itt minden alkoholmentes. Ez a diákoknak szól, drágám. - Azt hittem, hogy a puncsban azért van valamennyi gondolva a felnőtt vendégekre. Próbálom kicsit menteni magam, annak ellenére, hogy tényleg ezt hittem, pedig teljesen egyértelmű volt, hogy mit mondott korábban. Most olyan zavarban vagyok, nem akarom, hogy azt higgye, nem figyelek rá. - Persze, ha tudtam volna, hogy akkor itt aludnál, hoztam volna apám kedvenc whiskey-jéből. Roskadozásig van a kastélyunk pincéje vele. Nem kell sokat gondolkodnom a válaszon. Végül is, Felix kibír egy estét nélkülem. Rajta kívül pedig nem vár senki otthon. - Igazság szerint, maradhatok, ha akarod. A festményeim megvárnak, Felix pedig el lesz egyedül is. Egy éjszakát sokszor töltött már egyedül. Az alkohol továbbra se vonz, de az már igen, hogy még egy kis időt együtt tölthessünk. Ha már lehetőség adódik rá. Igazából a hoppanálásnak köszönhetően akár Reed is jöhetne hozzám, de tudom hogy holnap még lehet nehéz napja, szóval nem akarom ezzel fárasztani. Iszom egy kicsit a pezsgőből, amíg szemezek a táncparkettel. Jó lenne lejteni is egyet, ha már egy ilyen táncos eseményen vagyunk. El is fogadom a felém nyújtott kezet, hagyom, hogy vezessenek. - Furcsa ízlése van a kölyköknek. - Ez most jó értelemben furcsa vagy rossz értelemben? Hozzá bújok egy picit, végig simítom izmos karját, hagyom, hogy a zene és ő vezessék a mozdulataimat. A zenei ízlés mostanában tényleg kicsit más lett, de nem tudom mire gondolhat ő. Aranyvérűként, kastélyban nevelkedve biztos más zenékhez volt szokva. Arról nem beszélve, hogy mostanában a varázstalanok zenéi is kezdenek bekúszni a varázsló társadalom legmeglepőbb helyeire is. - Egyszer elviszlek egy éjszakai szórakozó helyre. Ott fogsz majd érdekes zenéket hallani – nézek fel rá. Remélem sejti, hogy nem csak poénból mondom. Csak legyen vége a tanításnak. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Vincent O'Mara - 2023. 06. 21. - 23:25:54 Családi piás kupaktanács 2004.06.11 (https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTWDQheF1OVWx2CTowqjHsIpwHpRvi0yzVnbQ&usqp=CAU) Music (https://www.youtube.com/watch?v=L_jWHffIx5E&ab_channel=SmashMouthVEVO) Aiden & Elliot Nincs olyan lehetőség, vagy esély, hogy én azt figyeljem hogy egy felsős barom elvigye a kis Lolitámat és csúnyálkodjon vele a sötétben. Nem, lehetetlen, ő egy kis vagány virágszál, nem azok közé a csitrik közé való, akik illegetik magukat minden jött ment felsőbb éves diáknak. Ennek a lánynak a szülei és a nagybátyja ismert, hires és tökéletes emberek, akik az ilyesmit nem tűrik. Na jó, utóbbival lehet egy kicsit túloztam, de fontos a pozitív önkritika. - Na jó. Az ő fenekét fogdoshatod. – motyogott Elliot, mire én csak feleszméltem, mintha a gyomrom-ba rúgott volna valaki, így csak óvatosan, lassan, félelemmel telve néztem le a lányra, kinek a vállait fogva próbáltam óvni, a magát biztosan összekakáló fiútól. - Vinnie, ne fogdosd a csajt, aki nem Lulu. – mordult rám, mire én szinte parancsszóra engedtem el a vállait és léptem egyet hátra. – Én, nem… - magyarázkodtam volna takarítva a kezeimet a nadrágomon, mire Elliot és Aiden már jöttek a saját kitalált mentő ötleteikkel, míg én óvatosan hátráltam. - A varázsjog gyermekvédelmi részlegéről jöttünk, hogy szemmel tartsuk magukat, az iskola kérésére, és ha olyat látunk, szituációs feladattal cselekedjünk az adott helyzetben - kontrázott Elliot férje, mire én