Roxfort RPG

Akad néhány. Inkább aféle haverok, pajtások, de azér vannak páran, akikkel egész jól kijövök. Érdekes dolog, az egyik legközelebbi barátom a pár éve újra megkerült apám, akivel nagyon jól kijövök, viszont kizártnak tartom, hogy egy hagyományos apa-lánya kapcsolat formájában.
Nem félek ismerkedni, beszélni bárkivel, legyen kisebb vagy nagyobb nálam, háztárs vagy olyan, aki még kis egyébjellegű nyomiknak is tartja a Hugrabugosokat, nekem igazán nincsenek előítéleteim senki felé, hacsak nem ők tehetnek róla.

Én igazán nem vagyok haragtartó. Általában. Bár el lehet érni, hogy beguruljak, ha valaki nagyon próbálkozik, és magam sem lennék annak a helyében, aki igazán kivívja magának a címet. Én nem felejtem el a konfliktusunkat, és merem garantálni, hogy így ő se fogja. Végül persze a békémet, még barátságomat is, vissza lehet nyerni. Bár a számlát először kiegyenlítem. Szóval ne tessék azt hinni, hogy nem rossz ötlet a rosszabbik oldalamra kerülni. Könnyű velem jóban lenni, de nagyon meg is éri.

Ó, a szerelem. Mondhatni, hogy a nemezisem? Egyszer voltam igazán szerelmes tulajdonképpen, és az a pár hónap érzelmi és lelki hegyen-völgyön pofán keresztülvonszolt, és nem vagyok biztos benne, hogy abból a hullámvasútból kérnék mégegy kört. Úgy általában a párkapcsolatokhoz nem állok ennyire negatívan, azokkal csak szerencsém nincs túlzottan, leggyakrabban csak majdnem szokott összejönni valakivel összejönni, mielőtt valamin félremegy, megakad, elhidegül, miegyéb. De egyelőre kitartó vagyok.

Igen. Roppant mód irritálsz. Háztársak vagyunk, mind tudjuk, milyen is a mi házunk, mik az erősségeink és mik a hátrányaink. Na, neked sikerült ötvöznöd a kettőt, és egy idegesítő sárga nyálkavalkád lett belőle. Mindenhol ott vagy, mindenhol virulsz, fontoskodsz, és mosolyogsz. Még szerencse, hogy nincs egy közös óránk sem, különben agyrémet kapnék tőled. Aranyos vagy, meg cuki, meg minden, de ha meghallom a hangodat a klubhelyiségben, vagy bárhol az iskolában kiszaladnék a világból.

Nem ismerlek még igazán, és nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt azt hazudnom, hogy az unokahúgom vagy. Egyelőre azonban azt hiszem, örülök, hogy megtettem. Kevesen vannak, akik tudják, ki vagyok, és nem köpnek le vagy fordulnak el tőlem. Te egy vagy közülük. Kevés gyerek van manapság, aki ennyire vidám, ennyire ártatlan tudott maradni, mint te. Remélem, hogy ez örökre így fog maradni.

A tudóst a kíváncsiság és a merészség teszi azzá, nem pedig az, hogy valójában mennyit tud. Biztos vagyok benne, hogy az élénksége és mentalitása miatt alkalmas lesz arra, hogy érdeklődésének megfelelő, tudományos szakmát válasszon.
Remélem, az óráimat is legalább annyira élvezi majd, mint a történeteimet, és nagyon örülök annak, hogy felvette a tantárgyamat. Kíváncsi vagyok jövőbeli eredményeire, de főleg arra, hogy milyen következtetéseket von le adott problémák hallatán.

Hogy van-e valaki, aki belefut jó mozgáskoordinációjú kacsóm lököttségeibe?
Akad.

Hát Tökmag, sokmindent mondhatnék, de keveset fogok. Elsősorban, kösz hogy öncélom teljesítésére hagytad magad berántani a szertárba. Másodsorban megint csak kösz, hogy megpróbáltál segíteni. Mondjuk az ujjam bekapása és leharapása nem a hálám tárgya...
Azért meg külön örülök (de ezt sose vallanám be nyíltan), hogy nem köptél be a tantestületnek. Bajtárs vagy. Abból is az igazi fajta. Mázli hogy megúsztam a Valentin napi másnaposságot egyben. (Tudom, tudom ha rajtad múlt volna akkor darabokban) Valószínű ha te nem lettél volna nem is ment volna (csak részben), de ezt sem én mondtam.
Ettől függetlenül azért még nem felejtem el azt az utánam küldött kis csinos átkot, ami a fejem mellett ért célt, és tudom hogy jobb, ha távol tartom a szádtól bizonyos testrészeimet... ne aggódj, ezt nem felejtem el sosem! ::)

Azt hiszem. Legalábbis. Szeretnélek kedvelni. Szerettelek volna kedvelni. De azt hiszem a kapcsolatunk az elejétől kezdve halott volt. Már aznap, hogy rendkívül rosszul, de bemutatkoztunk egymásnak. Tudom, hogy szeretted Elliotot. Elfogadtalak volna ám egy támogatni való gyermeknek, ha hagyod. De velem is azonnal ellenséges voltál, ahogy megismertél. Ezt pedig nem tudtam jól kezelni. Most meg…
Nagyok a sérelmeid. Úgy fest. Nagyon nagyok. De már, lehetne bármi is, nem tudom megbocsájtani azokat a sebeket, amiket Ellioton ejtesz. Nem mutatja ki, de csakis sebezhetnek a szavaid. Mert más ő, mint amilyennek hiszed, s így kételkedem benne, hogy valaha is jól ismerted. Szeretetre méltó ő, de a maga módján. Pont, mint mindnyájan e nagyvilágban. Még te is. Így kérlek ne bántsd őt. Mert én sem szeretnélek téged bántani. De félek, hogy ebből nem jövünk ki jól. S a végén, mind sérülünk.

Ha jogos kérdést kell felvetni, vagy odamondani bárkinek bármit, te vagy az emberünk. Nagyon bírom, hogy rúnaismeret kirándulásra is bicskával jöttél, de a nyelved még élesebb, jól megmondtad az évnyitón. Azóta nyálasan mondva felnézek Rád. De csak lazán! Tök igazad volt.   

a csaj, aki bejön

Szóval... hali Everfen. Egész aranyos vagy, ahogy nagylányosan rajtakapsz a trófeatolvajláson, meg tűsarkú cipőkkel fenyegetsz. Nem mondom, hogy a szadomazo a zsánerem, de éppen ezért, talán tudok még jobbat mutatni neked... szóval akkor hali Everfen, randizunk egyet? Ugye? 

remélem fogalmad sincs, ki vagyok

De én azért rajtad tartom a szemem, méghozzá jó messziről. Nem szeretnék az lenni, akit épp te kapsz rajta valamin, de a nyakamat rá, hogy te közben csinálsz még sokkal hajmeresztőbb dolgokat is, mint... Ja nem! Én nem barteroltam néhány gyanús felsőbb évestől trágyagránátot csillámos szemhéjfestékért, és eszem ágában sincs felhasználni őket. Mármint a gránátot. A festéket meg nem tiltja a házirend, nem igaz?