Roxfort RPG

          Annyi lehetőség közül végül ez mellett a terem mellett döntöttem, itt elférünk majd elegen, és nem zavarunk senkit sem. Az esetlegesen útban lévő dolgokat már a fal mellé toltam, csupán egy megerősített asztalt hagytam meg az ajtóval szembeni rövidebb falnál, hogy a bemutató idején mindenki lásson majd mindent. Párbajszakkör lesz, amit annak idején én is szerettem, és igaz, hogy már ekkor tudtam mennyire rossz vagyok benne; reménykedtem, hogy az Akadémián javíthatok majd egy kicsit. Végül is a remény hal meg utoljára, de a javítás azóta sem sikerült. Ennek kiküszöbölésére belevetettem magam a testbeszéd olvasásába, ami fontos, de nem húz ki mindig a csávából. Most ennek megelőzésére, illetve ezeknek a kiderítésére is rendezem a saját párbaj szakköröm. Nem is tudom mikor voltam utoljára ilyen izgatott.
          A biztonság kedvéért kikészítek néhány matracot, ha valami rosszul sülne el, és már szóltam Madam Pomfreynak is. Kézben fogom tartani az események alakulását, de számtalanszor szembetalálkoztam már olyannal, amikor kicsúszott minden irányítás. A diákjaim egy része pedig itt volt az ostromnál, így biztos vagyok benne, hogy nem lesz baj. Bízom bennük. Főleg azért, mert nem hiszem, hogy a hétvégét a gyengélkedőn akarnák tölteni, és abban is biztos vagyok, hogy találtak volna jobb programot így péntek estére, de ebben az iskolában oly sok minden mellett ez most nem volt kötelező.
         Egy valamit nem hagyhatok figyelmen kívül. A külföldi diákok képzettségi szintjéről nem tudok semmit. Ugyan jól szerepelnek az óráimon, és nincs is velük gond, de attól még nem árt majd odafigyelnem rájuk. Leülök az asztal szélére, amíg várom a diákokat, akik szép lassan el is kezdenek szállingózni.
         Biccentek minden alkalommal, mikor valaki belép az ajtón, de akkor mozdulok csak meg, mikor látszólag elfogytak az érkezők. A meghirdetett idő elmúlt ugyan néhány perccel, de ettől még érkezhetnek újabb diákok. Senkinek sem fogom leharapni érte a fejét, sőt örülnék neki, biztos tudnék újat mutatni. Végül elrugaszkodom az asztaltól, és a lépcső tetején megállok, hogy mindenki lásson és halljon.
          - Üdvözlök mindenkit a szakkörön – biccentek még néhány későnek, aztán folytatom. – Úgy gondolom, hogy egy ilyen gyakorlás bármikor, bárkinek jól jöhet, hiszen nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap.
          Járkálni kezdek egy kicsit, közben végignézem az arcokat. Igen, ahogy gondoltam, sokan eljöttek, ki a gyakorlás kedvéért, ki a tanulás miatt. Senki sem fog csalódni ma este ebben biztos vagyok.
          - Nem szeretnék hosszan belemenni egy monológba, és ezzel elvenni a lehetőséget a gyakorlástól, csupán a szabályokat ismertetem röviden. Mindenki magának választ párt; a szakkör ideje alatt váltogatni is lehet ezeket a párokat. Legyünk figyelemmel a társunkra, nincs megkötve, hogy csupán az egy évfolyamról lévő diákok válogathatnak egymás közül, ha valaki alacsonyabb évfolyamról választ magának párt, akkor az ő tudásához mérten használjuk a bűbájokat és az átkokat. Természetesen én is kihívható vagyok.
          Lendítem a pálcám, így megjelenik mellettem egy klónom. A diákok a gyakorlások ideje alatt már találkozhattak ezzel, így biztos vagyok benne, hogy nem lesz akadály, és tudom igazítani őket a kihívó fél tudásához, amennyiben szükséges. Elmosolyodom, mert azt is tudják, hogy nem igen szoktam nemet mondani, ha személyesen engem kértek fel valamire.
          - Amennyiben valaki megszegi a szabályokat, úgy közbe fogok lépni, és új partnereket választok ki a felek számára. A nagyobb vétségek továbbá büntető munkával és pontlevonással is járnak, és a szakkörről való azonnali távozással.
          Megállok egy pillanatra, összeszedem a gondolataimat, de tudom, hogy előre úgysem lehet felkészülni arra, ami még előfordulhat a gyakorlás során. Idegesen fordulok az ajtó felé, mert felkértem barátomat, hogy jöjjön és segítsen nekem, de úgy látszik, hogy késik, viszont nem tudom tovább húzni az időt.
          - Ms. Bal…  – Megakad rajtad a szemem, több okból is, és felhívnálak magamhoz egy kis bemutató erejéig, de aztán meggondolom magam. Nem azért, mert félnék attól, hogy mit gondolnak a többiek, inkább a legutóbbi találkozásunk él bennem mélyen még. - Ms. Dullahan, ha megkérhetem, felfáradna ide hozzám?
          Ahogy számítottam rá, egy alapos körbenézés után, már indul is el felém. Nem tudom, minek köszönhető ez az önbizalomhiány, de semmi oka sincs rá. A gyakorlás ugyan jól jön, nem minden varázslat megy neki egyformán, de nincs miért szégyenkeznie.
          - Köszönöm. Kérem, álljon oda, egy kicsit távolabb, és tegye pontosan azt, amit mondok.  – Bólint egyet, remek.  – Akkor vegye kézbe a pálcáját. Egy párbaj alapvető szabálya az, hogy megadjuk a másiknak a tiszteletet.  – Eltávolodok én is néhányat, majd szembefordulok a diákommal. – Egy kis meghajlás után pálcánkat a másik félre szegezzük, és vagy mi kezdjük meg a támadást, vagy védekezünk.  – Ms. Dullahan követi a példám a meghajláskor, és remegő kézzel szegezi rám a pálcáját, majd a következő pillanatban elhangzik a Capitulatus, de hatástalanul. – Ez kicsit hamarabb jött, mint gondoltam, de így is köszönöm a segítséget.
          Elmosolyodom, majd intek neki, hogy visszamehet a többiekhez. Aggaszt, hogy Kean még mindig nem ért ide, de a lényegi részen már úgyis túl vagyunk, és nem hiszem, hogy lenne olyan bátor önkéntes, aki szembe merne szállni egy jól képzett aurorral, aki kivételesen a szakmájában is tevékenykedik.
          - Természetesen lehetséges olyan helyzet, mikor nincs az embernek az udvariassági körökre ideje. Ilyen például a harcok során vívott párbajok, ahol azonnal cselekedni kell. De szerencsére erről most nincs szó. Megkérném a kedves diáksereget, hogy elsősorban a társai testi épségére összpontosítson, ha valakinek kérdése lenne, akkor szóljon nyugodtan. Most pedig válasszanak párt és kezdődhet a gyakorlás.
          Körbejárok a diákok között, amíg mindenki elrendeződik. Látni és tudni akarom, hogy ki-kivel küzd, hiszen van nem egy olyan diák, akire oda kell figyelnem. Viszont hirtelen megtorpanok, mert eszembe jutott még egy nagyon fontos dolog, amit korábban elfelejtettem mondani.
           - Elfelejtettem egy nagyon fontos dolgot mondani, kérem figyeljenek rám egy percre. – Előre rohanok az asztalhoz, és megvárom, amíg minden szempár rám szegeződik. – Köszönöm. Van egy nagyon fontos szabály, amit az önök biztonsága miatt most nem fogok betartani. Soha ne ugorjanak két párbajozó fél közé. Soha! Ha mégis megteszik, úgy biztosan számítsanak sérülésre. A párbaj hevében a legtöbb esetben kizárják a felek a külvilágot és egy esetlegesen útnak indított átkot már nem lehet megállítani időben.
          Körbenézek a társaságon, hogy mindenki megértette-e a mondandómat, majd intek, hogy folytathatják a gyakorlást. Körbejárok a társaságon, hogy ha valakinek szüksége van valamire, akkor ne kelljen keresztül kiáltani a termen. A klónom pedig leül az asztal szélére, amíg valaki nem szól, hogy szükség van rá.

          Amint befejezem a bevezetőt, a párok máris rendeződni látszanak. Csupán néhány hely van, ahol közbe kell avatkoznom, mert tudom, hogy nem lenne fair a küzdelem. Büszkén nézek végig a diákokon, mikor meglátom az egyiket felém közeledni. Nem is számítottam másra, az édesapját is ismerem, és most a fiát tanítom, de Malfoy vajon mit szól ehhez? Valószínűleg semmit, mert az iskolakezdés óta sok idő telt el, és még nem kaptam baglyot tőle. Pedig őt ismerve nem rejtené véka alá a véleményét, még akár az Azkabanból sem.
          - Ahogy akarja, Mr. Malfoy.
          Nem kell megkérdeznem tőle, hogy a másolatommal akar-e esetleg, tudom, hogy azt méltatlannak tartaná, és nem is lenne megfelelő a számára. Nem adtam neki annyi energiát és erőt, hogy egy nyolcadévessel felvehesse a harcot. Őt inkább az alacsonyabb évfolyamosoknak készítettem. Keresek egy kis félreeső helyet, hogy elég nagy távolság legyen körülöttünk, majd belekezdek az előbb bemutatott szokásos protokollnak. Nem hiszem, hogy valaki, akinek lehetősége volt a Roxfort ostromában részt venni, vagy bármilyen formában a háborúban harcolni, az megvárta, amíg a párja meghajol előtte.
          - Akkor kezdjük, Mr. Malfoy.
          Felemelem a pálcám, és azonnal küldök felé egy Capitulatus-t, de nem a pálcájára célozva, hanem a testére, majd a nyomában egy Stupor-t. Ezek nem nehéz varázslatok, könnyű kivédeni őket még úgy is, hogy nem tudja, milyen átkok repülnek felé. Nem becsülöm alá, tudom, hogy vele szemben, akár sötét mágiával is találkozhatok, így minden azon múlik, hogy jól időzítek-e. Úgy gondolom, hogy ez az a két alapvető varázslat, ami minden párbajban legalább egyszer előkerül. Ahogy az ehhez kapcsolódó védekezés is, így mikor látom, hogy mozdul a pálcája, azonnal elmormolom a Protego-t. Látni, ahogy lepattan az átka a pajzsomról, de az azonnal darabokra is törik. Ennél sokkal erősebb védelemre lesz szükségem, mert a következőt már nem fogja tudni kivédeni.
          - Ha megkérdezhetem, van már tapasztalata párbajok terén? Ha jól tudom, Mr. Lockhart is tartott egyet évekkel ezelőtt. Esetleg annak résztvevője volt?
          Nem akarom elterelni a figyelmét, nincs ilyen dolgokra szükségem, csupán érdeklődöm. Kíváncsi vagyok, hogy mennyit fog bevallani belőle, mert hallottam hírét annak az esetnek. Úgy egészében véve az egész évnek a hírét, és nagyon megkönnyebbültem, mikor megtudtam, ennél csak jobb lehetek. Futólag volt szerencsém a könyveihez, de mind úgy fogtam fel, mint egy kalandregényt. A közelébe se érhetnek a Forest könyveknek. Ennek az elbambulásnak köszönhetően majdnem sikerül bekapnom a következő átkot, de egy utolsó pillanatban megidézett pajzs bűbájjal és egy félreugrásnak hála, elkerülöm. Nem éppen a legszebb megoldás, de egy párbajban minden eszköz megengedett.

           Nem tudom, hogy eddig izgatott vagy bolond voltam a párbaj szakkör kihirdetése óta, de most eljött az idő, hogy arra az útra lépjek, ami a megfelelő teremhez visz. Tudom, hogy nem tökéletes a sötét varázslatok kivédése tudásom, és nem árt a gyakorlás sem, más tantárgyból sem, nem csak ebből. De ebből különösen. Nem árt felkészülni valamire, ami talán már a küszöbön van, de az is lehet, hogy sohasem fog bekövetkezni. Szerencsére nem elsőként lépek a terembe, de nem is utoljára, így könnyen el tudok vegyülni. Érdeklődve hallgatom a professzor úr mondandóját, kuncogok is egyet. Nem hiszem, hogy lenne olyan, aki eszetlenül beugrana két párbajozó fél közé.
          Éppen sikerül ezt kigondolnom, mikor felszólítanak. Azonnal lehervad az arcomról a mosoly, és mivel biztos vagyok benne, hogy a körülöttem állók hallották a nevetésemet, úgy érzem ez a büntetésem érte. Úgy érzem, hogy kicsúszik a talaj a lábam alól, ahogy közeledek az asztal felé. Elég robotosra is sikerül a mozgásom, a bólogatás is, és szintén ennek tudom be a véletlen varázslatot. Szerencsére nem történik nagyobb probléma, így botladozva ugyan, de visszaállok a helyemre. Közben folyamatosan a földet nézem, nehogy orra bukjak. Látom szerelmem is, de nem, ezt a párbajt most nem vele szeretném megvívni. De az lenne a legjobb, ha vele sohasem kéne semmilyen párbajt megvívnom. Igaz, hogy mostanában mintha már nehezebben találnánk egymásra, és kevesebb az időnk is, de még így is többet vagyunk együtt, mint a nyáron.
          A párválasztásra felhívó jelre kicsit megrezzenek. Kértem mindkét barátnőmet, hogy jöjjenek el, de ma valahogy egymással vannak inkább elfoglalva. Körülöttem gyorsan változnak a helyzetek, a diákok keverednek, én pedig nem akarok az utolsó lenni, akinek majd a tanárral vagy a klónjával kell gyakorolnia, ezért megfogom a mellettem elhaladó fiú kezét, ezzel megállásra késztetve.
          - Lennél a párom?  – kérdezem fülig vörösödve, majd gyorsan elengedem. – Bocsánat, nem akarlak feltartani, ha van már párod.
          Félek, hogy az előbbi malőr az asztalon majd elriasztja tőlem, és sikerül kifognom egy felsőbbévest, de annyira nem zavar. Feltéve, ha elfogadja a felkérésem. Végül felderülök, mikor igent mond.
          - Köszi – kicsit bele is pirulok a megkönnyebbüléstől. – Bocsánat az előzőért, Alexis vagyok. A vezetéknevem pedig hallhattad már – mosolygok kínomban.  – Kitalálom. Hatodéves vagy?
          Ötödéves nem lehet, majdnem ismerem Cael egész évfolyamát. De csak majdnem, mégis úgy gondolom, hogy ő nem közéjük tartozik. A hatodév pedig egy olyan tipp, ami akár lehetne a hetedév vagy a nyolcadév is.
          - Akkor kezdjük is el szerintem. És nehogy alábecsülj, mert kisebb vagyok – mosolyodom el.
          És most a kisebbet hagyom, hogy úgy értelmezze, ahogy akarja, de biztos vagyok benne, hogy rosszul fogja. Hátrálok néhány lépést, figyelek arra, hogy senki se essen kettőnk közé vagy szorosan a közelünkbe, nehogy véletlenül eltaláljunk mást, majd a szokásos alap protokolt követve, meghajolok. Tiéd az első kör.

    Amint meghallottam, hogy párbajszakkör lesz egyből tudtam, hogy itt a helyem. Szeretem az SVK órákat de nem érzem teljesen magaménak ezt a tantárgyat és egy kis gyakorlás sohasem árt különösen a múlt eseményei után, meg legalább elütöm valami értelmessel a szabadidőmet. Nem szerettem volna egyedül jönni, de nincs egy barátom sem aki szívesen elkísért volna, az egyiket nem érdekli ez a dolog, a többinek meg nincs ideje, ma is azt érzem, hogy teljesen egyedül vagyok itt a Roxfortban.
    Szerencsére most nem késtem el, de nem is én vagyok az első. Az egyik sarokba meghúzódva hallgatom Mr. Fawcett mondandóját, a szememmel pedig végig mérem, hogy kik vannak még itt. Nagy mosollyal fogadom, hogy Frederik is eljött, gondolhattam volna, hogy itt lesz, ha jól emlékszem a múltkor azt mondta, hogy szereti a SVK-t.
Nem indulok el magamnak párt keresni, nyugodtan álok tovább a sarokba és várom, hogy valaki odajöjjön hozzám, én nem fogadok el nemleges választ, így jobbnak látom ha más jön oda és ha nem tetszik akkor én nyugodt szívvel visszautasítom.
    Kissé megijedek amikor megszólít egy hang, nehéz lenne nem felismerni, hogy kié ez a mély de mégis kedves és különleges hang.
   - M-miri! Hát te?! - kérdezi kissé meglepetten Frederik.
    Hát nem igazán tudom mit válaszoljak, én sem tudom már pontosan, hogy miért is jöttem ide. Unaloműzés céljából vagy tényleg többet akarok tudni erről az egészről és gyakorolni szeretnék, hogy felkészült legyek abban az esetben ha megint felerősödne az ellenség, mert én tudom, hogy nincs még vége, nem élhetünk nyugodtan, tudom, hogy van még kitől félnünk és tudom, hogy nem lesz sokáig ilyen csend és béke és ha újra megismétlődne az egész háború akkor megakarom védeni azokat az embereket akik fontosak nekem, mert félek, hogy nem élném túl ha elveszítenék még egy olyan embert aki fontos nekem.
    Végül csak ennyit válaszolok:
   - A  gyakorlás sosem árt
    Magabiztosan mosolygok és már nyitom is a számat, hogy megkérdezzem, hogy lenne-e a párom, de ő megelőz. Kissé furcsa lesz azzal az emberrel párbajozni akit szeretek, de ő nem tudhat az érzéseimről addig amíg nem tudom biztosan, hogy ő is azt érzi-e amit én.
   - Természetesen leszek a párod - bólintok és elhelyezkedem.
    Megvárom, hogy ő is elhelyezkedjen, aztán meghajlok és rászegezem a pálcámat, magabiztosan küldök felé egy Stuport.

Egyszer tudom, hogy a fejemet fogom elveszíteni, és pont az fogja nekem megtenni ezt a szívességet, akitől a legkevésbé és mégis a leginkább számítok rá. Willow világosan a tudtomra adta, hogy mikorra kell megjelennem az iskolában, de a külföldi kiküldetésem kicsit jobban elhúzódott, mint ahogy arra először számítottam. Oké, nem csak maga a feladat volt az, ami miatt kések, úgy gondoltam, ha már így alakult, akkor megpróbálok Elsa nyomára akadni. Legutóbb mikor találkoztunk, nem volt hajlandó elárulni, hogy mégis hova megy, és hiába próbáltam meg felvenni vele a kapcsolatot, az összes bagoly, amit küldtem, olvasatlanul hozta vissza a leveleimet. Nem tudom az okát, és ez nagyon zavar.

Belenézek a barátomtól levélbe, még egyszer ellenőrzöm a helyet, ahova mennem kell, majd berobogok a nagyterembe, ahol persze nincs senki csak néhány kóborló diák, aki talán tanulni akar. Miután megérdeklődöm valakitől, hogy mégis merre kéne tovább mennem, elnézést kérek a zavarásért, és már rohanok is a kérdéses terembe. Nagy belépőre számítok, hiszen legalább fél órával a kezdés után érkezem, de arra, ami fogad nem igazán vagyok felkészülve.

A diákok szépen párosával vannak rendeződve. Ki bátrabban, ki kicsit félénkebben, de mindenki szorgalmasan gyakorol, még barátom is. Elmosolyodom a látottakon, nem gondoltam, hogy majd neki lesz pont erre szüksége. Pont ezen okokból nem is lepődök meg, hogy elsőre talán fel se tűnik a megjelenésem több embernek, látom az arcukon mennyire koncentrálnak, nekem pedig jól esik kicsit figyelni Willow-t a munkája közben. Láttam már szakácsként, unalmas aktahegyek tologatása közben, vagy éppen a főparancsnokságon lótifutiként. Tény, hogy úgy gondolom, ez a munka áll neki a legjobban, és ez az, amiben talán megtalálhatja azt, amit egész eddigi életében üldözött.

- Mikor jöttél?   – lép hozzám, kezet rázunk, majd az osztálya felé fordul. - Kedves diákok! Ő itt Kean Rowle, egy auror, aki volt olyan kedves és felajánlotta a segítségét a mai gyakorláson. Immár nem csak engem lehet felhasználni a kísérleteikhez, hanem őt is.
Jól szórakozik, ezt nem is tudná letagadni, de jelenleg az én bőrömmel játszik. Nem hiszem, hogy olyan nagy bántódása esne itt bárkinek is, de azért jobb az óvatosság. Miközben barátom beszélt kiszúrtam magamnak Minervát is, és valami furcsa vibrálás volt kettejük között, de nem az, mint Roxmortsban néhány hete. Látom lesz majd miről beszélgetnünk az óra után, mert remélem, nem gondolja, hogy simán kisétálok az iskola kapuján anélkül, hogy bármilyen szívességet kértem volna.
- Valóban, ha valakinek kedve van hozzá, hogy egy aurorral mérje össze a tudását, akkor állok rendelkezésére bárkinek.
Elsétálunk a diákok között, igyekszem felmérni a terepet, mikor egy váratlan esemény történik. Az egyik diák elméjében azt látom, ahogy a nyáron a három főbenjáró átkot próbálja meg elsajátítani, amiből az egyiket sikerrel hajtotta végre. Nem nehéz belelátnom a fejébe, nem is nagyon kell mélyre mennem, pont olyan érzés, mint kés a vajon. Ez viszont nem tart sokáig, mert barátom észreveszi, hogy kiszúrtam a vörös hajú fiút.
- Róla már meséltem, emlékszel a Szellemszállásos bulira? Ő volt az értelmi szerzője.
Végignézek barátomon, és már tudom, hogy később bőven lesz még dolgom. Minek kell egy ilyen fiatal fiúnak elsajátítani ezeket az átkokat, főleg úgy, hogy nem is a hazánk szülöttei? Mielőtt azonban jobban belefeledkezhetnék ebbe az érdekességbe, séta közben Willow mutat nekem egy másik emléket.
- Rendben, ha akarod, akkor utánanézhetek a dolognak, de kérlek, addig se csinálj semmi ostobaságot, rendben? Az a nő veszélyes, nem a te súlycsoportod.
Még egyszer ránézek a vörös hajú fiúra, aztán odamegyek a terem elejébe, hogy megvárjam, tényleg lesz-e kedve valakinek kihívnia egy körre, de addig is, bőven van kivel lefoglalnom magam. Mindent tudni akarok Hagen Romanovnáról.

Nem is tart sokáig, hogy elkezdjem az ismerkedést vele. Mintha ő is érezné, hogy mennyire kíváncsi vagyok rá, mikor végez a párbajjal, amivel éppen el volt foglalva, máris közeledik felém. Biztos vagyok benne, hogy felém, és nem a mellettem álló Willow klón felé. Nem tudom megmagyarázni, de felcsigáz a lehetőség, szó szerint izgatottá tesz. Ha valaki ilyen korban képes elsajátítani a halálos átkot, akkor nem szabad félvállról venni, és ez egy olyan párbajt vetít előre, amiben régen volt már részem. Nem várom meg, amíg ideér, odalépek hozzá.
- Örömömre szolgál, hogy a partnered lehetek.
Elmosolyodom, lesz, ami elterelje a figyelmét, és így még többet megtudhatok róla. Már szedem is össze az akta darabjait róla. Felveszem a kezdő pozíciót, meghajolok, majd nem fogom vissza magam, azonnal egy Confringoval indítok. Mögülem hallom még Willow rosszallását, és figyelmeztetését, hogy ne essek túlzásba, de ez most egy próba, és kíváncsi vagyok, átmegy-e a fiatal tehetség.