vöröses árnyalatban és idegesen bólogattam. – Iiiigen, jól reagáltál arra a helyzetre, ha… letámadna egy fiú…izé…szép munka. Széééép munka. – mutogattam a hüvelykujjaimat a lány felé, majd megfor-dultam és elindultam kifelé a susnyásból. - Jöjjenek uraim…még sok megoldandó szituációnk van… - emeltem fel az ujjam, ahogy kifelé ballagtam. – innom kell…ez nagy gáz.. – morogtam az orrom alatt, remélve, hogy nem kap senki el pedofília vádjával, azért mégis csak felépítettem magamnak egy hírnevet és praxist. - Igyunk erre valamit. Erőset… - mondtam nekik, ha velem tartottak. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Tyra Quinn - 2023. 06. 22. - 14:35:15 Dom #bál #mitkeresekitt #limonádénincsen? Nem bírom ezt a rendetlenséget. Az a legrosszabb, hogy teljesen kikészülök attól, ha sütis, kajás stb. valamis a fejem és nem szólnak róla. Nézegessem magam minden falat után a tükörben? Kinek van arra ideje?! Muszáj Szőke srácot kicsit összeszedni, méltatlan a megjelenése a bálhoz, ami az ő bulija. Legalább akkor nézzen már ki jól, ha őt ünnepli a világ, nem? Bólogatok a megnézős szövegre, igen, persze, hogy én nézzem. De én nem nézem, mert én látom, itt van az orrom előtt, nem lehet nem látni. De mondjuk az a rózsaszín ruhás csaj, aki ott a fa mellett ácsorog, igencsak nézegeti őt, észrevettem már az előbb is, amikor az életemért küzdöttem a tánctéren. Szegény, lehet azt várta, hogy Szőke srác őt szólítsa le… Na ez már bukó csajszi, ha első nap lehánytad volna, lehet, hogy téged kér fel táncolni. Miután megvizsgáltam, hogy hol maradt még rajta sütidarabka, óvatosan lesöpröm róla mindet. - Sajnálom, éhen fogsz halni – mondom neki szomorúságot színlelve, lebiggyesztett ajkakkal. Ez a pia-dolog lehet, hogy nem volt a legjobb ötlet. Nem is értem, miért pont az talált meg engem, miért nem valami ártatlan limonádé vagy ilyesmi? Nem is volt a környékünkön felnőtt, de egyébként sem hinném, hogy a tanárok meg a szülők részére lenne ilyen extra a kínálatban. Mindegy is, ezen már kár a fejemet törni, ha megittam, akkor ez van. Domnak is bejön, remélem, ő jobban bírja, mint én, valakinek két lábon kellene maradnia. Vagy alhatok itt a fűben is akár, remélem, nincsenek csigák. Elfogadom a segítségét, bár szerintem azért annyira még nem vágott fejbe ez a rejtélyes ital. - Úgy is tudom majd nézegetni, nyugi – felelem vigyorogva. – Nagyjából úgy fogok kinézni, mint Félig Fejnélküli Nick, az milyen lenne, huh? - kérdezem és látom magam előtt az elmondottakat: egyszerűen varázslatosan festenék! Egyik pillanatban gondolok egyet és leveszem a cipőimet, így néhány centivel összemegyek. Hamarabb is eszembe juthatott volna… Amint a tóhoz érünk, leülök a fűbe. Itt sokkal jobb, nincs hangzavar, bár az a My Chemical Romance szám, ami az előbb ment, az eléggé király. - Mi? – kérdezek vissza – Én elcsábítani? Haha, jó poén – felelem gúnyosan, majd kiveszem a Converse cipőt a kistáskából és a helyére berakom a csini topánkát. – Petrezselymet árulni jöttem – folytatom lemondóan – nem hívott el senki. Tessék – vigyorogva a kezébe nyomok egy szál petrezselymet, ha már úgyis nyitva van a táskám. Én komolyan veszem a dolgokat. Most már tuti, hogy keresztben áll a szemem. Cím: Re: Fekete-tó Írta: Mira L. Wyne - 2023. 06. 23. - 10:41:49 -Tényleg leginkább csak bosszantó általába, de kezd már elegem lenni belőle. Alig van, hogy nem jön közbe semmi, amikor csak jólérezni akarom magam.
