Roxfort RPG

Karakterek => Minerva E. Balmoral => A témát indította: Minerva E. Balmoral - 2016. 03. 16. - 17:06:06



Cím: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 03. 16. - 17:06:06

Coffee made me do it!
(https://45.media.tumblr.com/9e3fb5df382906abc0da3f25afcda2c3/tumblr_o1ml0ol6QT1tlbrb2o1_1280.gif)
A nem is annyira legális konyhában


        Eredetileg már nem is tudom, mikor fogalmazódott meg bennem, hogy idén, ha lehet, mindent elkövetek az egészségem szisztematikus és sikeres rombolásáért, talán egyszer sem, de hogy jó úton haladok felé, azt a velem szemben álló házimanók kétségbeesett kis tekintete elárulja. Nem értem a problémát, ezúttal nem borozni ugrottam be járőrözést segítő lelkitámogatás címszóval, kezdtem rájuk a barátaimként gondolni, de most csak peregnek az érvek a testsúlyomról, és arról, úgy fogok járni, mint Quinton professzor. Az előbbi valóban kissé csökkent a tavalyi tanév után, de nem mindenki dicsekedhet azzal a nagyszerű érvvel erre fel, hogy a rokonsága egy tetemes része vadászik a bőrére, szó szerint, másik felét pedig nem avathatja be éppen emiatt, utóbbi szintet pedig még nem értem el. Én is láttam a rúnák professzorát, ő tényleg ijesztően sovány, de én csak alultáplált vagyok. Talán értekeznem kellene vele arról, hogy hárítja azokat, akik ezen aggódva három vacsorát javasolnak, mint most az egyébként jóindulatú varázslények, de addig sem nyitok vitát az étkezési szokásaimról. Sosem voltam elkényeztetve ilyen téren, volt szerencsém az éhezéshez, az alakom kiudvarolta magának apám folyamatos sopánkodását, majd azt is, hogy havonta leterheli az iskola egyik baglyát mindenféle étrendkiegészítőkkel és gyógyszerekkel, meg hosszas levelekkel arról, hogy vegyem be őket és legyek kedves elkezdeni enni... Pedig ha bárki is kicsit odafigyelt arra, hogy egy megvadult cukorsokkos ötéves lelkületével ugrom neki az asztalnak, tudhatja, hogy ez a probléma nálam inkább pszichés jellegű, mint fizikai.
        - Nagyon kedvesek vagytok, de én tényleg csak egy kávét szeretnék inni a műszakom előtt.. - próbálok mosolyogva zöldágra vergődni a népes manók seregével szemben - És csontvázakhoz hasonlítani szerintem még semmi szükség...
        - De legalább süteményt egyen, kisasszony, csupa csont és bőr! El fog fogyni, elfújja a szél! - nem nehéz úgy éreznem magam, mintha hirtelen legalább tíz kicsi nagymamám lenne, akik addig nem engednek el, amíg be nem toltam a két tepsire való gasztronómiai zsarolást - Csak néhányat! Fawcett professzor kedvéért, ő is aggódik a kisasszonyért! Kérjük szépen!
         Hagyom magam asztalhoz ültetni, de csak mert elgondolkozom ezen az érven. Ez nagyon is rád vall, Willow, de hogy egy egész maffiád legyen a céljaid elérésére.. Mosolyogva támasztom a tenyerembe az arcom, és nem ellenkezem tovább. A manók kifújják magukat, gondolom végre elcsitulhatnak az indulatok, nem fogok a szemük láttára elfogyni, és én is megkapom a kávémat végre. Már az illata is feldob, betölti a sokat látott falakat az édes tököspite fűszereinek meleg sálja, és persze felidézek néhány olyan emléket, amik még tartják bennem a lelket... Anyám első levele jobban megrázott, mint elsőre hittem, de aztán jött az egész intermezzo Demetrius perverz ajánlatával, és valahol úgy érzem, ez az év még a tavalyinál is keményebb lesz, mert akkor legalább mind tudtuk, mi zajlik körülöttünk, bajtársak voltunk a pokol közepén üldögélve, megpróbálva szaladni valahogy a szabadság felé. Most ezek a bilincsek csak rajtam lógnak, ezért aztán bele akarok kapaszkodni minden jóba, ami még juthat, mert nem tudom... mikor és hogyan lesz ennek vége.
         - Itt a kávéja és a süti, kisasszony, tessék enni szépen! - elhalmoznak minden jóval, és épp meg akarom köszönni, mikor egy új szereplője tűnik fel a nem is várt komédiának - Óh, kisasszony, még egy...?
         - Megoldom, semmi gond. - azzal a lendülettel integetek is a csak arcra ismerős hollóhátasnak, akinek remélem, valami jó története van arról, hogy került ide ilyenkor - Szia! Évfolyam, név...? És persze, milyen büntetést szeretnél?
          Elnevetem magam az arckifejezésén, eszemben sincs megbüntetni. Persze, Minnie Balmoral, a véreskezű prefektus, akitől tömegek rettegnek.. A tökös kávéja fölött, olyan sötét karikákkal a szeme alatt, mintha csatlakozni kívánna egy rockbandába. Invitáló mozdulatot teszek, bőven van elég hely, süti, és persze idő a takarodóig arra, hogy elbeszélgessünk a szimpatikus alsóbbévessel.
         


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Miriam Deccor - 2016. 03. 17. - 18:38:03
                              
Nothing in the world is a problem we cannot solve a cup of coffee (https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQIC7ZaA6bPeXHTygMnOeeYUIdloX8_-uBq3Y3etAz3FHDY_U5Q)

Fantasztikus hely a Roxfort, korlátlan mennyiségben fogyaszthatok kávét anyám tudta nélkül. Tud róla, hogy kávézom, csak azt nem tudja, hogy egy nap képes vagyok négy pohárral is meginni fiatal korom ellenére. Bizony, bizony elég hamar elkezdtem tönkre tenni az egészségemet, de ha szeretnék se tudnák már leszokni a koffeinről.
   Ma a nehéz napom ellenére, sikerült korlátozott mennyiségben kávét innom, vagyis csak két pohárral, de mivel még van egy csomó tanulni valóm így muszáj legurítanom még egy pohárral, mielőtt lemennék a konyhába összeszedek a könyvtárból néhány könyvet. Miután beszereztem a könyveket amiket szerettem volna elindultam fel a klubbhelyiségbe, hogy letegyem őket.
   A konyha az egyik kedvenc helyem a Roxfortban. Imádom, hogy ennyire kedvesek a házimanók és még pluszba fantasztikus kávét is készítenek, nekünk is kéne minimum egy otthonra. Az asztalnál egy tőlem idősebb lány ül, griffendéles prefektus ha jól tudom.
- Szia! Évfolyam, név...? És persze, milyen büntetést szeretnél? - kérdezi nevetve.
Csodálkoztam volna ha nem szólít meg, hirtelen nem tudtam mit válaszoljak, de igyekeztem olyan választ ki találni amitől egy kicsit megenyhül a szíve és nem ad büntetést. Végül még is inkább az igazságnál maradtam, vállalom a következményeket!
- Szia! Miriam Deccor vagyok és negyedikes, de ne adj büntetést légyszíves - pandamaci szemekkel nézek rá -, csak kávéért jöttem.


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 03. 17. - 22:47:31
Coffee made me do it!
(https://45.media.tumblr.com/9e3fb5df382906abc0da3f25afcda2c3/tumblr_o1ml0ol6QT1tlbrb2o1_1280.gif)
A nem is annyira legális konyhában


        Látom, zavarban van, pedig nem érdemes, legalábbis a legutóbbi tükörbenézésem óta nem növesztettem mondjuk sárkányfarkat vagy hasonlót.. de persze kinek mi az ijesztő. Remélhetőleg nem én leszek az új mumusa, bár szép karrier lehetne, lassan valóban pályázhatok a év prefektusaként arra, hogy hullócsillagként bukjak alá Grisam mellett, pedig ő tényleg abszolút lelkesen küzdött azért, hogy visszaadhassa a jelvényét.
        - Rendben. A büntetésed egy kávé elfogyasztása a gonosz, csúnya prefektus társaságában. - mosolyodom el, és intek neki újra, ne álldogáljon ott - Gyakran jársz ide? Csak mert még nem futottunk össze, bár igazság szerint egyikünknek sem kellene éppen itt korzóznia, de igen, a kávé nagy úr...
        Megkeverem az előttem álló csésze tartalmát, és újra belefeledkezem egy kicsit az édes, őszies aromájába, ami lassan csábít egy érzéki csókra. Belekortyolok, aztán rögtön le is vonom a következtetést, hogy megint ajtóstul sétáltam a házba, még mindig túl forró... Könnyes szemmel és egy Draco Malfoyt látó undorodó grimaszával pislogok Miriamre, gondolom erősen hozzájárulva a szimpatikusságomhoz.
        - Honnan tudod, hogy kell bejutni ide...? - érdeklődöm, mint egyik szabálysértő a másiktól - Vigyázz, rájövök, ha hazudsz, és akkor kénytelen leszel még süteményt is venni. Na ez az a vasszigor csak ma estére játszik, konyhán kívül igazi vérengző fenevad vagyok, óvakodj tőlem!
        Rendben, nem ijesztgetem tovább, bár szerintem eddig sem okoztam rémálmokat neki. Felé tolom a kis tálat, amiben annyi sütemény rejtőzik, amennyivel az egész házamat jóllakathatnám, a házimanók nem veszik félvállról a felhízlalást, remélem, nem gondolták, hogy tényleg be is termelem az összeset, majdnem nehezebb a súlya, mint az enyém. El kell beszélgetnem alkalomadtán a drága Mr. Fawcettel, nyilván ilyen komoly lépésekre szánta el magát, ha már szerinte nem megfelelő az állapotom, még azt is el tudom képzelni, hogy esetleg Leonnal karöltve született a remek terv, de ezt nem egyik napról a másikra oldja meg az élet.
        - Na és, milyen kávét szeretnél? Ha nem valami gourmand ízről van szó, akár én is megcsinálhatom, ne zavarjuk a kis tündérkéket... - cinikusan elmosolyodom, a sütemény felé biccentve, amivel egy hadsereg is ellenne - Tényleg, ne haragudj, még nem is mutatkoztam be. Minerva, vagy inkább ahogy emlegetnek, Minnie Balmoral, szintén kávérajongó hatodéves, és ha úgy alakul, a ma esti pincéred. Szóval, mi az óhajod...?



Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Miriam Deccor - 2016. 03. 18. - 18:55:18
                              
Nothing in the world is a problem we cannot solve a cup of coffee (https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQIC7ZaA6bPeXHTygMnOeeYUIdloX8_-uBq3Y3etAz3FHDY_U5Q)


Egy pár percig álltam ott tétlenül a konyha közepén, zavarban voltam. Nem tudtam, hogy mit kéne mondanom,hogy megtörjem azt a kínos csendet, de végül, szerencsére a lány megszólalt.
 - Rendben. A büntetésed egy kávé elfogyasztása a gonosz, csúnya prefektus társaságában. Gyakran jársz ide? Csak mert még nem futottunk össze, bár igazság szerint egyikünknek sem kellene éppen itt korzóznia, de igen, a kávé nagy úr... - elindultam a lány mellé, hogy leüljek.
- Oh, nem tudom, hogy hogyan fogom kibírni ezt a büntetést. - nevetek - Napi egyszer-kétszer járok ide, mikor mennyi időm van. Igyekszem akkor jönni amikor senki nincs itt. - válaszom közbe veszek egy sütit, igaz már nem kéne egyek, vigyáznom kell az alakomra, bár nem fenyeget az elhízás.
   - Na és, milyen kávét szeretnél? Ha nem valami gourmand ízről van szó, akár én is megcsinálhatom, ne zavarjuk a kis tündérkéket... Tényleg, ne haragudj, még nem is mutatkoztam be. Minerva, vagy inkább ahogy emlegetnek, Minnie Balmoral, szintén kávérajongó hatodéves, és ha úgy alakul, a ma esti pincéred. Szóval, mi az óhajod...?
Tudtam, hogy ismerős valahonnan a lány, ő az akiről  nem tudnak a barátaim megegyező véleményt adni, párak szerint undok és szigorú, mások szerint inkább kedves és jó szívű, az biztos, hogy én az utóbbit tapasztaltam.
- Egy pohár macchiatot szeretnék, Minnie. Ha lehet akkor engem is szólíts csak Mirinek, azt sokkal jobban szeretem mint a Miriamot.


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 03. 19. - 22:21:16

Coffee made me do it!
(https://45.media.tumblr.com/9e3fb5df382906abc0da3f25afcda2c3/tumblr_o1ml0ol6QT1tlbrb2o1_1280.gif)
A nem is annyira legális konyhában


         A szemöldököm, ha képes lenne rá, most nyilván sejtelmesnek nem mondható módon kúszna fölfelé a homlokomon, hogy aztán egy hasonlóan rejtélyes mozdulattal eltűnjön a hajam vonalán túl, hogy soha többé ne lássuk, mindezt persze azért, mert máshogy már ő sem lenne képes érzékeltetni a döbbenetét, miszerint vannak embertársaink, akik még a nagykorúságig sem jutottak el, de vélhetően nem is fognak, mert elviszi őket valami nyavalya a kávétúladagolás miatt. Nem mintha az anyja lennék, de nem kell közeli vérségi kapcsolatban lennem vele ahhoz, hogy esetleg aggódjak a további előmeneteléért, de a munkaköri leírásomba nem tartozik bele, hogy mit kell tennem, ha valaki magát veszélyezteti, de nem halálos módon... Úgyhogy ez egy teljesen felesleges gondolatmenet volt.
        - Tehát ismételjük meg az iméntit: honnan tudod, hogy kell bejutni ide? - teszem fel a kérdést másodszor, miután könnyedén siklottunk át felette az imént - Csak mert, mint ahogy tudod, szigorúan tilos.
        Ártatlan mosollyal pillantok rá, és egy kanállal játszadozom a kávém felett. Remek, legalább nem fél tőlem, bár nehéz valakit vérgőzös fenevadnak látni, ha el is ejti a célszerszámot, és aztán vigyorogva nyalja le a kézfejéről. Minden cseppjét imádom, de remélem, nem jutok el oda, hogy napi 1-2 szükségeltessen a funkcionálásomhoz...
        - Tud még róla valaki, hogy lejársz ide? Mármint senki nem aggódik emiatt? - belekortyolok a kávémba, lassan ihatóra hűl, élvezettem veszem a kezeim közé - Nem akarlak kioktatni, a te életed... csak érdeklődöm.
        Át is suhan a tekintetem rajta, a berendezést vizslatva - azt hiszem, tulajdonképp szeretnék főzni, ha lenne hozzá érzékem. Ez nem ugyanaz, mint a bájitalokkal, abban tudom, hogy kiváló vagyok, mindig érdekelt is, és nem akarok álszerény lenni, az szörnyen idegesítő tulajdonság, de ettől függetlenül, vagy talán pont ezért, sosem voltam egy konyhatündér. Apa istenien főz, korábban meg... hagyjuk, mi volt előtte, elmúlt. Most azonban Willow kápráztat el időnként a mesterműveivel, és néha eszembe jut, mi lenne, ha egyszer én tenném ezt?
        - Csak egyszerű macchiatoról beszélünk? Semmi különös ízesítés, extra kívánság? - mérem fel az igényeket mosolyogva, közben lelkesen pusztítom a sajátom - Tényleg, hol tanultad a kifejezést? Úgy értem, ilyen jellegű pályára készülsz, vagy család, barátok..? És miért rajongsz érte ennyire?
       


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Miriam Deccor - 2016. 03. 20. - 14:27:16
                                       
Nothing in the world is a problem we cannot solve a cup of coffee (https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQIC7ZaA6bPeXHTygMnOeeYUIdloX8_-uBq3Y3etAz3FHDY_U5Q)
     

Nem tudom, hogy jó ötlet-e az, hogy ilyenkor is kávézok, de úgy érem, hogy óriási nagy szükségem van mégegyre és legalább nem a szobámban unatkozok hanem barátot szerzek.
- Tehát ismételjük meg az iméntit: honnan tudod, hogy kell bejutni ide? Csak mert, mint ahogy tudod, szigorúan tilos.  Tud még róla valaki, hogy lejársz ide? Mármint senki nem aggódik emiatt? Nem akarlak kioktatni, a te életed... csak érdeklődöm. Csak egyszerű macchiatoról beszélünk? Semmi különös ízesítés, extra kívánság? Tényleg, hol tanultad a kifejezést? Úgy értem, ilyen jellegű pályára készülsz, vagy család, barátok..? És miért rajongsz érte ennyire?  - kérdezi mosolyogva.
Szívesen át siklanák újra az első  kérdésen, de ha már ennyire tudni szeretné, akkor elmesélem neki.
- Kerestem, kutattam és tessék! Megtaláltam. Amúgy nem. Az egyik barátom mesélte el, hogy hogyan juthatok le ide - válaszom közbe eszek még egy sütit. Túl finom, nem birom ki, hogy ne egyek belőle még legalább egyet és ahogy látom Minnnie nem nagyon fogyaszt belőle, nem értem miért. -  Senki nem tud róla, hogy itt vagyok,  nem kötöm senki orrára azt, hogy hova megyek, bár így elég óvatosan kell közlekednem, nem szeretném ha követnének - válaszolok gyorsan az első két kérdésére. - Igen, csak egy egyszerű, macchatoról beszélünk, bár egy kis cukor jöhet bele. A nyáron ellátogadtam apával Olaszországba ott ittam először ilyet, és igen nagyon megszerettem - mosolyogva gondolok vissza a nyáron történtekre. Nem is tudom, hogy volt-e ennél jobb nyaram. Fantasztikus érzés  volt vele tölteni egy kis időt. - Miért rajongok érte ennyire? Hát azt elég nehéz lenne elmagyaráznom, te miért rajongsz azért?- rámutatok a mutató ujammal a kávéjára.


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 03. 21. - 22:42:37

Coffee made me do it!
(https://45.media.tumblr.com/9e3fb5df382906abc0da3f25afcda2c3/tumblr_o1ml0ol6QT1tlbrb2o1_1280.gif)
A nem is annyira legális konyhában


          A prefektus legjobb barátja a kávé - meg a nem esti műszak, kevés munka, Friccs elkerülve, szóval nem rövid a lista, de a kávé koronás helyet foglalhat el rajta. Végre azért látom, hogy Miriam engedett kicsit, talán már nem tart attól, hogy harmadik büntetésként lazán elküldöm mondjuk wc-t sikálni,  amit talán kellene, de teljességgel megértem a szándékait, egy kis tilosban sétálgatás még önmagában nem bűn. Már a házirend szerint, amit én hivatalosan betartatok, persze az, de nem éppen párbajozás közben kaptam el, így feloldozom magam a bűn alól... Mégsem lehetek az elkövetkező években egy véreskezű diktátor, ha előtte éppen én magam ismerkedtem a kihágások széles és kreatív ösvényével. Szokták ugye mondani, hogy a.. hmm, a rablóból lesz a legjobb pandúr, mert az első változat, ami eszembe jutott, kicsit vulgáris lett volna.
           - Túl sok szabadidőd van, ha így ráérsz kutatni. - mosolygok a bájos kis füllentésen, de rögtön meg is kapom az igazat, nem fejtegetem tovább - Nem kérdezek nevet, tényleg. Én nem láttalak erre, te sem engem, a barátod pedig megtarthatja az inkognitóját. Áll az alku?
           Azért bármennyire barátságos vagyok, nem hiszem, hogy túl hatékony lennék, ha még meg is dicsérném a kihágásért. Leon főleg az ellenkezőjét vallaná, pedig a prefektusi kinevezések már azelőtt eldőltek, hogy őt nevezték volna ki a házvezetőnknek, és így is elég sokat küzd azért, hogy ne tűnjön kivételezésnek a viszonyunk. Nem irigylem ezért, mindezt a nyakába kapni még az éppen emberekkel való barátkozás mellé nem lehet éppen egy... haboskávé.
           - Követnének? - vonom fel a szemöldököm - Még a tavalyi helyzet miatt? Vagy valaki zaklat? Ugye tudod, hogy kérhetsz segítséget?
           Kicsit elgondolkozva figyelem, hogy vesz a süteményből és enni kezd. Helyes, fogyjon csak el, egyedül biztos nem tudnám betermelni, bármilyen finom is... A szokatlan kapcsolatom az étellel nem tud így megoldódni, de jó látni, hogy ő nem küzd ilyen görcsökkel. Na persze, ilyenekkel nem, de azért aggasztó ez a félig elszólás.
           - Rendben, akkor egy macchiato. Meg is értem, hogy megszeretted, az igazi olasz ízek tényleg páratlanok... - iszom tovább a lassan elfogyó kávémat, és fel is állok már, hogy készülni kezdjek - Hol jártatok? Csak egyszer voltam ott, de tényleg kíváncsi vagyok az élményeidre, imádok utazni.
            Edényeket keresgélek, remélem, a csörömpölésre nem rohan le minket házimanók egész hordája, hogy itt most ők fognak akkor főzni, egy macchiatót én is meg tudok csinálni, még ha nem is vagyok egy született séf. Leginkább talán Greg fura ízekhez való vonzódása miatt, ő ugyanis sosem éri be azzal, hogy 'kávét' igyon, neki mindig nevén kell neveznie a fajtákat, neki köszönhetem, hogy most értem, mit is várnak tőlem. Míg szórakozom a kávé feltételével, még hátrapillantok mosolyogva a kérdések miatt.
            - Mert az otthonra emlékeztet. Ezek a fűszerek és az összhatás maga olyan, mintha csak egy napsütéses őszi nap után, amikor kint sétáltam az erdőben és fotóztam, bebújnék valaki mellé egy takaró alá, akit nagyon szeretek, és minden olyan tökéletes arra a néhány pillanatra... Szóval érted, ilyen szentimentális, lökött okok miatt. - el is nevetem magam, aztán közben azért figyelek arra is, ami a kezem között készül - Szeretem az ilyen hangulatokat, még ha egyszerűek is. Valahogy az ilyen kis hétköznapi mágiával teli momentumok igazán hozzám tudnak nőni, és azokat idézi fel mondjuk ez az ízvilág, vagy egy cigaretta. Gondolom, ezek alapján neked is ez a kávé Olaszország. Mit kóstoltál még? Figyelek, csak közben készül a mestermű is.
           


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Miriam Deccor - 2016. 03. 22. - 18:27:12
                                        
Nothing in the world is a problem we cannot solve a cup of coffee (https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQIC7ZaA6bPeXHTygMnOeeYUIdloX8_-uBq3Y3etAz3FHDY_U5Q)


Örülök, hogy sikerült megusznom a büntetsét, nem igazán szerettem volna most megkapni az elsőt. Elmosolyodok Minerva reakciójára, úgy látszik ő is érti a viccet, nem úgy mint itt a Rofxortban egyesek.
- Követnének? Még a tavalyi helyzet miatt? Vagy valaki zaklat? Ugye tudod, hogy kérhetsz segítséget?
Úgy látszik ezt egy kicsit félreértette, gondolatban gyorsan összeszedem a válaszomat és gyorsan elismagyarázom azt, hogy hogyan értettem.
- Nyugi, nem zaklat senki, csak a barátaim szeretik tudni, hogy mikor hova megyek, én meg nem az a lány vagyok aki az orrukra köti ezt. Nem szeretném ha ők is ide járkálnának - egy kicsit elegem van abból, hogy otthon is és itt is mindig megérdezik, hogy hova megyek és, hogy hol voltam ezért van az, hogy ha felteszik nekem ezt a kérdést akkor idegesen válaszolok. Sajnos gyorsan feltudom kapni a vizet bármin, azt hiszem ezt az őrült tulajdonságot apámtól örököltem, ő is pontosan úgy reagál ezekre a kérdésekre ahogyan én.
Szeretnék még egy sütit elvenni, de próbálok uralkodni magamon. Egy kicsit udvariatlan lenne ha csak úgy tömném magamba más sütijét. Anya mindig arra tanított, hogy ha meg is kínálnak akkor is csak mérsékelten vegyek el, azaz egyet vagy kettőt fogyasszak.
- Rendben, akkor egy macchiato. Meg is értem, hogy megszeretted, az igazi olasz ízek tényleg páratlanok... Hol jártatok? Csak egyszer voltam ott, de tényleg kíváncsi vagyok az élményeidre, imádok utazni - végre van egy ember akinek el tudom mesélni az olaszországi élményeimet.
- A fővárosban, Rómában voltunk. Te is ott jártál? - teszem fel neki a kérdést aztán folytatom tovább a kis élménybeszámolómat. - Mindenféle híres építményeket megnéztünk, színházakban voltunk, fantasztikus élmény volt!
A következő kérdésére gondolkodás nélkül válaszolok, bár azt hiszem nem tudom minden ételnek és italnak a nevét amit kóstoltam, de azért amik eszembe jutnak azokat megmondom.
- Sok mindent megkóstoltam. De amik a legjobban ízlettek: ristretto, tiramisu, cannolo és még volt mégegy aminek nem jut eszembe a neve. Neked mik voltak a kedvenceid?


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 03. 23. - 00:07:00

Coffee made me do it!
(https://45.media.tumblr.com/9e3fb5df382906abc0da3f25afcda2c3/tumblr_o1ml0ol6QT1tlbrb2o1_1280.gif)
A nem is annyira legális konyhában


        Egy kicsit ugyan cinikus arckifejezéssel bólintok a hirtelen érkező megnyugtatásra, mert részben egyetértek vele, részben meg nem. Utóbbit inkább a társadalmi elvárások miatt, én is tudom, milyen lehetetlen távol tartanod a szeretteidet, mondjuk épp a legnagyobb személyes katasztrófáidtól, de ezt elég nehéz nekik elmagyarázni, mikor ők pedig megvédeni akarnak tőle... Ördögi kör ez, bűntudattal megcukrozva, mert abban a hitben élsz, hogy jót teszel, legalább nekik, de az igazság az, hogy ha egy kicsit is jó megfigyelők, csak olajat öntesz kacagva a lángokra a titkokkal.
         - Hát ezért a barátaid. Nyilván aggódnak érted... - vonom meg végül a vállamat amolyan köztes megoldásképp - De az utóbbit megértem. Vannak dolgok, amikről jobb, ha kevesen tudnak.
         Na ez megint pont úgy hangzott, mintha rejtegetnék három emberölést, meg némi bankrablást itt a mondandóm alatt, pedig ha meg is kérdőjelezhető morálisan néhány nézetem, egyiket sem tettem meg. A kávé őszintévé tesz... illetve az érzés, hogy meghallgatnak és nem ítélnek el, az tesz azzá, és ilyenkor könnyebb ezt képzelnünk. Valahol talán úgy, mint az alkohollal, csak itt nem legmélyebb vágyainkat és félelmeinket éljük ki, 'csak' a hétköznapi gondolatok láncát kanyarítjuk a másik nyakába azzal a könnyedséggel, hogy úgyis csak beszélünk a levegőbe, nincs súlya, pedig záporoznak közénk a mázsás mondanivalók.
         - Egyél nyugodtan, én nem kérek. - követem a tekintetét a süteményes kosárra - Amúgy sem hiszem, hogy elhitték, hogy ha eddig nem voltam éhes, majd most hisztérikusan rávetem magam, szóval ne tartson vissza az illem.
         Az ujjaim a pohár peremén játszanak, míg várom, hogy a kávé megfelelő hőmérsékletű legyen. Ha úgy gondolok rá, mint egy bájitalra, amit valamennyire azért emlékből kell elkészítenem, sokkal kevésbé lesz esetleg kisebb égszakadás a végeredmény - valahogy nagyon bizarr ez a kettősség, mert hiába sikerült minden bájitalom az ésszerűség határain belül kiválóan, attól még a konyhában a legkedvesebb módon jellemezve is ügyetlennek minősültem. Persze lehet, hogy ez leginkább azért van, mert mesterszakácsok vesznek körbe, akik úgy vágnak zöldséget, mintha alkotnának, úgy fűszereznek, mintha szeretkeznének, és végül olyan természetesen tálalnak, mintha eleve ezzel a tudással az ujjaikban születtek volna. Én meg ott állok mögöttük, még reménykedve, azzal a tipikus vigyorral, amit akkor vágunk, ha érezzük, hogy itt már csak a jóindulat fog megmenteni bennünket.
         - Ööö, futólag. Igazából egy nagy rohanásként maradt meg az a város, mert a legkisebb testvérem elkapott valamit, úgyhogy őt ápoltuk. Hidd el, a legszebb várost is el tudja rontani, ha az öledbe hánynak. - nosztalgikusan elmosolyodom, és kitöltöm a tejhabot a pohárba - De ahogy így elmeséled, tényleg emlékezetes lehetett. Mi volt a kedvenced? A Vatikánban is jártatok?
         Egy kicsit várok, amíg a tej és a hab úgy dönt, befejezik közös kapcsolatukat, és különválnak a jól ismert két rétegre, ami alá aztán majd megérkezik a kávé, megalkotva azt a csodálatos harmóniát, amit macchiatónak nevezünk. A pultnak dőlök közben, így hallgatom az elég lelkes beszámolóját, úgy látom, rég tartogatta magában.
         - Amennyire ismerem az olasz konyhát, ezek mind édességek, ugye? Nekem inkább a tésztáik maradtak meg, és hát persze az olasz pizza... - bólogatok egyetértően - Úgyhogy ha nagyon szeretnél jót röhögni a kiejtésemen meg azon, hogy csak szótagok jutnak eszembe, akkor felidézem őket, de neked frissebb az élmény, gyerünk, rohanj le. Még nagyjából öt perc, addig készül a kávéd, öntsd ki nyugodtan a lelked.
       


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Miriam Deccor - 2016. 03. 23. - 17:38:15
                                        
Nothing in the world is a problem we cannot solve a cup of coffee (https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQIC7ZaA6bPeXHTygMnOeeYUIdloX8_-uBq3Y3etAz3FHDY_U5Q)


    Erősen töröm a fejem azon, hogy mi a neve annak az ételnek amit annyira szerettem. Hihetetlen, hogy nem jut az eszembe, pedig egész nyáron azzal zaklattam anyát, hogy készítse el nekem, de sajnos túl sok volt a dolga én meg nem igazán tudok főzni így nem tudtam újra megkóstolni. Azt hiszem Minervával egyetértünk azzal kapcsolatban, hogy nem kell mindenkinek tudnia mindenről, tudom én, hogy a barátaim aggódnak értem, de akkor is. Miért kell mindig mindenkinek kérdezősködnie?! Nem szólalok meg, csak mosolygok. Észrevette, hogy kívánom a sütit és megnyugodtam kicsit, hogy ha veszek még az nem illedelmetlenség, így vettem még egyet és körülbelül úgy nézhettem ki mint egy négy éves kisgyerek aki megkapta a kedvenc édességét és százszázalékosan elégedett.
  - Ööö, futólag. Igazából egy nagy rohanásként maradt meg az a város, mert a legkisebb testvérem elkapott valamit, úgyhogy őt ápoltuk. Hidd el, a legszebb várost is el tudja rontani, ha az öledbe hánynak. De ahogy így elmeséled, tényleg emlékezetes lehetett. Mi volt a kedvenced? A Vatikánban is jártatok?
Sajnálom Minnie-t, mert nem tudom milyen az ha az öledbe hánynak. Velem is ugyanez történt a két évvel ezelőtt, apával és az új családjával elmentünk spanyol országba és a legkisebb gyermeke az én ölembe hányt.
  -  Tudom milyen az ha az öledbe hánynak - mesélem neki aztán válaszolok a kérdéseire. - Kedvencem a Capitoliane Museums volt és igen a Vatikánban is voltunk.
Örülök, hogy Minnie-nek segíthetek, nem volt olyan ember akinek elmesélhettem az élményeimet. Anya még abba is nagyon nehezen ment bele, hogy én elmenjek apával Rómába, egy héten keresztül könyörögtem neki.
  - Amennyire ismerem az olasz konyhát, ezek mind édességek, ugye? Nekem inkább a tésztáik maradtak meg, és hát persze az olasz pizza... Úgyhogy ha nagyon szeretnél jót röhögni a kiejtésemen meg azon, hogy csak szótagok jutnak eszembe, akkor felidézem őket, de neked frissebb az élmény, gyerünk, rohanj le. Még nagyjából öt perc, addig készül a kávéd, öntsd ki nyugodtan a lelked.
  - Én azért kíváncsi vagyok a te emlékeidre is!


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 03. 23. - 23:33:18

Coffee made me do it!
(https://45.media.tumblr.com/9e3fb5df382906abc0da3f25afcda2c3/tumblr_o1ml0ol6QT1tlbrb2o1_1280.gif)
A nem is annyira legális konyhában


        Vannak testvéreim, elég közelről ismerem az olyan szórakoztató tevékenységeket, amikor lényegében hagyod a másikat pofázni, és csak tovább pofázni... Mondjuk, hogy amíg nem díszelgett a nemes és nagy múltú jelvény a mellkasomon, éltem is efféle trükkökkel szorult helyzetben, de még nem érzem úgy, hogy annyira meghasonultam volna McGalival, bármilyen barátságtalanul is tudok nézni, hogy valaki velem szemben rukkoljon elő vele. Felvont szemöldökkel fordulok meg, bár még közel sem vagyok ideges, inkább csak érdeklődő, hogy vajon mi a célja az egésszel pontosan...?
         - Miri, lenne hozzád egy elég lényeges kérdésem. - elmosolyodom, de ezúttal nem a csupa móka és kacagás lendületével, ami általában jellemző rám - Ha értékelned kellene ezt a beszélgetést, hányast adnál magadnak és nekem egy olyan skálán, ahol a nulla teljes és menthetetlen néma, a tízes pedig egy sikítószellem lendületével, de Rita Vitrol szociális érzékenységével vegyítve Malfoy humorát pofázik egyetlen levegővel?
         Persze, nem kötelező éppen beszélgetnünk, de vészesen hamar csúsztam át egy egészestés produkcióba, ahol lényegében magamat szórakoztatom. Igyekszem nem túl támadólag fellépni, a hangsúlyom is inkább játékos, mint számonkérő, de ha őszintén közli velem, hogy menjek az anyámba, mert rossz napja van, nem vagyok szimpatikus, esetleg most egyszerűen nincs kedve beszélgetni, teljesen megértem. Nem lehetünk mind egymás elveszett lélektársai, de hogy addig se frusztráljam tovább, válaszolok a feltett félkérdésére.
         - Hmm... Azt hiszem, két éve nyáron volt. - elmozdítom jobbra és balra a számat gondolkozás közben, mintha csak egy képzeletbeli bajuszt egyensúlyoznék az ajkaimon - Akkor költöztem haza az apám családjához, és még minden nagyon friss és új volt... Tudod, amikor szétmennek a szüleid, és valaki másnak a kész életében illeszkedsz be. Imádom őket, de az első napokban úgy éreztem, mintha betörtem volna az ajtón az oda nem passzoló múltammal, ezért azt hiszem, nem is élveztem annyira Olaszországot, mint lehetett volna.
         Elkészültem a kávéjával, óvatosan egy mosolygó arcot húzok bele az eddig használt kanállal, és leteszem elé, aztán visszafoglalom a helyem az asztalnál. Legszívesebben rágyújtanék, de az valahol azonnali karaktertörés lenne ezzel a kis jelvénnyel magamon, és egyébként sincsenek öngyilkos hajlamaim... Lépegetnek az ujjaim az üres bögrémen, és oda sem figyelek, csak már arra, mikor lecsúsznak a kihűlt felületről, és az öklöm nagy lendülettel vágódik a felületnek. Felszisszenek felháborodva, és rögtön dajkálni is kezdem egy fájdalmas mosollyal.
         - Figyelj, Miri, ha nem kedvelsz, vagy nem vagy éppen emberbarát hangulatban, és netalán itt a szemed láttára kísérlem megölni magam, nem kötelességed felhurcolni a Gyengélkedőre... - az egyik ujjamat a számba veszem, de még érthetőek a szavak - Ezzel most azt akarom mondani, hogy ha egyedül akarsz maradni, nem maradok tovább.


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Miriam Deccor - 2016. 03. 25. - 18:14:01
                                        
Nothing in the world is a problem we cannot solve a cup of coffee (https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQIC7ZaA6bPeXHTygMnOeeYUIdloX8_-uBq3Y3etAz3FHDY_U5Q)


A kávémra várva elkezdek csendesen dobolni az ujjaimmal. Ahogyan Minnie a kávémat készíti anya jut az eszembe, ő is hasonló kézmozdulatokat végez kávékészítés közben.
  - Miri, lenne hozzád egy elég lényeges kérdésem. Ha értékelned kellene ezt a beszélgetést, hányast adnál magadnak és nekem egy olyan skálán, ahol a nulla teljes és menthetetlen néma, a tízes pedig egy sikítószellem lendületével, de Rita Vitrol szociális érzékenységével vegyítve Malfoy humorát pofázik egyetlen levegővel?
Minerva kérdésén egy kicsit elgondolkodom. Semmi képen nem adnák egyikőnknek sem kevesebb pontot mint nyolc. Jól érzem magam itt vele, de nem tudom, hogy ő is ugyan így van-e vele.
  - Magamnak azt hiszem kilenc pontot adnák, de neked mindenképpen tízet - mondom teljes őszinteséggel. - De miért kérdezed? Ha azt feltételezed, hogy nem érzem veled jól magam, akkor nagyon tévedsz.
Tényleg nagyon remélem, hogy Minerva nem gondol ilyenekre, nagyon örülök, hogy van olyan ember akinek elmesélhetem az élményeimet.
  - Hmm... Azt hiszem, két éve nyáron volt. Akkor költöztem haza az apám családjához, és még minden nagyon friss és új volt... Tudod, amikor szétmennek a szüleid, és valaki másnak a kész életében illeszkedsz be. Imádom őket, de az első napokban úgy éreztem, mintha betörtem volna az ajtón az oda nem passzoló múltammal, ezért azt hiszem, nem is élveztem annyira Olaszországot, mint lehetett volna.
Már van két közös bennünk Minnivel, ő is és én is kávé függők vagyunk és mind kettőnknek elváltak a szülei.
  - Igen, tudom milyen az. Az én szüleim is elváltak, csak én nem apával hanem anyával élek - szomorú és egy kicsit elégedetlen pofát vágok, de minek is örülnék?! Apa nem akar maga mellé venni, pedig tudja, hogy anya hajlamos arra, hogy italhoz nyúljon.
A kávém láttára felcsillan a szemem, végre készen van a legjobb barátom. Óvatosan belekortyolok. Fantasztikus! Pont úgy van elkészítve ahogyan szeretem.
  -  Köszi, fantasztikus lett! Soha nem ittam még jobb kávét! - dicsérem meg a munkáját, látszik, hogy ért hozzá.
Mikor Minnie keze az asztalhoz csapódik egy kicsit megijedek.
  - Minden rendben? - kérdem ijedten.
  -  Figyelj, Miri, ha nem kedvelsz, vagy nem vagy éppen emberbarát hangulatban, és netalán itt a szemed láttára kísérlem megölni magam, nem kötelességed felhurcolni a Gyengélkedőre... Ezzel most azt akarom    mondani, hogy ha egyedül akarsz maradni, nem maradok tovább - felvont szemöldökkel nézek Minnire, nem  tudom honnan szedi azt, hogy zavar nekem.
  - Minnie, én örülök annak, hogy itt vagy és nem akarom, hogy el menj!


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 03. 29. - 00:48:52

Coffee made me do it!
(https://45.media.tumblr.com/9e3fb5df382906abc0da3f25afcda2c3/tumblr_o1ml0ol6QT1tlbrb2o1_1280.gif)
A nem is annyira legális konyhában


        Hangosan felröhögök, mert ez már közel sem finom és nőies nevetgélés vagy szofisztikált úrhölgyes kacagás, ez a klasszik Minerva Balmoral teljesen őszintén hülye hanghatás, és még a könnyeimet törölgetve gondolkozom azon, hogy vajon direkt ilyen pofátlan, esetleg véletlenül nem sikerült megérteni a skála pontozásának mibenlétét, mindenesetre bájosan bunkó volt.
        - Miri, a tízes a lehető legrosszabb, a kilences meg csak egy sellő-hajszállal jobb nála. Mintha egy jósági mércén a Nagyúr meg Bellatrix Black lennénk... Elismerő, de na, biztos, hogy ezt akartad mondani?
        Nem mintha nem kritizálnának olykor túlkapott jelzőkkel, de itt két végletről volt szó: az egyes a némaság, a tízes a túlzás. De az is tény, kevesen mernék ilyen nyíltan kijelenteni, hogy ugyan, ha elásom magam, amire szükségem lenne, legalább a számba lapátoljam legelőször a földet, hogy csend legyen a művelet további fázisaiban. Viszont rögtön meg is magyarázza az állítását, még ha furán is hat az iméntiek fényében.
        - Mert akkora szünetek vannak a válaszaid között, hogy egy egész sereg őrző sem tudná kivédeni, ha karikára dobnék rá. - ingatom kicsit a fejem, még mindig kuncogva - Így azért nem olyan elvetélt következtetés erre gondolni.
        Lazán öntök magamnak is még kávét, mert ha már elvált szülőkről fogunk értekezni, ahhoz kell egy kis szíverősítő. Jól esne mondjuk egy pohár whiskey is, de hogy néz ki az, hogy támogatom a diáktársaim heveny függőségeit, és még velük is tartok benne? Bár ha már itt tartunk, szívesen rá is gyújtanék, csak úgy kényelmesen a lelkizésre készülvén, de egyik ötletem sem találna fergeteges rajongásra a manók részéről, így beérem a kis kávémmal. Megcukrozom, aztán míg kortyolgatom, mosolyogva nyugtázom a dicséretét a sajátja kapcsán.
        - Örülök neki. Ha esetleg kirúgják a formás hátsófelem az aurorok közül, majd nyitok egy kávézót, és ha eljutunk oda, hogy ne csak én tartsalak szóval kapsz állandó kedvezményt, oké? - öntök még egy kis tejet, nekem ez így még erős - És milyen anyukáddal? Jól megvagytok?
        Kis hangulatváltozás áll be a drámai bejelentésemet követően, de még mindig jogosnak érzem. Szomorú lenne, ha halálba untatnék egy ártatlan hollóhátast csak azért, mert azt hittem, hogy társaságra vágyik a kávéja mellé. Mindenesetre nem ez a helyzet, csak kifoghattam a legkevésbé szószátyár változatukat, úgyhogy igyekszem is megnyugtatni a végén, mikor ő is érzelmesen nyilvánul meg.
        - Rendben... De a szívem foglalt, sajnálom. - bólintok nagyon komolyan, aztán megint elnevetem magam, és intek, hogy nehogy komolyan vegyen - Bárki bármi hajmeresztő dolgot mesél, nehogy elhidd. Seprűn csinálni amúgy is elég életveszélyes, a szakoktatóval csinálni pedig egyenesen öngyilkosság. Hogy kinek, azt döntsék el a hozzáértők, de csak arra akarok célozni, hogy ha hallasz rólam valamit, az elég valószínűen nem igaz. Voltál már pletyka tárgya, ha már témánál vagyunk?


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Miriam Deccor - 2016. 04. 02. - 15:23:20
                                        
Nothing in the world is a problem we cannot solve a cup of coffee (https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQIC7ZaA6bPeXHTygMnOeeYUIdloX8_-uBq3Y3etAz3FHDY_U5Q)


    Minerva nevetésére én is elmosolyodom aztán a válaszán elgondolkodom egy kicsit. Úgy látszik egy kicsit félre értettem ezt a skálás dolgot, a bunkóságomat pedig igyekszem valahogyan ki javítani.
  - Most így, hogy jobban meggondolom akkor legyen mind kettőnknek egy ötös! Vagy az is túlságosan rossz? - mondom neki nevetve, jó lenne már eltalálni a legjobb ponton Minerva skáláján.
   Nem emlékszem, hogy mikor éreztem ilyen jól magam itt a Roxfortban, ebben a tanévben, igazán sokat köszönhetek Minninek, ezt a nagyon rossz napomat is sikerült egy kicsit felvidítania!
Kortyolok egyet a kávémból és nagy örömmel fogadom, hogy kelkő hőmérsékletűre hűlt és nem kell tovább várnom az elfogyasztásához.
  - Mert akkora szünetek vannak a válaszaid között, hogy egy egész sereg őrző sem tudná kivédeni, ha karikára dobnék rá. Így azért nem olyan elvetélt következtetés erre gondolni.
Minnie válaszára próbálok mosolyogva reagálni, több-kevesebb sikerrel. Magam sem tudom mi van ma velem, ilyen lassan beszélni soha nem szoktam.
  - Bocsi! Akkor változtatok - gyorsan bocsánatot kérek a lánytól és két kortyolással el is fogyasztom  a kávémat.
  - Örülök neki. Ha esetleg kirúgják a formás hátsófelem az aurorok közül, majd nyitok egy kávézót, és ha eljutunk oda, hogy ne csak én tartsalak szóval kapsz állandó kedvezményt, oké? És milyen anyukáddal? Jól megvagytok?
Az utóbbi két kérdésére nem igazán tudom mit is válaszoljak. Félek, hogy ha az igazat mondom akkor valami rossz kép jelenik meg benne anyáról. Nem rossz ember ő, csak megviselte a válás és a bátyám halála.
  - A kedvezménynek örülnék! - mondom mosolyogva aztán úgy döntök, hogy az igazat mondom. - Hát anyával nem annyira rossz de nem is olyan jó. Nagyon megváltozott amikor elváltak apával. Néha még amikor maga alatt van hozzá szokott nyúlni az italhoz, de ilyen csak ritkán van mégis jobban örülnék ha apával lehetnék. Te hány évesen költöztél apukádékhoz?


  - Rendben... De a szívem foglalt, sajnálom - a viccen elnevetem magam és aztán figyelek tovább. - Bárki bármi hajmeresztő dolgot mesél, nehogy elhidd. Seprűn csinálni amúgy is elég életveszélyes, a szakoktatóval csinálni pedig egyenesen öngyilkosság. Hogy kinek, azt döntsék el a hozzáértők, de csak arra akarok célozni, hogy ha hallasz rólam valamit, az elég valószínűen nem igaz. Voltál már pletyka tárgya, ha már témánál vagyunk?
Hallottam róla pletykákat, de nem igazán hiszek bennük. Én az az ember vagyok aki csak akkor hisz el valamit ha látja.
  - Halottam pletykákat de nem hiszek nekik! Én is voltam párszor pletyka tárgya, de nem olyan sokszor mint a családom a válás idején. Mivel apa híres üzletember így a fél London róluk beszélt.


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 04. 11. - 00:26:19

Coffee made me do it!
(https://45.media.tumblr.com/9e3fb5df382906abc0da3f25afcda2c3/tumblr_o1ml0ol6QT1tlbrb2o1_1280.gif)
A nem is annyira legális konyhában


        - Hagyd csak, tényleg, tudjuk be öngólnak. - intek neki, mikor vissza akarja vonni a kijelentését - Amíg csak ennyi hasonlóságot mutatunk velük, addig a továbbiaktól nem érdemes tartanunk, gondolok itt most arra, hogy mindig az a leggyanúsabb, aki egyáltalán nem az... De biztos vagyok benne, hogy ezt valaki, aki titokban kávézik, pontosan tudja.
         Vajon mikor fordult át ez a tanév is egy Bond-filmbe az elvileg gondosan figyelő tekintetem előtt? Valószínűleg ott, ahol az összes többi is, a szomorú ebben a hasonlatban pedig éppen az, hogy kevesen értenék, pedig tényleg lapul egy pisztoly a ládámban, meg némi képesség a használatára a most mosolygó ajkaim mögött, még ha látszólag a legnagyobb gondom az is, hogy túlcukroztam a kávémat. Már megint.
         - Nem akarlak ráerőszakolni, ne haragudj. - aztán azért elismerősen nézek, mikor húzóra issza a kávéját, mintegy bemutatva, hogy ő tényleg nem kispályázik ezt illetően - Akkor azt hiszem azt a kedvezményt meg is beszéltük... Még senkit nem láttam, aki így tüntette volna el a kávéját. Borral, töménnyel esetleg, de kávéval még soha.
          Elgondolkozva emelem a számhoz a sajátom, bár én nem kockáztatnám meg ezt az akciót, mivel még mindig kipirulok a felszálló gőzében. Ha hazai stílusban iszogatnánk, rögtön prezentálni is tudnám neki a saját ivási diszciplínáimat, de azzal lazán és elegánsan le is tehetném így a fényes nappalban azért papíron még benne járó illetlenséget áthágó bűntudattal a prefektusi jelvényemet.
         - Sajnálom. Változott emiatt a kapcsolatotok? - kicsit áthelyezem a súlyomat, kényelmesebben elhelyezkedem - Tizennégy voltam, és eléggé... bizonytalan a mugli kultúrát illetően. Tudtam, hogy vannak testvéreim, de nem volt lehetőségem tartani velük a kapcsolatot, és sokáig biztos voltam benne, hogy rájuk hozom a saját balszerencsémet, ami a nevemet ismerve elég érthető is.
         Visszatemetkezem a kávémba, mert ez olyan téma, amit nem biztos, hogy feszegetni akarok - a Balmoralok egész estés drámák alapanyagául szolgáló sötét történetei valahogy nem illenek a hangulathoz, még ha mind büszke varázslók és boszorkányok is voltak, vélhetően roxforti éveikben még nem mind ámokfutó őrültként vagy gyilkosként. Lényegében ez a két opció merült fel a későbbiekben, és ha ideértem a temetőnk történetét is, még a túlédesített kávém is keserű lesz..
         - Az egyik barátnőm kifejezetten szomorú lenne ezt hallva.. Bár már nyáron elrontottam a kedvét azt illetően, hogy már a pletykáknak sem lehet hinni. - mosolyodom el megint a folytatáson - Az elég kellemetlen.. Nagyon kínos történet volt? Hogy élted meg? Bár az első kérdést veheted tárgytalannak is, nyilván, ha kihatott az itteni létedre...vagy... mikor váltak el? Milyen most a családi felosztás a két világ között?


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Miriam Deccor - 2016. 04. 18. - 14:22:03
                                        
Nothing in the world is a problem we cannot solve a cup of coffee (https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQIC7ZaA6bPeXHTygMnOeeYUIdloX8_-uBq3Y3etAz3FHDY_U5Q)


Örülök, hogy abbahagytuk a skálás dolgot és jó, hogy nem lett belőle sértődés sem, nagyon igyekeztem ki javítani a bunkóságomat.
    - Nem akarlak ráerőszakolni, ne haragudj. Akkor azt hiszem azt a kedvezményt meg is beszéltük... Még senkit nem láttam, aki így tüntette volna el a kávéját. Borral, töménnyel esetleg, de kávéval még soha - elnevetem magam. Nálam nem igazán tart sokáig egy csésze kávé, amint kihűl egy húzással megiszom.
    - Nem haragszom, igazad van. Tényleg nagy szünetek vannak a válaszaim között, magam sem tudom, hogy miért, de ez csak most van így. Az szeszes italokat nem szoktam ilyen gyorsan elfogyasztani, vagyis nem mindet.
   - Sajnálom. Változott emiatt a kapcsolatotok? Tizennégy voltam, és eléggé... bizonytalan a mugli kultúrát illetően. Tudtam, hogy vannak testvéreim, de nem volt lehetőségem tartani velük a kapcsolatot, és sokáig biztos voltam benne, hogy rájuk hozom a saját balszerencsémet, ami a nevemet ismerve elég érthető is.
Furcsa érzés beszélni a családomról valakinek, én ezeket a dolgokat inkább magamban tartom. Félek mesélni erről. Leginkább attól félek, hogy mesélés közben elérzékenyülök és ha látnak sírni akkor gyengének fognak hinni, legalábbis én ezt gondolom. Minnie-nek próbálok mosolyogva válaszolni. Hogy erről a témáról tudjak mesélni nem hiszem, hogy csak egy pohár kávéra van szükségem.
   - Nem igazán változott a kapcsolatunk, a válás előtt sem voltunk olyan nagyon jóban. Amúgy nehogy félreértsd, nem amiatt nem szeretek vele élni mert italhoz szokott nyúlni, ez annyira nem zavar. Inkább az zavar, hogy túlságosan is fontos neki a hírnév, lassan már fontosabb mint én.
Úgy irigylem az olyan gyerekeket akiknek nem ismertek a szülei és végi tudnak menni úgy az utcán, hogy nem szólítsák meg őket és a szülei is csak velük foglalkoznak, semmi mással. Emlékszem amikor anya és apa még együtt voltak, sokszor fordult meg a fejemben, hogy elszököm otthonról. Anyáék csak az üzlettel foglalkoztak, voltak olyan esték amikor csak én és a bátyám vacsoráztunk otthon, ők meg ki tudja merre ettek. Volt olyan időszak amikor szerettem volna árvaházba kerülni, azok a gyerekek mindig olyan boldogak voltak, nem volt sok játékuk és óriási villájuk, nem volt két gardróbszobányi ruhájuk és mégis midig mosolyogtak.
   - Az egyik barátnőm kifejezetten szomorú lenne ezt hallva.. Bár már nyáron elrontottam a kedvét azt illetően, hogy már a pletykáknak sem lehet hinni. Az elég kellemetlen.. Nagyon kínos történet volt? Hogy élted meg? Bár az első kérdést veheted tárgytalannak is, nyilván, ha kihatott az itteni létedre...vagy... mikor váltak el? Milyen most a családi felosztás a két világ között?
Elmosolyodom a sok kérdés hallatán és igyekszem normális válaszokat adni rájuk.
   - Hát igen, sajnos már a pletykáknak sem lehet hinni  - nevetem el magam. - Négy éves voltam mikor elváltak, sokan azt mondták, hogy nekem a válás idején nem lesz semmi bajom, nem visel majd meg, úgy sem tudom, hogy mi történik. De ez nem így volt, nem voltam én annyira buta, hogy ne tudjam, hogy mi történik. Nagyon sokat sírtam és nem voltam hajlandó kimozdulni a lakásból. Anya még mindig utálja apát, apa pedig szeretne jóba lenni anyával, de ez nem hiszem, hogy sikerülni fog. Amúgy te tartod még a kapcsolatot anyukáddal?


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 04. 24. - 12:10:45

Coffee made me do it!
(https://45.media.tumblr.com/9e3fb5df382906abc0da3f25afcda2c3/tumblr_o1ml0ol6QT1tlbrb2o1_1280.gif)
A nem is annyira legális konyhában


        - Nem mindet? Mit igen, mit nem? - kérdezem mosolyogva, és szórakozottan húzogatom a kézfejemen az egyenruha pulóverét, szóval nagyon fogok örülni utólag, mikor kitágult - Berúgni bárki tud, de az arányokat felmérve inni, vagy az élvezetért, vagy magasztosabb célért... az igazi művészet.
        Cinkosan rákacsintok Miriamre, mert hát persze közel sem vagyok szent, fénylő angyalszárnyú alak, és pontosan tudom, hogy a legtöbb tizenéves szintén nem az, ahogy már a szüleik sem voltak azok. Ezért sem értem általában, miért lepődnek meg az ilyen jellegű törekvéseken, mert az egy dolog, hogy a saját ferde hibáinkból tanulva nem akarjuk azokat viszontlátni, illetve ne vesszen kárba x óra másnapos fogadkozás, miszerint soha nem iszunk többet, és ennek tovább örökítése az utódainknak, de az tényleg csak képmutatás, mikor úgy teszünk, mintha mi soha, a féltételezés is sértő..De mivel sosem voltam meghatározható igazán jó kislányként, gondolom erre nem sok rálátásom van a saját nézőpontomat kivéve, az pedig bőven elég olyan helyen járt, ahol nem kellett volna, még ha általában a körülmények áldozata is vagyok.
         - Értem, csak... úgy sem lehet könnyű. Persze én nem ismerem, nem tudom milyen olyankor, de ha csak arra gondolok, hogy az öcsém mennyire ki tud fordulni magából, ha iszik... - fejtegetem kicsit, és rá is csapok a kezemre, hogy fejezzem már be a pótcselekvést - Milyen jellegű hírnév?
         Úgy látszik, nemcsak rosszgyerek, de figyelmetlen is vagyok néhány társam életét tekintve. Rendben, a tavalyi évem a túléléssel ment el, úgy álltam hozzá, hogy minél kevesebb emberrel beszélek, annál jobb nekik, de ez persze nem ilyen egyszerű, csak a pánik fülembe lihegése mellett nem sikerült mindig érthető döntést hoznom. Meghallgatom a válásról való történetet, és akaratlanul is eszembe jut, hogy talán apa legjobb döntése az anyámmal kapcsolatban az volt, hogy nem házasodtak össze. Ha kegyetlen akarok lenni, az még jobb lett volna, ha nem vállal vele gyereket egyáltalán, de rontani már nem rontott rajta legalább.
         - Igen, sokan szokták azt mondani, hogy a gyerekek nem értenek semmit, pedig szerintem jóval többet, mint sejtjük. Az más kérdés, hogy vonják le magukban, de ez meg a tényen nem változtat. Ha gyerekem lenne... - teszem fel a játék kedvéért, úgysem élem meg azt az időt, hogy lehetne - Egész biztos tudni akarnám, hogy éli meg azokat a dolgokat, amiket közösen tapasztalunk meg. A félreértésekből szoktak lenni a katasztrófák..Sajnálom, hogy így alakult nálatok. Te kihez húzol?
         Elmosolyodom, mikor az anyámra kérdez rá. Addig jó, amíg nem ismeri az ekörüli eseteket, de ha már így belementünk... A háborúnak vége, nem lehet belőle baja.
         - Nem. És lenne a legjobb mindenkinek, ha halott lenne. - most először tényleg komoly a hangom - Úgy hangzik, mintha egy dacos tinédzser lennék, akit megbántott az anyukája, de nem, Miriam, ezen túl is azt gondolom, hogy akkor lenne tényleg béke, ha már elástuk volna, és biztosak lehetnénk benne, hogy nem rágja ki magát.


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Miriam Deccor - 2016. 04. 29. - 20:27:14
                                        
Nothing in the world is a problem we cannot solve a cup of coffee (https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQIC7ZaA6bPeXHTygMnOeeYUIdloX8_-uBq3Y3etAz3FHDY_U5Q)


   - A borokkal és a gyengébb alkoholokkal nem végzek ilyen gyorsnak, de a whiskyvel és más egyéb erős itallal igen - válaszolok mosolyogva a kérdésére.
  Nem szoktam sűrűn alkoholt fogyasztani mert itt a Roxfortban nem igazán foglalkozok azzal, hogy hogyan kéne hozzá jutni, otthon meg nem igazán tudom, hogy hol tárolja anya őket. Szívesen lezárom ezt a hírneves témát mert nem szeretnék még itt is azzal foglalkozni, ezért a következő kérdésére nem válaszolok, igyekszem úgy csinálni mintha meg sem hallottam volna, igaz ez elég bunkóságra utal. Inkább beszélek órákat apáékról mint anyáról, a hírnévről és rólam.
    - Igen, sokan szokták azt mondani, hogy a gyerekek nem értenek semmit, pedig szerintem jóval többet, mint sejtjük. Az más kérdés, hogy vonják le magukban, de ez meg a tényen nem változtat. Ha gyerekem lenne... Egész biztos tudni akarnám, hogy éli meg azokat a dolgokat, amiket közösen tapasztalunk meg. A félreértésekből szoktak lenni a katasztrófák..Sajnálom, hogy így alakult nálatok. Te kihez húzol?
  Nagyon is igaza van Minervanak, a félreértésekből szoktak lenni a legnagyobb katasztrófák. Jobban belegondolva én sem tudom, hogy kihez húzok jobban.  Ott van anya akinek fontos vagyok, de van még mellettem sok olyan dolog ami fontos neki, de én vagyok az egyetlen akire számíthat és akiért képes lenne az életét is adni és ő volt ott mellettem mindig, amikor elváltak apával akkor is, és ott van apa akinek van még két mostoha gyermeke rajtam kívül meg egy felesége szóval nem tudom, hogy ő képes lenne- e miattam elhagyni őket.
   - Azt hiszem anyához húzok inkább, bármilyen is, őt szeretem kettőjük közül a legjobban, bár apával is nagyon szoros a kapcsolatunk.- nyögöm ki végül mosolyogva. - Te szeretnél gyereket?
Egy kicsit meglepődöm amikor Minnie ilyeneket mond az édesanyjáról, nem tudom mit tett, hogy ennyire utálja őt, de nagyon kíváncsi vagyok rá.
   - Mit tett, hogy ennyire utálod? De ha nem szeretnél, akkor ne mesélj róla - mivel én sem válaszoltam az egyik kérdésére ezért én sem venném sértésnek ha ő is ezt tenné.


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 05. 13. - 18:12:39

Coffee made me do it!
(https://45.media.tumblr.com/9e3fb5df382906abc0da3f25afcda2c3/tumblr_o1ml0ol6QT1tlbrb2o1_1280.gif)
A nem is annyira legális konyhában


       Tényleg nem gondoltam volna, hogy ilyen jól elbeszélgetünk majd - nem azért, mert bármi előítélettel is indultam neki a párbeszédnek, csak mindig meglepem saját magamat. A mostani időszak több, mint borongós, és akkor beragyog egy kis napsugár a szürkeségbe, te pedig úgy érzed, el is felejtetted, hogy van még tavasz, van még remény, még ha rohanó ujjak tánca is kering időnként a nyakad körül. Egy hálás mosoly költözik az arcomra, remélem, Miriam is észreveszi, milyen szimpatikus is lett az eddigiek alapján.
       - Mit kóstoltál eddig? - gondolom tovább a kijelentését - Már azon kívül, hogy természetesen soha azt sem tudtad, mit jelent az a szó, hogy alkohol. Én sem. Ártatlan vagyok.
        Hát hogyne, ismerem a szabályokat és törvényeket, éppen azért, hogy hivatkozhassak rájuk az áthágásuknál, egyébként nem kifejezetten hiszek a jogban és a rendszerben, ami köré épül. Akkor is a saját érdekeinket fogjuk nézni, bármilyen civilizáltnak is tűnünk mellette: nem különösebben tisztelem az őreit sem, valahol sértésnek is szoktam venni, mikor apa lelkesen ajánlgatja ezt a pályát, persze ő a muglik világában. Hogy is képviselhetnék valamit, aminek nem ismerem el a hatalmát?
       - Van valami különösebb oka, már azon kívül, hogy őt ismered jobban? - mindig érdekes, hogyan alakul az elvált családokon belül a dinamika - Gyereket?!
       Hatalmas szemeket meresztek rá, aztán el is nevetem magam. Mégis hogy jutott most eszébe? Mármint a logikai vonulatot értem mögötte, de ez foglalkoztatja most? A tarkómon átfutó tincsek közé csúsztatom a kezem, és zavartan meg is vakarom a fejem alattuk - hát ez tényleg egy kényes kérdés, és ő most találta éppen telibe. Elkerülhetetlen, hogy összekössem egy másik jellegű témával is, de nem vagyok benne biztos, hogy beszélni akarok róla... nem Miriammel, akárkivel.
        - Hát öhm. - Minerva Balmoral hírhedt magabiztossága, hölgyeim és uraim - Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondoltam bele. Ez olyasmi, ami mindenkinek a fején átszalad, de azt hiszem nem, nem szeretnék. Mármint szeretem a gyerekeket, és nem vagyok házasságellenes sem, csak... csak szerintem nem vagyok elég felelősségteljes hozzá, illetve nem találkoztam olyan emberrel, akivel egyáltalán egy komoly kapcsolatot el tudnék képzelni, enélkül meg ugye a baba.. Hát szóval egy babának normális család kell, anélkül hazárdjáték az egész.
        Hozzátehetném, hogy valószínűleg meg sem érem azt a kort, amikor mások vidáman kutatják a legédesebb árnyalatú babacipőt a leendő kis trónörökös számára, de ez egyrészt eszméletlenül morbid lenne, másrészt további feszegetésre szorulna, amit nem fogok egy hirtelen ismerős nyakába zúdítani elegánsan, még ha kíváncsi is lennék, hogy reagál rá. Ehelyett áttérek a második izgalmas kis bogra a beszélgetésben, és biztos vagyok benne, hogy okozunk még egymásnak feszült pillanatokat.
         - Mesélhetek róla, ha szeretnéd, nem bánt már egyik emlék sem igazán. - frászt nem, csak tehetséges vagyok elfojtásban, nem is hinnéd, mennyire - Az anyám halálfaló, Miri, aranyvérű és olyan dolgok iránt érdeklődik, amelyek iránt egészséges emberek nem szoktak. Szeretnéd tudni, miért lenne jobb mindenkinek, ha ő is meghal az ostrom alatt...?
        Megfordulok, és lejjebb húzom a karomon az egyenruhánk pulóverét, kijjebb gombolom a blúzomat, és egy nyaktörőnek látszó mozdulattal felfedem előtte félig a lapockáim között húzódó, hópehelyszerű átokhegem. A meleg fényben is kivehető, habár inkább néz ki festékhiánynak vagy valódi hóesős napok gyengéd búcsúcsókjának, semmi melegség nincs benne - ha hozzáérne, azt is érzékelhetné, hogy ott hideg a bőr, és csak időnként veszi át a kerete emberséges hőmérsékletét. Szép, mint egy hóvihar, de épp annyira gyilkos is lehetett volna.
         - Ha valaki erre képes a saját vérével szemben, szerinted mire képes másokkal szemben...? - teszem fel a költői kérdést visszaöltözés közben - Nem azért mutattam meg, hogy sajnálj, ő mindig ilyen volt, semmire sem tudott vagy akart vigyázni. Sokkal inkább azért, hogy emlékeztesselek valamire: a háborúnak sosincs vége a békével. Érted már?


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Miriam Deccor - 2016. 05. 16. - 15:20:55
                                        
Nothing in the world is a problem we cannot solve a cup of coffee (https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQIC7ZaA6bPeXHTygMnOeeYUIdloX8_-uBq3Y3etAz3FHDY_U5Q)



  Én is elmosolyodom egy kicsit amikor észre veszek Minerva arcán egy kis mosolyt. A mosoly az mindig jót jelent és a mosolygós emberek sem lehetnek rosszak.
   - Mit kóstoltál eddig? Már azon kívül, hogy természetesen soha azt sem tudtad, mit jelent az a szó, hogy alkohol. Én sem. Ártatlan vagyok.
  Volt már alkalmam jó pár alkohol fajtát megkóstolni utazásaink során, de egyik sem lett a kedvenc italom.
   - Már megkóstoltam több fajta sört, bort és whiskyt. De én inkább maradok a kávénál. Te miket kóstoltál?
  "Van valami különösebb oka" ezt a kérdést ismételgetem magamban és próbálok keresni valami okot ami miatt inkább anyát választom, de nem igazán találok. Apa a mostoha gyermekeivel is több időt tölt mint velem, pedig ha szeretné tudnánk többször is találkozni. De valamilyen szinten megértem, még mindig nehezen néz a szemembe, még mindig szégyelli magát amiatt amit anyával tett. Nem válaszolok, csak a fejemet rázom, lehet, hogy ez hazugság, de ki mond mindig igazat?
    - Mesélhetek róla, ha szeretnéd, nem bánt már egyik emlék sem igazán.  Az anyám halálfaló, Miri, aranyvérű és olyan dolgok iránt érdeklődik, amelyek iránt egészséges emberek nem szoktak. Szeretnéd tudni, miért lenne jobb mindenkinek, ha ő is meghal az ostrom alatt...? - bólintok, de meg is bánom amikor meglátom Minerva lapockái között húzódó heget. -  Ha valaki erre képes a saját vérével szemben, szerinted mire képes másokkal szemben...? Nem azért mutattam meg, hogy sajnálj, ő mindig ilyen volt, semmire sem tudott vagy akart vigyázni. Sokkal inkább azért, hogy emlékeztesselek valamire: a háborúnak sosincs vége a békével. Érted már?
  Egy kicsit összeszorul a torkom, hogy képes valaki ilyet tenni a saját gyermekével, az ő vérével? És én még azt hittem, hogy az én anyám rossz.  
   - Én, én nagyon sajnálom. Azt is ami történt veled és azt is, hogy most ezt az egészet eszedbe juttattam, bár nem hiszem, hogy ezt valaha is el lehet felejteni - annyi kérdésem van még ezzel kapcsolatban, de inkább hallgatok.


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 05. 25. - 05:09:27
Coffee made me do it!
(https://45.media.tumblr.com/9e3fb5df382906abc0da3f25afcda2c3/tumblr_o1ml0ol6QT1tlbrb2o1_1280.gif)
A nem is annyira legális konyhában


        Gondoltam már, hogy lefedem valahogy a sebhelyet, ha már begyógyulni nem fog soha - egy tetoválás gondolata nem is áll annyira távol tőlem, de nem tudom, hogyan reagálna pontosan a heg. Viszonylag ritkán fordul elő az eset, de félre is tettem azzal a magyarázattal, hogy nem futok meg az apámmal az ehhez szükséges engedélyekért való kuncsorgásos köröket, ráérek jövő nyáron, főleg, mert a minta nem villant ilyen fényesen a fejembe egyből, úgyhogy igazán nem sietek sehová.. Főleg, hogy életben is kell maradjak hozzá, ami most könnyen kihúzható tételnek tűnik, de ott díszeleg valaki más elintézendők címkével ellátott listáján is, és eddig tudtommal nem nagyon hanyagolta el...
         - Muszáj megkérdeznem, hol szoktál inni, hogy ilyen expert vagy? - mosolygok a lelkesedésén - Valószínűleg mindent, amihez úgy általában hozzá lehet jutni, de én inkább megmaradok a pezsgő-whiskey tengelyen, és főleg társaságban. Ha lehetne, gondolom mellékelnék néha egy-egy pohár bort a vacsorához, de udvarias prefektus ilyesmit nem emleget sűrűn példamutató szándékait bemutatandó.
        A jelző, ami nehezen húzható rám, de törekedni attól még lehet rá... Már meg sem lep, hogy elhallgat a látványra. Közel sem vagyok Blue átokhegéhez, és láttam néhány hátborzongatót, de valahol mind viselni fogjuk ennek a háborúnak a nyomait, és felelősek is leszünk azért, hogy másoknak ne kelljen részesülnie az élményből. A részem lett a kis csipke-pókháló, ott húzódik az őzem hátán is, és elkísért a napsütötte nyári tengerpartokra is a fürdőruha keresztes pántjai alól szemlélve a világot.
        - Te sem fogod elfelejteni, csak most tűnik távolinak. - lehúzom a ruháimat, és visszafordulok a hollóhátashoz - Másokon mindig tetszettek a hegek, olyanok kicsit, mint a történetek a bőrben. Elmesélik helyetted is, mi történt veled, szavak nélkül. Ne haragudj, hogy elszomorítottalak... nem állt szándékomban. Viszont akkor most halljuk a gyerekekről való elmélkedésed, ha már így előkerült, mert nem, nem felejtettem el ám. Mi a helyzet a babákkal, és ha már itt tartunk, a fiúkkal?


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Miriam Deccor - 2016. 05. 31. - 13:40:16
                                        
Nothing in the world is a problem we cannot solve a cup of coffee (https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQIC7ZaA6bPeXHTygMnOeeYUIdloX8_-uBq3Y3etAz3FHDY_U5Q)



  - Muszáj megkérdeznem, hol szoktál inni, hogy ilyen expert vagy? Valószínűleg mindent, amihez úgy általában hozzá lehet jutni, de én inkább megmaradok a pezsgő-whiskey tengelyen, és főleg társaságban. Ha lehetne, gondolom mellékelnék néha egy-egy pohár bort a vacsorához, de udvarias prefektus ilyesmit nem emleget sűrűn példamutató szándékait bemutatandó.
   Elmosolyodom egy kicsit a kérdésén. Azt hiszem a legtöbb italt az utazásunk során kóstoltam meg, persze apa mindről tudott.
  - Említettem ugye, hogy sokat utazunk nyaranta apával és a családjával. Na szóval az utazások során tudtam egy párat megismerni, de ezekről apa is tudott, viszont anya nem mert ő kinyírta volna apát és az is lehet, hogy engem is - nevetem el magam. - Te mikor és hol ittál alkoholt először?
    Anya biztos, hogy eltiltana apától ha megtudná, hogy alkoholt fogyasztottam már tizennégy évesen, így sem örül annak, hogy nyáron ennyi időt töltök nálunk, szerinte rossz hatással van rám apának az új felesége én meg persze azzal bosszantom mindig, hogy milyen jó vele meg milyen kedves, igazából meg ki nem állhatjuk egymást a nőcikével.
  - Te sem fogod elfelejteni, csak most tűnik távolinak. Másokon mindig tetszettek a hegek, olyanok kicsit, mint a történetek a bőrben. Elmesélik helyetted is, mi történt veled, szavak nélkül. Ne haragudj, hogy elszomorítottalak... nem állt szándékomban. Viszont akkor most halljuk a gyerekekről való elmélkedésed, ha már így előkerült, mert nem, nem felejtettem el ám. Mi a helyzet a babákkal, és ha már itt tartunk, a fiúkkal?
   Most legszívesebben összevissza szidnám Minnie anyját, de ki vagyok én, hogy ezt megtegyem? Annak a nőnek inkább hálát kéne adnia, hogy ilyen csodálatos gyereke van mint Minerva, de itt is látszik milyen hálátlanok az emberek. Felháborító és elszomorító ez az egész.
  - Nem szomorítottál el, örülök, hogy elmesélted - mosolygok Minnire. - Még nem vagyok valami jóba a gyerekekkel, de szeretnék én is majd idővel egyet. A fiúk hát azokkal szerintem rosszabbul álok mint a gyerekekkel.


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 06. 04. - 14:42:09

Coffee made me do it!
(https://45.media.tumblr.com/9e3fb5df382906abc0da3f25afcda2c3/tumblr_o1ml0ol6QT1tlbrb2o1_1280.gif)
A nem is annyira legális konyhában


        - Említetted, csak azt nem, hogy ilyenkor megismerkedtél a helyi alkoholturizmusban is részt vettél. Az persze teljesen más, ha a szüleid is tudnak róla, de elég bátor is.. - én is elnevetem magam, mikor kuncogni kezd, nem tudom megállni - Az anyám és a nagyanyám egészen más elveket vallott a gyereknevelésről, és én gyakran kaptam lényegében fröccsöt inni gyerekként. Ne úgy képzeld el, hogy rendszeresen ittam, csak időnként nagyon felhígított bort kaptam és ilyesmik. Te emlékszel az elsőre?
        Hiába hangzik esetleg ez egy kizárólag brit nevelést kapott gyereknek furcsán, mindig eltörpül az anyám későbbi jótékony cselekedetei mellett, így ez már engem nem különösebben lep meg. Lehetséges, hogy ezért szeretem a bort, és nem is kifejezetten érzem magam alkoholistának, ha csak úgy magában is iszom néha, de ezek a korai éveim, a szervezetem nyilván nem ugyanúgy reagál majd évekkel később rá.. nem mellesleg mostanában nem volt alkalmam kísérletezni, de sejtem, hogy rosszabbul is bírnám a mostani testsúlyommal. Annyira nem vagyok extrém eset, mint Willow és az abszint, de jól jön valaki, aki haza tudja cipelni a zöld tündérektől bekábult gitárosokat az éjszakai Párizsban is.
        - Ennek örülök. Enélkül is elég sok olyan dolog történik, amin az ember nem mindig kellemesen elmélkedik.. - de aztán el is terelődik a téma arról, amire most utaltam - Szóval úgy érted, belőlük nem szeretnél egyet? És lányokból? Kecskékből?
        Ennyi idősen tényleg szinte végtelen ideje van még eldönteni, mit, kit és hogyan szeretne. Aubrey évfolyamtársa, ahogy Aila és Alex is, de néha nehezemre esik összeegyeztetni őket korban, miután utóbbi kettő nem csak kézen fogva sétálni szokott a plátói szerelmével, de mellettük a húgom teljesen más dolgok iránt érdeklődik. Ezt a tanévet már úgy kezdtem, hogy meg sem próbálom megtalálni az átlagost vagy a normálist az iskolában, mert rá kellett jönnöm, hogy fogalmam sincs, az milyen, úgyhogy most sem próbálok levonni következtetést az életkor és a szex viszonylatában. Nem én.
        - Kifejtenéd ezt bővebben? Már ha publikus. - teszem hozzá mindenképp, mert nem vallatni akarom - Ha gond van, hátha tudok segíteni. Tudom, hogy a Roxfortban ez az egész elég... bonyolult.