 

Már izgatottan vártam, hogy végre megírjam ezt a rendkívül izgalmasnak tűnő vizsgát. Ismétlés képpen átfutottam még a könyveimet, de nem csalódtam magamban, szinte mindenre egészen jól emlékeztem. Már időben a terem elé sietek, mint általában, de teljesen magabiztos vagyok, nem úgy, mint egyesek, akik még most próbálják bemagolni a könyveink tartalmát. A padokba ülve eléggé el vagyunk különítve, ami számomra eléggé meggyugtató, mert legalább nem fogják lelesni rólam a válaszokat, azok, akik nem igazán szoktak tanulni. Fawcett professzor ismertetője után, még izgatottabb leszek, mert kíváncsivá tesz a gyakorlati rész. Megfordítom a papírt és az első kérdést olvasva, legszívesebben csak nevetnék. Ezt a kérdést pont nekem találták ki, ennél könnyebbet nem is kérdezhettek volna. Villámgyorsan rá is firkantom a válaszom a lapra, majd rögtön a következő kérdésre térek. Ez egy kicsit trükkösebb is lehetne, ha nem ez lenne az egyik varázslat amit a legjobban ismerik, tulajdonképpen azért ismerem ilyen jól, mert ez az egyetlen amivel rendesen meg tudom védeni magam, ha bajba kerülök. Kicsit elgondolkozok, hogy miként is fogalmazzam meg a hatását, majd azt is a papírra vetem. Ezután az órára pillantok és látszólag igazán hamar kész is lettem ezzel a kis dolgozattal. Türelmetlenül várom, hogy végre kivihessem a dolgozatom, de sajnos még utána is várnom kell kicsit a folyosón még egy újabb rövid ismertető után, elindultak befelé a diákok.  Eltelik egy kis idő mire én is sorra kerülök, mert én nem tolakodtam, mint a többi diáktársam, hogy bejussak a terembe.

Első évfolyam:
1. Doxy

2. Akit eltalál egy ilyen varázslat, annak kezei és lábai szorosan a teste mellé rándulnak, majd mozgásképtelenné válik és általában ezután el is dől az illető. Mindeközben viszont tud gondolkozni, tehát ez a varázslat, csak bizonyos részét bénítja meg az embernek. A varázsige: Petrificus Totalus.

Bent meg is pillantom a két dobozt és az egyikből óvatosan kiengedem a lényt. Amint kirepül onnan a kis, tündérhez hasonlító lény, egyből felkiálltok.
- Ó, egy doxy!
Nem lesz nehéz elintézni, hiszen szinte bármilyen átokra érzékenyek, csak jól kell célozni és vigyázni kell, hogy meg ne harapjon, mert a harapása mérgező. Jobb híján, egy egyszerű varázslattal próbálom meg hatástalanítani.
- Rictusempra!
Közben meg is célzom a kis, szőrős doxyt, reménykedve, hogy a varázslatom a kívánt eredményt fogja elérni. Ha esetleg ez nem működne, akkor megpróbálom egy másik varázslatot.
- Petrificus totalus!

Második évfolyam:
1.  A varázslat hatására az ellenfél kezéből kirepül a pálca vagy maga az ellenfél esik hátra. A varázsige: Capitulatus.

2. Besorolás: XXX
Leggyakoribb előfordulási helye, Anglia, Cornwall. Max 20cm, acélkék színű kis lények, melyek szárnyal nem rendelkeznek, de ennek ellenére mégis képesek a repülésre. Vékony, az emberek számára érthetetlen csacsogással kommunikálnak. Csintalan lények, szeretik az óvatlan varázslókat a fülüknél fogva fellógatni egy fára vagy egyéb magas helyekre. Elevenszülők. Hatástalanítani egy egyszerű Immobilus varázslattal érdemes, hiszen igencsak fürgék és, ha sokan vannak, akkor nehéz velük egyenként „végezni”. Egyszerűbb ártásokkal is hatástalaníthatók, de akár bármilyen eszközzel lecsaphatók, ha épp nem tudunk varázsolni.

Harmadik évfolyam:
1. Ezzel a varázslattal a mumust lehet olyanná változtatni, amit a varázsló nevetségesnek tart, de ez koncentrációt igényel.

2. Rémdenevér-rontás. A varázsló egy csapat agresszív denevért idéz meg, melyek megtámadják a célpontot.

Negyedik évfolyam:
1. Törpeszerű lények, melyek általában olyan helyek üregeiben élnek, ahol ember vért ontott. Ártásokkal vagy bűbájokkal könnyen elkergethetők, de a sötétben arra járó muglikra veszélyt jelenthetnek, mert megpróbálják agyonverni őket a lények.

2. Obstructo

Ötödik évfolyam:
1. Locomotor mortis. Finite Incantatem vagy egyszerű Finite bűbájokkal megszüntethető.

2. Obstructo, Relaxo, Stupor, Dormito
Stupor: Elkábítja a célpontot néhány percre, de Stimula bűbájjal felébreszthető az elkábult áldozat.

Hatodik évfolyam:
1. Az Inferiusok olyan holttestek, melyeket egy sörtét varázsló eszközként tud használni. A lények csak primitív feladatok elvégzésére képesek és nem tudnak gondolkodni csak az őket irányító varázsló utasítását követik. Mágiával nehéz megsebezni őket, mivel halottak, de félnek a melegtől és a fénytől, így tűzzel könnyen távol lehet őket tartani magunktól.

2. Circus Protegum.
Blundix, Protego maxima, Protego totalum, Protego

Hetedik, nyolcadik évfolyam:
1. Besorolás: XXXXX, A vérfarkosok egész hónapban normális emberi életet élnek és csak teliholdkor változnak át bestiává és kifejezetten emberre vadásznak. Varázslók és muglik egyaránt elkaphatják a kórt egy másik vérfarkas harapása által. A vérfarkas-kórnak még nincs ellenszere, de a bűbájtani kutatások lehetővé tették, hogy kiküszöböljük a kór tüneteit. (A Homorphus bűbáj használatával visszakényszeríthetjük a vérfarkast emberi bőrébe. Feltalálójának Gilderoy Lockhart nevezi magát, ezáltal nincs bizonyíték rá, hogy egyáltalán létezik-e ez a varázslat vagy, ha igen, akkor nem biztos, hogy a megfelelő módon működik.)

2. Mindegyik átok megidézéséhez nagy akaraterő és magas varázserő szükséges.
Imperio – Élőlényeket vonhatunk vele az irányításunk alá. Erős akarattal legyőzhető.
Crucio – Élőlények kínzására szolgáló átok, a legkegyetlenebb kínzó átok.
Avada Kedavra – A gyilkos átok, ami ellen nem lehet védekezni.

Faci bá akarommondani tanárúr úgy döntött, nem elég mindenkinek egy évvégi vizsga, ezért rákészülünk mégeggyel. Tudnék olyan tárgyat mondani, ahol panaszkodnék, de éppenséggel ez SVK, itt elememben vagyok. Igazából inkább kíváncsi és lelkes vagyok főleg, bármivel dobjon meg Fawcett professzor, úgyse fogom nem tudni.
Izgatottan veszem át kézbe a feladatlapot, még az asztalra se hagyom leérni, már nézem is. Igazából meg is lepődöm, több kérdésre számítottam, bár tény, hogy lesz utána gyakorlat is, meg az egész egyelőre csak gyakoró célzatú. De inkább lássuk is a csirke-kacsa-asszony-izét.
Először legalábbis írásban, aztán majd megküzdünk vele negyvenkilencsszer később.

1. Írjon le mindent, ami a Comiculissimus bűbájjal kapcsolatban eszébe jut.
Mumusok ellen használható varázslat. Átalakítja a mumust egy általunk elképzelt formába, hogy megakadályozza a félelemkeltésben vagy ijesztésben. A varázsige hangzásával ellentétben nem szükségszerűen vicces formát ölt, de jó ötlet pont erre törekedni, mert a mumus ellen a leghatékonyabb fegyver a nevetés. A mumussal való szembenézéshez érdemes kitalálni, mitől félünk a legjobban, így annyival könnyebben tudjuk elképzelni a kifigurázását, ami a varázslat szükséges része.

2. Spretrello corruptela. Melyik varázslat igéje és mi a hatása?
Rémdenevér-rontás. Varázsol egy csapat vadul verdeső denevért, amik a célszemélyre támadnak, és csúnyán összecsipkedik az arcát. (és nem úgy, ahogy egy nagymama tenné)

Elnézegetem egy ideig még a művemet, mindent leírtam-e, és amint biztos vagyok benne, hogy nincs több értelme mégtöbb mellékes megoldásmorzsát kifacsarni a tudásomból, végül kiviszem a tanári asztalhoz a dolgozatot, majd büszkén kivonulok a teremből megvárni, hogy bevonuljak a következő, gyakorlati körre.

Pálcával a kezemben, harcra készen lépek az egyik letakart doboz elé, már előre a magaménak érzem a győzelmet, hiszen mi is lehetne benne, amivel én ne tudnék elbánni? Semmi, amit nem tanultunk, valószínűleg valami tündérmanó vagy kertitörpe vagy kappa, ilyesmi, egy jól irányzott sóbálvány igazából szinte minden ellen jó. Esetleg egy immobilusszal megelőzve, ami megállítja csak pont addig, hogy a hosszabb petrificus totalust is végigmondjam, egy vadabbul repkedő doxit például nehezebb eltalálni egy ilyen hosszú végigmondandó varázsigével.
Felcsapom a doboz tetejét, és hátralépek egyet célratartani a pálcát, hogy csak megmutatni magát legyen esélye, bármi is jön elő a dobozból.
Pillanatok alatt fagy le az arcomról a ravasz vigyor, ahogy meghallom a gyerekdalt, elfog a félelem, és meglátok egy oszló kezet kikapaszkodni a doboz szélére. Mégegy, vagy több lépést akarok tenni hátra, de a lábaim összeakadnak.
Elbotlok, és rákjárásban próbálok valahogy, akárhogy hátrakotorni, görcsösen szorított pálcát emelve a a fekete, rongyos csuklyára, szinte úszva libbenő köpenycafatokra, ahogy előemelkedik a rejtekhelyéről az alak.
-Protego!- Tudom, hogy nem segít sokat, de nem érdekel, mindegy mi, csak egy pillanatra akadály legyen, csak egy métert tudjak távolodni tőle.
De nem! Nem lehet! Alig tudok keresztülgondolkodni a rettegésen - én kérem ilyet nem tudok, ilyen zsiger félelemhez én nem működök biokémiailag megfelelően! Ez nem tudatos aggodalom, erre a fajta félelemre nem kéne képes legyek! - Leblokkolok a félelemtől, pedig tudnom kéne, illene, de nem sikerül, hogy ez nem igazi, nem lehet, józan eszű tanár nem engedne denethort egy harmadévesre. De szinte nem is a csuklyás izét látom már, amire fölfele nézek, és próbálom hátrébb kaparni magam, ahogy közeledik és tornyosul, félig-meddig egy arc, egy felső test veszi át a képet, a lány és fiatal nő határán.
A fotóról ismerős arc. Mint ha az ölében pihenne a fejem, nem érzem, de látom, ahogy látnám, végigsimít az arcomon, szeretően mosolyog.
Fiatal, mint tizennégy éve volt, az ő szája mozog, ezúttal ő énekli a dalt, lágyan hintázik, mint ha álomba ringatna, és üres a tekintete, halott.
Morgana. Az anyám.
De nem! Nem lehet, koncentrálj, Merel! Nem igazi, nem egy denethor, csak mumus. Most volt, az előbb írtad le részletesen a varázsigét ellene. De nem megy, mozdulni is alig bírok a félelemtől, és az is a kétségbeesett mászó hátrálásra megy el. Denethor. Tessék, koncentrálj a Denethorra, aminek dementor helyett hívod csakazértis. Nem igazi dementor, csak egy nyomi kis gondori helytartó, nézd, koncentrálj, máglyát épít magának, eltöri a térdén a helytartói jogarát, és a lángok közé fekszik palantírokat babusgatva. Ő kattant meg, nem te fogsz, gyere, nevesd ki!
A pánikomon át elképzelni is nehéz, azt meg elképzelni se tudom, hogy kaparok össze annyi lélekjelenlétet, hogy ráemeljem a remegő pálcát.
-Comiculissimus!
Morgana, a dal, és a pánik szertefoszlik, eltűnik, de nem tudom, hogy azért-e, mert nekem sikerült a varázslat, és a mumus nem tudja dementorként generálni a félelmet bennem, mert hirtelen máglyát kell építenie magának, vagy azért, mert Fawcett professzor lépett közbe, hogy segítsen. Annyit tudok, hogy még mindig zihálva lihegek a padlón, és nagyon örülök a plafonnak, mert nem látok helyette rémképeket.

Ballagok a folyosón, egyik kezemben a jegyzeteim, másikban egy pirítós még reggeliről. A környezetemre nem figyelve csörtetek végig a folyosón a jegyzeteimben elmélyedve, így egy két embernek neki is megyek véletlenül. Most viszont egyedül a vizsga érdekel, elgondolkodva nyammogom a reggelim maradékát és újra meg újra átnézem a főbb pontokat. Nem izgulok, soha nem teszem vizsgák előtt. Megvan a tanulási stratégiám, ami mindig bejön, így miért aggódnék? A gyakorlati rész viszont már trükkösebb, nem lehet tudni milyen lényt, fogok ki. Akár le is fagyhatok a meglepetéstől, aminek következtében nem jut eszembe a megfelelő varázsige, és akkor bizony gáz van. Elhessegetem ezt a gondolatot és megnyugtatom magam: eleget készültem, sikerülni fog. Ha halálfalók ellen harcoltál, akkor egy pixi nem foghat ki rajtad, nem igaz? Beérek a terembe és lehuppanok a terem végében az egyik üres helyre. Lenyelem a maradék pirítóst, elpakolom a jegyzeteket, pennát és tintát készítek elő. A terem túl felén megpillantom Nolant és mellette közvetlenül a griffendéles lányt. Gyorsan elkapom a tekintetem és inkább a padra meredek. Nem beszéltem a fiúval egészen a bálon történt incidens óta, így csak következtetni tudok arra, hogy továbblépet rajtam. Ökölbe szorítom a kezem a gondolatra, hogy hagytam magam bepalizni, és megesküdök, hogy még egy ilyen nem fordul elő. Hirtelen előttem landol egy papír, ami nem más, mint a mai vizsgám.

1. Mi a lábbilincselő átok megidézésének módja? Meg lehet-e szüntetni a hatását és ha igen, akkor mi a módja?

2. Soroljon fel olyan bűbájokat és átkokat, amiknek altató/kábító hatásuk van. Az egyiknek mutassa is be a hatását, illetve megszüntetésének módját.

Ahogy megkapom a kérdéseket, veszek egy nagy levegőt és elkezdem előásni az infókat a memóriámból. Lábbilincselő…

Varázsige: Locomotor Mortis
Pálcamozdulat: Függőlegesen lefelé, vízszintesen balra, majd megint lefelé és jobbra.
Az átkot meg lehet szüntetni a hozzá tartozó ellenátokkal, 3 óramutató járásával megegyező irányú körkörös, majd középre mutató pálcamozdulattal, illetve a Finite incantatem bűbájjal.

Eleresztek egy megkönnyebbült sóhajt, majd rátérek a következő kérdésre, ami szinte gyerekjátéknak tűnik.

Relaxo (szikraeső ártás), Stupor (kábító átok), Delejes álom, Dormito
Stupor: A célpontot néhány percre elkábítja. Megszüntetni a Stimula bűbájjal lehet.

Amikor kész vagyok, lazán hátradőlök és pár pillanat alatt ellenőrzöm a válaszaimat. A vártnál hamarabb fejeztem be, így csak ülök a helyemen és várok, hogy a professzor felszólítson minket a dolgozatok beadására. Amikor ez megtörténik, kiviszem a papírt és a folyosóra sietek. Innentől csak várok, hogy behívjanak, néha rápillantok Nolanre, de azonnal meg is bánom és az ajtóra szegezem a tekintetemet. Amikor végre sorra kerülök, lendületesen bemegyek, becsukom magam mögött az ajtót. Az előttem lévő dobozra meredek, majd a profra, és lassan leemelem a tetejét. Először fekete füst gomolyog ki, mire hátrálok egy kicsit, és ahogy a füst alakot ölt, már tudom mit kaptam ki. A mumus egy halálfalóként indul meg felém, álarcán megcsillan a terembe beáramló napfény, csuklyás alakja fenyegetően tornyosul felém. Ne, ne, nem akarom… Felemeli fekete kesztyűs kezét és pálcáját rám szegezi. Ne! Ez nem valóság! Ez nem igazi! Ez nem igazi! Remegő kézzel a pálcámmal rámutatok és elcsukló hangon mondom:
- Comiculissimus!
A halálfaló újra füstté válik és visszavonul a dobozva. Én leengedem a pálcám, és remegő lábakkal, már-már futva elhagyom a termet.

1

A rőtsipkások apró termetű lények, körülbelül olyan nagyok, mint a törpék, de mégsem azok. Európában fordulnak elő a legtöbbször, és a földben élnek, üregekben, mivel ott könnyen el tudnak rejtőzni. Eléggé agresszív lények, főleg a muglikra, akiket megtámadnak és agyon akarnak ütni, vagy csak jól elverni. Mágusokra kevésbé ártalmasak, mert mágiával, bűbájokkal könnyen el lehet őket zavarni. Lakhelyüket, mármint ahol a földben élnek, úgy választják ki, hogy azon a helyen egykoron háború, csata, vagy épp akármi véres küzdelem zajlott. Talán épp azért olyan agresszívok.
Besorolásuk: X X X

Hátrébb dől, miközben irományát vizsgálja, és reméli, semmit sem hagyott ki. Talán a külsejüket is le kéne írni? Bár arról nincs sok információja, csak pár rajz, amit a könyvekben látott, így inkább kihagyja és egész elégedett. A második kérdésen azonban már többet rágódik.

2

Reducto Obstructo

3-5 évfolyam: Mumus, Doxy, Pixi

 

 Kissé idegesen léptem be a tanterembe, mely a próbateszt megírására lett kijelentve. Belépve felnéztem a plafonról függő sárkánycsontvára, és képzeletemben húst és pikkelyeket varázsoltam az élettelen vázra, és elképzeltem, ahogy szárnyal. Lelki szemeim előtt fenséges látványt nyújtott.
Amint leszálltam a földre beültem a padba, s vártam a további eseményeket. Amint elérkezett az idő, a professzor egy elegáns pálcaintéssel elénk repítette a pergameneket, természetesen lefordítva, hogy ne lássuk a kérdéseket.
Karikás szemeimet le sem veszem a professzorról, mialatt beszél, és nehezemre esett, hogy ne aludjak el. Borzalmasan álmos voltam, ugyanis majdnem egész éjjel a tankönyvet bújtam. Nem mintha nem tudtam volna az anyagot, de mégis jónak éreztem az ismétlést, kényszert éreztem biztosra menni.
Hamarosan a fél órás homokóra felfordult, és elkezdődhetett a teszt megírása. A pergamenre gyöngy betűkkel odakanyarítottam a nevemet, és elolvastam a kérdéseket.
Az első kérdésen egy picit gondolkoztam, majd elmosolyodtam.
Ohh, hát ez egyszerű, ez a lény a pix… várjunk csak! Nem, nem, Mr. Slinkhard, ön téved, ez a lény a doxy. Buta fiú. – fut át az agyamon, és már írtam is az általam helyesnek vélt választ a pergamenre.
Na a következő kérdés se volt sokkal nehezebb, jól jött az az ismétlés. Ezt az átkot jól ismertem, a kedvencem volt az idei átkok közül. A kérdésre a választ ismét ráírtam a lapra.

Első évfolyam:
1. Melyik lény jellemzője:
Emberszabású, testét sűrű fekete szőrzet borítja valamint plusz két karja és lába van. Szárnya vastag, ívelt és fényes, bogárszárnyhoz hasonló. Észak-Európában és Amerika hűvösebb éghajlatú vidékein található.

Ez a varázslény a doxy.

2. Milyen hatása van a Sóbálvány átoknak? Mi a varázsige, amivel megidézhető.

A Sóbálvány átok képtelenné teszi a célszemélyt mozogni és beszélni, olyan, mintha az áldozat kővé dermedne, de ezalatt természetesen az olyan életfunkciók, mint légzés, nem állnak le. A Petrificus Totalus igével lehetséges megidézni.

Amint rákanyarítom az utolsó betűt pár pillanat múlva már le is telt az idő, eljött a gyakorlat része. Reménykedtem, hogy nem valami erős lénnyel kell megküzdeni. Kiengedtem a lényt, s nagyot sóhajtottam. Éppen egy pixit fogtam ki.
Amint a kis tündérszerűség elszabadult, a pálcámat rászegeztem, és elmondtam a kedvenc átkom – a Sóbálvány átok – varázsigéjét, történetesen azért, mert más nem jutott eszembe, amivel ki lehetne iktatni. Szerencsétlenségére elég közel volt ahhoz, hogy ne tudjam elhibázni. Történetesen próbálkozhattam volna a csiklandozó bűbájjal is, de az nem olyan hatékony, mintha megdermesszük a lényt.
Nem voltam benne biztos, hogy a Petrificus totalus átok működik, tehát ha szükséges, megpróbálkozok a Rictusempra átokkal, hátha az a megfelelő.
   

Szorgalmi feladat

Második évfolyam:
1. Ismertesse a lefegyverző varázsige hatásait, és a megidézésének igéjét, módját!

Ha pálcára célozzuk a pálca kirepül a varázsló kezéből, de ha a testét találjuk el vele, erősen ellöki. A Capitulatus igével idézhető meg.

2. Írjon le mindent a Pixikről. Kinézetük, besorolásuk, jellemzésük, fellelhetésük, és hatástalanításának módja.

A Pixik – másik néven: tündérmanók – főleg az angliai Cornwallban fellelhetőek, nagyjából húsz centiméter magasak. Rendkívül elevenek, imádnak borsot törni az emberek orra alá, ha módjukban állna ezt a szó szoros értelmében meg is tennék. Acélkék színűek, szárnnyal nem rendelkeznek, de mégis tudnak repülni. Idegesítően éles fejhangon lévő hablatyolással kommunikálnak egymás között. Besorolásuk: XXX osztály.
Könnyen hatástalaníthatjuk Immobulus bűbájjal -ha többen vannak-, de egy darabra akár a Petrificus Totalus is hatásos lehet.

Harmadik évfolyam:
1. Írjon le mindent, ami a Comiculissimus bűbájjal kapcsolatban eszébe jut.

A mumusok ellen használatos, ha a használó a legnagyobb félelmét a képzeletében mulatságossá teszi, és úgy hajtja végre a bűbájt, a mumus átalakul a varázsló elképzeléseinek megfelelően, így a nevetségessé téve a lényt.

2. Spretrello corruptela. Melyik varázslat igéje és mi a hatása?

Ez a Rémdenevér-rontás. A varázsló néhány vérszomjas bőregeret idéz meg, amik megtámadják a célpontot, főleg az arcát célozzák meg.

Negyedik évfolyam:
1. Jellemezze a rőtsipkásokat.