Hogy azt a karácsonyt ne is említsük. Apropó az a karácsony, eleve ne is gondoljunk rá. -Akár a múltkor. Összeségébe jó volt sütit pingálni meg megismerni téged, de az sem történt anélkül, hogy elkeverték a dolgokat, aztán ragaszkodtak, hogy de ők tudják jobban. Ki tud jönni jól, csak érted, könnyű ráunni, hogy mindig van valami gebasz. Tessék, csak itt van a magyarázkodás is. Összeszedek hozzá egy mosolyt azér, ne azt vegye le, hogy nem örülök a társaságának. A ragasztós puncs társaságának nem örülök. Végül felfüggesztjük a panaszkodást egy tornamutatványér cserébe, ami legalább valóba beválik. Már csak a blézer van hozzám ragadva. -Bűvésztrükk!- vigyorgok is könnyíteni a hangulatot, és széttárom a karjaimat, mutatva hogy a piros ruhadarab nem esik le, pedig abszolút nem fogom. Azér hamar visszafogok rá, biztos a biztos, és így hogy Tessa nincs benne és könnyebb hozzáférni, megpróbálom, hogy óvatos matricaleszedős módon vajon könnyebb-e szétválasztani a két ruhát. -Ó. Ha ezek után van még kedved, én szivesen táncolok veled- mosolygok rá kissé esetlenül. Legfeljebb talán furán kell manővereznünk egy élénkpiros kabátkát hozzá. De ha így is lenne, talán mostanra elfogadjuk csak a helyzetkomikumként. Cím: Re: Fekete-tó Írta: A Dementor - 2023. 06. 23. - 12:24:01 VÉGZŐS BÁL (https://i.pinimg.com/564x/77/05/c4/7705c4bba562cbc7a8fb1f6181289a50.jpg) (https://i.pinimg.com/564x/2a/7a/7e/2a7a7ecb1cb2852420d148c95fedbd6c.jpg) 2004. június 11. A bulin felcsendülő zenék listája (https://open.spotify.com/playlist/2c4aE8JRkwFHB69WfWeOsP?si=f291af2520fd493d) Sokak kellemesebb, testi élvezetek felé sodorták az egyre sötétedő este árját, míg mások itallal hűtötték le magukat. Olyan itallal, aminek bizonyosan nem lett volna a buliban a helye, de egy jó lelkű iskolatársuk volt oly’ szívéjes, hogy becsempéssze, ami oldja a gátlásokat. Ha a tóparton, ha a fák között vagy éppen a tánctéren töltötték az este további részét a jelenlévők, úgy erre meg volt a lehetőségük, hiszen az ünnepség pontban éjfélkor ért véget. Ekkora, ha valaki még nem távozott, akkor McGalagony professzor és az enyhén ittas Frics nógatására kellett, hogy meginduljon a hálókörlete felé. Persze akadhattak éles elméjűek, akik még mélyebbre osonhattak az erdőben, hogy megnyújtsák az esti ünneplést. Nem feltétlenül buktak le, de ilyenkor bizony elővigyázatosnak kellett lenniük. Az erdőben mindenféle különös, ám annál veszélyesebb lény húzza meg magát. Egyes pletykák szerint még vérfakasok is… és ki futna szívesen beléjük? Az erdőnél talán kellemesebb ötlet volt a kastély egyik termében, mosdójában elbújni, na meg számos titkos folyosó is akadt, ahová be lehetett húzódni. Így hát az este véget ért, kinek így, kinek úgy. Mindenesetre mindenki igazi élménjel távozhatott, hogy éjfél körül vagy éppen a reggeli órákban térjen nyugovóra a kellemes, puha párnákon. KÖSZÖNJÜK A RÉSZTÉVTELT! Mindenkinek további jó játékot! <3 Tudnivalók: A játékok kincsesben folytathatók!
Powered by SMF 1.1.13 |
SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország |