Roxfort RPG

(https://data.whicdn.com/images/168098947/superthumb.jpg?t=1426366190) (https://data.whicdn.com/images/338708040/superthumb.jpg?t=1577225387) (https://data.whicdn.com/images/154565741/superthumb.jpg?t=1420112962)

Hogy ezt az elmúlt hetekben mennyiszer kérdeztem meg? Rengetegszer azt hiszem. Tudja, ha nyitott szemmel járna a folyosón, talán nem ütközne lépten-nyomon bele emberekbe. A kóros alvászavarra pedig megkérem, hogy konzultáljon Madam Pomfrey-val! Nem is értem, erre miért nem a házvezetője hívja fel a figyelmét! Felháborító!

Nem. Nem randi. De azért arra pont elég volt a mi kis találkozásunk, hogy egy kicsit összezavarjuk a barátaidat a Roxfortból. Mondanám, hogy veled ragadtam először össze, de az nem lenne igaz, de azért kicsit vicces volt. Ezt kár lenne tagadni is. Mindenesetre köszi, hogy fizetted az italt... Vagy nem? Akkor óvatosan a Három Seprűvel legközelebb! ;)

Tudod, hogy nem tudom. Pontosan tudod. Én igyekszem, tényleg. Igyekszem kicsikarni magamból azokat a bizonyos jeleket - de úgy érzem, te már ezek nélkül is megértesz. És ezt köszönöm. Tudod... nem, nem, nem leszek nyálas, az a te feladatod! Szóval, csak azt akartam, hogy tudd, köszönöm. Amiért itt vagy, amiért még mindig itt vagy. Igyekszem jó barátod lenni... Olyan, amilyen te is vagy. Olyan, akinek nem kellenek a szavak. Tényleg igyekszem... Érted megéri változni, azt hiszem. És ez a változás nem rossz dolog. Azt hiszem. Csak többet ne mássz ki a tetőre, légyszi.

Örülök, hogy kezded magad összekapni. Meg hogy végre rájöttél, hogy nem én vagyok a csúnya gonosz, amiért ki akarlak rángatni az önsajnáltatás pöcegödréből. Talán a kviddics hozott össze, talán az a rengeteg baromság amit együtt csináltunk, de valahogy barátok lettünk, vagy mi fene. Számíthatsz rám haver, ne felejtsd.

Tudod Fraser, szerintem a sors iróniája, hogy belőled kettő van. Egy is sok, egy is éppen elég gpndot okoz, még a Roxfort után is. Nem akarok én veled jópofizni vagy haverkodni, már azzal is beértem, hogy miattad vettek el. A törött bordámat el is neveztem Frasernek, mert pont olyan irritáló volt, mint te, mikor dedós módon hisztiztél. Törpe vagy. Fogadd el!

Egyszer párba kerültünk párbajszakkörön. Előtte is hallottam hírét, hogy fura vagy, de ennyire? Komolyan féltem, hogy felrobbantasz a béna varázspálcáddal, vagy megfőzöl, gyomnövénnyé változtatsz, nem is tudom. Szerencséd, hogy megúsztam! Ha megfogadsz tőlem egy tanácsot, kicsit szedd össze magad. Most ballagtál el, ugye? Hát, szerintem a Roxfortnál már csak szívósabb dolgok várnak rád. És vegyél egy új pálcát!

Tudom, mire gondolsz, amikor rámnézel. Tudom, hogy mit látsz az arcomon minden egyes alkalommal, és azt is tudom, hogy mennyire erőlködsz, csak hogy kicsit mélyebbre férkőzhess. Talán tudod, hogy próbálkozom. Én is tudom, hogy te is ugyanezt teszed.
Nem vársz bocsánatkérést, ugye? Ismersz, képtelen lennék rá. Már kölyökkorunkban sem voltam rá képes, amikor bezártalak a kriptába, vagy amikor megaláztalak az egész Mardekár előtt. Te pedig akkor sem gyűlöltél meg. És még mindig nem gyűlölsz. Miért?
Nem tudom, hogy megértjük-e egymást ugyanúgy, mint régen. Már nem vagyunk ugyanazok a kölykök, már semmi nem ugyanaz. Próbálom jobbá tenni... legalább csak annyira, hogy neked jobb legyen. Talán egy nap el is fogok mesélni mindent, azokat a dolgokat is, amiket soha nem említettem. De akárhogyan is, Benjamin, a testvérem vagy. És az is fogsz maradni örökké.

Nem tudom eldönteni még, hogy milyen a kapcsolatunk. Igazság szerint nem is találkoztunk túl sokszor, de úgy hallottam, te jól főzöl. Ez pedig kiváló közös pont... Én ugyanis szörnyű vagyok a konyhában, de meg akarom tanulni Aiden kedvenceit. Esetleg egyszer, ha van kedved megmutatnám a konyhámat.

Még emlékszem rád, ne aggódj! Rám másztál abban a mocskos sikátorban, most meg valami nagymenő kviddicsjátékos lettél... azt hiszed ezzel majd elcsábítasz?! Hát biztosíthatlak róla, hogy nem és ez nem is fog változni, szóval felesleges minden erőfeszítés, Mr. Fraser! Mikhail Bertov nem a te súlycsoportod, fogadd el.

Hát helló, Ben. Köszi, hogy múltkor sütöttél egy pizzát... de képzeld, Aiden megette a kedvemért a kagylót. Tudom, most nagyon büszke lennél rám meg minden, meg a bátyádra is, de ne húzd az agyát! Tudod, hogy az nem szereti! Egyébként most már komolyabb főzőórákat is adhatnál, nehogy megmérgezzem vagy valami. Amúgy milyen bor illik a kagylóhoz?

A régi dolgok néha-néha eszembe jutnak, de valójában azon gondolkodom általában, hogy vagyo most, milyen az életed kviddicsjátékosként... és vajon mennyit bosszankodtál, hogy a Szombati Boszorkány összekevert Aidennel. El tudom képzelni, milyen képet vágtál. Én mondjuk egészen jót nevettem. Számomra sosem lesztek teljesen egyformák. Jó lenne egyszer összeülni egy kávé mellett és beszélgetni arról, ki hol tart most az életében.

Aiden ártatlanabbik fele vagy.  Nem is tudom háynszor futottunk már egymásba az utcákon, legutóbb pedig még egy sintértől is megmentettél. kezdem megbocsájtani neked, hogy eltaknyoltál bennek azon a bizonyos napon. Mi vagy te a sikátor hőse?
Egyébként nem értem hogy keverhetnek össze benneteket, tök más szagotok van. Minden esetre egészen megkedveltem a kertetek, tágas és nagy, kifejezetten biztonságos és kellően napos ha odasüt a nap. Szóval lehet néha betérek egy kis napfürdőre. Nyugi a macskádat nem fogom megenni.

Hát öööö izééé... ne haragudj, hogy elvesztettem a fejem. Én nem akartam. Tényleg nem. Csak úgy megtörtént. És különben is Te tehetsz róla. Mert olyan jó illatod van... és olyan dús meg hullámos a hajad. Igen. Basszus... kimondtam. A te hibád. Csakis a tiéd. Ha nem vagy ilyen csodálatos, akkor biztos nem csináltam volna hülyét magamból. Akkor ezermillió százalék, hogy nem túrtam volna bele a hajadba!

Mindig is úgy éreztem én az vagyok. Az árnyék, aki túl fekete és elbaszott ahhoz, hogy a fényed az a ragyogó erős fényed megérintsen. Gyűlöltem mert midnig azt gondoltam sosem leszek elég jó. Gyűlöltelek érte. És ezért bántottalak. De tudom, hogy te is ugyan ezt érezted. Annyira künönbüztünk és különbözünk most is, mégis ugyan azokat éreztük. És ezért sebeztük meg egymsát.
De tudod, most már tudom, hogy az én dolgom, hogy az árnyékod legyek. Hogy védjem a hátadat. Te túl fényes vagy és jó, ahhoz, hogy bármi miatt is mocsk tapadjon hozzád. Az öcsém vagy. És azért, hogy megvédjelek újra és újra belemerülök a sötétbe.

Tudom, tudom... a te bátyád, de hidd el, én akkor is meg fogom ütni! Már egyszer végig néztem, ahogy az én testvérem miatta sír, hogy felborult megint az élete és többet nem fogom hagyni. Legyen akármilyen jóképű és éppen normális, tuti, hogy betöröm az orrát, ha Elliot csak egyetlen könnycseppet is fog ejteni. De ha utána nekem akarsz esni, hát állok elébe. 

nem vagyok elvakult rajongód, neem. Annál én sokkal érettebben nézem mit is csinálsz. ismerem a világos, tudom milyen a nyomás, milyen amikor mindenáron teljesíteni kell, miközben a tested folyamatosan terhelésnek van kitéve. Szóval felnézek rád. Mert csinálod. Mert az élvonalba akarsz kerülni. És nem adod fel. Majd talán, még ha más utakon is járunk, remélem találkozunk a csúcson.

Nem vagyok vak. Tökéletesen megjegyeztem az arcodat. Anyádat nem zavarja, hogy veszélybe sodrod magad a bátyád kedvéért? Talán azt gondolod ez testvéri kötelesség, valójában csak fel kéne hívni a figyelmét arra, hogy amit csinál az egész családotokat veszélybe sodorja. Még nincs  késő megállítani!

Egy ideig azt hittem csak simán kettő van belőled. Most már tudom, hogy nagyban különbözöl Aidentől, egy kicsit furcsa is... mert ő olyan karót nyelt, te meg a szöeges ellentéte. Néha kicsit túlpörögsz, ami szerintem még egészen megbocsátható. Szóval remélem nem sérülsz meg valami hülyeség miatt. Vigyázz magadra Benjamin! Remélem ízlik a csoki éned!

Azt hiszed, azért mert neved lett elfelejtem mit műveltél? Hát rohadtul nem. Sőt, igazából még mindig emlékszem rá, milyen szagod volt, mikor rám másztál és nem akartál eltűnni. Azóta is rettegek a sötét sikátorok közelében. Maradj távol! Maradj távol!