Európa északi részén gyakori, törpeszerű lények. Általában ott élnek, ahol emberi vér ontatott, például csatamezők föld alatti üregeiben. Ártásokkal könnyen elűzhetők, magányos muglikra veszélyesek, megpróbálják agyonverni az áldozatot.

2. Melyik varázslat leírása?
Megtisztítja a célszemély előtt az utat. Ha a célpont egy személy, akkor pár másodpercre elkábítja.

Reducto

Ötödik évfolyam:
1. Mi a lábbilincselő átok megidézésének módja? Meg lehet-e szüntetni a hatását és ha igen, akkor mi a módja?

Locomotor mortis az igéje a lábbilincselő átoknak. A Finite bűbájjal megszüntethető.

2. Soroljon fel olyan bűbájokat és átkokat, amiknek altató/kábító hatásuk van. Az egyiknek mutassa is be a hatását, illetve megszüntetésének módját.

Stupor, Dormito, Obstructo, Relaxo

Dormito: Mély álomba szenderíti az áldozatot. Stimula bűbájjal megszüntethető a hatása, de akár Gallicinium is hatásos lehet, ahogyan a Finite Incantatem, és Finite is.

Hatodik évfolyam:
1. Írjon le mindent az Inferiusokkal kapcsolatban. Megjelenésük, létrehozásuk, védekezés ellenük.

Sötét varázslók által, halálból visszahozott hullák, ködös tekintettel. Egy bonyolult bűbájjal lehet megteremteni őket. Nincs szabad akaratuk, mesterüket, aki visszahozta őket, szolgálják, bármit megtesznek neki. Az infernusok kiváló harcosok, hiszen a legkisebb mértékben sem figyelnek saját épségükre, hacsak nem tűzről van szó. Általában úgy vannak megátkozva, hogy kerüljék el a tüzet, mivel csak azzal lehet őket elpusztítani. 

2. Melyik varázslat jellemzője:
Védőkör bűbáj. Kb. négy ember köré emel egy védőpajzs burát, mely leghosszabb esetben is csak pár másodpercig tart ki. Milyen védekező varázslatot ismer még?

Circus Protegum, Protego, Protego Totalum, Protego Maxima és Swirtenio, de az utóbbi nem minden átok ellen működik.

Hetedik, nyolcadik évfolyam:
1. Jellemezze a vérfarkasokat. Besorolás, kinézet, előfordulás szerint. Térjen ki a védekezésre ellenük, illetve a bűbájtani kutatások eredményeire.

Besorolás: XXXXX osztály
Előfordulásuk mára az egész világon, de észak-európai eredetű. Harapás útján terjed a vérfarkas-kór, mugli és varázsló egyaránt elkaphatja. Sokkal nagyobbak a szürke farkasnál – tudományos nevén: canis lupus –, csontozatuk a medvékéhez hasonlatos. Csak teliholdkor alakulnak át a hatalmas bestiává, ami – sok varázslénnyel ellentétben –, emberre vadászik.
Sok kutatást kezdeményeztek, ami segíthet a likantrópia áldozatainak normális életet élni. A legkiemelkedőbb eredmény a farkasölőfű-főzet, ami hatására a vérfarkas átalakul farkassá, de a maga ura marad.

2. Mutassa be a főbenjáró átkokat. Ismertesse a hatásukat, megidézésük módját és az esetleges védekezési lehetőséget ellenük.

Imperius: Ideiglenesen kikapcsolja az áldozat szabad akaratát, és a varázsló akaratát teljesíti. A kialakult köteléket erős akarattal meg lehet szakítani, tehát csak erős akarattal rendelkezők védekezhetnek ellene. Igéje: Imperio
Cruciatus: Elektromos hatással összerándítja az áldozat mellkasi izmait, így a célpont összerándul és hatalmas kínokat él át. Igéje: Crucio. Kitéréssel, szilárd dolgok mögé bújással, illetve a varázslat végrehajtásának megszakításával, akadályozásával lehetséges ellene védekezni.
Gyilkos átok: Igéje: Avada Kedavra. Villámszerű csapást mér az áldozat mellkasára, külső seb nem található rajtuk, esetleg villámhoz hasonlatos kisebb hegek. A célpont azonnal meghal.
Kivédeni nem lehetséges

          Nem gondoltam volna, hogy majd ilyen nehéz lesz értékelni a diákokat a vizsgatesztek után. Hiszen, ki dönti el, hogy mi a jó, mi még elfogadható? Én, és ez nagyon kellemetlen. Mikor magántanár voltam, akkor ilyennel szerencsére nem kellett törődnöm. Most viszont elkerülhetetlen. Azt hiszem, a legjobb lesz, ha az egész éves teljesítményüket is beleveszem, akkor nagyjából meglátom, hogy ki, milyen szinten teljesített.
          Előveszem a jegyzeteim, amiket a gyakorlati rész során írtam, majd bele is vetem magam a dolgozatokba szép sorjában. Az első Mr. McFlyé.

Patrick McFly

          Gyorsan átfutom a kérdéseket, hiszen ígéretes elsőévesről van szó, és nem is tévedek ezzel kapcsolatban. Látom rajta, hogy nagyon lelkes az órákon is, főleg mikor valamilyen lénnyel kapcsolatban tanulunk új dolgokat. Lehet kéne beszélnem Arabellával, hogy megkérdezzem hogyan teljesít az ő óráin és akkor abba az irányba terelni.
          A gyakorlati rész kicsit döcögősen indul ugyan, de azért sikerül szépen menteni. Igen, egy nagyon lelkes diákról van szó, aki elboldogul majd a saját lábán is. Ha így írja meg az év végi dolgozatot és a gyakorlatot is, amiben sok újdonság már nem lesz, akkor a K-t örömmel fogom adni neki.

Blaire Montrego

          És akkor most jöjjön egy másik ígéretes tehetség. Tudtam, hogy nem lesz gondja Ms. Montregónak a teszt megírásával, talán kicsit jobban izgult a kelleténél, de azt hiszem, ez érthető. Bár azt nem tudom eldönteni, hogy a gyakorlat tényleg ennyire pechesen sikerült csak, vagy esetleg a kisasszonynak egy rosszabb napján sikerült összehozni ezt a vizsgát. Az biztos, hogy teljesen érthető módon blokkolt le. Talán jobb lenne, ha beszélgetnék majd vele pár szót erről. A mumus elleni harc nem a legnehezebb, de az biztos, hogy maga a lény azzá teszi, ahogy a hölgy esetében is. Sóhajtok egyet, még mindig érzem a súlyt, amivel meg kellett küzdenie. Szerencsére segítségemre voltak a többiek, amíg elvittem őt a javasasszonyhoz. Ha mindent számításba veszek, akkor Ms. Montrego K-t kap erre a dolgozatára. Remélem, erőt ad neki az év végi megpróbáltatásokhoz.

Nolan Pye

          Nos, akkor most jöjjön egy nehezebb eset. Mr. Pye-ról nem tudom eldönteni, hogy nem akarja vagy ennyire nincs tehetsége a pálcás varázslatokhoz. Tudom, hogy vannak olyanok, akik az elméleti tárgyakban ügyesebbek és remekelnek. Az olyanokban, amikhez nem kell pálca, de úgy gondolom, hogy az ifjú varázsló valahol a kettő között helyezkedhet el. Nem is annyira tehetséges a pálcás varázslatok használatában és történetesen a sötét varázslatok kivédése nem is érdekli annyira. Ez meglátszik az órai munkáin és a vizsga dolgozatán is. Kicsit tartottam is a gyakorlati résztől, és be is igazolódott, amire gondoltam. Kikísértem azzal, hogy azonnal menjen a gyengélkedőre. Azért remélem nem fogja lerombolni ezt a V-t egy E-re az év végi vizsgán.