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Miriam Deccor - 2016. 06. 10. - 14:55:31
                                        
Nothing in the world is a problem we cannot solve a cup of coffee (https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQIC7ZaA6bPeXHTygMnOeeYUIdloX8_-uBq3Y3etAz3FHDY_U5Q)


   Már nem igazán lep meg, hogy Minervát gyerekként fröccsel itatta az anyja, még mindig alig hiszek a füleimnek bár ez a sebhely mellett csak egy kisebb, lényegtelen dolog, amit lehet, hogy még néha pár mugli ember is megtesz a gyermekével nem teljesen józanon. Nem igazán tudok mit hozzá fűzni vagyis amit mondanák az nem biztos, hogy szép lenne ezért inkább csak a kérdésére válaszolok.
  - Az első azt hiszem tizenhárom évesen volt Franciaországban, de az csak egyetlen korty bor volt, de az is lehet, hogy kettő.
   Az elsőre már alig emlékszem pedig csak egy éve volt, bár azt kívánom, hogy arra nyaralásra senki sem emlékezzen, akkor vesztem úgy össze apával, hogy anya értem küldte a sofőrünket mert nem voltam hajlandó tovább vele együtt maradni. Az az este volt életem egyik legrosszabb estéje, összevissza szidtam apát csak azért féltékeny voltam a mostohalányára, de volt okom a féltékenységre, sokkal jobban törődött vele mint velem, olyanokat mondtam neki amit teljesen megbántam másnap.

  - Ennek örülök. Enélkül is elég sok olyan dolog történik, amin az ember nem mindig kellemesen elmélkedik.. Szóval úgy érted, belőlük nem szeretnél egyet? És lányokból? Kecskékből? Kifejtenéd ezt bővebben? Már ha publikus. Ha gond van, hátha tudok segíteni. Tudom, hogy a Roxfortban ez az egész elég... bonyolult.
   Szerintem elég sok időm van még ahhoz, hogy eldöntsem, hogy szeretnék-e gyereket. Először szeretném ha lenne egy biztos állásom és lakásom, persze ezek a dolgok nem lennének fontosak mert anya bármikor segítene és a villa amúgy is az enyém lesz, de nem szeretném ha felnőtt koromban is ő tartana el.
  - Amint végeztem a Roxforttal alapítok egy kis farmot és ott lesz sok-sok kecském - nevetem el magam. Kecskék? Miért kellenének nekem kecskék? - Akarok gyereket, egy kislányt de majd idővel, egyszer legyen egy férfi mellettem. Bonyolult? Mennyire bonyolult? Annyira, hogy nekem soha nem lesz itt barátom? Itt a Roxfortban még nem igazán beszélgettem fiúkkal, pedig már itt vagyok négy éve.


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 06. 14. - 22:05:43

Coffee made me do it!
(https://45.media.tumblr.com/9e3fb5df382906abc0da3f25afcda2c3/tumblr_o1ml0ol6QT1tlbrb2o1_1280.gif)
A nem is annyira legális konyhában


        Kezdem úgy érezni, mintha órák óta beszélgetnénk itt, pedig valószínűleg ez alig több, mint hatvan perc.. Ugyanakkor olyan, mintha ennek megfelelő években mérhetném az ismeretségünket. Mintha minden szó csak olyan egyszerűen jönne, és ez igazán hiányzott a tavalyi kastélyban eltöltött várfogság után, ahol minden őszinte szavamat nagyítóval kellett még magamban is méregetnem.
         - Vagy három...? - találgatok, bár igazából nincs jelentősége annak sem ennyi idő távlatából, ha egy egész üveggel döntött magába - És milyen volt az első?
         Mindig van egy pont, amikor elkövetjük a bűnt, amiről talán sosem gondoltuk volna korábban, hogy lehetséges. Az első szökésem, az első leckém az animágia ösvényén, az első holttest.. ezeknek és más elsőknek könnyű nagy jelentőséget tulajdonítani, pedig csak egyetlen tánclépések egy hosszú koreográfiában. Amiről azt hittük, soha többé, talán már itt várakozik a holnap sarkán, kíváncsi fejével követve a bűnbánatunkat. Talán nem mindenkié olyan drasztikus, mint az enyémek, de a kastély lakói tavaly átélték az első olyan ostromot, amely darabokra roppantotta a biztonságosnak vélt világunk utolsó szikráit is. Ilyen hirtelen és könnyen lesz semmivé a törvény, ilyen könnyen lépünk meg egy elsőt.
         - Akkor mindenképp megyek kecskét simogatni. Olyan fura állatok, de bírom őket nagyon. - a hirtelen jött mugli farmállatok iránti rajongásom annyira nem újkeletű, de eddig nem hangoztattam - Persze, nem is úgy értettem, hogy holnap mutasd be a leendő Mr. Deccort. A bonyolultat arra értettem, hogy semmit nem tehetsz igazán egyedül, valahogy mindig tudnak olyan dolgokat rólad, amiket megtartanál magadnak..legalábbis nekem rendszeresen van ilyen jellegű problémám.
          Eddig legalábbis jellemző volt, de Adam olyan pontot tett a végére, hogy ne akarjam megint feltenni a lemezt. Bőven elég jó a rálátásom Natalie nemi életére, jobb is, mint amilyet szeretnék, és ebből kifolyólag tudom, hogy ami odakint 'normális', idebent könnyen generál olyan hírhedtséget, amivel nehéz együtt élni. Sokkal élesebbek tudnak lenni az indulatok, ha együtt is kell élned az adott emberekkel, és mi más illusztrálná pontosan a házi nyúlra nem lövés fizikailag megtestesülő elvét?
         - Nincs is értelme semmit elsietni, nem faggatózni akartam tényleg. Igazából nincs ebben semmi furcsa, mi tesszük azzá.. mindig kicsit meglep, ha valaki tizenévesen azt mondja, megtalálta élete szerelmét. - vonom meg a vállam jobb híján - Lehetséges persze, hogy nem vagyok túlságosan romantikus, és annak köszönhető ez a vélemény, de szerintem nem éltünk eleget ahhoz, hogy ilyen téren egy életre előre döntsünk valamiben bármi más ismerete nélkül. Mit gondolsz?


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Miriam Deccor - 2016. 07. 06. - 23:18:10
                                        
Nothing in the world is a problem we cannot solve a cup of coffee (https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQIC7ZaA6bPeXHTygMnOeeYUIdloX8_-uBq3Y3etAz3FHDY_U5Q)


    - Az elsőre nem igazán emlékszem már. Sőt azt sem tudom már, hogy mi volt az első – nevetem kissé el magam.
    Az igazat megvallva én még soha nem láttam kecskét, annyit tudok róla, hogy fehér és farka van, de ebben sem vagyok teljesen biztos. A kecskék nem villába való állatok.  Igazából gyermekkoromban csak képeken láttam az állatokat a lovakon kívül, azokkal is csak a lovaglóleckék miatt találkoztam.
   -  Akkor mindenképp megyek kecskét simogatni. Olyan fura állatok, de bírom őket nagyon. – nem igazán értem, hogy Minerva hol találkozott kecskékkel, ezeket az állatokat nem igazán lehet minden útszélen látni, még az állatkertben is elég ritkán fordulnak elő. -   Persze, nem is úgy értettem, hogy holnap mutasd be a leendő Mr. Deccort. A bonyolultat arra értettem, hogy semmit nem tehetsz igazán egyedül, valahogy mindig tudnak olyan dolgokat rólad, amiket megtartanál magadnak legalábbis nekem rendszeresen van ilyen jellegű problémám.  Nincs is értelme semmit elsietni, nem faggatózni akartam tényleg. Igazából nincs ebben semmi furcsa, mi tesszük azzá.. mindig kicsit meglep, ha valaki tizenévesen azt mondja, megtalálta élete szerelmét. Lehetséges persze, hogy nem vagyok túlságosan romantikus, és annak köszönhető ez a vélemény, de szerintem nem éltünk eleget ahhoz, hogy ilyen téren egy életre előre döntsünk valamiben bármi más ismerete nélkül. Mit gondolsz?
    Nem hiszem, hogy itt a Roxfortban tudnának rólam olyan dolgokat amik igazak és inkább megtartanám őket magamnak, az is csoda ha tudják a nevem.
   - Szóval azt mondod, hogy tudsz segíteni nekem abban, hogy megtaláljam az első barátomat? – kérdezek rá furcsán mosolyogva Minervára -  Egy tizenéves még azt sem tudja mi az a szerelem, én sem tudom még, hogy mi az, de van még időm arra, hogy megtudjam.  
    A karórámra pillantva rájövök, hogy egy átlagos estén én ilyenkor már rég az ágyamba szoktam olvasgatni, de ez nem egy átlagos este, egy este és egy nap sem átlagos ha egy új emberrel ismerkedek meg.
   - Mennyi ideje ülünk már itt vajon? Nem vagy még álmos?


Cím: Re: Oh look, it's coffee o'clock!
Írta: Minerva E. Balmoral - 2016. 07. 07. - 19:56:52

Coffee made me do it!
(https://45.media.tumblr.com/9e3fb5df382906abc0da3f25afcda2c3/tumblr_o1ml0ol6QT1tlbrb2o1_1280.gif)
A nem is annyira legális konyhában


        Kecskék. Sosem hittem volna, hogy róluk fogok társalogni az iskolai konyhán egy kávésbögre felett, de ez a hely erről szól: nem is vesszük észre, mennyi szürrealitás van benne, ha pedig mégis, akkor muszáj állnunk tátott szájjal, és bámulni, ízlelgetni a szerencsét, ami ide vezetett és becsapott bennünket az ablakon. Nem mintha különösebben jártas lennék a farmállatok helyzetéről vagy hasonlókról, de még azt sem tartom kizártnak, hogy mondjuk az abszintivás kifinomult módjairól, vagy az észt időjárásról értekezzek.
        - Ha szeretnéd, persze. Nincs abban semmi rossz, ha új embereket ismersz meg. - viszonzom a mosolyát, bár nem pont erre célozgattam az imént - És igen. Elég késő van már, ágyban lenne a helyed.. a sajátodra gondoltam, még mielőtt párhuzamot fedeznél fel a két téma között.. majd visszatérünk rá később. Menj csak, leragad a szemed.
        Én is ellököm magam a pulttól abban a tudatban, hogy az őrségem hamarosan megkezdődik, és hajkurászhatom majd Grisam rettegő szembogarait a folyosó falán vélhetően valami sötét és hideg helyen. Még be kell készülnöm pulcsival, meleg itallal, végtelen megnyugtató történettel, dallal és emlékkel, látványmágiával végszükség esetére, de ugyan ez sokkal inkább hasonlít egy komoly gyerekfelvigyázáshoz, azért valahol élvezem. Az ajtó felé biccentek, hogy ha Miriam távozni szeretne, ne várakozzon rám, még van némi elintéznivalóm.
        - Köszi a beszélgetést, nagyon hangulatos volt. Megkereslek valamelyik nap még, aztán kitaláljuk a haditervet.. és ha valaki megkérdezi, miért mászkálsz ilyenkor itt, hivatkozz rám. Nagyon sürgős dolgod volt Balmoral prefektussal. - kacsintok felé, aztán nekilátok az előkészületeknek... és úgy döntök egy vigyor kíséretében, hogy iszom még egy kávét, elvégre nincs olyan dolog, amit a kávé nem tudna megoldani.


Köszönöm szépen a kávét! ::)