Eleinte ez az egész csak egy újabb kis szórakozásnak tűnt, szexszel és más apróságokkal. Most már tudom, ez nem csak testiség volt, hanem az érzelmek is ugyanúgy felébredtek. Egyre jobban és jobban ragaszkodom hozzád és szeretlek. Veled akarok lenni. Veled akarok lenni most már talán örökre. Többé nem engedlek ki az kezeim közül, inkább még jobban ölellek, csakhogy maradj és ne húzódj el.

Tudod, tőled volt mindig hangos a folyosó, még én is emlékszem, pedig egészen kicsi voltam akkor. Aztán csend lett, és azt hittem eltűntél. Viszont nagyon örülök, hogy látlak téged, főleg Esther mellett, és tudom tőle, hogy talán túlságosan is visszatért beléd az élet. Jó dolog, ha az ember visszatér a régi önmagához. És azt hiszem Estherrel egy csodálatos párt alkottok. Majd egy meccsedre kimegyünk Japserrel szurkolni. SZóval akkor ne ess le sokszor!

Mikhail bizony elpanaszolta azt a bizonyos erőszakos esetet, amit ellene elkövettél, és alaposan utánad jártam. Küldtem utánad egy két megán aurort, hogy figyelejenk meg, de a jelentések alapján azóta sincs hozzá túl sok közöd. Helyes, maradjon is így. Egyébként meg:

HAJRÁ MONTROSE MAGPIES!

Tudom, hogy még korán van hozzá és nehéz lesz ez most nekünk. Sőt, igazából rettegek, hogy elveszítelek előbb-utóbb, mert neked ez még ijesztő és új. Te arra születtél, hogy szárnyalj, sportolj és megmutasd a világnak, milyen amikor túléltél ezer sebet. Ezért szeretlek Ben. Tudsz önfeledt lenni, mert megerősödtél a múltadtól, hiába okozott az mély sebeket. Imádom, hogy ennyire önmagad vagy. Imádom, hogy én is önmagam vagyok melletted. Nem szabad, hogy közénk álljon ez most. Erősítsen ez is.

Mióta együtt játszunk a Montrose-ban, sok dolgot csináltunk együtt. Egy beszélgetéssel indult az öltözőben, aztán beültünk sörözni, végül elvittél valami mugliknak való lemezboltba, hogy aztán együtt menjünk el a kedvenc bandád koncertjére. Előtted nem voltak jó barátaim, így hálás vagyok a társaságodnak. De akkor ugye eljössz velem új versenyseprűt venni végre?

te a tinilányok álma vagy, és ahogy kinézel az nem is olyan rossz, sőt. Elképesztően dögös vagy, és a lányok imádják az önfeláldozó pasikat, akik a gurkó elé vetik magukat, hogy a többieket megvédjék, pedig még csak terelő sem vagy. Tudod ez szexi. Szívesen kikezdtem volna veled, hogy ha nem tudnám, van gyereked és csajod. Azért én se vagyok olyan tisztességtelen. Meg amúgy is, azt hiszem ott van a csapatod legjobbja... szóval ő... Khm.

Attól még, mert tele van veled az újság, nem változott a helyzet. Ugyanaz a tapizós perverz vagy, aki összefogdosott abban a sikátorban, egy kuka mellett. De ne izgulj, nekem már van egy férjem, aki bármikor szívesen megvéd tőled. Szóval vigyázz... ha csak a közelembe jössz, nyissz neked.

Furcsa belegondolni, hogy mi hárman Aidennel olyan unokatesó félék vagyunk. Azt tudom, hogy az apukátok oldaláról reeengetegeeen vagytok, de itt vagyok én is nektek. Ez olyan furcsa, mert sose hittem volna, hogy ti, akik a hozzám kedves emberekhez nagyon is közel álltok, még velem is kapcsolatban vagytok. Szóval, azt hiszem ez így olyan jó. Remélem majd gyakrabban látogattok meg minket, és bocsi, ha olyan sokat elrabolom tőled Esthert. És, hé, taníts meg olyan finomságokra, amiket te sütsz és Jasper szeret.

Mondjuk nem tudhattad, hogy én is azt akarom, de majdnem megütögettem a hátad. És amúgy is nehezen vettél észre, azt hittem már nem is köszönsz. de jól választottál, az a lfinomabb tekercs amit valaha ettem.

Hallod, Aiden nagyon sokat beszél rólad, nagyon szeret téged, rengeteget mondja, irigylem az effajta köteléket. Te figyi már, nincs véletlen két páholy jegyed a következő Montrose meccsre? Elvinnék egy hölgyet. Előre is köszi!

Attól még mert, mert egy rokonod ismeri Edet és véletlenül Sophie-val is jóban vagy, nem lettünk haverok. Szóval ne vigyorogj rám úgy, mintha nem tettél volna semmit. Mindenki tudja, mi történt azon a bizonyos napon, abban a bizonyos sikátorban.