Merel Everfen

          A következő dolgozat Ms. Everfené. Van szerencsém a bátyját is tanítani, de úgy gondolom a kettejük között lévő különbség szemmel látható. Mintha a kisasszony sokkal könnyebben venné ezt a tanulást, de az is lehet, hogy csak a humorral próbálja leplezni a nehézségeket. Az biztos, hogy ez nagyon jól megy neki. A dolgozatán is látni. A kérdésekre adott válaszból és az órán eltöltött munkából az látszik, hogy nem ő lesz az, akit bármilyen varázslat is megállíthat. Elmosolyodok, ahogy az órákra gondolok. A gyakorlat viszont meglep. Azt hittem, könnyebben fog majd menni, de úgy tűnik, maga a tudat, hogy valaki vizsgázik olyan dolgokat hoz felszínre mindenkiből, amit máskor nem. Már épp lépnék közbe, mikor sikerül kimondani a varázsigét, és a mumus meg is torpan. Azért segítek visszaterelni őt a helyére, hogy utána segítsek a kisasszonynak helyrejönni. Kikísérem a terem elé, és leültetem, hogy összeszedje magát kicsit. A K-t gondolkodás nélkül adom meg neki. Nagyon ügyes volt.

Marga Destain

          Ms. Destain szintén az a tanítványom, akit nem tudok nagyon beazonosítani. Van tehetsége ehhez a tárgyhoz, de mintha mostanában nem érdekelné. Év elején legalább is mintha lelkesebb lett volna. Lehet, hogy meg volt annak is az oka, talán a személyem olyan szempontból, hogy mit tudok mutatni a korábbi tanárokhoz képest vagy hogy egyáltalán kibírom-e a tanévet. De itt a vége, és hát még mindig itt vagyok. Ami valljuk be, nem sokon múlott. És amíg nem tartózkodtam az iskolában, hihették is azt, hogy egyszer csak nem jövök vissza majd. De most vissza erre a dolgozatra. Látom a hölgynek sem megy a besorolása a lényeknek, de meg is értem, ezt nem itt kell igazán tudni. A válaszok viszont jók, ami pedig a gyakorlatot illeti, szinte tökéletes is lenne, úgy látszik, mire a kisasszonyhoz értünk, addigra már elege lett az egészből a pixinek. A jegy viszont egy jól megérdemelt K. Büszke vagyok a kisasszonyra.

Emmeline Smethwyck

          Ms. Smethwyck volt az, aki igazából nem okozott meglepetést, és ennek örültem. Bár, kicsit mintha zavart lett volna a dolgozat írása közben, de talán csak a benne tomboló zavar tehetett róla. Mondjuk, a bálon történtek elég sok kérdést vetnek fel, mi történt a hármas között, viszont ez nem az én dolgom egészen addig, amíg szét nem szedik az iskolát vagy segítséget nem kérnek. A válaszok is tökéletesek. A mumus viszont úgy tűnik, valamilyen szinten mindenkin kifog. Szerencsére ő legalább észnél marad annyira, hogy jól végezze el a varázslatot. Azt hiszem, nem is kérdéses, hogy K-t, kap a kisasszony, és remélem legalább ilyen jól fog majd teljesíteni az RBF-en is.

Leonard Ruskin

          Mr. Ruskin volt számomra a meglepetés ember. Láttam rajta, hogy sokat tanult, és ez a dolgozatán is meglátszik. Ami pedig a gyakorlati lelkesedését illeti, mindent felülmúl. Természetesen nem vártam el tőle, hogy most azonnal kikeverjen egy bájitalt, nem is ez volt a célom, ha pedig tudták volna, mire kell készülni, azzal elárulom a vizsga egy részét. Már épp állítanám meg, hogy nem kell további lényeket ártalmatlanítania, mikor már ki is repül a kis pixi a dobozból. Innentől megvárom, amíg teljesen végez. Azért azt láttam, hogy a mumussal meggyűlt a baja, de mindenképpen beszélnünk kell arról honnan tudja akár csak egy kis felhőcske erejéig is megidézni a patrónus bűbájt. Végül beállok a diákom elé, hogy a mumus csak rám figyeljen. Ekkor a lény alakot vált, és felveszi a diákjaim és szerelmem hófehér halott arcát. Egy pillanatra még engem is kiráz a hideg, de aztán visszazárom a mumust a helyére. Ez a dolgozat is úgy tűnik egy K-t ér, csak így tovább.

Evelyn Pye

          Ms. Pye következik. Egy sok szempontból tehetséges és ígéretes diák, de mintha mégsem tudna teljes mértékig koncentrálni. Mintha egy másik világban élne. De ennek ellenére nagyon szép ez a dolgozat, csak hát látszik az íráson a bizonytalanság. Nem is ez a lényeg, hanem a tartalom, és ahogy nézem, azzal minden rendben van. A tartalommal viszont nincsen semmi gond. A gyakorlat viszont meglepett. Nem gondoltam, hogy valaki ki fogja fogni a kappát, de ha már így alakult, akkor nem volt mit tenni. Igaz, hogy már kezdtem attól félni közbe kell avatkoznom, de végül mégsem. Remélem, a K itt is bátorítás lesz.

Jimmy Slinkhard

          Mr. Slinkhard következik a sorban. Szintén egy feltörekvő tehetség, örülök, hogy a mostani első évfolyamot már a kezdetektől fogva én oktathatom. Így legalább látom végig a fejlődésüket, és azt is meg tudom mondani, hogy mire kéne még ráerősíteni és mire nem. De úgy látom, hogy a fiatal úrnak nem lesz a későbbiekben sem gondja, ha ilyen tempóban halad a tanulmányaival. A gyakorlati rész is simán ment, mintha a tankönyvi példát vettük volna át a kis pixit úgy mozgatva, ahogy kell. Mondjuk ezúttal talán a szerencse is közrejátszott kicsit. A K egyértelműen megérdemelt érdemjegy. Már csak az év végi vizsga miatt is, ami sokkal nehezebb lesz.

Mathias Montrego

          Mr. Montrego következik. Nagy elvárásaim vannak, hiszen végzős diákról van szó, és olyan szépen teljesített az órákon, de aztán tavasszal történt valami, mintha onnantól kezdve már nem érdekelné ez az egész. Próbáltam kideríteni, hogy mi lehet az oka, de nem kaptam rá válaszokat. Persze, nem lep meg, ha valaki a vége előtt talál rá arra mi is akar lenni, ha kilép az iskola falai közül. Eleinte saját irányomban voltak kétségeim, hogy biztos jó ötlet volt-e feltenni ezeket a kérdéseket, hiszen komoly sérüléseket szakíthattak fel, de aztán rájöttem, hogy ennek nincs köze hozzá. Nem ettől fog az a seb feltépődni. De visszatérve a fiatalemberre, a legszebb dolgozatot láttam tőle a saját évfolyamából. Még úgy is, hogy el kellett vele mennem a gyengélkedőre és a javasasszony gondjaira bíznom, nagyon szép vizsga volt. Balesetek pedig mindenkivel történnek, szóval jobb is, ha edződik az ember. Örömmel firkantom a lapra a K-t.

Dakota Bourgh

          Ms. Bourgh az utolsó a sorban. Ez persze nem jelenti, hogy másként is ő lenne az utolsó. Végiggondolva az egész éves órai munkáját meg kell állapítanom, hogy többre is képes lenne és igazából a dolgozatát nézve minden potenciál meg van benne. Nem tudom milyen tervei vannak a jövőre nézve, de mindenképpen az svk-val is foglalkoznia kéne. Külön örülök neki, hogy a kappát sikerült választania. Ebből is kiderült, hogy nem csak a helyi lényekről tud valamit is, mint néhány kortársa. Örömmel adom meg neki a K-t. Remélem, ő is legalább így teljesít majd a RAVASZon.

          Mindent összegezve, úgy gondolom, hogy a vártnál jobban sikerült ez a dolgozat, és ennek nagyon örülök. Talán mégsem buktam el tanárként, szóval üzenem azoknak, akik arra fogadtak, nem kezdem meg a következő szeptembert, de igen, itt leszek.